A gyermekség természetes állapotbeli jó, felnőttként gyermeknek lenni viszont természetfeletti erény. (Pilinszky János)

VERŐCEI TÜKÖR „A gyermekség természetes állapotbeli jó, felnőttként gyermeknek lenni viszont természetfeletti erény.” (Pilinszky János) XXVI. év­fo­lyam 12. szám 2016. december

A köz­ség lap­ja

150 Ft

Decemberi szám lévén Fejérdy Áron atyát kértük fel, ossza meg az adventtel és a karácsonnyal kapcsolatos gondolatait. Részben ugyanide kapcsolódva Hager Ritta textilművésszel beszélgettünk életperiódusairól, alkotásairól és hitvallásáról. Az idén negyven esztendeje működik Verőcén az Idősek klubja. Ennek apróján Sátori Bélát, a közösség egyik főszervezőjét faggattuk. Advent első gyertyáját már november végén meggyújtottuk Verőce főterén, az utolsó december 18-án lobban majd lángra, amelyet követően a Művelődési Ház egy kis időre bezárja kapuit, és legközelebb csak 2017-ben léphetünk be rajtuk. Előtte azonban folytatódik a Világjárók klubja, ezúttal Magyarkúti Gergely előadásával, majd a zenéé lesz a főszerep, hiszen kórustalálkozó, majd adventi orgonakoncert várja az érdeklődőket. December 10-én „A világ és én - én és a világ” képzőművészeti pályázat eredményhirdetésén izgulhatnak a pályázók, melyet a Bab társulat meseelőadása követ. A hagyományos Falukarácsony december 17én délután kerül megrendezésre a Sportcsarnokban. Ünnepeljünk együtt! Áldott karácsonyt és békés új esztendőt kíván A Verőcei Tükör szerkesztősége

2

VERŐCEI TÜKÖR

December

Életünk legszebb és legörömtelibb pillanatai azok, amikor megtapasztaljuk az egységet egymással és önmagunkkal: amikor szeretetben együtt vagyunk azokkal, akiket szeretünk. Nehézségeinkben és a fájdalmas, szenvedéssel teli helyzetekben pedig talán az a legnehezebb, ha úgy érezzük, hogy teljesen magunkra maradtunk, és úgy tűnik, teljesen egyedül kell szembenéznünk a küzdelmekkel. Nagyon sokan szenvednek a magánytól. Nemcsak idősek, betegek maradnak magukra, hanem sokszor a családokban is megesik, hogy csak egymás mellett élünk, de nem igazán tudjuk megosztani mindazt, ami velünk történik, és nem mindig hordozzuk egymás örömeit és terheit. Az iskolákban, munkahelyeken is gyakran csak felszínesek a kapcsolatok, és kevés az igazi barátság. Gyakran rohanunk a feladataink, munkáink vagy szórakozásaink után, és elmegyünk amellett, ami, aki igazi örömet adhatna nekünk. Mindebben modern eszközeink sem segítenek igazán, mert hiába ülünk sokat a gép, vagy az okostelefon előtt munkába, játékba vagy virtuális kapcsolatokba merülve, nem vagyunk tőle valóban, hosszútávon boldogok. Próbálhatjuk sokféle módon betölteni az űrt, a magányt, valódi, szeretetteli kapcsolatok nélkül a szívünkben nem növekszik az igazi béke és öröm. A pótlékok nyomán többnyire inkább lelki zavarokat, függőségeket, depressziót vagy egyszerűen csak az ideges, türelmetlen életet tapasztaljuk. Éppen ebbe a mai, magányosságokkal, pót-örömökkel, túlhajszoltsággal és szenvedésekkel teli világunkba kilátja bele Isten az Ő közeledésének mindig új örömhírét: „Örvendj és ujjong, Sion leánya, mert íme, eljövök majd és nálad lakom!” Zakariás próféta által Isten többszörösen is megígéri, hogy azzal akarja beteljesíteni népe örömét, hogy eljön hozzájuk és náluk lakik. Isten kezdettől fogva arra vágyott és arra teremtett minket, hogy teljes közösségben lehessen velünk. Isten el akart jönni a világunkba, emberré akart lenni, hogy nálunk lakhasson.

Ha valakit szeretünk, szeretnénk egészen megismerni őt, és mindent együtt, teljes egységben megélni ővele. Legszívesebben mindenhová elkísérnénk, és minden pillanatot együtt töltenénk vele, akár örömtelit, akár nehezet. Mindez azonban csak akkor működik, ha ezt a másik is megengedi, akit szeretünk. Ha befogad, ha meglátogathatjuk, ha elkísérhetjük, ha örül a jelenlétünknek. A szeretet nem erőszakos. Ha a másik nem kívánja a jelenlétünket, nem tukmálhatjuk rá magunkat. Isten, aki örök, személyes Szeretet, szeretne nálunk lakni, velünk, bennünk élni. Szeretné együtt megélni velünk az életet, amelyet Ő ajándékozott nekünk. Mert szeret, és a szeretetünkre vágyik, nem tukmálja erőszakkal ránk önmagát. Emberként közénk születik. Isten részéről mindez már megtörtént, és mindig újra igaz, hogy eljön, és nálunk akar lakni. Eljött az első karácsonyon, és újra meg akar születni bennünk és közöttünk, hogy megértsük: többé nem vagyunk magunkra hagyva, nem vagyunk egyedül. Talán az adventi készületünkben az lehetne az első lépésünk, hogy újra megpróbáljuk fölfedezni Isten jelenlétét az életünkben és örülni Neki. Kellene szakítanunk rá egy kis időt, hogy jobban megismerjük Őt. Olvashatnánk többet a Bibliából. Vagy újrakezdhetnénk az esti imákat, hogy megosszuk Vele mindazt, ami velünk történt. Minden reggel megengedhetnénk Neki, hogy együtt jöjjön velünk, oda, ahol éppen dolgunk van: iskolába, munkahelyre, házimunkába… Járhatnánk figyelmesebb szívvel, hogy észrevegyük szeretetének ajándékait és tudjunk Neki örülni. Mindent, ami emberi, magára vett, és nincs semmi, amiben ne lenne mellettünk. Tudjuk, hogy Jézus egy elhagyatott istállóban született, mert „a szálláson nem volt számukra hely” (Lk 2,6). Ahogy XVI. Benedek pápa írja ezzel kapcsolatban: „Jézus nem oda születik, ahol a világ fontosat és hatalmasat sejt. De éppen ez a mellékes és kiszolgáltatott valaki bizonyul a valóban hatalmasnak,

annak, akitől végül is minden függ.” Mindez egyrészt számunkra is azt jelenti, hogy nem annyira a látványos dolgokban találkozhatunk a velünk lakó Istennel, hanem éppen ott, ahol nem gondolnánk: az egyszerű, jelentéktelennek tűnő dolgaink között. Ugyanakkor azt is jelenti ez, hogy különösképpen is találkozhatunk Jézussal a szenvedéseinkben. Éppen akkor, amikor leginkább egyedül érezzük magunkat, és azt gondolnánk, hogy magunkra maradtunk a gondjainkkal, bátran, hittel kérhetnénk annak segítségét, aki nálunk akart lakni, hogy „örömünk legyen, és örömünk teljes legyen” (vö. Jn 15,11 és Jn 16,24). Isten leginkább a kapcsolatainkban szeretne „ott lakni”, mert Ő maga is „kapcsolat”: Szentháromság. Tudja, hogy az igazi örömünk, az örömteli, tiszta kapcsolatainkban van, mert ott Vele találkozunk. Mivel leginkább ott találhatunk Rá, az adventi készületünk leginkább erre hív, hogy a kapcsolatainkban tegyünk rendet, azokra szánjunk egy kicsit több időt és figyelmet. Itt vagyunk a legtörékenyebbek, és gyakran itt érezzük leginkább tehetetlennek, magányosnak magunkat. Ebben szorulunk rá leginkább Isten gyógyító szeretetére. Segítségül hívhatnánk Őt, azzal a hittel, hogy tényleg „eljött és nálunk lakik”. Ott lakik a másikban is, akitől talán bocsánatot kell kérnünk, vagy aki megbántott, akivel nehéz. Ha nálunk lakik, és ha benne lakik a másikban is, akkor biztos, hogy nem hagyja válasz nélkül a legkisebb lépésemet sem, amit a másik felé teszek a szeretetben. A másikban lakó Isten és a bennem lakó Isten találkozásából Ő újra meg tud születni közöttünk. A jelentéktelennek tűnő legegyszerűbb helyzetekben és a másik emberben – különösen abban, aki szenved, szomorú vagy magányos – Isten közeledik hozzánk, szegényes egyszerűségében, hogy örömével hozzánk költözhessen, nálunk, közöttünk lakhasson, ne csak karácsonykor, hanem minden nap, addig, amíg majd mindnyájan Nála fogunk lakni. Be kellene fogadnunk Őt. Fejérdy Áron atya

