A Haáz Rezső Múzeum gyűjteményei

A Haáz Rezső Múzeum gyűjteményei

Haáz Rezső Múzeum Székelyudvarhely, 2009 1

A kiadvány megjelenését támogatta: Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Kollégiuma

Múzeumi Füzetek 26.

Szerkesztette: Miklós Zoltán Felelős kiadó, sorozatszerkesztő: Zepeczaner Jenő Szöveg: Károlyi Zita, Miklós Zoltán, Róth András Lajos, Sófalvi András, Székely Viorica, Veres Péter, Zepeczaner Jenő Fotó: Nyárádi Zsolt, Róth András Lajos, Sófalvi András, Zepeczaner Jenő, Zepeczaner Zsolt

© Haáz Rezső Múzeum ISBN: 973-85956-9-X

Haáz Rezső Múzeum 535600 Székelyudvarhely – RO Kossuth Lajos u. 29 sz. [email protected] www.hrmuzeum.ro

Nyomdai előkészítés: Top Invest Kft, Székelyudvarhely Nyomda: Infopress Group, Székelyudvarhely 2

Haáz Rezső Múzeum – évszázados folytonosság A székelyudvarhelyi múzeum tárgyállománya Erdély egyik legrégebbi gyűjteménye, története a XVIII. század második felétől követhető nyomon. Az egykori református kollégium iskolamúzeumának fokozatos gyarapítása révén igen gazdag műtárgyállománnyá fejlődött. Néhány tárgy jelenlegi birtoklása folytonosságot képez az 1797-es első Protocollumban rögzített kis régiségtár és a jelenlegi múzeumi gyűjtemény között. Valós számszerű gyarapodásról azonban a XX. század első negyedétől beszélhetünk, amikor Haáz Rezső intenzív néprajzi gyűjtésbe kezdett. A korabeli állomány ugrásszerű gyarapodása 1913-ban lehetővé tette – a kollégium épületében – az első nyilvános kiállítás megszervezését. A néprajzi múzeum, kiegészítve a kollégium éremés régiséggyűjteményével 1949-ben állami tulajdonba került, s városi múzeumként – szűkös kiállítási lehetőségek közepette – működött. 1986-tól újabb státuszt kényszerítettek az intézményre, ugyanis a megyei múzeum udvarhelyi részlegeként üzemeltették. A központosított igazgatás 1994-ben szűnt meg, amikor újból – Székelyudvarhely mindenkori önkormányzata által fenntartott – városi múzeumi rangot kapott. Közismert, hogy a múzeum összekötő kapocs a múlt és a jelen között. A megismerés, nevelés és gyönyörködtetés céljával gyűjti, kutatja, restaurálja és kiállítja, a térség lakosainak anyagi és szellemi értékeit. A székelyudvarhelyi közgyűjtemény tárgyállományát a történelmi korok hiteles lenyomataiként értékelhetjük, hiszen egyaránt megtalálhatók itt a hagyományos, polgári vagy modern korszak tárgyegyüttesei. A lokális társadalmak kulturális javainak begyűjtése mellett, a múzeum kimagasló funkciót szán a tudományos igényű kutatások végzésére. A korábbi viszonyokhoz képest szerencsésnek minősíthető azon állapot, miszerint a birtokolt gyűjtemények mindenikét felsőfokú végzettséggel rendelkező muzeológus gondozhatja. Több évtizedes szakmai űrt szüntetnek meg az intézmény fiatal régészei. Székelyföldön (s kiváltképpen Székelyudvarhely környékén) a közelmúltig szünetelő szisztematikus régészeti feltárások fontossága valójában az új ásatások tükrében mutatkozik meg. A múzeum két szakemberre korlátozódó régészállománya eleget kell tegyen a – különféle építő munkálatok révén szükségessé vált – leletmentő ásatásokra vonatkozó felkéréseknek, s ugyanakkor saját kutatási projektjeik objektumait is igyekeznek feltárni. A történelmi kutatások – egy muzeológus munkássága által – főként a céhes élet tárgyállományának tanulmányozására, az 1848–49-es forradalom erdélyi eseményeinek dokumentálására, valamint Orbán Balázs személyének és munkásságának tanulmányozására éleződött ki. Nem utolsósorban, a polgári életmód tárgyállományának gyűjtése összefonódott a székelyföldi fürdőkultúra kutatásával is. A múzeum szerves részét képező Tudományos Könyvtár állományáról, akárcsak a kutató munkájuk során ezen könyvtárat igénybe vevő olvasók tájékoztatásáról, egy történész-könyvtáros kolléga gondoskodik. A gyűjtemény jelentős nyomtatványainak és könyvritkaságainak digitalizálása mellett a hely-, gazdaság- és művelődéstörténeti szakterületen végez kutatómunkát. Az értékes néprajzi gyűjtemény kezelése, rendszerezése, valamint gyarapítása egy fiatal néprajzos-muzeológus feladatát képezi. A tárgyközeli tapasztalatok szerzése és a teoretikus síkon történő vizsgálódás esetében is összefonódik. Főként a sóvidéki falvak tárgyi kultúrájára élezve kutatásait, a népi építészet, a kézművesség és a falusi közösségekben fokozottan észlelhető életmódváltást igyekszik kellőképpen dokumentálni. A képzőművészeti gyűjtemény gondozása és további a művészettörténeti kutatások végzése két szakképzett muzeológusra hárul. Egyikük számára a székelyföldi képzőművészeti események krónikájának összeállítása jelent aktualitást. A XIX–XX. 3

