Color profile: Disabled Composite Default screen
100
95
100
A FITTSÉG MÉRTÉKE MINT A MEGBETEGEDÉSEK RIZIKÓJÁT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐ
95
75
75
25
25
5
5
0
0
100
100
95
95
75
75
25
25
5
5
0
0
szots_B08.prn E:\AKKRT\szots\szots_B08.vp 2012. februÆr 22. 19:30:36
Color profile: Disabled Composite Default screen
100
100
95
95
75
75
25
25
5
5
0
0
MAGYAR SPORTTUDOMÁNYI FÜZETEK IV.
100
100
95
95
75
75
MAGYAR SPORTTUDOMÁNYI TÁRSASÁG 25
25
5
5
0
0
szots_B08.prn E:\AKKRT\szots\szots_B08.vp 2012. februÆr 22. 19:30:36
Color profile: Disabled Composite Default screen
100
100
95
95
75
75
25
25
5
5
0
0
A fittség mértéke mint a megbetegedések rizikóját befolyásoló tényező Szerkesztette Szőts Gábor
100
100
95
95
75
75
AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST 25
25
5
5
0
0
szots_B08.prn E:\AKKRT\szots\szots_B08.vp 2012. februÆr 22. 19:30:36
Color profile: Disabled Composite Default screen
100
100
Megjelent a Magyar Tudományos Akadémia Könyv- és Folyóirat-kiadó Bizottságának támogatásával
95
75
95
75
Lektorálta Mészáros János és Bartusné Szmodis Márta 25
25
5
5
ISBN 978 963 05 9182 9 0
0
Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akademiaikiado.hu
Első magyar nyelvű kiadás: 2012 © Szőts Gábor (szerk.) 2012
A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó Zrt. Igazgatója Olvasószerkesztő: Bendiner Nóra Felelős szerkesztő: Tárnok Irén Termékmenedzser: Egri Róbert Borítóterv: Czető Zsolt Nyomdai előkészítés: Debre Ferenc A nyomdai munkálatokat a Prime Rate Kft. végezte Felelős vezető: Tomcsányi Péter Budapest, 2012 Kiadványszám: TK110045 Megjelent 11,25 (A/5) ív terjedelemben ISSN 2062-9559 100
100
Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is.
95
75
95
75
Printed in Hungary 25
25
5
5
0
0
szots_B08.prn E:\AKKRT\szots\szots_B08.vp 2012. februÆr 22. 19:30:36
Color profile: Disabled Composite Default screen
100
95
100
TARTALOM
95
75
75
25
25
5
5
0
0
Köszöntjük a Magyar Sporttudományi Füzetek IV. kötetének olvasóit! . . 7
Welcome to the Readers of the Hungarian Sport Scientific Booklets IV Tóth Miklós A cardiovascularis rizikó kapcsolata a fizikai aktivitással és a fittséggel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
Measure of Fitness and/or Physical Activity Related to Cardiovascular Diseases and Death Apor Péter A fittség és a fizikai aktivitás szerepe a szívbetegségek szekunder prevenciójában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24
Role of Fitness and Physical Activity in the Secondary Prevention of Patients Living with Heart Disease Simon Attila Hipertónia és sport . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36
Hypertension and Sport Barna István A sportkardiológia eddigi eredményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46
Results of Sports Cardiology up to Now Sidó Zoltán 100
95
A szív-CT és -MRI lehetőségei az élsportolók szűrésében . . . . . . . . . . . . . 56
The Possible Use of CT and MRI in Heart Screening of Elite Athletes
100
95
Szelid Zsolt, Tóth Attila, Vágó Hajnalka, Bárczi György, Merkely Béla 75
75
25
25
5 5
5
0
0
szots_B08.prn E:\AKKRT\szots\szots_B08.vp 2012. februÆr 22. 19:30:36
Color profile: Disabled Composite Default screen
100
95
100
A mozgásterápia szerepe a cardiovascularis betegségekben . . . . . . . . . . . 69
95
The Role of Physical Therapy in Cardiovascular Diseases 75
G. Noé Judit, Dósa Andrea, Pavlik Gábor, Tóth Miklós
75
Mozgás, sport, atherosclerosis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78
Physical Activity, Sport, Atherosclerosis 25
5
0
Molnár Miklós, Rosivall László Fizikai aktivitás krónikus tüdőbetegség esetén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85
Physical Activity of Patients with Chronic Lung Disease
25
5
0
Somfay Attila A fizikai aktivitás szerepe az elhízás megelőzésében gyermek- és felnőttkorban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96
The Role of Physical Activity in Prevention of Obesity in Childhood and in Adulthood Martos Éva A fizikai aktivitás mértéke mint a 2-es típusú diabetes rizikófaktora . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111
Physical Activity as a Risk Factor for Type 2 Diabetes Mellitus Tabák Gy. Ádám A fittség hiányának szerepe a mozgásszervi betegségek patogenezisében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125
The Role of the Lack of Physical Fitness in the Pathogenesis of Musculoskeletal Diseases Bálint Géza, Áts Katalin A pszichiátriai megbetegedések, a stressz és a fizikai aktivitás kapcsolata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136
Connections between Psychiatric Diseases, Stress and Physical Activity Lénárt Ágota A rendszeres testmozgás egészség-gazdaságtani kérdései . . . . . . . . . . . 152
Health Economy Aspects of Regular Physical Activity Kaló Zoltán, Vokó Zoltán A metabolikus betegségek és a fizikai inaktivitás pénzügyi terhei és megtakarítási lehetőségei az Országos Egészségbiztosítási Pénztár költségvetésében . . . . . . . . . . . . 160 100
95
Economic Burdens and Savings Potential of Metabolic Syndrome and Physical Inactivity in the Budget of the National Health Insurance Fund Administration
100
95
Ács Pongrác, Paár Dávid, Hécz Roland Miklós, Stocker Miklós 75
75
25
25
6 5
5
0
0
szots_B08.prn E:\AKKRT\szots\szots_B08.vp 2012. februÆr 22. 19:30:36
Color profile: Disabled Composite Default screen
100
95
75
25
100
KÖSZÖNTJÜK A MAGYAR SPORTTUDOMÁNYI FÜZETEK IV. KÖTETÉNEK OLVASÓIT!
