A gerinc és leggyakoribb betegségei gyermekkorban
Gyermekkorban a gerinc megbetegedései a leggyakoribb mozgásszervi eltérések.
Az emberi test jellegzetes szerkezeti sajátossága a kétoldali részarányosság, azaz a bilateralis szimmetria. Ez azt jelenti, hogy a test közepén áthaladó nyílirányú sík ( median sagittalis sík ) a testet két, egymásnak tükörképét képező egyforma részre osztja.
A gerinc a frontalis sík és a középső nyílirányú sík metszésvonalában van. Normálisan a gerinc a frontalis síkban egyenes. A sagittalis síkban viszont az álló gerincen normálisan váltakozó irányú görbületek jelennek meg: a nyaki lordosis, a háti kyphosis és az ágyéki lordosis. Ezek az élettani görbületek, melyek jelenléte szükséges, és meghatározott mértéken belül fiziológiás.
Ezek az egyedfejlődés folyamán fokozatosan változva, a csecsemőkortól kezdve teljes mértékben a nemi érés utáni időszakig alakulnak ki. Idős korban a gerinc hosszának ¼ részét kitöltő porckorongok dehidratáltsága következtében a görbületek fokozódnak.
A fiziológiás görbületek jelentősége mechanikai szempontból a nagyobb teherbírás, statikai szempontból az egyensúly biztosítása. A gerinc nem egy tömbből álló oszlop, hanem 24 csigolyából, porckorongokból, ízületekből álló funkcionális egység, kinetikus lánc.
C3 -tól L4-ig a gerinc elemi strukturális felépítése három pillérrel modellezhető, ahol az elülső pillér a csigolyatest, míg a másik kettő a hátsó ízfelszínek, azaz a processus articularisok.
Az egymás fölé helyezett elemi struktúrák pillérei függőleges oszlopokat alkotnak, ugyanakkor egymáshoz viszonyítottan a discusokkal együtt három ízületi felszínnel rendelkező mobil szegmensek.
A gerinc vertikális stabilitását a gravitációs erőt viselő elemi struktúráknak a test minden fiziológiás pozíciójában való összetartozása adja. (R.Luis)
A gerinc görbületei statikus és dinamikus körülmények között módosítják ugyan a függőleges oszlopok tengelyét, de semmiképpen sem változtatják meg az axialis stabilitás alapelvét.
Mindezek ellenére a gerinc önmagában igen kicsi belső stabilitással rendelkezik. A gerinc egyensúlyának megtartásához mindenképpen szükséges az izomzat. Mérések szerint aktív izomerő - és a bordák merevítő hatása - nélkül már 2 kg-os axiális erőhatásra is összecsuklana a gerinc.
A gerinc egészére nyomó és nyíró erők hatnak. A nyomóerőt elsősorban a csigolyatest trabecularis szerkezete viseli. De sem a csigolyatest, sem a zárólemezek nem rigidek. ( 7500 N kompressziós erő hatására a zárólemez 0,5 mm-t nyomódik be, ami a csigolyatest 3%-os alakváltozását jelenti.)
Az intervertebralis discus három részből áll: • anulus fibrosus, mely gyermekkorban más típusú kollagén rostokból épül fel, mint felnőtteknél, • nucleus pulposus • porcos lemez.
Az anulus fibrosus horizontalis síkú, körkörös, gyűrűszerű lemezekből áll. Rostjai hagymalevélszerűen, rétegesen rendeződnek el. A nucleus pulposus laza, fibrillaris felépítésű, mucopolysaccharidokból és collagen rostokból álló, erősen hydrophil, 85%-nyi vizet tartalmazó struktúra, mely az anulus fibrosus központi részét foglalja el. A hyalin porcból álló porcos lemez alkotja az átmenetet a discus és a csigolyatest között, egyben biztosítja az anulus fibrosus fibrilláinak eredését, és a folyadék-diffusiot a csigolya vérkeringéséből a nucleus pulposus feltöltéséhez.
A discus a rá nehezedő axialis nyomóerőt a nucleus hydratált állapotában annak ozmotikus nyomása révén viseli el. Növekvő terhelés esetén a nucleus vizet veszít, amíg új egyensúlyi helyzet nem alakul ki.
A nyomóerő ciklikus ismétlődése esetén a discus vízvesztése hatványozottan fokozódik. Vizsgálatok szerint a nucleus másfél órai állás során bekövetkező magasság-vesztése fekvő helyzetben 15 perc alatt normalizálódik.