VERŐCEI TÜKÖR Október 29-én délelőtt a Verőcei Református Egyházközség gyülekezeti terme a Tanoda elnevezésű programban részt vevő gyerekeknek, azok testvéreinek, szüleiknek, nagyszüleiknek adott otthont. A Tanoda első Családi napján, a „Tüzed Uram, Jézus” kezdetű dal többszöri eléneklését követően Ladányi Károly, az egyházközség presbitere, iskolaügyi gondnok, a Tanoda program vezetője köszöntötte a résztvevőket. Ismertette a napirendet, az időbeosztást, és tájékoztatta a szülőket a program célkitűzéseiről. Elmondta, hogy a felzárkóztatás, készségfejlesztés és közösségépítés programja csak a gyerekekkel, szülőkkel és a közösségekkel együttműködve, velük összefogva lehet sikeres. Ezért is hívták meg a családokat - és számítanak rájuk a jövőben is -, hogy velük közösen gondolkodva, észrevételeiket, javaslataikat hasznosítva tudják a kitűzött célokat megvalósítani. Ladányi Károly köszöntője után reggeli áhítatra került sor. Nagytiszteletű Márkus Gábor a református gyülekezet lelkipásztora az imádkozást követően kérdést intézett a gyerekekhez (de ez mindenkinek szólt): „Tegye fel a kezét az, aki annak örül, ha nem szeretik!" (Nem volt jelentkező.) "Akkor most az tegye fel a kezét, aki annak örül, ha szeretik.” (Mindenki feltette.) Nagytiszteletű úr azzal folytatta, hogy olyan „Valakiről” fog szólni, aki a világban a legjobban tud szeretni, és még a „legkomolyabb” felnőttek is ettől a „Valakitől” tanulnak meg szeretni. „Ezt a Valakit úgy hívják, hogy Úr Jézus Krisztus! És ha az Úrtól tanulunk meg szeretni, annak az édesanyánk is, és mindenki örülni fog.” Az áhítat igéje Lukács evangéliuma 19. fejezet 10. verse volt, amely egy elveszett ember, a becstelen, bűnben élő fővám-

December

szedő, Zákeus megtérésének történetéről szól. Márkus Gábor a „Csellengők” című tévéműsor megrázó történeteivel érzékeltette, hogy milyen fájdalmat tud okozni az elveszettség. Zákeus példáján keresztül pedig bemutatta, hogy még ennél nagyobb elveszettség is létezik, amikor egy ember Isten számára válik elveszetté. Mint mondta: „Ennél nagyobb elveszettség nem létezik. Jézus szavai ma is munkálnak, ma is gyógyítanak” – tette hozzá, és beszélt a Hajléktalan Misszióban végzett szolgálatáról. „Évente számos példa van arra, hogy hajléktalan és szenvedélybeteg emberek élete Jézus Krisztus hívó szavára fordul meg. Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse, és megtartsa az elveszettet. Benneteket is keres Jézus Krisztus” - fordult a gyerekekhez (és a jelenlévőkhöz), „de odafordulni az Úrhoz nektek, nekünk kell.” Az áhítat közös imádsággal fejeződött be. Ezt követően Erzsi néni (Dudásné Molnár Erzsébet pedagógus) vezetésével a gyerekek műsora következett. Közös énekük, táncuk és vidámságuk színeivel egy „őszi csokrot” adtak át. „Várom, hogy a szél azt az almát, piros almát lefújja elém” - csendült a gyerekek éneke. A sok kedves dal között ismerős dallamokat is hallhattunk, mint a „Hull a szilva a fáról” vagy „az Érik a szőlő, hajlik a vessző” kezdetűeket. A gyerekek a nagy sikert aratott műsor után Kalapos-Seres Emese szociális munkás vezetésével a temetőbe indultak, hogy hozzátartozóik, ismerőseik sírjánál mécsest gyújtsanak, és a mindenki keresztjénél emlékezzenek a hősökre, és mártírokra. Közben a Tanoda program eddigi tapasztalatairól, a tervekről egy kötetlen beszélgetés kezdődött a szülők, családtagok, a program szervezői, lebonyolítói és támogatói között. A hozzátartozók részéről el-

3

hangzott, hogy örülnek a Tanodának, nagyon jó kezdeményezésnek tartják, a gyerekek visszajelzése pozitív, szeretik a foglalkozásokat, élményeikről beszámolnak, várják az alkalmakat. A közösségformálással kapcsolatban felmerült az igény a népi hagyományok, zenei kultúra, néptánc stb. ápolására, felélesztésére, ilyen foglalkozások szervezésére. Bangó Zsolt, a Verőcei Cigány Önkormányzat vezetője elmondta, dolgoznak azon, hogy bővítsék a kulturális programokat. Nem titkolt céljuk, hogy minden gyerek eljusson legalább az érettségig, hogy onnan továbbléphessenek, vagy az érettségi mellett szakmát szerezve felnőtt életükben jobban boldogulhassanak. Köszönetet mondott a református egyházközségnek, hogy kezdeményezéseiket felkarolja, támogatja, programjainak helyet biztosít. Márkus Gábor, gyülekezetünk lelkipásztora kihangsúlyozta a roma gyerekek identitástudata kialakításának és ápolásának fontosságát, a Verőcén élő közösségek egymáshoz való közeledését, egymás kultúrájának megismerését és befogadását. Tájékoztatta a résztvevőket a református gyülekezet alkalmairól, Bibliaóráiról, a felnőtt- és gyermek istentiszteletekről. A Családi napot köszöntötte Naszádi Krisztina, a Magyar Református Egyház Cigánymisszió munkatársa, a HEKS projektkoordinátora. Köszöntőjében elismerését fejezte ki a Verőcén elindult munkának. A Tanoda Családi nap jó hangulatban, közös ebéddel, ebéd közben és után további beszélgetésekkel fejeződött be. A résztvevő családok gyermekeik és családtagjaik számára Svájcból és Németországból érkezett ruhaadományokból válogathattak. (Fotók a 9. oldalon!) Szk

4

VERŐCEI TÜKÖR

December

Jobb szűrni, mint megijedni! Az előző évekhez hasonlóan idén is egyhetes kampányszűrést szerveztünk Verőce önkormányzatával. Az Egészségházban reggel 8-től délután 5-6-ig folyamatosan zajlottak a szűrővizsgálatok. Némely vizsgálatot a nagy érdeklődésre való tekintettel idén is „meghosszabbítottunk”. Összesen 19 féle vizsgálati módszer állt rendelkezésre, Verőce felnőtt lakosságának 15-20%-a valamilyen szűrővizsgálaton részt vett, összesen közel 1700 vizsgálat történt akciónk keretében. A munkát idén 9 orvos és 17 segítő végezte. Köszönetemet szeretném kifejezni: dr. Berta Mihálynak, dr. Jeszenszky Ágnesnek, dr. Karácsonyi Zsuzsának, dr. Kondér Bélának, dr. Kondorosi Ildikónak, dr. Kun István-

nak, dr. Mohamed Albadaninak, Andreának, Mészáros Józsefnének, dr. Székely Gézának, Csadó Erzsé- Nagy Miklósnénak, Schottner Febetnek, Demjén Annának, Fehér rencnének, Szalai Ilonának, Szirota Józsefnének, Huberné Gyöngyösi Győzőnének, Tóth Évának, Turczi Krisztinának, Fockter Ferencnének, Pálnénak a munkáért; Verőce ÖnKálmán Máriának, Kristóf István- kormányzatának pedig az anyagi nénak, László Péternének, Lukács támogatásért. dr. Cserni István 121 fő 1.) Háziorvosi szűrés (kérdőív, testadatok, vércukor, fizikális vizsgálat, EKG, vérnyomásmérés) 151 fő 2.) Hasi ultrahang 171 fő 3.) Nyaki ütőér-vizsgálat ultrahanggal 45 fő 4.) Urológiai szűrővizsgálat (UH + fizikális vizsgálat) 94 fő 5.) Szívultrahang 76 fő 6.) Érsebészeti szűrés 18 fő 7.) Fogászati-szájüregi szűrés 50 fő 8.) Bőrgyógyászati szűrés 114 fő 9.) Nőgyógyászati szűrés (rákszűrés, vaginalis UH, emlőszűrés) 25 fő 10.) Hallásvizsgálat 73 fő 11.) PSA vizsgálat 92 fő 12.) Széklet vér vizsgálat