századi udvarhelyszéki képzőművészet kutatása, a köztéri műemlékek és emlékművek kataszterének összeállítása, valamint a liturgikus terek és tájolási összefüggések kutatása képezi egy másik szakember jelenlegi tevékenységét. Szerencsésnek mondhatja magát az intézmény, hiszen a természetrajzi részleget is tapasztalattal rendelkező, szakképzett muzeológus gondozza. Folyamatban van az állomány feldolgozása, és ennek katalogizált formában történő közzététele. Jelenleg a botanikai gyűjtemény katalógusainak digitalizálása zajlik. Az évek folyamán a múzeumba bekerülő tárgyak preventív konzerválásáról és – főként kiállításokra történő előkészítéskor – a restaurálásról kellő szakmai tapasztalattal rendelkező munkatársak gondoskodtak. Az szükségletekhez képest ez a szegmens alulreprezentált, hiszen a jelenlegi egy restaurátor nem tudja lefedni a teljes tárgykészlet által igényelt munkálatokat. Jelenleg a Tudományos Könyvtár állományával együttesen, a leltárkönyvekben rögzített tárgyak összessége 141.581 darabot tesz ki. A múzeumi tárgygyarapodás leggyakoribb módja az adományozás általi beszerzés, illetve a régészeti feltárások általi gyarapítás. Tárgyvásárlásra csak ritka esetben van lehetősége a múzeumnak, hiszen a szűkös költségvetési keret legtöbbször nem biztosít vetélytársi pozíciót az intézmény képességei fölé licitáló kereskedőkkel szemben. A kimagasló jelentőségű tárgyak vásárlása azonban prioritást képez. Erre kitűnő példa a múlt évben megvásárolt XIX. századi nagyméretű műtermi lemezes fényképezőgép. Legutóbb pedig – a Nemzeti Kulturális Alap pályázati támogatása révén – egy 1876ban faragott monumentális zetelaki székelykaput vásárolt az intézmény. A gyűjtemények aránybeli megoszlása

I. Régészet II. Történelem III. Tudományos Könyvtár IV. Néprajz V. Képzőművészet VI. Természettudomány

Az első leltári bejegyzéstől napjainkig lassú, de töretlen fejlődést mondhat magáénak a székelyudvarhelyi közgyűjtemény. Jelen körülmények közepette azonban elfogult optimizmussal tekinthetünk csak a jövőbe. Hiszen az egykoron államosított – az intézmény állandó székházaként szolgáló – ingatlan törvényszéki döntéssel történő visszaszolgáltatása gyakorlatilag ellehetetleníti az intézmény tevékenységét. A lappangó kilátástalanság nem teszi lehetővé nagyobb lélegzetű projektek kibontakoztatását, mi több pillanatnyilag a közgyűjtemény elhelyezése is megoldásra vár. A jogilag tisztázott státuszú Állandó Képtárba történő átcsoportosítással valójában a műtárgyraktározási gondok enyhíthetők, de megszűnnek a legjelentősebb tevékenységi körök. A kiállító felületek beszűkülésével a múzeum közszolgálati funkciója, vagyis a kiállításrendezés csorbul leginkább. A közeljövőben elsődleges célunk a – jelen kiadványban is bemutatásra kerülő – gyűjtemények korszerű raktározása, a tudományos kutatómunka folytatása és folyamatos új opciók keresése a nélkülözhetetlen kiállítófelületek biztosítására. Miklós Zoltán 4

