Kárpáti Tibor – Máté Domicián A „felhő” alapú alkalmazások szerepe a Vállalatirányítási (ERP) rendszerek fejlődésében az SAP példáján keresztül Az elmúlt évtizedekben az egyre növekvő kihívásokat jelentő nemzetközi vállalati környezetben a korszerű Vállalatirányítási (ERP) Rendszerek fejlődését számos tényező befolyásolta. Az ERP rendszerek lehetővé teszik a legújabb technológiai újítások bevezetését és egyben használatát, például az Internet, a video konferenciák és az elektronikus kereskedelem mellett az ún. felhő alapú alkalmazások lehetőségeit. Az SAP 2011-ben a piaci szereplők közül elsők között kínálja ezt az üzleti megoldást. A felhő alapú informatikai rendszerek bevezetése hatékony megoldást jelenthet szinte bármely szervezet számára, azonban a különböző szolgáltatási típusokkal szemben manapság még mindig nagynak tekinthető a bizonytalanság a vállalatvezetők és a kontrollerek körében. A tanulmány elsősorban ezt a problémát kívánja orvosolni, egyben röviden be kívánja mutatni az SAP példáján keresztül a benne rejlő lehetőségeket.
BEVEZETÉS Az integrált Vállalatirányítási (Enterprise Resource Planning, a továbbiakban ERP) Rendszerek alatt az egy vállalaton belül lezajló szinte valamennyi pl. kereskedelmi, készletgazdálkodási, raktározási, műszaki, pénzügyi és számviteli, termelési, vezetési, irányítási és számos egyéb kontrolling folyamatok egységes, integrált kezelését megvalósító információs rendszert értjük (Anderson, 2011). Az integráció kifejezése tehát kulcs fontosságú az ERP alkalmazások tekintetében, amelyek az egész vállalatra kiterjedő üzleti funkciók kiterjesztését valósíthatja meg a kontrollerek igényeinek kielégítése érdekében főként a következő területeken: •
az üzleti és információs folyamatokat megszervezi a fizikai tőke és emberi erőforrások optimális felhasználásában.
•
a kulcsfontosságú üzleti partnereket összehangolja a vállalat teljes működése és a vezetői döntéshozatal során.
•
a rendelkezésre álló adatbázisokból felhasználóbarát lekérdezések, beszámolók stb. készítésénél.
•
a lehető „legjobb” döntések megtalálása az üzleti folyamatok megvalósításakor.
A kontrollerek számára az egyre növekvő kihívásokat jelentő globális vállalati környezetben az ERP rendszerek fejlődését Hetyei (2009) szerint egyre inkább az agresszív költségcsökkentés, a termelési költségek és a bevételek folyamatos vizsgálatának szükséglete, a megváltozott üzleti körülményekhez való rugalmas alkalmazkodás, a management egyre nagyobb információs igénye a döntéshozatalban és az új üzleti megoldások keresése jellemzi. Egy megfelelően működő információs rendszer ahhoz, hogy teljesítse az ERP rendszerekkel szembeni követelményeket Mazzulo és Wheatley (2006) alapján biztosítania kell: •
a rugalmasságot: a rendszerek paraméterezhetők a kontrollerek igényei szerint.
•
a moduláris felépítést: az egyes szoftvercsomagok ún. modulokra különíthetők el, amelyek akár önállóan is képesek működni, így lehetőség nyílik az ERP rendszerek vállalaton belüli fokozatos bevezetésére.
•
a felhasználóbarát szolgáltatásokat: az ERP rendszerek alkalmazásait egységes menüfelépítés és áttekinthető képernyő kialakítás jellemzi.
•
az integráltságnak megfelelően egy-egy gazdasági esemény rögzítésekor elegendő az adatokat egyszer bevinni. Ezeket a törzsadatokat a rendszerek fel tudják használni a későbbiekben a vállalat bármely üzleti területén.
•
a széleskörű szolgáltatások támogatják a szervezési és információtechnológiai (IT) tanácsadásokat, a projekttervezést és a megvalósítást, a betanítási folyamatok automatizálásával pedig segíti a rendszerek hatékony bevezetését.
•
a nemzetköziség elvének megfelelően a rendszerek többnyelvűek, és az egyes országokra jellemző például számviteli standardok, adózási stb. sajátosságok gyakran előre be vannak paraméterezve.
