A fejlett módszerek jóváhagyása során vizsgálandó területek

Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete Módszertani Igazgatóság

A fejlett módszerek jóváhagyása során vizsgálandó területek

2005. június

Összefoglaló Az anyag egy „validációs kézikönyv” elvi előkészítése, a validáció problémakörének és módszereinek ismertetése és a validációhoz feladatok áttekintése. A dolgozat elkészítése közben azonban egyre világosabbá vált 1 , hogy az előttünk álló (nem szabályozási és jogalkotási) feladatok jóval túlnyúlnak a modell validáció (szűken értelmezett) témakörén. Ezért jelen anyagunkkal egy tágabb (a modell validációt is magában foglaló) problémakört célzunk meg: a fejlett módszerek (a belső minősítési rendszerek és a működési kockázat fejlett mérési módszere) engedélyezésének, jóváhagyásának problémakörét. Ez egyszersmind azzal is jár, hogy eredeti szándékunktól eltérően kevésbé leszünk elviek, és inkább arra összpontosítunk, hogy mik az előttünk álló teendők. Az ehhez a szemléletváltáshoz vezető, az utóbbi fél évben bekövetkezett főbb történések a következők: • A nemzetközi szervezetek (mindenek előtt a CEBS, a GdC és közös munkacsoportjuk, a JWGV) tevékenységének eredményeként jóval világosabbá lettek a home host együttműködés feltételei. A korábbinál is világosabbá (és az időközben bekövetkező felügyeleti találkozók során kézzel fogható tapasztalattá) vált, hogy a korábban megszokottól eltérően nem egyedül vagyunk a pályán: host-ként igazodnunk kell a home elképzeléseihez, homeként szerveznünk kell a folyamatot. • Megjelentek az AIG 2 validációs alapelvei (melyeket, úgy tűnik, a CEBS is magáévá tett). Ezeknek az az egyik legfőbb üzenete, hogy a puszta kvantitatív validáció kevés, a kvalitatív elemek igen lényeges szerepet játszanak a validáció folyamatában. • Elkészült, és a CEBS általi megvitatást követően a tervek szerint a második félév elején konzultációra bocsáttatik a JWGV útmutatója, amely (az eredeti elképzelésektől eltérően) már címében sem csak validációs, és ami sokkal lényegesebb: döntő részben nem a kvantitatív validáció kérdéseivel, hanem a jóváhagyáshoz elengedhetetlenül szükséges kérdésekkel foglalkozik. Anyagunkban tehát a jóváhagyás folyamatához kívánunk segítséget nyújtani, mindenek előtt annak vizsgálatával, hogy melyek azok a területek, kérdések, amelyekkel az engedélyezési kérdések elbírálásakor foglalkoznunk kell. Az elfogadás folyamata ennél persze jóval több, van egy eljárási része (az engedélykérelem tartalmának és formájának meghatározása, a benyújtott kérelem hiánytalanságának vizsgálata, a tartalmi elbírálás folyamata, stb.) és egy szervezési, együttműködési része (főként a külföldi felügyeletekkel) is 3 . Mindez azonban „csak” a dolog formai oldala. A tartalmat az határozza meg, hogy milyen területeket vizsgálunk meg, és ezekről milyen véleményt alakítunk ki 4 . Elsősorban tehát azzal foglalkozunk, hogy a direktíva milyen feltételek teljesítéséhez köti a fejlett módszerek alkalmazását. A direktíva és az előttünk álló teendők jobb megértéséhez a validálás filozófiáját érdemes mindenek előtt megismerni. Ezt az AIG validálási alapelveihez kapcsolódóan ismertetjük.

1

Nem kis mértékben éppen a CEBS és a GdC Joint Workgroup on Validation (JWGV) munkacsoportjának tevékenysége során. 2 Accord Implementation Group: a Bázeli Bizottság mellett működő szakértői munkacsoport 3 Röviden ezekkel is foglalkozni fogunk. 4 Ez a többi kérdésre is kihat (pl. a bekérendő dokumentumok tartalma).

2

Ezek után a direktívának az elfogadás során figyelembe veendő követelményeit kíséreljük meg közérthetőbb módon visszaadni. Ezt nemcsak egyszerűbb, érthetőbb fogalmazással igyekszünk elérni, hanem a megértést elősegítő, a direktíva szövegén túlmenő kommentárokkal is. Helyenként kitérünk az értékelési szempontokra is. Majd ismertetjük a jóváhagyási folyamatról és a felügyeletek között megvalósítandó munkamegosztásról kialakuló közös CEBS-GdC álláspontot, Ezt követően kísérletet teszünk a direktívából fakadó tartalmi feladatok egy áttekinthető csoportosítására, melynek segítségével a modellezői és nem modellezői feladatok is világosabban elkülöníthetők. Végül a mellékletekben: • felsoroljuk azokat az anyagokat, amelyekre eddig is támaszkodtunk és további munkánk során is támaszkodni lehet, • közülük tartalomjegyzékszerűen ismertetjük a JWGV útmutatóját, • végül a direktíváról mondottak „ellenőrizhetősége” céljából mellékeljük a direktíva vonatkozó részeinek fordítását 5 . Az eligazodást kívánja segíteni az alábbi tartalomjegyzék: 1. Bevezetés 4. old. 2. Az AIG validációs alapelvei 7. old. 3. A belső minősítési és a fejlett működési kockázat mérési rendszerekkel szembeni követelmények a CRD-ben 14. old. 4. A jóváhagyás, a felügyeletek együttműködése a jóváhagyás során 28. old 5. A jóváhagyás során vizsgálandó/kezelendő területek 34. old. Mellékletek 36. old

5

Nem igazi fordításról van szó, hanem az egyes bekezdések értelmének, mondanivalójának visszaadásáról

3

1. Bevezetés Hosszas előkészítő munka és egyeztetés után tavaly nyáron megjelent a Bázel II néven emlegetett új tőkeszabályozási ajánlás, és EU parlamenti jóváhagyási stádiumban van ennek „europaizált” változata, a többnyire csak CRD néven emlegetett tőke-megfelelési direktíva. A direktíva elfogadása ez év őszére várható (annak ellenére, hogy jelen pillanatban 888 módosító indítványt tartanak nyilván). A tervezett CRD a belső minősítési és a fejlett működési kockázat mérési módszerek (valamint a piaci kockázati modellek 6 ) alkalmazását felügyeleti jóváhagyáshoz köti. A jelenlegi CRD javaslat szerint a belső minősítés fejlett módszere (AIRB) és a fejlett működési kockázat mérés (AMA) 2008. január elsejétől alkalmazhatók, de a bankoknak lehetőségük van arra, hogy a belső minősítés alapmódszerét (FIRB) ill. a lakossági minősítési módszereket már 2007. elején bevezessék 7 . A jóváhagyás tehát már közvetlenül előttünk álló (de legalábbis karnyújtásnyi távolságra került) feladat. Az erre való felkészülésre sürgető kényszert jelent a konkrét jóváhagyási igények megjelenése a bankok részéről (ha egyelőre még csak előzetes kapcsolat-felvételi formában is). Ezt tekintik a legaktuálisabb feladatuknak az európai felügyeletek és a kérdéssel foglalkozó nemzetközi szervezetek is. Bár már maga a jóváhagyás is jelentős kihívást jelent, tudatában kell lennünk annak, hogy ez a BII-vel kapcsolatos felügyeleti feladatoknak csak egy része. Ezen kívül foglalkoznunk kell majd a fejlett módszerek későbbiekben megkövetelt folyamatos felülvizsgálatával (ennek problémaköre nyilván közel áll a jóváhagyáséhoz) és a szintén később esedékes II. pillérbeli felügyeleti felülvizsgálati folyamattal is. Mielőtt a részletekbe mennénk, érdemes néhány szót szólni a Bázel II-es keretben alkalmazható modellekről és a velük kapcsolatos bázeli filozófiáról. Bázel II a korábban bevezettet piaci kockázati belső modellek mellett bevezette a belső minősítési rendszer 8 ill. a fejlett működési kockázatmérés módszerét (ezeket a továbbiakban „fejlett módszereknek” fogjuk nevezni). Ezeket szokás „belső modellek” néven is emlegetni, bár ez a kifejezés a hitel-ill. a működési kockázat vonatkozásában nem egészen azt takarja, mint a piaci kockázatok esetén (ahol meglehetősen tág keretek között kialakítható piaci kockázati modelleket 9 értünk a kifejezés alatt).

6

A piaci kockázat is részét képezi a CRD-nek, de a legutolsó pillanatig úgy tűnt, hogy az ismert kereskedési könyvi szabályozás lényegében változatlan formájában. A folyamat legvégén végül mégis történtek lényeges módosítások, ezek azonban csak később lépnek életbe, ezért pillanatnyilag nem foglalkozunk velük. 7 Nem teljesen kizárt, hogy a számos módosító indítvány miatti elhúzódás miatt minden módszer számára 2008 lesz az induló év. Nekünk azonban a pillanatnyilag érvényes időpontokkal kell számolnunk. 8 Belső minősítési rendszereket régóta használnak a bankok. Itt az újdonság a tőkekövetelmény számításban való felhasználásuk. 9 Ezek lényeges eleme az egyes kitettségek ill. részportfoliók aktuális értéke közötti kapcsolatok (az. un korrelációk) kezelése, azaz a portfolióhatások (diverzifikációs hatások) figyelembe vétele.

4

A hitelkockázatok esetén szó sincsen ilyen fokú szabadságról: az alkalmazandó hitelkockázati modell (kockázati súlyfüggvények formájában) lényegében adott 10 , a hitelintézet szabadsága csak abban nyilvánulhat meg, hogy – ha engedélyt kap rá – ő határozhatja meg a modell főbb paramétereit, az un. kockázati paramétereket (PD, LGD, CCF). Ennek eszköze a belső minősítési rendszer, aminek nem kell feltétlenül modellre támaszkodnia, de gyakran alkalmaz valamilyen minősítési (a minősítési osztályokba sorolást és/vagy a kockázati paraméterek meghatározását támogató) modellt. A működési kockázat tőkekövetelményének meghatározásánál alkalmazható modellek struktúrája is meglehetősen kötött: lényegében egy 8 üzletág és 7 veszteségtípus kombinációjával kialakított 56 cellás táblázat egyes celláira engedi meg a tőkekövetelmény önálló meghatározását és összesítését. Az összesítés során ugyan megengedi az egyszerű összegzés helyett a portfolióhatások (korrelációk) figyelembe vételét, de hogy ezt nem tekinti szokásos megoldásnak, az abból is látszik, hogy a korrelációk alkalmazását igen szigorú indokolási feltételekhez köti. És bár az eddigiekben azt hangsúlyoztuk, hogy a BII-ben alkalmazható hitel-és működési kockázati modellekben sok (a piaci kockázati modelleknél jóval több) a megkötés, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a BI-es hitelkockázati módszerekkel ill. a BII-es sztenderd módszerekkel összehasonlítva a BII fejlett módszerek igen nagy szabadságot adnak bizonyos konkrét módszerek megválasztásában. Ennek oka a Bázel II ill. a CRD mögött meghúzódó filozófia, amely csak tág kereteket (követelményeket) szab meg a belső minősítési rendszerekkel és a fejlett működési kockázat mérésével kapcsolatban, és elfogadhatónak tart minden olyan (az előírt minimum követelményeknek megfelelő) rendszert, melyről a bankok be tudják bizonyítani a felügyeleteknek, hogy megfelelően kezelik a szóban forgó kockázatokat. Ezt az elveken alapuló (principle based) szabályozást az indokolja, hogy ezen kérdések kezelésére számos (többé kevésbé egyenrangú) módszer ismeretes, és a szabályozók nem kívántak egyenruhát (one size fits all) ráerőltetni a bankokra (már csak azért sem, hogy a kockázatkezelésben élen járó bankok ne kényszerüljenek egy elvont egységesség érdekében meglévő rendszereik gyökeres átalakítására). A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha a bankok a szakma által általánosan elfogadott megoldásokat alkalmaznak (általánosan elfogadott módon), akkor a felügyeleteknek nincs sok okuk arra, hogy kifogást emeljenek 11 . Más megfogalmazásban ezt úgy is mondhatjuk, hogy a felügyeleteknek általában nem „illik” akadályt gördíteni a best practice megoldások elé (és többnyire a good practice megoldások elé sem). Mindez persze nem könnyíti meg a felügyeletek dolgát, amelyeknek az un. explicit diszkréciókon (a CRD által világosan kimondott választási lehetőségeken) túl még az un. implicit 10

Lényege, hogy nem veszi figyelembe a portfolióhatásokat: egy portfolió tőkekövetelményét a részportfoliók tőkekövetelménye összegeként lehet előállítani. Ezt a „portfoliófüggetlenségnek” nevezett tulajdonságot az elméleti háttérül választott Asymptotic Single Factor modell szolgáltatja. A Bázeli Bizottság egyébként komoly viták után maradt ennél az egyszerűsítő megoldásnál, alapjában a miatt, hogy véleménye szerint sem a szektor, sem a felügyeletek nem elég felkészültek még a hitelkockázati portfolió modellekre (ezek használatára feltehetően Bázel III fog lehetőséget adni) 11 Ez természetesen csak azon keretek között igaz, hogy a bankok teljesítik a CRD által explicite kimondott feltételeket.

5

diszkréciókat (a szándékosan nem egyértelmű megfogalmazásokból adódó választási lehetőségeket) is kezelniük kell. Az értelmezési lehetőségeket („vérmérséklettől” függő módon) minden felügyelet igyekszik szűkíteni 12 , de éppen ezekből a próbálkozásokból válik nyilvánvalóvá, hogy a szűkítésnek (általában) határai vannak. A felügyeleteknek tehát hozzá kell szokniuk ahhoz, hogy most már a tőkekövetelmény számításánál is sok kérdés megítélésében csak a „szakma” általánosan elfogadott elvei és szabályai alapján tudnak véleményt mondani.

12

Ez a legfőbb célja a JWGV útmutatójának [2] is.

6

2. Az AIG validációs alapelvei Az AIG alapelveket kifejtő anyaga a minősítési rendszerek validálására van „kihegyezve”, mi is ezt a tárgyalást követjük. Megjegyezzük azonban, hogy ez a beállítottság magukban az alapelvekben nem tükröződik (ezek elég általánosak ahhoz, hogy a működési kockázatokra is vonatkoztathatók legyenek), csak a hozzájuk fűzött kiegészítésekben. Mielőtt az alapelvek ismertetésére rátérnénk, érdemes egy pillantást vetni arra, hogyan szabályozza a CRD a belső minősítési rendszerek alkalmazását. A belső minősítési rendszerekkel alapvetően a direktíva 84-89-es cikkelyei, valamint a VII melléklet 4. része foglalkozik 13 . Az alkalmazásukkal kapcsolatos követelményeket legtömörebben a 84 cikkely adja meg, amely kimondja, hogy a minősítési rendszerek alkalmazása felügyeleti engedélyhez kötött, az engedély megadásának azonban feltételei vannak. A feltételek két szinten vannak megfogalmazva: általánosan a direktíva cikkelyek szintjén és részletesen a VII melléklet 4. részében. A jóváhagyás lényegi része ezen feltételek teljesülésének vizsgálata (ezen kívül természetesen van még dokumentációs és eljárási aspektusa is) A direktíva szintjén a következő követelmények fogalmazódnak meg a minősítési rendszerekkel szemben (84. cikkely): (a) Biztosítsák a kockázatok megfelelő megkülönböztetését és pontos kvantitatív becslését (b) A tőkekövetelmény számításban használt minősítések és kockázati paraméterek játsszanak alapvető szerepet a kockázatkezelésben, a hiteljóváhagyásban, a belső tőkeallokációban és a corporate governence-ban (c) A minősítésekért egy független és illetéktelen befolyásolástól mentes hitelkockázati kontrol részleg legyen felelős (d) A hitelintézet gyűjtsön és tároljon minden lényeges adatot a hitelkockázat méréshez és kezeléshez (e) Dokumentálja, magyarázza és validálja minősítési rendszerét Ezen követelmények közül egyértelműen az első a legfontosabb, a többi 4 bizonyos értelemben az első követelmény előfeltételének, teljesülése biztosítékának tekinthető. Az első követelmény teljesülésének vizsgálatát nevezzük a szó eredeti (szűkebb) értelmében validációnak. Minthogy azonban – mint majd hamarosan látni fogjuk – az első követelmény teljesülésének vizsgálatába be kell vonni a másik négyet is, kialakult a „validáció” kifejezésnek egy tágabb értelme is, ami a fenti 5 követelmény teljesülésének együttes vizsgálatát jelenti. Könnyű dolgunk lenne, ha a direktíva további cikkelyei és a VII. melléklet 4. része ezen általános követelmények világos kibontását adnák. Sajnos azonban nem ez a helyzet. A joganyag nagyon egyenetlen 14 : bizonyos kérdéseket igen részletesen, másokat nagyon elnagyoltan szabályoz, struktúrája sem túl világos, bizonyos követelmények meg vannak említve mondjuk a lakossági portfolióknál, ugyanezek érthetetlen módon hiányoznak a vállalatiaknál, stb..

13

Ide sorolható még a VII melléklet első három része, amely a tőkekövetelmény számítás technikai részleteivel (pl. kockázati súly függvények), foglalkozik, valamint néhány átmeneti intézkedés. 14 A bázeli dokumentum sokkal jobban követhető, ezért sokszor érdemes azt is megnézni.

7

Ennek következtében, ha közvetlenül a direktívából és mellékleteiből próbálunk kiindulni, hamar elveszhetünk a részletekben és nehezen tudjuk megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől. Szerencsére az AIG ez év januárjában kibocsátott egy olyan dokumentumot, amely egyrészt kimond néhány nagyon fontos rendező elvet, másrészt segít megérteni a szabályozás alapvető gondolatmenetét, harmadrészt keretet ad a validálás tennivalóinak logikus rendszerezésére. Ez a dokumentum bizonyos kiegészítésekkel a JWGV hamarosan nyilvános konzultációra kerülő útmutatójába is beépült, tehát a CRD alkalmazásához kapcsolódó sztenderdnek is tekinthető. A továbbiakban ezen dokumentum 15 fő mondanivalóját ismertetjük16 :

2.1 Validációs alapelvek A validációról a bázeli dokumentum (§500) és a CRD (VII. melléklet 4.rész 109.) szó szerint ugyanazt mondja: „A bankoknak megbízható rendszerekkel kell rendelkezniük minősítési rendszereik, folyamataik és a kockázati tényezőkre vonatkozó becsléseik pontosságának és konzisztenciájának validálásához. A bankoknak meg kell mutatniuk felügyeleteiknek, hogy belső validálási eljárásaik képessé teszik őket a belső minősítési és kockázatbecslési rendszereik teljesítményének konzisztens és értelmes megítélésére.” Erről azonban az AIG-nek (joggal) az a véleménye, hogy „Annak ellenére, hogy a belső minősítési rendszerek alkalmazásának fontos követelménye a validálás, Bázel II nem mondja meg explicit módon, hogy mi is az valójában.” Ezért megkísérel egy saját definíciót adni: „A belső minősítési rendszerek összefüggésében a „validáció” kifejezés olyan eljárások és tevékenységek összességét jelenti, amelyek elősegítik annak megítélését, hogy a minősítések megfelelően differenciálják-e a kockázatokat, és hogy a kockázati tényezők (PD, LGD, EAD) becslései megfelelően írják-e le a tényleges kockázatokat” 17 , és az egységes szemlélet biztosítására az alábbi alapelveket mondja ki:

15 Ld. [1] 16 Kibővített formában. Felhasználjuk egyrészt az FSA munkatársai által az alapelvekhez fűzött további kiegészítéseket, másrészt saját megjegyzéseket is fűzünk hozzá. Tehát nem az AIG anyag egyszerű ismertetéséről van csak szó. 17 Ez a definíció lényegében nem mond mást, mint hogy a validáció olyan eljárások és tevékenységek összessége, amelyek elősegítik a CRD 84. cikkelye (a) pontjában kimondott (ld feljebb) követelmény teljesülésének megítélését. Ezt nevezik szűken értelmezett validációnak. Már ebből a CRD-hez való viszonyításból l is látszik, hogy a szűken vett validáció csak egy rész a jóváhagyásnak.

