A fejlesztési tervekben való illeszkedés vizsgálata a hagyományőrzést illetően a Tokaji Borvidék területén Összegző tanulmány
Készítette: Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács
Tokaj-Budapest, 2015. október 30.
1
TARTALOM 1.
2.
VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ _____________________________________________________ 8 1.1.
A TANULMÁNY CÉLJA, FELÉPÍTÉSE ________________________________________________ 8
1.2.
MÓDSZERTAN _____________________________________________________________ 10
A FEJLESZTÉSI TERVEKBEN VALÓ ILLESZKEDÉS VIZSGÁLATA A
HAGYOMÁNYŐRZÉS TERÉN _______________________________________________________ 12 2.1.
A HAGYOMÁNYŐRZÉS TÉMAKÖRÉNEK MEGJELENÉSE EURÓPAI UNIÓS FEJLESZTÉSI
DOKUMENTUMOKBAN ______________________________________________________________
12
2.1.1.
Európa 2020 Stratégia _________________________________________________ 12
2.1.2.
Az Európai Unió Területi Agendája 2020 ___________________________________ 14
2.2.
A HAGYOMÁNYŐRZÉS TÉMAKÖRÉNEK MEGJELENÉSE AZ ORSZÁGOS SZINTŰ FEJLESZTÉSI
DOKUMENTUMOKBAN ______________________________________________________________
2.2.1.
15
Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció (OTFK) ___________________ 15
2.2.1.1. A hagyományőrzés fogalmának megjelenése az OTFK-ban __________________ 17 2.2.2.
Nemzeti vidékstratégia _________________________________________________ 18
2.2.2.1. A hagyományőrzés megjelenése a nemzeti vidékstratégiában _________________ 20 2.2.3.
A Nemzeti Turizmusfejlesztési Koncepció (NTK) _____________________________ 21
2.2.3.1. A hagyományőrzés fogalmának megjelenése az NTK-ban____________________ 22 2.2.4.
A Magyar Kulturális Stratégia (MKS)_______________________________________ 23
2.2.5.
A hagyományőrzés szerepe a Köznevelés-fejlesztési stratégiában _______________ 25
2.3.
A HAGYOMÁNYŐRZÉS TÉMAKÖRÉNEK SZEREPE A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI
TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓKBAN _________________________________________________
2.3.1.
27
Borsod-Abaúj-Zemplén megye Területfejlesztési Koncepciója, Helyzetelemzés _____ 27
2.3.1.1. A hagyományőrzés szerepe a megye helyzetelemző dokumentumában _________ 28 2.3.2.
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fejlesztési Program, Stratégiai Programrész _______ 29
2.3.2.1. A hagyományőrzés szerepe a Stratégiai Programrészben ____________________ 31 2.3.3. 2.4.
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fejlesztési Program, Operatív Programrész ________ 32
A HAGYOMÁNYŐRZÉS SZEREPE TOKAJ-HEGYALJA VÁROSAINAK INTEGRÁLT
TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI STRATÉGIÁJÁBAN ______________________________________________ 33 2.4.1.
Tokaj Város Integrált Településfejlesztési Stratégia ___________________________ 33
2
2.4.1.1. Helyzetelemző rész__________________________________________________ 33 2.4.1.2. Stratégiai rész ______________________________________________________ 34 2.4.1.3. A hagyományőrzés szerepe a helyzetelemző és stratégiai részben _____________ 35 2.4.2.
Sárospatak Város Integrált Településfejlesztési Stratégia, Gazdasági Program _____ 36
2.4.2.1. A hagyományőrzés szerepe a fejlesztési dokumentumban ___________________ 37 2.4.3.
Sátoraljaújhely Város Integrált Településfejlesztési Stratégia, Gazdasági Program ___ 38
2.4.3.1. A hagyományőrzés szerepe a fejlesztési stratégiában _______________________ 39 2.4.4.
Szerencs Város Integrált Településfejlesztési Stratégia, Gazdasági Program _______ 39
2.4.4.1. A hagyományőrzés szerepe Szerencs ITS dokumentumában _________________ 40 2.5.
3.
A HAGYOMÁNYŐRZÉS SZEREPE TOKAJ-HEGYALJA VILÁGÖRÖKSÉGI KEZELÉSI TERVÉBEN _______ 41
2.5.1.
A terv általános célja és felépítése ________________________________________ 41
2.5.2.
A hagyományőrzés szerepe a kezelési tervben ______________________________ 42
2.5.3.
Kapcsolódási mátrix ___________________________________________________ 43
TOKAJ-HEGYALJA ÁLTALÁNOS BEMUTATÁSA, TÁRSADALOMTÖRTÉNETI
FEJLŐDÉSE ____________________________________________________________________ 46 3.1.
ELHELYEZKEDÉS, TELEPÜLÉSSTRUKTÚRA _________________________________________ 46
3.2.
A TÉRSÉG TÖRTÉNETI KIALAKULÁSA, TÁRSADALOMTÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE __________________ 50
3.2.1.
A rendszerváltozás hatása a térség életére _________________________________ 53
3.3.
TOKAJ-HEGYALJA, MINT VILÁGÖRÖKSÉGI HELYSZÍN __________________________________ 57
3.4.
KRONOLÓGIAI ÖSSZEFOGLALÓ _________________________________________________ 58
3.5.
TÁRSADALOMTÖRTÉNETI VONATKOZÁSOK, ETNOGRÁFIAI ÖSSZETÉTEL _____________________ 62
3.5.1.
A térség társadalomtörténete a 20. századig ________________________________ 62
3.5.2.
Demográfiai jellemzők, etnikai és nemzetiségi összetétel_______________________ 63
3.5.2.1. A népesség korösszetétele Tokaj-Hegyalján ______________________________ 65 3.5.2.2. A nemzetiségek jelenléte napjainkban Tokaj-Hegyalján ______________________ 69 3.5.3.
A kultúra és hagyományok kapcsolata a különböző vallásfelekezetekkel és
nemzetiségekkel ______________________________________________________________ 72 4.
A HAGYOMÁNYŐRZÉSSEL KAPCSOLATOS FOGALMAK, ÉRTELMEZÉSE _____________ 74 4.1.
A HAGYOMÁNYŐRZÉS FOGALMA ________________________________________________ 74
4.2.
A HAGYOMÁNYOK MEGJELENÉSE A NÉPMŰVÉSZETBEN, A NÉPI DÍSZÍTŐMŰVÉSZET FOGALMI
HÁTTERE_______________________________________________________________________
5.
77
HAGYOMÁNYŐRZÉS A TOKAJI-BORVIDÉKEN ____________________________________ 82
3
5.1.
KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG ÉS HAGYOMÁNYOK _________________________________________ 82
5.1.1.
Kézműves hagyományok, népi díszítőművészet _____________________________ 82
5.1.1.1. Kerámia___________________________________________________________ 83 5.1.1.2. Hímzések, szőttesek _________________________________________________ 92 5.1.1.3. Kádárság__________________________________________________________ 97 5.1.1.4. Egyéb kézműves tevékenységek _______________________________________ 99 5.1.2.
Népzene, néptánc, népviselet, népszokás _________________________________ 100
5.1.2.1. Az erdőbényei kádártánc ____________________________________________ 101 5.1.2.2. A néptánc hagyományőrzése napjainkban, néptáncegyüttesek _______________ 104 5.1.2.3. Népzene, népdalok _________________________________________________ 106 5.1.2.4. Irodalom és költészet _______________________________________________ 108 5.1.2.5. További hagyományok, népszokások Tokaj környékén _____________________ 111 5.2.
A SZŐLŐMŰVELÉSHEZ ÉS BORÁSZATHOZ KAPCSOLÓDÓ HAGYOMÁNYOK ___________________ 113
5.2.1.
A tokaji bor készítésének története _______________________________________ 113
5.2.2.
A hagyományok alapja, a térség egyedi szimbóluma: az aszú __________________ 115
5.2.3.
Szőlőművelés, boros edények __________________________________________ 118
5.2.4.
A szüret és a hozzá kapcsolódó népszokások ______________________________ 120
5.2.5.
A borutak, mint a hagyományos borfajták megőrzésének lehetőségei ____________ 124
5.3.
GASZTROKULTURÁLIS HAGYOMÁNYOK ___________________________________________ 125
5.3.1.
A gasztronómiai hagyományok fejlődéstörténete Tokaj-Hegyalján _______________ 125
5.3.2.
Helyi specialitások, gasztronómiai örökség_________________________________ 128
5.3.2.1. Hagyományos ételek, helyi receptek ___________________________________ 130 5.3.3.
Kézműves élelmiszerek, édességek, gasztronómiai különlegességek ____________ 137
5.3.3.1. Helyi őstermelői és kézműves termékek piaca ____________________________ 137 5.3.3.2. Kézműves termékek ________________________________________________ 138 5.4.
ÉPÍTÉSZETI‐TÁRGYI EMLÉKEK, ELJÁRÁSOK, HAGYOMÁNYOK TOKAJ-HEGYALJÁN _____________ 141
5.4.1.
A tájban megjelenő épített örökség _______________________________________ 141
5.4.4.1. A borvidéket jellemző településtípusok és sajátos szerkezeti elemek___________ 142 5.4.4.2. Pinceállomány_____________________________________________________ 144 5.4.4.3. A teraszos szőlőművelés emlékanyaga _________________________________ 149 5.4.4.4. Építéstechnológia __________________________________________________ 149 5.4.2.
A települések épített öröksége __________________________________________ 150
5.4.2.1. Tokaj-Hegyalja múzeumai____________________________________________ 152 5.4.2.2. Tájházak Tokaj-Hegyalján____________________________________________ 175 4
5.4.3.
Vallások és hagyományőrzés az épített környezetben ________________________ 181
5.4.3.1. A Szent Erzsébet Út ________________________________________________ 181 5.4.3.2. Zempléni zsidó hagyományok, emlékhelyek ______________________________ 183 5.4.4.
Történelmi hagyományok és épített örökség _______________________________ 189
5.4.4.1. A Rákóczi-kultusz __________________________________________________ 189 5.4.5. 6.
A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Értéktár _________________________________ 192
A HAGYOMÁNYŐRZÉS INTÉZMÉNYESÜLÉSE ___________________________________ 194 6.1.
A HAGYOMÁNYŐRZŐ, KULTURÁLIS PROFILÚ CIVIL SZERVEZETEK _________________________ 194
6.2.
HAGYOMÁNYŐRZŐS ÉS EGYÉB KULTURÁLIS RENDEZVÉNYEK ___________________________ 197
6.2.1.
A térség legjelentősebb rendezvényei ____________________________________ 198
7.
ÖSSZEFOGLALÁS __________________________________________________________ 212
8.
HIVATKOZOTT IRODALMAK __________________________________________________ 216
9.
MELLÉKLETEK _____________________________________________________________ 222 9.1.
MŰEMLÉK ÉPÜLETEK TOKAJ-HEGYALJÁN _________________________________________ 222
9.2.
A TOKAJI-BORVIDÉK TELEPÜLÉSEIN MŰKÖDŐ KULTURÁLIS PROFILÚ, HAGYOMÁNYŐRZŐST IS
GYAKORLÓ CIVIL SZERVEZETEK ______________________________________________________
5
234
Képek jegyzéke: 1. kép: A Sárospataki Kerámia Manufaktúra logója és termékei ........................................................................... 90 2. kép: Sárospataki festett kerámiák ...................................................................................................................... 90 3. kép: Mádi kerámia Farkas Judit és Szabó Áron munkáiból ............................................................................... 91 4. kép: Bodrogkeresztúri kerámiák ........................................................................................................................ 92 5. kép: Úrihímzés ................................................................................................................................................... 93 6. kép: Szőttes Sárazsadányból ............................................................................................................................ 95 7. kép: Alkotóház Tállyán ....................................................................................................................................... 96 8. kép: Kádáripari termékek ................................................................................................................................... 98 9. kép: Erdőbényei kádártánc régen .................................................................................................................... 102 10. kép: Erdőbényei kádártánc napjainkban ........................................................................................................ 102 11. kép: A Bodrog Néptáncegyüttes .................................................................................................................... 105 12. kép: A Heimat Néptánc Egyesület Hercegkúton ............................................................................................ 106 13. kép: A Tokaji Aszú ......................................................................................................................................... 115 14. kép: Csobolyó ................................................................................................................................................ 119 15. kép: Szüreti felvonulás Tokajban ................................................................................................................... 122 16. kép: A Tokaj-Hegyaljai piac ........................................................................................................................... 137 17. kép: Hagyományos Szerencsi termékek ........................................................................................................ 138 18. kép: Erdőhorváti perec ................................................................................................................................... 139 19. kép: Mádi sajtkülönlegességek ...................................................................................................................... 140 20. kép: Világörökségi pincesor Hercegkúton ...................................................................................................... 144 21. kép: A Sárospataki Rákóczi Múzeum ............................................................................................................ 157 22. kép: Kazinczy Ferenc Múzeum ...................................................................................................................... 158 23. kép: A Magyar Nyelv Múzeuma ..................................................................................................................... 160 24. kép: A Zemplén Múzeum ............................................................................................................................... 162 25. kép: A Szerencsi Cukorgyár Emlékpark......................................................................................................... 164 26. kép: A monoki Kossuth-emlékház.................................................................................................................. 165 27. kép: A Tokaji Múzeum ................................................................................................................................... 166 28. kép: A Sárospataki Református Kollégium tudományos gyűjteménye ........................................................... 168 29. kép: A tolcsvai Bormúzeum ........................................................................................................................... 169 30. kép: Trófeaház Makkoshotykán ..................................................................................................................... 170 31. kép: A bodrogkeresztúri Magyar Motorok Múzeuma ..................................................................................... 171 32. kép: Sátoraljaújhely Börtönmúzeum .............................................................................................................. 172 33. kép: A legyesbényei Helytörténeti Múzeum ................................................................................................... 173 34. kép: A golopi Ősi Magyar Címer- és Zászlókiállítás....................................................................................... 174 35. kép: Az erdőbényei tájház.............................................................................................................................. 176 36. kép: A sárazsadányi néprajzi kiállítás ............................................................................................................ 177 6
37. kép: A hercegkúti tájház................................................................................................................................. 179 38. kép: A bodrogkisfaludi tájház ......................................................................................................................... 180 39. kép: A rátkai tájház ........................................................................................................................................ 181 40. kép: A Szent Erzsébet Út állomásai ............................................................................................................... 182 41. kép: A mádi zsinagóga................................................................................................................................... 185 42. kép: A tokaji zsinagóga .................................................................................................................................. 187 43. kép: A Rákóczi kultusz hagyományőrzői........................................................................................................ 190 44. kép: A Rákóczi kultusz hagyományőrzőinek felhívása .................................................................................. 191 45. kép: A sárospataki Hild-tér Makovecz Imre munkássága nyomán................................................................. 192 46. kép: Sváb hagyományőrző csoport Rátkán ................................................................................................... 195 47. kép: A Fesztiválkatlan Tokajban .................................................................................................................... 198 48. kép: Old-timer fesztivál .................................................................................................................................. 199 49. kép: A Bor, mámor, Bénye fesztivál ............................................................................................................... 200 50. kép: A Madárijesztő Fesztivál és Bortúra ....................................................................................................... 201 51. kép: A mádi Furmint Ünnep ........................................................................................................................... 202 52. kép: Szent Orbán ereklyéje............................................................................................................................ 203 53. kép: A sárospataki bábfesztivál ..................................................................................................................... 204 54. kép: A Zempléni Fesztivál egyik hangversenye ............................................................................................. 206 55. kép: A szerencsi csokoládéfesztivál .............................................................................................................. 207 56. kép: Szüreti napok Tokajban ......................................................................................................................... 209
7
1. VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ 1.1. A TANULMÁNY CÉLJA, FELÉPÍTÉSE
Tokaj-Hegyalja az ország egyik legelmaradottabb térsége, ezzel együtt kiemelt fejlesztési térség, világörökségi terület, így különösen fontos, hogy a társadalmi és gazdasági helyzetét, kulturális és környezeti adottságait minél több aspektusból bemutató empirikus kutatások, kritikai elemzések, részletes helyzetfeltáró dokumentumok készüljenek. Ehhez illeszkedik jelen kutatás, illetve összegző zárótanulmánya, amely a térség hagyományőrzéssel kapcsolatos tevékenységeit gyűjti össze, illetve mutatja be strukturált formában. Az elemzés célja egyrészt, hogy Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj világörökségi területre, annak 27 településére vonatkozóan részleteiben bemutassa a hagyományőrzés szerepét, megjelenését a különböző térségi szintű – így az európai uniós, országos, megyei, Tokaj-hegyaljai, valamint települési – fejlesztési dokumentumokban, feltárja azok főbb irányvonalait, a témakörhöz kapcsolódó esetleges hiányosságait. Ennek eredményeképp kiderül, hogy a fejlesztések szempontjából
releváns
dokumentumokban
mennyire
illeszkednek
egymáshoz
a
hagyományőrzéssel kapcsolatos tevékenységekkel kapcsolatos előfordulások. Másrészt a kapcsolódó kutatások, szakirodalmi háttéranyagok, valamint személyes mélyinterjúk eredményeiből feltárja a hagyományőrzés jelenlegi térségi szerepét és helyzetét, ismerteti a települések hagyományőrzéssel kapcsolatos tevékenységeit, eseményeit, szervezeteit. Végül a dokumentum összegzi a kutatási eredményeket, és javaslatot tesz arra vonatkozóan, miként lehetne a fejlesztési dokumentumokban foglaltak, valamint a reális helyzetkép összhangját a leghatékonyabban megteremteni. A tanulmány szerkezeti felépítését logikus szempontokat követve az alábbiak szerint alakítottuk ki: 1) A térség általános bemutatása, elhelyezkedése, településszerkezetének ismertetése. 2) A hagyományőrzés mai folyamatainak megismerése céljából nélkülözhetetlen TokajHegyalja társadalomtörténeti fejlődésének, az etnográfiai és demográfiai szerkezetének leírása (különös tekintettel multikulturális jellege és a több nemzetiség együttes jelenléte miatt), így ennek bemutatása hangsúlyos szerepet kapott.
8
3) A hagyományőrzés fogalmi kereteinek ismertetése annak érdekében, mely szegmenseit és megjelenési formáit vizsgáltuk. 4) A hagyományőrzés főbb tevékenységeinek bemutatása Tokaj-Hegyalján, települési szinten. 5) A fejlesztési dokumentációk áttekintése és kritikai értékelése, kapcsolódási mátrix készítése az illeszkedésvizsgálat céljából. 6) Összegzés és javaslattétel. A dokumentum elkészítésében számos tudományterület szakemberei képviseltették magukat, többek között geográfusok, szociológusok, közgazdászok, jogi szakértők, vagyis nem kizárólag egy néprajzi, kultúrantropológiai leírás készült, hanem a kutatás komplexitását és több nézőpontúságát biztosító, empirikus módszereket alkalmazó, kritikai megfogalmazásokkal tűzdelt, javaslattevő elemzés.
9
1.2. MÓDSZERTAN
A tanulmány elkészítését módszertani sokszínűség jellemezte, több tudományterület metodikája került alkalmazásra. 1) Kapcsolódó kutatási háttéranyagok áttekintése, a hagyományőrzéshez kapcsolódó illeszkedési pontok vizsgálata: Tokaj-Hegyalja néprajzi, történelmi, irodalmi, építészeti, gasztronómiai, kézműves, képzőművészeti, folklorisztikus hagyományai - mind jelen, mint múltban létező, a jelenben éledező és a jövőben újjáéleszteni szándékozott - gyűjtéséhez, részletes leírásához nagy segítséget nyújtottak a térségről - mind társadalom-, mind természetföldrajzi egység. Valamint a 27 településről szóló monográfiák, társszerzős, szerkesztett könyvek, atlaszok, összehasonlító elemzések. Ezen kívül számos etnográfiával, történelmi fejlődéssel, urbanizációval, borászattal, hagyományteremtéssel, hagyományok őrzésével foglalkozó szakirodalmak is releváns alapját jelentették a tanulmánynak. A hagyományőrzés jelenlegi helyzetét azonban lehetetlen bemutatni a legfrissebb fejlesztéseket, elképzeléseket, eseményeket prezentáló honlapok nélkül. A települések kiváló, gyakran aktualizált honlapjai, valamint Hegyaljával, Zemplénnel foglalkozó honlapok mind-mind friss információval szolgáltak az elemzés minőségének javításához. 2) A szakirodalmak és online-felületek azonban tudományosan alkalmatlanok egy ilyen horderejű összegző munka elvégzéséhez, éppen ezért számos (összesen 20 darab) mélyinterjú készült a Tokaji-borvidéken élő, több évtizedes szakmai tevékenységgel rendelkező helyi, térségi vezetőkkel, értelmiségiekkel, véleményformálókkal. A mélyinterjúk alanyai többek között:
Településvezetők, így polgármesterek, alpolgármesterek, települési főépítészek, kulturális referensek;
kulturális intézmények vezetői: múzeumigazgatók;
civil szervezetek elnökei, tagjai;
egyéb véleményformálók: helytörténészek, borászok, kutatók, egyetemi és főiskolai oktatók, középiskolai tanárok.
