A Gólem A rák és a C-vitamin
Tézisek A klinikai kísérletek, akármilyen szigorúan szabályozott a módszertan alapján végzik is őket, elkerülhetetlenül magukban foglalják a vizsgálatot végzők morális értékeit vagy elkötelezettségeit. Ennélfogva sosem nyújtanak végleges választ az adott tudományos kérdésre. A viták lezárása sosem a szigorú tesztelés eredménye, hanem az ítélkező közösség által kifejtett korlátok és elvárások következménye. A természet és a társadalmi intézmények közösen hozzák létre a tudományos tudást.
A vita terjedelme A C-vitamin és a rák kapcsolatáról szóló vita 1988-ban (a tudományszociológiai kutatás idején) egy 17 éve folyó történet, amely magában foglal egyeztetéseket, kölcsönös vádaskodások története, és két, az Egyesült Államok egyik legnagyobb presztizsű klinikai kutatóintézete által végzett kísérletsorozatot.
A C-vitamin A nagy felfedezések óta ismert, hogy a hónapokig a tengeren hajózó tengerészek skorbutot kapnak, ami jól kezelhető néhány közönséges növény fogyasztásával A skorbutot gyógyító anyagot azonban sokáig nem tudták azonosítani Először előállítani Szent-Györgyi Albertnek sikerült 1932-ben Az 'aszkorbin' az angol 'szkorvi' skorbut szóból származik Mivel a C-vitamin fontos az új sejtek létrejöttében, már a '30-as években feltételezték, hogy a C-vitamin-hiány és a rák között van kapcsolat Az erről szóló cikkek a rákkutatás neves folyóirataiban jelentek meg mint pl. a Cancer Research és a British Journal of Cancer A C-vitamint azonban hamar kizárták a rákellenes szerek kutatásából, mivel közismerten nem mérgező
Linus Pauling Kémikus. A 30-40-es években ő tette meg az első nagy lépéseket a kémia kvantummechanikai értelmezésére 1936-ban megjelent könyve, A kémiai kötések természete a valaha írt egyik legnagyobb hatású kémiai témájú könyv. A megjelenését követő 30 évben több mint 16.000-szer hivatkoztak rá tudományos cikkekben és folyóiratokban A kémiai kötésekről kidolgozott elméleteiért 1954-ben Nobel-díjat kapott
Linus Pauling Pauling kvantumkémiai eredményei alapozták meg a molekuláris biológiát, amelynek ő maga is kiemelkedő kutatója volt 1949-ben három másik kutatóval megmutatta, hogy a sarlósejtes vérszegénység, egy ismert öröklődő betegség a vörösvérsejtek molekuláris megváltozását okozza Ez volt ez első öröklődő betegség, amelyre molekuláris magyarázatot sikerült adni 1950-ben részt vett a DNS térszerkezetének meghatározásáért folyó kutatási versenyben. Watson és Crick szerint hamarosan Pauling is megtalálta volna
A C-vitamin és az ortomolekuláris gyógyászat Az ember és még néhány állatfaj szervezete nem képes a Cvitamint maga előállítani, ezért ezt a táplálkozással kell bevinniük. Szerencsére a szokásos étrend általában tartalmazza a szükséges mennyiséget. Pauling feltételezte, hogy az ember valaha rendelkezett a Cvitamin előállítás képességével, de ezt egy genetikai mutáció során elvesztette Korábbi molekuláris biológiai kutatásaiból és a C-vitamin élettani szerepéből született az ortomolekuláris gyógyászat ötlete. Pauling saját szavaival: „Az egészség elérése és megőrzése, illetve a betegségek megelőzése és kezelése az emberi testben normálisan jelen lévő molekulák koncentrációjának szabályozása révén. Fontos ortomolekuláris szubsztanciák a vitaminok, különösen a C-vitamin.”
