A gyerekektõl tanuljuk meg, ki volt Szalkai László A fõkancellár, esztergomi érsek, a mohácsi csata hõse végre hazatalál

MÉCSVILÁG A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye

A gyerekektõl tanuljuk meg, ki volt Szalkai László A fõkancellár, esztergomi érsek, a mohácsi csata hõse végre hazatalál

Néhány nappal azután, hogy a gyerekek történelem órán hallhatták a mátészalkai foltozóvarga fiának legendás történetét, bekopogtak az igazgatói irodába. "Szinte hihetetlen, hogy se a felnõttek, se a diákok nem tudják ki volt Szalkai László, pedig utca is van elnevezve róla!"Mint kiderült, a gyerekek szüleiktõl, szomszédaiktól is érdeklõdtek a nagyhatalmú fõkancellár felõl - hiába. Most azonban támadt egy ötletük, s ehhez kérték Papp Lászlóné igazgató asszony segítségét: Készítenénk egy nagyon szép, amolyan kódex-laphoz hasonló ismertetõt, s azt eljuttatnánk a város valamennyi általános és középiskolájába. Igazgató asszony alig akart hinni a fülének, hiszen mostanság egészen más dolgok miatt kell a diákokat "fogadnia", s az élete is inkább jelentésekrõl, nyilvántartásokról, minõségbiztosításról szól, vagyis csupa olyan dolgokról, amelyek mázsányi papíron konstatálják: milyen szép és jó is a magyar közoktatás. S, egyszer csak - mint az ufók - megjelennek hús, vér gyerekek, és az történik, aminek egy normális világban történnie kell(ene). Persze, hogy jönnek a gondolatok, újabb ötletek, és gyerek, tanár, igazgató élvezi azt, hogy valami értelmes dolog részesévé válik. Mi lesz, ha minden mátészalkai iskolai osztályterem faliújságjára kikerül a díszes ismertetõ? A felnõttekhez hogyan juthat el az információ? Mi lesz, ha vége a "kampánynak", s lassan a dolog feledésbe merül? Hogyan lehetne Szalkai László nevét, életpéldáját "beégetni" a köztudatba? Jöttek sorba a kérdések, s jöttek a válaszok is: Megkérjük a mátészalkai M1 Televíziót, kísérje el a diákokat valamennyi iskolaigazgatóhoz, ahová õk elviszik kis ismertetõjüket. Ha film készül arról, ahogyan a gyerekeket fogadják, ahogyan mesélnek a mohácsi hõsrõl, az már a felnõttekhez is eljut. Mi lenne, ha elkészülhetne egy gyönyörû portré, egy festmény Szalkai Lászlóról, akkor örökre itt maradhatna közöttünk? Fõleg, ha reprodukciók is készülnek, amelyek minden oktatási intézményben kint lesznek majd, míg az eredeti valami "fõ" helyen lenne! Ez igazán nagyszerû ötlet, hiszen pontos leírások vannak róla, a kora-

beli fõpapi ornátus, fõkancellári díszruha ismert, ráadásul van kapcsolatunk az egyetlen magyar festõmûvészhez, aki ezt képes úgy elkészíteni, ahogyan kell. Somogyi Gyõzõ Munkácsy díjas mûvész, aki a Magyar Hõsök Arcképcsarnokát készítette, biztosan elvállalja. Jó, de honnan lesz rá pénz? A válasz ismét a gyerekektõl jön: Mi megkérjük valamenynyi diáktársunkat, áldozzanak 1-200 forintot az ügynek! Osztás, szorzás - így valószínûleg összejöhet, ráadásul az összefogást erõsítheti a jóérzést, hogy áldozatot hozhattak egy jó ügyért. A telefon már a kézben, indul a szervezés. Az M1 Televízió örömmel áll az ügy mögé, sõt Varga Zsoltnak remek ötlete támad: A gyerekek sétáljanak végig a Szalkai László utcán, s kérdezzék a felnõtteket, mit tudnak a fõkancellárról. (Ahogyan várható volt - senki, semmit.) Ha ezek a bejátszások úgy mennek hetekig a televízió mûsorai között, hogy a választ nem adjuk meg, mindenki érdeklõdni kezd, utánaolvas, érdeklõdik majd. (Ez így történt.) Az iskolaigazgatók boldogan fogadják a gyerekeket. Szombathy Gézáné és Baktiné Illés Éva igazgatónõk, valamint Dr. Bugya László, Lukács Bertalan és Konczili Vendel igazgató urak felejthetetlen kedvességgel méltatják a kezdeményezést, s tesznek ígéretet arra, hogy mindenben segítik az ügyet. Somogyi Gyõzõ a tiszteletteljes levél után telefonon hív: Élete legszebb felkérése. Mindent megtesz, hogy egy gyönyörû, hiteles portrét kapjon a szülõhely Szalkai Lászlóról. Már Szabó István polgármester úr is jelezte, szeretne találkozni a gyerekekkel! Válság van? Igen, a kapzsi pénzvilágban! A fájó csak az, hogy a mi bõrünkre megy a játék. De ameddig így élhetünk, kibírjuk a fájdalmat. Köszönjük ezt most nektek ott a Képes Géza Általános Iskolában kedves Gergely Lilla, Szolnok Norbi, Bíró Tamás és Bíró Zsolt! Pénzes Ottó

IX. évfolyam 1. szám 2009. március

muveszetbarat.mateszalka.hu

Képes Géza:

Valami Indul Szalkai László emlékezete - részletek A szellem mindig ott fúj, ahol fújnia kellett. Patakon fújni kezdett félezer éve már s azóta jószerint abba se hagyta. Akkor Szalkai László volt a szellem kiválasztott fia: tûzeszû, barna, mokány magyar, olyan mint ropogósra sült rozskenyér, kaphat belõle, aki enni kér. Párizs, Patak, Krakkó, Pádova Világítótornyok? Nem! Mûhelyek. Tudásra éhes ifjak tábora lesi el bennük a mesterfogásokat, melyek nélkül nincs mûremek. Rászorítják õket, hogy tûrjenek mint egy új szerzetesrend, hû sereg, élükön Szalkai László. S késõbb is mindig elõl. Nem szavak gondolatok viszik: marad mindig merésznek. Nincs más fölötte, tán királya csak: õ az esztergomi érsek Ellenségei így mondják: a vargaérsek. Sértette tán? A gúnyhoz õ is értett: Röppent latin disztichon s talált is Kifigurázta a ravasz halált is. A varga-érsek? Vállalta, hisz az volt. Kancellárként is állta az igaz szót. - - "Az ének édessége" - erre vágytál s a versszerzésnek bölcsen nekivágtál: Szereztél verset szereztél vagyont is, kellett a pompa, fény, hivalkodó dísz De jött a török! Tüstént lóra kaptál, pénzt, palotát és pompát odahagytál. Kezedben kard, megeresztve a kantár: a török ágyúk torkába rohantál. Aki cinikus s aki csak harácsol, nem vesz tudomást a gyilkos csatákról, otthon marad, vagy késõn érkezik. De ahol kard a toll és vér a tinta és gyászos eposzát egy nemzet írja: Szalkai ott küzd, harci tûzben égve s néhány sort õ is ír a nagy hõskölteménybe.

MÉCSVILÁG

2

Új külsõ tagok erõsítik lokálpatriotizmusunkat Korábbi lapszámunkban olvashattuk az Isaszegen élõ tagtársunk, Királyné Szabó Ágnes (Ugye még sokan emlékszünk a szépemlékû tanárnõ, Szabó Tiborné Ági néni Panni nevû lányára) beszámolóját arról a találkozóról, amelyet Budapesten rendeztek meg azok, akiket a mátészalkaiság köt össze, de távol élnek a szülõföldtõl. Mily nagy öröm, hogy az örökifjú Erdõs Jenõ karnagy úr tollából, már a második találkozó eseményeirõl is tájékozódhatunk. A résztvevõk egy csoportja korábban is tagja volt egyesületünknek, s most vezetõségünk újabb tagokat kért fel ebbõl a körbõl. A tõlük érkezõ levelekbõl szemezgetünk, mégpedig a magunk épülésére. Igen, gyakran kell tapasztalnunk, hogy az itthon élõknek van talán a legnagyobb szükségük arra, hogy a távoliak soraiból megtudhassák, milyen nagyszerû kis város, ahol élhetnek. Íme a levélrészletek: "Tisztelt Mûvészetbarát Egyesület! Nagyon szépen köszönöm a lehetõséget, hogy "Külsõ" tagja le hetek a Mûvészetbarát Egyesületnek, nagyon megtisztelõ számomra. Valóban a mai napig nagyon kötõdöm Mátészalkához, ahogy tehetem "haza" megyek, tartom a kapcsolatot barátaimmal. A múlt hónap elején megszerveztük a Mátészalkáról elszármazottak elsõ találkozóját itt Budapesten, ami nagyon jól sikerült és reméljük, hagyománnyá válik. Köszönettel és üdvözlettel, Lászlóné (Thiele Gabriella)

Kõfalvi

Tisztelt Vezetõség! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Mátészalkai Mûvészbarát Egyesület "KÜLSÕ" taggá választott, köszönettel elfogadom. Ténylegesen 1976-ban "szakadtam el" Mátészalkáról, de évente lejárok, tartom a kapcsolatokat, néhány még élõ rokon mellett sok-sok ismerõsöm él ott, többükkel rendszeresen telefonon beszélgetek. Aztán amikor megrendezik, van érettségi találkozó is, sajnos utoljára 2000-ben volt... Itt Budapesten ill. környékén is él jó néhány Mátészalka-i, Bizonyára értesültek róla május elején volt egy Mátészalkai kötõdésûek elsõ Bp-i találkozója, ahol régi ismerõsök mellett újakat is megismerhettem. Tisztelettel: Szilágyi Ferenc Tisztelt Vezetõség! A külsõ tagságra való felkérést nagyon köszönöm, bár távolról, de érdeklõdéssel figyelem az egykori szûkebb hazámban történõ eseményeket. Szeretettel emlékszem vissza diákkori barátaimra, társaimra, ismerõseimre. Egyetlen gond, hogy nem túl gyakran, és nem sok idõt töltök Mátészalkán. (folytatás a 3. oldalon)

2009. március

Ünnepi közgyûlés - immár tízedszer!

Emlékezés, új tagok, filmvetítés, újabb partnerek, támogatók…

Szabó István és Cservenyák lászló Tagtársunk, városunk polgármestere, Szabó István emlékezett a Himnusz születésére, s a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület tíz évvel ezelõtti születésnapjára január 21-én este. A szakadó esõben is ott voltak a leglelkesebb egyesületi tagok a Kölcsey Emlékmûnél, ahonnan a menet - ahogyan az elsõ perctõl kezdve - a mûvelõdési központba vonult át. A 2008. évi beszámoló, a 2009. évi mûködési terv, valamint a közhasznúsági jelentés elfogadása után együtt nézhették meg a jelenlevõk a Képes leltár címû filmet, ami az egyesület elmúlt 10 évét foglalta álló és mozgó képekbe. Új tagok felkérésére is sor került, akik közül azóta már jelezte és érvényesítette csatlakozási szándékát Bartha Sándor, Bartha Zoltán, Csizmadia József Csaba, ifj. Erdõs Jenõ, Kedves Annamária, Kerti Lilla, Magyar Éva, ifj. Mónus Béla, Szabó Árpádné, Vékonyné Kovács Judit, Jeney Bernadett és Zsoldos Judit. Isten hozta mindnyájukat! Újabb partnerekkel és támogatókkal

gazdagodtunk, szélesíthettük az összefogást Mátészalka kulturális életének érdekében. Király István a Szatmár Jármû Kft, Bacskó Sándor a Szalkahír internetes hírportál nevében írt alá megállapodást, Pandula József soros elnök a mátészalkai Rotary Club, Becsei Miklós nagytiszteletû úr pedig a Kossuth téri Református Egyházközség részérõl látta el kézjegyével az együttmûködési megállapodást. Az eseményt Becsei Miklós méltatta a tõle megszokott emelkedett lélekkel. Sor került annak a levélnek a felolvasására is, amelyet az egyesület egyik alapítója küldött, aki már évek óta Miskolcon él családjával. Örömmel tesszük közzé sorait, köszönjük meg ajándékait, az együtt töltött éveket, és az azóta is töretlen figyelmet!

- a beszélgetések ötletei valósággá váltak; - a kulturális igényesség tíz kézpárja láncot indított. Azóta tíz év telt el, s bizonyára hosszú a leltár listája, képsora. Örömmel emlékszem vissza magam is a rendezvényekre, a férfikórus próbáira és szerepléseire, az újabb és újabb ötletekre, a "Mécsvilág" indulására. Lassan öt éve már, hogy családunknak fizikailag távolabbra, Miskolcra kellett eljönnie; a szellemiség, érzések és gondolatok közelségét azonban erõsítik az érkezõ új hírek, a "Mécsvilág" postázott példányai, a Mátészalkáról kollégiumunkba jelentkezõk elõnyben részesítése, valamint az a tudat, hogy a mûvészetbarátok szerint is valamennyire mátészalkaiak vagyunk. A jubileumi közgyûlésen személyes jelenlét helyett két könyvvel ajándékozom meg az Egyesület gyarapodó könyvtárát. A "Krisztussal Egyetemben" jubileumi kiadvány, az öt éves Egyetemi Lelkészséget

mutatja be. A "Görög Katolikus Egyházi Év" nagyobb lélegzetû munka, fordítását és tartalmi kiegészítését én végeztem. Egy tíz éves gyermek esetleges pajkossága mellett nagyon aranyos. A legfontosabb azonban, hogy elõtte az egész élet. A mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület elõtt is hosszú és nagy feladatokkal teli élet áll. Szeretném továbbra is figyelemmel kísérni! Szeretetteljes köszöntéssel, Papp András miskolci görög katolikus egyetemi lelkész Az est zárása és legbensõségesebb pillanata volt, amikor az egyesület másik alapítója, gazdasági, és pénzügyeinek elindítója Felföldi Sándor és kedves felesége meglepte az alapítókat egy "10 éves a MME" tortával. Míg a nyalakodás folyt, újra feleleveníthették a kezdeti idõszakot.

Kedves Barátaim! Tíz év telt el - tíz év eltelt! Tíz év telt el azóta, hogy: - a tervezgetés konkrét terv és végrehajtott tett lett;

A Felföldi házaspár megvágja az ünnepi tortát

Soha rosszabb évet!

Dr. Cservenyák László elnök beszámolója a 2008. évrõl Kedves Mûvészetbarátok! A hagyományainkhoz híven, az idén is a Kölcsey Emlékmûnél kezdõdött el közgyûlésünk. Megalakulásunk tízedik évfordulóján, városunk polgármesterét. tagtársunkat, Szabó Istvánt kértük, mondja el emlékezõ gondolatait a Himnusz születésének elõestéjén. Sajnos ebben az évben is el kellett búcsúznunk egy kedves tagtársunktól, ezúttal Papp László barátunktól. Most pedig vegyük szerbe, számba, hányan vagyunk, mit is tettünk az elmúlt évben. 58 tiszteletbeli, 98 külsõ tag mellett, 260 rendes tag alkotja szervezetünk létszámát, tehát pontosan 416-an vagyunk. Valójában nagyon könnyû dolga van a tagságnak és minden érdeklõdõnek, ha tájékozódni akar egyesületünk életérõl, tevékenységérõl, hiszen csak olvasnia kell a Mécsvilág címû lapunkat, s idõnkét felkeresni az interneten honlapunkat. S, akkor máris kezdhetjük a Mécsvilággal. Az elmúlt évben is négy alkalommal jelent meg kiadványunk, amelyet szerkesztõbizottság szerkeszt, titkárunk Pénzes Ottó vezetésével. Népszerûsége töretlen. Köszönet tagtársunknak, s mától hivatalos partnerünknek, a Szalkahir internetes portál tulajdonosának Bacskó Sándornak, hogy jóvoltából az interneten is olvasható a Mécsvilág. Mûködik a honlapunk, s büszkén mondhatjuk, ha valaki ma Mátészalkán kulturális rendezvények, események kapcsán szeretne tájékozódni, a Szalkahir után legnagyobb biztonsággal, és legsokoldalúbban innen teheti meg. Rendezvényeinket gyakran szervezzük partnereinkkel közösen.

