NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
DR. VÁRHEGYI ISTVÁN nyá. ezredes PhD/CSc1
A HADERŐ ÁTALAKÍTÁSI PROGRAMOK HATÁSA AZ ÖSSZHADERŐNEMI TŰZTÁMOGATÁSRA A CSAPATTÜZÉRSÉG SZEREPKÖRÉNEK VÁLTOZÁSA Általános hatások Világszerte nagy méretű haderő átalakítási programokat valósítanak meg, amelyek forradalmi változásokat jelentenek a hadügy és a hadviselés területén. Mindezek kihatnak a hadseregek, vagyis a műveleti erők szervezésére, alkalmazási elveire és vezetésére. Az átalakulással kapcsolatos változások komoly mértékben érintik a műveleti támogatás elemeit, erőit, eszközeit, közöttük a korszerű összhaderőnemi integrált tűztámogatást, és benne az átalakulóban levő hálózatalapú csapattüzérség elvi, szervezeti és gyakorlati kérdéseit. A haderő átalakítási programok megjelenését, olyan alapvető tényezők segítik elő, mint az információs ipari termelési korszak és a fejlett tudásra alapozott információs társadalom kibontakozása. Hatásukra megjelennek a gyors ütemben fejlődő, hálózatközpontú hadviselésre alkalmas, vegyes állományú (hibrid) haderők, amelyben a humán személyi állomány mellett már jelentkeznek a robotképességeket felmutató haditechnikai eszközök is. Mindezek eredményeképpen a hadviselésben fölénybe kerül a nagy találati pontosságú, ún. precíziós tűzerő alkalmazása. Az említett tényezők összhatását tekintve a hadműveletek időtartalma drasztikusan lecsökken, a manőverek végrehajtási üteme felgyorsul, kisebb hadsereggel nagyobb eredményeket lehet elérni, mint korábban. A hadszíntéri infrastruktúrák kevésbé pusztulnak, a háború terhei a polgári lakosságot tekintve mérséklődnek, a sajátoldali vesztességek jelentős mértékben mérséklődnek: a műveletek politikai, gazdasági és katonai célkitűzései viszonylag rövid idő alatt megvalósulhatnak. Az említett tényezők nemcsak lehetővé teszik, de törvényszerűen igénylik is a haderők átalakítását, mivel a megnövelt képességek és lehetőségek jóval meghaladják a hagyományos, nagy létszámú hadseregek által elérhető eredményeket. Tekintettel arra, hogy a művelettámogatásban az összhaderőnemi 1
A MHTT Tanárky Sándor díjas nemzetközi védelmi fejlesztések elemzésére szakosodott információs hadviselési és műveleti szakértő.
122
VI. NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS SZAKMAI KONFERENCIA
integrált tűztámogatás, és benne a csapattüzérség szerepe nagyon fontos fölénytényező, a haderő átalakítási programokban a tüzérség átalakítása is napirendre került. A hajtóerőnek számító, említett tényezők hatására új típusú hadszínterek, hadseregek, hadviselési elvek, módszerek, vezetési rendszerek alakulnak ki és válnak meghatározóvá az ultramodern hadviselés területén. Fontos megjegyezni, hogy az új elvek, módszerek és eszközrendszerek nemcsak a háborús hadviselésben, de a békeműveltekben is jól hasznosíthatók. Ezért hatásuk univerzális jelleget ölt. A haderő átalakítási programok megvalósításához vezető úton a legfejlettebb ipari országok még csak a kezdeti lépéseket tették meg, de az átalakulás várható eredményeit előrejelző „oroszlán-körmöket” az amerikai haderő már megmutatta az iraki háborúban (2003). A minden várakozást felülmúló sikereket látva a többi igen fejlett ipari ország (különösen Anglia, Franciaország, Németország és Svédország), élénk érdeklődéssel kíséri az amerikai haderő átalakítási erőfeszítéseit, törekvéseit, útkereséseit, eredményeit, kudarcait, mivel ők is ezen az úton akarnak továbbfejlődni. Hasonló érdeklődést mutatnak a fejlett ipari országok (30 ország, benne hazánk is), valamint a fejlődés útjára lépő országok (India, Kína, Brazília stb.).
HADERŐ ÁTALAKÍTÁSI PROGRAMOK A haderő átalakítási programok (army transformation programs) a hadügyben forradalmi változásokat kiváltó, tudatosan tervezett fejlesztési tevékenység formájában jelennek meg. A fejlett (30 ország) és a többi fejlődő ipari országokban dominó-hatást váltanak ki, aminek következtében átalakítják a folyamatban levő haderő fejlesztési programokat. A programok központi kérdése a haderők létszámának és alakulat állományának radikális csökkentése, miközben nagyságrenddel növelik a haderő képességeit és hatékonyságát. Ezek a változások törvényszerűen érintik a tüzérség szerepét, feladatkörét és állományát is. Kisebb létszámú, de nagyobb hatékonyságú tüzérségre van szükség. A haderő átalakítási programok hajtóereje, más szóval kifejezve motorja a hálózatközpontú hadviselési képesség2 megteremtése, aminek számos vonzata van. Szakértői körökben hangsúlyozzák, hogy a haderő átalakítás nem azonos a haderőreformmal. Annál jóval több, magasabb fejlettségi szintet képviselő, teljes körű átváltozást, átalakítást jelentő fejlődési folyamat, amely a jelenből a jövőbe ível: nem cél, hanem haladást jelentő út. A folyamatban levő információs hadügyi forradalom árnyékában, tulajdonképpen hadtudományi, hadvise2
Net Centric Warfare — NCW.