95
75
Welcome to the Readers of the Hungarian Sport Scientific Booklets IV
25
5
0
100
95
75
5
Tóth Miklós az MTA doktora, az MSTT elnöke
0
Ez a válogatás a mozgásszegény életmóddal összefüggő, súlyos károkat okozó hazai népbetegségek és a fizikai fittség kapcsolatával foglalkozik. Felelősséget érző szakemberek, tudósok és döntéshozók előtt világszerte egyre inkább egyértelmű, hogy a lakosság egészségifizikai állapota a társadalom jövője szempontjából alapvetően meghatározó, ha úgy tetszik: a nemzeti vagyon egyik legfontosabb eleme. Ebben a szemléletben jól látható, hogy az elmúlt évtizedekben jelentős társadalmi vagyonvesztés következett be, amely ma már a hazai gazdaság fejlődését is nehezíti. Nem lehet tehát elégszer foglalkozni a kérdéssel! A jelen kötet két okból is üzenetértékű. Egyfelől két olyan rendezvény előadásait foglalja össze, amelyek a Magyar Tudományos Akadémia falai között zajlottak. A sport mint tudományos téma ritka vendég az Akadémián, holott, ha az alapító és névadó „legnagyobb magyar” munkásságát tanulmányozzuk, nagyon is ideillő. Széchenyi István a hazai sportkultúra meghatározó fejlesztője volt, elég csak a lovas élet vagy a dunai evezés fellendítésére gondolnunk. Másfelől üzenetértékű az előadók sora. A hazai klinikusok és alapkutatók legkiválóbbjai mondták el véleményüket, prominens tudományos társaságok sorakoztak fel résztvevőként a Magyar Sporttudományi Társaság
25
100
95
75
25
7 5
5
0
0
szots_B08.prn E:\AKKRT\szots\szots_B08.vp 2012. februÆr 22. 19:30:36
Color profile: Disabled Composite Default screen
100
95
75
25
5
0
100
mellé, demonstrálva a téma interdiszciplináris jelentőségét és fontosságát. Az előadások tényszerűen rámutatnak a romló fizikai állapot mint kóroki tényező szerepére. Megfordítva a gondolatsort: világos, hogy a mozgás jól alkalmazható – akár orvos által felírható – gyógyszer. Bármilyen életkorban, bármilyen „mozgáshiány-betegség” esetén érdemes elkezdeni a rendszeres, személyre szabott mozgást. Ha ez a gondolat többünkben tudatosul, már nem hiába adtuk közre tudóstársaink tanulmányait.
95
75
25
5
0
100
100
95
95
75
75
25
25
8 5
5
0
0
szots_B08.prn E:\AKKRT\szots\szots_B08.vp 2012. februÆr 22. 19:30:36
Color profile: Disabled Composite Default screen
100
100
95
A PSZICHIÁTRIAI MEGBETEGEDÉSEK, A STRESSZ ÉS
95
75
A FIZIKAI AKTIVITÁS KAPCSOLATA
75
25
Connections between Psychiatric Diseases, Stress and Physical Activity
25
5
0
5
Lénárt Ágota Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest e-mail:
[email protected]
0
Összefoglaló A tanulmány felvet néhány kérdést, amely a pszichiátriai betegségek és az egészségesség közti határvonalat érinti. Utal a társadalmi elvárások és megítélések különbözőségeire. Bemutatja az abnormalitás pszichológiai modelljeit, a pszichoszociális stresszorokat és jellemzőiket, a pszichés egyensúlyvesztés okait és a helyreállításhoz szükséges tényezőket. Áttekinti a pszichiátriai kórképeket. A fizikai aktivitás lelki egészségre gyakorolt hatását több tanulmány megegyező pontjai alapján ismerteti, ugyanígy a testmozgásra vonatkozó nemzetközi ajánlást. Kiemeli a háziorvosok szerepét és lehetőségeit. Néhány kórkép (depresszió, cukorbetegség, szorongás, distressz, Parkinson, Alzheimer, obesitas) fizikai aktivitással (is) kezelt jó eredményeit ismerteti. Lehetséges megoldásokat, intervenciós irányokat közöl a „mozgás = gyógyszer” program kivitelezéséhez. Kulcsszavak: pszichiátriai megbetegedések, stressz, fizikai aktivitás, háziorvosok, mozgásprogramok, lelki egészség
100
95
75
Abstract In the present study some questions about the borderline along health and the psychiatric diseases are discussed. Also the differences between social demands and judgements are pointed out. We can learn about the psychological models of abnormality, the characteristics of psychosocial stressors, the reasons for loss of psychic balance and the factors of rehabilitation. We can get insight into pathopsychological illnesses. The evidences of the effects of physical activity on mental health are proved by several studies, and the recommendations are also shown. The author
25
100
95
75
25
136 5
5
0
0
szots_B08.prn E:\AKKRT\szots\szots_B08.vp 2012. februÆr 22. 19:30:43
Color profile: Disabled Composite Default screen
100
95
75
25
100
underlines the role and responsibility of family doctors as well. In some illnesses (depression, diabetes, anxiety, distress, Parkinson disease, Alzheimer disease, obesity) physical activity could (also) be an optional „medication” with good results. The study provides possible solutions, trends of intervention as a part of execution of the „exercise is medicine” program.
5
0
100
95
75
95
75
25
5
Keywords: psychiatric disorders, stress, physical activity, general practitioners, movement programs, mental health Bevezetés A rendellenes mentális működés számos meghatározása között gyakran megtalálható egy négyes tünetegyüttes: a deviáns (megszokottól eltérő, szélsőséges, szokatlan, esetleg bizarr), a distresszkeltő (kellemetlen és nyugtalanító), a diszfunkcionális (bomlasztóan hat az egyén mindennapi tevékenységeire) és a veszélyes (Comer, 2005). A viszonyítás mindig kérdéses: ami az egyik kultúrában vagy korban elfogadott, a másikban korántsem az. Olyan viselkedésformák, gondolkodásmódok és érzelmek tekinthetők rendellenesnek, melyek nem illeszkednek a helyes működésre vonatkozó társadalmi elvárásokhoz. A társadalom viszont eltűr bizonyos pszichológiai devianciákat és ezeket beilleszti a normális működés kereteibe. Értelemszerűen a pszichés rendellenesség képlékeny fogalom, hiszen megítélése viszonylagos, kultúra-, kor- és társadalomfüggő. Gondot jelenthet az abnormalitásnak a különcségtől való megkülönböztetése is. Továbblépve, ha a társadalom beteg normákat közvetít, úgy az egészségesek fognak kitűnni mint a normához nem alkalmazkodók. Az emberek nagy része határozottan kerüli a megbélyegzést, titokban szed gyógyszert, vagy titkolja pszichés betegségét. Több statisztika szerint a háziorvosi rendelésen megjelenők kb. 60%-a pszichoszomatikus betegséggel küzd, de csak a fizikai tüneteit hangsúlyozza, így pszichiátriai diagnózist és kezelést nem hajlandó elfogadni. A nemek közti különbség is meghatározó lehet: vannak nőiesnek mondott kórképek, amit a férfiak elutasítanak és viszont. A különböző foglalkozási területeken megjelenő, nemek közti arányeltolódás szocializációs zavarokat okozhat a másik nem tagjai között (pl. a pedagóguspálya elnőiesedése).