Minthogy a gerinc 3 függőleges oszlopból áll, így minden mobil szegmentumban három ízületi felszín – a discus és a két hátsó ízület – együtt viseli el az erőhatásokat. Álló helyzetben a gerinc előtt ható gravitációs erő, valamint az - ezt a gerinc mögött - egyensúlyozó izomerő eredője nyomóerőt fejt ki a discusra és a csigolyatestre, és nyíró erőt a hátsó ízületekre.
Minthogy a gerincre ható megterhelés caudal felé fokozódik, ennek megfelelően a teljes ízületi felszín is minden mobil szegmensben caudal felé növekszik.
Az intervertebralis discusok is a lumbalis regióban a legnagyobbak - felnőttben magasságuk 10-15 mm, felszínük 50 x 30 mm.
A gerinc mozgásai is az ízületek felépítésétől függenek. Minden mobil szegmensben a három pillérnek megfelelően három ízület van.
Maga a discus gömbízületként funkcionálhatna, de Két, részben ugyanazon csont által alkotott ízület mechanizmusa közös kell, hogy legyen, azaz a mozgási tengelynek mindkét ízület geometriai viszonyait ki kell elégítenie. Ez a közös kompromisszumos tengely. /Szentágothai/ A mozgásokat tehát mindig a közös, kompromisszumos tengely határozza meg, vagyis – lévén a discus felépítése minden szegmensben azonos – a hátsó ízületek síkjai.
A hátsó kisízületek (zygoapophysealis articulatio ) : mechanizmususk szerint trochoid , azaz forgó ízületek. A hátsó ízületek síkjai a gerinc különböző szakaszain eltérőek: - a nyaki szakaszon a horizontalis - a háti szakaszon a frontalis - a lumbalis szakaszon a sagittalis síkban vannak.
A gerinc mozgásai – a flexio-extensio, a rotatio valamint az inclinatio – a gerinc különböző szakaszain ennek megfelelően különböző módon és mértékben mennek végbe.
A sagittalis síkban végbemenő flexio - extensio egy circularis, haránt tengely körül történő mozgás.
A lumbalis gerincen ez a mozgás a legnagyobb terjedelmű.
A rotatio a nyaki szakaszon egy ellipszis szegmentjét írja le. A háti szakaszon a frontalis síkú ízfelszínek egy körív mentén rotálódnak. A háti szakaszon ez a mozgásforma a legszabadabb, a bordák csatlakozása miatt a többi korlátozott.. A lumbalis szakaszon a hátsó ízületek sagittalis helyzete miatt a rotatio jelentősen korlátozott.
A lateral-inclinatio, vagy oldalra hajlás szimultán rotatioval jár együtt, és megfordítva. Ez, valamint minden egyéb mozgásforma is a nyaki szakaszon a legszabadabb.
Minden, két szomszédos csigolyából álló mobil szegmens csak kis amplitúdójú mozgásokra képes. Ezeknek a mozgásoknak az összegződése eredményezi a kinetikus láncként működő gerinc nagyfokú mozgékonyságát.
A gerinc statikai funkciója a fej és a törzs egyensúlyának a biztosítása a gerinc sagittalis síkban létrejött, fiziológiás görbületeinek segítségével.
Állás A két lábon álló testhelyzet fajspecifikus pozíció.
Az egyensúlyi helyzet szerkezetileg meghatározott, a függőleges – antigravitációs - testtartást az izom hosszának, ezáltal az ízület helyzetének állandóságát szabályozó myotatikus, vagy proprioceptív reflex biztosítja. A test közepén áthaladó nyílirányú sík – a median sagittalis sík – a testet két, egymásnak tükörképét képező, egyforma részre osztja.
A gravitációs erő, mely párhuzamos, megoszló erőrendszernek tekinthető, a test minden elemére hat. A párhuzamos súlyerők középpontja - a súlypont – a median-sagittalis síkban van, így a súlyvonalnak is megfelel. Normálisan a súlyvonal a talpak által határolt trapéz, mint alátámasztó felület középpontján megy át.
A súlyvonal két oldalán lévő testfelek súlya egyenlő. Álló emberben számítások szerint a súlypont a II. sacralis csigolya magasságában, és attól 1-2 cmrel ventralisan, a kismedencében van.
Oldalnézetben az atlanto-occipitalis ízülettől meghúzott súlyvonal a test valamennyi nagy, súly hordó ízületén áthalad. A gerincet többször metsző súlyvonal előtti és mögötti részek súlya egyenlő, ami az egyensúlyi helyzetet biztosítja.