10
A tőlük kapott, majd a tanulmánykészítés során szisztematizált, összefésült hihetetlen részletgazdag információbázis kiváló kiegészítést nyújt a szakirodalmakban leírt hagyományőrzéssel, a térségi, települési kulturális élettel kapcsolatos tudásanyaghoz. 3) Hatályban lévő térségi tervezési és fejlesztési dokumentációk áttekintése és illeszkedésvizsgálata, kritikai elemzése, különböző területi szinteken:
Európai Uniós fejlesztéspolitikai dokumentumok;
országos szintű koncepciók és stratégiák;
megyei, valamint városi léptékű koncepciók, programok és stratégiák áttekintése.
11
2. A FEJLESZTÉSI TERVEKBEN VALÓ ILLESZKEDÉS VIZSGÁLATA A HAGYOMÁNYŐRZÉS TERÉN
A fejezet célja áttekinteni a hazánkban elérhető, különböző földrajzi léptékekben megfogalmazott terület- és településfejlesztési koncepciókban Tokaj-hegyalja térségének szerepét, különös tekintettel arra, hogy a hagyományőrzés fogalma és jelentősége miként artikulálódik az egyes dokumentumokban. Az elemzés az európai uniós, majd az országos szintű dokumentumokkal kezdődik, ezt követően rátér Borsod-Abaúj-Zemplén megye koncepcióinak vizsgálatára, végül pedig a Tokaj-hegyalja térségben lévő négy város Integrált Településfejlesztési Stratégiája kerül az elemzés középpontjába. Az áttekintés utolsó fejezetként megjelenik a Tokaji Borvidék Világörökségi Kezelési terve, mely csak Tokaj-hegyaljára fókuszál, és ott is áttekintésre kerül röviden, hogy a hagyományőrzés milyen módon jelenik meg. 2.1. A HAGYOMÁNYŐRZÉS TÉMAKÖRÉNEK MEGJELENÉSE EURÓPAI UNIÓS FEJLESZTÉSI DOKUMENTUMOKBAN
2.1.1.
Európa 2020 Stratégia
Az Európa 2020 Stratégia dokumentumát az Európai Bizottság hivatalos közleményeként lehet tekinteni, amit 2010-ben adtak ki abból a célból, hogy az Unió intelligens, fenntartható és inkluzív növekedési céljait meghatározzák. A stratégia megírásának hátterében több olyan társadalmigazdasági változás áll, mellyel az évtized fordulóján a EU-nak szembe kellett néznie. Az első és legfontosabb ilyen kihívás a már 2008 óta tartó globális pénzügyi válság, melyből a kilábalás csak a tagállamok közötti fokozottabb egymásrautaltság felismerésével lehetséges. A válság okozta munkanélküliség és adósságterhek növekedése egy olyan probléma, amit 2020-ig orvosolni kell. Európa vezetői felismerték, hogy az eddigi hagyományos gazdasági üzletmenetet folytatva nem lehet kilábalni a válságból, új irányokra van szükség. Az Európai Bizottság javaslata szerint öt terület van, amivel a fejlesztési stratégiának kiemelten kell foglalkoznia: a foglalkoztatás, a kutatás és innováció, az éghajlatváltozás és energiaügyek, az oktatás valamint a szegénységgel szembeni küzdelem. A dokumentum első fejezetében megjeleníti Európa átalakulási pillanatát és nehézségeit a közelmúltban. A válság miatt az eddigi növekvő gazdasági eredmények szinte megsemmisültek, de 12
így fény derült Európa strukturális hiányosságaira. Az egyik ilyen hiányosság, hogy az EU nem tudott annyira termelékeny lenni, mint a más kontinensen lévő versenytársai. Ennek legfőbb oka a K+F és innovációra költött beruházások alacsony volta, az ICT szektorban való elmaradottság és az üzleti struktúrában lévő különbségek. A másik hiányosság a stratégia szerint, hogy az európai állampolgárok foglalkoztatottsági rátája és munkával töltött ideje jóval elmarad az USA vagy Japánban mértektől. Az „öreg” kontinens harmadik legfőbb problémája pedig az társadalom elöregedésének felgyorsulása, aminek egyenes következménye a nyugdíj és társadalombiztosítás alapú jóléti állami rendszerek átlagon felüli megterhelése. E kihívások miatt az Európai Uniónak gyors és határozott cselekvési tervre van szüksége. A stratégia második fejezetében kifejtésre kerül a már említett 5 stratégiai terület, amit 2020-ig fejlesztenie kell az Uniónak. A fejezetben egy jövőkép rajzolódik ki arról, hogy az európai politikusok milyennek szeretnék látni az Uniót 2020-ban. Itt a legfőbb prioritások közé tartozik az intelligens növekedés, vagyis a tudásra és innovációra épülő gazdaság kialakítása. A fenntartható növekedés is fontos prioritás, melynél az erőforrás-hatékonyság, a környezetbarát technológiák alkalmazása és a globálisan versenyképes gazdaság létrehozása a fő cél. Megemlíthető itt még az inkluzív növekedés, mint cél, ami a dokumentum szerint a magas foglalkoztatás elérése és a gazdasági, szociális és területi kohézió támogatása. A harmadik fejezetben a stratégiai dokumentum feltárja azokat a hiányzó láncszemeket az integráción belül, melyek gátolják a 2020-as célok elérését. Az egyik ilyen tényező az egységes piac kitágításának megrekedése. Itt fontos megemlíteni, hogy 2010-ra az Unió piaci egységesítésének és bővítésének folyamata lelassult, és az egyes nemzetgazdaságokra fókuszáló politikai hangok is megjelentek, csalódva a válság miatt. Mégis a stratégia fő célja, hogy új lendületet vegyen Európa piaci egységesedése. A másik hiányosság a gazdaságba való befektetések elvártnál alacsonyabb mértéke, amit a kohéziós politika fejlesztésével, az uniós és magánerős források hatékonyabb mozgósításával szeretnének növelni. Fontos cél még, hogy Európának be kell vetnie a külpolitikai eszköztárát, és új exportpiacokra kell mennie ahhoz, hogy a gazdasági növekedésben felvegye a versenyt az Egyesült Államokkal vagy Japánnal. A dokumentum külön fejezetet szentel a válságból való kilábalás konkrét lehetőségeinek (4. fejezet). Itt fontos célként szerepel a válságkezelő intézkedések lassú visszavonása a stabilizálódó területekről, az EU pénzügyi rendszerének reformja, a költségvetés intelligens konszolidációja, mely segít megőrizni a gazdasági stabilitást. Külön cél még a válságkezeléssel kapcsolatban a gazdasági és monetáris unió koordinációs szerepének védelme, erősítése. A dokumentum utolsó két fejezetében pedig az Európai Bizottság irányelveket fektet le a jövőbeni határozottabb és 13
egységesebb európai kormányzással kapcsolatban, illetve kijelöli azokat a politikai szereplőket, akiknek feladatuk van az Európa 2020 Stratégia megvalósításában. Az Európai Unió 2020-as Stratégiai tervdokumentumában a hagyományőrzés szerepe Európa számára egyáltalán nem jelenik meg kiemelt célként. A dokumentum összesen három esetben említi a hagyományok kérdéskörét. Ezek közül két esetben termelési hagyományokról van szó, például az EU erős tengeri hagyományáról, illetve a hagyományos gazdasági ágazatokról, mint például a mezőgazdaságról. Itt arról értekezik a dokumentum, hogy a beruházásoknál a K+F és innováció mellett érdemes a hagyományos ágazatokra is fordítani befektetési kapacitást. A stratégia megvalósításának politikai és társadalmi támogatottságának szükségességénél említik meg még a dokumentum szerzői, hogy a reformtörekvések véghez vitelénél tiszteletben kell tartani az egyes tagországok sajátos körülményeit és hagyományait.
2.1.2.
Az Európai Unió Területi Agendája 2020
Hasonlóan az Európa 2020 Stratégiához a Területi Agenda is a 2010-es évek elején született. A dokumentum magyar nyelvű változata a területi tervezésért és területfejlesztésért felelős miniszterek 2011. május 19-én tartott gödöllői informális ülésén született megállapodás. A dokumentum négy fő fejezetre tagolódik. Az első fejezet értekezik az európai területi kohézióról, mint közös célról. Itt a miniszterek kijelentik, hogy az Agenda célkitűzéseit csak területi szempontból érzékeny intézkedésekkel lehet végrehajtani. A második fejezetben a területi fejlődés kihívásait és lehetőségeit írják le. Itt fontos téma a globalizáció erősödő hatásainak figyelembevétele, az uniós integráció kölcsönös függőségi viszonyainak erősödése, a területileg sokszínű társadalmi-gazdasági viszonyok és sérülékeny csoportok szerepe, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos ügyek fontossága. A harmadik részben az Európai Unió fejlesztésének hat különböző területi prioritása jelenik meg. Itt fontos elem a policentrikus és kiegyensúlyozott területi fejlődés elősegítése, az integrált városfejlesztés szükségessége, a határokon átnyúló kapcsolatok támogatása. Fejlesztési prioritás még az régiók globális versenyképességének erősítése, az elérhetőségi viszonyok javítása a gazdaságélénkítés céljából, illetve a régiók ökológiai, táji és kulturális értékeinek kezelése. Az EU 2020 Stratégiájához hasonlóan a dokumentum utolsó része kijelöli azokat az intézményeket, szakpolitikai aktorokat, amik a koncepció megvalósításában, gyakorlatban részt fognak venni. 14
A dokumentumban a hagyományőrzés a területi prioritásoknál jelenik meg összesen egyszer, ahol kiemelt jelentősége van a helyi adottságok, jellegzetességek és hagyományok globális gazdaságba történő integrációjának. Ez egy általános szempont alapvetően, a hagyományőrzés kiemelt szerepet nem kap a dokumentumban.
2.2. A HAGYOMÁNYŐRZÉS TÉMAKÖRÉNEK MEGJELENÉSE AZ ORSZÁGOS SZINTŰ FEJLESZTÉSI DOKUMENTUMOKBAN
2.2.1.
Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció (OTFK)
Az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény szerint készült el 2014-ben, abból a célból, hogy Magyarország számára hosszú távú fejlesztési jövőképet és célrendszert fogalmazzon meg 2030-ig. A dokumentum fő célja, hogy a hazai fejlesztéspolitikai döntéshozók számára célokat, elveket és prioritásokat
határozzon
meg
hazánk
jelenleg
is
tartó,
2014-2020-as
fejlesztési
programidőszakához, mely szorosan kapcsolódik az Európai Unió Európa 2020 stratégiájához, és programfinanszírozási időszakához. A koncepció által megfogalmazott szakpolitikai-fejlesztési súlypontok kijelölésénél fontos szempont volt a szakpolitikákat irányító minisztériumok, államtitkárságok, illetve a budapesti és megyei önkormányzatok fejlesztési igényeinek és elképeléseinek összehangolt figyelembe vétele. A fejlesztési irányoknak emellett harmonizálnia kellett az EU 2020 Stratégia elképzeléseivel, hiszen az OTFK az alapja annak a pénzügyi partnerségi megállapodásnak, mely Magyarország és az Európai Unió között jött létre a 2014-2020 közötti uniós források hazai felhasználására. A elkészült fejlesztési dokumentum illeszkedik a kiemelt nemzeti stratégiai tervdokumentumokhoz és mind fejlesztéspolitikai, mind területfejlesztési értelemben közös irányt szab meg a szakpolitikák számára. Az OTFK öt nagy fejezetből áll. A jogszabályi hátteret leíró és az előző OTK és OFK dokumentumokat értékelő rövid bevezető fejezet után az első nagy fejezet a Magyarország előtt álló kihívásokról és a fejlődési esélyeinket meghatározó trendekről értekezik. A fejezet fő célja egy átfogó helyzetelemzés, melyben hazánkat elhelyezi a nemzetközi gazdasági és geopolitikai trendek között, a világtrendektől elindulva az európai viszonyokon keresztül egészen a közép-európai és kárpát-medencei viszonyokig.
Az elemzés
kiemelten
kezeli Magyarország
gazdasági
15
erőforrásainak és lehetőségeinek kiaknázását napjaink globális gazdasági trendjeinek ismeretében felsorolva gazdaságunk erősségeit és lehetőségeit az utóbbi évtized folyamatai alapján. A gazdasági viszonyok feltárása az egyes nemzetgazdasági ágazatok jellegzetességeinek, gazdasági súlyuknak és jövőbeli kitörési pontjainak ismertetésével történik. Ezután a dokumentum feltárja a társadalmi erőforrásainkat a globális és nemzeti trendek, kihívások kontextusában. Magyarország jelenlegi helyzetének feltárásánál a gazdasági és társadalmi viszonyok áttekintése mellett sorra kerül az ország környezeti viszonyainak elemzése a természeti erőforrásainktól a jövőbeli klímaváltozás okozta kockázatokig, ezután pedig hazánk térszerkezeti viszonyainak feltárása következik. A helyzetfeltárás az említett négy nagy témakörben olyan stratégiai üzeneteket is megfogalmaz, melyek reflektálnak napjaink kihívásaira, és segítenek kijelölni a fejlesztési prioritásokat. Az országos dokumentum második nagy fejezete a fejlesztéspolitikai és területfejlesztési célkitűzéseket veszi sorra. A fejezet elején szó van a nemzet jövőképéről, majd több alfejezeten keresztül le vannak fektetve hazánk hosszú távú (2014-2030), középtávú (2014-2020) fejlesztési prioritásai. Az országos szintű fő célok között szerepel hazánk versenyképességének növelése, a társadalom egészségének és egészség- és sportgazdaságának fejlesztése, az életképes vidék megteremtése, a kreatív tudásalapú társadalom fejlesztése, de fontos cél az öngondoskodó társadalom létrehozása, a biztonságos szolgáltató állam kialakítása, mely a stratégiai erőforrásokkal fenntarthatóan és környezetkímélő módon gazdálkodik. A koncepciónak vannak speciális területi célkitűzései, mint például az ország makro regionális szerepének erősítése, a policentrikus térszerkezetet létrehozó városhálózat erősítése, a vidéki térségek népességeltartó erejének növelése, a kiemelkedő táji értékek fejlesztése illetve a területi társadalmi-gazdasági különbségek mérséklése. A harmadik nagyfejezet a szak- és területpolitikai fejlesztési irányokat fogalmazza meg. A dokumentum leghosszabb fejezeteként itt az egész országra nézve konkrét fejlesztéspolitikai feladatok vannak meghatározva. Az előző fejezet fő célkitűzései és prioritásai mentén országos szinten, és a különböző térségek, városok szintjén is megfogalmazásra kerülnek az általános célkitűzéseknél már jóval konkrétabb feladatok, melyeket a jövőbeni fejlesztési politikának meg kell oldania. Külön szó esik a különböző gazdasági ágazatok fejlesztési feladatairól és az ágazati politikai a területi politikával egyeztetve van. A negyedik fejezetben a dokumentum sorra veszi a 19 megyét és Budapestet és 1-1 oldalban röviden összefoglalja a területek jelenlegi társadalmi-gazdasági pozícióját és a jövőbeli fejlesztési
16
irányokat, melyeket a dokumentum korábbi fejezeteiben lefektetett fő stratégiák és prioritások mentén összegez. Ez a fejezet hasznos a későbbi megyei fejlesztési koncepciók megalkotásánál. Az OTFK utolsó nagy fejezetében a fejlesztések megvalósításának feltételrendszere van lefektetve. Itt láthatók a koncepció megvalósításának EU-s és hazai pénzügyi eszközei, a megvalósításhoz szükséges jogi-szabályozási eszközök, a hatékony forrásfelhasználás intézményrendszerének bemutatása, illetve a fejlesztések végrehajtásához szükséges területi és szakpolitikai koordináció és monitoring rendszer viszonyai. A dokumentum végén pedig található egy fogalommagyarázat, mely lexikonszerűen összeszedi a koncepció főbb fogalmainak értelmezését.
2.2.1.1.
A hagyományőrzés fogalmának megjelenése az OTFK-ban
A hagyományok és hagyományőrzés témája végigvonul az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepción. Már az első fejezet elején, ahol a dokumentum Magyarország helyét határozza meg a világban, a magyar nemzetet egy olyan társadalomként mutatja be, mely „összességében individualista, a saját hagyományaihoz ragaszkodó, de találékony…”. Több fajta hagyomány van jelen a magyar társadalomban. Beszélhetünk termelési hagyományokról, melyek a mezőgazdasági vagy ipari termékek előállításának hazai tradícióiról szólnak, de fontos kiemelni a népművészeti értékekben megjelenő hagyományokat is. Az OTFK a termelési hagyományaink közül elsősorban az agrárhagyományainkat emeli ki, melynek kiemelt jelentősége van a vidéki lakosság erős mezőgazdasági kötődése miatt. Kiemelt területi fejlesztési cél a koncepcióban a vidéki térségek népesség eltartó képességének növelése, és ezt a célt olyan integrált vidéki gazdaságfejlesztéssel lehet elérni, melyben hangsúly van a gazdálkodási hagyományok kiaknázásán. Ebbe illeszkedik a koncepció szerint a tanya, mint a speciális magyar településforma újraélesztése. A tanya ötvözi a lakó és gazdálkodási funkciót, és fejlesztésével növelhető az önellátó gazdálkodások száma, valamint a falusi turizmus egyik fontos alapegysége lehet. A hagyományőrző vidéki gazdálkodás támogatásának fontos szerepe van az eredeti magyar kultúrtáj megőrzésében is. Két fontos termelési hagyományt említ meg még az országos fejlesztési dokumentum. Az egyik az édesvízi halászathoz kötődő tradíció, melynek éltetése és fejlesztése ugyan a hazai haltermelés arányát csak kis mértékben befolyásolja más mezőgazdasági ágakkal szemben, mégis vidékfejlesztési és hagyományőrzési célból nagyon hasznosnak bizonyul halászható folyóink és tavaink mentén. A másik, talán fontosabb termelési hagyomány a magyar borkultúra.
17
Magyarország borvidékeinek kulturális öröksége, táji jellegzetessége megőrizendő a koncepció szerint, sőt érdemes ezeket a tájakat turisztikai szempontból még inkább továbbfejleszteni. Ennél célnál kiemelt szerepet kapna az ún. „Silver economy” támogatása, vagyis az idősebb korosztály fogyasztását vagy akár a térségben való letelepedését szolgálná ki. A kultúrtájak termelési hagyományainak megőrzésével kapcsolatban a dokumentumban (egyetlen helyen) szerepel TokajHegyalja térsége, ahol a borkultúra idegenforgalmi fejlesztése van előtérben. Az OTFK hagyománnyal kapcsolatos speciális célterülete a nemzeti/népi hagyományok megőrzése. A dokumentum lényeges problémának tekinti hazánkban, hogy a hagyományőrzés háttérbe szorulásával gyengül a nemzeti és közösségi identitás. A magyarság igen értékes nemzeti kulturális örökséggel rendelkezik világviszonylatban, mely például a gazdag néprajzi-, népzenei-, néptánc-, népmese- és népművészeti értékeinkben artikulálódik, és lehetőséget ad egy hagyományalapú társadalom megvalósítására. Az ide tartozó hagyományos kézműves mesterségek például kiemelten megőrzendő értéknek számítanak, hiszen ezek részei a magyar kulturális gazdaságnak. A dokumentum szerint a magyar népi kultúra felsorolt elemei kiváló alapot nyújtanak a turizmus fejlesztéséhet, illetve a kreatív és innovatív iparágak számára napjainkban, ezért megőrzésük nemzeti érdek. Területi szempontból pedig a hagyományőrzés elsősorban a vidékfejlesztési programoknál válik a helyi identitást erősítő és helyi gazdaságot élénkítő tényezőnek. Összességében elmondható, hogy az OTFK mind nemzeti mind területfejlesztési szempontból is egy nagyon fontos tényezőként kezeli a magyar hagyományokat és azok megőrzését. Tokajhegyalja területe, pedig az országos szintű stratégiában is megjelenik, mint megőrzendő szőlőtermesztési és borászati tradíciókkal rendelkező kultúrtáj. A hagyományőrzés ebben az esetben inkább a táj mezőgazdasági termeléseinek értékeiről szól, mint a népművészeti hagyományokról.