Az ERP rendszerek továbbá olyan elsődleges információ forrásként szolgálnak, amelyeket senki sem kérdőjelezhet meg, mert mindenki ugyanazt a rendszert használja. A kontrollerek számára olyan kielégítő megoldást biztosít, amellyel például a gyártástól, vagy a megrendelés pillanatától, a szállításon keresztül, a számlák kifizetéséig folyamatosan nyomon követhetik az üzleti folyamatokat. Az ERP rendszerek emellett a különböző gyártási folyamatokat standard módszerekkel kiegyensúlyozzák, automatizálják és átláthatóvá teszik a döntéshozók számára. A vállalaton belüli működő szervezeti egységek esetében pedig támogatják a munkavállalókkal kapcsolatos pl. időgazdálkodási, ösztönzési rendszerek egységesítését. Az ERP rendszerek Stair és Reynolds (2010) szerint olyan multi-dimenziós platformot biztosítanak a felhasználóknak, amelyek támogatják a stratégiai és üzleti tervezés mellett a napi üzletmenettel kapcsolatos végrehajtási feladatok összehangolását. A rendszerek magába foglalják az összes vállalatirányítással kapcsolatos funkcionális területet, úgymint a gyártás,
értékesítés, készletezés, HR funkciók és a szállítmányozás. Mindamellett az olyan alapvető tevékenységeket is biztosít, amelyek növelik az ügyfelek elégedettségét és a vállalat hírnevét, így a kontrollerek elismertségét. Ráadásul áthidalja az ún. információs asszimetriából adódó szervezeti különbségeket a szervezeti egységek és a menedzsment között. Az ERP rendszerek emellett lehetővé teszik a legújabb technológiai újítások automatikus bevezetését és egyben használatát (például az Internet, a video konferenciák és az elektronikus kereskedelem mellett az ún. felhő-alapú alkalmazások lehetőségeit stb.). Végezetül, de nem utolsó sorban intelligens üzleti csomagokat nyújt, amelyek támogatják a vállalati döntéshozatalt a minél hatékonyabb döntések meghozatala érdekében.
AZ ERP RENDSZEREK FEJLŐDÉSE – AZ SAP PÉLDÁJÁN KERESZTÜL Az információs rendszereket két nagyobb kategóriába sorolhatjuk Hetyei (2009) alapján
Működést Támogató Rendszerek - Operations Support Systems (OSS) (1950-):
Az OSS rendszerek az üzleti tevékenység során keletkezett adatokat használják fel mind a belső (tulajdonosok, munkavállalók stb.), mind pedig a külső érintettek (vásárlók, szállítók stb.) számára a napi működéssel kapcsolatos információk és az alsóbb szintű menedzsment és a kontrolling funkciók létrehozása, illetve támogatása érdekében.
Menedzsment Támogató Rendszerek- Management Support Systems (1960-):
Az MSS rendszereket arra tervezték, hogy időszerű, megbízható és releváns információkat szolgáltassanak a menedzsment hatékony döntéshozatala érdekében. Mind a három, a felső. közép és alsó szintű döntéshozatali szinten támogatja a kontrollerek munkáját. Az OSS rendszereken belül megkülönböztetünk még Tranzakció Feldolgozó Rendszereket Transaction Processing Systems (TPS), amelyek feladata elsősorban a napi üzletmenettel kapcsolatos adatok gyűjtése és tárolása, illetve a magasabb szintű rendszerek adatbázisául is szolgál, a mindennapos üzleti események (például a számlák kiegyenlítése, a bérkifizetések, a megrendelések stb.) felügyelete során. A Folyamat Vezérlő Rendszerek - Process Control Systems (PCS) emellett az összes bemenő fizikai folyamatot vezérli, figyelemmel kíséri, illetve a rutin eljárások során döntéseket hoz a valós-idejű döntéshozatalban. A Vállalati Együttműködési Rendszerek - Enterprise Collaboration Systems (ECS) pedig a vállalati és a csoport szintű együttműködést és az információ-áramlást támogatja. A rendszer összegyűjti, vezérli, raktározza és átadja a szükséges adatokat és információkat elektronikus formában a résztvevőknek. Az MSS rendszerek családjába egyrészt a Vezetői Információs Rendszerek - Management Information Systems (MIS, 1960-) tartoznak, amelyek különböző előre definiált jelentéseket
