A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI ESZKÖZÖK MONITORING RENDSZERÉNEK FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA

HEFOP 1.2 intézkedés: Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat fejlesztése 1.

Szolgáltatásfejlesztés, stratégiai tervezés, kutatás

1.2

Stratégiai tervezés és kutatás

1.2.1 Aktív eszközök és munkaerő-piaci programok monitoring rendszerének továbbfejlesztése, bevezetése és működtetése

A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI ESZKÖZÖK MONITORING RENDSZERÉNEK FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA

Nyíregyháza 2006. december

A monitoring fejlesztés koncepciójának kidolgozásában részt vevők: I.rész A foglalkoztatás-politikai eszközök, munkaerő-piaci szolgáltatások-, programok monitoring rendszerének fejlesztési koncepciója Dr. Nagy Gyula

Corvinus Egyetem Budapest

Tokai Gyula

APEH Hajdú-Bihar Megyei Igazgatósága

Némethné Kemecsei Éva

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ

Balkányiné Sarvai Ildikó


Dr. Gazdag Ferencné


Juhász Éva

Jász-Nagykun-Szolnok megyei Munkaügyi Központ

Lovas Ferencné


Boros Ágnes


Dobrozsi Zoltán

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Központ

Dr. Simkó János

Országos Foglalkoztatási Közalapítvány

II.rész A monitoring fejlesztési koncepcióhoz felhasznált tanulmányok Dr. Frey Mária

Foglalkoztatási Hivatal

Juhász Éva


Lovas Ferencné


Boros Ágnes


Dobrozsi Zoltán

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Központ

Dr. Simkó János

Országos Foglalkoztatási Közalapítvány

Cseppentő László

Pest megyei Munkaügyi Központ

Szerkesztő: Temesfalvi Miklós


I. RÉSZ

A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI ESZKÖZÖK MONITORING RENDSZERÉNEK FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA

TARTALOMJEGYZÉK

Temesfalvi Miklós Bevezető

Oldal 7.

Dr. Nagy Gyula

Oldal

1.

Javaslatok a monitoring rendszer továbbfejlesztésére

13.

1.1. 1.2. 1.2.1. 1.2.2.

Bevezetés Az értékeléshez használandó legfontosabb mutatók Bekerülési esély az aktív programokba Eredménymutatók a követéses vizsgálat alapján: foglalkoztatottság és bérszínvonal Viszonyítási csoportok mutatóinak alkalmazása az értékelésben Adatforrások, adatgyűjtés és adatbázis Mintavétel Az ÁFSZ nyilvántartásaiból származó adatok Adatgyűjtés a résztvevők munkaerő-piaci helyzetéről A monitoring rendszer adatbázisa Az eredmények értékelése Munkafázisok a monitoring rendszer korszerűsítésében

13. 14. 14.

1.2.3. 1.3. 1.3.1. 1.3.2. 1.3.3. 1.3.4. 1.4. 1.5.

Tokai Gyula, dr. Gazdag Ferencné, Némethné Kemecsei Éva, Balkányiné Sarvai Ildikó

15. 19. 21. 21. 22. 23. 24. 25. 27.

Oldal

2.

A monitoring rendszer fejlesztésének és az ahhoz kapcsolódó általános feladatoknak a meghatározása

30.

2.1. 2.2. 2.3. 2.4. 2.5. 2.6. 2.7. 2.8. 2.9. 2.10. 2.11.

A helyzetértékelés során feltárásra került hiányosságok A koncepcióban használt terminológiák A monitoringból kapott információk A monitoring hasznosulásának területei A monitoring hasznosulásának, értékelésének szintjei Hasznosulás ÁFSZ-en belül és kívül A jelenleg alkalmazott követéses rendszer főbb jellemzői A továbbfejlesztett monitoring rendszer főbb változtatásai Közreműködők elemi adatai Egyének elemi adatai Informatikai támogatás esetén megvalósítandó folyamat

30. 33. 34. 35. 36. 36. 39. 39. 41. 42. 43.

Juhász Éva, Lovas Ferencné, Boros Ágnes, Dobrozsi Zoltán 3.

Munkaerő-piaci szolgáltatások monitoring rendszerének fejlesztési koncepciója

3.1.

Munkaerő-piaci szolgáltatások helye a munkaerő-piaci eszközök rendszerében A munkaerőpiaci szolgáltatások szakmai tartalma A szolgáltatások monitoring rendszere kialakításának indokai A monitoring rendszer indikátorainak meghatározása A meglevő számítógépes háttér monitoring szempontú értékelése Humán szolgáltatások mérhetősége, eredményessége, hatékonysága Eredményesség mérése, módszere, gyakorisága Költséghatékonyság a munkaerő-piaci szolgáltatások esetében A munkaközvetítés mérhetősége, eredményessége A monitoring rendszer szereplői, mérési szintjei, információi A munkaközvetítés monitoring értékelésének gyakorisága és értékelési szintjei. A monitoring mérési szintjei, az egyes mérési szinteken előállítható számszerűsíthető információk köre a munkaerő-piaci szolgáltatások tekintetében A humánszolgáltatási monitoring lehetséges formája, hasznosíthatósága A munkaközvetítés nyomon követése során kapott adatok és információk hasznosításának lehetőségei

3.2. 3.3. 3.4. 3.5. 3.6. 3.7. 3.8. 3.9. 3.10. 3.11. 3.12.

3.13. 3.14.

Oldal 49. 49. 49. 51. 51. 52. 54. 55. 30. 62. 65. 67. 67. 71. 72.

3.15.

A munkaerő-piaci szolgáltatások egységes monitoring rendszerének bevezetésének feltételrendszere

73.

3.16.

A munkaközvetítés nyomonkövetési rendszerének bevezetéséhez szükséges feltételek

75.

Dr. Simkó János:

Oldal

4.

Munkaerő-piaci programok monitoring fejlesztési koncepciója

76.

4.1.

A munkaerő-piaci programok monitorozást és értékelést befolyásoló sajátosságai Az Európai Unió terminológiája szerint használt néhány fontos fogalom értelmezése

76.

4.3.

A programok monitoringjának és értékelésének kapcsolata

85.

4.4.

A programok indikátorainak fogalma és típusai

87.

4.5.

Az eredményesség és a hatékonyság fogalma

88.

4.6.

Javaslat a munkaerő-piaci programok számszerűsíthető indikátoraira

89.

4.2.

82.

4.7.

Eredményesség vizsgálat

97.

4.8.

Hatékonyság vizsgálat

98.

4.9. A monitoring rendszer indikátoraihoz szükséges adatok és az informatikai támogatási igény

100.

4.10.

Az elégedettségi vizsgálatok szerepe és célszerű köre

106.

4.11.

A monitorozás és az értékelés szervezeten belüli hasznosítási lehetőségei Javaslat a monitorozási és értékelési tapasztalatok szélesebb körű hasznosítására

111.

4.12.

Temesfalvi Miklós: A monitoring fejlesztési koncepciójával kapcsolatos megállapítások. Hivatkozások

113.

Oldal 118. 121.

Bevezető

Az

„Aktív

eszközök

és

munkaerő-piaci

programok

monitoring

rendszerének

továbbfejlesztése, bevezetése és működtetése” projekt kidolgozása során első lépésként az országosan jelenleg is alkalmazott követéses módszer helyzetfelmérését végeztük el. A helyzetértékelő

tanulmány,

mint

az

első

munkafázis

záró

dokumentuma

2005. december végére készült el, amely megfelelő alapot adott a fejlesztéssel kapcsolatos elképzelések kialakításához. A több mint tíz éve működtetett országosan egységes tartalommal bíró jelenlegi monitoring rendszerről elmondható, hogy bevált és a külföldi szakemberek is elismeréssel nyilatkoztak róla. Az eltelt időszakban azonban a gazdaságban végbement változások és a foglalkoztatási viszonyok átalakulásai a jogszabályokban új foglalkoztatáspolitikai eszközök megjelenését igényelték. Ezek között lehet megemlíteni a munkaerő-piaci szolgáltatásokat és programokat, valamint azokat az új támogatási formákat is, amelyek a hátrányos helyzetű rétegek elhelyezkedési esélyeit javítják. A pénzügyi felhasználások nagyságai és arányai az új eszközöknél folyamatosan növekedetek, ami önmagukban is indokolttá és elengedhetetlenné tették az új támogatási

formáknál

a

ráfordítás

és

eredmény

vizsgálatok

feltételeinek

megteremtését. Valamennyi szakmai területről kapott információ egybehangzóan kihangsúlyozta a monitoring rendszer fejlesztésének fontosságát. A helyzetértékelésből szerzett tapasztalatokon túl a fejlesztési javaslat megfogalmazása során nem tekintettünk el a külföldi szakirodalmak tanulmányozásától és annak lehetséges adaptációjától sem. A jelenleg elkészült monitoring fejlesztési koncepció a Foglalkoztatási Hivatal, a munkaügyi központok, valamint a külső szakemberek, kollégák munkájának eredménye. Ez a tanulmány a projektben mérföldkőnek számít, mivel erre épül az informatikai fejlesztést

megelőző

szakmai

specifikáció

elkészítése,

ami

a

különböző

foglalkoztatáspolitikai aktív eszközök, a munkaerő-piaci szolgáltatások, programok lehetséges eredményeit, pozitív kimeneteit, és ezek folyamatainak vizsgálatát biztosítja.

7

Ebben az évben szakmai vitára bocsátott „Foglalkoztatást elősegítő támogatások szabályainak módosítása” című a Foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényt megalapozó anyag valamennyi verziója azt az Európában általánosan elfogadott álláspontot képviseli, hogy a munkaerő-piaci politikáknak szerepe és egyben feladata, hogy biztosítson esélyegyenlőséget a munkaerőpiacon átmenetileg, vagy tartósan versenyképtelen állampolgárok számára. A monitorig projekt és azon belül a koncepció kidolgozása során figyelemmel voltunk a fent említett álláspontra és azon túlmenően arra, hogy az elkészített szakmai anyagaink illeszkedjenek és harmonizáljanak az ÁFSZ modernizációs programjával és az abban rögzített stratégiai célkitűzésekkel. A monitoring sokrétű és nagy mennyiségű elemi adatot célzottan, megfelelő struktúrákban feldolgozó rendszert igényel, ezért a jelenleginél komfortosabban és hatékonyabban csak megfelelő informatikai támogatással működtethető. Az „erős informatikai függőség”, az adattárház és ennek még nem ismert inputjai több fejlesztési változat felvetését tette szükségessé. A nemzetközi tapasztalatokat is figyelembe véve a követéses rendszerből előállítható információkat úgy fogjuk meghatározni, hogy azok kifelé is kommunikálhatóak legyenek, és a környezet megismerhesse az évi 15-20 milliárd forintos MPA decentralizált Foglalkoztatási alaprész felhasználásának hatásait és eredményeit. Szükségesnek tartjuk, hogy a közreműködőink folyamatos tájékoztatást kapjanak a szervezetünkkel való együttműködésről és arról, hogy az együttműködésünk milyen eredményre vezetett. A jelenleg működtetett monitoringozás mellett csak részben tudjuk bemutatni és értékelni a felhasznált pénzügyi források hasznosulását. Ennek oka, hogy nincs minden eszköznek informatikai támogatottsága, emiatt a követés sem funkcionál. Ugyanakkor probléma, hogy a különböző szakmai rendszerekben jelenleg is megtalálható elemi adatok a statisztikákban nem szerepelnek. Ezek között lehet megemlíteni a közreműködőket, (foglalkoztatók, szolgáltatást nyújtók, képzők) gazdasági ágak szerinti bontásokat, illetve más szempontok alapján meghatározott csoportosítást (teljes támogatott létszámot

8

foglalkoztató, csökkentett támogatott létszámot foglalkoztató munkáltatók, nyilvántartásba visszakerülő személyek stb.). A különböző csoportok vizsgálatának felsoroltak szerinti bővítését célszerűnek és indokoltnak tartjuk. A

beszámolók

elkészítéséhez

a

munkafázisában táblákat készítünk,

részletes

szakmai

anyagok

kidolgozásának

a kirendeltségi illetékességi területek, illetve a

tizenkilenc megye plusz a főváros és a hét régió eredményeinek és ehhez kapcsolódó fontosabb információk kimutatására. Ezeken túlmenően

biztosítjuk a tetszés szerinti

települések kiválasztását is, ami az elemzések elkészítéséhez, vizsgálatokhoz további praktikus megoldásként szolgál és segíti a döntésekhez mélyebb elemzések elkészítését. Ezek felhasználásával a javasolt monitoring rendszer lehetőséget ad arra, hogy a különböző szintű területek döntéshozói és munkatársai – a közreműködőknek adott támogatásokról – minél több információval rendelkezzenek. Ezt fogja elősegíteni a munkáltatónkénti „események naplózása”, amely valamennyi megítélt támogatást, annak felhasználását, eredményét és egyéb más fontos adatát időrendi sorrendben kell, hogy tartalmazza. A beszámolók elkészítéséhez az automatikusan nyomtatott táblázatok a legfontosabb adattartalommal és mutatókkal lesznek előállíthatók. Széleskörű információt nyújtó lekérdezési lehetőség áll majd rendelkezésre, amely az elemi adatoknak különböző szűrő feltételek szerinti alkalmazására épül. Ezeket a jelenlegi anyagban a 41. és 42. oldalon meghatározottak szerint csoportosítottuk. A vizsgálatok elősegítésére az intézkedésben résztvevőkhöz, a közreműködőkhöz és az egyénekhez szorosan kapcsolódó elemi adatokat szerepelnek, amelyek fontosak az elemzések és értékelések elkészítésekor. Számos személyhez kapcsolódó információt, adatot jelenítünk meg, így az egyénekhez kötődő – különböző időszakokban jelentkező – jövedelmek összegét is (nyilvántartásba vétel előtti jövedelem, elvárt jövedelem, támogatott munkahelyen elért jövedelem). Fontosnak tartjuk, hogy valamennyi döntési szinten, így a jelenlegi megyei szintű alkalmazáson túl a monitoringot támogató szoftverek kirendeltségeken is működtethetők, és alkalmazhatóak legyenek . Ezen túl indokoltnak tartjuk, hogy a megítélt támogatások főbb paraméterei - beleértve az eredményt - naplózva, a szervezeten belül közvetítést végző személyéhez kapcsolva megjeleníthetők legyenek.

9

Alapvető feladatnak tartjuk a jelenleg működő rendszer felgyorsítását, aminek feltétele, hogy a lehető legkevesebb manuális tevékenység szerepeljen a monitoring rendszer működtetésében. A jelenlegi javaslatunkban a munkaviszony vizsgálatát az EMMA biztosítja, de ennek más országos munkaviszonyokat tartalmazó adatbázis is megfelelhet. Számoltunk azzal, hogy ezek az adatbázisok csak a munkaviszonyra vonatkozó, illetve ehhez kapcsolódó szűk információkat tartalmaznak, ezért a szubjektív értékelések elkészítésének módszereit is ki fogjuk dolgozni. Az értékelési javaslataink között szerepel többek között a viszonyítási csoportok alkalmazása is mint módszer. A befejezett támogatások vizsgálatánál a nyilvántartásba visszakerült egyénektől információt „felmérőlapok” felhasználásával kaphatunk, ennek alkalmazása a beszámolók készítésénél nem kötelező, ugyanakkor fontos visszajelzéseket adhatnak az érintett területek

szakembereinek

a

programokba

bevont

egyének

munkavállalási

felkészültségéről. A jövőben főleg a munkaerő-piaci programok esetében felmerülhet az a kérdés, hogy ki végezze a monitoringozást. Szervezeten belülre vagy kívülre kerüljön a feladat, illetve egy egészséges megosztásra kerüljön sor

a belső és külső szervezet által elvégzett

monitorozási munkában. Kérdés az is, hogy megelégszünk-e annak vizsgálatával, hogy a kirendeltségek, a munkaügyi központok a saját korábbi eredményeikhez képest mit érnek el. Az általuk elért eredmények (javulás vagy romlás) minek tudhatók be, ezek hogyan viszonyulnak az országos átlaghoz és a tendenciákhoz, a mutatók milyen intézkedések mellett javíthatók. A felvetéssel kapcsolatos észrevételünk a következő. Az általunk javasolt eredmény mutatók

nagymértékben függnek a munkaerő-piaci helyzettől, környezettől, amiben

országosan, de a megyéken belül kistérségek között is jelentős eltérések mutatkoznak. A felsoroltakon túl meghatározóak a programba bevontak munkavállalási kondíciói. Nem lenne szerencsés, ha az összehasonlítások, vagy az elvárások a jobb pozícióban lévő térségek elért eredményeinek szintjén fogalmazódnának meg. Ennek elkerülése érdekében szükséges az eltérésekből adódó különbségek kiszűrése.

10

A módszer alkalmazását, és kidolgoztatását más fejlesztési kérdésekkel együtt a döntéshozóknak

kell megválaszolni, ugyanakkor abban biztosak vagyunk, hogy

monitoring a támogatások, hasznosulásának a jelzőrendszere kell hogy legyen. A jelenleg kidolgozott fejlesztési koncepcióban informatikai igényeket

tartalmazó

javaslatot is teszünk. Fontosnak tartjuk az integrált informatikai rendszeren belül a szakmai alapszoftverek elkészítésekor a monitoring fejlesztés elvárásainak figyelembevételét . Szakmai tartalom tekintetében az eddig alkalmazott módszerekre építve javasoljuk a korszerűsítést a megbízhatóság növelését a tanulmányban részletezettek alapján.

A fejlesztési koncepció szakmai dokumentumainak témái az alábbiak szerint kerültek csoportosításra: A monitoring rendszer fejlesztési koncepciója az anyag első részében található és a következő főbb témaköröket tartalmazza: •

Javaslatok a monitoring rendszer továbbfejlesztésére

• A monitoring rendszer fejlesztésének és az ahhoz kapcsolódó általános feladatoknak a meghatározása. • Munkaerő-piaci szolgáltatások monitoringjának fejlesztési koncepciója. • Munkaerő-piaci programok monitoringjának fejlesztési koncepciója.

A második részbe kerültek az alábbi szakmai tanulmányok: Nem lehetett eltekinteni attól, hogy azoknál a munkaerő-piaci eszközöknél, ahol monitoring helyzetértékelésre nem került sor, mert nem volt eddig követéses vizsgálat, ne készüljön háttértanulmány a fejlesztési koncepció kidolgozásának elősegítésére. A fejlesztési elképzelés megfogalmazásához szükség volt a külföldi tapasztalatok

11

megismerésére is, ezekről szintén részletes tanulmány készült. Ez a szakmai anyag többek között rámutat arra, hogy a külső nagy rendszerek (a mi esetünkben ONYF és OEP stb.) összekapcsolásával, milyen egyéb adatokat, statisztikákat lehet bemutatni a befejezett intézkedések

eredményeinek

igazolására.

Az

összekapcsolás

jogi

akadályainak

felszámolása mint lehetséges jövőbeni feladat újabb teret nyújthat a monitoring rendszer továbbfejlesztésében.

Nyíregyháza 2006. december 30. Temesfalvi Miklós projektvezető

12

1.

Javaslatok a monitoring rendszer továbbfejlesztésére (Dr. Nagy Gyula)

1.1. Bevezetés Mind az európai foglalkoztatási stratégia, mind a magyar foglalkoztatási irányvonalak és foglalkoztatási akcióterv szerint a foglalkoztatási szolgálatok a jövőben mind nagyobb mértékben válnak a foglalkoztatási célokat végrehajtó, illetve az eredményeket figyelemmel kísérő és értékelő, komplex feladatokat ellátó központokká. Ezen belül is várhatóan megnövekszik az aktív, illetve az aktivizáló eszközök monitorozásának és értékelésének a jelentősége. Magyarországon az aktív eszközök monitoring rendszerét a kilencvenes évek elején alakították ki. A rendszer hatóköre, adattartalma, adatgyűjtési módszerei és elemzési módszerei azóta alig változtak, és jelenleg már csak részben felelnek

meg

a

komplex,

teljesítménymutatókon

alapuló

eredménykövetés

és

teljesítményértékelés követelményeinek. Írásunk célja a jelenleg működő rendszer kulcselemeinek áttekintése, és javaslattétel az adatgyűjtési és értékelési módszerek továbbfejlesztésére. A kívánatosnak tartott fejlesztés főbb irányait vázoljuk fel (koncepció), és kifejtjük, milyen konkrét lépésekre van szükség a javasolt fejlesztések megvalósítása érdekében. Úgy véljük, a jelenleg működő monitoring rendszer alapvetően alkalmasnak bizonyult az aktív programok ráfordításainak és rövid távú bruttó hatásainak felmérésére, ezért a korszerűsítéshez nem egy teljesen új rendszer kiépítésére, hanem a működő rendszer átgondolt továbbfejlesztésére, kiegészítésére van szükség. Javaslataink elsősorban a monitoring rendszer keretében vizsgált témakörök és a rendelkezésre álló adatok körének szélesítésére, az adatok minőségének javítására és az információk jobb kihasználására irányulnak. A következő kérdésekkel foglalkozunk: -

az értékeléshez használatos mutatók köre és tartalma

-

adatforrások és adatgyűjtés, a monitoring rendszer adatbázisa, az adatok többcélú felhasználhatóságának biztosítása

-

az eredmények rendszeres értékelése és közreadása

13

1.2. Az értékeléshez használandó legfontosabb mutatók 1.2.1. Bekerülési esély az aktív programokba A munkaerő-piaci programok eredményességét jelentősen befolyásolja, hogy az egyes programokba milyen tulajdonságokkal rendelkező munkanélküliek kerülnek be. Azok a programok, amelyekbe előnyösebb tulajdonságokkal, jobb elhelyezkedési eséllyel és jobb bérkilátásokkal rendelkező munkanélküliek kerülnek be, nyilván sikeresebbek lesznek, mint a kedvezőtlenebb tulajdonságú munkanélkülieket támogató programok (akár a program sikeres befejezésének valószínűségét, akár a program befejezését követő munkaerő-piaci pályafutás paramétereit tekintjük sikermutatónak). Ez a körülmény nem csak a különböző típusú programok eredményeinek összehasonlítását nehezíti meg, hanem – mivel a programok résztvevőinek összetétele változhat – az azonos programok eredményeinek időbeli összehasonlítását is. Azon túl, hogy a programok hatáselemzésénél tekintettel kell lenni az eltérő összetételre, fontos a bekerülési esélyek nyomon követése is. A programok tervezéséhez és tudatos működtetéséhez a döntéshozóknak pontos információval kell rendelkezniük arról, hogy egyes munkanélküli csoportok milyen valószínűséggel jutnak be egy-egy munkaerő-piaci programba. Ilyen adatok birtokában lehet ugyanis értékelni, hogy a programokat a kitűzött céloknak megfelelően szervezik-e. Feltehetően már a kezdeti tervezéskor, a programcélok kitűzésekor meghatározzák egy-egy adott program legfontosabb célcsoportjait, továbbá a folyamatos programértékelésből származó információk megmutatják, hogy egy-egy program mely csoportok esetében milyen sikereket ér el, és a programok célzását ennek alapján is lehet módosítani. Bár a jelenleg működő monitoring nem tartalmaz információt a résztvevők kiválasztásáról-kiválogatódásáról, korábbi kutatási eredményekből tudjuk, hogy igen nagy különbségek figyelhetők meg a különböző programokba történő belépés esélyeiben. A kilencvenes években készült kutatások (Micklewright-Nagy, 1995, Galasi-Nagy, 1999), amelyek többek között a járadékosok aktív programba kerülési esélyeit vizsgálták többváltozós időtartammodellel, kimutatták például, hogy míg a képzési programokba a nők és a viszonylag jó elhelyezkedési eséllyel rendelkezők – az iskolázottabbak, a fiatalabbak és a kisebb munkanélküliséggel rendelkező körzetekben lakók – kerültek be nagy valószínűséggel, a bértámogatási programok esetében nem voltak kimutathatók hasonló különbségek, közhasznú munkára pedig inkább az alacsony iskolázottságú férfiak kerültek a járadékról, akik magas munkanélküliséggel jellemezhető körzetekben éltek. 14

Hasonló (bár nem feltétlenül azonos mértékű, esetleg nem is azonos irányú) különbségek minden bizonnyal manapság is jellemzik az aktív programok célzását. Szükségesnek tartjuk tehát, hogy a monitoring kiegészüljön a programrésztvevők kiválasztódását jellemző mutatókkal. A konkrét megoldásra több lehetőség is adódik: a.) a résztvevők és a regisztrált munkanélküliek összetételének összehasonlítása Egy-egy időszakra vonatkozóan összehasonlíthatjuk a regisztrált munkanélküliek és a különböző aktív programokban résztvevők összetételét -

a munkanélküliek személyes jellemzői (nem, iskolai végzettség, életkor stb.),

-

a munkanélküliség időtartama,

-

a lakóhely munkaerő-piaci jellemzői (pl. helyi munkanélküliségi ráta), valamint

-

az igénybevett munkanélküli ellátások (a programrésztvevők esetében a belépéskori állapot)

szerint. E módszer előnye, hogy a szükséges megoszlások könnyen kiszámíthatók a számítógépes

nyilvántartásokból

(bár

csak

a

jelenlegi

monitoring

adatbázis

kiegészítésével), hátránya viszont, hogy hozzávetőleges következtetéseket enged levonni a kiválasztódás folyamatáról, és nem teszi lehetővé az esélyek pontos felmérését, az egyes jellemzők önálló szerepének elkülönítését. b.) belépési esélyek meghatározása a regisztrált munkanélküliek követésével Egy-egy időszakban a számítógépes nyilvántartásokban követjük a regisztrált munkanélkülieket és mindenkiről megállapítjuk, belépett-e aktív programba. Az adatok alapján programonként pontosan meghatározható az egyes csoportok belépési esélye. A módszer előnye, hogy pontos információt biztosít a programok célzásáról, és megfelelő többváltozós módszerekkel az egyes tulajdonságok, tényezők (lásd az a.) pontban) önálló hatása is kimutatható – tehát megalapozottabb döntésekre ad lehetőséget. Hátránya a nagyobb munkaigény, bár hangsúlyozzuk, hogy a meglévő számítógépes nyilvántartások adatai alapján kivitelezhető, külön adatgyűjtésre nincs szükség. 1.2.2. Eredménymutatók a követéses vizsgálat alapján: foglalkoztatottság és bérszínvonal A monitoring fő eredménymutatója jelenleg a programokból kikerült munkanélküliek foglalkoztatottsági aránya. Az elhelyezkedési esély vizsgálatának természetesen a jövőben is kulcsszerepe kell, hogy legyen az eredménymutatók között. Ebben a részben a

15

munkaerő-piaci állapot vizsgálatának időhorizontjával és az elhelyezkedési esélyt kifejező eredménymutató konkrét tartalmával foglalkozunk röviden. A monitoring jelenleg valamennyi program esetében a befejezés után három hónappal méri fel a programot sikerrel befejezők munkaerő-piaci állapotát. Ez igen rövid idő, és felvetődik, hogy a vizsgálatot egy hosszabb időszakra vonatkozóan végezzük el, melynek alapján megbízhatóbb képet alkothatunk a munkaerő-piaci pályafutás alakulásáról és az elhelyezkedési arányokról. Megfontolásra javasoljuk az időhorizont 6 hónapra történő kiterjesztését. E megoldás nyilvánvaló hátránya lenne, hogy a felmérési eredmények később állnának rendelkezésre, mint jelenleg. Mintegy másfél-két hónapos késedelemmel akkor is számolni kell, ha az adatgyűjtést és adatfeldolgozást, valamint az elemzés elkészítését sikerül valamelyest felgyorsítani. A jelenleg működő monitoring keretében a követéses adatgyűjtés és az eredmények értékelése csak a programokat sikerrel befejezett munkanélküliekre terjed ki, a programokból idő előtt kiváló (lemorzsolódó) munkanélküliek kimaradnak belőle. Magát a lemorzsolódást is csak a képzési programoknál kísérik figyelemmel a monitoringon alapuló beszámolók. Feltétlenül szükségesnek tartjuk a lemorzsolódás vizsgálatát a többi programnál is. Ezen felül nem tartjuk indokoltnak a lemorzsolódók teljes kihagyását a követésből és az eredménymutatók kiszámításából, mert egyrészt a részvétel hatást gyakorolhat a kimaradók esélyeire illetőleg viselkedésére is, másrészt az ő programrészvételük is kiadásokkal jár. Javasoljuk tehát a lemorzsolódók bevonását a követő vizsgálatokba és a lemorzsolódókra vonatkozó információk közlését az eredménymutatók között. (Nem világos számunkra, hogy a költségek kimutatásakor és a fajlagos költségmutatók kiszámításakor figyelembe veszik-e a lemorzsolódókra eső költségeket. Amennyiben igen, javaslatunk értelemszerűen csak a munkaerő-piaci követés kiterjesztésére és az annak alapján kiszámított eredménymutatókra vonatkozik.) A konkrét megvalósítás módját a lemorzsolódási adatok részletesebb vizsgálata után érdemes meghatározni, lehet például, hogy a programokat igen hamar elhagyó munkanélküliek követése felesleges. A programrésztvevők követése segítségével a monitoring a későbbi (jelenleg három hónappal a program befejezése utáni) foglalkoztatottságról gyűjt adatokat, de az összegyűjtött információ és a közölt mutatók tartalma nem azonos minden program esetében. A munkaerő-piaci képzések résztvevőitől megkérdezett kérdőív tartalmazza a program befejezését követő első elhelyezkedés időpontját, és azt is megtudakolja, hogy a megkérdezés időpontjában a válaszadó foglalkoztatott-e (munkaviszonyban áll vagy 16

önálló), vagy nem. Ezek alapján az elhelyezkedők aránya és a megkérdezéskor foglalkoztatottak aránya is kiszámítható, sőt az elhelyezkedés üteme is kiszámítható a résztvevők különböző csoportjaira (az elemzésekben ezek közül jelenleg csak a kérdezés időpontjában foglalkoztatottak arányát használják). A kérdőívben egyebek között a válaszadáskor dolgozóktól megkérdezik azt is, hogy alkalmazottak vagy önállóak, a munkaviszonyban állóktól ezen felül, hogy milyen időtávra szól a munkaszerződésük. A munkanélküliek különböző támogatott foglalkoztatási programjainak (tartós munkanélküliek bértámogatása, pályakezdők munkatapasztalat-szerzési és foglalkoztatási programjai, közhasznú munka) résztvevőit nem keresik meg személyesen a monitoring keretében, róluk az őket támogatással foglalkoztató munkaadók megkérdezésével gyűjtenek információt, azt tudakolva, hogy három hónappal a támogatás (a kötelező továbbfoglalkoztatás) lejárta, illetve a közhasznú munka befejezése után még ott dolgoznak-e. E módszer nem alkalmas a programrésztvevők foglalkoztatottsági helyzetének megismerésére, hiszen az adott munkaadónál már nem dolgozók máshol is elhelyezkedhettek. Az érintett programok hatásainak megfelelő felméréséhez a jövőben a monitoringnak a foglalkoztatási programok résztvevőiről is a tényleges munkaerő-piaci állapotot tükröző információt kell összegyűjtenie, ami nem szerezhető be a korábbi munkáltatótól. Az egyének kérdőíves megkeresésével a munkavállalás tényére vonatkozó információn kívül a munkaerő-piaci állapot más jellemzőiről is gyűjthetünk adatokat, hasonlóan a képzési programokhoz. A munkanélküliek vállalkozóvá válási támogatásának résztvevőit ugyan megkeresik a monitoring keretében, de csak arról gyűjtenek adatot, hogy a támogatással létrejött vállalkozás működik-e még, illetve a támogatott egyén vállalkozó maradt-e. A vállalkozást abbahagyók munkaerő-piaci állapotáról itt sem tájékozódhatunk. E támogatási forma esetében a kérdőív megfelelő bővítésével könnyen pótolható az információhiány. A munkaviszonyban állók képzési programját a monitoring a foglalkoztatási programokhoz hasonlóan a munkáltatóktól összegyűjtött, a továbbfoglalkoztatásra vonatkozó adatok felhasználásával értékeli. Ez esetben – mivel a program célja kimondottan a továbbfoglalkoztatás, a munkanélkülivé válás elkerülése – véleményünk szerint megfelelőnek tekinthető e mutató használata, nincs szükség további információra. Az aktív programok az elhelyezkedési esélyeken kívül az elhelyezkedők elért bérekre is hatást gyakorolhatnak. A megnövekedett elhelyezkedési valószínűség mellett a programrésztvevők által elért magasabb béreket is munkaerő-piaci programok sikerének fontos mutatói között tartják nyilván. Javasoljuk, hogy a monitoring is gyűjtsön adatokat 17

az elhelyezkedők béréről, és az eredménymutatók között szerepeljen a résztvevők bérszínvonala. A fentiek alapján a következő eredménymutatók használatát javasoljuk az aktív programok monitorozásában: a.) munkanélküliek képzése, bértámogatás, pályakezdő programok, vállalkozásindítási támogatás Alapmutatók:  a program befejezését követő első munkavállalás (önfoglalkoztatás) időpontja (bértámogatás, pályakezdő programok esetén a támogatott munkahelyet követő első munkavállalás, vállalkozás indítási támogatás esetén a támogatással létrejött önfoglalkoztatást követő első munkavállalás)  foglalkoztatási státus a vizsgálat időpontjában  a program befejezése és a vizsgálat időpontja közötti időszakban munkában töltött idő (foglalkoztatotti státus hosszabb távon)  a foglalkoztatásban állók bére (keresete) Kiegészítő mutatók:  foglalkoztatottak: információ a foglalkoztatás jellegéről, a munkaadó jellemzőiről  nem foglalkoztatottak: információ a munkaerő-piaci részvételről, azaz az elhelyezkedési szándékról, a munkakeresésről, az elhelyezkedési készenlétről és a nappali tagozaton való tanulásról; információ a munkanélküli-ellátásról  munkanélküli-ellátások igénybe vétele a program befejezése óta  újabb aktív programba történő bekapcsolódás a program befejezése óta  bértámogatás, pályakezdő programok és vállalkozásindítási támogatás: a támogatott munkahelyen/önfoglalkoztatásban töltött idő  a program szubjektív értékelése (a program jellege szerint eltérő kérdések, ahol értelmezhető) Az egységes eredménymutatók alkalmazása elősegíti a különböző típusú programok hatásainak összehasonlítását. b.) közhasznú munka A közhasznú munka értékelésében, amennyiben a normál munkaerőpiacra való visszatérés esélyét vizsgáljuk, ugyanazokat az eredménymutatókat kell használni, amelyeket az előző pontban felsoroltunk. Magyarországon azonban a közhasznú munka jelentős arányban a szociális segélyezés kiegészítőjévé vált, és kimondva-kimondatlanul

18

kevéssé tekintik célnak a programrészvételt követő elhelyezkedést. Ezért felvetődik, hogy a közhasznú munkán résztvevők munkaerő-piaci pályafutásának nyomon követését nem kellene-e kivonni a rendszeres monitorozásból.