2.2.2.
Nemzeti vidékstratégia
A Nemzeti Vidékstratégiát a Vidékfejlesztési Minisztérium hozta létre 2012-ben, és fő célja egy átfogó stratégiai tervet adni 2020-ig a hazai vidéki térségek fejlesztéseihez összhangban az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepcióval. A dokumentum kijelöli az ország vidékpolitikájának középtávú célkitűzéseit, melyben a vidéki térségek nagy részére jellemző kedvezőtlen folyamatokat kívánja megfordítani, és a fenntarthatóságot illetve az életképes agrár-
18
és élelmiszertermelést támogatva pozitív jövőképet állít a vidéki élet értékeinek középpontba állításáról. A dokumentum kapcsolatban áll még a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Stratégiával, a Nemzeti Környezetvédelmi Programmal, az Energia Stratégiával és a Semmelweis Tervvel is. Emellett a dokumentum beleilleszkedik az Európai Uniós támogatások programozási ciklusába, mely 2020-ig tart. A stratégia két fő részre bomlik az első része a magyar vidéki térségek helyzetelemzése, a második pedig a stratégiai célok lefektetése. A helyzetelemző rész egy rövid történelmi áttekintéssel kezdődik, melyben a magyar tájhasználat és agrárgazdaság jellemzőit és változásait mutatják be a középkortól napjainkig. A stratégia ezután értekezik a magyar vidékstratégia globális kihívásairól és mozgásteréről. Fontos megjelenő szempontok itt a klímaváltozási és vízkészletgazdálkodási kihívások, az élelmiszerlánc biztonság és génmódosított növények szerepe, a biodiverzitás és tájfenntartó mezőgazdaság témája, a társadalmi egyenlőtlenségek és vidék város viszony szerepe valamint a tudás alapú társadalom és információs kor kihívásai. Értekezik itt még a dokumentum a nemzetközi, főleg Európai Uniós kötelezettségeink kérdésköréről, illetve az EU vidékstratégiai keretrendszeréről. Végül a helyzetelemző rész rátér a magyar vidék jelenlegi helyzetére, bemutatva a természeti értékeket, erőforrásokat és a vidéki környezet állapotát. Ezután elemzésre kerül agrárgazdaság és élelmiszertermelés mai helyzete a termelési formáktól az exportlehetőségekig. Ezt követően a dokumentum értekezik a vidéki térségek és települések társadalmi-gazdasági helyzetéről illetve az intézményrendszerük kihívásairól. A helyzetfeltáró rész egy klasszikus SWOT elemzéssel zárul. A stratégia második részében a vidék jövőképe és stratégiai prioritásai vannak kifejtve. Itt megjelennek az átfogó fejlesztési alapelvek és célkitűzések a vidéki térségekkel kapcsolatban, illetve a stratégia területi és ágazati irányultsága is elemzésre kerül. Ezután a dokumentum sorra veszi a konkrét stratégiai célokat és területeket, melyekkel a szakpolitikának 2020-ig foglalkoznia kell. Az első ilyen cél a természeti értékek és erőforrások védelme és fenntartható használata, melynek kiemelt területi a környezetbiztonsági program. A második cél a vidéki környezetminőség javítása, aminek fontos részei a szennyvíz és hulladékgazdálkodási programok. A harmadik fő cél a föld- és birtokpolitika átalakítása a „fiatal gazda életpályamodell” létrehozásával. A negyedik cél a fenntartható agrárszerkezet- és termeléspolitikai, melynek része a különböző mezőgazdasági programok ágazati támogatása (pl.: lovasprogram, szőlő- és borprogram). Fontos célkitűzések még a biztonságos élelmiszerellátás megoldása, a helyi gazdaságok fejlesztése, a vidéki szellemi és fizikai infrastruktúra fejlesztése és a térségi komplex vidékfejlesztési programok használata. A
19
stratégiai rész legvégén a programok megvalósításához szükséges intézményrendszer keretei is ismertetésre kerülnek.
2.2.2.1.
A hagyományőrzés megjelenése a nemzeti vidékstratégiában
A magyar nemzeti hagyományok, és annak megőrzésének témája szerves része a Nemzeti Vidékstratégiának.
A
dokumentum
szerint
egyszerre
kell
szembenéznie
a
hazai
fejlesztéspolitikának a hagyományok erősségével és a tudástársadalom kihívásaival, amit az ún. „hagyományalapú tudástársadalom” megvalósításával lehet jól kezelni. A Kárpát-medence vidéki térségeiben élő gazdáknak a stratégia szerint közösek a hagyományaik a közös történelem miatt, ezért egységesen lehet kezelni a fejlesztésüket. A stratégia az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepcióhoz hasonlóan kiemeli a tájhasználati hagyományok őrzésének fontosságát is, valamint a hagyományos falusi háztáji állattartás visszaszorulásának negatív folyamatát emeli ki, amit adminisztratív döntésekkel meg lehet fordítani. Fontos és megőrzendő agrárhagyomány hazánkban a dísznövénykertészet, a halgazdálkodás, a lótenyésztés és a hagyományos pásztorkultúra is. Emellett a dokumentum más országos és kisebb területi léptékű dokumentumhoz hasonlóan kiemeli a hagyományos vidéki településtípus a falu és a tanya megőrzésének fontosságát, illetve a hagyományos kézműves mesterségek felélesztését és támogatását. Végül a vidéki hagyományőrzésnek egy kiemelt témaköre még a hagyományos közösségek és azok kulturális értékeinek megőrzése. Tokaj-hegyalja térsége egy nagyon fontos része a Nemzeti Vidékstratégiának, hiszen a nyolc különböző kiemelt komplex térségi vidékfejlesztési nemzeti program közül egy csak a térséggel foglalkozik. A Tokaj-Hegyalja Világörökségi Térségfejlesztési Program a Világörökségi Kezelési Tervvel együtt szabályozza a jövőbeni stratégiai célokat a térség számára. A Program stratégiai irányai és teendői között szerepel a komplex vidék- és turizmusfejlesztés a tokaji borok jövedelemtermelő képességének középpontba állításával. E cél eléréséhez fontos olyan humán erőforrás, oktatási, kutatási és szakmai hátteret teremteni, mely megerősíti a tokaji szőlőtermesztés és borkészítés háttérinfrastuktúráját. A szőlő- és borágazat mellet a Program kiemelt célja a helyi hagyományos iparágak és más mezőgazdasági szegmensek, például az erdőgazdálkodás, gyümölcstermelés és állattenyésztés erősítése a térségben. Tokaj-hegyalja világörökségi címmel is elismert kulturális, építészeti és táji értékeinek védelme is fontos cél a dokumentumban, hiszen ezek a térség legfontosabb turisztikai vonzerői. A természeti értékek védelméhez kapcsolódó konkrét cél az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság ökoturisztikai tevékenységének erősítése és ha 20
lehetséges a Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet nemzeti parki szintre emelése. A Program kiemelt célja még a turisztikai infrastruktúra fejlesztése egyrészt az úthálózat és elérhetőség, másrészt a tematikus térségi marketing területén. Végül pedig utolsó fontos célként említi meg a dokumentum a térség kulturális életének és szellemi infrastruktúrájának erősítését, amit a helyi értelmiség támogatásával érne el. Erre a célra kiemelt fontosságú eszköz a 2011-ben Tarcalon újraindított Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, ami támogatja a minőségi borkészítési tudással rendelkező szakembergárdát a térségben.
2.2.3.
A Nemzeti Turizmusfejlesztési Koncepció (NTK)
A Nemzeti Turizmusfejlesztési Koncepció a 2013. évvel lezárult tervezési időszak Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiájának átgondolása és értékelése után legfőbb feladatának tekinti, hogy a
turizmus
által
gerjesztett
gazdasági
növekedési
irányokat
és
hazánk
turisztikai
versenyképességének feltételeit összefoglalja. A koncepciót a Nemzetgazdasági Minisztérium megbízásából a Nemzetgazdasági Tervezési Hivatal készítette el 2014-ben. A koncepció első fejezetében a turizmus hazai stratégiai és gazdaságpolitikai helyzetét mutatják be. A dokumentum szerint két kiemelt potenciálja van a turizmusnak hazánkban: az első az egyén és társadalom jól-létének növelése és a kultúra megőrzése, a második az ország fizetési mérlegének és gazdasági értékteremtésének megerősítése. A turizmus fontos szerephez jut a magyar kis- és középvállalkozások szektorhoz kötődő kedvező helyzetbe hozásánál, emellett pedig a jól megtervezett fejlesztések munkahelyeket is teremtenek. Hazánk turizmussal kapcsolatos jövőképe erősen kötődik a nemzeti örökség kulturális értékének kiemeléséhez, illetve a „Gyógyító Magyarország” egészségturisztikai koncepciójához, mely a 2010-es Új Széchenyi Tervben is megfogalmazásra került. A stratégia területpolitikai vonatkozásának jelenleg is kiemelt eleme, hogy a turizmus fejlesztését összekössék a vidékfejlesztéssel, vagyis az egyébként magas turisztikai potenciállal rendelkező, de még nem kihasznált vidéki térségeket jobban be szeretnék vonni a hazai és nemzetközi turisták látókörébe. A következő fejezetben a dokumentum részletesen feltárja a turizmus nemzetközi trendjeinek alakulását és jellemzőinek átalakulását napjainkban. Ezután a magyar adatok alapján 2007-2012 között feltárja hazánk turizmus szektorának jellegzetességeit. Az elemzés alapvető üzenete, hogy hazánk turisztikai forgalma, mind bevételek, mind létszám szempontjából az utóbbi években növekvő tendenciát mutat. A nemzetközi turisták által generált forgalom inkább növekedett, míg a
21
belföldi turizmus forgalma csökkent. A nemzetközi turisták vonzásában kiemelkedő szerepet tölt be Magyarország gasztronómiai kultúrája, mely versenyelőnybe juttatja hazánkat a környező államokkal szemben. A helyzetelemzés kitér arra is, hogy a turizmusban foglalkoztatottak száma (teljes és részmunkaidőben is) az utóbbi években növekszik, és a havi átlagbérük is kis mértékben, de folyamatosan nő, ezért Magyarországon egy prosperáló ágazat a turizmus. A magyar turizmus kiemelten fontos desztinációi között az első kettő a Balaton környéke és Budapest, de ezek mellett fontos szerep jut a gyógyhelyeknek, a világörökségi helyszíneknek és nemzeti parkoknak. A helyzetfeltáró rész fontos része egy elkészített SWOT analízis, melyben a szektor erősségei, gyengeségei, lehetőségei és veszélyei megfogalmazódnak, és elemzésükkel célstruktúrák alakíthatók ki a turizmus területi intézményrendszere számára. A stratégia kiemelten kezelt célkitűzései között szerepel, hogy a fejlesztési hangsúlyokat az ország legjobb adottságaira kell helyezni, olyan innovatív funkciókat kell beépíteni a turisztikai kínálatba, melyek a nemzetközi keresletet emelik, emellett azonban a belföldi keresletet is fenn kell tartani hosszú távon, hiszen új infrastrukturális beruházások, csak folyamatos vendégkör esetén tudnak megtérülni. Kiemelt cél még a nemzetközi turizmusban eddig még kisebb intenzitással bekapcsolódó BRIC országokkal való kapcsolat építése, illetve a hazai intézményrendszer korszerűsítése az ún. TDM szervezeteken keresztül. A koncepció második része a helyzetelemzés és lehetséges célok megfogalmazása után értekezik Magyarország turisztikai jövőképéről és ismerteti a stratégia célrendszerét a 2014-2020-as időszakra. E célok fő elemei a tematikusan fókuszált termékstruktúra fejlesztése, a területi alapú, turisztikai desztinációk által vezérelt marketing erősítése, a turizmus programkínálatának fejlesztése, és ezen belül is kiemelt cél az orvosi K+F eredmények kiemelése a hazai gyógyvizek hatásai kapcsán. Fontos szerep jut a középtávú stratégiában a turizmus jogi és gazdasági környezetének felhasználó barátiabbá válása, illetve a turisztikai intézményrendszer fejlesztése is.
2.2.3.1.
A hagyományőrzés fogalmának megjelenése az NTK-ban
A Nemzeti Turizmusfejlesztési Koncepcióban habár több helyen megjelenik a hagyományőrzés szerepe, mégis az látható, hogy inkább nagy általános megállapításokban használják a koncepció megalkotói. A dokumentum szerint a magyar turisztikai szektor hagyományközpontú, és a jövőbeli fejlesztések szempontjából is fontos, hogy hazánk egyedisége a magyar társadalom hagyományőrző és hagyománytisztelő mivoltában gyökerezik. Az országba látogató külföldi turisták számára a magyar életérzés megtapasztalásaként különleges adalékokkal szolgál a történelmi és 22
néprajzi hagyományainkon nyugvó turisztikai kínálat. Az egyedi országimázshoz hozzátartozik az olyan hagyományok ápolása, mint a lovas tradícióink, a hagyományos kézművesség termékei az épített kulturális örökségünk ápolása és védelme, illetve az egyedi gasztronómiai és borkultúránk hagyományai. A területi alapú hagyományőrzés fontos színterei azok a tájak, melyek hagyományőrző kultúrtájakként funkcionálnak, ahol a helyi hagyományok megőrzése és turisztikai termékké alakítása kiemelten fontos. E kiemelt helyek hazánkban több esetben a világörökség részei, és itt a dokumentum egyetlen helyen megemlíti a Tokaji borvidéket, mely országos, sőt nemzetközi szempontból is kiemelt bor és gasztronómiai desztináció.
2.2.4.
A Magyar Kulturális Stratégia (MKS)
A Magyar Kulturális Stratégia abból a célból készült el, hogy kijelölje a 2006-2020-as időszakra nézve Magyarország kulturális politikájának stratégiai prioritásait és cselekvési irányait, úgy hogy az illeszkedjen a 2020-ig terjedő OTFK-hoz. A stratégia 2006-ban látott napvilágot, mikor Bozóki András az akkori kulturális miniszter felkérésére a Stratégiai Tanács Sebők Marcell vezetésével összeállította a dokumentumot. A stratégia célja, hogy kijelölje azokat a legfőbb kulturális területeket Magyarországon, melyeknek 2020-ig a legjobban meg kell változniuk, tehát szükségük van jelentős megújulásra. Négy kiemelt fejlesztési terület fogalmazódik meg a tervdokumentumban: a közösségek szerepének erősítése, a kulturális örökség gondozása, a kortárs kultúra fejlesztése és a nyitott kultúra megteremtése. Az MKS a kultúrával kapcsolatos alapelveket lefektető rövid bevezető fejezet után az első fő fejezetében feltárja hazánk kulturális helyzetét és jövőbeli változási irányait. Kulturális helyzetünket és jövőnket három markáns, nemzetközi szinten is kimutatható tényező alakítja. Az első a kulturális globalizáció, melynek lényege, hogy a kultúra globális hálózatai alakulnak ki, és a kulturális kínálat napjaink embere számára a sokszorosára bővült. A második fontos tényező a poszt-indusztriális, tudás-alapú társadalom kiterjedésének hatása, melyben egyre határozottabban megjelennek a kulturális és kreatív iparágak, mint a gazdaság mozgatórugói. A harmadik tényező, pedig a társadalom
életmódjának
markáns
megváltozása,
különösen
kiemelve
a
szabadidős
tevékenységek felértékelődését illetve az elöregedő társadalom hosszabb élettartamának kulturális fogyasztásban megjelenő szerepét. A fejezet kitér Magyarország és az EU kulturális kapcsolataira, valamint kiemeli a kultúra meghatározó szerepét a magyar társadalomban. A helyzetelemzés fontos megállapítása, hogy a kultúrához való hozzáférésben és a kulturális fogyasztásban
23
hazánkban jelentős társadalmi és területi különbségek vannak, és mivel a kultúra közügy, a fejlődéséért a társadalomnak közös felelősséget kell vállalnia. A Kulturális Tervdokumentum az ezt követő négy fejezetben a már említett négy kiemelt stratégiai célt ismerteti bővebben. Az első stratégiai terület a közösségek megerősítése hazánkban. A helyzetelemzésben a legsúlyosabb társadalmi-kulturális problémának a magyar társadalmi szövet gyengeségét tartják a stratégia készítői. Ennek következménye pedig a társadalmi tőke gyengesége, mely nélkül nem lehet fejlett országot építeni. A másik súlyos probléma a dokumentum szerint, hogy a közművelődéshez való hozzájutásban komoly egyenlőtlenségek vannak a társadalmon belül, és túl magas a passzív szabadidős tevékenységek (pl.: TV nézés) aránya a magyar emberek időmérlegében. E problémák kezelésére a legfőbb stratégiai cél olyan kezdeményezések támogatása, mely elősegíti a helyi lakosok közösségi részvételét bármilyen programban, illetve az ilyen közösségi eseményekből hagyományosan kimaradó marginális csoportok beintegrálását. Fontos üzenete még a dokumentumnak, hogy a kormányzatnak úgy kell segíteni a közösségi kezdeményezéseket, hogy közben nem határozza meg azok kötelező témáját, tartalmát. A dokumentum második stratégiai területe a kulturális örökség védelme, mely a tárgyi és szellemi kultúra területére is kiterjed. Hazánkban súlyos anyagi nehézséggel küzd a régészet, a műemlékvédelem és minden más olyan szervezet, mely a múlt értékeinek megőrzésével foglalkozik. Emellett az is probléma, hogy a műemlékvédelmi hivatalos szervek nem elég ügyfélbarátok, és ez megnehezíti a műemlékvédelem alatt álló ingatlanok tulajdonosaival való közös fejlesztéseket. A probléma jövőbeni kezeléséhez kiemelten ösztönözné a stratégia a magántőke bevonását a kulturális örökségvédelem területére, illetve növelné az kulturális örökség értékének kiemelését a közoktatásban. Az MKS harmadik fontos területe a kortárs kultúra fejlesztése és támogatása. Napjaink hazai kortárs kultúrája az örökségvédelemhez hasonlóan komoly pénzügyi nehézségekkel küzd, mivel a rendszerváltás után még kevesebb forrás jutott a kulturális értékek, rendezvények állami támogatására. A legtöbb fiatal művésznek egy nagyon erős versenyben kell ismertséget és támogatást szereznie a tevékenységének folytatásához, emellett pedig a tradicionális magas kultúra iránti érdeklődés is lecsökkent. A dokumentum fontos stratégiai célkitűzése a túlméretezett és túlzottan fővárosra koncentráló kulturális intézményrendszer átalakítása, és a fiatal művészeket segítő kisebb kulturális terek létrehozása. A negyedik külön stratégiai terület a dokumentumban a nyitott kultúra címét viseli. Habár a nyitott kultúra fogalma elsősorban az új ötletek és megoldások befogadását jelenti, mégis a stratégia itt 24
nagyobb hangsúllyal emeli ki a kultúrához való hozzáférés segítését, és az esélyegyenlőség megteremtését ebben. A helyzetelemzés szerint a kulturális javak termelése és az ezekhez való hozzáférés jelentősen javult a rendszerváltozás után, mégis sokan nem férnek hozzá olyan kulturális lehetőségekhez, mint mozi vagy könyvtár, azért mert egy olyan településen élnek, ahol nem kifizetődő ezeket fenntartani. A kultúrához való hozzáférésben tehát az urbánus népesség előnyt élvez a vidékivel szemben. Ennek az egyenlőtlenségnek az enyhítésére hasznos lehetőséget teremt az információs technológiák és internet elterjedése, hiszen sok kulturális terméket az interneten keresztül is lehet fogyasztani, úgy hogy a termék a lakóhelyünktől távol keletkezett. Ennek a veszélye azonban a szelektálatlan kulturális termék dömping, mely az online térben elérhető. Az információs társadalom nem helyettesítheti a kulturált társadalmat a dokumentum üzenete szerint. A koncepció fontos kitörési pontnak tekinti az online tudástárak létrehozását és az új médiában lévő lehetőségek egyre erősebb kihasználását. Összességében elmondható, hogy a Magyar Kulturális Stratégia, mind célját, mind terjedelmét tekintve még kevesebbet nyilatkozik a hagyományőrzés témaköréről, mint más országos dokumentumok. Magyarország hagyományai és kulturális öröksége fontos téma a stratégiában, de területi szempontból csak országos általánosságokra, ezen belül is az örökségvédelmi szakmák munkájára helyezi a hangsúlyt. A hagyományőrzés egyes földrajzi területeire, a világörökség helyszínekre egyáltalán nem tér ki, Tokaj-hegyalja így természetesen semmilyen módon nem jelenik meg a dokumentumba. Ennek elsősorban az az oka, hogy a kultúrát, mint kérdéskört a magyar társadalom kapcsolati, hozzáállásbeli és anyagi viszonyainak kontextusában kezeli.