123
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
lési, vezetési, szervezési, technikai és felkészültségi szakterületeket érintő hadügyi rendszerváltozásról van szó, amely a biztonság, a védelem és a haderő minden területét érinti. Ez a hadügyi rendszerváltás már a fejlett tudomány és magas technikával működő ipar szellemi és fizikai eredményeire támaszkodik. Ezek az eredmények — eddig még nem ismert — teljesen új, vagy magas tudományos, használati és harci — hozzáadott értéket képviselnek. A fejlett tudomány és a magas technikával működő ipar sajátossága, hogy megújulási ciklusa, vagyis új termékek előállítására való képességének időhossza és gyakorisága rendkívüli módon lerövidült A fejlett tudomány és a magas technikai ipar megújulási ciklusa 2000 után — évtizedekről — évekre, 2010 után pedig — évekről — hónapokra csökken. A fejlett tudomány (advanced, high end science) fogalma új fogalom. Néha elit tudománynak is nevezik. Azt jelenti, hogy egy ország védelmi szektorában a védelmi képességeket előállító tudományos hadiipari komplexumban a vezető szerepet a folyamatosan megújuló fejlett tudomány vette át. A tudomány területén a fejlődés-fejlesztés spiráljának forgása rendkívüli módon felgyorsult, mivel a társadalom és benne a hadügy által felvetett problémák megoldásával párhuzamosan és mátrix-elv alapján egyszerre igen sok — akár több száz, vagy ezer — kutató foglalkozik. Az elitkutatókat (excellence researchers) teljesítményük alapján ismerik el. Következésképpen igen feszített tudományos verseny alakul ki a kutató központok és benne az egyes kutatók között. A verseny nagy számban produkál új tudományos eredményeket és megoldásokat. Közel azonos időben nagyon sok — azonos feladatot ellátó és egymással versenyző — haditechnikai eszköz prototípusa jelenik meg. A magas technikával dolgozó ipar jól válogathat a tudomány által felkínált különböző fejlettségi képességeket felmutató megoldások között. A gyorsuló ütemben jelentkező új szellemi eredmények: tudományos áttörések, felfedezések, találmányok (innovációk) eredményeit és termékeit, illetve szolgáltatásait folyamatosan áramoltatják be a meglévő védelmi rendszerbe, ezen belül pedig a haderő mindennapi életébe. Idő- és profitnyerés céljából nem törekednek a teljes körű, kiforrott átfegyverzésre — ahogyan azt korábban tették — hanem egyedi, de meghatározó jelentőségű és képességű, — esetenként látványos vagy ígéretes — új képességek mielőbbi bemutatását tekintik célnak. Mindezek következtében gyakran kiforratlan, még nem egészen kész, kellően nem kipróbált eszközök kerülhetnek a katonák kezébe. Ez a jelenség viszont veszélytényezőként jelentkezik. A katonák választási helyzetét nehezíti az a tény is, hogy az új eszközök harctéri kipróbálására nem mindig van lehetőség. Ezért valószínűsíthető a konfliktushelyzetek tartós fennmaradása. A fentiekben vázlatosan bemutatott eljárásokkal képesek folyamatosan fenntartani, vagy növelni a megszerzett teljes körű tudományos és haditechnikai fö124
VI. NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS SZAKMAI KONFERENCIA
lényt. Mindaddig, amíg nem tűnik fel olyan feltörekvő ipari hatalom, amelyik hasonló képességeket képes felmutatni, vagyis amíg érdemi kihívó nem jelentkezik, az említett amerikai, illetve nyugati fölényhelyzetet tartósan fenn lehet tartani. Kb. 2020-25-ig ez a tudományos és technikai fölényállapot a nyugati világ számára fenntarthatónak látszik. A tudomány és az ipar rendkívüli gyors ütemű fejlődése következtében kb. 2020 után már olyan kihívókkal is számolni kell, amelyek hasonló, netán fejlettebb haditechnikával rendelkeznek, mint az élenjárók. Ezek lehetnek baráti országok, pl. egyes EU-államok, nem-baráti államok, hatalmi versenytársak, esetleg ellenséges országok. A fejlett tudásalapú haderőkben3 semmit sem bíznak a véletlenre. A fentiek szerint vázolt hatások következtében a haderő átalakítási programokat az USA-ban egy önálló parancsnokságra bízták, amelyet Összhaderőnemi Haderő Átalakítási Parancsnokságnak4 neveznek. Nyilvánvalóan nem tekinthető véletlen jelenségnek az sem, hogy a NATO is létrehozta saját NATO Átalakítási Parancsnokságát5, amelynek vezetője amerikai tábornok, aki első kézből kap információkat az amerikai haderő átalakítási programjának eredményeiről, vagy kudarcairól. Ugyancsak nem tekinthető véletlennek, hogy az amerikai hálózatközpontú hadviselési képesség (NCW) megszerzésére irányuló erőfeszítéseket (Célhaderő/FCS–2010–2014 program) a NATO-ban szorosan követik. Következésképpen a NATO is létrehozza saját hálózatközpontú hadviselési képességét 2018-ig bezárólag (NNEC–2018 program elnevezéssel). Ez a program a magyar haderőt közvetlenül is érinteni fogja. Az afganisztáni és iraki műveletek háborús tapasztalatait folyamatosan elemzik, értékelik és beépítik a soron levő gyakorlatok forgatókönyvébe. Ezáltal igen magas színvonalú, adaptív jellegű tovább- és átképzési lehetőségeket biztosítanak a résztvevő parancsnokoknak. Érdemes a jelzett kísérleti gyakorlatokat nyomon követni, mert az ott kipróbált eszközöket, módszereket és alkalmazási elveket az azok megjelenését követő néhány hónapon belül már élesben lehet észlelni a csapatoknál. (Lásd a 3. amerikai gyaloghadosztály átszervezésének példáját). Az átalakítási programok között a legfejlettebb program az amerikai haderő átalakítási program, amelynek konkrét megjelenési formája a „Célhaderő/FCS–2010–2014” (Objective Army/Future Combat systems 2010–2014) elnevezésű program, Ez a program már a hálózatközpontú hadviselésre alkalmas, hibrid haderő, vagyis humán és robot erőkből álló vegyes összetételű haderő megteremtésére törekszik. 3
Advanced Knowledge Based Army — AKBA. Joint Transformation Command — JTC. 5 Allied Command Transformation — ACT. 4
125
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
A hálózatos vezetésre alapozott hadszíntér, vagy röviden a hálózatos hadszíntér alapvető jellemzői: Felépítésében nem összefüggő, ugyanakkor képesség felhasználásban mátrix elvet követő. Erőfelhasználásban többszörös hatás elérésére törekvő, vezetésében számítógép-hálózatokra támaszkodik és fejlett — többek között műholdas — vezetési eszközöket alkalmaz. Jellemző műveleti formája: a hálózatközpontú hadviselés (NCW), és benne a kinetikus energia felhasználására épülő, hatás alapú műveletek6, valamint a párhuzamosan folytatott és nem-kinetikus energia felhasználására épülő információs műveletek.7 A fentiekhez csatlakoznak olyan döntést előkészítő műveletek, mint például: 8 ¾ az Előrelátó hadszíntéri helyzetelemzés és -értékelés , valamint 9 ¾ a Hatásalapú céltervezés. A hálózatos hadszíntéren a legfejlettebb: kinetikus és nem-kinetikus energia felhasználás elvén működő fegyverrendszereket párhuzamosan alkalmazzák. A csapatok vezetése számítógép-hálózatok segítségével történik, innen származik a hadszíntér rövidített szakharcászati elnevezése: hálózatos hadszíntér. A hálózatos hadszíntér kialakítása világszerte folyamatban van. A hálózatos hadszíntéren, hálózatalapú precíziós felderítéssel és integrált tűzképességgel, komoly nagyságrendű robot harceszközökkel összhaderőnemi műveleteket folytatnak.
A hadszínterek szervezésének és vezetésének organikus fejlődési lépcsőfokai analóg-jelátvitelű és manuális vezetésű hadszíntér, röviden: hagyományos hadszíntér; ¾ digitális-jelátvitelű és részben automatizált vezetésű hadszíntér (röviden digitális hadszíntér); ¾ hálózatos szervezésű és automatizált vezetésű hadszíntér (röviden hálózatos hadszíntér). A hálózatos vezetésre alapozott hadszíntér strukturális elemeit, lehetőségeit és összképességét tekintve messze meghaladja a korábbi hadszínterek (a hagyományos és a digitális hadszínterek) képességeit és lehetőségeit. A haderő átalakítási program hatalmas lehetőségeket, ugyanakkor számos buktatót is tartalmaz, mivel ezen a téren nincs kitaposott út, a rendelkezésre álló fejlesztési erőforrások pedig korlátozottak. A helytelen vagy nem optimális fejlesztési beruházások igen nagy bajt okozhatnak: felélhetik a jövőt. Adott esetben ¾
6
Effective Based Operations — EBO. Information Operations — IO. 8 Predictive Battlespace Assessment — PBA. 9 Effective Based Targeting — EBT. 7
126
VI. NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS SZAKMAI KONFERENCIA
az érintett országokat több évtizedes hátrányos helyzetbe, lemaradásba manőverezhetik. Ezért követik feszült figyelemmel az úttörő amerikai kezdeményezéseket, az új megoldásokat, kísérleteket, amelyekből tanulnak és okulnak a követők. Fontosabb eredmények ezen az úton:
USA Áttérés a négy-dandáros hadosztályszervezésre A haderő átalakítási programmal szoros összhangban a 3. amerikai gyaloghadosztálynál befejezték a négy-dandáros szervezeti formára történő áttérést. Az új dandárok önálló műveletek (independent operations) végrehajtására képesek. A dandár hivatalos szakharcászati megnevezése „műveleti alakulat”10. Hangsúlyozni kell, hogy az itt közölt változások egyedülállóak és egyelőre a leggazdagabb országokban valósíthatók meg. A dandároknál növelték a felderítő képességet: dandáronként egy felderítő zászlóaljat hoztak létre. Megváltoztatták a harcos zászlóaljak belső összetételét és átszervezték a csapattüzérséget. A dandártüzérség tűzereje egy tüzérosztályból áll, amelyben két üteg található, ütegenként nyolc löveggel. Az FCS típusú dandártüzérség 2010 után „Excalibur” típusú, precíziós lőszerrel és automata töltőberendezéssel ellátott, páncélvédett, önjáró és precíziós lőszert használó aknavetőkkel fog rendelkezni. A dandár hálózatos híradó képességét egy híradó zászlóalj képezi, amelyet már — a legkorszerűbb — hálózatos vezetésre alkalmas eszközökkel (FBCB2), többek között a baráti erők helyzetének követését lehetővé tevő műholdas rendszerrel11 láttak el. A dandár légi képességét egy vegyes repülő zászlóalj képezi, amelyben egy pilótanélküli repülő század (UAV) is található. A dandárok főerejét két harcos zászlóalj képezi, egyenként négy harcos századdal. A négy százados szervezésű harcos zászlóalj felépítése: ¾ 2 gépesített (gyalog) század; ¾ 2 harckocsi század; ¾ 1 harcos műszaki század; ¾ 1 integrált hálózatos képességű vezetési század. Korábban a zászlóalj harcrendje rendszerint a következőképpen alakult: két század elől, egy század hátul (tartalékban). A zászlóalj négy százados felépítése (harcrendje) lehetővé teszi a parancsnok számára az elért siker kimélyítését, vagy a kezdeményezésnek egy új irányban történő kibontakoztatását. 10 11
Unit of Actions — UA. Friendly Forces Traking System — FTS.
