A GÖDÖLLİI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG HÍRLEVELE 2
0
1
0
.
j
ú
n
i
u
s
2
7 V I .
A PRESBITERI SZOLGÁLATRÓL
. é v f o l y a m
2 .
s z á m
A tartalomból
„Ti magatok is mint élı kövek épüljetek Gondolatok
fel lelki házzá…” (1Pt 2:5)
A Pünkösd mint a Szentlélek
M
i teszi idıszerővé, hogy a presbiteri szolgálatról írjak? A közelgı presbiterválasztás. Erre jól fel kell készülni mindazoknak, akik szeretnének presbiterek lenni, mindazoknak, akik ıket megválasztják. Emellett szükséges összevetni életünket, szolgálatunkat a Bibliával és a gyorsan változó körülményekkel is.
E
gy bı év múlva presbiterválasztások következnek az egyházban. Ha most kezdünk el készülni rá, akkor még lesz kb. 12 presbiteri győlés, 2 tábor, 2–3 lelki hétvége, ahol bele lehet kóstolni a gyülekezeti vezetésbe. Ezen alkalmakon elvárható a részvétel azoktól, akik a gyülekezet ügyeivel akarnak foglakozni. Nem szabad a következı presbitériumot abba a helyzetbe hozni, amibe a jelenlegi került 2006-ban. Már presbiterek voltak, mikor szembesültek azzal, ami várt rájuk. Hála illeti azokat, akik nem mondtak le, hanem fogadalmukhoz hően továbbvitték a szolgálatot. Jobb, ha már most, a jelenlegi presbitérium szolgálata alatt bekapcsolódnak a gyülekezet életébe azok, akik erre elhívást éreznek. A részvétel által ismerhetı meg a gyülekezeti élet, ezeken az alkalmakon van lehetıség arra, hogy felismerjük, mi a mi lelki ajándékunk. Megismerhetjük a szolgálókat, vezetıket, akikkel együtt fogunk munkálkodni a következı években.
A
kiáradása
Bizonyságtétel
Balassi Bálint istenes versei
Beszámolók
Beszámoló a nagyifi életéről
Ökumenikus kántorkoncert
Szeretethíd
Konfirmáció
Hírek, egyebek
Könyvajánlók
Vicc
Anyakönyvi
jelenleg szolgáló presbitérium történelmi küldetése és érdeme az volt, hírek hogy a gyülekezetet kivezette és új utakra terelte abból a válságból, aminek néhány következményét még hosszú ideig tapasztalni fogjuk. A jelenlegi presbitérium úgy vállalta szolgálatát, hogy nem tudta, ki lesz a lelkipásztor. Nem tudták, mire és kivel vállalkoznak. Sokat haladtunk elıre, és számos adminisztrációs feladatot végeztünk el. Sıt, az elmúlt években elkezdtünk azzal foglalkozni, amivel mindig is kellett volna, csak a körülmények nem engedték: a lelki szolgálatok megerısítésével, a gyülekezeti élet elmélyítésével, a jövı lehetıségeinek meglátásával. (folytatás a 2. oldalon)
1
A
GÖDÖLLİI
REFORMÁTUS
EGYHÁZKÖZSÉG
HÍRLEVELE
Remélem, hogy a következı presbiteri ciklustól kezdve egyre több teret kaphat a lelki vezetés, egyre kevésbé kell olyan anyagi és jogi kérdésekkel foglalkozni, amik uralták a mostani ciklust. Tisztább jövıképünk van, mint az idıszak elején. Tudjuk, hogy mi a célunk, merre kell haladnunk. A gyülekezet egyre több embernek ad lelki otthont, korosztályi kisközösséget és szolgálati lehetıséget. Ez az egyik fı hangsúly a szolgálatunkban. A másik a misszió. Sıt, ez az igazi küldetése a keresztyénségnek, s nekünk, gödöllıi reformátusoknak is. Ennek eszköze, sıt alapfeltétele a biblikus gyülekezeti élet. A presbitérium elindult ezen az úton. Lelki hétvégékre vonulunk el imádkozni a gyülekezetért, egymásért. Isten jóságáról és a szolgálatunkról gondolkodunk. Erısödik közöttünk a testvéri összetartás, mert az együtt töltött idı és a közös szolgálatok összehoznak bennünket. Az együtt töltött idı és lelki közösség egyre fontosabb, mindinkább látszik áldása, ill. ha valaki kimarad ezekbıl, akkor ennek hiánya. Az már most látható és elmondható hogy a következı presbitérium nem a gyülekezet felett fog állni, hanem közötte fog élni, a gyülekezet vérkeringésében. Presbiterség nehezen képzelhetı el anélkül, hogy részt vegyen valamilyen lelki szolgálatban vagy legalább a gyülekezet életében: hétközi bibliakörön, istentiszteleten, hétvégéken, táborban. Erre hívjuk a gyülekezeti tagságot, és ezen az úton kell vezetnünk ıket. Szomorúak lennénk, ha gyermekeink nem nınének fel. Szomorú, ha valaki nem válik felnıtté. Jézus teljes életre hív minket, arra, hogy megszülessünk, fejlıdjünk, és elérjük a lelki nagykorúságot. Ezért minden hívı embernek fontos az, hogy a továbblépésrıl gondolkozzon, és tegye is meg a következı lépést! Balogh Tamás lelkipásztor
A PÜNKÖSD MINT A SZENTLÉLEK KIÁRADÁSA Elhozza életünkbe Isten szabadítását, bátorítását, újjáteremtı erejét Jézus úgy nevezte a Szentlelket, akit majd elküld a világba, hogy Pártfogó. Ha nekem van egy pártfogóm, akkor ı odajön hozzám, a vállamra teszi a kezét, és azt mondja: menjünk együtt. Elkísérlek, oltalmamba veszlek. Együtt éljük át mindazt, ami az úton vár téged. Mindig számíthatsz rám. Jó példa erre a filippi kis rabszolgalány története. Filippi városában Pál apostol nyomába egy rabszolgalány szegıdik. Több napon át követi az apostolt és munkatársát. Közben kiáltozott: „Ezek az emberek a magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!” A valóságot mondja ki. Mi tehát a baj? Meg tudja mondani a jövıt. De ilyenkor nem ı, hanem a benne levı jövendımondó lélek beszél. Lehet, hogy késıbb nem is emlékszik rá, mit is jósolt. Ez nem Istentıl való adomány. Mert mit ér tudni és tudatni a jövıt, ha az ember nem tehet semmit, hogy megváltoztathassa? A Pártfogóról Jézus azt hirdette, hogy „nálatok lesz, sıt bennetek lesz”. Pál apostol Jézust hívja segítségül, hogy ennek a lánynak az élete megszabaduljon. A Szentlélek kiárad, és Jézus erejét hozza. A lány megszabadul a jövendımondás tisztátalan lelkétıl.