Az önkormányzat képviselő-testülete a helyi építés rendjét meghatározó Településrendezési terv felülvizsgálatát határozta el. A munka ez évben indul, s várhatóan a következő év közepén fejeződik be. A magasabb rendű jogszabályok (törvény, kormányrendelet stb.) megváltozása miatt az önkormányzatnak kötelezettsége, illetve a község érdeke is a terv korrekciója, hogy alkalmazhassa az építési jogszabályok engedményes lehetőségeit. A köz érdekében tett lakossági

változtatási kérelmek átvezetésére is több helyen szükség van (utak szabályozása, övezeti besorolások korrekciója stb.). A településrendezési terv módosítása a község fejlesztési céljainak megvalósítását is szolgálja. Településünk vezetői többek között lehetőséget kívánnak teremteni a régi kisvasút melletti területek fejlesztésére, a kikötő felújítására, kajakos-kerékpáros turisztikai területek kialakítására a vízparton, ahol a támfalak megerősítését szolgáló kerékpárút megépítését tervezik. A

Születések: Világ Viktória és Kalapos Gábor gyermeke: Kalapos Anna. Kende Adrienn és Makk Dániel gyermeke: Makk Júlia. Macsu Emese és Molnár Gábor gyermeke: Molnár Laura. Szalai Katalin és Trieb Márton gyermeke: Trieb Hajnalka és Trieb Levente. Kalló Zsófia és Grauszman György gyermeke: Grauszman Gergő János. Varsányi Tímea és Kosztolányi Gábor gyermeke: Kosztolányi Anna. Szelényi Ildikó és Schuppauer József gyermeke: Schuppauer Benedek. Házasságkötés: nem történt Haláleset: Szőke Imre, Vadon Imréné sz: Fridrik Anna, Orovecz Géza (1953), Tölgyesi Alajosné (1927 Migazzi), Egeres Béla József (1948). Lezárva: november 23.

terv foglalkozik továbbiakban még a mezőgazdasági kertes (zártkertek) területek szabályozásával, a temető bővítésének kérdésével és az iskola előtti parkoló és kerékpáros pihenőhely szabályozásával is. A módosítás helyi véleményezése a partnerségi egyeztetés szabályairól szóló helyi rendelet alapján történik. VT Lapzárta után ülésezett Verőce község képviselő-testülete, erről, illetve a közmeghallgatásról a következő számunkban adunk tájékoztatást.

SÜR­GŐS­SÉ­GI ÜGYE­LET: minden hétköznap 17 órától másnap reggel 7 óráig, minden hétvégén és ünnepnap reggel 7 órától másnap reggel 7 óráig. Telefon: 104. Az Egészségház telefonszámai: Háziorvosi rendelés: 375-448. Fogászat (csak rendelési időben): 06/30/306-9175. * A gyermekorvos, illetve a védőnő telefonszáma: 350-018. Demjén Anna védőnő: 06 70/378-87-39, [email protected].

VERŐCEI TÜKÖR

December

5

Mozgalmas hetek vannak mögöttünk, és talán még mozgalmasabbak várnak ránk. Iskolánk diákjainak előadásában gyönyörű, és egyben megható műsort láthattunk október 6-án, majd pár héttel később, október 23-a alkalmából. Tanáraink, tanítóink minden iskolai rendezvényre olyan színvonalas műsort állítanak össze, amelyre az ország bármely iskolája büszke lehetne. Köszönöm nekik is, és diákjainknak is ezeket a felemelő pillanatokat. De nemcsak az iskolában, hanem az óvodában is megemlékeztek nemzeti ünnepeinkről. Az októberi ünnepek sorát az október 28-i reformáció emléknapi megemlékezés zárta. Az ünneplések mellett kemény munka is folyik intézményünkben. Míg az október elsősorban az ünnepekről szólt, addig a november a versenyek hónapja volt. Számos tanulmányi és sportverseny kerül

megrendezésre az őszi időszakban, melyeken alsó és felső tagozatos gyermekeink is igen szép helyezéseket érnek el. Rangos versenyek dobogóin állnak diákjaink, sokan jutnak tovább a megyei, sőt országos fordulókba is. Az országos döntők majd a tavaszi időszakban várhatóak. Szorítsunk minden versenyzőért, minden felkészítő pedagógusért! Az elért eredményekről iskolánk honlapján, a veroceiskola.hu-n is tájékozódhatnak. A december hónap az advent jegyében telik. Nagyon várjuk már a Mikulás érkezését. A gyerekek bizonyára akkor lennének a legboldogabbak, ha a jó öreg Mikulás havat is hozna magával. December 9-én a hagyományos Luca napi vásárt rendezzük meg napközben az iskola aulájában, sötétedés után pedig a CBA-val szemben, ahol az ajándékok mellett forralt borral, zsíros kenyér-

rel is várunk mindenkit! December 16-án, a Verőcei Roma Kisebbségi Önkormányzat szervezésében az iskola aulájában kerül megrendezésre egy kis karácsonyi ünnepség. December 17-re tervezzük a szokásos Falukarácsonyt az iskola tornacsarnokában. Reméljük, idén végre sikerül elérni, hogy méltó módon, fegyelmezetten hallgassák meg a megjelentek az ünnepi műsorokat! Többekkel együtt nagy szívfájdalmunk, hogy az elmúlt években újra és újra gyermeket és felnőttet egyaránt figyelmeztetni kellett a kulturált viselkedésre. December 21-én tartjuk az iskolai karácsonyi csendes napot. Másnaptól pedig végre jön a várva várt téli szünet. A szünet utáni első tanítási nap január 3., kedd. De addig még sok-sok izgalom vár ránk. Kívánok mindenkinek áldott adventi készülődést! Szanyó István igazgató

Immár 3 éve indítottuk el óvodánkban azt a programot, melyben egy kicsit kitekintünk más református óvodák szakmai munkájára, erősítjük kapcsolatainkat, megosztjuk egymással örömeinket, tapasztalatainkat, vagy akár nehézségeinket is. A Szentendrei Református Óvoda hasonló lehetőséget keresett, így mindkét intézmény hamar egymásra talált. November elején ismét szeretettel vártuk őket egy olyan szakmai napra, melynek témája pszichológiai vonatkozású, az óvodás és kisiskolás kort érintő előadás, illetve beszélgetés volt. Ebből az alkalomból meghívott előadónk, Dr. Kádár Annamária pszichológus, egyetemi adjunktus, a Babes-Bólyai Tudományegyetem marosvásárhelyi kirendeltségének vezetője Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban című előadását tartotta meg. Kitért a mesék optimista életfilozófiájára, arra, hogy a mese miképpen képes személyiségfejlesztő szerepét betölteni, hogyan tud

a mesei varázslat egy belső hitet, önbizalmat megalapozni, az olykor leküzdhetetlen akadályokkal szembeszállni, és mindennapi nehézségek, problémák megoldásának keresésében gondolkodni. Milyen módon segíti egy biztonságos értékrendszer kialakítását (szeretet, tisztelet, kitartás, önmagunk iránti hűség), mit tanulhatunk a mesehősöktől. Szülőként, pedagógusként milyen feladatunk van abban a tekintetben, hogy a gyermekek belső érzelmi biztonsága kialakulhasson, engedékenyen, vagy szigorúan neveljünk, a félelmek, szorongások feloldását hogyan tudjuk segíteni, miért jelentőségteljes a dackorszak szerepe a gyermekek önállóvá válásában? Dr. Kádár Annamária témában megjelent könyveit jó szívvel tudom ajánlani minden szülő, pedagógus, érdeklődő számára. Első könyvében Ady Endre gondolatát idézi: „Nincs is e joggal megbírálható teremtésnek, világnak, életnek különb, istenibb produktuma, mint a gyermek. A gyermek az elevenség,

az öröm, a jövőbe ható ígéret, a bilincsbe nem vert ember, az igazán igaz isten.”(Mesepszichológia, Mesepszichológia 2.) Szakmai napunkat egy közös ebéddel zártuk, melyet külön köszönünk Szabó Erzsikének, a Református Egyházközség gondnok asszonyának. Az ebédet követően egy rövid Duna-parti sétára hívtuk vendégeinket, ahol Lippai Éva, volt pedagóguskollégánk röviden bemutatta Verőce nevezetességeit, a valaha itt élő művészeket, híres embereket. Búcsúzóul énekkel köszönt el egymástól a két munkatársi közösség. Mindannyiunk számára élmény volt együtt tölteni ezt a napot. Várakozással tekintünk a következő évi szentendrei látogatás elé is. Köszönetünket fejezzük ki a Verőcei Református Egyházközségnek, a Verőcei Óvodáért Alapítványnak, az óvoda Szülői munkaközösségének a rendezvény támogatásáért és Svelán Zsófi óvodapedagógusnak, a szép mesemondásáért. (Képek a 8. oldalon!) Ritzl Erika