Így volt ez a Filmklub sorozat esetében is, amelyet immáron évek óta az Esze Tamás Gimnáziummal együtt népszerûsítünk. 2008-ban összesen tíz vetítésen lehettünk egymás szellemi társai Dr. Telkes Lászlóné és Dr. Hamar Péter jóvoltából. Ezek a programok õsszel indulnak és kora tavasszal érnek véget. A népszerû diák filmtábornak is támogatói lehettünk. Szintén támogatói voltunk a gimnáziumunk által megjelentetett. a tudományos diákkonferenciához kapcsolódó költészeti antológiának, melyet Vargáné Herman Anna tanárnõ szerkesztett. Segíthettük a dr. Lõrinczné Varga Erzsébet tanárnõ vezetésével a lengyelországi Vislába utazó diákokat, akik a Fiatal Európai Polgárok Egyesületeinek szövetsége szervezésében megtartott rendezvényen vettek részt. Az irodalomra is komoly figyelmet fordítottunk. Elsõsorban a Városi Könyvtárral munkálkodunk együtt ezen a területen. Galgóczy Árpád József Attila díjas mûfordító, költõ kötetbemutatója adott alkalmat arra, hogy a Mátészalkáról a Gulagra elhurcolt neves alkotó ismét hazataláljon. Hamar Péter Ködösítés nélkül címû könyvének bemutatója is nagy sikert aratott. Akik a tavalyi, Móricz kötetbemutatón részt vettek, már tudták, milyen nagyszerû folytatás várható. Nem csalódtak. A költõk között itthon - címû rendezvényünket már a Városi Mûvelõdési Központban rendeztük. Ennek egyik oka az a nagy érdeklõdés volt, ami Losonczi Léna, Oláh András és Kürti László legújabb köteteinek bemutatóját és természetesen az alkotók személyét övezte. A Szatmári Múzeum baráti köreként is mûködve, rendkívül szoros az együttmûködés az intézménnyel. Fõleg képzõmûvészeti tárgyú ren-

dezvények szervezésében dolgozunk együtt, de a kapcsolat, szinte mindennapos. Az elmúlt évben közösen rendezhettük meg a neves színmûvész Oszter Alexandra képzõmûvészeti kiállítását, aki most tehetségének másik oldalát is bemutatta. Fülöp Sándor festõmûvész 80. születésnapját ünnepelhettük egy jubileumi kiállítás megrendezésével. Nagy eseménye volt városunknak, amikor Mátészalka új fõépítészének az Ybl-díjas Zsigmond Lászlónak a kiállítását nyithattuk meg a zsinagógában. Ekkor került bejelentésre, - és bemutatásra - hogy Szabó István polgármester úr, valamint fõépítész úr közösen készítette el annak a haranglábnak a tervét, amelyet egy lélekharanggal együtt, közakaratból és közadakozásból szeretnének elhelyezni a köztemetõ legmagasabb pontján. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Melocco Miklós Munkácsy-, Kossuth, és Príma Primissima díjas szobrászmûvész, valamint Osskó Judit Ybl, és Príma Primissima díjas televíziós szerkesztõ is. Osskó Judit vetítéssel egybekötött könyvbemutatója mûvelõdéstörténeti kuriózumnak számítva, nagy sikert aratott. Zenekarok támogatói is vagyunk Rendkívül mozgalmas és értékes könnyûzenei élet folyik városunkban. Egyesületünk szinte minden formáció és több produkció mögött is ott áll, s nemcsak mint anyagi támogató, hanem mint adminisztrációs lebonyolító is. A Bereczky Jazz Band általunk szervezett koncertjének bevételét a fellépõk a városunkban felállítandó Wass Albert szoborra ajánlották fel. A zenekar erõsítõ berendezésének fejlesztéséhez pedig már mint támogatók járulhattunk hozzá. Az Unicum Plus Band korábban

megjelent lemezének bakelit változata is piacra kerül, ami nagy rangot jelent manapság. Ebben is segíthettünk. A G-Jam Project együttes elsõ lemezének megjelentetésében is komoly segítséget nyújtottunk. A Közel 10 nevû zenekar is elkészíti elsõ lemezét, amelyet szintén támogatunk. Ez utóbbi formációnak már évek óta térítésmentesen biztosítjuk a gyakorlási lehetõséget az MHSZ épület tulajdonunkban lévõ részében, mint ahogyan a break táncosoknak is. Ha már szó esett errõl az épületrõl, akkor mondjuk el, hogy a legtöbb helyiségünkben már a mûvelõdési központ tárolhatja díszleteit, miközben mi továbbra is azon fáradozunk, hogy valahogyan kiléphessünk ebbõl a kényszerû közös tulajdonlásból Ott voltunk a Fényes Napok Fesztiválon is. Vendégeink, az utcai karikatúrarajzolók ismét nagyon népszerûek voltak. Mi, ráadásul az ország legjobbjait hívjuk, Tóniót és Zsoldos Pétert. A zsinagógában adott szép és bensõséges irodalmi estet Pregitzer Fruzsina Jászai Mari díjas színmûvésznõ. Ugyanitt volt vendégünk a rendkívül népszerû Gerendás Péter is, aki alkalmi zenekarával hatalmas sikert aratott. A fõtéri G-Jam Project koncert gazdái is mi voltunk. Király István és zenésztársai már az új, készülõ lemezükbõl is játszottak néhány dalt ezen az estén. Szörényi Levente is a vendégünk volt. Vetítéssel egybekötött történelmi elõadása, nagysikerû rockoperáinak dramaturgiáját követte. A Kossuth díjas mûvész kivételes ünneplésben részesült. (folytatás a 3. oldalon)

MÉCSVILÁG

2009. március

Soha rosszabb évet! Nem mindennapi esemény szervezõi lehettünk akkor, amikor a 30 éves Szatmár Táncegyüttest köszönthettük. Vendégünk volt a világ egyik legjobb népzenekara a Muzsikás együttes és a kórusolimpiai bajnok Pro Musica Leánykar Szabó Dénes karnagy vezetésével. Talán soha nem felejtjük el annak az estnek az élményét. Akiket még támogattunk Rendezvényeink számbavételekor már említést tettem támogatói tevékenységünkrõl is. Persze, korántsem a teljesség igényével. Jelentõs összeggel állhattunk amögött a kórustalálkozó mögött, amelyet a Zenebarátok Kamarakórusa szervezett. Egyik támogatója lehettünk az Ádám Jenõ Pedagóguskórus jubileumi koncertjének. Az Idõsek Világnapján a mátészalkai nyugdíjasklubok rendezvényét támogathattuk. A Képes Géza Általános Iskola mûvészeti kiadványának költségeit vállaltuk magunkra. Juhász Eszter képzõmûvészeti alkotótevékenységét segíthettük. Oláh András Érintetlenül címû kötetét is támogathattuk, s korszerû, mobil erõsítõrendszert vásárolhattunk a Szatmári Múzeum rendezvényeit segítendõ. Szintén pályázati forrásból frissíthettük számítógépes rendszerünket. Honnan volt minderre fedezet? S, akkor nézzük a bevételeinket. Mibõl is fedezhettük a felsoroltak költségeit? Ebben az évben siker koronázta pályázatainkat. A Nemzeti Civil Alapprogram két pályázatán is támogatást kapott munkánk, s összesen 864 ezer forintot fordíthattunk az elõbb emlegetett technikai berendezések vásárlására, s a Mécsvilág c. lapunk megjelentetésére. Mátészalka önkormányzatának közcélú programok támogatása címû pályázatán 1.4 millió forintot nyer-

tünk, amely összegnek túlnyomó részét a Fényes Napok Fesztivál kapcsán használtuk fel. Városunk önkormányzata 250 ezer forint céltámogatásban is részesíti egyesületünket, Szabó István polgármester úr pedig saját alapjából további 80 ezer forinttal segíti tevékenységünket. Különleges köszönet illeti tiszteletbeli tagunkat, a Széchenyi díjas mérnököt Fodor István urat, aki magas kitüntetésével járó tiszteletdíjat, közel félmillió forintot adományozott egyesületünknek. Megállapodásunk értelmében, egyelõre folyószámlánkon zároltuk az összeget, s felhasználásáról késõbb, az adományozóval közösen döntünk. Hálával tartozunk azoknak a magánszemélyeknek, akik lehetõségeikhez képes támogatták egyesületünk tevékenységét: Köszönet Dr. Futaky Istvánnak, Dr. Ungor Károlynak, T.Nagy Gyulánénak, Dr. Hajdu Károlynénak, Tempfli Józsefnek, Katona Istvánnak, Ujhelyi Jánosnénak, Tóth Béla kályhásmesternek, Szakszonné Csepei Katalinnak, Szondi Bertalannak, Bõdi Máriának, Podolyák Józsefnek, Felföldi Tündének, Futóné Balás Gyöngyvérnek, Nagy Györgynek és Becsei Miklósnak. Talán országosan is egyedülálló az az együttmûködési megállapodás, amelyet háromévenként újítunk meg azokkal a vállalatokkal, vállalkozókkal, akik úgy gondolják, hogy fontos, értéket teremtõ és megõrzõ az a tevékenység, amit egyesületünk végez. Tõlük 600 ezer forintnyi pénzügyi és - ebben az évben - 195 ezer forintnyi természetbeni támogatást kaptunk. Köszönettel tartozunk a Nobilis Zrt-nek, az "Öcsi Hús" Húsipari Zrt-nek, a Carl Zeiss Vision Hungary Kft-nek, a HOYA Szemüveglencse Gyártó Zrt-nek, a Szatmár-Nyír Kft-nek, a Szalka Tûzép-nek, a Szatmári Kereskedõház Kft-nek, a Falánk Fanni Cukrászdának, a Can-Tel East Kommunikációs Kft-nek, a MOM Vízméréstechnikai Zrt-nek, a Tóth 47 Kft és Kastélyszállónak, a Szal-Tó Kft-

3

(folytatás a 2. oldalról)

nek, az Infó-West Kft-nek, a Multi Link kft-PC Kuckó-nak, és a Wayoming Bt-nek. Köszönet médiatámogatóinknak, a Szatmári Szó Információs Lap-nak, és a mátészalkai M 1 Televíziónak. Köszönet azoknak is, akik adójuk 1 %-ával járultak hozzá sikeres évünkhöz. Így 291.814 Ft érkezett számlánkra. Ne feledkezzünk meg a tagdíjakról sem, amelyet rendes tagjaink fizetnek, s amelybõl 516.000 Ft érkezett be. Nagyon fontos, hogy legyen egy komoly anyagi bázis, amelyen mûködhetünk, de az alap még véletlenül sem ez, hanem az az önzetlen munka, összefogás, lokálpatrióta és értékelvû szellemiség, amellyel tagjaink rendelkeznek, s amelyet Mátészalka, a mûvészet, a kultúra szolgálatába állítanak. Erre van talán manapság a legnagyobb szükség még akkor is, ha az ember gyakran úgy érzi, hogy a széllel szemben jár. Ezért mondok tehát elsõsorban köszönetet minden kedves és lelkes tagunknak. A Képes Kávéházról - egyre reálisabban Végül pedig hadd ejtsek néhány szót a közel 10 évvel ezelõtt felvetett gondolatról, ami sokáig az álom, az utópia kategóriában pihent, vagyis a Képes Kávéházról. Amikor Makovecz Imre, a világhírû építész néhány évvel ezelõtt megrajzolta, s ajándékba adta nekünk az "álomkávéház tervét", még mindig nem gondoltuk, hogy ezzel közelebb kerültünk a megvalósításhoz. A nagy fordulat akkor következett be, amikor városunk önkormányzata, Szabó István polgármester úr javaslatára továbbfejlesztette és beemelte tervünket abba az EU-s belvárosi rekonstrukciós pályázati anyagba, amelyrõl közben kiderült, hogy az elsõ fordulóban támogatást nyert. Persze ez még nem egyenlõ a megvalósulással, de nagyon közel került ahhoz. Mindenképpen említsük meg azt a tényt, hogy a pályázati anyagba való beemelés egyik legfõbb indoka

az volt, hogy a kiíró különösen preferálta a civil jellegû kezdeményezések megjelenését, s ezzel a nyerési esélyek is jelentõsen nõttek. Jó tisztázni, hogy amennyiben megépül a kávéház, amelynek neve hivatalosan egyébként Képes Kulturális Civil Centrum, az városunk önkormányzatának tulajdonában lesz. A tervek szerint egyesületünk mint kezelõ, mûködtetõ szerepel majd a projectben, magára vállalva az eredeti szellemiség, a nonprofit jellegû mûködés, a magas színvonal, a kulturális és mûvészeti mûhely mûködtetésének felelõsségét. Fontos azt is leszögezni, hogy a mûködési költségek tekintetében az a cél, hogy városunk önkormányzatának ne legyen több az új épület megjelenésével a kultúrára, közmûvelõdésre fordított kiadása, mint jelenleg. Ez nyilván átcsoportosításokkal, bérleti hozzájárulásokkal, civil mûködési pályázatokon való részvétellel, valamint egyesületünk jelentõsebb anyagi áldozatvállalásával érhetõ el. Ebbõl is látszik, hogy ebben az esztendõben elõ kell készítenünk azokat a szervezeti és pénzügyi, adminisztrációs változásokat, amelyekkel alkalmassá tehetjük egyesületünket egy ilyen nagyformátumú feladat elvégzésére. Ha városunk önkormányzatának pályázatát továbbra is siker övezi, s megkezdõdhetnek a kivitelezési munkálatok, sok, sok egyesületi tagtársunkat igyekszünk majd bevonni az elõkészítõ munkálatokba, s a következõ évi közgyûlésünkön pedig már nagy horderejû döntéseket is hozhatunk. Természetesen 2009-ben is folytatjuk kultúraszervezõ tevékenységünket, mint ahogyan arról a következõ napirendben hallhatnak is majd. Köszönve az elmúlt év munkáját, szép, sikeres évet kívánok magunknak erre az esztendõre is. Elhangzott a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület 2009. január 21én megtartott közgyûlésén.

Hogyan tovább?

Tervek 2009-re a költészet, a jazz, a film a mese és az énekszó jegyében Kedves Mûvészetbarátok! Egyesületünk megalakulás utáni tízedik évét kezdjük tervezni. Ez rendkívül jólesõ érzés. Ha eddigi terveinket áttekintjük, megállapíthatjuk, hogy évrõl évre nemcsak teljesítettük õket, de kivétel nélkül mindig túl is teljesítettük. Elképzelhetõ, hogy most is így lesz. Az egyik titok nyilvánvalóan az, hogy nem szabad túl sok célt kitûzni, a másik pedig, hogy élni kell azokkal a lehetõségekkel, amelyek aztán év közben adódnak. Jubileumunk éppen egybeesik Mátészalka várossá avatásának negyvenedik évfordulójával, valamint városunk neves szülötte, Képes Géza születésének századik, halálának húszadik évfordulójával. Ezek a tények aztán már meg is határozzák azt az irányt, amerre 2009-ben haladnunk kell. Torma Sándor és az M1 Televízió stábja - többek között egyesületünk támogatásával - filmet, amolyan retro filmet készített 20-40 éves felvételekbõl, amelyek Mátészalkát, a régi történéseket mutatják be. Szeretnénk még tavasszal egy jó hangulatú filmbemutatót szervezni, reméljük nagy érdeklõdés mellett. Ha már a jubileumoknál tartunk: Oláh András barátunk, országosan ismert és elismert költõ, drámaíró ebben az évben, mi több éppen ezen a napon ünnepli - január 21. - 50. születésnapját. Ötven év - ötven vers alcímmel egy válogatott verseskötet és hangoskönyv megjelentetésével, s egy ahhoz tartozó kötetbemutatóval szeretnénk köszönteni õt. Ebben az esetben is túl vagyunk az óhajon, hiszen az anyag már a grafikai tervezés, nyomdai elõkészítés szakaszában van. Érdemes megemlíteni azt az egyesületi összefogást, ami az elõkészítõ munkát jellemezte, jel-

lemzi: Sipos Bea és Faggyas László és Pathó István Jászai Mari díjas színmûvész dolgozott önzetlenül azon a stúdióanyagon, amihez a helyet Tóth József és kedves felesége budapesti lakása biztosította, a könyvtervet, grafikát pedig rendkívül tehetséges fiatal tagtársunk Filep Anita készítette, készíti. Verseskötet megjelentetését tervezzük egy másik fiatal tehetséget segítendõ: Nákó Zsejke rövidesen kötetbe gyûjti eddigi írásait, s biztos vagyok abban, hogy nemcsak a mátészalkai mûvészetbarátokat örvendezteti majd meg. Ha Losonczi Léna, Oláh András és Kürti László kvalitására és sikereire gondolunk, Mátészalkát lassan a költõk városaként is emlegethetjük, megtartva persze a fény és a szobrok jelzõt, avagy birtokos szerkezeteket is. No, és persze Képes Géza! Rendkívüli öröm, hogy megjelenhetett négy kötetben és gyönyörû kivitelben a költõ életmûvét bemutató kiadvány. A Budapesti Képes Kiadó egy kicsit a mi egyesületünk inspirációját is érezve, átérezve döntött a megjelentetés mellett. Az öszszegyûjtött versek, versfordítások, tanulmányok mellett, a negyedik kötet egy igényes és részletes monográfia, melyhez, - nagy örömünkre - városunk polgármestere, Szabó István írta az utószót! Még tavasszal szeretnénk könyvbemutatót is rendezni Mátészalkán, talán konferenciával is egybekötve, s nagy valószínûséggel egy Kaláka koncerttel is "fûszerezve". A legendás zenekar tagjaival már a korábbi években született egy szóbeli egyezség, mely szerint erre az alkalomra Képes Géza verseket is megzenésítenek, s azokat városunkban mutatják be elõször.

