A gyermekrajzok jelentõsége a neurológiai és pszichiátriai zavarokban JAKAB IRÉN
1.
Gyermekrajzokban kifejezõdõ neurológiai zavarok
Az organikus agykárosodások által okozott neurológiai zavarok jelei megjelennek a gyermekrajzokban is, amint a gyerekek elérik azt az életkort, amikor már tudnak papírral, grafitceruzával, színes ceruzával vagy ujjfestékkel bánni. Az emberrajzok részletei a közismert Goodenough-teszten mérhetõ gyerekkori fejlõdési állomásoknak felelnek meg. Ezek az állomások a 3-8 év közötti gyerekek normális intellektuális érését jellemzik, a fejlábember például 3 éves korban jelenik meg a rajzokon, a fej, a test és a végtagok 5 éves korban, a ruházat a 6. évben és így tovább. Az oxigénhiányos állapot, a fertõzések (pl. vírusos vagy bakteriális agyvelõgyulladás) és az agyhártyagyulladás által okozott nem lokalizálható agykárosodás a mentális életkor általános csökkenéséhez vezethet, ami olyan emberrajzokban tükrözõdik, amelyek nem torzak, csak a biológiai életkor helyett a gyerek mentális életkorának termékei. Hasonlóak a fejlõdésben visszamaradott gyerekek rajzaihoz, akiknek állapotát genetikai vagy anyagcserezavarok okozzák. A lokalizált agykérgi károsodásokban a rajzok neurológiai tünetekrõl és azok pontos helyérõl tanúskodhatnak. Például a domináns félteke fali (parietális) lebenyében a gyrus angularis vagy a parieto-temporo-okcipitális lebenyben az átmeneti területek károsodása téri agnóziához és konstruktív apraxiához vezet, amelyek széttagolt alakokban, befejezetlen és torz tárgy- és emberábrázolásokban, valamint tárgyak közötti, illetve egy adott tárgy részletei közötti valószerûtlen kapcsolatokban nyilvánulnak meg. A neurológiai zavarok jelei, például a chorea minor alkalmankénti összefüggéstelen firkálásban nyilvánulnak meg, ami abból adódik, hogy a gyerek a papíron tartja a ceruzát, mikor keze vitustáncszerû mozdulatot tesz. A toll vagy a színes ceruza hosszú vonásai és egyenetlen nyomásereje a vitustánc eseteiben gyakori. Elõfordul, hogy a rajzot gyakorlatilag elrontják ezek az akaratlan mozgások. A Parkinson-kórhoz hasonló más extrapiramidális tüneteket szélütés okozhat, melyek remegésben nyilvánulnak meg: a kézremegés vékony, reszketõ vonalakat eredményez. A Parkinson-típusú kórképekben a rajzok mérete gyakran összezsugorodik. A neurológiai zavarok leginkább az emberrajzokban jelennek meg, bár bizonyos állapotokra következtethetünk egyes tárgyak ábrázolásából is. Vannak olyan neurológiai zavarok, például a szülés közbeni oxigénhiányos állapot okozta féloldali izomgyengeség (hemiparézis perinatális anoxia miatt), 109
hardi1.pmd
109 Black
2005.01.16., 9:44
melyek a test aszimmetrikus ábrázolásában mutatkoznak meg az emberrajzokban; általában a gyengébbik oldal kisebb, mint a jól mûködõ oldal. Ezt még azokban az esetekben is felfoghatjuk a páciens tudattalan önábrázolásának, ahol a végtagokon nem jelenik meg érzékelhetõ bénulás. Úgy tûnik, hogy a gyerekek testsémája már kisebb mértékû féloldali izomgyengeségnél is torzul. Amennyiben tényleges bénulás is bekövetkezett, a gyerek tudatosan rajzolhatja kisebbre a bénult, normál méretû végtagjait. A végtagok alulfejlettsége esetében azok teljes mértékben hiányozhatnak is a rajzról. Az 1. ábra a „szeretet” fogalmát ábrázolja egy porcon belüli csontosodási zavarban (chondrodystrophia) szenvedõ gyerek rajzán, aki mankóval közlekedik.