8

1. alapelv: A validáció alapvetően a bankok kockázat előrejelző képességének és a minősítések hitelezési eljárásokban való felhasználásának megítélését jelenti Az első lényeges megállapítás, amit ezen elvből ki lehet olvasni, az az, hogy a becsléseknek előretekintőknek kell lenniük 18 (még ha múltbeli adatokon alapulnak is)! A jó előrejelző képesség azonban nem csak azt jelenti, hogy előre jelzünk, hanem azt is, hogy pontosak vagyunk. A pontossággal kapcsolatban két követelményt szokás hangsúlyozni: • A kockázatok jó megkülönböztetése (diszkrimináció) • A kockázatok mértékének pontos becslése (kalibrálás) Megkülönböztetés A „megkülönböztető képesség” (discriminatory power) annak a mértéke, hogy egy minősítési rendszer mennyire tud különbséget tenni a jó és rossz kockázatok között. (mennyire ritkán fordul elő, hogy jónak minősít egy rossz kockázatot, ill. fordítva) Ez minősítési rendszerek esetén a relatív kockázatokat (PD, LGD) jól kifejező minősítési osztályokba való besorolás képességét, azaz az egyedi kitettségek kockázati rangsorolásának képességét jelenti (más szavakkal: a rosszabb minősítési osztályokhoz magasabb nemteljesítési valószínűségek tartoznak) Egy minősítési rendszert tehát akkor nevezünk jó megkülönböztető képességűnek, ha a jó minősítési osztályokban (mind a mintában, mind a mintán kívül) csak kevés bukás fordul elő; a bukások a legrosszabb minősítésű osztályokra koncentrálódnak. Jó lenne, ha mérni tudnánk a megkülönböztető képességet (ehhez akár felügyeleti elfogadhatósági szinteket is rendelhetnénk). Sajnos nincs általánosan elfogadott megoldás, de vannak széles körben használt mértékek, melyek közül talán legismertebb a Gini együttható. A Gini együttható az un. CAP 19 görbén alapszik. A CAP görbe a megkülönböztető képesség grafikus ábrázolása 20 .. Be lehet látni 21 , hogy: • minél meredekebb a görbe (az elején), annál jobb a megkülönböztető képesség • az ideális görbe átmegy a (p,1) ponton 22 • a teljesen véletlenszerű, semmi megkülönböztetést ki nem fejező görbe megegyezik az y=x egyenessel • a valóságos helyzeteket leíró görbék az ideális és a véletlenszerű között helyezkednek el. Maga a Gini együttható nem más, mint a tényleges és a véletlen görbe közti terület osztva az ideális és a véletlen görbe közötti területtel. Értéke 0 és 1 közé esik, és minél magasabb, annál jobb a megkülönböztető képesség.

18

Ez valahogy általában nincs benne a köztudatban. Az utóbbiban inkább az él, hogy a múltbeli átlagokat kell becslésnek tekinteni. A kérdéssel később még foglalkozunk. 19 Cumulative Accuracy Profile, azaz kumulatív pontossági profil 20 (x, y) koordinátájú pontja azt mutatja, hogy a kitettségek legrosszabb minősítésű x %-ához tartozik a ténylegesen bekövetkezett nemfizetések y %-a 21 Ezt itt nem tesszük meg 22 p-vel a minta átlagos nemfizetési valószínűségét jelöljük

9

Ezzel már úgy is érezhetjük, hogy van egy abszolút mérőszámunk a megkülönböztető erő jellemzésére. Sajnos azonban nem ez a helyzet, mert a Gini együttható nem csak a megkülönböztető képességtől függ, hanem pl. a portfolió homogenitásától (milyen széles a portfolió elemeihez tartozó PD sáv) és a minta elemszámától is 23 . Különböző homogenitású és elemszámú portfoliók összehasonlítására tehát nem alkalmas. Ezért szokták azt mondani, hogy a Gini valójában relatív mutató, és leginkább egy portfolióra alkalmazott különböző minősítési rendszerek összehasonlítására használható. A Gini-t tehát kellő gondossággal, más ismert technikákkal kiegészítve (az egész görbe vizsgálata, bootstrap, konfidencia intervallumok, stb.) szabad csak használni. A Gini tehát csak egy az alkalmazható kvantitatív eszközök közül. Egyébként több, a Gini együtthatóval ekvivalens technika ismert: ROC görbe és AUROC, Accuracy Ratio, Mann-Whitney statisztika, Wilcoxon-Mann-Whitney statisztika. A gyakran használt Kolmogorov-Smirnov (K-S) statisztika is hasonló elveken nyugszik (a görbék közötti távolságot használja) és hasonló problémákkal küzd 24 . Kalibrálás Egy becslés akkor pontos („jól kalibrált”), ha a becsült és tényleges kockázati paraméterek (PD, LGD, CCF) között csak „kicsi” az eltérés A kalibrálás (kvantifikálás, számszerűsítés) becslés, nem szimpla regisztrációs, számviteli művelet. A cél a jövőbeni PD-k, LGD-k és CCF-ek becslése, nem a múltbeliek kiszámítása. A múltbeli adatok fontosak, de csak kiindulópontot jelentenek a jövőre vonatkozó becsléshez. A tényadatok kritika nélküli becslésnek tekintése veszélyekkel jár, mert nem vesz figyelembe az alábbi (potenciális) tényezőket: • a gazdasági környezet változása • a portfolió-összetétel változása • a jogi környezet változása • a minta korlátozott volta A jó adatok fontosak, de az átgondolt, kreatív előrebecslési módszerek legalább annyira fontosak, és időnként még az adathiányokon is enyhíteni tudnak 25 . A kockázati paraméter becslések pontosságának a megállapítása a minősítési modellek esetén jóval nehezebb, mint a piaci kockázati modellek esetében. Ez utóbbiaknál jól alkalmazható a visszamérés (backteszt) technikája, ahol a modell előrejelzéseinek és a ténylegesen bekövetkezett helyzetnek az összehasonlításából tudunk következtetni a modell jóságára 26 . Ez az út itt nem járható. Egyrészt itt nem lehet napi méréseket végezni, csak hosszabb időszakra szólóakat (tipikusan éveseket), másrészt – legalábbis induláskor – erre sem állnak rendelkezésre hosszabb idősorok, harmadrészt az adatok, mérendő események száma nagyságrendileg kisebb (megnehezítve a statisztikai technikák alkalmazását). Ez nem azt jelenti, hogy itt nem

23

Az is előfordulhat, hogy különböző görbékhez azonos Gini tartozik. Az itt említett technikákat – melyek jelentős része biológiai kutatásokból ered – részletesen ismerteti [4]. 25 Ez sem szokványos megállapítás. 26 Ennek analógiája a becsült és a tényleges PD-k összehasonlítása. 24

10

kell visszaméréseket végezni 27 , csak azt, hogy ezek eredményét nem lehet perdöntő bizonyítéknak tekinteni, csak jelzésnek. A paraméterbecslés elfogadható hibahatárára tehát nehéz használható (nem túl tág) mértékeket felállítani 28 , főként bizonyos speciális esetekben (pl. low default portfolió), tehát egyéb eszközökhöz (minősítő cégek adataival való összehasonlítás, külső adatok, benchmark, stb.) kell folyamodni. (Lásd még a 4. Alapelvet) Az elfogadható kalibrálás függ a portfolió típusától és a gazdasági környezettől is. 2. alapelv: A validálásért elsősorban a bankok felelősek A direktíva kimondja, hogy a bankoknak kell bizonyítaniuk (felügyeletüket meggyőzniük arról), hogy minősítési rendszereik megfelelő minőségűek, sőt még arról is, hogy ezt az állapotot képesek tartósan fenntartani. Különbséget kell tenni tehát a validálás (mint a bank feladata) és ennek felügyeleti felülvizsgálata (nem a II. Pillér értelmében!) és jóváhagyása között. Ezt tömören úgy szokás kifejezni, hogy „a felügyeletek a bankok validációját validálják” 29 ! Mindez nem jelenti azt, hogy a felügyeleteknek teljesen passzív szerepet kell játszaniuk a banki validáció felülvizsgálatakor. Természetesen megtehetik, hogy kizárólag a bank validációjára támaszkodnak, de jogukban áll további információkat bekérni, konzultációt kezdeményezni, helyszíni vizsgálatokat végezni 30 , sőt a spanyoloknál még a banki minősítések (nyilván szúrópróba szerű) felügyeleti megismétlése, replikálása is komolyan szóba került.. 3. alapelv: A validáció folytonos folyamat A minősítési rendszerek környezetében minden változik: • a hitelezési folyamatok és a minősítési rendszerek • az adatok és a becslési módszerek 31 • a portfoliók (a banki politika és a gazdasági körülmények következtében) következésképpen a validációnak is folytonos folyamatnak kell lennie. Ehhez a bankoknak • gyűjteniük és elemezniük kell a portfoliók és a belső modellek változására vonatkozó minden releváns információt. • világos validálási sztenderdeket és tolerancia határokat kell megfogalmazniuk, és rendszeresen kell ellenőrizniük ezek teljesülését. • a gazdasági ciklusoknak a minősítésekre és a PD becslésekre vonatkozó hatását figyelembe kell venniük a validálás során.

27

Éppen ellenkezőleg: mint majd látni fogjuk, a direktíva kötelezően elő is írja. Azért folynak ilyen kutatások, pl. a Bundesbankban. 29 Időnként az auditálás kifejezést használják. 30 Egyes felügyeleti kultúrákban ezt olyannyira természetesnek tartják, hogy a validálás felügyeleti felülvizsgálatát helyszíni vizsgálatnak nevezik. 31 Az alkalmazott módszerek nemcsak a külső körülmények miatt változhatnak, hanem tudásunk gyarapodása következtében is. 28

11

4. alapelv: Nincs kitüntetett validációs módszer Eddig még senkinek sem sikerült (és várhatóan nem is fog sikerülnie) az egyetlen üdvözítő validációs módszert megtalálnia. Az, hogy milyen módszerek vezethetnek célhoz, nagyban függ a rendelkezésre álló adatoktól és a minősítés módszerétől, ezek pedig általában a portfoliótól. Ennek egy frappáns kifejezése az „Ahány portfolió, annyiféle validálás” szlogen. Magára a kvantitatív validációra sem csak a már említett megkülönbözető erő és becslési pontosság vizsgálatok használatosak, hanem egyéb technikák is, mint pl.: • visszamérés (backteszt: a becsült és realizált paraméterek összehasonlítása) • benchmark (más – pl. hasonló portfolión végzett – becslésekkel való összehasonlítás) • stabilitás-és érzékenységvizsgálatok (hogyan befolyásolják a becsléseket a minta/feltételezések változásai) • replikáció (a minősítés megismétlése mások által) 5. alapelv: a validációnak kvantitatív és kvalitatív elemeket is kell tartalmaznia. Az előzőekből feltehetően nyilvánvaló, hogy a kvantitatív tesztek önmagukban általában nem elegendőek 32 . Nincs más megoldás, mint hogy a kvantitatív vizsgálatok után fennmaradó bizonytalanságot kvalitatív eszközökkel próbáljuk meg elfogadható szinte csökkenteni. A validációnak tehát ki kell terjednie az alábbi kvalitatív vizsgálatokra is: • a minősítési rendszer elemeinek (adatok, modellek, stb.) értékelése • a banki folyamatokba való beépülés vizsgálata (use test) • a kontrol folyamatok és a governance értékelése • a dokumentáció megfelelősége és minősége A minősítési rendszer elemeinek értékelése mögött az a gondolat húzódik meg, hogy egy jó elemekből gondosan felépített rendszerben jobban meg lehet bízni. Többek között az alábbi vizsgálatok tartozhatnak ide: • az input adatok minősége (pontosság, teljesség, megfelelőség) • a modell/minősítési eljárás minősége (az alkalmazott módszerek megfelelősége, a feltételezések elfogadhatósága, gyenge pontok). • az implementálás (az IT-t is beleértve) minősége A banki folyamatokba való beépülés vizsgálata (use teszt) mögött az a gondolat áll, hogy ha egy minősítési rendszert nem csak a felügyeleti tőkekövetelmény meghatározására használnak, hanem az mélyen beépül a bank kockázatkezelési és döntési folyamataiba is, akkor feltehetően a maga a bank is hisz benne, ill. gondoskodik a rendszer kellő megbízhatóságáról (ha csak –nem ellensége önmagának).

32

Ebben nyilván nagy különbségek vannak a rendelkezésre álló adatoktól és a választott minősítési módszertől függően, de az állítás még az adatokkal bőven ellátott, statisztikai modellekre támaszkodó minősítési rendszerek esetén is megkockáztatható.

12

Az alábbi banki területeken való felhasználás szokott szóba kerülni: hiteljóváhagyás, kockázatkezelés, belső tőkeallokálás, corporate governance, és olyan funkciókban mint árazás, limitek meghatározása, tartalékolás, risk appetite, belső jelentések. A kontrol folyamatok és a corporate governance vizsgálatának értelme talán nem igényel magyarázatot, a dokumentáció pedig egyrészt önmagában is nagyobb átgondoltságra és fegyelemre ösztönöz, másrészt a dokumentáció minősége is fontos jelzője a gondosságnak. 6. alapelv: A validáció eljárásait és eredményeit független felülvizsgálatnak kell alávetni. A validációt olyanoknak kell felülvizsgálniuk, akik függetlenek a validációs folyamat megtervezőitől és kivitelezőitől. Lehetséges szervezeti megoldások: • Belső ellenőrzés (szakértőkkel és/vagy külsőkkel megtámogatva?) • Külső fél (?) • Független szervezeti egység (a hitelkockázat kezelésen belül)

13

3. A belső minősítési és a fejlett működési kockázat mérési rendszerekkel szembeni követelmények a CRD-ben 4.1 Minősítési rendszerek A fentiekben áttekintettük a validáció főbb alapelveit és feladatait. A jóváhagyás azonban több, mint validáció. Egyrészt maga az említett 84. cikkely is megköveteli a VII. melléklet 4. részében foglalt minimális követelmények teljesülését, másrészt nyilván a direktíva „belső minősítési rendszerek” címszó alatt szereplő további cikkelyeit is figyelembe kell venni. Ezt szokás tömören úgy kifejezni, hogy „jóváhagyás = validálás + minimum követelmények”. A továbbiakban ezen követelményeket tekintjük át. Előre bocsátjuk, hogy nagyon vegyes képet fogunk látni. Sok mindenben vissza fognak köszönni a validációról elmondottak 33 , de sok új elemmel is fogunk találkozni. A „követelmények” egy része inkább definíció vagy diszkréció. A „valódi követelmények” egy része is olyan, hogy teljesülésük a jóváhagyás során közvetlenül nem vizsgálható 34 , mert folyamatos monitoringot vagy időszakos felülvizsgálatot, elemzést követelnek meg. Ezeket a jóváhagyás során azon az alapon lehet csak megítélni, hogy rendelkezésre állnak-e a későbbi végrehajtásukat biztosító belső szabályozási és szervezeti feltételek. A cikkelyek, paragrafusok ismertetésénél csak a lényeg visszaadására és nem a teljes ismertetésre törekedtünk, ami időnként feltehetően némi információveszteséggel jár. Igyekeztünk a megértést kiegészítő kommentárokkal is segíteni, és amennyire tudtunk, helyenként próbáltunk az eredetinél jobban követhető, logikusabb sorrendet ill. csoportosítást alkalmazni 35 .

4.1.1 Direktíva cikkelyek A 84. cikkely egy részét már említettük, itt csak a maradék részével és a többi cikkellyel (8689) foglalkozunk. Pillanatnyilag nem foglalkozunk olyan (a jóváhagyás előtti alkalmazás minimális hosszára vonatkozó) követelményekkel, amelyek csak 2010-től lépnek hatályba. A felügyelet engedélyezheti, hogy a csoporttagok ne egyedenként, hanem csak csoportszinten teljesítsék a minimum követelményeket (84. cikkely). Általános szabályként, ha egy bank (csoport) az IRB-t választja, akkor minden kitettségére ezt kell alkalmaznia (85. cikkely). Lehetőség van azonban (felügyeleti jóváhagyással) a „térben és időben” való fokozatos bevezetésre (rollout, 85. cikkely) és arra, hogy egyes (al)portfoliókra tartósan a sztenderd módszer alkalmazzák (állandó mentesítés, 89. cikkely). Egy minősítési rendszer mindig valamilyen portfolió elemeinek (a portfolióhoz tartozó kitettségeknek) a minősítését szolgálja. A direktíva megadja az alkalmazható főbb portfolió osztályokat és a hozzájuk tartozó besorolási szabályokat (86. cikkely). Ezen szabályok általában elég kézenfekvőek, leginkább a lakosság és a kisvállalatok elhatárolása (pontosabban, a lakosságiként kezelhető kisvállalati kitettségek meghatározása) okozhat problémát 33

Ami nyilván távolról sem véletlen. Hacsak az implementálás és a jóváhagyás között eltelt általában viszonylag rövid időszak alapján nem. 35 Úgy véljük, ebben még bőven vannak további lehetőségek, pl. világosan el lehetne különíteni, ki lehetne gyűjteni a definíciókat vagy a pusztán dokumentálási feladatokat. 34

14

A 87. cikkely az egyes portfoliók egyes minősítési osztályaihoz tartozó kockázati súlyok és/vagy paraméterek meghatározásával foglakozik (kockázati súlyfüggvények alkalmazásával vagy direkt hozzárendeléssel), a 88. cikkely pedig a várható veszteségek meghatározásának módjával.