Természetesen folytatódik az Esze Tamás Gimnáziummal közös Filmklub sorozatunk is. Dr. Hamar Péter és Dr. Telkes Lászlóné már februárban indítják a vetítéseket. Nagy sikernek számít, hogy idén tavasszal Mátészalka is bekapcsolódhat a Magyar Jazz Ünnepe országos rendezvénysorozatba! Híre ment annak, hogy városunkban milyen igényes és hozzáértõ közönség vesz részt rendszeresen jazz produkciókon. Két rendezvényen is fogadhatunk országosan, sõt világszerte ismert mûvészeket. Csak párat hadd említsek közülük név szerint: Szakcsi Lakatos Béla, Csepregi Gyula, Elek István, Szendõfi Péter… A jazz ünnep keretében lehetõség lesz arra, hogy mátészalkai formációk is színpadra lépjenek. Így szeretnénk a Bereczky Jazz Band és a G-Jam Project koncertjét is megrendezni. Ha már a nagy neveknél tartunk, akkor említsük meg Berecz András, a megunhatatlan ének és mesemondó nevét is, aki mindig örömmel és szívesen jön városunkba. Idén is várjuk. Még nem számolhatok be nevekrõl és konkrét produkciókról, de az biztos, hogy egyesületünk ismét kiveszi részét a Fényes Napok Fesztivál programjainak szervezésébõl. A szervezõbizottság elnöke egyesületünk vezetõje Dr. Cservenyák László, aki garancia arra, hogy ebben az évben is nívós programokhoz adhatjuk majd a nevünket és munkánkat. Augusztusban várjuk Mátészalkára az Amerikában élõ Szabó Zoltán hegedûmûvészt és Mengelkoch Éva zongoramûvésznõt, akik immáron harmadszor vállalták, hogy jótékony célra ajánlják fel estük bevételét. Mi ezúttal Szabó István polgármester úr

és Zsigmond László fõépítész úr kezdeményezéséhez, tervéhez a lélekharang és harangláb elkészítéséhez szeretnénk újabb segítséget adni. A Mécsvilág címû lapunk megjelentetése már a kötelezõ gyakorlatok közé tartozik, s ha folytatódik a pályázati sikersorozat, akkor ennek semmilyen akadálya nem lehet. Továbbra is szeretnénk erõnkhöz mérten támogatni kórusainkat, az Ádám Jenõ Pedagóguskórust, a Zenebarátok Kamarakórusát, zenekarainkat, a G-Jam Project, az Unicum Plus Band, a Bereczky Jazz Band és a Közel 10 együtteseket, aztán Juhász Eszter, Bócsi Krisztián és mások munkásságát. Szabó István polgármester úr közlése szerint, városunk pályázatát elsõ körben siker koronázta a belváros rekonstrukcióját illetõen. Bár helyénvaló az óvatos fogalmazás és nyugtalanító a pénzügyi, gazdasági jellegû válság miatt kialakult bizonytalanság, nekünk mûvészetbarátoknak mégis különös jelentõsége van a hírnek: Az általunk megfogalmazott, megálmodott, mi több vázlatszinten megtervezett - ki ne emlékezne Makovecz Imre felajánlására - Képes Kávéház is része lenne a belváros új arcának. Nem tudni még, hogyan végzõdik ez a történet, de az biztos, hogy egyesületünk vezetõségének, tagságának alaposan át kell gondolnia a következõ lépéseket, hiszen a tulajdonjog nem, de a mûködtetés a mi örömteli feladatunk lenne majd. Egyesületünk szervezeti, támogatói rendszerét is hozzá kell majd igazítani az új feladatokhoz. Remélem, lesz hozzá erõnk, kitartásunk, lelkesedésünk! Kívánom, hogy így legyen! Pénzes Ottó, titkár

Új külsõ tagok erõsítik lokálpatriotizmusunkat (folytatás a 2. oldalról)

Nem tudom, hogy így is megfelelnék-e tagnak. Mindenesetre köszönöm, hogy rám is gondoltak. Ha úgy adódik, természetesen szívesen részt veszek a rendezvényeken. Üdvözlettel és tisztelettel: Áts Miklós Tisztelt Egyesület! Megkeresésüket megtisztelõnek érzem és elfogadom. Tisztelettel: Torday Ágnes Tisztelt Mûvészetbarát Plénuma!

Egyesület

Számomra roppant megtisztelõ, hogy soraikba, mint külsõ tagot meghívtak. Meghívásukat örömmel veszem, és még nagyobb örömmel elfogadom. Valóban sok szállal kötõdöm a mai napig Mátészalkához, és vallom, amit többünk, szülõvárosunkból elszármazottak. A világ számunkra ott kezdõdött, és bárhol is élünk, így is marad. Építgetjük saját életünk alapjait,- hozzá a tudást, szerszámot de leginkább az akaratot-onnan hoztuk. Én is családostul immár 15 éve Budapesten élek, ez város befogadott, itt teremtettünk magunknak egzisztenciát. Egy percig se tagadtam igazi hovatartozásomat, maradtam " egy lány csupán a sok közül, ki vidékrõl a városba kerül.......". Amikor az interneten megalapítottam a régi Zalkások lapját, azért tettem, mert szükségét éreztem, hogy e nagyszerû iskola régi nevével is emlékezetünkben maradjon. Sokan vagyunk, és elegen, mindenféle hovatartozás nélkül. Királyné, Szabó Panni ötlete nyomán május elején itt Budapesten megtartottuk az elsõ találkozót, ahol a Mátészalkáról elszármazott Barátainkkal, régi kedves Tanárunkkal, Erdõs Jenõ bácsival elevenítettük fel a múltat, és beszéltünk a jelenrõl is. Szép volt, jó volt, felejthetetlen volt. Vannak megfoghatatlan pillanatok, ha leírjuk, az már nem ugyanaz. Ott és akkor mindenki hasonlóan érzett. Ezt a találkozót a jövõben s meg akarjuk tartani, még nagyobb lenne az öröm, ha ezt Mátészalkán élõ Barátainkkal együtt tennénk. Tudom, hogy Pénzes Ottó és Felesége ebben is segítségünkre volt, amit szívbõl köszönünk. Most éjjel utazunk családostul Olaszországba, 10 napig élvezzük a " dolce vitát". Aztán hazajõve maradunk mátészalkai, csak épp Budapesten élõ, és SzabolcsSzatmár-Bereg megyét szeretõ, rá büszke polgárok. Mégegyszer köszönöm a megtiszteltetést. Tisztelettel, és mátészalkai Barátaimnak üdvözlettel: Szentléleky Erika Tisztelt Vezetõség! Nagyon megtisztelõnek tartom a jelölést, amit örömmel elfogadok. Igaz csak 4 évet töltöttem el kamasz koromban Mátészalkán, de ez az idõ az évek múlásával egyre nagyobb jelentõséggel bír számomra. Azóta is nagyon szívesen látogatok "haza" minden nyáron és jó látni Szalka szépülését. Üdvözlettel: Borosné Tegze Emma (folytatás a 4. oladlon)

MÉCSVILÁG

4

Új külsõ tagok erõsítik lokálpatriotizmusunkat (folytatás a 3. oldalról)

Tisztelt Egyesület! Köszönöm a felkérést, a "KÜLSÕ" taggá választást elfogadom. Kérem, tájékoztassanak arról, hogy miként tudnék érdemi segítséget nyújtani a még színvonalasabb mûködéshez. Tisztelettel: Kézi László Tisztelt Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület! Tisztelt Vezetõség! Kedves Barátaim! Sikerült nagyon meglepnetek, sikerült nagy örömöt szereznetek, sikerült egy rendkívüli nehéz idõszakot szebbé tennetek. Rendkívüli megtiszteltetésnek veszem a felkérést, melyet természetesen elfogadok. Üdvözlettel: Varga Klári" Kedves László, Ottó, Tisztelt dr. Bajkó Sándor! Nagyon szépen köszönöm leveleteket, a Mécsvilágot, ill. felkérésetek, hogy a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület tagja lehetnék. Programotokat, munkásságotokat elolvastam, csak gratulálni tudok mindenhez, tevékenységetek magas színvonalú, hiteles. Baráti (mátészalkai szívvel) üdvözlettel! Megyer Márta Tisztelt Elnök Úr! Megtiszteltetés számomra, hogy a szülõföldem, az ott élõ emberek nem felejtik el, amit már eddig is tettem a szatmári térségben élõkért. 10 éve élek családommal Budapesten, de az állandó lakcímem irányító száma ma is 4900. A Szamos Televízió megalapítójaként, a Duna Televíziót mûködtetõ Hungária Televízió Közalapítvány elnökségi tagjaként, a Magyar Televízió Közéleti Mûsorok fõszerkesztõjeként, a Fõtér elindítójaként mindig az volt számomra az egyik legfontosabb szempont, hogy az ,,otthoniaknak" hogyan tudok segítne. Ismerem azt az érzést, amikor szatmár-beregiként helyt kellett állnom a fõvárosi médiacápák között úgy, hogy büszkén vállaljam a szülõföldemet. Ma is, amikor Mátészalkán járok s ismerõsökkel találkozom, örülök a kedves köszönésnek, a jó szónak. Ameddig hivatásom a fõvárosban tart, addig is azért dolgozom, hogy amikor majd "haza megyek" hasznosíthassam a most tanultakat. A közgyûlés felkérését elfogadom. Köszönettel: Bolyáki Attila, regionális szerkesztõség vezetõ Magyar Televízió Zrt. Kedves Barátaim! Megtisztelõ a felkérés és természetesen elfogadom. Szimpatikusak az egyesület céljai, szívesen támogatom. Várom a következõ értesítést. dr. Bojti István Kedves Laci, Ottó, Sándor!! Köszönöm megtisztelõ figyelmeteket és természetesen örömmel fogadom el az általatok felkínált lehetõséget. Baráti üdvözlettel: Simon Péter Tagjaink sorában köszöntjük még Kádár Ildikót, és Hagymássy Irmát, Kántor Ágnest, Balogh Lászlót köszönve, hogy elfogadták felkérésünket. P.O.

2009. március

Képes leltár

Nagy sikert aratott az egyesületünkrõl készült film Tízéves a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület. Ez nem dicsekvés, ez tény. Persze, egy kicsit csoda is, hiszen nagyon sok példát láthatunk arra, hogy a nagy lelkesedéssel és reményekkel induló civil szervezetek elõbb elszürkülnek, majd elhalnak. Megöli õket a hétköznapi robot, az adminisztratív és bürokratikus ostobaságok sokasága, a pénztelenség, a kuncsorgás megalázó kényszere. Van aztán ezeknek egy másik fajtája is, amelyeket valójában mûködõ állami, önkormányzati szervek hivatalnokai hoznak létre munkatársaik beléptetésével, hiszen így olyan civil forrásokhoz is hozzájuthatnak, amelyek amúgy zárva lennének elõttük. Mivel az apparátus mûködik, azt az adminisztrációt, pályázatot, s ami még kell, munkaidõben kézen között meg lehet csinálni. Ez egy amolyan kiskapu féle. De van egy harmadik fajtája is a civil szervezeteknek: Amikor sikerül egy állandó alkalmazottra - akár többre is - szert tenni, mondjuk pályázati úton. Nos, ettõl kezdve a szervezet már csak azért él és mûködik, hogy folyamatosan elõteremtse a munkatársak bérfedezetét, a létbiztonságukat megtartva. Ilyenkor jönnek a nagy civil konferenciák szervezésével, álfeladatok, álproblémák kitalálásával - s láss csodát megoldásával. Hogy ilyen szervezetek kellenek-e, nem tudom, de az biztos, hogy a miénk nem ilyen, meg nem is olyan. Ezt "úri jókedvünkbõl" alapítottuk és mûködtetjük. Tudják ezt támogatóink, partnereink is, így nem kell kuncsorognunk, hanem kölcsönös elhatározásból együttmûködünk egymással. Nem sze-

retnénk fõállású munkatársat sem foglalkoztatni, sõt, soha egyetlen fillérrel sem szeretnénk honorálni az egyesületi önként vállalt feladat elvégzését. Minden fillért a nívós produkciókra, rendezvényekre, kiadványokra, tehetségekre szeretnénk költeni. Így volt ez az elsõ tíz évben, s így kell lennie a következõkben is. Egy ilyen civil szervezet képe bomlott ki abból a harmincperces filmbõl, amelyet elõször az egyesület közgyûlésén mutattunk be tagságunknak, s ami lelkes tapsot váltott ki a jelenlevõkbõl. Késõbb médiatámogatónk az M1 Televízió is mûsorra tûzte a Képes leltár címû filmet, majd az internetre is felkerült. (Letölthetõ egyesületünk honlapjáról: muveszetbarat.mateszalka.hu - a Bemutatkozás menüpont legaljáról.) Sok, sok kedves, elismerõ visszajelzés közül négyet hadd idézzünk ide: Makovecz Imre levelébõl: "Még "nagy" városoktól sem látni ilyen produkciót!.... Szét kellene küldeni, ahova csak lehet, Sárospatakra, Makóra, Egerszegre, soksok helyre, hogy kedvet, hitet és önbizalmat sugározzon azoknak, akik már sok mindenrõl lemondtak... Szeretettel, M.I." Két üzenet az iwiwrõl: "A tisztelt és nagyra becsült Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Vezetõinek! Õszinte örömmel, nagy tisztelettel gratulálok, és büszkeséggel hajtok fejet az Egyesület alapító Atyái, Vezetõi elõtt az elmúlt tíz év ténykedéséért ! Mint "õsmátészalkai" igazi büszkeség tölt el, hogy városunkban van olyan civil szervezet, amely olyan szí-

nes és értékes munkát tudott produkálni a város lakosai, mûvészetszeretõ közösségének, amelyek általában mindig "teltházasok" voltak, idõnként ki is nõtték az elõzetesen kiválasztott helyszint! Ehhez a munkához olyan színes és érdekes emberek is kellenek, mint amilyenek az Egyesület Vezetõségében dolgoznak, és - köszönhetõen - nagyon sokat tesznek a város mûvészetkedvelõ közönségének összefogásáért! Ebben az - igazi - értékeket újrakeresõ világunkban ez felbecsülhetetlenül értékes munka! A további munkához jó erõt, kitartást, és minden munkálkodónak jó egészséget kívánok! Köszönettel a közvetített értékekért, azok idehozataláért: Képes Gábor" És egy másik Juha Gabriellától: Tisztelt Mûvészetbarát Egyesület! Családunk körében tekintettük meg ezt a csodálatos 30 perces összeállítást! Szeretnék gratulálni, fantasztikus amit láttunk. Könny szökött a szemünkbe. Megható jelenetek, pillanatképek voltak. Köszönöm a sorsnak, hogy egy olyan városban élhetek, ahol ilyen kiváló programokat valósítanak meg. Ennyi kiváló mûvész, tudós, ismert ember! Fantasztikus ez a film, ahogy bemutatja ezt az elmúlt 10 évet! Az elkövetkezendõ évtizedekre is kívánok sok sikert, erõt, kitartást. Tisztelettel: Juha Gabriella Egy e-mail: Tisztelt Mûvészetbarát Egyesület! Fogadják õszinte elismerésemet mûködésük tízedik évfordulója alkalmából! A televízióban bemutatott összeállításuk gazdag, lenyûgözõ kulturális tevékenységet,

szellemiséget közvetített az érdeklõdõk felé. Gratulálok. Tisztelettel és Üdvözlettel: Potosné Kovács Zsuzsanna Végül pedig én, mint az egyesület egyik alapító tagja, titkára tartozok köszönettel minden kedves tagtársamnak, mûvészetszeretõ mátészalkainak, szatmárinak. Azoknak, akik nem élnek ugyan már itt, de büszkék a szülõföldre. A támogató vállalkozóknak, akik bíznak abban, hogy jó helyre kerül amit önzetlenül nyújtanak. Azoknak, akik kedves szavakkal, elismeréssel adnak újra és újra erõt és hitet a további munkához. Azoknak az elismert, neves mûvészeknek, tudósoknak, akik rendre ellátogatnak hozzánk, s viszik Mátészalka jóhírét országszerte. A város mindenkori vezetõinek, akik ismerik, elismerik és támogatják erõfeszítéseinket. Hadd mondjak külön köszönetet egyesületünk alapító elnökének, az én kedves barátomnak, az igazi "motornak" Dr. Cservenyák Lászlónak, akivel azért tudunk - nem csak tíz éve - együtt dolgozni, mert öntudatlanul is követtük Albert Camus utasítását: "Ne haladj elõttem, mert nem tudlak követni! Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok!" És legvégül, tõlem szokatlan módon, a hozzám legközelebb állóknak mondok nyilvánosan is köszönetet nem részletezném, hogy miért is, mert az egy Mécsvilág különszám lehetne - az én drága feleségemnek, gyermekeimnek, Máténak, Petrának és Bencének - neki például most éppen a Képes leltár címû film elkészítéséért is. Pénzes Ottó

A MÁTÉSZALKAI MÛVÉSZETBARÁT EGYESÜLET

KÖZHASZNÚSÁGI JELENTÉSE 2008. ÉVRE INDULÓ TÕKE:.................................................... 12.000- Ft 2008. ÉVI BEVÉTELEK: Közhasznú célú mûködésre kapott támogatások 1.558.000,- Ft - Helyi önkormányzattól:....................................... 330.000,- Ft - Egyéb:..............................................................1.228..000,- Ft Pályázati úton elnyert támogatás:....................... 2.264.000,- Ft Közhasznú tevékenységbõl származó bevétel:......285.000,- Ft Tagdíjból származó bevétel:.................................. 516.000,- Ft Egyéb bevétel:........................................................430.000,- Ft Összes közhasznú tevékenység bevétele:........... 5.053.000,- Ft 2008. ÉVI KIADÁSOK: Egyéb kiadások:.......................................................48.387,- Ft - Banki költség:........................................................48.387,- Ft Mûködési költség:...............................................4.367.613,- Ft

Adott támogatás....................................................... 50.000,- Ft Közhasznú tevékenység ráfordításai:..................4.466.000,- Ft PÉNZKÉSZLET 2008. december 31-én:.......... 785.350,- Ft Bankszámlán:........................................................286.980,- Ft Pénztárban:............................................................. 63.557,- Ft Lekötve:................................................................. 532.803,- Ft ÖSSZESEN:.......................................................... 883.340,- Ft KIMUTATÁS A VAGYON FELHASZNÁLÁSRÓL Induló tõke:.............................................................. 12.000,- Ft Tõkeváltozás/eredmény..........................................981.000,- Ft Tárgyévi eredmény alaptevékenységbõl (közhasznú) 587.000,-Ft Tárgyévi eredményvállalkozási tevékenységbõl..................... 0