1. ábra: Porcfejlõdési zavar, alulfejlett végtagok. 10 éves fiú: „Szeretet” („Az anya szereti a gyereket”)
Az önábrázolás az énkép tudattalan elváltozásait fedheti fel. Egy 11 éves lány nem négylábú szamarat rajzolt. Õ kétoldali csípõficammal született és szintén mankóval közlekedik (2. ábra). Egy fogyatékkal élõ kislány a szépség fogalmát hatalmas kezû lány rajzával ábrázolta. Ez a kislány aknát talált a szántóföldön, így vesztette el az egyik kezét. A szépség fogalmának ábrázolása jól mutatja hiányzó kezének lélektani jelentõségét.
110
hardi1.pmd
110 Black
2005.01.16., 9:44
2. ábra: Kétoldali veleszületett csípõficam. Mankóval közlekedõ, 11 éves lány. A jótékonyság fogalmának ábrázolása („Egyik ember ad a másiknak”)
A neurológiai zavarokban a rajzok stílusa rendelkezik a legnagyobb diagnosztikai értékkel. Egy kilencéves fiú, aki mindkét lábát elvesztette egy akna felrobbanásakor, még egy szamarat is a mellsõ két lába nélkül rajzol le (3. ábra).
3. ábra: Kilencéves fiú rajza, aki egy akna felrobbanásakor mindkét lábát elvesztette. A „becsület” ábrázolása („A szamár becsületes”).
A színhasználat kevéssé árulkodik neurológiai betegségekrõl, kivéve a színvakságot, amit viszont jobban kimutatható más, megfelelõ tesztekkel. A rajzok tartalma a gyerek mentális életkorától és a környezeti hatásoktól függ.
111
hardi1.pmd
111 Black
2005.01.16., 9:44
2.
A pszichiátriai kórképek megjelenítése a gyermekrajzokban
A gyermekrajzok jelentését a rajzok ismert értékelési szempontjai alapján kell elemezni. A gyermekrajzok stílusa, színe és tartalma a gyerekek betegségérõl árulkodik. A hiperaktív gyerekek vonalai szétesettek és egyenetlen a nyomáserõsség. Az alakok is torzulnak, mivel a gyerekek gyakran belekezdenek valami más tevékenységbe, majd visszatérnek a rajzhoz. Rajzolás közben a figyelmük nem teljesen arra összpontosul, amit csinálnak. Ha cselekvést ábrázolnak, az meglehetõsen vázlatos és befejezetlen. Jobban szeretik az élénk színeket, a pirosat vagy a narancs- és citromsárgát. A depressziós gyerekek gyakran kicsiny tárgyakat és embereket rajzolnak, és a rendelkezésükre álló rajzfelületnek csak egy részét használják fel (4. ábra). Ha a depresszió alacsony önértékeléssel jár együtt, a gyerekek csak körvonallal ábrázolják saját magukat, viszont az alakok egyben vannak, nem úgy, mint az organikus agykárosodott gyerekek szétesett figurái. A depressziós gyerekek kedvelik a satírozást, a szürke, lila és barna színeket (5. ábra). A szkizofréniás gyerekek az autista gyerekekére hasonló sztereotip rajzokat készítenek, melyekben ismétlõdnek a részletek. Mechanikus tárgyakat vagy robotokat vetnek papírra emberek helyett. Az emberrajzaik a gyerekek énképének zavarairól, hallucinációkról vagy érzékcsalódásokról tanúskodnak (6., 7., 8. és 9. ábra).
4. ábra: Depresszió és elfojtott harag: 16 éves fiú „Dühös emberek” címû rajza
5. ábra: Depresszió: Tízéves depressziós és retardált fiú „Két ember” címû rajza. Barna és lila színek, satírozás, felismerhetõ arcvonások nélkül
112
hardi1.pmd
112 Black
2005.01.16., 9:44
A kisgyerekeknek még nincsenek szisztematikus érzékcsalódásaik, de vannak érzékcsalódásos szorongásaik olyan tárgyaktól, amelyeket normális gyerekek nem élnek meg fenyegetõként. A szkizofréniában szenvedõ gyerekek rajzai nagyon bizarrak lehetnek, és a színeket idioszinkretikus módon használják, például lila arcot, zöld hajat rajzolnak. A torz állat- vagy emberalakok ábrázolásaként szörnyek jelenhetnek meg a rajzokon.