Úgy gondoljuk, hogy a közhasznú

munkáról kikerültek munkaerő-piaci érvényesüléséről – jelentős költséggel – elvégzett folyamatos adatgyűjtés, mivel a program tervezésével összefüggő rövid távú döntésekben ennek eredményeit nem, vagy csak kevéssé vennék figyelembe, nem jól hasznosulna. Ezért azt javasoljuk, hogy e programról a folyamatos monitoring keretében csak a résztvevők kiválasztódásáról, összetételéről és a felmerülő költségekről készüljön vizsgálat. Mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség a közhasznú munka munkaerőpiaci esélyekre gyakorolt hatásának felmérésére. A többi programhoz hasonló eredménymutatókat tartalmazó követéses vizsgálatot azonban véleményünk szerint elegendő ritkábban – pl. évente egyszer – elvégezni. Ez a folyamatos követésnél sokkal olcsóbb megoldás. c.) munkaviszonyban állók képzése E program esetében – mint már említettük – elegendőnek tartjuk a jelenleg alkalmazott

eredménymutató

használatát

(az

adott

munkahelyen

történő

továbbfoglalkoztatás), ezért a résztvevők megkeresésére nincs szükség. Az elemzésekben viszont az eddigieknél részletesebb adatokat kellene közölni a résztvevő munkaadókról és munkavállalókról. 1.2.3. Viszonyítási csoportok mutatóinak alkalmazása az értékelésben A monitoring eredmények értelmezésének és felhasználásának jelentős akadálya, hogy a kapott adatokat, eredménymutatókat nincs mihez viszonyítani. A jelenlegi rendszerben még a monitoringban vizsgált aktív programok eredményei sem összevethetők a mért eredménymutatók különbözősége miatt, de ennél többről van szó. Az aktíveszköz-értékelés legfontosabb kérdése annak vizsgálata, hogy milyen hatással volt a résztvevők esélyeire. Bár a monitoring esetében nyilván nem követelmény a nettó hatásvizsgálatoknál szokásos bonyolultabb elemzési módszerek alkalmazása, valamilyen támpontra azért szükség lenne az értékeléshez. Viszonyítási alap híján nehéz megítélni a programok sikerét, továbbá nem lehet kimutatni sem az egyes résztvevő csoportok helyzetére gyakorolt relatív hatásokat, sem az eszközök eredményességének időbeli alakulását. (Ez utóbbit azért, mert az eredménymutatók alakulását a munkaerő-kereslet

19

változásai is befolyásolják. Ezért az elhelyezkedési arány romlása például nem feltétlenül jelzi a program teljesítményének romlását, mert lehetséges, hogy a keresletlanyhulás miatt az elhelyezkedési esélyek általában is romlottak, esetleg még nagyobb mértékben.) A leginkább megfelelő viszonyítási csoport a regisztrált munkanélküliek közül kiválasztott kontrollminta lenne, melynek tagjai nem vettek részt aktív programban. A regisztrált munkanélküliek jelentik ugyanis azt a sokaságot, amelyből az aktív programok résztvevői kikerülnek. A monitoring keretében évente egy-egy ilyen mintát kellene követni és az elhelyezkedésről, valamint a bérekről ugyanolyan információkat összegyűjteni

róluk,

mint

a

programrésztvevőkről.

Az

aktív

programok

teljesítménymutatóit a kontrollmintából származó adatokhoz lehetne így hasonlítani. A kontrollminta használata támpontot nyújtana a programok egyes munkaerőcsoportok helyzetére

gyakorolt

relatív

hatásának

kimutatásához,

az

eredmények

területi

különbségeinek vizsgálatához és az eredmények időbeli változásának megítéléséhez. Amennyiben nincs kapacitás kontrollminta megkérdezésére, viszonyítási alapul szolgáló mutatókat más adatforrásból is lehetséges számítani, bár ezek korlátozottabb elemzési lehetőségeket biztosítanak. Az ÁFSZ számítógépes járadék-nyilvántartása pontos adatokat tartalmaz a járadékban részesülő munkanélküliek kiáramlásáról. Ezt az adatbázist számos kutatásban használták az elhelyezkedési esélyek felmérésére (pl. Micklewright-Nagy, 1995 és 1998, Galasi-Nagy, 1999 és 2002, Bódis és szerzőtársai, 2005). Az aktív eszközökben résztvevők elhelyezkedési arányait és az elhelyezkedési esélyek időbeli alakulását a járadékregiszterben szereplő (aktív programokban nem résztvevő) munkanélküliek megfelelő mutatóihoz lehet hasonlítani, ha a járadékosok mintáit időről-időre követjük a járadék-nyilvántartásban. E módszer azonban nem egyenértékű a regisztráltak közül kiválasztott kontrollminta megkérdezésével, mert a) aktív programokba nem csak járadékról kerülnek a munkanélküliek, b) a járadékregiszter segítségével csak az elhelyezkedési esélyekről tájékozódhatunk, ezért a monitoringból származó többi mutatóhoz nem biztosít összehasonlítási alapot. Az összehasonlításokhoz külső adatforrást is fel lehet használni, mégpedig a KSH munkaerő-felmérését. A munkaerő-felmérésben negyedévente gyűjtenek adatokat reprezentatív lakossági mintán a munkaerő-piaci részvételről. A felmérés panel jellegű, minden válaszadót többször, egymást követő hat negyedévben kérdeznek meg, és két egymást követő negyedév mintája öthatod részt azonos. Így a felmérés alapján képet kaphatunk a mintában szereplő munkanélküliek elhelyezkedési esélyének alakulásáról (pl. 20

Micklewright-Nagy, 2001, Munkaerő-piaci Tükör kiadványok 2000-2006 között). A kérdőívben a munkaügyi kirendeltségnél történő regisztrációról is megkérdezik a válaszadókat, tehát elvileg – ha ez az információ megbízhatónak bizonyul – a regisztráltak munkaerő-piaci állapotának változásáról is tájékoztat a felmérés. A munkaerő-felmérés használata

sem

összehasonlításhoz,

biztosít mint

azonos a

mennyiségű

monitoring

és

keretében

minőségű követett

információt

kontrollminta,

az mert

a) viszonylag alacsony az elemszám (egy-egy negyedévben mintegy 2-3000 munkanélküli kerül a mintába, és közülük csak öthatod követhető a következő negyedévben), b) a kérdőív nem tartalmaz megbízható információt az aktív eszközökben való részvételről (ezért nem lehetséges az aktív eszközökben részt nem vett munkanélküliek elhelyezkedési esélyeit külön kalkulálni), és c) csak az elhelyezkedési esélyekről tájékoztat, a monitoringból származó többi mutatóhoz nem nyújt összehasonlítási alapot. 1.3. Adatforrások, adatgyűjtés és adatbázis 1.3.1. Mintavétel Jelenleg a monitoring keretében teljes körű adatgyűjtést végeznek a vonatkozási időszakban aktív programról kilépők körében. Ez évente a képzési programoknál több tízezer fő kérdőíves megkeresését (2004-ben 40,2 ezer), a többi program esetében pedig több ezer vagy több tízezer személyről történő adatgyűjtést jelent az őket kedvezménnyel alkalmazó munkáltatóknál (2004-ben: bértámogatás 17,6 ezer, munkaviszonyban állók képzése 4,6 ezer, vállalkozóvá válási támogatás 2,4 ezer, pályakezdők munkatapasztalatszerzése 6,8 ezer). A nagy létszámú programok – jelenleg a képzések és a bértámogatás ilyen, esetleg a pályakezdők munkatapasztalat-szerzési programja – esetén megfontolandó a teljes körű adatgyűjtés helyett mintavételes módszert alkalmazni, mely jelentősen csökkenthetné az adatgyűjtési költségeket. Félévente néhány ezer megfelelően (véletlenszerűen) kiválasztott résztvevő

adatai

alapján

megbízhatóan

meg

lehetne

becsülni

a

programok

eredménymutatóit. A szükséges minta elemszámát pontosabban azután lehet kiszámítani, hogy meghatározzuk, milyen részletes csoportosításokban kívánunk mutatószámokat becsülni az elemzéskor. Az érintett programok esetében az elemszám csökkenése természetesen korlátozza az elvégezhető számítások részletességét, ami például azt jelenti, hogy csak nagyobb területi egységekről lehet külön-külön megbízható mutatókat becsülni. Ez a korlát azonban – amely egyébként a kisebb létszámú programoknál most is

21

jelentkezik – többváltozós technikák alkalmazásával áthidalható, és a mintavételes adatgyűjtés mellett is megbízható eredmények születhetnek. 1.3.2. Az ÁFSZ nyilvántartásaiból származó adatok A monitoring adatbázis alapadatai az ÁFSZ más nyilvántartásaiból származnak, elsősorban az ún. eszközkezelő programokból, melyek az aktív programok résztvevőiről és költségeiről tartalmaznak információt. Az innen származó adatokra támaszkodva valósul meg a résztvevők egyénenkénti követése a monitoring rendszerben. A monitoring adatbázisba az irodai nyilvántartásokból is átkerül néhány személyes információ a munkanélküliekről (feltehetőleg az aktív eszközkezelő programokon keresztül). Ilyenek például a nem, az életkor, az iskolai végzettség és a lakóhely. Ezen felül a programba lépést megelőző munkaviszonyról és munkaerő-piaci eszközben való részvételről is találhatunk

átvett

adatokat

a

monitoringban,

de

ezek

2004-ig

pontatlannak,

megbízhatatlannak bizonyultak (lásd Galasi-Nagy, 2005a.). Úgy véljük, a monitoring rendszer információtartalmát jelentősen javítaná, ha több adat kerülne át a résztvevők adatbázisába az ÁFSZ meglévő számítógépes nyilvántartásaiból. Az ÁFSZ több olyan eddig mellőzött egyéni szintű információval rendelkezik a munkanélküliekről, melyek felhasználása mélyebbé, árnyaltabbá tenné az aktív eszközök teljesítményének értékelését. Ezek elsősorban a munkanélküliség időtartamára, ismétlődésére és a programba való belépés előtt illetőleg a program befejezése után igénybevett ellátásokra, más programokra vonatkozó információk: 

a folyamatosan regisztrációban töltött idő a belépéskor (regisztrált munkanélküliség időtartama)



regisztrációban töltött idő egy hosszabb időszakban a programba lépés előtt (2-4 év)



regisztráció a program befejezése után a monitoring állapotfelmérés vonatkozási időpontjában



járadék a belépéskor; a járadék (napi) összege; felhasznált és hátralévő járadékjogosultság



járadék a program befejezése után a monitoring állapotfelmérés vonatkozási időpontjában



szociális munkanélküli ellátás igénybe vétele a belépéskor



szociális munkanélküli ellátás igénybe vétele a program befejezése után a

22

monitoring állapotfelmérés vonatkozási időpontjában 

aktív eszközökben való részvétel a belépés előtti időszakban (2-4 év)



aktív eszközökben való részvétel a program befejezése után a monitoring állapotfelmérés vonatkozási időpontjában

(Az aktív eszközökben való részvételre vonatkozó adatok megtalálhatók a monitoring adatbázisban, de a megfelelő változókat létre kell hozni.) A fentieken kívül hasznos lenne a kirendeltségeken a programba belépés előtt, a programrészvétel időszakában és a program befejezése után igénybevett egyéb szolgáltatásokról (közvetítés, tanácsadás, álláskeresési klub stb.) is információt venni át a monitoring rendszerbe annak érdekében, hogy ezen szolgáltatások befolyásolják-e az aktív eszközök eredményes alkalmazását. 1.3.3. Adatgyűjtés a résztvevők munkaerő-piaci helyzetéről A kívánt eredménymutatók létrehozásához követni kell a programok résztvevőit a program befejezése után. A követés jelenleg a képzési programoknál egyéni kérdőíves felméréssel történik, a támogatott foglalkoztatási programok esetében pedig a munkáltatók megkeresésével. Az egyének helyzetéről akkor is szükség van információra, ha már nem dolgoznak a támogatott munkahelyen, ezért a munkaadókon keresztül történő tájékozódás nem megfelelő módszer. Kézenfekvő megoldás egyéni kérdőíves megkeresés alkalmazása az összes programnál (kivéve a munkaviszonyban állók bértámogatását). Úgy tudjuk, egyegy munkaadónál csak igen kis létszámban dolgoznak programrésztvevők, ezért az egyéni kérdezés nem túl nagy mértékben növelné meg az adatgyűjtés költségeit. Ezért, ha javaslatunknak megfelelően végül mintavételes adatgyűjtésre kerül sor, a költségek összességében akkor is lényegesen csökkennének, ha a foglalkoztatási programok résztvevőit egyénileg keresnénk meg. Az alkalmazott postai megkérdezés mellett számolnunk kell a jelentős arányú válaszhiánnyal.

A

képzési

programok

monitoringjában

a

válaszadási

arányok

meglehetősen magasak számítanak (csaknem 70 százalék), ennek növekedésére e módszerrel nem számíthatunk. A személyes megkeresés a magas költségek miatt nem reális alternatíva. Megfontolásra javasoljuk viszont a telefonos kérdezés, illetve a telefonos és a postai kérdezés kombinációjának alkalmazását. Úgy tudjuk, a munkaügyi kirendeltségeken nyilvántartják az ügyfelek telefonos elérhetőségét, ami lehetőséget biztosítana telefonos megkeresésre. Nem ismerjük viszont, milyen arányban rendelkeznek

23

telefonnal az ügyfelek, de feltehetően magas arányról van szó. A telefonos megkérdezés amellett, hogy gyorsítaná az adatfelvételt (elmaradna a postai kézbesítési idő és a válaszokat már a kérdezéskor rögzíteni lehet), lényegesen javítaná annak minőségét is, mert ritkábban fordulna elő a kérdések félreértéséből vagy a válaszok egy részének elmaradásából származó információhiány. Telefonos megkérdezés lebonyolításával erre felkészült külső szervezetet kellene megbízni. Szakosodott külső szervezet megbízását az adatgyűjtéssel egyébként akkor is megfontolnánk, ha az illetékesek végül a postai kérdőíves megkérdezés mellett döntenek. Újabban fel-felvetődik, hogy a munkanélküliek követéséhez a foglalkoztatottak adatait tartalmazó országos adatbázist kellene használni a monitoringban. Ez a feltehetően igen alacsony költségek miatt kétségkívül vonzó alternatíva. Kétséges azonban, hogy ilyen úton valóban lehet-e biztosítani az eredménymutatókhoz szükséges információkat. A foglalkoztatási adatbázis ugyanis nem tartalmaz minden, a monitoringhoz szükséges információt. Elvileg pontos adatokat nyerhetünk innen az elhelyezkedés időpontjáról és a foglalkoztatottságban töltött időszakokról, de nem tartalmaz adatokat a bérekről és a részletes munkaerő-piaci státusról, továbbá ilyen úton nem lehet a program szubjektív értékelését sem felmérni. Még az is kérdéses, hogy a foglalkoztatásban töltött időről mennyire lesznek megbízhatóak az adatok, mert fennáll például a veszélye, hogy a megszűnő munkaviszonyokat hiányosan jelentik a munkaadók, továbbá nem világos, az önállókról (önfoglalkoztatókról) tartalmaz-e megbízható információt. Tény, hogy foglalkoztatotti adatbázis kizárólagos felhasználása mellett több fontos monitoring eredménymutatóról eleve le kellene mondani, ami rontaná a minőséget. Ezért – amennyiben technikailag egyáltalán megvalósítható – csak kiegészítő adatforrásként javasolunk felhasználni foglalkoztatotti adatbázist a monitoringban. Mielőtt ilyen adatbázis felhasználása – akár kiegészítő adatforrásként – komolyan mérlegelésre kerül, tüzetesen tesztelni kell a hozzáférhetőséget, az átvételhez szükséges időt és az átvett adatállomány teljességét valamint minőségét. 1.3.4. A monitoring rendszer adatbázisa A monitoring elemzések eredményességét alapvetően befolyásolja az adatokat tartalmazó adatbázis tartalma és minősége. Bonyolult adatállományról van szó, melybe sok különböző forrásból kerül információ és sokféle elemzési célt kell kiszolgálnia. Az adatbázis tartalmát nem ésszerű eleve a rutinszerű monitoring jelentésekhez

24

szükséges információkra korlátozni, hanem arra kell törekedni, hogy az ÁFSZ-nél hozzáférhető, az elhelyezkedési esélyeket befolyásoló egyéni változók minél szélesebb körét magában foglalja az eszközökben résztvevőkről és a kontrollcsoport tagjairól. Egyrészt a rendszeres monitoring elemzések tartalma is változhat, bővülhet, másrész érdemes biztosítani, hogy az adatbázist az aktív eszközök működésével összefüggő egyedi vizsgálódások céljaira is megfeleljen. A monitoringot kiszolgáló jelenlegi adatbázist több tekintetben is tovább kell fejleszteni. Nyilvánvaló, hogy ki kell tudnia szolgálni a fejlesztés nyomán keletkező új igényeket (háttérváltozók szélesebb köre, új eredménymutatók stb.). Ezen túl jelentős változások szükségesek az adatbázis dokumentálásában és az adatok ellenőrzésében. (Az adatbázis egyes jellemzőiről részletesebben lásd Galasi-Nagy, 2005a.) Jelenleg meglehetősen hézagos a dokumentálás, és az adatokat kezelő programozó segítsége nélkül ki sem lehet igazodni a változók között. Részletesen dokumentálni kell minden egyes változó tartalmát, pontos forrását, előállításának algoritmusát olyan módon, hogy az visszakereshető, ellenőrizhető legyen. A más ÁFSZ adatbázisokból származó változókról is pontos leírás szükséges. A dokumentációban folyamatosan követni kell az esetleges változásokat. Olyan dokumentációra van szükség, mely segítségével az adatelemzést végző (nem számítástechnikai, programozói képzettségű) szakemberek tájékozódni tudnak a változók pontos tartalmáról és forrásáról. Szükség van továbbá az adatminőség folyamatos ellenőrzésére, és az esetleg előforduló hibákról, hiányokról tájékoztatni kell a felhasználót. Több más adminisztratív adatbázishoz hasonlóan a monitoringéra is jellemző, hogy a rendszeresen nem használt változók között gyakran előfordulnak hibásak. 1.4. Az eredmények értékelése A programok eredményének becslésekor figyelemmel kell lennünk arra, hogy az eredményváltozók nem a programból kilépő teljes sokaságra (vagy annak véletlen mintájára) állnak rendelkezésre, mert a programokból kilépők között jelentős azok aránya, akikről válaszhiány miatt nincs információ. Ennek következtében lehetséges, hogy a válaszadók mintájára úgynevezett mintaszelekciós torzítás jellemző, ami azt jelenti, hogy a programból kilépő sokaság és a válaszadók fontos jellemzőikben különböznek egymástól, és ezt az eredménymutatók becslésekor figyelembe kell venni. A monitoring adatállományán végzett elemzések több programnál kimutatták a mintaszelekció

25

jelenlétét, azaz a válaszadók és a nem válaszolók összetétele valóban lényegesen különbözik (Galasi-Nagy, 2005b). A mintaszelekció kiszűrésére minden egyes alkalommal meg kell vizsgálni, hogy a visszaküldők és a nem visszaküldők mintája érzékelhetően különbözik-e egymástól, és ha igen, megfelelő korrekciós eljárást kell alkalmazni az elemzésben. A korrekció bizonyos egyszerűbb átfogó mutatók becslésekor megvalósulhat súlyozással, a hatások tényezőinek részletesebb elemzéséhez pedig szelekciós torzítást kiszűrő modelleket érdemes használni (pl. mintaszelekciós probitbecslés, ilyet használt Galasi-Nagy, 2004b a monitoring mintáján). Az eddigi gyakorlat szerinti egyszerű mutatószámok (elhelyezkedési arányok) mellett ajánlott az elemzésekben többváltozós modelleket is használni. Ennek legalább két okból is szükségét látjuk. Egyrészt az eszközök hatását több, adott esetben kis létszámú csoport esetében indokolt kimutatni, amit az egyváltozós elemzés az elemszám korlátai miatt nem tesz lehetővé. Másrészt a döntések jobb megalapozásához fontos az eredményességet befolyásoló független változók tiszta (a más változók szerinti összetétel különbségeit kiszűrő) hatását kimutatni, melyre csak a többváltozós elemzés képes. Fontos továbbá, hogy ilyen modellek segítségével összehasonlíthatóvá tehető az egyes régiókban, megyékben

működtetett

programok

teljesítménye,

a

nyers

eredménymutatók

különbségeiből kiszűrve a munkanélküliek eltérő összetételéből és a helyi munkaerőkereslet különbségeiből adódó torzításokat. A modellezés pontosabbá teszi azonos programok teljesítményváltozásainak értékelését is, mert kiszűri az összetétel-változás hatásait. Az elhelyezkedési esély modellezését valamely bináris modellel kell elvégezni (logit vagy probit), a keresetek alakulását lineáris regressziós függvénnyel. Megítélésünk szerint a monitoring rendszeres hatásértékelő tanulmányaiban is szerepelhetnének ilyen modellekből

származó,

közérthetően

interpretált

eredmények,

ezen

túlmenően

többváltozós módszerekkel évente érdemes egy-egy alaposabb, bonyolultabb elemzést készíteni az aktív eszközök teljesítményéről, amelynek eredményeit külön lehetne közzé tenni. Mivel nem elhanyagolható mértékű az aktív programokban való ismétlődő részvétel (egy eszközben történő többszöri, illetőleg több eszközben történő egymás utáni részvétel), ennek feltérképezésére illetőleg hatásaira is érdemes kiterjeszteni az elemzést. Az adatgyűjtéssel foglalkozó részben fentebb már javasoltuk olyan változók előállítását, amelyek az ismétlődő részvételről tartalmaznak információt. Ezek segítségével vizsgálni lehet az ismétlődő részvétel előfordulásának jellemzőit, továbbá az eredménymutatók 26

becslésekor is érdemes az ismétlődő részvételre vonatkozó változókat szerepeltetni, kimutatandó annak hatásait. Az ismétlődő részvétellel a költségek (költséghatékonyság) vizsgálatakor is számolni kellene. Szükségesnek tartjuk továbbá, hogy a rendszeres hatásértékelő tanulmányokban ne csak az előző év mutatóihoz hasonlítsák az aktuális teljesítménymutatókat, hanem egy hosszabb időszakéhoz (3-4 év). Egy-egy évben átmeneti körülmények is befolyásolhatják egy adott program, vagy akár több program teljesítményét. Hosszabb időszak áttekintésével teljesebb és reálisabb képet kaphatunk az aktív eszközök eredményeinek alakulásáról. Fontos, hogy – mint már korábban szó volt róla – az elemzések ne önmagukban, vagy legfeljebb egymáshoz hasonlítva mutassák be a különböző programok működését. Az eredménymutatókat a kontrollcsoport megfelelő mutatóihoz, illetve az elhelyezkedési esélyek alakulásáról más adatforrásból származó mutatókhoz kell viszonyítani. 1.5.Munkafázisok a monitoring rendszer korszerűsítésében Végül azt foglaljuk össze, hogy véleményünk szerint milyen további munkafázisokra van szükség a monitoring rendszer továbbfejlesztésének megvalósításához. Előkészítés és döntések a korszerűsítés kulcskérdéseiben  az eszközökkel szemben támasztott teljesítményelvárások és az értékeléshez használandó teljesítménymutatók meghatározása; ennek keretében az értékelés optimális időhorizontjának meghatározása eszközönként  a monitoring keretében történő adatgyűjtés módszereinek meghatározása  koncepció

az

integrált

monitoring

adatbázis

felépítéséről,

tartalmáról

és

kapcsolódásáról az ÁFSZ más adatbázisaihoz  az alkalmazandó adatfeldolgozási illetve értékelési módszerek meghatározása  a monitoring rendszeres outputjainak meghatározása

27

A korszerűsítés megvalósítása Az adatgyűjtési módszerek kidolgozása A továbbfejlesztett monitoring rendszerhez szükséges input adatok biztosításának konkrét módszerei. Az input adatok az aktív eszköz kezelő programokból, a ÁFSZ más számítógépes nyilvántartásaiból – irodai adatbázis, MNS rendszer stb. –, a monitoring keretében

az

ügyfelek,

illetve

a

munkáltatók

körében

végrehajtott

kérdőíves

adatgyűjtésekből származnak. Meg kell vizsgálni, hogy az eszközkezelő programok információtartalma megfelel-e a továbbfejlesztett monitoring rendszer igényeinek és szükség esetén javaslatokat kell kidolgozni a változtatásokra. Ki kell dolgozni az ÁFSZ más adatbázisaiból származó információk átvételének módját és a szükséges feldolgozások módszereit. A monitor keretében végzett külön adatgyűjtések konkrét módszereinek meghatározása: kérdezettek köre, a kérdőívek tartalma, a kérdezés lebonyolításának rendje. A külső forrásból (pl. KSH Munkaerő-felmérés) átveendő információk körének és az átvétel módszereinek meghatározása.

A monitoring rendszer új központi adatbázisának kialakítása Az adatbázis tartalmának, szerkezetének és működésének részletes kidolgozása. Az inputok, outputok, a szükséges ellenőrzések valamint a más ÁFSZ rendszerekkel való kapcsolatok meghatározása. Az adatfeldolgozási és elemzési módszerek kidolgozása A teljesítménymutatók kiszámításához szükséges változók körének meghatározása, a változók

előállításának

módszereinek

módszerei.

meghatározása.

Az

Elemzési

elemzésekhez stratégia

szükséges

meghatározása.

feldolgozások A

rendszeres

elemzésekben közlendő mutatók körének és kiszámítási módjának kidolgozása. Az elemzésben viszonyítási alapként felhasználandó munkaerő-piaci mutatók körének meghatározása, kiszámításuk módjának kidolgozása. Egyedi elemzésekhez felhasználható statisztikai adatállományok létrehozásának módszerei. Az elemzéshez használandó többváltozós modellek specifikálása és tesztelése.

28

A kidolgozott rendszer gyakorlati tesztelése, a szükséges változtatások elvégzése A kidolgozott rendszer három megyében történő kísérleti bevezetése, amely magában foglalja a szükséges informatikai eszközök alkalmazását és tesztelését, a kidolgozott rendszer tesztelésében érintett munkatársak betanítását, valamint az eredmények értékelését. A gyakorlati tesztelés alapján a szükségesnek tűnő változtatások elvégzése.

29

2. A monitoring rendszer fejlesztésének és az ahhoz kapcsolódó általános feladatoknak a meghatározása (Tokai Gyula, Dr. Gazdag Ferencné, Némethné Kemecsei Éva, Balkányiné Sarvai Ildikó) A foglalkoztatáspolitikai eszközök monitoring rendszerének bevezetésétől napjainkig történő fejlesztés a vizsgált aktív eszközök körére, adattartalmára és informatikai támogatottságára egyaránt kiterjedtek. Ezáltal bővültek a monitoring adatokon alapuló értékelések, elemzések lehetőségei. Mindezekkel együtt a rendszerből kinyerhető információk ma már nem mindenben felelnek meg az Állami Foglalkoztatási Szolgálat által megfogalmazott, eredményeket tükröző, értékelő és ezek javítását elősegítő igényeknek. A támogatási rendszeren belül több olyan aktív eszközt működtetünk, amelyekhez

nem

kapcsolódik

monitoring.

