A feneketlen csizma Módszertani kiadvány a bábcsoportoknak

A feneketlen csizma Módszertani kiadvány a bábcsoportoknak

1

A kiadvány megjelenését támogatta a Szlovák Köztársaság Kormáyhivatala Kisebbségi kultúrák 2014

ISBN 978–80–89001–62–0 Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 58. © Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet

2

A FENEKETLEN CSIZMA Módszertani kiadvány a bábcsoportoknak

Dunaszerdahely, 2014 3

4

Bevezető Harmadéves bábfőiskolásként, Dusza Istvánnak és Huszár Lászlónak meghívására kerültem életem egyik csodájához, a Duna Menti Tavaszhoz, egyben a bábos mozgalomhoz, amelyben akkor, 1996-1997-ben a kisudvarnoki Makki Márta, a pozsonyeperjesi Ágh Erzsébet, a felsővámosi Rebró Ágota, a nagyszarvai Csepi Zsuzsa, a lévai Alt Mónika és a párkányi Himmler Zsófia alkották a gerincét a mozgalomnak. Majd Dusza István állhatatos munkájának, szerkesztésének köszönhetően két egymást követő évben (1998-1999) megjelentek az első bábos módszertani kiadványok, a bábjátszás ábécéje, a népmese dramatizációk. Ekkor kezdett újból erőre kapni a bábozás, ahogy ezt az időt Dusza István jellemzi: „Általános vélemény alakult ki a 25. Duna Menti Tavaszon, hogy a bábjátszók nyolctagú közössége felülmúlta a színjátszókat. Nem véletlenül írtam közösséget, mert az a légkör, amely a bábcsoportok pedagógus-rendezőinek csapatát körülveszi, és kapcsolatukat kitölti, igazán barátságos és szolidáris. Letagadhatatlan a szemléleti és szakmai változás, amely ebben a kategóriában a fiatal szakemberek és tapasztaltabb budapesti társuk módszertani munkája nyomán jelentkezett. Színesebb, dramaturgiailag átgondoltabb, rendezésekben kiérleltebb és az előadásokat nézve bátrabb is lett a mezőny.“ Tagadhatatlan, hogy Szőke István, Himler Zsófia módszertani kiadványai befolyásolták a bábos csapatok műsorainak minőségét, ám az évi két alkalommal rendezett szakmai képzések szinte családdá kovácsolták a vezetőket. Ekkor jelennek meg a „ bábos család” fiatalabb tagjai, s ekkor erősödik meg a Tornalja környéki és a Királyhelmec környéki bábozás, és ekkor megy el örökre közülünk Dusza István. A folyamatos alkotómunka, a „nagycsaládosság” lehet a háttere annak, hogy a Duna Menti Tavasz országos döntőjén díjazott tizenegy bábjátékot, kettő iskolai előadást, és egy színjátékot tartalmazó módszertani kiadványt jelentet meg a bábosokkal folyamatosan együttélő „csemadokos- intézetes” csapat a Harkácsi Pimpó, a tornaljai Csillagvirág, a feledi Meseláda, a diószegi Diócska bábcsoportoktól, és a kassai Bóbita színjátszó csoporttól. A fél évtized (2005-2010) között a képzéseken, a fesztivál válogatóin, a személyes konzultációkon megedződött rendezők terméke ez a bábos csokor, amely a „duna menti tavaszos” mezőn nőtt és erősödött naggyá, lett közösségivé. 5

Reméljük az olvasó, legyen pedagógus, szülő, vagy csak szemlélője e világnak, örömmel olvassa, lapozza a kiadványt. Kecskés Marika

6

A feneketlen csizma GRIMM MESE FELDOLGOZÁSA

Előadta a Harkácsi Pimpó Bábcsoport 2005-ben. A mesével a Duna Menti Tavasz országos döntőján, Dunaszerdahelyen fődíjat nyertek. Vezetők: Dolinsky Irén,Vezérné Gonda Klára 7

8

Szereplők: Lucifer – főördög Kis ördög Halál Gazdag ember Munkások – 1, 2 Koldus Katona

Meseszínek: Pokol Gazdag ember udvara Temető Lucifer: Ördög: Lucifer: Ördög: Lucifer: Ördög: Lucifer: Ördög: Lucifer: Ördög: Lucifer: Ördög: Lucifer: Ördög:

Hé, te! Pokol lustája! Már megint csak a lábadat lógatod. Ki. Méghogy én? Nem is lógatom. Ízlik a parázs, a parazsacska? Ízlik, ízlik. Hát a munka, az nem ízlik? De főnök! A múltkor is hoztam egy rossz lelket. A múltkor? Talán egy fél éve. De főnök! Mit csináljak, ha az emberek telhetetlenek! Hát fizesd le őket! Van itt pénz elég! Rendben főnök! Csak még megeszem ezt a kis..... Semmi evés! Mars dolgozni! Ismered a közmondást: Aki nem dolgozik, ne is egyék! Tudja mit, főnök? Én inkább kiveszem a szabadságom! Szabadság! Hogy üssön beléd a mennykő! Mars dolgozni, te poklok szégyene! Ha az első hajnali kakasszóra nem hozol egy rossz lelket, visszamész az ördögiskolába! Ott majd megtanulod, mi az igazi pokol! Jaj, poklok tüze! Csak az iskolát ne! Hogy ott majd jól körberöhögjenek! Kicsúfoljanak! Kigúnyoljanak!. ... Jaj, merre is induljak. Erre, ...vagy arra ...

Halál:

Huhuhú..... 9

Ördög: Halál: Ördög: Halál: Ördög: Halál: Ördög: Halál: Ördög: Halál: Ördög: Halál: Ördög: Halál:

Ez a halál szele. Megnézem merre jár, hátha ma kaszálni fog. Huhuhú! Jó napot, halál koma! Dolgozgatsz, dolgozgatsz? Dolgozgatok, dolgozgatok... És lesz ma aratás? Ma nem, de nemsokára. Hol fogsz ma kaszálni? De kíváncsi vagy! Kíváncsi, kíváncsi... Hiszen ismered a főnököt. Azt a telhetetlen lélekzsákot? Azt, azt. No, figyelj csak! Látod azt a gazdag embert. Hol? Hol? Ott ni! (Bejön a gazdag) ... Ő lesz a következő!

Gazdag: Szedjétek a lábatokat! Világ lustái! (Kiabál a munkásokkal) (A kutya kergeti a macskát, majd hízelegni kezd a gazdának.) Te, macskák réme! Kutyák szégyene! A tolvajokkal legyél ilyen bátor! (Macskának) ... .Te meg lódulj egeret fogni! Különben utilaput kötök a talpadra! Munkások: Nagyságos uram! Befejeztük a munkát! Gazdag: Tessék, itt a béretek! Munkások: Tíz, húsz, harminc, negyven, ötven... Nagyságos uram, ez kevés! Gazdag: Kevés? Akkor itt a ráadás!... (Bottal üti őket) Munkások: Jaj, jaj, jaj ... Ördög: Ez igen, halál koma! Ez jó nagy gazember! Ő már az enyém lesz. Még fizetni sem kell érte. A főnök megdicsér! Elmehetek szabadságra és annyi parazsat ehetek, amennyit csak akarok! Én leszek a pokol hőse! Rohanok is, nemhogy valaki megelőz! Halál: Se köszönet, se hála! Ez a türelmetlen ifjúság! A kis bugyuta! Nem tudja, hogy enyém az elsőség? Ördög: Ördög:

(A gazdag ül, az ördög settenkedik, hol itt, hol ott kukucskál.) Él még? (A gazdag horkant.) Hurrá, megfulladt! ... (A gazdag horkol tovább) Vagy mégsem? (Berepül egy légy, rá a gazdagra.) 10

Ördög: Hess! Hess! Hess innen!... (Rácsap a gazdagra) Gazdag: Hát te ki vagy? Ördög: Ki lennék? Nem látod. Az ördög. Gazdag: Mit keresel itt az udvaromban? Ördög: Eljöttem a lelkedért, mert nemsokára meghalsz! Gazdag: Meghalok? Hisz nincs semmi bajom! Ördög: Én tudom, hogy meg fog ütni a guta! Gazdag. Tűnj innen, különben én ütlek agyon! Ördög: A halál az én jó komám, úgyis eljön érted! Úgyis visszajövök! Trallala, trallala! Enyém lesz a lelked! Gazdag: Még hogy meghalok!... Én... De hátha igazat mondott... Mit csináljak? ... Mit csináljak?. Koldus: Egy kis alamizsnát adjanak ... Egy kis alamizsnát... Gazdag: Megvan! ... Hé, te koldus! Gyere ide! Nesze, itt egy arany! Koldus: Köszönöm. Az isten áldja meg! Gazdag: Várj! Koldus: Hát ez meg mit akarhat? Gazdag: Itt egy zacskó arany. Mind a tied lehet. Koldus: Hát ez igencsak gyanús! Gazdag: Ti szegények igencsak becsületesek és bátrak vagytok. Ígérd meg, ha meghalok, egész éjen át őrizni fogod a síromat. Koldus: Csak nem beteg az uraság? Gazdag: Nem. De nem árt az óvatosság. Koldus: Hát... Rajtam segített. Megígérem. Gazdag: Akkor nesze! Koldus: Köszönöm, köszönöm... Kiabálás: Gazduram, gazduram! Tűz van! Ég az istálló! Jöjjön gyorsan! Ég a magtár! Gazdag: Jaj, jaj! (Bemegy a ház mögé.) Kiabálás: Jaj, gazduram! Mi van magával? Segítsetek, a gazda rosszul van! Jaj, Meghalt! Helyszín: TEMETŐ

Huhuhú!

Koldus:

Hű de rémséges hely! Itt csak a halottaknak jó. Vajon miért kell őrködnöm? Mitől félt az uraság? ... Pszt! Lépéseket hallok! Ne reszkessetek lábak!... Ki vagy? 11

Katona: Koldus: Katona: Koldus: Katona: Koldus: Katona: Koldus: Katona:

Háborút megjárt kiszolgált katona ... Jóember, maga meg mit csinál itt? Őrködöm. Mit őriz? Ezt a sírt. Miért? Megígértem. Nem fél? Hát ... félek. Úgy sincs más dolgom, segítek.

Ördög: Katona: Ördög: Katona: Ördög: Koldus: Ördög: Katona: Ördög: Katona: Koldus: Katona: Koldus: Ördög: Katona: Ördög: Koldus: Ördög: Katona: Ördög: Katona: Koldus: Ördög:

Félre, félre! Ne parancsolgass nekem, nem vagy a parancsnokom! Félre, ha mondom! Ami a sírban van, az az enyém! Nem oda, Buda! Te kis kormosképű! Nem viszel el innen semmit! Ez a lélek kell nekem!... És ha hozok nektek egy kis aranyat? Akkor elmentek? Nem! És ha sokat hozok? Hát ... ha megtöltöd a csizmámat arannyal, akkor el. Máris jövök. No, komám, áss gyorsan egy mély gödröt! Azalatt levágom a csizmám talpát. (Gödröt kapar.) Már elég mély ez a gödör. (Hozza a talpatlan csizmát.) A csizmát ide állítom a gödör fölé. Hahaha! Most már hozhatja a kis kormosképű az aranyat. Itt is vagyok! (Beszórja az aranyat.) Most pedig menjetek! Niné! Alig van a csizmában valami kis arany! No jó, akkor hozok még. (Elszalad.) Buta ördög, semmit sem vett észre! Ez már biztosan elég lesz! Hadd öntöm bele! Csak szórjad, komám, szórjad! (Belenéz a csizmába.) Tyűha! Ez nem lehet igaz! Borzasztó széles a bokád! Azt hiszed, nekem is lólábam van, mint neked! Csak hozz még aranyat, mert az üzletből nem lesz semmi! Egyet ugrok, kettőt lépek, és már itt is vagyok. 12

Koldus, katona: Még mindig nem vett észre semmit! Ördög: Itt is vagyok! Ez már biztosan elég lesz. … Menjetek! Katona: Még félig sincs! Ördög: Hadd látom! Tényleg. Koldus: Egyezség, az egyezség!

Kukurikú! Kukurikú! Kukurikú!

Ördög: Fogy az erőm, fogy a hatalmam! Ez a lélek se lesz az enyém! Jajajaj! Koldus, katona: Túljártunk az ördög eszén! Túljártunk az ördög eszén! Dal:

Két krajcárom volt nékem ...

A mesét marionettekkel játszottuk. Lucifer valójában egy nagy paraván ördögfejnek megformálva, melynek világított a szeme és a szája, ha beszélt. Lucifer jelképezte a poklot. A fej másik oldalán egy nagy fa volt. Amikor az ördögfejet összecsuktuk, megjelent a fa, amely, mint paraván szolgált tovább. A halál óriási botosbáb, melyet két gyerek mozgatott.

13

A Főördög

A Halál 14

A bábok 15

16

Erdei mesék

Előadta a Harkácsi Pimpó Bábcsoport 2006-ban. A mesével a Duna Menti Tavasz országos döntőjén, Dunaszerdahelyen nívódíjat nyertek. Vezetők: Dolinsky Irén,Vezérné Gonda Klára

17

18

Szereplők: Bükk – beszélő fa Hárs – beszélő fa Harkály Hernyók Nyúlanya 2 nyúlcsemete Róka Darázs Madarak Madárhangok,fütty, zümmögés. Ébred az erdő: madarak, lepkék, darazsak repülnek be. Bükk: Á-á-á! (ásit) Hárs: Jó reggelt, kedves bükk. (ásít, nyújtózkodik) Bükk: Ó, jó reggelt, szomszéd. Hogy szolgál az egészséged? Hárs: Hívattam a doktort, mert fáj a hátam. Bükk: Hol fáj? Hárs: Itt a jobb oldalamon. Bükk: Megmasszírozmám, de nem érem el. Hárs: Nemcsak fáj, hanem viszket is. (vakaródzik) Á-á-á, de jó! Hernyók: Hi-hi-hi! (kidugják a fejüket) Harkály: (be) - Jó reggelt, jó reggelt, jó reggelt! (köszönget, kukacok megijednek, elbújnak) Hogy szolgál a kedves egészséged, kedves hárs? Hárs: Jaaaj, fáj a hátam, doktor úr! Harkály: Akkor, ha megengeded, a jó doki bácsi megvizsgál, hiszen te sem vagy már fiatal. Hárs: Igazad van, nem árt az óvatosság. Harkály: (kopogtat itt, ott) - Nicsak! Mit látnak szemeim! (dob) - Betolakodók! (dob) Adok én nektek! (dob, a hernyók visitanak) Nesztek, nesztek, nesztek, nesztek! Hernyók: Segítség! Végünk van! Itt az ellenség! Tűnjünk el innen! Nyúlanyó: (előjön) - Mi ez a zaj? Az embert aludni sem hagyják! Hernyók: Úgy van! Úgy van! Nyúlanyó: Ez az irgalmatlan kopácsolás felébreszti a kis nebulóimat. 19

Hernyók: Úgy van! Úgy van! Harkály: De, kedves nyúlasszonyság! Már bocsásson meg! Nyúlanyó: Semmi kedves és semmi bocsánat! Harkály: De, de.... Hárs: Hagyd csak, kedves barátom, fő a jószomszédság! Harkály: Rendben van, akkor visszajövök estefelé. Nyúlanyó: Még hogy estefelé! Csak próbálja meg! Feljelentem csendháborításért! Hárs: Menj csak, barátom! Majd megbánja ő még ezt! Harkály: Én is azt hiszem! Viszlát! Nyúlanyó: Viszlát, semmikor! Még hogy megbánom.... Én... Csitt!.. Halljátok ezt a csendet?..Micsoda nyugalom! Jaj! Mit fecsérlem itt az időt. Mindjárt felébrednek a kis nebulók. Elkészítem nekik a finom répalét.. Hernyó I: (3 fütty) - Gyertek, szabad a pálya! Hernyó II: Dobom a kötelet! Kapd el! Hórukk! Hernyó I: Megvan. Jöhetsz. Hernyó II: Indulok! (átmászik) Átértem! Jöhet a következő! Hernyó III: Megyek! (átmászik) Átértem! Jöhet a következő! Hernyó IV: Megyek! (átmászik) - Átértem! Jöhet a következő! Kishernyó: Várjatok, megyek én is ! Hernyók: Csak óvatosan! Vigyázz! Kishernyó: Én félek! Hernyók: Ne félj! Csak bátran! Kishernyó: (mászik) - Jaj, szakad a kötél! Hernyók: Kapaszkodj! Kishernyó: Nem bírok! Leesek!!! (himbálódzik majd beesik a nyulak reggelijébe) (a hernyók rágják a fát, bokrot) Hernyók Jaj, szegény! Nyúlanyó: (hordja az edénybe a répákat) Egy répa......az egy répa...... Meg még egy répa....az két répa. Meg egy répa .... Jaj, de ostoba vagyok. Hiszen nekem csak két gyerekem van! Gyerekek! Ébresztő! Nyuszi I: Jó reggelt, Jó reggelt! (nyújtózkodik) Nyuszi II: Jó reggelt! - Jaj de éhes vagyok! (vakaródzik) Nyuszi I: Hát még én! Nyuszi II: Mi a reggeli? 20

Nyúlanyó: Nyuszi I: Nyúlanyó: Nyuszi II: Nyuszi I: Nyuszi II: Nyuszi I: Nyúlanyó: Bükk: Nyúlanyó: Nyuszik: Nyúlanyó: Nyuszik: Bükk: Nyúlanyó: Nyuszik: Harkály: Nyúlanyó: Harkály: Nyúlanyó: Harkály: Hernyók:

A kedvenc répalétek. Hol van? Ott a fa alatt! Én leszek az első! Én leszek! (3-szor) (enni akar de a kezébe akad a hernyó) Hát ez mi? (a másik piszkálja a hernyót) - Feje van. Szeme van. Hisz ez egy hernyó! (ledobja a hernyót) Fuj, hernyó! Fuj! (veri a hernyót) Jaj, hogy az a..... Hogy ki ne mondjam.....Az ördög vinne el benneteket! Nesztek, nesztek, nesztek! (veri a fa törzsét) Én tudom, ki segíthetne. Sajnos én is! Ezt a szégyent! Jaj, szegény! (sajnálják az anyjukat) Ezt a gyalázatot! Jaj, szegény! (sajnálják az anyjukat) Így jár, akinek a szája jár, nem az esze! Doktor úr! Doktor úr! Doktor úr! Itt is vagyok! Nem mentem messze, mert tudtam, hogy jól jön a segítség. Lásson munkához! Nesztek! Nesztek! Ott is! Ott is! Nesztek! Nesztek! (dob) No, húzzunk el minél hamarabb! (a harkály és a nyulak kikergetik az összes hernyót) Nyuszik: Úgy kell nekik! Ha-ha-ha! ( dob)

(fütty: bejönnek a madarak) II. mese Hárs: Bükk: Hárs: Bükk: Hárs: Bükk:

Jaj, de megkönnyebbültem! Milyen jó, hogy ilyen doktorunk van. De csitt! Mit hallok? Mit, mit..Hát a darazsak döngését. Itt laknak az odvamban.(darazsak fel,le) Á, dehogy. Odanézz! Ott jön a lusta róka. Vajon most miben sántikál? 21

Róka: Madár: Róka: Nyuszi: Róka: Nyuszi: Róka: Nyuszi: Róka: Nyuszi: Róka: Nyuszi: Róka: Nyuszi: Róka: Nyuszi: Róka: Nyuszi: Darázs: Róka: Nyuszi: Bükk: Hárs:

Jaj! Jaj!( lassan jön be, minden lépésnél jajgat.) Hű, de meleg van! (leül) (be) Milyen jó a madaraknak! Szárnyuk van. Nem kell gyalog járniuk. Én meg csak koptatom a lábam! Hajaj! Muszáj lepihennem. Itt az árnyékban jó lesz.(lefekszik, majd morgást hall, feltápászkodik) Mi ez a morgás?(jobb-bal) Csak nem medve jár erre? ( előbbre jön) Még az hiányozna! Akkor aztán szaladhatnék! ( újra morgás – néz jobbra - balra) Hiszen ez az én gyomrom! (morgás, előbbre jön, simogatja a hasát) Én meg éhes vagyok! De jó volna egy kis nyúlpecsenye! (1 dob) Vagy egy nagy adag nyúlpaprikás! ( 2 dob ) Vagy inkább egy óriási adag ropogós nyuszihusika! (3 dob) La-la-la (kintről hallatszik) Ott jön a nyuszihusika!!! (elbújik) Nyuszi ül a fűben..(énekel) (oson utána, majd ellöki) Megvagy! Ha-ha-ha! Te vagy az, te ..... lusta róka?! (feltápászkodik) Mi van, nyuszi koma, rosszul látsz? Hidd el, róka koma, rosszul járnál velem! Én olyan fürge vagyok, hogyha napnyugtáig kergetnél, akkor sem érnél utol. (körülfutja a rókát) Hát....van benne valami igazság.. De tudod mit? Adok egy tanácsot. Mit, mit? Adjál, adjál. Tátsd ki jó nagyra a szádat, és várd meg, míg a sült galamb belerepül. Hi-hi-hi! Ez ám a jó ötlet! Megyek is! Én meg megvárom, meddig bírja.Hi-hi-hi. Á-á-á! Így jó lesz? Nagyon jó. Bzzzzzzz. (be, rárepül a nyuszi fülére,de az elkergeti, majd a róka szájába) (megijed, ordítva futkározik, a darázs kergeti,kirohan) Ni csak, a lusta róka! Milyen friss lett egyszeriben! (dob) Ha-ha-ha! A lusta róka megérdemelte! Úgy kell neki, megérdemelte! (dob, fütty, bejönnek a madarak) 22

23

24

25

26

A szorgalmas és a lusta lány MAGYAR NÉPMESE

Előadta a Harkácsi Pimpó Bábcsoport 2007-ben. A mesével a DMT-n Nívódíjat nyertek. Vezetők: Dolinsky Irén, Vezérné Gonda Klára

27

28

Szereplők: Gazdag asszony Szegény ember Lusta leány Szegény leány Három tündér Beszélő kút Beszélő almafa Beszélő kemence Kakas (A gazdag és a szegény lány növekedését 3-3 bábbal oldottuk meg. Minden mondókánál egy kicsit nagyobb báb jelenik meg, a harmadiknál már a felnőtt lányok.) Dal: (Erre a dalra nyitunk ki egy nagy tulipánt, ami az egész mese alatt a paravánt díszíti, a dal utolsó sorára megjelenik a 2 legkisebb lány.)