127
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
A fenti szervezeti korszerűsítés előkészítést, átmenetet képez, és tapasztalatszerzésre szolgál a Célhaderő/FCS–2010–2014 program végrehajtásához.
Németország A német haderő átalakítása napirenden levő feladat, de pénzügyi okoknál fogva nem olyan ütemben történik, mint más fejlett országokban (Anglia, Franciaország, Svédország). A német haderő átalakítási programjában is központi helyet foglal el a hálózatközpontú hadviselési képesség (NCW) megszerzése, de előbb egyéb feladatokat kell megoldani. Ezek egy része Németország történelmileg kialakult „kontinentális” beállítódásának következménye és öröksége óriási szárazföldi haderővel. Németország nincs felkészülve tartós külhoni, netán tengerentúli műveletekre. A német haderő FAUST elnevezésű vezetési rendszere már bizonyos fokú hálózatos vezetésre képes, jelenleg Afganisztánban alkalmazzák. A német Nemzetvédelmi Minisztérium 2004. augusztus 9-én egy 110 oldalas dokumentumot tett közzé a „Bundeswehr átalakítási elgondolása”12 címmel. Az átalakítást a Bundeswehr újonnan létesített „Átalakítási Központja” fogja vezényelni. A haderő átalakítás és hálózatközpontú hadviselés (NCW) elveinek, módszereinek és eszközrendszerének érdemi tanulmányozása céljából — az Átalakítási Központon belül — egy „NCW kutató osztályt” szerveztek. Ehhez a Nemzetvédelmi Akadémiáról 70 magas képzettségű tisztet vezényeltek. A kutató osztály az átalakítási program K+F tanműhelyévé, kísérleti laboratóriumává válik. Az osztály felvette a kapcsolatot a mérvadó külföldi amerikai és svéd NCW K+F központokkal, hogy első kézből kapjanak információkat, és szerezzenek tapasztalatokat az NCW témában. Fontos momentumnak kell értékelni azt a tényt, miszerint elképzelhetőnek tartják, hogy a Bundeswehr tudatosan kihagy egy haditechnikai átfegyverzési ciklust (haditechnikai generációváltást), azért, hogy időt és pénzt nyerjenek, továbbá, hogy tapasztalatokat szerezzenek az NCW képességre történő áttéréshez. Ha ezt az elvet megvalósítják, akkor képesnek tartják magukat arra, hogy felzárkózzanak az USA eredményeihez.
Észak-európai államok (Finnország, Svédország, Norvégia, Dánia) Ezekben az országokban a haderő átalakítási törekvések egyelőre abban mutatkoznak meg, hogy a honi védelem mellett előtérbe helyezik az expedíciós műveletek megvalósítását lehetővé tevő képességek megszerzésére irányuló törekvéseket. Az érintett országok — hovatartozásuknak megfelelően — a NATO és az EU 12
Konzeption der Bundeswehr — KdB.
128
VI. NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS SZAKMAI KONFERENCIA
expedíciós műveleteiben való részvételre készülnek, amelyet a gyorsreagálású erők fejlesztésével oldanak meg. A honi védelmet azonban nem hanyagolják el teljesen. Ebben az irányban kifejtett erőfeszítéseiket a hálózatközpontú hadviselés (NCW) elveinek — védelmi jellegű — megvalósítására összpontosítják.
Finnország A finnek meghatározása szerint: a katonai képességnek a jelenleginél jóval mobilabbnak, gyorsan telepíthetőnek kell lennie, miközben az információs technika szélesebb körű felhasználását kell biztosítania. A territoriális védelem helyett a válságkezelés kerül előtérbe. A nagyméretű mozgósítás elve már a múlté. A haderő jóval kisebb méretű lesz, miközben a figyelem a korszerű NCW alapú vezetésre és az ABV védelemre összpontosul. A finn haderő átalakítási program 2012-ig szól. Ez érinti a vezérkar átalakítását is. A program központi kérdését a hálózatközpontú hadviselési képesség (NCW) megteremtése képezi. Ezáltal javulni fog a vezetési és felderítő képesség (C4ISR). Ennek érdekében felülvizsgálták a futó beszerzési programokat, és új prioritásokat határoztak meg. Az NCW képesség megszerzésére a finn katonai költségvetés 20%-át tervezik felhasználni. A szárazföldi haderőnél növelik a tüzérség mobilitását és — többek között — pilótanélküli repülőgépek beszerzését is tervezik.
Svédország Mindent megelőzve a hálózatközpontú hadviselési képesség (NCW) megszerzésére törekednek, amelyet svéd szakharcászati kifejezéssel „hálózatalapú védelemnek” neveznek.13 2008-tól növelni tervezik a nemzetközi expedíciós műveltekben való részvételt mind mennyiségi, mind pedig minőségi értelemben. A svéd haderő gyorsreagálású erőit EU műveletekben tervezik felhasználni
Más országok A fentiekben tényszerűen érintett országokon kívül valamennyi NATO ország, a legtöbb EU ország, Izrael, Kína, India, Oroszország, Ausztrália, Szingapúr és más országok ugyancsak foglalkoznak a haderőátalakítás kérdéskörével, benne a hálózatos képesség megteremtésével. Haladásukat ezen a téren pénzügyi akadályok lassítják. Ebben a versenyben Anglia, Franciaország, Svédország és Izrael igen előkelő helyen állnak. 13
Network Based Defence — NBD.
129
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
India NCW tervei India rendkívüli figyelemmel kíséri a hálózatközpontú hadviselésre alkalmas haderő kifejlesztésére irányuló nyugati fejlesztési terveket. Elvileg saját haderejét is ilyen képességgel tervezi ellátni, de ehhez egyelőre nem rendelkezik megfelelő erőforrásokkal. Fontos megjegyezni, hogy ez nem akadályozza meg abban, hogy elkészítse, és folyamatosan korszerűsítse az NCW képességgel rendelkező indiai haderő kifejlesztésére irányuló terveit. 2005 és 2030 közötti időszakban — 25 év alatt — tervezik elérni a teljes indiai haderő átalakítását hálózatközpontú hadviselésre. India, az NCW képesség megszerzése terén, az amerikai példát követi, de saját erőforrásokra támaszkodva tervezi elérni célját. Az indiai hálózatközpontú hadviselési képesség elérését célzó, és már működő „kidolgozó és követő fejlesztő törzset” (!) P. Raman altábornagy vezeti, aki beosztása szerint az indiai információs rendszerekért felelős vezérkari főnök helyettes (J–6).