25
0
100
95
75
25
137 5
5
0
0
szots_B08.prn E:\AKKRT\szots\szots_B08.vp 2012. februÆr 22. 19:30:43
Color profile: Disabled Composite Default screen
100
95
75
25
5
0
100
– – – – –
Egészséges-e a társadalom? Hol húzhatók meg a határok? Milyen gyakran kényszerülünk a határok felülvéleményezésére? Ki számít normálisnak? Depressziós és neurotikus-e a társadalom? Ezek a kérdések nemcsak elméleti síkon fontosak, hanem meghatározóak a prevenciót, a betegellátást és az egészségnevelést tekintve is. Az abnormalitás pszichológiai modelljei több oldalról magyarázzák a jelenséget: – pszichodinamikus (pszichés erők, konfliktusok, traumatikus élmények a meghatározóak) – behaviorista (viselkedés, tanulás alapelvei, például modellkövetés: megfigyelés, utánzás az alap) – kognitív (maladaptív viselkedések, nyugtalanító gondolatok, illogikus gondolkodási folyamat eredményeként értelmezik) – humanisztikus – egzisztencialista (fontos az önaktualizáló képesség, a kóros viselkedés a hajtóerő akadálya) – egzisztencialista (a rendellenes viselkedés az élet felelősségei alól való kibújás következménye).
95
75
25
5
0
A szociokulturális modell a pszichotikus agresszív lázadó viselkedést az alacsony szocioökonómiai státusszal hozza összefüggésbe. Thomas Szasz véleménye szerint a mentális rendellenességek a társadalom termékei (Comer, 2005). A prediszpozíciós háttér (rosszul működő neurotranszmitter), a kiváltó trauma (fájdalmas veszteség), a fenntartó faktorok (gondolkodási hibák) és több oksági tényező, hajlam és stressz (pl. depresszió) miatt a viselkedés abnormalitása több összetevő együttes következményének tekinthető. A többtényezős megközelítés elengedhetetlen a kérdéskör vizsgálatakor. Ezt hangsúlyozza az egyénre szabott kezelés és gyógyítás lehetséges és szükséges volta. 100
95
75
Hogyan lehet a stresszből depresszió? Selye szerint (1976) csupán az számít, hogy milyen mértékű az újraalkalmazkodás iránti szükséglet. A pszichoszociális stresszorok (tömeg, izoláció, trauma, betegség, munkahelyi, családi konfliktusok, negatív életesemények) tovább terhelhetik a fizikai stresszorok (hideg, meleg, mérgező anya-
25
100
95
75
25
138 5
5
0
0
szots_B08.prn E:\AKKRT\szots\szots_B08.vp 2012. februÆr 22. 19:30:43
Color profile: Disabled Composite Default screen
100
95
75
25
5
0
100
95
75
100
gok, sérülések, fertőzések) által előidézett állapotot, de önmagukban is megjelenhetnek. Egyensúlyvesztéshez vezethet az erőforrások kimerülése, amely függ az általános testi állapottól és a megküzdés eredményességétől, valamint a hátrányos helyzettől, ha kevés erőforrás áll rendelkezésre a megküzdéshez. Az inadaptív megküzdési stratégiák tovább ronthatják a helyzetet önkárosító magatartásformákkal (agresszió, dohányzás, alkohol, drog, kóros evési szokások). Segítő tényező a megküzdést elősegítő források mozgósítása, készségek elsajátítása, szociális és egészségügyi háló megléte és elérhetősége. A társadalom képes a stresszforrások számának csökkentésére (pl. dohányzás elleni törvény, munkahelyi stresszre vonatkozó törvény, műsorszabályozás). A modern stresszorok krónikusak, komplex alkalmazkodást igényelnek, a regenerálódásra fordított idő csökken vagy hiányzik, az egyensúlyi állapot gyakran nem áll helyre. A krónikus stressz szív- és érrendszeri megbetegedésekhez vezet, megváltozott immunválaszokhoz, előidézhet daganatos megbetegedéseket, allergiás vagy autoimmun kórképeket, a szexuális működés zavarait, légzőszervi megbetegedéseket és az izom-, csontrendszer krónikusfájdalom-szindrómáját. Következményesen pszichiátriai zavarok (beszűkült gondolkodás, koncentráció és a rövid távú memória zavarai, fokozott idegi aktiváció, kimerülés, alvászavarok, szorongásos és/vagy hangulatzavarok) lépnek fel, a folyamat végén pedig ott állhat a depresszió. A pszichiátriai kórképek rövid áttekintése (Comer, 2005) Generalizált szorongás és fóbiák: – generalizált szorongás, – fóbia. Pánikzavarok, kényszeres és stressz-zavarok: – pánik, – kényszeres zavarok, – akut stressz-zavar, – poszttraumás stressz-zavar. Hangulatzavarok: – unipoláris depresszió, – bipoláris zavarok – mánia. Öngyilkosság. Szomatikus zavarok pszichoszociális tényezői: – színlelt zavarok,
95
75
25
5
0
100
95
75
25
25
139 5
5
0
0
szots_B08.prn E:\AKKRT\szots\szots_B08.vp 2012. februÆr 22. 19:30:43
Color profile: Disabled Composite Default screen
100
95
75
25
5
0
100
95
75
100
– szomatoform zavarok (pl. hisztéria), – pszichofiziológiai zavarok. Evési zavarok: – anorexia nervosa, – bulimia nervosa. Pszichoaktív szerek okozta zavarok: – nyugtatók: alkohol, nyugtató- és altatószerek, opiátok, – serkentőszerek: kokain, amfetamin, koffein, – hallucinogének (cannabis). A szexuális élet és a nemi identitás zavarai. Skizofrénia. Az emlékezet és más kognitív funkciók zavarai: – disszociatív zavarok (pl. többszörös személyiség), – organikus emlékezetzavarok (dementia), Személyiségzavarok: – különc: paranoid, skizoid, skizotip, – teátrális: antiszociális, borderline, hisztrionikus, narcisztikus, – szorongásos: elkerülő, dependens, kényszeres. Gyermekkor, serdülőkor és az időskor zavarai. Gyermekkor, serdülőkor: – szorongás, – depresszió, – diszruptív viselkedészavarok, – figyelemhiányos hiperaktivitás, – tanulási, kommunikációs és koordinációs zavarok, – autisztikus zavar, – mentális retardáció. Időskor: – hangulatzavarok, – szorongás, – szereredetű rendellenességek, – delírium, – dementia. Miért jó a fizikai aktivitás a lelki egészségre? (Gémes, 2008) – Ritkábbak a depresszív és szorongásos betegségek (Haskell et al., 2007; Meeusen 2005; Nelson et al., 2007); – serkenti a neuronok proliferációját, növeli az agy plaszticitását, megőrizve a kognitív képességeket (Barnes et al., 2007; Meeusen, 2005; Nelson, 2007);
25
95
75
25
5
0
100
95
75
25
140 5
5
0
0
szots_B08.prn E:\AKKRT\szots\szots_B08.vp 2012. februÆr 22. 19:30:43
Color profile: Disabled Composite Default screen
100
95
75
25
5
0
100
– csökkenti az allosztatikus terhelést (a mentális stressz által kiváltott fiziológás folyamatok káros hatását); – ellensúlyozza a tartós mentális stressz által okozott fiziológiás változásokat; – növeli a mitokondriális aktivitást (cukor és zsír égetése a tárolás helyett) (Meeusen 2005; Tsatsoulis, Fountoulakis, 2006); – ritkább a krónikus kimerültség (Tsatsoulis, Fountoulakis, 2006); – növeli az önértékelést, az önbizalmat és a pszichoszociális jóllétet (Gémes, 2005; Pikó, Keresztes, 2006).