Régészeti gyűjtemény A múzeum régészeti gyűjteménye különféle adományok és vásárlások útján, illetve szakszerű régészeti kutatások leleteiből jött létre. Kezdetben ez főleg régi pénzekre és érmékre korlátozódott. Fekete Sámuel magángyűjteményéből került pl. a múzeumba az 1831-ben a Firtoson lelt híres VII. századi bizánci pénzkincs néhány darabja is. Szép számban találunk a különféle őskori kultúrák pattintott és csiszolt kőeszközeiből, illetve fémtárgyaiból: kovapengék, kőbalták, réz csákányok, bronz tokosbalták és fokosok stb. A régészeti gyűjtemény gerince az 1950-es évek közepétől a ’80-as évek elejéig zajló szisztematikus ásatások és terepbejárások során jött létre (Ferenczi Géza és Ferenczi István tevékenysége). 1955–56-ban az ekkor Udvarhely rajonhoz tartozó Székelyszáldoboson az erősdi kultúra polikróm festésű kerámiát készítő népének telephelye került napvilágra, néhány temetkezéssel együtt. Bögöz-Pagyvan tetőn késő újkőkori – kora rézkori magaslati település maradványai kerültek elő, gazdag régészeti leletanyaggal és földbemélyített lakóházakkal. Az oroszhegyi Mákvárában folytatott régészeti ásatások során a középső bronzkori Wietenberg-kultúra magaslati telepe vált ismertté, Máréfalván pedig a vaskor korai időszakából származó erődítményt (Márévára) tártak fel. Az 1960–70-es években több udvarhelyszéki középkori vár területén folyt régészeti ásatás: Firtos, Kustaly, Rapsóné, Tartód várában, valamint az Udvarhely város határában fekvő Budvárban. Székelyudvarhely legrégebbi műemlékeként számon tartott Jézus Szíve kápolnánál 1973-ban folyt régészeti feltárás, melyet egy I. Ferdinánd pénzérme alapján a XVI. századra kelteztek. A város szívében álló Csonkavár helyén a késő középkorban domonkos kolostor állt, ezt Báthori István erdélyi vajda az 1490-es évek elején várrá építtette át. A vár építéstörténetének részleteit az elmúlt három évtized ásatásai próbálták felderíteni. A múzeum keretén belül a régészeti ásatások 2004-től folytatódtak és vettek új lendületet. Egy új fejezet kezdődött Udvarhelyszék középkori templomainak kutatásával: Kányád, Szentimre, Máréfalva, Bágy, Székelyderzs elpusztult vagy ma is álló középkori eredetű templomaiban és a homoródalmási Tatárkápolna területén folyt többek közt régészeti kutatás, amelyek minden esetben egy Árpád-kori templom maradványait hozták napvilágra. Bikafalva és Telekfalva református templomaiban végzett régészeti ásatások a reformáció után is továbbélő középkori építkezési hagyományok és temetkezési szokások meglétét mutatták ki. Időközben az Udvarhely környékén található mesterséges barlangok kutatása is elkezdődött: először a telekfalvi Őrhegy barlangjaiban, majd a máréfalvi Kőlikban végeztünk régészeti kutatást, alátámasztva a mondai hagyományt, miszerint ezeket a XVI–XVII. századi török-tatár harcok idején hozták létre. Kustaly várában 2007-ben újrakezdődtek az ásatások, Udvarhelyszék legkorábbi, XII. századi kővárát mutatva ki. A múzeum legnagyobb ásatása 2008-ban zajlott a város határában fekvő Kadicsfalvi-réten. Több mint 1 hektáros felületen került feltárásra a gótokhoz köthető Marosszentanna-kultúrkör III–IV. századra keltezett települése, területén 19 lakóházzal, égetőkemencékkel, kohóval, kúttal, gazdasági jellegű építményekkel. A felszínre került rendkívül gazdag leletanyag (kerámia, állatcsontok, fém-, csont- és kőtárgyak, -eszközök a múzeum régészeti gyűjteményét jelentős mértékben, mintegy harmadával gyarapították. Ma több mint 60.000 darab régészeti leletet tartunk nyilván. Sófalvi András 5

III–IV. századi tárolóedények. Lelőhely: Székelyudvarhely – Kadicsfalvi-rét, 2008. 6

XIII. századi bronz füstölőalj Lelőhely: Székelyudvarhely – Budvár, 1969.

Négykaréjos peremű tál a középső bronzkorból (Wietenberg-kultúra) Lelőhely: Oroszhegy – Mákvára, 1968. 7

Történelemi gyűjtemény A gyűjtemény legkorábban bekerült tárgyait már a református kollégium 1797ben készült Protocollumában megtaláljuk. „Egy ezüst Tábla a falba rakva, köröl márvány kőbe foglalva, melybe vagyon vésve néhai idősb B. Daniel István úrnak tzimere, ki született 1684, holt meg 1774, egy darab, Egy láda, mely két kolccsal jár, mely a Théka pénzes ládája, Egy pántzél, vagy vas ing, Egy pajzs” módon bejegyzett, azonosítható tárgyak ma is gyűjteményünkben vannak. Az 1642 tárgyat számláló helytörténelmi gyűjteményt 2200 érem, dokumentumtár (helyi kiadványok, plakátok, kisnyomtatványok, fénymásolatok), és fotótéka egészíti ki. A múzeum levéltára, benne a helyi céhek irataival, a csíkszeredai állami levéltárba került. Gyűjtőmunkánkban szinte kizárólag csak adományokra támaszkodhattunk. A gyűjteményben megtaláljuk a helyi céhek és ipartársulatok fennmaradt emlékeit. Behívótáblák, pecsétnyomók, zászlók, poharak, céhládák idézik fel a hajdani tizenhat udvarhelyi céh világát, amely 1572 után meghatározó volt a város gazdasági életében. A céhhagyományok az ipartestületekben is továbbéltek és csak a múlt század második felében enyésztek el. Az iparosok együtt az iskolák tanáraival, a városi és megyei tisztviselőkkel alkották a város polgárságát. Gyűjteményünkben jelen vannak a városi polgárok életét felidéző tárgyak is. Ezeket olyan kiállításokon mutattuk be, mint Az udvarhelyiek kávéznak és a kultúratörténeti alapkiállítás. Zepeczaner Jenő