Az álló ember stabilitását szerkezetileg meghatározó tényezők
a gerinc élettani görbületei, a medence dőlésszöge és a sacroiliacalis szalagrendszer.
A gerinc a sacrumon keresztül támaszkodik a medencére. A medence a csípőízületekben, a femur fejen-nyakon keresztül adja át a törzs súlyát az alsó végtagoknak. Az egyensúly érdekében ezen pontoknak a frontalis síkban egy egyenesbe kell esniük.
Az egyensúly érdekében a gerinc sacrumon való megtámaszkodási pontjának és a csípőízületeknek a frontalis síkban egy függőleges egyenesbe kell esnie. Ehhez a medencének előre kell dőlnie, ami együtt jár a lumbalis gerincszakasz lordosisával. Normálisan a medence bemeneti síkja a vízszintessel 60-65 fokos szöget zár be.
A medence a frontalis síkban gyűrű alakú, kettős boltíves szerkezet, melynek feladata, hogy biztosítsa a gerinc egypontos megterhelésének kétpontos alátámasztásra való szétosztását. A sacrum ennek a boltívnek a záróköve.
A sacrum keresztmetszetében felfelé néző ék alakú, mégsem „szakad” bele a kismedencébe, mert a gerinc a sacrumot nem a medencecsonttal való ízesülése tengelyében, hanem az előtt és fölött terheli.
A sacrum – kétkarú emelőként működve – terhelés hatására coccygealis végével szinte belefeszül a medencébe, és teszi lehetővé a medence csontos gyűrűjének a változó megterhelésekhez való rugalmas alkalmazkodást.
Mi a tartás? A két lábon, nyugalomban álló és egyensúlyban lévő ember függőleges testhelyzetét nevezzük a konvenció szerint normális tartásnak.
A normál testtartás (posture) szerkezetileg meghatározott, de fenntartásához aktív izomerő szükséges, mely részben akaratlagos, részben reflexes mechanizmusok következménye. A reflexes mechanizmusok is kétfélék: elsődleges és másodlagos automatizmusok. Elsődleges automatizmus az egyensúlyra való törekvés, míg a másodlagos automatizmus mindig tanult folyamat eredménye.
A normál tartás feltétele a fiziológiai görbék élettani mértékű jelenléte a sagittalis síkban. - A nyaki lordosis átlagosan 9 (2-24) fok, - A háti kyphosis normál átlagértéke 39 (22-56) fok, - A lumbális lordosis 41 (26-57) fokos.
„Hanyag tartás” Ha a normálistól eltérő testtartás akaratlagosan teljes mértékben korrigálható, hanyag vagy helytelen tartásról beszélünk. A hanyag tartás a helyes testtaráshoz szükséges akaraterő hiánya. Ez kezelést nem, csak (test)nevelést igényel.
Mi a tartáshiba?
? Lehet-e egy óvodás korú gyereknek tartáshibája? Szükséges-e az óvodai „gyógytestnevelés”?
Scheuermann kór Több csigolyára kiterjedő juvenilis osteochondrosis, azaz a csigolyatestek növekvő csontfelszíneinek gyulladása. Egyértelmű következménye az, amit Schanz "insufficientia vertebrae" néven említ: a gerinc, mint funkcionális egység válik elégtelenné. A rá nehezedő test (törzs) ventral felé forgató nyomatékot jelentő súlyát a háti izomzat nem képes ellensúlyozni, és a mechanikailag csökkent ellenállásúvá vált csigolyatestek ventral felé keskenyedő ék alakúvá deformálódnak.
A Sheuermann kór diagnózisa lényegében radiológiai: szükséges hozzá a Schmorl hernia megjelenése.
A Scheuermann-betegség öröklődő. Gyakorisága hazánkban 11%, nemek közti eltérés nincs. A panaszok, a háti fájdalom jelentkezése és az elváltozás súlyossága között semmilyen összefüggés nincs. Ezért, különösen a prepubertás idején jelentkező, a gyors növekedés időszaka előtt kezdődő progresszív típusú Scheuermann kórban szinte észrevétlenül alakulhat ki jelentős deformitás.
Ilyenkor a „hanyagtartás” vagy inkább a hanyagnak tűnő tartás fixálódik, akaratlagosan nem korrigálható, sőt: maradandó csontos deformitás alakulhat ki.
