VÍZÜGYEK ( IS ) 2015.04.22.: A FÖLD NAPJA VIZEKEN INNEN ÉS TÚL --- BOLDOGASSZONY ANYÁNK [ az alábbi e-mail levélváltás folyó idő béli sorrendje a geológiai réteg-lerakódás avagy a régészeti korok szerinti volt: alulról felfelé, ld. számozás, ill. ↑; javaslom e sorrendben olvasni ]
2b) B.S. válasza „Tétszentkútra” /2015.04.12.: Kedves “Pista, pá! ( szótagcserével: pápista* )” Ecsémuram! [ --- a “bi-gott” az “2istenes”?! ] *[ ”pápista” = „a római pápához tartozó” --- a római ( és a görög ) katholikusok „beceneve” az újkor kezdete óta a magyar protestánsok, főként a reformátusok körében; a „válasz-becenév” a reformátusokra a Kálvin János reformátor nevéből származó kálvinistából lett „kálomista” ];
A forrás = geológiai jelenség, ha az ember nem piszkál bele, a léte is geológia-függő: jön egy kis földrengés vagy rétegcsuszamlás, oszt vó’t-nincs. A „pápisták” [ mármint azok, akik “beleolvasnak” a pápai iratokba, pl. az enciklikákba/pápai körlevelekbe ] egyetlenegy vatikáni ügyiratban sem találhatnak felszólítást, elvárás-megfogalmazást arra, hogy Máriában “társ-Megváltót” lássanak. Mária egyedisége abban van, hogy hittel és szabad akarattal igent mondott az Isten kegyelmi üdvtervében neki szánt történelmi küldetésre: (fel)vállalta páratlan rendeltetését, → ekkortól(!) - ”kegyelmet találtál az Istennél” ( Lk 1,28 és 30 ) kegyelembe fogadott /[ = kegyelemmel elárasztott ≠(!) „teljes”, „egész” ], e döntése által; nem pedig akként, hogy a Megváltó Jézus Krisztus kinyilatkoztatásaiban + egyszeri és tökéletes engesztelő váltság-áldozata elfogadását “visszaigazoló” feltámadásában Mária személyesen közreműködött volna. Máriára az Újszövetségi Szentírás béli iratok közül legkorábban Pál apostol ( Gal 4,4 skk.) utal, nevét nem említve: az egyenlő mértékben igaz/valóságos Isten és igaz/valóságos ember Jézus Krisztus, tehát Isten Fia »asszonytól született«, --- a hatalmas Pál-i hagyatékban az apostol konkrétan sehol nem említi Máriát, így a nevét sem írja le. János evangélistánál olvasható a kereszten haldokló igaz/valóságos ember Jézus Krisztus végrendelkezése, amelyben édesanyja földi jövőjét, a róla gondoskodást az - ekkorra Júdás árulása okán 11-re csökkent létszámú - apostoli közösségen belül az életkor szempontjából legfiatalabbra: János apostolra bízza ( Jn 19,25-27 ). Az Úr örök transzcendens jelenlétének ígérete »íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig« ( Mt 28,20 ) - , egyetemes áldás-osztását követő megdicsőülése/felmagasztalása/az ember által érzékelhető fizikai dimenziókból mennybemenetelének záróaktusa után a Jeruzsálem lakott részébe visszatérők ima-közösségében ott volt Mária is: a Nagypénteknek/Húsvétnak a Megváltó jelenlétét emberileg megtapasztalható eseménysorozatai végén ez az egyetlen eset, amikor Máriát említi az Írott Ige. A Szentírásból nem igazolható az az 586-tól ismert ábrázolás, hogy Pünkösdkor Mária a 12re kiegészült apostoli kar tagjai között állt, vagy középen ült, amint az Utolsó vacsora megjelenítésein Jézus Krisztus. A Szentírás szavait kiábrázolva az apostolokra lángnyelvek formájában töltetik ki az Igazság Lelke, ám utalás sincs arra a kései képiségre, hogy az Isten-személy Szent Lélek ekkor és itt galamb képében szállt Máriára, épp úgy, amint Isten Lelke a keresztséget felvevő Jézust Messiásként/Krisztusként mintegy beiktatva a Jordánnál. 1
Nagypéntekhez/Húsvéthoz képest közel 3 naptári évvel korábbiak Mária Szentírásban feljegyzett legkésőbbi szavai: az Úr legelső csodatétele kapcsán a kánai menyegzőn hangzottak el. Jézus Krisztus mintegy 3 évnyi teljes nyilvános tevékenysége,
áldozatbemutatása a kereszten, harmadnapra megtapasztalható feltámadása, utóbb mennybemenetele időszakában Mária egyetlenegy olyan mondatot sem mondott, amelyet üdvtörténeti jelentősége okán az Újszövetségi Szentírás szerzői megörökítettek volna. Mária halálának sem az időpontját, sem a helyszínét, sem egyéb körülményeit nem említik az Írott Ige szövegei: tehát a Jézus Krisztus igaz/valóságos emberi természete halálának és személyisége feltámadásának eseményével kortárs, és azt követő 2 nemzedéknyi időszak szent szerzőinek vagyis az Újszövetségi Szentírás szövegszerkesztőinek, köztük az apostolok* kanonizált írásos hagyatékának - egyike sem tartotta lényegesnek az ember(iség) üdvösségére irányuló krisztusi kijelentések, tanítások hirdetése és magyarázata szempontjából, vagy az ős-egyház kezdeti évtizedei kapcsán Mária Pünkösd után hátralévő életének, szavainak, majd halálának említését, tehát az utókor, a hívők ezekről szóló hiteles tájékoztatását. *A Mária öregkori gondozásával a keresztről megbízott János apostol sem, utódai sem.