MÉCSVILÁG

2009. március

Mátészalkai Összmûvészeti Gála Arra gondoltam, hogy teremtsünk új hagyományt. Egy impozáns mûvészeti találkozót. Mondjuk úgy: Mátészalkai Összmûvészeti Gálát. Olyan együttlétet, amely során minél több mátészalkai (esetleg elszármazott) amatõr és hivatásos mûvészeti csoport, vagy egyén bemutatkozhat valamely mûvével. Azt hiszem sikerült. Persze még járni tanul a gyerek, de elindult. Mégpedig stílusosan január 22-én, a Magyar Kultúra Napján. A mintegy száz perces színpadi rügylobogás olyan fényeset villant, mint az éjszakai villámok. Csak éppen nem félelmetes, hanem szép volt. Szép és méltóságos. Mint a magyar nyelv, a magyar ember. És alázatos is, mert szolgált. Szolgálta városunk mûvészeti életének nyilvánvaló értelmét. Szondi Erika és Szabó Tibor konferálta az estét: Tibi: Kedves Barátaink! Tisztelt Vendégek! Prológusként - gondolom, nem kell bemutatnom Önöknek - a Dr. Bereczky Kálmán, Kovács Sándor, Németh Sándor és Pusztai Árpád alkotta "Bereczky Jazz Band" három szvinggel átitatott számát hallhatták. A következõ kétszer 50 perces produkcióban felvonulnak a színház-, a dal-, a tánc-, és a zenemûvészet megszállottjai. Ígérem, élményt nyújtanak. Erika: Egy ihlettel áldott éjszakán, amikor Kölcsey Ferenc lelkében felizzottak a már vázolt érzések és gondolatok, szóval azon az éjszakán, amikor az alkotás szenvedélye és szenvedése nem hagyta aludni, nyugodni, fogta a pennát és megírta, végleges formába öntötte versét a magyar nép zivataros századairól, a Himnuszt, amely nemzeti imánkká vált. Tibi: Történt pedig mindez 1823. január 22-én, mely napot ma is ünnepként tiszteljük, az alkotás, a mûvészet, a kifejezés, a kultúra ünnepeként ebben az országban, és ahol él még magyar a Földön. Január 22-e a Magyar Kultúra Napja. Erika: Mátészalkán ma este szép hagyományt teremtünk. Minden január 22-én, azaz a Magyar Kultúra nemes napján, megrendezzük a Mátészalkai Összmûvészeti Gálát, amelyben valamennyi mátészalkai, esetleg városunkból elszármazott amatõr és hivatásos elõadómûvész bemutathatja néhány percben valamely produkcióját. Terveink szerint a késõbbiekben az elõadómûvészekhez csatlakoznak a képzõmûvészek, de egyéb mûvészeteket gyakorló barátaink is. Tibi: A mai együttlétnek különös ragyogást ad az, hogy 20 éves Mátészalka Színháza, valamint ünnepi esztendõt nyitunk, hiszen 40 éve lett Mátészalka város. Erika: Értékrend-zavaros, globalizálódó világunkban, nemzeti identitásunk megmaradását mindenek elõtt a tiszta forrásokhoz visszanyúló mûvészeti megnyilvánulásaink õrizhetik. Népünk lelki, tudati és erkölcsi gazdagságának ápolásáról van itt szó. Van mit ápolnunk Hála Istennek, és van mit alakítanunk is, hiszen gyakran belezavarodunk e kor összevisszaságába. Minden bizonnyal érdemes tehát "szentségként" tisztelnünk ezt a januári dátumot. Tibi: Kedves Közönségünk! Ünnepi elõadásunk azon pillanata következik, amelyet nemzeti fohászként tartunk számon. 1823. január 22-ke, Szatmárcseke. Köl-

csey Ferenc a reformkor nagy költõje megírja "Hymnus, a magyar nép zivataros századaiból" címû költeményét. A Himnusz zenéjét Erkel Ferenc, zeneszerzõ és karmester szerezte. Erika: Imígyen vallott Erkel: "Csend van. Ülök és gondolkodok: hát hogy is kellene azt a himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodok. És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én elsõ mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson elõször eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem, és hang-hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a himnusz..." Tibi: Hölgyeim és Uraim! Következzék, hát Magyarország nezeti himnusza, amelyet a mi Kölcseynk és Erkelünk egyesült lantjaik teremtének. Kérem, az összes szereplõt fáradjon a színpadra. Együtt énekeljünk, tisztelegjünk. Majd 200 mûvész ajkáról és csaknem 400 nézõ szívébõl fakadt ki a Himnusz. Kicsit mindig belehalok ebbe az imába, de aztán mindig azzal a szent meggyõzõdéssel roggyantom térdeimet ülésre, hogy magyarnak lenni mégis csak jó. És ez így van rendjén. Balogh Ferencné karnagy vezetésével a Zenebarátok Kamarakórusa palócz népdalokat énekelt és lelket mozdítóan szólaltatta meg Daróczi Bárdos György Fürjecském címû mûvét. A szép dallamok után pedig szép szavak következtek, hiszen Losonczi Léna, városunk kiváló költõjének Örökség címû írását Dr. Nagyháziné Szondi Erika értelmes elõadásában halhatta a Tisztelt Nagyérdemû. "A beszéd áldott örökségünk: Nyelvünk által létezik népünk Vigyázz! Õseid drága hagyatékát õrzöd minden szavadban óvón, vagy mocskolod, s tékozlod el hûtelenül és pazarlón!" Léna veretes szövege után férfi legyen ki szót kér. Szabó István polgármester ünnepi mondandójával nem csupán azt bizonyította, hogy jó szónok, hogy valóságos, saját gondolatok tulajdonosa, de elkötelezett mûvészetbarát. Erõs mûvészeti iskolánk mûvésztanárai, Máté Dóra, Sztojka Emma és Mándi Ákos Bartók, Kodály valamint Liszt zseniális szerzeményeit magabiztos hangszerkezeléssel varázsolták dobhártyánkon át vérünkbe. Mert a nemzeti õstudást bizony mindannyian hordozzuk valamennyi sejtünkben. Csak átkozott korok és emberek bújtatták-bújtatják azt. Legalábbis megpróbálják. Baksa András, aki a Talán Teátrum mûvésze, Presser Gábor dalt énekelt. Intenzív és szuggesztív volt. S persze nagyon tehetséges. Tibi: Mátészalkán nagy hagyománya van a kórusmuzsikának, amelynek ékes bizonyítéka a most is színpadon álló Ádám Jenõ Pedagóguskórus. Az énekkar 1958-ban alakult, tavaly ünnepelte 50. születésnapját. Ezen az estén egy gyönyörû Bartók Béla-mû, az Este a székelyeknél… csendül fel elõadásukban.

Csányi Ottó karnagy hosszú, fehér hajával, szálkás alkatával mindannyiszor úgy áll ki a színpadra, mint egy táltos, mint egy darab történelmi ismeret, amely kötelez a folytatásra. S olyan jó, amikor meglendíti karjait, mert rendszerint annak nyomán szép muzsika röppen fel a légbe. Most is ez történt. Ezt követõen Nákó Zsejke, fiatal mátészalkai költõ az itteni színház épületének 20 éves születésnapját ünnepelendõ versét Krupa Adrien mondta el szépen. "ki itt van mind értem jöttek hódolói a betûknek magyar magyar" …ért véget a mû. Valamikor színjátszásra tanítottam Zsejkét. Ki gondolta volna akkor, hogy idézni fogom õt? És milyen boldogan teszem. Milyen megnyugtató, hogy újabb és újabb erõs ágak növekednek törzsünkbõl. Tibi: Kedves Barátaink! Tisztelt Ünneplõ Közönség! Két vers és egy próza következik, amelyekbõl kiderül, hogy bizony az élet nem habos torta. Íróink lélek-húrjai nem feltétlenül örömódát zengenek. Erika: Oláh András ismert és elismert résztvevõje a magyar irodalmi életnek. A 80-as évek közepén kezdett publikálni, versei számtalan országos terjesztésû irodalmi és mûvészeti folyóiratban jelentek már meg. Kilenc verses, egy novellás valamint egy drámakötete jelent meg. Örömmel mondhatom, hogy hamarosan újabb könyve lát majd napvilágot. Erre az estére a Sírodat rázom címû költeményét ajánlotta számunkra. A verset elmondja Tóth Hajnalka. "a jognak nincs asztala - nincs ami gátol vért köhögsz fuldokolsz mégis a mától nincs bõség (kosár sincs: ellopták régen és ne hidd hogy arcukat égeti szégyen)" … ír keserûen András. De miért is ajánlott volna örömódát az ünnepre, amikor a nemzet megbicsaklott? Amikor a Szózat alatt rágót rágcsál az ifjú nemzedék nagyobbik része, sõt megkérdezi, "hogy is van ez a szám?". Amikor egy városi ünnepségen a 450 fõs színháztermet sem tudjuk megtölteni. Istenem, ha arra gondolok, hogy nem is olyan régen ezért a hazáért honfitársak adták az életüket, ma meg minden fontosabb tud lenni a közös emlékezésnél. Szégyen. A legfájdalmasabb, amit e nemzettõl elraboltak, az éppen nemzeti öntudata. De csigavér, azért õrizzük jó néhányan, és feltámasztjuk azt. Tibi: Gyakran panaszkodnak arra a költõk, hogy írásaikat nem jól értelmezik az elõadómûvészek. Több író nehezen dolgozza fel azt, hogy saját verse bizony le fog szakadni róla, mindenkinek azt jelenti majd, amit éppen az illetõ - teljesen szubjektíve - kiolvas belõle. Nos, a következõ percekben ezzel a problémával nem kell megküzdenünk, hiszen Kürti László saját szerzeményét mondja el, amelynek címe: Ünnep. Kürti Laci jóképûen, intelligens hozzáértéssel fejtette ki gondolatait, miután Dr. Cservenyák László, a Szatmári Múzeum igazgatója, városunk ismert és elismert közéleti személyisége. Farkas József: Mitõl város a város? címû írását olvasta fel, valameny-

nyi ottlévõ mátészalkai polgár elgondolkodtatására. A magvas mondatokat követõen kellemesen elterpeszkedhettünk a G-Jam által szolgáltatott zenei illatfelhõben. Az instrumentális muzsika után pedig angol- és bécsi keringõt, valamint egy erõs tangót táncolt Cservenyák Gábor és Molnár Zsuzsa. Elegánsan, szemet gyönyörködtetõen. Fogarasy Eszter lépett aztán a mikrofonhoz és Nádas Gábor - Szenes Iván: Engem nem lehet elfelejteni címû dalát énekelte. Tény, hogy egy jó ideig nem is fogom elfeledni. Erika: A Komédiás Színkör minden kétséget kizárva: Mátészalka színháza. Olyan amatõr társulatról van szó, akik immár 20 éve szórakoztatják városunk színházszeretõ közönségét. A mai estén egy visszatekintést láthatnak az elmúlt évek elõadásaiból. Bensõséges, otthonteremtõ hangulatot árasztó, régi képek vetítésével fûszerezett improvizáció tanúi lehettünk, amelyet magáénak érzett és fölöttébb ünnepelt a közönség. Láng Karcsi éneklése (Szenes Iván - Horváth Jenõ: Mások vittek rossz utakra engem) azt hiszem katarzist produkált. Kell-e ennél több? Tibi: A Talán Teátrum beékelõdött városunk kulturális életébe, hiszen - bár ezt viszonylag kevesen tudják - a társulat több tagja is mátészalkai lakos, vagy éppen városunk vonzáskörzetében él. Azóta pedig, hogy a színház vezetõje és állandó rendezõje, Buzogány Béla, a városi mûvelõdési központ igazgatója lett, végképp szalkai szívvel dobog a teátrum. Ma estére könnyed humort hoztak nekünk. Ternai Krisztina, Tóth Szilvia és Kovács Attila színészek remek játékukkal boldog kacagást idéztek elõ a színházteremben. Az összmûvészeti gála vége felé közeledve odaléptünk, amit tiszta forrásnak szoktak nevezni. Nélküle nincs nemzet, nemzeti kultúra sincs. Kõhalmi Judit Zobor vidéki dalokat énekelt. Kiállt egyszál magába és betöltötte az egész teret, fület, agyat, szívet. Befejezésül pedig a Szatmár Táncegyüttes mezõségi tánca az esetleges hitetleneket is meggyõzte arról, hogy létezésünk táplálója népünk kimeríthetetlen tradíciójában, szokásvilágában rejlik. Köszönet Tóth Béla együttes-vezetõnek, Filep László és Gergõ mûvészeti vezetõknek. És nyilván örök hála a táncosoknak is. Tibi: Jézus születése napját azok is ünnepelik, akik az év másnapjain elfeledkeznek belépni Isten Házába. Január 22-e a Magyar Kultúra Karácsonya. Ilyenkor felemelõ áldozni a mûvészetek oltárán, nagyszerû érzés a "Kultúra templomában" tartózkodni. Erika: Kedves Barátaink! Hölgyek és Urak! Köszönjük szépen megtisztelõ jelenlétüket, értékes figyelmüket. További kellemes estét kívánok mindenkinek. És ne felejtsék el: nagy szeretettel várjuk Önöket a következõkben is valamennyi kulturális rendezvényünkre. Éljenek a mûvészetek és kultúra munkásai, éljen a mindenkori mátészalkai közönség! A viszontlátásra. Nos, ez volt. Szép volt. Ennyi. És ennél sokkal több. Buzogány Béla

5

Csoda a Csodák Palotájában!

Ismét hatalmas sikert aratott a Szatmár Táncegyüttes Remek hangulatban érkeztek a fiúk - mert most csak õk kilencen képviselték a csapatot és Mátészalkát - Budapestre, a Csodák Palotájában megrendezésre kerülõ I. Országos Tehetségkutató Táncversenyre. Több kategória, kiegyenlített mezõny, 70 versenyprodukció és izgága, nyüzsgõ közönség jellemezte a rendezvényt. Egészen addig, amíg a fiúk a színpadra nem léptek. Hatalmas ováció, tomboló siker, fantasztikus hangulat és siker, siker, siker! Mi már jól ismerjük itthon a Szemetek és a Fellépés után címû számokat, Filep László koreográfiáját, a zseniális elõadásmódot, a néptánc elemekre épülõ modern táncszínházat, a remek humort. Most megismerhették a hozzáértõk is. Megismerték és elismerték, hiszen minden ami nyerhetõ volt, a fiúk meg is nyertek! Pedig a zsûri sem akárkikbõl állt. Tagja volt például Földi Béla a Budapest Táncszínház vezetõje, aki külföldön is elismert szakember, a Valami Amerika 2. és a Megatánc sorozat koreográfusa, valamint a svéd nagykövet is! Fesztiváldíj, Különdíj, Bemutatkozó DVD készítés, és meghívás az olaszországi DANCE GRAND PRIX Táncversenyre! Szívem szerint itthon is egy palotát építtetnék táncosainknak a fõtéren, - na jó, legalább egy tornyot, egy Tánctornyot, ahol olyan szintû munkát végezhetnének, amilyenre a tehetségük predesztinálja õket, ahol hétvégeken táncházat rendezhetnének, s ami ráadásul a város díszeként jelezhetné, hogy a tánc hazája ez a szatmári kisváros Mátészalka! Pénzes Ottó

L. Simon László járt Mátészalkán L. Simon László József Attila-díjas író, a Magyar Írószövetség titkára volt a Vörösmarty Kör vendége múlt év december 16-án. Oláh András és Kürti László közremûködésével a Versenyhátrány címû tanulmánykötetet és a Japán hajtás címû kötetet mutatta be a szerzõ. A Versenyhátrány - mely a Kultúrpolitika fogságában alcímet viseli - tanulmányai, elemzései a kultúraszervezés és a kultúrafinanszírozás területén kialakult állapotokat vázolja fel. Arra figyelmeztetnek ezek az írások, hogy a magyar társadalom lassan teljesen magára marad a nemzeti kultúra fenntartásának és ápolásának a feladataival. A Japán hajtás nem csak egyszerûen címe L. Simon László verseskötetének, hanem fizikai valójában is ezzel a ritkán alkalmazott kötészeti eljárással készült. Vizuális játékként a visszahajtott könyvlapokon a szerzõ saját fotóit rejtette a versek mögé. A verseskötettel egy idõben jelent meg az azonos címû hangos könyv is. A szerzõ verseit Blaskó Péter Jászai Mari-díjas, érdemes mûvész adja elõ. A CD-t Dubrovay László Erkel-, Bartók-Pásztorydíjas, érdemes mûvész zeneszerzõ mûveibõl vett zenei részletek teszik teljessé. Czine Árpád

L. Simon László Oláh Andrással és Kürti Lászlóval

MÉCSVILÁG

6

Méltósággal ünnepeltünk Március 15-én Nemzeti ünnepünkön - immáron hagyományosan - az újtelepi Petõfi szobornál kezdõdtek a megemlékezések. Emlékbeszédet mondott Fülöp István országgyûlési képviselõ, közremûködött a Zenebarátok Kamarakórusa Balogh Ferencné vezetésével Közben már térzene várta az ünneplõket a Hét Vezér Díszkútnál, ahol a Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola Ifjúsági Fúvószenekara játszott Endrédi Róbert irányításával A Városi Díszünnepség résztvevõit Szabó István polgármester köszöntötte, ünnepi beszédet mondott Vári Fábián László költõ, fõiskolai oktató "Csak meghajoltunk, de el nem törénk" címmel ünnepi emlékmûsort adtak elõ a Mátészalkai Szakképzõ Iskola és Kollégium diákjai Tõkés Szilárdné tanárnõ kivételesen szép és tiszteletreméltó rendezésében. A Szatmár Néptáncegyüttes ezúttal is gyönyörû mûsort adott Filep László, Filep Gergõ összeállításában. Az ünneplõk végül Dorgay Károly ´48-as honvédszázados sírjánál helyezték el koszorúikat a Kegyeleti Parkban.

A lélekharangért Megtorpant az adakozás 2009. január 29. óta változatlanul 402.595 Ft áll rendelkezésre arra a lélekharangra és az impozáns haranglábra amely Szabó István polgármester úr és Zsigmond László fõépítész úr kezdeményezésére és tervei alapján készülne el ez év Mindenszentek ünnepére. A karácsonyi forgatag idején kihelyezett gyûjtõláda tartalma 5.175 Ft - arra enged következtetni, hogy sokkal inkább evilági és nagyon is tárgyiasult szellemben készültek honfitársaink az ünnepre. Azóta is csak egyetlen adomány érkezett egyesületünk számlájára: Köszönet Fülöp Sándornénak. Korábbi számainkban pontosan beszámoltunk az adományok eredetérõl, köszönetet mondva azokért. Szeretnénk egyre hosszabb teret szánni majdan a következõ Mécsvilágban az újabb adományok listázásának. Optimizmusunk azért is indokolt, mert az eddigi adományozók mellett bírjuk még mindhárom nyugdíjas klubunk, a Rotary Club, a Kertvárosi Református Gyülekezet, a Római Katolikus Egyház és a Görög Katolikus Egyház helyi gyülekezete, a Mátészalkáért Tenniakarók Szervezete, - vagy ahogyan a legtöbben ismerik a TESZ, -, a Mátészalkai Vörösmarty Kör, a Dorgay Károly Egyesület, a Nagycsaládosok Egyesülete, a Méhész Klub, a Szatmár Néptánc és Népmûvészeti Egyesület, és a Szabolcs-SzatmárBereg Megyei Jármûtörténeti Egyesület támogatói ígéretét is. Ide kívánkozik az a hír is, hogy a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület vendégeként, az Udvarias Esték keretében koncertet ad városunkban az Amerikában élõ hegedûmûvész Szabó Zoltán és Mengelkoch Éva zongoramûvésznõ. Koncertjük teljes bevételével a lélekharang elkészítését és a harangláb felépítését támogatjuk. Befizetések természetesen továbbra is lehetségesek banki, illetve postai úton is. (Csekk is igényelhetõ erre a célra az egyesület címén.) Kéretik a megjegyzés rovatban feltüntetni a név és a lakcím mellett az adóazonosító jelet, vagy adószámot is, hogy adó-visszatérítésre jogosító igazolást küldhessen szervezetünk. Kérjük továbbá feltüntetni a LÉLEKHARANG jeligét is.