Ewan Cameron Sebész és rákkutató A rák fejlődésével kapcsolatos elméleteiről volt ismert. A rák kezeléséről vallott elképzelései kívül estek a mainstream megközelítésen, de semmiképp sem volt „alternatívnak” mondható 1966-ban megjelent könyvében azt állította, hogy egy katalizátor fehérje, a hialuronidáz felelős rák elterjedésért A hipotézist Solomon Garb: A rák gyógyítása című könyvében „további kutatásra érdemesnek” nevezte, és egész fejezeten keresztül mutatta be. Később ez a könyv alapozta meg az amerikai rákkutatások 70-es évekbeli új hullámát elindító törvényt Mivel a C-vitamin természetes gátlóanyaga a hialuronidáznak, Cameron a C-vitaminnal mint a rák terjedését gátló anyaggal kezdett foglalkozni
A vita kezdete és vége Mindkét kutató, Pauling és Cameron is korábbi elismert kutatási alapján jutott arra a következtetésre, hogy Cvitamin és a rák kapcsolatban lehet egymással A C-vitamin nélkülözhetetlen a táplálkozásban, az ortomolekuláris gyógyászat pedig alapvetően nem összeegyeztethetetlen a hagyományos módszerekkel A vita végeredményeként Pauling és Cameron mégis teljesen kiszorult a mainstream orvosi közösségből
Dr Charles Moertel Onkológus, professzor, a híres Mayo klinika onkológiai részlegének vezetője Tagja a rákkutatással foglalkozó vezető amerikai folyóiratok szerkesztőségének, és több neves, rákkal foglalkozó szervezet vezető testületének Ő vezette azt a vizsgálatot, amely eldöntötte a laetrile, egy korábbi feltételezett rákgyógyszer hatástalanságát
Az első eredmények Cameron a Vale of Leven kórházban 100 súlyos, „menthetetlen” rákos betegnek adott nagy mennyiségű (5g) C-vitamint intravénásan egy héten át, majd napi 2g-t folyamatosan A kontrollcsoportként minden tesztelt esethez 10, korban, nemben, a daganat típusában és a betegség állapotában megfelelő esetet választott ki A tesztcsoportban a túlélés átlagos ideje 210 nap volt a kontrollcsoportbeli 55 naphoz képest Ezt a módszert élesen kritizálták az esetek nemrandomizált kiválasztása és a két csoport összehasonlíthatatlansága miatt
Az első eredmények A kritika hatására Cameron finomította a módszerét: Kizárta a rák ritka típusait, és a kontrollcsoportot véletlenszerűen választotta ki klinika kezelt betegei közül Ebben az esetben a tesztcsoport átlagos túlélési ideje 300 nap felett volt, a túlélési idő az esetek 22%-ban meghaladta az 1 évet szemben a kontrollcsoport 0.4%-ával Az eredmények megjelentek az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában (PNAS), de a szerkesztői bizottság egyik tagjának kritikus cikkével együtt, amelyben „megalapozott szabályok alapján végzett klinikai tesztelést” és „megtervezett, randomizált, kettős vak kísérleten alapuló vizsgálatot” javasolt, amely „bizonyíthatja vagy megdöntheti” Pauling és Cameron megfigyeléseit
Az első Mayo kísérlet Az első Mayo kísérletek célja a Pauling-Cameron vizsgálat statisztikai problémájának, a történeti adatok használatának kizárása volt – aktuálisan kezelt betegek kezelését hasonlították össze korábban, más módszerekkel kezelt betegek történetével: az előbbiek nagyobb túlélési ideje a jobb kezelés eredménye is lehet A tesztcsoportban napi 10g C-vitamint adagoltak, a kontrollcsoportban pedig egy C-vitamin ízű tablettát adtak A két csoport között nem találtak szignifikáns különbséget Az eredményeket Pauling és Cameron arra hivatkozva kritizálta, hogy a Mayo klinikán a legtöbb beteg korábban kemoterápiát kapott, és ez nagy mértékben legyengíthette az immunrendszerüket. A C-vitamin viszont éppen az immunrendszer erősítése révén fejti ki a hatását
A második Mayo kísérlet A kritika nyomán megismételték a kísérletet a Mayo klinikán Kizárták a korábban kemoterápiát vagy sugárkezelést kapott betegeket Az összehasonlítás így sem hozott szignifikáns különbséget Az eredményt a Nemzeti Rákkutató Intézet Terápiaértékelési Programjának igazgatója „döntőnek” nevezte Pauling több szempontból kritizálta az eredményt Az összesen 100 esetből csak 11 esetben mérték meg a vizelet C-vitamin szintjét. A 11 betegből 6 kapott placebót. Közülük legalább 1 esetben találtak különösen nagy, 550 mg feletti mennyiséget a vizeletben, ami nagy mennyiségű C-vitamin bevitelre utalt Mivel a C-vitamin olcsó és könnyen beszerezhető, továbbá közismert, hogy gyógyíthatja a rákot, valószínű, hogy a kontrollcsoport több tagja fogyasztott nagy mennyiségű C-