A vargyasi Daniel család címere 8

A székelyudvarhelyi mészáros és csizmadia céh behívótáblája

Haáz Rezső: Szákelytámadt vár (rekonstrukció), olaj, vászon, 110,5 x85 cm 9

A Tudományos Könyvtár A székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtár a valamikori református kollégiumi könyvtár töretlen fejlődésű jogutódja. A kollégium könyvtárának csírái egyidősek magával az 1670-ben kezdetét vett kollégiummal. Az 1682-es iskolatörvény már külön tárgyal a „bibliothecarius” esküvel vállalt kötelezettségeiről. 1682–1695 között, Rozgonyi P(ap) János a könyvtár megalapítója közvetítő szerepet vállalt az iskolai könyvtár és az első magángyűjtemények adományozói között. A könyvtár kötetei 1720-ban kapták első, legrégibb helyrajzi jelzetüket. Borosnyai L. János könyvtártermet képez ki és a könyveket protocollumokban jegyzi fel. Backamadarasi Kis Gergely 1770–1775-ös nagyszabású átépítési és bővítési munkálatai során ismét új helyiségbe került a könyvtár. Zilahi Sebes János és Szigethi Gyula Mihály idején indított leltári protocollum 1797-től a XIX. század húszas évéig 3826 címet rögzített 12 tékában, 18 csoportban. A század elején – a más erdélyi iskolai könyvtárakhoz képest – még szerény méretű könyvtár, alapítványok, alkalmi adományok és tanári könyvtárak öröklése, illetve megvásárlása útján gyarapodott. A könyvtár alakulásának történetét Jakó Zsigmond történész foglalta össze alapos tanulmányban: A székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtár története. In: Írás, könyv, értelmiség. Tanulmányok Erdély történelméhez. Bukarest, 1976. Az adományozók különböző társadalmi rétegből kerültek ki, így adománykönyvtáraik tükrözik gyűjtőik érdeklődési körét, művelődési szintjét. 1873-ban Kiss Ferenc 6000 kötetet említ. Gönczi Lajos 1895-ben 10273 önálló művet sorakoztat fel 16314 kötetben. A folyóiratok 6,36%-át jelentették a könyvtárnak. A könyvtárt többször átrendezték. Az állomány régi könyveinek 31%-a 1700 előtti, 54%-a 1701–1800 közötti külföldi kiadvány, míg 11,5%-a hazai nyomtatvány, köztük több nagyon ritka, sőt egyedi. Periodika gyűjteményében régebbi magyar nyelvű bécsi, magyarországi, erdélyi, udvarhelyi újságok, folyóiratok mellett megtalálhatók az Osztrák-Magyar Monarchia és utódállamai tudományos intézményeinek, egyházainak, társulatainak irodalmi, nyelvészeti, természettudományi, társadalomtudományi, ideológiai, neveléstudományi időszaki kiadványai. Megbecsült az Osztrák-Magyar Monarchia majdnem 800 iskolájától származó kb. 9000 kötetet számláló évkönyvgyűjtemény, amely iskolatörténeti szempontból óriási méretű adatbázist jelent. A jelenlegi könyvtár a református kollégium könyvtára mellett a katolikus gimnázium, az állami főreáliskola, valamint a kő- és agyagipari szakiskola könyvtárainak máig fennmaradt könyvtárrészeit tudhatja magáénak. Ezen, régi állományú könyvtárakat egészíti ki unitárius jellegű, a zsidósággal kapcsolatos, modern, a két világháború közti erdélyi kiadványokban bővelkedő, mintegy 4000 kötetes, Tóth Kálmán hagyaték (a kolozsvári Egyetemi Könyvtár egykori igazgatója). A fentebb felsorolt részkönyvtárak és még néhány nagyobb jelenkori adomány/hagyaték (Pál István, Vofkori József, Mátéffy Béla) jelentik tehát együttesen – 1990-től, a Haáz Rezső Múzeum részlegeként működő – Tudományos Könyvtár 1944-el zárult állományát. A könyvtár elektronikus katalógusa a SZIRÉN9.122 Integrált Könyvtári Rendszer segítségével épül. A folyamatosan bővülő katalógus, valamint a Magyar Elektronikus Könyvtárnak szolgáltatott, eddig digitalizált állomány elérhető a Haáz Rezső Múzeum honlapjáról is. Róth András Lajos 10

XVIII. századi, feltételezett debreceni teljes bőr kötés 11

Térképmelléklet. (Johann Andreas Erdman Maschenbauer: Der curiose und in allen nöthigen Wissenschaften nützliche Dollmetscher, oder, allgemeines Zeitungshandbuch. Augsburg, 1748)