2
A
GÖDÖLLİI
REFORMÁTUS
EGYHÁZKÖZSÉG
HÍRLEVELE
Mert Isten nem a sorsszerően beteljesülı jövıt hirdeti, hiszen akkor arról szólna az Ige: elveszett, bőnös emberek vagytok. Hanem azt hirdeti: a reménység fiaivá lettetek. Vagyis: elvesztél, de Jézus megtalál. Valami felé elindított bőnös életed, de İ nem hagyja, hogy oda is érkezz, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz a részed. Éppen a változás lehetısége, a megfordulás, a megtérés, ami keresztülhúzza a végzet számításait. A jövı, csak úgy, önmagában elkeserítı. Tele van félelemmel és titokkal. Istennel azonban napfény és világosság árad a jelenbe, a mai napunkba. És ha nem is tudjuk, hogy mi lesz holnap, de Isten ígérete, szabadítása reménységgel tölt el. Minden napnak megvan a reménysége Krisztusban, és ez a reménység vetül rá a holnapra, a holnaputánra. Ha ma Krisztusé vagy, övé vagy mindörökre. Mert a Szentlélek elhozza életünkbe Isten szabadítását, bátorítását, újjáteremtı erejét. „Jöjj, tüzed éleszd fel, jöjj és szabadíts meg! Drága Szentlélek, jöjj, újjáteremtınek jöjj!” Szabó Zoltán beosztott lelkész
HELYTÁLLÁS 1919-BEN Szemelvények gyülekezetünk történetébıl (sorozat) Kivonat az Egyházközség 1919. március 21-én megtartott presbiteri győlésének jegyzıkönyvébıl: „Lelkész elıterjeszti, hogy a politikai viszonyok beálltával egyházunk életében is bizonyos változások következnek be. Az új kormány kimondotta az egyháznak az államtól szétválását. Egyházunk a multban fontos munkát végzett s a jövendıben is megvan a maga nagy hivatása, tehát áldozatok árán is fenn kell tartani, azonban ez most már a hívek szabad elhatározásától függ. Kéri a presbitérium állásfoglalását e fontos kérdésben. Téchy Gyula (fıgondnok: a szerk.) hozzászólása után, ki hangsúlyozza, hogy a változott viszonyok mellett is a Kormányt bizalommal kell támogatni, a presbitérium kimondja, hogy az egyházat kész fenntartani a maga részérıl.” A döntést követı néhány hétben betelt az a füzet, amelyet a közgyőlés a személyes megajánlások nyilvántartására fektetett fel. A pótlapokkal együtt – amint ez egyházközségünk irattári dokumentációjában követhetı – 960 fı tett aláírásával megerısített vállalást a gyülekezet rendszeres anyagi támogatására, összesen: 23 932 korona értékben.
VICC SAROK ELTÉRİ HAGYOMÁNY A pap és a rabbi között már régóta tart a feszültség, és ott tettek keresztbe egymásnak ahol tudnak. A pap elhatározza, hogy ez így nem mehet tovább, úgyhogy egy éjszaka átmegy a rabbihoz, és a békülés elsı gesztusaként lemossa a kocsiját. Másnap éjszaka nagy zúgást hall az udvarában, kinéz, látja, hogy a rabbi éppen vágja le a kocsijának a kipufogócsövét. Ráordít a rabbira: – Mit csinálsz, te istentelen? – Tegnap te keresztelted meg az én kocsimat, ma én metélem körül a tiedet!
3
A
GÖDÖLLİI
REFORMÁTUS
EGYHÁZKÖZSÉG
HÍRLEVELE
ELÉG EGY PÁR LÁBNYOM… Bizonyságtétel Anyák napján Amikor megkértek rá, hogy az anyák napi istentisztelet alatt beszéljek, mint négy gyerekes édesanya, az igazat megvallva a hátam közepére sem kívántam az ilyen fajta szereplést, de azért nem jutott eszembe visszautasítani, mert arra gondoltam, hogy ha Jézus Krisztus meghalt értem a kereszten, akkor ez a legkevesebb dolog, amit tehetek, hogy 5-10 percet beszélek Róla. Az anyaságot én a mai felfogástól és divattól eltérıen igen korán kezdtem, 20 évesen férjhez mentem, és rá egy évre megszületett elsı gyermekünk. Többször megkaptam másoktól, hogy milyen ırült dolog ilyen fiatalon családot alapítani és miért nem élvezem inkább még a fiatalságomat és az életet. Én ezt az egészet nem így gondoltam, mivel magam is nagycsaládban nıttem fel 4. gyerekként és úgy éreztem, hogy Isten ezt jelölte ki számomra. Jó anya egy segítı társsal és egy erıs segítıkész családdal tudok lenni, de ez a kettı mit sem érne anélkül a tudat nélkül, hogy tudom, az Isten mindig gondot visel ránk és soha nem hagy el bennünket. Nagymamámtól azt láttuk gyerekként, hogy a családot mindig összegyőjtötte és évente többször is együtt voltunk. Igaz ezt kamaszként nem igazán „díjaztuk” és lázadtunk ellene. Késıbb felnıtt fejjel rájöttem, mikor már nekem is ott voltak a gyerekek, hogy anyaként a családot is meg kell nekik adnom. Szerintem ez azért nagyon fontos, mert amikor majd felnınek, bármi történjen is velük, érezzék azt, hogy mindig lesz valaki, akire számíthatnak. Édesanyámat példaképnek tekintem önfeláldozásból, mivel egyedül nevelt bennünket, és soha semmiben nem szenvedtünk hiányt, inkább magától vett el, nehogy nekünk ne legyen. A lehetı legjobbat kaptuk tıle azzal, hogy gyerekként elvitt minket a templomba. Próbáljuk egyformán nevelni a gyerekeinket, de az ember sohasem tudhatja mi lesz a végeredmény. Istenben bízva és kérve İt lehet reménységünk, hogy jó úton haladunk. Sokszor beleestem abba a hibába, hogy az én terveimet, álmaimat vetítettem rájuk, és ezeket akartam megvalósítani bennük. De ık külön kis emberkék, akik nem azért születtek, hogy az én terveimet valósítsák meg, hanem azért, hogy Isten tervét valósítsák meg ebben a világban. Senkinek nem szabad elfelejteni, hogy a gyerek az Isten ajándéka és nem a tulajdonunk. Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyrıl sem az Isten. Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti öt verébnél értékesebbek vagytok! (Lukács,12:6,7) Ehhez az igéhez egy történetet szeretnék elmesélni, ami két évvel ezelıtt történt a középsı lányommal. A gyülekezeti családos napra mentek biciklivel, és a nıvérem kísérte ıket. Tudni kell errıl a kislányomról, hogy vele mindig történik valami... Ezért a nıvérem, aki egyben a keresztanyja is, egész nap rettegett érte, hogy épségben hazahozza. Nem is történt semmi; épen, egészségesen jöttek haza tele élményekkel. Itthon még kimentek a kertbe játszani, de 10 perc múlva jött fel ordítva, vérzı fejjel. Ugyanis az történt, hogy az építkezésbıl megmaradt egyik betontéglába megbotlott, és beverte a fejét. Hétvége lévén rohantunk Pestre az ügyeletes kórházba. Útközben teljesen kétségbe voltam esve, és arra gondoltam, hogy lehet, mire beérünk a kórházba, akár el is vérezhet az autóban. Ahogyan így magamba roskadva sírtam, egyszer csak hátulról megszólalt a kislányom: - Édesanya ne sírjál! Ne félj, nem lesz semmi baj! Ez a történet nekem két dolgot is megmutatott. Egyik az, hogy a gyermeki hit milyen erıs és tiszta, sokszor minket, anyákat is megszégyenít. A másik, hogy mi szülık, keresztszülık, nagyszülık hajlamosak vagyunk állandóan
