A felnőttek nemzetközi védelméről szóló, január 13-i hágai egyezmény

BELSŐ POLITIKÁK FŐIGAZGATÓSÁGA „C” TEMATIKUS FŐOSZTÁLY: ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK ÉS ALKOTMÁNYOS ÜGYEK

JOGI ÜGYEK

A felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. január 13-i hágai egyezmény

FELJEGYZÉS

PE 462.496

HU

A dokumentumot az Európai Parlament Jogi Bizottsága rendelte meg.

SZERZŐ Philippe Lortie Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia 6, Scheveningseweg 2517 KT The Hague • The Netherlands

FELELŐS TISZTVISELŐ Vesna NAGLIC „C” Tematikus Főosztály: Állampolgári jogok és alkotmányos ügyek Európai Parlament B-1047 Brüsszel E-mail: [email protected]

NYELVI VÁLTOZATOK Eredeti nyelv: EN Fordítás: BG/CS/DA/DE/EL/ES/ET/FR/IT/LV/LT/HU/MT/NL/PL/PT/RO/SK/SL/FI/SV A SZERKESZTŐRŐL A tematikus osztállyal a következő címen léphet kapcsolatba vagy iratkozhat fel a havi hírlevélre: [email protected] Európai Parlament, a kézirat lezárva: 2012. november © Európai Unió, 2012 A dokumentum az interneten a következő címen érhető el: http://www.europarl.europa.eu/studies

FELELŐSSÉG KIZÁRÁSA Jelen dokumentumban megfogalmazott véleményért a szerző kizárólagos felelősséggel tartozik, és az nem feltétlenül tükrözi az Európai Parlament hivatalos álláspontját. A dokumentum nem üzleti célú sokszorosítása és fordítása a forrás megadása és a kiadó előzetes értesítése mellett megengedett, és annak egy példányát a kiadónak meg kell küldeni.

2

A felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. január 13-i hágai egyezmény

____________________________________________________________________________________________

ÖSSZEFOGLALÓ Cél: Felkérés a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi hágai egyezményhez történő csatlakozásra Felkérik az egyezményhez való csatlakozásra azokat az európai államokat, amelyek még nem csatlakoztak a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. január 13-i hágai egyezményhez. Az alábbi államok írták alá és / vagy ratifikálták a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi hágai egyezményt, illetve csatlakoztak hozzá:



Ciprus, Cseh Köztársaság, Észtország, Finnország, Németország, Görögország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Lengyelország, Svájc, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága.

Az egyezmény, amelyről a múlt század végén zajlottak a tárgyalások, azzal a céllal jött létre, hogy kielégítse a XXI. század mobil népességének igényeit, valamint reagáljon az Európában és a világ számos országában bekövetkező demográfiai változásokra.

Előzmények Az egyezménnyel kapcsolatos tudnivalók A világ népességének elöregedése és a nemzetközi mobilitás ezzel párhuzamos erősödése következtében szükségessé vált a kiszolgáltatott helyzetben lévő felnőttek jogi szabályozás és nemzetközi együttműködés révén megvalósuló fokozott nemzetközi védelme. Számos országban a várható élettartam megnövekedését az idős korral együtt járó megbetegedések számának növekedése kíséri. Ahogy könnyebbé válik a nemzetközi utazás, sokan azok közül, akik elérik a nyugdíjkorhatárt, úgy döntenek, hogy külföldön töltik életük hátralevő részét. Egyre gyakrabban merülnek fel a nemzetközi magánjoggal kapcsolatos kérdések például olyan személyek ingóságainak kezelésével vagy eladásával kapcsolatban, akik nincsenek személyes képességeik birtokában. Ha egy felnőtt személy, kijelölve egy képviselőt, előre gondoskodik saját védelméről arra az időszakra vonatkozóan, amikor már nem lesz olyan helyzetben, hogy saját érdekében fellépjen, fontos, hogy az ilyen rendelkezéseket tiszteletben tartsák külföldön. Olyan kérdések merülnek fel, hogy melyik az alkalmazandó jog, és ki, milyen hatáskörökkel képviselheti a felnőttet. A fenti körülményekre tekintettel fontos az egyértelmű szabályozás arra vonatkozóan, hogy mely hatóságok illetékesek azon szükséges intézkedések meghozatalában, amelyek védik a felnőtt személyét vagy vagyonát. A felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. évi hágai egyezmény e kérdések közül számosat kezel, szabályozva a joghatóságot, az alkalmazandó jogot, valamint a védő intézkedések nemzetközi elismerését és betartatását. Az egyezmény mechanizmusokat is létrehoz a szerződő államok hatóságai között zajló együttműködés elősegítésére. Ezenkívül a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló, 2008. május 3. óta hatályos, 2006. december 13-i ENSZ-egyezmény néhány fontos célját is támogatja, különösen a törvény előtti egyenlőségről szóló 12. cikkben és a nemzetközi együttműködésről szóló 32. cikkben foglaltakat. A felnőttek védelméről szóló, 2000. évi egyezmény