2.2.5.
A hagyományőrzés szerepe a Köznevelés-fejlesztési stratégiában
A Köznevelés-fejlesztési stratégia a magyar köznevelési ágazat fejlesztési irányait jelöli ki a 20142020 közötti időszakra, összhangban az Európai Unió Európa 2020 stratégiájának kiemelt célkitűzéseivel. A dokumentum fontos céljai a köznevelés szempontjából a tanulók tárgyi tudásának, készségeinek és képességeinek szintjének emelése, valamint a pedagógusok módszertani kultúrájának fejlesztése a taneszközök és tananyag tartalmi megújításának eszközével. A stratégia első része egy helyzetértékelés, melyben Magyarország oktatási/végzettségi helyzete van feltárva a legfrissebb adatok tükrében. Az ország gazdasági és munkanélküliségi helyzete is összefügg a társadalom képzettségi viszonyaival, ezért kiemelt szempont a közoktatás fejlesztése.
25
A helyzetelemzés kitér a társadalom matematikai és szövegértési készségeinek feltárására, illetve a pedagógusok kompetenciáira és társadalmi sajátosságaira is, nem beszélve a bérezésükről. A helyzetértékelő rész egy klasszikus SWOT analízissel zárul. A dokumentum második részében a köznevelés fejlesztésének célrendszerét fejtik ki, ahol a legfőbb általános cél a gyermekek optimális fejlődését biztosítani képes minőségi, fenntartható és szakmailag hatékony köznevelés. Fontos cél ezeken belül a köznevelés irányítási rendszerének reformja és a pedagógus pálya vonzóbbá tétele. A dokumentum kifejti a konkrét beavatkozási területeket is, melynek fő célja az oktatás színvonalának emelése és a tanulók készségeinek magasabb szintre hozása, illetve a korai iskolaelhagyás arányának csökkentése. A stratégia utolsó részében már konkrét pénzügyi ütemterv és monitoring lehetőségek is megjelennek. A dokumentumban a hagyományőrzés csak nyomokban jelenik meg, és ezek is inkább általános irányelvek. A tehetségek felfedezésének és támogatásának évszázados hagyományai vannak Magyarországon, amit tovább érdemes ápolni. A pedagógusképzésnek is jelentős hagyományai vannak hazánkban, ami az ország erőssége. A közoktatás fejlesztésének fontos célja a nemzeti kulturális hagyományok megőrzése az oktatási munka folyamán, ehhez kapcsolódik a nemzetiségi oktatás-nevelés hagyományőrző funkciója is. Tokaj-hegyalja, mint térség természetesen semmilyen módon nem jelenik meg az alapvetően ágazati közelítésű dokumentumban.
26
2.3. A HAGYOMÁNYŐRZÉS TÉMAKÖRÉNEK SZEREPE A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓKBAN
2.3.1. Borsod-Abaúj-Zemplén megye Területfejlesztési Koncepciója, Helyzetelemzés
2014 utánra megváltozott a megyei önkormányzatok feladatköre és szerepe az önkormányzati törvény módosítása miatt, így kiemelt feladatuk lett a megye gazdasági-társadalmi és környezeti célú fejlődésének elősegítése. E feladat betöltése céljából, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium felkérése és iránymutatása alapján a megyék, így Borsod-Abaúj-Zemplén megye is elkészítette a koncepcióját 2013-ban. A koncepció kiemelt célja megfogalmazni a megye álláspontját a jövőbeni fejlesztési irányokról, és ezzel útmutatást adni a megyén belüli gazdasági szereplőknek a fejlesztésekhez. A koncepció „Helyzetelemzés” címet viselő dokumentuma hét fejezetből áll. Az első fejezet a megye helyzetét mutatja be a nemzetközi és hazai térben. Borsod-Abaúj-Zemplén megye az európai NUTS 3 régiók között mind az egy főre jutó GDP, mind a munkanélküliségi ráta alakulásában a legfejletlenebbek közé tartozik. A munkaanyag elemzi a globális és európai változásokat, melyek napjainkban a megyére hatással lehetnek, illetve szót ejt a környezeti folyamatokról. A második, nagyobb fejezetben a dokumentum hosszan elemzi a megye belső adottságait és erőforrásait. Az elemzés első pontja a természeti adottságok és erőforrások feltárása a domborzati és termőföld adottságokon kezdve, a természet és tájvédelmen keresztül egészen a megye energiaforrásáig és vízkárt okozó elemeiig. A második pontban a helyzetelemzés bemutatja a térség gazdasági bázisát. Itt fontos rész a főbb gazdasági ágazatok ismertetése, ahol kiderül, hogy habár a megyén belül jelentős hagyománya van a feldolgozóipari termelésnek, és ez a gazdasági hozzáadott érték jelentős részét lefedi, mégis a mezőgazdasági termelés tud bővülést produkálni az utóbbi években, és ebben jelentős szerepe van a borászati fejlesztéseknek többek között a Tokai kistérségben. A gazdasági bázist elemző rész még értekezik a megye gazdaságának belső és külső kapcsolatairól, a termelési infrastruktúra állapotáról, a telepítési tényezőkről és a területi innovációs potenciálról. A koncepció ismerteti a megye társadalmi környezetét is, melyben kiemelt szerep jut a kulturális adottságok és értékek számbavételének, a területi identitás és civil aktivitás ügyeinek illetve a humán erőforrások feltérképezésének. A társadalmi erőforrások egyik drámaian nagy problémája, hogy a 0-18 éves korosztály létszáma erősen lecsökkent a 2000-res évtizedben,
27
mialatt a 60 év feletti népesség nő, ezért a megyének a krónikus elöregedési problémával kell szembenéznie, nem is beszélve a kiemelt mértékű elvándorlásról. A gazdasági erőforrások rész utolsó pontjaként a dokumentum feltárja a megye közlekedési helyzetének erősségeit és hiányosságait is. A koncepció harmadik részében a településhálózati adottságok jelennek meg, mint elemzési szempontok. A megyén belüli településhierarchia szerepek, a települések közötti feladatmegosztási struktúra és a térszerkezeti elemek feltárása is megtörténik ebben a fejezetben. Ezután a negyedik fejezet röviden leírja a térségre ható ágazati és területi fejlesztési koncepciók üzeneteit, majd az ötödik fejezet értekezik a térség területfejlesztési szereplőinek elképzeléseiről és a partnerségi viszonyokról a megyében. A dokumentum hatodik fejezetében röviden bemutatásra kerül a megye által elérhető fejlesztési eszközök, források és ezeket nyújtó intézmények struktúrája, majd a hetedik fejezetben egy ilyen dokumentumban már megszokott SWOT analízis kerül publikálásra a megye erősségeiről, gyengeségeiről, lehetőségeiről és veszélyeiről.
2.3.1.1.
A hagyományőrzés szerepe a megye helyzetelemző dokumentumában
A megyei területfejlesztési koncepció átveszi az OTFK által hangsúlyozott, hagyományépítő alapelveket, melyek szerint Magyarország építhet a hagyományaira minden téren. Borsod-AbaújZemplén megye speciális földrajzi helyzetéből adódóan viszont a hagyományőrzéssel kapcsolatos témák a mezőgazdasági hagyományokra fókuszálnak a leginkább. A megye fontos mezőgazdasági hagyománya a szőlőtermesztés és borkészítés, melyek szerves részét képezik a Zempléni-, Tokajhegyaljai és Bükkaljai kultúrtájnak. A térség agrárhagyományának szerves részét képezi még a gyümölcstermesztési és zöldségkertészeti hagyományok, melyek sajnos az utóbbi időkben jelentősen degradálódtak. Emellett az árvízvédelemmel kapcsolatos fejezetben kiemelt célként kezeli a dokumentum a hagyományos ártéri tájgazdálkodás felélesztését. Pozitív adottságnak ítéli a dokumentum a megye országos átlagon felüli erdősültségét, és erdőgazdálkodási hagyományait. A mezőgazdasági hagyományok megőrzése mellett fontos szerep jut a dokumentumban a megye területén található 1945 régészeti lelőhely, és egyéb hagyományos történelmi örökség kiemelt védelme. Emellett a térség közművelődési ellátottságánál megjelenik a népi hagyományokat (pl.: matyó hagyomány) megőrző múzeumok fenntartásának jelentősége. Tokaj-hegyalja a megye különleges térsége, melynek elsődleges profilja a hagyományos szőlőtermesztés és borászat, és az erre felépült borvidék. E jelentőség fontossága abban is 28
megmutatkozik, hogy a koncepció környezeti állapotokat feltáró fejezetében értekezik arról, hogy két tervezett szalmatüzelésű- és hőerőmű nem épült meg a térségben, mivel negatív hatása lett volna a borvidék tájának levegőminőségére. Az elemzés több helyen kiemeli Tokaj-hegyalja, mint a Világörökség részét is képező kultúrtáj megőrzésének és fejlesztésének szükségességét, melyben segíthet a már eddig is sok támogatásban részesülő helyi TDM szervezete.
2.3.2.
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fejlesztési Program, Stratégiai Programrész
2014 szeptemberében elkészült a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fejlesztési Program Stratégiai Programrésze, melynek fő célja a megyében megvalósuló, középtávú fejlesztési célok meghatározása a már elkészült megyei fejlesztési koncepció alapján. A tervezési dokumentum időtávja 2014-2020 közé esik, és alkalmazkodik az EU finanszírozási feltételeihez. A stratégiát civil egyeztetések után öntötte formába a megyei önkormányzat. A stratégiai dokumentum összesen 7 kiemelt prioritást fogalmaz meg és fejt ki bővebben, melyeket figyelembe kell venni a megye fejlesztési döntéseinél. Az első és napjaink kihívásaira leginkább reagáló prioritás a kutatás-fejlesztés és az innováció erősítése. Ez a cél úgy valósulhat meg, hogy a megye hagyományos iparágainak (pl.: vegyipar, gépgyártás) kutatás-fejlesztési és tudás alapú gazdaságbeli fejlődését elősegítik. A tudástranszfer és tudástermelés fejlesztése kaput nyit a további innováció orientált vállalati fejlesztésekhez, melyek a jövőben a foglalkoztatást is növelhetik majd. E fejlesztésekhez kiemelten hozzátartozik a megyei tudásközpontok és innovációs centrumok szellemi műhelyeinek fejlesztése, melynek szerves része a Miskolci Egyetem tudásbázisára való építkezés. A dokumentum második prioritása a vállalkozások versenyképességének javítása és a foglalkoztatás ösztönzése. E cél elsődleges haszonélvezői a dokumentum szerint a mikro- és KKVk lesznek, melyek könnyebben juthatnak majd hozzá fejlesztési forrásaikhoz. Konkrét célja ennek a prioritásnak, hogy növekedjen a foglalkoztatottak száma a térségben, és a KKV-k exporttevékenysége is bővüljön. A dokumentumban a nagyvállalatok letelepedésének elősegítése is kiemelt cél, főleg a megye tradicionális feldolgozóipari ágazataiban. Emellett pedig a vállalatok hálózatosodása, a meglévő klaszterek és telephelyeik fejlesztése, valamint a cégek információval való ellátásának hatékonysága is szerepel a középtávú megvalósítandó célok között. A dokumentum harmadik prioritása a társadalom alkalmazkodóképességének javítása, mely reagál az utóbbi évtizedben a megyét sújtó negatív demográfiai tendenciákra. Az itt megfogalmazott 29
konkrét célok, a hátrányos helyzetű népesség munkaerő-piaci jelenlétének és életkörülményeinek javítása, a nők munkába állásának ösztönzése, a szakképzési programok fejlesztése és elérhetővé tétele széles körben, az egészségügyi körülmények javítása a megyében és kulturális programok bővítése. E célok eléréséhez több olyan intézményt kell kiemelten támogatni, melyek a társadalom munkaerőpiacról kiszoruló csoportjainak tud támogatást nyújtani (pl.: nők esetében a bölcsődék, családi napközik fejlesztése). A stratégia negyedik prioritásként a közlekedés fejlesztését határozza meg a munkaerő-piaci központok elérhetőségének javítása érdekében. Itt kiemelt cél a Miskolc és Kassa közötti közúti elérhetőség javítása, valamint a Miskolctól távolabb eső települések elérhetőségének a jobbá tétele a regionális utak áteresztőképességeinek javításával. Fontos környezeti célként fogalmazódik meg még a forgalmasabb főutak esetében a települési elkerülő utak kiépítésének igénye. A fejezet értekezik még a kötöttpályás közlekedés, a vasút fejlesztéséről, ahol az állomások közelebb vitele a településközponthoz kiemelt céllá vált. Egyéb célokként megjelennek még a települések belterületi úthálózatának kisebb fejlesztései, illetve az utazásbiztonságot meghatározó tényezők javítása. Az ötödik prioritás a tervdokumentumban a megújuló energiaforrások helyi felhasználásának ösztönzése. E cél hátterében elsősorban hazánk energiafüggőségének tudatos csökkentése áll, amit már az OTFK is megfogalmaz. Kiemelt célként jelenik meg ebben a fejezetben az épületek energetikai korszerűsítése, mind a lakófunkcióval, mind az intézményi funkcióval rendelkezők esetében. Emellett kiemelt cél a távfűtőrendszerek és a megújuló energiatermelő kiserőművek és rendszerek fejlesztése is. A hatodik prioritás a megyei dokumentumban a mezőgazdasági termelés versenyképességének javítása. Itt fontos cél az eszközpark korszerűsítése, az új termelési eljárások meghonosítása illetve a munkavállalók képzettségi szintjének emelése a mezőgazdaságban. E célrendszer kiemelten kezeli a helyi termékek előállításának és kereskedelmének bővítését, kiaknázását. A dokumentum hetedik prioritása a turizmus témakörében fogalmaz meg célokat. Elsősorban a turisztikai vonzerő és szolgáltatás fejlesztése a kiemelt cél a látogatottság 20%-os növelésével, és a térségi kínálat bővítésével. Egyéb célként fogalmazódik meg még itt a turisztikai desztinációs szervezetek (TDM-ek) együttműködésének erősítése. A nyolcadik prioritás a stratégiában a környezeti állapot és környezetbiztonság javítása, melyben cél az ár- és belvízvédelmi beavatkozások kezelése, megelőzése. A környezeti állapot javításának fontos területe még a hulladékgazdálkodás, ahol a hulladék mennyiségének csökkentése, az
30
újrahasznosítható hulladék arányának növelése és a már szennyezett területek kármentesítése kiemelt cél. A hulladékkezelés mellett a szennyvízkezelés és tisztítás hatékonyságának növelése is célként jelenik meg a dokumentumban. E célok mellett kitér a dokumentum az ivóvízrendszerek korszerűsítésének, a természeti, táji és kulturális örökség értékek megóvásának és tájrehabilitációs beavatkozásának a szükségességére, valamint állást foglal a levegő- és zajszennyezettség csökkentése, mint megyei stratégiai cél mellett. A dokumentum utolsó prioritása a megyében zajló bányászati projektek támogatása, ahol elsősorban a szénbányászati kitermelés fenntarthatóvá tétele a fő cél. Az utolsó prioritás bemutatása után pedig a dokumentum a megyei koncepcióhoz hasonlóan értekezik a más koncepciókkal való kapcsolatról, a tervezéskísérő eljárások dokumentációjáról, és a monitoring rendszer szerepéről.
2.3.2.1.
A hagyományőrzés szerepe a Stratégiai Programrészben
A Borsod-Abaúj-Zemplén megye középtávú stratégiáját meghatározó dokumentumban fontos szerepe van a térség hagyományainak. A megye alapvetően gazdag kulturális hagyományokkal rendelkezik, amit a kulturális program támogatásával még szélesebb körben szeretne ismertté tenni a stratégia. E hagyományok egyik fontos csoportja a térségi mezőgazdasági termeléssel és termékstruktúrával kapcsolatos tradíció, mely megőrzendő és továbbfejlesztendő. A megye agrárhagyományainak kiemelkedő eleme a bor és gasztrokultúra, ami a táji adottságokon alapul, és vonzerővel bír a turisták számára is. Emellett a dokumentum nagy hangsúlyt fektet a Tisza menti területek hagyományos ártéri tájgazdálkodásának felélesztésére, támogatására az árvízvédelmi célok még hatékonyabbá tétele végett. A kulturális hagyományok másik kiemeltem megőrzendő része a hagyományos vidéki életmód, és a kultúrtáj népművészeti értékei. Itt a stratégia támogatná a hagyományos népművészet kézműves termékeinek minél szélesebb körű piacra kerülését, illetve a mezőkövesdi Hadas városrész matyó hagyományőrzésének és turisztikai potenciáljának kiaknázását, fejlesztését. Tokaj-hegyalja a megye egyik fejlesztéspolitikai szempontból is speciális területe, ahol a helyi (főleg mezőgazdasági) termékek előállítása kiemelt jelentőséggel bír. A stratégia mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos prioritásánál jelenik meg markánsabban a terület, ahol elsősorban a szőlőtermesztés és bortermelés, valamint az erre épülő élelmiszeripar fejlesztése a legfőbb cél a térségben, de megjelenik még a mezőgazdasági kutatóbázis fejlesztése is. Tokaj-hegyalja
31
megjelenik még a turisztikai prioritásnál, ahol a Világörökség részét képező borvidék programjait és turisztikai attrakcióit fejlesztené a stratégia, például tematikus borutak létrehozásával is. Összességében tehát elmondható, hogy a terület hagyományőrzésének egyetlen célja a borvidék és Világörökség területi marketingjének fejlesztése, mellyel még inkább kiaknázzák a bortermelés régi történelmi hagyományait.
2.3.3.
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fejlesztési Program, Operatív Programrész
A megye fejlesztési operatív programja a 218/2009-es (X.6.) számú kormányrendelet alapján készült, a stratégiai programrésszel egy időben. A program tartalmazza a megyei hatáskörben finanszírozandó intézkedések céljait, és az ahhoz kapcsolódó tevékenységeket, támogatási keretet és ütemtervet. Emellett a dokumentum kedvezményezetteket és célcsoportokat jelöl ki a pályázati támogatások számára. A program a már korábban elfogadott megyei Stratégiai Programra épül, és időtávja hasonlóan 2014-2020 közé kerül. Az operatív program első rövid része megfogalmazza azokat az alapelveket, melyeket a konkrét pályázati projektek kiválasztásánál és támogatási odaítélésénél érvényesítendők, majd a következő fejezetekben két nagy prioritás mentén összegyűjti a szükséges intézkedéseket. Az első ilyen prioritás a gazdaságfejlesztési, a második pedig a járástérségi infrastruktúra fejlesztési prioritás. Mindkét prioritás esetében konkrét intézkedési területekre lebontva meg van fogalmazva, hogy a megyei támogatási keretből milyen célterületek, milyen keretösszegekben lesznek támogatva, és ezek a területek hogyan függnek össze a megyei fejlesztési koncepció és stratégia célrendszerével. Gyakorlatilag az operatív program már konkrét irányelveket és pénzügyi adatokat ad meg a későbbi pályázatok kiírásához. A program utolsó fejezete az ágazati Operatív Programokhoz kapcsolódó megyei fejlesztési intézkedések általánosabb ismertetését tartalmazza. A hagyományőrzés témaköre ebben a konkrét programban már csak a támogatandó konkrét területeken jelenik meg, és teljes mértékben azonos a stratégiában megfogalmazott célokban már leírtakkal. Ehhez hasonlóan Tokaj-hegyalja borvidék térség is a stratégiával teljesen azonos módon jelenik meg, a konkrét fejlesztési programoknál kiemelt szempont a Világörökség helyszín hagyományokra építő, termelést és turizmust elősegítő konkrét fejlesztése.