4.1.2 Minimum követelmények (VII. melléklet 4. rész) 36 Minősítési rendszerek Egy minősítési rendszernek tartalmaznia kell mindazon módszereket, eljárásokat , kontrolokat, adat gyűjtéseket és IT rendszereket, amelyek a kitettségek egy típusa esetén támogatják a kitettségek minősítését és a kockázati paraméterek kvantifikálását 37 (1). Egy portfolió osztályon belül különböző alportfoliókra különbőző minősítési rendszerek alkalmazhatók. Ez esetben azonban a kitettségek portfoliók közötti megosztását indokolni kell (2). A minősítési szempontokat és eljárásokat rendszeresen felül kell vizsgálni, hogy a jelen körülmények között is megfelelőek-e (3) A minősítési rendszerek struktúrája A minősítési rendszerek végső soron valamely portfolió elemei kockázati paramétereinek meghatározására szolgálnak. E céljukat tipikusan két lépésben érik el: a kitettségeket először minősítési osztályokba vagy poolokba 38 sorolják (ezt nevezzük hozzárendelésnek vagy besorolásnak), majd ezen osztályokhoz (poolokhoz) rendelnek kockázati paramétereket (ezt nevezik kalibrálásnak). Vannak olyan (tipikusan statisztikai) módszerek, amelyek a kockázati paramétereket (rendszerint a PD-t) egy lépésben, közvetlenül a kitettség jellemzőiből becslik meg (ezeket direkt módszereknek nevezzük). Az osztályokba, poolokba sorolást minősítési kritériumok (7, 11) alapján kell elvégezni. A kritériumokra csak nagyon általános megkötések (5, 17) vannak (az adós kockázati tulajdonságai, tranzakció kockázati tulajdonságai, és lakossági portfolióknál a késedelmesség). Minősítési kritériumnak nyilván csak olyan jellemzőket lehet használni, amelyek a minősítendő entitásokra vonatkozóan ismertek, tehát amelyek a rendelkezésre álló adatokból meghatározhatók. Az egyes portfoliótípusokhoz vannak szokásosan gyűjtött adatok (egy ilyen összeállítást tartalmaz pl. az osztrák anyag), de bármilyen ilyen listát csak tájékoztató jellegűnek szabad tekinteni)

36

A zárójelben álló számok a bekezdés sorszámára utalnak. Van olyan eset, hogy egy bekezdés tartalma több részre szedve több helyen szerepel, de olyan is, hogy egy megállapításba vonjuk össze több bekezdés tartalmát. 37 Ez a minősítési rendszerek egyfajta definíciójának tekinthető. Viszont azt is jelenti, hogy amikor a direktíva a minősítési rendszerekre ír elő valamit (pl. dokumentálást), akkor annak az összes itt felsorolt elemre is ki kell terjednie. 38 Poolokat csak lakossági portfolióknál lehet alkalmazni. Ezért az „osztály vagy pool” kifejezést a direktíva csak lakossági portfoliók esetén használja, mi viszont olyan esetekben is, amikor tetszőleges portfolióról beszélünk. Ez a szóhasználat logikailag korrekt.

15

Szokásos egyébként applikációs ill. viselkedési kritériumokról (ill. minősítési rendszerekről beszélni. Az előbbiek alapvetően a hitelkérelem elbírálásánál rendelkezésre álló adatokra támaszkodnak, az utóbbiak a hitelfelvevőnek a törlesztés során tanúsított viselkedését (pl. rendszeresen törleszt-e) is figyelembe veszik (tiszta típusok persze általában nincsenek, a gyakorlatban előfordulók rendszerint keverékek). A minősítési osztályok, poolok eltérően kezelendők nem lakossági és lakossági portfoliók esetén. Nem lakossági 39 rendszerek A nem lakossági minősítési rendszereknek rendelkezniük kell egy adósminősítési skálával, amelyeknek legalább 7 fokozatot kell tartalmaznia a fizető, és egyet a nemfizető 40 adósokra (6). A saját LGD ill. CCF becsléshez (AIRB) pedig külön LGD-re ill. CCF-re vonatkozó ügyletminősítési skálát is kell tartalmazniuk (9, 10). Mindegyik skálának csak az általa kifejezendő kockázatokat szabad tükröznie (6, 9,10). Dokumentálni kell a minősítési osztályok definícióját és a hozzájuk tartozó kockázati paramétereket 41 (7). Kerülni kell az adósok ill. ügyletek túlzott koncentrációját egyes minősítési osztályokba, ill. az ilyen koncentrációkat csak akkor lehet elfogadni, ha az osztály kellően szűk PD (LGD, CCF) sávot fed le, és a besorolt adósok/kitettségek bizonyíthatóan ebbe a sávba esnek (8, 12), ha tehát a portfolió „természete” olyan, hogy eléggé homogén (vagy néhány homogén csoportból áll). Lakossági rendszerek A lakossági minősítési rendszereknek nem kell az egyes kockázati paramétereket (és csak azokat) tükröző külön skálákat alkalmazniuk. Használhatnak ezeket együttesen tükröző skálákat , ill. létrehozhatnak kockázati paraméterek szempontjából viszonylag homogén poolokat is. Az osztályokba ill. poolokba sorolásnál két ellentmondó követelményt kell összhangba hozni: egyrészt azt, hogy a kockázati sávok kellően szűkek legyenek a kellően finom kockázati megkülönböztetéshez (16), másrészt azt, hogy olyan elemszámúak legyenek, amelyek lehetővé teszik a paraméterek ésszerű becslését 42 (15).

39 A direktíva „vállalatok, intézetek, kormányok és központi bankok” felsorolása helyett ezt a rövid elnevezést használjuk, , ami annyiban nem egészen precíz, hogy nem fed le néhány speciális nemlakossági portfoliót (pl. tőkebefektetések) 40 Ez egyike azon ritka kivételeknek, ahol a direktíva egészen konkrét követelményeket ír elő. 41 Ezt a követelményt lakossági rendszerekre is ki kellene terjeszteni. 42 Ezen két ellentmondó követelményt a nem lakossági portfoliókra is ki kellene terjeszteni.

16

A kitettségek besorolása (minősítése) A minősítésekkel kapcsolatban a direktíva a következetes használatot elősegítő lényeges kvalitatív kritériumokat fogalmaz meg 43 :. • A minősítési osztályokba ill. poolokba való besoroláshoz olyan részletes definíciókat és eljárásokat kell megadni, és ezeket úgy kell dokumentálni, hogy biztosítani lehessen a besorolások konzisztenciáját a különböző üzletágak, részlegek és földrajzi helyek között, továbbá, hogy harmadik fél is megérthesse és replikálhassa a minősítést (18). • A besorolási eljárásoknak összhangban kell lenniük a belső hitelezési sztenderdekkel és a problémás adósok és ügyletek kezelésére vonatkozó politikákkal 44 (18). • Fontos követelmény, hogy a minősítés során minden felhasználható információt figyelembe kell venni. Ez azt is jelenti, hogy még elegendő mennyiségű és minőségű belső adat esetén sem szabad figyelmen kívül hagyni felhasználható külső adatokat (ha vannak ilyenek) (19). • A külső adatok használatának követelménye explicit módon jelenik meg olyan esetekben, ha a belső minősítések meghatározása során a bank alapvetően külső minősítésekre támaszkodik (ez érthető, mert e nélkül nem lehetne belső minősítésről beszélni) (19) • És itt hangzik el először a direktívában az a később még többször megjelenő elv, hogy minél kevesebb az információ, annál konzervatívabb becslést kell alkalmazni (19). Ez ebben a környezetben azt jelenti, hogy kevés információ esetén a kitettségeket rosszabb minősítési osztályokba kell besorolni, mint ahová az információk alapján egyébként tennénk. Ezen fontos minőségi követelményeken kívül a direktíva lényegében csak annyit mond, hogy • a hitel-jóváhagyási eljárás során 45 minden adóst ill. kitettséget 46 be kell sorolni (a nem lakossági adósokat adósminősítési osztályokba, AIRB esetén az ügyleteket LGD ill. CCF minősítési osztályokba, a lakossági kitettségeket minősítési osztályokba és poolokba (20, 21, 25)) • nem lakossági portfoliók esetén az egy adóshoz tartozó kitettségeket (néhány speciális kivételtől eltekintve) azonosan kell minősíteni (24) A hozzárendelés módszerére semmilyen konkrét eligazítást nem ad a direktíva, nem tilt és nem javasol semmilyen ismert technikát. Azt azonban leszögezi, hogy emberi megítélés felülbírálhatja a minősítések inputját vagy outputját, de ezt világosan kézben is akarja tartani azzal, hogy dokumentáltatja azokat a szituációkat, amelyben ezek lehetségesek, illetve magukat a konkrét felülbírálatokat is, továbbá ez utóbbiakra elemzési kötelezettséget is előír (26). A gyakorlatban (alapvetően a rendelkezésre álló adatok mennyiségétől függően) a szubjektív és objektív elemek kombinációjának széles skáláját alkalmazzák a minősítések során. Az egyik oldalon a (tipikusan lakossági portfoliókra alkalmazott) sok adatra támaszkodó modellek (automatizálható eljárások) állnak, a másikon a kényszerűen kevés adatra támaszkodó, szinte teljesen formalizálatlan szakértői megítélésen alapuló eljárások (tipikus példa az 43

Fontos hangsúlyozni, hogy módszertől függetlenül. Ezek a kritériumok tehát teljesen szakértői megítélésen alapuló rendszerekre is vonatkoznak (megkockáztatható, hogy itt még fontosabbak is, mint pl. modellek alkalmazása esetén). 44 Itt megint az a gondolat húzódik meg, hogy a minősítés épüljön be a bank mindennapos tevékenységébe, ill. hogy összhangban álljanak egymással. 45 Itt már egy kicsit megelőlegezi a use tesztet. 46 A hangsúly itt nyilván a „minden” szón van.

17

országminősítés). A közbülső állomásokat a szubjektív elemek (információk, eljárások) szabványosításának különböző mértéke jellemzi. Igen gyakori az un. hibrid (a szubjektív és az objektív eljárásokat kombináló) rendszerek használata, ahol a kombinálásnak is különböző módjai ismeretesek. A modelleknek (mechanikus eljárásoknak) is számos változata ismert. A leggyakoribbak a statisztikai, ezen, belül is a különböző regressziós modellek, de számos egyéb technikával is találkozhatunk. Bár a direktíva a módszereket illetően nem ad semmilyen eligazítást (sőt a validációval foglalkozó főbb nemzetközi munkacsoportok, mint az AIG Validation Subgroup és a JWGV alapelvként kezelik, hogy „nem sugallunk semmilyen módszert sem”, érdemes figyelembe venni azt a gyakorlati tendenciát, hogy minél inkább „tömegtermelésről” van szó (minél nagyobb számú, minél egyszerűbb, minél homogénebb, stb. kitettség), annál nagyobb szerepet játszanak a modellek (mechanikus eljárások). És megfordítva: minél inkább „egyedi termelésről” (kevés számú, bonyolult, erősen különböző kitettségek), annál kevésbé szabad pusztán mechanikus eljárásokra (modellekre) támaszkodni, annál nagyobb szerepet kell adni az emberi megítélésnek. Tehát általában nem nagyon fogadható el egy statisztikai modellen alapuló országminősítési rendszer, de az sem nagyon érthető, ha valaki nagyobb lakossági portfoliót akar minősíteni pusztán szubjektív eszközökkel 47 . A minősítések aktualizálása A minősítéseket legalább évente aktualizálni kell (28, 30) A nem lakossági portfolióknál a problematikus adósok ill. kitettségek esetén még nagyobb gyakoriságra van szükség, sőt lényeges új információk esetén új minősítést kell készíteni (28). Ehhez gyűjteni kell azon adatokat, amelyek a minősítések megváltozását okozhatják (29). Megkívántatik továbbá, hogy a minősítéseket és ezek periodikus felülvizsgálatát olyan független fél végezze vagy hagyja jóvá, akinek nem származik előnye a hitelnyújtási döntésekből 48 (27). A lakossági portfolióknál a minősítések aktualizálásán túl legalább évente felül kell vizsgálni a poolok veszteségi jellemzőit és késedelmességi helyzetét is. Ugyancsak évente reprezentatív minta segítségével felül kell vizsgálni az egyedi kitettségek státuszát a poolokon belül, annak biztosítására, hogy a kitettségek továbbra is a nekik megfelelő poolhoz tartozzanak (30). Modellek használata Mint említettük, a modellek használata egyike a minősítések lehetséges módszereinek. Ezen eszközök használatához további követelményeknek is eleget kell tenni. A modellekkel szemben az az alapvető követelmény, hogy jó előrejelző képességekkel rendelkezzenek (31a). Mint a validációs alapelvekről szóló részben láttuk, ennek megítélésére nincsenek jó közvetlen (kvantitatív) módszereink.

47

Az egyes módszerek előnyeivel, hátrányaival, egyes portfoliókra való alkalmazhatóságukkal részletesen foglalkozik a [9] osztrák anyag. 48 Nem világos, hogy ez a követelmény miért csak a nem vállalati portfoliókra van kimondva, valamint az sem, hogy miért itt, miért nem a corporate governance részben szerepel.

18

Mivel egyszerű közvetlen eszközökkel nem lehet a modellek jóságáról megbizonyosodni, a modell kivitelezését, környezetét, használatát kell megvizsgálni. A direktíva explicit módon is megemlít néhány ilyen vizsgálatot 49 : • rendelkezni kell olyan eljárással, amely a modell inputokat vizsgálja pontosság, teljesség, és megfelelőség szempontjából (31b) • be kell mutatni, hogy a modellépítéshez használt adatok 50 reprezentatívak az aktuális portfolióra (31c). Ez az egyik legnehezebb és várhatóan sok vitát kiváltó feladat. Amit valójában bizonyítani kell, az az, hogy a modellépítéshez használt adatokon belül ugyanúgy (vagy legalább hasonló módon) függ a minősítési osztályba sorolás a minősítési kritériumoktól, mint az aktuális portfolióban 51 . Az esetek zömében nincs elegendő adat ennek korrekt statisztikai vizsgálatára, zömében egyszerűbb eszközökkel (pl. a két adathalmaz főbb ismérvek szerinti hasonló eloszlásának vizsgálata) kell beérnünk. • rendelkezni kell egy rendszeres felülvizsgálati (validálási) ciklussal 52 (31d), amely magában foglalja o a modell teljesítményének és stabilitásának monitorozását, beleértve a modell és a tényleges eredmények egybevetését o a modellspecifikáció felülvizsgálatát Egyetlen modell (mechanikus eljárás), sem lehet azonban tökéletes, ezért a modelleket nem szabad teljesen mechanikusan használni. Mindenképpen ki kell őket egészíteni a modell által figyelembe nem vett lényeges információkra támaszkodó emberi megítéléssel (melynek módját – az önkényesség elkerülésére – dokumentálni kell), valamint ezen felülbírálatoknak a modellgyengeségek feltárását és korlátozását szolgáló felülvizsgálatával (31d) 53 . A minősítési rendszerek dokumentálása A minősítési rendszereket dokumentálni kell. A dokumentáció tartalmát 32-36 elég részletesen leírja, ezt itt nem ismételjük meg 54 . A dokumentálás azonban nem csupán az eddigiek passzív tükrözése, megjelenik benne néhány, eddig nem említett vizsgálati szempont, feladat is: • a minimum követelményeknek való megfelelés bemutatása • a minősítési eljárások vezetői felülvizsgálata • a minősítési szempontok kiválasztásának indoklása • az alkalmazott nemteljesítés és veszteség definíciók direktívabeli definícióval való konzisztenciája

49

A validációs alapelvekkel foglalkozó rész további, a direktívából nem, vagy nem közvetlenül következő eszközöket ismertet. 50 A modellekkel kapcsolatban két adatkört kell megemlíteni, melyek átlapolódhatnak, de különbözhetnek is. Az egyiket a modell paramétereinek becslésére használjuk (ezek azt írják le, hogyan függ a választott kritériumoktól a minősítési osztályba sorolás), a másikat pedig a kockázati paraméterek (PD, LGD, CCF) becslésére. 51 Gyakori hiedelem, hogy ez csak idegen adatok használata esetén jelenthet problémát. Valójában saját adatok esetén is előfordulhat, hogy jelentős változások történtek a bank portfoliójában, hitelezési politikájában vagy egyszerűen a külvilágban. 52 Ezeket a vizsgálatokat nyilván a jóváhagyás során végrehajtott első validáció során is el kell végezni, ahol az első pont alatti feladatok csak a modell addigi – feltehetően rövid – életútját tudják figyelembe venni. 53 Itt az általános felülbírálati követelmények (26) modellek esetén való megismétléséről van szó 54 Megjegyezzük azonban, hogy a metodológia dokumentálását csak modellek esetén írja elő. Ezt ki kellene terjeszteni minden minősítési rendszerre, tekintet nélkül arra, hogy milyen módszert használ a hozzárendelésre. Ez a megállapítás érvényes az alábbi első négy „pötty” alatti követelményekre is.

19

•

a validációnál használt statisztikai eljárások (beleértve az out-of sample és out of time teszteket is)

A jóváhagyásnál megítélési szempont a dokumentáció minősége is. Harmadik féltől vásárolt modellek alkalmazása Fontos követelmény, hogy harmadik féltől vásárolt modell használata esetén a vásárló nem mentesül sem a dokumentálás, sem a többi követelmény (pl. a modell működésének ismerete) alól (36). Úgy kell eljárnia, mintha saját modelljéről lenne szó, felelősségét nem háríthatja át a modell eladójára/fejlesztőjére. Adatgyűjtés és tárolás A direktíva – egyéb részeihez képest – meglepően részletezett (pl. teljes adós és kitettség minősítés „életpályák”) adatgyűjtést és tárolást ír elő a nyilvánosságra hozatal támogatására (3740), amelyeket itt nem részletezünk. Stressz tesztek A 2. Pillérben stressz teszteket kell végezni a belső tőkeszámítás kiegészítéseként. A direktíva a hitelkockázatra vonatkozóan külön olyan 1. Pillérbeli stressz tesztet ír elő, amelyet ugyan a bank határoz meg, de a felügyelet felülvizsgál. A tesztnek le kell fednie a kitettségek túlnyomó részét, és kellően konzervatívnak kell lennie, legalább egy enyhe visszaesés hatásait tükrözve (41, 42). A kockázatok számszerűsítése A nemfizetés definíciója A függelék a minimum követelmények között tartalmazza a nemfizetés definícióját is, amelynek nyilván nem itt lenne a helye. A minimum követelményekhez csak annyi köze van, hogy több minimum követelményben is szerepel, hogy a hitelintézet által valamilyen célra alkalmazott alkalmazott definíciónak meg kell felelnie az itt adott definícióval. Magát a definíciót itt nem ismertetjük. A kockázati paraméterek becslésére vonatkozó általános követelmények A minősítési rendszerek kialakításának utolsó lépése az egyes minősítési osztályokhoz és poolokhoz tartozó kockázati paraméterek meghatározása, a kalibrálás (a melléklet szóhasználatával „számszerűsítés”). A kockázati paraméterek becslésével kapcsolatos talán legfontosabb követelmény, hogy előrejelzéseknek kell lenniük, nem a tények utólagos regisztrációjának 55 . Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bármely nagy és jó minőségű adatsorból előállított átlag csak kiindulópont, de nem maga a becslés. Tehát minden további indoklás nélkül nem lehet elfogadni a múltbeli

55

Ez a követelmény – bár ésszerű - explicit módon nem szerepel sem a direktívában, sem a mellékleteiben. Ilyen határozottan az AIG alapelvek mondják ki. A kulcs egyébként az „estimate” kifejezés értelmezése.