A IV. sz.-i Apostoli Hitvallások [ a rövidebb: 325-ös, nikaiai, és a bővített/részletesebb: 381-es, konstantinápolyi ] - hangsúlyozva a Megváltó kettős természetét*, egyfelől bizonyságot tesznek arról, hogy: »fogantatott Szent Lélektől/megtestesült a Szent Lélek erejéből« --másfelől a megtestesült Jézus Krisztus történetiségét konkretizálják: »született Szűz Máriától, szenvedett Pontius Pilatus idején«. *Jézus Krisztus egyenlő mértékben igaz/valóságos Isten és igaz/valóságos ember természetéről van szó. A 431-es epheszoszi egyetemes zsinat rögzítette, hogy az Isten-személy Szent Lélek közreműködésével megtörtént fogantatást/megtestesülést követően Mária szülte meg a kettős természetű Megváltót. Mária csakis „a megtestesülése idején kettős természetű Isten-személyt” világra hozó asszony értelemben Isten(t)-szülő/Theotokosz ( is ). Tartva az Isten(t)-szülő/Isten Anyja → istenanya → (anya)istennő politheista torzulás lehetőségétől is, ill. Jézus Krisztus kettős természetét a többségtől eltérően értelmezve a nesztoriánusok Máriának - a Megváltó kettős természetéből az igaz/valóságos emberi természetére is utaló - Krisztus(t)szülő/Khrisztotokosz titulusát tartották helyesnek; → 431 = az 1. nagy egyház-szakadás. A Theotokosz-eszme fennmaradt legkorábbi emléke egy, kb. a III. sz. közepi rövid fohász a korabeli Egyiptomból. [ Az egyiptomi, Nílus-delta peremi Alexandria épp úgy ősi pátriárkaszékhely, mint ( a délkelet Kis-Ázsia és a Levante határán volt ) Antiokheia, az itáliai Róma, majd ( megszervezési sorrendben ) Konstantinápoly és Jeruzsálem ]. A IV. sz.-ban a fejét
felütő Mária-kultusszal szemben az e korban a Mária tiszteletére(!) született, és máig fennmaradt szövegek jelentős hányada Máriát szent emberi lényként említi. Nagy Szent Athanasziosz alexandriai püspök, pátriárka, 367-ben a végleges Újszövetségi Szentírás-i kánon összeállítója, „az Egyház oszlopa” ( † 373 ) írta le kopt nyelven egy papürosz-tekercsre, hogy Mária - a keresztény nő mintaképe - olyannyira ember volt, hogy »jócselekedetei nem mindig voltak tökéletesek, sőt, néha „rossz gondolatok is” megfordultak a fejében«; ( ez világos utalás egyfelől Mária és a názáreti 2
rokonság, másfelől Jézus pl. kapernaumi/kafarnaumi konfliktus-esetére ). Ennek kicsit sem mond ellent, hogy Mária Theotokosz = Isten(t)-szülő titulusának kanonizálását éppen az alexandriai atyák másik csoportja szorgalmazta a legkövetkezetesebben. Ám az idézett Athanasziosz-i megfogalmazás akár csak egyetlen évszázaddal később, sőt, egészen a reformációig, majd korunkig teljesen elképzelhetetlen lett volna nem hogy egy főpap, hanem akár csak egy átlagos elmélkedő hívő részéről is: Mária személye körül az őt, mint Theotokosz-t övező kiemelt tisztelet mellett, sőt, azt részben „felülírva” a VI. sz.-tól egyre nagyobb számban bevezetett Mária-ünnepnapokon még a liturgikus magasztalásban is Mária-kultusz uralkodott el közel egy évezredre a kereszténység igen nagy részében. E kultusz a népi vallásosságban máig gyakori, de a római „tanítóhivatal”, ill. római egyházvezetők egyes megnyilvánulásaiban is fel-felbukkan: pl. Mária „társ-megváltói” titulusa kis híján dogmává lett, noha még maga a kifejezés is csak a XV. sz.-ban bukkant fel. Az ókor végére a keresztyénség/kereszténység lett a Római Birodalom legelterjedtebb vallása, és még a váratlan intenzitással a VII. sz.-tól teret nyerő/hódító muszlim arabok által megszállt, a Birodalomtól elszakított ázsiai és afrikai részeken is további közel fél évezredig a Krisztus-követők maradtak a többségi, majd a több mint 1/3-nyi kisebbségi vallás, gyakorlatilag a keresztes háborúkig. Az egyre agresszívabb iszlám szélsőségesek brutalitásai, ill. a NY-i higiéniai és gyógyászati eredményeket átvevő muszlimok közötti népességrobbanás okán mára Afrika és Ázsia szóban forgó részein és szomszédságukban a keresztyénség/kereszténység aránya vidékenként változva 5~15 %ra esett vissza, a többségi keresztyén/keresztény Etiópiát és D-Szudánt, ill. a 40 %-os arányú Libanont kivéve. A kereszténység korai évszázadaiban, különösen az üldözések - a földfelszín alá, a katakombákba lehúzódás - idején részben a zsidó képi kiábrázolási tilalom továbbélése [ »ne csinálj magadnak faragott képeket!« ], részben a nyomorúságos körülmények miatt ókeresztény egyházművészetről, benne pl. Mária képi megjelenítéséről nem lehet beszélni. Még 100 évvel az üldözések megszűnte után is - 430 körül és valamivel az előtt - bíztatni kellett a gyülekezetek legtöbbjét, hogy [ Sínai Szt. Neilosz írásából idézve ] „állítsatok keresztet a szentélyben… A szent templom falait mindkét oldalon díszítsétek valamely kiváló festő ó- és újszövetségi képeivel. Hogy az írástudatlanok ezek láttán megtudhassák az igaz Istent szolgálók … hőstetteit, és kedvük támadjon a jó példa követésére”. [ = Biblia pauperum/szegények Bibliája: képes Biblia --- Keleten is ].