4
A
GÖDÖLLİI
REFORMÁTUS
EGYHÁZKÖZSÉG
HÍRLEVELE
rettegni a gyerekeinkért, és azt hisszük, hogy csak mi tudjuk ıket megóvni mindentıl… Pedig ez olyan mintha Istennek hátat fordítanánk, vagy azt mondanánk, hogy igen, Istenem, szeretünk téged, de nem bízunk benned. Sokkal jobb lenne, ha Rá bíznánk magunkat, gyerekeinket és családunkat is. A férjem külföldön dolgozik, és amikor született a 4. gyerekünk, 3 hónapos volt a pici baba, és vissza kellett utaznia. Ez életemnek egy nehezebb idıszaka volt, mivel ott volt a kisbaba, akihez éjszaka többször is fel kellett kelni. Az egyik lányom elsı osztályba ment, a másik is iskolás volt és a kisfiúnk, aki óvodás. Ebben az idıben találtam otthon egy verset, amit még a Szente Péter bácsitól kaptam. Amikor elolvastam, tudtam, és azóta is tudom, hogy bármi is történjen velünk vagy a családunkkal, jó vagy rossz, Isten mindig ott áll mellettünk, fogja a kezünket és nem kell semmitıl sem félnünk! Kányainé Szobonya Apollónia gyülekezeti tag
L Á B N Y O M O K Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam, s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk: Két pár lábnyom a parti homokon, ahogy İ mindig ott járt énvelem. De ahogy az út végén visszanéztem, itt-amott csak egy pár lábnyoma látszott, Éppen ahol az életem próbás, nehéz volt, sorsom mostoha. Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz: Amikor életem kezedbe tettem s követıdnek szegıdtem Mesterem, Azt ígérted soha nem hagysz el engem, minden nap ott leszel velem. S most visszanézve, a legnehezebb úton, legkínosabb napokon át Mégsem látom szent lábad nyomát! Csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen. Elhagytál a legnagyobb ínségben?” Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett: Gyermekem sose hagytalak el téged! Azokon a nehéz napokon át Azért látod csak egy pár láb nyomát, Mert a legsúlyosabb próbák alatt Téged vállamon hordoztalak!
VICC SAROK NÓÉ ÉS A HALAK A tanító néni kérdezi a gyerekeket hittan órán, és próbálja közelebb hozni a történetet a csemetéknek. - Pistike, mit gondolsz, Noé sokat pecázott mikor a bárkán voltak? - Nem hiszem - mondja Pistike - mennyit lehet pecázni két kukaccal?!
EZEK NEM VICCELNEK A maffiafınök fia állandóan rossz jegyeket hoz haza az iskolából, az apja megfenyegeti: - Ha ilyen rosszul tanulsz, akkor beíratlak egy keresztény iskolába! A gyerek csak nem tanul jobban, ezért beíratják a másik iskolába. Ettıl kezdve állandóan csak ötösöket hoz. Az apja meg is kérdi: - A régi iskolában rossz tanuló voltál. Mi történt? - Jaj, ne is kérdezd apa! Megyek az iskolába, az iskola elıtt ott egy ember, keresztre feszítve. Bemegyek a kapun, szinten ott egy ember keresztre feszítve. Bemegyek az osztályba, a katedra felett szinten ott egy ember keresztre feszítve! Te apa, ezek nem viccelnek!
5
A
GÖDÖLLİI
REFORMÁTUS
EGYHÁZKÖZSÉG
HÍRLEVELE
ÉN IS EMBER VAGYOK Hamar István válogatott igehirdetései A könyv címadó igehirdetését a szerzı albertirsai beiktatásán mondta el. Ebben sőrítve olvashatjuk egész lelkipásztori ars poeticáját, amelyet aztán késıbb Szolnokon is volt módja kiteljesíteni, ahol feleségével együtt harminc esztendın keresztül szolgáltak. Isten iránti mély alázatra vall, amint egy új szolgálati helyre érkezı lelkipásztor Péter apostolnak Kornéliusszal való találkozásakor mondott szavait választja beköszönı igehirdetése vezérgondolatának. „Amint Péter be akart lépni, Kornéliusz elébe ment, a lábaihoz borult, és imádni akarta. Péter azonban felemelte, és így szólt hozzá: Állj fel, én is ember vagyok!” (ApCsel 10: 25-26) A Bibliából ismerjük, hogy Péter erre a találkozásra kettıs indíttatás által érkezett. Egyrészt hívták Kornéliusz követei, másrészt erre indította álombeli látomása. Ez a kettıs ösztönzés tette Pétert bizonyossá abban, hogy isteni küldetést teljesít. Ám azt is tudta, hogy nem lehet imádat tárgya, ı is csak ember; még ha isteni küldetésben jár is. Pontosan tudta tehát, hogy hol a helye a folyamatban. A kötet további 25 igehirdetést foglal magába: Ószövetség, Újszövetség és Tanítványok szerinti tematikai tagolásban. Mindbıl sugárzik a lelkipásztori alázat, a célirányos, tiszta fogalmazás, a magyar nyelv széles ismerete és ékes használata. Igehirdetés mind, a szó legszorosabb értelmében! Ezért is ajánlom ezt a könyvet olvasásra kicsinek és nagynak egyaránt. Befejezésül idézem a címadó igehirdetés egyik fı gondolatát: „Az én szolgálatom értelmét abban látom, hogy mindazokat, akikkel lelkipásztori munkám során találkozom, akikkel beszélgetek, s akik várakozással tekintenek rám, el tudjam vezetni ahhoz, aki valóban tud rajtuk segíteni; akinek én csak a követe, bojtárja vagyok; akinek nem vagyok méltó saruja szíját megoldani.” P. Tóth Zoltán presbiter Hamar István: Én is ember vagyok, könyvasztalunknál megrendelhetı!
ANYAKÖNYVI HÍREK március 17. – május 25.