20

adatokból kiszámított paramétereket 56 . A bankoknak . minimálisan valamilyen feltételezésekkel kell élni várható alakulásukat illetően és ennek megfelelő eltérítést kell alkalmazniuk. Ez elvileg lefelé való eltérítés is lehet, de a munkacsoportokban ezzel foglalkozó munkaanyagok hangsúlyozzák, hogy ezt prudenciális okokból csak igen alapos és meggyőző érvelés alapján lehet elfogadni. A becsléshez külső, belső és pool adatokat, ill. ezek kombinációját is lehet használni. Maga a direktíva néhány fontos általános követelményt határoz meg a paraméterek becslésére vonatkozóan: • a becsléseket múltbeli tapasztalatokból és empirikus adatokból kell származtatni, nem alapulhatnak pusztán megítélésen (ennek a kézenfekvő elvnek a betartása az un. low default portfolióknál okozhat problémát) (49) • be kell tudni mutatni, hogy a becslések hosszú távú tapasztalatot reprezentálnak (50) Ez két dolgot is jelenthet: egyrészt az időbeli ingadozás átlagolással történő kiszűrését, másrészt a hosszú távú tendenciák megfigyelését és a becslésben való érvényesítését. • A becsléshez használt mintának ill. a keletkezésük idején alkalmazott hitelezési sztenderdeknek és egyéb, a kockázati paramétereket befolyásoló tényezőknek hasonlóaknak kell lenniük a jelenlegiekhez. Ugyanez áll az adatok mögötti gazdasági, piaci körülményekre (52). • a becsléshez használt minta elemszáma és az idősor hossza elegendően hosszú kell hogy legyen a becslések pontosságához és megbízhatóságához (52). • a várható becslési hibáknak megfelelő konzervatív pótlékot kell a becsléseknél alkalmazni. Annál nagyobbat, minél kevesebb az adat és minél nagyobb a várható hiba (54). • ha a hitelintézet korábban gyűjtött adatokon olyan kiigazításokat hajtott végre, hogy azok nagyjából összhangba kerültek a direktíva nemteljesítés és veszteség definíciójával, akkor a felügyelet némi „rugalmasságot” engedélyezhet az adat sztenderdeket illetően • a poolokra vonatkozó követelményekkel (57, 58) egyelőre nem foglalkozunk A PD becslésére vonatkozó követelmények A PD-ket több módszerrel is lehet becsülni: • egyéves nemfizetések hosszú távú átlagából (59, 67) • realizált veszteségekből és az LGD becsléséből (68, csak lakosság) • statisztikai csődelőrejelző modellekkel (65, 69) • mappinggel (egy külső minősítő cég minősítési osztályainak megfeleltetésével (64, csak nemlakosság), mely esetben be kell tartani néhány további szabályt is A becsléshez legalább ötéves adatsorokat kell használni (66,71) 57 . Nem lakossági portfoliók esetén a PD becslési eljárásokat csak kiegészítő elemzéssel kiegészítve (és esetleg ennek megfelelő kiigazításokkal) szabad használni (62), elsősorban az in56

Az ideális az lenne, ha maguknak a kockázati paramétereknek az előrebecsléséhez is rendelkeznénk (mondjuk ökonometriai) modellekkel. Az első időkben azonban az idősorok rövidsége miatt ez nyilván irreális kívánság lenne, de az idő előrehaladtával a felügyeletek egyre igényesebbek lehetnek a paraméter előrebecslés módszereit illetően. 57 2010-től, addig induláskor 2 év, mely évente 1 évvel nő. Az induláskori enyhítés várhatóan 2010 után is megmarad.

21

formációk és eljárások korlátainak kiküszöbölésére. Itt lehet kitérni arra, hogy pl. a múltbeli átlagoktól hogyan és mennyire kell eltérni, ill. a (63) alatti. (itt nem részletezett) esetre. A lakossági portfolióknál elsődlegesen belső adatokra kell támaszkodni. Külső adatok és modellek használata esetén szoros kapcsolatnak kell fennállnia a belső kockázati profil és a külső adatok összetétele között, valamint a belső minősítés és a külső adatforrás minősítése (?) között (69). Elemezni kell továbbá a kockázati paraméterek várható változásait (72). Az LGD becslésére vonatkozó követelmények Az LGD-ket az átlagos realizált LGD-k alapján kell megbecsülni az adatforrásban fellelhető összes nemfizetés alapján (73). Gazdasági visszaesésnek megfelelő (stressed) LGD-ket kell alkalmazni, ha ezek jóval konzervatívabbak, mint a hosszú távú átlag (74). A már nemfizető állapotban lévő kitettségekre a várható veszteség legjobb becslését kell alkalmazni (79). Konzervatív módon való kezelést igényelnek az adós, a biztosíték és a biztosíték szolgáltatója közötti jelentős függőségek (75), valamint a kötelezettség és a biztosíték közötti devizanembeli eltérések. (76). Amennyiben az LGD becslés figyelembe veszi a biztosítékot, figyelembe kell venni a biztosíték értékesítésével kapcsolatos nehézségeket is (77). Csak a VIII függeléknek megfelelő biztosítékok vehetők figyelembe (78). Nem lakossági portfolióknál legalább 7, lakosságiaknál legalább 5 éves idősorra 58 kell támaszkodni (81, 85). A konverziós tényezők becslésére vonatkozó követelmények A minősítési osztályonkénti vagy poolonkénti konverziós tényezőket az átlagos realizált konverziós tényezők alapján kell megbecsülni az adatforrásban található összes nemfizetés alapján. Gazdasági visszaesésnek megfelelő (stressed) konverziós tényezőket kell alkalmazni, ha ezek jóval konzervatívabbak, mint a hosszú távú átlag (87). Nem lakossági portfoliók esetén a becslésnek tükröznie kell az összes (mind a nemfizetés előtti, mind utáni) lehívás lehetőségét (88), lakosságinál a nemfizetés utáni lehívás az LGDben is tükröztethető(93). Minél nagyobb korreláció tételezhető fel a PD és a konverziós tényező között, annál konzervatívabb becslést kell alkalmazni (88). Megfelelő eljárások kellenek az ügyletek, a keretekhez tartozó kintlevőségek és ezek változásainak monitorozására. Képesnek kell lenni az egyenlegek napi figyelésére (90). A nem lakossági portfolióknál legalább 7, a lakosságiaknál legalább 5 éves idősorok 59 kellenek a becslésekhez (92, 94). Minimum követelmények a garanciák és hitelderivatívák hatásának értékelésére

58

2010-től, addig induláskor 2 év, mely évente 1 évvel nő. Az induláskori enyhítés várhatóan 2010 után is megmarad. 59 2010-től, addig induláskor 2 év, mely évente 1 évvel nő. Az induláskori enyhítés várhatóan 2010 után is megmarad.

22

A (95-101) bekezdések a garanciák hatásának értékelésével foglalkoznak. Ezeket itt nem tárgyaljuk, csak annyit említünk meg, hogy a követelmények a garanciák jogi formájára és az alkalmazásukhoz kötődő, a bankok által megfogalmazandó kritériumokra vonatkoznak. A hitelderivatívákkal két bekezdés (102, 103) foglalkozik, ezeket, mint egyelőre nem aktuálisakat, nem tárgyaljuk. A vásárolt követelésekre vonatkozó követelmények Ezekkel a (104-108) paragrafusok foglalkoznak. A követelmények kiterjednek a jogi biztonságra, a megfigyelő rendszerek valamint a work-out rendszerek hatékonyságára. Jellegükben hasonlítanak a garanciákkal kapcsolatos követelményekre, amennyibe itt is alapjában véve jogi tartalmakra és kontrol mechanizmusokra vonatkozó követelményekről van szó. Itt nem ismertetjük őket. Validálás Nem elég azonban a minősítési rendszereket bármily gondosan is kifejleszteni, folyamatosan meg kell győződni arról, hogy előrejelzéseik pontosak. Ezt az eljárást nevezzük (szűk értelemben vett) validálásnak. Fontos hangsúlyozni, hogy a folyamatos validációt nem csak a modellekre, hanem minden minősítési rendszerre megköveteli a direktíva60 , még a teljesen szakértői megítélésen alapulókra is. Lényeges alapelve a direktívának, hogy a validációt a hitelintézetek (folytonos) feladatává teszi azzal , hogy kimondja (109): • biztos alapokon nyugvó rendszerekkel kell rendelkezniük minősítési rendszereik pontosságának és konzisztenciájának, folyamataiknak és a releváns kockázati paramétereiknek a validálásához, (109) • be kell mutatniuk, hogy belső validálási eljárásaik képessé teszik őket belső minősítési és kockázatbecslési rendszereik teljesítményének konzisztens és értelmes értékelésére (109). (Ezen képességüket nyilván mindenekelőtt validálási rendszerük, eljárásaik átgondoltságával, jó minőségével tudják demonstrálni.) A cél igényes megfogalmazása mellett azonban igen keveset mond arról, hogy mit kell rajta érteni, valamint hogy milyen módszerekkel, milyen követelményeknek megfelelve lehet a célt elérni. Konkrét módszerként mindenekelőtt a becsült és a megvalósult kockázati paraméterek öszszehasonlítását említi, azzal a pontosítással, hogy (előre) meg kell határozni számukra egy elvárt tartományt, és ha a megvalósult értékek ezen tartományon kívül vannak, elemezni kell az eltérés okait 61 . Megkívánja, hogy ez az összehasonlítás a lehető leghosszabb idősorokon alapuljon (tehát minél több évre vonatkozóan lássuk az eltéréseket), dokumentálva legyen, és legalább évente történjen meg (110). Van ennek az eljárásnak egy „vészforgatókönyv” változata is, mely szerint belső sztenderdeket kell definiálni azon esetekre, amikor a realizált kockázati paraméterek oly mértékben eltérnek a becsültektől, hogy ez már megkérdőjelezi ez utóbbiak érvényességét. E 60

A „modell validáció” kifejezést gyakran használjuk a validálás szinonímájaként. Mint látjuk, ez a szóhasználat pontatlan, ill. félreérthető. 61 Ez érezhetően gyengébb követelmény, mint amit a piaci kockázati modelleknél megszoktunk

23

sztenderdeknek figyelembe kell venniük az üzleti ciklusokat és a nemteljesítés hasonló változásait is. Ha a realizált értékek továbbra is nagyobbak lesznek a becsülteknél, a becsléseket felfelé kell módosítani (113). Ezen kívül csak két nagyon általános követelményt fogalmaz meg: • Egyéb kvantitatív validációs eszközöket és releváns külső adatforrásokkal való összehasonlításokat is kell alkalmazni. Az elemzésnek olyan adatokon kell alapulnia, amelyek megfelelnek a portfoliónak, rendszeresen karbantartják őket és releváns megfigyelési időszakot fednek le. A minősítési rendszerek belső értékelésének a lehető leghosszabb idősorokon kell alapulnia (111). • A kvantitatív validáció során alkalmazott módszereknek és adatoknak időben konzisztensnek kell lenniük. A becslési és validációs módszerek valamint az adatok változásait (mind a források, mind a lefedett időszakok változását) dokumentálni kell (112). Mindebből látható, hogy amit a validálásról az AIG alapelvek kapcsán elmondtunk, az zömében vagy nem közvetlenül a direktíván alapul (pl. a kvantitatív validációs eszközök), vagy nem a direktívának a validálással foglakozó fejezetében található. A tőkebefektetések tőkekövetelménye A (114-122) bekezdések a tőkekitettségek tőkekövetelményének meghatározására szolgáló belső modellekre vonatkozó követelményekkel foglalkozik. A módszerek és a követelmények hasonlítanak a piaci kockázatok belső modelljeinél alkalmazottakra. Mivel tudomásunk szerint egy bankunk sem kíván alkalmazni ilyen modellt, nem foglalkozunk velük. Vállalatirányítás és felügyelet Belső irányítás A vállalatirányítással kapcsolatos követelmények mindenek előtt arra vonatkoznak, hogy a felső vezetés ne fekete dobozként kezelje a minősítési rendszereket, és kellő mértékben foglalkozzon velük. A működési rendszerek minden lényeges kérdését jóvá kell hagynia az igazgatótanácsnak és a felső vezetésnek, akiknek ebből kifolyólag ezen rendszerek átfogó ismeretével kell rendelkezniük, és érteniük kell a kapcsolatos vezetői jelentéseket (123). A felső vezetésnek jól kell értenie a minősítési rendszereket, és folyamatosan biztosítania kell megfelelő működésüket. Ehhez rendszeres tájékoztatást kell kapniuk a hitelkockázati kontrol részlegtől, melyben foglalkozni kell a feltárt hiányosságokkal és a korábban feltártak kiküszöbölése érdekében tett lépésekkel is (125). A vezetői jelentések lényeges részét kell, hogy képezze az intézet kockázati profiljának belső minősítésekre alapozott elemzése, melynek legalább a kockázati profil minősítési osztályok szerinti bemutatását, a minősítési osztályok közötti migrációt, az osztályokhoz tartozó lényeges paraméterek becsléseit, a becsült és realizált PD-k, LGD-k és konverziós faktorok összehasonlítását valamint a stressz teszt eredményeket kell tartalmaznia (126). Hitelkockázati kontrol részleg

24

Egy ilyen részleg létezésének szükségességét a direktíva 184, cikkelye mondja ki, az itteni bekezdések ezt részletezik. A részleggel kapcsolatos legfőbb követelmény, hogy függetlennek kell lennie a kitettségek kezdeményezéséért és megújításáért, valamint a felső vezetésnek való jelentésért felelős személyektől és vezetői funkcióktól. (127) Ez a részleg a felelős a minősítési rendszerek tervezéséért (kiválasztásáért), implementálásukért, ellenőrzésükért és teljesítményükért, valamint a minősítési rendszerek outputjairól készítendő rendszeres jelentésekért és elemzésekért (127). Ezen feladatokat a (128) bekezdés 8 pontban részletezi. Az adatpoolokat használó intézmények a fenti feladatok közül egyeseket kiszervezhetnek (129).

4.2 Működési kockázat mérés 62 A működési kockázatra vonatkozóan szintén az a megoldás, hogy direktíva cikkelyek mondják ki a fő követelményeket, a mellékletek pedig a részletes alkalmazási minimum követelményeket. Az egész követelményrendszer lényegesen rövidebb és egyszerűbb, mint a hitelkockázat esetén. Részben azért, mert maga a kockázat is egyszerűbb, részben pedig azért, mert sokkal kevésbé vannak hagyományai, amelyekre támaszkodni lehetne 63 . A direktíva 105. cikkelye mondja ki, hogy: 1. A hitelintézetek a felügyelet engedélyével használhatják a Fejlett Mérési Módszert is. 2. Ehhez be kell bizonyítaniuk az illetékes hatóságoknak, hogy kielégítik a X. melléklet 3. részében szereplő feltételeket. 3. Csoportszintű alkalmazás esetén a felügyeleteknek a 128-132 cikkelyeknek megfelelően, szorosan együtt kell működni. A kérelemnek tartalmaznia kell a X. melléklet 3. részében felsoroltakat. 4. Ha egy csoporton belül egységesen akarják használni a módszert, akkor az illetékes hatóságok engedélyezhetik a minimum feltételek csak csoportszinten való teljesítését. Ezen pontok megfelelőit megtaláljuk a hitelkockázatnál is. A X. melléklet 3. része az alábbi csoportosításban tárgyalja az AMA alkalmazására vonatkozó minimum követelményeket Kvalitatív sztenderdek Ezen sztenderdek zömének megfogalmazása annyira tömör és világos, és olyan világos a párhuzam a hitelkockázattal, hogy lényegében csak ismételni lehet a direktíva szövegét: A belső működési kockázat mérő rendszernek szorosan integrálódnia kell a napi kockázatkezelési eljárásokkal 64 (2). 62

A működési kockázat 3+1 módszere közül csak a legfejlettebbel, az AMA-val foglalkozunk, bár a sztenderd módszer alkalmazhatóságára is vannak bizonyos minimális követelmények. Ez az ismertetés is elnagyoltabb és lényegre törőbb lesz, mint a hitelkockázat esetén, tekintve az AMA várhatóan kisebb hazai elterjedését. 63 Ebből a szempontból az AMA vizsgálata sokkal nehezebb, mint a minősítési rendszereké. 64 Ez a use teszt itteni megfelelője.

25

Rendelkezni kell egy független működési kockázat kezelési funkcióval 65 (3). Rendszeres jelentéseket kell készíteni a működési kockázati kitettségekről és veszteségekről, és megfelelő rendszerekkel kell rendelkezni kiigazítások végrehajtásához (4). A kockázatkezelési rendszernek jól dokumentáltnak kell lennie. Rutineljárásokkal kell rendelkezni a szabályoknak való megfelelés biztosítására és megfelelő politikákkal a nem megfelelés kezelésére (5). A működési kockázatkezelést és mérést belső vagy külső auditoroknak rendszeresen felül kell vizsgálni (6). A validálás – éppen a terület kiforratlansága miatt – még kevésbé tud diktált vagy legalább a szakma által elfogadott követelményekre támaszkodni, mint a hitelkockázat esetén. Alapvetően arra kénytelen támaszkodni, hogy a belső validációs eljárások megfelelően működnek-e, és hogy a kockázatkezelési rendszerhez tartozó adatáramlások és folyamatok átláthatóak-e és hozzáférhetőek-e (7). Kvantitatív sztenderdek A számított tőkekövetelménynek a hitelkockázattól eltérően (ahol a várható kockázatokat a tartalékok fedezik) mind a várható, mind a nem várható veszteséget fedeznie kell, kivéve, ha bizonyítható, hogy a várt veszteséget a belső üzleti gyakorlat megfelelően ellentételezi. Az operációs kockázat fedezéséhez szükséges tőke nagyságát 99,9 %-os konfidencia szinten kell meghatározni (egy éves időhorizonton) (8). Az egyes működési veszteségek közötti korrelációt csak akkor lehet elismerni, ha a bank be tudja bizonyítani, hogy korreláció mérési rendszere megbízható, integrált és figyelembe veszi az ilyen korrelációbecslések körüli bizonytalanságokat, különösen a nyomott gazdasági periódusokban. A banknak megfelelő kvantitatív és kvalitatív eszközök használatával validálnia kell korrelációs feltevéseit (11). Az operációs kockázat mérési rendszer 4 kulcstényezője a belső adatok, a külső adatok, a forgatókönyv-elemzés, valamint az üzleti környezetet és a belső kontrol rendszereket tükröző tényezők. Dokumentálni kell ezen négy tényező súlyozását a mérési rendszeren belül (9). Belső adatok A belső méréseknek legalább 5 éves idősorokra kell támaszkodniuk, kivéve az első engedélykérést, amikor minimum 3 év is elfogadható (13). A belső veszteség adatokat le kell tudni képezni mind a 2. részben leírt üzleti területekre, mind az 5. részben felsorolt eseménytípusokra. A leképezéseket objektív, dokumentált kritériumok alapján kell elvégezni (14). A belső káradatoknak átfogóknak kell lenniük abban az értelemben, hogy meg kell ragadniuk minden lényeges tevékenységet és kitettséget az egyes alrendszerekben és földrajzi helyeken. 65

Ez a hitelkockázati kontrol részleg megfelelője

26

Igazolni kell tudni, hogy a figyelembe nem vett tevékenységek és/vagy kitettségek különkülön és együttesen sincsenek jelentős hatással az összes kockázatra. A veszteségadatok gyűjtéséhez egy megfelelően megválasztott veszteséghatárt kell definiálni (15). Speciális kritériumokkal kell rendelkezni a központosított, illetve több üzleti területre kiterjedő, valamint a kapcsolódó tevékenységekből származó káradatok besorolására (17). Dokumentált eljárásokkal kell rendelkezni az adatok relevanciájának folyamatos értékeléséhez, kitérve azon esetekre, amikor az adatok felülbírálattal, arányosítással vagy egyéb módon kiigazíthatók (18). Külső adatok Releváns külső adatokat is kell használni, különösen akkor, ha jó ok van ritka, de súlyos veszteségek előfordulásának feltételezésére. A külső adatok használatával kapcsolatos feltételeket és gyakorlatot rendszeresen felül kell vizsgálni, dokumentálni kell és időközönként független felülvizsgálatnak alávetni (19). Forgatókönyv elemzés A külső adatok használatához kapcsolódóan szakértői megítélésen alapuló forgatókönyv elemzéseket kell alkalmazni a súlyos kimenetelű eseményeknek való kitettség megbecslésére. Ésszerűségük biztosítása érdekében ezeket a becsléseket idővel validálni és újraértékelni kell a tényleges veszteségalakulással való összehasonlítás révén (20). Üzleti környezeti és belső kontroltényezők A vállalati szintű kockázat-felmérési módszernek meg kell ragadnia azon üzleti környezeti és belső kontroltényezőket, amelyek megváltoztathatják a cég működési kockázati profilját (21). A kiválasztott tényezőkről be kell bizonyítani, hogy értelmes kockázathordozóknak tekinthetők. A bizonyításnak a tapasztalatokra és az érintett üzleti területek szakértőinek véleményére kell támaszkodnia (22). A kockázatbecslések tényezőktől való függésének mértékét valamint a tényezők egymáshoz viszonyított súlyozását alaposan meg kell indokolni. A kockázatkezelés javulása révén előálló változások mellett a tevékenységek növekvő komplexitása és a növekvő üzleti volumen okozta kockázatnövekedést is meg kell ragadni (23). Ezt a keretet dokumentálni kell, továbbá független belső és felügyeleti felülvizsgálatnak kell alávetni. Idővel az eljárást és a kimeneteket validálni és újraértékelni kell a tényleges belső és külső adatok tükrében (24). A fejlett mérési módszer csoportszintű alkalmazása A működési kockázat esetén lehetőség van (engedély alapján) csoportszintű mérés alkalmazására, és a csoportszinten kapott tőkekövetelmény csoporttagokra való „visszaosztására”, allokálására. Ezzel kapcsolatos, hogy a csoportszintű alkalmazás iránti kérelemnek tartalmaznia kell a működési kockázat fedezetéül szolgáló tőke csoporttagok közötti allokálásának módszerét is (30). A kérvénynek jeleznie kell, hogy bevonják-e és ha igen, hogyan a diverzifikációs hatásokat a kockázatmérésbe (31).