Hej, tulipán, tulipán, teljes szegfű, szarkaláb, Tele szívem zsályával, a szerelem lángjával. Hej, tulipán, tulipán, elment az én jó anyám, Árva szívem szomorú, nem jut néki csak a bú.

(Legkisebb lányok játszanak:) Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaim megfagynak. Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt két kis árva majd megfagy. Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs. (3x) (Eltűnik a 2 legkisebb lány.) (A következő dal alatt kerül össze a szegény ember a gazdag özveggyel. Megjelenik a 2 középső méretű lány, ők vezetik be az apát és az anyát.) Kis kece lányom, fehérbe vagyon, fehér a rózsa, kezébe vagyon. Mondom, mondom, fordulj ide, mátkám asszony. Mondom, mondom, fordulj ide, mátkám asszony. Citrusi menta, kajtai rózsa, elmennék táncba, ha szép lány volna. Mondom, mondom, fordulj ide, mátkám asszony. Mondom, mondom, fordulj ide, mátkám asszony. Eltűnik a 2 lány és az apa, megjelenik a 2 legnagyobb méretű lány. 29

Szebb a páva, mint a pulyka, mert a páva aranyos, a pulyka meg maszatos. (2x) Mostoha: Kakas: Mostoha: Leány: Almafa: Leány: Almafa: Leány: Almafa: Leány: Kemence: Leány: Kemence: Leány: Kemence: Leány: Kút: Leány: Kút: Leány: Kút:

Ebből elég! Menj szolgálni! Kukurikú, galangú! Elment az én nénikém, el a szegény árva! Kukurikú! Kukurikú! Hallgass, te ostoba hírharang! Különben kitekerem a nyakad! Búzavirág koszorú, ma senki se szomorú. Búzavirág koszorú, én se vagyok szomorú. Hová mész te, leányocska? Hosszú útra, szolgálatba. Gyere ide leányocska, tisztíts le a száraz ágaktól. Szívesen letisztítalak. Köszönöm, jótettedért jót kaphatsz. Búzavirág koszorú, ma senki se szomorú. Búzavirág koszorú, én se vagyok szomorú. Hová mész te, leányocska? Hosszú útra, szolgálatba. Gyere ide leányocska, gyúrjál földet, sikálj meg engem! Szívesen megteszem. Köszönöm, jótettedért jót kaphatsz. Búzavirág koszorú, ma senki se szomorú. Búzavirág koszorú, én se vagyok szomorú. Hová mész te, leányocska? Hosszú útra, szolgálatba. Gyere ide leányocska, merítsd ki az állott vizem! Szívesen megteszem. Köszönöm, jótettedért jót kaphatsz.

Cifra palota, zöld az ablaka,gyere ki te tubarózsa, vár a viola. Vár, tündérek: Milyen útban vagy te leányocska? Leány: Megyek szolgálatba. Tündér: Maradj itt minálunk! Itt van ez a három szoba. Kettőt seperj ki, de a harmadikba be ne menj! Egy év szolgálat után elnyered jutalmad. (A tündérek megfordulnak.) (A lány jár szobáról szobára.) Dal:

Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az arany kapu, csak bújjatok rajta. 30

Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat, hadd kerüljem váradat, váradat, szita, szita péntek, szerelem csütörtök, dobszerda. Leány: Vége az esztendőnek. most már haza akarok menni, hogy megmutassam apámnak, anyámnak, hogy mit szolgáltam. Tündérek: Meghallgattál szépen, meg is kapod, ami jár neked. Menj be a harmadik szobába, hengergőzz meg az aranypénzben, ami rád ragad, az a tied. (A tündér megfordul. A lány bemegy, kijön arannyal megszórva.) Leány: Köszönöm, tündérek. (Indul hazafelé.) Leány: Búzavirág koszorú, ma senki se szomorú. Leány: Jó napot, kutacska! A hosszú úton megszomjaztam. Adsz-e a vizedből? Kút: Igyál, csak igyál. A jótettedért visszajár. Leány: Köszönöm, kutacska! Leány: Szép napot, kemence! A hosszú úton megéheztem. Adsz-e a kenyeredből? Kemence: Gyere csak! Ami kell, vegyél! A jótettedért visszajár. Leány: Köszönöm, kemence! Leány: Szép napot, almafácska! Almafa: Ó, leányocska, már sok ideje várlak! Megérett az alma, egyél! A jótettedért visszajár. Leány: Köszönöm, almafácska! Kakas: Kukurikú, galangú! Megjött az én nénikém aranyba futtatva! Mostoha: Nem igaz! Kakas: De igaz! Mostoha: Nem igaz!Leány: Megjöttem, kedves mostohám. Mostoha: Látom elég sokat kaptál! Most elmegy az édes lányom, az sokkal többet hoz, mint amit te hoztál. Kakas: Kukurikú, galangú! Elment az én nénikém, el a világ lustája! Kukurikú! Kukurikú! Mostoha: Hallgass, te ostoba! Lusta leány: Elindultam szolgálatba, arany lesz majd a hajamba, a ruhámon ezüst fénye, én leszek a világ szépe. Almafa Hová mész te, leányocska? Lusta leány: Megyek szolgálatba. Almafa: Gyere ide leányocska, tisztíts le a száraz ágaktól. 31

Lusta leány: Kemence: Lusta leány: Kemence: Lusta leány: Kút: Lusta leány: Kút: Lusta leány:

Meglásd, jótettedért jót kaphatsz. Én a csecse-becse lábacskáim, vacsa-bacsa kezecskéim nem csipkézem meg, akármi is lesz! Hová mész te, leányocska? Megyek szolgálatba. Gyere ide leányocska, gyúrjál földet, sikálj meg engem! Meglásd, jótettedért jót kaphatsz! Én a csecse-becse lábacskáim, vacsa-bacsa kezecskéim nem mártom sárba! Hová mész te, leányocska? Megyek szolgálatba. Gyere ide leányocska, merítsd ki az állott vizem! Meglásd, jótettedért jót kaphatsz! Én a csecse-becse lábacskáim, vacsa-bacsa kezecskéim nem piszkítom be, akármi is lesz.

Dal:

Cifra palota….

Vár, tündérek: Milyen útban vagy te leányocska? Lusta leány: Megyek szolgálatba. Tündér: Maradj itt minálunk! Itt van ez a három szoba. Kettőt seperj ki, de a harmadikba be ne menj! Egy év szolgálat után elnyered jutalmad. (A tündérek megfordulnak.) Dal:

Bújj, bújj zöld ág… (A lány jár szobáról szobára, bemegy a tiltott szobába is. Kijön megtépve.)

Lusta leány: Letelt az év szolgálatom, nem lett arany a hajamon, a ruhámon ezüst fénye, én lettem a világ réme. Lusta leány: Kút: Lusta leány: Kemence: Lusta leány: Almafa: Kakas:

Megszomjaztam. Adjál inni! Menj innen! Sajnáltad a kezeidet, lábaidat, semmit sem kapsz!.(A vödör felhúzódik, a lány ugrál.) Éhes vagyok. Adjál enni! Menj innen! Sajnáltad a kezeidet, lábaidat, semmit sem kapsz!.(Láng) Éhes vagyok, szomjas vagyok! Adjál egy almát! Menj innen! Sajnáltad a kezeidet, lábaidat, semmit sem kapsz!.(Eltűnik az alma) Kukurikú, galangú! Megjött az én nénikém vérrel futtatva! 32

Mostoha: Mostoha: Apa: Mostoha:

(Mindenki kiszalad. ) Nem igaz! Arannyal jő futtatva!(Háromszor) Jaj, édes lányom, mi történt veled? Látod, az én lányom jobban szolgált, mint a tied. Mégis őt bántod! Ezután a tied is megtanul dolgozni! Az én lányom sosem fog dolgozni! Gyere, lányom! Inkább elmegyünk!

Mondóka:

Elment a két rosszaság, a nyomukba ördög jár. (2x )

Dal: (Az utolsó dalra becsukódik a paravánt díszítő tulipán.)

Ásom, vájom az udvarnak az alját, az alját, Holnap viszik a nagylányát, a legszebbik lányát, Gyöngyöt, gyöngyöt asszonyának, gyöngykoszorút a lányának, Vesszőt a hátára, hogy senki se lássa.

A mesét síkbábokkal játszottuk, melyeknek csak a kezük volt mozgatható. A bábok mindkét oldala meg volt festve, így jobbra és balra is tudtak mozogni. A tündérek nagy síkbábok, melyeket ha megfordítottunk, a szobává változtak. A háttér egy forgatható kör alakú paraván, ezen van az almafa, a kemence és a kút. A mondókára lassan fordítottuk a kört, mialatt a lány egy helyben járt. A visszaútnál a kört visszafelé forgattuk.

33

34

35

36

A három kismalac MAGYAR NÉPMESE

Előadta a Tornaljai Csillagvirág Bábcsoport 2008-ban. A mesével a Duna Menti Tavasz országos döntőjén, Dunaszerdahelyen nívódíjat nyertek. Vezetője: Vezér Zsófia

37

38

Szereplők: Anyamalac (Anya) Malac 1 Malac 2 Malac 3 Farkas Malac 1: Hétfőn hempereg, Malac 2: Kedden kecmereg. Malac 3: Szerdán szendereg. Anya: Csütörtökön csak csücsül. Pénteken párnára dűl. Mindenki: Szombaton szundít szorgosan. Vasárnap horkol hangosan. (A nagy fészkelődésben kilökik egymást az alomból) Malac 1: Nooo! Malac 3: Jaaj! Hang: Kukuríkú! Anya: Hol vagyok? Hol van a vackunk? Malac 1: Jaj, oldalam! Malac 2: Nekem a nyakam fáj! Malac 3: Nekem a hátam! Anya: Nagyok vagytok már malackáim! Kinőttétek a családi vackot! Építsetek magatoknak saját házat! Malac 1, 2: Isten veled, édesanyám! Malac 3: Ég áldjon! Anya: Járjatok szerencsével! Malac 1, 2, 3: Egy kis malac, röf, röf, röf Trombitálgat, töf, töf, töf, Trombitája, vig ormánya, Földet túrja, töf, töf, töf. Malac 1: Ni csak, mi ez? Malac 2: Hol, hol? Malac 1: Ott ni! Malac 3: Egy rakás széna. Malac 1: Én itt maradok, ebből építek házat! Malac 2, 3: Segítünk. Malac 1, 2, 3: Egy szál széna, két szál széna, kész a ház! 39

Malac 1: Malac 2: Malac 2, 3: Farkas: Malac 1: Farkas: Malac 1: Farkas: Malac 1: Farkas: Malac 2, 3: Malac 2: Malac 3: Malac 2: Malac 3: Malac 2: Malac 3: Malac 2, 3: Malac 2: Malac 3: Malac 1: Malac 3: Farkas: Malac 1, 2: Farkas: Malac 2: Farkas: Malac 1, 2: Farkas: Malac 3:

Köszönöm a segítséget! Szervusz testvér! Megyünk, mi is, építünk házacskát. Egy kis malac, röf, röf, röf Trombitálgat, töf, töf, töf. Hű, de éhes vagyok, vaúúúúú! Ma még semmit nem ettem! Malacszagot érzek! Ki kopog, mi kopog? Engedj be malacka, mert ha nem, elfújom a házadat! Fújd el, ha tudod! Gyerekek, segítsetek! Háromig számolok, utána fújjatok erősen! Egy, kettő, három! Fúúúú! Uiiiiii, uiiiii! Segítséééég! Várjál, malacka! Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs! Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs! Ni csak, mi az? Hol, hol? Itt, ni! Egy rakás deszka! Én itt maradok, ebből építek házacskát! Segítek! Egy szál deszka, két szál deszka. Kész a ház! Köszönöm a segítséged! Egy kis malac, röf, röf, röf Trombitálgat, töf, töf, töf. Testvérkém! Testvérkém, engedj be! Üldöz a farkas! Gyere! De gyötör az éhség, már két napja nem ettem! Ki kopog, mi kopog? Engedjetek be, malackák! Mert ha nem, elfújom a házatok! Fújd el, ha tudod! Gyerekek, segítsetek! Egy, kettő, három! Fúúúúú! Uiiiii, uiiiiii! Várjatok malackák! Ui, ui, röf-röf-röf. Hopp egy bucka, csussz egy gödör. Hopp egy bucka, csussz egy gödör. Nicsak, egy rakás tégla. Én ebből építek házat. Egy tégla, két tégla, sok tégla, kész a ház! 40

Malac 1, 2: Testvérkénk, testvérkénk, engedj be! Üldöz a farkas! Malac 3: Gyertek gyorsan! Farkas: Már három napja nem ettem! Vaúúúúú! Malachúsra vágyom! Malac 1, 2, 3: Ki kopog, mi kopog? Farkas: Engedjetek be malackák! Ha nem, elfújom a házatokat! Malac 1, 2, 3: Fújd el, ha tudod! Farkas: Gyerekek, segítsetek! 1,2,3! Fúúúú! Semmi. Fújjatok erősebben! Fúúúú! (Nekiszalad a háznak, elesik) Jaaaj! Farkas: Várjatok, csak! Majd én túljárok az eszeteken! Malac 3: Mi ez a zörgés? Malac 1, 2: Nézzük meg! Ott a farkas a háztetőn! Hamar forralj vizet! Malac 3: Már forr! Farkas: Hóó-rukk, hóó-rukk! Jajajajaj! Segítség, segítség! (A farkas beugrik a kéményen, egyenesen a forró vízbe.) Malac 1, 2, 3 Éljen! Legyőztük a farkast!

Most jöttünk az erdőből A zöld erdő-mezőről Addig szökdécseltünk, Míg idáig értünk. (2x)

41

42

Árgyélus királyfi és Tündérszép Ilona

Előadta a Harkácsi Pimpó Bábcsoport 2008-ban. A DMT-n Nívódíjat kaptak. Vezetők: Dolinsky Irén, Vezérné Gonda Klára

43

44

Szereplők: Árgyélus Tündérszép Ilona Király Királyfi 1 Királyfi 2 Boszorka Szolga Vénbanya Ördög I Ördög II Ördög III Nap Szél Hold Egérke Szolga: Király: Szolga: Király: Királyfiak: Király: 1. királyfi: Király: 1. királyfi:

Király uram! Megérett a bűvös alma! Valóban! Egy, kettő, három! Három alma. Király uram, ez csodás! De mi lesz, ha valaki megint ellopja! Igazad van, a fiaim majd megőrzik. Fiaim! (hármat tapsol) Hívattál édesapám! Fiaim, három éjjen át őrizni kell az aranyalmát. Én vagyok a legidősebb, én őrködöm elsőnek. Jól van fiam, de vigyázz, el ne aludj ! Ha megéheznél, itt van egy kis lemózsia. Köszönöm édesapám !

Elmennek, a királyfi őrködik, jön egy kis egér. 1. királyfi: Egérke: 1. királyfi: Egérke: 1. királyfi: Egérke:

Egy, kettő, három. Cin, cin, cin. Nini, egy egér! Cin,cin, cin! Éhes vagyok, adj egy falatkát! Még mit nem! Tűnj innen! Ne zavarj! Cin, cin, cin! Pedig megháláltam volna.

Fuvallat, csilingelés, füst, a királyfi elalszik, száll a holló, ellopja az egyik almát. 45

Király: 1. királyfi: Király: 1.királyfi: 2. királyfi: Király: 2. királyfi:

Jajj, jajj! Ez nem igaz! (ásítva) Jó reggelt édesapám! Ellopták az egyik almát. Jajajajj! Ne búsuljon édesapám. Én majd megőrzöm az almákat! Jól van édes fiam. Ha megéheznél, itt egy kis elemózsia. Sose féljen édesapán, megőrzöm az almát!

2. királyfi: Egérke: 2. királyfi: Egérke: 2. királyfi: Egérke:

Egy, kettő. Cin, cin, cin. Nini, egy egér! Cin,cin, cin! Éhes vagyok, adj egy falatkát! Még mit nem! Tűnj innen! Ne zavarj! Cin, cin, cin! Pedig megháláltam volna.

Király: 2. királyfi: Király: 2. királyfi: Árgyélus: 1. királyfi: 2. királyfi: Árgyélus: Király: Árgyélus:

Jajj, jajj! Ez nem igaz! (ásítva) Jó reggelt édesapám ! Ellopták a másik almát is! Jaj, én szerencsétlen! Sose búsuljon édesapám, én majd megőrzöm az almát. Csak úgy ne járj, mint mi. Észre sem veszed, és elalszol. Ne féltsetek ti engemet! Majd vigyázok. Itt egy kis elemózsia. Édes fiam, kérlek, fogd el a tolvajt! Meglesz, édesapám!

Egérke: Árgyélus: Egérke: Árgyélus: Egérke:

Cin, cin, cin. Nini, egy kisegér! Cin,cin, éhes vagyok, adj egy falatkát! Szívesen adok, én úgysem vagyok éhes. Tessék egérke,egyél csak. Köszönöm királyfi! Jótett helyébe jót várj! Cin,cin, cin!

Fuvallat, csilingelés, füst, Árgyélus elalszik, szalad a kis egér, ébresztgeti. Közben megérkezik a holló, szálldos. Egérke: Árgyélus: Egérke: Árgyélus:

Árgyélus, ébredj! Mi van? Mi történt? Ébredj! Lopják az almát! No várj csak te tolvaj! Most elkaplak! (elkapja a hollót, átváltozik leánnyá) Hát te ki vagy, te szép leányzó? 46

Tündér Ilona: Tündérszép Ilona a nevem. Árgyélus: Hogy kerülsz te ide? Tündér Ilona: Egy gonosz boszorkány tart fogva. Neki kellett az aranyalmát ellopni. Árgyélus : Maradj itt nálam. Tünd.Ilona: Nem maradhatok. De megigérem, hogy minden este eljövök. (visszaváltozik hollóvá) Király: Árgyélus: Király: Árgyélus: Király:

Nem hiszek a szememnek! Itt az aranyalma. És hol a tolvaj? Elkergettem. Olyan boldog vagyok, édes fiam! Kívánhatsz, amit akarsz! Nem kívánok én egyebet, csak őrizhessem továbbra is a fát. Ha ez a kívánságod, őrizd csak tovább.