készítenek rendszeres időközönként, illetve igény szerint; a menedzserek információ igényére összpontosít; a kontrollerek számára főként jól meghatározott, illetve strukturált problémák megoldásához nyújt segítséget; főleg operatív és esetleg taktikai szinten hatékony. A Döntéstámogató Rendszerek - Decision Support Systems (DSS, 1970-) a MIS rendszerek továbbfejlesztése; inkább egy adott üzleti problémára koncentrálnak; lehetőséget biztosít az interaktivitásra és az ad-hoc lekérdezésekre; félig vagy egyáltalán nem strukturált problémák megoldásában segít; főleg taktikai szinten hatékony. A Felsővezetői Információs Rendszerek Executive Information Systems (EIS, 1980-) leginkább a legfelső vezetői réteg igényeit elégíti ki; összegzett grafikus és a döntéshozatal szempontjából a legfontosabb kulcs tényezőkre koncentráló információkat nyújt; könnyen kezelhető és felhasználó barát eszköz. Az Anyagigény Tervezési Rendszerek - Material Resource Planning Systems (MRP) első generációi kezdetben az anyagszükséglet és a rendelkezésre álló készlet nyilvántartása segítségével a vevői és gyártási rendelések részletes ütemezését valósította meg. A tovább fejlesztett változatai az ún. Gyártási Erőforrás Tervezési Rendszerek - Manufacturing Requirement Planning Systems (MRP II., 1980s) már képesek a termelést összehangolni a vevői kereslettel és a szállítási igényekkel, továbbá már az eseti és a szezonális pénzügyi riportok is megjelennek benne. A Szakértői Rendszerek - Expert Systems (ES) viszont csak speciális szűk szakterületen hozhatnak hatékony döntést, vagy javasolhatnak megoldási alternatívákat, amelyek magas szakmai felkészültséget és formalizált tudást igényelnek; a mesterséges intelligencia egy speciális felhasználási területe; legfőképpen konkrét tényeket és szabályokat tárol és ezek alapján következtetéseket von le (Jackson, 1998). A Vállalati Erőforrás Tervező Rendszerek1 - Enterprise Resource Planning Systems (ERP) az 1990-es években jelentek meg elsősorban a termeléshez és a hozzá kapcsolódó erőforrások integrált tervezéséhez kapcsolódva; emellett természetesen tartalmazhatja a vevői és szállítói kapcsolatok, valamint az ellátási láncok teljes menedzselését. Manapság leginkább már Üzleti Csomagok - Business Suits (BS, 2000-) jellemzőek; olyan integrált üzleti alkalmazások, amelyek a vállalkozások számára lehető teszik az egyedi, ágazat specifikus és az üzletvitelnek megfelelő moduláris megoldásokat. Az SAP (Systems Analisys and Program Development –SAP, azaz Rendszerelemzés és Programfejlesztés) AG céget 1972-ben öt IBM alkalmazott alapította a németországi Waldorf városában. 1973-ban már kereskedelmi forgalomba került az első SAP R/1. Az SAP történetéből két fontosabb technológiai jellegű mérföldkő emelhető ki megalakulása után. Az
1
Az ERP rendszereket a magyar terminológiában Vállalatirányítási rendszerekként szintén használják.