27

4. A jóváhagyás, a felügyeletek együttműködése a jóváhagyás során 66 4.1 Együttműködés A CEBS és a GdC általános útmutatót 67 ad ki a home és a host felügyelők együttműködésére (ez jelenleg a végső jóváhagyás stádiumában van). Ebbe a keretbe ágyazódik be a jóváhagyás során alkalmazandó együttműködés is (ami abban is megnyilvánul, hogy a JWGV erről szóló anyaga beépül a fenti dokumentumba). Az együttműködés szellemét a 129-es cikkely (2) pontja határozza meg, amely kimondja, hogy az érintett felügyeleteknek szorosan együtt kell működniük a csoportok engedélykérelmeinek elbírálásában. A direktíva azt is kimondja, hogy a kérvény benyújtásától 6 hónap áll a felügyeletek rendelkezésére a döntés (elfogadás változatlanul vagy változtatásokkal, illetve elutasítás) meghozatalára. Minthogy a döntésre rendelkezésre álló hat hónap viszonylag rövid, alapvető fontosságú az un. pre-applikációs (kérelem benyújtást megelőző) időszak, amelyet a jóváhagyandó rendszerek nagyvonalú megismerésére és a közös munka kereteinek kialakítására célszerű felhasználni. Ez az időszak általában konzultációkkal kezdődik a bankok és a felügyeletek között. Bár nincs rá formális kötelezettség, ajánlatos a konzultációk eredményéről a többi felügyeletet is tájékoztatni, továbbá informálni a bankokat a jóváhagyás kereteiről és arról, hogy ez a felügyeletek közötti koordinációban fog megvalósulni. Mihelyst azonban a csoport felkészülése olyan stádiumba ér, hogy döntés születik valamely fejlett módszer alkalmazásáról, a pre-applikációs folyamatnak a home felügyelő koordinálásával és központi kapcsolattartó szerepének kiépítésével kell folytatódnia. A pre-applikációs időszakot kell felhasználni a későbbi hatékony munka kereteinek kiépítésére. Ennek során (többek között): • a felügyeleteknek meg kell ismerniük a bevezetendő rendszerek főbb sajátosságait • ki kell alakítani egy kooperatív konzultációs keretet, melynek segítségével meg kell határozni • a résztvevő felügyeletek szerepét, felelősségét és feladatait, • a kommunikációs stratégiát • az egyetértés elérését biztosító mechanizmusokat • ki kell dolgozni egy részletes akciótervet • meg kell ismertetni a csoportot a benyújtandó dokumentációra vonatkozó követelményekkel • azonosítani kell a speciális figyelmet igénylő csoport vagy egyedi ügyeket és az egyet nem értés potenciális területeit

66 67

A témát a JWGV útmutató [2] alapján ismertetjük, helyenként kiegészítve. Guidelines for Co-operation between Home and Host Supervisors [3]

28

•

egyetértésre kell jutni a kérelem formájában és ütemezésében, a felülvizsgálati folyamatban valamint a modellek monitorozásában

A fenti folyamat, ill. általában a jóváhagyási folyamat szervezéséért és koordinálásáért a home felügyelő felelős, aki ezt a felelősséget át nem adhatja, de átadhat feladatokat (pl. a helyben kifejlesztett modellek vagy a központilag kifejlesztett modellek helyi implementálásának elbírálása) Az egyes felügyeletek szerepét alapvetően meghatározza a csoporton ill. a host pénzügyi rendszerén belüli fontosságuk 68 (amit nemcsak általános piaci arányokkal, hanem egyes szegmensekben betöltött szerepükkel vagy kockázatosságukkal is lehet mérni). Az arányosság elve alapján csak a fontos csoporttagok vesznek részt a döntési folyamatokban, a nem fontosak lényegében csak tájékoztatást kapnak. Ezért a keretek kialakításában az első fontos lépés a fontos tagok meghatározása (amelynek konkrét módjára nincs javaslat, tehát úgy tűnik, hogy csak az érintett felügyelet beleegyezésével, „meggyőzésével” lehet valakit nem fontosnak nyilvánítani)

4.2 A jóváhagyás folyamata Maga a jóváhagyás a következő lépésekből áll: 1

Engedélykérelem benyújtása (application) 1.1 Minimális tartalom Az engedélykérelem hivatalos, jogi erővel bíró dokumentum. Az útmutató tervezet az alábbi öt fő dokumentumcsoportot javasolja minimális tartalomként előírni 69 : • kísérő levél (cover note), amely a tulajdonképpeni formális engedélykérés • a belső minősítési rendszerek és fejlett működési kockázatmérő rendszerek(beleértve az alkalmazott modelleket is) dokumentációja • a rendszerek kontrol környezete, implementációs eljárások és az informatikai háttér • implementációs terv (beleértve a fokozatos bevezetést és az állandó részleges használatot) • önértékelés Az útmutató csak minimális tartalmat ír elő (javasol), az egyes felügyeletek ennél részletesebb információt kérhetnek be az engedélykérelem részeként. A bekérendő információk körének (és esetleg formájának) rögzítése is része kell hogy legyen a kidolgozandó jóváhagyási módszertannak. 1.2 Nyelv és aláírás A kisérőlevélnek a home felügyelet nyelvén kell íródnia, vagy olyan nyelven, amelyet a home felügyelet elfogad. A többi dokumentumnak a home és host felügyelők, ill. az engedélykérő intézmények által közösen elfogadott nyelven kell elké-

68 69

Ezt a fogalmat a CEBS anyagból vettük át, a JWGV útmutató csak egy helyen említi. Az útmutató elég mélyen részletezi az öt fő dokumentumcsoport tartalmát, erre itt nem térünk ki.

29

szülnie. A felügyeletek közötti konzultációk nyelvét kétoldalúan kell kialakítani. 1.3 A visszaszámlálás kezdete A közös döntésre rendelkezésre álló hat hónap a kérelem benyújtásával indul (feltéve, hogy megfelel az előre definiált feltételeknek) 2

Felügyeleti felülvizsgálat A kérelem elbírálásának módját (és a benyújtandó dokumentumok tartalmát) alapvetően meghatározó alapelv, hogy a kérelmezőnek kell bizonyítania a felügyelet számára, hogy az alkalmazott rendszerek megfelelnek céljuknak (a kockázati paraméterek ill. a tőkekövetelmény pontos előrejelzésének) továbbá a CRD-ben lefektetett minimális alkalmazási követelményeknek. (ezt tömören szokás úgy is megfogalmazni, hogy a validálás a bankok feladata). A felügyelet a kérelmező ezen bizonyítását vizsgálja felül 70 . (A bank validációját validálja) A felülvizsgálat nem kell, hogy kimerüljön a bank által benyújtott kérelmezési dokumentumok vizsgálatában: további dokumentumok is bekérhetők, helyszíni vizsgálat is végezhető, akár saját, akár külső erőforrásokkal 71 . Mindezt a felülvizsgálati módszertan kialakítása során kell meghatározni. A felülvizsgálat során vizsgálandó területekkel és az alkalmazandó szempontokkal mind a CRD, mind az útmutatók elég részletesen foglalkoznak, itt csak egy rövid öszszefoglalót adunk. A részletes vizsgálat megkezdése előtt a felügyeleteknek egy általános képet kell alkotniuk a kérelemről ill. a kérelmezőről. Ennek során olyan kérdéseket kell megvizsgálniuk, mint: • a szervezeti struktúra megfelelősége a felelősségek és a funkciók megosztása tekintetében • a rendelkezésre álló anyagi és emberi erőforrások elégségessége • az implementációs terv gyakorlatiassága és kivitelezhetősége • a csoport struktúrája A felülvizsgálat a minősítési rendszerek és a működési kockázat mérő rendszerek mindenre kiterjedő vizsgálatát jelenti a célból, hogy megállapítsuk, • Eleget tesznek-e a use teszt követelményeinek, • A körülményeknek (ország, méret, komplexitás, stb.) megfelelő rendszereket és kontrollokat alkalmaznak-e, • Megfelelnek-e az összes minimum követelménynek

70

Ez a hasonló elnevezés ellenére nem azonos a II. pillérbeli felügyeleti felülvizsgálati folyamattal, amelynek alapvető feladata a bank gazdasági tőke számításának felülvizsgálata. 71 A spanyol felügyelet még a replikálást (a bank által végzett bizonyos eljárások, számítások megismétlését) is tervbe vette.

30

A megvizsgálandó kérdések öt (egymást időnként átlapoló) fázisra bonthatók 1. Az alkalmazott minősítési módszertan és a dokumentáció minőségének vizsgálata 2. Az adatok (mind a modell, mind a kockázati paraméterek becsléséhez használt adatok) minőségének (idősor hossza, reprezentativitás, default definíció, pontosság, stb.) vizsgálata 3. Kvantitatív eljárások: a minősítési rendszerek teljesítményére, validálására és figyelésére vonatkozó kvantitatív adatok értékelése. A felügyeletek további elemzéseket kérhetnek a bankoktól és maguk is végezhetnek ilyeneket. 4. Kvalitatív eljárások: céljuk egyrészt a korábbi fázisokban szerzett információk integrálása és egy átfogó értékelés kialakítása, másrészt a kvalitatív minimum követelmények (köztük a use test, corporate governance, a felső vezetés szerepe, a belső kontrollok megfelelősége) vizsgálata 5. A rendszer technológiai (főleg IT) környezetének/hátterének vizsgálata (a rendszerek megbízhatósága, integráltsága, funkcionalitása, stb.) Az AMA esetén ugyanezek a fázisok, csak értelemszerűen módosult tartalommal: 1. Az alkalmazott kockázatmérési módszertan és a dokumentáció vizsgálata 2. Az adatok (a 4 AMA kulcstényezőre) és az adatbázisok működésének vizsgálata 3. Kvantitatív eljárások: a belső adatok modellezésére (?), a külső és belső adatok integrálására, a forgatókönyv adatok generálására valamint az üzleti környezeti és belső kontrol tényezők beépítésére vonatkozó kvantitatív információk értékelése. Ide tartozik a paraméterbecsléssel és validálással kapcsolatos egyes kérdések vizsgálata is. A felügyeletek további elemzéseket kérhetnek a bankoktól és maguk is végezhetnek ilyeneket. 4. Kvalitatív eljárások (use teszt, corporate governance, a felső vezetés szerepe, a belső kontrolok minősége) 5. A technológiai környezet vizsgálata A hatékonyság növelése érdekében a felügyeletek támaszkodhatnak az intézmények saját erőforrásaira (belső audit, a modellvalidációért felelős belső szervezeti egység, a modellek felhasználói) vagy külső erőforrásokra (pl. külső auditorok). A felülvizsgálatra mindig csak a belső validálást követően, annak eredményére támaszkodva kerülhet sor. 3. Döntés és engedély Különbséget kell tenni döntés és engedély között. A döntést a felügyeletek hozzák (feltételes vagy feltétel nélküli jóváhagyás illetve elutasítás formájában), az engedély ennek jogi formája, megjelenése. A döntést a kérelem befogadásától számított 6 hónapon belül meg kell hozni, és részletesen indokolni kell.

31

Előzetes kérvényezés Tekintettel a szűk időkeretekre egyes országok bevezették az előzetes („korai”, „informális” néven is ismert) kérvényezés intézményét. Ez azt jelenti, hogy még a direktíva jóváhagyása ill. a nemzeti jogrendszerbe való átültetése előtt lehetőséget adnak az intézményeknek, hogy „szimuláljanak” egy igazi engedélyezést (komplett engedélykérelem benyújtását), egyszersmind vállalva ennek felügyeleti elbírálását (újfent az „igazi” jóváhagyást szimulálva). Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy a jogi keretek létrejöttével benyújtott, most már hivatalos „igazi” kérvény elbírálása sokkal gyorsabb lehet (szerencsés esetben, ha közben semmi sem változott, semmilyen pótlólagos munkát nem jelent). Az alábbi (az útmutatóból átvett) ábra ábrázolja a jóváhagyási folyamat fő lépéseit és az ezek során végrehajtandó főbb home-host feladatokat

32

6 hónap (elfogadás) Előzetes kapcsolat felvétel (preapplication phase)

Formális kérelem

Kérelem elbírálása (Áttekintés)

Döntés

Implementáció (postApproval phase)

Folyamatos felülvizsgálat (2 pillér része)

Csoport •

•

Belső modellek fejlesztése

A fejlett módszerek használatának bejelentése és megbeszélése

Kérelem beküldése

Megvalósíthatósági értékelés (Facilitate assessment)

Folyamatos párbeszéd

A döntés közlése

Folyamatos párbeszéd

Konszolidáló felügyelet • •

Az beadvány előzetes értékelése a pontosság és teljesség szempontjából Kommunikációs és konzultációs stratégia fejlesztése

Konzultációs eljárás, munkaterv és a sztenderdek fejlesztése

Host supervisor

•

A teljesség és a poná

Az alkalmazás részletes leírása

•

Az értékelés teljes kordinációja

•

A központi modellek és kockázat kezelés értékelése

Konzultáció az észrevételek értékelése és visszacsatolása

•

•

Elfogadás előtti é l

Egyetértő döntés

Konzultáció az észrevételek értékeée és visszacsatolása

A helyi modellek és kockázat kezelés értékelése

33

5. A jóváhagyás során vizsgálandó/kezelendő területek A CRD, valamint a JWGV útmutató alapján kigyűjtöttük azokat a témákat, területeket, amelyekkel a jóváhagyás során foglalkoznunk kell. Félkövéren emeltük ki azokat a témákat, amelyek egyértelműen, aláhúzással azokat, amelyek részben modellezési ismereteket követelnek. MINŐSÍTÉSI RENDSZEREK A direktíva cikkelyeiben megfogalmazott feltételek 72 A minősítési rendszerek kockázat megkülönböztető képessége , pontossága (84. cikk.2a) A minősítések használata a kockázatkezelésben és a döntésekben (use teszt, 84. cikk 2b) Független és illetéktelen befolyásolástól mentes hitelkockázati kontrol részleg (84. cikk 2c) A hitelkockázat méréshez és kezeléshez szükséges adatok gyűjtése és tárolása (84. cikk 2d) A minősítési rendszerek indoklása és dokumentációja (84. cikk. 2e) A minősítési rendszerek validálása (84. cikk. 2e) A minimum követelmények csoportszinten való teljesítése (84. cikk.). A belső minősítések „térben és időben” való fokozatos bevezetése (rollout, 85. cikk.) Állandó részleges használat (89. cikk.) A portfolió osztályokba való besorolás szabályai (86. cikk.) Az egyes portfoliók egyes minősítési osztályaihoz tartozó kockázati súlyok, súlyfüggvények és/vagy paraméterek meghatározásának szabályai (87. cikk.) A várható veszteségek meghatározásának módja (88. cikk.). A VII. melléklet 4. részében megfogalmazott feltételek (az un. minimum feltételek) A minősítési rendszerek struktúrája, koncentráció (1-17) Minősítések konzisztenciájának biztosítása (18-19) A kitettségek besorolása, a besorolás felülbírálata (20-26) A minősítések aktualizálása (27-30) Modellek használata (31), vásárolt modellek (36) Minősítési rendszerek dokumentálása A minősítési rendszerek felépítése és működésének részletei (32) A minimális követelmények teljesülése (32) Portfoliók elhatárolása (32) Minősítési kritériumok (32), a kiválasztás indoklása (33) A felülvizsgálat gyakorisága, változások, a minősítő személyek felelőssége (32, 33) Minősítések vezetői felülvizsgálata (32) Minősítési szervezet (benne eljárások és ellenőrzési struktúra) (33) Nemteljesítés és veszteség definíciók, direktívával való összhang bemutatása (33, 44) Statisztikai modellek metodológiája (35)

72

Néhány direktíva cikkelyben kimondott követelmény teljesen vagy részlegesen kifejtésre kerül a VII. melléklet 4. részében, de pillanatnyilag nem tettük meg ezt az összevonást.