Jön a Vénbanya. Vénbanya: Király: Vénbanya: Király: Vénbanya:

Hű, szép! (Nézi az almákat) Hé, te! Mit óhajtasz, király uram? Te mindig szemmel tartottad Árgyélust. Lesd meg az éjszaka! Meglesz, király uram! Jaj, jön Árgyélus!

Bejön Árgyélus, berepül a holló, átváltozik Tündér Ilonává. Árgyélus: Tünd.Ilona:

Eljöttél, kedvesem? Igen, ahogy ígértem.

Dal, tánc: Tavaszi szél...A dal végén elalszanak. Banya: Gyerekek:

Nicsak, nicsak! Ezt elmondom a királynak. De mi lesz, ha nem hiszi el? Levágom az egyik arany fürtjét. Nyissz, nyassz!

Tündér Ilona: Jaj kedvesem. Árgyélus: Mi az, mi történt? Tünd.Ilona: Ellopták az arany hajfürtömet. Többé nem láthatjuk egymást. Árgyélus: Megkereslek és kiszabadítalak! Tündér Ilona: Ha háromszor megcsókolsz, megszabadítasz az átoktól. (Átváltozik hollóvá, elrepül) Árgyélus: Ne félj, kedvesem! Kiszabadítalak! 47

Árgyélus mendegél. Megjelenik a Nap. Árgyélus: Nap: Árgyélus: Nap:

Kedves Nap, te az egész világot bejárod, nem tudod, hol lelem Tündérszép Ilonát? Nem tudok neked segíteni, de kérdezd meg a Hold bátyámat. Köszönöm, kedves Nap. Szívesen, járj szerencsével!

Árgyélus mendegél. Megjelenik a Hold. Árgyélus: Hold: Árgyélus: Holdl:

Kedves Hold, te az egész világot bejárod, nem tudod, hol lelem Tündérszép Ilonát? Nem tudok neked segíteni, de kérdezd meg a Szelet. Köszönöm, kedves Hold. Szívesen, járj szerencsével!

Árgyélus mendegél. Megjelenik a Szél. Árgyélus: Kedves Szél, te a világ minden zeg-zugába eljutsz, nem tudod, hol lelem Tündérszép Ilonát? Szél: A sánta farkastól hallottam, hogy száz évnyire innen, a Fekete-tengeren túl, egy vén banya várában él Tündérszép Ilona. Árgyélus: Köszönöm, kedves Szél. Máris indulok. Szél: Szívesen segítettem, járj szerencsével! Árgyélus mendegél. Három ördög vitatkozik. Ördög I.: Ördög II.: Ördög III.: Ördög I.: Ördög II.: Ördög III.: Árgyélus: Ördög I.: Árgyélus: Mind: Ördög I.: Ördög II.: Ördög III.:

Ez az enyém! Nem a tied. Az enyém! Nem igaz, az enyém! Az enyém, mert én vagyok a legidősebb! Az enyém, mert én vagyok a legokosabb! Az enyém, mert én vagyok a legügyesebb! Hát ti min vitatkoztok? Az atyánk meghalt, és ránk hagyta ezt a köpönyeget, bocskort és ostort. Na és? Hol itt a baj? Hogy csak együtt van varázserejük! Aki magára veszi a köpönyeget... A lábára húzza a bocskort... Egyet csattant az ostorával és azt mondja... 48

Mind: Ördög I.: Árgyélus: Mind: Árgyélus: Mind: Árgyélus: Sötét vár.

Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok! Ott van azonnal. Ha csak ez a baj, én majd elosztom köztetek. Látjátok azt a hegyet? Ühümm, ühümm. Aki először ér a tetejére, azé lesz az örökség. Rendben. Egy...kettő...három! (elfutnak) Kipróbálom a köpönyeget, a bocskort és az ostort. Hipp-hopp, ott legyek Tündérszép Ilonánál!

Boszorka: Árgyélus: Boszorka: Árgyélus: Boszorka:

Hát itt vagy, Árgyélus! Tudom, mi járatban vagy. Hol van Tündérszép Ilona? Minden éjfélkor eljön ide. De vigyázz, el ne aludj, mert akkor örökre elveszíted! Ennél mi se könnyebb.Van még időm, lepihenek. Te csak azt gondolod. Varázssípom, altasd el Árgyélust! (belefúj a sípba, Árgyélus elalszik)

Megjelenik Tündérszép Ilona. Tünd.Ilona: Ébredj, Árgyélus, ébredj! Kakas: Kukuríkú! (Tünd.Ilona eltűnik) Árgyélus: Megvirradt, én pedig elaludtam. Boszorka: Nagyon fáradt voltál, biztosan azért. Árgyélus: Ma biztosan nem alszom el. Boszorka: Dehogynem. (belefúj a sípba) Varázssípom, altasd el Árgyélust! Tünd.Ilona: Ébredj, Árgyélus, ébredj! Kakas: Kukuríkú! (Tündér Ilona eltűnik) Árgyélus: Megvirradt, megint elaludtam. Boszorka: Biztosan ez a vár teszi. Én is fáradt vagyok, lepihenek egy kicsit. Árgyélus: Mi ez a síp? (a boszorka ébredezik) Belefújok. Boszorka: (elalszik) Árgyélus: Hisz ez varázssíp! Boszorka: Á-á-á! (a boszorka ébredezik) (fütty, a boszorka visszaalszik) 49

Árgyélus:

Hát ezért aludtam el.

Tünd.Ilona: Árgyélus:

Jaj, kedvesem, végre megtaláltalak! Gyere ide, hadd törjem meg a varázst! (háromszor megcsókolja)

Dal: Az árgyélus kismadár...

50

51

52

Tündérek és manók

Előadta a Harkácsi Pimpó Bábcsoport. A mesével 2009-ben a Duna Menti Tavaszon fődíjat nyertek. Vezetők: Dolinsky Irén, Vezér Zsófia, Vezérné Gonda Klára

53

54

Szereplők: 4 manó = Manó 1, Manó 2, Manó 3, Manó 4 3 tündér = Tündér 1, Tündér 2, Tündér 3. 3 lápi tündér Főtündér, azaz erdők-mezők tündére Manók: Manó 1: Manó 2: Manó 3: Manó 4: Manó 1: Manók: Manó 1: Manó 2: Manó 3 Manó 4: Manó 2: Manó 1: Manók: Manó 1: Tündér: Manó 4: Tündér: Tündér 2: Tündér 3: Tündér 3: Tündér: Tündér 1: Tündér 3: Tündér 1: Tündér 2: Tündér 3:

Hú. Ej. Ó. Micsoda unalmas nap! Hát ez bizony unalmas! Csinálni kellene valamit! Csinálni, csinálni. De mit? Nézzetek csak jól körül! Látjátok? Mit kellene látnunk? Ezt a rendet. Ezt a tisztaságot! Pfuj! Mert azok a tündérkék olyan szorgosak! Mániájuk a rend, a tisztaság. A ruhájuk is mindig tiszta. A hajuk csodás! Tudjátok mit? Mit? Mit? Mit? Fröcsköljük le a ruhájukat sárral. A hajukat kócoljuk össze. Hadd legyen nekik is egyszer ilyen szép manó formájuk. Lálala-la-la! Igaz a mondás: Ha farkast emlegetsz, az megjelenik. Gyorsan bújjunk el! Lálala-la-la. Fogjatok meg, ha tudtok! Hihihi! Hahaha! Megvagy! Ne haragudjatok, nincs időm a játszadozásra. Gyógyfüvet kell szednem. Egy kis kakukkfű. Egy kis zsálya… Sokat kell még gyűjtened, mert szívesen segítünk. Nem, már kész is vagyok. Nővérkéim, de gyönyörű a világ! Még szebb lenne, ha azok a fránya manók egyszer kitakarítanák a bozótosukat. Hát azt várhatod! De legalább mi végezzük el a munkánkat. Díszítsük fel a mezőt virágokkal! 55

Tündér : Tündér 1: Tündér 2-3: Tündér: Tündér 3: Tündér 2: Manó 1: Manók: Manó 1: Manók: Manó 1: Manók: Manó 1: Manó 2: Manó 4: Manó 1: Manók: Manók: Manó 1: Manók: Manó 4: Manók: Tündér: Tündér 2: Tündér 3: Tündér 2: Tündér 1: Tündér: Tündér 1: Tündér 2: Tündér 3: Tündér1:

Megmosdott a kis pipacs, harmat csillog rajta, Piros szirma pirosabb, mint a lányok ajka. A fákról se feledkezzünk meg! A fákról se, a fákról se! Megmosdott a vadalma, harmat csillog rajta, Fehér szirma fehérebb, mint a lányok arca. Gyönyörű! Csodaszép! Hihihi! Hihihi! Hallottátok? Mit? Mit? Azok a fránya manók! Azok a fránya manók. Meg, hogy takarítás! Meg, hogy takarítás! Ez bosszút kíván! Na végre, lesz egy kis munkánk! De mi legyen a bosszú? Virágok…virágok…Fessük át őket! Fessük, fessük! Áspis, kerekes, útifüves leveles, Bíbola, bíbola, pacs, pacs, pacs. A fákról se feledkezzetek meg! A fákról se, a fákról se! Áspis, kerekes, útifüves leveles, Bíbola, bíbola, pacs, pacs, pacs. Ez aztán manós! Valóban manós! Hahaha…Hohohohó…Hahaha….. Hehehehe…. Lálala-la-la…. Ez szörnyű! Ez borzasztó! KI csinálta ezt? Én tudom, ki tette. Azok a fránya manók. De túljárok az eszükön. Gyertek csak! Készítsünk álomitalt! Jó ötlet! Egy kis lapulevél… Egy kis bojtorján… Egy kis macskagyökér… Elég is lesz! 56

Tündér: Tündér 1: Tündér : Tündér 1: Tündér: Tündér 1: Tündér : Tündér 1: Tündér 2: Tündér 3: Manó 1: Manó 2: Manó 3: Manó 4: Manó 1: Manó : Manó 1: Manó : Manó 1: Manó : Manó 1: Manó 3: Manó 4: Manó 2: Manó 1: Manó 2: Manó 3-4: Manó 2: Manó 1: Manó : Manó 1: Tündér: Tündér 1: Tündér 2: Tündér 3:

Lapulevél, bojtorján, álomitallá váljál! Lapulevél, bojtorján, álomitallá váljál! Lapulevél, bojtorján, álomitallá váljál! Aki ezt a varázsitalt megissza, az lesz a legügyesebb… Az lesz a legügyesebb… Az lesz a legokosabb…. Az lesz a legokosabb…. Az lesz a legerősebb… Az lesz a legerősebb az egész világon! Hová dugjam? Ide! Itt jó lesz! Gyertek testvérkéim! Hihihi….Hihihi…. Hallottátok! Aki a varázsitalt megissza, az lesz a legügyesebb…. Az lesz a legügyesebb! Az lesz a legügyesebb! Az lesz a legügyesebb! Az lesz a legokosabb! Az lesz a legokosabb! Az lesz a legerősebb! Az lesz a legerősebb! Az egész világon. Az egész világon. Keressük meg! Itt nincs! Itt sincs! Megvan! No, én kipróbálom! Én nem! Én sem! Én sem! Én inkább hazamegyek! Na, nézzük, mi történik? Glugy-glugy-glugy. Ej, de szédülök!... De fáj a fejem!...Hú de álmos vagyok…. Hrrr….. Pszt….pszt… Álljunk bosszút a virágokért és a fákért! Növesszünk neki hosszú fület! Vagy jó hosszú farkat! 57

Tündér 1: Tündér 3: Manó 2: Manó: Manó 3: Manó 4: Manó 1: Manó 2: Manó 3: Manó 4: Manó 1: Manó 3: Manó 2: Manó 4: Manó 1: Tündér 1: Tündér 1: Manó 1: Tündér 1: Manó 1: Manó 2: Manó 1: Manó 3: Manó 4: Tündér 2: Tündér 3: Tündér 2:

Tudom, hogy mi neki az igazi büntetés! Varázsoljuk tisztára, hogy rá se lehessen ismerni… Ez az. Ez lesz ám a neki való büntetés! Megmosdott a kismanó, harmat csillog rajta, Tiszta lett a ruhája, mint a nap sugara. Hihihi…Hihihi…. Hé, álomszuszék. Ébredj! Ej, csak nem leánykérőbe mész, barátocskám? Csak nem megtetszett valamelyik kis tündér? Mit halandzsáltok itt össze? Nézz magadra! Micsoda fess legény! A napra lehet nézni, de rá nem! Jujujúj….Ez a tündér! Nem is tündér…. Boszorka!.... De várj csak….ezt megkeserülöd! Gyere már! Most magaddal törődj! Mindjárt rendbe teszünk. Tudok egy jó kis pocsolyát. Én meg rendbe teszem a frizurád. Tudok egy sűrű bozótost. Jól van, megyek már. Vajon mi lett a manóval? Ej, erre nincs időm… A füvesasszony megkért, hogy gyűjtsek neki gyógynövényeket a köhögés csillapítására. Kakukkfű! Ez nagyon jó lesz. Még egy kis útifű… hol lehet? Valahol itt kell lennie…. Köhögés ellen? Adok én neked tüsszögésre! Elrontottad a híremet, most én rontom el a tiédet. Meg is van! Odaadom a füvesasszonynak, hadd gyógyítsa meg az embereket. Ha-ha-hapci..hapci…háápcihi… Gyertek! Ezt hallanotok kell! Ha-ha-hapci..hapci…háápcihi… Ezt te csináltad? Ha-ha-hapci..hapci…háápcihi… Én hát! Na mit szóltok hozzá? Nem rossz, barátom, nem rossz! Tüsszög az egész világ! Mit tettél? Szégyelld magadat, manó! Miattad tüsszög az egész világ! 58

Tündér 1: Mi lesz velem? Manók: Úgy kellett, úgy kellett, káposztába hús kellett! Tündérek, Manók: A királynő! Itt a királynő! Fusson, ki merre lát! Főtündér: Tündérek, manók! Ide elém! Tündérek, Manók: Itt vagyunk, királynő! Itt vagyunk, királynő! TK: Szégyen érte országunkat. Az emberek már nem bíznak bennünk. Ez a te hibád, Gyógytündér! Tündér 1: Én…én…nem akartam…. TK: Akartad, nem akartad,te tehetsz róla! Büntetésből a mocsár tündéreinél fogsz szolgálni. Tündér 1: Csak azt ne! Azt nem élem túl. TK: Dehogynem! Így megtanulod, hogy a bosszú csúnya dolog. Jöjjetek! Vigyétek! MT1: Hu-hu-hú…Gyere csak, gyere! MT2: Na te sem leszel ilyen sokáig tiszta! Huhuhú… Tündér 3: Ez nem igazság! Királynő, én is hibás vagyok. Büntess meg engem is! Tündér 2: Meg engem is! Manó 2: Manó 3: Manó 1: TK: Manó 1: Mind: TK: Mind: Manó : Tündér: TK: Manó 2: Manó 3-4: Tündér 2-3: TK: MT3: MT: Manó 1:

Milyen bátrak ezek a tündérek! Szégyen bevallani, de bátrak. Hát én sem vagyok gyáva. Királynő, ne hallgass rájuk, csakis én vagyok a hibás! Ni csak, ni csak! Még egy tettes. és nem is akárki! Kérlek, hozd vissza a Gyógytündért! Királynő, szépen kérünk … Rendben. de ezentúl mindent együtt kell csinálnotok! Közösen? Velük? Velük? Meg akarjátok menteni a Gyógytündért? Én segítek festeni a virágokat. Mi meg a fákat. Mi meg segítünk kitakarítani a bozótost! Mocsár tündérei! Engedjétek el a Gyógytündért! Eredj kis tündér, végezd dolgodat! Hármas törvényt észben tarts, Három rosszat jó követ majd. Kedves tündér, segítek neked gyógyfüveket gyűjteni. 59

Mind:

Ápolj növényt, bokrot, fát, Fogadd úrnőnk áldását!



Zene: Hej, Jancsika, Jancsika…

60

61

62

A kis gömböc

Előadta a Harkácsi Pimpó Bábcsoport 2010-ben. A Duna Menti Tavasz országos döntájén Nívódíjat kaptak. Vezetők: Dolinsky Irén, Vezér Zsófia, Vezérné Gonda Klára

63

64

Szereplők: Gazda Gazdasszony Lányok: Iluska, Mariska, Boriska Cigányasszony Két paraszt Kis kondás Malacok

Síkbábok: Gazda Gazdasszony Lányok: Iluska, Mariska, Boriska Sonka Kolbász Gömböc (Jön a gazda, terel egy malacot.) Gazda: Anya: Gazda: Asszony: Lányok: Anya: Boriska: Mariska: Iluska: Gazda:

Hé, asszony! Mi történt, édes uram? Nézd, mit hoztam! (Megnézi) Jaj, de aranyos! Boriska! Mariska! Iluska! Itt vagyunk, édesanya! Nézzétek, mit hozott édesapátok! Milyen rózsaszín a bőre! Milyen kunkori a farka! De turcsi az orra! No asszonynép, jól gondozzátok, disznótorig jó kövérre hizlaljátok! Gyere, asszony, hajtsuk be az ólba! Hücs malacka, hücs be, hücs be!

(A lányok kint maradnak. Egy-egy vers elmondása az idő múlását jelzi.) Boriska: Süt a nap a rétre, házak tetejére, Mind: Árnya sincs a nyárnak, tűző napon állnak. Boriska: Gyere, malacka, megetetlek. (Megeteti, megvakargatja a malacot.) 65

Malac:

Ui, ui, röf-röf, röf.

Mariska: Mind: Mariska: Malac:

Szüretelnek, énekelnek, Láttál-e már ennél szebbet? Dió, rigó, mogyoró, Musttal teli kis hordó. Egyél, malacka, egyél! (Megeteti, megvakargatja a malacot.) Ui, ui, röf-röf, röf.

Iluska: Mind: Iluska: Malac:

Aki fázik, vacogjon, Fújja körmét, topogjon! Földig érő kucsmába, Nyakig érő csizmába. Nőjél nagyra, malacka (Megeteti, megvakargatja a megnövekedett disznót.) Röf-röf, röf.

Gazda:

Jó kövérre híztál, malackám. No, asszony, eljött a disznótor ideje.

(A mondóka minden sora után gyorsan helyet cserélnek, valamilyen mozdulatban megmerevednek, mintha nagy lenne a sürgés-forgás.)

Felkészültünk a nagy napra. Nincs már szükség a kalapra. Forró víz és pörkölés, Kolbász, hurka, füstölés. Disznósajt a gazda álma. Mindent kedvére talál ma.

(Sorba állnak, adogatják egymásnak a disznótoros étkeket:) Gazda: Család: Gazda: Család: Lányok: Gazda:

Sonka! Sonka! Sonka! Sonka! Fel vele a padlásra. Hopp! (Mintha feldobnák a padlásra. Ekkor megjelenik a sonka a padláson.) Kolbász! Kolbász! Kolbász! (Két lány elkezdi húzogatni) Húzz, húzz engemet, én is húzlak tégedet, Amelyikünk elesik, az lesz a legkisebbik. Ejnye, lányok, a kolbász nem játékszer! 66

Mind: Mind:

Fel vele a padlásra. Hopp! (A kolbász megjelenik a padláson.) A kis gömböc is elkészült, A padlásra felkerült. (Körbeállnak, a mondóka végén úgy csinálnak, mintha feldobnának valamit.) Hóóóóó-rukk! (Megjelenik a kis gömböc a padláson.)

Mind: Anya: Mind: Boriska: Gazda: Anya: Boriska: Anya: Anya:

(Körbeülnek, evést imitálnak) Nyam, nyam, hamm, hamm. Hű de jó! (Eltűnik a sonka a padlásról.) Nyam, nyam, hamm, hamm. Ez is jó! (Eltűnik a kolbász a padlásról.) No, asszony, elmegyek a mezőre. Jó ebédet készítsetek, mire hazajövök! Boriska, hozz be kolbászt! A kolbász elfogyott. Mariska, Iluska, hozzatok be sonkát! Mariska, Iluska: A sonka is elfogyott. Mit főzzek, mit főzzek? Tudom már! Megesszük ebédre a gömböcöt. Boriska, hozd le a padlásról!