2009. március

15 éves a Zenebarátok Kamarakórusa Valójában már nem kamarakórusról, hanem Zenebarátok Kórusáról beszélhetünk, hiszen a 9 alapító taggal induló baráti társaság mára 37 fõs kórussá nõtte ki magát. A Szabolcs Szatmár - Bereg Megyei Közgyûlés elismerõ emlékplakettje amelyet a Kórus jubileumi koncertjén adott át Gergely Zsolt a megyei Intézményfenntartó Osztály helyettes vezetõje - azt jelzi, hogy nem egyszerûen mennyiségi, hanem nagyon komoly mûvészi súlyú változásról is szó volt az elmúlt évek során. Mérhetetlen szeretet vette körül a Kórust március 7én, a mátészalkai mûvelõdési központ zsúfolásig megtelt kamaratermében, ahol vendégként fellépett a Fehérgyarmati Városi Vegyeskar, köszöntõt mondott a kaplonyi testvérkórus küldöttsége, ahol rögtönzött kiállítást is láthattunk díjakból, oklevelekbõl, emlékekbõl, s amelyet megtisztelt jelenlétével a megyei kórusszervezet képviseletében Sivadó Sándor elnök, Fehér Ottó titkár, valamint a város és a megye zenei életének kiemelkedõ alakja, Erdõs Jenõ is. Alább az õ monografikus írását közölve tekintjük át a Kórus elmúlt 15 évét. Kórusmuzsikát kedvelõ pedagógusok, köztisztviselõk, orvosok és más civil foglalkozású zenebarátok alakították meg 1993 õszén az együttest, akiket a közös éneklés öröme hozott össze és tart egyben. Vezetõjük Balogh Ferencné ének-zenetanár, karnagy. Fenntartójuk nincs. Próbatermet a Városi Mûvelõdési Központ biztosít számukra. Távolabbi fellépéseik alkalmával - elismerésre méltó tevékenységük, így népszerûségük alapján is - a helybeli önkormányzattól, a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesülettõl, nívódíjakból, nyertes pályázatok díjaiból, valamint a környezõ települések egyházai meghívására rendezett karácsonyi koncerteken kapott támogatásokból fedezik utazási költségeiket. Emellett gyakran saját zsebükbõl egészítik ki az együttes tagjai a hiányzó költ-

ségeket. Repertoárjuk a gregoriántól napjaink szerzõinek kompozícióiig terjed. Gazdag egyházzenei mûsorkészletük is. Éppen ezért gyakran lépnek fel önálló mûsorukkal a különbözõ testületek, szervezetek, gyülekezetek felkérésére. Az új évezred elejétõl bekapcsolódtak az országos minõsítést is biztosító hagyományos megyei kórustalálkozókba. 2007 óta tagjai a Pedagóguskórusok Országos Társaságának is. 2009-ben 37 fõ alkotja az együttest: 26 nõ és 11 férfi. Kezdetben Juha Pálné, jelenleg Jakab Lászlóné - mindketten a helybeli zeneiskola tanárai színesítik zongorakíséretükkel a kórus bemutatóit. Az eltelt 15 év alatt - a helybeli Ádám Jenõ Pedagóguskórussal és a Mátészalkai Férfikarral megértõ együttmûködésben (!!) - meghatározó szerepet töltenek be Mátészalka város és környéke, valamint megyénk komolyzenei életében. Ünnepségekre, karácsonyi koncertekre rendszeresen meghívják õket. Mindezek mellett kórustalálkozókon, nívós hazai zenei fesztiválokon, minõsítõ kórusrendezvényeken rangos eredményeket értek el. Íme néhány példa az új évezredben a jelentõsebbek közül: • Rendszeresen bekapcsolódnak a Tiszavasváriban évente hagyományosan rendezett megyei kórustalálkozókba. Ilyenkor a szokásos környékbeli településeken aznap esténként rendezett egyházzenei - templomi koncertekbe is bekapcsolódnak. Testvéri együttmûködésüket bizonyítja, hogy ilyenkor a Mátészalkai Pedagóguskórussal és az ugyancsak Balogh Ferencné vezette Fehérgyarmati Erkel Ferenc Vegyeskarral együtt lépnek fel a számukra kijelölt település templomában - összkari számot is iktatva programjukba. • 2002-ben Nagykállóban az elsõ "Kállai Kettõs" Kórustalálkozón elõször kértek országos minõsítést, s a KÓTA által delegált zsûri mindjárt

ARANY-fokozattal jutalmazta szép bemutatkozásukat. • 2003-ban a Budapesti Péter Tamás Alajos Alapítvány országos zenei pályázatán - a felnõttkórusok kategóriájában - I. helyezést értek el. • 2003 októberében a Budapesti Országúti Ferences Templomban rendezett Gálakoncerten vették át az elõzõ pontban említett I. díjukat. • 2004-ben Nagykállóban, a II. "Kállai Kettõs" Kórustalálkozón a kórus NÍVÓDÍJAT, Balogh Ferencné pedig KARNAGYI KÜLÖNDÍJAT vehetett át. • 2005-ben ismét részt vettek a a Budapesti Páter Tamás Alajos Alapítvány pályázatán, ahol a felnõtt-kórusok kategóriájában II. helyezést értek el. • 2005 októberében részt vettek a Budapesti Országúti Ferences Templomban rendezett Díjkiosztó és Gálakoncerten. • 2005-ben egy Nagykárolyban rendezett nemzetközi kórustalálkozó vendégei voltak. Itt ismerkedtek meg az ugyancsak ott szereplõ kaplonyiak kórusvezetõjével, Jónucz Alfonzzal, akinek megtetszett a Zenebarátok Kórusának "puha" hangzása, s meghívta õket egy közös találkozóra Kaplonyba. Szoros barátság alakult ki a két kórus között. Ennek eredményeként • 2006 óta évente kölcsönösen felkeresik egymást Kaplonyban és Mátészalkán. • 2006-ban meghívást kaptak a XVII. Miskolci Nemzetközi Kamarakórus Fesztiválra. • 2006-ban Nagykállóban, a III. "Kállai Kettõs" Kórustalálkozón ismét NÍVÓDÍJ és KAR-

NAGYI KÜLÖNDÍJ volt a jutalmuk. • 2007-ben kapcsolódtak be elõször a pedagóguskórusok évente rendezett hagyományos kórustalálkozóiba: Mátészalkán 2007. június 9-én a Zsinagógában hangzott el az alábbi tartalmas mûsoruk: - Jaquob Arcadelt - Pödör Béla: Az élet ünnepel - John Dowland - Szabó Miklós: Drága perc - Camile Saint- Saens: Ave Maria - Kodály Zoltán: Pange linqua - Eszterházy Pál: Zengje nyelvem Jövel teremtõ Szentlélek! • 2008-ban a Pedagóguskórusok VII. Északmagyarországi Találkozójának - hagyományosan Gyöngyösön rendezett vendégei voltak. A szimpatikus együttes 2009. március 7-én rendezte fennállásának 15. évfordulójára emlékezõ jubileumi hangversenyét. A megyénk kórusmozgalmát színesítõ, gazdagító, igen megbízhatóan mûködõ együttes tagjainak és kitûnõ vezetõjének meleg szívvel gratulálunk e szép jubileum alkalmával. Tesszük ezt azért is, mert sajnálatunkra - megyénk városainak felében még nem mûködik többszólamú énekkar, míg Mátészalkán három kórus is színesíti komolyzenei mozgalmunkat. A jubiláló együttes Tagjainak és Vezetõjének további sok-sok sikert kívánunk! Erdõs Jenõ

A költészet temploma Bocsássa meg nekem az olvasó, hogy saját karácsonyi cikkemre térek vissza néhány gondolat erejéig. Tudom, ez nem illendõ, de akkor életem talán legfontosabb sorait vetettem papírra, mindent alaposan átgondolva, megfontolva. Támadásokra számítottam, gratuláló, egyetértõ telefonokat, e-maileket kaptam - de akiknek támadniuk kellett volna, hallgattak, esetleg egy legyintéssel elintézték a dolgot, vagy talán el sem olvasták írásomat. Lehet, hogy nekik van igazuk, mindenesetre két reagálás rendkívüli módon meglepett, s a szívemig hatolt. Mindkettõ a magyar szellemi élet csúcsairól, de nem azonos oldaláról érkezett. A világhírû

építész Makovecz Imre minden kommentár és kísérõlevél nélkül elküldte nekem karácsonyi ajándékként a költészet templomának tervét! Popper Pétertõl, a neves pszichológustól pedig a következõ levelet kaptam: Kedves Ottó, nagy örömmel és kicsit meghatva olvastam karácsonyi vezércikkedet. Minden mondatoddal egyetértek, és fõként azzal az igazi keresztény szellemmel is, ami sugárzik belõle. Ez a szellem manapság csak ritkán nyilvánul meg, inkább csak megkeresztelt pogányok módjára viselkedünk. Nagy szükségünk van hozzád hasonlóan gondolkodó és érzõ emberekre. Külön öröm a szá-

momra, hogy a változás reményét a mûvészetben, a költészetben találtad meg. Sokan szeretnénk, ha ez megvalósulna. Téged és családodat

köszönt, Popper Péter. Nekik, s a velem gondolkodóknak is köszönöm ezt a szép karácsonyt! Pénzes Ottó

MÉCSVILÁG

2009. március

7

Képes Géza 100

Emlékmûsor, Kaláka koncert, hanglemez, kiállítás, szavalóverseny…. A magyar média sajnos nem attól hangos, hogy a magyar irodalmi, szellemi élet kiemelkedõ alakja, a négyszeres József Attila-, és Baumgarten díjas költõ, a mátészalkai kovácsmester fia éppen 100 éve született! Még csak nem is attól, hogy Radnóti Miklós szintén 100 éve érkezett evilágra. Egészen mástól hangos. Ebbe talán jobb is nem belemenni. Mátészalkán viszont ez fontos hír és fontos eseményekkel készül a város, készülnek a Képes Géza nevét viselõ közintézmények és készül a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület. Április 3-án a városi színházteremben a Képes Géza Általános Iskola diákjai, pedagógusai emlékmûsorral emlékeznek a névadóra, s a Képes Géza Városi Könyvtárral közösen már meghirdettek egy

országos, illetve regionális rajzpályázatot, valamint szavalóversenyt is. Április 21-én délelõtt két rendezvényen fogadja és ajándékozza meg a város összes érettségizõ diákját Szabó István polgármester úr, aki a várossá avatás negyvenedik évét és Képes Géza születésének 100., halálának 20. évfordulóját szeretné emlékezetessé tenni a most felnõttkorba lépõ maturandusoknak. E nap estéjén szintén a színházteremben rendezi meg a Mûvészetbarát Egyesület azt az emlékezõ estet, amelynek fellépõje a Kossuth-, és Príma Primissima díjas KALÁKA együttes lesz, apropója pedig a magyar költészet és Képes Géza munkásságára való emlékezés lesz. Már készül a Hangraforgó együttes Képes Géza CD-je is, amely-

Nemzeti ünnepünk alkalmából magas állami kitüntetésben részesült egyesületünk két nagytekintélyû tiszteletbeli tagja is. Szeretetettel gratulálunk Galgóczy Árpád József Attila díjas költõ, mûfordítónak és Dr. Szabó László professzor úrnak nyugalmazott egyetemi tanárnak! Mindketten a Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést vehették át Hiller István oktatási és kulturális minisztertõl. Kaláka koncert április 21-én Mátészalkán

nek bemutatója a szeptemberi Fényes Napok Fesztivál keretében lesz, s amelyhez kapcsolódik majd a rajzpályázat anyagából nyíló kiállítás, a szavalóverseny döntõje, egy Képes Géza Emlékülés megrendezése, s emlékme-net a szülõi házhoz, ahol 2007-

ben helyezhettünk el emléktáblát. Várjuk rendezvényeinken városunk lakóit, hiszen addig van becsületünk, amíg ápoljuk nagyjaink emlékét, amíg merítünk példájukból, ameddig õrizzük szellemiségüket. Pénzes Ottó

Tapintható szeretet Erdõs Jenõ új könyvének bemutatóján "A mi kõsziklánk más nem lehet, mint az õsi magyar dal" (Kodály) Kezdõdhetett volna-e szebben az új esztendõ, mint egy olyan programmal, ahol a "fõszereplõ" az az Erdõs Jenõ bácsi volt, akit az oktatáshoz, kultúrához, zenéhez valamilyen szinten kötõdõ szalkai ember ugyancsak jól ismer. Jenõ bácsi örök ifjúként mesélt legújabb immár 7. megjelent kötetérõl, amelynek címe: Népzene SzabolcsSzatmár-Bereg megyében. Egy olyan könyvbemutatónak lehettünk részesei január 16-án a Mûvelõdési Központ kamaratermében, amelyrõl elmondhatjuk, hogy megállta volna a helyét egy ismeretterjesztõ elõadás kategóriájában is, ugyanakkor hihetetlenül hangulatos, mindenféle kötöttségektõl mentes volt. Tapintani lehetett azt a szeretetet, amely a szép számú közönség és Jenõ bácsi között az egész este során ott volt a levegõben. A remekül felépített másfél óra túlnõtte a hagyományos könyvbemutató kereteit, hiszen hallhattunk tárogatóés citeraszót, felolvasást az elkészült könyvbõl, és közösen énekeltünk a Dancs Lajos kórus közremûködésével. Az egész estnek a

savát-borsát azonban Jenõ bácsi személye, személyisége adta meg. A még mindig szálfaegyenes tartású, remek memóriájú, kiváló elõadói képességekkel bíró 88 éves könyvszerzõ elbûvölt bennünket, a közönség tagjait. A hihetetlen szellemi frissesség, az aktivitás, a szeretet kisugárzása a mi lelkünket is feltöltötte. Átlapozva a könyvet ismerõs nevek sorával találkozunk. A fotókról visszaköszönnek ránk a térség népdalköreinek lelkes énekesei, szólistái. Kitér a szerzõ Dancs Lajos munkásságára is, akinek sajnos még mindig nem sikerült teljes egészében rendszerezni - korai halála miatt feldolgozatlanul maradt gyûjtését. Az egyes fejezetek elõtt megtalálható mottók, pedig újragondolkodásra késztetnek, amikor a népdalról, népzenérõl, közös éneklésekrõl szólnak. Ezen a délutánon Kodály szavai ott voltak közöttünk: "A zene nem magányosok kedvtelése, hanem lelki erõforrás, melyet minden mûvelt nemzet igyekszik közkinccsé tenni." Ezen a januári délutánon Jenõ bácsi volt a fõszereplõ, õ mégis azokat a "névtelen" lelkes népdalszeretõ

Gratulálunk Galgóczy Árpádnak és Dr. Szabó Lászlónak!

Filmklub Ismét ragyogó alkotásokkal várták, várják a filmmûvészet kedvelõit az Esze Tamás Gimnázium vidotermébe a szervezõk. Diák és felnõtt számára is nagy élmény volt az Állatfarm címû nyitófilm. Komoly gondolatok kísérték a Kívül tágasabb, majd a Síró játék címû filmet is. A Dr. Hamar Péter által vezetett beszélgetéséken egyre gyakrabban nyilvánulnak meg értelmes, okos hozzászólásokkal a középiskolás diákok. Lapunk megjelenésének idején kerül levetítésre az Egy nyári éj mosolya címû film, végül pedig Április 6-án a Hippolyt, a lakáj-jal zárul a sorozat. Õsszel újra összejöhetünk, legalábbis bírjuk Dr. Telkes Lászlóné fõszervezõ ígéretét.