6

VERŐCEI TÜKÖR

December

„Az ember olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent. Az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben; úgy él, mintha soha nem halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán” – hangoztak el a dalai láma szavai a Verőcei Nyugdíjas Klub negyvenedik jubileumi ünnepségén. Ennek kapcsán Sátori Bélával beszélgettünk. – Hogyan indult útjára a klub? – Én magam csak 2003-ban költöztem Verőcére, nem sokkal azelőtt, hogy nyugdíjba mentem, ám az elbeszélésekből tudom, hogy Kálmán Marika, aki amolyan területi kulturális instruktorként dolgozott, a verőcei könyvtárba is gyakran ellátogatott, majd az ott dolgozó kollégákkal együtt indította útjára, és szervezte meg a társaságot éppen negyven esztendővel ezelőtt. Aztán teltek az évek, folyamatosan cserélődtek a tagok, és miután nyugdíjas klubról van szó, az utóbbi években is többen elmentek közülünk. A jubileumi összejövetelünk elején ezért megemlékeztünk az elmúlt öt esztendőben elhunyt huszonhét tagunkról, illetve november 4-e lévén az 1956-os hősökről is. Mindannyiuk tiszteletére gyertyát gyújtottunk, melynek lángja végigkísérte az ünnepségünket. – Vajon milyen célokkal jött annak idején létre a közösség, és változtak-e ezek azóta? – Akik nyugdíjba vonulnak, sokszor nem tudnak mit kezdeni az idejükkel, hiszen a szervezett tevékenységekből kikerülnek. Egy ilyen klub képes jól összefogni az időskorúakat, és a nekik megfelelő programokat nyújtja: kirándulásokat, összejöveteleket, sőt, az egészségügyi szűrővizsgálatok szervezésébe is besegít. Ez utóbbiak itt, Verőcén – főleg az utóbbi időben – igen magas szintre emelkedtek háziorvosunk, Cserni doktor veze-

tésével. Ezeknek a szervezésében, lebonyolításában és a kérdőívek kitöltésében a nyugdíjas klub tagjai igen tevékenyen részt vesznek. Mindez egy kis szellemi karbantartás és mozgáslehetőség is egyben. A kirándulások hasonlóképpen: a magyar szellemi örökség megtekintése lehetőség szerint mindig új, addig számunkra ismeretlen területen szintén hasznos program. Az utazások javarészt belföldön zajlanak, de korábban a környező országokba is ellátogattunk autóbusszal – amíg a klubtagok anyagi helyzete engedte. A klubnak nincs akkora költségvetése, hogy abból egy-egy ilyen kirándulást finanszírozni lehessen, de azért valamen�nyivel – 1000 forint/fővel – támogatni tudjuk azokat. – Miből áll össze a klub büdzséje? – Itt kell megemlíteni, hogy az önkormányzatnak rengeteg köszönet jár, hiszen minden évben támogatja a klub tevékenységét. Ez a segítség a büdzsénk 2/3-át, vagy inkább 3/4-ét jelenti. A másik részét a tagok évenkénti 1000 forintos támogatása teszi ki. – Kik fogják össze a klub tevékenységét? – Van egy pénzügyesünk, Mészáros Éva, aki minden évben tökéletesen kezeli és könyveli a bevételeket és a kiadásokat függetlenül attól, hogy tételes elszámolási kötelezettségünk nincs, viszont az önkormányzati támogatás felhasználását számlával kell igazolnunk. A klub a Verőcéért Alapítvány részeként működik a Művelődési Ház keretein belül, így ezúton is köszönöm a sok segítséget, amit tőlük kapunk. A kulturális rendezvényekkel, színházjegyekkel és hasonlókkal Takács Margó és Pék Mari foglalkozik. Mari egyéb dolgokat is intéz, például a jubileumi ünnepségünkre a meghívókat. Illés Gyuri pedig a borfelelősünk és egyben vezetőségi tag is. A nyugdíjas klub vezetője Mózes Gáborné Éva, ám a különböző rendezvényeknek különböző felelősei

vannak. A kiemelt rendezvények megszervezése az én feladatom, és mivel azt mondják, elég jó az orgánumom és a fogalmazásommal sincs baj, általában engem ér az a megtiszteltetés, hogy a levezető elnöki feladatokat ellássam, sőt, a polgármester-választások előtt zajló jelölti vitát szintén én szoktam moderálni. – Ilyen volt a negyvenéves ünnepség is, ugye? – Igen. Ezek a kiemelt rendezvények jó szervezőkészséget, illetve folyamatos egyeztetést igényelnek mind az önkormányzattal, mind pedig a klub tagjaival. Rengeteg meghívott vendégünk is volt. A rendezvényt az önkormányzat külön támogatta, és még egy tortával is meglepett minket. Ahogyan azt az ünnepségen klubunk vezetője tette, én szintén szeretném megköszönni Verőce Község Önkormányzatának a támogatást, és mindazoknak a segítségét, akik így-úgy-amúgy hozzájárultak a rendezvény megvalósulásához. Ekképpen Rassmann Miklósnak és a CBA-nak, Stedra Zsoltnak és a Vitamintanyának, Babuk Tibornak és a Tibesz Húsboltnak, Torma Katalinnak és a Torma Virágboltnak, Rimóczi Andreának és Takács Tibornak, a Vén Duna Cukrászdának és a Zöld Disznó Bisztrónak, Baranyi Barnának, Baranyi Annának és a Barna Party Kisvendéglőnek, Greff Tamásnak és az Édte Kft.-nek, Greff Józsefnek és a Csattogó-völgyi Üdülőházaknak, Dr. Ignácz Évának és a Dunakanyar Gyógyszertárnak, valamint Illés Györgynek és a Verőcei Borarát Egyesületnek. Az eseményen részt vett a Nyugdíjas Klubok Országos Szövetségének területi képviselője, Varagya György úr, aki át is adott egy elismerő oklevelet a klubnak és a klub vezetőjének. Neki köszönhetően húsz adag Béres Csepphez is térítésmentesen hozzájuthattak a klub leginkább rászoruló tagjai. – Hány tagja van pillanatnyilag a klubnak? – Százhuszonnégy. Többségben

VERŐCEI TÜKÖR vannak persze a hölgyek, akik zömmel özvegyasszonyok. Mint már említettem, az elmúlt öt év alatt huszonhét tagunk hunyt el, név szerint Varga Endréné, Simon Mátyásné, Bonifert Kornél, Bonifert Kornélné, Csernyiczky Károly, Csernyiczky Károlyné, Tóth Jánosné, Krifka János, Krifka Jánosné, Greff András, Berki Istvánné, Csósza István, Schiffer István, Rixer Istvánné, Dr. Granáth János, Kovács Józsefné, Berger Józsefné, Jakus Lajosné, Nagy Imréné, Vörös Béláné, Hénap Rókusné, Szabó István, Kalhammer János, Bahor Istvánné, Szenttornyai Józsefné, Pakuts Tamás és Kudar Kornélné. Hála Istennek, többen csatlakoztak is a klubhoz. Akik éppen nyugdíjba mentek, vagy már nyugdíjasok voltak, de csak most szánták rá magukat a csatlakozáshoz, miután néhány rendezvényünkön részt vettek és megtetszett nekik. A klubnapjainkat hétfőnként tartjuk, ám ezeken nem vesz részt mindenki, maximum huszonöten jövünk össze. Sok közöttünk a nyolcvan év feletti. Verőce egy csodálatos hely, a dunakanyari levegő és a mozgás jó tesz. Persze mindannyiunknak fáj valamije, de ez már a korral jár. – Melyek voltak a legszívmelengetőbb együttlétek az elmúlt tíz évben? – Alig lehetne kihagyni bármit is, mert minden évben ott a farsangi mulatság, a disznótorosok, a nőnap, a május 1-je, az apák napja, a Mesterségek Napja, a nyárbúcsúztató a Duna-parton, a szüreti mulatság és még sorolhatnám, amelyek jó része falurendezvény, és a mi részvételünkkel zajlik. Így például szendvicseket készítünk, főzünk, vagy a Borbarátok által italt kínálunk. Ugyanígy meleg szívvel gondolok a két-háromnapos kirándulásainkra is. Egy Kőszeg-SopronFertőd vagy egy Pécs-Siklós kirándulás nem zajlik le egy nap alatt. Ezek általában nagyon jól sikerültek, és legalább harminc-negyvenen vettünk részt rajtuk alkalmanként. Az utak kiválóan meg voltak szervezve, sok programmal. Meg kell említenem Sági Erzsikét, akit