ÚJ TÍPUSÚ HADSZÍNTEREK, HADSEREGEK, MŰVELETEK Az információs technikára támaszkodó új termelési korszak, a fejlett tudásra alapozott gazdaság és az információs társadalom kialakulásával a 21. század elején olyan tudományos és technikai áttörések és sikerek következtek be, amelyek törvényszerűen maguk után vonták az információs hadügyi forradalom kialakulását.14 Ennek eredményeképpen új lehetőségek és képességek, különböző elvek, alkotó elemek, rendszerek és módszerek alakulnak ki. Közöttük az alábbiakat tartjuk fontosaknak: ¾ Új hadszínterek: digitális, hálózatos, nem-összefüggő jelleggel bíró hadszínterek. ¾ Új típusú hadseregek: digitális, precíziós, hálózatos, hibrid hadseregek (más néven hálózatos hagyományos erőkből és roboterőkből álló hadseregek). ¾ Új hadviselési elvek és eljárások: az összhaderőnemi jellegű hadműveletek vezetésének új elvei és eljárásai, mint pl. a hálózatos hadviselés15, vagy a rajzás-elvű, 3D-típusú, „vaddarazsak összpontosított és koordinált támadása” jellegű, körkörös és folyamatos csapásmérést jelentő hadműveletek (swarming-operations). Az analóg elvű (manuális és lineáris) hadviselés, azaz a fegyver-hordozóeszköz központú hadviselésről (azaz a harcjárművekre összpontosító hadviselésről) áttérnek a hálózat14 15
Information Revolution in Military Affairs — IRMA. Joint Net Centric Warfare — JNCW.
130
VI. NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS SZAKMAI KONFERENCIA
központú hadviselés elvének alkalmazására, mivel ilyen fajtájú hálózatos vezetési eszközzel már rendelkeznek.16 ¾ Új támogatási elvek és hálózatos vezetés: A magas intenzitású hadműveletek megkövetelik, hogy a szárazföldi csapatokat a levegőből, az űrből, a tengerről és a távoli körzetekből egyidejűleg támogassák. Ehhez viszont olyan, egymással összekapcsolt számítógép-hálózatokra van szükség, amelyek lehetővé teszik az ilyen fajtájú támogatást. A hálózatközpontú hadviselés (NCW) elvét egyébként Krepinevich amerikai alezredes, a Pentagon hadműveleti főtervezője ültette át a gyakorlatba, az 1990-es évek elején. Korlátozott mértékben már alkalmazták az első Öbölháborúban (1991), Boszniában (1999), majd nagyobb méretekben Afganisztánban, és teljes terjedelemben a második Öböl-háborúban (Irak, 2003). A 2010-ben megjelenő új amerikai szárazföldi haderő (Objective Force/ FCS) már NCW képességgel fog rendelkezni, vagyis minden harcoló eleme harcjárműig bezárólag olyan fedélzeti számítógépekkel fog rendelkezni, amelyek lehetővé teszik az NCW képesség alkalmazását. Ennek hardver és szoftver részét az FBCB2 rövidítésű dandár hálózatos harcvezetési rendszer képezi17, amelyet az iraki háború időszakára (2003) már kiegészítettek a saját erők helyzetét követő műholdas digitális kijelző rendszerrel.18 Az FBCB2/BTS kombinált típusú vezetési rendszer alkalmazása a meglepetés erejével hatott: műholdon keresztül jelezte a saját és baráti csapatok helyzetét, valamint manővereinek irányát és ütemét. Mivel a rendszer műholdas híradáson keresztül működött az ellenség — felkészültség és eszköz hiányában — nem volt képes felderíteni, bemérni, lehallgatni és zavarni. Érdemes megemlíteni, hogy a műholdas vezetés érdekében az IRIDIUM elnevezésű polgári távközlési műhold rendszer szolgáltatásait vették igénybe. Ezzel is bizonyították azt az elvet, hogy a demokrácia védelmében a katonai és polgári képességek közösen küzdenek. A NATO is tanul a háborús tapasztalatokból. A NATO vezetői elhatározták, hogy 2018-ra szövetségi szinten kialakítják az NCW képességet. Ezt a célkitűzést, mint fejlesztési kezdeményezést, — áttételesen a magyar haderőre is kötelező érvénnyel — a NATO Hálózatos Vezetési Képesség19 elnevezésű program keretében tervezik megvalósítani. Első lépésként 2006-ban felállítják az első digitális dandárt a NATO szárazföldi erőknél, amely már kezdeti szinten levő hálózatos vezetési képességgel fog rendelkezni. Ez a dandár a brit szárazföldi erők 12. páncélos dandára lesz. A hálózatos vezetési képesség a vezetési időciklus radikális csökkentésében nyilvánul meg. 16
Change from platform centric warfare — PCW to network centric warfare — NCW. Force XXI Battle Command Brigade and Below — FBCB2. 18 F2T-system — Friendly Force Tracking System or Blue Force Tracking System — BTS. 19 NATO Network Enabled Capability — NNEC. 17
131
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
A vezetési ciklus idejének drasztikus csökkentése A vezetési ciklus ideje a feladat végrehajtásához szükséges teljes időtartamot, vagyis a műveleti összidőt foglalja magában. Ez különböző műveleti elemek végrehajtásához szükséges részidőkből tevődik össze, mint például: a célpont felderítése, azonosítása, adatainak feldolgozása, elemzése, betervezése; a döntés meghozatala; a végrehajtó alakulat és fegyverrendszer kiválasztása; a parancs kiadása; a feladat végrehajtása; a csapás eredményeinek ellenőrzése.20 A vezetési ciklus időtartalmának gyorsuló ütemű csökkenése a hálózatos vezetési eszközök beáramlásának mennyiségi és minőségi mutatóival van szoros kapcsolatban, amelyet a következő reális idősorok jeleznek: vezetési időciklus, közös hadműveleti helyzetelemzés (JCOP), előrelátó harctéri helyzetértékelés (FBA), hatásalapú céltervezés (EBT), hatásalapú katonai műveletek (EBO). A vezetési időciklus időtartama, vagyis annak időhossza a következőképpen alakult: ¾ Koszovóban (1999) 40 óra; ¾ Afganisztánban 30 perc; ¾ Irakban (2003) 16 perc! A légierő stratégiai célkitűzése, hogy a vezetési és pusztító tevékenységi lánc időtartamát (time for command and kill chain), vagyis teljes idejének hosszát 10 perc időtartam alá szorítsák! Nem vitás ez igen magas követelmény. Döntés előkészítő eljárások: ¾ JCOP: Közös hadműveleti helyzetelemzés. Az összhaderőnemi szinten megjelenő, digitális adat- és képbázisú, egyidejű és közös hadműveleti helyzetelemzés;21 22 ¾ PBA: Előrelátó harctéri helyzetértékelés , mint tudományos előretervezési módszer; 23 ¾ EBT: Hatásalapú céltervezés rendkívül korszerű, és hatékony céltervezési eljárás. Feladat végrehajtási eljárások: 24 ¾ EBO: A hatásalapú katonai műveletek , amelyekben a kinetikai energia felhasználásának elvén történő küzdelmet folytatják. Ez idő szerint — mint a legfejlettebb hadműveleti forma — a hálózatközpontú vezetési-, valamint a precíziós felderítő és tűzképességre támaszkodik; 20
Kill chain — to find, fix, track, target, engage and assess — F2T2EA. Joint Common Operational Picture — JCOP. 22 Predictive Battlespace Awareness — PBA. 23 EBT — Effective Based Targeting. 24 EBO — Effective Based Operations. 21
132
VI. NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS SZAKMAI KONFERENCIA
IO: Integrált Információs Műveletek25, amelyekben a nem kinetikai energia felhasználásának elvén folytatott küzdelem különböző szaktevékenységeit folytatják. Az említett elemek összhatásukban már igen sikeresen mutatkoztak be Boszniában, Afganisztánban és legutóbb Irakban (2003). Rendkívül hatékony alkalmazásuknak köszönhetően a világ fejlett (30 ország, közöttük hazánk is) és fejlődő országainak katonai vezetői intenzíven tanulmányozzák a hálózatközpontú hadviselés (NCW), a hatásalapú műveletek (EBO) és a hatásalapú céltervezés (EBT) elvi és gyakorlati kérdéseit, mivel követni kívánják a koalíciós erők által a gyakorlatban elért, rendkívüli hatékony eredményeket. Az említett eljárások és módszerek elterjedését és domináns megjelenését meghatározónak tartjuk a világ fejlett és fejlődő hadseregeinél. ¾
ÚJ TÍPUSÚ HADVISELÉSEK, MŰVELETEK ÉS FEGYVERRENDSZEREK
HÁLÓZATKÖZPONTÚ HADVISELÉS (NCW)
INTEGRÁLT INFORMÁCIÓS MŰVELETEK (I2O)
Hatásalapú hadműveletek (EBO) Előrelátó közös helyzetelemzés és -értékelés (PBA) Hatásalapú céltervezés (EBT) Precíziós tűzfegyverek Felderítő robotok Csapásmérő robotok Hagyományos TÖPFE Új típusú TÖPFE
Irányított energiájú fegyverek (DEW) Elektrooptikai fegyverek (lézer) Elektromágneses rádió- fegyverek (EW): rádió, lokátor és műhold zavarók Mikrohullámú fegyverek (HPMW) Informatikai alapú fegyverek (vírusok) Tudatbefolyásoló módszerek (médiahadviselés, propaganda, PSYOP-ráhatás)
Kinetikus energia felhasználásának elvén működő fegyverekkel
Nem-kinetikus energia felhasználásának elvén működő fegyverekkel
1. sz. ábra. A hadtudomány területén ezek az elvek és módszerek képezik a fejlődés motorját és a fejlődés főirányát (main stream) 25
IO — Integrated Information Operations.