6. ábra: Szkizofrénia: 12 éves, paranoid szkizofréniában szenvedõ fiú: „Önmagam” (fej nagy szemmel; a felület többi részét sztereotip vonalak töltik ki)
8. ábra: Szkizofrénia: 11 éves, retardált szkizofréniás fiú: „Önmagam”
7. ábra: Szkizofrénia: 9 éves, retardált szkizofréniás lány: „Önmagam” és „Férfi”
9. ábra: Szkizofrénia: 8 éves, szkizofréniás fiú: „Önmagam”
113
hardi1.pmd
113 Black
2005.01.16., 9:44
Az agresszív gyerekek és serdülõk képesek lehetnek megjeleníteni érzéseiket, félelmeiket, szorongásaikat vagy kontrollálhatatlan dühüket a rajzokon, amikor szörnyeket, vagy fenyegetõ pózban lévõ emberalakokat ábrázolnak akciódús képeiken (10. és 11. ábra). 10. ábra: Elfojtott harag: 11 éves fiú, aki erõsen dadog, és gyûlöli szigorú szüleit. „Apám, a kannibál, a vadember.”
11. ábra: Elfojtott harag: A 10. ábrát rajzoló fiú rajza. „Apám, a szörnyû vadállat, anyám kipakolja a csontjaimat.”
12. ábra: Kényszeres vonások: Depressziós, kényszeres fiú: „Reménytelen”
A kényszerbeteg gyerekek rajzai általában nagyon részletesek, mintha nem tudnának szabadulni a legkisebb részlettõl sem, mielõtt az egész kép ábrázolása közben továbblépnének a következõ részletre. Gyakran használnak vonalzót, hogy egyenes vonalakat tudjanak húzni, az alakjaik gyakran szögletesek, ismétlõdnek, alkalmanként díszesek. Ezek a gyerekek nehezen tudják abbahagyni a munkát, mert úgy érzik, nincs még kész, és megpróbálják a végtelenségig folytatni (12. ábra). 114
hardi1.pmd
114 Black
2005.01.16., 9:44
A beteg gyerekek rajzainak stílusa együtt változhat a betegségük elõrehaladtával, vagy a kezelés sikerével. Az infantilisebb rajzi szint, vagy szkizofréniában a patológiásabb kifejezésekhez történõ regresszió is megjelenhet, amikor a betegség fellángol a kezelés alatt (lásd a 2. esettanulmányt alább). Elõfordul, hogy a rajzi kifejezésben megjelenõ változások megelõzik az orvosilag diagnosztizálható változást. Ez igaz a depresszióra is, ahol elõfordul, hogy a páciens szóban tagadja, hogy depressziósnak érzi magát, miközben rajzain a monokróm színek, a vékony vonalak és az ábrázolt tárgyak, személyek kicsi mérete mind a depresszióról tanúskodnak. A gyerekeknek a környezetükkel és a családjukkal kapcsolatos érzéseit a Buckféle ház-fa-ember teszttel mérhetjük fel. A családrajzokon az emberek mérete és ábrázolásuk sorrendje ad fontos támpontokat arra nézve, hogy a gyerek milyen érzésekkel viseltetik irántuk. Az alábbi esetek szemléltetni fogják a rajzok stílusának és tartalmának változásait a pszichoterápia folyamán. Minden nevet megváltoztattunk a gyerekek anonimitásának fenntartása érdekében.
3.
Elsõ esettanulmány
Carry tizenegy éves fiú, akit azért küldtek kezelésre, mert túlságosan agresszív, állandóan verekszik a többi gyerekkel az iskolában, és otthon is az öccsével. „Csúnyán” is beszél, amit nem tolerálnak az iskolában. Carry helyes, jól ápolt, lazán öltözött srác, akit anyja kísér el a felmérõ beszélgetésre és a késõbbi kezelésekre. Eleinte elég barátságtalan volt, visszahúzódott, és tagadott mindenféle problémát. Az elsõ ülés alkalmával, mikor arra kértem, hogy rajzoljon valamit, térképszerûen ábrázolta az otthona környékét, megjelölve benne a házukat, egy utcát és egy közeli parkot. Akkor még egyetlen embert sem rajzolt. A következõ ülések alkalmával arra kértem, rajzolja le saját magát. Ez nagyon nehezen ment neki. Megpróbált emberalakot rajzolni, elõször a lábaktól kezdve jutott el az emberalak közepéig, aztán összegyûrte a lapot és elhajította. Aztán a fejtõl próbálkozott a középvonalig, ez sem tetszett neki, elég ideges volt és megint eldobta a lapot. Mindazonáltal a következõ ülésen már teljes emberalakot rajzolt, amely kicsi volt és egy ferde talajvonal felett helyezkedett el; azt mondta: rögbijátékos.