Mária legkorábbi - igen szórványos és pl. még katakomba-béli - megjelenítései a IV. század elejéről valók: soha nem égi trónuson, és soha nem önmagában, egyedül, hanem a bal térdén ülő, vagy a karjában tartott Gyermek Jézus Krisztussal együtt ábrázolják Máriát, az Úr megtestesülésében játszott szerepére utalva, vagyis mindenkor emberként, édesanyaként. A IV.~V. századi - a Theotokosz-kifejezést 431ben kanonizáló epheszoszi zsinat előtti - ábrázolások között olyan is előfordul, méghozzá nem is Keleten, hanem Nyugaton, jelesül Róma „kellős közepén” és latin/római katholikus székesegyházban - a Sta Maria Maggiore 432~440 között készült, mindmáig látható mozaik-képén - , hogy a Gyermek Jézus Krisztus nem Mária ölében ül, hanem pl. egy trónszéken, egyedül, és Mária egy amellett lévő széken, tehát nem Jézus Krisztussal együtt a kép szimmetria-tengelyében vagy eszmei közepén, hanem oldalt foglal helyet. A Magyar Katolikus Lexikon szerint is ezek nem Mária, hanem valójában Jézus Krisztus ábrázolásai. A nagy-kónsztantinoszi fordulat ( előbb „csak” az üldözések beszüntetése, a kereszténységnek a pogány vallásokkal egyenjogúsítása, azaz a keresztények szabad vallásgyakorlásának törvényes engedélyezése ) nyomán, továbbá a pogány római egyházművészettel szemben kialakuló keresztény esztétikai igény alapján jelennek meg először - a Jézus-történet eseményeinek ábrázolásai mellett - Mária halálának ( elszenderülésének ) és lelke mennybevételének vázlatai, majd képei is.
Csakis az V. sz. középső harmadától kezdve, és még igen ritkán a Gyermek Jézus Krisztust ölében tartó, trónon ülő Isten(t)-szülő/Theotokosz Mária kiábrázolt alakja esetenként már a templomok apszisában jelenik meg: azon a kiemelt/központi 3
szakrális helyen, amely korábban kizárólag a Jézus Krisztus-ábrázolásoké volt; [ Róma közelében Capua, V. sz.; Ciprus szigetén Kanakaria, VI~VII. sz. ], ám még ez az elhelyezés is az Úr megtestesülését hangsúlyozza. Mária hitéből fakadóan alázatosan/engedelmesen, egyúttal szabad akarati döntéssel fogadta el az ő kiválasztottságát/személyes küldetését: Isten elrendelő tervét a Fogantatásban/Megtestesülésben betöltendő világtörténelmi szerepéről. Ezen kívül „Mária szenteket nevel” --- mondta Grignon Szent Lajos ( † 1716 ), azokra utalva, akik Mária lelkiségét követik: amikor anyasága okán mindvégig féltette Fiát, pedig főként eleinte - nem is egészen értette, ám pl. a kapernaumi nézeteltérésüket félretéve csatlakozott Jézushoz, és - a korabeli szentföldi szokások nők számára megszabott keretei között(!) - követte a megtestesült Urat --- annak emberi~testi haláláig, ill. holtteste végtisztességének megadásáig, a megdicsőült Urat pedig Mária a saját ember-mivolta haláláig. Vagyis Mária útmutató példa arra, hogy akkor is feltétlen bizalommal kövessük Jézus Krisztust, ha - számunkra az Írott Ige = az Újszövetségi Szentírás - tanításait, kijelentéseit, parancsolatait ( átmenetileg vagy akár tartósan ) nem teljesen értjük, mert teremtményi elménk esendő, sőt, gyarló. Mária - vizektől ( kegykép-könnyezések, források, stb. ) függetlenül - óv és [ jelenései egy részében ] magyaráz. Több magasan kvalifikált szerzetestől megkérdeztem, innen tudom: egyetlenegy Mária-jelenésben sem mondott a Boldogasszony a Szentíráshoz képest új kijelentést, megtestesülése idején minden szükségeset elmondott/kijelentett a Megváltó! - , Mária csakis bizonyos aktuális hangsúlyokra irányította/irányítja a figyelmet. Jelkép-gazdag, de egyszerű szavakkal, hogy az esetleg analfabéta vagy a Szentírást illetően eléggé járatlan, korábban prédikációkat sem sűrűn hallgató, akármilyen életkorú “közvetítők” meg tudják jegyezni, amit a jelenés üzen. Ezt és Mária Szentírás béli igen szerényke írásos emlékezetét foglalja úgy össze korunk római katholicizmusa, hogy “Mária Jézus Krisztushoz vezet”. Ez azonban nem “társ-megváltás”, sem visszamenőlegesen, sem aktuálisan. Ha van rétegvíz-előbukkanás = forrás, [ esetleg több ezer(!) éve ], és egy jámbor pápista arra ballag, a forrást akár Máriáról is elnevezheti. Bensőséges