(A fény elhalványul, csak a padlás van megvilágítva) Boriska: Gömböc: Anya: Mariska: Mariska: Iluska: Gömböc:

(Lépéseket hallani, ahogy felmegy a padlásra) Gyere kis gömböc, ma te leszel az ebédünk. Te csak azt hiszed! Mert én téged bekaplak. Hamm! Nyamm, nyamm, nyamm, böff. (Kivilágosodik a színpad) Mariska, Iluska! Eredjetek, a nénétek után, mondjátok neki, hogy hozza azt a kis gömböcöt! Megyünk, édesanyánk. (Csak a padlás van megvilágítva) Nincs itt a nénénk. Gyere, vágjuk le a gömböcöt! Már a nénéteket lenyeltem, titeket is bekaplak. Hamm! Hamm! Nyamm, nyamm, nyamm, böff.

Anya: Ej, de sokára jönnek a lányok. Biztosan az aszalt meggyet szemelgetik. (Csak a padlás van megvilágítva) Boriska, Mariska, Iluska, hol vagytok? 67

Gömböc: Már a három lányod lenyeltem, téged is bekaplak. Hamm! Nyamm, nyamm, böff. Gazda: (Bejön) Mi az ebéd, asszony? Boriska, Mariska, Iluska! Ej, hol lehetnek? Nagyon éhes vagyok. Levágom a kis gömböcöt. (A fény elhalványul, csak a padlás van megvilágítva) Gazda: Ej, de nagy vagy, kis gömböc. Gömböc: Három lányod és a feleséged bekaptam. Téged is bekaplak. Hamm! Nyamm, nyamm, böff. (Furulya: Megismerni a kanászt… Ezalatt a gyerekek felállítják a falut.) Mind: A kis gömböc sokat evett, Nahát, ki látott már ilyet. Leszakadt a madzagról, Legurult a padlásról. (A gömböc leesik, halljuk, hogy pattog néhányat, majd megjelenik a paraván előtt az óriási gömböc. Pattog még néhányat, aztán megpihen.) Cigányasszony: Dal: Elment a Lidi néni… Gömböc: Böff! Cigányasszony: (Meglátja a gömböcöt.) Hát ez meg mi a fene! Emberek, csoda történt! Téged az ég küldött. Gömböc: Ha-ha-ha! Éppen fordítva. Cigányasszony: Jézus Máriácskám! Ez a gömböc beszél. Gömböc: Nemcsak beszél, hanem eszik is. Cigányasszony: Mit eszik? Gömböc: Tégedet. Hamm! (Gurul tovább.) Parasztok:

(Dal a dallamára) Jön a kocsi, most érkeztünk, Jaj, de nagyon eltévedtünk. Derekasan áztunk-fáztunk, No de kicsit elnótázunk.

Gömböc: Paraszt 1: Paraszt 2: Paraszt 1: Paraszt 2: Gömböc:

(Bumm, bumm, bumm) Csitt, csitt, csend legyen! Mi dübörög? Ebugattát! Egy óriásgömböc! Olyan nagy, jut belőle mindenkinek. Majd én elosztom. Enni akartok? Akkor gyertek közelebb! Hamm! Hamm! 68

Kiskondás:

Malackák! Táncoljatok! Dal: Megismerni a kanászt cifra járásáról, Űzött- fűzött bocskoráról, tarisznyaszíjáról. Refr: Heej, élet-élet kanász élet, ez aztán az élet, Ha megunom magamat, magam is úgy élek. (A kis kondás furulyázik, a malackák táncolnak)

Gömböc: (Ugrál előre) Kiskondás: Hű, de nagy gömböc. Gömböc: Már három lányt anyjostól, apjostól, Lidi nénit, két parasztot bekaptam. Téged is bekaplak. Hamm! Malacok: Jaj, jajajaj, jaj,jaj! (A malacok elbújnak a házak mögé, majd lassacskán előmerészkednek.) Malac 1: Kiskondás! Kiskondás! Ne feledd a bicskát! Malacok: A bécsi bicskát! Malac 2: Nézzétek! Gömböc: Au, au, jaj, jaaaj! (A kiskondás kivágja a gömböcöt, felugrik a szélére.) Kiskondás: Most már kijöhettek. Parasztok: De sötét volt odabenn. Cigányasszony: Megmenekültünk! Gazda, anya: Hű, de meleg volt. Boriska, Mariska: Gyűrött lett a szoknyánk. Iluska: Köszönöm, kiskondás! Mind: Köszönjük, kiskondás! Mind: Ha a kis gömböc ki nem hasadt volna, A mi mesénk is tovább tartott volna. Furulya:

Megismerni a kanászt….

69

70

71

72

Rózsa királyfi MAGYAR NÉPMESE

Előadta a Feledi Meseláda Bábcsoport 2010-ben. A Duna Menti Tavasz országos döntőjén Fődíjat kaptak. Rendezték:Borsos Beáta, Makó Kovács Erika, Molnár Ágnes

73

74

A népmese a varázsmese típusába tartozik. Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmese c. gyűjteményéből való, de a Kriza János - féle gyűjtés darabjaként is megtaláltuk (csak nagyon kevés eltéréssel a szövegben). A szövegkönyv, a dramatizálás a mese főbb pontjainak kiválasztásával, fordulópontjaival kezdődött. Igyekeztünk az eredeti szöveg szófordulatait használni, beépíteni a szövegbe; valamint eredeti sámán-ráolvasás szövegeket módosítottunk a mese tartalmának megfelelően (ezeket Internet segítségével találtuk). A mese érdekessége, hogy a hármas tagolást itt 3 + 1 módosul: hősünk, Rózsa háromszor vív meg az óriásokkal, háromszor alulmarad, „széttépik”, majd a negyedik alkalommal kerül ki győztesen a harcból (ezt a felépítését meghagytuk). Módosítottuk az óriások számát, akik eredetileg heten vannak a mesében. Mély szimbólumok hordozója a 7-es szám („heten vannak, mint a gonoszok”; a hét főbűn - Hieronymus Bosch festménye) hű szolgálói lehettek volna a szövegnek, de ennyi óriással nem tudtunk volna szerepelni a színpadon, úgyhogy mi három óriás szerepeltetése mellett döntöttünk. A bábjáték megkívánja a hangszerek használatát: így furulya, xilofon, kerepelő, ütőpálcák, dobok, triangulum volt segítségünkre. A dalok, melyeket felhasználtunk: Indulj el egy úton, Napot is szerettem (http://nepdal.gyujtemeny.com/nepdal/354.php). A bábok, díszlet természetes anyagok felhasználásával készültek, népi motívumok alkalmazásával.

Szereplők:

öreg király 3 királyfi, a legkisebb – Rózsa Leányfejű kígyó 3 óriás boszorkány, az óriások anyja 2 tanuló, akik a paravánt nyitották-zárták 2 tanuló, aki a kígyó mozgatásánál, harcnál segédkeztek 1 tanuló, aki a csodakendőt mozgatta 2 énekes lány 2 hangszeres: furulya, xilofon, dobok, traingulum 75

Rózsa királyfi Szövegkönyv

Dal: Indulj el egy úton (furulya) Öreg király:

Fő a fejem. Kire hagyjam az országomat? (szeretetreméltó, bölcs, tiszteletreméltó) A legidősebbre? Mert igazság szerint őt illeti. A középsőre? Vagy rád legkisebb fiam, Rózsára? (a bábok életre kelnek) A csodakendő – az ám, az is melyiketeké legyen??? Jajj, nagy gondban vagyok!

Hangok: Itt a Kutyafejű király!!!!! Vége mindennek! Meneküljünk! A Kutyafejű király elpusztít mindent! Jajjj, jaj….. Szedjük a sátorfánakat! Öreg király: Meneküljetek! Velem ne törődjetek! A kendőt ne felejtsétek! A kendőt… Testvéreim, erre gyertek! (bábokkal menekülés a dombon, a fa tövében kimerülve) Királyfi 1: Már csak mi maradtunk egymásnak! Királyfi 2: Mihez is kezdjünk? Mi tévők legyünk? Rózsa királyfi: Bátyáim, próbáljunk külön-külön szerencsét! Te idősebb bátyám jobb felé indulj! Te középső bátyám egyenest tarts előre! Én meg erre indulok! (mutatja) Királyfi 1: Édesapánk ezt a kendőt hagyta ránk. Kié legyen?? Királyfi 1-2: Legyen a tiéd! Nem, a tiéd! (nyújtják egymásnak) Rózsa királyfi: Amondó vagyok, hogy kössük fel a fára. Bármerre járunk, ha visszatekintünk, tudni fogjuk, hogy s mint élünk a nagy világban. Királyfiak mind: Ez a kendő, ha színibe vörösre változik, tudd meg, hogy életünk megváltozik! Rózsa: Sok szerencsét! (elindul a dombon) A jó Isten kísérjen utatokon! Dallam

- vándorlás (Indulj el egy úton – furulya)

76

1. Kastély megjelenése - csodazene Bumm-bumm Hé lakik ebben a kastélyban valaki? Szállást keresnék, elfáradtam. Óriások erőteljes léptei (dobbal is felerősíteni) Óriás 1: Cih!!! Valami Ádámbűzt érzek! Óriás 2: Mi is érezzük! Óriás 3: Bújj ki onnan te! Miszlikbe aprítunk!!! Óriások: Fogd a torkát! El ne engedd! Hangeffektus – fadarabgörgetés (embernyúzás)- erős, brutális Rózsa: Jajj, könyörgöm, hagyjatok békén! Óriás: Könyöröghetsz, úgyis szétszaggatunk! Rózsa: Az egy igaz Istenre, kérlek benneteket, hagyjátok meg az életemet! Óriások: oohhhhhhhhh hhahhaahhhhaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa (brutális kacagás mindenki) Kidobni darabonként Rózsát – hangeffektus + piros fények + sötét Óriások: Kacagás Óriások: (el – kijátszani) Rajtunk nem fogo ki ez az emberizink! Csörgős dob – megjelenik a boszorkány Boszorkány: Az én fiaim! Ha ha haaaaaaaaaaaaaaa Jól végeztétek dolgotokat! Csak így tovább! Erőtök ne lankadjon!!! Hahhha Csörgős dob – boszorkány el. Kígyó: Dal:

sssszzzzzzzzzzzzzzzzzzzz (megjelenik a kígyó) Napot is szerettem Holdat is szerettem De fényes csillagot ||: Leginkább szeretem :||

Kígyó:

Szem megnézte, szív megszerette, az élet vize vegye le a fájdalmat róla! Ín az ínhez, csont a csonthoz, Hús a húshoz, vér a vérhez, 77

Erő az erőhöz! (Egy-egy testrészt külön-külön megfogja a kígyó, helyére illeszti ) Kígyó: Szem megnézte, szív megszerette, az élet vize levette a fájdalmat róla! (Összerakja Rózsát.) Dal :

Szeretlek, szeretlek Mint a lágy kenyeret, Sóhajtozok érted ||: Egy nap százezeret :||

(A dal alatt a kígyóról lesovállik a bőr vállig; előkerül a leány feje, haja. Megcsókolják egymást.) Rózsa: Mi történt velem? Tán aludtam? (csodálkozik, nézegeti saját magát) Ki vagy te???? (a leányfejű kígyó felé, a kígyó el). Rózsa: Várj, kedvesem! Áruld el ki vagy! (bámulja, csodálja, utána lép, keresi, kutatja) Dal: Napot is szerettem – kígyó kimegy a színről Rózsa: Várj, leányfejű kígyó! Hagy köszönjem meg! Hallod? Hová tűntél? Ha már így esett, akkor újra megküzdök ezekkel az óriásokkal! (bemegy)

2. Óriások: bummm-bummm Rózsa: Csak jertek, jertek, ittam a borotokból, a véreteket is meg akarom kóstolni! Óriások külön-külön kijönnek a paraván mögül. Óriás: Halljátok, mit mond ez a vakarcs? Óriás: Velünk akarsz te birokra kelni? Óriás: Nosza, rajta, szétszedünk mi dirib-darabra! (az óriások végül behúzzák Rózsát (a szétszedés paraván mögött történik, Rózsa testrészeit kidobálják). Csörgős dob Boszorkány: ha hahaha (gonosz kacagás) Úgy kellett, káposztába hús kellett! Csörgős dob – boszorkány el. 78

Dal alatt megjelenik a leányfejű kígyó Kígyó: Szem megnézte, szív megszerette, az élet vize vegye le a fájdalmat róla! Ín az ínhez, csont a csonthoz, Hús a húshoz, vér a vérhez, Erő az erőhöz! Csoda, dallam : a kígyóról lesovállik a bőr derékig. Megölelik egymást. Kígyó el. Várj! Dallam…

3.

Óriások: bummmmm bummm Rózsa: Csak jertek, jertek, ittam a borotokból, a véreteket is meg akarom kóstolni! Óriás: Ne te nééé, feltámadt az emberizink! Óriás: Már sosem lesz nyugtunk? Rózsa: Csak gyertek közelebb! Nem félek ám tőletek! Óriás: Mindjárt elpusztítunk! Rózsa: Jajjjj nekem! Boszorkány: hahahhaaaaaaaaaa Kígyó: Szem megnézte, szív megszerette, az élet vize vegye le a fájdalmat róla! Ín az ínhez, csont a csonthoz, Hús a húshoz, vér a vérhez, Erő az erőhöz! Dal alatt a kígyóról lesovállik a bőr egészen. Nászágy: a kígyó levedlett bőrére ráfektetik a bábokat, majd felemelik Rózsa: Kedves szép lány! Te nekem az életemet három ízben adtad vissza. Hát én ne tartoznám neked azt meghálálni? Óriások: Leány:

+1

Bummmm bummmmmmmmm Rajta hát, Rózsa, pusztítsd el őket! Nem leszek én sem háládatlan! 79

Rózsa: Csak jertek, jertek, ittam a borotokból, a véreteket is meg akarom kóstolni! (Nagyon nagy harc, amelyben Rózsa felemelkedik az óriások fölé – már többen tartják a bábot – és jelentőségteljes harcban legyőzi az óriásokat): Így ni!!!! Hangeffektusok – harc. Csörgős dob Boszorkány: (dühösen fújtat) Ezt még megkeserülöd!!! Vér a vérért! Bossszúra esküszöm! Áj váj, kecskemáj, hozz reájuk nyavalyát! Elpusztítja a két testvért más helyszínen. Csörgős dob (Megjelennek teljes pompájukban.) Rózsa: No, most kettőnké a világ, itt maradunk halálig! Hátulról mindenki: Ez a kendő, ha színibe vörösre változik, tudd meg, hogy életünk megváltozik! Majd külön is elhangzik: Ez a kendő, ha színibe vörösre változik, tudd meg, hogy életünk megváltozik! (Kihozni a véres kendőt, feltenni a fára.) _______________________ Leányfejű kígyó: Mi bajod van Rózsa királyfi, hogy színedben egyszerre megváltoztál? Rózsa: Egy magas fa, fa tetején egy véres kendő, látod-e? Két bátyámnak rosszul van dolguk. Dallam: Indulj el egy úton... Elindulnak együtt Körbe járják a fát, ott a szikla... Boszorkány: Jaj, jaj, fennakadtam ezen a fán. Nem segítenél ??? Rózsa: Öreganyám, segtek! Boszorkány: Imádkozzál, Rózsa királyfi, mert vége az életednek! Megölted a három fiamat, én is a te két testvéredet, most rajtad a sor! Bibics, bibics, kecskeláb! Hozzá rá nyavalyát Ne hagyd meg ő magát! Bibics, bibics, kecskeláb! 80

Rózsa: Boszorkány:

Ne te né, nem eszik olyan forrón a kását! (viaskodnak) Áj, váj, kecskemáj, Hozzá rá nyavalyát! Hol vannak a testvéreim, te csúf boszorka? (megmutatja, fájdalmasan) Könyörülj rajtam!

Rózsa elpusztítja, eltűnik, hangeffektus. Rózsa az életvizével meglocsolja a sziklákat, előtte nézegeti az üvegcsét, mert már kiürül. Rózsa: Testvéreimre vagy magamra gondoljak? Megmentsem őket? Leány: (mondókája ismét elhangzik , együtt mondják) Az élet vize vegye le a fájdalmat róluk! Ín az ínhez, csont a csonthoz, Hús a húshoz, vér a vérhez, Erő az erőhöz! (Meglocsolják – átváltozás megtörténik) csodahang. Királyfi 1: Ejnye, de sokáig aludtunk! Királyfi 2: De még milyen sokáig! Rózsa: Testvéreim! Végre csakhogy újra találkozhatunk! Susmus, mindenki beszél: Tényleg? Ő ez a lány? Óriások? Boszorka? Élet vize? (Az élet vize kulacsot felakasztani a fára.) Rózsa: (közben) Mostantól új életet kezdünk!

81

82

A rút kiskacsa Hans Christian Andersen meséje alapján a forgatókonyvet írta, játékszín, jelmez: Peter Cibula

Előadta a Kassai Bóbita Színjátszó Csoport, A Duna Menti Tavasz országos döntőjén, 2008-ban. Rendezte: Kristóf Mónika és Petrik Szilárd.