Mikor arra kértem, rajzolja le a családját, hirtelen papírra skiccelt néhány pálcikaembert, mintha gyorsan túl akart volna lenni a dolgon, és aztán nem foglalkozni vele többet. Következõ rajza egy nagyméretû emberalak volt, amelyet „nagyon erõs fickónak” nevezett (13. ábra). Jól sikerült a rajz, mivel ügyesen rajzol. Fekete és piros filctollal készítette, a fejre pedig olyan fejpánt került, amilyet a galerikben visel115
hardi1.pmd
115 Black
2005.01.16., 9:44
nek a gyerekek. A nyitott zubbony belsõ részében pisztoly és tõr látható, a nekik megfelelõ tokban Ez a kép egy nagyon erõszakos férfit ábrázol, akit a fiú nagy örömmel rajzolt le. Élvezettel beszélt az agresszióról, amely „mindenkit elpusztítana, amely az egész világot elpusztítaná.” Mivel Carry rájött a terápiája során, hogy nem büntetem meg, még csak nem is kritizálom, ha agresszív érzéseit szóban vagy rajzban kifejezi, megkérdezte, rajzolhatna-e „német” jelet (horogkeresztet). Mikor megengedtem, gyorsan, két színben, és egész pontosan elkészítette a rajzot, aztán megint mindarról az erõszakról beszélt, amit szívesen kiélne õ, és kiélnének mások az embereken, „hogy legyõzzék õket”. Mikor rámutattam neki, hogy akikrõl beszél, azok veszélyes emberek, akik semmi jót nem tesznek a világon, csak pusztítást és egyéb rossz dolgokat okoznak, elnémult és nem vitatkozott. A következõ ülésen a tanáráról beszélt, akit nem szeret, és akirõl azt hiszi, hogy utálja õt. „Mindig másoknak hisz, mikor verekszünk, pedig azok kezdik, én meg csak visszaütök.” Megkérdeztem, milyen ez a tanár, erre csak megvonta a vállát és azt mondta: „Nem szabad csúnyán beszélnem”, majd megkérdezte, hogy szabad-e. Mondtam neki, hogy az én rendelõmben úgy beszél, ahogy akar, ha az érzéseit fejezi ki. Akkor belekezdett egy hosszú káromkodásba, és úgy tûnt, egészen felajzza a lehetõség, hogy hangosan kimondhatja az érzéseit. Nemsokára lerajzolta a tanárát, akit többek között a „szarfejû” jelzõvel is gyakran illetett. Ez a (különben jól sikerült) karikatúra egy torz fejet 13. ábra: Carry, 11 éves agresszív fiú: ábrázol, a koponya vége valóban emberi széklet formájú. A figura köré sok „Nagyon erõs fickó” („Rajzolj egy embert!”) szóbeli kommentárt is odakanyarított. Mikor apjáról kérdeztem a következõ ülésen – apja két évvel elõbb hagyta el a családot és költözött vissza Görögországba –, Carry azt mondta, hogy utálja õt, úgy érzi, elhagyta õt, majd hozzáfûzte: „sosem szeretett, soha nem adott szülinapi tortát se!”. Mikor megkérdeztem, hogy a többi gyerek vajon kapott-e születésnapi tortát, azt mondta: „Nem, apám sose adott senkinek… Csak én kaptam szülinapi tortát az általánosban, mikor a tanárunkkal minden hónapban megünnepeltük azokat, akik abban a hónapban születtek.” Megkértem, hogy rajzolja le „a legszebb tortát, amit el tud képzelni”. Mikor befejezte a rajzot, megint körbeírta trágárságokkal, melyek lényege a következõ: „Ettõl én boldog, mindenki más meg szomorú lesz.” 116
hardi1.pmd
116 Black
2005.01.16., 9:45
Carry nehezen bánik az elfojtott haragjával. Mikor rájött, hogy dühét és agresszióját produktívabb csatornákon – például sportban – is levezetheti, egészen megkönnyebbült, és valamivel késõbb sikeresen vett részt egy napközis táborban. Az üléseken korrektív érzelmi élményben volt része, mivel megengedtem neki, hogy az agresszív tettek helyett szóban és rajzban, megtorlás nélkül kifejezze érzéseit. Késõbb arról beszélt, elképzeli, fekete gyerekek jönnek utána és összeverik, és hogy „ez zajlik a fejemben, és szeretnék tõle megszabadulni, csak nem tudom, hogyan”. Ezek nem tûnnek tényleges hallucinációknak, inkább ennek az eshetõségnek csak a határán vannak. Valószínûleg az agresszióval kapcsolatos szorongás kifejezõdései, melyekre a való életben úgy reagál, hogy maga válik agresszorrá. Néhány hónapnyi kezelés után térképekre változik a spontán rajzai stílusa és tartalma (14. ábra). Gondolatai egy képzeletbeli városra, nagyvárosra irányulnak, amelyet õ fog felépíteni, és ahol õ lesz a legnagyobb hatalommal bíró ember. Ezek a rajzai kényszeresek és nagyon részletesek (15. ábra), azonban rajzolt felhõkarcolót és egy fegyveres karját magasba tartó katona szobrát is. Ez már nagyon messze van a korábbi rajzaitól, amelyeken agresszióját az embereknek vagy saját magának tulajdonította. Ez a fegyveres, élettelen szobor ennek az országnak a hõse.