KERESZTELÉSEK JUBILÁLÓK (50 éve konfirmáltak)
Szıke Lóránt Mészöly Benedek Nagy Norbert Attila Berecki Dávid Levente
Tadics Lajosné sz. Kánai Éva, Dr Heltai György
KONFIRMÁLTAK Kovács Borbála, Végh Adrienn, Varga Dorottya, Zombor Dorottya, Székelyhidi Blanka, Balogh Blanka, Balogh Annamária, Tauber Pálma, Kiss Alexa, Besse Gabriella, Gál Nóra, Túróczi Fanni, Kinde Zsófia, Batizi Bence, Zsoldos Péter, Erdıs Barnabás, Darász Döme, Teszáry Miklós, Szőcs Kristóf, Somogyi Bence, Grecmajer Tibor, Schmutzer László Zsolt, Balogh Márton, Lados Mihály, Magyariné Szávai Krisztina, Batizi Sándor, Nagyné Molnár Melinda, Mészáros Ildikó, Almási Lajos, Méderné Kıvágó Éva
TEMETÉSEK † Szilágyi János 03.21. │ Pankotai Ernıné sz. Kardalos Margit 03.25. │ Sándor Mihály 04.01. │ Frank Jánosné sz. Kardalos Irma 04.11. │ Tar Sándor 04.16. │ Mersány Andrea 05.09. │ Sólyom Gyula 05.19.
6
A
GÖDÖLLİI
REFORMÁTUS
EGYHÁZKÖZSÉG
HÍRLEVELE
“TE KATONÁD VOLTAM, ISTEN!” Istenes versek sorozat Balassi Bálint (1554–1594) Balassi a „vitézlı oskola” költıje, a magyar nyelvő líra magteremtıje és Ady Endre elıtt a magyar irodalom legnagyobb vallásos lírikusa. Életrajzi háttere kész regény: törökvész és királyi udvar; középkor és humanizmus; örök magyar határpör és világpolgári európaiság; égi és földi szerelem; martalóc durvaság és fennkölt halálba eksztatizáló vallásosság jellemzi. İ az, aki elıször leírta az „édes hazám” gyönyörő jelzıs szerkezetet – és utolsó szavai teszik hitelessé vallásos líráját: „Te katonád voltam, Isten!” Vitézi és szerelmi lírája is gazdag, de ezekben a versekben több a modorosság, az átvett olaszos forma és gondolat. Legjobb és legszemélyesebb alkotásai az istenes versek. Az igazi vallásos líra mélyen átélt, fı témája a bőnbánat. Ez jelen volt fél évszázad protestáns zsoltárköltészetében is. Balassi elıtt – a különbség az, hogy nála a gyülekezet helyett az egyén, a magányos lélek szólal meg. Több zsoltár-parafrázisa van – pl.: a 42. zs. – és több lengyel, horvát, török dallamra írt ima-verse is. Istenes versei közül kiemelkedik az ıszinte hangvételő, emberarcú könyörgés, az Adj már csendességet címő. ADJ MÁR CSEDNESSÉGET Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr! Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet, kit sok kín fúr!
Jóvoltod változást, gazdagságod fogyást ereszthet-é? Éngem, te szolgádat, mint régen sokakat, ébreszthet-é?
Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére, İrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd vesztségére!
Nem kell kételkednem, sıt jót reménlenem igéd szerint, Megadod kedvesen, mit ígérsz kegyesen hitem szerint.
Nem kicsiny munkával, fiad halálával váltottál meg, Kinek érdeméért most is szükségemet teljesíts meg!
Nyitsd fel hát karodnak, szentséges markodnak áldott zárját, Add meg életemnek, nyomorult fejemnek letört szárnyát;
Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága feljebb való, Irgalmad végtelen, de bőnöm éktelen s romlást valló.
Repülvén áldjalak, élvén imádjalak vétek nélkül! Kit jól gyakorolván haljak meg nyugodván bú s kín nélkül!
A lelki és testi nyugalomra váró költı – EMBER – vall az isteni bizonyosságról, akihez ıszinte türelmetlenséggel, sok meggyızı ellentéttel fordul. Emberarcú ez az Isten-kép, mert felemelkedhet HOZZÁ, párbeszédet folyathat VELE. Mégis vezetı Úrnak tekinti, aki úgy szövetségese az embernek, hogy meggyógyítja a „letört szárnyat”, akinek áldására szüksége van az embernek. Miért fontos nekünk, XXI. századi embereknek is ez az 1591-ben született himnuszos panasz-zsoltár? Mert Balassi elırevetíti a hit megerısödését, a lélek bőnbocsánatát és megváltását, megtisztulásának lehetıségét és a majdani halálban való nyugalmát. Snekszer Károlyné ny. tanár, gyülekezeti tag
7
A
GÖDÖLLİI
REFORMÁTUS
EGYHÁZKÖZSÉG
HÍRLEVELE
ZSIDÓ FIATALEMBERBİL KERESZTYÉN SZERZETES Ljudmila Ulickaja Daniel Stein, tolmács címő regényérıl
Tavaly a nemzetközi könyvfesztivál díszvendége volt Budapesten Ljudmila Ulickaja, az egyik legolvasottabb kortárs regényíró. Ulickaja nálunk is népes olvasótábornak örvend, legtöbb regényét magyarra is lefordították. Annál nagyobb öröm volt számomra, hogy amikor az ELTÉ-n tartott elıadása alkalmával Daniel Stein, tolmács címő legújabb regénye kapcsán személyes meggyızıdésérıl kérdezték, az írónı nyíltan bizonyságot tett keresztyén hitérıl. Ennél azonban ékesebb bizonysága hitének maga a regény. Ulickaja arra merészkedett, ami ma nem divat a modern irodalomban: egy keresztyén szentet, egy igazi hithıst tett meg fıszereplınek. És ebbıl nem valami szentimentális keresztyén rétegregény lett, hanem szerte a világon olvasott és értékelt, hiteles alkotás. Daniel Stein lengyel zsidó fiatalember a második világháborús zsidóüldözés idején németnek tetteti magát, a helyi Gestapo-tiszt tolmácsa lesz, náci egyenruhát visel, és e különös, bizarr színjáték segítségével több száz zsidót ment ki az emszki gettóból. Leleplezıdése után egy katolikus zárdában, nıvérnek öltözve húzza meg magát, ahol ráébred, hogy Isten együtt szenved a szenvedıkkel, és felismeri, hogy Jézus Krisztus a Messiás. Ezután Daniel karmelita szerzetes lesz, az izraeli Haifába költözik, ahol keresztény közösséget hoz létre és vezet halála napjáig, megszámlálhatatlanul sok emberre gyakorolva maradandó benyomást. Életét zsidók és keresztények, arabok és zsidók, és minden ellenségeskedı megbékítésének szenteli. És a jó hír: „Daniel” valóban létezett, úgy hívták, hogy Oswald Rufeisen, és valóban véghezvitte a regényben elbeszélt elképesztı cselekedetek többségét. Ulickaja maga is személyesen találkozott vele, a regény e találkozás és szorgalmas kutatómunka eredménye. Így ír tapasztalatáról: „Átutazóban voltam Moszkvában, úton Minszkbe. Leült a székbe, szandálba bújtatott lába alig ért le a földre. Nagyon barátságos volt, nagyon hétköznapi. És közben mégis éreztem, hogy valami történik – vagy a tetıt szedték le a fejünk fölül, vagy egy gömbvillám van a plafonon. Késıbb megértettem – ez az ember Isten közelében élt, s ez a közellét oly erıs volt, hogy mások is érzékelték.” A könyv csupa „dokumentumból” áll össze: történelmi személyek és kitalált szereplık leveleibıl, hivatalos iratokból, magnókazettáról lejegyzett interjúkból, visszaemlékezésekbıl. Több tucat szereplı és több tucat színhely (Németország, Lengyelország, Fehér Oroszország, Amerika, Izrael), s az idı-intervallum, amit a regény átfog, a huszadik század harmincas éveitıl egészen az évezred utolsó évtizedéig terjed. A szempontok sokfélesége adja a tanúbizonyság hitelességét: a kaleidoszkópszerő szöveget az tartja egyben, hogy életének egy pontján minden szereplı (az Államokba emigrált mővelt ateista orvostól kezdve a keleti ortodox vallási fanatikus házaspárig) érintkezik Daniel Steinnel és beszámol errıl a találkozásról. Daniel testvér, aki életében számtalanszor választotta a nehezebbik utat, aki úgy döntött, hogy a vallási és faji erıszak és háborúskodás tőzfészkébe, Izraelbe költözik, aki a zsidó sorsot keresztényként, katolikus papként vállalta fel, végül szimbolikus Tolmáccsá magasztosodik, akinek a testében, személyében egy emberöltı rövid pillanatára megvalósul a pünkösdi egység.