133
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
HÁLÓZATKÖZPONTÚ HADVISELÉS, HATÁS ALAPÚ MŰVELETEK, HATÁS ALAPÚ CÉLTERVEZÉS A hadszíntéren működő összhaderőnemi haderő (koalíciós, szövetségi stb. haderő) hálózatos vezetése a haderő korábbi digitális alapú vezetésének fejlettségi szintjéből fejlődik ki az információs ipari termelési korszakra jellemző gyorsevolúciós fejlődési folyamat keretében. Ennek lényegét az alkotja, hogy a haderő híradásában a lassú, folyamatos, ún. analóg-elvű, folyamatos jelátvitelről áttértek az adatcsomagokba tömörített digitális jelek (1 és 0 számjegyek) gyors továbbítására. A haderő híradásának digitalizálása elősegítette, majd viszonylag gyors átmenetet tett lehetővé a számítógép-hálózatok használatára, először vezetékes, majd vezeték nélküli (rádiós és műholdas) számítógép-hálózatok formájában. Ezzel forradalmi átalakulás következett be a katonai vezetésben. Ettől kezdve a döntések előkészítését és a hadműveletek vezetését igen nagy teljesítményű, egymással hálózatba kapcsolt számítógép-központok támogatták. E fejlett híradó és informatikai támogatás következtében napjainkban már számos tényezőt lehet egyidejűleg, mátrix elvű kezelési alapon, párhuzamosan, szinkron módon, vagy sztochasztikusan, azaz statisztikai módszerekkel követni, hatásukat figyelembe venni. Ilyen feladatok megoldáshoz igen nagy teljesítményű számítástechnikai háttérre van szükség, amivel korábban a katonai vezetés nem rendelkezett. A katonai híradásban a digitális jelátvitelre történő gyorsütemű áttérés, továbbá a fegyver-fedélzeti számítógépek miniatürizálásának eredményeképpen megjelentek a precíziós, vagyis nagy találati pontossággal rendelkező fegyverek és fegyver-rendszerek, amelyek alapvetően megváltoztatták a hadviselés végrehajtásának módozatait, lefolytatásának ütemét, hatékonyságát és sebességét. A hálózatba kapcsolt számítógépek, mint hatékonyságot növelő információs technikai lehetőségek és képességek jelentek meg a vezetés területén. A korábbihoz képest egy magasabb minőségi vezetési szintet képviseltek, amely gyorsan elvezetett a hatásalapú műveletek és a hatás alapú céltervezés (EBO+EBT) kialakulásához. Ez a változás tulajdonképpen egy felgyorsított ütemű evolúciós fejlődési folyamatnak fogható fel. Sebességét a legújabb hálózatos technikák és számítógépek rendszerbe állításának üteme szabta meg, mint pl. az iraki háborúban (2003), ahol is a dandár hálózatos vezetési rendszerét (FBCB2) kiegészítették a saját erőket követő hadszíntéri műholdas vezetési rendszerrel (BFT). A két rendszer összekapcsolása és közös alkalmazása átütő sikert eredményezett a koalíciós erők számára. Az EBO, EBT és BFT technikák és vezetési eljárások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az érdemi hadművelete134
VI. NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS SZAKMAI KONFERENCIA
ket a bűvös 30 napon belül voltak képesek befejezni. (Lásd az amerikai haderő alkalmazásának 10-30-30-as követelményrendszerét.)
HATÁSALAPÚ MŰVELETEK A hatásalapú műveletek (EBO) és a hatásalapú céltervezés (EBT) bevezetése előtt lényeges szemléletváltoztatást kellett végrehajtani az ellenség és a hadszíntér megítélését, tartalmi és minőségi felfogását illetően. Az új felfogás szerint az ellenség többé már nem összefüggő arcvonalat képező, és folyamatos ellenállást kifejtő vonalas, ún. „lineáris formációban” működő (horizontálisan elhelyezkedő) ellenerő, hanem különböző erőközpontokat, csomópontokat (politikai, gazdasági, katonai ellenállási gócokat) felmutató komplex és mátrix jelleget képviselő ellenerő formáció. Ebben a különböző nagyságrendű és feladatú erőközpontok a hadszíntéri környezet által meghatározott területi eloszlásban helyezkednek el, miközben egymással kommunikációs és logisztikai kapcsolatban állnak. Az ellenerő egy három dimenziós (3D) jellegű, mátrixtípusú formációt, ún. védelmi architektúrát vesz fel, amelyben különböző „fajsúlyú” és funkciót képviselő központok vannak jelen. Minden egyes központ önmagában is egy sajátos zárt rendszert képez, benne számos és különböző értéket képviselő potenciális célponttal. A hadszínteret teljes egészében vizsgálva az említett központok együttesen létrehozzák, illetve kialakítják a potenciális célpontok komplex rendszerét. Ezt a 3D típusú architektúrát (védelmi felépítményt) elemezni, értékelni, majd tevékenységében korlátozni lehet. Az említett központok egymással alá és fölérendeltségi viszonyban állnak (felülről lefelé történő elven kapcsolódnak egymáshoz) és ez által objektíve függőségi viszonyba kerülnek. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy egy kiválasztott központ ellen (benne a központban található nagy fontosságú és nagy értékű célpontokkal) intézett céltudatos támadás különböző negatív hatásokat képes előidézni, miközben negatívan befolyásolja a többi kapcsolódó központ működését is. Az ellenség komplex — politikai, gazdasági, katonai, társadalmi stb. — rendszerét, vagyis sajátos integrált védelmi architektúráját — képletesen szólva — úgy kell tekinteni és értelmezni, mint egy hatalmas épületet, amelyben emeletek vannak, azokból folyosók és szobák nyílnak. Az így elképzelt épületben az emeletek födém- szerkezetének egész tömegét, vagyis teljes súlyát különböző fontosságú tartó pillérek, oszlopok, ún. súlyponti elemek hordozzák. Egy ilyen módon elképzelt épületnél, ha ismerjük a tartóoszlopok helyét, számát és funkcióját, továbbá az emeletek és a szobák fontosságát (prioritását), akkor az épületben nem kell minden elemet megsemmisíteni. Elegendő csupán a legfontosabb pilléreket felderíteni, fontosság szerint kiválasztani, majd precíziós fegyverekkel kikapcsolni. 135
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
A korábbi felfogáshoz képest az a lényeges változás, hogy komolyan figyelembe veszik azt a láncreakcióhoz hasonlító elvet, miszerint a kezdeti közvetlen hatással (első csapással) törvényszerűen további közvetett hatásokat (másod-, harmad- és n-edik típusú és számú hatásokat: károsító, korlátozó hatásokat) lehet elérni, amely a teljes rendszerre nézve — különböző mértékű — negatív összhatást fejt ki. Az objektíve előidézett hatások következményeinek, vagyis az összhatás eredményének elemzése és értékelése képezi a hatás alapú műveletek (EBO) lényegét. Ez az új hadműveleti felfogás holisztikus elvű személet alkalmazását igényli: ahol minden mindennel összefügg, és hatással van egymásra. A közvetlen (első hatás) és közvetett hatás (másod és további hatások) elvének mélyreható tudományos vizsgálata feltárta, hogy egy rendszer belső elemeire mért pusztító, vagy korlátozó csapás mind a rendszeren belül, mind pedig a rendszerek közötti kapcsolatokban — földrengéshez hasonlóan — másod, harmad és n-ik típusú és erősségű pusztító vagy korlátozó hatásokat (hard and soft effects) vált ki. Ezek összefüggését az EBO hatáslánc ábra mutatja.