14. ábra: Térkép
117
hardi1.pmd
117 Black
2005.01.16., 9:45
15. ábra: Carry: „A nagyváros, amit én építek majd fel.”
Carry rövid élettörténete diszfunkcionális családról tanúskodik. Apja elhagyta feleségét és a gyerekeket, majd visszaköltözött Európába. Két testvére van, egy 16 éves „problémás gyerek, aki nem akar iskolába járni”, és egy 7 éves iskolás. Miután férje elment, az anya az édesapjához költözött a három gyerekkel, ahol már ott lakott két bátyja és egy lánytestvér a saját családjukkal. A nagycsalád tagjai egyértelmûen erõszakosak, legalábbis szóban molesztálják az anyát és a nagyapát. Carry bátyja szintén nagyon trágár és agresszív, például „lyukat ütött a falba”, mikor nagyon dühös volt. Carry normál terhesség és szülés nyomán látta meg a napvilágot. Négyéves koráig egyáltalán nem beszélt. Akkoriban fedezték fel, hogy kétoldali fülgyulladástól szenved, és a felgyûlt váladéktól nem hall. Mivel az egészségügyi problémát megoldották és újra hallott, négyévesen beszélni kezdett, elõször görögül, mert a családnak görög az anyanyelve. Mivel bevándorolt családról van szó, az anya csak törve beszéli az angolt, és nem ért túl sokat. Carry elõször kétnyelvû iskolába járt, jelenleg viszont angol nyelvûbe. A kommunikációval eddig gondjai voltak a nyelvi nehézségei okán, amelyek miatt valószínûleg elszigetelõdött, és nem tudott a gyerekekkel barátkozni. Korai süketsége paranoid attitûdöt hozott létre benne a világgal szemben, aminek eredményeképpen agresszív kapcsolatokat alakított ki más gyerekekkel és felnõttekkel. 118
hardi1.pmd
118 Black
2005.01.16., 9:45
Most különleges nyelvi osztályba jár, hogy fejlõdjön az angoltudása, és egészen jól boldogul más tárgyakkal is, különösen a természettudományos és a számítástechnikai tárgyakkal. Az iskolavezetõség azt tervezi, hogy nemsokára normál osztályba helyezik, ha kell, korrepetálással. Carry intelligenciája a normál övezet alsó részében helyezkedik el (IQ=80). Ennél valószínûleg több téren is magasabb szinten mûködik. Talán a nyelvi problémái felelõsek azért, hogy a tesztekkel mért intelligenciája alacsonyabbnak tûnik. Szerintem nyelvi készségei fejlõdésével javulás mutatkozik majd az intelligenciateszteken elért eredményeiben is. A pszichoterápiában jelentõs haladást ért el, ami jól tükrözõdik rajzai stílusában és tartalmában.
4.