ima-áhítat, szokatlan lelki történés vagy állapot, esetleg ( akár vérnyomás-ingadozásos ) révület-féle, a népi fantáziával bővítve: a sok-sok Szentkút, stb. „általános” ihletői. Hát még ha gyógyvízről van szó. De ez nem a tyúk~tojás esete. Volt/van a vízlelőhely, aztán elnevezik Mária tiszteletére. A Máriaélmények, ill. a Mária-jelenések többsége „nem forrás-fakasztó”. Még a fő-fő Máriazarándokhelyeken lévő vizek közül is csak elvétve, egy-kettőről vélik egyesek, hogy ott másodpercek alatt úgy átrendeződtek a több millió, de legalább több százezer- vagy tízezeréves geológiai rétegek, hogy kiegészítő csodaként forrás fakadt a Mária-jelenés hatására. A Szahara vagy Arábia „közepén” eleve nincs „szentkút”. Názáretben kiszáradt „Mária kútja”, ( még Csontváry is működőként ábrázolta ), --- volt sok földrengés is, meg a szomszédos emeletes ház-építkezésekkor az alapozásokkal szétroncsolták a víztorlasztó réteget. Több évtizede pár száz m-rel odébb tör a felszínre ugyanaz (!) a rétegvíz. E víz alig csorgadozik, néha hónapokra szinte „sömmi”. Próbáltak már új helyen fúrni, de csak artézi ( = nagyon mély geológiai rétegek közül az ottani túlnyomásra felpréselődő ) vizet találtak, míg az “eredeti” forrás/Mária-kút vízadó rétege a belátható közelségben másutt is kiszáradóban van. Tétszentkútról nincs egzakt adatom, a mellette az utóbbi évtizedekben dübörgő teherforgalom dinamikus terhelése ( kátyúk miatti rezgések és mini-rengések a szállítmányok alatt ) gyanúba fogható. Meg kellene nézni, hogy az eredeti vízzáró réteg pár km-es körzetben még hol bukkan elő, és nem oda “kanalizálódott-e át” a rétegvíz. A Kárpátmedencében elég sok kútról ( ha Mária nevét viselte, ha nem ) írják, hogy aszályos években 4
elapad, vagy pl. a varsói paktum rendszeres hadgyakorlatainak rezgés-hatása okán végleg elapadt, és esetleg másutt tört elő. A “kisjégkorszak” lecsengése utáni általános felmelegedés és csökkenő csapadék, továbbá pl. a Nagyalföld sokban elhibázott víz”rendezése” okán a Kárpát-medence felszínének „lavór-fenekén” a réteg- és talajvizek szintje több méternyit(!) esett, rengeteg korábbi ásott kút is víz nélkül maradt. [ Na, persze, arrafelé főként azok a gályára való eretnek reformátusok/kálomisták laknak, ki tudja, hátha a Szűzanya... ].
Miért kell az Isten által teremtett természeti törvények összhatásának aktuális érvényesülésébe, egyes jelenségeinek a szakmailag tájékozatlan és/vagy felelőtlen emberek okozta meggondolatlan belepiszkálásába belekeverni Máriát ( is )?! Boldogasszony Anyánkat magyarként magam is tisztelem, vizeken ( forrás/kút, könnyezés, stb. ) innen is, meg túl is: vállalta az egyenlő mértékben igaz/valóságos Isten és igaz/valóságos ember Megváltó emberfeletti* fogantatását, majd jó anyaként a magzat kihordását, a Gyermek megszülését, felnevelését. Hogy nem mindig és mindenben értette meg Fia küldetését és az abból adódókat, azt az Újszövetségi Szentírás sem kendőzi el, pl. Mk 3,31-35. Mária épp úgy rászorult a krisztusi kinyilatkoztatás és megváltás kegyelmére, mint minden ember. *a konstantinápolyi orthodox keresztyénség/kereszténység meghaladhatatlanul bölcs theológiai summázata szerint: »Mária méhe befogadta a befogadhatatlant, ez által szent hellyé lett«. Amikor Árpád-házi Szt. István apostol-királyunk élt, abban az időben ( előtte közel egy évezreden át pedig végképp nem ) még szinte egyetlenegy olyan Mária-ábrázolás sem volt az egész keresztény világban, amelyen Máriát önmagában ábrázolták volna: mindig Jézus Krisztussal együtt, akár anyaként, akár a felnőtt Fiával együtt, akár a kereszt közelében vagy a halotti szertartás előkészítése kapcsán. Szt. István haldoklásának végstádiuma Mária halálának és lelke(!) mennybevételének egyházi emlék-ünnepnapjára esett: az összes korabeli keresztyén/keresztény, és a mai konstantinápolyi orthodox ( “görög-keleti” ) [ vagy a belőle önállósult autokephal egyházfelekezeti ] ábrázoláson maga Jézus Krisztus jön el felvinni meghalt édesanyja lelkét. Lényegi/alapvető különbség: Jézus saját isteni erejéből mennybe ment, Mária lelkét vinni kellett... . Mária ( kilehelt ) lelkét bepólyált csecsemőként szokás ábrázolni: az Úr ezt tartja a kezében, felfelé irányuló mozgása közben, [ miközben Mária holttest-teteme a ravatalon fekszik ]. Szt. István tehát a Szent Koronát, ez által a magyarok kárpátiai szállásterületét/hazáját = Magyarországot és népét a menny felé Jézus Krisztus által vitt/emelt Mária-léleknek ajánlotta fel védelemre. Máriának természetesen ugyanez a nap: augusztus 15. az öröklétben/a mennyben való feltámadási = újjászületési* emlék-ünnepnapja. *ennek jelzése pl. a bepólyált csecsemő-ábrázolás;