FŐHATÁS = 1. hatás
2. és 3. hatás
n-edik hatás
EBO műveletek összhatása 2. sz. ábra. Hatásalapú műveletek hatáslánca (EBO effects-chain)
A különböző hatások várható és/vagy becsült eredményének méréséhez, elemzéséhez, és értékeléshez már egy célpont esetében is igen nagy teljesítményű számítógép alapú támogató háttérre van szükség. Ugyanis egyidejűleg igen sok paramétert (hatástényezőt) kell figyelembe venni és értékelni, amire az emberi agy — lineáris és analóg elvű információ feldolgozó képességének korlátai miatt — nem alkalmas. Hadszíntér méretekben gondolkodva egyre nagyobb teljesítményű számítógép-központokat kell igénybe venni, hogy az igen nagy számban jelentkező hadműveleti és egyéb paraméterek hatását figyelembe tudják venni. Ezért a hadműveleti tervekben rögzített feladatok megoldását a hatásalapú műveletek (EBO) elvei alapján tervezik. Vezetése és végrehajtása közben pedig a terveket 136
VI. NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS SZAKMAI KONFERENCIA
folyamatosan illesztik a kialakult helyzethez. Közben figyelembe veszik a másod, harmad és az esetleges n-edik hatások eredményeit. E hatások eredményeinek megfigyeléséhez fejlett csapás utáni — azonnal visszajelző — felderítő, elemző és értékelő (kárfelmérő) rendszerre van szükség, amely a hatásalapú céltervezés fontos helyzetfelmérő és felderítő alrendszerét képezi. A hatásalapú műveleteknél mindig az elérendő (kívánt) végállapotból indulnak ki (desired end state), és ehhez mérten tervezik a különböző kinetikus, vagy nem kinetikus energia felhasználás elvén működő csapásokat, vagy hatásokat. Elvileg vizsgálva egy iraki méretű helyi háborúban, mintegy 30-ezer precíziós fegyvert igénylő célpont-halmazzal lehet számolni, amelynek 1/3-a általában állandóhelyű (fix), előre betervezhető célpont, míg a többi, nehezen felderíthető, mobil célpont lehet. Ezek között gyakran találhatók ún. „időkritikus mobil célpontok”, amelyeket nagyfokú veszélyességüknél fogva azonnal meg kell semmisíteni. Ezért őket nem lehet előre betervezni. A másod, harmad és n-edik hatások esetében az információs és lélektani (társadalmi-szociális) hatásokat is figyelembe lehet és kell venni. Ezekkel az információs és lélektani műveletek keretében foglalkoznak. A hatásalapú műveletekkel olyan helyzetet lehet és kell teremteni, amelyben biztosítható a támadó erők helyi erőfölénye, tűzfölénye, manőverszabadsága, továbbá megvalósítható a három dimenzióban működő, minden oldalról jelentkező szüntelen ráhatás, vagyis a „vaddarazsak támadásához hasonló” összpontosított ráhatás hadműveleti elve (swarming warfare). A hadszíntéren található ellenséges vezetési, kommunikációs, logisztikai és művelettámogatási infrastruktúra hálózatát — holisztikus módon — ugyancsak a 3-D mátrix-elv alapján kell vizsgálni és értékelni. A hadszíntér integrált információs infrastrukturális hálózatai (vagyis a híradó és informatikai infrastruktúrák) ellen intézett csapások tervezésénél a másod- és további hatások értékelése még komplexebb formában jelentkezik, mint az erők elleni hadműveleteknél. A másod és további hatások elemzése és értékelése az információs műveleteknél és a lélektani műveleteknél (INFOPS+PSYOPS) kiemelkedően fontos.
HATÁSALAPÚ CÉL- ÉS TŰZTERVEZÉS Hatásalapú céltervezés.26 A hatásalapú műveletek (EBO) kulcseleme a hatásalapú céltervezés (EBT). Ennek módszertana, eszközparkja és mindenek felett 26
Effective based Targeting — EBT.
137
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
azok a céltervező szakemberek (targeteers), akik az ellenség oldalán jelentkező igen sok célpontból képesek a súlyponti célpontokat (az ún. tartó pilléreket, hálózati súlyponti elemeket, vagyis angolul a hub-okat) kiválasztani. Munkájuktól függ, hogy a megfelelő precíziós lőszert, a megfelelő időben, a megfelelő célpontra lehessen eljuttatni. A hatásalapú céltervezés kialakulását a „hálózatok” széleskörű tudományos kutatása és annak eredményei tették lehetővé. Ezek feltárták a hálózatokon belül a kapcsolati viszonyokat, a csomópontok (hub-ok) alá-, fölé- és mellérendelési viszonyait, valamint súlyponti szerepüket. Egy hadművelet alatt a helyzetek és erőviszonyok gyorsan változnak. Korábbi célpontok elveszthetik jelentőségüket, miközben újabb célpontok kerülnek a precíziós céljegyzékekre. Az EBT céltervezésben, olyan összhaderőnemi céltervező képzésben részesült haderőnemi szakértők vesznek részt, akik pontosan ismerik a hadművelet elérendő politikai és katonai céljait, a parancsnok elgondolását és szándékát, a hadműveleti célkörzetek célpontjainak halmazati összetételét, azok mennyiségi, minőségi és fontossági mutatóit, jellemzőit, valamint kölcsönös függőségét. Ugyanakkor tisztában vannak a saját lehetőségekkel: a vezető nemzet, a résztvevő egyéb nemzetek vonatkozásban, a szövetséges és/vagy koalíciós feltételekkel, valamint a precíziós tűztámogatás várható mértékével. Mindezen ismeretek, információk és tudáselemek birtokában a hatás alapú céltervezők kulcsszerepet töltenek be a hatásalapú műveletek (EBO) tervezésében és végrehajtásában. A tüzér céltervezőknek ilyen képzésben kell részesülniük, mivel tevékenységük szorosan kapcsolódik az összhaderőnemi céltervezők elemző és értékelő munkájához. Kiválasztásukról, felkészítésükről külön kell gondoskodni. Megszerzett elemző, értékelő, tervező készségüket és képességüket rendszeresen gyakoroltatni kell, hogy ezen értékes humán speciális képesség folyamatos karbantartása biztosítható legyen. Létszámuk nem túlzottan nagy, hadműveletenként legfeljebb néhányszor 10 főt jelent. Ebben az esetben is érvényesül a minőség elvének fölénye a mennyiség felett. A precíziós lőszerek igen drága, de nagyon hatásos eszközök. Alkalmazásuk megtervezése külön szakképzettséget igényel. A hatásalapú céltervezés gyökerei a hidegháború éveire nyúlnak vissza, amikor is a korlátozott számú atomeszközök és a célpontok változó arányainak, illetve a célpontok fontossági sorrendjének folyamatos változásai miatt (a stratégiai vezetés változó prioritásai következtében) kellett a hadászati nukleáris csapásmérési terveket összhangba hozni, illetve naprakész állapotban tartani. Ma már megmosolyogtató, hogy ezt a rendkívül fontos és időérzékeny feladatot a múlt század hatvanas éveiben egy 286-os teljesítményű számítógéppel végezték. Ennél jóval kisebb fajsúlyú hadműveleti tervezési feladatokra napjainkban már speciális számító-központok állnak rendelkezésre, Pentium típusú számítógépek többszörös teljesítményével. 138