Második esettanulmány
Daisy. Ezt a 33 éves nõt már négyévesen gyermekkori szkizofréniával és értelmi retardációval diagnosztizálták. Az évek során felvett intelligenciatesztjeinek eredménye 60 és 80 közé esik. Számos alkalommal évekig volt kórházban 28 éves koráig, amikor csoportos szálláson helyezték el, ahol állítólag szexuálisan kihasználta valaki. Szülei kora gyerekkorától kezdve megõrizték rajzait. Ez a több száz rajzból álló gyûjtemény nagyon torz, primitív és bizarr emberrajzokból és néhány környezeti tárgy ábrázolásából áll. A rajzok stílusa és tartalma változatlan maradt egészen mostanáig, nagy hasonlóságot mutatva a sztereotip gyerekkori rajzokkal (16. ábra). Egy évvel ezelõtt kezdõdött a mûvészetpszichoterápiája. Fokozatosan egyre valóságorientáltabb képeket kezdett készíteni a terapeuta kérésére (17. ábra: Önmagam; 18. ábra: Apa). Hajlandó volt néhány, a környezetében elõforduló tárgyat is lemásolni. Bár a rajzok nagyon primitívek, mégsem bizarrak; példa erre az írógép (19. ábra) és az asztali lámpa (20. ábra). Fejlõdési elmaradását jól tükrözi az egyszerû természeti tárgyak ábrázolása és az alakok másolása. Daisy: enyhén retardált szkizofréniás lány. A terápia során, 28 évesen ké16. ábra: „Egy lány” szített rajzok. 119
hardi1.pmd
119 Black
2005.01.16., 9:45
17. ábra: „Önmagam”
18. ábra: „Apa”
19. ábra: „Írógép”
20. ábra: „Lámpa”
120
hardi1.pmd
120 Black
2005.01.16., 9:45
Egy évvel késõbb újra gyerekes és bizarr képeket kezdett rajzolni (regresszió), ami egybeesett az állítólagos szexuális visszaélés hivatalos kivizsgálásának kezdetével. Õ maga soha nem említette három évvel korábban az esetet, amikor az történt. Valószínûleg elfojtja a szexuális bántalmazásról szóló emlékeit, de azoknak még a folyamatosan szedett pszichotróp gyógyszerek ellenére is szerepük van a benne zajló patológiás folyamatban. Most, amikor ezeket az emlékeket a szociális osztály vizsgálatának sikerült megmozdítania és tudatközelbe hoznia, az eddig félretett poszt-traumás stressz klinikai regressziót hozott létre, és súlyosabb pszichotikus állapothoz vezetett. Rajzai is visszacsúsztak a valósághû ábrázolások rövid szakasza elõtti ábrázolásmódjához (21., 22. és 23. ábra).
21. ábra: „Egy ember”
5.
22. ábra: „Lány”
23. ábra: „Lány”
Összefoglalás
Bemutattuk a gyermekrajzok diagnosztikai és terápiás jelentõségét, súlyos neurológiai és pszichiátriai zavarokban szenvedõ gyermekek rajzai alapján. A rajzok stílusát, tartalmát és színeit diagnosztikai kritériumok alapján elemeztük. A stílusban bekövetkezett változások klinikai változásokat jelentenek a patológia súlyosságában.
121
hardi1.pmd
121 Black
2005.01.16., 9:45
6.
Felhasznált irodalom
Aubin, H.: L’homme et la magie (Desclee De Brouwer, Paris 1952) Billig, O.: Spatial structure in schizophrenic art; in Jakab, Psychiatry & Art, pp. 1-17 (Karger, Basel 1968) Billig, Otto and Burton-Bradley, G. B. (Nashville, Tenn.): Cross-Cultural Studies of Psychotic Graphics from New Guinea; in Jakab Transcultural Aspects of Psychiatric Art, pp. 18-48 (Karger, Basel. 1975) Burckhardt, J.: Die Kultur der Renaissance in Italien (Ex Libris, Zürich 1956) Ewald, G.: Abstrakte Malerei, Psychol. Rdschau 1:133, 1950. Ey, H. et Rancoule, M.: Hallucinations mescaliniques et troubles psychosensoriels de L’encephalite epidemique chronique. Encephale 33:1, 1938. Ey, H.: La psychiatrie devant le surrealisme. Evolut. psychiat., Paris 4,1948. Ferdiere, G.: Les dessins schizophremiques. I. Leurs stereotypies (vraies ou fausses). Ann. Med.Psychol. 105:95, 1947. Ferdière, G.: Le dessinateur schizophrene (Presentation D’un createur). Evolut. psychiat. Paris 215, 1951. Fernandes, G.: Surrealismo e esquizofrenia. Arch. Assist. Psicopat. Pernambuco 3:140,1933. Gomirato, G. e Gamna, G.: Sul significato psycopathologico dei disegni degli schizofrenici. Giorn. Psichiat. 