E történésekben is az Isten-személy Jézus Krisztus a transzcendens és aktív erő. Magyarország történelmi címerében a kettős-kereszt közvetlenül a Megváltóra utal. Szt. István egyik érdeme, hogy kitűnően szinkretizálta a Hétmagyarok kárpátiai keresztény államisága előtti ősmagyar fogalmakat és megnevezéseket a keresztyénség/kereszténység béliekkel; ezek közül - bizonnyal égi sugallatra született - egyik megvilágosodása, implicitből explicitté lett „csúcs-felismerése”: a Boldog*asszony Anyánk ősi magyar istenség-élmény azonosítása Jézus Krisztus megtestesülése kapcsán a földi édesanya, Mária - Fia által mennybe vitt - lelkével, 5
ill. Mária „elszenderülés” / ó-görög: koimészisz, latin: dormitio / előtti személyiségével. *a mai leszűkült értelmét is magába foglaló, még a Hétmagyar honfoglaláskor is eredeti tág értelmében használt „boldog” = bő(séges), gazdag - mind az anyagi javakat, mind a szellemi~lelki értékeket illetően; [ ám ez sem „100 %-osság/teljesség, mindenre kiterjedés” ]. [ Mária testének feltámadásáról és mennybe viteléről 131 évvel Szt. István királyunk halála után: 1169-ben III. Sándor római pápa írt először; maga a római/pápista dogma sokkal későbbi: 1950-ben hirdették ki. ( A kései középkor, majd az újkor eleje óta NY-on - Róma hatáskörében - már voltak olyan ábrázolások is, ahol a megdicsőültségét mandorlával jelzett, „nem-csecsemő” Máriát angyalok veszik körül, és vagy az apostolok feje fölé, vagy a felhők közé emelik ). Mária testének mennybe vitelét/vételét épp úgy nem fogadja el ma sem az orthodox Kelet keresztyénsége/kereszténysége, mint a világ összes protestánsa ].
Sok évtizede olvastam egy református eszmefuttatást az ima és Mária kapcsolatáról. Az egyetemes keresztyénség/kereszténység 2 fő része közül Mária a felekezeteken túli egyetemes keresztyén/keresztény egyház üdvözült részének az egyik tagja, mi pedig a felekezeti különbségeken túli egyetemes keresztyén/keresztény egyház „vándorló”/még evilági részének a tagjai vagyunk. Mi itt egymást is megkérhetjük, hogy a megkért személy és közössége imáiban gondoljon ránk is, amikor a Szentháromságos Egyetlenegy Isten kegyelmét kéri. Miért is ne kérhetnénk meg ugyanerre az üdvözült egyházrész bármelyik tagját, jelesül akár Máriát is?! Magam egy kicsit továbbgondoltam: az Ave Maria/Üdvözlégy Mária kezdő 2/3-a nem más, mint a Gábriel arkangyal által a fogantatás kapcsán Máriának Názáretben elmondott Angyali üdvözlet, ill. a rokon Erzsébet Máriát köszöntő szavai, szó szerint, benne van az Újszövetségi Szentírásban. E szöveg részei, majd egésze: az ókor végétől a XIV. sz.-ig már ismert és „használt” ( recitált vagy énekelt ) ima. A mai záró 1/3 klf. formákban és csak a XIV.~XV. sz.-tól adódott hozzá, de csak 1568-tól állandósult, és a XVII. sz.-ban terjedt el: az Isten(t)-szülő/Theotokosz*Máriának címzett személyes megszólításon túl mindössze egyetlen mondat: maga a (fel)kérés, hogy ő - ő is - imádkozzon értünk, valójában: velem, együtt: Mt 18,20. Szó sincs Máriához imádkozásról, vagy „közbenjárásról/protekcióról”: üdvözült testvérünket lelki szeretetszolgálatra - benne az értünk~velünk való imára - kérjük. Nem gőggel/hübrisz-szel, hanem a személyes részvétel feltétlen szándékával mondom, hogy ne helyettem fohászkodjon senki, hanem - mindazok, akikre, mint személyre gondolok - együtt velem: lelki közösségként imádjuk Urunkat, Istenünket. *magam itt a magyar szövegben a nesztoriánus Khrisztotokosz-t mondom: „Krisztusnak Szent Anyja”.