első az R/2 (mainframe) rendszer megjelenése 1979-ben, amellyel már az egyes üzleti szoftver megoldásokat hatékonyan lehet kontrolálni a felhasználók és a számítógép között (Brinkmann–Zeilinger, 2000). Az SAP R/2 viszonylag gyors térnyerését mutatja, hogy 1982ben már 24 millió márka fölötti bevételt realizált, amely többek között a megnövekedett kapacitásnak és a kibővített pl. anyaggazdálkodási, termelési és tervezési stb. funkcióknak köszönhető. Az SAP 1984-ben alakult nemzetközi céggé. A másik lényeges mérföldkő az R/3 háromrétegű ún. kliens-szerver architektúrával rendelkező keretrendszerének megjelenése és bevezetése 1992-ben. A működése egy olyan többszintű koncepción alapul, amelyben egymástól független funkcionális szintek a különböző interfészeken keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Minden adat egy központi adatbázisban tárolódik, illetve egy ún. alkalmazási rétegen keresztül kerül felhasználásra. A rendszer pedig a SAPgui prezentációs rétegen keresztül áll kapcsolatban a felhasználóval. Mindhárom réteg egymással hálózatokon keresztül kommunikál. Az egyre nagyobb népszerűséget a cég számára az egységes grafikus interfészek, a relációs adatbázisok konzisztens használata és a különböző gyártók hardverein kompatibilis futtathatósága jelentette. 1. Ábra: Mérföldkövek az SAP történetében
Forrás: SAP(2015a)
Ekkor már független tanácsadó cégek is támogatják az SAP rendszer bevezetését (1995), illetve Németországban már a közepes nagyságú cégek felé nyitás jellemzi (Burger King, Deutsche Telecom). 1996.-ban a Microsofttal közös stratégiát dolgoznak ki és a Coca-Cola is bevezeti a rendszert. A korábban részvénytársasággá alakult cég részvényeit 1998-ban a New York-i tőzsdére is bevezetik. Elérkezik 1999, a mySAP.com stratégia bejelentésének időpontja, amely a legújabb kor kihívásainak megfelelően az elektronikus kereskedelem és az ERP megoldásokat kapcsolja össze. Az ezredfordulóra vezető globális e-business megoldás szállító vállalattá érik és számos nemzetközi múlttal rendelkező ügyfél vezeti be (GM, HP, Hoechst, Marion Russel, Nestle stb.). A Business Suite (BS) csomagok megjelenése mellett az SAP újabb stratégia bejelentése 2004-ben az R/3 alapú rendszerről, amelyen világszerte már több mint egymillió végfelhasználó dolgozik az ún. NetWeaver alkalmazás (lásd 1. ábra). A világ harmadik legnagyobb bevétellel rendelkező független szoftver szolgáltatója 2007-re, illetve Németországban ugyanebben az esztendőben már negyedszerre megkapja „A legjobb német foglalkoztató” díját. 2010-ben az „okos” mobiltelefonok és az Androidos, IOS, Windows alapú alkalmazások elterjedésével az SAP bevezeti a „Sybase” alkalmazást. 2011ben pedig elsők között felhő-alapú szoftvermegoldásokat kínál. 2013-ra több mint 250 ezer ügyféllel rendelkezik mintegy 190 országban és a bevétele 16,9 Mrd eurót is meghaladta (SAP, 2015a). 2. Ábra: A felhő alapú alkalmazások felhasználási alternatívái
Forrás: http://nxtcloud.blogspot.com/ alapján szerkesztve
A FELHŐ ALAPÚ ALKALMAZÁSOK
A felhő alapú rendszerek lényege nagyon röviden az, hogy olyan adatokkal, szoftverekkel dolgozhatunk, amelyek akár teljes egésze nem a vállalat saját számítástechnikai eszközein, vagy a hálózatán található, hanem „valahol” az Interneten (Kovács, 2011). Másképpen fogalmazva az adatainkat, és az üzleti alkalmazásainkat ahol fizikailag tárolják, elérhetővé teszik stb. ismeretlen, ezért felhővel szokták ábrázolni (2. ábra). A felhő alapú rendszerek szolgáltatási moduljait a szakirodalomban (Anderson, 2011) az alábbiak szerint csoportosíthatjuk: • Szoftver (Cloud Software as a Service (SaaS) A kontroller számára nyújtott lehetőségeket a felhő infrastruktúrájában futó alkalmazások biztosítják. Az alkalmazások különböző eszközökön, akár egy web felületen (pl. webmail) böngészők segítségével elérhetőek, amellyel néhány korlátozott konfigurációs beállítási lehetőségtől eltekintve nem lehet a mögöttes hálózatot, szervereket, a tárolás módját stb. befolyásolni. Bár rendkívül gyorsan bevezethető, olcsó és azonnal tesztelhető, a felhasználói oldalról alkalmazott eszközök rendkívül széleskörűek, nem igényel nagy beruházást, a használt szoftverek mindig naprakészek, viszont ennél a szolgáltatásnál nincs lehetőség a testre szabásra, vagy az egyedi igények kielégítésére. • Platform (Cloud Platform as a Service (PaaS) A második fajta szolgáltatásnál a kontroller igényeinek megfelelően a kívánt alkalmazásokat a szolgáltató telepíti fel egy felhő infrastruktúrára. A felhasználó ebben az esetben sem képes menedzselni vagy ellenőrizni a mögöttes felhő infrastruktúrát, de