3

„C” Tematikus Főosztály: Állampolgári jogok és alkotmányos ügyek

____________________________________________________________________________________________ Felépítését tekintve az egyezmény hasonló a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló, 1996. október 19i egyezményhez1, de alkalmazkodik a kiszolgáltatott helyzetben lévő felnőttek igényeihez. Az egyezmény „azon felnőtt személyek nemzetközi ügyekben való védelmére vonatkozik, akik valamely egyéni képességeiket érintő fogyatékosság okán nem képesek fellépni érdekeik védelmében”2. Az a személy számít felnőttnek, aki betöltötte 18. életévét; az egyezmény azonban olyan védő intézkedésekre is vonatkozik, amelyeket akkor hoztak meg, amikor az adott személy még nem töltötte be 18. életévét3. A 3. cikk részletezi a védő intézkedések egyezmény által számba vett típusait, de nem törekszik a teljességre. Az intézkedések közé tartozik többek között a cselekvőképtelenség meghatározása, a felnőtt személyt védő rendszer létrehozatala, a felnőttet képviselő személy kijelölése és feladatainak meghatározása a felnőtt vagyonának gondozása terén. Az egyezmény egységes szabályokat ír elő, amelyek meghatározzák, hogy melyik állam hatóságai illetékesek a szükséges védő intézkedések meghozatalában. Az egyezmény értelmében elsősorban a felnőtt személy szokásos lakóhelye szerinti hatóságok rendelkeznek joghatósággal4, de elismeri azon állam hatóságainak párhuzamos, de csak szubszidiárius joghatóságát is, amelynek állampolgára a felnőtt személy.5 Elfogadja továbbá, hogy a felnőtt személy vagyonának fellelhetősége szerinti állam hatóságainak joghatósága alatt védő intézkedéseket hozzanak e vagyon tekintetében6, valamint hogy az adott személy védelmében vészhelyzeti intézkedéseket7 vagy korlátozott területi hatályú átmeneti intézkedéseket8 hozzanak azon állam joghatósága alatt, ahol a felnőtt9 vagy a hozzá tartozó vagyon10 jelen van. További rugalmasságot biztosít az, hogy az elsődleges joghatósággal rendelkező hatóságok felkérhetik bizonyos más államok hatóságait védő intézkedések meghozatalára, amennyiben ez a felnőtt személy érdekeit szolgálja11. Általában véve a szerződő államokban az egyezmény értelmében joghatóságot gyakorló 12

hatóságok saját jogukat alkalmazzák. Az alkalmazandó jogra vonatkozó általános szabály alól kivételt képez a képviseleti hatáskör. Amennyiben egy felnőtt személy cselekvésképtelensége esetére előre rendelkezett saját gondozásáról és/vagy képviseletéről, az új tartózkodási helye szerinti országban meg kell oldani e rendelkezések érvényességének problémáját. Az egyezmény értelmében a felnőtt meghatározhatja, hogy melyik jogot alkalmazzák az őt képviselő személy által gyakorolt hatáskörök meglétére, kiterjedésére, módosítására és megszüntetésére.13 A felnőtt személy az alábbi jogok közül választhat: a) a felnőtt személy állampolgársága szerinti állam joga; b) a korábbi szokásos lakóhelye szerinti állam joga; vagy c) a felnőtt személy vagyonának fellelhetősége szerinti állam joga.14 Az egyezmény így lehetővé teszi a „meghatalmazás” vagy hasonló intézmények azon szerződő államok általi elismerését, amelyek ilyen intézménnyel nem rendelkeznek. A felnőtt így biztos lehet abban, hogy más szerződő államokban is tiszteletben fogják tartani az ügyei intézésével kapcsolatban korábban tett rendelkezéseit.

1

2013. január 1-jétől az 1996. évi egyezmény Belgium és Olaszország kivételével az Európai Unió minden tagállamában hatályos lesz. 2 1. cikk 3 2. cikk 4 5. cikk 5 Lásd a 7. cikket és P. Lagarde magyarázó jelentését. 6 9. cikk és magyarázó jelentés. 7 10. cikk és magyarázó jelentés. 8 11. cikk és magyarázó jelentés. 9 10. cikk, 11. cikk és magyarázó jelentés. 10 10. cikk és magyarázó jelentés. 11 8. cikk 12 13. cikk 13 15. cikk 14 Ugyanott.

4

A felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. január 13-i hágai egyezmény

____________________________________________________________________________________________ Az egyezmény értelmében egy felnőtt személyére vagy vagyonára vonatkozóan valamely szerződő államban meghozott védő intézkedéseket a jogszabály hatályának megfelelően az összes többi szerződő államban el kell ismerni. Az elismerést csak néhány indokkal lehet elutasítani.15 Az egyezmény rendelkezik az ilyen intézkedések végrehajtásáról is. Több más, a közelmúltban megkötött hágai egyezményhez hasonlóan a felnőttek védelméről szóló, 2000. évi egyezmény is tartalmaz az államok közötti együttműködéssel kapcsolatos rendelkezéseket a cselekvőképtelen felnőttek védelmének erősítése érdekében. Az együttműködési rendszer, amely rugalmas és elősegíti a meglévő csatornák használatát, magában foglalja többek között az információcserét, a vitatott esetekben a közösen elfogadott megoldások elősegítését, valamint az eltűnt felnőtt személyek felkutatását. A szerződő államoknak ki kell jelölniük egy központi hatóságot, amely ellátja az egyezményben meghatározott16, elsősorban a szerződő államok közötti hatékony kommunikáció elősegítésével és a kölcsönös segítségnyújtással kapcsolatos feladatokat.

15 16

22. cikk 28. cikk

5