32
2.4. A HAGYOMÁNYŐRZÉS SZEREPE TOKAJ-HEGYALJA VÁROSAINAK INTEGRÁLT TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI STRATÉGIÁJÁBAN 2.4.1.
Tokaj Város Integrált Településfejlesztési Stratégia
Tokaj Város Integrált Településfejlesztési stratégiája két dokumentumból áll. Az első egy a Stratégia Megalapozó vizsgálata, melyben elsősorban a város helyzetét tárják fel, elemzik és értékelik. A második rész maga a Stratégia mely kijelöli a város középtávú fejlesztési irányait. A dokumentumok céljai összefüggenek az OTFK és Megyei TFK-ban leírt célokkal és prioritásokkal, valamint az országos szintű ágazati koncepciókkal is a 2014-2020-as tervezési időszakban.
2.4.1.1.
Helyzetelemző rész
Az első dokumentum, mint helyzetelemző rész bemutatja a város helyzetét több társadalmigazdasági és területi szempontból. A legelején tisztázza Tokaj településhálózatban elfoglalt szerepét, ennek következményeit, és kitér a város térségi kapcsolatainak elemzésére. Ezután a különböző területi szintekre elkészített fejlesztési koncepciókban mutatja be a város helyét a nemzetközi EU 2020 stratégiától a Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Területfejlesztési koncepcióján át Tokaj-Hegyalja Történelmi Borvidék Kultúrtáj Világörökségi Kezelési Tervig. Emellett megemlíti a dokumentum a különböző országos és mezei területrendezési tervekkel való összefüggéseket is. A tervdokumentumok Tokajra való vonatkoztatása után több alfejezeten keresztül bemutatásra kerül a város társadalmi-gazdasági és környezeti helyzete. Itt leírásra kerülnek a település demográfiai, nemzetiségi, képzettségi és egyéb népességi viszonyai, megjelenik a társadalmi rétegződés vizsgálat és a helyi identitást befolyásoló tényezők is feltárásra kerülnek. A település humán infrastruktúrájának bemutatása után az elemzés rátér a gazdaságra, ahol a város gazdasági súlyát és szerepkörét elemzi. Itt az elemzés kitér a település fő gazdasági ágazatainak ismertetésére, melyek a borászat, turizmus, faipar és egyéb mezőgazdasági ágak. Ezután bemutatásra kerül a város gazdasági szervezeteinek dinamikája, a versenyképességet befolyásoló tényezők és az ingatlanpiaci viszonyok. A helyzetfeltáró rész külön figyelmet szentel az önkormányzati gazdálkodás és a településüzemeltetési viszonyok leírására, hiszen a fejlesztések koordinációjánál ezeknek az aktoroknak kiemelkedő szerepük van. Végül az elemzés több fejezeten át elemzi a város környezetföldrajzi adottságait a táji adottságok bemutatásától kezdve az 33
épített környezet tájba illeszkedésén keresztül a környezetvédelemig. E fejezetbe ékelődik bele a város közlekedési-elérhetőségi viszonyainak elemzése is. A helyzetfeltáró dokumentum második nagy fejezetében az eddig részletesen feltárt társadalmigazdasági és környezeti tényezők egymásra hatásának rövidebb szintetikus összefoglaló elemzése történik meg, majd a harmadik nagy fejezetben a dokumentum értékeli a helyzetelemzési eredményeket, és olyan különböző településrészeket határol le, melyeket más és más módon kell kezelni, hiszen más és más társadalmi-gazdasági helyzettel és problémákkal néznek szembe.
2.4.1.2.
Stratégiai rész
A második dokumentum, mint stratégiai rész bemutatja azokat a középtávú célokat, melyeket a város meg szeretne valósítani a helyzetelemzés tapasztalataiból és a magasabb területi szinten leírt stratégiák prioritásaiból kiindulva. A stratégia első fejezetében olvashatók a középtávú fejlesztési célok és azok különböző összefüggései, például a tematikus és területi célok kapcsolata, valamint az átfogó városi szintű célok és városrész szintű prioritások meghatározása Tokaj számára. A második fejezetben a dokumentum részletesen leírja a célok megvalósításához szükséges beavatkozások menetét, és konkrét akcióterveket határoz meg a város számára. Az akciótervekben ki vannak jelölve külön településrészek, melyeken belül a fejlesztési területek meg vannak határozva. Ezekhez a fejlesztési területekhez, pedig konkrét pénzügyi tervek és finanszírozási források is vannak rendelve. Ezután a stratégia megemlíti, hogy a város számára anti-szegregációs programot nem kell tervezni, mert csak 50 főt érint a településen belül. A dokumentum ezután rátér a stratégia külső összefüggéseire, mint az akciótervek illeszkedése a településrendezési eszközökhöz és fejlesztési dokumentumokhoz települési, megyei, országos és EU-s szinten. Ezután megfogalmazza a belső összefüggéseket is a fejlesztésekkel kapcsolatban, vagyis a város belső fejlődési irányait, eddigi sikeres fejlesztéseit. Az utolsó két fejezetben pedig értekezik a stratégia megvalósíthatóságának főbb kockázatairól és a megvalósítás monitoring rendszeréről.
34
2.4.1.3.
A hagyományőrzés szerepe a helyzetelemző és stratégiai részben
Az országos és megyei területfejlesztési dokumentumokhoz hasonlóan a Tokaj számára készített integrált településfejlesztési stratégia első részében is sokszor említi meg a hagyományok szerepét. A megyei dokumentumhoz hasonlóan itt is előkerül Tokaj és környékének kultúrtája, mely hagyományokon alapuló tájkarakter, ezért kulturális értékét érdemes megőrizni, és turisztikai szempontból hasznosítani. Emellett fontos kiemelni, hogy a koncepcióban megjelenik a város régi történelmi, néprajzi hagyománya (pl.: palócok), ami kiemelt kitörési pont lehet a helyi turizmus további fejlesztésében. Ehhez tartozik Tokaj történelmi városmagjának különleges építési övezetként való kezelése, abból a célból, hogy a hagyományos építészei értékeket megőrizzék és a turisták számára látványosságként használják. A Tokaj városához kötődő hagyományőrzés legfontosabb eleme Tokaj-hegyalja, vagyis a Tokaj Történelmi Borvidék kulturális adottságainak megvédése. A város a borvidék fővárosa, ezért kiemelt jelentőséggel bír a szőlőtermesztés és borkészítés hagyománya a település életében. E terület hazánk talán egyetlen világhírű borvidéke, aminek már több évszádos termelési hagyománya van, mégis a 17. századtól lett a táj egyre híresebb. Fontos előrelépés volt mind a borvidék, mind a város számára, hogy 2002-ben felkerült Tokaj-hegyalja az UNESCO világörökségi helyszín listájára a terület. Tokaj-hegyalja hagyományőrzésének több eleme megjelenik a dokumentumban. Az egyik ilyen elem a Tokaji Múzeum, ahol állandó és időszakos kiállítások vannak a hegyaljai szőlő- és bortermelés történelmi, néprajzi emlékeiről. Emellett a Tokaj-hegyalja Borok Házában egy digitális és nyomtatott formátumú gyűjtemény áll a látogatók rendelkezésére, ahol a tokaji borok fajtáival, és a borvidék jellemzőivel, történelmével is megismerkedhetnek. A hagyományőrzés és ennek kapcsán a turisztikai vonzerő kialakítását nagyban elősegíti a Tokajhegyalja, Taktaköz, Hernád-völgye Idegenforgalmi és Kulturális Egyesület (TDM), ami felvállalta az egész borvidék marketing és turisztikai termékfejlesztési munkáját. E munka folyamán fesztiválok szerveződnek (pl.: Tokaj Hegyalja Fesztivál), és a térség bekerült 2014. év végén az 1981/2013. (XII. 29.) Kormányhatározat által elindított BOR-VIDÉK Tokaj Hegyalja Nemzeti Programba. A program kiemelten foglalkozik a komplex szőlészeti és ültetvénymegújítások anyagi támogatásával, az ún. Tokaji Életpályamodell erősítésével, melynek során a kitűnő helyi borász szakembereket igyekeznek megtartani. A tokaj-hegyaljai térség hagyományőrzésének elősegítéseként fontosnak tartja még a város, hogy a tájvédelem és tájképvédelem területén is fejlesztések legyenek a jövőben. 35
Az Integrált Településfejlesztési Stratégia második, stratégiai részében a hagyományőrzéssel kapcsolatos prioritások témái hasonlóak a helyzetelemzésben leírtakhoz. A hagyományőrzési céloknál például kiemelendő, hogy konkrét akciótervként jelenik meg a városban egy hagyományos vásárcentrum kialakítása, ahol a helyi termékek forgalmazását lehetővé tennék. A stratégia továbbá támogatja a hagyományos földhasználat/tájhasználat megőrzésének koncepcióját, illetve a hagyományos fesztiválok megtartásának elősegítését is. Tokaj-hegyalja térsége is nagyon hasonló módon jelenik meg a stratégiai programrészben, mint a helyzetelemzőben. Itt is kiemelten megjelenik a Tokaji Borvidék, mint kultúrtáj és világörökségi helyszín megőrzése és a turisták számára még vonzóbbá tétele. Itt fontos cél az ún. „place branding” támogatása, vagyis a térség kulturális gazdaságban és világhírű turizmusban való szerepének növelése, melyet például a Tokaj Hegyalja Nemzeti Program finanszírozási keretéből támogatná a város.
2.4.2.
Sárospatak Város Integrált Településfejlesztési Stratégia, Gazdasági Program
Sárospatak Integrált Településfejlesztési Stratégiája a többi Tokaj-hegyaljához tartozó városhoz hasonlóan 2014-ben készült el, és a 2014-2020-as programozási időszak dokumentumainak fő prioritásai alapján jelöli ki a város fejlődési lehetőségeit. A dokumentum EU-s forrást felhasználva a Belügyminisztérium szakértői támogatásával készült. A stratégia operatív jelleggel, megvalósításorientált módon segíti a település következő éveinek fejlesztését a stratégiai tervezés eszközeivel. A dokumentum első fejezetében megfogalmazásra kerülnek a középtávú célok és azoknak összefüggései. A városfejlesztés átfogó célja a település népességmegtartó erejének növelése, és ehhez három kifejezetten gazdasági cél párosul. Az első és legfontosabb a település turisztikai jövedelemtermelő képességének a növelése a kulturális értékek és természeti környezet turisztikai lehetőségeinek fokozásával, kiaknázásával. A második gazdasági cél a települések gazdasági stabilitásának megteremése, melynek eszköze lehet a vonzó vállalkozói környezet kialakítása, az alacsony képzettségű vagy képzetlen munkaerő munkába állításának elősegítése, illetve a helyi termékek népszerűsítése. A harmadik gazdasági és egyben társadalmi cél is, hogy élhetőbb és vonzóbb várost szeretnének létrehozni a városi szolgáltatások, kiemelten a sport és rekreációs szolgáltatások bővítésével és minőségük növelésével.
36
A második fejezetben ezeket a fejlesztési elképzeléseket konkrét akciótervekbe öntik, úgy, hogy konkrét városrészeket határolnak le, és külön meghatározzák náluk a lehetséges fejlesztési területeket. Ezután a dokumentum részletesen értekezik a fejlesztési forrásokról és lehetséges elosztásukról. A városban készült anti-szegregációs program is, hiszen itt Tokajjal ellentétben lehet olyan területeket kijelölni, ahol a probléma meghatározó és beavatkozást igényel. A dokumentum továbbá egy-egy fejezetben értekezik a stratégia külső és belső összefüggéseiről, a főbb kockázatokról és azok lehetséges kezeléséről, majd a záró fejezet meghatározza a megvalósítás eszközeit és monitoring rendszerét. Sárospatak ITS dokumentumának struktúrája azért is nagyon hasonlít a tokaji ITS-re, mert ugyanaz a szakértő gárda hozta létre mindkét dokumentumot.
2.4.2.1.
A hagyományőrzés szerepe a fejlesztési dokumentumban
A Tokaj-hegyalja fővárosától földrajzi értelemben távolodva már nem jelenik meg annyira hangsúlyosan a hagyományőrzés Sárospatak stratégiájában, illetve fókusza megváltozik. Az egyik fontos megőrzendő hagyomány a városban a diákhagyomány, illetve a Diák fesztivál, ezzel is erősítve a település diákváros jellegét. Az oktatás jó hírű hagyományainak őrzése több helyen megjelenik a dokumentumban. Tokaj-hegyalja borászati szerepe sokkal kevésbé jelenik meg a város életében és stratégiai jövőképében, mint azt Tokajnál láthattuk. Fontos cél azonban a város számára a tokaji turisztikai kínálat kiegészítő támogatása. Itt megemlíthető a Tokaj-Sárospatak közötti sétahajó járat modernizálása, vagy a Tokaj-hegyaljáról hiányzó minőségi szállás szolgáltatást nyújtó szálláshelyek üzemeltetésének támogatása, mint kiemelt városi cél. A városon belül támogatandó a borászati üzem fejlesztése is. A stratégia még megemlíti a 2005-ben létrejött Sárospatak és környéke
TDM
egyesület
munkáját,
mely
szerepet
vállal
a
Tokaj-hegyalja
térség
turizmusfejlesztésének munkájánál a többi TDM szervezettel együtt. A térség településeink fontos problémája ugyanis, hogy a turisták csak rövid időre, nagyrészt egy napra jönnek, de a stratégia szerint a térségi együttműködés javításával több napra vonzó komplex turisztikai kínálatot is létre lehetne hozni.
37
2.4.3. Sátoraljaújhely Város Integrált Településfejlesztési Stratégia, Gazdasági Program
Sátoraljaújhely Integrált Településfejlesztési Stratégiája is európai uniós forrást felhasználva készült el a Belügyminisztérium szakértői támogatásával a 2014-2020-as programozási időszakra. A dokumentum célja a városfejlesztési igényeinek, jövőbeli irányainak és céljainak jól megalapozott meghatározása a középtávú fejlesztésekhez. E stratégia az előzetes helyzetelemzés eredményeire hivatkozva határozza meg a jövőbeli prioritásokat, operatív módon. A dokumentum struktúrája azonos Sárospatak ITS felépítésével. A dokumentum első fejezetében megfogalmazásra kerülnek a középtávú célok és azoknak összefüggései. A városfejlesztés átfogó célja Sárospatakhoz hasonlóan a város népességmegtartó erejének erősítése, de itt csak két főként gazdasági cél van rendelve a fő prioritáshoz. Az első itt is a turisztika jövedelemtermelő képességének erősítése, melyet a dokumentum készítői a hatékony turisztikai desztináció menedzsmenttel és marketinggel, a szálláshelyek diverzifikált fejlesztésével, illetve a turisztikai programkínálat diverzifikálásával kívánnak elérni. A második gazdasági cél a helyi gazdasági versenyképesség javítása a vállalkozások gazdasági és beruházási stabilitásának elérésével, a szakképzett
munkaerő
foglalkoztatásának
bővítésével,
a
vonzó
üzleti
infrastruktúra
továbbfejlesztésével és a K+F tevékenységek és innováció támogatásával. A második fejezetben ezeket a fejlesztési elképzeléseket Sárospatakhoz hasonlóan itt is konkrét akciótervekbe öntik, úgy, hogy konkrét városrészeket határolnak le, és külön meghatározzák náluk a lehetséges fejlesztési területeket. Ezután a dokumentum részletesen értekezik a fejlesztési forrásokról és lehetséges elosztásukról. A városban itt is készült anti-szegregációs program, mivel van olyan városrész, mely erőteljesen küzd ezzel a problémával, ezért az ITS-nek külön témaként kell kezelnie. A dokumentum továbbá egy-egy fejezetben értekezik a stratégia külső és belső összefüggéseiről, a főbb kockázatokról és azok lehetséges kezeléséről, majd a záró fejezet meghatározza a megvalósítás eszközeit és monitoring rendszerét. Sátoraljaújhely ITS dokumentumának struktúrája nagyon hasonlít Tokaj és Sárospatak hasonló dokumentumaira, mert ugyanaz a szakértő gárda hozta létre őket.
38
2.4.3.1.
A hagyományőrzés szerepe a fejlesztési stratégiában
Sátoraljaújhely Integrált Városfejlesztési Stratégiájában a hagyományőrzés témaköre csak néhány esetben fordul elő. Az egyik ilyen eset, ahol a társadalom önérvényesítő és önszerveződő képességének erősítése célnál megjelenik, hogy a városban lévő civil szervezetek jelentős szerepet vállalnak sok egyéb társadalmi tevékenység mellet a hagyományőrzésben is. Egy másik helyen a dokumentum kiemeli, hogy a városon belüli ún. „Nyugati városrész” fontos mezőgazdasági potenciállal rendelkezik, melynek része a hagyományos szőlőtermesztés és borászat, ami az utóbbi években jelentőségét tekintve mérséklődött, ezért a megőrzésére figyelmet kell fordítani. A város turisztikai jövedelemtermelő képességének növelésénél, mint kiemelt stratégiai célnál is megjelenik a hagyományokra épülő programok felfűzése egy komplex turisztikai programcsomaggá. A dokumentumban Tokaj-hegyalja, mint térség csak egy helyen jelenik meg, ahol megemlítik, hogy a Zempléni Fesztivál művészeti rendezvényét 1992 óta a Hegyalja több településén, így Sátoraljaújhelyen is megrendezik.
2.4.4.
Szerencs Város Integrált Településfejlesztési Stratégia, Gazdasági Program
Szerencs város ITS dokumentuma, hasonlóan az eddig tárgyalt városokhoz, is európai uniós forrást felhasználva készült el a Belügyminisztérium szakértői támogatásával a 2014-2020-as programozási időszakra. A dokumentum célja a városfejlesztési igényeinek, jövőbeli irányainak és céljainak jól megalapozott meghatározása a középtávú fejlesztésekhez. E stratégia az előzetes helyzetelemzés eredményeire hivatkozva határozza meg a jövőbeli prioritásokat, operatív módon. Mivel a dokumentum struktúrája azonos gyakorlatilag az eddigi három Tokaj-hegyalja térségben található városéval, itt is az első fejezetben a település középtávú céljait veszik sorra. A fejlesztések átfogó célja itt az elvándorlás csökkentése, mely véleményem szerint azonos a „település népességmegtartó erejének” erősítésével, melyek a többi város dokumentumaiban megfogalmazódtak. E dokumentumban két specifikus gazdasági cél artikulálódik: a város turisztikai vonzerejének és rekreációs lehetőségeinek bővítése, illetve a munkahelyteremtés. A többi város dokumentumaival ellentétben azonban e gazdasági célokhoz nem tartoznak azokat konkretizáló alcélok.
39
A dokumentum második fejezete a már megszokott akcióterv bemutatást, illetve a tervek által célzott kisebb lehatárolt városrészeket tartalmazza. Az akciótervek mellé itt is mellékelnek már konkrét, operatív programot, melyben a pénzügyi támogatások mértéke meg van határozva az adott területek és prioritások között. A településre anti-szegregációs program nem készült, mivel Tokajhoz hasonlóan nem található itt szegregáció által sújtott terület. A dokumentum Szerencs esetében is egy-egy fejezetben értekezik a stratégia külső és belső összefüggéseiről, a főbb kockázatokról és azok lehetséges kezeléséről, majd a záró fejezet meghatározza a megvalósítás eszközeit és monitoring rendszerét.
2.4.4.1.
A hagyományőrzés szerepe Szerencs ITS dokumentumában
A város fejlesztési stratégiájában összesen két esetben jelenik meg a hagyományőrzés. Szerencsen a csokoládé gyártás hagyománya részét képezi a település turisztikai vonzerejének. E hagyományok ápolása fejlesztése összekötve a szerencsi Rákóczi vár és helyi szecessziós fürdő hagyományos épületének fejlesztésévek az egyetlen kitörési pontja a város turizmus ágazatának. Szerencs esetében a Tokaj-hegyalja térségi identitás már csak egy helyen jelenik meg, ahol a térség településeinek turisztikai-fejlesztési célú hasznos összefogását említi meg a dokumentum. Összességében tehát látható, hogy Szerencs a négy vizsgált település között a legkevésbé tud, illetve kínál építeni a Tokaji Borvidék világörökségi jelentőségű borkultúrájára, vagy szőlőtermesztési tradícióira.