83

84

(Az üres színpadra bejön a gyerek és az anya. A háttérben a fekete paraván.) Gyerek: Anya, anya és aztán, aztán mindenki csúfolta őt, mert hogy fekete. Tudod? Anya: Hát ez bizony nagyon csúnya dolog. Az ember nem tehet róla, hogy milyennek születik. Fehér, vagy fekete . Gyerek: Igen anya, de..., de én nem. Én nem csúfoltam a Timit. Sőt hozzá is ültem az ebéden. Csak... Anya: Igen? Gyerek: Csakhogy aztán engemet is csúfoltak. És most nem akarnak velem barátkozni. Anya: Akkor nem érdemlik meg, hogy te a barátjuk légy. Tudod igazi barátot nem könnyen találsz. Hadd válasszak ma mesét én. Jó? Gyerek: Nem bánom. Anya. Hááát akkor.... „ A rút kiskacsa“ (Egész idő alatt mindketten egy pontfényben ülve mesélnek. Majd a pontfény intenzitása lemegy és feljön a többi fény – tehát látjuk azt, amit az anya olvas.) Anya: De szép is volt azon a nyáron a határ. Sárgultak a búzatáb lák, a zab még zölden bólogatott. Piros lábú gólyák lépdeltek méltóságteljesen a réteken, és egyiptomi nyelven kerepeltek – ez volt az anyanyelvük. Gólya 1: ha te ku kor minza tu Gólya 2: minza tu te klop klap hamed Gólya 3: Min ra? Sfin ga? Gólya 1: mi ha mis? Gólya 2: pi? Ramis. Gólya 3: makaturami labatelis Anya: A gabonaföldeket, kaszálókat erdők övezték, s az erdők ölén mély vizű tavak csilllogtak. Szép volt, nagyon szép a határ. És itt valahol a bokrok alatt kényelmesen ült a fészkén, hogy a tojásait kiköltse, egy kacsa. (Ahogyan lassan elmennek a gólyák, meglátjuk a kacsát.) Sokáig kellett melengetnie a tojásokat, s a kacsa már unatko zott is. Vendég bizony nem igen jött hozzá. Egy napon aztán… (kopogást hallunk, látjuk anya várakozását, kikelnek a kiskacsák) 85

Kiskacsa 1: Fű, mekkora nagy a világ itt kint! Kiskacsa 2: Fiúk nézzétek mennyi szín, sárga, zöld kék... Kiskacsa 3: És milyen illatos minden! Kiskacsa 1: Bizisten. Illatos a világ! Kiskacsa 2: És színes! Kiskacsa 3 Ez klassz. Anya és a Kacsa mama: Azt hiszitek ez az egész világ? Anya: Azt hiszitek ez az egész világ? Kérdezte az anyjuk. Kacsa mama: A kert túlsó fele is hozzátartozik. No, megvagytok? Dehogy vagytok. A legnagyobbik tojás még ott hever a fészekben. Anya: Mi mást tehetett? Visszault a tojásra amikor... Öreg kacsa: Hogy vagyunk szomszédasszony? Kacsa mama: Hát. Bajom van ezzel az egy tojással. Nem és nem akar kikelni. A többi. nézd csak milyen gyönyörűek. Egytől egyig arra a semmirekellő apjukra ütöttek. Öreg kacsa: No csak. Hadd nézzem meg. Alighanem pulykatojás. Ajajaj, a pulyka nem jó, az retteg a víztől. Hagyd itt a fészekben. Kacsa mama: Még egy kicsit elüldögélek rajta, ha már eddig melengettem. Öreg Kacsa: Nekem mindegy. Ahogy tetszik! Anya: Mondta az öreg kacsanéne, azzal eltotyogott. Végre-végre megpattant a nagytojás héja. (kikel a rút kiskacsa, körbenéz, sápog..( Milyen rút volt szegény és milyen nagy. Az anyja jól s zemügyre vette. Kacsa mama: Igen nagy ez kacsának. Mégis csak kispulyka lenne? Majd elválik ha a vízhez megyünk. (A színpadon lemegy a fény, marad a pontfény az anyán.) Anya: Másnap a kacsa lerándult a kicsinyeivel a vizesárok partjára. Zsupsz! Már bele is csobbant a vízbe. Úgy usztak, hogy gyönyörűség volt nézni. És a rút kiskacsa is ott lubickolt közöttük. (Újra felmegy a fény a gyerekek magukból és anyagokból más játszóteret csinalnak a sotét alatt.) Kacsa mama: Mégsem pulykafi ez. Milyen jó úszó, és milyen szépen tartja a nyakát. Hiába,, az én vérem. Háp-háp! Gyertek hát. Hadd mutatom meg nektek a világot! Kiskacsa 1: De jó! Kiskacsa 2: Menjünk 86

Kiskacsa 3: Menjünk, menjünk! Kacsa mama: Be kell mutatkoznotok a réceudvarnak. De mindíg melettem maradjatok, nehogy rátok taposson valaki. Különösen pedig a macskától óvakodjatok. Anya: Elvezette hát őket a réceudvarba. Ott éppen hangos csetepaté volt. Ugyanis két récecsalád összemarakodott egy halfejen, amit végül is a macska kaparintott meg. (A fény újra felmegy és amit az előbb hallottunk, most látjuk. Szöveg nincs csak hangok, ki milyen állat.) Kacsa mama: (együtt a kicsikkel nézik az akciót, majd) No, szedjétek a lábatokat. Megyünk ahhoz a hölgyhöz. Szépen hajoljatok meg előtte. Ő az udvar első hölgye. Spanyol származású, azért olyan kövér. Sipogjatok neki illedelmesen. S a lábato kat szépen kifelé rakjátok Így ni! Szépen, úgy mint az anyá tok. (mutatja, de ő is csámpás, a kicsik utánozzák) Anya: A kicsinyek szót is fogadtak. Az udvar népe őket szemlélgette. És mindegyiknek volt egy-egy szólnivalója hozzá. Ló: Í ha hát! Már csak ezek híányoztak. Tehén: Bú – íszony. Jól mondod. Nem vagyunk elegen, most ezek is a nyakunkra jönnek. Micsoda Mú - marhaság. 1. kacsa: Marha jó. Háp-háp, hát az meg micsoda! Az a rút jószág? 2. kacsa: Te jó kacsa isten. Ezt már nem tűrhetjük! 3. kacsa: Háp-háp, nem is. (nekiugrik a rút kacsának) Kacsa mama: (védi a gyerekét) Ugyan hagyjátok. Nem vét ez senkinek. Tyúk: De nagyobb, mint más kiskacsa. Megzabál nekünk mindent. Macska: Még hozzá rút is. 1.kacsa: Ezért verést érdemel. 2-3 kacsa. Bizony, bizony! Spanyol kacsa: Csend! Bizony a többi fiókád szép. Jó növésűek. De ez? Szerencsétlen. Küldd el. Kacsa mama: Azt nem lehet. Rút igaz, de jólelkű. És gyönyörűen úszik, és bátor. Nem kegyed mondta egyszer, hogy nem a kinézes a fontos, hanem a szív. Spanyol kacsa: Háp-háp. Én hát, hát … akkor maradjatok, és ha véletlenül halfejet találtok, emlékezzetek arra, hogy nekem hozzátok. Kiskacsák: Igen is nagyságos asszony! Tyúk: Fúj de ronda vagy. (megüti) 1. kacsa. MISS csúnyaság 2. kacsa: Nem MISS csúnyaság (nevetnek) 87

Tehén: (meglöki) Mú, bú-ta, csúnya. Ló: Hí-hí-jen rút. Mint az öreg kút (nevetés, megrúgja) Osszes kacsa: (körbe veszik és dobálják, körbe körbe kiabálnak rá) Rút, rút...... Rút kiskacsa: (elesik, sír, fél). Többiek mind: (nevetnek). Anya: Így telt el élete első napja. A többi még keservesebb lett. Egy nap aztán nem bírta tovább a szerencsétlen kiskacsa és nekifutott a világnak. Átroppent a kerítésen, és ment, ment, ment ….fájós szívvel, mígcsak el nem ért egy tanyához. Ott a fáradságtól el is aludt. (Feljön a fény.) Reggel, mielőtt a vadkacsák szárnyra keltek volna, jól szemügyre vették az idegent. 1 vadkacsa: Hát te miféle szerzet vagy? 2 vadkacsa: Fertelmes, rút vagy. No ne félj, nekunk mindegy. 3 vadkacsa: Ja, ja, csak ne hogy beházasodj hozzánk. (nevetve elrepülnek) Anya: Szegény rút kiskacsának esze ágában se vot. Örult annak, hogy úszhatott és ihatott. Már két napja itt tanyázott, amikor elébe állt két fiatal vadgácsér. 1 vadgácsér: Ide süss pajtás, olyan csúnya vagy, hogy szinte tetszel nekünk. 2 vadgácsér: Igaz. Állj be közzénk, vándorolj velünk. Nem messze innen van egy hely, ahol szép vadlibuskák lubickolnak. 1 vadgácsér Úgy, úgy, bizisten, szexbombák. És ahogy mondják gá-gá-gá. 2 vadgácsér: Nos? Mit szólsz? Anya: Dirr! Durr! (a két gáceér elesik) Dördult valahol a közelük ben, s a két hetyke kisgácsér holtan fordult bele a vízbe. Dirr, durr hangzott újra, a rémséges hang. A szegény kis kacsa iszonyúan megijedt, rémülten forgatta a fejét (közben látjuk a kiskacsát, ahogyan fél), éppen el akart bújni, mikor egy irdatlan nagy kutya termett elotte. Kutya: A kutyafáját neki. De megijedtem! Pfúúj, honnan szöktél el, horror filmből? Olyan rút vagy, hogy a pofámba sem veszlek. (elfut, a fény lemegy) Anya: Most már megnyugodott, de nem mozdult, csak estefelé ültek el a félelmetes hangok. Aztán futásnak eredt, ahogyan csak a lába bírta. Estere el is ért egy rozzant parasztházhoz. (Lassan felmegy a fény. A kiskacsa bejön.) A házikóban egy 88

öreganyóka élt a kandúrjával és a tyúkjával. A ház népe csak reggel vette észre a kis jovevényt. Tyúk: Kót-kót-dák! S. Ó. S Kandúr: Mnyau, psssz! Vigyázzzz! Öreganyó: Mi az? No hát, ez aztán a szerencse. Most majd lesz kacsa tojás is a háznál, ha ugyan nem gácsér. No majd meglátjuk. (kimegy). Anya: De bizony a kandúrnak és a tyúknak nem igen tetszett. Se a rút kacsa, sem az öreganyó ötlete. Összenéztek és aztán ... Tyúk: Na ide figyelj te ...izé, tudsz tojni? Rút kikacsa: Azt bizony nem! Tyúk: Akkor fogd be a csőrödet, és inkább tűnj el, míg szépen mondom! Rút kiskacsa: De én, kérem ... Kandúr: Ne kérj! Kérem szépen, tudsz ilyet. (hátat görbít) Rút kiskacsa: Nem. Kandúr: És ezt? (dorombol) Rút kiskacsa: Ezt sem Kandúr: Akkor mit keresel még itt. Tűnés, te rémálom. (elkezdenek kiabálni, rút kacsa elfut.) (Ahogyan elfutott a kiskacsa, és anya tovább olvassa a mesét, a helyszín újra átalakul. Az előbbiek, a ház lassan átváltozik fákká, a kandúr, a tyúk elmegy, velük párhuzamosan bejönnek a többi fák stb.) Anya: Neki is vágott a kiskacsa a messzi világnak. . Sok vizen úszkált, kedvére bukdácsolt, a többi állat békében hagyta, mert olyan igen rút volt. Telt hát az idő, megérkezett az ősz, csupa rozsda meg arany lett az erdő. Egy este csodálatos színekben bukott le a nap, egy sereg pompás nagy madár szállt föl egy bokrosból. (mindezt ahogyan halljuk, látjuk is) A kiskacsa még soha sem látott efféle madarakat. Hattyúk voltak. A kiskacsát különös érzés járta át. A nevüket sem tudta azoknak a madaraknak, mégis úgy megszerette őket, mint még senkit a világon. (Közben ahogyan látjuk a hattyúkat és a kiskacsákat, az ősz átváltozik téllé.) Aztán lehullott a hó, beköszöntött a hideg-hideg tél. (A rút kacsa körbe néz, fázni kezd.) A hideg olyan kemény volt, hogy a jég ropogott, mint az 89

üveg. A kiskacsa már a lábával törögette. A végén minden ereje elhagyta, s belefagyott a jégbe. Másnap reggel egy paraszt ment arra. A paraszt: Nézd csak! Te kis jószág. Belefagyott , ... de hiszen … még él. No gyere csak te rút kiskacsa, hazaviszlek. Jó melegbe ám! (A fény lemegy.) Anya: Így hát megmentette a kiskacsát. Jó is volt neki a meleg házikóban. Üldögélt magának szép csendese és az ablakon nézte a kinti világot. Lehet, hogy ott is maradt volna, de amikor végre vége lett a télnek és eljött a tavasz, egyszerre csak kiterjesztette a szárnyát és suhogva fellendült a magas ba, repult. (A fény feljön, tavaszi kertet látunk és a kiskacsát, vagyis már a hattyút. Azt jeleni, a kerten át repult vissza a hattyú.) Egyszercsak egy kertben találta magát, ahol fák virultak és bokrok illatoztak és akkor... az ágak kozul három gyönyörű hattyú siklott elő. Rút kiskacsa vagyis már mint hattyú: Hozzátok merészkedek királyi mada rak. Azt sem bánom, ha halálra vagdaltok, amiért ilyen rút vagyok. Inkább ti öljetek meg, mint kacsák csípjenek, tyúkok vágjanak vagy kegytlen tél végezzen velem Anya: A hattyúk sietve hozzá mentek. Félt a kiskacsa, lehajtotta a fejét, a víztükörbe nézett, de mit pillantott meg a tiszta vízben? Egy gyönyörű hattyút, a saját képét. Hattyútársai körbegyűltek és gyöngéden simogatták csőrükkel. Most már végre boldog lett a rút kiskacsa. (A hattyúk a körben eljátszódnak a színpadon, majd a színpadra befutnak a gyerekek.) 1 gyerek: Jé, nézzétek, új hattyú! 2 gyerek: És milyen gyönyörű! 3 gyerek : A legszebbik, amit valaha is láttam! 1 gyerek: Igen, a legszebb a világon. (Integetnek neki, kenyeret dobálnak neki, stb.) Anya: A fiatal hattyú azt sem tudta hová legyen a nagy megtiszteltetéstől. Boldog volt, de soha sem fuvalkodott fel, mert a jó szív soha sem kevély. Rút kiskacsa vagyis már mint hattyú: Álmodni sem mertem volna ennyi 90

boldogságról, amikor még rút kiskacsa voltam. (Lassan lemegy a fény.) Anya: Nem tehetunk arról, hogy milyennek születünk, de arról igen, hogy milyenné válunk. Nos, tetszett a mese? Gyerek: Igen anya. Nagyon is. A suliban holnap elmesélem. Anya: Helyes, és most már menjünk.

(Elmennek a pontfény is lemegy.)

91

92

A három kismalac Feldolgozta: Bréda Szilvia

Előadta a Diószegi Petőfi Sándor Alapiskola Diócska Bábcsoportja, 2005-ben. A Duna Menti Tavasz országos döntőjén Nívódíjat kaptak. Rendezte: Bréda Szilvia, Karsai Margit 93

94

Nyufi: Gyertek játszani! Kiszámolom, hogy ki lesz a hunyó! Ecc, pecc, kimehetsz, holnap után bejöhetsz... Nyafi: Nekem nincs kedvem játszani, olyan jó itt feküdni a sárban! Béka: Brek-brek-brek. Jól hallottam? Játszani fogtok? Én is játsz hatok veletek? Nyifi: Ugyan te mit akarsz velünk játszani,hiszen te egy koszos mocsári poronty vagy! Béka: És ha megmosakodom? Nyifi: Na jó,de akkor igyekezz,mert nem fogunk sokáig várni rád, annyi időnk nincs. Béka: (morogva megy) Még hogy nincs idejük,hiszen ők a leg lustább állatok! Nyufi: Nyafi,gyere te is játszani,ne kéresd magad. Nyafi: Hagyjatok békén!nem látjátok,hogy nincs időmm pihenni? Béka: Már itt is vagyok! Kezdődhet a hunyócska! Egérke: Én is akarok játszani, engem se hagyjatok ki a játékból! (játék) Fecskepár (nézik a játszadozókat és mondják): Olyan szépen tudnak játszani ezek a kölykök, csak a malacasszonyságot sajnálom, hogy van ilyen lusta fia is. Igazad van, Franciska,de mi örüljünk,hogy a mi fiókáink nem lettek illyen lusták. Nyafi: Menjünk már haza, olyan éhes vagyok! Egérke: A testvéretek ilyen nyafogós, lusta állat? Nyufi: Nem hiába kapta a Nyafi nevet Nyifi: Egész nap csak lustálkodna, henyélne meg enne. Nyafi: Menjünk már haza!!! Olyan éhes vagyok, mint a farkas! Nyifi: Jó,menjünk akkor,mert már nekem is kezd korogni a gyomrom, de a farkast ne emlegessétek, mert még meg jelenik és akkor, jaj nekünk! Nyufi: Indulás haza! Anyukánk biztos finom ebéddel vár minket! Egér, béka: Jó volt veletek játszani. Holnap békahangverseny lesz itt a mocsárban,Szeretettel meghívlak titeket. Eljöttök? Nyifi, Nyufi: Majd meglátjuk,hogy az anyukánk elenged-e bennünket. Addig is sziasztok! Nyafi: Én biztos nem fogok eljönni,kit érdekel az a hangkoncert! Mert engem nem! Nyifi, Nyufi: Nyafi! HANG-VER-SENY. (Legyintenek) Inkább gyere, mert rossz téged hallgatni, amennyi sületlenséget összehor dasz. (Elindulnak közben énekelnek): 95

Három malac, röf-röf-röf,trombitálgat töf-töf-töf, Trombitája víg ormánya, földet túrja, döf-döf-döf. Most már haza ballagunk,kukoricát majszolni, Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf, kukoricát majszolni. Kismalacok: Édesanyánk,védesanyánk! Hol a finom uzsonna? Anya: Előbb mossatok kezet,vés máris hozom a finom kukorica kását! Kismalacok: De mi nem akarunk mosakodni.Mi igy jól érezzük magunkat! Anya: Azt mondtam, hogy kézmosás és kész! Nincs helye a vitának! Kismalacok: (Esznek, anyukájuk szomorúan figyeli őket, amikor megszó lal az egyik): Nyufi: Miért vagy olyan szomorú? Anya: Benneteket néztelek. Jaj, jaj szegény fejemnek! Bizony megnőttetek, édes gyermekeim, szűk lett nekünk ez a házikó. Ideje mindegyikőtöknek új otthon után néznie. Kismalacok: Hogyan szerezhetnénk három ólat magunknak? Anya: Ne szerezzetek, hanem épitsetek! De jó erőset ám, hogy a farkas be ne tudja törni az ajtaját. Nyifi: De nekünk itt olyan jó, ui, ui. Gyertek bátyókák utánam! Nyafi: Én nem akarok! Kimennek játszani, fogócskázni, szembekötősdit játszani, az anyjuk rakodik bent és kimegy az udvarra megnézni a malacokat és rájuk parancsol: Anya: Még mindig itt vagytok? Mondtam, hogy ólat kell épitene tek! Azonnal fogjatok hozzá! Különben hova fogtok elbújni, ha jön a farkas? Nyufi: Igaza van az édesanyánknak! Nehezünkr esik elhagyni ezt az ólat, de tényleg kicsi ennyi malacnak. Nem maradt más választásunk, induljunk szerencsét próbálni! Dal: (kismalacok) Milyen jó volt eddig, anya veled élni, sok-sok finomságot együtt enni-inni. Játszani is vígan, közben énekelni, de már el kell menni Nyafi: Az út szélén megpillant egy kazal szalmát: Hip-hip, hurrá! Milyen puha szalma! Ebből lesz csak igazán meleg otthon! Drága testvérkéim! Én elbúcsúzom tőletek, én itt maradok, itt építem fel az ólamat. Nyifi, Nyufi: Sok szerencsét kivánunk neked és vigyázz magadra! Menjünk tovább, mert hamar itt az este és nekünk még nincs ólunk! 96

Nyafi: (Házat épít, közben énekel): Ólam-házam szalmából, szalmából, elköltöztem anyától, anyától. Gonosz farkas erre jár, de a malac nem fél már. Nyifi: (Séta közben.) Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk,csüccs! Nyufi: Hagyjuk abba ezt a gyerekes mondókát, mert kezdek dühbe gurulni,hogy már jó ideje csak sétálunk és nekünk semmi nem akad az utunkba. Nyifi: Ha úgy gondolod, hogyha abbahagyom az éneklést, akkor szerencsénk lesz, hát legyen úgy, ahogy akarod! (Lehajtja a fejét szomorúan, kezét hátrarakja, megbotlik egy halom deszkában.) A 3. kismalac nem is veszi észre, hogy lemaradt a testvére, akinek a kiáltását messziről hallja. Segítség! Nem látok! Segítsen már valaki! Visszajön a 3. kismalac, segít neki kiszabadulni. Az 1. kismalac nézi, nézegeti, illesztgeti a fadarabokat és felkiált: Én már nem megyek tovább! Én a házikómat fából építem meg! Nyufi: Tudod mit? Segítek neked, hogy minél gyorsabban kész le gyen az ólad! El ne felejts hátul egy kisebb ajtót csinálni, úgy ahogy otthon láttuk. Nyifi: Igazad van, itt lesz a kis ajtó. Ó, milyen szép lett! Köszönöm a segítséget! Nyufi: Lassan én is útra kelek, isten veled testvérkém! Nyifi: Odaadom neked a szerencse lóherémet, kísérjen utadon, nekem már nem kell, te pedig még hasznát veheted. Elbúcsúztak egymástól, a kismalac jókedvűen körülugrándozta a házikót: Dal: Ólam-házam deszkából, deszkából. Elköltöztem anyától. Gonosz farkas erre jár,de a malac nem fél már. A 3. kismalac sóhajtozva mendegél, amikor szembejön vele egy igazi ember, ki talicskát tol. Ember: Hát, te malacka, miért vagy olyan szomorú? Nyufi: Mindegyik testvérkémnek kényelmes háza van, a farkastól sem kell félniük, nekem meg se házam, se társam. Kezdek félni, mert a farkasok lassan vadászni indulnak, és én itt állok árván. Ember: Ne félj, amíg engem látsz! Tudod mit? Odaadom neked ezt a talicska téglát,és még segítek a házadat is felépíteni. 97