A

fentiek

alapján

halaszthatatlan

feladataként került meghatározásra a követéses rendszer bővítése, korszerűsítése, továbbfejlesztése. 2.1. A helyzetértékelés során feltárásra került hiányosságok A munkaügyi központok által feltett kérdésekre adott válaszok között szerepelnek olyan hiányosságok és igények is, amelyeket csak a koncepció elkészítését követően a fejlesztés utolsó fázisában, a részletes kidolgozása során lehet megoldani. A válaszok többségében szereplő észrevételek: Az egyik leggyakrabban említett probléma, a döntés és a kiértékelés között eltelt időszak hossza. Ennek rövidítése a jelenleg alkalmazott módszer fenntartása mellett minimális mértékű lehet. A munkafolyamat természetéből adódóan el kell fogadnunk, hogy csak az intézkedés befejezése után 5-6 hónappal kaphatjuk meg a monitoring vizsgálatok statisztikai eredményeinek adatait (a kérdőívek kiküldése, visszaérkezése, feldolgozása után). A követés utolsó fázisa, az eredmények kiértékelése csak a postázott kérdőívekre visszakapott válaszok alapján történhet meg. Előfordul, hogy az alacsony arányú visszajelzések miatt meg kell ismételni a megkereséseket és ezek még tovább növelik a kiértékelés időszakát. Ennek elmaradása azonban azt a kockázatot jelentheti, hogy a vizsgálatok megbízhatósága csökken. 30

Az összes körülményt figyelembe véve az eredmények kimutatásának időtartama akkor rövidíthető, ha a követéses vizsgálatokat folyamatosan végezzük, vagyis az eredmény meghatározása érdekében az intézkedések befejezése utáni 90. napon a kérdőívek postázás megtörténik. Ez feltételezi azt is, hogy a foglalkoztatáspolitikai eszközök rendszerében a szakmai folyamatok, eszközönkénti lezárási műveleteit az ügyintézők naprakészen elvégzik. A javaslat lehetővé teszi és nem változtat azon a kialakított

értékelési

gyakorlaton,

hogy

az

érintettek

(kirendeltségek/megyék/

Foglalkoztatási Hivatal) az eddigi gyakorisággal készítsenek részletesebb elemzéseken alapuló beszámolókat. A kezdetektől nehézségeket okozott, hogy az intézkedésben résztvevők teljes körére terjesztettük ki a kérdőíves vizsgálatot, ami rendkívül munkaigényes, egyben költségkihatása sem elhanyagolható. Az egyik megoldás az, hogy teljes körű vizsgálat helyett egy szűkebb támogatással érintett körben kell a követést elvégezni. •

reprezentatív mintavételes megkérdezéssel, vagy

•

a megkérdezésbe csak azokat a személyeket és munkáltatókat kell bevonni, akik vagy amelyek esetében az intézkedés által érintett egyének a vizsgálat időpontjában nem szerepelnek a nyilvántartott álláskeresők között.

Ezekkel a megoldásokkal csökkenthető a vizsgálandó munkáltatók, a képzésnél érintett személyek száma (és ezzel a munkaidő ráfordítás). A követés során nincs szükség kérdőíves vizsgálatra (kivéve mélyebb értékelés esetén) abban az esetben, ha a számítógépes adatbázisban ellenőrizhető, hogy a támogatás végén az intézkedés által érintetteknek van-e munkaviszonya a vizsgálat időpontjában. Ez a verzió a munkaviszonyt, illetve ennek megfelelő jogviszonyt tartalmazó országos adatbázis, illetve átmenetileg az Egységes Magyar Munkaügyi Adatbázis (EMMA), Életút Napló felhasználásával valósítható meg. A felsoroltakon túl a számítógépes adatbázisban való keresést, a regisztrációba vissza nem kerülők, illetve visszakerültek számának és arányának meghatározását bármikor meg lehet ismételni. Ezen belül az érintett egyének, és közreműködők különböző csoportosítására van lehetőség, amelyek a különböző céllal készülő vizsgálatokat segítik elő.

31

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, a pályakezdő munkanélküliek elhelyezkedésének elősegítéséről szóló 68/1996 (V.15.) Kormány rendelet és a foglalkoztatást elősegítő támogatásokról, valamint a Munkaerő-piaci

Alapokból

foglalkoztatási

válsághelyzetek

kezelésére

nyújtható

támogatásokról szóló 6/1996. (VII.16.) MüM rendelet által szabályozott befejezett támogatások, intézkedések követéses rendszerének kidolgozásánál meghatározó lesz az informatikai adatállomány, amely rendelkezésre fog állni. Az informatikai támogatottságra történő fókuszálás számos szempontból is indokolt, mivel determinálja azon adatok teljes körűségét, amiből rendezett módon információkhoz

juthatunk

és

amelyekből

hasznos

elemzések,

értékelések

készülhetnek. Ez azt jelenti, hogy az adatállomány tartalma, ami elemi adatokból tevődik össze, meghatározza - a sokrétű információ biztosítása mellett - a mélyebb elemzések, vizsgálatok készítésének lehetőségét. Törekednünk kell arra, hogy a koncepció valamennyi támogatási forma esetében értelmezhető legyen, de ott ahol szükséges, az eltérések bemutatásra kerüljenek. A felsoroltak alapján az adattárházban tárolt, és abból kinyerhető adatoknak, mint inputnak meghatározó szerepük lesz. Tudni lehet azt is, hogy az integrált informatikai rendszer moduljaiban az egyénekre és közreműködőkre vonatkozó elemi adatok fogják behatárolni a lekérdezések gazdagságát. Túl az informatikai rendszer fontosságán, a különböző verziók kialakításánál megvizsgáltuk, hogy a monitoringozás során mely szereplőkről, milyen céllal akarunk információkat előállítani. A

jelenleg

működtetett

monitoring

rendszerben

többségében

számszaki

eredményeket mérünk, pl. a bevontak hány százaléka dolgozik, egy vállalkozó hány személyt foglalkoztat stb. A minőségi mutatókhoz viszont a jövőben bizonyos időközönként interjús vizsgálatok beiktatását is tervezni kell. Interjú ( felmérőlapok): -

Egyéni vélemények a kapott intézkedésről a támogatás időszakában.

-

Egyéni vélemények a kapott intézkedésről a támogatást követően.

A megyék meghatározhatják a különböző statisztikákból és eredményekből, hogy melyik eszköznél, kiket kérdeznek meg, és a kapott információk alapján milyen

32

intézkedéseket tesznek. Az egyének, munkáltatók megkérdezésének célja az elégedettség, elvárás, tapasztalat stb. visszajelzése. A támogatás közbeni vizsgálat mellett szól, hogy a beavatkozás lehetősége ebben az időszakban még biztosított. Az interjú során a kérdésekre adott válaszok ugyan olyan értékesek, mint a számszaki adatok. Ezek együtt adnak használható információt, amelyek segítik és lehetővé teszik a monitoring csoportok eredményt javító javaslatainak kidolgozását. Ilyen lehet a sikertelenség okainak feltárása is. Meg kell teremtenünk a munkaerő-piaci szolgáltatásoknál és programoknál, a monitoring tervezés lehetőségét, ki kell dolgozni a „terv-működtetés-ellenőrzésbeavatkozás” módszerét. 2.2. A koncepcióban használt terminológiák Az intézkedésben közreműködők, külső szereplők alatt kell érteni a munkáltatókat, a szolgáltatást nyújtókat és a képző szervezeteket. Intézkedéssel érintettek a támogatással foglalkoztatott (vállalkozott), illetve képzésben részt vett egyének. Eredmény Eredménynek számít az a pozitív kimenet, amely közvetlenül összefüggésbe hozható az intézkedéssel. Az eredmény tágabb értelmezését javasoljuk, nemcsak a támogatott munkáltatónál fennálló munkaviszonyt tekintjük eredménynek, eredmény az is, ha az egyén az intézkedés (támogatás) befejezését követően és a vizsgálat időpontja közötti időszakban munkaviszonyban állt . Ezeket minden intézkedés esetében külön (eszközönként, szolgáltatásonként, munkaerő-piaci programonként) kell meghatározni. Eredményesség Az eredményesség a terv megvalósítását, illetve az attól való eltérést jelzi. Ennek folyamatos mérése lehetővé teszi módosító és esetlegesen az intézkedést megszüntető döntések meghozatalát.

Hatékonyság 33

A hatékonyságvizsgálat az intézkedések eredményeit hasonlítja össze az anyagi ráfordításokkal. Ennek célja, hogy az azonos típusú intézkedések hatékonyságát vizsgálni lehessen. Ezek a mutatók megfelelő körültekintéssel lehetővé teszik az azonos típusú szolgáltatások és munkaerő-piaci programok összehasonlítását. Hatásvizsgálat Ezen a vizsgálaton belüli fogalmak meghatározása: Holtsúlyhatásnak nevezzük, amikor az adott eredményt intézkedés nélkül is el lehetett volna érni. Helyettesítő hatásnak nevezzük, amikor a támogatott személy egy nem támogatott helyét foglalja el. Kiszorító hatásnak nevezzük, amikor a támogatott tevékenység kiszorítja a nem támogatottakat. Lefölözésről beszélünk, amikor csak a jobban foglalkoztatható munkanélküliek jutnak be a támogatott munkakörökbe. 2.3. A monitoringból kapott információk A jelenlegi monitoringban az adat struktúrák jól átgondoltak, de a mélyebb és részletesebb elemzésekhez ezt bővíteni szükséges. A jelenleg kidolgozott javaslat az eddig alkalmazott módszerekre épít és azt módosítja, továbbfejleszti, kibővíti a következő főbb szempontok figyelembe vételével: •

A továbbfejlesztés területén zárt informatikai megoldást dolgoz ki.

•

Lehetőséget biztosít annak vizsgálatára, hogy az intézkedésben résztvevők mennyire részesei a pozitív kimenetnek, illetve mit tesznek annak elősegítése érdekében.

•

Értékelhetővé teszi, hogy az egyes aktív eszközök mennyire voltak sikeresek és milyen megoldást nyújtottak az érintetteknek a munkavállalás elősegítéséhez.

•

Szemléletében új elemként jelenik meg a monitoring csoport működtetése. A csoport tagjai értékelik a döntések eredményeit, az erőforrások felhasználását. Ezentúl feladatuk a gyenge pontok feltárása, valamint javaslatok készítése az eredmény javítása érdekében. 2.4. A monitoring eredményeket és információkat felhasználók

34

Az aktív eszközökkel kapcsolatban lévők és a működtetők több szempont alapján csoportosíthatók. Az egyszerűség kedvéért a jelenlegi csoportosítás alapja az ÁFSZ-en belüli és azon kívüli szervezetek. Ugyanakkor értelmezhető lehetne a monitoring eredmények közvetlen és közvetett felhasználók szerinti felosztása is. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálaton belüli szervezetek • Foglalkoztatási Hivatal • régiók • régiós (megyei) munkaügyi központok • régiós (megyei) munkaügyi központok kirendeltségei • regionális képző központok Az ÁFSZ-en kívül szervezetek • Szociális és Munkaügyi Minisztérium • munkaügyi tanácsok • önkormányzatok (régiós, megyei, települési) • képzést folytató szervezetek • munkáltatók, foglalkoztatók • kutatóintézetek • civil szervezetek Munkavállalók, álláskeresők A monitoring hasznosulásának területei • tervezés • döntés előkészítés • döntés • ellenőrzés • értékelés • eredmények, tapasztalatok kommunikálása • eszközök működtetésének továbbfejlesztése A hasznosulás realizálódhat az egyes résztvevők feladataitól függően, eltérő módon és mértékben. 35

2.5. A monitoring hasznosulásának, értékelésének szintjei • országos • regionális • megyei • kirendeltségi (kistérségi) Hasznosulás ÁFSZ-en belül és kívül

Foglalkoztatási Hivatal • A különböző mutatók (eredmény, eredményesség, hatékonyság) jelezhetik az eszköz működésének hiányosságait, és közvetetten jogszabály módosítási javaslathoz ad iránymutatást. • A kifelé történő kommunikációs, tájékoztatási tevékenység során a korábbiakhoz képest gazdagítja a publikálásra szánt anyagot. • Országos képet ad a különböző intézkedések működtetéséről és ezek területi (régiók) szórásáról, ezzel együtt kutatási program indítását generálhatja. Régiók, megyék • Az MPA decentralizált foglalkoztatási alaprészének a felosztásakor a monitoring által készített mutatók tájékoztatást adnak az egyes eszközök eredményességéről, illetve hatékonyságáról és a kirendeltségek között tapasztalható eltérésekről. • A monitoring eredmények az aktív eszközök kirendeltségi szintű allokációjánál figyelembe vehetőek. • A monitoring eredmények az egyes aktív eszközök támogatási idejének és mértékének meghatározásánál iránymutatásként szolgálnak (pl. eltérő támogatási mértékek alkalmazása egyes célcsoportoknál, illetve térségekben). • Az aktív eszközökben résztvevő személyek és munkáltatók köréről és összetételéről nyerhető széleskörű információ. • A statisztikai rendszer bemutatja a legkülönbözőbb bontásokban az egyes befejezett intézkedéseket követően a résztvevők (egyének) utólagos ismételt megjelenését a regisztrációban. • Segít a képzési szakirányok meghatározásában, és a szempontrendszer

36

kialakításában. Kirendeltségek • A kirendeltségek az általuk hozott intézkedések, döntések eredményéről, eredményességéről, hatékonyságáról kapnak közvetlen információt. • A kirendeltségek a munkaerő-piaci szereplők együttműködésének további motiválása céljából – az érdemi információk visszacsatolásán keresztül – hasznosíthatják a mutatókat (pl. munkáltatói kapcsolattartás és fórumokon keresztül egyéneknek, közreműködőknek, partnerség erősítésében, problémák feltárásában). • A döntések megalapozását segíti elő. • A támogatott foglalkoztatóknál történő kötelezettség nélküli továbbfoglalkoztatás nyomon követése a jövőbeni támogatással kijelölt foglalkoztatók kiválasztásához ad döntési alapot, végső soron a foglalkoztatók minősítésében hasznosul. • Iránymutatást ad a képzési szakirányok meghatározásához, szempontrendszer kialakításához. • A kirendeltségek a támogatási eszközök monitoring adatain keresztül ismerik: ○ azokat a foglalkozásokat, s ezek alakulását, melyekben az egyes támogatási formák jobban, vagy kevésbé segítették az elhelyezkedést, ○ azon foglalkoztatási formákat (teljes, részmunkaidős foglalk., stb.),

melyek

jellemzőbbek az adott támogatásokon belül, ○ azokat a támogatási formákat, melyek a hátrányos helyzetű rétegek esetében nagyobb elhelyezkedési esélyt biztosítanak. Regionális Képző Központok • A munkaerő-piaci képzésekben résztvevők elhelyezkedési mutatói hasznos információt nyújtanak a képzési szakirányok kijelölésében. • A tanfolyamot követő kérdőíves visszacsatolás a képző szervnek információt ad az oktatás színvonalának javításához.

Szociális és Munkaügyi Minisztérium • Az eredménymérésre alkalmas monitoringra támaszkodva kidolgozhatja a

37

foglalkoztatáspolitika új eszközeit, megvizsgálhatja alkalmazási területeit, dönthet azok bevezetésének feltételeiről. • Figyelembe veheti az aktív eszközök céljainak és az eszközök működtetéséhez szükséges pénzügyi források meghatározásánál. A monitoring jelzése alapján: • jogszabályok tervezeteit készítheti, • új eszközök bevezetését kezdeményezheti. Munkaügyi Tanács • Az egyes támogatási eszközök, programok monitoring útján történő értékelése a MPA decentralizált foglalkoztatási alaprészének felosztásához, a támogatás elveinek és arányainak meghatározásához nyújt információt. • A foglalkoztatáspolitikai eszközök hatékonyságának alakulása alapot ad az eszközök közötti átcsoportosításról szóló döntésekhez. Önkormányzatok • A munkaerő-piaci képzésben résztvevők elhelyezkedési esélyeinek ismerete a szakképző-,

valamint

a

középfokú

oktatási

intézményeket

fenntartó

önkormányzatokat orientálják a képzési szakirányok kijelölésében és a beiskolázási létszámok meghatározásában. Képzést folytató szervezetek • A munkaerő-piaci képzésekben résztvevők elhelyezkedési mutatói hasznos információt nyújtanak a képzési szakirányok, létszámok kijelölésében. • A tanfolyamot követő kérdőíves visszacsatolás a képző szervnek információt ad, az oktatás színvonalának javításához. Munkáltatók, foglalkoztatók • Az eszközök hasznosulása tájékoztatást ad a munkáltatóknak a különböző támogatások igénybevételének eredményeiről, hatékonyságáról. Álláskeresők • Támpontot nyújt számukra, hogy a képzésen belül melyek azok a szakirányok,

38

amelyekkel nagyobbak az elhelyezkedési esélyeik. Kutatóintézetek • Kutatási területek kijelöléséhez, meghatározásához ad információt. Civil szervezetek • Civil szervezeteknek a munkaerő-piaci programok kidolgozásához és az általuk lebonyolított szolgáltatások minőségéhez adhat információt.

2.7. A jelenleg alkalmazott követéses rendszer főbb jellemzői • a követés munka és időigényes, a kiértékelések elhúzódnak • többségében csak mennyiségi mutatók jelennek meg • az intézkedésben résztvevők, döntéshozók nem kapnak megfelelő részletességű visszacsatolást, a megállapítások hasznosulása nem mindig igazolható • az eredmény viszonylag szűken kerül értelmezésre • mélyebb elemzésekhez nem mindenhol állnak rendelkezésre megfelelő adatok statisztikák

2.8. A továbbfejlesztett monitoring rendszer főbb változtatásai A követés munka és időigényes, a kiértékelések elhúzódnak Megoldások: • zárt informatikai rendszer kialakítása, több információ átvétele más országos rendszerekből • a manuális tevékenységek jelentős mértékű csökkentése a kérdőívek, a felmérőlapok készítésénél, azok kitöltésénél • a kérdőívek és felmérőlapok előállítása, kiértékelése informatikai úton

Többségében csak mennyiségi mutatók jelennek meg

39

Megoldás: • a mennyiségi mutatók mellett minőségre, szubjektív információkat tesz lehetővé, amely lehetőséget ad az egyén sikertelenségének vizsgálatára és a munkáltató véleményének megismerésére Az intézkedésben résztvevők, döntéshozók felé a visszacsatolás nem elég részletes, a megállapítások hasznosulására nincsenek előírások. Megoldás: • a vizsgálat lehetőséget nyújt a szervezeten kívüli kommunikálásra • a személyekre és a közreműködőkre egyaránt mélyebb elemzéseket tesz lehetővé • javasolja monitoring csoport létrehozását • lehetővé teszi a közreműködők gyakorlatának, szokásainak megismerését • a közreműködők szembesülhetnek a foglalkoztatás elősegítésében nyújtott teljesítményükkel Az eredmény viszonylag szűken kerül értelmezésre Megoldás: • az eredmény tágabb értelmezését javasolja, nemcsak a támogatott munkáltatónál fennálló munkaviszonyt tekintjük eredménynek • eredmény az is, ha az egyén az intézkedés (támogatás) befejezését követően és a vizsgálat időpontja közötti időszakban munkaviszonyban állt (1-30 napot, 31-60 napot, 61-89 napot) • javasolja az eredménynek a 180. napon történő megismétlését

Mélyebb elemzésekhez nem minden esetben állnak rendelkezésre megfelelő információk Megoldás: • lekérdezési lehetőségek biztosítása elemezésekhez, értékelésekhez • megbízhatóbb visszajelzés az eredményekről (feltétele: teljes körű, valamennyi foglalkoztatót tartalmazó adatbázis) • meg kell oldani a közreműködők munkaügyi szervezettel való kapcsolatainak nyilvántartását (naplózás) 40

• a ráfordítások kimutatását – személyek és közreműködők esetében – egyaránt mélyebb alábontások mellett kell lehetővé tenni • vizsgálni lehet, hogy a támogatások összhangban vannak-e a profiling rendszerrel • indikátorok meghatározásra kerülnek A követéses vizsgálat során az informatikának a felsoroltakon túl biztosítani kell

a

következőket: • Folyamatosan elérhetőek legyenek a kijelölt időszakban vagy időpontban a követéshez kapcsolódó adatok, statisztikák, információk • A rendszer hozzáférhető legyen a kirendeltségi ügyintézők és valamennyi ÁFSZ-en belüli kijelölt munkatárs részére, akik munkájuk során hasznosítani tudják a kapott információkat • A felhasználásokra csak megfelelő jogosultság mellett kerülhessen sor

2.9. Közreműködők elemi adatai • Név, cím, adószám, adóazonosító jel • Nemzetgazdasági ág • TEÁOR szerinti besorolás • Létszámnagyság kategória (KSH szerinti) • Gazdálkodási forma • Támogatások időtartama, mértéke • Támogatás összege, egy fő fajlagos költsége • Foglalkoztatás időtartama • Létesített jogviszony • Intézkedésbe bekapcsolódó közreműködők száma • Támogatással foglalkoztatott létszám • Az intézkedést megszakító, kilépők száma • Kilépések módja jogviszony megszűnés vagy megszüntetés • Gazdasági okok (felszámolás, likviditás) • Kilépés időpontja • Intézkedést befejezők száma

41

2.10. Egyének elemi adatai • Családi állapot • Eltartottak száma • Állampolgárság • Nemek • Életkori kategóriák (KSH) • Iskolai végzettség • Szakképzettség • Hátrányos helyzetű csoportba sorolása • Regisztráló kirendeltség • Keresett foglalkozás állománycsoportba sorolás • Keresett munkakor FEOR szerint • Munkanélküliség időtartama • Intézkedésbe lépés előtti munkaerő-piaci státusz • Támogatási összege, időtartama, mértéke • Profiling kategória • Intézkedés alatti állománycsoportba sorolás • Támogatott munkakör FEOR szerint • Foglalkoztatás időtartama • Intézkedés alatti munkabér (kategóriák) • Szerződés szerinti jogviszony • Intézkedésbe bekapcsolódók száma • Megszakítók száma • Megszakítás oka, időpontja • Intézkedést befejezők száma • Nyilvántartásba visszatéréskori munkaerő-piaci státusz • Nyilvántartásba visszakerülők száma • Nyilvántartásba visszakerülés oka, időpontja • Munkaviszonyban állók a 90. napon és 180. napon • Munkaviszonyban nem állók és nyilvántartásban sem szereplők a 90. napon 180.

42

napon Informatikai cél meghatározása: A követéses vizsgálatokhoz (monitorozás) zárt és teljes informatikai támogatottság kapcsolódjon kiegészítve ezt grafikus (diagramok) megoldásokkal. 2.11. Informatikai támogatás esetén megvalósítandó folyamat

Szakmai rendszerek

Vizsgálandó munkáltatók

Vizsgálandó támogatások, támogatottak meghatározása

Vizsgálandó támogatások

Vizsgálandó személyek

Életútnapló

Adatkérés az EMMA-ból

EMMA

Adatkérés az egyén életútnaplójábó l

Kérdőív

Kérdőívek

Pénzügyi adatok

nem

igen

Kérdőív kiküldés, feldolgozás

Megvalósítandó alkalmazás Meglévő alkalmazás

Statisztikák elemzések előállítása

Adatok

Az egyes megvalósítandó alkalmazások definiálása Vizsgálandó támogatások, támogatottak meghatározása Ennek a modulnak az adatforrása az a szakmai rendszer ahol az adott támogatás ügyvitele, pénzügyi lebonyolítása zajlik. Itt határozható meg az, hogy egy adott időpontban mely támogatások fejeződtek be, melyek a vizsgálandó támogatások.

43

Az egyedi támogatáshoz kapcsolhatóak a támogatásban érintettek.

Adatkérés az egyén életút naplójából Ennek a modulnak az adatforrása egyszer a támogatásban érintett személyek, másrészt a személyek életút adatai, amit a könnyebb elérhetőség, és az átmenet megkönnyítése érdekében az ezen adatokat tartalmazó adattárházból nyerhetünk ki. Ez a modul véglegesre kidolgozható a nem teljes informatikai támogatás esetén is, amennyiben az életútadatok adattárházban való megjelenése biztosított. Adatkérés az EMMA-ból Ennek a modulnak az adatforrása egyszer a 2.10 pontban meghatározott támogatásban érintett személyek, másrészt a személyek Egységes Magyar Munkaügyi Adatbázisban tárolt munkaviszony adatai. Ezek az adatok nem minden munkaviszonyra terjednek ki, de az általunk vizsgált esetek nagy részében a Munkatörvénykönyv hatálya alá tartozó munkaviszonyok esetében a bejelentés az EMMA - ban jogszabály által kötelező, így feltételezhetően teljes körű. Ez a modul véglegesre kidolgozható a nem teljes informatikai támogatás esetén is, amennyiben az EMMA-ból való lekérdezés biztosított. A lekérdezés TAJ szám szerint történik, és arra ad választ, hogy az adott TAJ számú egyén a vizsgált időpontban munkaviszonyban áll-e. Amennyiben a munkaviszonyról többet akarunk tudni, a kérdés kiegészíthető azzal, hogy az adott TAJ számú egyén az adott adószámú munkaáltatónál áll-e munkaviszonyban. Kérdőív kiküldés, feldolgozás Ennek a modulnak az adatforrása a támogatásban érintett személyeknek az előző vizsgálatok alapján megszűrt részhalmaza. Ez a modul is kidolgozható a szakmai rendszerek teljes körű átdolgozása nélkül is. Az elképzelt informatikai támogatás alapjaiban WEB-es technológián alapul. A kidolgozott kérdőívek/interjús lapok kötelező adattartalmán felül bővíthetőeknek kell lenniük. A kérődőívek kiküldése Internetes elérés esetén elektronikus levélként, egyéb esetben postai úton történne. A kérdőívek adatainak a feldolgozásba kerülése Internetes elérés esetén a visszajött elektronikus levélből automatikusan, a személyes interjú esetén interaktív rögzítéssel, illetve önállóan a WEB-es felületen való rögzítéssel valósítható

44

meg. A

kérdőívek

feldolgozásának

az

adattartalom

függvényében

egy

alap

minta

felhasználásával bővíthetőnek kell lennie, (kereszttáblák, eseti kérdésre adott válaszok feldolgozása.) Ez az alkalmazás önálló kérdőív - készítő és kiértékelő rendszerként is működhetne, ilyen jellegű egyéb feladatok ellátását is szolgálhatná.

Statisztikák, elemzések előállítása A statisztikáknak az előzőekben említett információkon kívül ki kell egészülniük a támogatások pénzügyi adataival, amelynek az adatforrása vagy a szakmai rendszer, vagy egy az integrált rendszer által bevezetendő pénzügyi nyilvántartás. Ezek adattartalma határozza meg, hogy az egy támogatottra jutó költségeket meg tudjuk-e határozni, vagy csak az egyes támogatások költsége lesz ismert. Ezekből az adatokból származtatható a fajlagos költség, az egyes támogatások hatékonysága. Ez az a modul ami teljes körű értékelést ad az előző modulok által meghatározott információk felhasználásával. Abban az esetben, ha a kinyert rendszerezett információkat megfelelő strukturált formában tudjuk tárolni, lehetővé tehető bármilyen adattartalmú és standard lekérdezés is. Ezekből tetszőleges statisztika definiálható. A feldolgozás menete: •

A meghatározott vizsgálati időszakban befejezett támogatások alanyait jellemző (a támogatással foglalkoztatott egyének) adatok összevetése a nyilvántartásunkkal

•

Ezt követően az EMMA majd az életútnapló napló vizsgálata következik azon állománnyal, akik nem találhatók a nyilvántartásunkban. Ennek az a célja, hogy kiszűrjük azokat személyeket, akik nem nyilvántartott álláskeresők, de előfordulhat, hogy a támogatás lezárta és a vizsgálat időpontja között visszakerültek a rendszerünkben, és onnan kimutatható újabb elhelyezkedésük (pl. támogatással, vagy közvetítéssel nem támogatott munkahelyre)

•

Kérdőíves megkeresések

•

A munkaviszonyban állás vizsgálata informatikai úton

•

A fentiek vizsgálatával és kérdőíves megkeresések során nyert információk alapján

45

az eredmény, hatékonyság meghatározása Ez a változat informatikailag teljes mértékben megoldott. A támogatással foglalkoztatott egyén - a támogatás lezárását követően - nyilvántartásunkban való jelenlétének, illetve meghatározott időintervallumban történő újabb esetleges elhelyezkedésének (, EMMAból, életút naplóból történő) megismerését követően vizsgáljuk, hogy a támogatott munkáltatónál, illetve más munkáltatónál történő foglalkoztatása fenn áll-e. Ezt az EMMA rendszerből történő lekérdezéssel valósítjuk meg. A nyilvántartásunkban lévő egyéneket interjú formájában kérdezzük meg a visszatérése okairól, a támogatott foglalkoztatása során nyert tapasztalatairól. Ehhez teljes WEB-es környezetben történő informatikai támogatás szükséges. A munkáltatók és az egyének kérdőíves megkeresése is teljes informatikai úton történik WEB-en keresztüli kérdőív kiküldéssel, fogadással és értékeléssel. A hagyományos levél útján való megkeresés csak az internetes eléréssel nem rendelkezők esetén járható út. A támogatás befejezését követő hosszabb időtartam után csupán informatikai úton az EMMA adatainak igénybe vételével határozzuk meg a munkaviszonyban állókat. Igényként merül fel a támogatásban részesült egyének adott csoportjának megfelelő kontroll csoport kiválasztásának informatikai megoldása.

46

A monitoring folyamatok bemutatása az EMMA összekapcsolásával

A támogatás lezárását követően a méréskor az egyén álláskeresőként regisztrált

igen

Az egyén megkérdezése, minőség és/vagy elégedettség vizsgálata

nem

nem

igen

Nem áll rendelkezésre munkaviszony adat

Az egyén az EMMA szerint munkaviszonyban áll-e?

Teljes körű interjú készítése a támogatott foglalkoztatást követő első megjelenés lk l l

Eredmény

nem

igen vizsgálata, Életútnaplóban annak hogy volt-e nyilvántartott és annak megszűnési oka munkaviszony létesítés

Eredmény

Reprezentatív felmérés, (reprezentáció biztosítása informatikai úton)

nem

A munkáltató kérdőíves megkeresése

Eredmény

Munkáltató nem válaszol

Munkáltató válaszol

Foglalkoztatás van

A foglalkoztatott személy megkeresése kérdőívvel

Foglalkoztatás nincs

Foglalkoztatás a támogatott munkáltatónál

Foglalkoztatás más munkáltatónál

Eredmény Egyéb ok, nincs a nyilvántartásban

Előnye:

Teljes

körű

az

információ.

A

nyilvántartásunkba

visszatérőkről

a

kirendeltségeinken interjú formájában nyerünk adatokat. A vissza nem térő ügyfelek munkaviszony meglétéről informatikai úton, a támogatásról alkotott véleményükről kérdőíves formában szerezhetünk tudomást. A munkaviszony meglétéről az EMMA segítségével hiteles információt nyerhetünk. Lehetővé válik a hosszabb idő után a

47

munkaviszony meglétének automatikus vizsgálata. Az informatika használatával költséget és kapacitás lekötést mérséklő módszert alkalmazunk. Megbízhatóság: az MT. alá esők esetében a nyilvántartásban lévő és a munkaviszonyban álló ügyfelekről teljes körű ismereteink lesznek, az MT alá nem tartozók esetében továbbra is a válaszadási aránytól függ.