82:261,1954. Jakab, I.: Dessins et peintures des alienes (Akadémiai Kiadó, Budapest 1956). Jakab, I.: Le role de l’ambiance et des liasons temporaires dans le pathomecanisme des nevroses de l’enfant. L’Hygiene Mentale. 46:345-357,1957. Jakab, I.: Expression graphique des hallucinations schizophreniques. Ann. Med. Psychol. Vol. 117, pp. 1-24, 1959. Jakab, I.: Graphic Expression of the Emotional Troubles of Retarded Children. Confinia Psychiatrica, 10:16-27, 1967. Jakab, I. and Howard, M.: Art Therapy with a 12-year old Girl Who Witnessed Suicide. Psychotherapy and Psychosomatics. 17:309-324, 1969. Jakab, I. et Muller, Ch.: L’influence des produits pharmaceutiques sur l’expression graphique des alienes. Neuropsychiatria 17:405-425,1961. Jakab, I.: The Absence of Religious Subjects in Young Children’s Drawings. Japanese Bulletin of Art Therapy, 6:77-87,1975. Jakab, I.: The Influence of Environmental and Personal Events on Psychiatric Patient’s Artwork. Crisis and Creativity, 10:33-40, 1994. Navratil, L.: Schizophrenie und Kunst (DTV, München 1966) Poignant, R.: Oceanic mythology (Hamlyn, London 1967) Prinzhorn, H.: Bildnerei der Geisteskranken (Springer, Berlin/Heidelberg/New York 1968) Rennert, H.: Die Merkmale schizophrener Bildenerei (Fischer, Jena 1966) Roy, G.: Analisi fenomenologica dell’assurdo schizofrenico nei rapporti col surreale dell arte. Arch. Psicol. Neurol. 14:605, 1953. Roy, C.: Arts fantastiques (Delpire, Paris)
122
hardi1.pmd
122 Black
2005.01.16., 9:45
A szerzõ Jakab Irén M. D., Ph. D. 74 Lawton Street Brookline, MA 02146 Nyugalmazott professzor, Pittsburg Orvosi Egyetem. A Harvard Orvosi Egyetem pszichiátriatanára. A McLean Kórház vendégpszichiátere. Orvosi diploma: 1944, Ferencz József Egyetem Ph. D., Pszichológia és Nevelés: 1948, summa cum laude, Pázmány Péter Egyetem Doctor Honoris Causa: 1982, Université de Besançon, Franciaország Doctor Honoris Causa: 1999, Pécsi Egyetem Tiszteletbeli doktor: 1999, Pécsi Egyetem Szakvizsgák: 1951-ben Magyarországon, pszichiátriából és neurológiából. Amerikai szakvizsgák: Pszichiátria: 1969 (a Menninger Pszichiátriai Egyetemen folytatott rezidensi tevékenység után; Kansas állam, Topeka) Germekneuropszichológia: 2000. Orvosi mûködési engedély: Connecticut, Massachusetts, Pennsylvania államokban. Tagja a következõknek: American Medical Association; American Psychiatric Association; American Psychological Association; International Neuropsychological Association; az American Society of Psychopathology of Expression alelnöke; az American Society of Psychopathology of Expression elnöke; a Royal College of Medicine tagja; a Medicine International Society of Knowledge Engineers alelnöke (szakértõ). Dr. Jakab tervezte és vezette az értelmi fogyatékos és érzelmileg zavart gyerekek számára összeállított John Merck Programot a Nyugati Pszichiátriai Intézet és Klinika keretein belül (Pittsburghi Orvosi Egyetem) 1974 és 1982 között. 1982-89 között az orvostanhallgatók pszichiátriai képzésének igazgatója volt. Dr. Jakab kiterjedt utazásokat folytatott és szerte a világban számos pszichiátriai létesítményt és speciális iskolát keresett fel. A Harvard Orvosi Egyetem elõadójaként másodéves orvostanhallgatóknak tanítja a pszichiátriai zavarok ismereteit. A McLean Kórház vendégpszichiátereként a rezidensek szupervízióját látja el és a Manic-Depressive Association tagjainak tanácsadója. Dr. Jakab eddig 14 könyvet publikált és számos dolgozatot jelentetett meg vezetõ folyóiratokban, melyek számos témát felöleltek a pszichiátriától kezdve a gyermekpszichiátrián és a neurológián át a neuropszichológiáig.
123
hardi1.pmd
123 Black
2005.01.16., 9:45