Kódexlapborítású kötés a XVIII. századból 12

Néprajzi gyűjtemény A néprajzi tárgyállományt Haáz Rezső kollégiumi rajztanár – XX. század eleji – gyűjtései alapozták meg. A korabeli beszámolók gyakran emlegették a „faluzó triászt”, melynek tagja volt Nyirő József író, Kovács István fényképész és maga Haáz Rezső. A falvakra tett látogatások alkalmával főként az esztétikus, azaz népművészeti produktumként értékelt tárgyakat vették birtokba. Ilyen értelemben a néprajzi gyűjteményt nem teljes tárgykollekciók alkotják, inkább a mindenkori muzeológusok által prioritással kezelt tárgyak kerültek megvásárlásra. Annak ellenére, hogy némely foglalkozáskör vagy élettér nem rekonstruálható teljes egészében, a néprajzi állomány értéke felbecsülhetetlen. A kerámiagyűjteményt alkotó tárgyak legnagyobb hányada a XIX. századra datált. Csempekollekciónkban azonban ennél régebbi (XVII. századi) darabok is fellelhetők. A küsmödi Bereczki Zsigmond „sárkovács” termékei vannak legnagyobb számban. Ezeket zöldmázas domború növénydísszel megmunkált csíkmadarasi csempék, továbbá brokát- és virágmintás mázatlan, valamint kék-fehér színezésű csempék egészítenek ki. Az égetett agyagedények az udvarhelyszéki kerámiaközpontok zömét reprezentálni tudják. A bokályok vannak túlsúlyban, de céhes kerámiát, „veres” parasztedényeket, s nem utolsósorban szász és román kerámiatárgyakat egyaránt birtokolunk. Textilgyűjteményünk főként ünnepi viseleti darabokra korlátozódik. A lakóterek kiegészítő textíliái és a falusi gazdaságokban használt egyéb szőttesek gyarapítják még a gyűjteményt. Az életterek fontos tartozékai közül igen jelentős a múzeum bútorgyűjteménye. A XVIII. századi, keményfából ácsolt és geometriai mintákkal ékesített berendezési tárgyak csupán néhány darabra korlátozódnak, ellenben a XIX. században általánossá vált festett bútorállomány annál gazdagabb. A múzeum gyűjtőterületéhez sorolható fontosabb festőasztalos központok vagy családok termékeiből reprezentatív darabok kerültek az intézmény tulajdonába. Az asztalos és festő munkálatok kifinomult érzékével megalkotott 1801-es állótálas egyik büszkesége a gyűjteménynek. A hagyományos kézműves foglalkozások tárgyai közül egy oroszhegyi kerékkészítő mester, valamint egy korondi kovácsműhely közel összes szerszámait birtokoljuk. Töredékesebb formában azonban számos tradicionális mesterség termény- és eszközkészlete került a múzeumba. A háztartásban nélkülözhetetlen tárgyak, és a növényi rostok (kender, len) feldolgozására szolgáló kellékek mind részét képezik a gyűjteménynek. A gyűjtögetés, halászat, vadászat és pásztorkodás tárgytípusai nem szisztematikus tárgyvásárlás révén kerültek begyűjtésre, ezért a kollekciók sem mondhatók teljeseknek. Mégis az emberi élet fordulópontjainak kellékeiből, valamint a székely életmód különböző területeiről reprezentatív, vagy egyedi darabokat mondhat magáénak az intézmény. A Szejkefürdőn – Kovács Mózes kezdeményezésére és Vofkori György további ösztönzésére – felállított tizennégy székelykapu szintén a múzeum tulajdonát képezi. Közülük az 1818-as évszámmal datált fenyédi kapu a legrégebbi. A leghíresebb pedig közvetlenül a sír előterében felállított, Orbán Balázs által birtokolt 1888-as székelykapu. A több mint 4700 tárgyat számláló néprajzi gyűjtemény töredékének megjelenítésére van csak lehetőségünk az állandó kiállítás révén. De a tematikus kutatások és az időszakos tárlatok rendezése esetén, a gyűjtemény valóságos táptalajnak bizonyul a muzeológus számára. Miklós Zoltán 13

Festett állótálas – 1801 Gyűjtés helye: Homoródszentmárton 14

14 kapuból álló székelykapu-gyűjtemény • Szejkefürdő

Csillámozott mázatlan csempe – 1667 Gyűjtés helye: Korond 15

Képzőművészeti gyűjtemény A Haáz Rezső Múzeum keretén belül működő Képtár 1978 őszén nyílt meg a közönség előtt. Ahhoz, hogy egy képtár abban az időben létrejöjjön és működjön mondhatni heroikus elszántságra és nagy akaraterőre volt szükség. Az akkori politikai, szellemi és társadalmi viszonyok olyan akadályokat gördítettek egy ilyen cél eléréséhez, amelyeket mai szemmel, értelemmel, nem egyszer abszurdnak és hihetetlennek tartunk. A Képtár létesítésének gondolatát Maszelka János festőművész fogalmazta meg először és nekilátott a szervezésnek. Ez tulajdonképpen egy olyan lobby tevékenység volt, melynek során elérte azt, hogy a megyei és városi szervezetek vezetői rábólintottak egy Képtár létrehozásához szükséges engedélyek kiadására. Amint azt Maszelka, visszaemlékezésében megemlítette, ezek a „rábólintások” sok esetben csak azért történtek meg, mert egy-egy képpel, festménnyel adott „nyomatékot” kérése fontosságának. A jogi és politikai keret meglétét követően Ubornyi Mihály akkori polgármester megkeresésére Zepeczaner Jenő a Múzeum vezetője vállalta azt, hogy a Múzeum keretén belül biztosítja egy Képtár működtetését is. E vállalást követően került sor arra a nem mindennapi munkára, összefogásra, melynek eredményeként fizikai valójában is megszületett a Képtár infrastruktúrája. Ez a követelményeknek megfelelő kiállítótermeket, különleges világítást, az elvárásoknak megfelelő belső klímát, stb., valamint egy nemzetközi szinten is újnak számító képraktárt jelentett. A Múzeum képzőművészeti alapgyűjteményét egy 21 tételből álló gyűjtemény alkotta, melyben hét darab Barabás Miklós által festett portré is szerepelt, és az 1950es években került az intézmény tulajdonába. A Képtár anyaga kezdetben számos képzőművész által adományozott munkából, valamint a Korunk Galéria örökös letétbe helyezett adományát alkotó művekből állt össze. Az évek folyamán adományozás, és nagyon ritkán vásárlás útján gyarapodott a műtárgyak száma. Jelentősebb adománynak számít a helyi jelleggel bíró múzeumalapító Haáz Rezső- (grafika, festmény), Rösler Károly- (akvarell), valamint a Spanyár Pál- (grafika, festmény), illetve örököseik adománya. Ugyanakkor nagy értéket képviselnek az olyan Erdély szerte is ismert és elismert művészek munkáit tartalmazó adományok, amelyeket Bene József, Nagy Albert, Incze Ferenc, Buday György (Athéni Timon sorozat) nevei fémjeleznek és amelyeknek zöme, hála Kántor Lajosnak – a Korunk egykori főszerkesztőjének – kerültek az udvarhelyi Képtár tulajdonába. A több mint 1000 műtárgyat (festmény, grafika, metszet, ex-libris, szobor, kisplasztika, stb.) magába foglaló gyűjtemény olyan művészek munkáit is tartalmazza, akiknek az 1960-as, 1970-es és a korai 1980-as években Székelyudvarhelyen volt kiállításuk. Összességében a gyűjtemény 34 %-át képezi a Korunk Galéria anyaga, míg az alapgyűjtemény az összgyűjtemény 66 %-át teszi ki. Így aztán olyan művészek munkái is megtalálhatók a képtár anyagában mint Gy. Szabó Béla, Ferency Noémi, Nagy Imre, Nagy Pál, Dócziné Berde Amál, Páll Lajos, Márton Árpád, Balázs Imre, Karácsony János, Török Erzsébet, Székely József, Sepsi Lajos, Kulcsár Béla és még sokan mások. A székelyudvarhelyi Képtár anyaga gyakorlatilag az erdélyi művészet 1960-as, 1970-es éveinek művészeti keresztmetszetét rögzíti. A lecsökkent kiállítófelület miatt, a Képtár anyagát csak „rotációs” rendszerben lehet hozzáférhetővé tenni, ami azt jelenti, hogy negyedévenként változik az alapkiállítás összetétele, olyan módon, hogy a megrendezésre kerülő időszakos kiállítások is helyet kapjanak. Veres Péter 16