48

3. MUNKAERŐ-PIACI SZOLGÁLTATÁSOK RENDSZERÉNEK FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA

MONITORING

(Juhász Éva, Lovas Ferencné, Boros Ágnes, Dobrozsi Zoltán)

3.1 Munkaerő-piaci szolgáltatások helye a munkaerő-piaci eszközök rendszerében Az ÁFSZ, így a munkaügyi központok tevékenységében nagy jelentősége van mind az állást keresők elhelyezkedését segítő, mind a pályaválasztást, pályamódosítást, átképzést eredményesebbé tevő különböző szolgáltatásoknak. A munkaerő-piaci szervezet működésének évtizede alatt bebizonyosodott, hogy a rövid időn belül állásba nem közvetíthető, a munkavállalásra nem eléggé motivált, többféle munkavállalást gátló tényezővel rendelkező hátrányos helyzetű álláskeresők rétegei – tartósan munkanélküliek, 50 év felettiek, megváltozott munkaképességűek, vagy a munkatapasztalattal nem rendelkező pályakezdők – számára a munkaerőpiacra való be, illetve visszajutáshoz nélkülözhetetlen a személyre szabott tanácsadás, munkába történő beilleszkedést segítő csoportos foglalkozás. Ennek következtében a szervezet szolgáltatásai egyre előkelőbb helyet foglalnak el a különböző munkaerő-piaci eszközök között. Cél, hogy megelőzzük az álláskeresők tartóssá válását, melynek eléréséhez ezek az elemek eredményesen járulhatnak hozzá. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat által nyújtott munkaerő-piaci szolgáltatások formái: –

Munkaerő-piaci és foglalkozási információ nyújtása

–

Munka, - pálya, - álláskeresési, - rehabilitációs helyi (térségi) foglalkozási tanácsadás

–

Munkaközvetítés. 3.2. A munkaerő-piaci szolgáltatások szakmai tartalma

Jelen fejezet olyan témakörrel foglalkozik, amely eddig nem szerepelt a nyomonkövetéses vizsgálat rendszerében. Ebből kiindulva – a jobb megértés érdekében – helyet kell adni a munkaerő-piaci szolgáltatások rövid definíciójának, melyhez jó alapot szolgáltat a 30/2000. (IX.15.) GM rendelet. Munkaerő-piaci és foglalkozási információ: Elősegíti az elhelyezkedést és az üres álláshelyek betöltését. A foglalkozásokra, a térségben elérhető képzésekre, a régió, a 49

megye, valamint a kistérség munkaerő-piaci helyzetére, a munkaerő kereslet és kínálat helyi jellemzőire vonatkozó információk, illetve a foglalkoztatást elősegítő támogatások, a munkanélküli ellátások, valamint az ezzel összefüggő jogszabályokkal kapcsolatos ismeretek összességét takarja. Munkatanácsadás: A munkapiaci folyamatok megismerésén, a munkavállalást elősegítő ill. korlátozó tényezők feltárásán, az elhelyezkedési akadályok elhárításán, valamint a szükséges támogatási eszközök meghatározásán keresztül segíti az álláshoz jutást és az állás megtartását. Pályatanácsadás: A pályaelképzelések, pályacélok megfogalmazását, a pályadöntés meghozatalát segíti, valamint támogatást nyújt a megvalósításhoz vezető út, a cselekvési terv kidolgozásához. Álláskeresési tanácsadás: Az álláskeresési folyamat lépéseinek megtervezéséhez, a hatékony álláskeresési technikák (önéletrajzírás, munkapiaci marketing, felkészülés az állásinterjúra stb.) megismeréséhez, elsajátításához, az intenzív álláskereséshez nyújt gyakorlati segítséget. Az álláskeresést segítő szolgáltatások igénybevétele történhet egyéni álláskeresési tanácsadás keretében, álláskeresési ismeretek oktatása csoportfoglalkozáson, álláskeresési tréning formájában (3-5 napos időtartamban), álláskereső klubban való részvétellel (3 hetes időtartamban) . Rehabilitációs tanácsadás: A veleszületett vagy szerzett egészségi okokkal összefüggő munkaképesség változással kapcsolatos foglalkozási rehabilitáció lehetőségét veszi számba, és olyan ellátásokhoz, társadalmi támogatásokhoz való hozzáférést igyekszik biztosítani az érintettek számára, amelyek a munka világába való visszatalálás reális lehetőségei felé nyithatnak új utakat. Pszichológiai tanácsadás: A munkavállalást elősegítő ill. akadályozó lelki folyamatok, pszichés problémák, életvezetési nehézségek feltárására és megoldására irányul. Helyi (térségi) foglalkoztatási tanácsadás: Szakmai és módszertani segítségnyújtással járul hozzá a térségben a foglalkoztatási helyzet javításához, a gazdasági élet szereplői közötti együttműködés kialakulásához, a foglalkoztatási feszültségek kezeléséhez, a vállalkozási tevékenység élénküléséhez és a új munkahelyek teremtéséhez. Munkaközvetítés: A munkaerő-kereslet és – kínálat összehangolásának eszköze, mely magában foglalja a munkaadókkal való rendszeres kapcsolattartást, minél több álláshely feltárását és betöltését, a munkaadók és munkavállalók tájékoztatását, a kereslet és a kínálat egymásra találásának megkönnyítését és gyorsítását.

50

3.3. A szolgáltatások monitoring rendszere kialakításának indokai A munkaerő-piaci szolgáltatások szabályozása 2000. február 1-jén került be a foglalkoztatási törvénybe (1991.évi IV. tv.). Ezt a címet a 30/2000.(IX.15.) GM rendelet töltötte meg tartalommal. Ahogyan az 1. fejezet is utal rá, az utóbbi években megtöbbszöröződött a szolgáltatások igénybe vétele, így joggal vetődik fel annak igénye, hogy legyen tervezhető, mérhető, összehasonlítható a szervezetnek ez a tevékenysége is. Szükség van tehát olyan objektíven mérhető

mutatókra, amelyek számszerű formában jellemzik a tevékenységet,

nevezetesen a munkaerő-piaci szolgáltatásokat. Tekintettel arra, hogy ezen a fogalomkörön belül szakmailag igen nagy eltérések vannak a humán szolgáltatások és a munkaerő közvetítési szolgáltatás között, a továbbiakban – a jobb megértés érdekében - két külön fejezetben

próbáljuk

bemutatni

a

nyomonkövetési

rendszer

bevezetésének

körülményeit.

3.4. A monitoring rendszer indikátorainak meghatározása A monitoring rendszer alapja azoknak az indikátoroknak a meghatározása, amelyek információkat biztosítanak a monitorozott tevékenységről. Az indikátorok olyan objektíven mérhető mutatók, amelyek az eredmények mennyiségi, minőségi vagy időbeni meghatározását adják. Ezek a jelzőszámok számszerű formában jellemzik a vizsgált tevékenységeket, szolgáltatásokat. A monitoring sikerességének elengedhetetlen feltétele a megfelelő, valamennyi szereplő által elfogadott indikátorrendszer kialakítás, alkalmazása. Számos érv szól a számszerűsíthető indikátorok alkalmazása mellett: –

Objektív képet adnak a vizsgált tevékenységről

–

Összehasonlítható más hasonló jellegű adatokkal

–

Összegezve magasabb szintű indikátorok forrásai lehetnek

–

Számítógépes feldolgozhatóság

A humán szolgáltatások meglevő statisztikai rendszere megfelelő alapot biztosíthat a számszerűsíthető indikátorok meghatározásához. A szolgáltatásokat igénybevevők számának, összetételének vizsgálatához szükséges adatokat a HUSZ program többségében jelenleg is gyűjti.

51

A HUSZ program által nyerhető indikátorok megfelelnek •

a mérhetőség

•

az objektivitás

•

az összehasonlíthatóság

•

az időponthoz / időszakaszhoz kötöttség

•

a számítógépes feldolgozhatóság kritériumainak

Az ügyfelekre vonatkozóan rögzített adatokkal bővítve a megfelelő lekérdezési lehetőségekkel szélesíteni lehet az indikátorok körét. 3.5. A meglevő számítógépes háttér monitoring szempontú értékelése A monitoring többféle szempontból vizsgálhatja a monitorozott tevékenységet. A humán szolgáltatások

monitoringja

vizsgálhatja

az

egyes

szolgáltatások

relevanciáját,

eredményességét, hatékonyságát, illetve hatását. A meglevő számítógépes statisztikai és ügyfélkezelő program által biztosított adatok segítségével jelenleg a relevancia és az eredményesség vizsgálata biztosítható. Vizsgálati szempont

Megvalósítható-e jelenleg

jövőben

Relevancia A vizsgált humán szolgáltatás valós

Vizsgálat módja, eszköze A szolgáltatások kiemelt

IGEN

IGEN

célcsoportjainak a

szükségletet elégít-e ki, meglevő

szolgáltatásokban való

problémákra reagál-e.

részvételi aránya. Szolgáltatásokra vonatkozó

Eredményesség A szolgáltatás által elért eredmény és

IGEN

IGEN

kitűzött cél viszonya.

tervszámainak és a tényadatoknak az összehasonlítása. A szolgáltatást nyújtó szervezet / szervezeti egység

Hatékonyság Az elért eredmény összevetése a felhasznált erőforrásokkal.

NEM

IGEN

által igényelt erőforrások és az elért eredmények (pl. szolgáltatásba bevontak adatainak) összehasonlítása.

52

Hatás A szolgáltatás és az elért eredmény

NEM

NEM*

-

közötti ok-okozati összefüggés. * A humán szolgáltatás és az általa elért eredmény (elhelyezkedés, képzésbe való bekapcsolódás) közötti közvetlen ok-okozati összefüggés objektíven nem vagy csak nehezen kimutatható. Az eredménnyel való közvetett kapcsolat vizsgálható: pl. az adott időszakban elhelyezkedett / képzésbe bekapcsolódó ügyfelek között a humán szolgáltatásban részesültek aránya.

Jelenleg a humán szolgáltatásokat rögzítő számítógépes rendszer elsősorban a szolgáltatásokat igénybevevők számának és összetételének, ezen keresztül a relevanciának és

az

eredményességnek

a

vizsgálatát

teszi

lehetővé.

A

szolgáltatások

hatásvizsgálatának nem alakultak ki egységes módszerei, eljárásai. Megyénként eltérő módon és mélységben alkalmaznak különböző eszközöket a humán szolgáltatások eredményének mérésére. Különösen álláskeresési csoportfoglalkozások esetében elterjedt a csoporttagok későbbi munkaerő-piaci helyzetét feltérképező kérdőívek, visszajelző lapok használata. Az egységes humán szolgáltatási monitoring rendszer hiánya a szolgáltatások jellegéből fakadó értékelési problémákkal is magyarázható. Mind a képzést, mind az álláskeresést segítő tanácsadásnál több tényező nehezíti az objektív értékelést. -

Számos tanácsadási forma esetében a tanácsadás eredménye csak az életpálya későbbi szakaszában jelentkezik, amikor már megszakad a kapcsolat az ügyféllel.

-

Nehéz a humán szolgáltatások eredményét önmagukban kimutatni, mivel a pozitív kimenet (ügyfél elhelyezkedése, képzésbe való bekapcsolódása) gyakran az általa igénybe vett szolgáltatások és támogatások együttes eredménye.

-

Az objektivitás feltételei a humán szolgáltatások mennyiségi értékelése esetében adottak, a szolgáltatások minőségét azonban döntően szubjektív értékelések alapján vizsgálhatjuk.

53

3.6. Humán szolgáltatások mérhetősége, eredményessége, hatékonysága 1.1

2.2

3.1

4.2

5.3

X

-

X

-

X

X

-

X

-

X

X

X

X

-

X

II.1.1 Munkatanácsadás

X

-

X

-

X

II.1.2 Reintegráló csoportfoglalkozás

X

-

X

-

X

II.1.3 Újraorientáló csoportfoglalkozás

X

-

X

-

X

X

-

X

-

X

X

-

X

-

X

X

-

X

-

X

X

-

X

-

X

X

-

X

-

X

X

-

X

-

X

I.


I.1.


I.2.

Preventív jellegű munkaerő-piaci információnyújtás

I.3.

Öntájékozódó jellegű munkaerőpiaci információnyújtás

II.

Munka-,pálya-,álláskeresési-, rehabilitációs-, helyi(térségi) foglalkozási tanácsadás

II.1.

Munkatanácsadás

II.1.4 Kulcsképesség-fejlesztő csoportfoglalkozás II.2.

Pályatanácsadás

II.2.1 Impulzus csoportos foglalkozás II.2.2 Pályaorientációs csoportos foglalkozás II.2.3 Pályakorrekciós csoportos foglalkozás II.2.4 Pályavitelt megerősítő csoportos foglalkozás II.2.5 Képzési tanácsadás

1

54

A tanácsadásban/szolgáltatásban résztvevő ügyfelek száma 2 Információnyújtás /tanácsadás/ csoportos foglalkozás tartalma, módszerek 1 A szolgáltatásban résztvevő ügyfelek elégedettsége 2 A szolgáltatás eredményeként elhelyezkedett ügyfelek száma 3 A szolgáltatás 1 főre eső költségei

54

II.2.6 Pályaválasztási tanácsadás

X

-

X

-

X

II.2.7 Pályamódosítási tanácsadás

X

-

X

-

X

II.2.8 FIT

X

X

X

-

X

II.3.1 Egyéni álláskeresési tanácsadás

X

-

X

-

X

II.3.2 Álláskeresési technikák oktatása

X

-

X

-

X

II.3.3 Álláskereső Klub

X

-

X

X

X

X

-

X

-

X

X

-

X

-

X

II.3.

II.4.

Álláskeresési tanácsadás

Rehabilitációs tanácsadás Rehabilitációs tanácsadás

II.5.

Pszichológiai tanácsadás Pszichológiai tanácsadás

3.7. Eredményesség mérése, módszere, gyakorisága Módszer I.

Munkaerőpiaci és foglalkozási információ nyújtása

I.1.

Munkaerőpiaci és foglalkozási információ nyújtása

I.2.

Gyakoriság

1. Az ügyfelek száma: a. számítógépes adatrögzítéssel, b. hagyományos, kézi adatrögzítéssel 2. Ügyfelek elégedettsége: a. kérdőív b. számítógépre vitt kérdőív c. személyes interjú 3. Szolgáltatás ára /fő: Analitikus kimutatás

minden alkalommal

1. Az ügyfelek száma: Preventív jellegű a. számítógépes adatrögzítéssel, munkaerő-piaci b. hagyományos, kézi adatrögzítéssel információ2. Ügyfelek elégedettsége: nyújtás a. kérdőív b. személyes interjú 3. Szolgáltatás ára /fő: Analitikus kimutatás

minden alkalommal

évi 1 alkalommal

évi 1 alkalommal

évi 1 alkalommal

évi 1 alkalommal

55

I.3.

II.

1. Az ügyfelek száma: Öntájékozódó jellegű a. számítógépes adatrögzítéssel, munkaerő-piaci b. hagyományos, kézi adatrögzítéssel információ2. Szolgáltatás tartalma: nyújtás Információ-bázis tartalmi elemzése 3. Ügyfelek elégedettsége: a. kérdőíves b. számítógépre vitt kérdőív c. személyes interjú 4. Szolgáltatás ára /fő: analitikus kimutatás

minden alkalommal

évi 1 alkalommal évi 1 alkalommal

Munka-, pályaálláskeresési-, rehabilitációshelyi(térségi) foglalkozási tanácsadás

II.1. Munkatanácsadás II.1.1 Munkatanácsadás

II.1.2 Reintegráló csoportfoglalkozás

1. Az ügyfelek száma: a. számítógépes adatrögzítéssel, b. hagyományos, kézi adatrögzítéssel 2. Ügyfelek elégedettsége: a. kérdőív (munkavállaló és a tanácsadó számára) b. számítógépre vitt kérdőív (munkavállaló és a tanácsadó számára) c. személyes interjú (munkavállaló és a tanácsadó számára) 3. Szolgáltatás ára /fő: analitikus kimutatás

minden alkalommal

1. Az ügyfelek száma: a. számítógépes adatrögzítéssel, b. hagyományos, kézi adatrögzítéssel 2. Ügyfelek elégedettsége: a. kérdőív b. személyes interjú 3. Szolgáltatás ára /fő: analitikus kimutatás

minden alkalommal

évi 1 alkalommal

évi 1 alkalommal


56


minden alkalommal

II.1.4 Kulcsképesség- 1. Az ügyfelek száma: fejlesztő a. számítógépes adatrögzítéssel, csoportfoglalb. hagyományos, kézi adatrögzítéssel kozás 2. Ügyfelek elégedettsége: a. kérdőív b. személyes interjú 3. Szolgáltatás ára /fő: Analitikus kimutatás

minden alkalommal

II.1.3 Újraorientáló csoportfoglalkozás



II.2. Pályatanácsadás II.2.1 Impulzus csoportos foglalkozás

II.2.2 Pályaorientációs csoportos foglalkozás

II.2.3 Pályakorrekció s csoportos foglalkozás


minden alkalommal


minden alkalommal

1. Az ügyfelek száma: a. számítógépes adatrögzítéssel, b. hagyományos, kézi adatrögzítéssel 2. Ügyfelek elégedettsége: a. kérdőív b. személyes interjú

minden alkalommal

évi 1 alkalommal

évi 1 alkalommal

évi 1 alkalommal

évi 1 alkalommal

évi 1 alkalommal

57

II.2.4 Pályavitelt megerősítő csoportos foglalkozás

II.2.5 Képzési tanácsadás

II.2.6 Pályaválasztási tanácsadás

II.2.7 Pályamódosítási tanácsadás

II.2.8 FIT

3. Szolgáltatás ára /fő: analitikus kimutatás

évi 1 alkalommal


minden alkalommal


minden alkalommal


minden alkalommal

1. Az ügyfelek száma: a. számítógépes adatrögzítéssel, b. hagyományos, kézi adatrögzítéssel 2. Ügyfelek elégedettsége: a. kérdőív b. számítógépre vitt kérdőív c. személyes interjú 3. Szolgáltatás ára /fő: analitikus kimutatás

minden alkalommal

1. Az ügyfelek száma: a. számítógépes adatrögzítéssel, b. hagyományos, kézi adatrögzítéssel

minden alkalommal

évi 1 alkalommal

évi 1 alkalommal

évi 1 alkalommal

évi 1 alkalommal

évi 1 alkalommal

évi 1 alkalommal

évi 1 alkalommal

évi 1 alkalommal

58

2. Szolgáltatás tartalma: információ-bázis tartalmi elemzése 3. Ügyfelek elégedettsége: a. kérdőív b. számítógépre vitt kérdőív c. személyes interjú 4. Szolgáltatás ára /fő: Analitikus kimutatás

évi 1 alkalommal

1. Az ügyfelek száma: számítógépes adatrögzítéssel, 2. Ügyfelek elégedettsége: a. kérdőíves b. számítógépre vitt kérdőív c. személyes interjú 3. Szolgáltatás ára /fő: analitikus kimutatás

minden alkalommal


minden alkalommal

1. Az ügyfelek száma: a. számítógépes adatrögzítéssel, b. hagyományos, kézi adatrögzítéssel 2. Ügyfelek elégedettsége: a. kérdőív b. számítógépre vitt kérdőív c. személyes interjú 3. Elhelyezkedés: a 3 hónapot követő időszak módszerei: - telefon - levél - személyes interjú 4. Szolgáltatás ára /fő: analitikus kimutatás

minden alkalommal

évi 1 alkalommal

évi 1 alkalommal

II.3. Álláskeresési tanácsadás II.3.1 Egyéni álláskeresési tanácsadás

II.3.2 Álláskeresési technikák oktatása

II.3.3 Álláskereső Klub

évi 1 alkalommal

évi 1 alkalommal

évi 1 alkalommal

évi 1 alkalommal

évi 1 alkalommal

évi 2 alkalommal

évi 1 alkalommal

59

II.4. Rehabilitációs tanácsadás Rehabilitációs tanácsadás


minden alkalommal


minden alkalommal

évi 1 alkalommal

évi 1 alkalommal

II.5. Pszichológiai tanácsadás Pszichológiai tanácsadás

évi 1 alkalommal

évi 1 alkalommal

3.8. Költséghatékonyság a munkaerő-piaci szolgáltatások esetében A szakirodalmak fogalmi keretei között a hatékonyságvizsgálat során az adott intézkedés eredményének összehasonlítása történik az alkalmazásához szükséges személyi és anyagi ráfordításokkal. Mint a fenti táblázatokból kitűnik, elvileg mérhető és kimutatható minden szolgáltatás típus egy résztvevőre jutó költsége. A munkaügyi szervezeten belül biztosított szolgáltatások

esetében

ennek

természetesen

feltétele,

hogy

kimutathatóak,

elkülöníthetőek legyenek a működési költségek között a humán szolgáltatások végzésével összefüggő kiadások. Személyi kiadások tekintetében ez viszonylag egyszerűen megoldható, a dologi kiadások tekintetében azonban indokolatlan többletmunka és nyilvántartás révén lenne az, amelynek haszna nem feltétlenül állna arányban a ráfordítással.

60

Abban az esetben, ha külső szervezettől vásárolt, támogatás nyújtása mellett történik a humán szolgáltatások biztosítása, nem mellőzhető a költséghatékonyság vizsgálata. A munkaügyi szervezet a 30/2000. (IX. 15.) GM rendelet szabályai alapján adhat támogatást munkaerő-piaci szolgáltatást nyújtók részére, amely a ráfordítások egységes keretek között tartása érdekében meghatározza a szolgáltatások nyújtásának létszám-, időés költségnormáit. Kivételt a munkaerő-piaci és foglalkoztatási információ közhasznú szervezet általi nyújtása képez, erre vonatkozóan nem tartalmaz normatívát a jogszabály. A fajlagos ráfordítás nagyságát az befolyásolja, hogy a szolgáltatáshoz a tárgyi feltételeket a támogatott, vagy a munkaügyi központ biztosítja, ennek megfelelően az összes költség, vagy a bruttó bérköltség felső határa van megjelölve. A költséghatékonyság mérésének módszere külső szervezet szolgáltatásainak igénybe vétele esetén Gyakorlatban a szolgáltatásvásárlásról a pályáztató eseti jelleggel, egyedi megállapodások alapján dönt. Meghatározásra kerül az igénybe vehető támogatás maximális összege, mellyel szemben szintén előírásra kerülnek a mennyiségi elvárások (indikátorok), melyek a szolgáltatás tartalmától függően lehetnek: -

bevont/szolgáltatásban részesített létszám

-

szolgáltatást igénybe vettek közül képzésbe kerültek száma

-

szolgáltatást igénybe vettek közül elhelyezkedettek száma.

Ezek alapján számítható és a normatívával összevethető mutató: -

egy főre/egy tanácsadási esetre jutó költség (Felek közötti megállapodás kérdése, hogy a visszatérő ügyfelek hogyan vehetők figyelembe.)

-

egy képzésbe kerültre jutó támogatás

-

egy elhelyezkedettre jutó támogatás

Ez utóbbi mutatók számítása szakmailag megfontolandó, ugyanis könnyen lehet belőle „kudarc” mutató. Általános és publikálható használatra az egy főre vetített ráfordítás kimutatása ajánlott, mely összevethető a tervezett összeggel, a normatívával és hasonló tartalmú programok esetén más támogatottak értékelésével való összehasonlításból is lehet következtetéseket levonni. Az értékelést elégségesnek tűnik egyszer, a program lezárását (a támogatási szerződés lejártát) követően a végleges elszámolás után elkészíteni.

61

Az értékelés eredményéről indokolt visszajelezni a döntéshozónak, a pályáztatást előkészítő szakmai egységnek, továbbá a megvalósító szervezetnek is. A visszacsatolás segítséget nyújthat a megvalósítás probléma-centrikus felülvizsgálatához, valamint módosító intézkedések előkészítéséhez. 3.9. A munkaközvetítés mérhetősége, eredményessége Ennek a szolgáltatásnak a monitoringozására csak a nem támogatott munkahelyek esetében van értelme a támogatottak esetében az aktív eszközök monitoringján keresztül valósul meg a vizsgálat. A jelenlegi informatikai rendszer alkalmas a közvetítési tevékenység bizonyos szempontú értékelésére. Amennyiben a közvetítőlap bejegyzései rögzítésre kerülnek a nyilvántartó programba, statisztikai szempontból mérhető a közvetítés sikeressége. Akkor minősíthetjük a közvetítést eredményesnek, ha közvetítő tevékenységünk hatására létrejön a munkaviszony egy meghatározott határnaptól kezdődően és folyamatosan tart legalább az eredmény mérésének időpontjában is. A szervezet szolgáltató jellegének erősítése, a közvetítés-szolgáltatás szempontjából hasznos információk nyerhetők a sikertelen közvetítések elutasítások indokainak vizsgálatából, a következőkben azonban a sikeres közvetítések nyomon követése kap hangsúlyt.

Az eredményesség mérésének módszerére, gyakoriságára a sikeres közvetítések tekintetében Megoldások •

a munkaviszony létrejöttével és esetleges megszüntetésével kapcsolatos okokat a munkaadók megkérdezésével tárjuk fel. Előny: közvetlen visszacsatolás nyerhető a kiközvetített egyén pozitívumairól, a közvetítés „minőségéről”. Kockázat: a munkáltatót zavarja a gyakori megkeresés, a kialakult bizalmi kapcsolat megromolhat, elfordulnak a munkáltatók Hatás: negatív, csökkenhet a bejelentett álláshelyek száma

62

•

A közvetítéssel elhelyezkedett személy megkérdezése Előny:

- mivel nyilvántartásunkban szerepelt, az egyénnel kapcsolatos események naplózva vannak, - nagyvalószínűséggel ismételten igénybe veszi szolgáltatásainkat

Kockázat: nem tartja fontosnak a visszajelzést, alacsony lesz a válaszadási arány, nem ad alapot megfelelő értékelésre. Hatás: a nyomon követés, mint „utógondozás” erősíti a bizalmat a szervezet iránt. A módszer időszakosan alkalmazható főleg olyan munkáltatóknál, ahol nagyobb számban és többször is az eredmény mérése során munkaviszonyban vannak a kiközvetített álláskeresők, illetve nincs visszaáramlás. Vizsgálatok csoportosítása megszűnő munkaviszonyok esetén a.)

90 napon belül megszűnt a munkaviszony (sikeres közvetítések) (a sikeresen

kiközvetített személy 90 napon belül ismét megjelenik a rendszerben). A munkaviszony megszüntetéséről szóló iratokból megtudható, hogy rendes, rendkívüli felmondással, próbaidő alatt, közös megegyezéssel, stb. szűnt meg a jogviszony, de az okára is keresnünk kell a választ. Lehetséges problémák: -

a munkáltató által jelzett foglalkoztatási feltételek nem teljesültek (pl. munkarend nem

megfelelő,

sorozatos

túlóra,

hétvégi

munka,

nem

megfelelő

munkakörülmények, állandóval szemben változó munkahely, bérezés körüli probléma stb). -

A munkavállaló magatartása, készségei, tarthatatlanná teszik a jogviszony folytatását. (pl. tapasztalat, gyakorlat hiánya, nem munkára képes állapot, nem megfelelő képesség, ellehetetleníti magatartásával a munkaviszony fenntartását stb.)

A fentiek megismerése, megkérdezéses módszerrel történik. Módszere: 1. megkérdezés közvetítői beszélgetések során 2. írásos formában, pl. öninformációs térben elhelyezett kérdőív kitöltésével 3. informatikai úton

63

A módszerek között a harmadik verzió megoldását kell megvalósítani, a kapott válaszok informatikai úton történő feldolgozása mellett. b.)

Támogatás nélküli sikeres közvetítések esetében az elhelyezkedés dátumához

viszonyított 90, illetve 180. napon a munkaviszony fennállásának vizsgálata

A statisztikák készítésénél és a méréseknél elengedhetetlen a magas szintű programtámogatottság. Cél, hogy minél kisebb élőmunka ráfordítással, minél több információ álljon rendelkezésre, amiket hasznosítani lehet a közvetítés hatékonyságának javítása érdekében. A sikeres általános közvetítések monitoringjának következtetései: •

Rövidtávon

a

szervezet

tevékenységének

és

a

eredményével.

közvetítést A

végző

visszacsatolás,

ügyintéző a

szembesülhet

visszajelzés

értékelése

felhasználható a közvetítés minőségének javítására. •

A 90 napon belül megszűnt sikeres közvetítések esetében a megszűnés okainak vizsgálata révén következtetni lehet a munkáltatók magatartására, az ügyfél munkavégzéshez való viszonyulására is.

•

A munkáltatóról szerzett információk felhasználhatók a munkáltatói kapcsolattartás során. A beszélgetések erősíthetik az együttműködést, a visszacsatolás informálhatja a munkáltatót saját humánerőforrás-kezelési módszeréről. Szorosabb, szakmailag megalapozottabb kapcsolat tartható fenn a munkáltatóval.

Az

egyénre

vonatkoztatva:

Amennyiben

a

munkavállaló

magatartására

vagy

képzettségének, készségeinek hiányára vezethető vissza a jogviszony megszüntetése, vizsgálható a tartós elhelyezkedést akadályozó körülmény. Az újabb együttműködés során más szolgáltatást kell felajánlanunk, mert megállapítható, hogy az elsődleges munkaerőpiacon

jelen

állapotában,

nem

elhelyezhető

és

nem

akarjuk

újabb

kudarcélménnyel szembesíteni. Feltétel: a 90 napon belül megszűnt jogviszonyok esetében megfelelő interjús lapokkal több információt kell szerezni, melyek értékelésével elvégezhető a visszacsatolás a közvetítőhöz. A 90 és 180 napos megfigyelési időpontban történő mérés esetében vizsgálni kell, hogy 64

ezen időszak alatt az érintett, álláskereső státuszba nem került e vissza a rendszerünkbe. Ha a kiközvetített személy nem kerül vissza a rendszerbe feltételezhető, hogy munkaviszonyban állt. Jelen javaslat szerint nem vizsgálati szempont, hogy a korábban közvetített ügyfél a közvetítést kérő munkáltatóval megegyező munkaadóval van-e jogviszonyban, vagy az eltelt időszakban munkahelyet változtatott. Amennyiben a vizsgált személy a megfigyelési időpontban munkaviszonyban áll, akkor a munkaközvetítés eredményesnek számít. A két vizsgálati időpont megfelelő alapot nyújt ahhoz, hogy így készített statisztikákból reális képet kapjunk erről a szolgáltatási tevékenységről. 3.10. A monitoring rendszer szereplői, mérési szintjei, információi Mivel a monitoring hatékonyságának alapvető kulcsa a megfelelő információáramlás, így a monitoring tervezésénél, kiépítésénél fontos szempont annak meghatározása, hogy: •

ki, kinek,

•

miről,

•

mikor / milyen rendszerességgel,

•

milyen formában/eszközökkel és tartalommal szolgáltat adatokat, információkat?