Amióta Karol Józef Wojtyła/Szent II. János Pál pápa 1991.08.18.-án Debrecenben imádkozott és koszorúzott a magyarországi római katholikus egyházfelekezet tisztségviselői által 1675-ben államhatalmi közreműködéssel gályára küldött 42 protestáns prédikátor emlékműve előtt, ezzel bocsánatot kérve; majd 1995-ben a Szepességben és Sárosban tételesen is bocsánatot kért a korabeli magyarországi protestánsok ellen elkövetett római katholikus bűnökért, mindezek viszonosságaként pedig magyar református egyházi vezetők az 1619-ben protestáns halálos ítélet nyomán vértanúságot szenvedett magyarországi - kassai - jezsuita szerzetesek esztergomi bazilikai ereklye-tartó emlékművének megkoszorúzásával kértek bocsánatot a római katholikus egyházfelekezettől és híveitől --- nos, azóta minden aggály nélkül el tudom mondani „pápista” keresztyén/keresztény testvéreimmel együtt is a Boldogasszony Anyánkhoz szóló, az Angyali üdvözletet és Erzsébet köszöntő szavait felidéző, továbbá az imára felkérésre vonatkozó Ave 6
Mariát/Üdvözlégyet, ill. hallgatom meg „nem csak” művészi élményként ennek számos gyönyörű zenei feldolgozását: kálomistaként. ****** ****** ****** ****** ****** Remélem, a tavasz ad Neked a birtokodon annyi munkát, hogy a nyári ( aug. ) OEE-HCS találkozásunkig csakis infókat cserélünk, de nem adsz fel nekem átgondolandó feladatkérdéseket. Persze azért, ha valami mégis… Köszönti Mindnyájatokat Bolla Sándor.
Dicsértessék a Jézus Krisztus! [ re:↑] 2a) CS.B. /2015.04.12.: Kedves Sándor Bátyám! Köszönöm a sok új információval ellátott leveled! Elsősorban arra az erkölcsi fertőre gondoltam, amikor elküldtem levelem, ami éppen Kaliforniából terjed a világra… Nem tartod érdekesnek, hogy számos helyen, ahol a Szűzanya megjelenését tisztelik a világon, egyúttal forrás is fakadt? Egészen profán példa: amióta nem járnak a népek a tétszentkúti búcsúra – nagyanyámék még jártak – elapadt a tétszentkúti forrás vize… Ezt persze lehet, hogy csak egy bigott pápista látja így! B. [ re:↑] 1b) B.S. válasza „Kaliforniára” /2015.04.11.: Kedves Hosszú-távú Levelibéka! Az 1850 óta az USA-hoz tartozó ( Felső-)Kalifornia ( túlnyomó többségben nem mongoloid/pl. indián, nem is negroid/”afro-amerikai”, hanem “fehér”/europoid, ezen belül kisebb részben mediterrán/”latino”, nagyobb részben nyugat-, közép- és északeurópai küllemjellegű és kulturális örökségű ősökre visszatekintő ) lakossága fél évszázad alatt megduplázódott: ugyanannyi vízre is 2-szer annyi száj és torok jut. A máig mexikói Alsó-Kaliforniát ( ≈ a félszigetet ) is természet-földrajzilag ide számítva: képzelj el egy hosszú, „nem túl széles” földsávot, amely délen az éghajlati övezetességnek megfelelően trópusi-szubtrópusi sivataggal-félsivataggal indul, attól É-ra szubtrópusi sztyeppek, tüskés~töviskes cserjebozót, tovább a sztyeppek-fás-(“erdős”-)sztyeppek, majd ( “mediterrán” ) keménylombú erdők, még tovább a meleg-mérsékeltövi, végül a hűvös-hideg mérsékeltövi erdőzóna, utóbbi már fenyőelegyesen. Ámde! Nyugati É-Amerika partjainak e szép övezetességét markánsan „átírja” a Parti-hegység nagyjából É-D irányú főgerince, amelytől NY-ra a Csendes-óceán felőli NY-i légáramlatok párája a luv ( = szél-, azaz esőfelőli ) oldalon megemelkedvén csapadékát veszti, olyannyira, hogy a mérsékeltöv jelzett mindkét al-öve NY-i hegylábainál esőerdő(!) típusok alakultak ki, bennük pl. a “parti vörösfájú fenyő” = coastal redwood, jóravaló erdész embernek ez a Sequoia sempervirens/tengerparti óriásfenyő, amelynek példányai a világon a legmagasabb fák. A Parti-hg. É-D főgerincétől Kre átbuknak a már páratartalmukat vesztett NY-i széláramlások, és itt, a lee oldalon lefelé áramolva/gördülve még föl is melegszenek = még szárazabbá lesznek, szikkasztva a 700 km hosszú, legfeljebb 100 km-nyi szélességével nagyon is keskeny közép-kaliforniai medencét. Az ÉNY-amerikai (át)bukó szél neve: „chinook” = „hóevő”. A chinook negyed óra alatt 15~20 Co-kal is megemelheti adott