Nyufi: Nagyon szépen köszönöm! De én fizetni neked nem tudok, mert nincs pénzem, de odaadom a szerencsét hozó lóherémet. Nekem már úgysem kell, hiszen te vagy az én szerencsém. (Elköszönnek egymástól, Nyufi elégedetten rázendített a dalocskájukra): Dal: Ólam-házam téglából, téglából. Elköltöztem anyától. Gonosz farkas erre jár, de a malac nem fél már. Alig fejezte be az utolsó simításokat megérkeztek a testvérei, egymás szavába vágva dicsekedtek: Nyafi: Én olyan meleg kuckót építettem magamnak, hogy még télen sem kell fűteni! Nyifi: Az enyém meg tiszta és világos! Nyufi: Ne vitatkozzunk azon, vajon melyik a legszebb ól, mind egyikünk derekasan megdolgozott érte. Az a fontos, hogy teljesült édesanyánk kívánsága, lesz már hova bújnunk, ha megjelenik a gonosz farkas. Gyertek, inkább hancúrozzunk egy kicsit. Dal: Szalmaól, deszkaól, meg téglaól. Elköltöztünk anyától. Gonosz farkas erre jár, de a malac nem fél már. A vidám kacagásra, énekre felfigyelt a farkas és elkezdett üvölteni. A kismalacok megijedtek és hazaszaladtak. Farkas: Malac hangot hallottam. (Szimatol.) Erre érzem a finom malac illatot! Ez az, ebből az ólból érzem az isteni illatot! (Bekopog.) Kismalac, kismalac, engedj be! Nyafi: Dehogy engedlek! Farkas: Ha nem engedsz be, akkor köhintek egyet és tüsszentek egyet,s meglásd, hirmondója sem marad az óladnak! Nyafi: Akkor sem engedlek be! (A kismalac reszketett, de sikerült a hátsó ajtón megmenekülnie, futott a középső kismalachoz.) Farkas: Tovább nem várok! Készülj, kismalac, mert a köhintésem és tüsszentésem után már csak szalmakupac marad az ólad ból! (Keresi a malacot, nem találja.) Közben a malacka fut,ahogy csak bír, amint beesik a deszkaházba, összeesik. A 2. kismalac észhez téríti őt és kéri,hogy mesélje el, mi történt. Nyifi: Ha már megnyugodtál, akkor meséld el, miért vagy ilyen zaklatott? És ne nyafogj! Nyafi: Kikérem magamnak, én nem nyafogok. Szóval, megtalált engem a gonoszfarkas, nem engedtem be, így tüsszentésével szétdöntötte a meleg szalmakuckómat, épphogy csak meg menekültem. 98

A hoppon maradt farkas a mesélés után üvölteni kezdett: Farkas: Azt gondolod kismalac, hogy nem talállak meg? Megy, keresi fák között,bokrok alatt, míg rátalál a deszkaházikóra. Szelíd hangon szól: Kismalacok, kismalacok! Ne féljetek tőlem! Engedjetek be! Nyifi, Nyafi: Nem tudsz rászedni minket! Dehogy engedünk be! Farkas: Akkor én köhintek egyet, tüsszentek egyet, s meglátjátok, hírmondója sem marad az ólatoknak! A kismalacok félelmükben összebújtak, majd mikor hallották a farkas nagy lélegzetvételét, gyorsan a hátsó ajtón át szaladtak a 3. kismalahoz. Nyufi: Úgy néztek ki, mintha valami nagy veszély elől menekülnétek! Nyifi, Nyafi.: Csak ne nevess rajtunk! Tényleg nagy veszély fenyeget minket! Nyufi: Akkor gyorsan meséljetek el mindent, hátha tudok segíteni rajtatok! Nyifi, Nyafi: Nemcsak rólunk van szó, rólad is. Megtalált bennünket az ordas farkas, már a nyomunkban van! A meleg szalma kunyhót már szétfújta, a tiszta és világos ólacskámat szét tüsszentette, nincs már semmink! (Felváltva panaszkodnak, könnyeiket törülgetik.) Nyufi: Ne féljetek, amíg engem láttok! De felejtsük el a rosszat, inkább énekeljünk valamit! Közben mérgelődik a farkas: Farkas: Ki hallott már olyat, hogy két kismalac túljár egy okos farkas eszén! Elindul a harmadik ház felé. Illedelmesen kopogott az ajtón. A 2. kismalac reszket, mint a nyárfalevél. Nyufi: Nincs mitől tartanunk, mert az ajtókat gondosan elreteszel tem, ide ugyan senki be nem tud törni! Nyifi, Nyafi: Úgy legyen! Ámen! Farkas: Kismalacok, kismalacok, engedjetek be! Kismalacok közösen: Dehogy engedünk! Farkas: Akkor köhintek egyet, tüsszentek egyet, s úgy összedöntöm az ólatokat, hogy még hírmondója sem marad. Bent a házban szervezkedni kezdenek a malackák. Nyufi: No,ennek már a fele se tréfa! Gyertek közelebb! (Súgnak, sugdolóznak, majd az idősebb előkapta ládikójából a sörtekeféjét és kidobta, pont a farkas fejére.) 99

Farkas: Már csak ez hiányzott! Még egyszer ráköhintek és rátüsz szentek a házatokra, számomra nem létezik lehetetlen! Hát csak figyeljetek! Nem sikerül, mert téglából van a ház, hiába próbálkozik háromszor is. Bent a házban tapsoltak a malacok, táncoltak,de egyszerre nagy csend lett. Farkas: Ha nem engedtek be az ajtón, majd bemászom a kéményen! Nem szabadultok ilyen könnyen ordas farkas hatalmas körmei közül! (És már próbál felmászni.) Nyafi : Most mi lesz velünk? Én nagyon félek! Nyufi: Ne nyafogj már annyit, hagyj egy kicsit gondolkodni. (Fel-alá járkál a házban.) Nyifi: Bejön a kéményen át! Eszedbe jutott már valami? Siessünk egy kicsit! Nyufi: Ne siránkozzatok, inkább rakjátok meg jól a tüzet a fazék alatt! Farkas: Azt gondoljátok, hogy túljárhattok az eszemen? Mászik a kéményre, és közben mérgelődik. Beleesik a forró fazékba. Kiugrik, mintha parittyával lőtték volna ki, szalad, a malacok nevetnek. Nyafi: Nézzétek, még malacpecsenye sem kell neki! Nyifi. Láttátok, hogy futott? Mintha parittyából lőtték volna őt ki, a lába is alig érte a földet! Nyufi: (Legszívesebben azt is elfelejtette volna, hogy látott valaha malacot.) Most már igazán van okunk az ünneplésre. Gyertek, látogassuk meg a mi jó anyánkat! Dal: Ólunk-házunk téglából, téglából, elköltöztünk anyától. Gonosz farkas erre jár,de a malac nem fél már! Túljártunk a farkas eszén, leforráztuk bizony szegényt. Jöhet már a jutalmunk és mi szépen búcsúzunk.

FARKASDAL



Van egy furcsa szokásom Az okát nem tudom. De ha meglátok egy malackát, Kolbász, hurka, disznósajt! Csak jóra gondolok, És a fantáziám beindul: Mert a malac mindenképp Jó sülve, főve és párolva. 100

A brémai muzsikusok

Előadta a Diószegi Petőfi Sándor Alapiskola Diócska Bábcsoportja, 2006-ban. A Duna Menti Tavasz országos döntőjén Nívódíjat kaptak. Rendezte Bréda Szilvia

101

102

1. kép ÉPÍTÉS Narrátor:

Mesélhetek nektek? Tessék? Elindulok, elindulok zöld mezőre, Ágas-bogas, szárnyas- árnyas nagy erdőbe. Megyek, megyek, mendegélek, kerek erdőt keresgélek. Jobbra-balra csavargok, kerítést is találok.



Kőre kő, kőre kő. Nézd a házunk egyre nő. Nyissad ki az ablakot, engedjed be a napot.



Szegény asszony: Semmirekelő, mihaszna állat! Majd ellátom az öreg szamár baját, csak érjen haza. (Nem bírja hozni a lisztet a malomból!) 2. kép MESEKEZDÉS Narrátor:

Fut az út, kanyarog, jobbra-balra csavarog. Ott az úton mi topog? Öreg szamár vánszorog.

Szamár:

Érzem a vesztem, világgá megyek. Mihez kezdjek most? Öreg vagyok, fáradt vagyok. Talán még városi muzsikus is lehet belőlem. Merre menjek? Bréma felé megyek. 3. kép TALÁLKOZÁS A KUTYÁVAL

Kutya: Szamár: Kutya: Szamár:

(lihegve jön) Hát te miért kapkodod úgy a levegőt, mint a partra vetett hal? Egyre öregebb és gyengébb vagyok. A vadászaton nem értem utol a nyulat, a gazdám agyon akart ütni, de én időben kereket oldottam. Most mitévő legyek? Megmásztam öt hegyet, egy dundit, egy keskenyet, egy magasat, egy ékeset, egy egészen kicsikét, nekem ennyi épp elég. Én Brémába megyek, tarts velem. Legyünk zenészek. Én a lantot pengetem, te pedig az üstdobon játszol. 103

Kutya:

Hav-hav-hav! Ez nem is nehéz! Igazán okos ötlet, veled tartok! 4. kép TALÁLKOZÁS A CICÁVAL

Szamár: Cica: Kutya: Szamár. Cica:

Ki bántott, te vén bajuszpödrő? Hát, hogy is lehetnék vidám és elégedett, ha az életemről van szó. Eljárt fölöttem az idő, egyre szívesebben üldögélek a kandalló előtt, ahelyett, hogy az egereket kergetném. A gazdasszonyom vízbe akart fojtani. Tanácstalan vagyok, merre menjek? Gyere velünk Brémába, hiszen te értesz a szerenádhoz! Így te is lehetsz muzsikus. Jó! Veletek tartok. 5. kép TALÁLKOZÁS A KAKASSAL

Kakas: Cica: Kutya: Kakas: Kutya: Szamár: Cica:

Kukurikú! Kukurikú! Úgy rikoltozol, hogy egészen beleremegek. Mi fáj, ki bántott? Ó, gyalázatos hálátlanság! Reggelente pontosan ébresztettem a háziakat, jeleztem, hogy milyen idő várható, és akkor rettenetes dolog jutott a fülembe. Hétvégén vendégek érkeznek, engem le fognak vágni! Ugyan már, Pirostarajú! Ki akarna önként a kés alá feküdni? A halálnál bárhol találsz jobbat. Mi ugyanis Brémába megyünk, s muzsikusok leszünk. Neked jó éles hangod van, ha együtt zenélünk, igazán nagyszerű zenekar leszünk. 6. kép ESTE AZ ERDŐBEN

Szamár: Cica: Szamár:

Idehallgassatok, barátaim! Egyikünk sem fiatal már, sötétben úgysem könnyű gyalogolni, töltsük itt az éjszakát! Keressünk jó fekvőhelyet magunknak! (körülnéz – keresgél) Én és a Bodri barátom a nagy fa alá 104

Cica: Kakas: Kutya: Kakas:

fekszünk, hogy a fa koronája védelmet nyújtson! Én az ágak közé fészkelem be magam. Én pedig a fa csúcsára repülök. De mielőtt elalszok, én azért csak körülnézek! Kukurikú! Kukurikú! Mit kukorékolsz? Hagyj bennünket aludni! Nem messze innen áll egy kis házikó, és annak a lámpásának a fényét pillantottam meg az imént. 7. kép INDULÁS A ZSIVÁNYTANYA FELÉ

Szamár: Kutya: Cica: Kakas:

Akkor annak ellenére, hogy késő van, összeszedelődzködünk. Itt a szállás kényelmetlen, ráadásul még a szél is fúj! Néhány húsos csontocska bizony nekem is jól esne! Én már érzem a kandalló melegét. Várjatok meg engem is, már röpülök! 8. kép ÁRNYJÁTÉK

Cica: Szamár: Kakas: Szamár: Kakas:

(Apárbeszéd az árnyjáték alatt folyik.) Jaj, de sötét van! Én nem látok semmit! Akkor menjünk közelebb! Várjatok! Én felrepülök az ablakhoz és bekukucskálok, hogy mi történik odabent. Légy óvatos! Ne féltsetek engem, tudok magamra vigyázni! 9. kép LESKELŐDÉS

Kutya: Kakas: Cica: Kakas: Cica: Szamár: Kakas: Szamár:

Mit látsz bent, Pirostarajú? Egy bőségesen megterített asztalt, megrakva étellel-itallal. És még mit láttál? Rablókat! És szemmel láthatóan jól érzik magukat! Én félek, nyáu! Mitévők legyünk?! Pirostarajú, hány rablót láttál? Mindjárt visszarepülök és megszámolom! Na, mennyit látsz? 105

Kakas: Hármat látok. Egyik goromba frátert nagy szakállal, ő lehet a rablóvezér. A másik egy hétköznapi figura, a harmadik olyan mint egy tökfilkó. Kutya: De jó nekik, melegben lakmároznak! Szamár: Ez igazán jó szállás lenne nekünk! Cica: Jóllakottan a tűznél dorombolni, nyáu, de jó volna! Szamár: Tudjátok mit, gyertek ide közelebb, eszembe jutott a meg oldás. (sugdolóznak) Cstt! Halkan gyertek utánam! 10. kép SZERENÁD (Éneklés – beesés a házba – verekedés – zsiványok elrohanása ) 11. kép ZSIVÁNYOK TANAKODÁSA Rablóvezér: Vöröshajú: Rablóvezér: Vöröshajú: Rablóvezér: Tökfilkó: Rablóvezér: Tökfilkó: Rablóvezér: Tökfilkó:

Ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni! Igazad van, főnök! Menjünk vissza! Azt parancsolom, hogy menj vissza te! Mi itt megvárunk! Miért éppen én menjek? Menjen vissza a Tökfilkó! Ő való erre a feladatra! Igazad van. Tökfilkó! Gyere ide! Süket vagy? Azt mondtam, hogy gyere ide, akkor gyere ide! Nemcsak Tökfilkó vagy, hanem amint látom, még tökkel ütött is. Na idefigyelj! Most visszamész a kunyhónkhoz, körülnézel és mindenről beszámolsz! Megértetted? Öhöm. Ha a feladatodat jól elvégezted, te leszel a jobb kezem! Miért? Levágod a jobb kezedet és én leszek a te kezed? Hát igazán egy tökfilkó vagy! Akkor úgy mondom, hogy te leszel a kisfőnök, én meg a nagyfőnök. Ez tök jó! Akarom mondani, parancsára főnök! Már itt sem vagyok!

106

12. kép TÖKFILKÓ VISSZATÉRÉSE A KUNYHÓHOZ (verekedés) 13. kép ZSIVÁNYOK MENEKÜLÉSE Tökfilkó: Rablóvezér: Tökfilkó: Vöröshajú: Rablóvezér: Tökfilkó: Rablóvezér:

A házunkban maga az ördög költözött a társaival együtt. Mit láttál? A tűzhelynél egy borzalmas boszorkány rám villantotta izzó szemeit, fújtatott, mint egy dühös sárkány, a hegyes karmaival pedig összekarmolta az arcomat. Aztán az ajtó előtt egy erős ember állt, egy kést a lábamba döfött. Az udvaron pedig fekete szörnyeteg feküdt, egy bunkóval lesújtott rám. De ez még nem minden. A tetőn ült a bíró, utánam kiáltott: „ Ide nekem e csibészt“. Akkor aztán gyorsan elfutottam onnan. Jaj, főnök, én félek! Maradj már nyugton, hagyj gondolkodni! Gyertek! Fogjuk a sátorfánkat és takarodjunk el innen, mert látom itt nem leszünk biztonságban. Hogyan kell megfogni a sátort meg a fát? Tökfilkó, te inkább maradj csendben és kövess bennünket! 14. kép ZÁRÓKÉP

Kakas: Hallottátok? Méghogy boszorkány, erős ember, szörnyeteg meg bíró! Kutya: Ezek lennénk mi? Ilyen félelmetesek vagyunk? Cica: Igazi muzsikusok lettünk vénségünkre, de azért nagyon jó lenne a kandalló melegénél tölteni az öreg napjaimat. Szamár: Ne félj, te vén Bajuszpödrő! A zsiványok már úgysem mernek visszajönni, megérdemeljük ezt a kunyhót. Én, mint a legöregebb és a legbölcsebb azt javaslom, hogy ma radjunk itt, ne menjünk Brémába! Kakas, Kutya, Cica: A javaslatodat elfogadjuk! Hurrá!!! Miénk a kunyhóóó! 107

108

A kiskakas gyémánt félkrajcárja MAGYAR NÉPMESE

Előadta a Diószegi Petőfi Sándor Magyar Tannyelvű Alapiskola Diócska Bábcsoportja, 2007-ben. A Duna Menti Tavasz országos döntőjén részvételi díjat kaptak. Rendezte Bréda Szilvia és Hlavatý Csilla

109

110

A mese vizuális, auditív része

A mese verbális része

1. kép: A szemétdomb

Cs: Császár, K: Kakas, Sz: Szolga

- dobozok szétdobálva a térben - ébresztés, kapirgálás eljátszása, - eljátszani a kukaccal vívott harcot - kakas ügyeljen a repülésre! - doboz mögött tépőzárral ráragasztani a krajcárt. 2. kép: Megjelenik a császár - császár léptei dobütés, szolgáé ritmuspálca a kakasé szamba-golyó otthon készített változata: rizzsel töltött papír henger - a szétdobált dobozok helyettesítik a trónt – a szolga jelleme olyan tedd ide, hagyd ott figura, mozgásában is tétovázó Menjek? Ne menjek? - A császár parnacsolgató, de a kakashoz először nyájasan beszél – fokozás legyen a császár hangjában - A kakas mozgása idegesítő legyen! Mikor a császár beszél hozzá, fordítson neki hátat! - ritmushangszerek : zaj - a dobozok mögött mímelik a harcot, verekedést,- akció - A császár akkor száll be a harcba, mikor a tehetetlen szolga nem jár sikerrel. A császár győztesként kerül ki a harcból.

K: Kukurikú! Jó reggelt! Mindenki ébredjen! Ku-ku-ku... Ez meg mi? Jééé! Mozog! Ez lesz a reggelim! Kukurikú! De szépet találtam! Gazdasszonyom! Milyen szépen csillog!

CS: Hogy? Mi? Mi csillog szépen? Szolga! Ide hozzám! Sz: Máris, felség! Itt vagyok felséges uram! Cs: Én meg itt vagyok! Sz: Parancsára, uram Cs: Gyere utánam! Cs: Ami fényes,kakaska, az az enyém. Add ide a gyémánt félkrajcárt! K: Én találtam! Nem adom! Cs: Add ide a gyémánt félkrajcárt, amíg szépen beszélek! K: Nem adom! Kell a gazdasszonyomnak! Cs: Ha nem adod szép szóval, elveszem erővel! Szolgáló! Elfogni! Sz: Fogjam el? Cs: Lódulj! Mire vársz? Harc a krajcárért Cs: Ami fényes, az mind az enyém, az enyém… Sz: Te meg kiskakas, mehetsz vissza a szemétdombra!

111

Változik a színpadkép A palota építése - A többi szereplő gyorsan felépíti a palotát! - Köztes jelenetet csinálni! jelenet – dísz-letépítés - A kiskakas színpad holt pontján mint szobor várakozik. 3. kép: A palota - A császár a palota mögül kiabál. – A kakas ledönt 1-2 dobozt, így kerül az fel az ablak szintjére - dob: kopogás hangja, a kakas bekopog a palota kapuján,

4. kép: A megrongált palota - A császár mérges. A dühe egyre fokozódik. – A szolga mintha nem értené a dolgot, de engedelmeskedik

5. kép: „A kiskakas elfogása“ - A bábok kakas, szolga fogócskáznak a színpadon, a dobozok között – akció

K: Kukurikú, török császár, add vis�sza a gyémánt félkrajcárom! Cs: Ami fényes, az az enyém! K: Kukurikú, török császár, add vis�sza a gyémánt félkrajcárom! Nem hallottad, török császár mit mondtam? Add...vissza... a.... gyémánt félkrajcárom!

Cs: Mit csináltál kiskakas? K: Add vissza a gyémánt félkrajcárom! Cs: Szolga! Azt mondtam, hogy szolga! Sz: Parancsára uram! Cs: Kapd el a kiskakast és vesd bele a palotám legmélyebb kútjába! Sz: Vessem bele? Cs: Nem mondtam elég világosan? Indulj!