34

A minősítések főbb adatainak gyűjtése és tárolása (37-40) Stressz tesztek (41-42) A kockázati paraméterek becslése A nemteljesítés definíciója Általános követelmények (49-53) PD (59-72) LGD (73-85) Konverziós tényezők (86-94) A garanciák és hitelderivatívák hatásának értékelése (95-103) Vásárolt követelésekre vonatkozó szabályok (104-108) Validálás (109-113) Corporate governance (123-126) Hitelkockázati kontrol részleg (127-129) MŰKÖDÉSI KOCKÁZAT MÉRÉS Kvalitatív sztenderdek (2-6) Mérési rendszer (8-12) Belső adatok (13-18) Külső adatok (19) Forgatókönyv elemzés (20) Üzleti környezeti és belső kontroltényezők (21-24) A fejlett módszer csoportszintű alkalmazása (30-31) A sztenderd módszerek (TSA, ASA) alkalmazási feltételei Fokozatos bevezetés Részleges bevezetés kombinációk A biztosítás figyelembe vétele JÓVÁHAGYÁS, EGYÜTTMŰKÖDÉS A felügyeleti hatóságok közötti együttműködés A jóváhagyás folyamata

35

1. melléklet Hivatkozott, ill. felhasználható anyagok Nemzetközi szervezetek anyagai 1. Update on work of the AIG related to validation under the Basel II Framework -

Newsletter No. 4 (Jan 2005), Basel Committee http://www.bis.org/publ/bcbs_nl4.pdf 2. „Guidelines on the implementation, validation and review of Advanced Measurement

(AMA) and Internal Ratings Based (IRB) approaches”,(Jun 2005,) CEBS EGCRD JWGV http://www.c-ebs.org/pdfs/CP10.pdf 3. „Guidelines for Co-operation between Home and Host Supervisors” (May 2005) GdC 4. „Studies on the Validation of Internal Rating Systems” (Febr 2005) WP 14, Basel Committee http://www.bis.org/publ/bcbs_wp14.pdf Felügyeleti útmutatók 5. Report and first consultation on the implementation of the new Basel and EU Capital Adequacy Standards (Jul 2003), FSA CP189 http://www.fsa.gov.uk/pubs/cp/cp189.pdf 6. Strengthening Capital Standards (January 2005), FSA CP05/03 http://www.fsa.gov.uk/pubs/cp/cp05_03.pdf 7. “Retail credit risk for regulatory capital; internal ratings-based systems use” (Oct 2004), US felügyeleti hatóságok http://www.access.gpo.gov/su_docs/fedreg/a041027c.html 8. “Draft Supervisory Guidance on Internal Ratings-Based Systems for Corporate Credit” (Jul 2003), US felügyeleti hatóságok http://www.ots.treas.gov/docs/4/480004.pdf 9. “Rating Models and Validation” (Nov 2004), Osztrák nemzeti bank http://www.oenb.at/de/img/rating_models_tcm14-22933.pdf

36

2 .melléklet Útmutató a fejlett mérési (AMA) és a belső minősítési módszerek implementálásához, validálásához és felülvizsgálatához 1. Bevezetés 1.1. Miért van szükség útmutatóra és miért most? 1.2. Mi van benne és mi nincs? 1.3. Célközönség 1.4. Tartalom 2. Együttműködési eljárások, jóváhagyási és jóváhagyás utáni folyamatok 2.1. A felügyelő hatóságok közötti együttműködés a 129. cikkely alapján 2.2.Jóváhagyási és jóváhagyás utáni eljárások 2.2.1. Kérvényezés 2.2.1.1. Minimális tartalom 2.2.1.2. Nyelv és aláírás 2.2.1.3. Az óra indítása 2.2.2. Felügyeleti felülvizsgálat 2.2.3. Döntés és engedélyezés 2.2.4. A konszolidáló felügyelő megváltozik 2.2.5. Jóváhagyás utáni eljárás 2.2.6. A direktíva jóváhagyásáig terjedő átmeneti állapot 3. A minimum követelmények teljesülésének vizsgálata –hitelkockázat 3.1. Állandó részleges használat és fokozatos bevezetés 3.1.1. Fokozatos bevezetés 3.1.2. Állandó részleges használat 3.2. Use teszt 3.3. Módszertan és dokumentáció 3.3.1. Kitettségi osztályokba sorolás 3.3.1.1. Lakossági kitettségek 3.3.1.1.1. Egyének és kis-és középvállalkozások 3.3.1.1.2. Megújuló hitelek 3.3.1.1.3. Ingatlannal fedezett lakossági kölcsönök 3.3.1.2. Vállalati kitettségek 3.3.1.2.1. Kis-és középvállalkozások a vállalati osztályban 3.3.1.2.2. Speciális kölcsönzés 3.3.2. A veszteség és a nemteljesítés definíciója 3.3.2.1. A nemteljesítés definíciója

37

3.3.2.2. A veszteség definíciója 3.3.3. Minősítési rendszerek és kockázat számszerűsítés 3.3.3.1. A nemteljesítés valószínűsége (PD) 3.3.3.2. Nemteljesítéskori veszteségráta (LGD) 3.3.3.3. Konverziós tényezők 3.3.4. A belső dokumentáció minősége 3.3.5. Külső szállítóktól vásárolt modellek 3.4. Adatok 3.4.1. Pontosság, teljesség és megfelelőség, összhang a könyvelési adatokkal 3.4.2. Adatminőségi sztenderdek 3.4.3. A modellépítéshez és a validáláshoz használt adatok reprezentativitása 3.4.4. Adatforrások 3.5. Kvantitatív és kvalitatív validálás és a validálás felülvizsgálata 3.5.1. Magas szintű elvek a validációhoz 3.5.2. Validációs eszközök: benchmark és visszamérés 3.5.3. Alacsony nemteljesítésű portfoliók 3.6. Belső irányítás 3.6.1. A vezetői testület és a felső vezetés szerepe 3.6.2. Független hitelkockázati kontroll részleg 3.6.3. A belső ellenőrzés szerepe 3.6.4. Függetlenség/érdekütközés a minősítés során 3.6.5. Külső auditorok a felülvizsgálatban 4. A minimum követelmények teljesülésének vizsgálata – működési kockázat 4.1. Részleges használati kombinációk 4.2. Az egyszerűbb módszerek (BIA/TSA/ASA) 4.2.1. Belépési kritériumok a TSA-hoz és az ASA-hoz 4.2.2. Általános és speciális feltételek az ASA használatához 4.2.3. Egy fontos mutató: a hároméves átlag 4.3. AMA 4.3.1. Fokozatos bevezetés 4.3.2. Use teszt 4.3.3. Adatok 4.3.4. Paraméterbecslés és validálás 4.3.4.1. A négy elem kombinálása 4.3.4.2. AMA négy elem: kvalitatív inputok 4.3.4.3 Biztosítási haircutok egy évnél rövidebb hátralévő lejáratú kötvényekre 4.3.4.4. Allokációs módszerek 4.3.5. Belső irányítás

38

3. melléklet A CRD-nek és mellékleteinek a fejlett módszerek szempontjából leglényegesebb részei VII. melléklet 4. rész 73 Az IRB alkalmazásának minimum követelményei 1. Minősítési rendszerek 1. Egy minősítési rendszernek tartalmaznia kell mindazon módszereket, eljárásokat, kontrolokat, adatgyűjtéseket és IT rendszereket, amelyek a kitettségek egy típusa esetén támogatják a kitettségek minősítését és a kockázati paraméterek kvantifikálását. 2. (Egy portfolióra alkalmazott) több minősítési rendszer esetén dokumentálni kell az egyes kitettségek valamely minősítési rendszerhez való hozzárendelésének indoklását, és ennek tükröznie kell a kockázat szintjét 3. A hozzárendelési szempontokat és eljárásokat rendszeres időközönként felül kell vizsgálni, hogy a jelen körülmények között is megfelelőek–e. 1.1. A minősítési rendszerek struktúrája 4. Ha a hitelintézet közvetlenül (minősítési osztályok ill. poolok közbeiktatása nélkül) becsli a kockázati paramétereket, ezeket úgy lehet tekinteni, mint egy folytonos skálán megjelenő minősítési osztályokat 1.1.1. Nem lakossági kitettségek 5. A minősítési rendszereknek mind az adós, mind a tranzakció kockázati tulajdonságait figyelembe kell venniük. 6. A minősítési rendszereknek rendelkezniük kell egy adósminősítési skálával, amely csak az adós nemfizetésének kockázatát tükrözi. Ennek minimum 7 osztályt kell tartalmaznia a fizetőkre, és egyet a nemfizetőkre. 7. Egy adós minősítési osztály egy kockázati kategória, melyhez bizonyos jól definiált kritériumok alapján rendelik hozzá az adósokat. Dokumentálni kell, hogy az egyes adós minősítési osztályokhoz milyen PD tartozik, és hogy a minősítési kritériumok alapján hogyan különböztethető meg az adott osztály. 8. Valamely piaci szegmensre és egy meghatározott PD sávra koncentrálódó portfoliók esetén elegendő minősítési osztályt kell definiálni (ezen a sávon belül) a túlzott koncentráció elkerülésére. Az egy minősítési osztályra való lényeges koncentráció akkor fogadható el, ha meggyőző empirikus bizonyíték adható arra, hogy a minősítési osztály egy elfogadhatóan szűk PD sávot fed le és az osztályba sorolt adósok PD-je mind ebbe a sávba esik. 9. A saját LGD becsléshez egy külön ügylet minősítési skálát kell a minősítési rendszernek tartalmaznia, amely kizárólag az LGD-vel kapcsolatos tranzakciós kockázatokat tükrözi. 10. A saját CCF becsléshez egy külön ügylet minősítési skálát kell a minősítési rendszernek tartalmaznia, amely kizárólag a CCF-fel kapcsolatos tranzakciós kockázatokat tükrözi. 11. Egy ügyletminősítési osztály egy kockázati kategória, melyhez bizonyos jól definiált kritériumok alapján rendelik hozzá a kitettségeket. Az osztály definíciójának tartalmaznia kell a kitettségek osztályokhoz rendelésének módját, valamint hogy milyen kritériumok alapján különböztetik meg az osztályokat. 12. Az egy minősítési osztályra való lényeges koncentráció akkor fogadható el, ha meggyőző empirikus bizonyíték adható arra, hogy a minősítési osztály egy elfogadhatóan szűk LGD ill. CCF sávot fed le és az osztályba sorolt adósok LGD-je ill. CCF-je mind ebbe a sávba esik 73

Kihagytuk (és helyüket három üres sorral jelezzük) a hitelderivatívákról és a tőkekövetelésekről szóló részeket, mint pillanatnyilag nem aktuálisakat.

39

13. A speciális kölcsönzésre az 1. rész 5. bekezdésében kifejtett módszert (slotting) alkalmazóknak nem kell a pusztán a nemfizetés kockázatát kifejező adósminősítési skálával rendelkezniük, és a 6. bekezdéstől eltérően csak legalább 4 fizető és 1 nemfizető osztályt kell alkalmazniuk. 1.1.2. Lakossági kitettségek 14. A minősítési rendszereknek mind az adós, mind a tranzakció kockázatát tükröznie kell, az összes releváns adós és tranzakció tulajdonság felhasználásával. 15. A kockázati sávokat úgy kell meghatározni, hogy az egy minősítési osztályba vagy poolba eső kitettségek száma elegendő legyen a kockázati paraméterek értelmes becsléséhez és validációjához. Az adósok ill. kitettségek koncentrációját kerülni kell. 16. A hitelintézeteknek be kell mutatniuk, hogy az osztályokba ill. poolokba sorolás értelmes kockázati megkülönböztetést és elegendően homogén kitettségi csoportokat eredményez, és tekintetbe veszi a kockázati paraméterek pontos és konzisztens becslését. A vásárolt követelések esetén a csoportosításnak tükröznie kell az eladó üzletkötési gyakorlatát és vásárlóinak heterogenitását. 17. A kitettségek besorolásánál a következő szempontokat kell figyelembe venni: (a) Az adós kockázati tulajdonságai (b) A tranzakció kockázati tulajdonságai, beleértve a termék és/vagy a biztosíték típusát. Explicit módon kell foglalkozni azon esetekkel, amikor egy biztosíték több kitettséget is fedez. (c) Késedelem, kivéve, ha bizonyítható, hogy ez nem lényeges kockázati tényezője a kitettségnek Minősítési osztályokba vagy poolokba való besorolás 74 18. Specifikus definíciókat, eljárásokat és kritériumokat kell használni a kitettségek osztályokhoz ill. poolokhoz való rendeléséhez (a) Ezeknek elegendően részletesnek kell lenniük ahhoz, hogy a minősítők az adósokat és ügyleteket konzisztensen sorolják be a különböző üzletágakban, részlegekben és földrajzi helyeken. (b) A minősítési eljárás dokumentációjának lehetővé kell tennie, hogy harmadik fél is megérthesse, replikálhassa és értékelhesse a hozzárendelést (c) A kritériumoknak összhangban kell lenniük a belső hitelezési sztenderdekkel és a problémás adósok és ügyletek kezelésére vonatkozó politikákkal. 19. Minden releváns információt figyelembe kell venni az adósok és ügyletek osztályokba és poolokba való besorolásához. Az információnak időszerűnek kell lennie, és képessé kell tenni a kitettség jövőbeni alakulásának előrejelzésére. Minél kevesebb az információ, annál konzervatívabbnak kell lenni az osztályokba ill. poolokba való besorolásnál. Ha a hitelintézet külső minősítést használ elsődleges tényezőként a belső minősítés meghatározásához, akkor egyéb releváns információt is kell használnia. 1.2. A kitettségek besorolása 1.2.1 Nem lakossági kitettségek 20. Az adósokat a hitel-jóváhagyási eljárás részeként adósminősítési osztályokba kell sorolni. 21. A saját LGD ill. CCF becslésre jogosultaknak a kitettségeket a hiteljóváhagyás során ügyletminősítési osztályokba kell sorolniuk. 22. A speciális kölcsönzésre az 1. rész 5. bekezdésében kifejtett módszert (slotting) alkalmazóknak a 13. bekezdésnek megfelelő osztályokba kell a kitettségeket besorolniuk. 23. Minden különálló jogi entitást külön kell minősíteni. A hitelintézetnek be kell mutatnia, hogy megfelelő politikákkal rendelkezik az egyéni és a csoportos adósok kezelésére. 24. Az egy adóshoz tartozó kitettségeket azonosan kell minősíteni. Kivételek: 74

Ez a rész látszólag a lakossági kitettségekre vonatkozik, a bázeli anyaggal való összevetésből azonban kiderül, hogy általában beszél a kitettségek besorolásáról (minősítéséről). Valójában az 1.2 alatt lenne a helye.

40

(a) country transfer risk, mivel ez függ attól, hogy a kitettség hazai vagy külföldi pénznemben áll e fenn (b) ha a garanciákat a besorolás megváltoztatásával lehet kezelni 1.2.2. Lakossági kitettségek 25. Minden kitettséget be kell sorolni egy osztályba vagy egy poolba a hitel-jóváhagyási folyamat részeként. 1.2.3 Felülbírálat 26. Dokumentálni kell azokat a szituációkat, amelyekben emberi megítélés felülbírálhatja a hozzárendelés inputjait vagy outputjait, és hogy kik felelősek ezen felülbírálatok jóváhagyásáért. Dokumentálni kell a konkrét felülbírálatokat és az ezeket végző felelős személyeket. Elemezni kell a felülbírált kitettségek alakulását (a felülbírálók szerint is) 1.3. A besorolások aktualizálása 1.3.1. Nem lakossági kitettségek 27. A minősítéseket és ezek periodikus felülvizsgálatát olyan független félnek kell elvégeznie vagy jóváhagynia, akinek nem származik előnye a hitelnyújtási döntésekből. 28. A minősítéseket legalább évente aktualizálni kell. A problematikus adósoknál és kitettségeknél még nagyobb gyakoriságra van szükség. Új minősítést kell készíteni jelentős új információ esetén. 29. Hatékony eljárásokkal kell rendelkezni a PD-t LGD-t és CCF-t érintő adós ill. tranzakció jellemzőkről szóló információk begyűjtésére és naprakészen tartására. 1.3.2. Lakossági kitettségek 30. Legalább évente aktualizálni kell az adós és ügyletbesorolásokat, illetve felül kell vizsgálni a poolok veszteségi jellemzőit és késedelmi helyzetét. Ugyancsak évente reprezentatív minta segítségével felül kell vizsgálni az egyedi kitettségek státuszát a poolokon belül, annak biztosítására, hogy a kitettségek továbbra is a nekik megfelelő poolhoz tartozzanak. 1.4. Modellek használata 31. Statisztikai modell vagy egyéb mechanikus módszer minősítési célú alkalmazása esetén: (a) Bizonyítani kell, hogy a modell jó előrejelző képességgel rendelkezik, és a tőkekövetelmény nem torzul használata által. Az input változók az előrejelzések ésszerű és hatékony alapját kell, hogy képezzék. A modellnek nem lehetnek lényeges szisztematikus torzításai. (b) Rendelkezni kell az inputokat ellenőrző eljárással, mely magában foglalja a pontosság, teljesség és a megfelelőség felmérését. (c) Be kell mutatni, hogy a modellépítéshez használt adatok reprezentatívak az aktuális adós ill. kitettség populációra. (d) Rendelkezni kell egy rendszeres modell validációs ciklussal, mely magában foglalja a modell teljesítményének és stabilitásának monitorozását, a modellspecifikáció felülvizsgálatát és a modelleredmények és a tényleges eredmények egybevetését. (e) A modelleket emberi megítéléssel és áttekintéssel kell kiegészíteni a modellalapú minősítések felülvizsgálatára, és annak biztosítására, hogy a modellt megfelelően használják. A felülvizsgálati eljárások a modellgyengeségekkel kapcsolatos hibák felderítését és korlátozását kell, hogy szolgálják. Az emberi megítélésnek figyelembe kell vennie minden, a modell által nem kezelt releváns információt. Dokumentálni kell, hogy hogyan kombinálódnak a modelleredmények az emberi megítélésekkel. 1.5. A minősítési rendszerek dokumentálása 32. Dokumentálni kell a minősítési rendszerek felépítését (design) és működési részleteit. A dokumentációnak bizonyítania kell az e Részben lefektetett minimális követelményeknek való megfelelést, és foglalkoznia kell a portfoliók elhatárolásával, a minősítési kritériumokkal, a minősítő személyek felelősségével, a minősítések felülvizsgálatának gyakoriságával, és a minősítési eljárás vezetői felülvizsgálatával.

41

33. Dokumentálni kell a minősítési kritériumok kiválasztásának indoklását és az ezt alátámasztó elemzéseket. Dokumentálni kell minden nagyobb változást a minősítési eljárásban, és ennek a dokumentációnak biztosítania kell a legutóbbi felügyeleti felülvizsgálat óta bekövetkezett változások azonosítását. A minősítés szervezete – beleértve a minősítési eljárást és az ellenőrzési struktúrát – szintén dokumentálandó. 34. Dokumentálni kell az alkalmazott nemteljesítés és veszteség definíciókat, és meg kell mutatni az e direktíva definícióival való konzisztenciájukat. 35. Statisztikai modellek használata esetén dokumentálni kell metodológiájukat. Ennek tartalma: (a) az alkalmazott elmélet, a feltevések és/vagy a matematikai és tapasztalati alap valamint a modellbecsléshez használt adatok forrása (i)nak részletes éttekintése; (b) a validációnál használt szigorú statisztikai eljárások (beleértve az out-of-time és out-ofsample teszteket is) leírása (c) azon körülmények jelzése, melyek közepette a modell nem működik megfelelően. 36. Olyan, harmadik féltől beszerzett modell használata, amely tulajdonjoggal védett technológiát használ, nem ment fel a dokumentálás és az összes többi követelmény alól. A modell használójának a kötelessége hogy eleget tegyen a felügyelet elvárásainak. 1.6. Adatgyűjtés-és tárolás 37. Az intézményeknek adatokat kell gyűjteniük és tárolniuk a 145. és 149. cikkelynek megfelelően: 1.6.1 Nem lakossági kitettségek 38. A gyűjtendő és tárolandó adatok (a) adós és elismert garanciát nyújtó minősítése és annak változásai (b) a minősítés elkészítésének dátuma (c) a minősítés meghatározásához alkalmazott módszertan és a felhasznált adatok (d) a minősítésért illetékes felelős személy (e) a nemteljesítő adósok és tranzakciók (f) a nemteljesítések dátuma és körülményei (g) a becsült és valós PD-k minősítési kategóriánként és migrációs mátrix (h) a realizált LGD-k összehasonlítása a 2. rész 8. bekezdésében előírtakkal, valamint a realizált konverziós tényezőké a 3. rész 11. bekezdésében előírtakkal (csak alap IRB-t használóknak) 39. A fejlett IRB módszert alkalmazó intézményeknek az alábbi adatokat kell gyűjteni és tárolni (a) az ügyletek minősítése és annak változásai, LGD és konverziós tényező becslések (b) a minősítés és becslés készítésének időpontja (c) a minősítés és LGD, EAD becslés elkészítéséhez felhasznált adatok és alkalmazott módszertan (d) a minősítésért és becslésért felelős személyek (e) a becsült és valós LGD és EAD értékek összehasonlítása a nemteljesítő tranzakcióknál (f) a kockázatcsökkentés hatásának figyelembe vétele előtt és után becsült LGD érték (amenynyiben az LGD-n keresztül veszi az intézmény figyelembe) (g) a nemteljesítő kockázatvállalások veszteség összetevői 1.6.2 Lakossági kitettségek 40. Az alábbi adatokat kell gyűjteni és tárolni (a) a minősítési osztályba/poolba sorolás során felhasznált adatok (b) PD, LGD, EAD becslések minősítési osztály/pool alapon (c) a nemteljesítő adósok és kockázatvállalások (d) a nemteljesítő kockázatvállalásokra a nemteljesítést megelőző évi minősítési osztály/pool besorolás valamint a valós LGD és EAD értékek