VI. NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS SZAKMAI KONFERENCIA
A hatásalapú céltervezés alkalmazásánál az alábbi szempontokat szükséges figyelembe venni: ¾ elérendő politikai célkitűzéseket, prioritásokat, területi és időkorlátokat; ¾ számításba vehető nemzetközi hatásokat; ¾ katonai célkitűzéseket, benne a politikai, gazdasági, katonai, társadalmi célpontok halmazait, azok összetételét, súlyponti elemeit („tartó pilléreit”), a precíziós csapásokat követő fő és további hatásokat; ¾ hadszíntéri ellátó rendszereket, közlekedési és integrált információs infrastruktúrák (más megnevezéssel híradó, informatikai, vezetési infrastruktúrák) súlyponti elemeinek helyét, kapcsolati viszonyait, működési állapotát, a rendszerben betöltött szerepét; ¾ milyen mennyiségű, minőségű, hatótávolságú, és készenléti idejű precíziós fegyver áll rendelkezésre?; ¾ milyen eredményeket kívánnak előidézni a precíziós ráhatásokkal: teljes pusztítást, súlyos működési korlátozást, közepes méretű károkat, vagy enyhe rendszerbeli működési zavarokat stb.? A hatásalapú műveletek (EBO) és a hatásalapú céltervezés (EBT) módszere már az információs kor termékei és a jelen helyzetre vonatkoznak. Alkalmazásukkal kb. 2020-30-ig lehet számolni, amikor is még fejlettebb fegyverrendszerek (nano mérettartományba tartozó, molekuláris méretű robotfegyverek) jelennek meg, újabb képességekkel és lehetőségekkel. Megjelenésükkel újabb és más jellegű hatásokkal kell számolni. A hatásalapú műveletek (EBO) és benne a hatásalapú céltervezés (EBT) módszerének sikeres alkalmazásához az alább felsorolt feltételeket tartjuk szükségesnek: ¾ világos politikai és katonai célkitűzések, célok, célpontok, valamint a kívánatos, de még elérhető hatások meghatározása; ¾ hálózatos hadviselésre alkalmas, legalább minimális fejlettségi szinten levő haderő (NCW-army); ¾ a csapásmérésre alkalmas precíziós erők több színtű és rugalmas bevethetőségi feltételeinek megteremtése; ¾ hatásalapú műveletek (EBO) vezetésére alkalmas vezetők és törzsek kinevelése és folyamatos tréningje; ¾ hatásalapú céltervezésre (EBT) alkalmas személyi állomány (összhaderőnemi tűztervező és irányító szaktörzs) felállítása és tudásának karbantartása; ¾ fejlett EBO/EBT számítógép-hálózati infrastruktúra (hardver és szoftver) kialakítása a fix és mobil célpontok, valamint a gyorsan változó prioritások kezelésére; ¾ hálózatalapú, precíziós célpont-adatok szolgáltatására képes, folyamatosan működő, hálózatos felderítő rendszer (NETINTELL) kifejlesztése, különböző fajtájú felderítő szenzor-hálózatokkal és felderítő robotokkal; 139
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
hálózatba kapcsolt, előretolt (különleges) célfelderítők és repülő rávezetők (NETFAC), akik képesek a célpontok digitális koordinátáinak pontos megadására, titkos híradó adatvonalakon keresztül. Továbbá képesek a célpontok lézeres megvilágítására, vagyis a csapásmérő repülőgépek vagy lőszerek lézeres rávezetésére. A fentieken kívül feltétlenül szükséges, hogy a haderőnemi komponensek (szárazföldi haderő, légierő, haditengerészet, különleges erők stb.) megértsék a hatásalapú műveletek elvét és célkitűzéseit, azok módszertanát a gyakorlatban is képesek legyenek alkalmazni. Tevékenységüket hassa át a szinergia és a szinkron alapú kollektív működés elve, az „egy mindenkiért és mindenki a főfeladatért” elv alapján. ¾
A CSAPATTÜZÉRSÉG ÁTALAKULÁSA Az előzőekben jelzett változások lényeges módon érintik az összhaderőnemi művelettámogatás és benne a tűztámogatás, illetve a szárazföldi haderő csapattüzérségének alkalmazását: annak elveit, szervezeti felépítését, nagyságát, eszközrendszerét és vezetési rendjét. A tüzérhadosztályok és dandárok kora lejárt. Helyettük kis méretű, de nagyon hatékony tüzér alakulatokra van szükség, amelyek együtt képesek mozogni a szárazföldi csapatok harcrendjével. Megnövelt tűzerejükkel a harcoló parancsnokok számára biztosítani tudják azt a közvetlen tüzet, amely pótolja, vagy kiegészíti a légierő és a távoli rakétacsapások éppen hiányzó tüzét, jóval gyorsabban és mondjuk ki bátran olcsóbban. A csapattüzérség feladata a közvetlen tűz biztosítása lesz. A szövetséges vagy koalíciós alapú összhaderőnemi tűztámogatás belső szerkezete és arányai alapvető változáson mentek keresztül. Dominanciába kerültek a hálózatba kapcsolt légi- és perspektívában kozmikus, valamint a tengeri bázisú precíziós tűztámogató eszközök. Ugyanakkor újra reflektorfénybe kerültek — éppen a helyi háborúk tapasztalatai alapján — a korábbiak szerint csapattüzérségnek nevezett eszközök-rendszerek, fejlődő vagy megváltozott képességekkel. Perspektívában a korábbi csapattüzérség átalakul kísérő és közvetlen tűztámogatást biztosító tüzér eszközrendszerré, ahol a tüzéreszközök a lövészpáncélos dandár harcrendjében együtt mozognak és manővereznek a harcoló műveleti erőkkel. Eszközrendszerét a megnövelt képességű aknavető, csöves tüzérség, majd a sorozatvető eszközök képezik. Ezeknél is a fejlődés iránya a kombinált hatású precíziós lőszerek, valamint a hálózatalapú felderítő és vezetési rendszerek kialakítása és alkalmazása irányába mutat. Napjainkban nincs napirenden az igen nagy hatótávolságú hagyományos tüzéreszközök fejlesztése, mivel a 20 km-t meghaladó mélységben levő célpontok pusztítását csapás140
VI. NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS SZAKMAI KONFERENCIA