Verőce dalos pacsirtájának hívunk: a maga több mint nyolcvan esztendejével úgy viszi a hangulatot, hogy csak na. Ha ő ott van, azonnal dalra fakad, mi meg követjük. – Akadnak konfliktushelyzetek is? – Persze, előfordulnak, de ezek nem jelentősek. Néha sikerül olyanokon összeszólalkozni, hogy éppen hová menjünk kirándulni, de mondom, ezek jelentéktelen ügyek, mert a klub mindig óriási összefogással dolgozik. Nem is lehetne ezt jobban illusztrálni, mint hogy a polgármester úr huszonegy elismerő oklevéllel köszönte meg a csapat azon tagjainak munkáját, akik a falu közösségében is folyamatosan kiemelkedő tevékenységet folytatnak. Hogy milyen jól megvagyunk együtt, azt kiválóan szimbolizálta a jubileumi műsor első száma, egy toborzónak elnevezett kis életkép, amelyet a lányok egy csoportja adott elő, és amely egy rendkívül jó hangulatú, dalokkal összekötött darab volt. Hatalmas sikert aratott. – Sikerült ezáltal új tagokat toborozni? – Ez majd kiderül. Ha már viszont a fellépőknél tartunk, hadd köszönjem meg nagymarosi Die Blumen tánckarnak, a kismarosi Marus táncegyüttesnek, valamint a verőcei Őszikék tánccsoportnak a rendkívül fergeteges és színvonalas előadását, amellyel igen komoly segítséget nyújtottak abban, hogy a hangulat a tetőfokára hágjon. El kell mondani azt is, hogy annyian voltunk, hogy nem fértünk el a színházteremben, ahol százhuszonkét széket helyeztünk el. Több mint száznegyvenen jöttünk össze az ünnepségen, tehát hússzal többen, mint a harmincötödik évfordulónkon. – A jubileumi ünnepséget leszámítva mi volt a legutóbbi közös program? – Nemrég tartottuk a Márton napi libator helyett – a költségtakarékosság jegyében – a Márton napi kacsatort. A vacsorát a Zöld Disznóban fogyasztottuk el mintegy negyvenen. A lényeg az, hogy együtt legyünk.

December

7

– Milyen tervei születtek a nyugdíjas klubnak? – Nyakunkon a Mikulás, Herpay Bandi és Sági Erzsike minden évben magára ölti az alkalomhoz illő jelmezt, és mindig nagyon jó hangulatban, hatvan-hetven ember részvételével szokott zajlani az ünnepség. Herpay Bandi Mikulásként minden évben amolyan zsákbamacska jellegű ajándékosztást talál ki: mindenki választ egy csomagot, harangot, bármit, amihez aztán tartozik egy ajándék, ezt kapja meg a krampusztól, azaz Erzsikétől az illető. Hamarosan itt az év vége. Ilyenkor mindig tartunk egy évzáró táncos-zenés bulit, mely általában december 29-én szokott lenni. Aztán már be is lépünk a következő esztendőbe, megérkezik a február és a vele a farsang. Ezek mind fix programok. Az év első négy hónapjára vonatkozó menetrendet január elején szoktuk összeállítani ötletbörze alapján. Végezetül: szeretettel várunk klubunkba minden csatlakozni kívánó szépkorút! (Fotók a 8. oldalon!) Révuti Norbert Lukács Mária

Kikeletig

Nárciszok hajtanak, lesz tavasz, a nap fényhidakon átszalad, ha elfogy minden útravaló csillag vezet, a hold kis kamasz.   Vándorbotját átadja neked, vadakat se terel a vadász, törött szárnyakkal cinegét rejt; menedékház az avarpalást.   Földet érnek a pitypangernyők, szélcsendjében hófelhők mögé rejti kíváncsi tekintetét az ősz - kifesti szemöldökét.   Gyermek ajkán rózsaszín a pír, kemence gesztenyét hevít és majszolja ki betér, vaj olvad tányér szélén - új napvetülés.   Mielőtt végleg leáldozna, benézne még az otthonokba, kinccsé tenné arany sugarát kikeletig az ablakodba.

8

VERŐCEI TÜKÖR

December

(Fotók: SzK)

(Cikkünk az 5. oldalon)

(Fotók: Révuti Norbert)

VERŐCEI TÜKÖR

A katolikus közösség Szent Erzsébet ünnepe kapcsán november 20-án „szeretetdélutánt” tartott, amelyen az ifjúsági hittanosok rövid hangversennyel (a Kismarosi Ciszterci Nővérek közreműködésével), és Boldog Batthyány-Strattmann László életet bemutató misztériumjátékkal ajándékozták meg a jelenlevőket.

December

9

Hogyan készül a festmény? Török Máté vendége Tanka Ágnes restaurátor volt.

(Fotók: SzK)

Fotók: Berecz Imre Jankovics János festőművész szervezésével a Művelődési Házban megnyílt az Őszi Képzőművészeti Tárlat, melyet Zirig Emese műpártoló nyitott meg. További képek megtekinthetők, letölthetők a www. indafoto/bereim linkről.

10

VERŐCEI TÜKÖR

December

Hager Ritta iparművész, textiltervező, gobelinművész számtalan elismerés és díj birtokosa. Ám amit ő ezektől sokkal fontosabbnak tart, az a műveiből áradó gyógyító spiritualitás. Szakrális témáit a harmónia, a meleg színek és azoknak finom árnyalatai jellemzik, egy-egy alkotása akár éveken keresztül készül. Verőcét nagyon szereti. Évszaktól függ, hogy éppen az első vagy a második otthonaként tekint-e rá. Ha hűvösebbre fordul az idő, férjével Budapesten élnek. Kilenc unoka és két dédunoka boldog, dolgos nagymamája. Aktuális kiállítása december 1-jén nyílt meg Budapesten, a Várnegyed Galériában és január közepéig tekinthető meg. – Mi hozta az életébe a textilművészetet? – Talán az, hogy mindig a lágy anyagok érdekeltek. Eredetileg ruhatervezőnek készültem. Tulajdonképpen ez is egyfajta szobrászat: a lágy anyagokkal való szobrászkodás. Az alkotó olyan miliőt teremt az alakra, amely kihozza annak formáit. – Hogyan alakult át ez textilművészetté? – Az iparművészetire felvételiztem ruhatervező szakra, viszont textilfestőnek, nyomottanyag-tervezőnek vettek fel. Jóval később vidéken, immár a két fiammal mindenféle népművészeti anyagot gyűjtöttünk. Ennek során észrevettem egy nagyon szép halotti leplet, amely egy harminc-ötvencentis csomózott rojttal volt díszítve. Nagyon megfogott. Miután az alkotót sehogy sem találtam, hazajöttem és elkezdtem magam csomókat kötözni. Végül rá is jöttem, hogyan készült az a bizonyos rojt. Persze abban a pillanatban még ezt nem tudtam, később, egy német nyelvű kézimunka könyvben találtam rá mint létező technikára. Hiába, a világban törvényszerűségek működnek. Ezután nagy, csomózott tértextileket kezdtem készíteni, akár négy-hat-nyolc-tizenöt négyzetmé-

tereseket is. Ezekhez persze olyan anyagra volt szükségem, ami nem kemény. Az előfonatot a szegedi jutagyárból vettem és itt, Verőcén a férjemmel, akár a kötélverők, föl-alá jártunk és készítettük a kötelet. – Tehát a férje is besegített a munkálatokba? – Hogyne. Ő ugyan mérnökember, de mindig érdekelte, amivel foglalkoztam. Ő egyébként az építész Giergl Kálmán leszármazottja, aki a férjem nagyapjának a testvére volt, és akinek kint is van a házon az emléktáblája. Ő tervezte a miénk után következő két épületet Kismaros felé, az Árpád úti kápolnát, a budapesti Zeneakadémiát és még rengeteg mindent az országban. Utolsó éveiben itt, ebben a házban lakott az inasával. A pagodát, ahol most ülünk, úgynevezett bridge-szobának építette, szerette itt tölteni az idejét a barátaival, meg a vendégeivel. A teraszos udvart szintén ő tervezte. – Hogyan kezdődött a férjével való kapcsolata? – A férjemmel, Gelley Andrással egy tánciskolában ismertük meg egymást, Budapesten. Utóbb tudtam meg, hogy három lány tetszett neki, spekulált, melyiknek udvaroljon. Végül engem választott. Nálunk az volt a szokás, hogy minden új ismerőst el kellett hívni hozzánk, hogy a szüleim is megismerjék. Amikor András feljött, éppen egy szoknyát szabtam magamnak. Az anyag a földön hevert kiterítve, úgy vágtam az ollóval, emlékszem, ő pedig rettenetesen csodálkozott, hogy én csak úgy nekiálltam ruhát készíteni. Akkoriban sok fiatal fordult meg nálunk egyébként is, jó csapat voltunk, ám mindez a kitelepítéskor megszűnt. Amikor aztán évekkel később egy ősszel szabadultunk, András karácsonykor megkért az apámtól, és januárban megesküdtünk. – Meddig tartott a kitelepítés? – Nagyjából három évig. Az apám huszártábornok volt és országos lótenyésztési főfelügyelő, ez pedig szemet szúrt Rákosiéknak, így az egész családot kitelepítették Csorvásra, Orosháza és Békéscsaba közé, ne-