kontrollálhatja a telepített szolgáltatásokat és az azok fogadására szolgáló környezet konfigurációját. A platformok szolgáltatatásai tehát egyediek, a kezelésük rendkívül gyors és egyszerű karbantartani, viszont az alkalmazások naprakészségéért a felhasználók felelősek, a karbantartási, illetve a bérezési költségek így magasabbak lehetnek az előzőekhez viszonyítva. • Infrastruktúra (Cloud Infrastructure as a Service (IaaS) A felhasználók számára különböző adattárolási, hálózati és egyéb alapvető informatikai erőforrásokat biztosít a szolgáltató, amelyre, és amelyen tetszőleges szoftvereket telepíthet és futtathat, beleértve az operációs rendszereket és az üzleti alkalmazásokat. A kontroller munkája során bár nem képes ellenőrizni a mögöttes felhő infrastruktúrát, de kontrollálni tudja az operációs rendszereket, tárhelyeket, a telepített alkalmazásokat, és esetleg korlátozott ráhatása lehet a hálózati elemek (pl. tűzfalak) kiválasztására. A szolgáltatás nagy előnye, hogy a teljes, korábbi szoftverkörnyezet átültethető, nincs szükség külön betanításra, viszont a teljes szoftverkörnyezet kialakítása, és karbantartása a felhasználót terheli. A három modell közül ezzel csökkenthetőek legkevésbé az korábbi költségek.
A felhőalapú informatika bár évek óta ismert fogalom a vállalatvezetők és a kontrollerek körében, a kifejezés kapcsán mégis számos tévhittel találkozhattunk (HVG, 2012). A tervezett bevezetés során először azt érdemes eldönteni, hogy az informatikai környezet mely részét szükséges felhő alapon kiszolgálni. A kis- és középvállalkozások esetében a nyilvános felhő, nagyvállalatoknál pedig a privát felhő bevezetése a leginkább hatékony megoldás. Ez utóbbinál a legcélszerűbb megoldás, ha például a levelezésen, a közös dokumentumtáron, a CRM-n keresztül az üzleti alkalmazásokig stb. mindent felhő alapon valósítanak meg. A KKV-k esetében pedig a hibrid megoldások a tapasztalatok szerint költséghatékonyabbak, mintha mindent egyszerre egy privát felhőn keresztül szolgálnának ki a vállalkozás igényeinek megfelelően. A vállalatoknál gyakran széttagolt és sérülékeny az adatok tárolása és biztonsága, viszont a helyi informatikai rendszerekkel szemben a felhőalapú architektúrák központosítottak, és a folyamatok nagy része automatizált, ami jelentősen lecsökkentheti az emberi hiba okozta következményeket és a rendszer illetéktelen behatolásokkal szembeni kitettségét. A felhőalapú rendszermegoldások biztonsági szintje és rugalmassága sokkal magasabb a hagyományos kliens-szerver alapú megoldásoknál, így akár a szigorú jogi és adatvédelmi szabályoknak megfelelni kényszerülő, főként pénzügyi, illetve jogi profillal rendelkező kis- és nagyvállalatok számára egyaránt kiváló megoldást jelenthet. A rendszerek bevezetésével kapcsolatos egyik talán legnagyobb ösztönzőként merülhetnek fel, hogyha a teljes vállalati költségekből nagy mértékben (több, mint 20-30%-al is) csökkenthetők a fizikai eszközökkel kapcsolatos fenntartási költségek és akár több évre is megállíthatóak a hardverek elavulásából és cseréjéből fakadó folyamatos beszerzések. Az SAP stratégiai céljaként (már 2009-ben) szerepelt a felhő alkalmazások mihamarabbi bevezetése. Ennek megfelelően az SAP nyújtja elsőként a piacvezető szoftver-szolgáltatók közül egyedülállóan azt az elsősorban a KKV-k számára ajánlott SaaS megoldást (Business by Design- BBD), amellyel lehetőség nyílik a korábbi SAP ERP verziók közötti frissítések problémamentes végrehajtására és akár az üzleti-lánc folyamatok teljes kontrolálására. Az SAP és a Microsoft közös termékeként létrehozott Azure rendszerekben pedig lehetőség nyílik platform alapú szolgáltatások igénybe vételére, amelyeket például a legújabb OFFICE365 programok és a Windows 8.1. operációs rendszer biztosítanak. Az infrastruktúra szintjén pedig elérhetőek, az Amazon és az SAP közös fejlesztésként biztosított nyilvános és privát felhők együttes alkalmazása, amelyeket többek között a Dell, HP, Fujitsu, az IBM is sikeresen alkalmazott (Akash, 2012). A tapasztalatok szerint a felhő alkalmazások bevezetése sikeresnek bizonyult, amennyiben egyrészt az új rendszerekhez, üzleti funkciókhoz való gyors bevezetés és alkalmazkodás
kritikus tényezőként jelent meg. A szolgáltatók által biztosított platformok bevezetésének kockázata tovább jelentősen lecsökkent és megnőtt a vállatok alkalmazkodóképessége azoknál a vállalatoknál, ahol korábban kevésbé komplex, standard web protokollokat, kevés interfészt, alacsony integráltsági szinteket alkalmaztak (Anderson, 2011). Mindezek egyértelműen igazolták a döntéshozók számára a felhő alkalmazások bevezetését.