Tagdíj Alapszabályunk szerint, rendes tagjaink március 31-ig fizethetik be az éves tagdíjat. (2.000 Ft.) Ezt a kötelezettségüket eddig 186-an teljesítették. Köszönjük Nekik.

falusi énektanárokat, népdalkör-vezetõket, segítõ hivatalnokokat nevesítette, akiknek köszönhetõ, hogy még mindig szól a népdal, a furulya-és citeraszó Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Magam elõtt látom azt a képet, amikor Jenõ bácsi 100. születésnapján mi hatvan-hetven körüli emberek kissé lassabban, meg-megállva ballagunk a felújított Mûvelõdési Központ felé ünnepelni az akkor már legalább 12 kötet szerzõjeként érkezõ alkotót. Õ frissen kipattan a már felnõtt dédunokák autójából, felsiet a kamarateremhez vezetõ lépcsõn (mi a liftet

fogjuk használni), bekapcsolja azt a ketyerét, amelylyel már a háromdimenziós vetítést prezentálja. Töretlen lendülettel mesélmesél, mi pedig szájtátva hallgatjuk. Néha kisegít bennünket, ha nem jut eszünkbe egy-egy név vagy esemény, és kiadja nekünk is a házi feladatot, hogy a következõ találkozóra milyen témában mélyedjünk el. Az elõadását pedig ezzel a mondattal zárja majd: "Kedveseim! A 13. kötetem tervezett témája……" (De ez legyen a 100. születésnap meglepetése!) Kapturné Bíró Beáta

Szeretnénk tájékoztatni azokat a tagtársainkat, akik ezután tesznek eleget tagdíjfizetési kötelezettségüknek, hogy ehhez az egyesület titkárától postai befizetési csekk is igényelhetõ, de készpénzben az alábbi tagtársainknál is befizethetõ (Ha kérhetjük, az utóbbit válasszák.): • Varga Péterné - Városi Mûvelõdési Központ • Vargáné Herman Anna és Kovácsné Bálint Mária - Esze Tamás Gimnázium Könyvtár • Dr. Hadi Éva - Polgármesteri Hivatal • Kapturné Bíró Beáta - Széchenyi István Általános Iskola • Farkas Judit - Szatmári Múzeum • Czine Árpád - Városi Könyvtár • Tóth Béla - Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola • Bojer György - Baross L. Mezõgazdasági Szakközépiskola • Erdõs Ákos - Móricz Zsigmond Általános Iskola • Pénzes Ottó egyesületi titkár - Képes Géza Általános Iskola

MÉCSVILÁG

8

Az év embere nem pihen Az újabb elismerés is munka közben találta Dr. Cservenyák Lászlót

Elõzõ számunkban adtunk hírt arról, hogy a Szatmári Múzeum igazgatóját, egyesületünk elnökét Pro Urbe kitüntetésben részesítette Mátészalka város önkormányzata. Ezúttal arról számolhatunk be, hogy a Szabolcs-Szatmár Bereg Megyei Futár címû lap Év embere díját kaphatta meg a népszerû és sokoldalú néprajzkutató. A díj átvétele is csak egy szusszanásnyi pihenõidõt jelentett az életében, hiszen mint fesztiváligazgató már dolgozik a Fényes Napok Fesztivál programjainak szervezésén, Szatmárról ír nagylélegzetû monográfiát, országszerte kiállításokat nyit meg, elõadásokat tart, - legutóbb a Kossuth Rádió Kultúrkör címû adásában hallhattunk izgalmas beszélgetést vele - s rendületlenül szervezi a Szatmári Múzeum érdekesebbnél érdekesebb programjait. Az utóbbi idõben került megrendezésre Kolozsváry Katalin kiállítása, valamint egy csodálatos tárlat vietnámi alkotók munkájából. Még megtekinthetõ a Vincze László 75. születésnapját köszöntõ jubileumi kiállítás, és egy érdekes technikatörténeti anyag, ami a szódáról szól. A Fõnix Park tulajdonosával, Dr. Ungvári Zsigmonddal közösen szervezték azt a kiállítást és elõadást, amit a világhírû "suttogó", vagyis a lovak kommunikációját értõ, Svájcban élõ Dr. Helmut Stamsen mûveibõl rendeztek. Jellemzõ az érdeklõdésre, hogy az elõadást már a mûvelõdési központban kellett megtartani, mert a múzeum ehhez szûknek bizonyult.

"Gyermekei" köszöntötték Dr. Telkes Lászlót Minden gyertyára jutott egy-egy gyermek, akinek világrajövetelekor városunk közismert és népszerû szülész-nõgyógyász fõorvosa Dr. Telkes László "asszisztált"! A Kossuth utcai ház ablaka alatt csendült fel a születésnapi ének, kicsik és már egyetemisták szájából azon a februári estén, amikor a Fõorvos Úr betöltötte 60. életévét. A meglepetéstõl egy ideig megszólalni sem tudó Laci bácsi csak lapozgatta azt az albumot amelyben "gyermekei" és édesanyjuk üzeneteit gyûjtötték össze, azokét is, akik akkor éppen nem lehettek ott. A sítalpas, teniszütõs karikatúra nagy sikert aratott, jelezve, hogy az örök fiatal, sportos doktor bácsi legalább egy évtizedet letagadhat a korából. Nagyon sok szeretettel köszöntjük mi, egyesületi tagtársak is kedves barátunkat születésnapja alkalmából, nem feledve a csodálatos férfikari próbákat, fellépéseket, a közös kirándulásokat! Isten éltessen Telkes Laci! P. O.

2009. március

Nekem mindig is olyan szép volt ez a mûvház… Beszélgetés Zsoldos Judittal

Juditot mûvelõdésszervezõként, csak annyira ismerem, mint mindenki más, aki néhanapján elõfordul a Városi Mûvelõdési Központban, illetve valamely rendezvényen látta már szervezõként sürögni-forogni a színpadon, a színpad elõtt, a színpad mögött… De hogy mit is csinál Õ? Mi ez a jövés-menés? Egyáltalán hogyan szervezi a mûvelõdést? ... Mindezt azon a rövidke beszélgetésen iparkodtam megtudni, amit számos napi teendõi közé szorítottunk be egy délutánon. - Tehát, mûvelõdésszervezés… Mi mindent is jelent ez? - Hogy mi a pontos, tudományos meghatározása a mûvelõdésszervezésnek, azt én már nem tudom neked megmondani. De nem is fontos, hiszen lényegesen több a valóságban, mint elméletben. Lehet, hogy a kívülállónak annyi, hogy idehozunk néhány színházat, meg gyereknapot szervezünk, de ehhez képest sokkal több mindennel kell foglalkoznunk, sokkal összetettebb, mint aminek látszik. A mûvelõdésszervezõ tulajdonképpen ugyan azt csinálja ma is, mint régen a népmûvelõ, annyi különbséggel, hogy az ellátandó feladatok köre sokkal tágabb. No és a szakma pontos megnevezése is az lett napjainkra, hogy mûvelõdési és felnõttképzési menedzser. Tudod, erre mondják azt, hogy olyan szép a neve, de nem jelent semmit. Az egyetemeken, fõiskolákon hajlamosak úgy tekinteni rá, mint büfé-ruhatár szakra… Persze, hogyha nem csinálod szívvel-lélekkel, akkor tényleg egy üres valami is lehet belõle… - Ez most amolyan félig-meddig hivatalosra sikeredett. De mégis, mit jelent mindez, amikor mondjuk reggel felkelsz, majd megkezded a napot a munkahelyeden? - Nos reggel felkelek… nehezen… nagyon nehezen. Aztán természetesen kávé… Majd beérkezek az irodába, esetleg pár percet még kések is. Aztán jó sokat csörög a telefon… Egy mondatba összefoglalva azt jelenti, hogy bejövök reggel és csak késõ este megyek haza. Viccet félre téve nagyon sokrétû munka ez, sok mindennel kell foglalkozni. Nem csak azt jelenti, hogy rendezvényeket szervezel éjjel nappal, a program kigondolásától a közönségszervezésen keresztül a teljes lebonyolításig. Ez csak egy dolog. Ezen túl otthon kell lenni akár a pályázatírásban is. De bármiben segíteni kell tudni a mûvelõdési ház köré szervezõdött civil szerve-

zeteknek. Legyen az akár a nyugdíjasklub, akár a csökkentlátók egyesülete - ami egyébként nekem különösen a szívem csücske… - Tudatosan, vagy véletlenül kerültél erre a pályára? - Kamaszkorom óta mindig ez volt az álmom, ezt szerettem volna csinálni. Emberek közt lenni, nyüzsögni, tenni valamit a kultúráért. Az egész igazából ott dõlt el, amikor annak idején a gimnáziumban diákönkormányzati vezetõként lehetõséget kaptam, hogy részt vegyek itt a Mûvelõdési Központban egy személyiségfejlesztõ tréningen. Persze nem egyedül. Az Esze Tamás Gimnáziumból is voltunk páran, meg a többi középiskolából is néhányan. Ezeket a foglalkozásokat Tóthné Erzsó szervezte és tartotta meg, aki akkor a polgármesteri hivatalban dolgozott. A tréning másfél éve közben Erzsóból igazgató lett itt a Mûvelõdési Központban, belõlünk meg egy olyan jó kis csapat kovácsolódott, hogy késõbb már mint szervezõk vettünk részt a nyári táborokban, és mindenféle kézmûves foglalkozásokat találtunk ki és tartottunk meg. Én innentõl kezdve szinte minden nyáron itt voltam. Amikor csak tehettem, jöttem be segíteni. Emlékszem annyira szerettem ide bejönni, nekem mindig is olyan szép volt ez a mûvház… Hát így jött az, hogy érettségi után nem is volt kérdés, hogy a Debreceni Egyetem mûvelõdési és felnõttképzési menedzser szakára menjek-e továbbtanulni, vagy esetleg máshová. Mindenki mondta, hogy milyen jó tanuló vagy Juditka, nyelvvizsgád is van, menj jogásznak, menj orvosnak… de én mégis inkább Debrecenbe mentem továbbtanulni erre a szakra. De sem Mátészalkától, sem a Mûvelõdési Központtól nem szakadtam el. Minden gyakorlatomat itt töltöttem. Tulajdonképpen haza jöttem… Aztán szerencsére dolgozni is itt kezdtem el diploma után. Igaz elõször csak a közmunkaprogram keretében, de végül itt is maradhattam. - Mit hoztál magaddal az egyetemrõl? Megtanultad ott a szakma minden csínját-bínját? Nyilván vannak olyan megtanulható praktikák, amikhez ha tartod magad, akkor nagyobb esélye van egy rendezvénynek. - Az egyetemi képzés a mi szakunkon egyáltalán nem volt gyakorlatorientált, pedig úgy érzem, annak kellett volna lennie. Én szinte minden praktikát itt tanultam meg. Az egyetem arra volt jó,

hogy nagyon sok mindenbe belepillanthattunk, nyitottá tett sok dolog irányába, legyen az akár szociológia, akár pszichológia…. De az, hogy mi mindenre kell odafigyelni akár csak egy nagyon pici rendezvény megszervezése során… na azt a tudást már itt szereztem meg. Persze azért voltak, vannak mini-kudarcok így is. (Nyilván csak azért, hogy megtapasztaljuk nem is olyan könnyû a mûvelõdésszervezés.) Lásd például a legutóbbi G-Jam Projekt koncertet. Nem hiszem, hogy rosszabb lett az idei megszólalásuk, ugyanazt a minõséget nyújtották és mégis fele annyian voltak, mint a tavalyi fellépésükön. No de majd legközelebb… - Milyen itt nálatok a munkaszervezés, vannak területek és azoknak felelõsei? Mi a te területed? Színházi elõadások, koncertek? - Jórészt mindenkinek foglalkoznia kell mindennel. Sokszor csak azon múlik egy program sikere, hogy menynyire tudunk csapatként tevékenykedni. Persze azért minden területnek van gazdája. Én foglalkozom többek között pályázatírással, kommunikációval - a közönségszervezéstõl a webes jelenlétig -, de részt veszek ifjúsági programokban és nyári táborokban is. No és természetesen rengeteg a papírmunka. De ha ki kellene emelnem olyat, ami különösen kedves, akkor az az Óda a Fényhez Vakok és Gyengénlátók Egyesülete… Mindig is fontos volt számomra - már régebben is, amikor még nem tevékenykedtem ezen a területen a fogyatékkal élõk másokkal való elfogadtatása, hétköznapjaik, problémáik széles körben való megismertetése. Nagyon fontos számomra az a visszajelzés, az az élmény, amikor mondjuk egy gyerek megtanulja egy ilyen témájú foglalkozáson, hogy nem ciki János bácsitól megkérdezni a lámpánál, hogy segíthetek-e? És mellé még tud is segíteni. Ha ötven ember, ötven gyerek eljön egy ilyen rendezvényre, és ha annak csak a fele úgy megy haza, hogy kicsikét nyitottabb lett, már nyertünk… Ezzel az egyesülettel egyébként négy évvel ezelõtt kerültem kapcsolatba. Volt egy pályázat, ami a fogyatékkal élõk közmûvelõdési programjainak megvalósítását támogatta. Deméné Anikóval, az egyesület vezetõjével kitaláltunk egy mini rendezvénysorozatot… sötét szobát rendeztünk be gyerekeknek, ahol a mindennapi tevékenységeket lehetett kipróbálni. Meg

akkor volt még a Helen Keller est is, amit egy vakokból álló társulat vitt színre. Azóta számtalan sikeres programot bonyolítottunk már le ezzel az egyesülettel. - Azért láttalak már téged az Udvarias Esték háza táján is, meg igen gyakran a színjátszók körül is… - Na, az teljes egészében csak háttérmunka. Szívesen megvajazok a színjátszóknak akár kétszáz szelet kenyeret is a szendvicsekhez… segítek mindenben amit tudok, de színpadra nem vágyom. Az Udvarias Esték az más. Azt Láng Karcsitól vettem át, mikor nyugdíjba ment. Pontosabban kértem, hogy ezzel hadd foglalkozzak én, mert nagyon tetszett a helyszín adta hangulat… Szóval amikor én ezzel elkezdtem foglalkozni, már egy jól bevezetett rendezvény volt. Jó programokkal és szinte már állandó közönségbázissal. Akkoriban azonban volt bennem egy amolyan mini lázadás és úgy gondoltam itt az ideje, hogy bevigyünk egy fiatal zenekart ebbe a kicsit amolyan jólfésült rendezvénybe… Ekkor volt a Mátészalka All Stars koncert Vonház Istvánékkal, aminek hatalmas sikere volt. Nagyonnagyon jól sikerült! Annyira remek hangulatot teremtettek, hogy múltévben már a középkorú közönség is igényelte. Ez persze nem csak a lázadásért önmagáért volt fontos. Lehetõséget kell adnunk ezeknek a tehetséges fiataloknak, hogy be tudjanak mutatkozni nagyobb közönség elõtt is. - És min munkálkodsz mostanában? - Hú! A legfrissebb dolog most a Költészet Napi Szavalóverseny. Ezt minden évben megrendezzük, több iskolás korosztálynak is. Idén Radnóti Miklós születésének századik évfordulója kapcsán mindenkinek egy Radnóti verssel kell készülni, és azon túl egy szabadon választott költeménnyel. Úgyhogy jöjjetek csak, jöjjetek gyerekek, ifjak és mondjatok sok szép verset a Városi Mûvelõdési Központban! Czine Árpád

MÉCSVILÁG

2009. március

9

SZÍN-HÁZRÓL-HÁZRA

Egy elõadás, amely Mátészalkát is felkavarta!

Külhoni kitekintés

Színházi sorozatunk mos-tani részében a "Kultúra határok nélkül" mottó jegyében pillantsunk kicsit körbe, mi a helyzet a külhoni magyar színházak háza táján. Ami reflexbõl beugrik, az az idén március közepén elsõ alkalommal megrendezett REFLEX Nemzetközi Színházi Biennálé. A közel 2 hetes rendezvénynek a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház ad helyet. A fesztivál két közép-európai színházi évad legkiemelkedõbb elõadásait gyûjti össze a kortárs színház értékeit alapul véve. A színvonalas válogatást mi sem fémjelezi jobban, mint Bocsárdi László fesztivál (és színház) igazgató neve, aki alapító tagja volt 25 évvel ezelõtt Románia elsõ - és a rendszerváltásig egyetlen alternatív színtársulatának. Kissé északabbra haladva és tájegységet váltva, a vajdasági Újvidéki Színházba is érdemes bekukkantani. Az idén 35. születésnapját ünneplõ színházban a Magyar-

országon is gyakran (pl. Miskolcon, Egerben) dolgozó Radoslav Milenkovic rendezésében tekinthetõ meg Lorca asszonydrámákat feldolgozó tragédiaciklusának utolsó darabja, a Bernarda Alba háza, illetve Egressy Zoltán méltán népszerû, és a legkevésbé sem tragikus darabja, a Portugál. Az Égtájak Iroda jóvoltából többek között az elõbbi két újvidéki darab is szerepel az általuk szervezett Vendégségben Budapesten - Határontúli Színházi Esték címû rendezvénysorozat idei kínálatában. Az iroda 14. éve rendszeresen szervez vendégjátékokat, hogy Magyarországon is csemegézhessünk külhoni színházaink repertoárjából, ha a budapesti Thália Színház felé visz az utunk. Áprilisban például a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatvezetõjének, Tompa Gábornak a rendezéseibõl kaphatunk ízelítõt olyan klaszszikus szerzõk mûvein ke-

resztül, mint Csehov és Shakespeare. Aki viszont inkább (szín)házhoz megy, azaz egyenesen Kolozsvárra, érdemes a társulat legfrissebb bemutatóját megnézni, ami egy kortárs amerikai szerzõ darabja Tiszta ház címmel. Ínyencek figyelem: nem túl gyakori lehetõség, hogy ugyanazt az elõadást megtekinthetjük egy évadon belül 2 különbözõ színház elõadásában - fõleg kortárs külföldi szerzõ darabját. Sarah Ruhl mélylélektani drámája Magyarországon is nemrég debütált a Sanyi és Aranka Színház színpadán Lukács Andor figyelemreméltó rendezésében Tiszta vicc címmel, tehát itt a lehetõség. Tartva az északi irányt a következõ állomás a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, szintén elérhetõ távolságban. A tavaly 15 éves, súlyos anyagi nehézséggel küzdõ színház üzemeltetése az idei évtõl a Beregszászi járás helyett át-

került Kárpátalja megye költségvetéséhez. Ez a régóta remélt változás - bár valószínûleg névmódosítással is jár - sokkal biztosabb jövõt ígér a társulatnak. Áprilisban Beregszászon és a Vendégségben Budapesten keretén belül egyaránt látható a társulat tavaly novemberben bemutatott Don Quijote címû elõadása Vidnyánszky Attila rendezésében. A külhoni körkép utolsó állomása a Felvidék, azon belül a kassai Thália Színház, amelynek élénk kapcsolata van a Miskolci Nemzeti Színházzal. Ezt példázza legújabb, márciusi premierjük is. A Presser-HorváthSztevanovity szerzõhármas töretlen népszerûségû musicalje, A padlás kerül színre a miskolci szinidirektor, Halasi Imre rendezésében. A színház egyébként szintén jeles jubileummal büszkélkedhet, idén ünnepelik megalakulásunk negyvenedik évfordulóját. Nehéz Andrea