A „ki kinek szolgáltat információkat” kérdés megválaszolásakor kerül sor a szervezet monitoring által érintett szereplőinek és a köztük levő kapcsolatoknak a meghatározására. A monitoring fejlesztésének fontos kérdése, hogy a nyomon követést a szervezet végzi-e, vagy külső szervezetet bíz meg a feladat ellátásával. Az első megoldás esetén a humán szolgáltatások monitoringja beépül az Állami Foglalkoztatási Szolgálat már meglevő nyomonkövetési, illetve az egyéb aktív eszközök jelen projekt során kialakítandó monitoring rendszerébe. Ennek megfelelően az információáramlás szereplői: -

a humán szolgáltatásokat helyi szinten biztosító kirendeltségek,

-

a humán szolgáltatások megyei szinten biztosító és a kirendeltségi humán szolgáltatásokat koordináló humán szakszolgálatok,

-

az országos szintű szakmai irányítást ellátó Foglalkoztatási Hivatal,

-

valamint a humán szolgáltatásokat a 30/2000. (IX: 15.) GM rendelet alapján ellátó civil szervezetek mint a munkaügyi szervezeten kívüli szereplők.

65

A humánszolgáltatási monitoring szereplői Foglalkoztatási Hivatal elvárások adatszolgáltatá

MMK Humán szakszolgálat

elvárások adatszolgáltatás

Monitoring munkacsoport

Munkaerő-piaci szolgáltatást nyújtó civil szervezetek

elvárások adatszolgáltatás

MMK kirendeltségei

A tervezett monitoring rendszer ilyen módon összhangban áll az újonnan bevezetett Megegyezéses Eredménycélokkal Való Vezetési (MEV) rendszerrel, illetve épít annak elemeire. A célok, elvárások meghatározása nem csak a legfelsőbb menedzsment kizárólagos hatásköre, hanem egy alulról építkező folyamat eredménye. A humán szolgáltatások értékelése a munkaügyi központok és kirendeltségeik által meghatározott, vállalt célok figyelembe vételével történik meg. Tekintettel a monitoring összetett jellegére javasolt a megyei munkaügyi központokban monitoring munkacsoport létrehozása humánszolgáltatási, elemzési és más érintett osztályok részvételével. Ennek a munkacsoportnak a feladata

a

szolgáltatásnyújtásra vonatkozó elvárások megfogalmazása, a humán szolgáltatásokra vonatkozó számszerű adatok és minőségi értékelések összegyűjtése, rendszerzése, valamint ezek alapján elemzések készítése, továbbítása a megyei munkaügyi központ menedzsmentje felé. A másik megoldás esetén a monitoring feladatok egy részét vagy egészét a munkaügyi szervezeten kívüli szervezet látja el. Ebben az esetben a megbízott szervezet feladata lehet az adatgyűjtés, adatfeldolgozás, elemzés-értékelés, illetve az adatok, elemzések továbbítása a munkaügyi központ menedzsmentjének.

66

3.11. A munkaközvetítés monitoring értékelésének gyakorisága és értékelési szintjei. A fejlesztési koncepció szerint a munkaközvetítés nyomon követésének lebonyolítása beépül a szervezet monitoring rendszerébe. A korábban leírtaknak megfelelően a 90 napon belül megszűnt közvetítések esetében negyedévenkénti gyakoriságú vizsgálat indokolt. A 90. illetve 180. napon

fennálló munkaviszonyok havonkénti gyakorisággal

lekérdezhetők, az ebből készített statisztikák elemzésére negyedévente kerül sor melyet minden évben követhet egy teljes éves összefoglaló értékelés. Ezt az előírást ott indokolt alkalmazni, ahol nagy a támogatás nélküli munkaerőigény. Értékelési szintek: -

kirendeltségi

-

megyei

-

régiós

-

országos

3.12. A monitoring mérési szintjei, az egyes mérési szinteken előállítható számszerűsíthető információk köre a munkaerő-piaci szolgáltatások tekintetében

Mérési szint

Számszerűsíthető indikátorok köre*

Indikátorok forrása**

Humán szolgáltatások Tanácsadó***

-

Szolgáltatásban részt vett ügyfelek száma.

HUSZKIR

(összesen, szolgáltatás-fajtánként.)

Ügyfélszolgálati

A tanácsadó által nyújtott szolgáltatásban részesült

program

ügyfelek nem, életkor, státusz, iskolai végzettség, munkanélküliség időtartama szerinti összetétele. -

Adott időszakban tanácsadásban részesült ügyfelek száma / a kirendeltség ugyanezen időszakra vonatkozó teljes ügyfélforgalma.

-

Adott időszakban tanácsadásban részesült ügyfelek száma / a kirendeltségen ugyanezen időszakban újonnan regisztrált ügyfelek száma.

-

A tanácsadó által a tárgyidőszakra vonatkozóan

67

tervként meghatározott bevonandó létszám / a humán szolgáltatásokat ténylegesen igénybevevők száma. Kirendeltség***

-

A kirendeltségen humán szolgáltatást igénybevett

HUSZKIR

ügyfelek száma (összesen, szolgáltatás-fajtánként), Ügyfélszolgálati annak más kirendeltségek adataival való

program

összehasonlítása. -

A kirendeltségen nyújtott szolgáltatásban részesült ügyfelek nem, életkor, státusz, iskolai végzettség, munkanélküliség időtartama szerinti összetétele.

-

Adott időszakban a kirendeltségen humán szolgáltatásban részesült ügyfelek száma / a kirendeltség ugyanezen időszakra vonatkozó teljes ügyfélforgalma.

-

Adott időszakban a kirendeltségen humán szolgáltatásban részesült ügyfelek száma / a kirendeltségen ugyanezen időszakban újonnan regisztrált ügyfelek száma.

-

Adott időszakban a kirendeltségen humán szolgáltatásban részesült ügyfelek száma / ugyanezen időszakban humán szolgáltatásokat igénybevevők száma megyei szinten.

-

A kirendeltség által a tárgyidőszakra tervként meghatározott bevonandó létszám / a humán szolgáltatásokat ténylegesen igénybevevők száma.

-

Adott időszakban elhelyezkedettek / képzésbe bekapcsolódók közül a humán szolgáltatásban részesültek aránya.

Mérési szint Humán

Számszerűsíthető indikátorok köre*

forrása**

A külső szervezet által nyújtott humán

HUSZCIVIL

szolgáltatást

szolgáltatásokat igénybevevők száma (összesen,

analitikus

nyújtó külső

szolgáltatás-fajtánként.)

nyilvántartás

szervezet

-

Indikátorok

-

A külső szervezet által nyújtott szolgáltatásban részesült ügyfelek nem, életkor, státusz, iskolai végzettség, munkanélküliség időtartama szerinti

68

összetétele. -

A külső szervezet által a munkaügyi központtal kötött megállapodásban vállalt bevonandó létszám/a szervezet által biztosított szolgáltatást ténylegesen igénybevevők száma.

-

A külső szervezet szolgáltatásait igénybevevők száma/a munkaügyi központ által nyújtott humán szolgáltatásokat igénybevevők létszáma.

-

A szolgáltatásnyújtás fajlagos költsége (A nyújtott támogatás egy szolgáltatásban részesülő ügyfélre vetítve.).

MMK

-

Megyei szinten (humán szolgálatoknál,

HUSZFIT

kirendeltségeken, külső szervezeteknél) biztosított

HUSZKIR

humán szolgáltatásokat igénybevevők száma

HUSZCIVIL

(összesen, szolgáltatás-fajtánként). -

Megyei szinten tervként meghatározott bevonandó létszám / ténylegesen szolgáltatásba bevontak létszáma.

-

Külső szervezet által megállapodás alapján biztosított humán szolgáltatásokat igénybevevők száma / munkaügyi központ és kirendeltségei által biztosított humán szolgáltatásokat igénybe vevők száma.

-

A szolgáltatásnyújtás fajlagos költsége.(Vásárolt szolgáltatás esetében a nyújtott támogatás egy szolgáltatásban részesülő ügyfélre vetítve, munkaügyi szervezeten belül biztosított szolgáltatás esetében a működési költségek arányos része a szolgáltatásban részesülőkre vetítve.). Munkaközvetítés

Közvetítő

-

Az összes közvetítési esetszám, támogatott/nem

IK

támogatott bontásban.

UGYFU

A közvetítő által sikeresen elhelyezett ügyfelek

EMMA

száma nem támogatott álláshelyekre.

KÖZVELL

A sikeres közvetítések közül 90 napon belül megszűnt jogviszonyok miatt újból.

69

visszakerültek száma. -

A sikeres közvetítéseket követően 90., illetve 180. napon folyamatos munkaviszonyok száma.

Mérési szint Kirendeltség

Indikátorok

Számszerűsíthető indikátorok köre* -

A kirendeltségen bonyolított összes közvetítés

forrása** IK

esetszáma támogatott/nem támogatott bontásban. UGYFU -

A kirendeltség által sikeresen elhelyezett

EMMA

ügyfelek száma nem támogatott álláshelyekre.

KOZVELL

A sikeres közvetítések közül 90 napon belül megszűnt jogviszonyok miatt újból visszakerültek száma.

-


-

A fenti adatok más kirendeltségekkel való összehasonlítása.

MMK

-

Összes közvetítési esetszám megyei szinten

IK

támogatott/nem támogatott bontásban.

UGYFU

A megye által sikeresen elhelyezett ügyfelek

EMMA

száma nem támogatott álláshelyekre.

KÖZVELL

A sikeres közvetítések közül 90 napon belül megszűnt jogviszonyok miatt újból visszakerültek száma.

-


-

A fenti adatok más megyékkel való összehasonlítása.

*A számszerűsíthető indikátorok köre bővíthető. Megfelelő adatokat gyűjtő informatikai rendszer és a szükséges lekérdezési lehetőségek esetében ezek az indikátorok előállíthatók. **Jelen állapotában a humán szolgáltatások statisztikai rendszere nem teszi lehetővé az összes lekérdezést, ehhez a meglevő rendszer továbbfejlesztése indokolt. ***A kirendeltségi munkamegosztás függvényében a kirendeltségi és a tanácsadói mérési szint azonos is lehet.

70

3.13. A hasznosíthatósága

humánszolgáltatási

monitoring

lehetséges

formája,

Humán Szolgáltatások Egységes Monitoring Rendszere

indikátorok

Az indikátorok forrásai

Mennyiségi mérés - Szolgáltatást igénybe vevők száma. - Szolgáltatást igénybevevők összetétele.

Humán Szakszolgálatok Egységes Statisztikai Adatfeldolgozó Rendszere

Minőségi mérés - Ügyfelek elégedettsége a nyújtott szolgáltatás minőségével. - Az elhelyezkedettek közül humán szolgáltatásban részesültek száma. - A szolgáltatást követően képzésbe bekapcsolódók száma. - A képzést sikeresen elvégzők száma.

Elégedettségi kérdőívek. Visszajelző lapok. Tanácsadói dokumentáció.

A humán szolgáltatások monitoring rendszerének lehetséges formája egy mennyiség és minőségi mérést egyaránt lehetővé tevő komplex információs, értékelő, elemző rendszer. Ez a rendszer részben a meglevő statisztikai célú számítógépes programra és annak továbbfejlesztésére épül, részben új egységes értékelési eszközök bevezetését jelenti természetesen azon szolgáltatási formák esetében, ahol ez lehetséges. -

Az informatikai alapokat HUSZ program, valamint a kirendeltségi ügyfélkezelő program biztosítaná.

-

A szolgáltatások hatásának, eredményességének vizsgálatához szükséges egységes tartalmú utánkövetési, illetve ügyfélelégedettséget vizsgáló módszerek kidolgozása.

A monitoring rendszer hasznosíthatósága: -

A munkaerő-piaci tervező és elemző munka támogatása.

-

Összehasonlító értékelések számára adatok, információk biztosítása.

71

3.14. A munkaközvetítés nyomon követése során kapott adatok és információk hasznosításának lehetőségei A fejlesztési koncepció középpontjában a munkaadó és a munkavállaló között a munkaügyi szervezet közreműködésével létrejövő munkaviszony tartósságának vizsgálata áll. A nyerhető adatok is két típusra oszthatók: 1. A 90 napon belül megszűnő jogviszonyokra jellemző adatok 2. A 90. napon és a 180. napon mért, munkaviszonyban lévőkre jellemző adatok

A 90 napon belül megszűnő jogviszonyok esetében: 1. Túl a részletes adatokon általánosságban kimutatható, hogy a gazdasági élet mely területén ténykedő munkáltatóknál nem tartós a foglalkoztatás jellege. 2. Melyek

azok

a

szakképzettségek,

vagy

szakképzettséget

nem

igénylő

tevékenységek, amelyek esetében a munkavállalón könnyen túl ad a munkáltató. 3. Melyek azok a tevékenységek, amelyeket inkább a szezonalitás jellemez. 4. Milyen munkáltatói körnél nem megfelelő színvonalú ez a munka. 5. Melyek azok a szakképzettségek, melyek esetében jobban figyelni kell a kiválasztásra, melyek azok a szempontok, amelyek elkerülték a közvetítő figyelmét. 6. az

egyén

tulajdonságainál,

készségeinél

melyek

azok,

amelyek

döntő

jelentőségűek. 7. az egyéb szolgáltatói tevékenységet hogyan lehet a közvetítések tartósságának szolgálatába állítani. 8. az ismét visszatérő ügyfeleket sikertelenségük után, a képzési rendszerbe történő irányítása pl. ismeretfelújító vagy ráképzés céljából. 9. a

kirendeltség

támogatás

nélküli

közvetítéseinek

„beválási”

hányada

a

kirendeltségi munka értékelésének alapja is lehet. 10. az egyes munkáltatók tekintetében a munkaerőigények mely szempontjait szükséges pontosítani. 11. a közvetítés minőségi jegyeinek érvényesítése érdekében mi a követendő magatartás.

72

A lekérdezésen alapuló 90. és 180. napon végzett nyomonkövetés esetében: 1.

a„stabil” foglalkoztatási körbe sorolt munkáltatók száma, ágazati besorolása

2.

jellemző tevékenységek, szakképzettségek melyek tartós jelzővel bírnak

3.

a foglalkoztatók térségi eloszlása

4.

a tartósan foglalkoztatottak nemek szerinti megoszlása és korcsoportja

5.

a

viszonylag

stabil

megélhetést

biztosító

munkakörök

időszakonkénti

összehasonlítása 6.

ágazati tendenciák bemutatása A szervezeten belüli hasznosításának szintjei:

Kirendeltségi szint: -

a kirendeltségi tervezési munka segítése, munkáltatói kapcsolattartás, képzési szakirányok tervezése, ügyintézői szakmai belső képzések vonatkozásában.

-

az egyéni teljesítményértékelések pontosságának segítése,

Megyei szint: -

kirendeltségi szintű értékelések készítése a mért adatok alapján, a meghatározó munkáltatók körének bemutatása kirendeltségi bontásban és megyei összesítésben,

-

a megye egyes térségeinek foglalkoztatás-bővítés szempontjából történő jellemzése,

-

a megyét jellemző „húzó” tevékenységi körök meghatározása, elemzése,

-

az életkor és a nemek közötti egyenlő vagy egyenlőtlenség elemzése térségenként és megyei összesen.

A közvetítések nyomonkövetésétől szerzett információk a különféle partnerek – a Munkaügyi Tanácsok, Kereskedelmi és Iparkamarák, Képző Intézmények, Civil Szervezetek, fejlesztéssel foglalkozó szervezetek – tervező, elemző tevékenysége számára is fontos és újszerű ismeretekkel szolgálnának. 3.15. A munkaerő-piaci szolgáltatások egységes monitoring rendszerének bevezetésének feltételrendszere A humán szolgáltatások monitoring rendszere bevezetéséhez szükséges feltételek Az előzőekben felvázolt egységes humánszolgáltatási monitoring rendszer kiépítésének és hatékony működésének tárgyi, szakmai és személyi feltételei vannak.

73

A humán szolgáltatásokat rögzítő statisztikai és ügyfélkezelő programok, amelyek tartalmazzák az indikátorok előállításához szükséges adatokat, illetve lekérdezési lehetőségeket. A meglevő számítógépes programok fejlesztése. •

A HUSZ program adatainak és lekérdezési lehetőségeinek bővítése.

•

Az Életútnaplóban rögzíthető információk körének szélesítése a tanácsadás főbb eseményei, eredménye tekintetében.

•

Az

álláskeresési

megállapodásban

meghatározott

humán

szolgáltatások

megjelenítése az Életútnaplóban, ezen keresztül a HUSZ-ban. Új programok készítése. •

A munkaközvetítő és tanácsadó közötti információcserét segítő számítógépes program, amely biztosítja a tanácsadás eredményéről való visszajelzést a munkaközvetítőnek, illetve a tanácsadó számára az ügyfél tanácsadást követő útjának (elhelyezkedett, képzésbe bekapcsolódott, továbbra is álláskeresőként regisztrált) nyomon követését.

•

Az ügyfél elégedettség mérésére kidolgozott kérdőívek feldolgozását és értékelését segítő számítógépes program.

A monitorozott szolgáltatások szakmai tartalmának pontos meghatározása az egységes értelmezés és az összehasonlíthatóság biztosítása céljából. Ennek érdekében a humán szolgáltatások tartalmát, folyamatát, módszertanát meghatározó eljárásrend kidolgozása. A monitoring tevékenységet végzők, a működtetésért felelős személyek és feladatok meghatározása: •

Tanácsadó által elvégzendő monitoring feladatok: kérdőívek kitöltése, adatfelvitel az ügyfélkezelő programba, HUSZ programba, tanácsadási események rögzítése, adatok összesítése.

•

Munkaügyi központban a humánszolgáltatási monitoringért felelős személyek / team által ellátandó feladatok: a kirendeltségi adatok összegyűjtése, az adatokból nyerhető indikátorok elemzése, értékelése, továbbítása a Foglalkoztatási Hivatal felé.

•

Amennyiben külső szervezet látja el megbízás alapján a monitoring feladatokat,

74

akkor szükséges az általa elvégzendő feladatok pontos meghatározása (pl. adatok összegyűjtése, feldolgozása, elemzése, értékelése). 3.16. A munkaközvetítés nyomonkövetési rendszerének bevezetéséhez szükséges feltételek: A koncepció elfogadását követő kidolgozó munka során törekedni kell arra, hogy az egyébként is összetett operatív munka tovább ne bonyolódjon. A tényleges megoldás során kerülni kell a manuális tevékenységet, a rendszer bevezetése csak informatikailag támogatott módon készíthető elő. Szükség van a meglévő számítógépes programok fejlesztésére •

A KOZVELL, az UGYFU, az IK PSTAT programok lekérdezési lehetőségeinek bővítése az információs igény szerint.

•

Az EMMA-ból nyerhető információk körének szélesítése.

Új programok fejlesztése •

Az UGYFU és az EMMA rendszer kapcsolatának megvalósítása a releváns információk lekérdezhetősége érdekében.

•

Az új integrált informatikai rendszer legyen figyelemmel a munkaerő-piaci szolgáltatások monitoring rendszere előkészítése során megfogalmazódó igényekre.

75

4. MUNKAERŐ-PIACI PROGRAMOK FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA

MONITORING

(Dr. Simkó János)

4.1. A munkaerő-piaci programok monitorozást és értékelést befolyásoló sajátosságai A munkaerő-piaci eszközök monitoring rendszerének kialakítása és gyakorlati alkalmazása, hasznosítása az aktív eszközök esetében eddig alkalmazott egyszerű teljesítmény-mutatókhoz, arányszámokhoz képest újszerű megközelítést igényel a programok

összetettebb,

bonyolultabb

jellege,

hosszabb

időtartama,

jellemző

célcsoportjainak hátrányosabb személyi összetétele, nagyobb fajlagos költségigénye és sok szempontból egyedi jellege miatt. Már az aktív eszközök eredménymutatói esetében is sokszor hangsúlyoztuk a mutatók egyes megyék közötti mechanikus összehasonlításának veszélyeit és korlátait. Ez a megállapítás azonban a munkaerő-piaci programokra, ahol a nem számszerűsíthető társadalmi hatásoknak, a programban résztvevő egyes egyének program időszaka alatti személyes fejlődésének és a munkaerő-piaci igényekhez való alkalmazkodó képessége javulásának az egyszerű (sokszor csak átmeneti jellegű) elhelyezkedés tényénél is nagyobb szerepe lehet, még fokozottabb mértékben igaz. A munkaerő-piaci programok hagyományos aktív eszközöktől eltérő sajátosságait és monitorozási, értékelési követelményeit a következőkben foglalhatjuk össze: •

A

munkaerő-piaci

program

sokkal

összetettebb,

komplexebb

jellegű,

ugyanakkor számtalan változatban megjelenni képes, sok szempontból egyedi struktúrával rendelkező munkaerő-piaci akció. •

A munkaerő-piaci program előkészítése és lebonyolítása során fontos szerepe van a különböző szervezeteknél, szervezeti egységeknél működő személyek projektszerű együttműködésének, a partnerségi kapcsolatoknak.

•

A munkaerő-piaci programoknál a jó színvonalú programterv elkészítése gondos és alapos elemző, szükségletfeltáró, és a megvalósítási folyamatot, valamint annak 76

szakaszait, feladatait, mérföldköveit, részhatáridőit, költségfelhasználását, partneri együttműködési kapcsolatait, menedzselési szabályait és nyomon követését részleteiben szabályozó tervezési, programozási munkát tesz szükségessé. •

A program célkitűzéseit és a programba bevonni kívánt személyek körét, a segíteni és fejleszteni kívánt célcsoportot, a kiválasztás feltételeit és a későbbi (menet közbeni és utólagos) értékelés szempontjait, illetve a programtól elvárt eredményeket már a program beindítása előtt, a tervezési fázisban világosan meg kell fogalmazni.

•

A munkaerő-piaci program általában hosszabb (maximum 3 éves) időtartamú, mint az aktív eszközök alkalmazásának ideje, és a program időtartama alatt a személyi szükségleteket, adottságokat is figyelembe véve, több munkaerő-piaci szolgáltatás és aktív eszköz támogatás kombinációjára épül. A hosszabb időtartam és a hagyományosnál rugalmasabb, illetve kedvezőbb támogatási feltételek miatt a fajlagos ráfordítások általában magasabbak, sőt egészen magas értékeket is elérhetnek. A segítő szolgáltatások, a kombinált támogatási formák és a kohéziós hatás következtében azonban az egyéni készségek fejlődése, a munkaerő-piaci értékek növekedése az esetek többségében erőteljesebben jelentkezik. Emellett hosszabb távon is jobban érvényesül, mint az egyes aktív eszközök alkalmazása esetén, és a kevésbé számszerűsíthető pozitív társadalmi hatások szerepe is általában sokkal jelentősebbnek ítélhető annál.

•

A munkaerő-piaci programok többségének egy elhelyezkedett személyre jutó fajlagos ráfordításait az is jelentősen növeli, hogy ezek a programok igen gyakran a munkaerőpiacon leghátrányosabb helyzetben levő célcsoportokhoz tartozó személyeket érintik. (Pl. roma származásúak, alacsony iskolai végzettségűek, szakképzetlenek, megváltozott munkaképességűek, 45 év feletti munkanélküliek, inaktív személyek, hajléktalanok stb.) Ezeknek a személyeknek a körében gyakran még a program befejezését követően is nagyon nehéz az elsődleges munkaerőpiacon, a nem támogatott munkakörökben való elhelyezkedés. A program társadalmi hasznossága és egyéni életminőségre gyakorolt pozitív hatása, valamint a perspektivikus elhelyezkedési esélyek javulása azonban sok esetben enélkül is kedvezően értékelhető.

•

A munkaerő-piaci programok tipikus, viszonylag homogénnek tekinthető csoportokba való egyértelmű besorolása, és az ennek megfelelően differenciált

77

teljesítménykövetelmények meghatározása meglehetősen problematikus és nehéz. - A legegyszerűbbnek tűnik a rétegspecifikus, célcsoportok szerinti csoportosítás. Ennek alapján beszélhetünk pl. romák, alacsony iskolai végzettségű szakképzetlen személyek, megváltozott munkaképességűek, 45 év feletti munkanélküliek, pályakezdő diplomás fiatalok, legalább egy éve tartósan munkanélküliek, létszámleépítéssel érintettek és más célcsoportok részére szervezett munkaerő-piaci programokról. A problémát itt elsősorban az jelenti, hogy a tipikusnak tekinthető egy-egy célcsoporton belül is nagyon eltérő lehet a csoport belső összetétele pl. az iskolai végzettség, az életkor, a szakmai végzettség, a nemek, a munkanélküliség időtartama és az egyéni kompetenciák, személyiségi jellemzők szerint. Emellett ugyanazon csoporton belül van, aki többszörösen halmozott, és van, aki csak egy-kétféle hátrányosnak ítélhető jellemzővel rendelkezik. Az egyes programcsoportokon belüli egyének is tehát sokféle szempontból egy külön „világot”, bonyolult és speciális egyediséget képeznek, akiknek pl. az elhelyezkedési esélye a program általánosan fejlesztő hatása következtében is személyenként jelentősen eltérő maradhat. A különösen sok esetben a komplex munkaerő-piaci programok sem tudnak számszerűsíthető

indikátorokban

sikeresen

kifejezhető

elhelyezkedési

mutatókat

eredményezni, ennek ellenére az ilyen programok társadalmi hasznossága nem, legfeljebb a hatékonysága megkérdőjelezhető. Frey Mária nemzetközi tapasztalatokat feldolgozó 2006. januári tanulmánya (5. sz. forrásanyag) is rámutat, hogy „ Nyugat-Európa legtöbb országában társadalmi közmegegyezés alakult ki az aktív munkaerő-piaci politika szükségességéről. Létjogosultságát nem attól teszik függővé, hogy a programértékelés visszaigazolja-e a szándékolt hatásokat, avagy sem. A siker vagy sikertelenség mérése az eredményesség javításának a szándékával történik”. A hatékonysági elvárások merev kezelése és számonkérése ezeknél a célcsoportoknál emellett előidézné azt a nem feltétlenül kívánatos reagálást, hogy a munkaügyi központok a munkaerő-piaci programokba zömében olyan személyeket vonnának be, akik egyéb jellemzőiknél és személyiségi adottságaiknál fogva a jobb minőségű munkaerő kategóriájába tartoznak, és elhelyezkedésükre akár a programban való részvétellel, akár anélkül is jóval nagyobb az esély. (Ez az ún. „lefölözési” hatás.)

78

- A

komplex

munkaerő-piaci

programok

csoportokba

sorolásának

egy

másik

megközelítése lehet a jelleg és a funkció szerinti osztályozás. Pl. térségfejlesztési menedzseri program, projektmenedzseri program, szociális gondozói program, mentori program, tartósan munkanélküliek reintegrációs programja, tranzitfoglalkoztatási program, „termelőiskola” program, „Újra Dolgozom” program stb. Ezek a programtípusok szintén komplex jellegűek, mivel humánszolgáltatásokat, képzést és támogatott foglalkoztatást egyaránt magukban foglalnak és egyes esetekben a katalizáló hatásuk is kimutatható. A kategorizálás és ez a fajta tipizálás azonban éppúgy vitatható és problematikus, mint az előző esetben, mert egyrészt a programtípusok között bizonyos logikai átfedések lehetnek, másrészt ez a fajta csoportosítás nem minden esetben fejezi ki az ilyen típusú programoknál nagyon lényeges célcsoportorientáltságot. - A gyakorlatban általában nem is törekednek a munkaerő-piaci programok egyértelmű

és

vitathatatlannak

tekintett

tipizálására,

és

mindkét

fajta

megközelítést egyidejűleg és egymás mellett, illetve egymás kiegészítéseként is alkalmazzák. A programok vagy programcsoportok ily módon történő elnevezése mégis jól utalhat vagy a célcsoportra, vagy a program jellegére, és mindezek figyelembe vétele mellett innovatív elemekkel, egy-egy jó ötlettel kombinálva érdekes és értékes programok tervezhetők és valósíthatók meg. Azt a 2000. évben felvetett hipotézist azonban nagy valószínűséggel nem lehet, (vagy a programtípusoknak csak bizonyos, még jobban körülhatárolt és mélyebben strukturált kisebb részénél lehetne, sokkal több gyakorlati tapasztalat birtokában) megvalósítani, miszerint az egyes program-csoportokra, típusokra reálisnak ítélt, és szélesebb

körben

alkalmazható

standardizált

teljesítménykövetelmények,

központilag elvárható és számon kérhető indikátorok írhatók elő. (Ezek természetesen elvileg megtehetők, de realitásuk és célszerűségük már csak a „lefölöző” hatás reakciójának várható előtérbe kerülése miatt is jogosan megkérdőjelezhető.) Mindez nem mond ellent annak a ténynek, hogy pl. a diplomás pályakezdő munkanélküliek részére szervezet tranzitfoglalkoztatási programok lényegesen jobb eredmény- és hatásindikátorok elérését teszik lehetővé, mint az alacsony iskolai végzettségű roma személyek számára szervezett programok. Ezeknek az eltéréseknek a programok monitoring és indikátor terveiben a helyi sajátosságok és a környezeti tényezők 79

gondos vizsgálata alapján meg is kell jelenniük, és a ténylegesen realizált mutatókban is tükröződniük kell. A központilag előírt teljesítmény előírás azonban megítélésünk szerint ezekben az esetekben sem lenne célszerű, mint ahogyan erre a hagyományos aktív eszközök monitoring rendszerének sok éves működtetése során sem került sor. •

A

munkaerő-piaci

programok

monitorozási

és

értékelési

rendszerét

nagymértékben megkülönbözteti az aktív eszközökétől, hogy az előbbieknél az értékelést a program megvalósítása közben is rendkívül fontos folyamatosan, rendszeres időközönként végezni. Az értékelésnek ki kell terjednie a szakmai tevékenységek tervezett ütem szerinti végrehajtására, a határidők betartására, a költségelszámolás és felhasználás vizsgálatára, a partneri kapcsolatok alakulására, a menedzselési tevékenység színvonalára és a tervezett indikátorok időarányos teljesítésének alakulására. Ennek kapcsán fontos feladat a tervtől való eltérések okainak elemzése, az elmaradások felszámolására irányuló intézkedések időben való megtétele, vagy indokolt esetben a programterv módosítása, illetve annak kezdeményezése. Az őszinte és reális értékelések, önértékelések során sok olyan fontos tapasztalat és a munkavégzési módszerek fejlesztésének igénye kerül előtérbe, amelyek hasznosan segítik a szervezet és a programmenedzsment eredményesebb munkáját, illetve a programok minél sikeresebb megvalósítását. •

A munkaerő-piaci programok szervezésének és megvalósításának élőmunka igényessége miatt célszerű bizonyos részfeladatokba megfelelő felkészültséggel és tapasztalatokkal rendelkező nonprofit szervezeteket, külső szakértőket is bevonni. (Pl. a programba kerülő személyek kiválasztása részletes és szakszerű interjúzás segítségével, mentori jellegű folyamatos és érdemi kapcsolattartás a programban résztvevőkkel, személyiségfejlesztő tréningek és álláskeresési technikák lebonyolítása, részletes elemzések és javaslatok készítése a programmegvalósítás folyamatában, külső szakemberekkel elvégeztethető átfogó félidős és záró értékelés, munkahelyek feltárása a programban résztvevők számára, munkáltatói találkozók, záró konferencia megszervezése stb.). Ennek indokoltsága a hagyományos aktív eszközöknél általában kevésbé jellemző, bár a munkaügyi központok az eddigi tapasztalatok szerint a munkaerő-piaci programok esetében is kevesen és viszonylag szűk körben éltek ezekkel a saját kapacitásokat részben tehermentesíteni képes lehetőségekkel.