ÖSSZEGZÉS Az elmúlt évtizedekben a globális piacokon számos olyan nem kívánatos jelenséget lehetett megfigyelni, amelyek a gyorsan változó gazdasági környezetben jelentős mértékben hozzájárultak a pénzpiaci kockázatok és bizonytalanságok növekedéséhez (Tóth, 2014). A világgazdaság globalizálódásával párhuzamosan, többek között a megváltozott számviteli szemléletnek köszönhetően, Bács és szerzőtársai (2011) szerint napjaink egyre komplexebb pénzügyi piacainak megértéséhez a legújabb információ-technológiai vívmányokhoz való gyors alkalmazkodás alapvetően szükségesek. A felhő alapú szolgáltatásokra történő áttérés bár kétségkívül némi költséggel, átképzéssel, és a munkavállalók kezdeti újításokkal szembeni „szokásos” ellenérzéseivel párosulhat, viszont mindez nem mérhető össze az azonnali és hosszabb távú versenyelőnyökkel. A kontrollerek számára egyrészt a munkafolyamatok átláthatósága szinte megfizethetetlen, másrészt a mai modern üzleti szolgáltatásoknak az okos-telefonokkal, tabletekkel stb. való szinkronizációja új, még eddig kiaknázatlan területeket nyithat. KÖSZÖNETNYÍLVÁNÍTÁS A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
FELHASZNÁLT IRODALOM Akash, A. (2012): Customizing Materials Management Processes in SAP ERP, SAP Press. Anderson, G. (2011): Teach Yourself SAP in 24 Hours, Fourth Edition, Sams publisher, George Anderson. Bács Z. – Fenyves V. –Tarnóczi T. (2011) : The Business Uncertainty and Variability Management with Real Options Models Combined Two-dimensional Simulation, International Journal of Management Cases, Vol. 13. No. 3. pp. 159–167. Brinkmann, S. – Zeilinger, A. (2000): SAP R/3 Financial Accounting: Making it work for
your business, Addison-Wesley, Pearson Education. Hetyei J. (2009): ERP rendszerek Magyarországon, a XXI. században. Computerbooks. HVG (2012): A felhőalapú informatika leggyakoribb tévhitei, 2012. július 04. Kovács Z. (2011): Felhő alapú informatikai rendszerek potenciális alkalmazhatósága a rendvédelmi szerveknél. Hadmérnök VI. Évfolyam 4. szám - 2011. december. Jackson, P. (1998): Introduction to Expert Systems, Addison-Wesley. Mazzulo, J. – Wheatley, P. (2006): SAP R/3 for Everyone: Step-by-Step Instructions, Practical Advice, and Other Tips and Tricks for Working with SAP, Prentice Hall. SAP (2015a): History of SAP, Online: http://www.sap.com/careers/about-us/history.html Stair, R. – Reynolds, G. (2010): Fundamentals of Information Systems. Course Technology, Cengage. Tóth K. (2014): A számviteli elvek átalakulása és a pénzügyi kimutatások hasznossága a globalizálódó világgazdaságban, Controller Info 4. évfolyam, 2. szám. 28–33. o.