95
75
25
5
0
Az aktív életmódot leginkább befolyásoló egyéni tényezők: a nem, az életkor, a képességek, az attitűd, a motiváció, a korlátozottság, a közvetlen lakókörnyezet, a család, a barátok, a munkatársak támogatása. Gátló tényezők: az időhiány, a motiváció hiánya, szorongás és önbizalomhiány, a biztonságérzet hiánya, hátrányos társadalmi-gazdasági helyzet és a környezeti sztereotípiák. Időseknél ehhez hozzájárul a szakismeret hiánya és a rekreációs aktivitással járó költségek visszatartó hatása (Allender et al., 2006). Serdülőknél meghatározó a kompetenciaérzés hiánya, a sporttársak negatív reakciói, a konfliktusoktól, a versengéstől való félelem, a negatív testkép és a szülői támogatás hiánya. Mennyi és milyen legyen az a testmozgás, amely biztosan csökkenti a cardiovascularis-metabolikus betegségek fellépésének veszélyét és őrzi a mentális egészséget? A 2007-es ajánlás (Haskell) szerint minden 18–65 év közötti felnőtt közepes intenzitású fizikai aktivitást végezzen legalább heti öt napon, legalább fél-fél órán át. Ha nem egyfolytában végzi ezt, 10 percnél ne legyen rövidebb egy-egy szakasz. Ha intenzívebb testmozgást végez/végezhet, legalább 20 percen át, az kiváltja a kisebb intenzitásút: például lendületes gyaloglás heti 3 × 30 percen és kocogás 2 × 20 percen át. Ezek mellett hetente kétszer az izomzatot fenntartó-erősítő, ellenállással szemben végzett gyakorlatokat érdemes a mozgásprogramba iktatni, az izomtömeg, a csontozat, az erő, az egyensúlykészség tartására és fejlesztésére. 100
95
75
100
A háziorvosok szerepe A személlyel elsőként találkozó orvos ismerje fel az inaktívakat és tanácsolja a fenti teendőket, az egyén lehetőségeihez, kedvéhez, jártasságához igazodva. A helyi hatóságok teendői közé tartozik a testmozgás feltételeinek megteremtése, az egészségesek, a korlátozot-
25
95
75
25
141 5
5
0
0
szots_B08.prn E:\AKKRT\szots\szots_B08.vp 2012. februÆr 22. 19:30:43
Color profile: Disabled Composite Default screen
100
95
75
25
5
0
100
tak, a kisebbségek számára egyaránt, valamint a hatásosságuk, a látogatottságuk ellenőrzése. Lépésszámlálók, ergométeres tesztelések segítik a lakosok bevonását a mozgásprogramokba. A Mental Health Foundation 200 háziorvos bevonásával készített felmérése szerint napjainkban az orvosok 22 százaléka javasolja a testmozgást a hangulati betegségek enyhébb formáiban, míg három évvel ezelőtt még csak 5 százalékuk tett így. Az alapítvány szerint az eredmények azt mutatják, hogy a testmozgás segít a depresszió enyhébb eseteiben, mivel növeli az önértékelést, és megszünteti az elszigeteltség érzését. A testmozgás hatására bétaendorfin szabadul fel, mely egyike a jó közérzetért felelős hormonoknak. Az alapítvány szerint fontos, hogy az orvosok ne csak antidepresszánsokat írjanak fel, hanem javasolják a testmozgást is, mivel a szakemberek szerint a mozgás fizikailag, szociálisan és biológiailag is segítséget nyújt. Egy másik felmérés szerint a brit orvosok 61 százaléka véli úgy, hogy a mozgásterápia hasznos lehet. Egyre több beteg érdeklődik afelől, hogy javítana-e állapotán a testedzés. A depresszió összetett kórkép, és fontos, hogy az orvosok többféle kezelési lehetőség közül választhassanak. Valós igények jelentkeztek arra, hogy a gyógyszerek és a pszichoterápia mellett a testmozgás lehetőségeire is hívja fel a figyelmet az orvos, mivel egyre inkább bizonyítást nyer annak hatékonysága.
95
75
25
5
0
A fizikai aktivitás, a mozgás és a sport befolyásoló szerepe néhány kórképben
100
95
75
Depresszió A fizikai aktivitás depressziót csökkentő hatása egy metaanalízis (Lawlor, Hopker, 2001) szerint megegyezik a kognitív terápiáéval, az edzésprogram a Beck-skála-értéket 7,3-ről 4,6-re csökkentette. Tizenkét súlyos depressziós személyből öt a tíznapos, interval jellegű, 3 mmol · l–1 tejsavszintet kiváltó gyaloglással legalább 50 százalékos javulást mutatott a depresszióskálákban (Dimeo et al., 2001). Blumenthal (1999) 156 személyen a 4 hónapos edzés, a 4 hónapos szertralinkezelés és a 4 hónapos edzés + szertralinkezelés hatásait vetette össze. A gyógyszer hatása volt a gyorsabb, de 4 hónap után nem volt különbség a kezelésmódok között. Fél évvel később a fizikailag aktívak voltak a legkevésbé depressziósak (lehet, hogy a kevéssé depressziósak hajlottak jobban az aktivitásra). Dunn és munkatársai (2005) nyolcvan, 20–45 éves személyen a „mindenkinek
25
100
95
75
25
142 5
5
0
0
szots_B08.prn E:\AKKRT\szots\szots_B08.vp 2012. februÆr 22. 19:30:43
Color profile: Disabled Composite Default screen
100
95
75
25
5
0
100
100
–1
ajánlott” 75 kJ · kg /hét mennyiségű aktivitást hatékonynak látták a tünetek csökkentésében, a kisebb aktivitás nem volt hatásos. Enyhe depresszióban elég lehet az aktivitásra vonatkozó javaslat, de súlyosabb esetben a gyógyszerelés kiegészítéseként alkalmazzák. A teste megfelelő működését tapasztaló személy félelmei csökkennek, a szociális miliő kedvez a hangulatának. Endorfin- és monoaminszint-emelkedés is lehet a mechanizmus. Davidson és munkatársai (2010) elsőként igazolták a pozitív emóciók és a coronariabetegség közötti kapcsolatot. Az ötpontos szubjektív skálán egypontnyi különbség 22 százalékos különbséget jelent a szívbetegségre való veszély terén, és minden beavatkozás, amely javítja a hangulatot, a közérzetet, egyúttal a szívbetegség megelőzését is szolgálja. A szívelégtelenséggel kezelt betegek 23,8 százalékában volt súlyos a depresszió, és e betegek 70%-a meghalt 5,7 éven belül. Akiket rávettek a fizikai aktivitásra, s kísérőbetegségeiket és korlátozott élettevékenységüket – akár eszközösen – javították, azok élettartama hasonlóvá vált, mint a nem depressziósaké (Zuluaga, 2010). Depresszió és cukorbetegség A cukorbeteg hajlamos a depresszióra, és fordítva: a depresszió rontja a cukorbajt, növeli a súlyos komplikációk veszélyét (Lin, 2010). A tartósan súlyos depressziós cukorbetegek súlyvesztése 5 éven át feleannyi, mint akiknek a depressziója javul (Ludman et al., 2010). A depresszió kezelése, csökkentése a cukorbetegek körében költséghatékony is, e vizsgálatban a felvilágosítás, a viselkedésalakítás, szükség esetén antidepresszáns-kezelés beállítása volt az eszköz (Katon et al., 2008). Magyar szerzők mutattak rá, hogy a cukorbetegek depressziója növeli a kezelési költségeket és rontja a munkaproduktivitást (Vamos et al., 2009). Fisher és munkatársai (2010) azonban azt állítják, hogy nem is a depresszió, hanem a diabetes distressz a cukorbetegek baja, az erre utaló mutatók függnek össze szorosabban az A1c-vel. Az edzés distresszre gyakorolt hatásáról nem esett szó. A cukorbetegség a korszerű kezelés ellenére gyakrabban vagy korábbi életkorban vezet a szellemi funkciók tompulásához, vascularis és Alzheimer-dementiához (Seaquist, 2010), valószínűleg a distressz következményeként.