A kórkép aetiológiája változatlan, de megjelenési formája az utóbbi időben módosulni látszik. A Scheuermann kórt egyértelműen a háti kyphosis kóros és fixalt fokozódásával kötjük össze, de vannak ennél rosszabb formák is: az inverz fiziológiai görbék megjelenése, illetve a junctionalis kyphosis.
Junctionak a thoraco-lumbalis átmenetet, a kyphosisból a lordosisba való áthajlás területét nevezzük.
Míg a „klasszikus” megjelenésű Scheuermann kórban a görbület apex-e, vagyis a strukturálisan legnagyobb mértékben károsodott csigolya a Th 610 között van, addig a junctionalis kyphosis eseteiben az apex a T11 és az L1 között van.
A kyphosist meghatározza: Mértéke Helye (a görbület csúcsa) Jellege (reguláris vagy anguláris forma)
MI A SCOLIOSIS ? -
népbetegség?
-
múlékony gyermekbetegség, melyen kötelező jelleggel mindenki átesik?
-
iskolai testnevelés alóli felmentések alapvető oka?
A gerinc frontalis síkban létrejövő elhajlását nevezzük scoliosisnak. Míg a sagittalis síkú görbületek fiziológiásak és szükségesek, addig a frontalis síkban lévők mindig kórosak.
A scoliosis lehet: - funkcionális scoliosis - congenitalis scoliosis - neuromuszkularis eredetű scoliosis - fibropathiás eredetű (neurofibromatosis) scoliosis - idiopathiás strukturalis scoliosis
Funkcionális scoliosis a gerinc frontalis síkban való elhajlása a csigolyatestek deformitása nélkül. A primer funkcionális scoliosis gyakorisága a 15%-ot is elérheti. A funkcionális scoliosis okozta deformitás soha nem térbeli, és soha nem kíséri bordapúp. Ha a medence síkja jelentősen ferdül ( PSIS cw, vagy ccw), akkor a lumbalis, esetleg a ThL szakaszon megjelenhet az izomzat prominentiája, de ez funkcionalis scoliosis esetén nem a convexitás, hanem a concavitás oldalán van.
A vállak ferdesége
A vállak szintjének ferdesége lehet figyelemfelhívó jel, jelentősége körülbelül megegyezik a ráncaszimmetria megjelenésével a veleszületett csípőficam esetén.
A medence ferdesége - időszakos absolut hosszkülönbség (eltérő növekedési ütem) - eltérő collodiaphysealis szög - végtag-tengely deformitások - scoliosis
„Múló folyamat, mely spontán gyógyul.”
„A kóros görbület tartós fennmaradása végül is rögzülhet, és súlyos panaszokhoz vezethet.”
A gyakorlatban a görbe enyhe és hosszú ívű, egyívű, és csaknem a teljes gerincet érinti. Többnyire statikai zavarnak imponál: a medence szintbehozásával korrigálódik.
Congenitalis scoliosis Oka lehet egyoldalon elhelyezkedő ékcsigolyák, félcsigolyák, vagy aszimmetrikus blokkcsigolyák kialakulása. Gerincen kívüli oka lehet a bordák synostosisa. Kezelésük többnyire műtéti.
Paralytikus scoliosis Rendszerint a gerinc – külső vagy belső stabilizálása szükséges.
Fibropathias eredetű (Neurofribromatosis)
Idiopathiás strukturális scoliosis
A strukturalis scoliosis genetikailag meghatározott, a csigolyák aszimmetrikus növekedése következtében kialakuló oldalirányú gerincgörbület. A kórkép a gerinc 3 dimenziós deformitásán kívül: - a testtartás (posture) Desorganizációjának, - a neuromusculoskeletalis Diszfunkciónak, valamint - a Diszharmonikus csontnövekedési és érési folyamat tünet-együttesét jelenti.
A scoliosis morbiditási adatai azért nem pontosak, mert előfordulási gyakorisága nagyobb, mint a kezelendő esetek száma. Progrediáló betegség, de ennek mértéke és üteme is változó. A gerincferdülés sokszor együtt járhat a fogak szabálytalan növekedésével, szemészeti problémákkal, vagy szívfejlődési rendellenességekkel ( ezen szervek ugyanis a magzati életben azonos csíratelepből fejlődnek)
Az oldalirányú görbület mértékét ap. rtg felvétel alapján Cobb szerint mérve, fokokban határozzuk meg. Ez a térbeli görbület 2 síkra vetített vetülete.