kem pedig nagyon kemény munkát kellett végeznem. Nem volt könnyű helyzet, téglát vertem, kubikoltam, hat méter mélyről homokot termeltem ki. Mindez az egészségem rovására ment, ám a hitem nagyon megerősödött. Az élete során sokszor kerül nehéz helyzetbe az ember, ám ha hite van, a nehézség megmarad ugyan, de valahogy könnyebb elviselni. Ez egy hatalmas nagy ajándék. A kitelepítést követően aztán sokáig ki voltunk tiltva Budapestről, illetve rendőri felügyelet alatt álltunk. Mivel ekkor András már udvarolt nekem, idehívtak magukhoz Verőcére, miközben a pesti lakásunkba három idegen családot telepített az állam. Amíg nem Andráséknál laktam, a fogkefe mindig ott lapult a táskámban, és ahol éppen tudtam, ismerősöknél húzódtam meg, de persze csak óvatosan, nehogy bajt hozzak a fejükre. Ilyen világ volt ez a kommunizmus. – Művészként hogyan élte meg a diktatúra éveit? – Engem mint művészt tulajdonképpen elnyomtak. Nem tudtam létezni, hogy így mondjam. Önálló tárlatom nem lehetett, másokkal együtt tudtam csak kiállítani. Díjat nem kaptam, képet nem vásároltak tőlem. A három „T” közül a „Tiltott” meg a „Tűrt” voltam, de a „Támogatott” az nem. A rendszerváltás után tudtam meg, hogy amikor Aczél György volt a kulturális élet irányítója, én a klerikális-reakciós „dobozba” kerültem. Ez annyit jelentett, hogy semmiféle támogatást nem kaphattam.

VERŐCEI TÜKÖR – Mi tartotta Önben mégis a lelket? – Azt hiszem az, hogy tudtam, ez az én utam. Úgy éreztem, az alkotáson keresztül kell megmutatnom a nézőnek, hogy valami más is létezik a világon: hogy forduljon önmagába, gondolkozzon el, hogy bennünk van az Isten. Amikor megszülettünk, belénk lehelte a lelkét, csak elő kell hoznunk. Ez az, ami engem mind a mai napig motivál. Megtapasztaltam azt a fényt, amit Ő adhat, ami a szeretet. Ez a fény sugárzik a világba, ezt kell továbbadni, ezt kell megmutatni, hogy aztán más is megtalálja önmagában. Ez nem egy privilégium, hanem inkább mindenki számára lehetőség. – Mi történik, amikor alkot? – Nagyon sokat imádkozom és meditálok. Azt hiszem, ezen keresztül kapom meg a témát, amit aztán megoldok, hogy látvány legyen belőle. Hogy ez hogy alakul? Nem tudom. Csak így, hogy imádkozom. Munka közben is. Egy alkotás akár egy-másfél éven át is készül, minden fázisát magam végzem, mert csak akkor lesz olyan, amilyennek szeretném. Először készítek néhány tervet, majd kiválasztom, melyik a jó, azt felnagyítom akkorára, amekkora kárpitot szeretnék. Ehhez aztán megfestem a fonalat, hiszen olyan finom árnyalatokat használok, és azoknak százait, hogy olyanokat nem lehet csak úgy kapni. Ezután nekiállok szőni, ami hónapokig tart. Azalatt az ember sokat gondolkodhat, imádkozhat, meditálhat, elrendezheti a problémáit: tulajdonképpen gyógyító hatású folyamat, mert az ember csak egy valamivel foglalkozik, így kikapcsolja a mindennapok nehézségeit. – Hogyan éli meg a hitét a hétköznapokban? – A férjemmel már hosszú évek óta Szent Ignác-i lelkigyakorlatokat vezetünk. Ezt a jezsuitáknál kezdtük, Beöthy Tamás atyánál, aki bevont minket, hogy legyünk vezetősegédek mellette. Nagyjából másfél éve, hogy elment közülünk, így nélküle folytatjuk. Jelenleg nem a jezsuitáknál, hanem a Városmajori Jézus Szíve-templomban, Lambert Zoltán atyánál vezetünk lelkigyakorlatokat. Ezek során is nagyon sok lelki gyógyulás történik. Ma rengeteg em-

December ber szenved pszichoszomatikus betegségben. Ha valaki a lelki bajait átelmélkedi és átimádkozza – és ez a Szent Ignác-i lelkigyakorlat éppen erre ad lehetőséget, hiszen ez egyfajta szemlélődő ima –, csodás hatást ér el. Körülbelül egy hónapon át minden napra egy-egy bibliai szakasz van előírva, amelyekbe az ember beleéli magát, akár a színpadon. Ezeken keresztül mindenki a saját problémáját dolgozza fel, így fantasztikus módon letisztulnak a dolgok, míg végül létrejön a megbocsátás. Hetente egyszer pedig összejövünk a templomban, ahol mindenki elmondja, mit érzett, mit tapasztalt szemlélődés közben, egyik vagy másik szakaszban. Mi nem prédikálunk, csak meghallgatunk. Ez azért fontos, mert manapság az embereket nem nagyon hallgatják meg. A beszélgetések során aztán előjönnek olyan problémák, amikről kiderül, hogy egyáltalán nem megoldhatatlanok. Hála legyen az Úrnak, nagyszerű gyógyulásoknak vagyunk tanúi a férjemmel. – Miként gondol az adventi időszakra, illetve a karácsonyra? – Ez számomra a legszebb időszak. Azért a legszebb, mert amikor Jézus megszületik, a fény születik meg. Látszólag ugyanolyan kisbaba, mint bármelyik másik, és a születése előtt Mária méhében fejlődik. Mindenki lehet Mária, ha befogadja Jézust és hagyja, hogy ő ott fejlődjön. Olyan gyönyörű dolgok ezek, ha az ember átgondolja, átimádkozza őket… Sajnos a karácsony mára kicsit elanyagiasodott. Az rendben van, hogy ajándékot adok a másiknak, hiszen ez a szeretet ünnepe és örömet akarok szerezni a szeretteimnek. Ez mind szép. Ám az embernek először önmagát kell szeretnie. De nem önösen, egoista módon, hanem úgy szeretni, azzal a tudattal, hogy Jézus benne él. Ez adja a karácsony értelmét, ez a fény. Ez a fény pedig a szeretet. Az advent az ide vezető út. A csend. Ebben a csendben tudunk sok olyan dolgot végiggondolni, amiket a mindennapok elfednek. Ám ha kicsit csendben vagyok, önmagammal foglalkozhatok, és ki tudom

11

bontani ezt a bennem lévő „Istenmagot”, „Jézusmagot”, fényt, szeretetet, akkor nagyon boldog leszek, akármilyenek is az életkörülményeim. – Milyen hatással vannak az emberekre a művei? Milyen visszajelzések érkeztek? – Elmesélek néhányat. Berlinben a Brandenburgi kapunál létrehoztak egy úgynevezett csendszobát annak emlékére, hogy a kommunizmus idején hetvenkilenc embert agyonlőttek, amikor a berlini falon át akartak szökni. Ebben a helyiségben látható A lélek sötét éjszakája című alkotásom. Egy alkalommal egy muszlim vallású ember odajött és azt mondta, ez kép neki szól, mert ott a nap a közepén. Máskor pedig egy jezsuita lépett hozzám, majd közölte, hogy ő az ostyát látja benne… Az Éj című művemet a ’80-as évek vége felé kivitték Lodzba, Lengyelországba, egy nemzetközi kiállításra. Egyszer látom, hogy ott áll egy nő a textilképem előtt és sír. Megkérdeztem, miért teszi. Azt felelte, ő így él, ilyen sötétségben, és most kapta meg, ettől a képtől, hogy ott a fény, hogy nem kell elkeseredni. Egy páter, aki pszichoterapeuta is egyben, különböző pszichés betegségekben szenvedőket vett magához a kolostorába. Egy ottani kiállításomkor leültette őket a képeim elé, mire ők hamarosan mind megnyugodtak. Akkor azt mondtam, Istenem, nem kellenek nekem díjak, az, hogy embereket gyógyítanak a képeim, mindennél többet ér. Éreztem, hogy nekem továbbra is ezt kell tennem. Ez a dolgom ezek szerint. Hiszen mindannyian kaptunk valamilyen talentumot, csak fel kell fedezni magunkban. Ez az élet nagy találós kérdése. A válaszhoz viszont önmagunkba fordulásra és elcsendesedésre van szükség. Révuti Norbert