80

•

A programmonitoring jó lehetőséget biztosít a programban résztvevő személyek státuszváltozásának, korábbi és program közbeni, majd program utáni életútjának esettanulmányszerű nyomon követésére, és a program tényleges pozitív hatásainak

megítélésére.

A

programból

sikertelenül

kilépő,

lemorzsolódó

személyeknél a valóságos okok feltárása különösen nagyon lényeges. •

A program résztvevőinek több tényezőre kiterjedő elégedettségvizsgálata nem csak a program végén, hanem az egyes programelemek bonyolítása közben és befejezésekor is nagyon hasznos. A vizsgálat vagy egy egyszerű kérdőívvel, vagy egy célirányos, csoportos beszélgetés keretében is elvégezhető. A reálisan és őszintén történő vélemény nyilvánítás sok fontos, egyébként rejtve maradó

információt a

felszínre hoz, amely a gyors visszacsatolás és a szükséges intézkedések megtétele révén lényegesen javíthatja a program-kivitelezés minőségét és a program sikerességét. •

Az átfogó, kellő részletességű, mélységű és jó színvonalú programértékelés a program befejezését követően különös jelentőséggel bír. Alkalmat biztosít a jó és rossz tapasztalatok feldolgozására, és nagy segítséget ad a jövőbeni programok tervezéséhez, valamint még sikeresebb lebonyolításához. A program befejezését követően bizonyos idő elteltével nagyon hasznos lehet egy átfogó, a nem számszerűsíthető

tényezőkre

és

előnyökre

is

kellő

hangsúlyt

helyező

hatásvizsgálat. Ezeket a külföldi országok számos jó példájához hasonlóan elsősorban erre szakosodott kutató intézetek és külső monitorozó szakemberek tudják jó hatásfokkal és kellő színvonalon elvégezni. •

A munkaügyi központok által működtetett munkaerő-piaci programok központi szintű megismerése, a programtervek és a záró értékelések, tanulmányok, konferenciakötetek feldolgozása különösen fontos, illetve hasznos lenne az innovatív, jó módszerek, a „best practice”programok széles körű elterjesztése és a különösen gyenge hatékonyságú programok visszaszorítása céljából. Ebből a szempontból a kutatók és külső elemzők által jó színvonalon elkészíttethető összehasonlító tanulmányok és esettanulmány-kötetek mellett jó módszernek számítanak a csak erről a témáról szóló szakmai napok és a legsikeresebb programokat bemutató konferenciák.

81

4.2. Az Európai Unió terminológiája szerint használt néhány fontos fogalom értelmezése

Az Európai Unióban a támogatott programokkal kapcsolatban már jó ideje kiemelt jelentőséget kap a programok értékelése, monitoring eljárásainak kialakítása, az eredményesség, a hatékonyság és a későbbi társadalmi-gazdasági hatások vizsgálata. Noha egységes monitoring szabályozással még az EU sem rendelkezik, a programok értékelésével és monitoringjával, valamint a mérőszámok (indikátorok) csoportosításával kapcsolatban egységes fogalmi és értelmezési rendszer kezd kialakulni, amely a PHARE és az ESZA támogatású programok bevezetése kapcsán nálunk is egyre inkább ismertté és elfogadottá válik. Jelenleg még olyan átmeneti időszakban vagyunk azonban, hogy a fogalmak még nem kristályosodtak ki eléggé, és eltérő megfogalmazású szavakat szinonimaként is használunk. Jó példa erre a program és a projekt fogalompár. Anélkül, hogy ennek részleteire kitérnénk, megállapíthatjuk, hogy amit mi a megszokott szóhasználatban és az eddig még változatlanul maradt jogi szabályozásban programnak nevezünk, az az EU Strukturális Alapokhoz kapcsolódó fogalmi rendszerében már projekt elnevezéssel szerepel a „program – prioritás – intézkedés – projekt” hierarchia legalsó szintjeként és elemeként. Ennek ellenére ebben a tanulmányban a hazai jogszabályokban szereplő, „hivatalos” elnevezést, a program szót alkalmazzuk, amit ily módon az egyre inkább elterjedő projekt kifejezés szinonimájaként is használunk. A programok értékelési fázisai

A Strukturális Alapok és az ESZA programok esetében a programok értékelésének három fázisát különböztetik meg: •

az előzetes (ex ante) értékelés feladata, hogy a korábbi szakmai és programmegvalósítási tapasztalatok, a szükségletelemzés és a SWOT-analízis alkalmazásával meghatározza a program célját, és kiválassza a megfelelő programot.

82

Az előzetes értékelés a programok színvonalas és hatékony tervezését alapozza meg, amelyhez a korábbi programok utólagos értékelésének eredményeit, megállapításait, tapasztalatait és javaslatait is vissza kell csatolni, hasznosítani kell, ha rendelkezésre állnak ilyenek. Az előzetes értékelésnek már tartalmaznia kell a program, illetve a támogatások várható hatásainak vizsgálatát, és a programterv mérhető céljait is. A programok tervezésekor szükséges a program céljainak megfelelő olyan indikátorok, jelzőszámok kiválasztása, amelyek alapján a programok értékelése, a végrehajtás nyomon követése és ellenőrzése megvalósítható. (Az EU terminológia az előzetes értékelést elsősorban az összetettebb operatív programok, prioritások, intézkedések szintjén értelmezi, de természetszerűleg az egyedi programok/projektek esetében is alkalmazandó, és egyszerűsített formában a munkaügyi központok is alkalmazzák.) •

Az időközi értékelés, illetve a folyamatos monitoring feladata, hogy a program megvalósítása közben is értékelje a program részidős végrehajtásának eredményeit, a szakmai és a pénzügyi terv, valamint az indikátorok

időarányos teljesítését, a

programmenedzselés színvonalát, a horizontális szempontok és a nyilvánosság követelményeinek érvényesülését, összevesse azokat az eredetileg kitűzött célokkal, és szükség esetén korrekciós vagy ráerősítő intézkedéseket alapozzon meg. Az időközi értékelések eredményeként rendkívül indokolt esetben az eredeti programterv módosítása is szükségessé válhat. Az időközi értékeléseknek, illetve a folyamatos monitoringnak szintén több szintje van, és a hierarchikus tagozódás mentén a programok, a prioritások, az intézkedések és az egyes projektek (esetünkben a munkaerő-piaci programok) értékelésére egyaránt kiterjed. Az értékelések fontos dokumentumai a félidős (általában a 7 éves tervezési ciklus közepe táján elvégzendő) átfogó értékelés, az éves végrehajtási jelentések, a negyedéves előrehaladási jelentések. Ezek értelemszerűen jelentős részben az átfogó társadalmigazdasági célokat lefedő „Programokhoz” és a programok mellett működő Monitoring Bizottságok tevékenységéhez kapcsolódnak, de részben vagy egészben a specifikus célokat tartalmazó „Prioritások” és az operatív célokat megvalósító „Intézkedésekhez”, illetve egyedi „ Projektekhez” is differenciált módon kapcsolhatók. A munkaügyi központoknál jelenleg folyamatban levő HEFOP 1.1. intézkedéshez 83

kapcsolódó központi program esetében a munkaügyi központok havonkénti előrehaladási jelentéseket

készítenek,

amelyek

összefogásával

a

közreműködő

szervezet,

a

Foglalkoztatási Hivatal részéről az Irányító Hatóság felé negyedévenkénti előrehaladási jelentés készül. A munkaügyi központok által az MPA decentralizált alaprészéből finanszírozott, projektszintű munkaerő-piaci programok esetében a megvalósítás előrehaladásának, időarányos értékelésének ilyen konkrét, formalizált szabályozása még nem történt meg, a menet közbeni értékelések gyakoriságát és módját a programterv monitoring fejezete tartalmazza. A gyakorlatban a munkaügyi központok többségénél negyedévenként vagy az egyes programelemek, szakaszok lezárásakor végzik el az értékelést, amely még általában nem ölt egységes formát. •

Az utólagos (ex post) értékelés célja a szakmai programcélok teljesülésének, a források felhasználásának és hatékonyságának az értékelése.

Vizsgálnia kell a

támogatásoknak a gazdasági-szociális kohézióra, a foglalkoztatás színvonalára és szerkezetére gyakorolt hatását. Fel kell sorolnia a végrehajtás során elért sikereket, illetve kudarcokat, az eredményeket és azok várható tartósságát.(Lásd: Forman Balázs i.m.: 4.sz. forrásanyag) Az utólagos értékelés az Unió Bizottságának a hatáskörébe

tartozik,

amelyet

a

tagország,

illetve

a

végrehajtó

hatóság

együttműködésével végez el általában külső szakértők bevonásával. Az utólagos értékelést, a program befejezését bizonyos idő elteltével követő hatásvizsgálatot a munkaügyi központok saját kezdeményezésére indított munkaerő-piaci programok esetében is célszerű elvégezni a bonyolultabb, időigényes és kutatói szakértelmet igénylő nettó hatásvizsgálatok nélkül. (Ez utóbbi vizsgálatokat bizonyos időközönként központi szinten célszerű elvégeztetni és megfinanszírozni) Az eddigiekben ezt a feladatot a munkaügyi központok

általában úgy valósították meg, hogy saját

kapacitásaikkal (néhány esetben külső szakértők bevonásával) a program befejezését, lezárását

követően

programértékelő

záró

tanulmányt

készítettek

a

program

megvalósításának elért eredményeiről és tapasztalatairól. Ezek a záró tanulmányok azonban eltérő terjedelműek, szerkezetűek, mélységűek és színvonalúak voltak, és ennek megfelelően

hasznosításuk

és

a

döntés-előkészítési,

döntési

rendszerbe

való

visszacsatolásuk is differenciált módon és csak szűkebb körben valósulhatott meg. 84

4.3. A programok monitoringjának és értékelésének kapcsolata

A „monitoring” a megszokott értelmezésben, illetve az OECD 1989. évi definíciója szerint „az egyes intézkedések közelítő eredményeit méri, beleértve a résztvevők számát és típusait, továbbá az azonnali hatásokat a munkanélküliség veszélyének leginkább kitett csoportokra, és - ha lehet - a program céljaira nézve. A monitoring rendszeres adatgyűjtést feltételez, aminek a produktuma egy igazgatási statisztika. Ez elsősorban a menedzsment számára hasznos, mert segítséget nyújt a felelősségi körébe tartozó programok folyamatos ellenőrzéséhez, jobb működtetéséhez és az erre fordított költségek célszerűségének, indokoltságának alátámasztásához.” „Miközben a monitoring viszonylag gyorsan képes adatokat szolgáltatni a munkaerő-piaci programok rövidtávú hatásairól, az értékelő kutatások eseti jellegű „mélyfúrások”. Az értékelő kutatás „a programok tényszerű áttekintését és hatásvizsgálatát jelenti abból a szempontból, vajon megfelelnek-e annak az elvárásnak, hogy eredményt hozzanak a társadalom egészének, vagy a népesség különböző csoportjainak. Arra is kísérletet tesz, hogy költség/haszon megközelítésben kimutassa a nettó eredményeket, pénzügyi és reálgazdasági értelemben egyaránt. Az értékelő kutatások megpróbálják feltárni a programok hatásait a munkaerőpiacra és a költségek hasznosulásának eredményeit ahhoz a helyzethez viszonyítják, amely az intervenció hiányában állt volna elő.” (Lásd Frey Mária 2006. januári tanulmányát; 5. sz. forrásanyag)) Általában jelenleg is elfogadott megkülönböztetés, hogy a monitoring rendszer mindenekelőtt számszerűsíthető adatokat, mutatószámokat produkál. A programértékelés pedig részben ezekre, részben más tényezők, összefüggések vizsgálatára alapozva igyekszik már menet közben is vizsgálni, feltárni a program előrehaladását, eredményességét, valamint a

program befejezését követően bizonyos idő elteltével

valójában csak megfelelő, szakszerű, viszonylag idő- és költségigényes kutatásokkal felszínre hozható, számszerűsíthető és nem számszerűsíthető, illetve bruttó és nettó módon is értelmezendő társadalmi, gazdasági hatásait. Ugyanakkor a programértékelések fázisainak előzőekben felvázolt rendszere és fogalomhasználata alapján az állapítható meg, hogy a monitoring rendszer és az

85

értékelési folyamat tartalmilag nem válik el élesen egymástól, és részben át is fedi egymást. Forman Balázs idézett könyvében a monitoring folyamatát elsősorban „a tervezés, végrehajtás, értékelés eseményeihez kapcsolódó értékelő és döntéstámogató intézkedések sorozataként” definiálja, és emellett a monitoring és az értékelés folyamatát sokszor szinonim fogalomként használja. Egy másik dokumentum (Irányelvek és útmutató az eredményesen működő monitoring rendszer megvalósításához, 1998., illetve a DG XVI, az EU Strukturális Alapok eszközeivel kapcsolatos leírása; 8.sz. forrásanyag ) szerint „Az időközi értékelés a monitoring munka része”. A VÁTI 2001. évben kiadott segédlete a területfejlesztési folyamatok értékelése esetében a következőképpen definiálja a program monitoring fogalmát: „ A program monitoring elsődleges feladata, hogy folyamatosan ellenőrizze a … programok megvalósítását segítő állami és külföldi forrásokból

nyújtott

támogatások

pénzügyi

és

gyakorlati

megvalósításának

folyamatosságát és hatásosságát. A monitoring rendszer által szolgáltatott információ lehetővé teszi a program végrehajtása során bekövetkező esetleges hibák felismerését és ennek megfelelően a program módosítását. Ezáltal a monitoring rendszer és a monitoring tevékenység a program hatékony megvalósításának egyik eszköze.” (17. sz. forrásanyag) Jelen tanulmánynak nem célja, hogy a kiforratlan és meglehetősen ellentmondásos fogalmi értelmezéseket tovább részletezze vagy lezárni próbálja.

Az előzőek

bemutatásával csupán az volt a célunk, hogy a munkaerő-piaci programok monitoring rendszerét ne korlátozzuk le az aktív eszközök esetében kialakult értelmezésre, amely szerint a monitoring rendszer leszűkíthető jó néhány számszerűsíthető teljesítménymutató, illetve indikátor folyamatos figyelésére, előállítására és elemzésére. Ez természeten a programok monitoring rendszerének is fontos és alapvető része marad. Az értelmezés (legalább is tágabb értelemben) azonban kibővül

a

munkaerő-piaci

programok

megvalósításának,

előrehaladásának

folyamatos (menet közbeni) értékelésével, az elégedettségi vizsgálatok elvégzésével és kiértékelésével, a program zárását követően a számszerűsíthető és a minőségi jellemzők,

összefüggések

minél

reálisabb,

alaposabb

és

teljesebb

körű

számbavételével, továbbá az újabb programok tervezési folyamatához való visszacsatolással.

86

4.4. A programok indikátorainak fogalma és típusai A VÁTI által kiadott segédlet (17. sz. forrásanyag) EU-dokumentumok alapján a következő meghatározást adja: „ A mutató (indikátor) egy olyan szám, aminek segítségével egy cél elérésének szintjét lehet szemléltetni. Jelenthet egy felhasznált erőforrást, egy elért hatást, egy minőségi szintet vagy valamilyen más változót. A mutató mennyiségi

információt

nyújt,

hogy

segítse

a

beavatkozások

szereplőinek

kommunikációját, tárgyalásait és a döntéshozatalt. A mutató olyan elemeket számszerűsít, amelyek egy program nyomon követése során vagy értékelésében relevánsnak minősülnek.” Az indikátorok fő típusai az EU által alkalmazott terminológia szerint: •

Input vagy erőforrás indikátorok, melyek a támogatás költségeit (és szervezeti, emberi erőforrásait) veszik számba.

•

Output indikátorok, amelyek az operatív működési célokhoz kapcsolódnak, és a beavatkozás közvetlen eredményeit mérik.

•

Eredmény indikátorok, amelyek a program specifikus céljaihoz kapcsolódnak, és az azonnali hatásokat fejezik ki a program végső haszonélvezőire. (Többek között utalhatnak a megvalósított program kedvezményezettje helyzetének, magatartásának, képzettségének és készségeinek stb. a megváltozására.)

•

Hatás indikátorok, amelyek elsősorban az általános, átfogó célokhoz kapcsolódnak, és általában később (is) jelentkező közvetlen és közvetett hatásokat tükröznek a program végső haszonélvezőinél vagy azok társadalmi környezetében. (A megfelelő hatásmutatók kialakításával kapcsolatos nehézség az egyénre és környezetére gyakorolt vagy a hosszú távra szóló bruttó és nettó hatások számszerűsítésében, a megfelelő hatásmechanizmus feltárásában van. Ez az összetett nagy programok, intézkedések szintjén is komoly problémát okoz, az egyedi programok/projektek szintjén pedig csak nagyon leegyszerűsített formában értelmezhető.)

Meg kell jegyezni, hogy az indikátortípusok definiálása és főként a megfelelő mutatók, jelzőszámok kiválasztása is sokféle, nem ritkán ellentmondásos, vitatható értelmezést kap a különböző EU dokumentumokban, és azokat a hazai fogalomrendszerre lefordítani próbáló forrásmunkákban. Ez is mutatja az Európai Unióban évek óta folyó sokféle megközelítésű szakmai, illetve fogalmi viták bonyolultságát és lezáratlanságát.

87

A hazai HEFOP 1.1. intézkedés: „A munkanélküliség megelőzése és kezelése” című központi (majd munkaügyi központokra lebontott) program teljesítmény előírásait, tervezett

indikátorait már e jelzőszám típusoknak megfelelően, az alábbiak szerint

alakították ki: -

Output indikátor: a programba bevont, meghatározott célcsoportokhoz tartozó személyek száma a program három éves időtartama alatt érje el a 25.000 főt, illetve az aktív programokban részt vettek együttes létszáma a bázis évihez viszonyítva a program utolsó évére legalább ennyivel növekedjen.

-

Eredmény indikátor: a programot a programidőszak végéig 20.000 fő (a programba bevontak legalább 80 %-a) sikeresen fejezze be.

-

Hatás indikátorok: a programot sikeresen befejezettek közül az elhelyezkedettek vagy valamilyen más pozitív kimenettel befejezők aránya a program befejezése után hat hónappal 10.000 főt (50%-ot) kell, hogy elérjen, továbbá ennek legalább 2/3-a legyen az elhelyezkedettek aránya (összesen 6667 fő)

A fenti indikátorok, bármilyen egyszerűek is, már a program megvalósítás folyamán is felvetettek értelmezési, módszertani jellegű vitákat, amelyeket máig sikerült többékevésbé lezárni. A megyei munkaerő-piaci programok – főként a pénzügyi elszámolási procedúrát és dokumentálási igényt tekintve – általában kisebb méretűeknek és egyszerűbbeknek tekinthetők. Megítélésünk szerint a megyei kezdeményezésű programok esetében lehet kissé differenciáltabb indikátorokat is találni, és a létszám jelentős nagyságrendjét, valamint a folyamatos dokumentálási kényszert legalább részben elkerülve a programok szakmai megvalósítási és értékelési folyamatának színvonalára még nagyobb figyelmet lehet fordítani. 4.5. Az eredményesség és a hatékonyság fogalma Az EU-ban és nálunk is eléggé általánosan elfogadott értelmezés (legalább is az indikátorok esetében) a következő: •

Az eredményesség: az aktuális (tény szerinti, időarányos) és a tervezett (célul kitűzött) mutatószám százalékos arányát fejezi ki. 88

•

A hatékonyság ezzel szemben azt mutatja, hogy a programra ráfordított források és annak általában naturális mutatókban kifejezett eredményei, hatásai hogyan viszonyulnak egymáshoz. ( A munkaerő-piaci programoknál általában egy főre vagy egy létrehozott/megtartott munkahelyre jutó ráfordítási összegről van szó pl. Ft/főben, amely ráfordítási fajlagosként is értelmezhető.)

Mind az eredményesség, mind a hatékonyság számszerűsített mutatóinál a számítás alapadataként lehet kezelni az output, az eredmény és a hatásindikátorokat is. Ezáltal az eredményesség és a hatékonyság az output, az eredmény és a hatásindikátorok esetében külön-külön is értelmezhető. Mindezek mellett célszerű megjegyezni, hogy ezek az értelmezések főleg a hatásindikátorokból számított hatékonysági mutatók esetében csak eléggé szélsőséges leegyszerűsítésként fogadhatók el. A valóságos hatásmechanizmusok feltárása, a programok bruttó és nettó hatásainak vizsgálata és megkülönböztetése, a nem számszerűsíthető társadalmi és egyéb hatások kellő súllyal történő figyelembe vétele néhány mutatószám mechanikus előállítása és értelmezése útján nem oldható meg, hanem sokkal mélyebb, sokoldalúbb elemző munkát igényel, amelyek csak speciális, szakszerű, meglehetősen költség-és időigényes hatásvizsgálatok segítségével végezhetők el. (Az ilyen típusú, empirikus és értékelő jellegű hatásvizsgálatok elvégzése általában meghaladja a munkaügyi központok feladatait és lehetőségeit.) Sajátos értelmezési probléma továbbá a munkaerő-piaci programok eredményeit kifejező mérőszámoknál az elhelyezkedési arányok vizsgálata, amelyek az eredményességi (de tartalmilag a tény és tervadat viszonyát kifejező) mutatókhoz hasonlóan már maguk is arányszámok. Ebben az esetben a tényleges és a tervezett elhelyezkedési arányszámot nem szokásos és nem is szerencsés egymással elosztani, hanem egyszerűen az arányszámok pozitív vagy negatív eltérését, különbségét érdemes vizsgálni és elemezni. 4.6. Javaslat a munkaerő-piaci programok számszerűsíthető indikátoraira Az

előzőekből

kitűnik,

hogy

a

munkaerő-piaci

programok

jellegüket

és

sajátosságaikat tekintve sok szempontból eltérnek az egyszerű aktív eszközök jellemzőitől.

89

A legfontosabb eltérések közé tartozik viszonylagos összetettségük, bonyolultságuk, sokféleségük, általában több éves időtartamuk, a program-megvalósítási folyamat menet közbeni monitorozásának, értékelésének szükségessége, valamint a programterv szerinti tervezett állapot és a tényleges (időarányos) helyzet rendszeres időközönkénti összehasonlítása, illetve az eltérések kezelésére megfelelő intézkedések megtétele. Valamely

adott

aktív foglalkoztatási

eszköz

vagy

munkaerő-piaci

szolgáltatás

alkalmazásakor tehát szakmai szempontból viszonylag egyszerű, homogén típusú az akció, az esetek döntő többségében legfeljebb egy éves (de általában még rövidebb időtartamú) a megvalósítási időtartam, és csak a támogatási időszakot, az akció befejezését

követően

történik

meg

a

követő

vizsgálat

és

a

számszerűsített

teljesítménymutatók (főként elhelyezkedési arányszámok és fajlagos költségmutatók) kiszámítása és értékelése. Ezzel szemben a komplex jellegű munkaerő-piaci programoknál az aktív eszközök és a munkaerő-piaci szolgáltatások alkalmazásának programonként (és azon belül néha személyenként is) eltérő, sokféle kombinációja fordulhat elő. Emellett a programok esetében szükségszerűen ki kell alakítani a folyamat közbeni (a programterv megvalósulását követő és időarányosan értékelő) szakmai és pénzügyi monitorozást és értékelést.

Menet közben össze kell hasonlítani a programtervben rögzített

tervezett és a tényleges állapotot, szükség esetén gyorsító vagy korrekciós jellegű intézkedéseket kell hozni. Mindezek mellett az általában több éves programok lezárását követően lehet csak azokat az egyszerű eredmény- és hatásindikátorokat előállítani és értékelni, amelyek az aktív eszközökhöz hasonlóan mérhetik a programok közelítő jellegű eredményeit és költséghatékonyságát. Általában is megállapítható az, hogy a munkaerő-piaci programok monitorozása és értékelése

az

aktív

eszközökre

jellemző

egyszerű

teljesítménymutatók

alkalmazásával szemben folyamatosabb és komplexebb (a számszerűsíthető mutatók mellett a szakmai tevékenységek, az együttműködési kapcsolatok, a programban résztvevők kompetenciáit, elhelyezkedési esélyeinek változását, személyiségük fejlődését és elégedettségüket minőségi szempontból, nem számszerűsíthető módon is jellemző) elemzést és értékelést kíván. Az ilyen típusú vizsgálatokat, elemzéseket, értékeléseket lehetőség szerint már a program megvalósítása közben is végezni kell, a program 90

befejezését követően viszont ezt mindenképpen, kellő alapossággal indokolt megtenni. A munkaerő-piaci programok monitorozása még egy másik szempontból is sajátosnak tekinthető az aktív eszközökhöz képest, amelynek lényege a következő. Az aktív eszközök esetében (pl. a munkaerő-piaci képzéseknél és a bértámogatás különböző formáinál) a munkaügyi központoknál folyamatosan és viszonylag nagy számban kezdődnek el, fejeződnek be akciók, és a lezárult tanfolyamoknál, támogatásoknál természetes módon adottak a folyamatos utánkövetés, a teljesítménymutató-képzés és a félévenkénti rendszerességű, nagy számosságú akcióra és azok összehasonlítására alapozott kiértékelés feltételei. Ezzel szemben az adott évben elindított, a folyamatban levő és a befejezett munkaerőpiaci programok száma munkaügyi központonként csupán néhányra tehető. A befejezési időpontok annál a néhány programnál is adott éven belül jelentősen eltérőek, és mivel a megyék többféle (más jellegű, funkciójú és más-más célcsoportot érintő) programot valósítanak meg, annál a kevés számú programnál is főként az egyedi jelleg valósul meg, és szinte minden egyes program – néhány általános jelleggel képezhető mutatószám képzésétől, és egységesíthető módszerétől eltekintve – sajátos és jórészt egyedi jellegű monitorozást, értékelést igényel. (A megyei/fővárosi munkaerőpiaci programok terveinek és záró tanulmányainak országos szintű begyűjtése, feldolgozása, nyilvánossá tett kiértékelése esetén természetesen a jelenlegihez képest megsokszorozhatóvá válhatnának a munkaügyi központok által hasznosítható, jelenleg csak igen szűk körben rendelkezésre álló, jórészt csak a saját programok tapasztalataira és monitoring eredményeire alapozott fontos információk.) A munkaerő-piaci programok monitorozásával és értékelésével kapcsolatos, eltérő sajátosságok rövid összefoglalását követően a továbbiakban javaslatot teszünk a munkaerő-piaci programok általános jelleggel, és néhány programtípus esetében specifikus módon alkalmazható indikátoraira az ESZA-típusú programoknál alkalmazott csoportosítás szerint:

91

Input indikátorok •

A munkaerő-piaci program összes költsége évenkénti bontásban

•

A

program

költségeinek

részletezése

programszakaszok,

azon

belül

költségnemek szerint, évenkénti bontásban (emberi erőforrásokkal kapcsolatos költségek, a programrésztvevők számára biztosított aktív eszköz támogatások, külső szakmai szolgáltatások igénybe vételének beszerzési költségei, egyéb beszerzések, a programra elszámolt rezsiköltségek, adminisztratív költségek) A költségek részletezésénél és az egyes költségnemek, kiszámítási módok értelmezésénél és háttérszámításainál egyszerűsített és adaptált formában jól lehet hasznosítani a HEFOP 1.1. intézkedés programjának költségsémáját és módszertani útmutatóját, valamint az annak keretében keletkezett gyakorlati tapasztalatokat. Új eleme a költségek számba vételének a programhoz igénybe vett saját emberi erőforrás kapacitások és a rezsiköltségek becsült számszerűsítése pl. a programban dolgozó munkatársak becsült bérköltségének és járulékainak arányosítása alapján. (A humánszolgáltatások költségeit eddig a legtöbb munkaügyi központ csak akkor számszerűsítette, ha külső, vásárolt szolgáltatásként vette igénybe. Ha saját dolgozói bonyolították le a tréningeket, annak költségeit nem vette számításba, ami némi torzítást eredményezett.) A programszakaszoknál legtöbbször az előkészítési, a támogatott képzési, a támogatott foglalkoztatási, és a program bizonyos periódusaiban a munkaerő-piaci szolgáltatási szakasz jelenik meg különböző időtartamokkal és költségekkel abban az esetben, ha a résztvevők a programba egyszerre lépnek be, együttesen viszik végig és fejezik be ugyanazokat a programelemeket. Az olyan típusú, kevésbé „klasszikus” és ritkábban is alkalmazott programoknál, mint a HEFOP 1.1., ahol a program több éves időtartama alatt szinte bármikor beléphetnek a programba a személyek, és differenciált, egyedi módon, különböző időszakokban veszik igénybe a támogatási és szolgáltatási elemeket, majd szintén eltérő időpontokban fejezik be a programot, a programszakaszok a program szintjén természetesen nem értelmezhetők. Az input indikátoroknál elvileg lehetőség van még a program megvalósításában résztvevő

92

emberi erőforrások létszámának és becsült munkaórák szerint redukált létszámának, valamint a közreműködő partnerek számának és munkatársi létszámának feltüntetésére is. Ezt azonban az egyszerűsítés szempontjainak szem előtt tartása miatt külön indikátorként nem javasoljuk, bár kétségtelen, hogy a program tervezésénél és menet közbeni, illetve záró értékelésénél ez is fontos és hasznos információként kezelendő. Output indikátorok •

A programba bevontak száma

•

A programon belül tanácsadási szolgáltatásokba bevontak száma

•

A programon belül legalább 3 napos csoportos (tréning) szolgáltatásba bevontak száma

•

A képzési (felzárkóztató, betanító, szakképzettséget adó) tanfolyamokon résztvevők száma

•

A programon belül közhasznú foglalkoztatásban résztvevők száma

•

A programon belül egyéb (közhasznú foglalkoztatáson kívüli) támogatott foglalkoztatásban résztvevők száma

•

A programban való részvétel átlagos időtartama napokban

•

A képzésben való részvétel átlagos időtartama napokban

•

A támogatott foglalkoztatásban való részvétel átlagos időtartama napokban

A felsorolt indikátorok közül a programba bevontak száma a legegyszerűbb és legfontosabb mutató. Az összes többi a program belső tartalmáról és szerkezetéről ad fontos információkat. Könnyen beláthatjuk, hogy a részletező indikátorok mögött is számtalan konkrét információ húzódhat meg, amelyek a program értékeléséhez nagyon fontos és alig nélkülözhető minőségi paramétereket adnak. Pl. konkrétan milyen fajta és időtartamú humán szolgáltatásokat alkalmaztak, milyen volt a képzési programok szerkezete, szintje, jellege és szakképzettség szerinti profilja, a támogatott foglalkoztatás mely ágazatokban, mely munkáltatóknál, milyen munkakörökben és milyen támogatási mértékekkel és formákban zajlott stb. Ezeket viszont már nem célszerű további részletező indikátorokkal jellemezni, mert ezek a főként minőségi jellemzők programonként eltérőek és egyediek, nem

egységesíthetők,

és

az

indikátorok

túlzottan

nagy

száma

nem

csak

93

összehasonlíthatatlanná, hanem szinte áttekinthetetlenné is tenné a programok vizsgálatát és értékelését. Eredmény indikátorok •

A teljes tervezett programot sikeresen befejezők száma

•

A képzési programrészt sikeresen (bizonyítvánnyal, képesítéssel) befejezők száma

•

A

képzési

programrészből

idő

előtt

kilépők

közül

nem

támogatott

munkakörben elhelyezkedők száma •

A képzési programrészből idő előtt kilépők közül nappali tanulmányok folytatása céljából kilépők száma

•

A támogatott foglalkoztatást sikeresen befejezők száma

•

A

támogatott

foglalkoztatásból

nem

támogatott

munkakörben

való

elhelyezkedés miatt kilépők száma A felsorolt indikátorok közül szintén az első mutatónak, a teljes tervezett programot sikeresen befejezők számának (és az ennek alapján számítható arányszámnak) van a legfontosabb általános információértéke, amely egyebek között a résztvevők gondos és körültekintő kiválasztásának tényére is utal. A többi mutató az egyes programelemekből való kilépések számának, arányának és fontosabb (bizonyos részeredményeket tükröző) okainak a jellemzésére irányul.