V
X
A stukturális scoliosist a funkcionálistól az különbözteti meg, hogy a görbület területén nemcsak az egyes csigolyák között van tengelyirányú elfordulás, azaz rotatio, hanem az egyes csigolyákon belül, a két zárólemez között is elfordulás, azaz torsio alakul ki.
Ez a szerkezeti eltérés a felelős a klinikailag legszembetűnőbb deformitásért, az előrehajláskor a gerinc egyik oldalán látható, prominenciának nevezett aszimmetrikus előemelkedéséért. A mellkas, illetve a bordák területén látható prominencia a bordapúp. A bordapúp hátul a convexitás oldalán, elől a concavitás oldalán van. A prominenciát scoliometerrel mérjük, mértékét fokokban adjuk meg.
Mechanikai szempontból az axialis nyomóerő a strukturalis scoliosist egyértelműen tovább fokozza a Cobb fok mértékétől függő mértékben.
A mechanikában ismert Euler kritériuma, mely szerint meghatározható az a hossz és keresztmetszet arány, mely fölött egy oszlop a rá ható erőtől függetlenül kihajlik. Ugyancsak Euler kritériuma szerint, ha egy oszlop már kihajlott, akkor ezt a kihajlást minden axiális erő tovább fokozza, mivel az erő karja egyre nő, ahogy a kritikus keresztmetszettől távolodik.
Cobb szög h mért magasság
Cobb szög () Terhelő nyomaték: M = F .x ahol
1 cos x=h h.A 2 * sin / 2
0
A 0
10
0,021
20
0,0437
30
0,0658
40
0,0881
Ez voltaképpen két tényezőtől függ: a görbület sugarától, és az ív hosszától. A számítások szerint a Cobb szög a meghatározó tényező, az erő a görbületi sugár mértékével gyakorlatilag lineárisan nő. Ha egy görbített rudat terhelünk rúdirányban, akkor ez a keresztmetszet 60%-ában nyomó, 40%-ában húzóerőt jelent.
MIKOR KELL KEZDENI A SCOLIOSIS KEZELÉSÉT?
Az idiopathiás strukturális scoliosis 6-12 év es korban, leggyakrabban a prepubertásban, azaz 1012 év között kezdődik. Jóllehet, nem igazolt az a nézet, hogy minden scoliosis szükségszerűen romlik a csontos növekedés befejeződéséig, de 25-30 %ban a progresszió a fiatal felnőtt kor idején is folytatódik.
Ha a Cobb szögérték félévente 2-3 fokot romlik, akkor enyhe, ha 5 fokot meghaladó mértékben, akkor egyértelműen jelentős progresszióról van szó. Sem a romlás üteme, sem a várható progresszió mértéke nem ítélhető meg biztonsággal, de a növekedési potenciál és a scoliosis alakulása közti összefüggés egyértelmű. A scoliosis progressziója a pubertás kezdetén, a gyorsnövekedés időszakában következik be.
Minél korábban indul a scoliosis, minél több idő van a skeletális érettségig, rendszerint annál nagyobb a progresszió.
• Lonstein és Carlson : – Risser 0-2 stádiumban 20-29 Cobb értékű scoliosisok 68%-a progrediál a gyors növekedés időszakában.
• Stagnara : – Risser 0-2 stádiumban 30 Cobb fok felett egyértelmű progresszió várható.
A progresszív esetek 10 %-a minden konzervatív kezelés ellenére is megállíthatatlanul progrediál, kezelésük műtéti. Viszont azon betegeknél, akik a gyorsnövekedési időszak kezdetéig nem érik el a 20 Cobb fokot, érdemi progresszióval nem kell számolni.
Scoliosis típusok a SpineCor System felosztásában: L Eu L T / I.II.III. L T „11” L TL / I.II. LL LT-RL / I. III.
R Eu R T / I.II.III. R T „11” R TL / I.II. RL RT –LL / I. III.
A görbület csúcsát nem az ív geometriai közepe, hanem a strukturálisan legnagyobb mértékben károsodott csigolya jelenti.
A SpineCor rendszerben a scoliosis klasszifikációjának meghatározásához a kétsíkú, álló helyzetben készített rtg. felvételen kívül a testtartás térbeli deformitásainak mérése is szükséges.
A posture alakulását a FreePoint egycsatornás UH rendszerrel mérjük, és speciális szoftverrel (SAS) jelenítjük meg.
Különösen a progresszív esetekben, a testtartás desorganizációja jellegzetes torzulásokat eredményez.