Tartuffe Parti Nagy és Buzogány módra Meglepõdött az a színházi nézõ, aki a Magyar Kultúra Napjának elõestéjén úgy ült be a mátészalkai színház nézõterébe, hogy az elõadásra hívogató plakátokon csak Moliere: Tartuffe- ére figyelt fel, s a klasszikus vígjátékra várt. Persze meglepõdött az is, aki látta ugyan, hogy valami furcsaság van a dologban, mert Moliere mellett Parti Nagy Lajos neve is ott szerepel a címlapon, de nem tudta, hogy Parti nem egyszerûen csak fordította, hanem újraírta Moliere mûvét, s a tõle megszokottan nemcsak a nyelvben hozott újításokat, hanem a történethez és a szereplõkhöz is hozzányúlt. S még bonyolultabb a dolog, ha mindezt magyartanárként éli át az ember. Az egész elõadás provokatív és felkavaró. Átszövik a saját korunkra tett utalások. A legradikálisabb formai változtatás: a szerzõ elhagyta az ötödik felvonást, ezzel azt sugallta, hogy nálunk az ilyen gonosz álszentek gyõznek, Orgon és családja mehet a fenébe sorsára- egy szál bõrönddel a kezükben, összetörve, szinte kullogva hagyják el a saját házukat- Tartuffe örül, s önfeledten majszolja a kacsacombot. A darabot elõször a Nemzeti Színházban mutatták be 2006-ban, Alföldi rendezésében. Õ kérte fel Parti Nagy Lajost a mû átírására, melynek körülményeirõl maga az író beszél egy olvasói levélre válaszolva a Beszélõ címû

folyóiratban: "A Tartuffe-öt természetesen nem én írtam, noha ez a szöveg az enyém. Nem fordítás, nem átírás, leginkább újraírás. Azért szerepelek a "Moliere: Tartuffe" címû színdarab szerzõjeként, mert ez a furcsa megoldás fejezi ki legpontosabban, mi is történt. Amikor Alföldi Róbert letámadott az ötlettel, azt mondtam, s mondom most is: Vas és Petri fordítása után újrafordítani nincs értelme. Talán ha tudnék franciául, akkor se volna, így meg fordítás föl se merül. Legfeljebb, mondtam, megpróbálok a nagyon erõs történet mentén egy saját Tartuffe-változatot írni. Ez történt, nagyon sok munka volt, lassan jött meg hozzá a kedvem, a végére meg is szerettem. Tanulságos munka volt, teljes szabadságot vindikáltam magamnak, amivel aztán nagyon óvatosan éltem. Bizonyítandó, hogy új darabot írok, eltérhettem volna a cselekménytõl, de nem nagyon tértem el. Nem volt miért, legalábbis négy felvonáson át. Az ötödik felvonást pedig, amit így vagy úgy, de újra kellett volna írnom, nos, azt Alföldivel egyetértésben nem írtam meg. Hagytam némajátéknak. Momentán ezt tartom a legjobb írói megoldásnak, elég ismert történet, rajta van háromszáz év sara, vérmáza, ki-ki rakja össze magának, hogy mi történhet a történtek után. Még annyit, hogy mi mindannyian a Vas-fordításon nõt-

Középen a rendezõ Buzogány Béla és a zseniális Baksa András

tünk fel, ami remek, zseniális, de hogy õszinte legyek, a színház, illetve az elõadás nem tesz jót neki. Én nem rímes, hanem rímtelen alexandrinban írtam újra, ezzel nagyon megnõtt a mozgási szabadságom, de a gúzs azért gúzs maradt. Persze, hogy frissebb a nyelve, mint az eddigi fordításoké. Nekem baromi könnyû volt, úgymond én írtam, beleírhattam tehát bármit. Mégis, nem egyegy jelenet más benne, hanem az egész, ami más. S még egy szempont: a Tartuffe tananyag, kötelezõ olvasmány, része a közepes mûveltségnek. Ezzel a címmelnévvel azt is jeleztem, hogy ez az én változatom, aki Moliere darabjára kíváncsi, olvassa az eredetit, illetve a Vas-fordítást." Olvasva Parti Nagy gondolatait már egyáltalán nem lepõdök meg. Ez az elõadás gunyoros korrajz zavarodott éle-

tünkrõl. A humorban, gúnyban, dühös trágárságban, kaján szóleleményekben gazdag fordítás nagyon is a mát festi. Az egyszerû díszlet, a jelmezek, melyek egyszerre utaltak a néhai fényes múltra és a mai korra, mind-mind segítették a rendezõi akaratot: a meghökkentést. Kénytelenek vagyunk szembenézni azzal a ténnyel, hogy ma is élnek közöttünk álszentek és képmutatók, s ha nem vigyázunk, a rendezõ szavaival élve " jól megtártüffölnek bennünket". Buzogány Béla rendezõ és színészei - akik kitûnõen játszottak- elérték a céljukat, jól szórakoztunk, nevettünk, néha pironkodtunk, megdöbbentünk, de végül elégedetten álltunk fel a székekrõl. Összefoglalva: ez az elõadás érdekes volt, jó volt, vitára inspirált, még napokig beszéltünk róla. Köszönjük a Talán Teátrumnak. Papp Lászlóné

Buzogány Béla fantasztikus rendezése, Baksa András hihetetlen Orgon alakítása, Kovács Attila cinikus, gyûlöletes Tartuffe-je, Ternai Krisztina tûzrõlpattant komornája, Tóth Szilvia kiváló Elmirája elbûvölte a kultúra napi premier közönségét, de komoly indulatokat is korbácsolt, vitát generált. S, ha ez így van, az azt jelenti, hogy van szellemi élet kis városunkban. Ez pedig csodálatos! Hogy pontosan értsük mirõl is van szó, elõbb olvassuk el Buzogány Béla rendezõ ajánló sorait, majd pedig Papp Lászlóné írását. "Parti Nagy Lajos: Moliere: Tartuffe címû elõadására invitálom mindazokat, akik valóban szeretik a színházat. Parti Nagy Lajos szinte minden díjat elnyert, amit ma Magyarországon adhatnak egy írónak. A Kossuth díj tulajdonosa is. Mert alapvetõen megreformálta a színpadi beszédet. És most, amikor az õ fordítását (talán ennél többet is!) játszszuk, akkor legnagyobb feladat, hogy a tökéletesen mai, mégis barokkosan nemes szöveget érthetõen és élvezhetõen tudjuk elmondani. Ez önmagában is bravúr. A sok "lim-lom" mondat után, amelyet mostanság még mi is képesek vagyunk elmondani (diktál a piac!), a PartiMoliere szöveg, annak hangzása, valóban zene füleimnek. Egyszerûen szép. Arisztokratikus még akkor is, ha Parti Nagy olyan szavakat is beleír, amelytõl némelyek megdöbbennek. Pedig csak az életbõl merít… Pedig csak nem dugja fejét-tollát a minden eltakaró, rettenetes "homokba"… mit ne mondjak: mocsárba… Tragikomédiát rendeztem. Nevethetünk egy-egy groteszk színpadi szituáción, de kénytelenek vagyunk azzal is szembenézni, hogy elszaporodtak közöttünk a képmutatók, ahogyan megboldogult Magyar Jóska, költõ barátom mondotta: "a mindig ügyesek". A mindent túlélõk, bármi áron. Itt is, ott is felbukkannak az "álszentek", a Tartuffök, és bizony, ha nem vigyázunk, jól "megtártüffölnek" bennünket. A terror nem csak gazdasági válság és robbantások formájában, de szellemi és lelki formát öltve is kísérti, szaggatja napjainkat. Mindazonáltal a 2x50 perces elõadás remek estét tud nyújtani a színházszeretõ közönségnek. Egy-egy színpadi megoldás még a gyakorlott színházba-járókat is elképesztheti. Harmonikusan keverednek a realista és abszurdabb megnyilvánulások. Summa summõz: mindenképpen meg kell nézni! Várok mindenkit szeretettel!!!"

MÉCSVILÁG

10

Jótékonysági est a

szatmári tehetségek javára A Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola hívta a mûvészet iránt érdeklõdõket a városi színházterembe, ahol az iskola legtehetségesebb növendékei léptek fel egy nagyszerû hangulatú esten. Kiállítás az aulában a képzõmûvészet különbözõ ágaival foglalkozó diákok munkáiból, modern és néptánc, zongoraszólók és négykezesek, gitár, hegedû produkciók váltották egymást. Mi, nézõk pedig csak gyönyörködhettünk fiataljainkban, s reménykedve mondogattuk egymásnak: Van jövõnk! Nehéz kiemelni produkciókat, de talán mégis megérdemli a névszerinti említést a zongorista Zágonyi Bettina és a képzõmûvész Szûcs Dóra. S, még egy név, aki tanárként, mûvészként mutatta meg a diákoknak, hogy hová is lehet eljutni: Mándi Ákos fergeteges sikert aratott Schubert darabjával. Mátészalkán magasan van a mérce, de szerencsére sok a tehetség is. Õket támogatja ennek az estnek is a bevétele. P.O.

Eszések Vislaban… Magyarországról az Esze Tamás Gimnáziumból öten utazhattunk a lengyelországi Vislaba dr. Lõrinczné Varga Erzsébet tanárnõ vezetésével a Fiatal Európai Polgárok Egyesületeinek szövetsége (FACE) szervezésében megtartandó 12 ország fiataljait egyesítõ rendezvényre. A találkozó célja az európai fiatalok barátságának erõsítése, egymás kultúrájának megismerése volt. Elõzetesen készülhettünk különbözõ témákról - , integráció, kisebbségi kérdések, rasszizmus, nagyvárosok élete, kultúrák különbözõsége, településünk, lakóhelyünk bemutatása stb. - amelyeket workshopokon beszéltünk meg. A találkozó nyelve az angol volt, és a témák nehézsége ellenére többé-kevésbé elég jól megértettük egymást. A rendezvény részeként minden csoport bemutatta országának jellemzõ ételeit és italait. Talán nem is kell mondanom, hogy a legnagyobb sikert a magyar Tokaji borok és a Nobilis-termékek, a szárított gyümölcsök aratták. Az egy hét alatt ellátogattunk Auschwitzba, találkoztunk politikusokkal, táncolhattunk lengyel táncházban, megkóstolhattuk a helyi ételspecialitásokat. A legemlékezetesebb élmény számomra Krakkó marad. Ide bármikor szívesen visszatérnék… Sokan segítettek bennünket abban, hogy elutazhassunk erre a találkozóra, és a nemzeti esten a magyar termékekkel tudjuk képviselni országunkat, városunkat. Köszönjük támogatóinknak - Nobilis Rt. Novák Tibor, MOM Vízméréstechnikai Zrt., Esze Tamás Gimnázium alapítványa, Szabó István polgármester úr, Szal-Tó Kft, Mûvészetbarát Egyesület, Eduo Üzletház, Posta - segítségüket, mert ahogy mondani szokták: nélkülük ez az út nem jöhetett volna létre! Kaptur Orsolya XI./A

2009. március

Látogatás egy amerikai magyar zeneszerzõnél

Serly Lajos (Losonc, 1855. 03. 13. - New York, 1939. 02. 01.) karmester, zeneszerzõ. Már gyermekkorában rajongott a zenéért, s meg középiskolás diák volt, amikor a De szomorú a tilinkóm hangja c. elsõ nótáját szerezte. Magasabb fokú zenei tanulmányait a budapesti Zeneakadémián kezdte meg, majd a bécsi konzervatóriumban fejezte be. Ezt követõen néhány évig vidéki színtársulatok zenekarait vezette. 1881-ben szerzõdött a Népszínházhoz, és csakhamar jelentõs feladattal bízták meg. Erkel Elek azzal a kéréssel adta át neki Almási Balogh Tihamér A tót leány c. népszínmûvet, hogy három napon belül szerezzen hozzá dalbetéteket. A feladatnak várakozáson felül eleget tett. Népszínmû-dalok szerzésére késõbb is gyakran felkérték. A Népszínházban eltöltött sikeres évek alatt összegyûjtött pénzen Óbudán felépítette a Kisfaludy Színházat, amelyet 1897. február. 20-án nyitottak meg. Vállalkozása azonban nem járt sikerrel, néhány év leforgása alatt teljesen tönkrement, és üres zsebekkel volt kénytelen színházától megválni. Elkeseredésében héttagú családjával 1905-ben kivándorolt Amerikába, és élete végéig ott maradt. További munkássága során New Yorkban megalakította az elsõ magyar színtársulatot, majd a filharmonikusok zenekarát hívta életre, de mindezek csupán erkölcsi sikert jelentettek számára. Az anyagi gondok új hazájában is élete végéig elkísérték. Az alábbi remekbe szabott írás közzétételével - fejet hajtva emlékeznek meg a nemzetközi zenei világ egyik kiválóságáról, Serly Lajosról, édesanyjuk (Serly Olga Terézia, született Nagykárolyban) nevében is a Mátészalkán született Szilvássy Lajos, Tibor, Zsolt és László. 1929. nyarán alig két napja volt Kováts István a békésszentandrási Takarékpénztár fõkönyvelõje Amerikában, amikor a New York-i Kerekes bácsi /Bros Kerekes/ könyvesboltjában megismerkedett egy magyaros temperamentumú öregúrral, Serly Lajossal. Õ ekkor már közel három

évtizede élt Amerikában. Bár rövid ideig voltak hárman együtt, Kovátsnak azonban elég volt ahhoz, hogy az öregúr szellemes megjegyzéseibõl megállapítsa: lehet Serly Lajos kiváló zenész, de legalább ilyen publicista értékkel is rendelkezik. Minden bizonnyal megnyerte Kováts az öregúr tetszését, mert látogatásra meghívta otthonába, amelyre már másnap sor került^Errõl Kováts - a fenti cím alatt - így írt: - Nagyon érdekelt a rokonszenves úr egyedi mivolta, ezért szinte égtem a vágytól, hogy mielõbb találkozhassak otthonában újra vele. - Serly Lajos lakása New York csendesebb részében van, s oda belépve a magyar otthon levegõje csapott meg. A ház lakrészében levõ bútorokat, berendezéseket, képeket, könyveket mind-mind magyar ízûnek, hazainak találtam. Ennek ellenére a vendéglátóm mégis el akarta hitetni velem, hogy õ már telivér amerikai és fütyül a magyar hazára. Ugyanis mint nagy demokratának, nem tetszett neki az akkori politikai helyzet, lebecsülte a kormányt és az államférfiakat. Õ csak egyetlen nagy magyart ismert el: Kossuth Lajost. Ok és okozati összefüggésben magyarázta a trianoni katasztrófa tulajdonképpeni okait. Elmondta igen nagy szomorúsággal, hogy öregedõ szívét nagyon bántja a trianoni átok és nemigen mer hinni NagyMagyarország feltámadásában - a kialakult európai politikai viszályok között. Szeretné, ha egész Európa nemzetközivé válna és ebbõl a tömkelegbõl a magyarság életereje felülkerekedne. Ezután témát váltott és Amerikát kezdte dicsérni, hangoztatva, hogy milyen nagyszerû az állami és társadalmi berendezkedése, hogy õ mennyire meg van ott elégedve, de közben észre sem vette, hogy ebbe a dicséretbe minduntalan beleszövi a magyar vonatkozásokat és bár mesésen berendezett állam Amerika, Magyarország azonban mégiscsak a "világ közepe". Serly Lajos a könyvet nagyon szereti, lakásában nincs olyan helyiség, amelyben könyvvel tömött szekrény vagy polc ne lenne. Régi, itthon nem ismert, illetve elfelejtett 1500-tól kezdõdõ kiadású könyve szinte megszámlálhatatlan található és közöttük néhány olyan, amely a Nemzeti Múzeumunkban sincs. Serly Lajosról bízvást meg lehetett állapítani, hogy sokat látott, olvasott, nagy mûveltségû ember, temérdek élettapasztalattal.

Bartók és Serly Tibor Valaha a budapesti Népszínház zeneigazgatója volt, ahonnan "kuruc magyarsága" miatt vált meg, s akkor - hogy szerinte a budai svábokat megmagyarosítsa, megépítette a budai Kisfaludy színházat, amely vállalkozás Serly Lajos minden vagyonát elapasztotta. Ezt követõen mint zeneszerzõ bejárta Európának egy részét, s végül kikötött õ is sok-sok magyarral a tengeren túl, az un. új világban, Amerikában. A hányattatások után a sorsa jobbra fordult, s szép pozíciókat szerzett mint színházi zeneigazgató és zeneszerzõ. Nagyon sok zenemûve forog közkézen az új hazájában, és gyakran ír cikkeket az amerikai angol és magyar lapokban. Serly Lajos egyáltalán nem titkolta és nem is mentegetõzött, hogy minden kiválósága, anyagi jóléte, ha úgy tetszik sovinizmusa ellenére õ nem mentes az amerikai magyar sorsától: bár gyermekei meg kitûnõ magyarok, de unokai már csak magyarul tudó amerikaiak lesznek. Egy generációval mégis meghosszabbította családjában az amerikai magyarság életét, mert általában a kivándorolt magyar ott született gyermeke már csak magyarul tudó amerikai. - Ezzel fejezõdik be Kováts Istvánnak egy Amerikába szakadt magyarról, Serly Lajos zeneszerzõrõl és publicistáról készült élménybeszámolószerû írása. Serly Lajos a békésszentandrási magyar vendéget egy addig még be nem mutatott zenemûvével (Nem! Nem! Soha! c. nemzeti induló) is megajándékozta, melyet Kováts hazajövetele után néhány héttel (1929. augusztus 18.) egy mûsoros estélyen a békésszentandrási ifjak debütáltak. A tudósító szerint a szép induló és annak kiváló elõadása igen nagy tetszést váltott ki a közönség részérõl. - Ez írás kapcsán nyíló lehetõséget felhasználva a továbbiakat már e cikk közreadója teszi Serly Lajos életrajzához: Serly nemcsak zeneakadémiai növendék, zene-

szerzõ, színházi karmester, színész, színházigazgató, hanem dalszövegíró is volt. Talán kevesen tudják, hogy az országban oly népszerû dalnak, a Kéknefelejcs-nek is õ a dalszerzõje. Szövegét Nógrádi Pap Gyula írta, amely eredetileg így hangzott: Kéknefelejcs, kéknefelejcs virágzik az Ipoly-folyó partján." (Úgy tudom, a nóta Palócföldön született). Az operett-szerzõk népes táborába õ is beletartozott. Amerikában legtöbbször saját operettjeit tûzte mûsorra, a Marcsa és Mariskát, a Marica, a világszép asszonyt és az Alhambra rózsáját. Állítólag nagyon sikeres operettek voltak, melyeket saját színházában mutatott be. Azzal, hogy odakint magyar színtársulatot alapított, letette alapjait az amerikai magyarok operettszínházának. 1898-ban Londonban lépett fel utoljára hetventagú zenekarával, és a rákövetkezõ évben elhagyta az európai zenei világot, szerzõdést bont Budapesten. Ötvenéves korában kivándorol New Yorkba. (Szarvasi Hírlap, 1929.) Közzéteszi: dr. Szilvássy László, Szarvas A Serly-család másik tagja is a zenei élet eminense volt, Serly Tibor, aki mint zeneszerzõ és karmester a philadelphiai filharmonikusok zenekarának volt a karmestere. Innen ismerték egymást Bartókkal. Serly Tibor zeneszerzõ és karmester (*1900) Bartók "belsõ köréhez" tartozott az amerikai években. Bartók halála után õ készítette el a III. zongoraverseny utolsó 17 ütemének hangszerelését es õ fejtette meg" a befejezetlenül maradt Brácsaverseny gyorsírásos változatait is. Serly Tibor Magyarországon is járt, legutóbb 1971 (?)-ben, amikor a Magyar Rádió meghívott vendége volt. Angliai vendégszereplésébõl jövet autóbaleset áldozata lett. Ezt a Magyar Rádió közölte. Õrá is kegyelettel emlékezünk.