95
75
95
75
25
5
0
100
95
Szorongás Bartholomew és munkatársai (2005) félórás nyugalom és félórás közepes intenzitású (60–70%-os pulzusszám) biciklizés után a Profil of
25
75
25
143 5
5
0
0
szots_B08.prn E:\AKKRT\szots\szots_B08.vp 2012. februÆr 22. 19:30:43
Color profile: Disabled Composite Default screen
100
95
75
25
5
0
100
95
75
100
Mood States (POMS-) és a Subjective Exercise Experience Scale (SEES-) értékeket mérte. A fizikai terhelés annyiban hozott többet, hogy a pozitív jó közérzet és az életkedv (vigor) javult a csak nyugalomhoz képest, a többi jellemzőben a nyugalom is hasonló mértékű javulást hozott. Akut, 20 perces kerékpározások hatását mérték Knapen és munkatársai (2009). Ha a személyek a maguk választotta intenzitással kerékpároztak, javult a pozitív jóllétérzetük, de elfáradtak. A Karvonen szerinti 50 százalékos pulzustartalékkal (a nyugalmi és a maximális pulzusszámkülönbség – pulzustartalék – felét adva a nyugalmi értékhez) csökkentette a fáradásérzést. Mindegyik terhelés mérsékelte a pillanatnyi szorongást és a negatív érzelmeket. Már tíznapos gyaloglóedzés is jelentős javulást hoz a placeboedzésekhez (pl. nyújtásokhoz) képest: a BRMS-skálában 38% szemben a 18%-kal, a CES-D-skálában 41% a 21%-kal szemben (Knubben et al., 2007). Tízhetes, a szívbetegség megelőzésére szervezett kardioedzésen részt vevőkön a részvételi gyakorisággal arányosan javult a pszichés állapot: a heti 20–25 perces edzés csak a feszültséget mérsékelte, heti kétszer 20–25 perces edzés a depressziót is mérsékelte, míg heti 2-3 alkalommal legalább 15 perces mozgás mind a feszültséget, mind a depressziót mérsékelte (Annesi, 2003). A szorongás kezelésében a laktátküszöböt túl nem lépő (mérsékelt-közepes) intenzitású aerob testmozgás tűnik a leghatásosabbnak, írják egy áttekintő cikkben (Araújo et al., 2007), amely a depressziót és a szorongást olyan mértékben javíthatja, mint a gyógyszerek. Pszichológiai distressz Dózis-válasz kapcsolat áll fent a fizikai aktivitás és a mentális egészség között a Skót Egészségfelmérés tanúsága szerint (Hamer et al., 2008). A rendszeres fizikai aktivitásról ismert, hogy javítja a közérzetet, fordított az összefüggés az aktivitás és a depresszió, a dementia és a felismerés romlása között. Az intenzívebb (75 kJ · kg–1/hét) testmozgás hatásosabb e tekintetben is, mint a 30 kJ · kg–1/hét. A Scottish Health Survey 1995 óta 3–5 évente földrajzi eloszlásban reprezentatív felmérést készít a háztartásban élőkről, kétszeri személyes interjúk révén. A testméretek mellett az egészségi anamnézis, a demográfiai és az egészség vonatkozású adatok, a szociális és foglalkozási státus és a General Health Questionnaire-12 felvétele történik, amely a pszichológiai állapot megbízható tükre. A legalább 20 perces fizikai aktivitás fajtáit, tartamát, heti gyakoriságát, intenzitását is kikérdezték 4 hétre visszamenőleg, és kvartilisekbe sorolták a heti
25
95
75
25
5
0
100
95
75
25
144 5
5
0
0
szots_B08.prn E:\AKKRT\szots\szots_B08.vp 2012. februÆr 22. 19:30:43
Color profile: Disabled Composite Default screen
100
95
75
25
5
0
100
3,5-szer 20 perces alkalom alatti és a 6,75 feletti gyakoriság szerint, valamint varianciaanalízissel a többi jellemzőt is elemezték. A csaknem húszezer személyből 3200-nál utalt a GHQ-12 pszichológiai distresszre. Ezek 32 százaléka semmilyen fizikai aktivitásban nem vett részt. A magas fizikai aktivitási negyedbe tartozó személyeket a fiatalabb kor, a magasabb szocioökonómiai helyzet, a nemdohányzás, a tartós betegségek ritkasága és az alacsony GHQ-12-pontszám jellemzi. Az alacsonyabb aktivitású csoportban 13–20 százalékkal, a sportolók csoportjában 33%-kal kisebb/kevesebb a pszichológiai zavar. Bármilyen típusú napi testmozgás alacsonyabb: 0,52–0,66-os rizikóaránnyal jár a mentális egyensúlyzavarra. Nagyon szembetűnik a testmozgás és a pszichológiai distressz fordított kapcsolata 1293 személy körében, akik szívbetegek voltak: a napi testmozgás 0,27, a heti 3,5–5-ször 20 perc mozgás pedig 0,40-es rizikóaránnyal jár.