Tóth Sára gyülekezeti tag
A
GÖDÖLLİI
REFORMÁTUS
EGYHÁZKÖZSÉG
HÍRLEVELE
TESTVÉREK VAGYUNK – A NAGYIFI ÉLETÉRİL „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13,13) Azt a megtisztelı lehetıséget kaptam, hogy a több mint tizenöt éve létezı, húszas-harmincasok ifijérıl írhatok, amelynek én csak két éve vagyok tagja. Rajtam kívül talán bárki más autentikusabban tudna szólni ennek a közösségnek a történetérıl, ezért inkább a személyes kötıdésemrıl beszélek. Mindössze három éve lépett be Isten teljes közvetlenséggel az életembe. Fiatal és kamasz koromat öntudatlan, gyermeki vallásosságban töltöttem, így konfirmációm után templomba is csak hébe-hóba jártam Pest szívében, de ott kicsit idegenül éreztem magam. Már nagyon régóta kerestem a helyem, amikor 2007 nyarán Máriabesnyıre költöztünk, amely az egész család számára megújulást hozott. Mivel reformátusok vagyunk, és Tamást, meg Zoltánt is ismerjük régrıl, így természetes volt, hogy a Gödöllıi Református Gyülekezetbe kapcsolódunk be, mégis körülbelül egy évembe telt, amíg rávettem magam, hogy megnézzem az ifit. Sokat szorongtam és vívódtam amiatt, hogy vajon mennyire fogadnak el majd az itteniek fıvárosi és nem teljesen makulátlan múltam ellenére. Már az elsı alkalmon úgy tőnt, hogy beigazolódnak félelmeim, mivel részletesen kifaggattak, kicsoda-micsoda vagyok, de fordítva nem sok mindent tudtam meg. Meglepetve tapasztaltam, hogy itt nem teszik ki az emberek a kirakatba az érdemeiket, hanem egyen-egyenként kell kiásni lelkükbıl az érceket. Viszont kis idı elteltével egy kincsesbányában éreztem magam, amely azóta is egyre nagyobb csodálattal tölt el. Az áttörést, azt hiszem, a bizonyságtételem hozta meg, amikor Isten lebontotta védıbástyáimat, és ez visszhangra talált. Jelenleg már barátság-kezdeményeim is vannak, és bátran állíthatom, hogy nem érzem „jöttmentnek” magam ebben az összeszokott, jórészt az egész gyermekkorát együtt töltı csapatban. Jelenlétemmel igyekszem új színt csempészni a palettába és aktív, szolgáló tagként részt venni, talán nem haszontalanul. Most elıször vállaltam házigazda szerepet áprilistól a nyári idıszakig bezárólag, amely az alkalmak koordinálásából és a felkészülık megkeresésébıl áll. Ezt a rendszert nem régen frissítettük fel, amelyre a nagyifi életében bekövetkezett komoly változások miatt volt szükség. A korosztályunkból többen házasságot kötöttek vagy elköltöztek, így testben kicsit megfogyatkoztunk. Lélekben azonban sokunk számára fontos, hogy megmaradjunk, mivel nincs más helyi lehetıségünk arra, hogy testvéri közösségben Igét olvassunk, és megosszuk egymással örömeinket, terheinket, illetve szabad idınket is szívesen töltsük együtt. Többen még Budapestrıl is visszajárnak, hogy erısítsék gyökereiket. Emellett jó kapcsolatot tartunk a szadai katolikus ifivel, amelynek tagjaival a legutóbbi szilvesztert közösen töltöttük Bükkszéken. A gyülekezettıl szeretnénk imatámogatást kérni további mőködésünkhöz. Szeretettel várunk minden kedves érdeklıdıt, nem csak hívı, újonnan érkezett fıiskolás, egyetemista vagy már dolgozó fiatalt énekléssel, bibliaolvasással, egy-egy érdekes könyv vagy téma megbeszélésével és filmnézéssel töltött alkalmainkra, amelyeket péntekenként 20 óra 30-tól tartunk az ifjúsági vagy gyülekezeti teremben! Élı példa vagyok rá, hogy kívülrıl is be lehet kapcsolódni, és jó idetartozni! A csapat szimpatikus vonása még, hogy péntek estéit és egyéb közösségi rendezvényeit (bográcsozás, kirándulás, sportolás, kiállítás látogatás, szalonnasütés) baráti hangulatban, teljesen önállóan, magának szervezi. Ahhoz minden résztvevı tevékenyen hozzájárulhat, valamint a gyülekezeti szolgálatokban is nagy számban és stabilan képviselteti magát a küszöbön álló családalapítások ellenére. A jövıben ehhez szintén segítséget kérünk és várunk a fiatalabbaktól! Mindannyiunk nevében írom, hogy hálás vagyok Istennek, amiért ebbe a közösségbe vezetett, ahol végre otthonra leltem! Sok értékes embert ismerhettem meg, akik színes egyéniségek! Köszönöm az Úrnak, hogy már ilyen régóta éltet, táplál és lelkileg alakít bennünket egymás által! Most talán rajtunk a sor, hogy ebbıl valamit visszaadjunk, de jó tudni, hogy mindez nem a mi kezünkben van! Bátorításként álljon itt: „Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyőlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük." (Mt 18, 19–20) Detzky Panni nagyifis
9
A
GÖDÖLLİI
REFORMÁTUS
EGYHÁZKÖZSÉG
HÍRLEVELE
HOGY LESZ TUDÁS A KÉPESSÉGBİL? Kiváló eredményeink az országos kompetenciamérésben Bajusz Árpádné igazgató asszony a Líceum legutóbbi igazgató tanácsi ülésén örömmel újságolta az intézmény szép eredményeit, amelyeket az országos kompetenciamérésben értek el. Szeretnénk ezt egy kicsit részletesebben is bemutatni olvasóinknak; ám ehhez néhány dolgot érdemes lenne elızetesen tisztázni. Elıször is mit takar az oktatásban a kompetencia fogalma? Olyan készségek és képességek értendık alatta, melyeknek birtokában a diák képes az önálló tanulásra, problémamegoldásra, a ma olyan sokat hangoztatott „egy életen át tartó tanulás”-hoz szükséges képességek megszerzése. Hogy történik maga a felmérés, és mikori adatokról beszélünk? A felmérés országosan kötelezı minden típusú iskola 4., 6., 8. és 10. évfolyama számára anyanyelvbıl és matematikából, a Líceum esetében ez a 8. és 10. évfolyamot érinti. Május végén zajlanak ezek a vizsgák, képzett mérıbiztosok végzik, a diákok kódszámmal szerepelnek, így az objektivitás teljes mértékben megvalósul. Az elızı májusban végzett eredményeket kaptuk meg most tavasszal, s vettük nagy csodálkozással és örömmel a számunkra nagyon is