40
2.5. A HAGYOMÁNYŐRZÉS SZEREPE TOKAJ-HEGYALJA VILÁGÖRÖKSÉGI KEZELÉSI TERVÉBEN 2.5.1.
A terv általános célja és felépítése
A Tokaji Borvidék Kulturtáj Világörökség Kezelési Tervét a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság Titkárságának megrendelése alapján állította össze a VÁTI KHT 2003-ban. A magyar jogrendben a 2000-res évek elején nem volt jogszabály világörökségi rendezési terv elkészítésére, azonban az UNESCO Világörökség Bizottság helyszín felterjesztésénél kötelező volt elkészíteni egy ilyen tervet. A terv legfőbb célja, hogy a Világörökségi Konvenció elvárásaival és ajánlásaival összhangban a magyar állami szervek és önkormányzatok tervet hozzanak létre a Tokaji borvidék feltárt és megismert, illetve a feltárandó értékek védelmére, megőrzésére, kibontakoztatására, hasznosítására és fenntartható fejlesztésére. A kezelési terv feladata még, hogy a kezelési tervben foglalt célok eléréséhez vezető utat a magyar hatályos törvényekre és jogszabályokra tekintettel mutassa be. A kezelési terv hét fejezetből áll. Az első fejezet egyfajta bevezetésként tisztázza a dokumentum célját és illetékességi körét a magyar fejlesztési dokumentumok között. A második fejezet fő célja, hogy a Tokaji borvidék területét, mint helyszínt leírja és környezetét bemutassa. Itt szükséges volt a terület határait konkrétan meghúzni, illetve egy magterületet is lehatárolni. Ezután a fejezet részletesen rögzíti a helyszín illeszkedését a régióba, a borvidék történelmi áttekintését megadja, valamint értekezik Tokaj-hegyalja kulturális, ökológiai, társadalmi és gazdasági jelentőségéről. Tartalmilag ez a fejezet nagyon hasonlít a klasszikus fejlesztési dokumentumok helyzetelemző részeihez. A dokumentum harmadik fejezete leírja a kezelési terv jogi hátterében felmerülő kérdéseket. Az első és legfontosabb kérdés az volt, hogy ki kezelje a területet. Ennek megoldásaképp a területen lévő települések önkormányzati képviselői között egy rendszeres tanácskozó szervezetet hoztak létre Tokaji Világörökség Egyesület névvel. Az Egyesületnek több szakmai bizottsága van, amik az egyes kezelési területeket felügyelik (pl.: mezőgazdaság, turizmus, oktatás és kultúra). A fejezetben meghatározásra kerülnek a testület önszabályozási dokumentumai, a jogi korlátozások lehetőségei és meg vannak említve a lehetséges konfliktusforrások is. A terv következő, negyedik fejezetében a világörökségi terülttel kapcsolatos célok és irányelvek fogalmazódnak meg. Itt a természeti és kulturális megvédendő értékek leltárszerűen leírásra
41
kerülnek, illetve össze van foglalva a helyszínt érintő potenciális veszélyek sora. Ezután meghatározzák azokat az elveket, melyekkel hosszú távon megőrizhetik a területet a természeti katasztrófáktól, a tűzkároktól és a bányászati ártalmaktól. A fejezet végül meghatározza a kezelési terve hosszú távú, közép- illetve rövidtávú céljait. A hosszú távú célok között a fenntartható fejlesztés, az értékvédelem és a mintaterülettel kapcsolatos tudatformálás jelenik meg. Közép- és rövidtávú célként megfogalmazódott a Tokaji borvidék országos kiemelése a térségek között, a területrendezési tervekben való szigorúbb védelem, a környezetkímélő tevékenységek optimalizálása, az elvándorlás csökkentése, az egészségkultúra javítása illetve a PR és marketing tevékenységek összehangolása. E célok teljes mértékben harmonizálnak a megyei területfejlesztési stratégiák és az ITS-ek tartalmával. A dokumentum az ötödik fejezetében értekezik külön a terület idegenforgalmi viszonyairól, adatokat bemutatva és elemezve, valamint célokat és konkrét akcióterveket kijelölve. Fontos idegenforgalmi célként fogalmazódik meg a fejezetben, hogy ne csak a magterület turisztikai képességeit fejlesszék (Tokaj város központtal), hanem a tájat körülvevő védőzóna településeit is együtt kezeljék ezekben a fejlesztésekben. A már meglévő alapokon tovább kell fejleszteni a bor-, öko- és kulturális turizmust, úgy, hogy diverzifikálják a turisztikai kínálatot több időre a térségbe vonzva a turistákat. Az utolsó néhány fejezetben tisztázza a dokumentum a kezelési terv megvalósulásához szükséges rendszeres értekezletek ütemtervét, a szervezet költségvetését, illetve a kezelési terv eredményeinek rendszeres felülvizsgálatát. A dokumentum egy melléklettel zárul, melyben a már említett Egyesület alapszabálya található, illetve több adattábla és térképek a világörökségi helyszínről.
2.5.2.
A hagyományőrzés szerepe a kezelési tervben
A Tokaji Borvidék Világörökségi kezelési tervében gyakran előkerül a térség hagyományainak tisztelete, illetve a hagyományok megőrzésének igénye. Az OTFK-hoz hasonlóan a hagyományőrzésnek itt is több típusa van attól függően, hogy milyen hagyományokról beszélünk. A leggyakrabban és legfajsúlyosabban előkerülő hagyomány a szőlőtermesztés és borkészítés hagyománya, mely meghatározza a tájba illeszkedő növénytermesztés jellegét és annak formáját. E hagyomány több évszázadra nyúlik vissza Tokaj-hegyalján, és maga a világörökségi kvalitása a területnek is ebben gyökerezik. A hagyományos tájhasználathoz emellett szorosan kötődik a
42
dokumentumban a hagyományos településkép megőrzésének igénye, a területen hagyományos ünnepek és rendezvények megtartásának támogatása, és fontos még a hagyományos mesterségek kézműves termékeinek a védelme is. E területek meg vannak említve a többi már tárgyalt fejlesztési koncepciókban is.
2.5.3.
Általános
Kapcsolódási mátrix
tapasztalat,
hogy
e
dokumentumok
az
általános
hagyományőrzési
célok
megfogalmazása után a területi szint mélységétől függően egyre több konkrét példát is megjelenítenek a hagyományőrzés módjairól, és tárgyáról. Tokaj-hegyalja esetében három, szinte mindenhol visszaköszönő terület figyelhető meg. Az első a mezőgazdasági és tájhasználati hagyományok védelme, és ezen belül is a szőlőtermesztés és borkultúra kiemelt megőrzése és fejlesztése. A második a hagyományos településszerkezet és épületállomány megőrzése. A harmadik pedig a hagyományos szakmák felélesztése, és kézműves termékeik eladásának az igénye. A hagyományőrzés fő célja a térségben, amire szinte minden dokumentum kiemelten kezel, a területre érkező turisták számának és ott töltött idejének növelése, kihasználva a szintén mindenhol megjelenő világörökségi státuszt, melyet Tokaj-hegyalja birtokol. A települési dokumentumok vizsgálataiból kiderült, hogy a városok kötődése és haszna a Tokajhegyalja térségből egyenlőtlen, Tokaj számára sokkal jobb lehetőségek nyílnak, mint Sátoraljaújhely, Sárospatak és Szerencs számára. Sátoraljaújhelynek még van szerepe a borkultúrában a hagyományőrzés és turizmus kapcsán, Sárospataknál azonban már inkább a diákváros hagyományai jutnak több szerephez. Szerencs esetében a csokoládégyártás hagyománya sokkal inkább fontos szerephez jut, mint a borvidék jellegzetes termékei.
43
Dokumentum neve
Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció
Nemzeti Turizmusfejlesztési Koncepció
Magyar Kulturális Stratégia
Borsod-Abaúj-Zemplén megye Területfejlesztési Koncepciója, Helyzetelemzés
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fejlesztési Program, Stratégiai Programrész
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fejlesztési Program, Operatív Programrész
Hagyományőrzés szerepe - Magyarország hagyományőrző nemzet - agrárhagyományok, kultúrtáj védelme (tanya szerepe, vidéki népesség helyben tartása) - édesvízi halászat hagyománya - hagyományos magyar borkultúra (borvidékek fejlesztése) - népművészeti, néprajzi hagyományok őrzése - hagyományos mesterségek támogatása
Hagyományőrzés Tokaj-hegyalján - Tokaj-hegyalja termelési hagyományainak és borkultúrájának fejlesztése - idegenforgalmi szempontokon a hangsúly
- általános megállapítások a hagyományok fontosságáról - turisztikai szektorban fontos - „magyar életérzés” kulturális fogyasztása - történelmi és néprajzi hagyományok - hagyományos kézműves termékek - hagyományőrző kultúrtájak - a magyar kulturális örökség védelme fontos - az örökségvédelmi szakmák likviditási gondjait meg kell szűntetni - Magyarország a hagyományaira építhet - a megye mezőgazdasági, tájhasználati hagyományait őrizni kell (zöldség-, gyümölcstermesztés) - hagyományos ártéri tájgazdálkodás felélesztése - erdőgazdálkodási hagyományok őrzése - régészeti lelőhelyek, hagyományos történelmi örökség védelme - népi hagyományok őrzése (matyó hagyományok) - a térség hagyományos mezőgazdasági termékcsoportja támogatandó - bor és gasztrokultúra kiemelt őrizendő érték - ártéri tájgazdálkodás hagyományának felélesztése - hagyományos vidéki életmód és mesterségek támogatása - a térség hagyományos mezőgazdasági termékcsoportja támogatandó - bor és gasztrokultúra kiemelt őrizendő érték - ártéri tájgazdálkodás hagyományának felélesztése
- a Tokaji Borvidék országos, és nemzetközi szinten is kiemelt bor és gasztronómiai desztináció - a világörökségi helyszínt fejleszteni kell
- Tokaj-hegyalja nem szerepel a dokumentumban - hagyományőrzés a szőlőtermesztés és borkultúra területén - világörökségi kultúrtáj megőrzése
- szőlő- és bortermelés, mint mezőgazdasági tradíció fejlesztése - tematikus borutak létrehozása - Világörökség turisztikai vonzó ereje fontos a hagyományok miatt
- szőlő- és bortermelés, mint mezőgazdasági tradíció fejlesztése - tematikus borutak létrehozása - Világörökség turisztikai vonzó ereje fontos a hagyományok miatt
44
Tokaj Város Integrált Településfejlesztési Stratégia
Sárospatak Város Integrált Településfejlesztési Stratégia, Gazdasági Program Sátoraljaújhely Város Integrált Településfejlesztési Stratégia, Gazdasági Program
Szerencs Város Integrált Településfejlesztési Stratégia, Gazdasági Program Tokaj-hegyalja Világörökségi Kezelési Terv
- hagyományos vidéki életmód és mesterségek támogatása - a környék hagyományokon alapuló tájkaraktere megőrzendő - néprajzi hagyományok őrzése (palócok) - Tokaj történelmi városmagja megőrzendő, mint hagyományos építészeti érték
- diákváros hagyományának megőrzése - Diák fesztivál támogatása - civil szervezetek szerepe a hagyományőrzésben - a „Nyugati-városrész” szőlészeti és borászati hagyományokkal rendelkezik - hagyományőrzés komplex turisztikai csomagba foglalása - csokoládégyártás hagyományainak megőrzése - Rákóczi vár hagyományos épületének védelme - a térség mezőgazdasági/borászati hagyományainak megőrzése - hagyományos településképek megőrzése
- Tokaj-hegyalja Borvidék kulturális adottságainak védelme - szőlő- és borkészítés hagyománya - Tokaji Múzeum fejlesztése - Tokaj-hegyalja Borok Házának fejlesztése hagyományőrzés céljából - TDM szerepe a hagyományőrzésben - BOR-VIDÉK Tokaj Hegyalja Nemzeti Program szerepe - tájvédelem, tájképvédelem kiemelt jelentőségű - Tokaj-hegyalja hagyományőrzése nem jelenik meg - Zempléni Művészeti Fesztivál hagyományának támogatása
- Tokaj-hegyalja hagyományőrzése nem jelenik meg -
45
3. TOKAJ-HEGYALJA ÁLTALÁNOS BEMUTATÁSA, TÁRSADALOMTÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE 3.1. ELHELYEZKEDÉS, TELEPÜLÉSSTRUKTÚRA
A Tokaji Borvidék, mint a világ első zárt borvidékének nemzetközi és hazai jelentősége vitathatatlan, a térség törvényi szabályozása, egyedülálló szerepe következtében pedig speciális kezelést tesz szükségessé. Tokaj-Hegyalja (a Tokaji Borvidék) minden kétséget kizáróan olyan ismertséggel és elismertséggel rendelkezik, ami méltán indokolttá teszi, hogy az emberiség közös örökségeként tartsa számon és fejlődése töretlen legyen a jövőben. A térség 1000 év óta sértetlenül fennálló, markáns szőlészeti tradíciókkal rendelkező borvidék, jelentőségét és nemzetközi hírét szőlőkultúrájának köszönheti. A térség területe összesen 88124 hektár, 87 km hosszúságban és 3–4 km szélességben helyezkedik el, közigazgatásilag BorsodAbaúj-Zemplén megyében. Területét és a táj karakterét három jellegzetes hegy, az abaújszántói és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy, valamint a tokaji Kopasz-hegy uralja. A borvidék 27 települést foglal magában, amelyet az 1997. évi CXXI. törvény határoz meg,1 ebből jelenleg már 5 városi jogállású: Abaújszántó, Szerencs, Tokaj, Sárospatak és Sátoraljaújhely. A Borvidék lakosságának száma 73 979 fő (KSH 2013), bár demográfiai tendenciái erőteljesen fogyó tendenciát mutat az elmúlt évtizedeket vizsgálva.
1
1997. évi CXXI. törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról
46
1. táblázat: A népesség száma és részesedése Tokaj-Hegyalja településein (2013, fő, %) Állandó népesség
A népesség részesedése a borvidék
száma (fő)
egészében (%)
Abaújszántó
3135
4,24
Sárospatak
12792
17,29
Sátoraljaújhely
15782
21,33
Szerencs
9438
12,76
Tokaj
4113
5,56
Bekecs
2587
3,50
Bodrogkeresztúr
1152
1,56
Bodrogkisfalud
878
1,19
Bodrogolaszi
961
1,30
Erdőbénye
1241
1,68
Erdőhorváti
617
0,83
Golop
581
0,79
Hercegkút
673
0,91
Legyesbénye
1599
2,16
Mád
2286
3,09
Makkoshotyka
937
1,27
Mezőzombor
2507
3,39
Monok
1649
2,23
Olaszliszka
1725
2,33
Rátka
946
1,28
Sárazsadány
255
0,34
Szegi
310
0,42
Szegilong
244
0,33
Tállya
1965
2,66
Tarcal
2926
3,96
Tolcsva
1882
2,54
798
1,08
73979
100
Vámosújfalu Összesen
Forrás: KSH Területi adatbázis 2013
47
A térség megközelíthetőség szempontjából Budapestről, az M3-as autópályán kelet felé haladva, majd a 37. számú főközlekedésű útvonalon érhető el. 210 km távolságban fekszik a térség nyugati kapuja, Szerencs, míg legtávolabbi városa 257 km-re fekszik a fővárostól. Vasúton
a
Hatvan–Miskolc–Szerencs–Sátoraljaújhely/Nyíregyháza-vasútvonal a MÁV 80-as
számú, részben villamosított és részben kétvágányú fővonala, amely már a 19. század második felétől kiépült. Közigazgatási szempontból a térség öt járás területét érinti, így a gönci, tokaji, szerencsi, sátoraljaújhelyi és sárospataki, ebből 4 utóbbi négy térség központja járási székhely is.
48
1. térkép: Tokaj-Hegyalja területe és elérhetősége
Forrás: www.vilagorokseg.hu
49
3.2. A TÉRSÉG TÖRTÉNETI KIALAKULÁSA, TÁRSADALOMTÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE
Tokaj-Hegyalja történeti jelentőségét az adja, hogy a világ első zárt borvidéke volt, vagyis az 1737ben született királyi rendelet felsorolta azokat a településeket, amelyek határában a tokaji bor előállításához alkalmas szőlő termelhető. Az elmúlt ezer év alatt kialakult szőlőművelési hagyományok érintetlen, eredeti formában való továbbélése és a terület évezredes egysége indokolta, hogy a borvidéket a világörökség részévé nyilvánítsák.2 A szőlő művelésének története a keltákig nyúlik vissza. A honfoglalás idején az ide érkező magyarok, majd a XI. század közepén betelepülő francia telepesek nagy szerepet játszottak a vidék fejlődésében. A XIII. században a tatárjárás után IV. Béla olasz telepeseket hívott Hegyaljára, akik több új szőlőfajtát hoztak hazánkba, többek között a furmintot, mely a mai napig a borvidék leghíresebb szőlőfajtája. A XVI. században azonban jelentős fordulat következett be. 1650-ben Szepsi Laczkó Máté protestáns lelkész, Lórántffy Zsuzsanna udvari papja a Tokajt fenyegető harci események miatt novemberre halasztotta a szüretet, melynek következtében a szőlőkben nemes rothadás lépett fel, a szőlőszemek összeaszalódtak, megtöppedtek. Így alakult ki az aszú, aminek fontos előfeltétele a késői szüret. Az 1700-as évekig Gál (október 10.) hetében kezdték a szüretet, majd több változtatáson keresztül Simon-Júda (október 28.) napjára tették át. 1703-ban II. Rákóczi Ferenc aszúval ajándékozta meg XIV. Lajos francia királyt – ismertebb nevén a napkirályt –, aki a következő szavakkal fejezte ki csodálatát a hegyaljai borok iránt: “Vinum regum, rex vinorum”, “A királyok bora, a borok királya”. Így indult el a tokaji bor hódító útjára egész Európában, és vált Nagy Péter, Katalin cárnő, II. Frigyes, Voltaire, Goethe és Schubert kedvelt italává. Mindeközben felfedezték az aszú gyógyító, regeneráló hatását is, így “Vinum tokajense passum” néven felkerült a gyógyszertárak polcára is. A borvidék 1737 óta élvez védettséget, amikor is egy királyi rendelet – a világon elsőként – zárt borvidékké nyilvánította. „Az 1737-es titkos királyi utasítás a tokaji borok eredetvédelméről: 1736. november 13-án a magyar királyi helytartó tanács Sárospatakon bizottságot alakít, melynek célja a borhamisítás megakadályozása. A bizottság elnöke Karancsberényi gr. Berényi Tamás a vármegye főispánja. A bizottságnak 7 tagja van Zemplén, Abaúj, Sáros, Szepes, Szabolcs, Borsod és Gömör vármegyék képviselőiként. A bizottság megtárgyalja 2
Az alfejezet fő forrása: http://www.zemplenturizmus.eu/a-terseg-latnivaloi/tokaj-hegyalja-tortenelmi-borvidek/
50
a tokaji bor termelésével és annak kereskedelmével kapcsolatos helyzetet és az arra készült feliratot 1736. december 16-án a helytartótanácshoz terjeszti fel. A helytartótanács egyetért a szigorú rendszabályokkal és az egész ügyet 1737. március 9én fölterjeszti VI. /III./ Károly császár-király elé. A királyi jóváhagyás 1737. október 11. dátuma után megjelent az egész országnak szóló rendelet, melynek állásfoglalásai a következők: A gróf Berényi Tamás elnökletével ülésező bizottság munkája során felmerült, hogy a hegyaljai hegységek a hordók fenék részén feltüntessék rövidített jelüket, annak érdekében, hogy az egyes helységek így is elkülöníthetőek legyenek.
A királyi rendelet elsőként hangsúlyozza azt, hogy a tokaji bor egységesen legyen megítélve, származzon a hegyaljai hegységek bármelyikéből, elsőként TokajHegyalja területi kiterjedését:
Miután a tállyai, golopi, rátkai, mádi, zombori, ondi, tarczali, keresztúri, kisfaludi, szegi, bényei, vámosújfalui, tolcsvai, liszkai, zsadányi, olaszi, pataki, újhelyi, kistoronyi, zemplém-vármegyei, továbbá a szántói és horváti, abaúj-vármegyei hegyeken teremni szokott borok a tokajival mindig hasonló minőségűnek tekintettek, ezért nem célszerű az említett helyekről származó borok eltérő megkülönbözetése. Idegeneknek szigorúan megtiltotta a rendelet az aszúbor készítését, csak az készíthet aszúbort, akinek „hegyaljai hegyeken" szőlője volt.