95
75
25
5
0
Pszichiátriai betegségek Pszichotikus, skizofrén és súlyos hangulatzavaros, 36 év körüli, kövér, metabolikus szindrómás, olanzapinnal, klozapinnal, riszperidonnal, quetiapinnal kezelt betegek 18 hónapos kiegészítő kezelése másfél órás beszélgetésből és felügyelt edzésprogramból állt. A csak gyógyszerrel kezeltek testsúlya 5,5 százalékkal nőtt, az edzésben részt vevőké 4,4%-kal csökkent, s ennek megfelelően a lipid- és szénhidrátanyagcsere-mutatóik is jelentősen javultak. Eredményesen lehet súlycsökkenést elérni edzéssel azokon is, akiknek a gyógyszerei étvágyfokozó mellékhatással bírnak (Tremblay, 2007).
100
95
75
Parkinson-betegség, Alzheimer-kór Parkinson-betegségben a szorongás és a depresszió csökkenthető fizikai edzéssel (Tanaka et al., 2008). Állatkísérletek is bizonyítják, hogy az agy plaszticitását az edzés növeli: Tajiri és munkatársai (2009) a jobb striatumot kiirtották patkányokban, majd naponta futásra kényszerítették az állatokat, amelyekben a szövettani struktúra, a brain-derived neurotrophic factor és a glia-sejtekből származó neurotróf faktor egyaránt kedvezőbb volt, mint az edzést nem végzőkön, vagyis az edzés védi az idegsejteket és elősegíti a sejtdifferenciálódást a Parkinson-modell patkányokon. Az Alzheimer-kór jellemző kérgi atrófiája a betegség elején korrelál a kardiorespiratorikus fittséggel, így a fittség fenntartása késleltetheti a betegség romlását (Honea et al., 2009). Egyértelmű, hogy az idősödő társadalomban egyre gyakoribb
25
100
95
75
25
145 5
5
0
0
szots_B08.prn E:\AKKRT\szots\szots_B08.vp 2012. februÆr 22. 19:30:43
Color profile: Disabled Composite Default screen
100
95
75
25
5
0
100
95
75
100
dementia megelőzése is népegészségügyi feladat, s ebben az idegrendszert károsító szenvedélyek elkerülése mellett a rendszeres testmozgás nagyon sokat segíthet. Az Alzheimer-dementia 40 százalékkal ritkábban lép fel azokban, akik hetente legalább háromszor végeznek aerob jellegű testmozgást (Larson, 2006). Diabetes és Alzheimer-kór egyre gyakrabban fordul elő együtt, s ezt a biológiai fejlődés menete magyarázhatja, a gyakorlás és a kognitív funkciók együtt járása. A cukorbetegség anyagcsere-következménye némi időkéséssel az Alzheimer-kór neuropatológiai folyamatait indítja be kognitív zavarokkal (Brito, 2009). Idősödés Az idősödés a motoros kéreg és a corpus callosum atrófiájának következtében vagy azzal egybeesően az egyensúlyérzet romlásával, a lépéshossz csökkenésével, a mozgás lelassulásával, a koordináció romlásával jár. A jelátadó rendszer, elsősorban a dopaminerg rendszer degenerációja a finom, de a nagyobb mozgások kivitelezését is rontja, amint a gondolkodás is lelassul. Az idősek a mozgás során nagyobb agyterületeket használnak, mint a fiatalok, elsősorban a prefrontális területet és a bazálisganglion-hálózatot, amelyek azonban – szerencsétlen módon – igen sérülékenyek az időskori degeneráció szempontjából. A gyakorlás és a gyógyszeres segítség lassítja e folyamatokat (Seidler et al., 2009). A gyakorlással (edzéssel) az egyes funkciók célszerűen külön-külön is fejleszthetők, és az agyi képalkotó eljárásokkal is ellenőrizhető, hogy melyik struktúra, melyik funkció javítható (Lustig et al., 2009). Az idősödő személyek féléves edzésprogramja és a további edzésekre bátorítás lényegesen fékezi a kognitív funkciók romlását – mondja a JAMA cikke (Lautenschlager et al., 2008). A korral romlanak az agyi funkciók, de egyénenként nagy különbséggel (Deary et al., 2009). Ezerötszázkét svéd személy közül magát korán öregedőnek vallotta 7,9% férfi és 12,1% nő, akiknek dereka vastagabb, testtömegindexe nagyobb, vércukra és koleszterinszintje magasabb, rosszabb egészségi állapotban érzik magukat, ritkábban és kevesebbet mozognak, a telomer hossza kisebb, mint a többieké (Nordfjall et al., 2008). A 75 év körüli személyek 3 éves követése azt mutatta, hogy a járássebesség csökkenése arányos a globális kognitív funkció csökkenésével (Mini Mental State Examination: 3MS), a végrehajtó kontrollfunkcióval (clock drawing task 1) és a 15 tételes Executive Interview-eredménnyel – ez utóbbi a depresszóval is korrelál. A komorbi-
25
95
75
25
5
0
100
95
75
25
146 5
5
0
0
szots_B08.prn E:\AKKRT\szots\szots_B08.vp 2012. februÆr 22. 19:30:43
Color profile: Disabled Composite Default screen
100
95
75
25
5
0
100
ditások befolyását figyelembe véve, a globális és a végrehajtó kognitív funkciók romlását jelzi a járáslassulás (Atkinson et al., 2007). A korosodó lakosság szellemi funkcióinak megőrzésére szolgáló technikákat tekinti át Lustig és munkatársainak közleménye (2009). A stratégiatréning, a multimodal beavatkozás, a cardiovascularis tréning, a folyamatalapú edzés és újabban a neuroimaging, valamint a funkcionális aktiváció a beavatkozások természetére és hatástartamára is információkat ad. A gyakorlás, a gyógyszerek és a mozgásos edzés mérsékli a motoros deficitet (Seidler et al., 2009). Állatkísérletek is bizonyítják, hogy az ingerdús környezetbe jutás, a szabadon választott mozgás kedvezően hat az agyi funkciókra és a viselkedésre. Az ily módon megnövelt „kognitív tartalék” érvényesülése a korosodás, a neurodegeneratív betegségek, a dementia és egyéb neurológiai és pszichiátriai kórformák megelőzésében is hatékony (Nithiantharajah, Hannan, 2009).
95
75
25
5
0
Az obesitas Az obesitaszavar gondolkodási funkciókkal jár a végrehajtási működések, a figyelem és az emlékezés terén (Elias et al., 2003; Gunstad et al., 2007), gyakoribb a figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenesség és az Alzheimer-kór, a kéregatrófia és a fehérállomány-betegség is. Ehhez persze az együtt járó kórállapotok, a hipertónia, a cukorbaj is hozzájárul. Az obesek prefrontális szürkeállománya kevesebb, mint a normális súlyúaké (Pannacciulli, 2006). A túlsúlyos, nem cukorbeteg nők aerob kapacitása pozitívan korrelált az egészségérzettel, a testükkel való elégedettséggel, a kevesebb képernyőnézéssel. A VO2max és az izomerő is pozitívan korrelál az életminőséggel és annak alskáláival: a fizikai funkcionálással, a fájdalommal, a veszélyfelismeréssel. A nagyobb állóképesség kedvezőbb pszichoszociális profillal társul (Karelis et al., 2008).