dicsı eredményt. A képességeket vagy a tudást méri a rendszer? A rendszer képességeket mér, a matematika területén elsısorban a logikai készségeket, anyanyelvnél pedig a szövegértésen van a hangsúly. Az így nyert adatok mennyiben minısítik a tanárok munkáját és mennyiben a diákokét? Vannak született tehetségek, akiknél ezek a kompetenciák alapvetıen mőködnek; aztán egy másik szempont, hogy a készségek kialakítása már sokkal korábban elkezdıdik, mint ahogy a diákok hozzánk kerülnek. Végül biztosan a tanári munkánkat is tükrözik az elért eredmények, ez a hozzáadott pedagógiai értékben nyilvánul meg. Az országos összevetésben hogyan lehet értékelni a Líceum eredményeit? Ezt nem tudom megmondani, ilyen szempontból nem néztük az eredményeket, mert az iskolákat csak egyenként lehet lekérdezni, s ez rengeteg idı lenne. Akinek van kedve, megtekintheti az alábbi helyen: www.kir.hu Hol a helye a Líceumnak egyházunk oktatási intézményei között? A 2009-es felmérés adatai szerint iskolánk a református középiskolák között a Baár-Madassal holtversenyben az elsı. Szinte magunk is alig hittük ezt el, annyira meghaladta legpozitívabb várakozásainkat. Milyen következtetések vonhatók le a legutóbbi felmérési eredményekbıl, milyen feladatokat lát a jövıre nézve? Természetesen, boldogok vagyunk az elérteket illetıen, azonban semmi újat nem tudunk mondani. Folytatjuk oktatói-nevelıi munkánkat éppen úgy, ahogyan eddig tettük. Munkatársaimmal együtt azon dolgozunk, hogy diákjaink komolyan vegyék ezt a felmérést, és felkészültségük meg teljesítményük ezen a színvonalon mozogjon a továbbiakban is. Azt mindenképpen szeretném még hozzáfőzni, hogy a Líceum továbbra is kiemelten fontosnak tartja a tárgyi tudás és mőveltség kellı szintő megszerzését, mert ez teszi az embert igazán értékessé, méltóvá. P. Tóth Zoltán presbiter
10
A
GÖDÖLLİI
REFORMÁTUS
EGYHÁZKÖZSÉG
HÍRLEVELE
“A SZÉPSÉG SUGÁRZÁS…” A szövı-hímzı mőhelyben Kunszt Veronikával „…a szépség sugárzás. Isten lelkének megszentelı kisugárzása a teremtett világra”- jutnak eszembe Simon András sorai, amikor körültekintek a Gödöllıi Református Gyülekezet II. emeleti szobájában a szépséges szıttesek között. Vasárnaponként a kicsi gyermekek istentiszteletét tartják itt, pénteken 4 és 8 óra között pedig a hímzı-szövı szakkör foglalkozásait. Kunszt Veronika, hímzı-szövı népi iparmővész, a Gödöllı Kultúrájáért díj tulajdonosa a szakkör vezetıje. Gyülekezetünkben áldozatos munkája már a gyermekekkel való foglalkozásokkal kezdıdik. Karácsonyra textilre hímzett díszek kerültek ki kezük alól, húsvét elıtt tojást festettek együtt. Gyülekezeti napon gyöngyfőzés, gyöngyhímzés, körmönfonások, madzagszövések, könyvjelzık kápráztatták el a szülıket. A nyári táborban a kézmőves foglalkozásokon találkoznak újra. A szövı-hímzı szakkör munkája októbertıl júniusig tart. Nemcsak az öltések és szövések technikáját tanuljuk meg, hanem gyarapodik tudásunk honismeretbıl, népi textilmővészetbıl is. Foglalkozás közben Veronika bemutatja a történelmi Magyarország szinte minden tájegységének hímzés és szıttes kultúráját, motívumkincsét. İ maga tervezi meg egyénenként minden résztvevı számára az elkészítendı munkát – megbeszélés alapján – az eredeti technika és lépték figyelembevételével. – Sokféle és sokszínő alkotás került ki az év folyamán a szakkör tagjainak kezei közül… – Igen, különbözı tájegységek motívumai jelentek meg a faliszınyegeken, padlószınyegeken, tarisznyákon, párnákon a sima csíkostól a székely festékesig, szedettes, rozmaringos, villámos, madárkás minták. Kalotaszegi kisírásossal, mezıségi, széki, Galga menti, kalocsai hímzéssel díszítettünk Biblia- és zsoltárfedél borítókat, kis és nagy asztalterítıket, díszzsebkendıket és más textíliákat. A csoport létszáma 12–15 fı között mozgott. Az elmúlt években tagjaink szıtteseket, az idén pedig egyik résztvevınk hímzést készített ajándékba egyházunknak. Szeretettel várunk minden érdeklıdıt a következı tanévben is, október elsı péntekjétıl. A szövı-hímzı foglalkozás meghitt, közösségteremtı lehetıség, igazi mőhely, amit magam is megtapasztaltam. Díja nincs, csak az anyagot kell megvenni. Itt a textilmővész, Kunszt Veronika adja idejét, végtelen türelmét, tudását és önmagát. Lábadiné Kedves Klára gyülekezeti tag
KÁNTORKONCERT, SZERETETHÍD,… Beszámolók az elmúlt hónapokról
Ökumenikus kántorkoncert. Állandó változásban lévı világunkban már azt is hajlamosak vagyunk hagyománynak tekinteni, ha egy program – többé-kevésbé hasonló módon és tartalommal – túléli az egyszeriséget, és egy következı elıadást is megér! Valljuk be, pontosan az állandó változás okozta bizonytalanságérzet is táplálja bennünk a hagyományok iránti vágyat. Nos, úgy látjuk, a kántorkoncert jó úton van a hagyománnyá nemesedés felé. Ebben az évben – a tavalyi elsı koncert nagy sikerének köszönhetıen – akkora elızetes érdeklıdés elızte meg, hogy március 17-én az Erzsébet Szálló
11
A
GÖDÖLLİI
REFORMÁTUS
EGYHÁZKÖZSÉG
HÍRLEVELE
dísztermében, 18-án pedig a királyi kastélyban eleve két elıadást kellett tervezni. Mindkettı telt házasan nagy közönségsikert aratott. Láthatóan nagy az érdeklıdés a liturgikus egyházi énekek évszázados, évezredes értékeinek megismerése iránt, amelyek nemcsak vallási vonatkozású, hanem egyszersmind általános zenei értékek is, és koncertszerő elıadásuk egybegyőjti a különbözı felekezető s egyben zeneszeretı embereket. Felemelı élmény volt hallgatni a tíz különbözı vallású, felekezető kántort, amint együtt, egymásra figyelve, egymás stílusát elfogadva mővészi színvonalon elıadták a közös Istenünket dicsıítı, csodálatos zsoltárokat, liturgikus énekeket!