Pauling kritikái Másrészt a Mayo kísérleteket áltagosan 2.5 hónapig folytatták, amíg a daganatban észrevehető változás nem történt. Ezt követően leállították a C-vitamin terápiát. Ezzel szemben Paulingék folyamatosan, egészen a beteg haláláig folytatták a kezelést. Ennek két oka volt: Egyrészt korábban megfigyeltek egy „visszaütési-hatást”: a C-vitamin kúra leállítása után nem sokkal a betegek hirtelen meghaltak szemben a betegség általában lassú lefolyásával Másrészt a C-vitamin hatását a daganat lassúbb növekedésében vagy stagnálásában látták Összességében Pauling szerint a Mayo klinika eredményei nem hasonlíthatók össze a korábbi pozitív eredményekkel
Eltérő célok, eltérő eredmények A Mayo klinika és az Egyesült Államok bevett gyakorlata a kemoterápia. Ezért volt különösen nehéz végső stádiumban lévő beteget találni, aki korábban nem kapott kemoterápiát A Mayo klinikán jellemzően durva sejtpusztító anyagokat kutattak. A C-vitamint mint ráksejt-pusztító anyagot vizsgálták Ennek megfelelően amikor nagy mennyiségű C-vitamin hatására a daganatok nem fejlődtek vissza, a C-vitamint hatástalannak minősítették Arra a kérdésre kerestek választ, hogy a C-vitamin helyettesítheti-e a már bevált kemoterápiás kezelést, és erre a válasz negatív volt
Eltérő célok, eltérő eredmények Cameron rámutatott, hogy a rák gyógyításának hagyományos megközelítése harcászati nyelvet használ Az immunrendszert „védelemnek”, a fertőzést „behatolásnak” nevezi. Ennek megfelelően a gyógyítás módszere is a különböző kémiai anyagokkal való „bombázás”, és célja a rákos sejtek „elpusztítása”. Ezzel szemben Cameron szerint a rák egy bonyolult viselkedési helyzet, amelyben a „politikai megoldásra” van szükség. Meg kell értenünk a rákos sejtek működését, és „tárgyalás útján” kell elérnünk a „békét”. A Vale of Leven kórházban jellemzően sebészeti és radiológiai beavatkozásokkal kezelik a rákos betegeket, és ritkán használnak kemoterápiát A C-vitamint nem mint a rák ellenszerét, hanem mint a túlélést lényegesen meghosszabbító kezelést javasolták. Ezen túl a C-vitamin hatására a betegek közérzete, más betegségekkel szembeni ellenállása is javult.
A vita etikai oldala A vita nem csak a klinikai hatásokról és módszertanokról szólt, a résztvevők etikai megfontolásokkal is alátámasztották érveiket. Moertel azzal vádolta Paulingot és Cameront, hogy megalapozatlan eredmények alapján kezel C-vitaminnal rákos betegeket, és ezzel súlyos etikai normákat sért Pauling szintén etikai alapon bírálta Moertelt, amikor visszatartja a C-vitamin adagolását, pusztán azért, hogy „kétes értékű” statisztikai összehasonlítást nyerjen A második Mayo eredmények publikálása idején Moertel még „etikailag elfogadhatónak” tartotta, hogy „elvégezzük ezt a vizsgálatot [a C-vitaminnal], mindenfajta kemoterápiás kezelés előtt, mert véleményünk szerint nem ismert olyan kemoterápiás kezelés ami bizonyíthatóan a végbélrák javulásához vagy a túlélés idejének növekedéséhez vezetne.”
A vita etikai oldala A második Mayo kísérletek után a saját szempontjaik szerint hatástalan C-vitamin helyett visszatértek a korábbi kemoterápiához A kemoterápia egy eleme a 5-fluoruracil, egy erős sejtméreg. Ennek alkalmazását Moertel maga kritizálta arra hivatkozva, hogy „ha egy új szert vagy módszert tesztelnék az 5flrouracil kezelés után... akkor eleve vesztett játszmát játszunk.” Ezt a szempontot, vagyis a kemoterápia immunrendszerre gyakorolt hatását kezdetben nem vették figyelembe a Cvitamin tesztelésében Moertel a kemoterápia elismert hatástalansága ellenére ezt javasolta a betegeknek, és ezt az ellenőrzött kemoterápiás kísérletek reményt nyújtó voltával támasztotta alá.
Összegzés Az adott orvosközösségre jellemző klinikai gyakorlat és gyógyítási szemlélet elválaszthatatlan a klinikai tesztek értékelésétől. Megjelenik a használt ellenőrzési módszerek kiválasztásában, a teszteknél figyelembe vett tényezőknél, a kérdésfeltevésnél, és a tesztelés eredményéből adódó klinikai gyakorlat meghatározásánál. Az orvosi és kutatás-módszertani vitát gyakran etikai vita is kíséri, amelyekben szintén megragadható a tudományos közösségek eltérő gyakorlata és megközelítése.