mérő repülőgépekkel, harci helikopterekkel, harci robot repülőgépekkel, illetve különböző típusú mélységi rakétákkal oldják meg. Ilyen mélységekben felderített célpontok pusztítása hagyományos tüzérséggel egyébként sem volna gazdaságos, mivel óriási mennyiségű lőszerfelhasználást igényelne. Amíg nem képesek megoldani a nagy találati pontosságú tüzérségi lőszerek előállítását és gyártását, addig a nagy mélységi célok tüzérlefogása csupán felesleges erőforrás- és eszköz pazarlásnak tekinthető. Szerencsére a belátható jövőben — 2010–2015 között — gyors ütemben fognak elterjedni az Excalibur típusú osztályba tartozó precíziós tüzérlőszerek, amelyek megváltoztatják majd a csapattüzérség fejlődésének eddigi irányát. Már komoly kísérleteket folytatnak különböző fajtájú precíziós lőszerek, pl. az Excalibur típusú, 155 mm-es űrméretű precíziós lőszer kifejlesztésére. Ezeknél a találati pontosságot 3-5 méterre szorítják le, miközben a hatótávolságot 40 km-re, vagy ennél is nagyobb távolságra (egyes „álomadatok” szerint 300 km-ig terjedően) növelik. A nanotechnológiai kutatások olyan méretcsökkentéseket tesznek lehetővé, amelyek következtében nemcsak a csöves tüzérségi, de az aknavető tüzérség lőszereinél is bevezethetik a precíziós lőszerek használatát. Az a reális tény, hogy a jövő háborúit zömmel városi környezetben képzelik el, nagymértékben igényli a precíziós tüzérségi lőszerek kifejlesztését. Ezek ugyanis képesek a célpontok precíziós megsemmisítésére, jelentősebb káros mellékhatások nélkül. A nagy találati pontosságú, ún. precíziós lőszerek alkalmazása csökkenti a lőszerfelhasználást, mivel itt is megvalósítható a hadvezérek álma, vagyis „az egy lövés, biztos találat” elve. A hagyományos röppályájú tüzérségi lőszereken kívül intenzíven fejlesztik a cirkáló rakétákhoz hasonló tulajdonságokkal rendelkező, ún. portyázó tüzérségi lőszerfajtákat (loitering). Ezek meghatározott ideig keringenek a harcmező felett, célpontok után kutatva, amelyeket távvezérléssel, vagy autonóm módon, precíziós találati pontossággal semmisítenek meg. A portyázó típusú tüzérségi lőszerek lényegében a cirkáló rakéták kicsinyített másai, amelyekkel a tüzérség is visszakapja a rakétatechnika által nyújtott képességeket és előnyöket. Portyázó lőszerek kifejlesztése folyamatban van, az amerikai Célhaderő FCS rendszerben már számolnak velük. Valószínűleg 2015 körül már hadrafoghatóak lesznek. A helyi háborúk harci tapasztalatai kimutatták, hogy bármilyen fejlett is a légi támogatás rendszere, mégis gyakran kialakulhat olyan helyzet, amelyben azonnal és közvetlen tűztámogatást kell nyújtani a harcoló műveleti, lövész alakulatoknak. Gyakran előfordult olyan harci helyzet, amikor a parancsnokok hiába kértek közvetlen támogató repülőgépet , az nem állt rendelkezésre, mert nem volt a légtérben, más feladattal volt ellátva, vagy távoli körzetben tevékenykedett. Ez azt jelentette, hogy a harcoló parancsnokok azonnal beavatkozó tűztámogatási képesség nélkül maradtak, támadási lendületük megtorpant, vagy elakadt. 141
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
A hálózat központú hadviselés hatásalapú műveleteiben pedig éppen a gyors manőverekre, a közvetlen ráhatásra helyeződik a fő hangsúly, annak érdekében, hogy a műveleteket minél gyorsabban és lehetőleg minimális sajátoldali vesztesség mellett valósítsák meg. Ezt a célt szolgálják a kísérő és közvetlen tűztámogatást nyújtó korszerű csapattüzérség megteremtésére irányuló törekvések. A haderő átalakítási programok természetesen nem hagyják változatlanul a szervezetszerű tűztámogatás struktúráját, minőségét és mértékét. A hálózatba kapcsolt, és egyre inkább precíziós lőszereket alkalmazó kísérő és közvetlen támogató tűzképesség (close NETARTY) átalakul. Benne — a hálózatos tüzérfelderítő képesség megjelenése következtében — nagyságrenddel javul a tüzér célfelderítés, célfejlesztés, céltervezés, továbbá a tűzképesség minősége és találati hatékonysága. A korszerű csapattüzérség olyan rétegesen alkalmazható tűzképességet jelent, amelyben az önjáró, automata aknavetők, az önjáró csöves tüzérség és később a mobil sorozatvető tüzérség eszközei, majd a „portyázó lőszerek” a dominánsak. Az új típusú és megváltozott képességű csapattüzérség kifejlesztése számos elvi és gyakorlati kérdést vet fel, amelyeknek megválaszolása a kutatók és az alkalmazók közös feladata. Ezek között fontos távlati fejlesztési feladatok, azokban megvalósítási rangsorolások (ún. prioritások felállítása) és napi sürgős feladatok találhatók. A sürgős feladatok megoldását úgy célszerű elvégezni, hogy azok már a jelenben segítsék elő a nem túl távoli fejlesztési feladatokat. A távlati fejlesztések között valószínűleg a célfelderítési és tűztervezési feladatok korszerűsítését lehet leghamarabb elvégezni, mivel ezek technikai feltételei már adva vannak. Valószínűleg hamarabb lesz „hálózatalapú csapattüzérség”, mint precíziós lőszerkészlet. A fejlesztés valószínűleg több szakaszban, több lépcsőben valósul meg, amelyekben a következő problémákat szükséges megoldani: ¾ a korszerű, hálózatalapú csapattüzérség manőverszabadságának, mobilitásának biztosítását; ¾ a korszerű, hálózatalapú csapattüzérség hálózatos harcvezetésének és együttműködésének megteremtését; ¾ a korszerű, hálózatalapú csapattüzérség hálózatos tüzérfelderítésének kialakítását; ¾ a hálózatalapú tüzér célfejlesztés: elemzés, értékelés, célkezelés, feladatelosztás és csapás utáni felderítés megteremtését; ¾ a korszerű, hálózatalapú csapattüzérség hatékonyságának növelését — többek között a precíziós, kombinált lőszerek alkalmazásával; ¾ a korszerű, hálózatalapú csapattüzérség helyével, szerepével, hatékonyságával kapcsolatos szemléletváltozást, különös tekintettel a fejlesztésekre, valamint a szükséges képzési, átképzési és továbbképzési feladatokra. 142
VI. NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS SZAKMAI KONFERENCIA
Magyarország az elkövetkező évtizedekben várhatóan már nemcsak szállítási és őrzés-védelmi feladatokat fog ellátni a szövetségi rendszerekben és műveltekben, hanem aktív védelmi és harcfeladatokat is. Ezekhez új típusú és korszerű csapattüzérségre van szükség. Nemcsak a szervezeteket és eszközöket kell cserélni, de nélkülözhetetlen az új típusú tüzér személyi állomány kinevelése is. FELHASZNÁLT IRODALOM AF University Cadre Papers–15: Thinking Effects, EBO. C4ISR 2004.12.: JNTC. Defense News 2004/7/12.: RainDrop/DPPDB stereo imagery exploitation. Defense News 2004. 10. 25.: Strategic Planning Guide–2006. IDR 2002/9.: FBCB2 with BFT. IDR 2002/10.: Blue Force Tracking. IDR 2002/10.: ARC–231/Skyfire radio. IDR 2003/10.: USAF towards EBO. IDR 2004/6.: MISAR sensor. ISR 2004/5.: NCW/EBO Thinking Effects. ISR 2004/8.: Blue Force Tracking Systems. ISR 2004/8.: Intel Internet. MILTECH 2004/5.: Ground-Air communications. Signal 2004/1.: Network Centric Warfare. Signal 2004/6.: France NCW ground platforms. Signal 2004/7.: Network Centric Operations. SZÉP JÓZSEF: NATO hálózat nyújtotta képesség. NNEC, Komunikáció–2004 Konferencia. VÁRHEGYI ISTVÁN: Az ezredforduló utáni háborúk tapasztalatai. Tanulmány, 2004. VÁRHEGYI ISTVÁN: Hálózatközpontú hadviselés (NCW). Tanulmány, 2003. VÁRHEGYI ISTVÁN: Hálózatos képesség. Tanulmány, 2004.
143