Elrendelte a rendelet, hogy „aszú szőlőket" hegyaljára idegen szőlőhegyekről senki sem vihet be.
A szőlőtelepítést a vármegye engedélyhez kötötte”. (Cey-Bert R. 2001)
A XVIII. században Mária Terézia külön vámjai jelentősen visszavetették a magyar borok versenyképességét külföldön, kivéve a tokaj-hegyaljai borokét – a térség bortermelőinek adókedvezményeket nyújtott – mivel a királynő felettébb szerette az aszú borokat. A XIX. században filoxéra pusztított, melynek következtében a tokaji szőlővidék szinte teljesen megsemmisült. A tokaji szőlősgazdák kemény munkával pár éven belül újra felvirágoztatták a környéket. A II. világháború többszörösen érzékenyen sújtotta a borvidéket: a magyar és lengyel zsidóság tragédiájával megszűnt egy több évszázados kereskedelmi kapcsolatrendszer. A megszálló német, majd szovjet hadtestek előszeretettel dézsmálták meg a tokaji készleteket.
51
Az 1945-1990 közti időszakot nevezhetjük fekete korszaknak, amikor a tokaji rengeteget vesztett pozíciójából, s mind hazai, mind nemzetközi elismertsége lényegében összeomlott. Mivel a borvidéken a legnagyobb területek egyházi- és királyi birtokok, illetve arisztokrata családok (pl.: Degenfeld, Dessewffy, Windisch-gratz) tulajdonai voltak, így a borvidék területének legnagyobb részét államosították. Hasonló módon állami kézbe kerültek a zsidó kereskedőházak is. A legjelentősebb koordinátor a korábbi állami gazdaságok (Mád, Tolcsva, Tarcal, Sátoraljaújhely) fúziójával létrejött Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát lett, amely 1971-re érte el végleges formáját. Mellette működött a borvidéken néhány szövetkezet is (pl.: Tállya, Bodrogkeresztúr), melyek boraikat folyóborként, illetve legtöbbször a Borkombinát részére értékesítettek. Tokaj-hegyalján a magánszféra elsősorban a szőlőtermesztésre specializálódott a szocializmus idején. Szinte valamennyi család rendelkezett háztáji ültetvénnyel, melynek termését a Borkombinát részére értékesítették szőlő, vagy must formájában. A legtöbb család szőlőfeldolgozásához és borérleléshez szükséges kapacitással nem rendelkezett, így a háztáji borok aránya a többi borvidékhez képest elenyésző volt. A hatvanas évek végén indult meg Tokaj-hegyalján is a szőlőültetvényeknek a nagyüzemi termelési feltételekhez való átalakítása. E szerkezetváltozása jegyében a szőlő eltűnt szinte teljesen a leghíresebb dűlőkből, és legtöbbször a domboldalak szoknyáján hozták létre az ültetvényeket. Az állami gazdaság, az új gazdasági mechanizmus nyújtotta lehetőségeket kihasználva, több típusú terméket állított elő, amelyek minőségét nagyban meghatározta annak célközönsége:
A belföldi értékesítés a Borkombinát egyik fontos, de nem a legjelentősebb piaci szegmensét jelentette. A belső piacokon a gasztronómiába szánt magas minőségű Tokaji borkülönlegességek mellett, az átlagfogyasztó az állandó minőségű borászati termékekkel találkozott leginkább, mint például a Tokaji Furmint, Tokaji Hárslevelű és Tokaji Sárgamuskotály félszáraz, félédes, illetve édes formában.
A külpiacok közül a legfontosabbat a KGST jelentette, ezen belül is a Szovjetunió volt a Tokaji első számú importőre. A térségbe szállított borok kilencven százaléka alacsony minőségű termék volt, illetve boron kívül „erősített csemegebor” kategóriájú terméket is exportáltak. A KGST országok közül fontos volt még a lengyel, illetve a csehszlovák piac.
Az ország erős-deviza éhsége miatt a Borkombinát részéről is „elvárás” volt bizonyos mennyiségű termék exportálása a kemény devizával fizető országok irányába. A nyugati 52
exportra szánt magyar borok meghatározó részét a Tokaji borkülönlegességek jelentették, melyek minőségére kiemelt figyelmet szentelt mindig a Borkombinát szakmai vezetése. E termékek exportára a nyolcvanas évek végére jelentősen csökkent, hiszen a magyar állam a termékek népszerűsítésére nagyon mérsékelten költött, így a tokaji borok imázsa csak a múltra építkezett. A külkereskedelmet elsősorban a MONIMPEX vállalat irányította.
A tokaji borkészítés szinte kizárólag a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát feladata lett.
Így a borvidék szinte teljes borkészlete egy kezelésbe került, ami azt eredményezte, hogy megszűnt a különböző dűlők kínálta sokféleség. Általában közepes-alacsony minőségű borkülönlegességek kerültek a piacra.3
3.2.1.
A rendszerváltozás hatása a térség életére
A rendszerváltozás különösen érzékenyen érintette a Tokaj-hegyaljai borvidéket, és számos változást indukált az azóta eltelt két évtized. A változások a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdaság Borkombinátját érintette súlyosan, hiszen egyik évről a másikra vesztette el a legfontosabb külpiacát, a Szovjetuniót. Helyzetét tovább nehezítette, hogy a korábban felvett zöldhitelek kereskedelmi hitelkamata is ugrásszerűen megnövekedett. Tehát létezett egy több száz főt foglalkoztató bevételek nélküli Borkombinát, aki nagy mennyiségben rendelkezett eladhatatlan borkészlettel. Tokaj-hegyalján a privatizáció a rendszerváltozást követő években rögtön megkezdődött. A borvidék privatizációs folyamatának kidolgozója és felelőse Bacsó András, a Borkombinát akkori vezérigazgatója volt. A decentralizáció jegyében elsők között leépítették a Borkombinát tevékenységébe nem illeszkedő szakágazatokat (pl.: szállítmányozást és ipari tevékenységek). Másodsorban előkészítették a szőlészeti- és borászati tevékenység újjászervezését, és a politikai döntésnek megfelelően a privatizációs tervben szereplő elképzelések megalapozását.
Az alfejezet forrása: Brazsil D. (2013): Külső tőkeforrásból létrejött borászati befektetések hatása a magyar szőlő-bor ágazat fejlődésére. PhD Értekezés. http://konyvtar.uni-pannon.hu/doktori/2013/Brazsil_David_dissertation.pdf valamint Bacsó András (1994): Szőlőbirtokok és pincészetek újjászerveződése Tokaj-Hegyalján az egykori Állami Gazdaság privatizációja által 1991-1993. In: Borászati füzetek. 6. évf. 4. sz. Továbbá: Hajdú Zoltán (204): Tokaj-Hegyalja - egy államhatár-metszette világörökségi jellegű szőlő- és bortermelő táj a magyar-szlovák kétoldalú és európai uniós szabályozási hálóban. http://regscience.hu:8080/jspui/handle/11155/601 3
53
A privatizációs elképzelések a decentralizált privatizáció mentén indultak meg, azaz olyan életképes birtokok kialakítása volt a cél, melyeket könnyen lehet értékesíteni. A birtokok kialakítása során a bordeaux-i típusú château koncepció volt a követendő, tehát valamennyi később létrejött vállalkozás egy adott dűlőben szerezhetett meghatározó tulajdont. A borászati technológia megalapozásához valamennyi pincészet részére jelöltek ki érlelő pincéket. A bordeaux-i koncepció érvényesülésének egyik szimbolikus jelképe lett, hogy a birtokokhoz a privatizáció folyamán csatoltak egyet, a Borkombinát tulajdonát képző egykori uradalmi kastélyokból, vagy főúri kúriákból. A privatizációs folyamat során az állam ezeket az új birtokokat hirdette meg nemzetközi, úgynevezett stratégiai befektetők részére. Az akkori szabályok szerint a birtokokon vegyes vállalatokat alapítottak a nyertes pályázóval, amelyben a Borkombinátnak 19% és 49% közötti tulajdonrésze volt. A Borkombinát alapítói joga a társaságok rendelkezésére bocsátott ingatlanok és tárgyi eszközök apportján alapult, a külföldi befektetők tulajdonosi érdekeltségét az általuk teljesített készpénzszolgáltatás alapozta meg (Bacsó, 1994). A folyamatos tőkeemelések eredményeként a Tokaj Kereskedőház Zrt. a legtöbb egykori vegyes vállalatban 2011-re nem rendelkezik üzletrésszel. A korábbi, kapcsolódó kutatások eredményei szerint az értékesítés folyamán a vételár mellett fontos szempont volt az is, hogy a jelentkező tulajdonos mennyi elfekvő borkészlet felvásárlására tett ajánlatot. Ezt támasztja alá Bacsó (1994), miszerint a külföldi társaságok 50 ezer hl alapborkészletet vásároltak fel a borvidéken megalakulásuk során. A legelső értékesített birtokot 1991-ben a francia GMF Biztosító Társaság és a Santory szeszesital kereskedő cég által alapított francia-japán érdekeltségű Grand Millésimes de France vásárolta meg a tokaji Dessewffy kastéllyal együtt. Érdekessége, hogy a vállalat 99 éves haszonbérleti jogot szerzett csak a szőlőterületek fölött, míg a többi birtok tulajdonosai mindannyian megvásárolhatták a földterületet is. Erre az akkori jogszabály lehetőséget biztosított. A fennmaradó állami üzletrészekkel alapították meg 1993-ban a Tokaj Kereskedőház Zrt-t, amely néhány dolgozói részvénytől eltekintve állami tulajdonban van. Bár az évtizedek folyamán többször felmerült a Kereskedőház értékesítése, az állam végül a stratégiai állami vagyon részévé nyilvánította a részvénytársaságot. A Tokaj Kereskedőház vagyonának legfontosabb elemeit a tolcsvai palackozóüzem, a bodrogolaszi borkezelő-lepárló, a szegi pincészet, tolcsvai és sátoraljaújhelyi érlelőpincék és a tolcsvai Rákóczi kastély jelentette. A Kereskedőház megnevezés utal arra a tényre, hogy a kárpótlások után az állami vállalat saját tulajdonú földterületei jelentősen
54
lecsökkentek, így a szolgáltatások, kereskedelem és a kistermelők integrációjának irányába mozdult el a társaság. A decentralizált privatizáció tervezett, legnagyobb ügylete az lett volna, hogy 1992-ben a német Underberg csoport vételi ajánlatot nyújtott be a teljes kereskedőházi vagyonrészre. A nagy szakmai és politikai ellenállás következtében a tranzakció nem kapott zöld utat. A decentralizált privatizáció során számos vállalkozás került értékesítésre. A privatizáció másik vonalát a nyilvános pályáztatás útján történő vagyonértékesítés jelentette. Az ÁVÜ jóváhagyásával eladásra kínált vagyonelemek jegyzékét a Borkombinát két országos napilapban hirdette meg, majd versenyeztetés alapján választotta ki a legkedvezőbb ajánlatokat. A hirdetésekben szereplő vagyonelemek értékét az ÁVÜ hivatalos listáján szereplő szakértő szervezetek határozták meg. A privatizációnak ezen a módján 1992. augusztusa és decembere között 14 versenytárgyaláson 35 pincét és 77 500 űrtartalmú tárolóedényzetet értékesítettek a befektetők részére. A hivatalos politikai elvárásoknak megfelelően a Borkombinát támogatta a termelői Pinceszövetkezetek, vagy más néven Pincegazdaságok létrejöttét is. A Borkombinát egykori dolgozóinak ajánlott fel ingyen egy-egy érlelő pincét bizonyos induló borkészlettel és feldolgozói gépkapacitással. 1992-93 fordulóján a helyi kistermelők önszerveződésének eredményeképpen 19 pinceszövetkezet alakult meg, és 40 millió Forint értékű vagyonelemet vettek át a Borkombináttól. A magánosítás ezen formájában 40 pince és 44 ezer hektoliter tárolótér került a pinceszövetkezetek tulajdonába. Ezek az új gazdaságok mindegyike tiszavirág életűnek bizonyult, mert a pincegazdaságok működéséhez egyéb segítséget (pl.: adópolitika, kedvezményes hitelek) az állam részéről nem kaptak, illetve az új tulajdonosok értékesítési tapasztalattal nem rendelkeztek. (Bacsó, 1994) A pincegazdaságok tulajdonában lévő érlelő pincéket a később érkező befektetők, vagy helyi termelők vásárolták meg a legtöbb esetben. A Borkombinát átszervezésének másik ága a kárpótláshoz kötődött. A helyi földosztó bizottságokkal közösen kijelölték azokat a szőlőterületeket, amelyek a kárpótlási árveréseken kalapács alá kerültek. Ennek következtében a Borkombinát elveszítette szőlőterületeinek jelentős részét. Az átalakulásnak egy fontos, párhuzamosan futó vonulatának tekinthető a borvidéken a szövetkezetek átmenete a kapitalista piacgazdaságba. A szövetkezetek itt is két utat követtek:
a szövetkezeti törvény szerint átalakultak új típusú szövetkezetté vagy gazdasági társasággá 55
a spontán privatizáció nyújtotta lehetőségekkel élve értékesítették.
Utóbbira tipikus példát jelent a jelenlegi Dereszla Pincészet jogelődjének a Bodrogvárhegy Kft-nek a létrejötte. Az egykori Bodrogkeresztúri Szövetkezet tagjai a Loire-völgyi, Ancenis központú szövetkezettel, a CANA-val alapítottak közös vállalatot, és ajánlották fel a magyar alapítók szőlőterületeik egy részét a vegyesvállalat számára. A családi pincészetek és a külföldi befektetők mellett az új évezred első éveiben újabb termelők megjelenésére lett figyelmes a borvidék. Ekkor jelent meg a Patrícius Borház, Béres Szőlőbirtok vagy a Vivamus Kft.
56
3.3. TOKAJ-HEGYALJA, MINT VILÁGÖRÖKSÉGI HELYSZÍN
1972. november 16-án született az UNESCO Világörökség Egyezménye, mely napjainkig is a legjelentősebb szerepet játssza földünk természeti és kulturális értékeinek megőrzésében, lehetővé téve a globális felelősségvállalást. Az Egyezmény – amelyhez eddig 186 állam csatlakozott - célja az emberiség közös örökségét képező, kiemelkedő egyetemes értékű kulturális és természeti javak védelme. A világörökség részévé kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő kulturális és természeti örökségi helyszínek válhatnak kulturális, természeti vagy vegyes kategóriában, amelyek az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. Ebből a célból jött létre az Egyezmény alapján a Világörökség Lista, amely évente bővül, és immár 890 tétel szerepel rajta (148 állam területén), közülük 689 kulturális, 176 természeti és 25 „vegyes” kategóriában. Magyarországról nyolc helyszínt tartanak nyilván a Világörökség részeként – egy természeti és hét kulturális örökséget.4 Magyarország 1985-ben csatlakozott a Világörökség Egyezményhez és törvényerejű rendelet formájában beépítette azt a magyar jogrendbe. A Világörökség Bizottság két évvel később, 1987ben döntött az első két magyarországi helyszín, Budapest és Hollókő felvételéről a Világörökségi Listára. 2002. nyara óta pedig nyolc világörökségi helyszínnel büszkélkedhet. Helyszíneink közül hét kulturális és egy természeti kategóriában került felvételre. Két helyszínünk (Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai, valamint a Fertő / Neusiedlersee kultúrtáj) határokon átnyúló, Szlovákiával illetve Ausztriával közös. A kulturális örökségek között tartjuk számon az ún. kultúrtájakat, amelyek az ember és a természet kölcsönhatása révén alakultak ki, azaz emberkéz alkotta őket, de a természeti hatásokkal szervesen együttműködve, vagyis az UNESCO konvenciója szerint nem elsősorban esztétikai kategória. Ilyen a nyolc magyarországi helyszín közül a Tokaji Történelmi Borvidék 2002-ben világörökséggé nyilvánított része. A világörökségi terület 27 település közigazgatási területét érinti: Abaújszántó, Bekecs, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Bodrogolaszi, Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Hercegkút, Legyesbénye, Makkoshotyka, Mád, Mezőzombor, Monok, Olaszliszka, Rátka, Sárazsadány, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szegi, Szegilong, Szerencs, Tarcal, Tállya, Tokaj, Tolcsva, valamint Vámosújfalu. A világörökségi magterülete 8 települést – Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Mád, Mezőzombor, Szegi, Tállya, Tarcal, Tokaj – és 6 világörökségi objektumot – Ungvári Pincék (Sátoraljaújhely), Rákóczi Pince (Sárospatak), Kőporosi Pincesor (Hercegkút),
4
Forrás: www.vilagorokseg.hu/tokaj-hegyaljai-tortenelmi-borvidek-kulturtaj
57
Gombos-hegyi Pincesor (Hercegkút), Oremus Pincék (Tolcsva), Tolcsvai Bormúzeum Pincéi (Tolcsva) – foglal magában. A világörökségi kultúrtáj magterülete a borvidék természetes egysége tehát, déli és délnyugati határa a hegy lábánál futó vasútvonal illetve a 3713 számú összekötő út, északi és északkeleti határa egybeesik az említett települések közigazgatási határával illetve a 37 számú főútvonallal. A magterület határán belül eső és az 1993 évi XLVIII számú Bányatörvénynek megfelelő kitermelési engedéllyel rendelkező bányatelkek ki vannak véve a felterjesztett világörökségi területből. Ezzel Tokaj-Hegyalja borvidék az országban egyedülálló történeti tájjá minősítésével, UNESCO világörökségi helyszínként a 27 település teljes közigazgatási területével műemléki védelem alatt áll. A jelenlegi, hagyományőrzéssel kapcsolatos tevékenységek és a kultúra megőrzése alapvetően kapcsolódik a világörökségi címhez, mind az épített örökség, mind pedig a kultúra terén. Alábbi fejezetekben részletesen bemutatásra kerülnek az egyes településeken ma is élő hagyományok, a hagyományőrzés főbb jellegzetességei, eseményei és tevékenységei.
3.4. KRONOLÓGIAI ÖSSZEFOGLALÓ Ha végigtekintünk Hegyalja fogalmának, illetve kiterjedésének három évszázados változásán, területének bővülése jól nyomon követhető. Először is Felső-hegyalja csatlakozott elég nagy területtel, majd Szerencs és a környező falvak következtek. A Sárospatak környéki falvak nem jelentettek változást, mivel lényegében az ún. Felsőhatár (Hercegkút, Károlyfalva, Végardó, Bodroghalász) szőlőit művelték meg (Vitányi 2010). 2. táblázat: Tokaj-Hegyalja fejlődésének kronológiai összefoglalója
Időszak XII. sz.
Esemény IV. Béla kiadta a parancsot: „erdőt - hord - el - vágd - ki", így született a későbbi település, Erdőhorváti. Vallon és olasz telepesek érkeznek a vidékre. Ők alapították Nagyolaszit, a mai Bodrogolaszi települését.
XIII. sz.
A század második feléből már vannak írásos emlékek a szőlőművelésre vonatkozóan. Hegyalja főbb központjai mezővárosi rangot nyertek, mint pl. Sárospatak, Sátoraljaújhely. A tatárok feldúlták és kipusztították a szőlők nagy részét, később újratelepítették a tőkéket. Olaszok települnek le Tokaj-hegyalján, ennek több nyoma van, a települések elnevezésében: Olaszliszka, Bodrogolaszi. A szájhagyomány szerint ekkor vájták az
58
ungvári pincéket. A borvidéken ekkor kezdik el a sajátos kőzet bevájt, föld alatti pincék építését is. 1239
Olaszliszkát egy írásos emlékben Lyska néven említik.
1240
Az első írásos emlékek a tolcsvai pincékről.
1252
A turóczi prépostság alapítólevelében szerepel, hogy IV. Béla Olaszliszka környékén szőlőt adományoz a helyi rendnek.
1255
IV. Béla egyik oklevelében „Tolschwa" névként említi a mai Tolcsva települést, ami vélhetően a szláv tolocsi 'zúzni, bányászni' szóból származik.
XIV. sz.
A mély pincék száma jelentősen megnő, ekkor kezdik építeni a többemeletes pincelabirintusokat.
XV. sz.
Már használatos a Hegyalja elnevezés, de nem bizonyított, hogy csak erre a területre vonatkozik.