Székely József: Tavasz, márvány, 93 cm 17

Gy. Szabó Béla: A székelyudvarhelyi Jézus Szíve-kápolna, fametszet, 43,5x32,5 cm

Maszelka János: Lófürösztés, olaj, vászon, 93x81 cm 18

Természetrajzi gyűjtemény A székelyudvarhelyi múzeum természetrajzi gyűjteménye dr. Bányai János adományai révén jött létre. Ezt megelőzően a református kollégium szertárából származó csekély számú tárgy képezte az állományt. A világháborúk pusztításai ebben a gyűjteményben sem maradtak nyom nélkül, a tárgyak nagy hányada teljesen vagy részlegesen károsodott. A többszöri költöztetési alkalmak pedig csak tovább súlyosbították a tárgyak állagát. 1971-ben, dr. Bányai János geológus kutató halálát követően, az általa birtokolt geológiai gyűjtemény, valamint a szakkönyvtár a múzeum tulajdonába került. A nagy értékű adomány Bányai János személyének tiszteletére létrehozott emlékszobában került elhelyezésre. Az erdélyi ásványvizek szakszerű kutatásai ugyancsak Bányai János nevéhez fűződnek. 1931-től pedagógusi tevékenységet fejtett ki Székelyudvarhelyen, s ezzel egyidőben végezte a legeredményesebb kutatásait is. Az általa készített térképek mindmáig alapvető forrásul szolgálnak a kutatók számára. A geológiai állomány a romániai, valamint külföldi gyűjtésekből származik. Ezek egy része az emlékszobában kapott helyet, egy hányaduk a szejkefürdői Borvíz Múzeumban van kiállítva. A kőzetek többsége viszont a továbbra is természetrajzi raktárban van elhelyezve. 1976-tól a természetrajzi gyűjtemény részét képezte: a geológiai állomány, a szaktérképek, madarak, kisemlősök, különféle preparátumok és a herbárium állomány. A Bányai hagyatékából származik továbbá 487 herbáriumlap. Ennek feldolgozása már megtörtént, és katalogizálva a Székely Nemzeti Múzeum évkönyvében (Acta Siculica) került publikálásra. Bányai János munkásságának sokoldalúságát új faj (Amphora Banyaiana) felfedezése is igazolja. Botanikai állományunkat további olyan 358 herbáriumlap gazdagítja, melyek a nemzeti kulturális örökség részét képezik. Az értékes gyűjteményt Nyárádi Gyula világhírű botanikus adományozta a múzeumnak. A katalógusok publikálása ugyancsak az Acta Siculicaban történt. A botanikai állományt további 353 herbáriumlap teljesíti ki, melyek Pap Sámuel gyűjtései révén kerültek birtokunkba. A jelenlegi természetrajzi gyűjtemény 8100 tárgyat számlál, s az alábbi összetételű: növények, gerinctelenek, kisemlősök, preparátumok, madarak, pillangók, kagylók és ásványok. A tárgyak legnagyobb hányada a múzeum gyűjtőterületéhez tartozó terepen volt begyűjtve, majd preparálva, meghatározva és konzerválva. Ezeket az adományok és vásárlások egészítik ki.

Székely Viorica

19

Fecskefarkú lepke (Papilio machaon)