MÉCSVILÁG

2009. március

11

Király István világhírnevet érdemelne!

Hírek

Fergeteges G-Jam Project lemez és bemutató koncert

Satriani, Steve Vai, Gary Moore, Santana sorba tartozó gitáros Király István, aki itt él Mátészalkán, és bárhol lép színpadra elvarázsolja a hallgatóságát. GJam Project nevû zenekarában olyan zenészekkel játszik együtt, akik méltó társai. Profizmusát és komolyságát bizonyítja, hogy nem sietett elsõ lemezének megjelentetésével. Amikor világossá vált számára, hogy olyan muzsikusokkal hozta össze a sors, akik tehetségben, kitartásban, szorgalomban képesek tartani vele a tempót, akkor indulhatott meg a munka. On the road again címû lemezük igazi csemege. Instrumentális zenérõl van szó, amit ma már igazán csak vájt fülûek hallgatnak. István valamennyi dal szerzõje, hangszerelõje, de ebben azért már vastagon benne vannak a zenésztársak is, akik saját játékuk ízét is beleteszik a mûvekbe. Dalaiknak angol címeket adtak, s nagyon jól tették. Ez a mûfaj nemzetközi érdeklõdésre tarthat igazán számot. Magyarország kicsi piac ennek az igényes mûfajnak, de itthon Mátészalkán azért mindig komoly érdeklõdés mutatkozik egy-egy koncertjük iránt. Ezért volt meglepõ, hogy március 7-én lemezük bemutató koncertjén félház várta a csapa-

tot. Sokféle magyarázatot, indokot tudnék felsorolni, maradjunk most mindössze annál, hogy kevés energiát fektettek a hírverésbe, pedig ma már anélkül semmi sem megy. Pedig aki ott volt a színházteremben, csodát láthatott. A Rescue Me címû számnak például már régen világslágernek kellene lennie! A saját számok mellett hatalmas rock-feldolgozások is elhangzottak a nagy "klasszikusoktól", de volt olyan csemege is, amit nem õriz hangfelvétel, amit csak ott és csak akkor lehetetett úgy élvezni. Király István gitárjátéka lenyûgözõ, intelligens, nem több, nem kevesebb, mint amennyinek lenni kell. Tehát elérte azt, amit csak a legnagyobbak tudnak: Érzi az arányokat, tud csapatban játszani, mégis hatalmas csúcsként emelkedik ki az egészbõl. Nagyon fontos ember a zenekarban Bráder István, aki ha talán Amerikába születik meg, ma már a világ élvonalában lenne. Így negyven fölött az Õ ambíciója már inkább az, hogy a fiatalabbakat kiszolgálja, s örüljön a sikereiknek - s persze azért egy kicsit osztozzon is azokban. Király Gyula az örökifjú "nagybácsi", a megbízható, stabil basszusgitáros sem tûz más célt maga elé, de szemmel láthatólag minden pillanatát

élvezi a közös játéknak. A lemezbemutató koncert egyik csúcspontja volt a még mindig csak 21 éves Kovács Balázs dobos és gyerekkori barátjának, már a Kölyök Band nevû zenekar óta zenésztársának a billentyûs Pénzes Máténak közös produkciója. Tizenöt éve zenél együtt a két fiatalember, s az az összeszokottság, villanásokból történõ kapcsolattartás nyûgözte le igazán a hallgatóságot, amit csak igaz barátok és igazi tehetségek tudnak produkálni. Balázs ma már a Kodolányi Fõiskola jazz tanszakának hallgatója, s barátja a nyíregyházi fõiskolai diploma megszerzése után már maga is készül tanulmányainak folytatására - természetesen a Kodolányi-n, a jazz zongora szakon. A zenekar tehát remek példa arra, hogyan tudják egymást segíteni, kiegészíteni fiatal muzsikusok, és a már nem annyira

• A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Fõügyészség egyes mûvészeti és kulturális szervezetek törvényességi vizsgálatát kezdte meg. A kiválasztottak között szerepel egyesületünk is. Az egyesület vezetõsége a törvényes határidõn belül minden dokumentumot az ügyészség rendelkezésére bocsátott. A vizsgálat eredményérõl késõbb beszámolunk a Mécsvilágban.

fiatalok. A legfrissebb hír pedig az, hogy egy lapinterjú kapcsán egy amerikai menedzser is megismerte Király Istvánt és a zenekar lemezébe is belehallgathatott. Ennek eredményeképpen a fiúk április 18-án Budapesten a Ráday kupolában a neves amerikai énekesnõ, Jessie Galante elõzenekaraként léphetnek fel. Remélhetõleg nem egyszeri alkalomról lesz szó. Mindenesetre a fiúk készülnek, de még elõtte is lesz komoly bizonyítási lehetõségük: A Magyar Jazz Ünnepe címû mátészalkai koncertek egyikén, április 8án a neves magyar jazzzenészekbõl álló Fusio Group köszöntõ zenekara lesznek. Júniusban aztán Dunaújváros következik, az ACCH Duna-parti találkozó, majd Hajdúböszörmény, a Jamboree Blues Fesztivál. Sok sikert fiúk! P. O.

A hosszú élet titka: Tai Chi A Tai Chi Chuan gyakorlóinak többsége kizárólag egészségmegõrzõ szerepe miatt választotta ezt a mozgásformát, de egyre többen gyakorolják harcmûvészetként is. A Tai Chi Chuanban egyesítve van a belsõ energia koncentrált felhasználása, a mélylégzés gyakorlása, a meridián elmélet, valamint a köríves és a spirálisan csavarodó mozdulatok. Mi, akik a Tai Chit gyakoroljuk arra törekszünk, hogy a mozdulataink során a belsõ energiát (Chí) minél tökéletesebben tudjuk áramoltatni a meridiánokban, és minél inkább feltöltõdjünk energiával. Amikor a testünk már kellõ mennyiségû energiát tartalékolt, azt öszszegyûjthetjük, és egy ütésbe vagy rúgásba koncentráltan beleadva megsokszorozhatjuk annak hatását. A köríves és a spirálisan csavarodó mozdulatok lehetõvé teszik, hogy az esetleges támadást könnyebben kive-

zessük oldalra, és az ellenfelet az egyensúlyából kibillentve még könnyebben ellökhessük illetve egyéb módon harcképtelenné tehessük. Gyakorlás közben folytonos mozgással elõre-és hátra gördüléssel végezzük a mozdulatokat. A forma lassú végrehajtása közben fokozatosan terheljük az ízületeket, amelyek nagymértékben megerõsödnek és javul az ízületi folyadék termelõdése. Ennek köszönhetõ, hogy sok sérülés és idõskori ízületi betegség megelõzhetõ illetve hatékonyan kezelhetõ. Mivel a Tai Chi lényege az erõlködésmentesség, így kilazítja az egész testet, többek között a gerincet is, és ennek eredményeként hatékony segítség a különbözõ gerincproblémák, fájdalmak megelõzésére és kezelésére is. A mozdulatok kilazítják az izmokat a gerincoszlop mellett, így ol-

dódnak a görcsök, javulhat a gerincsérv, elkerülhetõvé válnak az idegbecsípõdések, javítja a meszesedést. A Tai Chi gyakorlása nagyfokú összpontosítást követel meg, ami jó hatással van a központi idegrendszerre. Ma, amikor a stressz a mindennapi életünk szerves részévé és jó néhány betegség (magas vérnyomás, infarktus, agyvérzés stb,) okozójává vált, fontos tényezõ lehet annak leküzdésében. Hogy minek a gyógyításában segít a Tai Chi? Szív-és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, gyomor- és más emésztõszervi betegségek, légzõszervi betegségek, ízületi betegségek, nõgyógyászati panaszok, potenciazavarok, különbözõ krónikus betegségek, kezeli a stresszt és a stressz következtében kialakult fizikai és pszichikai problémákat stb. Ma már nemcsak Kínában,

hanem egyre több országban - így Magyarországon is alkalmazzák kórházakban a hagyományos gyógyítás kiegészítésére. Kínában és a Távol-Keleten vannak olyan kórházak is, ahol elsõdlegesen légzõ-és Tai Chi, valamint Chi Kung gyakorlatokkal gyógyítanak hatékonyan különbözõ súlyos betegségeket is, mint például a rák egyes fajtáit. A Mátészalkán és környékén élõk abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy (a megyében kizárólag itt) tanulhatnak Tai Chit és megtapasztalhatják jótékony hatásait. A foglalkozások az Esze Tamás Gimnázium tornatermében látogathatók hétfõ és szerda esténként. És hogy melyik korosztály gyakorolhatja ezt a mozgásformát? Életkortól, nemtõl, testsúlytól függetlenül bárki könnyedén elsajátíthatja. Skíta Judit

• Májusban rendezzük meg annak a már régen várt filmnek a bemutatóját, amelynek alapját Torma Sándor barátunk majd negyven évvel ezelõtt készült felvételei adják. A mátészalkai M1 Televízió munkatársai és Ónodi Zsolt a mûvelõdési központ technikusa már elkészítették az anyagot, amely a bemutató után DVD formátumban megvásárolható lesz. • ÉLETED ÜZENET címmel tartotta meg nagy sikerrel - Simon András grafikusmûvész elõadását a mátészalkai Kossuth téri római katolikus plébániatemplomban december 14én. • 140 éve, 1869. február 10-én látta meg a napvilágot Mátészalkán Horváth Vilma. A neve mára szinte a feledésbe merült, de él közöttünk egy lelkes kutató, aki a könyvtár olvasótermében búvárkodva várostörténeti szempontból is fontos információkra bukkant, és ez további kutatásra sarkallta. 2009. március 4-én Szabó Menyhért osztotta meg az érdeklõdõkkel az elfeledett költõnõrõl szóló ismereteit. • Hecc-Diszkont-Kabarett címmel szilveszterre hangoló színházi estet rendezett a városi színházteremben az elmúlt év decemberének 29. napján a Komédiás Színkör, a Szatmár Táncegyüttes és a Talán Teátrum. A fergeteges óévbúcsúztatót Buzogány Béla színmûvész, a Mûvelõdési Központ igazgatója rendezte. • Ismét Stonawski Tamás tanár, képzõmûvész volt a fõszervezõje a Mátészalkai Vörösmarty Kör borversenyének, ahol a kitûnõ helyi borok felvonultatása mellett színes kulturális mûsort rendeztek és szakmai jellegû elõadások is elhangoztak. Idén is saját picéjébe hívta a Bor Köré Szervezõdõ Szellemi Társaság tagjait Stonawsi Tamás, ahol ezúttal Kierkegaard Félelem és üvöltés címû mûve volt a "kötelezõ" olvasmány. • "A kultúra körei - bármikor széttapossa azokat a hatalom -, mindig újra rajzolják magukat." Ez a mottója az Antall István által vezetett és szerkesztett Kultúrkör címû rádiómûsornak, ami minden hétköznap hallható a Kossuth rádióban 20.30-21.00 között. Minden mûvészetbarátnak ajánljuk szíves figyelmébe. • Rákász Gergely orgonamûvészt látjuk vendégül május végén a Kossuth téri Református templomban. Egyesületünk a Becsei Miklós nagytiszteletû úr által vezetett helyi gyülekezettel és a Szatmári Múzeummal közösen szervezi a gyönyörûnek ígérkezõ programot. • Városunk mindkét kórusa szép mûsorral ünnepelt karácsonyra készülve. Az Ádám Jenõ Pedagóguskórus a városi színházteremben, a Zenebarátok Kórusa pedig a Kossuth téri római katolikus plébániatemplomban adta elõ mûsorát Csányi Ottó, illetve Balogh Ferencné karnagyok vezetésével • Oláh András és Kürti László költõk nemrég Budapesten a Petõfi Irodalmi Múzeumban vettek részt felolvasó esten. Az apropót a Partium c. lap bemutatása adta, amely Felhõs Szabolcs fõszerkesztõ jóvoltából folyamatosan megjelenhet, és Mátészalkán is megvásárolható az Esze Tamás Gimnázium könyvtárában.

MÉCSVILÁG

12

2009. március

Köszönet Partnereinknek és Támogatóinknak Az alább felsorolt közintézmények, vállalatok, vállalkozások, civil szervezetek, mint együttmûködõ támogatóink és partnereink teszik lehetõvé, hogy a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a tehetséges helyi mûvészek, produkciók segítõje, nívós kulturális rendezvények szervezõje lehet 2007. és 2009. között. Partnereink: • Szatmári Múzeum - Dr. Cservenyák László • Városi Mûvelõdési Központ - Buzogány Béla • Képes Géza Városi Könyvtár - Szabóné Dankó Erzsébet • Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola Szûcs Sándorné • Esze Tamás Gimnázium - Lukács Bertalan • Képes Géza Általános Iskola - Papp Lászlóné • Szatmár Néptánc és Népmûvészeti Egyesület - Tóth Béla • Fõnix Park - Dr. Ilku Magdolna, Dr. Ungvári Zsigmond • Kossuth téri Református Egyházközség Becsei Miklós • Mátészalkai Rotary Club - Pandula József Támogatóink: • Mátészalka Város Önkormányzata • Szabó István városunk polgármestere • Nobilis Rt. - Novák Tibor • "Öcsi Hús" Húsipari Rt. - Zemlényi Gyula és Zemlényi Tibor • Carl Zeiss Vision Hungary Kft - Radics Ilona • HOYA Szemüveglencse Gyártó Rt. - Kerekes János • Szatmár-Nyír Kft - Fülöp Bálint • Szalka Tüzép, Szalka-Sped Kft - Gladics János • Szatmári Kereskedõház Kft - Lábas Tibor • Hami 138 Bt. és a Falánk Fanni Cukrászda - Dankai Tamás • Can-Tel East Telekommunikációs Kft - Szabó Tibor • MOM Vízméréstecnikai Zrt. - Thomas König • Tóth 47 Kft és Kastélyszálló - Tóth József és Tóthné Lakatos Erzsébet • Szal-Tó Kft - Tóth Attila és Szalai Árpád • Infó-West Kft - Juhász Katalin • Wyoming Bt. Könyvelõiroda - Oláh László • Multilink Kft - PC - Kuckó Számítástechnikai Szaküzlet - Tõkés Szilárd • Szatmár Jármû Kft - Király István Médiatámogatóink: • Szatmári Szó Információs Lap - Szamosi István • M1 Televízió - Varga Dezsõ, Varga Zsolt • Szalkahír internetes hírportál - Bacskó Sándor Az egyesület bankszámlaszáma: 67800254-10605747 Szatmár-Beregi Takarékszövetkezet Adószám: 18803891-1-15 Honlapunk a következõ címen érhetõ el: muveszetbarat.mateszalka.hu, vagy w3.enternet.hu/muveszet

MÉCSVILÁG Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye IX. évfolyam 1. szám Belsõ terjesztésû hírlevél

Megjelenik: negyedévente Szerkesztõ bizottság tagjai: Czine Árpád, Kapturné Bíró Beáta, Losonczi Léna, Pénzes Ottó A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a következõ címeken érhetõ el:

4700 Mátészalka Csokonai utca 5. sz. Pénzes Ottó egyesületi titkár Telefon: 44/500-091 vagy 44/313-233 Honlapunk: muveszetbarat.mateszalka.hu Villámposta (e-mail): [email protected] Nyomdai munkák: INFÓ-WEST Kft. Nyomdaüzeme Mátészalka, Tompa M. u. 1. Telefon:44/500-024 e-mail: [email protected]

Rotary Bál a jótékonyság jegyében Gyönyörû bálteremmé varázsolták a szervezõk a mûvelõdési központ kamaratermét január 24-én, amikor a mátészalkai Rotary Club közel száz megjelent vendége - Nyíregyházról, Kisvárdáról, Szolnokról, Budapestrõl, Szatmárnémetibõl, Nagybányáról is érkeztek -

jótékonysági rendezvényen vehetett részt. Mátészalkai beteg gyermek kapta az est bevételét, amelyen a Vásárosnaményi Színjátszó Társulat, a Szatmár Táncegyüttes valamint a versenytáncos Cservenyák Gábor és partnere lépett fel.