42

(e) Veszteségráta és kamatjövedelmek a megújuló lakossági hitelekre 1.7. Stressz tesztek a tőkemegfelelés értékelésében 41. Jól megalapozott stressz tesztekkel kell rendelkezni a tőke-megfelelőség megítéléséhez, melyeknél kedvezőtlen hatásokat okozó eseményeket ill. jövőbeni változásokat kell figyelembe venni 42. Rendszeres hitelkockázati stressz tesztelést kell végezni, melyet a bank határoz meg, de a felügyelet felülvizsgál. A tesztnek értelmesnek és kellően konzervatívnak kell lennie, legalább egy enyhe visszaesés hatásait tükrözve. Vizsgálni kell a minősítések változását (migration) stresszelt körülmények között. A stressz tesztnek alávetett portfolióknak a kitettségek túlnyomó többségét kell tartalmazniuk. 2. A kockázatok számszerűsítése 43. A kockázati paraméterek meghatározásánál betartandó követelmények: 2.1. A nemteljesítés definíciója 44. A nemteljesítést akkor kell bekövetkezettnek tekinteni, ha az alábbi két feltétel legalább egyike teljesül: (a) Nem valószínű, hogy az adós kötelezettségét teljesen kifizeti az esetleges biztosítékok hitelintézet részéről történő igénybevétele nélkül. (b) Az adós több, mint 90 napos késedelemben van bármely lényeges kötelezettségét illetően A késedelembe esést egy előírt (az adós tudomására hozott) limit megsértése, a jelenlegi kintlévőségeknél kisebb limit előírása, vagy egy felhatalmazás nélküli hitellehívás idézi elő. A lakossági kitettségek és a PSE-k esetén az illetékes hatóságoknak kell a késedelmes napok számát előírni a 48. bekezdésnek megfelelően. A vállalati kitettségek esetén az illetékes hatóságok állapíthatják meg a késedelmes napok számát a 154. cikkely 4. bekezdése szerint. A lakossági kitettségeknél e definíció ügylet szinten is alkalmazható. 45. A valószínű nemfizetés jelének kell tekinteni az alábbiakat: (a) A követelés felfüggesztett (non-accrued) státuszba helyezése (b) A hitelminőség jelentős romlása következményeként végrehajtott értékkiigazítás (c) A hitelkövetelés jelentős (hitelezési természetű) veszteséggel történő eladása (d) Valószínűleg jelentős veszteséggel járó átütemezés (e) Csődeljárás vagy hasonló intézkedés hitelintézeti kezdeményezése (f) Az adós csődvédelem vagy hasonló, a visszafizetést megakadályozó vagy késleltető védelem alá került 46. A nemteljesítés ezen definíciójával eredetileg nem konzisztens külső adatok használata esetén be kell mutatni, hogy a nagyvonalú megfelelést biztosító kiigazításokat hajtottak végre az adatokon. 47. Ha egy nemteljesítő állapotban lévő kitettség esetén megszűnnek az ezen állapotba helyezés okai, akkor teljesítőnek kell tekinteni. Ha később megint nemteljesítővé válik, akkor ezt egy új nemteljesítésnek kell tekinteni. 48. A lakossági és a PSE kitettségek esetén az egyes tagállamok illetékes hatóságainak kell a nemteljesítés definíciójánál alkalmazott késedelmes napok pontos számát megállapítania. Ez a szám az adott tagállam minden hitelintézetére nézve kötelező az adott tagállambeli partnerek esetén. Ez a szám 90 és 180 közé eshet, és terméktípusonként különbözhet. A más tagállambeli partnerekkel szembeni kitettségek esetén olyan számot kell megállapítani, amelyik nem magasabb a szóban forgó tagállam által előírt számnál. 2.2. A becslésekre vonatkozó általános követelmények 49. A kockázati tényezők becslése fel kell, hogy ölelje az összes releváns adatot, információt és módszert. A becsléseket történelmi tapasztalatokból és empirikus tényekből kell származtatni, és nem alapulhatnak pusztán megítélésen. A becsléseknek valószerűeknek és intuitívak-

43

nak kell lenniük és a kockázati tényezőket meghatározó lényeges kritériumokon kell alapulniuk. Minél kevesebb az adat, annál konzervatívabb becslést kell alkalmazni. 50. A banknak tudnia kell a kockázati tényezőket az általa feltételezett főbb meghatározó kritériumoknak megfelelően megbontani. Be kell mutatnia, hogy becslései hosszútávú tapasztalatokat reprezentálnak. 51. A hitelezési gyakorlatban ill. a megtérülések behajtásában történt minden, a 66, 71, 81, 85, 92 és 94-es paragrafusban leírt változást figyelembe kell venni. A becsléseknek tükrözniük kell a technikai haladás hatásait, valamint a tudomásra jutó új adatokat és információkat). A becsléseket új információk megjelenése esetén, de legalább évente felül kell vizsgálni. 52. A becsléshez használt kitettségek populációjának, az adatok generálása idején alkalmazott hitelezési sztenderdeknek és egyéb releváns jellemzőknek összehasonlíthatóaknak kell lenniük a (jelenlegi) populációval, sztenderdekkel, jellemzőkkel. Be kell mutatni azt is, hogy az adatok mögötti gazdasági, piaci körülmények illenek a jelenlegi és előrelátható körülményekhez. A minta elemszáma és az idősor hossza elegendő kell, hogy legyen ahhoz, hogy a bank megbízhasson becslései pontosságában és robusztusságában. 53. A vásárolt követelések esetén a becsléseknek tükrözniük kell minden, a követelések minőségéről a vásárló rendelkezésére álló lényeges információt, beleértve a hasonló poolokról szolgáltatott adatokat is, bárki (az eladó, a vevő vagy vagy külső forrás) is szolgáltassa azokat. A vásárlónak az eladótól származó minden adatot ki kell értékelnie 54. A becslésekhez egy konzervatív margin-t kell hozzáadni, amely a várható becslési hibáknak felel meg. Kevesebb adat és nagyobb várható hiba esetén nagyobb margin-t kell alkalmazni. 55. Ha a kockázati súlyokhoz és belső célokra eltérő becsléseket alkalmaznak, akkor ezt dokumentálni kell, és meg kell indokolni a felügyelet számára. 56. Ha a bank be tudja mutatni, hogy a még a direktíva előtt gyűjtött adatokon olyan kiigazításokat hajtott végre, amellyel nagy vonalakban összhangba került a direktíva nemteljesítés ill. veszteség definíciójával, a felügyelet némi rugalmasságot engedélyezhet az adatsztenderdeket illetően. 57. Ha a bank több intézmény által közösen használt poolhoz csatlakozik, be kell mutatni, hogy: (a) A poolhoz tartozó többi intézmény minősítési rendszerei és kritériumai hasonlóak az övéhez; (b) A pool reprezentatív a bank saját portfoliójára nézve (c) Az adatokat időben konzisztens módon használja fel a becsléseihez 58. A pool használata nem mentesít a saját minősítési rendszerek integritásának követelménye alól. Be kell mutatni, hogy a bank elegendő házon belüli ismerettel rendelkezik minősítési rendszereivel kapcsolatban, beleértve a minősítési folyamat monitorálásának és auditálásának a képességét is. 2.2.1. A PD becslésre vonatkozó speciális követelmények Nem lakossági kitettségek 59. A PD-ket minősítési osztályonként kell becsülni egyéves nemfizetési ráták hosszútávú átlagából. 60. A vásárolt követelések esetén az EL-t minősítési osztályonként az egyéves realizált nemfizetési ráták hosszútávú átlagából lehet becsülni. 61. Ha a vásárolt követelésekre vonatkozó PD-ket és LGD-ket az EL becsléséből és a PD vagy LGD egy megfelelő becsléséből állítják elő, az összes veszteség becslése meg kell, hogy feleljen a PD-re és LGD-re e részben lefektetett követelményeknek, és a végeredménynek konzisztensnek kell lennie az LGD 73-as paragrafusban megadott fogalmával.

44

62. A PD becslési eljárásokat csak megfelelő elemzéssel kiegészítve szabad használni. Fel kell ismerni a szubjektív megítélések fontosságát a különböző eljárások eredményeinek kombinálásában és az eljárások és információk korlátai miatt szükségessé váló kiigazításokban. 63. Amennyiben belső adatokat használnak a PD becslésére, ezen elemzésben be kell mutatni, hogy a becslések tükrözik a hitelezési sztenderdeket és bármely különbséget az adatokat generáló és a jelenlegi minősítési rendszer között. Ha a hitelezési sztenderdek vagy a minősítési rendszer megváltozott, nagyobb fokú konzervativizmust kell a becslésekben érvényesíteni 64. Amennyiben a belső minősítéseket egy külső minősítő intézmény minősítéseinek feleltetik meg és ezen külső minősítő által megfigyelt PD-t rendelik hozzá a belső minősítéshez, a megfeleltetésnek a belső minősítési kritériumok és a külső minősítő által használt kritériumok öszszehasonlításán és a közös adósok belső és külső minősítésének összehasonlításán kell alapulnia. A szisztematikus eltéréseket és inkonzisztenciákat el kell kerülni. A külső minősítőnek a PD becsléshez felhasznált adatok megalapozásához használt kritériumai a nemteljesítéshez kell, hogy kapcsolódjanak, és nem tükrözhetnek tranzakciós specifikumokat. Az elemzésnek a nemteljesítési definíciók összehasonlítására is ki kell terjednie (a 44-48 paragrafusoknak megfelelően). Dokumentálni kell, hogy milyen alapon történik a megfeleltetés 65. Amennyiben statisztikai csődelőrejelző modellt használnak, a PD becsülhető az adott osztályban található adósok becsült PD-jének egyszerű átlagaként. A használt modelleknek meg kell felelniük a 31. bekezdésnek. 66. Tekintet nélkül arra, hogy külső, belső, vagy pool adatforrásokat (vagy ezek kombinációját) használják a PD becsléséhez, a megfigyelési időszak hossza legalább egy forrásra legelább öt év kell, hogy legyen. Ha bármely forrásból ennél hosszabb időszakra állnak rendelkezésre releváns adatok, a hosszabb időszakot kell használni. Az itt elmondottak a tőkeköveteléseknél alkalmazott PD/LGD módszerre is érvényesek. Lakossági kitettségek 67. A PD-ket adósminősítési osztályonként vagy poolonként kell becsülni egyéves nemteljesítési ráták hosszútávú átlagából 68. A 67. paragrafustól eltérően a PD-k realizált veszteségekből és LGD-kből is számíthatók. 69. A belső adatokat kell elsődleges forrásnak tekinteni. Használhatók külső (a poolt is beleértve) adatok és statisztikai modellek is, feltéve, ha szoros kapcsolat mutatható ki (a) a belső minősítési eljárás és a külső adatforrás minősítési eljárása között (b) a belső kockázati profil és a külső adatok összetétele között Vásárolt lakossági követelések esetén belső és külső referencia adatok is használhatók. Minden releváns adatforrást fel kell használni mint viszonyítási pontot. 70. Ha a PD-ket és LGD-ket az összes veszteség becsléséből és a PD vagy LGD egy megfelelő becsléséből állítják elő, az összes veszteség becslése meg kell, hogy feleljen a PD-re és LGD-re e részben lefektetett követelményeknek, és a végeredménynek konzisztensnek kell lennie az LGD 73-as bekezdésben megadott fogalmával. 71. Tekintet nélkül arra, hogy külső, belső, vagy pool adatforrásokat (vagy ezek kombinációját) használják a PD becsléséhez, a megfigyelési időszak hossza legalább egy forrásra legalább öt év kell, hogy legyen. Ha bármely forrásból ennél hosszabb időszakra állnak rendelkezésre releváns adatok, a hosszabb időszakot kell használni. Nem kell a különböző időpontokra vonatkozó adatokat azonos súllyal figyelembe venni, ha a felügyeletet meg tudják győzni arról, hogy az időben közelebbi adatok jobb becslést adnak. 72. Azonosítani és elemezni kell a kockázati paraméterek várható változásait a kitettség teljes élettartamára (szezonális hatások)

45

2.2.2. Az LGD becslésére vonatkozó speciális követelmények 73. Az ügylet minősítési osztályonkénti vagy poolonkénti LGD-ket az átlagos realizált LGD– k alapján kell megbecsülni az adatforrásban fellelhető összes megfigyelt nemfizetés alapján (default weighted average) 74. Gazdasági visszaesésnek megfelelő LGD-ket kell alkalmazni, ha ezek jóval konzervatívabbak, mint a hosszútávú átlag. Amennyiben a minősítési rendszer várhatóan állandó realizált LGD-t fog szolgáltatni, kiigazításokat kell végezni a kockázati paramétereken a visszaesés tőkehatásának korlátozására. 75. Figyelembe kell venni az adós, a biztosíték, és a biztosíték szolgáltatójának kockázata közötti függőségeket. A jelentős függőségeket mutató eseteket konzervatív módon kell kezelni. 76. A kötelezettség és a biztosíték közötti devizanembeli eltéréseket konzervatív módon kell kezelni az LGD becslés során. 77. Amennyiben az LGD becslés figyelembe veszi a biztosítékot, a becslés nem alapulhat pusztán a biztosíték becsült piaci értékén. Figyelembe kell venni a biztosítékkal való rendelkezés és a biztosíték értékesítésével kapcsolatos potenciális nehézségeket is. 78. Amennyiben a biztosíték nem felel meg a VIII Függelék követelményeinek, nem szabad figyelembe venni az LGD becslés során. 79. A már nemfizető állapotban lévő kitettségek esetében a várható veszteség adott körülmények közötti legjobb becslését kell alkalmazni. 80. Amennyiben a kifizetetlen késedelmes díjakat tőkésítették, ezeket hozzá kell adni a kitettségekhez és a veszteségekhez. Nem lakossági kitettségek 81. A becsléseknek legalább egy adatforrás esetén legalább hétéves adatokra kell támaszkodnia. Ha bármely forrásra ennél hosszabb releváns idősor áll rendelkezésre, azt kell használni. Lakossági kitettségek 82. A 73. paragrafustól eltérően az LGD becsléseket a realizált veszteségekből és a PD becsléséből is le lehet vezetni. 83. A 88. paragrafustól eltérően a jövőbeni lehívásokat vagy az LGD-ben, vagy a konverziós tényezőkben lehet tükröztetni. 84. A vásárolt követelések esetén belső és külső referencia adatokat is lehet használni az LGD becsléséhez 85. Az LGD becslésnek legalább ötéves idősoron kell alapulnia. A 73-qas paragrafustól eltérően nem kell a különböző időpontokra vonatkozó adatokat azonos súllyal figyelembe venni, ha a felügyeletnek be tudják mutatni, hogy az időben közelebbi adatok jobb becslést adnak. 2.2.3. A saját konverziós tényezők becslésére vonatkozó speciális követelmények 86. Az ügylet minősítési osztályonkénti vagy poolonkénti konverziós tényezőket az átlagos realizált konverziós tényezők alapján kell megbecsülni az adatforrásban fellelhető összes megfigyelt nemfizetés alapján (default weighted average) 87. .Gazdasági visszaesésnek megfelelő konverziós tényezőket kell alkalmazni, ha ezek jóval konzervatívabbak, mint a hosszútávú átlag. Amennyiben a minősítési rendszer várhatóan állandó realizált konverziós tényezőket fog szolgáltatni, kiigazításokat kell végezni a kockázati paramétereken a visszaesés tőkehatásának korlátozására. 88. A becslésnek tükröznie kell a nemfizetési esemény bekövetkezése előtti és utáni lehívások lehetőségét is. Konzervatívabb becslést kell alkalmazni, ha ésszerűen nagyobb korrelációt lehet feltételezni a nemfizetési gyakoriság és a konverziós tényező nagysága között. 89. A hitelintézeteknek figyelembe kell venniük a számlafigyelési és fizetés feldolgozási politikájukat és stratégiájukat, valamint képességüket és hajlandóságukat a további lehívások megelőzésére short of payment nemfizetés körülményei között.

46

90. Megfelelő rendszerek és eljárások kellenek az ügyletnagyságok, a keretekhez tartozó kintlévőségek és a kintlévőségek változásának monitorozására. A hitelintézeteknek képesnek kell lenniük a kintlévőségek egyenlegének napi monitorozására. 91. Ha a tőkekövetelmény számításra és belső célokra eltérő konverziós tényezőket használnak, akkor ezt dokumentálni kell és az okokat be kell mutatni. Nem lakossági kitettségek 92. A becsléseknek legalább egy adatforrás esetén legalább hétéves adatokra kell támaszkodniuk. Ha bármely forrásra ennél hosszabb releváns idősor áll rendelkezésre, azt kell használni. Lakossági kitettségek 93. A 88. paragrafustól eltérően a jövőbeni lehívásokat vagy az LGD-ben, vagy a konverziós tényezőkben lehet tükröztetni. 94. A konverziós tényezők becslésének legalább ötéves idősoron kell alapulnia. A 86-os paragrafustól eltérően nem kell a különböző időpontokra vonatkozó adatokat azonos súllyal figyelembe venni, ha a felügyeletnek be tudják mutatni, hogy az időben közelebbi adatok jobb becslést adnak. 2.2.4. Minimum követelmények a garanciák és hitelderivatívák hatásának értékelésére Saját LGD becslést alkalmazók 95. A 96-103 paragrafusok követelményei nem vonatkoznak az intézetek, kormányok és központi bankok által nyújtott garanciákra, ha a hitelintézet felhatalmazás kapott a 78- 83 cikkelyek szabályainak alkalmazására ezen intézmények kitettségeire vonatkozóan. Ez esetben a 90-93 cikkely követelményeit kell alkalmazni. 96. Lakossági garanciák esetén ezen követelmények a minősítési osztályokhoz és a poolokhoz való hozzárendelésre és a PD becslésre is vonatkoznak. Figyelembe vehető garantorok és garanciák 97. Világosan megfogalmazott kritériumokkal kell rendelkezni az elismert garantorokat illetően. 98. Az elismert garantorokra ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint amelyeket a 18-30 paragrafusok az adósokra állítanak fel. 99. A garanciát írásba kell foglalni, a garantor nem érvénytelenítheti, érvényben kell maradnia a kötelezettség teljes kielégítéséig, és jogilag kikényszeríthető kell, hogy legyen egy olyan joghatóság alatt, ahol a garantor ehhez felhasználható eszközökkel rendelkezik. Feltételes garanciák az illetékes hatóságok jóváhagyása esetén ismerhetők el. A hitelintézetnek be kell mutatnia, hogy a besorolási kritériumok megfelelően kezelik a kockázatcsökkentő hatás minden mérséklését. Kiigazítási kritériumok 100. A hitelintézeteknek világosan megfogalmazott kritériumokkal kell rendelkezniük a minősítési osztályok, poolok vagy LGD becslések kiigazítására ( ill. a lakosság és az elismert vásárolt követelések esetén a minősítési osztályokba vagy poolokba történő besorolásra) vonatkozóan a garanciák hatásának a tőkekövetelmény számításban való tükröztetésére. Ezeknek meg kell felelniük a 18-30 paragrafus követelményeinek. 101. A kritériumoknak kézenfekvőknek és intiutíveknek kell lenniük. A garantőrnek a garancia hatályba lépése esetén való teljesítési képességére és hajlandóságára, fizetéseinek valószínű ütemezésére, a garantor fizetési képességének és az adós visszafizetési képességének korrelációjára és az adósnál visszamaradó reziduális kockázatra kell vonatkozniuk. … 2.2.5. A vásárolt követelésekre vonatkozó minimum követelmények Jogbiztonság