Szalakóta (Coracias garrulus) 20

Borvíz- és Fürdő Múzeum Szejkefürdő ásványvizes forrásainak gyógyhatását – fennmaradt írott forrásaink szerint – már a XVIII. században ismerték. Kibédi Mátyus István az Ó és új dietetica című könyvében a következőket említi: „a város közelében levő forrás szürkés, tengervízhez hasonló büdös vize gyógyítja a sebeket és bőrkiütéseket”. A következő század második felében, 1871–1890 között, a fürdő és a hozzá tartozó terület Orbán Balázs tulajdona és kedves tartózkodási helye volt. Ő emelte ki a helyi jellegű „paraszt fürdők” sorából. Központja az Attila-forrás vizét használó huszonnégy kádas meleg fürdő, és a hozzá kapcsolódó hideg vizes medence volt. Ettől északra lévő Sarolta-forrás „petróleumos” vizét ivóvízként használták. A fürdőn villák, vagy ahogy nevezték, lakok épültek. A fürdővendégek és a városi kirándulók a száz terítékes Székely Mózes Nagyvendéglőben étkezhettek és cigányzene mellett mulathattak. Orbán Balázs halála azonban a kis fürdő virágzásának is véget vetett. A fürdő északi oldalán (a 13A megyei út mellett) 2004–2008 között épült fel egy 268 m2-es, kétszintes, teljesen fából készült kiállítási épület. Célja otthont adni a székelyföldi borvízforrásokat és fürdőket bemutató kiállításnak. Kiállításunk több mint egy évtizedes munka után 2008. május 21-én nyílt meg. A látogató megtekintheti a Szejke-vizes korsókat és a vizet szállító bivalyos szekeret, melyek a város jelképeivé váltak. A Székelyföldön közel 2500 borvízforrást feltérképező Bányai János geológus a borvizek kiemelkedő kutatója volt. Ásvány- és kőzetgyűjteményének itt csak egy töredéke került kiállításra azokkal a tudós portrékkal, melyek egykor dolgozószobája falát ékesítették. Orbán Balázs halhatatlan érdemeire – Hunyadi László alkotta – szobra, és az 1868–1873 között megjelent Székelyföld leírásában, a fürdőkről készült metszetei, valamint a fürdőket ábrázoló fényképei emlékeztetnek. A kiállítási csarnok emeletén a gyógyfürdőzés kezdeteit bemutató képekkel, és annak tudományos alapjait megvető (1750–1850 között megjelent) könyvekkel kezdődik a kiállítás. A panókon képeslap és fénykép másolatok segítségével mutatjuk be a székely fürdőket, kicsiket és nagyokat egyaránt. A tárlókban látható magyar, román és német nyelvű balneológiai szakkönyvek és fürdőkalauzok illusztrálják azt a pezsgő fürdő-életet, amely a monarchia korában Erdélyben virágzott. A kiállított tárgyak is a fürdőkultúrához kapcsolódnak. Láthatunk itt „tutajokat” a Medve-tóról, amelyek az úszni nem tudó személyeket segítették felszínen maradni, szalmakalapot és utazó bőröndöket. A réztrombiták, a gramofon, a harmonika a sétányokon „kötelező” térzenére és a bálok hangulatára emlékeztetnek. Ezt a hangulatot kíséreli meg felidézni a halkan szóló zene, főleg keringők. Ilyen például a Herkulesfürdői emlék című zenemű. Fürdő-poharak, medve és bivaly kerámiaszobrocskák emlékeztetnek az egykor divatos fürdő emlékekre, amit hutában gyártott ásványvizes palackok, szépvonalú üvegedények egészítenek ki. Egy nagyméretű lemezes fényképezőgép emlékeztet a fürdőhelyeken szinte kötelező fényképezkedésre. A kijáratnál egy 1979-ből származó Sütő András idézettel búcsúzunk a látogatóktól. Zepeczaner Jenő 21

Borvizes cserépkorsók és borvizes szekerek 22

Orbán Balázs szobra a kiállításon

A kiállítócsarnok emeleti része 23

Haáz Rezső Múzeum állandó kiállításai és kiállítóhelyei • Haáz Rezső Múzeum - Székhely 535600 Székelyudvarhely, Kossuth Lajos u. 29 sz. Tel./fax: 00 40 266 218 375 E-mail: [email protected] www.hrmuzeum.ro Kiállítások: • Udvarhely művelődéstörténete • A székelyföld virágai • Bányai János emlékszoba

• Állandó Képtár 535600 Székelyudvarhely, Kossuth Lajos u. 42 sz. Tel.: 00 40 266 210 019 Kiállítások: • Barabás Miklós terem • Korunk Galéria

• Tudományos Könyvtár 535600 Székelyudvarhely, Márton Áron tér 1 sz. Tel.: 00 40 266 213 246 E-mail: [email protected]

• Tompa László Emlékszoba 535600 Székelyudvarhely, Tompa László u. 10 sz. Tel. 00 43 266 211 132