100
95
75
„Fit-fat” Az elhízást és a mozgásszegénység indukálta hatalmas egészségromlást, amely egy-két évtized alatt romba döntheti a civilizált világ egészségügyi ellátórendszereit, ez idő szerint semmi más nem fékezhetné meg, mint az ésszerű – egyébként érdekes, ízletes – mediterrán étkezés és a rendszeres testmozgás. Alig bő fél évszázada, hogy a sokat gyalogló buszkalauzok coronariáinak védettségét bizonyították az ülőmunkát végzőkhöz képest. A fizikailag aktívak 40–70 százalékkal kisebb valószínűséggel kapnak infarktust, perifériás vagy agyi
25
100
95
75
25
147 5
5
0
0
szots_B08.prn E:\AKKRT\szots\szots_B08.vp 2012. februÆr 22. 19:30:43
Color profile: Disabled Composite Default screen
100
95
75
25
5
0
100
érelzáródást, magas vérnyomást és annak veseszövődményeit, ilyen nagyságrenddel védettebbek a 2-es típusú cukorbetegséggel szemben. Még ha nem is sikerül a testmozgás (és étkezés) révén a normál testsúlyukat elérni, a „fit-fat” személyek sokkal jobb egészség- és életkilátásoknak néznek elébe, mint túlsúlyos, de nem fitt társaik. Ezekről az utóbbi két évtizedben hatalmasra nőtt az adattömeg (Pedersen, 2006; Apor, Jákó, 2007), melyek alapján orvostársaságok, kormányzati szervek és mozgalmak irányelveket adtak közre. Országrészek és települések, helyi közösségek, mozgalmak tűzik zászlójukra az egészségesebb életvitel megvalósítását főleg Észak-Amerikában, Közép- és Észak-Európában, de még ott sem találták meg az elvek végrehajtásának legeredményesebb útját.
95
75
25
5
0
Közérzet A relaxációs gyakorlatok, a jóga, a napi feladatainktól különböző szellemi és testi tevékenység mellett a sportoláshoz hasonló fizikai aktivitásnak már egyszeri végzése is órákra-napokra javítja közérzetünket (Annesi, 2003) és sikerélményt hoz (Bartholomew, 2005), melynek élettanáról már sok ismeret gyűlt össze (Querido, 2007).
100
Lehetséges megoldások, intervenciós irányok – A fizikai aktivitás, az aktív életmód az egyik legköltséghatékonyabb prevenciós és rehabilitációs módszer – a mozgás gyógyszer; – az intervenciót nehezítő tényezők: a lakosság életkori, társadalmi, gazdasági, képességbeli, etnikai és kulturális különbözősége (Gémes, 2008); – a közösség normarendszerébe kell, hogy beépüljön az aktív életmód értéke (különben az egyén kirekesztődik); – kampányok, programok az iskolában, munkahelyen, egészségügyi intézményekben, médiában; – egyénre szabott támogatás, szakember segítsége, társas támogatás; – környezeti intervenciók, várostervezés, közlekedésbiztonság; – a motivációs bázis emelése; – társadalmi felelősségvállalás; – mozgásprogramok kidolgozása, megvalósítása; – multidiszciplináris modell alkalmazása a tervezésben és a megvalósításban.
95
75
100
95
Az áttörés eléréséhez attitűdváltásra van szükség. Azok, akik egy-egy metabolikus betegség kialakulása nyomán vagy akár prevenciós céllal sportolni kezdenek, sokszor tapasztalják, hogy a csa-
25
75
25
148 5
5
0
0
szots_B08.prn E:\AKKRT\szots\szots_B08.vp 2012. februÆr 22. 19:30:44
Color profile: Disabled Composite Default screen
100
95
75
25
5
0
100
95
75
100
lád és a barátok inkább visszatartó, mintsem támogató erőként vannak jelen. A társadalmi érintkezés és a kapcsolaterősítés bevett formái jelenleg a közös étkezés és az alkoholfogyasztás. A társadalmi lépésváltáshoz szükséges lenne, hogy a sportolás mind önmagában, mind a társas érintkezés elfogadott tereként jelenhessen meg. A közös sportolás élménye, összetartó ereje egyaránt hoz biológiai és pszichés hasznot mindenki számára. Felhasznált irodalom
95
75
25
5
0
Allender, S., Cowburn, G., Foster, C. (2006) Understanding participation in sport and physical activity among children and adults: a review of qualitative studies. Health Education Research, 21: 826–835. Annesi, J. J. (2003) Effects of cardiovascular exercise frequency and duration on depression and tension changes over 10 weeks. European Journal of Sports Science, (http://humankinetics.com/ejss/viewarticle.cfin?jid=MEG8xW3rX8F4j882UX). Apor, P., Jákó, P. (2007) A krónikus betegségek kezelése fizikai edzéssel. Sportorvosi Szemle, 48: 31–38. Atkinson, H. H. et al. (2007) Cognitive function, gait speed decline, and comorbidities: the health, aging and body composition study. The Journals of Gerontology Series A: Biological Sciences and Medical Sciences, 62: 844–850. Araújo, S. R., de Mello, M. T., Leite, J. R. (2007) Anxiety disorders and physical exercise. Revista Brasileira Psiquiatria, 29: 164–171. Barnes, D. E., Whitmer, R. A., Yaffe, K. (2007) Physical activity and dementia: The need for prevention trials. Exercise and Sport Sciences Reviews, 35(1): 24–29. Bartholomew, J. B., Morrison, D., Ciccolo, J. T. (2005) Effects of acute exercise on mood and well-being in patients with major depressive disorder. Medicine and Science in Sports and Exercise, 37: 2032–2037. Blumenthal, J. A. et al. (1999) Effect of exercise training on older patients with major depression. Archives of Internal Medicine, 159: 2349–2356. Brito, G. N. (2009) Exercise and cognitive function: a hypothesis for the association of type II diabetes mellitus and Alzheimer’s disease from an evolutionary perspective. Diabetology and Metabolic Syndrome, 1: 7. Comer, R. J. (2005) A lélek betegségei. Osiris, Budapest. Davidson, K. (2010) Don’t worry, be happy: positive affect and reduced 10-year incident coronary heart disease. European Heart Journal, No 1, doi: 10.1093/euroheartj/ehp603. Deary, I. J., Corley, J., Gow, A. J., Haris, S. E., Houlihan, L. M. (2009) Age-associated cognitive decline. British Medical Bulletin, E-publ. Dimeo, F. et al. (2001) Benefits from aerobic exercise in patients with major depression: a pilot study. British Journal of Sports Medicine, 35: 114–117. Dunn, A. L. et al. (2005) Exercise treatment for depression: efficacy and response. American Journal of Preventive Medicine, 28: 1–8. Elias, M. et al. (2003) Lower cognitive function in the presence of obesity and hypertension: the Framingham heart study. International Journal of Obesity, 27: 260–268. Fisher, L. et al. (2010) Diabetes distress but not clinical depression or depressive symptoms is associated with glycemic control in both cross-sectional and longitudinal analyses. Diabetes Care, 33: 23–28.