Cs:Nem arra, te lökött! Ott van a kiskakas! Sz: Ja, a kakast! Hol vagy kiskakas?

112

- Fogócska: improvizációs játék – Ne legyen hosszú! - A szolga elkapja a kakast és szoborrá válnak.

K: Itt vagyok! Nem kapsz el! Sz: Azt gondolod, hogy nem tudlak megfogni? Hát csak figyelj!

Változik a színpadkép A kút építése - A többi szereplő átforgatja a dobozokat - A színpadon megjelenik a kút. 6. kép: A kútban - Hangeffektus: flakonban kövek csörgetése a kútbaesés hangja - vízbuborék: bublifukk fújása a dobozok mögött. - A kakasnak megpróbálni más hangot adni, mert a vízből kiabál, majd felrepül a kút kávájára bonyodalmas ismét felépíteni a palotát.

Sz: Zsupsz, a kútba! K: Kukurikú! Kukurikú! Szídd fel, begyem a sok vizet, szídd fel, begyem a sok vizet! Kukurikú, török császár add vissza a gyémánt félkrajcárom!

7. kép: Előjön a császár és a szolga - Két oldalról jön elő a császár és a szolga, megijesztik a kakast. – A császár dühös a szolgára, de ismét utasítást osztogat a bábszínpad 2. és 3. fő pontjainál. – Nagy gesztusokkal imitálni, ahogy súgnak. – A kakast csellel fogják el, majd szoborrá válnak.

Cs: és a Sz: Te kiskakas! K: Kukurikú! Cs: Hát még élsz? Te kétbalkezes szolga! Nem tudtad elpusztítani a kakast?! Gyere csak ide hozzám! Gyere! Gyere! Van egy jó ötletem! Sz: Igenis, uram! Persze! Jó! Hogyne! K: Kihallgatom őket! Cs: Menjünk odébb, mert figyel bennünket a kiskakas! Sz: Jaj, uram! Már megint leskelődik utánunk a kiskakas! Cs: Gyere utánam! K: Nem hallom, hogy mit beszélnek!

113

Változik a színpadkép A kemence építése - A többi szereplő átforgatja a dobozokat. - A dobozokból megjelenik a kemence. 8. kép: A kemencében - lángok: piros kesztyű lángnyelvekkel - lángok játéka - tűz eloltása: füstgép használata 9. kép: Fogócska 1. kör - A szolga lélektani, segélykérő gesztusa fontos, mellyel a császárhoz szól. - 1. kör után a dobozok mögött szoborrá válik a kakas, a szolga és a császár.

Változik a színpadkép Épül a méhkas

K: Ereszd ki, begyem, a vizet, hadd oltsa el a tüzet! Ereszd ki, begyem, a vizet, hadd oltsa el a tüzet! Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!

Cs: Szolga! Hol vagy? Sz: Itt vagyok! Cs: Fogd meg azt a kiskakast, és vesd a méhek közé! Sz: Vessem bele? A mé-mé-hek közé? Cs: Talán nem mondtam elég világosan? Lódulj! Sz: Megállj kiskakas! Most aztán igazán nem menekülhetsz! K: Azt csak te hiszed! Sz: Uram! Segítsen ! Cs: Hát ilyen kétbalkezes szolgát még nem láttam!

- Az 1. kör fogócska után a méhkas 1. részét forgatják ki a gyerekek. Folytatódik a fogócska, mintha mi sem történt volna. 114

2. kör - Eljátszani, hogy a kövér császár liheg, nem bír futni, megáll a színpad közepén pihenni.

K: Itt vagyok! Itt vagyok! Nem fogsz meg! Sz: Nem bírok már futni! Cs: H- h- h- h!

Változik a színpadkép Épül a méhkas - A 2. kör fogócska után tovább épül a méhkas. A méhkasból már két oszlop látszik. – A rendezői jobbról, bal oldal felé haladva építünk. 3. kör - A császár nem fut a kakas és a szolga után, hanem a színpad közepén megáll, fejéhez csap,ellenkező irányba kezd futni. A kakast elkapják, megáll a kép.

K: Kukurikú! Jól kifullasztom őket! Sz: Meghalok! Már nem bírom sokáig! Cs: Psszt! ... Megvagy!

Változik a színpadkép Felépül a méhkas - A gyerekek befejezik a méhkas építését. 10. kép: A méhkasban - Méhecskék játéka a dobozok felett, majd hol a császár körül röpködnek, hol a szolga körül. – Méhek zümmögését a gyerekek adják. – Hangsúlyozó gesztusokkal mozog, táncol, hessegeti el a méheket a császár is és a szolga is.

Cs: És Sz: A méhkaptár lesz a veszted! M: Bzzz! Bzzz! K: Szídd fel, begyem, a darázst, szídd fel, begyem, a darázst!

115

11. kép: A bő bugyogóban - A megsemmisülés érződjön a császáron! A méhkas két oldala mellett mind a két szereplő összeomlik. – A császár hangja fáradt legyen!

- A bő bugyogónál eljátszani, mintha tényleg benne lennének a darazsak. – A császár először mérges, majd kiabál, a végén már könyörög a kakasnak.

- A kakas szétrombolja a császár tulajdonát, a kincseskamrában találja magát.

K: Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom! Cs: Te, szolga! Sz: Igenis, uram! Cs: Tedd a bugyogómba! Sz: Hová? Cs: Inkább sehová! Ezt már magam intézem el! Nem bízom rád! Kiskakas! Gyere ide a bő bugyogómba! K: Örömmel! Kukurikú! Ereszd ki, begyem, a darázst, hadd csípje meg a farát! Ereszd ki, begyem, a darázst, hadd csípje meg a farát! Cs: Jaj, segítség! A fránya egye meg ezt a kiskakast! Segítség! Győztél kiskakas! Neked adom a fele császárságomat, csakhogy ne lássalak többé! K: Nekem csak a saját gyémánt félkrajcárom kell! Cs: Menj és keresd meg a gyémánt félkrajcárodat!

12. kép: Kincseskamra - A kakas játéka: keresi a kincset. Egyik dobozról a másikra repülve keres, kapirgál. - A krajcárt tépőzárral erősíteni a kakas csőréhez. - A kakas a rendezői jobb oldal felé röpül haza. - A császár és a szolga is arra hagyja el a színpadot.

K: Mennyi kincs! Hol a gyémánt félkrajcárom? Hol találom meg? Kukurikú! Megtaláltam! Gazdasszonykám! Gazdagok vagyunk! Kukurikú! Cs: Soha az életben ne lássak több kakast! Sz: Uram! Várjon! Menjek utána? Ne hagyjon itt!

116

117

118

A szomorú királykisasszony Feldolgozta: BRÉDA SZILVIA

119

120

A mese Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak volt egy gyönyörűséges szép leánya, aki soha el nem mosolyodott, mindig szomorú volt, senki se tudta megnevettetni. A király nagyon szomorkodott azon, hogy az ő gyönyörű szép leánya úgy a búnak adta magát; kihirdette az országban, hogy aki az ő leányát megnevetteti, annak adja feleségül fele királyságával együtt. Élt abban az időben egy pásztor, annak volt egy kis aranyszőrű báránykája, ennek az a tulajdonsága volt, hogy aki hozzányúlt, úgy odaragadt, mintha csak belőle lett volna kinőve. Egyszer a pásztor kihajtotta legelni, amint legelteti, arra megy egy eladó leány; megsimogatta a bárányt, mindjárt odaragadt. Elkezdi a pásztor: – Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány. Hajtotta tovább a báránykát, arra ment egy pap, ráütött a botjával a lányra. – Ej, te nagy bolond, mit töltöd itt az időt? – mindjárt odaragadt. Megint elkezdte a pásztor: – Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán pálca, pálca végén a pap. Azután arra ment egy asszony egy sütőlapáttal a kezében. Ráütött a sütőlapáttal a pap farára. – Ugyan, tiszteletes uram, minek bántja azt a szegény leányt! Ez is odaragadt; megint elkezdte a pásztor: – Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán pálca, pálca végén a pap, pap farán a lapát, lapát végén asszony. Jött arra megint egy katona, vezetett arra egy paripát; megfogta az asszony karját csintalanságból, mindjárt odaragadt. Megint elkezdte a pásztor: – Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán a pálca, pálca végén a pap, pap farán lapát, lapát végén asszony, asszony karján katona, katona kezében kantárszár, kantárszáron paripa. Megint jött egy takács egy csomó vászonnal, rávágott a paripa farára. – Ejnye, be szép paripa ez! – Azzal ez is odaragadt. Elkezdte a pásztor: – Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán a pálca, pálca végén a pap, pap farán lapát, lapát végén asszony, asszony karján katona, katona kezében kantárszár, kantárszáron paripa, paripa farán vászon, vászon végén takács. 121

Megint jött egy varga, hozott egy csomó kaptát, rávágott a takácsra. – Mit bámul itt, komámuram? Ez is odaragadt. Csak elkezdte a pásztor: – Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán pálca, pálca végén a pap, pap farán lapát, lapát végén as�szony, asszony karján katona, katona kezében kantárszár, kantárszáron paripa, paripa farán vászon, vászon végén takács, takács hátán kapta, kapta végén varga. Amint így terelgette őket előre, arra ment a király a szomorú lányával. A királykisasszony, amint azt a furcsaságot meglátta, olyan jóízűt nevetett, hogy majd eldűlt bele. A király is, amint meglátta, magához hívatta a pásztort, neki adta fele királyságát meg a szép leányát; megesküdtek, nagy lakodalmat csaptak még ma is élnek, ha meg nem haltak.

122

1. jelenet A PALOTÁBAN Színpadkép: Forgatható várfal, kapuval, erdővel (a képmellékletben). Dajka: Király: Dajka: Király: Dajka: Király: Kikiáltó:

Felséges királyom! Felséges királyom! Mit óhajtasz? Felséges királyom! Olyan szomorú az én drága királykisasszonykám! Tudom drága dajkám, tudom! Én már mindent megpróbáltam. Azért vagyok én is szomorú. Hirdettesd ki az országodban, hátha tud rajta valaki segíteni! Látod, ez jó ötlet! Megyek és kiadom a parancsot! dobverés – Közhírré tétetik! Közhírré tétetik! A nevesincs ország királya kihirdetteti, hogy aki a lányát megnevetteti, jutalmul elnyeri a királylány kezét, még a fele királyság is az övé lesz! 2. jelenet A RÉTEN

Fordul a díszlet furulyaszóra, megjelenik az erdő és a pásztor az aranyszőrű báránnyal. Pásztor: Bárány: Pásztor: Bárány:

Édes aranyszőrű báránykám! Gazdád lettem, ezentúl én vigyázok rád. Etetlek, itatlak, meglátod nálam jó dolgod lesz! Béé, béé! Gyere báránykám! Menjünk haza! Béé, béé! 3. jelenet TALÁLKOZÁS A LÁNNYAL

Fordul a díszlet furulyaszóra. Nagylány: Pásztor:

Jé, de szép aranyszőrű bárányod van! Add nekem oda! A bárány nem eladó! 123

Nagylány: Pásztor: Nagylány: Pásztor: Bárány: Pásztor:

Akkor legalább engedd meg, hogy megsimogassam! Nem bánom én, simogasd! Jaj, de szép bárány, ha nekem ilyen bárányom lenne, én lennék a legboldogabb a világon. Jaj! Segítség! Odaragadtam! Hőj elő, hőj elő,édes aranyszőrű báránykám! Szőröd szálán a nagylány! No báránykám, így megyünk tovább? Béé, béé! Akkor menjünk! 4. jelenet TALÁLKOZÁS A PAPPAL

Fordul a díszlet furulyaszóra. Pap: Ej, te bolond! Mit töltöd itt az időt? Eredj gyorsan haza! Nagylány: Én csak meg akartam simogatni! Pap: Persze,csak meg akartad simogatni! Jaj, édes Istenem! Mi történik velem? Pásztor: Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám! Szőröd szálán a nagylány, nagylány hátán pálca, pálca végén a pap! Közönséghez: Ez aztán tényleg csodabárány! Bárányhoz: Hát ilyen menettel kell tovább mennem? Bárány: Béé, béé! Pap: (Már megy a menet és kiabál): Aki majd lát bennünket, mit fog rólam gondolni! Ó, már csak ez hiányzott nekem! Istenem, Istenem! 5. jelenet TALÁLKOZÁS A GAZDASSZONNYAL Fordul a díszlet furulyaszóra. Asszony: Pap: Asszony:

Ugyan tiszteletes uram, minek bántja azt a szegény lányt! Én csak meg akartam… Jaj! Segítség! (mérgesen) Ez hogy történhetett meg velem! Segítsen már valaki, odaragadtam! Haza kell mennem! Nem maradhatok itt! 124

Pásztor: Hőj elő, hőj elő,édes aranyszőrű báránykám! Szőröd szálán a nagylány, nagylány hátán pálca, pálca végén a pap, pap farán főzőkanál, főzőkanál végén asszony. Közönséghez: Ez aztán szép menet,ugye? Bárányhoz: Induljunk, báránykám! Asszony: Ilyen menettel én nem vagyok hajlandó menni sehová! Pásztor: Dehogynem! Na ide figyelj! 6. jelenet TALÁLKOZÁS A KATONÁVAL Fordul a díszlet furulyaszóra. Katona: Ejnye, komámasszony! Nem szégyenli magát! A tiszteletes urat főzőkanállal üti? Inkább nekem adjon egy csókot! Asszony: Mit nem akarna, kend! Tőlem egy csókot! Vegye le rólam a kezét! De azonnal! Katona: Ejnye-bejnye! Ilyen-olyan, szedte-vette, teremtette! Csak egy csókot akartam, és erre én is odaragadtam! Pásztor: Hőj elő, hőj elő,édes aranyszőrű báránykám! Szőröd szálán a nagylány, nagylány hátán pálca, pálca végén a pap, pap farán főzőkanál, főzőkanál végén asszony, asszony karján katona, katona kezében kantárszár, kantárszáron paripa. Közönséghez: Hát elég nevetségesen fogunk így beérni a király városába! Bárányhoz: Báránykám! Induljunk meg ezzel a vicces menettel, mert ilyen tempóban haza nem érünk! Bárány: Béé, béé! 7. jelenet TALÁLKOZÁS A TAKÁCCSAL Fordul a díszlet furulyaszóra. Takács: Katona: Takács:

Ejnye, de szép paripa! Megvenném én magától! Nem kéne a kezembe cipelni a nehéz vásznat. A paripa nem eladó! Jól van, na! Hát mi a csoda történik velem? 125

Pásztor: Bárányhoz: Asszony: Pásztor: Bárány: Nagylány:

Hát kend is odaragadt! Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám! Szőröd szálán a nagylány, nagylány hátán pálca, pálca végén a pap, pap farán főzőkanál, főzőkanál végén asszony, asszony karján katona, katona kezében kantárszár, kantárszáron paripa, paripa farán vászon, vászon végén takács. Báránykám! Már a király városához értünk, menjünk a palotához! Csak oda ne! nduljunk! Béé, béé! Nyílik a palota ablaka! 8. jelenet A PALOTÁNÁL

Pásztor: Király: Királylány: Király: Király: Mindenki:

Adjon isten, jó napot, felséges királyom! Adjon isten, neked is, fiam! Lányom, gyere csak ide az ablakhoz! Minek édesapám! Nincs kedvem! Gyere, gyere! Nem bánod meg! (Odamegy és elkezd nevetni a királylány, a nevetésre szétszakad a díszes menet, mindenki táncol.) Ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó! Neked adom a lányomat meg a fele királyságomat! Hurrá! Hurrá! Éljen a király! Hurrá! Hurrá! Éljen az ifjú pár! Kezdődjék hát a lakodalom!

Dal:

Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt…

126

127

128

A nyúl meg a sün A GRIMM-TESTVÉREK MESÉJE ALAPJÁN

Középső csoportos óvodások meséje

129

130

Szereplők: Mezeinyúl Sünapó Sünné 6 fa Ház, majd a madárijesztó 3 zenész 1. kép ÉBREDÉS Ritmus hangszerekre felébrednek a fák és a helyükre mennek. Hirtelen a nyúl a színre ugrik: Nyúl:

Hopp! No, ezzel megjavítottam a középerdei rekordot! No nézd, ezek a sünök még alszanak! Majd én felébresztem őket! Ébresztő! Ébresztő! Ébresztő! Hasatokra süt a nap! Ébresztő! (ugrál és kiabál a nyúl) Hát ez így nem megy! De hogyab ébresszem fel őket? Meg van! Ez majd felébreszti őket! (Kővel ledobja a korsót a fáról – kőcsörömpölés, a fazékba egy zacskó követ dobunk.) Hát ilyen nincs, hogy még erre a csörömpölésre sem ébredtek fel! Majd én rendezek nekik zenés ébresztőt! Na, idefigyeljetek! (Sípol meg ugrál. A zenészek dobolnak, zajt csapnak.) Végre! (A ház ablaka „megmozdul”.) Most aztán sipirc! (A szélső fa mögé bújik.) 2. kép A SÜNÖK MEGJELENNEK AZ ABLAKBAN

(Még a függöny mögött mérgelődik a sün.) Sün:

Fr... fr... Mézes teringette, mákos borongatta, ki zavart fel ilyen korán? (kihajol az ablakon, jobbra majd balra néz.) 131

Senki. Biztosan az a mihaszna nyúl szemtelenkedett megint. Ah-h-h... pedig jó lett volna még aludni egyet. Phi-phí! (Megjelenik a felesége az ablakban.) Sünné: Elszaladt? Sün:El a híres. No de most már nem fekszem vissza. Szép reggelünk van, sétálok egyet. Sünné: Sétálj csak. Addig főzök friss kávét. (Eltűnnek az ablakból, majd a sün kilép a házból) Sün: De jó ez a friss levegő! Ezért szeretem az erdei életet. 3. kép A SÜN ÉS A NYÚL VITÁJA (A fák a nyúl ugrásától megijednek.) Nyúl: Jó reggelt! Jó reggelt! Hová ilyen szaporán? Sün: No nézd csak, te még idemerészkedsz? Nyúl: És miért ne? Sün: Vigyázz, mert megszurkállak! (A fák összerakják koronájukat.) Nyúl: Hohó! Lassan a testtel! (Elugrik, a pálca jelzi az ugrást, fák kézcsere.) Sün: (Szigorúan mondja.) Te dobáltál kaviccsal? Nyúl: Én?! Soha ne lássak káposztát, ha én voltam. (A fák szétteszik a kezüket.) Sün: Ismerlek, jó madár! (Mozdul felé, ezt jelzi a dob.) Nyúl: Ismerhetsz is! (Egy fa mögé ugrik - pálca). Úgyse érsz utol azokkal a görbe lábakkal! (A fák nemet intenek a kezeikkel.) Sün: (Majdnem utána indul – dob – de aztán nagyon határozottan megáll.) Fih-fih-fí! Hogy utolérlek? Még el is hagylak, barátocskám! (A fák hasukat fogva nevetnek.) Nyúl: (Nevet - pálca). Bru-ha-ha-ha... Azt szeretném én látni! Sün: Megláthatod. Fussunk versenyt! (A fák csodálkoznak – nagyra nyitott száj és kéz.) Nyúl: (Pukkad a kacagástól – pálca.) Én?! Veled? Na jó! A szabály a következő: Start hét óra 0 perckor a kunyhód küszöbénél, finis a madárijesztőnél. 132

Sün: Nyúl: Sün: Nyúl: Sün: Nyúl:

Várjunk csak, várjunk. Mi az, hogy start meg finis? Hahaha! A start a verseny kezdete, a finis pedig a vége. Így mondják a sportemberek. Világos? Világos. A győztes jutalma egy fej káposzta. És ha én leszek az első? Bru-ha-ha-ha. Még hogy te leszel az első? Ezekkel a horgas lábakkal? Jaj, nem bírom... Megpukkadok! (Nevetve kimeg.) 4. kép A SÜN ÚJSÁGOLJA A HÍRT A FELESÉGÉNEK

A sün a házikóhoz megy és megzörgeti az ablakot. Sünné megjelenik az ablakban. Sün: Sünné: Sün: Sünné: Sün: Sünné: Sün: Sünné: Sün: Sün: Sünné: Sün: Sünné:

Asszony! Asszony! Tessék, férjecském! Figyelj csak ide! Kihívtam a nyulat versenyfutásra. Pontosan hét órakor indulunk! Jaj, istenem! Jaj, istenem! És ha veszítek, káposztával kell fizetnem. Jaj, istenem! Jaj nekem! Fih-fih-fííí! Hát mire jó ez? Az egész erdő rajtunk fog nevetni. Jaj, jaj, jaj... És egyáltalán, hol szerzek én káposztát? Erre te nem gondoltál? Csak ne izgulj. Semmi baj. Remek tervem van. Gyere inkább be és bent mondd el! Várj, ne siess, elmondom,hogyan gondoltam a versenyfutást. (Bemegy a házba. Suttogás, nevetés hallatszik ki, rövid időn belül kijönnek trikóban.) Ne feledd, hogy az én mély hangomon beszélj! Igyekszem. Hihihihi. Csak komolyan... No, most majd megnézheted magad, nyulam-bulam! (Eltűnnek a házban.)