hely korábbi hőmérsékletét: télen „fölszippantja” az adott helyre korábban lehullott csapadékot, nyáron pedig szikkaszt/tikkaszt, perzsel. [ A tengerparti esőerdők óriásfenyőjének “csak” rokona a Kalifornia K-i határhegye: a Sierra Nevada/Havas-hegy 900~2.700 m-es magasságain a Kanada felől fúvó, „nem átbukó” szelekkel érkező bő téli csapadék jóvoltából élő Sequoiadendron giganteum = a hegyi mamutfenyő, amely viszont évezredekig él + a legnagyobb térfogatú. További lee-hatásra a Sierra Nevadától ÉK-re már a Nagy-medence félsivatagja~sivatagja van, szegélyén a NagySóstóval, de másutt is szikes tavakkal, DK-re pedig a Mojave-sivatag a Halál-völggyel ]. 7
Az Alpok pl. bajorföldi lábainál ugyanezt a meleg-száraz bukószelet nevezik [ déli ( eredetű )]* Föhn-/főn-hatásnak, az ábrán ez a lee-oldali piros nyíl ↓: lefelé áramolva 100 m-enként 1 Co-ot melegszik spontán, miközben a hőmérsékletéhez viszonyított = viszonylagos páratartalma [ Relative (Luft)Feuchtigkeit/RF ] 30 %-ra esik vissza; ( „Der Föhn - klasszikus írásmódban: Foehn - in den Alpen” --- Ernst Klett Verlag, Lipcse-2004., tankönyvek, földrajzi infothéka ): http://www2.klett.de/sixcms/list.php?page=geo_infothek&node=Zirkulationssysteme&article=Infoblatt+ Regionale+Windsysteme ); *[ az Atlanti-óceán és a Brit-szigetek felől NY-Közép-Európa
érintésével az Alpokon É felől átbukó, az Alpok D-i/É-itáliai előterében hatását kifejtő melegszáraz bukószelet pedig északi ( eredetű ) Föhn-/főn-hatásnak hívják ];
Kalifornia lee-oldali részein és azoktól K-re a luv-oldali összes vegetációs öv - ezen orográfiai = hegyföldrajzi és nyugati széláramlási okokból - kényszerűen messze É-abbra “vándorolt”, ( kivéve az esőerdőket, amelyek léte lee oldalon elképzelhetetlen ): erdő a magas hegyekben is már alig van, „helyette” tüskés~töviskes cserjebozót, másutt préri ( sztyepp ), meg félsivatag, meg sivatag, a folyók szurdok-szerű völgyeiben ( a hegyi hóolvadékok többletvize jóvoltából ) a galéria-erdőkben, mint hosszú-keskeny oázisokban van „zöldfelület”, + az alhavasi régiókban. Kaliforniában a jenkik meg az aranyláz előtt a természetföldrajzi viszonyokhoz igazodó népsűrűség “játszva” túlélte az éghajlat hullámgörbe-szerűen lerajzolható szekuláris [ = évszázados, ill. még hosszabb periódusú ] ingadozásait, vagyis az esősebb, ill. a szárazabb évjáratok gyakoriságának váltakozásait. Pollen-analízissel, meg más módon világos pl., hogy ( kerekítve ) Kr.e. 3.500~3.000 között a napjaink bélinél sokkal forróbbak és szárazabbak voltak a nyarak az É-i félteke nagy részén, így Kaliforniában is: ezt refúgiumokba ( = menedékhelyekre ) visszahúzódva túlélte a természet is, az indiánok is. Kr.e. 3.000-től ugrás-szerűen jobb lett a vízháztartási mérleg ( = több csapadék, a lehűlés okán kisebb párolgás ): minden visszajött és teret hódított ( vissza ), vagyis alkalmazkodtak. Aztán ez még többször megismétlődött, ha nem is ilyen markánsan; miközben Kr.e. 2.500, főként pedig Kr.e. 1.300 óta - kis modifikációkkal - tart az egész É-i féltekén az általános kiszáradási trend. A legutóbbi rövid javulás a mi időszámításunk szerinti 1.300~1.850 között volt, ennek hőmérsékleti és gleccser-képződési vetületét hívja, aki hívja “kisjégkorszak”-nak. 8
A világ modernebb részén a XIX. sz.-tól lódult meg az iparosítás, tehát a CO2-, stb. művi kibocsátás, + termőföld-nyerési célból a kampány-szerű mocsár-lecsapolások = lökés-szerű CH4-(metán-)kibocsátás: majdnem elválaszthatatlan az emberi szennyezés üvegház-következményeinek és a természetes éghajlat-ingadozás éppen melegedésbe és szárazabbra forduló szakaszának egyazon irányba hatása. Ma: hiszti van, meg toporzékolás. [ Meg a környezetvédelemi jogos aggodalmakra rátelepülő pl. szélhámia-(ipar)ágazatok extraprofitja ]. Holott “csak” egy sok-sok évezredre visszamenőleg kimutatható éghajlat-ingadozási periodicitás “működik, mint mindig”, durván fölerősítve a művileg a légkörbe juttatott üvegház-gáz szemetünkkel.