24

• Borvíz- és Fürdő Múzeum Szejkefürdő

• Székelykapu-gyűjtemény Szejkefürdő

• Orbán Balázs Emlékszoba Székelylengyelfalva

• Felső-Nyikó menti Tájház Székelyszentlélek

• Tamási Áron Emlékház Farkaslaka

25

Műtárgyvédelem, konzerválás, restaurálás a múzeumban Elszomorító látvány egy rovarkárt szenvedett tárgy, porladó könyv, szétrágott posztókabát a múzeumi gyűjteményben. Ezért jogosan tesszük fel a kérdést: A múzeum vajon mi? Több mint kiállítás. Érték, gyűjtemény, múlt, emlékek tárháza. Ezért minden múzeumi szakembernek kötelessége ezeknek őrzése, megmentése az utókor számára, ahogy elődeink is tették értünk. Amikor a gyűjtemények állagvédelméről beszélünk hosszútávon kell gondolkodnunk. Különleges figyelmet kell fordítanunk a megelőző konzerválási módszerekre, beleértve a megfelelő környezeti védelem biztosítását is, a pusztulást okozó ismert természeti és mesterséges okokkal szemben. Minden kisvárosi múzeum küzd a nem megfelelő raktárak – az épület állagának karbantartása, korszerű nyílászárók, megfelelő szakember, anyagiak – hiányától. A Haáz Rezső Múzeum az elmúlt években elsődleges feladatának tekintette a raktárak rendbetételét és a megelőző konzerválást. Sikerült egy korszerű textil raktárt létrehoznunk. Folyamatban a többi raktár rendbetétele is. Problematikussá vált az újonnan alkalmazottak képzése is, hiszen tárgyrestaurátorok főiskolai szintű oktatása csak – román nyelven – egy pár éve indult Jászvároson és Nagyszebenben. A nappali képzésen azonban a múzeumban dolgozók nem tudnak részt venni. Múzeumunk több éven keresztül restaurátor táborokat szervezett egyetemistáknak, akik szakmai gyakorlatukat a múzeumunkban végezték szaktanár felügyelete mellett, ezáltal segítve a múzeum helyzetét. Ezeknek a kérdéseknek az átgondolása adta az ötletet, hogy hasznos lenne az erdélyi magyar restaurátorok szakmai gyarapodását szolgáló állandó tudományos fórum megteremtése. 2000 óta évi rendszerességgel megszervezzük az Erdélyi Magyar Restaurátorok Továbbképző Konferenciáját. A továbbképzés az Erdélyben élő magyar nemzetiségű restaurátorok anyanyelven történő képzéseként indult. Az első előadók a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanárai voltak. Az évek során a konferenciánkon mind a résztvevők, mind az előadók köre kibővült. A restaurátorok mellett vidéki Pormentes tárolás a textilraktárban gyűjteménykezelők, tájház és 26

1768-as utazóláda restaurálás közben emlékház gondnokok, muzeológusok, kiállítás tervező- és rendező szakemberek, művészettörténészek valamint egyetemisták vesznek részt, akik közül többen itt részesültek első ízben szakmai oktatásban. Jelenleg Romániában ez a fórum biztosítja a múzeumokban dolgozó restaurátorok magyar nyelvű továbbképzését, szakmai fejlődését. A továbbképzés lehetőséget nyújt a magyar és román restaurátorok találkozására is. Az ismeretszerzésen túl a konferenciának még van egy nagy jelentősége, alkalmat ad – egy évben legalább egyszer – találkozni és barátilag megbeszélni a „raktárak silány helyzetét”, „a műhelyek elégtelen szerszám- és vegyszer ellátottságát”, a szakma helyzetét és ezernyi olyan kérdést, amelyek az előadások során nem hangzanak el. A konferencián hallgatható előadások évente megjelennek az ISIS. Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek című periodikában, amely az egyetlen Romániában rendszeresen kiadásra kerülő restaurátor szakfolyóirat. A Haáz Rezső Múzeum és Haáz Rezső Alapítvány kiadásában, román és angol nyelvű összefoglalókkal, 2008-tól pedig teljes román fordítással is megjelenő „füzetek” 2005 februárjától a világhálón – az Országos Széchenyi Könyvtár honlapján (www.epa.oszk.hu/isis) – is elérhetőek. Károlyi Zita

27

A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum a Székelyföldön, a Hargita hegység nyugati lejtőin elterülő táj, az egykori Udvarhelyszék múzeuma. A Székelyföld virágai néprajzi-, Székelyudvarhely művelődéstörténete helytörténeti kiállításai, az Állandó Képtár, a Tudományos Könyvtár, a Tompa László és a Bányai János emlékszobák, Szejkefürdőn a Borvízmúzeum, Orbán Balázs sírja előtt a székelykapuk gyűjteménye, Farkaslakán a Tamási Áron emlékház és a székelyszentléleki Tájház állandó jelleggel látogathatók.

Muzeul Haáz Rezső din Secuime este muzeul teritoriilor versanţilor vestici a Munţilor Harghita, pe teritoriul fostului scaun secuiesc al Odorheiului. Expoziţiile Florile Secuimi, Istoria culturii Odorheiene, Galeria de artă, Camera memorială Tompa László şi Bányai János, Muzeul Apelor Minerale şi expoziţia de porţi secuieşti la Băile Szejke, la Lupeni Casa Tamási Áron, la Bisericani Casa etnografică stau permanent la dispoziţia vizitatorilor.

The Haáz Rezső Museum is the museum of the former Udvarhely County, a region in the Szekler Country in Transylvania, west to the Hargita (Harghita) Mountains. The permanent exhibitions – The Flowers of the Szekler Country, The Cultural History of Szekelyudvarhely (Odorheiu Secuiesc), the Picture Gallery, the Scientific Library, the László Tompa- and Bányai János memorial rooms, the Mineral Water Museum, the Szekler Gates leading to the grave of Balázs Orbán in Szejke Bath, the Áron Tamási memorial house in Farkaslaka (Lupeni), as well as the Szekler House in Székelyszentlélek (Bisericani) – may be visited throughout the year.

Das Haáz Rezső Museum ist das Museum des früheren Udvarhely Komitats, eine Region im Szekelyland in Siebenbürgen, westlich vom Harghita Gebirge. Die Dauerausstellungen – Die Blumen des Szekelyland, Die Kulturgeschichte von Szekelyudvarhely (Odorhellen, Odorheiu Secuiesc), die Bildergalerie, die Wissenschaftsbibliothek, die László Tompa- und Bányai János Gedänkzimmern, das Mineralwassermuseum, die Szekely Tore auf dem Weg zu Balazs Orbans Grabstätte in Szejke Bad, das Aron Tamasi Gedänkhaus in Farkaslaka (Lupeni), sowie das Szekely Haus in Székelyszentlélek (Bisericani) – können rund um das Jahr besucht werden. Fordítás: Zepeczaner Ágnes

28

www.hrmuzeum.ro