12

VERŐCEI TÜKÖR

December

2015 őszén azzal a céllal indítottuk útjára (Benke Zsombor, Kardos Attila, Kovács Zsolt és Sztankó Dávid) a Verőcei Ifjúsági Diák Sportegyesület Természetjáró Szakosztályát, hogy kinyissuk az ajtót hazánk, elsősorban a Börzsöny-hegység természeti kincseire, varázslatos bérceire és völgyeire. Szerettünk volna minél több embert a természetjárásra ösztönözni, felhívni a figyelmet környezetünk védelmének fontosságára. Az első évben mindkét kitűzött célt sikerült teljesíteni, ugyanis február 13-án megrendeztük a Börzsöny kapuja 45/20/10 km-es gyalogos teljesítménytúrát, amely után rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, az ország számos, különböző pontjairól érkezőktől is. Június 11-én újabb

megmérettetésre hívtuk a természetjárókat, ez volt a Börzsöny szíve 65/25 km-es teljesítménytúra, melynek útvonala érintette a Börzsöny legmagasabb pontját, a hegység szívét, a Csóványost is. Múlt hónapban a Naszály-hegy csúcsára szerveztünk turistatalálkozót, ahova szép számmal jöttek fiatalabb és idősebb, tapasztaltabb túrázók egyaránt. Jövő évi terveink között szerepel a Börzsöny Teljesítménytúrázója túramozgalom életre hívása, melyben a Börzsöny kapuja és a Börzsöny szíve teljesítménytúráink mellett, egy új, őszi túra is helyet kapna. Végezetül ne feledkezzünk meg Tiszta Verőcéért! címmel indított szemétgyűjtési akciónkról sem, melynek első állomása a Fehérhegyi-dűlő takarítása volt november végén. Köszönjük a résztvevőknek a segítséget! A jövőben megtisztítani kívánt területek:

Guruntyi-dűlő, Magyar-málidűlő, Aranyoskút, Csattogó-völgy és Csalom-irtás, Magyarkút felé a piros sávjelzésű turistaút, a Borbély-hegyre vezető piros háromszög jelzésű turistaút. Köszönjük a támogatást Verőce Önkormányzatának és a Géza Fejedelem Református Általános Iskola, Óvoda és Bölcsődének, mely nemcsak az egyesület székhelye, de teljesítménytúráink állandó túraközpontja is egyben. Szeretnénk még köszönetet mondani állandó segítőinknek, a Géza Fejedelem Református Általános Iskola tanári karának, szülőknek, testvéreknek, mindenkinek, aki lelkesedésével és tettrekészségével hozzájárult ahhoz, hogy eredményes évet zárjunk! Boldog karácsonyt és egészségben, túrákban gazdag, boldog új évet kívánunk minden verőcei lakosnak! A Természetjáró Szakosztály nevében: Sztankó Dávid

95 éve született és 35 éve halt meg Pilinszky János, a XX. század egyik legjelentősebb magyar költője. Keresztény szellemiségű költő volt, aki az emberi lélek mélységét tárta fel megrázó verseiben. A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett, majd az egyetemen először jogot, később magyar és olasz irodalmat s művészettörténetet hallgatott. 1944 őszén hívták be katonának. Németországban szembe került a fasizmus szörnyűségeivel, s e megrendítő élmények döntő hatással voltak verseire. Figyelme az emberi szenvedés felé fordult. Úgy érezte, csak a Jézus Krisztus-i szeretetet válthatja meg az emberi lelkeket, s ez vált művészete alaptémájává. Első verseskötete 1946 májusában jelent meg „Trapéz és korlát” címmel. 1949 után sok más íróval együtt – politikai-világnézeti okok miatt – kiszorították az irodalmi

életből, verseket nem publikálhatott. A diktatúra éveiben a Szépirodalmi Könyvkiadó korrektoraként dolgozott, s csak verses meséivel léphetett a nyilvánosság elé. Hosszú hallgatás után 1957-ben jelenhetett meg az „Aranymadár”, majd 1959-ben a „Harmadnapon” című verseskötete, mely az újabb kori magyar líra egyik legnagyobb teljesítménye. Első nagy alkotói korszaka lezárásának tekinthető a „Nagyvárosi ikonok” (1970) címmel közzétett gyűjteményes kötete, melynek példányait napokon belül szétkapkodták. Munkatársa volt a Vigília, az Új Ember című folyóiratoknak. Pilinszky élete utolsó éveiben tele volt tervekkel. Önéletrajzi regényt készült írni, filmet szeretett volna rendezni, Kocsis Zoltánnal közös operaszerzésre gondolt. Ebben az időben nősült másodszor. Szép, harmonikus időszak előtt állt. Váratlanul halt meg, 1981. május 27-én.

Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát. Kevés szavú költő volt, de a művészi minőséget nem lehet a mennyiségen mérni. „Nem az a fontos, hogy a madár hányszor csap szárnyaival, hanem hogy íveljen” – vallotta magáról.

(Szentandrási Erzsébet)

Őszi vázlat A hallgatózó kert alól a fa az űrbe szimatol, a csend törékeny és üres, a rét határokat keres. Riadtan elszorul szived, az út lapulva elsiet, a rózsatő is ideges mosollyal önmagába les: távoli, kétes tájakon készülődik a fájdalom.

VERŐCEI TÜKÖR

December

13

Adventi kézműves vásár lesz a Verőce Galériában (a könyvtárudvarban) december 4-én, december 11én, december 18-án vasárnap délután 14-18 óráig helyi és környékbeli készítők részvételével. Kézműves foglalkozással, zenével, forralt borral várjuk az árusokat és az érdeklődőket. Szervező: Lázár Dóra, 70/563-1199, e-mail: [email protected].

Műbarátok köre indul december 16-án, pénteken 18 órától a művelődési házban. Szakmai beszélgetés, rövid koncert, filmvetítés, előadás várja az érdeklődőket. Vezeti: Jankovics János. További tervezett időpont: minden hónap első péntekjén a Verőcei Művelődési Házban.

Krym Altymbekov professzor aranykincseket bemutató kiállítása utoljára látható Magyarországon. Az ókor legnagyobb világbirodalma megelevenedik az AVE kiállítóházban: az aranypompába temetett keleti fejedelmek, a lovas-nomád népek aranykora alapjaiban határozta meg a nyugati és a keleti civilizációt egyaránt. Helyszín: AVE Kiállítóház, Budapest, Hajós u. 21. Látogatható: minden nap 10-20 óráig december végéig.

A tavaly karácsonyra megjelent Szeressek ott, ahol gyűlölnek című interjúkötet folytatása Örömet hozzak, hol gond tanyázik címmel már kapható Vácon a Lyra Könyvesházban, a Káptalan Könyveskuckóban és a püspöki hivatalban.

Eredmények: Aranyszarvas – Sárkányok Verőce

35 -32

Budai Farkasok – Sárkányok Verőce 29 -24 Sárkányok Verőce – Inárcs Örkény II. 18 -22 Hatvan - Sárkányok Verőce

22-22

Sárkányok Verőce – Százhalombatta 23-33

Góllövők: Bánáti Gergő (6) Plachi András (1) (Fotó: Berecz Imre)

Csapatunk nagyon erős csoportba került, már az indulásnál tudtuk, hogy csoda lesz, ha itt az alapszakaszban pontot szerzünk. Nos, 1 pontot már szereztünk, az idén még két forduló van hátra, megpróbálunk még gyűjteni hozzá. Molnár Gyula