Az eredményindikátorokhoz kapcsolódóan szintén

vizsgálni lehetne azokat a legfontosabb minőségi jellemzőket, és az ilyen mélységben strukturált arányszámokat, mint amelyeket az output indikátoroknál említettünk, de ugyanazon okok miatt ezt csak a részletes egyedi programértékelés keretében célszerű elvégezni. A fentiekben javasolt eredmény indikátorok a leggyakrabban előforduló rétegprogramok és reintegrációs jellegű programoknál alkalmazhatók. Vannak ezen kívül olyan, ritkábban alkalmazott, mégis nagyon fontos és innovatív jellegű programtípusok is, ahol a programcélok között a multiplikatív, katalizáló eredmény- és hatás célkitűzés dominál. Ezeknél a programoknál az elsődleges célcsoportnak tekintett, jellemzően magasabb iskolai végzettségű, e feladatra rátermettnek ítélt munkanélküli

94

személyek kiképzését, gyakorlati felkészítését követően az elvárt eredmények és hatások között szerepel a másodlagos (általában hátrányos helyzetű) célcsoport általuk történő bevonása, gondozása, munkába helyezése vagy új munkahelyek létrehozásának sikeres pályázatok elkészítése útján történő elősegítése. E programok közé tartoznak a mentori, nonprofit menedzseri, projektmenedzseri, foglalkoztatás-szervezői, térségfejlesztési menedzseri és más hasonló jellegű programok. Az ilyen programoknál az elsődleges célcsoport viszonylag kis létszámú (12-30 fő), és az előzőekben az első helyen jelölt indikátort követően felsorolt mutatók helyett kifejezőbbek és a program jellegének jobban megfelelnek az alábbi kiegészítő eredmény indikátorok: •

A támogatott foglalkoztatás ideje alatt a mentorral (foglalkoztatás szervezővel, nonprofit menedzserrel, romamenedzserrel stb.) rendszeres

kapcsolatba

került, segítségét igénybe vevő munkanélküli vagy inaktív személyek (családok) száma •

A mentor stb. által segített személyek közül a támogatott foglalkoztatás ideje alatt egyéni vagy több napos, csoportos humánszolgáltatásba bevont személyek száma

•

A mentor stb. által segített személyek közül a támogatott foglalkoztatás ideje alatt tanfolyami képzésbe bevont személyek száma

•

A mentor stb. által segített személyek közül a támogatott foglalkoztatásba bevontak száma

•

A mentor stb. által segített személyek közül a nem támogatott foglalkoztatásba bevontak száma

•

A térségfejlesztő menedzser (pályázatkészítő és projektmenedzser stb.) által a támogatott időszak alatt elkészített és benyújtott pályázatok száma, ebből a nyertes pályázatok száma, az elnyert támogatási összeg, valamint az elnyert pályázati támogatás révén létrehozható, illetve megtartható munkahelyek száma

E második körben ismertetett, a speciális programokra javasolt eredmény indikátorok esetében további fajlagos mutatószámokat is célszerű képezni, mert ezek az adott programok esetében összehasonlíthatóbbá teszik az eredménymutatókat. Pl:

95

•

Az egy mentorra (nonprofit menedzserre stb.) jutó segített személyek száma

•

Az

egy

mentor

által

humánszolgáltatásba,

képzésbe,

támogatott

foglalkoztatásba, nem támogatott foglalkoztatásba vontak száma együttesen és megbontva •

Az egy térségfejlesztési menedzser (projektmenedzser stb.) által elkészített összes, valamint támogatást elnyert pályázatok száma, az egy menedzserre jutó elnyert támogatás és a támogatás révén létrehozható, egy menedzserre jutó új munkahelyek száma (külön-külön mutatóként)

E képezhető mutatók számossága és sokrétűsége is mutatja a speciális típusú programok esetében a programtól elvárt eredmények, eredmény indikátorok meghatározásának tág lehetőségeit. Mindemellett a programok záró értékelésekor és elemzésekor itt is célszerű kitérni további részletekre, minőségi jellemzőkre. Pl. az egyes mentorok és térségfejlesztési menedzserek egyéni teljesítményeinek eltéréseire, szóródásaira, azok okaira. Azoknak a munkáltatóknak az ismérveire, ahol a mentorok vagy térségfejlesztési menedzserek a támogatott foglalkoztatás ideje alatt tevékenykedtek. A mentorok által segített személyek jellemzőire, és humán szolgáltatásokba, képzésekbe vonásuk, valamint támogatott és nem támogatott munkakörökben való elhelyezésük konkrétabb jellemzőire stb. Hatás indikátorok •

A programot sikeresen befejezettek közül a nem támogatott munkakörben foglalkoztatottak száma és aránya a befejezést követő 90 nap elteltével

•

A programot sikeresen befejezettek közül a nem támogatott munkakörben foglalkoztatottak száma és aránya a befejezést követő 180 nap elteltével

•

A programot sikeresen befejezettek közül - a 180 nap elteltével - nem támogatott munkakörben foglalkoztatottaknál a program befejezése óta eltelt munkaviszony átlagos hossza napokban

•

A szakképzési programelemben is részt vett, nem támogatott munkakörben való foglalkoztatásnál a megszerzett szakképzettségnek megfelelő munkakörben dolgozók száma és aránya 90, illetve 180 nap elteltével

A fenti hatásindikátorok meghatározása részben az ÁFSZ rendelkezésére álló elektronikus

96

adatbázis alapján történhet, amely adott időpontokban az egyének munkanélküli státuszát (a rendszerben maradókat vagy oda visszatérő személyek adatait) is tartalmazza. A regiszterből kikerült személyek esetében rövid kérdőíves, telefonos, illetve internetes levelező rendszer útján történő megkérdezés szükséges. A válaszadási arány javítása céljából a programba bevont személyek esetében a program kezdetekor

célszerű

az

információnyújtással

kapcsolatos

kötelezettségvállalási

nyilatkozatot is aláíratni. A válaszadási arány azáltal is javítható, ha a programot befejezett személyeket, akiknek a státuszáról a későbbi időpontokban más, egyszerűbb módon a nem szerezhető be információ, a követő kérdőívek postai úton történő kiküldése helyett a megfelelő időpontokban kérdezőbiztosok keresik fel a lakóhelyükön a szükséges információk megszerzése céljából. 4.7. Eredményesség vizsgálat

Az eredményesség vizsgálat az indikátorok tényleges értékeinek viszonyítását (százalékos arányát) jelenti a célul kitűzött (tervezett) mutatóhoz képest. Az eredményesség vizsgálatnak meg kell történnie a program befejezésekor, bármely, az előző részekben bemutatott és a programtervben meg is tervezett mutató esetében. (Tervezett és tényleges arányszám mutatók összehasonlításakor az osztási műveletnél egyszerűbb és kifejezőbb az arányszámok különbségének a képzése és értékelése.) Az eredményesség vizsgálata lehetséges, sőt szükséges az indikátorok bizonyos körénél, nem csak a program befejezésekor, hanem a program megvalósítási folyamata közben is. Ez esetben az eredményesség az időszaki (pl. negyedévenkénti vagy egyes programelemek befejezéséhez kapcsolódó) időarányos teljesítés helyzetét tükrözi. A tényleges időszaki kumulált adat egyaránt viszonyítható a program egészére tervezett adathoz, vagy a belső időszakokra is megtervezett kumulált adatokhoz. Ezáltal a programmegvalósítás és a pénzügyi felhasználás időarányos előrehaladása, illetve teljesítése jól nyomon követhető. Az input indikátorok, különösen a pénzügyi adatok rendszeres időarányos, vagy egy

97

bizonyos időn túl akár naprakész nyomon követése rendkívül fontos. A pénzügyi adatok esetében a tényleges lekötési (kötelezettségvállalási) és a tényleges felhasználási adatokat egyaránt vizsgálni és viszonyítani kell a költségvetési terv adataihoz, ami a programok esetében (is) megbízható és gyors informatikai támogatást tesz szükségessé. Az output és eredmény indikátorok időarányos eredményességi vizsgálatának elsősorban azoknál a programoknál van szerepe és jelentősége, amelyeknél a személyek és célcsoport(ok) programba vonása és befejezése nem egyszerre a program kezdetekor, hanem a program megvalósítási időszaka közben is folyamatosan történik. (Nagyon jó gyakorlati példát szolgáltat ehhez a munkaügyi központoknál HEFOP 1.1. intézkedéshez kapcsolódó program sajátos, és korábban kevésbé alkalmazott konstrukciója, vagy a mentori és térségfejlesztési típusú programoknak az a szakasza, amikor a támogatott foglalkoztatás közben folyamatosan mérhetővé válik a multiplikatív szerepet játszó mentorok és menedzserek teljesítménye). Az eredményességi vizsgálatokat az adott programok és indikátorok esetében mindig alapos átgondolás és értelemszerű, konkrét kiválasztás alapján célszerű az előzőekben leírt elvek és szempontok figyelembe vételével elvégezni. 4,8, Hatékonyság vizsgálat

A hatékonyság azt fejezi ki, hogy a programra ráfordított pénzügyi források és annak általában naturális mutatókban kifejezett outputjai, eredményei, hatásai hogyan viszonyulnak egymáshoz. Számszerű hatékonysági mutató formájában lehet pl. vizsgálni a program lezárása után az egy programrésztvevőre, a programot sikeresen befejezett személyek egy főjére és a befejezést követő 90 vagy 180 nap elteltével nem támogatott munkakörben foglalkoztatott személyek egy főjére jutó ráfordítást. Hatékonysági (fajlagos költségráfordítási) adatok technikailag az egyes programelemekre is kiszámíthatók. Tehát meg lehet határozni pl. az egy programbeli, képző tanfolyamon részt vett személyre jutó képzési ráfordítást, vagy a támogatott foglalkoztatási

98

programelemnél az e támogatási elemmel érintett egy személyre jutó kiadást, sőt ezek akár egy képzési órára vagy egy hónapra is vonatkoztathatók. Az a véleményünk azonban, hogy bár ilyen jellegű számításokkal további fontos információkat nyerhetünk a program részletes értékeléséhez, program hatékonysági mutatóként nem célszerű ezeket használni éppen a program komplex jellege miatt. ( A programból egy-egy részelemet kiszakítani a hatékonyság elemzésénél nem indokolt.) Technikailag ugyancsak elképzelhető, még sem tűnik célszerűnek számszerűsített költségfajlagosokat képezni a mentori és térségfejlesztési menedzseri típusú programok esetében a másodlagos célcsoport bevonásának és munkába helyezésének eredményeire, mert az már egy „kevert” programnak fogható fel, amelynek sokkal jelentősebbek lehetnek a minőségi és innovatív, multiplikatív hatásai és hatékonysági összefüggései a mechanikus módon számszerűsíthetőknél. A hatékonyság vizsgálatoknál az a lényeg, hogy az adott program sajátosságainak figyelembe vételével gondos mérlegelés alapján célszerű kiválasztani azt a néhány output, eredmény és hatás indikátort, amelynek alapul vételével a hatékonysági számítások elvégezhetők és reálisan, korrekt módon értékelhetők. A hatékonysági mutatók segítségével a különböző típusú programok és a más megyékben lebonyolított hasonló jellegű programok fajlagos ráfordításai elvileg egybevethetők, összehasonlíthatók. Az ilyen összehasonlításoknak azonban megvannak a közismert korlátai és veszélyei. A programba vont célcsoportok mélyebben vizsgált személyi összetételének és a gazdasági, munkaerő-piaci környezetnek a legtöbbször igen jelentős eltérései ugyanis nagy mértékben befolyásolják ezeket a hatékonysági mutatókat, amely felületes megközelítés esetén torz és nem reális összehasonlításokhoz vagy következtetésekhez vezethet. Ugyanez a probléma a több mint egy évtizede monitorozott aktív eszközöknél is ismert. Mindezen fenntartások ellenére célszerű lehet és javasolható

a

különféle

munkaerő-piaci

programok

legfontosabb

fajlagos

költségadatainak (és hatásindikátorainak) akár a megyesoros, akár az idősoros bemutatása, mert a jelentősebb eltérések mindenképpen mélyebb, a jelzőszámok mögé tekintő elemzésekre inspirálnak. Itt célszerű ismét arra is utalni, hogy központi finanszírozással és bizonyos időközönként 99

nem csak az aktív eszközöknél, hanem a munkaerő-piaci programoknál is érdemes elvégeztetni a kontrollcsoportos összehasonlítást és mélyebb kutatómunkát igénylő nettó hatásvizsgálatokat. Másrészt a hatásvizsgálatok részeként és a hatékonyság vizsgálatok kiegészítéseként értékelni kell az egyéb kedvező, de nem számszerűsíthető egyéb lényeges hatásokat is. Pl. a társadalmi kohézió erősödését, a családi és lakóhelyi környezetre kifejtett hatást, az egyén alkalmazkodó képességének a fejlődését, munkaerő-piaci értékének növekedését, a szenvedélybetegségek csökkenésére kifejtett hatást, az életminőség javulását stb. Egy romaprogram kedvezőtlen hatásindikátorai és hatékonysági adatai alapján nem lenne helyes azt a következtetést levonni, hogy a jövőben roma rétegprogramot nem kell indítani. A programok adatainak és tapasztalatainak mélyebb elemzése és értékelése azonban felszínre hozhatja azokat a javaslatokat, módszereket és ötleteket, amelyek hasznosításával a jövőbeni programok (akár a roma programok is) eredményesebbé és hatékonyabbá tehetők. 4.9. A monitoring rendszer indikátoraihoz szükséges adatok és az informatikai támogatási igény A fenti alcímben jelzett, jelentős munkaigényű feladatot kellően konkrét és megfelelő mélységű formában, illetve az informatikusok által felhasználható pontos szakmai igénymeghatározásként csak a szakmai koncepció elfogadását követően, a rendszer részletes kidolgozásának időszakaszában lehet kimunkálni. Ezúttal csupán néhány fontos összefüggést és koncepcionális szempontot kívánunk kiemelni. A szükséges alapadatok köre A munkaerő-piaci programok monitorozásának adatigénye igen nagymértékben hasonlít az

aktív

foglalkoztatáspolitikai

eszközök

és

a

munkaerő-piaci

szolgáltatások

nyilvántartásának, működtetésének, monitorozásának és elemzésének alapadat igényéhez, hiszen ugyanazokból az elemekből épül fel. Ezeket az adatokat az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:

100

•

Álláskeresők (munkanélküliek) személyi és státuszuk változásával kapcsolatos adatai

- A munkaerő-piaci programok esetében első lépésben azok a személyek jönnek számításba, akiknek köréből a munkaügyi központok kiválasztják a programba kerülő személyeket, és a program elején lemorzsolódó személyek helyére belépő, tartaléklistán levő egyéneket. A program pontos céljának, jellegének és tervezett célcsoportjának ismeretében nagyon hasznos, ha bizonyos szűrő feltételek meghatározása után informatikai módszerrel olyan személyi „leválogatás”, néhány lényeges adat listázása történik meg, amelynek rendelkezésre állása alapján már sokkal könnyebben, logikai és egyéb megfontolások alapján megtörténhet a programba bevonni, „megszólítani” kívánt személyek szűkebb merítési körének a kialakítása. Ezt követően a szóba jövő, és a program formális feltételeinek megfelelő személyeket csoportos vagy egyéni tájékoztatás és beszélgetés céljából behívják, és pszichológiai vagy interjúzási

módszerekkel

igyekeznek

a

program

célkitűzései

szempontjából

a

legmegfelelőbbnek ítélhetőket az ő egyetértésük esetén, önkéntességi és személyes érdekeltségi alapon kiválasztani. Bizonyos esetekben a munkaügyi központ nyílt pályázatot hirdet a kiválasztási feltételek megjelölésével a minél jobb kiválasztás elősegítése céljából. (A programok esetében rendkívül fontos az átgondolt és szakszerű, jó kiválasztás, amely a program későbbi eredményeit és hatékonyságát is nagymértékben befolyásolja. Az ilyen jellegű számítástechnikai lekérdezések és listázások eléggé gyakoriak, egyszerűen és gyorsan megoldhatók a megyei számítástechnikai osztályokon dolgozó munkatársak segítségével is.) A kiválasztás második fázisának előkészítését nagymértékben megkönnyítené, ha az „Életútnapló” segítségével a potenciálisan szóba jövő személyek legfontosabb egyéni adatairól és státuszváltozásairól jól áttekinthető adatlapok készülnének. Ezek alkalmazására tapasztalataink szerint mindeddig meglehetősen ritkán került sor. - A programba kiválasztott és bevont személyek esetében rendkívül fontos egy jól megszerkesztett „Életútlap” vagy másképp elnevezett programlap, amely egyrészt tartalmazza

az

érintett

egyén

legjellemzőbb

adatait,

korábbi

munkaerő-piaci

helyzetváltozásait, és a program kezdetétől fogva a végéig, sőt a későbbi követéses 101

vizsgálatig minden fontos időpontot, akciót, költségtételt, változást, egyéni problémát vagy eredményt, kérést, javaslatot, véleményt rögzít. Egy ilyen egyéni programlap elemzési célokra akkor is nagyon hasznos, ha azt manuálisan vezetik és dolgozzák fel, de ezeknek az adatoknak az alapján jól használható Excel táblázatokat is lehet készíteni. (A HEFOP 1.1. program kapcsán több munkaügyi központ is használ ilyen adatlapot. A Nógrád Megyei Munkaügyi Központ általunk ismert „Életútlapja” különösen jól szerkesztett, és mind nyilvántartási, mind elemzési célokra kiválóan hasznosítható.) Mindezek alapján az az igény is megfogalmazható, hogy az ilyen egyéni programlapot igen gondos és programspecifikus elemeket is tartalmazó megtervezés alapján teljes egészében vagy döntőrészt számítástechnikai program segítségével, tehát elektronikusan lehessen

kitölteni

és

tetszés

szerinti

időben

kinyomtatni.

(A

jelenlegi

szándéknyilatkozatok, akciótervek és együttműködési megállapodások rendkívül szűk körű érdemi információtartalmuk miatt csak kis részben felelnek meg ennek a célnak, és az ún.” Keretprogramnak” is más a tartalma és a logikája.) - Nagyon fontos az, hogy az adott programba bevont, a programból kilépő, vagy a programot befejező személyekről a résztvevők személyi és státusz adatai alapján legalább ugyanolyan mélységű összetétel-vizsgálat készülhessen elektronikus program segítségével, mint pl. a munkaerő-piaci képzésben résztvevőkről. Lényeges a programrésztvevők nemek, életkori csoportok, iskolai végzettség, szakképzettség, lakóhely, a munkanélküliség időtartama és más jellemzők szerinti összetételének vizsgálata. Ennek informatikai adatbázisbeli és feldolgozási feltételei jórészt adva vannak, de az adatfeldolgozási igényeket a munkaerő-piaci programok esetében pontosítani szükséges a programok sajátosságait és eltérő típusait is figyelembe véve.) - A programban résztvevő személyek esetében a belépés időpontjától a program befejezéséig, vagy az abból való kilépésig rögzíteni kell minden fajta alkalmazott munkaerő-piaci szolgáltatást, aktív eszköz támogatást, ezeknél minden kezdési és befejezési időpontot, és mindenféle pénzügyi kötelezettségvállalással vagy kifizetéssel kapcsolatos pénzügyi adatot. Gondoskodni szükséges arról, hogy ezek lehetőség szerint naprakészen, a programra nagy gyorsasággal összesíthetők, illetve feldolgozhatók legyenek.

102

- A program befejezését követően 90 és 180 nap elteltével szükség van egyszerű kérdőívekkel követő vizsgálatok lefolytatására elsősorban a nem támogatott munkakörben, illetve a program keretében szerzett szakképzettségnek megfelelő foglalkoztatás tényének megállapítása céljából. A munkanélküli regiszterben maradt vagy oda visszakerülő ügyfelek esetében nem kell kérdőívet kiküldeni, hanem indokolt esetben a munkaügyi kirendeltségen szükséges a másként nem beszerezhető információkat személyes megkérdezéssel rögzíteni. A telefonon és elektronikus bekért, illetve a kérdezőbiztos segítségével vagy postai úton megszerzett információk esetében a jelenlegi monitoring rendszerben bevált adat-áttöltés és követő adatok rögzítő moduljának alkalmazására van szükség az indikátorok megfelelő időben történő, program szintű előállításához. Megvizsgálandó az is, hogy az „EMMA”- rendszerből nyerhető egyéni foglalkoztatási és egyéb adatokkal milyen módon és mértékben lehet a követő adatok körét szűkíteni, illetve bizonyos esetekben kiváltani.

•

A programban közreműködő szervezetek adatai

A programban részben közreműködő szervezetek szerepe elsősorban az, hogy a munkaügyi központ megbízása alapján részt vegyenek az előkészítő szakaszban és a további programelemek megvalósításában. Így pl. a programba vonandó személyek kiválasztásában (a személyes interjúk lefolytatásában), a program résztvevői számára humán szolgáltatások nyújtásában, a képzési programrész, valamint a támogatott foglalkoztatás (pl. közhasznú munka, bértámogatással és/vagy járulék átvállalással összekötött foglalkoztatás, munkatapasztalat szerzés biztosítása) lebonyolításában. A külső szerv bevonásával történő közreműködés ezen kívül kiterjedhet záró rendezvény lebonyolítására, kiadvány készítésére vagy akár a monitoring tevékenység, illetve a részletes záró értékelés (tanulmány) elkészítésére is. A program tényleges lebonyolításában közreműködő szervezetek lehetnek képző intézmények és képzés bonyolításával foglalkozó gazdasági társaságok, munkaerő-piaci és egyéb szolgáltatást végző, vagy támogatott foglalkoztatást biztosító szervezetek (pl. önkormányzatok,

civil

szervezetek,

intézmények,

gazdasági

társaságok,

103

magánvállalkozók, egyéb munkáltatók). A közreműködő szervezetek kiválasztása vagy a program indítása előtt vagy a program megvalósítása közben jellemző módon pályáztatás útján történik, és velük a munkaügyi központok megállapodást, szerződést is kötnek. A szolgáltatásokat, képzéseket és támogatott foglalkoztatást lebonyolító szervezetek típusát, szervezeti formáját, ágazati besorolását, telephelyét tartalmazó alapadatok döntő többsége jelenleg is rendelkezésre áll az ÁFSZ adatbázisában. Ezekhez a szervezetekhez

pénzügyi

kötelezettségvállalási

és

kifizetési

adatok

is

hozzárendelhetők a képzések és a különböző típusú támogatott foglalkoztatások megvalósításával kapcsolatban. Ez a nyilvántartási és adatfeldolgozási rendszer az egyes aktív eszközök működtetési rendszerével összefüggésben alakult ki pl. a képzési tanfolyamok, a munkatapasztalatszerzési támogatás a foglalkoztatást bővítő bértámogatás és a vállalkozóvá válás támogatása esetében. A bérjárulékok átvállalásánál és néhány egyéb támogatási típusnál azonban eddig még nem alakult ki, illetve egy részüknél most van folyamatban a megfelelő informatikai támogatás biztosítása. Emellett a képző szervek, valamint a támogatott tanfolyamok, vásárolt humánszolgáltatások típusokba sorolása, kódolása is felülvizsgálatot igényel. Az informatikai szoftverek fejlesztésével kapcsolatos igény

A munkaerő-piaci programok informatikai támogatása csak részben megoldott. A HEFOP 1.1.-nél alkalmazott ún. „Keretprogram” hosszabb ideje fejlesztés alatt áll. E szoftver információtartalmát tekintve átalakításokkal, kiegészítésekkel jelentős részben adaptálhatónak

tűnik

a

többi

munkaerő-piaci

program

informatikai

támogató

programjának elkészítésére és alkalmazására. A munkaerő-piaci programoknál természetes követelmény, hogy minden programba bevont személy és közreműködő szervezet olyan azonosító programkódot kapjon, amelynek segítségével ezek a személyek, szervezetek és programok teljes adatállományukkal együtt összekapcsolhatókká válnak.

104

A támogató jellegű informatikai szoftverek ezáltal tudják biztosítani azt, hogy adott munkaerő-piaci programokra – a létszám-összetétel vizsgálatok, – a keretlekötést és a tényleges kifizetéseket tartalmazó pénzügyi nyilvántartások és – az adott típusú programok esetében konkrétan meghatározott indikátorok, valamint – az igény szerinti statisztikai adatfeldolgozások a program megvalósítása közben és a program végén, illetve a hatásvizsgálat későbbi időpontjaiban is könnyen és rugalmas módon alkalmazhatók legyenek. E támogató szoftverek célirányos elkészítése a programtípusonkénti adatfeldolgozási igények pontosított meghatározása, valamint az ÁFSZ-nél jelenleg is működő, különféle korszerűségi színvonalon álló nyilvántartó és feldolgozó szoftverek (pl. Ügyfélszolgálati program, Aktív eszközök nyilvántartási és működtetési programjai, PSTAT statisztikai programrendszer, MEV- rendszer indikátorait előállító szoftver, Keretprogram, Adatáttöltő rendszerek, Aktív eszközök monitoring programjai, EMMA-rendszer, a kialakítás alatt álló korszerű „Adattárház”-rendszer stb.) kapcsolatainak és hasznosítási, kezelési lehetőségeinek áttekintését, valamint a konkrét fejlesztési feladatok és ütemtervek meghatározását követően történhet meg. A munkaerő-piaci programok korábbi részekben felvázolt monitoring rendszere az ezután elkészítendő, korszerű informatikai platformon álló támogató szoftverek hiányában csak részlegesen és leegyszerűsített formában alkalmazható. A megfelelő támogató szoftverek hiánya leszűkíti a program befejezését követő mélyebb, alaposabb vizsgálatok és értékelések lehetőségeit, és emellett a program menet közbeni előrehaladásának, időarányos teljesítésének monitorozását, értékelését is nehézkesebbé és munkaigényesebbé teszi. (A 2000. óta a munkaügyi központoknál beindított munkaerőpiaci programok többsége is informatikai szoftvertámogatás nélkül, illetve helyi kisegítő szoftverek és Excel-táblázatok segítségével valósult meg és került értékelésre. A programok monitorozásának, értékelésének eltérő színvonala, és általában csupán néhány egyszerű mutatóra, létszámadatra történő leszűkítése a programmonitoringgal szemben eddig támasztott konkrétabb elvárások, követelmény-meghatározások és módszertani 105

útmutatások hiánya mellett ezzel a tényezővel is szorosan összefügg.) 4.10. Az elégedettségi vizsgálatok szerepe és célszerű köre Az elégedettségi vizsgálatok alkalmazásának nagy jelentősége van az összetett, komplex, hosszabb időtartamú munkaerő-piaci programok minőségi szempontokat érvényesítő menet közbeni monitorozásánál és végső értékelésénél. Ehhez az eddigiekben (főként a program, vagy egyes programelemek lezárásakor) általában egy egyszerű elégedettségi kérdőívet alkalmaztak a program résztvevőire kiterjedő, és több konkrét kérdés feltevésével az elégedettségi szintet egy 5 vagy 10 fokozatú skálán bejelölendő válaszok megkérésével és kiértékelésével. A kérdőíveken gyakran lehetőséget adtak nyitott kérdésként vélemények és javaslatok szöveges megfogalmazására is. A munkaügyi központok eddigi tapasztalatai szerint (bár az elégedettségi vizsgálatot nem minden program esetében alkalmazták) az elvégzett egyszerű felmérések rendkívül érdekes és fontos, minőségi jellegű – de átlagos osztályzatokkal számszerű módon is kifejezhető – információkat adtak a programot megvalósítók számára a problémák megfogalmazásához, a szolgáltató és képző szervezetek munkájának minősítéséhez, a programelemek és az egész program értékeléséhez, a szubjektív vélemények megismeréséhez és egy sor fontos összefüggés feltárásához. A kérdőíves felméréseket néhány esetben a program résztvevőinek bevonásával csoportos beszélgetések is kiegészítették, amelyek szintén nagyon célszerű és hasznos módszernek bizonyultak. Ilyen pozitív és a program reálisabb értékelését elősegítő tapasztalatokat adott egyebek között a Borsod-Abaúj-Zemplén és Baranya megyében a korábbi években kísérleti jelleggel és központi támogatással megvalósított, 50 év körüli diplomás munkanélküliek elhelyezkedését segítő komplex munkaerő-piaci program említett módszerekkel történő értékelése. (Megjegyezzük, hogy az ügyfél-, a munkáltatói és dolgozói elégedettségi vizsgálatok elvégzése és alapos kiértékelése, hasznosítása a munkaerő-piaci programok mellett

az

Állami

Foglalkoztatási

Szolgálat

minőségirányítási,

-fejlesztési

106

rendszereinek kialakításánál is egyre fontosabb szerephez jut.) A munkaerő-piaci programok esetében fontos követelménynek ítéljük, hogy az eddiginél is szélesebb körben, és a program megvalósítása közben is kerüljön sor kérdőíves és csoportos interjúzási, beszélgetési módszerrel elégedettségi vizsgálatok elvégzésére. Ezek a vizsgálatok jelentős mértékben elősegíthetik már a program menet közbeni értékelése, monitorozása során is hatékony intézkedések megtételét, és a programmegvalósítás minőségének, eredményeinek és hatékonyságának javítását. A program és a programelemek sajátosságait is megfelelően figyelembe vevő, gondosan megszerkesztett

elégedettség

vizsgálati

kérdőív

kitöltetésével

nagyon

hasznos

információkat lehet kapni a programrésztvevőinek elégedettségéről, véleményéről, javaslatairól pl. •

a humánszolgáltatások és a tanfolyami képzések tartalmi és szerkezeti felépítésének, alkalmazott módszereinek hasznosságáról, célszerűségéről, egyénre gyakorolt hatásairól,

•

a trénerek és oktatók tevékenységének, valamint a tanfolyami képzési feltételeknek a minősítéséről,

•

a mentorok munkájának megítéléséről és segítő jellegéről, a kapcsolattartás gyakoriságának és formáinak megfelelőségéről,

•

a támogatott foglalkoztatás személyi, tárgyi, és a szakmai kompetenciákat fejlesztő körülményeivel való elégedettségről,

•

az egész program, illetve az egyes fontosabb programelemek és a csoport támogató hatásaival is összefüggésbe hozható személyes fejlődés, az alkalmazkodó képesség, a szakmai és kommunikációs készségek, a munkaerő-piaci aktivitás és az elhelyezkedési esélyek pozitív irányú változásának önértékeléséről,

•

a megkérdezett egyéneknek a program egészét érintő, pozitív megerősítő véleményéről, probléma-felvetéseiről és fejlesztési célú javaslatairól.