47

104. Az ügylet szerkezetének biztosítania kell, hogy az összes előre látható körülmények között a hitelintézet rendelkezzen a követelésből származó átutalások tulajdonjogával és ellenőrzésével. Ha az adós közvetlenül az eladónak vagy a szolgáltatónak fizet, a hitelintézetnek rendszeresen meg kell győződnie arról, hogy a fizetéseket teljes egészében és időben továbbítják a részére. Szolgáltatón egy vásárolt követelésekből vagy a mögöttes hitelekből álló poolt napi alapon kezelő egységet kell érteni. A hitelintézeteknek biztosítaniuk kell, hogy a követelések és a bevételek tulajdona védve legyen a csődhalasztásokkal ill. bármely olyan jogi helyzettel szemben, mely késleltetheti a kölcsönadót a követelés felszámolásában vagy átruházásában vagy a pénzbevételek feletti ellenőrzésben A monitoring rendszerek hatékonysága 105. Figyelni kell mind a vásárolt követelések minőségét, mind az eladó és szolgáltató pénzügyi helyzetét, különösen: (a) Fel kell mérni a vásárolt követelés minősége és az eladó ill. szolgáltató pénzügyi helyzete közötti korrelációt, és megfelelő politikákkal és eljárásokkal kell rendelkezni az ebből fakadó veszélyek kivédésére, beleértve az eladók és szolgáltatók belső minősítését is. (b) Világos és hatékony politikákkal és eljárásokkal kell rendelkezni az eladó és szolgáltató alkalmasságának megállapítására. Rendszeresen felül kell vizsgálni őket jelentéseik pontosságának ellenőrzése, csalás vagy működési hiányosságok felderítése, az eladó hitelpolitikája ill. a szolgáltató beszedési politikája megítélése céljából. Ezek eredményét dokumentálni kell. (c) Értékelni kell a vásárolt követelések pooljának jellemzőit, többek között az előleg túlfizetéseket (over advance), az eladó hátraléktörténetét, a rossz kölcsönöket, az ezekkel kapcsolatos engedményeket, a fizetési határidőket és a lehetséges ellenszámlákat (contra account) (d) Hatékony politikákkal és eljárásokkal kell rendelkezni az adóskoncentráció figyelésére (e) Biztosítani kell a szolgáltatók rendszeres és kellően részletes jelentéseit a követelések öregedéséről (ageing) és kiváltásáról (dilution) az alkalmassági (eligibility) kritériumokkal és az advancing politikákkal való összhang biztosítása, továbbá, az eladó eladási és kiváltási feltételei monitorozása érdekében. A work-out rendszerek hatékonysága 106. Megfelelő rendszerekkel és eljárásokkal kell rendelkezni az eladó pénzügyi helyzete, valamint a vásárolt követelések minőségi romlásának korai felismerésére és a felmerült problémák proaktív kezelésére. Mindenek előtt világos és hatékony politikákra, eljárásokra és információs rendszerekre van szükség a szerződésszegések figyelésére, jogi eljárások kezdeményezésére és a problematikus követelések kezelésére. A biztosítékokat, a hiteleket és a készpénzt kontrolláló rendszerek hatékonysága. 107. Világos és hatékony politikákkal és eljárásokkal kell rendelkezni a vásárolt követelések, a hitelek és a készpénz kontrolljára. Írott belső politikákban kell lefektetni a követelésvásárlási program fő elemeit, többek között az advancing rate-t, a választható biztosítékokat, a szükséges dokumentációt, a koncentrációs limiteket, és a pénzbevételek kezelésének módját. Ezen elemeknek figyelembe kell venniük minden lényeges tényezőt, köztük az eladó és a szolgáltató pénzügyi helyzetét, a kockázatkoncentrációt és a vásárolt követelések valamint az eladó vásárlói bázisának trendjét. Belső rendszereknek kell továbbá biztosítani, hogy alapokat csak meghatározott támogató fedezet és dokumentáció ellenében előlegezzenek (advance). A belső politikáknak és eljárásoknak való megfelelés 108. Megfelelő belső eljárással kell rendelkezni a belső politikáknak és eljárásoknak való megfelelés értékelésére. Ennek magában kell foglalnia a követelésvásárlási program minden kritikus fázisának rendszeres auditját, a kötelességek szétválasztásának verifikálását elsősorban az eladó és a szolgáltató valamint az adós értékelése között, másodsorban az eladó és a szolgáltató értékelése valamint helyszíni auditja között, továbbá a back office műveletek kiér-

48

tékelését, különös tekintettel a képzettségre, tapasztalatokra, a személyzet létszámára és a támogató automatizált rendszerekre. 3. VALIDÁLÁS 109. A hitelintézeteknek biztos alapokon nyugvó rendszerekkel kell rendelkezniük minősítési rendszereik pontosságának és konzisztenciájának, folyamataiknak és a releváns kockázati paramétereiknek a validálásához. Be kell mutatniuk, hogy belső validálási eljárásaik képessé teszik őket belső minősítési és kockázatbecslési rendszereik teljesítményének konzisztens és értelmes értékelésére. 110. Rendszeresen össze kell hasonlítaniuk a megvalósult nemfizetési rátákat a becsült PDkel, és ha a megvalósult ráták kívül esnek a várt tartományon, elemezniük kell az eltérés okait. A saját LGD és konverziós tényező becslést alkalmazó intézményeknek hasonló eljárást kell alkalmazniuk ezen becslésekre is. Ezekhez az összehasonlításokhoz a lehető leghosszabb idősorokat kell felhasználni. Dokumentálni kell az összehasonlításhoz használt adatokat és módszereket. Az elemzést és a dokumentációt legalább évente meg kell ismételni. 111. A hitelintézeteknek egyéb kvantitatív validációs eszközöket és releváns külső adatforrásokkal való összehasonlításokat is kell alkalmazni. Az elemzésnek olyan adatokon kell alapulnia, amelyek megfelelnek a portfoliónak, rendszeresen karbantartják őket és releváns megfigyelési időszakot fednek le. A minősítési rendszerek belő értékelésének a lehető leghoszszabb idősorokon kell alapulnia. 112. A kvantitatív validáció során alkalmazott módszereknek és adatoknak időben konzisztensnek kell lenniük. A becslési és validációs módszerek valamint az adatok változásait (mind a források, mind a lefedett időszakok változását) dokumentálni kell. 113. A hitelintézeteknek jól megalapozott belső sztenderdekkel kell rendelkezniük azon esetekre, amikor a realizált PD-k, LGD-k, konverziós tényezők és összes veszteségek (amikor az EL-t használjuk) oly mértékben eltérnek a becsültektől, hogy ez már megkérdőjelezi ez utóbbiak érvényességét. E sztenderdeknek figyelembe kell venniük az üzleti ciklusokat és a nemteljesítés alakulásának hasonló szisztematikus változásait is. Ha a realizált értékek továbbra is nagyobbak lesznek a becsülteknél, a becsléseket felfelé kell módosítani. … 5. VÁLLALATIRÁNYÍTÁS ÉS FELÜGYELET 5.1. Belső irányítás 123. A minősítési és becslési folyamatok minden lényeges vonatkozását jóvá kell hagynia a hitelintézet igazgatótanácsának vagy erre kijelölt bizottságának és felső vezetésének. Az említett feleknek rendelkezniük kell minősítési rendszereik átfogó ismeretével, és részletekbe menően érteniük kell a kapcsolatos vezetői jelentéseket. 124. A felső vezetésnek fel kell hívnia az említett testületek figyelmét azon lényeges változásokra vagy az elfogadott politikáktól való eltérésekre, amelyek lényegesen érintik a minősítési rendszerek működését. 125. A felső vezetésnek jól kell értenie a minősítési rendszerek felépítését és működését, továbbá folyamatosan biztosítania kell a minősítési rendszerek megfelelő működését. A hitelkockázati kontrol részlegeknek rendszeresen tájékoztatniuk kell a felső vezetést a minősítési rendszerek teljesítményéről, a javítandó területekről, és a korábban azonosított hiányosságok kiküszöbölésének helyzetéről. 126. Az intézet kockázati profiljának belső minősítésekre alapozott elemzése a vezetői jelentések lényeges részét kell, hogy képezze. A jelentésnek legalább a kockázati profil minősítési osztályok szerinti bemutatását, a minősítési osztályok közötti migrációt, az osztályokhoz tar-

49

tozó lényeges paraméterek becsléseit, a becsült és realizált PD-k, LGD-k és konverziós faktorok összehasonlítását és a stressz teszt eredményeket kell tartalmaznia. A jelentés gyakoriságának az információ fontosságától és az információ típusától, valamint a címzett szintjétől kell függenie. 5.2. Hitelkockázati kontrol részleg 127. A hitelkockázati kontrol részlegnek függetlennek kell lennie a kitettségek kezdeményezéséért és megújításáért, valamint a felső vezetésnek való jelentésért felelős személyektől és vezetői funkcióktól. A részlegnek kell felelnie a minősítési rendszerek tervezéséért vagy kiválasztásáért, implementálásukért, ellenőrzésükért és teljesítményükért. Rendszeres jelentéseket kell készíteniük a minősítési rendszerek outputjairól, és elemezniük kell azokat. 128. A hitelkockázati kontrol részleg(ek) felelősségi területeinek ki kell terjednie az alábbiakra: (a) A minősítési osztályok és poolok tesztelése és monitorozása (b) A minősítési rendszerekről szóló összefoglaló jelentések készítése és elemzése (c) A minősítési osztályok és poolok definíciójának részlegek és földrajzi területek közötti konzisztens alkalmazását ellenőrző eljárások implementálása. (d) A minősítési rendszerekben történő változások felülvizsgálata és dokumentálása, a változások okaira is kiterjedően. (e) A minősítési kritériumok felülvizsgálata annak megállapítására, hogy továbbra is jó előrejelzői-e a kockázatnak. A minősítési eljárás, a kritériumok vagy az egyedi minősítési paraméterek változásait dokumentálni kell és ezeket meg kell őrizni. (f) Aktív részvétel a minősítéshez alkalmazott modellek megtervezésében vagy kiválasztásában, implementálásában és validálásában. (g) A minősítéshez alkalmazott modellek ellenőrzése és felügyelete. (h) A minősítéshez alkalmazott modellek folyamatos felülvizsgálata és felügyelete. 129. A 128. paragrafustól eltérően az adatpoolokat használó hitelintézetek az 57. és 58. paragrafusoknak megfelelően kiszervezhetik az alábbi feladataikat: (a) A minősítési osztályok és poolok tesztelésével és monitorozásával kapcsolatos információk előállítása (b) A minősítési rendszerekről készített összefoglaló jelentések előállítása (c) Az arról szóló információk előállítása, hogy a minősítési kritériumok továbbra is jó előrejelzői-e a kockázatnak (d) A minősítési eljárás, kritériumok vagy egyedi minősítési paraméterek változásainak dokumentálása. … Direktíva 105. cikkely 1. A hitelintézetek a felügyelet engedélyével használhatják a Fejlett Mérési Módszert is. 2. Ehhez be kell bizonyítaniuk az illetékes hatóságoknak, hogy kielégítik a X. melléklet 3. részében szereplő feltételeket. 3. Csoportszintű alkalmazás esetén a felügyeleteknek a 128-132 cikkelyeknek megfelelően, szorosan együtt kell működni. A kérelemnek tartalmaznia kell a X. melléklet 3. részében felsoroltakat. 4. Ha egy csoporton belül egységesen akarják használni a módszert, akkor az illetékes hatóságok engedélyezhetik a minimum feltételek csak csoportszinten való teljesítését.

50

X melléklet Működési kockázat 3. rész- Fejlett mérési módszer (AMA) 1. JOGOSULTSÁGI KRITÉRIUMOK 1. Az AMA választásához a hitelintézeteknek bizonyítaniuk kell, hogy a 22. cikkely és az V. melléklet általános kockázatkezelési sztenderdjei mellett az alábbi feltételeket is teljesítik. 1.1. Kvalitatív sztenderdek 2. A belső működési kockázat mérő rendszernek szorosan integrálódnia kell a napi kockázatkezelési eljárásokkal. 3. Rendelkezni kell egy független működési kockázat kezelési funkcióval. 4. Rendszeres jelentéseket kell készíteni a működési kockázati kitettségekről és veszteségekről, és megfelelő rendszerekkel kell rendelkezni kiigazítások végrehajtásához. 5. A kockázatkezelési rendszernek jól dokumentáltnak kell lennie. Rutineljárásokkal kell rendelkezni a szabályoknak való megfelelés biztosítására és megfelelő politikákkal a nem megfelelés kezelésére. 6. A működési kockázatkezelést és mérést belső vagy külső auditoroknak rendszeresen felül kell vizsgálni. 7. A működési kockázat mérési rendszerek felügyeletek általi validációja ki kell, hogy terjedjen arra, hogy: (a) A belső validációs eljárások megfelelően működnek-e (b) A kockázatkezelési rendszerhez tartozó adatáramlások és folyamatok átláthatóak-e és hozzáférhetőek-e. 1.2. Kvantitatív sztenderdek 1.2.1. Eljárások 8. A számított tőkekövetelménynek mind a várható, mind a nem várható veszteséget fedeznie kell, kivéve, ha bizonyítható, hogy a várt veszteséget a belső üzleti gyakorlat megfelelően ellentételezi. Az operációs kockázat fedezéséhez szükséges tőke nagyságát 99,9 %-os konfidencia szinten kell meghatározni (egy éves időhorizonton). 9. Az operációs kockázat mérési rendszernek rendelkeznie kell bizonyos kulcstényezőkkel a fenti megbízhatósági sztenderd teljesítéséhez. Ezek közé olyan elemeknek kell tartoznia, mint a belső és külső elemek használata, a forgatókönyv-elemzés, valamint az üzleti környezetet és a belső kontrol rendszereket tükröző tényezők a 13-24 bekezdéseknek megfelelően. Jól dokumentált megközelítést kell alkalmazni ezen négy tényező használatának súlyozására a mérési rendszeren belül. 10. A mérési rendszernek meg kell ragadnia azon főbb tényezőket, amelyek hatással vannak a veszteségeloszlás szélének alakjára. 11. Az egyes működési veszteségek közötti korrelációt csak akkor lehet elismerni, ha a bank be tudja bizonyítani, hogy korreláció mérési rendszere megbízható, integrált és figyelembe veszi az ilyen korrelációbecslések körüli bizonytalanságokat, különösen a nyomott gazdasági periódusokban. A banknak megfelelő kvantitatív és kvalitatív eszközök használatával validálnia kell korrelációs feltevéseit 12. A mérési rendszernek konzisztensnek kell lennie, és el kell kerülnie a tőkekövetelmény meghatározása során máshol már figyelembe vett kockázatcsökkentő eszközök ismételt számbavételét. 1.2.2. Belső adatok 13. A belső méréseknek legalább 5 éves idősorokra kell támaszkodniuk, kivéve az első engedélykérést, amikor minimum 3 év is elfogadható.

51

14. A belső veszteség adatokat le kell tudni képezni mind a 2. részben leírt üzleti területekre, mind az 5. részben felsorolt eseménytípusokra, és felügyeleti kérésre be kell tudni mutatni őket. A leképezéseket objektív, dokumentált kritériumok alapján kell elvégezni. Azon működési kockázat veszteségeket, melyek hitelezési kockázathoz kapcsolódnak és hagyományosan a hitelkockázati adatbázisokban szerepelnek, külön azonosíthatóan rögzíteni kell a működési kockázati adatbázisokban. Ezek a veszteségek nem képezik részét a működési veszteségnek, amennyiben továbbra is a hitelkockázatnál veszik őket figyelembe a tőkekövetelmény számítása során. A piaci kockázatokkal kapcsolatban lévő működési veszteségeket a működési kockázat tőkekövetelményénél kell figyelembe venni. 15. A belső káradatoknak átfogóknak kell lenniük abban az értelemben, hogy meg kell ragadniuk minden lényeges tevékenységet és kitettséget az egyes alrendszerekben és földrajzi helyeken. Igazolni kell tudni, hogy a figyelembe nem vett tevékenységek és/vagy kitettségek külön-külön és együttesen sincsenek jelentős hatással az összes kockázatra. A veszteségadatok gyűjtéséhez egy megfelelően megválasztott veszteséghatárt kell definiálni. 16. A veszteség bruttó nagyságán kívül rögzíteni kell még a veszteségesemény idejét, az esetleges megtérüléseket, valamint információkat a veszteség előidézőiről és okairól 17. Speciális kritériumokkal kell rendelkezni a központosított, illetve több üzleti területre kiterjedő, valamint a kapcsolódó tevékenységekből származó káradatok besorolására. 18. Dokumentált eljárásokkal kell rendelkezni az adatok relevanciájának folyamatos értékeléséhez, kitérve azon esetekre, amikor az adatok felülbírálattal, arányosítással vagy egyéb módon kiigazíthatók, milyen mértékűek lehetnek ezek a kiigazítások, és kinek van felhatalmazása végrehajtásukra. 1.2.3. Külső adatok 19. Releváns külső adatokat is kell használni, különösen akkor, ha jó ok van ritka, de súlyos veszteségek előfordulásának feltételezésére. Rendszeres eljárással kell rendelkezni a külső adatok használatát igénylő helyzetek meghatározására és megfelelő módszertannal a külső adatok beépítésére a mérési rendszerbe. A külső adatok használatával kapcsolatos feltételeket és gyakorlatot rendszeresen felül kell vizsgálni, dokumentálni kell és időközönként független felülvizsgálatnak alávetni. 1.2.4. Forgatókönyv elemzés 20. A külső adatok használatához kapcsolódóan szakértői megítélésen alapuló forgatókönyv elemzéseket kell alkalmazni a súlyos kimenetelű eseményeknek való kitettség megbecslésére. Ésszerűségük biztosítása érdekében ezeket a becsléseket idővel validálni és újraértékelni kell a tényleges veszteségalakulással való összehasonlítás révén. 1.2.5. Üzleti környezeti és belső kontroltényezők. 21. A vállalati szintű kockázat-felmérési módszernek meg kell ragadnia azon üzleti környezeti és belső kontroltényezőket, amelyek megváltoztathatják a cég működési kockázati profilját 22. A kiválasztott tényezőkről be kell bizonyítani, hogy értelmes kockázathordozóknak tekinthetők. A bizonyításnak a tapasztalatokra és az érintett üzleti területek szakértőinek véleményére kell támaszkodnia. 23. A kockázatbecslések tényezőktől való függésének mértékét valamint a tényezők egymáshoz viszonyított súlyozását alaposan meg kell indokolni. A kockázatkezelés javulása révén előálló változások mellett a tevékenységek növekvő komplexitása és a növekvő üzleti volumen okozta kockázatnövekedést is meg kell ragadni. 24. Ezt a keretet dokumentálni kell, továbbá független belső és felügyeleti felülvizsgálatnak kell alávetni. Idővel az eljárást és a kimeneteket validálni és újraértékelni kell a tényleges belső és külső adatok tükrében. 3. A FEJLETT MÉRÉSI MÓDSZER CSOPORTSZINTŰ ALKALMAZÁSÁNAK KÉRVÉNYEZÉSE

52

30. A csoportszintű alkalmazás iránti kérelemnek tartalmaznia kell a működési kockázat fedezetéül szolgáló tőke csoporttagok közötti allokálásának módszerét is. 31. A kérvénynek jeleznie kell, hogy bevonják-e és ha igen, hogyan a diverzifikációs hatásokat a kockázatmérésbe.

53