KELL – E KEZELNI A SCOLIOSIST ?
„Mindenképpen”
„Attól függ, hogy”…
KI ÉS HOGYAN KEZELJE A SCOLIOSIST ? -
az iskola?
-
az úszómester?
-
házilagosan, kazettával?
-
egészségügyi szakellátás ( feladata a kezelés, vagy a gyerekek igazolásokkal való ellátása? )
Ma Magyarországon a scoliosis kezelése az ortopéd szakmai állásfoglalás szerint: - 15-20 Cobb fokig gerinctorna - 15-40 fok közötti görbület esetén fűző viselése - 40 Cobb fok felett műtét
MI A KEZELÉS CÉLJA ?
A kezelés célja: a scoliosis redukciója, a neuromusculo-skeletalis dysfunkció és a növekedési dysharmónia csökkentése.
A gerincdeformitások csökkentése révén a testtartás javítása, és kompenzált, mobilis, a fiziológiás görbületeket megtartó gerinc kialakítása, ami a beteg számára is elfogadható kozmetikai eredménnyel jár.
Ez a konzervatív ( torna- vagy fűzőkezelésre) és a műtéti kezelésre egyaránt érvényes, és az átmenet a három között folyamatos, Fűzőkezelés: - alacsony profilú merev fűzők (Cheneau, Boston, Stagnara) - Kétfunkciós (Charlston) - dinamikus (SpineCor, TriaC )
A SCOLIOSIS NEM GYÓGYÍTHATÓ, DE rendszerint EREDMÉNYESEN KEZELHETŐ. A GYEREK SZÁMÁRA MINDEN FŰZŐ KÉNYSZER. BÁRMELY FŰZŐ CSAK AKKOR FEJTI KI HATÁSÁT, HA A GYEREK VISELI.
Műtéti kezelés: • CD módszerrel • fúziós • fúzió nélkül
Záródási zavarok - nyitott gerinc A magzati életben kialakul a három csíralemez, ( ecto-, endo-, és a közöttük lévő endoderma) ezután a velőlemez két széle velősánc formájában kiemelkedik, és a nyitott könyv becsukására emlékeztető mechanizmussal összezárul, majd felette az ectoderma összenő, így alakul ki a velőcső.
A velőcső záródása az emberi embrióban a 21. napon kezdődik meg. A velőcső-záródási rendellenességek multifaktorialisan öröklődőek. Gyakoriságuk 1,5 : 1000. Aetiológiájában a környezeti tényezők hatása bizonyított.
A spina bifida / gerinchasadék = a gerincoszlop záródásának elmaradása. A gerinchasadék az ágyéki, az alsó háti-, vagy keresztcsonti szakaszon a leggyakoribb, általában 3-6 csigolyát érint. Súlyossága Rejtett
hólyagos gerinchasadék
Spina bifida cystica: az előtüremkedő zsák tartalma szerint - agyhártya tartalmú = meningocele - gerincvelő tartalmú = myelocele ( ez a legritkább forma) - mindkettő = meningomyelocele ( kétszer olyan gyakori, mint a meningocele)
Amennyiben a gerinchasadék a gerincvelőt és az ideggyököket is érinti, a hasadék alatti szakaszok különböző fokban bénulnak. A bénulások az alsó végtagokban rendszerint szimmetrikusan jelentkeznek, és többnyire a hólyagilletve a végbélműködés zavara kíséri.
A velőcsőzáródási zavar késői tünetei: A gerinccsatorna tartalma a születéskor még sértetlennek tűnhet, de a borító szövetek fejlődési zavara progresszív károsodást idézhet elő a gerincvelőn, vagy a cauda equinan.
– tractios sérülés – a cauda ascensusa során, adhesio, csontos septum vagy feszülő filum terminale miatt – kompressziós sérülés – többnyire intratechalis lipoma miatt
A spina bifida occulta nem tekinthető velőcsőzáródási rendellenességnek. Nagyon gyakori és rendszerint tünetmentes malformáció. Olykor azonban társulhat myelodysplasiával. Ilyen esetekben a tünetek a defektus szintjétől függőek. Többnyire a LS regio érintett, a neurológiai tünetek kétoldaliak, gyakran szimmetrikusak.
LS asszimilációs zavarok Lumbalisatio, hemilumbalisatio, sacralisatio. Proc. transversusok, articularisok aszimmetriája, synostosisai. Gyakran radiológiai melléklelet a panaszmentes betegen, de lehet krónikus derékfájdalom oka is.