14

VERŐCEI TÜKÖR

December

December 2., péntek 18.30: Világjárók klubja. Szumátra és a Maláj–félsziget. A Mangrove mocsaraktól a vulkánok tetejéig. Magyarkúti Gergely vetítéssel egybekötött úti beszámolója. December 3., szombat 18 óra: Kórustalálkozó, Koncert a Református Templomban. Közreműködnek: a Váci Harmónia Kórus és a Verőcei Cantus Beatus Kórus. December 4., vasárnap 16.00 óra: Advent 2. vasárnapja. Gyertyagyújtás a Főtéren - a Verőcei Géza Fejedelem Református Óvoda növendékeinek előadása. December 5., hétfő: a Verőcei Nyugdíjas Klub Mikulás napi rendezvénye. December 9., péntek 9-12 óráig: Baba-mama ruha- és egyéb hasznos dolgok börzéje. Helypénz nélküli árusítási lehetőség a pincében. Asztalok korlátozott számban állnak rendelkezésre, ezért előzetes bejelentkezés szükséges a muvelodesihaz@veroce. hu címen vagy telefonon: a 06-27350-009-es számon. Kapunyitás: 8.30 órakor. December 9., péntek 19 óra: Adventi Orgonakoncert a Művelődési Házban, a Verőcei Nyitott Kapu Baptista Közösség jótékonysági koncertje. December 10., szombat 10.00 óra: „A világ és én - én és a világ” képzőművészeti pályázat eredményhirdetése, az alkotások kiállítása, majd kakaó-kalács vendégség. 10.45 órakor meseelőadás gyerekeknek: Lúdas a Matyi, a Bab társulat előadása. December 11., vasárnap 16.00 óra: Adventi Gyertyagyújtás a Főtéren - a Verőcei Csattogók tánccsoport előadása. December 16., péntek 18 óra: Műbarátok köre - szakmai beszélgetés, filmvetítés, előadás. Vezeti Jankovics János. December 17., szombat 16 óra: a sportcsarnokban FalukarácsonyÜnnepeljünk együtt! Kérjük, hozz magaddal egy tenyeredben elférő kis ajándékot - cukorka, alma, kisautó - amivel névtele-

nül megajándékozol valakit a faluból, mert adni-kapni jó! December 18. vasárnap 16.00 óra: Adventi Gyertyagyújtás a Főtéren - Az Őszikék tánccsoport és a Nyugdíjasok közös műsora. 17.00 óra: Karácsonyi koncert az Árpád úti Kápolnában. December 29. 16 óra: A Nyugdíjas Klub szilveszteri mulatsága. A Verőcei Művelődési Ház december 20-tól január 2-ig zárva tart, csak az előre egyeztetett, zártkörű rendezvények kerülnek lebonyolításra. * Nemezelő szakkör – kreatív foglalkozás felnőttek részére januárban. Január 12-től csütörtökön két időpontban: 10-12 óráig és 17-19 óráig indul Grisencova Szvetlana vezetésével. A gyapjú a természet ajándéka. Érintése felejthetetlen. Csodás tárgyak születhetnek belőle egy kis víz, szappan és az emberi kéz ereje által. A nemezelés egyike a legősibb kézműves technikáknak, melyet ma egyre többen fedeznek fel újra. Ha ruhadarabként vagy ékszerként viseled, finomságával és színével teljesen egyedi és különleges megjelenést nyújt számodra. A nemez lakberendezési tárgyak otthonunkat tehetik varázslatossá. Ha szeretnéd megismerni a nemezelés technikáját, ha van kedved néhány kellemes órát eltölteni gyapjúval való bíbelődéssel és szép tárgyakat létrehozni, ha kicsit beszélgetnél velünk – szeretettel várunk! * Állandó programok Hétfő. 8.30-10.30: 2. emelet, Jóga, vezeti: Dr. Bükki Tamás. 9.3011.00: színház, Baba-mama klub, vezeti: Demjén Anna védőnő. 15.3016.30: 2. emelet, Női Torna, vezeti: Veligdán Csaba. 16.00-17.30: 1. emelet, Nyugdíjasok klubja, vezeti: Mózes Gáborné. 16.00-17.00: színház, Dancer Shadows tánccsoport I. óvodás, vezeti: Rák Orsolya. 17.0018.00: színház, Dancer Shadows tánccsoport II. iskolás, vezeti: Rák Orsolya. 18.15-19.45: színház, Női

torna, vezeti: Zirig Emese. 18.0020.00: 2. emelet, Rajz szakkör, vezeti: Jankovics János. Kedd. 8.30-10.00: színház, Pilates, vezeti: Magyar Edit. 9.0013.30: 1. emelet, Baba masszázs, vezeti: Almássy Zsófia. 10.30-11.15: színház, Baba zene, vezeti: Mérei Anita. 16.00-17.00: I. emelet, Rajz szakkör gyerekeknek, vezeti: Károlyi Zsuzsanna. 18.00-19.30: színház, Pilates, vezeti: Magyar Edit. Szerda. 9.00-10.30 2. emelet, Mama jóga, vezeti: Erdős Ágnes. 9.00-10.00: színház, Hasfal regeneráló torna, 9.00-10.00: 1. emelet, Magánének oktatás, vezeti: Pallagi Judit. 12.00-16.00: színház, Őszikék táncegyüttes próbája, vezeti: Kakas Éva. 14.00-18.00: 1. emelet, Magán énekoktatás, vezeti: Pallagi Judit. 16.45-17.45: színház, Kistücsök gyermek néptánc óvodás, vezeti: Daragó Éva. 17.00-18.00: II.emelet, Horgoló szakkör, vezeti: Csiri néni. 18.00-20.00: színház, Citera szakkör /kéthetente/, vezeti: Tányéros József. 18.15-19.45: 2.emelet, inter. Német nyelvtanfolyam, vezeti: Cserni Katalin. 18.30-20.30: 2.emelet, Csikung, vezeti: Fuchs Krisztina. 18.30-20.00: 1.emelet, Cantus Beatus kórus próbája, vezeti:Verbay Zsolt. Csütörtök. 16.00-17.00: színház, Kiskabóca néptánc, vezeti: Daróczyné Botos Barbara. 16.3018.00: pince, Nagykabóca néptánc, vezeti: Daróczyné Botos Barbara, Mucza Péter, Daragó Éva. 16.30-18.00: színház, Nagykabóca néptánc vezeti: Daróczyné Botos Barbara, Mucza Péter, Daragó Éva.16.00-18.00: 1.emelet, Rajzszakkör, vezeti:Károlyi Zsuzsanna. 18.00-19.30: 2.emelet, Jóga, vezeti: Dr. Bükki Tamás. Péntek. 9.00-10.30: 2. emelet, jóga, vezeti: Erdős Ágnes. 18.0020.00: 1. emelet, Gyermekfelügyelet – Csattogók gyerekei. 18.00-20.00: színház, Verőcei Csattogók néptánccsoport próbája /kéthetente/, vezeti: Kovács Henrik. 18.00-20.00: pince, Borbarát kör összejövetele minden hónap első péntekjén.

VERŐCEI TÜKÖR

KATA KUTYAKOZMETIKÁJA Egész évben szeretettel várja régi és új négylábú vendégeit.

Verőce, József Attila utca 1/a, (a vasútállomásnál) Bejelentkezés: 06-30/83-64-934 Hívásra házhoz megyek!

December

15

Kimaradt a kúszás-mászás? Rövid ideig tartott? Korához képest megkésett a gyermek mozgás- vagy beszédfejlődése? Nehezen alszik el? Hiperaktív? Iskolaéretlen? A TSMT egyénre szabott mozgásfejlesztő, okosító, ügyesítő torna, mely odahaza végezhető. Sokoldalúan hatékony és a legkülönfélébb tünetek esetén alkalmazható, mert a problémák gyökerére, okára összpontosít, ami a legtöbbször az idegrendszer éretlensége. Szalai Anna Rita, +36 30 251 21 28 www. kicsimaros.hu

16

December

VERŐCEI TÜKÖR

Ha szívesen felidéznéd emlékeidben a régi Verőcét, ha szívmelengető novellákra vágysz, esetleg az éjszakáidba engednéd Carpenter kutyáját, vagy netán benyitnál az Álmok boltjába, még Mielőtt eljön az éjfél, akkor válogass Papp Olivér pszichothrillerei és ódon hangulatú novellái között. Ha rendelni szeretnél: [email protected] Honlap: www.authoroliverpapp.com

A könyvek megvásárolhatóak a Verőcei Könyvtárban is!

VERŐCEI TÜ­KÖR

A község lapja – Kiadja az önkormányzat 2621 Verőce, Árpád út 40. – Felelős szerkesztő: Réti József Vezető szerkesztő: Révuti Norbert. A szerkesztőség címe: 2623 Kismaros, Liget u. 29. – Telefon: +36 70 427 6368, e-mail: [email protected] – Tördelő­szerkesztő: Imrik Péter. Nyomdai munka: Kucsák Könyvkötészet és Nyomda, Vác – Hirdetési árak: 1/8 oldal 2640 Ft, 1/4 oldal 3600 Ft, 1/2 oldal 6000 Ft, 1 oldal 10 800 Ft. Az árak az ÁFÁ-t nem tartalmazzák. Lapzárta minden hónap 20-án.