133

5. kép A VERSENY REGGELE (Bejön a nyúl.) Nyúl: Sün: Nyúl: Sün: Nyúl: Sün: Nyúl:

Hej,Sün, merre sündörögsz? Bújj elő, már hét óra van! Itt vagyok! Mégis rászántad magad? Miért ne? Ma kitűnő formában vagyok! Formában? Bru-ha-ha-ha! Halljátok? A Sün formában van! Emlékszel a szabályokra? Háromra indulunk. És ne feledkezzél meg a káposztáról! Majd elválik! No, állj ide! Elkészülni! Egy ... kettő ... három! 6. kép A VERSENYFUTÁS 1. MENETE (lassú futás + pihenés + gyaloglás)

Nyúl: Sünné: Nyúl: Sünné: Nyúl: Sünné: Nyúl: Sünné:

No, csak szépen kényelmesen, meg ne erőltessük magunkat! (Hátranéz.) Hát a sün lemaradt csúfosan. Bru-ha-ha. Úgy kell neki, miért kezdett ki velem? Pihenek egyet. Nem látom a sünt sehol, hát akkor szépen lassan odaballagok a madárjesztőhöz. (A madárijesztő mögül előlép sünné.) Végre, csakhogy megérkeztél! Már kezdtem unatkozni. (Meglepetéséban le ül a földre.) Te már itt vagy? Ez valami tévedés! Fi-fi-fi-fí. Fussunk még egyszer! Üsse kő, nem bánom! Induljunk! Egy ... kettő ... három! Fi-fi-fi-fí. 7. kép A VERSENYFUTÁS 2. MENETE (lassú futás + félúton hátranéz + lassú futás)

Nyúl:

(A nyúl futás közben mondja:) Most majd megmutatom annak 134

Sün: Nyúl: Sün: Nyúl: Sün: Nyúl: Sün: Nyúl:

a sünnek! (Hátranéz.) Nincs sehol. Jól lemaradt, de már látom a házat! No, első lettem! (Kihajol az ablakon.) Nem mondom, egész jól futsz! Te...te....te... Ez lehetetlen! Ne gúnyolódj! Én? Gúnyolódom? A madárijesztőnél azt mondtad, hogy untad a várakozást, most meg, hogy egészen jól futok? Fi-fi-fi-fí. Azt mondtam? Hát csak tréfáltam. És mi van a káposztával? Vesztes nem lehetek! Ki látott már olyat, hogy egy sündisznó legyőzzön egy nyulat! Fussunk még egyet! Ez nem volt benne a szabályokban, de nem bánom. (Kifelé jövet azt mondja:) Ennyit még igazán megtehetek a kedvedért! Elkészülni! Egy ... kettő ... három! 8. kép A VERSENYFUTÁS 3. MENETE (gyors futás)

(A nyúl most már komolyan fut, a madárijesztönél körülnéz, de nem lát senkit.) Nyúl: Sünné: Nyúl: Sünné: Nyúl: Sünné: Nyúl: Sünné: Nyúl: Sünné: Nyúl: Sünné: Nyúl:

No, most már csakugyan én győztem! (A madárijesztő mögül előjön Sünné.) Isten hozott! (Elkeseredetten.) Hát, hát... te már ideértél? Fi-fi-fi-fí. Én igen, de te nem bírtál ideérni. Már éppen haza akartam indulni. Ez boszorkányság! Fussunk meg egyszer, de most rögtön! Ahogy parancsolod. Fi-fi-fi-fí. Én futhatok reggeltől estélig. Egy! Fi-fi-fi-fí. Hagyd abba! Pardon. Kettő! És hogy leszünk a káposztával? Majd meglátod! Három!

135

9. kép: A VERSENYFUTÁS 4. MENETE (futás közben a nyúl összeesik) Nyúl: (A nyúl minden ereje szakadtából száguld, nem messze a háztól összeesik.) Sün: (Kijön a házból.) Nyulam-bulam, fussunk még egyszer? Nyúl: (Megtörten.) Megadom magam! Moccanni sem tudok. Erdei időszámítás szerint nyolc órakor meghozom a káposztát. Sün: Fi-fi-fi-fí. Nagyon helyes. Csak igyekezz, kevés idöd van. Nyúl: (Feltápászkodik.): Jajj ,jajj! Még gúnyolódik is rajtam! (Búsan elballag, közben mondogatja.) Nem értem, nem értem! 10. kép SÜNNÉ HAZAÉRKEZIK Sünné: (Bejön a színre és mondja.) Fi-fi-fi-fí. Ilyen versenyfutást még életemben nem láttam! Sün: (Kinéz az ablakon.) Megjöttél? Sünné: Meg. De hol van a nyúl? Sün: Elment a káposztáért. Azt ígérte, hogy nyolcra itt lesz. Sünné: Mindjárt nyolc óra lesz. Szörnyen izgulok. Sün: Jön is már! Sünné: Hogy lekókadt a füle! Fi-fi-fi-fí. Nem bírom, inkább bemegyek. (Nevet.) 11. kép: A NYÚL HOZZA A KÁPOSZTÁT Nyúl: Sün: Nyúl: Sün: Nyúl: Sün: Sünné:

Elhoztam a díjat, tessék! (Átadja.) Fi-fi-fi-fí. Olyan nevetséges ez? Még most sem értem, hogyan lehetséges, hogy a te lábad gyorsabb, mint az enyém!? Fi-fi-fi-fí, nyuszikám! Az én lábam nem gyorsabb, én téged a fejemmel győztelek le. Hogyhogy a fejeddel? Asszony! Asszony! (Kinéz az ablakon és nevet.) Fi-fi-fi-fí. Tessék! 136

Nyúl: Sünné: Sün: Nyúl: Sün:

De ismerős ez a nevetés! Hát persze, hiszen ma már kétszer találkoztunk a madárijesztőnél! Én meg itt álltam a küszöbön. Eredj békével Tapsifüles! Nesze! Úgy szeretem a káposztát! (Kezébe nyomja.) (Mélyeket hajlong és kihátrál a színről.) Jaj, ez a szégyen! Jaj, nekem! No, Asszonykám, most már csakugyan reggelizhetünk! (Bemennek a házba.)

137

138

Tartalom A feneketlen csizma (Grimm mese feldolgozása)................................... 7 Harkácsi Pimpó Bábcsoport, 2005 Erdei mesék........................................................................................... 17 Harkácsi Pimpó Bábcsoport, 2006 A szorgalmas és a lusta lány (magyar népmese).................................... 27 Harkácsi Pimpó Bábcsoport, 2007 A három kismalac (magyar népmese).................................................... 37 Tornaljai Csillagvirág Bábcsoport, 2008 Árgyélus királyfi és Tündérszép Ilona................................................... 43 Harkácsi Pimpó Bábcsoport, 2008 Tündérek és manók................................................................................ 53 Harkácsi Pimpó Bábcsoport. 2009 A kis gömböc......................................................................................... 63 Harkácsi Pimpó Bábcsoport, 2010 Rózsa királyfi (magyar népmese).......................................................... 73 Feledi Meseláda Bábcsoport, 2010 A rút kiskacsa (Hans Christian Andersen meséje alapján)................... 83 Kassai Bóbita Színjátszó Csoport, 2008 A három kismalac.................................................................................. 93 Diószegi Diócska Bábcsoport, 2005 A brémai muzsikusok.......................................................................... 101 Diószegi Diócska Bábcsoport, 2006 A kiskakas gyémánt félkrajcárja (magyar népmese)........................... 109 Diószegi Diócska Bábcsoport, 2007 A szomorú királykisasszony................................................................ 119 Diószegi Diócska Bábcsoport A nyúl meg a sün................................................................................. 129 Diószegi Diócska Bábcsoport 139

140

A Gyurcsó István Alapítvány Könyvek sorozatban megjelent: 1. Vígan zengjetek citorák, Csallóközi betlehemes játékok és mendikák, gyűjtötte és válogatta Ág Tibor, 1992 2. Marczell Béla: A Csallóköz hiedelemvilága, 1994 3. Cséplő Ferenc: Réte – bástya és menedék, Helytörténet két egyházi könyv köré építve, 1995 4. Bíborpiros szép rózsa, Népzenei gyűjtés Peredről, a dallamokat válogatta: Ág Tibor, 1996 5. Tánczos Tibor: Ötven éve történt, A kitelepítés és a deportálás története Nagymegyeren, 1996 6. Ázik, nem fázik, A nagyabonyi népdalkör legkedvesebb dalai, 1996 7. Legendák és tények Nagymegyer városának történetéből, Tánczos Tibor: A nagymegyeri Mátyás legendák; Henkey Gyula: A nagymegyeri magyarok etnikai embertani képe, 1997 8. Barsi Ernő: Tanácsok népdalcsokrok összeállításához, 1997 9. Marczell Béla: Naptár és néphagyomány, Csallóközi népszokások, 1997 10. Zalabai Zsigmond: Koszorúk, 1998 11. Nagy Iván: Erősíteni szíveket, Balony község népzenei monográfiája, 1998 12. Szőke István: A bábjátszás ábécéje, Az ujjtól a marionettig, 1998 13. Varga László: Az első lépések, A Csemadok Nagymegyeri Szervezetének és a Nagymegyeri járás Csemadok szervezeteinek története, 1999 14. Himmler Zsófia: Mindentlátó királylány, Népmesedramatizációk gyermekbábcsoportoknak, 1999 15. Ág Tibor: Felsütött a Nap sugára, Kelet-Szlovákiai népdalok, 1999, (MC melléklettel) 16. Metzner Valéria: Emlékezés, A Csemadok rétei szervezetének megalakulása és tevékenysége napjainkig, 1999 ** Száraz Pál: Kilométerkő, Novellák, 1999 17. Móser Zoltán: Körülvesznek engem a dalok, (A népdalgyűjtő és népdalíró Czuczor Gergely), A hét szabad művészet könyvtárával (Zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Tanítóképző Főiskola) közös kiadásban, 2000 18. Presinszky Lajos: Felső Csallóközi arcképcsarnok, 2000 19. Akkor sirassatok engem (Katona Pista összegyűjtött nótái), 2000 20. Lement a vacsoracsillag, Bartók Béla születésének 120. évfordulója alkalmából, Válogatás az 1910-es év nagymegyeri gyűjtéséből, összeállította Ág Tibor, 2001 21. Sidó Zoltán–Őszi Irma: Ötven év szolgálat, A Csemadok tevékenysége az Érsekújvári járásban (1949-1999), 2001 22. Ág Tibor: Csináltassunk hírharangot, Nyitra-vidéki népballadák, 2001, (CD, MC melléklet) 23. Vas Ottó: Hogyan tanuljunk verset, prózát? Előadók és felkészítők kézikönyve, 2001 (MC melléklet) 24. Henkey Gyula: A csallóközi magyarok etnikai embertani képe, Alistál környéke, Bős, Nagymegyer, Csallóközi összefoglaló tanulmány, 2002 25. Varga László: Béke poraikra, Az 1. és a 2. világháború áldozatai és hősei Nagymegyeren, 2002 26. Csiba Lajos: Őszi szarvasbőgések, tavaszi szalonkázások, Csallóközi vadásznapló, 2002

141

27. Borsi Ferenc: Mi vagyunk a rózsák, Az érzékiség képi ábrázolása a magyar népdalokban, 2003 28. Tánczos Tibor: Az öreg juhász szép meséje és más elbeszélések, 2003 29. Ág Tibor: Semmit sem vétettem Nyitra városának, Nyitra-vidéki magyar népdalok, 2004, (CD melléklettel) 30. Varga László: Kultúránk szolgálatában, A Nagymegyeri körzet Csemadok szervezeteinek kialakulása és fejlődése, 2004 31. Köszöntsük a Jézuskát, Régi karácsonyi énekek a Felvidékről, gyűjtötte és válogatta Harmath Lajosné Vöröss Kornélia, 2004 32. A Kolonyi templom előtt, Válogatás Ürge Mária népzenegyűjtéséből. Válogatta, szerkesztette és jegyzetekkel ellátta Tari Lujza, 2004 33. A Népes, írta és összeállította Takács András, 2004 ** Száraz Pál: Beszélő fények, Kisprózák, egyéb szövegek, versek, 2004 34. Fügedi János–Takács András: A Bertóké és társai (Jóka falu hagyományos táncai), 2005 35. Kovács Ferenc: 40 év és a kiwi megérett, 2006 36. Ág Tibor: Az árgyélus kismadár, Martos község népzenéje, 2006 37. Pelle Andrea: Sej, Bást falu sáros, Óbásttal határos, Medvesalji népdalok, 2006 (CD melléklet, 2010) 38. Varga László: Amikor elindult a vonat, Deportálás és kitelepítés Nagymegyer és környékén lévő településekről 1945–1949 között, 2007 39. Takács András: Az országos népművészeti fesztiválok ötven éve, 2007 40. Szíjjártó Jenő: Az anyai szó, kórusművek, (második bővített kiadás), 2007 41. Bors Éva: Mély kútba tekinték, Népi táncos gyermekjátékok, 2008 42. Lement a vacsoracsillag, Bartók Béla 1910-es nagymegyeri gyűjtése, Közli Ág Tibor, (második bővített kiadás), 2008 43 a.) Szíjjártó Jenő: Virágok vetélkedése, Válogatás Szíjjártó Jenő népzenei gyűjtéséből, 2008 43 b.) Simek Viktor: Zoboralji színek, A zsérei népviselet Simek Viktor festészetében, 2009 44. Ág Tibor: Csillagoknak teremtője, Mátyusföldi népdalok, 2009 45. Jánosi András: A magyar népzene előadásmódja, 2009 (CD melléklet) 46. Akkor sirassatok engem, Katona Pista összegyűjtött nótái, (II. kiadás), 2010 47. Borsi Ferenc: A magyar asztali citera, 2010 48. Ág Tibor: Nem szánt vet az égi madár (Motyovszki Józsefné Kovács Teréz, a gömöri nótafa), 2010, (CD melléklet) 49. Tari Lujza: Szlovákiai magyar népzene, Válogatás Tari Lujza népzene-gyűjtéséből (1983–2006) (CD melléklet) 50. Bajnok István: Diagnózisok V–VII., 2010 51. Horváth Géza: Este van, este van (Kórusgyűjtemény), 2011 52. Tari Lujza: Bartók Béla hangszeres magyar népzenegyűjtése, 2011 53. Kovács Zsuzsanna: Ünnepeljünk, Iskolai műsorok az év ünnepnapjaira az alapiskolák és középiskolák tanulói számára, 2012 54. Ág Tibor: Meg kell a búzának érni I. Válogatás Ág Tibor korai népzenei gyűjtéséből (Ung megye - Zemplén megye) 55. Ág Tibor: Meg kell a búzának érni II. Válogatás Ág Tibor korai népzenei gyűjtéséből (Pozsony - Esztergom - Komárom - Nyitra - Hont - Nógrád megyék) 56. Mészáros Ilona: Szülőfalum Zsigárd, Fejezetek egy mátyusföldi falu folklórjából, Szerkesztette és sajtó alá rendezte Varga Norbert, 2013

142

57. Varga László: Hatvanöt ávvel ezelőtt történt, A Csemadok alapszervezeteinek megalakulása a Dunaszerdahelyi járásban (1949-1953), 2014 58. A feneketlen csizma, Módszertani kiadvány a bábcsoportoknak, 2014

A Gyurcsó István Alapítvány Könyvek hangzó-anyag sorozatban megjelent: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Ág Tibor: Felsütött a Nap sugára, MC, 2000 Ág Tibor: Csináltassunk hírharangot, MC-CD, 2001 Vas Ottó: Hogyan tanuljunk verset, prózát?, MC, 2001 Bíborpiros szép rózsa, a népzenei vetélkedő országos gálaműsorának élőfelvétele, MC, 2002 Bárdos Ágnes: Tánc-lánc, MC-CD, 2002 Ág Tibor: Semmit sem vétettem Nyitra városának, Nyitra-vidéki magyar népdalok, CD, 2004 Szerelem, Csanaky Nóra–Écsi Gyöngyi, Válogatás a XX. század magyar szerelmi lírájából és népdalainkból, CD, 2004 8. Hommage à József Attila (Szlovákiai magyar verséneklők József Attiláról), CD, 2005 9. Pelle Andrea: Sej, Bást falu sáros, Óbásttal határos, Medvesaljai népdalok, CD, 2006 10. Fiaim, csak énekeljetek, Válogatás a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny Országos Döntőjéből, 2006, CD, 2007 11. Fiaim, csak énekeljetek, Válogatás a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny Országos Döntőjéből, 2007, CD, 2008 12. Fiaim, csak énekeljetek, Válogatás a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny Országos Döntőjéből, 2008, CD, 2009 13. A Bertóké és társai, Jóka falu hagyományos táncai, DVD, 2009 14. XI. Országos citeratalálkozó, Nagykapos, 2009, CD 15. Fiaim, csak énekeljetek, Válogatás a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny Országos Döntőjéből, 2009, CD, 2010 16. Ág Tibor: Csillagoknak teremtője, Mátyusföldi népdalok, CD, 2009 17. Jánosi András: A magyar népzene előadásmódja, CD, 2009 18. Ág Tibor: Nem szánt vet az égi madár (Motyovszki Józsefné Kovács Teréz, a gömöri nótafa), CD, 2010 19. Tari Lujza: Szlovákiai magyar népzene, Válogatás Tari Lujza népzene-gyűjtéséből (1983-2006), CD, 2010 20. Széles kedve van a vásárúti legénynek, Vásárúti népdalok, CD, 2012 21. Élő hagyományaink, Ág Tibor tiszteletére és emlékére, Válogatás a 2013-as országos rendezvényekből, CD, 2014 22. Meg kell a búzának érni I., Válogatás Ág Tibor korai népzenei gyűjtéséből (Ung megye - Zemplén megye), CD, 2013 23. Ág Tibor: Meg kell a búzának érni II. Válogatás Ág Tibor korai népzenei gyűjtésé-

ből (Pozsony - Esztergom - Komárom - Nyitra - Hont - Nógrád megyék)

24. Mészáros Ilona: Szülőfalum Zsigárd, a kiadvány hangzómelléklete, CD, 2013

143

144

Ez a könyv a VALEUR KFT nyomdájában készült 929 01 Dunaszerdahely (Dunajská Streda) Múzeum u. 208/4 Telefon, fax: (0)31 551 72 19, 551 72 18 A KIADÓ CÍME: Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet, Dunaszerdahely P. O. BOX 16., Bacsákova 240/13., 929 01 Dunajská Streda Tel: +421/31/552 24 78 E-mail: [email protected] WEB: www.intezet.sk, www.csemadok.sk

ISBN 978–80–89001–62–0 A FENEKETLEN CSIZMA

Módszertani kiadvány a bábcsoportoknak Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 58. Kiadta a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet, Dunaszerdahelyen. A kiadásért Huszár László, igazgató felel. A nyomdai előmunkálatok a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézetben készültek. Nyomta a Valeur kft. nyomdája Dunaszerdahelyen. Megjelent 500 példányban. Kiadás éve: 2014

Nem árusítható - nepredajné

145

146