Újabban egyes EU-támogatású programok esetében léteznek olyan elégedettség vizsgálati módszerek, amelyek a képzés keretében tartott valamennyi előadás után igénylik a résztvevőktől egyszerű osztályozáson alapuló elégedettségi kérdőív kitöltését külön az előadás témájáról és külön az előadó személyéről. Ez véleményünk szerint már a másik végletnek számít, és nem hatékony, mert formális, „letudó” jellege van.

107

Helyesnek tartjuk azonban, ha a program résztvevőinek véleményét, elégedettségi szintjét és javaslatait nem csupán a program befejezésekor, esetleg a képzési vagy a foglalkoztatási programelem végén, hanem annak az első időszakában, esetleg a félidejénél is megismerik a programot megvalósítók annak érdekében, hogy a szükségesnek ítélt kisebb-nagyobb korrekciós intézkedéseiket megtegyék a program sikerességének és eredményeinek javítása céljából. Természetesen ez esetben (a valamilyen mértékű függőségi viszonyok miatt) különös gondossággal kell biztosítani a kérdőívet kitöltő személyek névtelenségét, anonimitását, továbbá a kérdőíveket kiértékelő személyektől is megfelelő diszkréció és kellő „diplomáciai” érzék várható el. A csoport tagjai többségétől eltérő, esetlegesen túlzottan és szélsőségesen negatív módon megjelenő egyes véleményeket mindenképpen fenntartásokkal kell kezelni. Ez esetben csoportos beszélgetések keretében célszerű kontrollálni a csoport egészének és az egyes személyeknek a reális véleményalkotását, érzékelni kell a hangulati elemeket és ennek megfelelően, differenciált és célszerű, tapintatos módon kell már a csoport előtt is reagálni a kritikusabban megfogalmazott véleményekre. A nyíltan is szélsőségesen negatív véleményt formálók esetében az érintettekkel külön, személyes beszélgetés(ek)re van szükség, hogy problémáikat, negatív attitűdjeik okait konkrétabban és mélyebben is meg lehessen ismerni, és ha lehetséges, viszonyulásukat pozitív irányban célszerű befolyásolni. A munkaügyi központok által indított munkaerő-piaci programok esetében eddig kevésbé volt jellemző az, hogy a humán szolgáltatásokat végzőktől, a trénerektől, a mentoroktól, a képző szervek oktatóitól, a támogatott foglalkoztatást biztosító munkáltatóktól, és a program megvalósításában közreműködő belső munkatársaktól is kérjenek elégedettségi kérdőívvel vagy beszélgetések keretében megítéléseket, problémajelzéseket, véleményeket és javaslatokat a program egészének, az egyes programelemeknek és a csoport egésze vagy egyes tagjai munkájának, fejlődésének és munkaerő-piaci esélyei javulásának megítélésével kapcsolatban. Ennek elsősorban a munkaügyi központok munkatársainak egyéb feladatokkal való túlzott leterhelése volt az oka.

108

Márpedig a program eredményei és menet közbeni vagy későbbi fejlesztése szempontjából kulcsfontosságú szerepet betöltő szervezeteknek, személyeknek a program egészéről, egyes elemeiről alkotott véleménye, elégedettsége és javaslata nagyon fontos információkat adhat nem csak a reális záró értékelést végzők és az újabb programokat megtervezők számára, hanem a program végrehajtása közben is lényeges és eredményes menet közbeni intézkedéseket, korrekciókat indukálhat. Fontos etikai szabály, hogy a program egyes résztvevőinek munkájáról alkotott véleményeket, értékeléseket (ha ilyenekre egyáltalán, és csakis szóbeli formában sor kerül), minden esetben kellő tapintattal, diszkrécióval kell kezelni, és az érintett személy további, még hatékonyabb segítése és szemléletmódjának, hozzáállásának, készségeinek fejlesztése céljából kell hasznosítani. Az elégedettségi vizsgálatok szerepének, gyakoriságának és szakszerűségének növelése különösen a kis létszámú, csoportos jellegű programok vagy programelemek (pl. képző tanfolyamok) esetében tűnik nagyon fontos követelménynek. Természetesen ugyanilyen jelentős szerepe van a nagy létszámot érintő munkaerő-piaci programok esetében is, ezeknél a programoknál azonban a megkérdezés és a feldolgozás jóval nagyobb időigényessége miatt – legalább is a program menete közben – elégségesnek tűnik a reprezentatív jellegű, kisebb mintára kiterjedő megkérdezés és kiértékelés. Fontos feladat az eddigieknél is sokkal nagyobb figyelmet fordítani azokra a programba került személyekre, akik idő előtti lemorzsolódnak, vagy sikertelen módon kilépnek az egyes programelemekből. Ezek a lemorzsolódások összefüggésben lehetnek részben a személyiségi jellemzőkkel, részben az egyes programelemek nem kellő színvonalú és hatékonyságú megvalósításával. A kilépések okait ezekben az esetekben minél pontosabban és reálisabban fel kell deríteni. Az ilyen típusú (nem saját kezdeményezésű elhelyezkedés és továbbtanulás céljából, vagy egészségügyi, családi okokból bekövetkező) lemorzsolódások, kilépések ugyanis jelentős mértékben ronthatják a munkaerő-piaci program pozitív kimeneteit, eredményeit és hatásait, ugyanakkor az érintett személyek számára is gyakran kudarcélményt jelentenek.

109

Ilyen esetben a legjobb módszer a kilépő személlyel történő, empatikus megközelítésű elbeszélgetés, hogy a kilépés valóságos és sokszor mélyebben rejtőző okait is fel lehessen tárni, a programmal való elégedetlenség tényezőit alaposan meg lehessen ismerni, és a kapott információkat a programmegvalósítás hátra levő folyamatában, vagy az újabb, hasonló programok megtervezésénél hasznosítani lehessen. Ezeknél a beszélgetéseknél az egyéb okok mellett nem ritkán az derül ki, hogy az érintett személy kiválasztása és programba vonása túlságosan formális volt, nem volt célszerű és szerencsés. Ez gyakran összefüggésbe hozható azzal, hogy az illető nem volt kellően tájékozott a program célkitűzéseiről, személy szerint egészen más elvárásai, elképzelései voltak a programmal kapcsolatban, esetleg olyan motivációs és egyéb személyiségi problémákkal, hátrányokkal rendelkezik, amelyek reálisan nem is ellensúlyozhatók vagy kezelhetők az adott munkaerő-piaci program keretében. Ezek a gondosan feltárt problémás esetek és kilépési okok még inkább felhívják a programok megvalósítóinak figyelmét a programba bevonásra kerülő személyek gondos és körültekintő kiválasztásának különleges fontosságára. A kérdőíves megkérdezéseken és fókuszcsoportos interjúkon, beszélgetéseken alapuló elégedettségi vizsgálatok szakszerű előkészítése, megfelelő időpontokban történő lebonyolítása és alapos kiértékelése, valamint eredményeinek hasznosítása a programok monitoring rendszerének és értékelésének egy új, minőségi és innovatív jellegű aspektusát helyezik – a korábbiaknál sokkal nagyobb mértékben – előtérbe a számszerűsíthető indikátorok képzése és értékelése mellett.

Az elégedettséget vizsgáló kérdőívek általában egyedi jellegűek a program típusának, jellegének, sajátosságainak megfelelően.

Néhány általánosan is jól hasznosítható

kérdőív sémát azonban a munkaerő-piaci programok monitoring rendszere részletes kidolgozásának fázisában célszerűnek látszik módszertani ajánlás céljából konkrétabb formában is kidolgozni.

110

4.11. A monitorozás és az értékelés szervezeten belüli hasznosítási lehetőségei

A programok menet közbeni monitorozásának és értékelésének a legfontosabb célja és feladata: a programmegvalósítás folyamatában a rendszeres visszacsatolás, és ezzel szoros összefüggésben a programvégrehajtás eredményeit és minőségét, illetve eredményességét és hatékonyságát javító, szükségesnek ítélt, célszerű beavatkozási intézkedések megfelelő időben való megtétele. A program befejezését követő monitorozás és átfogó, kellő mélységű záró értékelés egyrészt számbaveszi a program később mérhető, bruttó hatás indikátorait. Másrészt a programmegvalósítási tapasztalatok részletes feldolgozásával, a tervezett indikátorok teljesítésének elemzésével, az eltérések vagy a gyengébb teljesítmények okainak feltárásával visszacsatolást biztosít a jövőbeni programok még átgondoltabb és jobb megtervezéséhez, a program előtti (ex ante) értékeléshez, a később megvalósítani tervezett programok kiválasztásához és a korábbinál is eredményesebb, hatékonyabb megvalósításához. A programok menet közbeni értékelésével kapcsolatban, a problémajelzések alapján és az időarányosan vizsgálható indikátorok értékeinek kedvezőtlen alakulása esetén az alábbi fontosabb beavatkozások, intézkedések megtétele válhat indokolttá vagy szükségessé: •

Az elmaradt tevékenységek vagy a határidő csúszások miatt a gyorsítás irányába mutató intézkedések megtétele és következetesebb számonkérése.

•

A teljesítésben lemaradó vagy nem eléggé aktív partnerek, közreműködők meggyőzése, megnyerése.

•

A program kezdeti időszakában lemorzsolódó, kilépő személyek helyére a tartaléklistáról más személyek haladéktalan bevonása.

•

A program résztvevőinek, a lebonyolítást végző belső munkatársaknak és külső személyeknek

minőségi

jellegű,

elégedettségvizsgálati

és

egyéb

jelzései

hasznosításával a humánszolgáltatások, a tanfolyami képzések és a támogatott foglalkoztatás keretében felmerülő problémák gyors kivizsgálása, és a szükséges kérések azonnali megfogalmazása vagy intézkedések megtétele az érintett szervezetek, személyek felé. 111

•

A program résztvevőinek csoportjában vagy nagyobb létszám esetén együttműködő csoportjaiban az esetlegesen előforduló konfliktushelyzetek feltárása és szakszerű, gyors, eredményes kezelése.

•

A program célkitűzéseinek megvalósításában lemaradó, segítségre szoruló személyekkel való külön foglalkozás, hatékony mentori segítségnyújtás.

•

A programból menet közben sikertelenül kilépő személyek kilépési okainak alapos feltárása és a további kilépések célirányos intézkedésekkel történő, lehetőség szerinti megelőzése.

•

A programba vont személyek és a térségben működő jelentősebb munkáltatók között személyes találkozások lehetőségének biztosítása a későbbi sikeres elhelyezkedés elősegítése, illetve indikátorainak javítása érdekében.

•

A hatáskörök, felelősségi viszonyok, ellenőrzési, beszámoltatási és döntési pontok egyértelműbbé tétele.

•

A programmenedzsment munkájának képzéssel való módszertani segítése, a szükségesnek ítélt személyi változások mielőbbi végrehajtása.

•

Az információáramlás és a program közbeni személyi egyeztetések, közös értékelések hatékonyabbá tétele.

•

A belső és a külső tájékoztatás, kommunikáció színvonalának javítása.

•

Indokolt esetben – a programcélok eredményesebb megvalósítása érdekében – a programterv egyes elemeinek, részhatáridőinek, szakmai tevékenységeinek és költségtervének a módosítása.

A program záró értékelését és hatásvizsgálatát követően a visszacsatolás és a későbbi programtervező munkában való hasznosítás néhány kiemelt lehetősége: •

A korábban sikeresnek, eredményesnek, jó hatékonyságúnak minősített munkaerőpiaci programok előtérbe helyezése, súlyának növelése. (Pl. a legtöbb munkaügyi központnál sikeresnek bizonyult a diplomás pályakezdő fiatalok korszerű pályázatírói, projektmenedzselési és EU-ismeretekre való felkészítése és átmenetileg támogatott foglalkoztatása, és általában is hatékonyak voltak a különböző célcsoportok számara szervezett tranzitfoglalkoztatási programok.)

•

A programtervező munka időtartamának meghosszabbítása, alkotói team jellegének erősítése, a programok innovációs tartalmának növelése, a közreműködő partnerek, személyek bevonása az előkészítő, tervező munkafolyamatba.

112

•

A program pénzügyi tervezési tevékenységének, kalkulációs számításokkal való alaposabb

alátámasztásának

és

a

szakmai

tervezési

munkákkal

való

összehangolásának továbbfejlesztése. •

A programban résztvevő személyek kiválasztási eljárásának átgondoltabbá, színvonalasabbá, szakszerűbbé és alaposabbá tétele. Annak biztosítása, hogy az általában hátrányos helyzetű célcsoport-orientáció megtartása és érvényesítése mellett a program sikeres végig vitelének személyiségi és egyéb feltételeivel nem rendelkező egyének (pl. szenvedélybetegek, túlzott mértékben alulmotiváltak stb.) lehetőség szerint ne kerüljenek be a jelentős támogatási összegeket felhasználó komplex program résztvevői közé.

•

A programmenedzsment összetételének gondos meghatározása, a hatáskörök, felelősségi területek, döntési kompetenciák, információáramoltatási és egyeztetési folyamatok pontosabb és egyértelműbb leszabályozása, valamint a program sikerességének elősegítése érdekében legalább a minimális ösztönzési feltételek biztosítása.

•

A korábbi programok működési, eredményességi, elégedettségi és minőségi tapasztalatai alapján a humánszolgáltatásokat, a képző tanfolyamokat és a támogatott foglalkoztatást biztosító közreműködő szervezetek körének – korábbi pozitív és negatív referenciákat is figyelembe vevő – kiválasztása.

•

A program megvalósításába, a humán szolgáltatások kivitelezésébe, a program monitorozásába, eredményeinek és hatásainak alaposabb értékelésébe pályázati rendszer keretében - lehetőség szerint – több külső kapacitás, szervezet, szakértő bevonása, és ezáltal a sok más feladattal is túlterhelt belső munkatársak bizonyos mértékű tehermentesítésének elérése.

•

A tapasztalatok gazdagodásával és visszacsatolásával a tervezési, menedzselési, programmegvalósítási módszerek, menet közbeni monitorozási és értékelési eljárások, záró programértékelések színvonalának folyamatos fejlesztése.

4.12. Javaslat a monitorozási és értékelési tapasztalatok szélesebb körű hasznosítására Az eddigiekben a munkaügyi központok részben saját maguk tapasztalatai alapján, részben néhány (főleg az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány

és a Vas Megyei

Munkaügyi Központ által szervezett) módszer-átadó konferencián elhangzottak, vagy egykét közreadott programleírás és szűkebb körben szervezett tapasztalatcseréken szerzett 113

ismeretek hasznosításával fejlesztették tovább munkaerő-piaci programjaik tervezési, lebonyolítási és monitorozási, értékelési mechanizmusát. Ebből a szempontból kiemelkedően jó és előremutató módszernek számított az, hogy a MAT

2000. áprilisi határozata alapján és

támogatásával négy munkaügyi központ

(Baranya, Komárom-Esztergom, Tolna, Zala) részletesen és színvonalasan kidolgozott egy-egy Működtetési Kézikönyvet a „szociál-ökonómiai üzem” (tranzitfoglalkoztatási), a mentori, a térségfejlesztési menedzseri és a termelőiskolai típusú munkaerőpiaci programokra, amelyet valamennyi munkaügyi központ megkapott és munkájában hasznosított. (9., 10., 11. és 12. sz. forrásanyag). Ehhez kapcsolódott az akkori GM részéről egy programtervezési szoftver munkaügyi központok rendelkezésére bocsátása, néhány belső képzés és módszertani útmutató is. A Gazdasági Minisztérium mellett 2000. év második felében a megyei munkaerő-piaci programok figyelemmel kísérésére és értékelési koncepciójának, illetve módszertanának kialakítására létrehozott Monitoring Bizottság csak éppen hogy elkezdte a munkáját, majd rövid időn belül megszűnt. Azóta meglehetősen kevés központilag kezdeményezett, felkarolt és ösztönzött módszertani fejlesztés és horizontális jellegű innováció-elterjesztés történt a munkaerő-piaci programok tervezése, működtetése és monitorozása, értékelése területén. A megyei munkaerő-piaci programok eddigi működtetési és értékelési tapasztalatainak feldolgozása és széles körű hasznosítása céljából az alábbiakat javasoljuk: •

A munkaügyi központok által 2000. óta indított és megvalósított munkaerő-piaci programok esetében – a monitoring rendszer részletes kidolgozásának még színvonalasabb megalapozásaként – kerüljenek teljes körű áttekintésre és feldolgozásra a véglegesített megyei programtervek és a programok lezárását követően elkészített összefoglalók, illetve záró tanulmányok. Ennek alapján az egyes programoknál alkalmazott indikátorok tervezett és tényleges értékei konkrétabban is megvizsgálhatók, és bizonyos programtípusok esetében a fontosabb aránymutatók tényleges alsó, felső és átlagos értékei kimutathatók lennének.

•

A Foglalkoztatási Hivatal és a munkaügyi központok vezetőinek közös egyetértése esetén

javasoljuk,

hogy

a

munkaügyi

központok

előzőekben

említett

programdokumentumai vagy legalább a zárást követően készített összefoglalói, 114

záró tanulmányai kerüljenek be egy elektronikus „Programbankba” és legyenek az intranet útján hozzáférhetők valamennyi munkaügyi központ számára. Ezáltal ezek az értékes információk hasznosíthatók lennének a jövőbeni programok még színvonalasabb tervezése, működtetése, értékelése, illetve az innovatív jellegű megoldások, a legjobb programmodellek és módszerek széles körű elterjesztése és „közkinccsé” tétele céljából. E javaslat „minimum” változataként azt fogalmazhatjuk meg, hogy valamennyi munkaügyi központ az általa legjobbnak ítélt, legalább 2-3 munkaerő-piaci program részletes szakmai programtervét és záró értékelését tegye közkinccsé. A módszer alkalmazása révén minden munkaügyi központ legértékesebb munkái, programjai ismertté és országos méretekben is hasznosíthatóvá válnának, ugyanakkor cserébe valamennyi munkaügyi központ legalább 5-10-szer annyi, mások által kidolgozott és megtapasztalt, általa is jól hasznosítható modellhez és módszertani jellegű információhoz juthatna. Az információk és a jó programmodellek ily módon vagy egy országos tanulmánykötet formájában való széles körű ismertté tétele és közreadása az EU legtöbb országában már régóta alkalmazott hatékony módszernek, és az innovatív megoldások széles körű elterjesztési módszerének számít. •

A jövőben erősíteni célszerű a munkaerő-piaci programok célcsoport orientáltságát. (Lásd: Frey Mária 2006. januári tanulmánya, 5. sz. forrásanyag.)

A kiemelt célcsoportoknál (pl. roma származásúak, alacsony iskolai végzettségűek, megváltozott munkaképességűek, kisgyermekes nők, inaktív személyek, egy évnél hosszabb ideje munkanélküliek, 45 év feletti munkanélküliek, pályakezdő diplomás munkanélküliek stb.) az eddigi megyei tapasztalatok alapján a legjobban bevált programkonstrukciókat indokolt országos elterjesztésre és lehetőség szerinti szélesebb körű alkalmazásra ajánlani, valamint monitorozási és értékelési tapasztalatait, indikátor adatait elemzési és tervezési célból hasznosítani. A monitoring rendszer részletes kidolgozása keretében már ezeket az információkat is célszerű lenne figyelembe venni, és az elkészülő tanulmány által elemzett formában, a 115

levont következtetésekkel és megfogalmazott konkrét javaslatokkal együtt valamennyi munkaügyi központ rendelkezésére bocsátani. •

A munkaügyi központok által indított munkaerő-piaci programok esetében a munkaügyi központoknál minden folyamatban levő és a jövőben beindításra kerülő programról egységes, a program fő jellemzőit, közreműködőit, létszám, pénzügyi és időadatait, valamint legfontosabb tervezett eredményeit (kiemelt indikátorait) tartalmazó, elektronikusan is kezelhető űrlapot javasolunk készíteni és folyamatosan vezetni. időközönként

rögzített,

Ezek segítségével a tervezett és a rendszeres

tényleges

állapot

információi

szinte

naprakészen

összehasonlíthatók, továbbá az eltérések okai is röviden indokolhatók. A Program Adatlap egységes formáját a részletes monitoring tanulmány keretében tervezzük kidolgozni. Az egységesített Program Adatlap elsősorban a munkaügyi központok vezetőinek gyors és naprakész informálását szolgálja, és ezáltal a vezetői információs rendszernek is a fontos részét képezheti. Ugyanakkor a már beindított programoknál a tervezett adatokat, a befejezett programoknál a tervezett és tényleges adatokat a Foglalkoztatási Hivatalnak és az FMM-nek is célszerű lenne elektronikus formában megküldeni, a munkaerő-piaci programokról való teljesebb körű, megbízhatóbb és naprakészebb információnyújtás biztosítása érdekében. •

Javasoljuk kialakítani a munkaügyi központok által indított munkaerő-piaci programok központi szintű (az FH Kutatási Főosztályának bevonásával történő) rendszeres figyelemmel kísérésének, az egyes programtípusok célszerűségi és hatékonysági vizsgálatának rendszerét, amelynek alapján a bevált és sikeres programok szélesebb körű elterjesztésre ajánlhatók, a kevésbé sikeres programkonstrukciók pedig fokozatosan megszüntethetők. Ennek pénzügyi forrásait az MPA terhére lenne célszerű évenkénti terv alapján biztosítani. •

A részletes kidolgozási szakasz keretében javaslatot kell kimunkálni a befejezett programok komplex értékelésének, záró tanulmányának minimális szakmai követelményeire és szempontjaira.

•

A MAT által biztosítandó támogatással javasoljuk a 2000-ben a munkaerő-piaci

116

programok négy típusára kidolgozott Működtetési Kézikönyvek munkaügyi központok szakemberei által történő aktualizálását és újabb programtípusokra való elkészíttetését. •

Megfontolásra ajánljuk az érintett munkaügyi központ igazgatójának vagy szakmai igazgatóhelyettesének vezetésével megyénként 3-5 tagú Monitoring Bizottság létrehozását. A Bizottságnak feladatát képezné a folyamatban levő munkaerő-piaci programok negyedévenkénti áttekintése, a szakmai jelentések értékelése, a programtervek megvalósítási menetének, részeredményeinek és problémáinak értékelése, valamint az újonnan indítani tervezett programok előzetes értékelő és javaslattevő anyagainak megvitatása és igazgatói jóváhagyásra való előterjesztése.

•

A befejezett programok egy részének (a fontosabb programtípusok bizonyos körének) komplex szakmai értékelésére, empirikus kutatások és társadalmigazdasági hatásvizsgálatok lefolytatására – az EU más tagállamainak példáihoz hasonlóan – kutatóhelyek megbízását javasoljuk a Munkaerő-piaci Alapból történő finanszírozással. A monitoringnak ez a típusa általában hosszabb átfutási idejű, de költségei sokszorosan megtérülnének a gyakran jelentős költségű programok – kutatási eredményekre és javaslatokra alapozott – hatékonyabb megvalósítása nyomán.

117

A monitoring fejlesztési koncepciójával kapcsolatos megállapítások. (Temesfalvi Miklós) A koncepcióval kapcsolatos első megállapításunk, hogy a fejlesztéshez négy, egymástól elkülöníthető témakört dolgoztunk ki. Javaslataink célja a korszerűsítés mellett az átfogó vizsgálatok lehetőségének biztosítása. A koncepció I. részének fejezetei: 1. Javaslatok a monitoring rendszer továbbfejlesztésére. 2. Monitoring rendszer fejlesztésének és az ahhoz kapcsolódó általános feladatoknak a meghatározása. 3. Munkaerő-piaci szolgáltatások monitoring rendszerének fejlesztési koncepciója. 4. Munkaerő-piaci programok monitoring rendszerének fejlesztési koncepciója. A második, hogy a monitoring rendszer fejlesztési koncepciójában általánosan alkalmaztuk az alábbi főbb szempontokat: 1. A korábbinál több adat álljon rendelkezésre statisztikák készítésére. 2. Indikátorok alkalmazása. 3. Interjús vizsgálatok általános bevezetése. 4. A támogatás eredményének többféle meghatározása és mérési módja. 5. Hatékonyság kimutatása. 6. Eredményesség vizsgálata. 7. Hatás vizsgálat alkalmazása. 8. Monitoring csoportok létrehozása különböző szinteken. 9. A monitoring értékelési szintjeinek meghatározása. 10. A visszacsatolások bevezetése a közreműködők részére. 11. Hasznosulások a különböző területeken. 12. Monitoring tervezés bevezetése. 13. Informatikai támogatás igényének megfogalmazása. A felsorolt elemek tartalmának rövid ismertetése. Az intézkedésekben résztvevők teljes halmazán belül, a foglalkoztatási szempontból nehezebb helyzetben lévő hátrányos helyzetű rétegekhez kell sorolni az alábbi

118

célcsoportokat: -

fiatal álláskeresők

-

megváltozott munkaképességű álláskeresők

-

egy éven túli, tartósan nyilvántartásban lévő álláskeresők

-

munkaerő-piacra tartós távollét után visszatérő személyek

-

50 éven felüliek

-

alacsony iskolai végzettségűek

-

szabadságvesztésből szabadultak

-

etnikai kisebbséghez tartozók

A jelzett csoportok mozgása, a nyilvántartásból való ki- és visszaáramlásuk, valamint a mozgások okainak feltárása a monitoring egyik fontos feladata. Az okok feltárásában és ismeretében lehet intézkedéseket tenni a munkaerő-piacon munkavállalási esélyük miatt nehezebb helyzetben lévők kedvezőbb pozícióba kerülésének elősegítése érdekében. A mélyebb és célcsoport orientált vizsgálatokat és elemzéseket javasoljuk meghatározott időszakonként elvégezni. A statisztikai kimutatásokon túl fel lehet használni az interjús, megkérdezéses vizsgálatok eredményeit is. Az intézkedési javaslatok elkészítése a monitoring csoportok feladata, amit szükség szerint megfelelő szakemberekből lehet kijelölni. Eredménynek az intézkedések befejezési időpontját követő kilencvenedik napon fennálló munkaviszony számít. A munkaerő-piaci szolgáltatások esetében ezt a hipotetikusnak minősülő megoldást nem alkalmazzuk, kivételt képez az Álláskereső Klub és a közvetítés nem támogatott munkahelyre. Az eredmény mérésének az intézkedés befejezését követő távolabbi időpontjában történő megismétlését ajánljuk. Ennek vizsgálatára a 180. napon kerül sor és csak azok esetében, akik

az

eltelt

időszakban

folyamatosan

nem

szerepeltek

álláskeresőként

a

nyilvántartásban. Hatékonyság csak akkor értelmezhető, ha az eredmény megfogalmazásra került. Az eredményesség csak ott vizsgálható, ahol tervezésre sor kerül. Értékelési szintek: kirendeltségi, megyei, regionális, országos. A visszacsatolás többek között az eredmény javításának egyik eszköze lehet. Elsősorban azoknál a külső szervezeteknél kell alkalmazni, akiknek az eredmény javítására hatásuk van. Ide kell sorolni a munkáltatókat, képző intézményeket. A vizsgálatok időpontjai lehetnek folyamatosak és időszakonként elvégzettek. A 119

vizsgálat módszerei: teljes körűek, mintavételes reprezentatívak, vagy véletlenszerűek. Ezek alkalmazása a követéssel járó költség ráfordításoktól és a vizsgált halmaz nagyságától függ, ezért a módszer kiválasztását a feladatokat meghatározók hatáskörébe utaljuk. A részletesen bemutatott fejlesztési koncepció alapján megvalósításra kerülő monitoring rendszer hatékony működtetéséhez eszközként informatikai támogatás szükséges. Ennek kihangsúlyozása a fejlesztési koncepció bevezetőjében is megfelelő indokolás mellett megtörtént, megemlítve annak korlátait. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálaton belül elvárás az intézkedések, támogatások eredményeinek, hatékonyságának javítása. Ezeknek a követelményeknek a teljesítését elősegíti, ha a monitoring rendszerből kapott információk megfelelő tartalommal és folyamatosan rendelkezésre állnak. Célunk, hogy a követéses rendszer fejlesztése – megismerve a döntéshozók szándékát, és döntését – feleljen meg a koncepcióban megfogalmazottaknak és ezzel megbízható visszajelzések álljanak rendelkezésre a beszámolókat készítők, illetve az értékelő, elemző munkát végzők számára.

120

Hivatkozások Bódis Lajos–Galasi Péter–Micklewright John–Nagy Gyula (2005): Munkanélküli-ellátás és hatásvizsgálatai Magyarországon. KTI Könyvek. MTA Közgazdaságtudományi Kutatóintézet, Budapest. Galasi Péter–Nagy Gyula (1999): Outflows from insured unemployment in Hungary, 1992-1996. Budapest Working Papers on the Labour Market, 3. sz., Institute of Economics, Hungarian Academy of Sciences and Department of Human Resources, Budapest University of Economics, Budapest Galasi Péter–Nagy Gyula (2002): Járadékjogosultsági időtartam és elhelyezkedés. Közgazdasági Szemle, 2. sz., 480-497. o. Galasi Péter–Nagy Gyula (2005a): A Monitoring és a Faélet 2004. évi számítógépes adatbázisainak vizsgálata Galasi Péter–Nagy Gyula (2005b): Az aktív programokban résztvevők állásba lépési esélyei és az aktív programok időtartamát meghatározó tényezők a Monitoring adatállománya alapján Micklewright John–Nagy Gyula (1995): Kiáramlás a munkanélküli-segélyezettek közül. Közgazdasági Szemle, 7-8. sz., 122-133. o. Micklewright John–Nagy Gyula (1998): Segélyezés, életszínvonal és ösztönzés a munkanélküli-járadék kimerítése után. Közgazdasági Szemle, 5. sz., 401-423. o. Micklewright John–Nagy Gyula (2001): Az álláskeresés információs értéke és dinamikája. Közgazdasági Szemle, 7-8. sz., 599-614. o. Munkaerő-piaci Tükör, MTA Közgazdaságtudományi Intézet és Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, 2000 és 2006 között évente

121

A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI ESZKÖZÖK MONITORING RENDSZERÉNEK FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA

Recommend Documents