A Nap pulzáló energia-termelésére → pl. éghajlatingadozás-befolyásolására energianagyságrend különbözőségi, ill. műszaki okokból soha nem lehet érdemi hatásunk --hála a Teremtő és Gondviselő Istennek! Az elsősorban a Nap működésétől függő világóceáni áramlási cirkulációra sajnos már valamilyen mértékben tudunk hatni az élelemtermelés, főképpen pedig az ipari forradalom óta: szennyezéseink következményeivel. Szennyezéseink a vízlégkörszárazföldvíz anyag- és energia-körforgalomban okoznak természetellenes hatásokat. A közvetlen vízszennyezések közül is kiemelendő a szárazföldről oldat ( szennyvíz ) vagy vegyszer-( pl. műtrágya-)por vagy ipari égéstermékek ( korom, gázok ) formájában a világóceánba kerülő idegen anyag, és az óceán-felszín fény-átbocsátó képességét megváltoztató szennyezés ( olajfoltok, pille-, azaz polietilén-tereftalát-/PET-palackok uszadék-szigetei, stb. ): → a légkör O2-tartalmát = „a világ tüdejét”, ez által pl. az éghajlat-befolyásoló üvegház-gázok hígítási arányát az erdőkénél is jóval nagyobb arányban befolyásoló tengeri zöldalga-tömeg léte + működése változik meg tőlük. A világóceán hőenergia-forgalmának legfőbb szállítószalagja: http://www2.klett.de/sixcms/list.php?page=geo_infothek&miniinfothek=&node=Zirkulationssysteme&art icle=Infoblatt+Auswirkungen+der+Meeresstr%C3%B6mungen+auf+das+Klima
Ezért ( is ) szemetelni a légkör felé sem szabad. Ami csapadék-vizecske van, azt jó évjáratokban el kell tárolni. Izrael, Szaudi-Arábia, Singapur, itt-ott Ausztrália is már 9
megtanulta, hogy sótlanított tengervízzel is lehet öntözni, sőt, meg is lehet inni. Ja, hogy drágább, mint ami az égből ingyen jön? ( A szaudiak az Antarktiszről jéghegyeket vonszoltak át az Indiai-óceánon, ám ez még az olaj-elitnek is csak eseti luxus volt: a költségei okán ).
A “van”-nal tessék gazdálkodni, és az egyes térségi + iszlám/muszlim vallási népességrobbanást visszafogni. Nem csak az egyes ember lehetőségei limitáltak, hanem a Homo sapiens faj egyedeinek összességéé: az emberiségé is. Teremtetten limitáltak/behatároltak. “Hogy művelje és őrizze”, mondta mellérendelt szerkezetben = egyenrangú fontossággal a szakkezelés ( használat ) és a tartamosság parancsát az Úr Ádámnak: “az ádám” e szentírási alaphelyzetben nem egyetlen személyt jelent, hanem “az ember”-t, tehát az emberiséget. [USA-]Kalifornia ( is ) mérlegelje, hogy adott természetföldrajzi limitjein belül termékszerkezet-váltásokkal tartamosan miből tud (meg)élni, vlsz. kisebb profittal. És korlátozza a bevándorlást, mert ivóvize sem lesz elég, ha újabb fél évszázad alatt megint megkétszereződik a népessége. H2O-t lehet gyártani 2 db H meg 1 db O atom “összeházasításából” is, csak a gatyája rámegy annak, aki ezt akarná inni vagy szétöntözni. Marad a természeti limitek = végességünk tudomásulvétele + az okos alkalmazkodás.
Ugyanebben a szemléletben utasítok el mindenkit, aki bagó villamos-energia, sunyi “visegrádi- és EU-jószomszédság”, újabb ( ún. beton-lobby ) vízügyi beruházásokból származó szakági és egyéni extraprofit fejében a rabló tót/szlovák állam által előidézett művi kényszerhelyzetet/ál-limitet - 1992.10.25.: a Nagy-Duna elterelése - véglegesnek elfogadva lemondana az 1.000 m3/sec hozamnyi = fele Nagy-Duna vízről, amely fő medrébe visszakormányozva folyamatosan táplálja/kiegészíti/feltölti Európa legnagyobb édesvíz-készletét a mindenkor természet- és gazdaságföldrajzi egység Sziget- és Csallóköz alatt, a felszínen pedig magyar nemzetstratégiai jelentőségének részeként hosszú távon színvonalas megélhetést ad mindkét oldalon az őshonos lakosságnak: kapillárisan is, öntözéssel is nedvesítve a szántók, gyepek, kertek, erdők földjét, a revitalizált mellékágrendszert pedig a haltenyésztés és a minőségi turizmus hasznosítja. Egyszer talán beszélgethetnénk arról, hogy az elmúlt 10~15.000 évben melyek voltak a környezettörténeti, benne az éghajlat- és vegetáció-történeti fő folyamatok, meg hogy az ipari forradalom óta mely ágazatok a fő szennyezők, ma pedig mely új (ipar)ágak igyekeznek meglovagolni
a környezetért való jogos aggódással egyidejű általános alap- és szakismeret hiányokat. Kedves B.! Egy-szuszra ennyi. Nálam ne gyűjtsetek a kaliforniai aszály károsultjainak: van gond a közelünkben is, még ha más természetű is, ld. Kárpátalja, Felvidék, Délvidék, vagy Kárpátia K-i harmada: a Partium + Temesköz + Erdély. Köszönt Győrből egy ( részben ) másként brekegő, ám szintén Hosszú-távú Levelibéka, fedőnevén Bolla S.
[ re:↑] 1a) CS.B. /2015.04.11: Drasztikus vízkorlátozások Kaliforniában. Mindenkire kötelező, összességében 25%-os fogyasztáscsökkentést rendelt el Kalifornia állam kormányzója áprilistól az évek óta pusztító, egyre súlyosbodó aszály miatt. A kaliforniai hegyekben egyre kevesebb a hó, ami miatt drámai mértékben csökkentek a vízkészletek. Márciusban a kormányzó egymilliárd dolláros programot indított a vízellátás javítására, kérdés, hogy ez mire lesz elég. Kalifornia az Egyesült Államok egyik legnagyobb mezőgazdasági termelője, a vízkvóták miatt a gazdák eddig is nehéz helyzetben voltak, nem tudtak eleget öntözni, csökkenteniük kellett a megművelt területet. A híres „Kalifornia feeling” sem a régi, hiszen megtiltották a házi úszómedencék újratöltését. 10