Könyvajándékozás a Városi Könyvtárnak. A kommunikációs bizottság 2010. évi munkatervének megfelelıen felvettük a kapcsolatot városunk könyvtárával; azzal a szándékkal, hogy megajándékozzuk ıket néhány könyvvel. Arra gondoltunk, hogy szívesen bıvítenénk a könyvtár állományát olyan szakirodalommal, amely a számtalan életmód tematikájú könyv mellett a közösségi életmód megismerésében segítheti a könyvtár olvasóközönségét. Könyvasztalunk kínálatából ezért olyan mőveket válogattunk, amelyekben avatott szerzık szólnak a családi életrıl, a kamaszkor nehézségeirıl, a közösségi viselkedés normáiról, határairól. A könyvtár igazgatója – Fülöp Attiláné – szívesen fogadta kezdeményezésünket, akciónkat méltató, ajánló közleményük a honlapjukon olvasható. (http://www.gvkik.hu/konyvtar/felhivasok-hirek/konyveket-kaptunk-/) Megállapodtunk a további együttmőködésben, amelynek az is része, hogy gyülekezetünk Hírleveleinek példányait befogadják, folyóirat szekciójukban elérhetıvé teszik.
Szeretethíd. A pünkösd elıtti hét váratlanul hővös és esıs volt; olyannyira, hogy a valkói rétre tervezett gyülekezeti napot nem is tarthattuk meg. Ilyen elızmények után erısen fürkésztük az eget május 22-én – szombaton – reggel, hogy a gödöllıi szociális otthon lakóival tervezett kirándulásunkat vajon szárazon megússzuk-e. Nos, ezúttal nem volt ok az aggodalomra; gyönyörő idıben toltuk ki az otthon kerekes székes lakóit az Úrréti-tóhoz. Itt közös áhítatot tartottunk, és süteményekkel, helyben készített gyümölcssalátával vendégeltük meg ıket az országos Szeretethíd mozgalom keretében. Voltak olyan testvéreink, akik személyesen nem tudtak ugyan részt venni, de küldtek egy-egy tál süteményt. Mivel az áhítat témája az emberhalászat volt, a beszélgetı párokat stílusosan egy halászhálóból sorsoltuk össze. Így tudtuk meg többek között azt is, hogy az egyik otthonban lakónak – Éva néninek – épp néhány órája született meg elsı dédunokája: Emma! Igen nagy örömöt jelentett, hogy gyülekezetünk több fiatal családja is teljes létszámban részt vett! A gyermekek most közelrıl láthatták azokat a kerekesszékhez kötött otthonban lakókat, akik számára hatalmas dolog minden ehhez hasonló esemény, amely kimozdítja ıket a mindennapokból. Talán arra is ráérezhettek, hogy milyen jó egy kis szeretet adni!
Konfirmáció. Gyülekezetünkben az elmúlt években 13-ról 14 évre emeltük a konfirmáció korhatárát; annak érdekében, hogy valamivel érettebb korban találkozzanak gyermekeink a hitélet ezen önálló döntést igénylı mozzanatával. A május 16-án lebonyolított vizsgán a presbitérium is meggyızıdhetett arról, hogy a konfirmandusok jelentıs részben jól értik a konfirmáció lényegét; néhányuk igazi felelıs gondolkodásról tett tanúbizonyságot. Nemcsak az elsajátított tudásról, hanem a hittel kapcsolatos önálló gondolataikról is számot adtak. A presbitérium – elfogadva a vizsgát – hozzájárult ahhoz, hogy a gyülekezet elıtt konfirmációs fogadalmat tegyenek. Erre pünkösd vasárnap, ünnepi istentisztelet keretében került sor, amikor 11 fiú és 12 leány állt meg az Úr asztala elıtt, hogy fogadalmat tegyen, fogadja Isten áldását, átvegye a konfirmációs emléklapot, valamint a gyülekezet ajándékát: egy-egy Bibliát. Velük együtt tett
12
A
GÖDÖLLİI
REFORMÁTUS
EGYHÁZKÖZSÉG
HÍRLEVELE
fogadalmat nyolc felnıtt konfirmandus is, akik közül hárman ez alkalommal keresztelkedtek meg. Ezúttal ketten voltak, akik 50 évvel ezelıtt konfirmáltak, és most megújították konfirmációs fogadalmukat: Kánai Éva és dr. Heltai György. A frissen konfirmáltak életükben elıször járulhattak az Úr asztalához és részesülhettek a szent jegyekben.
Gazdagréti Református Gyülekezet – „tanulmányút”. A presbitérium célja, hogy gyülekezeti életünk egyre inkább fejlıdjön, ezért május 16-án lelkipásztorunk javaslatára mintegy 15-en (fiatalok és idısebbek, presbiterek és nem presbiterek) felkerekedtünk, s részt vettünk Budán, Gazdagréten a vasárnap délelıtti istentiszteleten. Az ottani református gyülekezettıl sok mindent tanulhatunk: reformátusnak maradva, azonban modern formában igyekeznek megszólítani az embereket. A zene szempontjából: a templomépítés során orgonára nem tudtak (s részben nem is akartak) költeni, ezért az éneklést más hangszerekkel (pl. fuvola, zongora, gitár, hegedő) kísérik. Egyaránt énekeltünk énekeskönyvi és modern dalokat. Az emberek láthatóan szeretik ezt, s nekünk is tetszett, Isten tudtuk talán még inkább dicsérni. Az istentisztelet után a gyülekezet vendégei voltunk ebédre, majd két csoportban kérdezhettünk: az éneklésrıl ill. arról, hogy ık hogyan szólítják meg az embereket. Utóbbi tekintetében náluk az ún. „Alfa kurzus” nagyon bevált, a felnıtt konfirmálók döntı többsége elıször egy ilyen alkalom sorozaton vett részt, utána akart csatlakozni a gyülekezethez. Tapasztalataikat és javaslataikat meghallgatva a nálunk jelenleg szokásos „evangelizációs” igehirdetés sorozat mellett ebben látjuk azt a missziós formát, amit szeretnénk egyre inkább használni az egyházon kívülállók eléréséhez. İsztıl várhatóan elindítunk egy alfa csoportot; és az éneklésben is szeretnék a jó dolgokat egyre inkább átvenni.