25
100
95
75
25
149 5
5
0
0
szots_B08.prn E:\AKKRT\szots\szots_B08.vp 2012. februÆr 22. 19:30:44
Color profile: Disabled Composite Default screen
100
95
75
25
5
0
100
95
75
100
Gémes, K. (2005) Sport és életminőség. In Kopp M., Kovács M. E. (szerk.) A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Semmelweis Kiadó, Budapest. Gémes, K. (2008) Sport, mint esély. In Kopp M.: Magyar lelkiállapot. Semmelweis Kiadó, Budapest. Gunstad, J. et al. (2007) Elevated body mass index is associated with executive dysfunction in otherwise healthy adults. Comprehensive Psychiatry, 48: 57–61. Hamer, M., Chida, Y. (2008) Dose-response relationship between physical activity and mental health: the Scottish Health Survey. British Journal of Sports Medicine, 42: 237–243. Haskell, W. L. et al. (2007) Physical activity and public health: Updated recommendation for adults from the American College of Sports Medicine and the American Heart Association. Medicine and Science in Sports and Exercise, 39: 1423–1434. Honea, R. A. et al. (2009) Cardiorespiratory fitness and preserved medial temporal lobe volume in Alzheimer disease. Alzheimer Disease and Associated Disorders, 23(3): 188–197. Karelis, A. D. et al. (2008) Psychosocial correlates of cardirespiratory fitness and muscle strength in overweight and obese post-menopausal women: A MONET study. Journal of Sports Sciences, 26: 935–940. Katon, W. J. et al. (2008) Long-term effects on medical costs of improving depression outcomes in patients with depression and diabetes. Diabetes Care, 31: 1185–1189. Knapen, J. et al. (2009) State anxiety and subjective well-being responses to acute bouts of aerobic execise in patients with depressive and anxiety disorders. British Journal of Sports Medicine, 43: 756–759. Knubben, K. et al. (2007) A randomised, controlled study on the effects of a short-term endurance training programme in patients with major depression. British Journal of Sports Medicine, 41: 29–33. Kopp, M., Skrabski, Á. (2008) Magyar lelkiállapot az ezredforduló után. Semmelweis Kiadó, Budapest. Kopp, M. (2008) Magyar lelkiállapot. Semmelweis Kiadó, Budapest. Larson, E. B. (2006) Regular exercise may delay onset of dementia. Annals of Internal Medicine, 144: 73–81. Larson, E. B. et al. (2006) Exercise is associated with reduced risk of incedent dementia among persons 65 years of age and older. Annals of Internal Medicine, 144: 73–81. Lautenschlager, N. T. et al. (2008) Effect of physical activity on cognitive function in older adults at risk for Alzheimer disease. Journal of the American Medical Association, 300: 1027–1037. Lawlor, A. S., Hopker, S. V (2001) The effectiveness of exercise as an intervention in the management of depression: systematic review and meta-analysis of randomised controlled trials. BMJ, 322: 763–767. Lin, E. H. B. et al. (2010) Depression and advanced complications of diabetes. Diabetes Care, 33: 264–269. Ludman, E. J. et al. (2010) How does change in depressive symptomatology influence weight change in patients with diabetes? Observational results from the Pathways longitudinal studies. The Journals of Gerontology Series A: Biological Sciences and Medical Sciences, 65: 93–98.
25
95
75
25
5
0
100
95
75
25
150 5
5
0
0
szots_B08.prn E:\AKKRT\szots\szots_B08.vp 2012. februÆr 22. 19:30:44
Color profile: Disabled Composite Default screen
100
95
75
25
5
0
100
95
75
100
Lustig, C. et al. (2009) Aging, training and the brain: a review of future directions. Neuropsychology Review, Oct 30 E-publ. Meeusen, R. (2005) Exercise in the brain: insight in new therapeutic modalities. Annals of Transplant,10(4): 49–51. Review. Nelson, M. E. et al. (2007) Physical activity and public health in older adults. Recommendation from the American College of Sports Medicine and the American Heart Association. Circulation, 116. Nithianantharajah, J., Hannan, A. J. (2009) The neurobiology of brain and cognitive reserve: mental and physical activity as modulators of brain disorders. Prog Neurobiol, Oct E-publ. Nordfjall, K. et al. (2008) Increased abdominal obesity, adverse psychosocial factors and shorter telomere length in subjects reporting early ageing: the MONICA Northern Sweden Study. Scandinavian Journal of Public Health, 36: 744–752. Pannacciulli, N. et al. (2006) Brain abnormalities in human obesity: a voxel-based morphometric study. Neuroimage, 31: 1419–1425. Pedersen, B. K., Saltin, B. (2006) Evidence for prescribing exercise as therapy in chronic disease. Scandinavian Journal of Medicine and Science in Sports, 16, Suppl.1, 5–65. Piko, B. F., Keresztes, N. (2006) Physical activity, psychosocial health, and life goals among youth. Journal Community Health, 31: 136–145. Pitt, B., Deldin, P. J. (2010) Depression and cardiovascular disease: have a happy day – just smile. European Heart Journal, No 6, doi: 10.1093/euroheartj/ehq031. Querido, J. S., William, S. A. (2007) Regulation of cerebral blood flow during exercise. Sports Medicine, 37: 765–782. Seaquist, E. R. (2010) The final frontier: how does diabetes affect the brain? Diabetologia, 59: 4–5. Seidler, R. D. et al. (2009) Motor control and aging: Links to age-related brain structural, functional, and biochemical effects. Neuroscience and Biobehavioral Reviews, 34(5): 721–733. Selye, H. (1976) Stress in health and disease. Woburn, MA: Butterworth. Tajiri, N. et al. (2009) Exercise exerts neuroprotective effects on Parkinson’s disease model of rats. Brain Research, Nov 10 E-publ. Tanaka, K. et al. (2008) Benefits of physical exercise on executive functions in older people with Parkinson’s disease. Brain and Cognition, 48: 783–801. Tremblay, A. (2007) Exercise program reverses antipsychotic-induced weight gain. Australian and New Zealand Journal of Psychiatry, 41: 980–989. Tsatsoulis, A., Fountulakis, S. (2006) The protective role of exercise on stress system dysregulation and comorbidites. Annals of the New York Academy of Science, 1083: 196–213. Review. Vamos, E. P. et al. (2009) Comorbid depression is associated with increased healthcare utilization and lost productivity in persons with diabetes: A large Nationally Representative Hungarian Population Study. Psychosomatic Medicine, 71: 501–507. Zuluaga, M. C. et al. (2010) Mechanisms of the association between depressive symptoms and long-term mortality in heart failure. American Heart Journal, 159: 231–237.
25
95
75
25
5
0
100
95
75
25
151 5
5
0
0
szots_B08.prn E:\AKKRT\szots\szots_B08.vp 2012. februÆr 22. 19:30:44