European Leadership Forum – Eger. Már harmadik alkalommal vettem részt (Bakó Csaba) egy nemzetközi keresztény konferencián Egerben. Az 500 résztvevı 30 országból érkezett, hogy a közel egy hét során számos olyan dolgot tanuljon, ami jelentıs mértékben segítheti a szolgálatát. Lelkészek, keresztény szervezetek vezetıi, presbiterek és más, szolgálatokat vállaló hívı emberek nagyságrendileg 100 elıadás közül választhattak, igen sokféle témában: vezetés (pl. hogyan menedzseljünk hatékonyan embereket), lelkigondozás (pl. hogyan segítsünk depresszióval vagy épp szexuális problémákkal küszködıket), hitvédelem, evangelizáció (pl. a posztmodern gondolkodástól az intuícionizmusig; hogyan használjuk a médiát), mővészetek, egyháztörténet (pl. Kálvin és az igehirdetés, éneklés) – hogy csak néhány példát említsek. A reggeli igehirdetéseket egy spanyol pszichológus tartotta. A nap során is nemzetközileg ismert elıadókkal voltunk „elkényeztetve”, s az elıadások közötti szünetekben pedig a több száz angol nyelvő, kedvezményes árú könyvekbıl vehettünk. Nagy élmény volt e hét, rengeteget tanultam. Ha nem angolul lenne, minden szolgálónak, presbiternek érdemes lenne részt vennie, talán a legszínvonalasabb ilyen jellegő keresztény konferencia Európában. Ha valaki jól tud angolul, szóljon, szívesen mesélek még. Jövıre is májusban lesz, ismét Egerben.
Kórushangverseny: Gyülekezetünk kórusa – a gödöllıi városi vegyeskarral és a többi egyházak énekkaraival együtt – nagy sikert arató hangversenyt adott a máriabesnyıi katolikus templomban június 5-én. Heinrich Schütz: A farizeus és a vámszedı címő kisoratóriumát követıen Gárdonyi Zoltán: A tékozló fiú címő mőve hangzott fel az igen jó akusztikájú templomban. Felemelı élmény kórusban énekelni, és még felemelıbb, hogy ezt most is Isten dicsıségére tehettük!
Az Igazgató Tanács ösztöndíjának nyertesei: A Líceum Igazgató Tanácsának ösztöndíjára ebben a tanévben is többen nyújtottak be pályázatot. Az idegen nyelvi ösztöndíj nyertese Füzi Gábor 12. osztályos tanuló, míg a tanulmányi ösztöndíj nyertese – immár második alkalommal – Hamar Éva lett, aki a 11. évfolyamra jár.
13
A
GÖDÖLLİI
REFORMÁTUS
EGYHÁZKÖZSÉG
HÍRLEVELE
FİBB GYÜLEKEZETI ALKALMAK RR EE NN DD SS ZZ EE RR EE SS
AA LL KK AA LL MM AA KK ::
Kórus próbák: vasárnap 9:00 óra (templom) Istentisztelet: vasárnap 10:00 (templom) Gyermek istentisztelet: vasárnap 10:00 (gyülekezeti és ifjúsági terem) Ifjúsági körök: Nyári szünet Biblia-iskola: Nyári szünet 50-60 év körüliek bibliaköre („Örökzöld” Bibliakör) – Nyári szünet (szeptembertıl újraindul: minden hónap elsı és harmadik péntek 17:00 óra). Minden hónap elsı vasárnap úrvacsora, Minden hónap utolsó vasárnap presbiteri győlés. Gyülekezeti bibliaóra: szerda 18:00 (gyülekezeti terem) Ifjú házasok köre: minden hónap második vasárnapja 15:00 Baba-mama kör: szerda 10:00-12:00 (ifjúsági terem) (idıpont egyeztetés Baloghné Fekete Évával) Házi bibliakörök: ÚJ CSOPORT INDUL ÉRDEKLİDİKNEK csütörtök 19:00-tıl, bıvebb információ Balogh Tamástól. A házi bibliakörök egy része a nyár során szünetel, a szokásos idıpontok: Bak János és felesége (Csütörtök 18:00, alvég - Lovarda u.), Weidl Tamás és Trixi (Csütörtök 18:00, alvég – Tavaszmezı u.), Boros Gyula lelkipásztor és felesége (Hétfı 18:00, Kırösfıi u.) és Balogh Tamás lelkipásztor és felesége (Hétfı 18:00, Szabadság tér 8.). Érdeklıdni a lelkészhivatalban vagy a vezetıknél lehet (elérhetıségük a hivatalban megkapható). Népi hímzés, szövés oktatás minden pénteken 19:00-20:00 óra között a II. emeleten Kunszt Veronika vezetésével
J Ú N I U S - J Ú L I U S
Jún. 21 – 23. Mini ifi nyári tábor (Bükkszék) (12 évesek)
Jún. 23 – 26. Konfirmandus nyári tábor (Bükkszék)
Jún. 28 – Júl. 2. Dezsı ifi (15+) (Balatonszabadi)
Jún. 28 – Júl. 2. Napközis tábor
Júl. 4 – Júl. 10. Gyülekezeti tábor (Sátoraljaújhely)
Júl. 19 – Júl. 23. Angol tábor
P R O G R A M O K
Az alkalmakra mindenkit sok szeretettel várunk! Bıvebben érdeklıdhet a 28-410-191-es számon. Bıvebb információ telefonon, emailen (
[email protected]) vagy személyesen a hivatalban. HONLAPUNK A megújult honlapon további információ található a legfrissebb hírekrıl ill. korábbi alkalmakról; gyülekezeti csendes napok, sítábor, gyülekezeti féléves programterv:
www.refgodollo.hu
I M P R E S S Z U M Nyári KÖSZÖNTŐ – a Gödöllői Református Egyházközség kiadványa– 2010 nyara; VI. évfolyam 2. szám Felelős kiadó: Balogh Tamás lelkipásztor ● Főszerkesztő: P.Tóth Zoltán, Bakó Csaba ● Design: Bakó Csaba, Györke Erzsébet Szerkesztők: Dányi Krisztián, Greif Péter, Györke Erzsébet ● Terjesztés: Bak Gábor, Greif Péter Lektor: dr. Lábadiné Kedves Klára Megjelent: 1050 példányban (a Kommunikációs bizottság gondozásában) Következő lapszámunk várható megjelenése: szeptember 26. Cím: 2100 Gödöllő, Szabadság tér 9. Tel.: (28) 410-191 Internet: http://refgodollo.hu E-mail:
[email protected] Gyülekezetünk számlaszáma: 10700196-44800507-52100008
14