XVI. sz.
Nő a tokaji borok népszerűsége, főleg bártfai, kassai és eperjesi polgárok vásárolnak szőlőt Hegyalján. A borvidék a három részre szakadt ország határterületévé válik: Tokaj és Sárospatak másfél évszázadon át végvári szerepet kapott. Ekkortájt háromféle bort készítenek: „tiszta bort" első taposással, „préselt bort" második sajtolással és „lőrét" a törkölyre öntött víz erjesztésével. A szőlősgazdák a mezővárosokban lakva növelik birtokaikat, közülük több úri birtokká fejlődik, eközben a szőlősgazdák társadalma erősen differenciálódik. A Tokaji borvidéknek ez az egyik legvirágzóbb periódusa.
1550-1560
A tokaji borok döntő áttörése a hazai és a nemzetközi piacokon, a minőség javulásának időszaka. Lengyel kereskedők megjelenése. Az osztrák császári udvar a XVI. század közepétől generációkon keresztül vásárolta a tokaji bort.
1571
Az aszúbor első említése a Garay család május 15-én kelt leltárában.
1589
Főbornak nevezik a válogatás nélkül készült, jó minőségű tokaji bort.
XVII. sz.
A Tokaj név egyre jobban terjed a borpiacon. A bortermés csaknem egyharmada került export piacra. Nagy a szórás a szőlő és a borárakban. A lengyel és az orosz export fokozatosan nőtt, lassan meghatározóvá vált a borvidék számára.
1616-1660
A Rákóczi-korszak. Ebben az időben vette fel a hegyaljai szőlőtermesztés máig jellemző arculatát és ekkor élte legvirágzóbb korszakát. Rákóczi fejedelem számos pincét tartott fenn, több kastélyt is építtetett a borvidék területén.
1631
Szepsi Laczkó Máté református lelkész (1576-1632) elkészíti az első aszút a sátoraljaújhelyi Oremus-dűlő szőlő terméséből Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszony részére.
1655
Az országgyűlésben rendelet születik az aszúválogatással elvégzett szüretre vonatkozóan.
1698
II. Rákóczi Ferenc fejedelem megalakítja Alsóhutát, Háromhutát és Óhutát, a későbbi üvegkészítő falvakat, amelyek 1916-ig működnek.
XVIII. sz.
XIV. Lajos francia király II. Rákóczi Ferenctől kapott aszuval kínalja Madame Pompadour-t egy azóta elhíresült mondás kíséretében: „C'est le roi des vins, et le vin des rois" „Ez a borok királya és a királyok bora". Ekkor kezdik el Tokaj-Hegyaljának nevezni a területet, a
59
bort pedig a könnyebb érthetőség kedvéért tokaji bornak, elsősorban azért, hogy a külföldieknek is könnyen kimondható és értelmezhető legyen. A század utolsó éveiben nagy számban települnek be sziléziai és galíciai zsidók, akik néhány évtized alatt a kereskedelem irányítóivá válnak. Elterjed a tokaji borok hamisítása, az osztrák szőlőművelők érdekeiket féltve gátolják a tokaji szőlő és bortermelést, megkezdődik a borvidék hanyatlása. Egy ideig örmény, zsidó és görög borkereskedők veszik át a tokaji bor forgalmazását. Megnő az idegenek birtoklása, borvidéken kívüli nemesek vásárolják fel a birtokokat. IV. Pius pápa tállyai bort kap a tridenti zsinaton Draskovics György pécsi püspöktől. Tolcsva 1711 és 1848 között éli virágkorát; a Szirmay, Waldbott és Dessewffy családok birtokai fémjelzik ezt a korszakot. 1707
A Rákóczi-szabadságharc államapparátusa a magyar borvidékek részére országos minősítést rendel el. Öt csoportba sorolva a területeket első osztályú besorolást csak Tokaj-Hegyalja kap. A dűlő szerepe ekkor kezd tudatosodni a minőség és a kereskedelem területén.
1711
Lefoglalják a Rákóczi-birtokokat. A szüret már Trautsohn herceget illeti. Tolcsván ruszinok, szlovákok, lengyelek, svábok, zsidók és 1711 után görögök telepednek le.
1720
Az újabb szőlőterületi minősítés alapján három osztályba sorolják az ország területeit, Tokaj-Hegyalja nagyobbik része az első osztályba kerül.
1723
Törvényi szabályozás a tokaji szőlő és bortermelésre.
1729
Újabb törvényi szabályozás a tokaji szőlő és bortermelésre.
1733-1798
Orosz borvásárló bizottság gondoskodik a cári udvar tokaji borral való ellátásáról.
1737
Tokaj-Hegyalja szabályozása: kialakul a borvidék lehatárolása, az eredetvédelem alapja sok külföldi bortermelő vidéket megelőzve - a világon először kerül meghatározásra.
1741
Újabb törvényi szabályozás a tokaji szőlő és bortermelésre.
1749
Első írásos emlék Vágáshutáról, amit Árva vármegyéből áttelepült szlovák üvegfúvók alapítottak. A mai nevét 1898-ban kapta.
1750
A Fekete-erdőből 50 sváb családot telepítenek a borvidékre, a mai Hercegkútra.
1759
A máslás (mászlás) első említése különböző dokumentumokban.
1826
Első találkozás a fordítás (másodaszú) elnevezéssel.
1853
Mádon megalakul a „Hegyaljai Részvénytársaság", a tokaji borok piaci érdekképviselete.
1867
A négynyelvű "Tokaj-hegyaljai Album" kiadása.
1886
Megjelenik a filoxéra, és 10 év alatt elpusztítja a szőlők 90%-át. Erre az időszakra esik az első nemzetközi per, ahol a tokaji termelők elérik a Tokaj név védelmét a bíróságon.
1898
A borvidék területét újraszabályozzák.
1920
A trianoni békeszerződés az országhatárok módosításával elszakítja a borvidéktől Újhely, Szőlőske és Kistoronya településeit, valamint Sátoraljaújhely egy részét és szőlőskertjeit.
1920-1950
A gyógyszerkönyvekben gyógyszernek tüntetik fel a tokaji aszúbort.
1926
Erős peronoszpórafertőzés ritkítja a szőlőültetvényeket.
1928
A Tokaj-hegyaljai Hegyközségi Tanács megalakulása. Első elnöke Kurucz Károly.
1936
Az aszúborkészítés technológiájának pontosítása törvényi úton.
60
1949
Megalakul a borvidéki kutatóbázis Tarcalon.
1950-1990
A borvidéken több állami gazdaság és pincegazdaság egyesülésével létrejön a Tokajhegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát, a Tokaj Kereskedőház jogelődje. Az állami borászat felvásárolja a kistermelők szőlőit, szervezi a termelést és a borkereskedelmet.
1986-1987
Az európai méretű fagyhullám eléri a tokaji szőlőket is
1990
A privatizáció kezdete a Tokaji borvidéken. A Tokaj Reneszánsz Egyesület megalakulása.
1993
Kétoldalú EU-Magyar szerződés - többek között - a származáshely megnevezések kölcsönös védelméről. A magyar Tokaj név az Elzászban és a Venezia-Friuli-Gulia tartományokban használt Tocai és Tokay írásmódú fajtanévvel szemben privilégiumot élvez, 2007-ig tartó moratóriummal.
1995
Létrejönnek a hegyközségi szervezetek.
1997
Az Oremus fajtanevet a származáshely megnevezések elsőbbsége jogán - az Oremusdűlő miatt - Zéta fajtanévre keresztelik át.
2002
A Hercegkútnál lévő Kőporosi és Gomboshegyi pincesor, az Ungvári pincesor, a Tolcsvai Oremus és Bormúzeumpincék „kultúrtáj" kategóriában a világörökség részévé válnak. Tokaj-Hegyalja a világörökség része lesz. Az országos munkában a Tokaji borvidéken is elkészül a szőlőültetvények felmérése, a szőlőültetvények katasztere.
2004
A bortörvény az aszúbort kizárólagosan a Tokaji borvidék számára engedélyezi. A borvidék neve „Tokaj-hegyaljai borvidék"-ről „Tokaji borvidék"-re változik. A szlovákiai Tokaj kérdésében a kormányközi tárgyalások befejeződnek, megkötik az egyezséget. Megalakul a Tokajvinum Hungaricum Egyesület.
2005
A Tokaji borvidéknek ismét megalakul az önálló állami szőlészeti és borászati kutató intézménye a korábbi kincstári birtokon, Tarcalon, mely a Tolcsván lévő muzeális pincével és annak boraival is kiegészül. Az Európai Bíróság a Tokaj kontra (olaszországi) Tocai ügyben a „Tokaj" névhasználat tekintetében jogerősen a Tokaji borvidék javára dönt. Az EU tárgyalásokat folytat az Egyesült Államokkal és Ausztráliával a Tokaj névhasználatról.
2014
2014. július 31-től kizárólag a Tokaji borvidéken lehet oltalom alatt álló tokaji bort palackozni. Szlovákia jogosult a „Tokaj” márkanév használatára, nem kötelezhetőek a „Tokajská” megnevezés kizárólagos feltüntetésére. 2014. február 4-dikén a magyar kormányzat kiemelt fejlesztési térséggé nyilvánította a Tokaji Borvidéket, a „Bor-Vidék Tokaj Hegyalja Nemzeti Program” keretében.
61
3.5. TÁRSADALOMTÖRTÉNETI VONATKOZÁSOK, ETNOGRÁFIAI ÖSSZETÉTEL
3.5.1.
A térség társadalomtörténete a 20. századig
A hegyaljai társadalmi és gazdasági fejlődésnek megkülönböztetett szerep jut a 16–17. századtól, döntően a kis területen is kimagasló értéket képviselő szőlőnek, ami rendkívül nagy munkaigényével jelentős társadalmi változásokat okozott a településeken. Ennek oka, hogy a szőlő megműveléséhez az nemcsak az ország, hanem Európa több tájegységére érkeztek a térségbe. Egyrészt a munkaerő a szomszédos Bodrogköz, Hegyköz, Taktaköz és a Tiszántúl területéről, de Zemplén, Sáros, Ung vármegyék szlovák és ruszin jobbágyságából is érkezett. (Frisnyák Sándor geográfus professzor kutatási anyagaiból kiderül, a szőlő a 18. században, 14 000 kataszteri hold terület, a szőlőterületek legnagyobb kiterjedése idején 18–20 ezer szőlőmunkást igényelt.) A szőlőművelés és a bor értékesítése emellett számos nemzet tagjait vonzotta Tokaj-Hegyaljára. A bor értékesítésében a 17–18. században görög (balkáni), majd az 1790 után Galíciából nagy számban bevándorló zsidó kereskedők játszanak fő szerepet, amit tovább árnyal a felföldi városok nemeseiből és polgáraiból verbuválódott külső birtokos (extraneus) réteg kulturális hatása is. A fejlődés eredményeképp a kis kiterjedésű területen koncentrálódott tizenkét hegyaljai mezőváros a Kárpát-medencében egyedülálló gazdasági kulturális tömböt alkotott.5 A gazdaság vonatkozásában, valamint a települések fejlődésében fontos kiemelni, hogy a 18–19. században a hegyaljai mezővárosok – piacaik mellett – évi 4–6 (összesen évi 52) országos vásárt tartottak, ami az eltérő adottságú vidékek termékcseréjét is biztosította. A kereskedelemben kulcsfontosságú szerepe volt Tokajnak, kedvező fekvése, az évszázadokon át meghatározó jelentőségű tiszai átkelőhely birtoklásával. A kultúra területén Sárospatak szerepét kell kiemelnünk, ugyanis az északkeleti protestáns tömb szellemi központja szintén a hegyaljai mezővárosok erőterében fejlődött központtá. A térség egyedi társadalmi adottságai között kell említenünk a dél-zempléni német telepes falvakat, amelyek sajátos műveltségi egységet képeznek, s máig őrzik nyelvi és kulturális különállásukat, hagyományaikat. Első csoportjaikat Trautsohn herceg telepítette le sárospataki uradalmában 1750 után Fekete-erdő (Schwarzwald) környékéről (az egykori önálló község, ma Sátoraljaújhely részét
Az alfejezet fő irodalmi forrása, a Borsod-Abaúj-Zemplén megye kultúráját, néprajzát, gasztrokulturális hagyományait összefoglaló kötet, Viga Gyula (2004): „Tájak, ízek, ételek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében” című könyve képezte. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság, Miskolc. 5
62
képező Károlyfalva, Hercegkút, valamint Rátka). Ezt követően 1785–1790 között érkeznek újabb családok (Rátka, Józseffalva, Abaújszántó, Hosszúláz, valamint Sima területére). Műveltségük csak a zárt közösségeikben maradt viszonylag homogén, más településeken csupán egy-egy hagyomány őrzi egykori származásuk emlékét (pl. az erdőbényei kádártánc). A 17. század második felétől, de jóval inkább a 18–19. században egyre nagyobb számban tűnnek fel az összeírásokban a cigányok is, különböző csoportjaik eltérő tevékenységre szakosodnak (például zenészek, fémművesek, kovácsok, kupecek stb.). A 19. század folyamán a városokban és mezővárosokban mind nagyobb teret nyer a zsidó polgárság, de sajátos műveltségi hatást gyakorolnak környezetükre a falusi zsidók is, emlékeiket, hagyományaikat az épített környezet máig megőrizte. Összességében azt mondhatjuk, hogy a 18–20. századi gazdasági és társadalmi folyamatok komplexitását figyelembe véve kell értelmeznünk a hagyományos műveltség integrálódásának azokat a folyamatait is, amelyek a néprajzi csoportok, néprajzi vidékek kialakulásához vezetnek. Gyakorlatilag másodlagosnak tekinthető korábbi történetük, mert műveltségük, ide értve a tárgyi javakban materializálódott anyagi és szellemi műveltségüket, kultúrájukat, tevékenységeiket is, többnyire 19–20. századi állapotában ragadható meg.
3.5.2.
Demográfiai jellemzők, etnikai és nemzetiségi összetétel
A térség társadalmi viszonyainak legfontosabb tendenciái között említhető a népességfogyás, az elöregedés, valamint a nemzetiségi sokszínűség. Ezeket azért fontos kiemelten vizsgálni, mert ahhoz, hogy megértsük a későbbiekben leírtakat, vagyis azt, hogy egy adott településen miért éppen az adott tevékenység a jellemző (pl. nemzetiségi kultúra), ismernünk kell a főbb társadalmi jegyeket is. Tokaj-Hegyalja térségében 2011-ben 27 önálló önkormányzattal rendelkező település volt, ebből 5 darab (Abaújszántó, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs és Tokaj) városi ranggal rendelkezett. A városok közül a legnépesebb Sátoraljaújhely volt, amely 15487 fős lakónépességet számlált. A legkisebb népességgel Szegilong rendelkezett, 2011-ben 201 fő lakta. A települések száma az 1990-től kezdődő időszakban egy alkalommal nőtt, mivel 1991-ben a korábbi Bodrogszegit alkotó Bodrogkisfalud és Szegi külön önkormányzatot alakított.
63
Az állandó népesség száma 1990 óta csökkent a települések többségében. Kivételt képez a térség nyugati kapujában, Szerencs város szomszédságában levő Bekecs község, ahol az 1990-es 2330 fő állandó népesség 2011-re 2597 főre növekedett. Szintén növelte állandó népességét az önállósult Bodrogkisfalud. Az 1990-es népesség számát több községben is meghaladta a 2001-es. A már említett Bekecsen kívül Bodrogolaszi és Mezőzombor községekben is az ezredforduló után többen éltek, mint egy évtizeddel korábban, azonban esetükben a növekedést jelentősebb csökkenés követte, így 2011-ben állandó népességük az 1990-es értéket sem érte el. A legnagyobb népességfogyás az egyik legszebb fekvésű, erdők övezte, a bodnár és kádármesterségéről híres községben, Erdőbényén tapasztalható, ahol 1990-ben még 1744 fő, 2011-ben viszont csupán 959 fő volt az állandó népesség. Tokaj-Hegyalja területén összesen 11354 fővel csökkent a népesség 1990 és 2011 között, így a legutóbbi népszámláláskor a huszonegy évvel korábbinak 86,9%-a volt népességszámuk. Ez Borsod-Abaúj-Zemplén megye egészénél (89,2%), valamint az országos tendenciához (94,1%) képest is nagyobb arányú fogyás. Alapvetően egy demográfiai szempontból kedvezőtlen helyzetű, fogyó népességű, kisvárosokkal tűzdelt területről beszélünk.
64
2. térkép: A lakónépesség számának változása Tokaj-Hegyalján 1990–2011 (fő)
Forrás: KSH adatok alapján szerk. Mikle György
3.5.2.1.
A népesség korösszetétele Tokaj-Hegyalján
A népesség korösszetétele a helyi társadalom jövőbeli demográfiai trendjeit vetíti előre, a középkorú lakosság aránya pedig gazdasági szempontból (például a nyugdíjrendszer fenntarthatósága szempontjából) is fontos tényező. 2001-ben a 18 és 59 év közöttiek aránya a legnépesebb településeken volt a legmagasabb, a városok közül Abaújszántó kivételével mindenhol 60% feletti értéket mutatott. Sátoraljaújhely esetén arányuk 60,73%-os volt, ami a legmagasabbnak számít. A városok lakosságának 60,26%-a volt 18 és 60 év közötti ebben az évben. A legalacsonyabb érték Sárazsadányban mutatkozott, ahol a lakosságnak kevesebb, mint fele, 47,44%-a tartozott a 18-59 évesek korcsoportjába, ezzel az egyetlen település volt, ahol 50% alatt maradt az arányszám. A községek lakosságának 56%-a tartozott ebbe a korcsoportba, térség egészében ez az arány valamivel nagyobb, 58,64% volt, ami a legnépesebb települések magas értékének eredménye. 65
A 18 év alattiak aránya Makkoshotyka községben volt a legmagasabb: népességének 30,5%-a tartozott ebbe a korcsoportba, ezzel együtt a legfiatalosabb korszerkezetű település is volt, hiszen a 60 év felettiek aránya mindössze 15,61%-ot tett ki. A legalacsonyabb egy másik községben, Sárazsadányban volt a 18 év alattiak aránya (17,75%), amely a legidősebb korszerkezetű település volt, a 60 év felettiek 34,81%-os részesedésével. 2001-ben a térség lakosságának 22,17%-a volt 18 év alatti, 60 év feletti pedig 19,18%-uk. Ez a városokban 21,4%-os 18 év alatti és 18,34%-os 60 év feletti arányt, a községekben pedig 23,41%-os 18 év alatti és 20,54%-os 60 év feletti arányt jelentett. 3. térkép: Tokaj-Hegyalja településeinek korcsoport-összetétele 2001 (fő, %)
Forrás: KSH adatok alapján szerk. Mikle György
A legutóbbi népszámlálás idejére a 18-59 év közöttiek aránya növekedett a térségben, így elérte az 59,47%-ot. A 18 év alattiak az össznépesség 18%-át, a 60 év felettiek pedig 22,5%-át tették ki, vagyis a 18 év feletti korcsoportok aránya növekedett, a népesség idősödött. A városok és a községek lakosságának korszerkezete közeledett egymáshoz a 18 év feletti korcsoportokban, a 18 év alattiak aránya azonban némileg távolodott, hiszen amíg az előbbi településkategóriában a 18
66
év alattiak 17,2%-ot, addig az utóbbiban 19,38%-ot tettek ki. A 18-59 év közöttiek aránya a városokban 59,65%, a községekben 59,2% volt. A hatvan év felettiek aránya a városok lakosságán belül 23,15%-os, a községek esetén 21,43%-os értéket vett fel. Vagyis a községek korszerkezete fiatalosabbá vált, mint a városoké, hiszen amíg 2001-ben a városokban a középkorosztály nagyon erős dominanciája a fiataloknak és az időseknek a községekhez képest alacsonyabb arányát eredményezték, addig 2011-ben a fiatalok nagyobb, az idősebbek kisebb arányban éltek a községben, mint a városokban. A középkorosztály aránya minden településen meghaladta az 50%-ot, a legnagyobb Bekecs községben (64%) a legalacsonyabb Erdőhorvátiban (52,3%) volt. A 18 év alattiak esetében a legmagasabb
arány
26,3%
volt
Mezőzombor
községben,
a
legalacsonyabb
pedig
Bodrogkeresztúron (12,3%). A legidősebb korosztály aránya Sárazsadányban volt a legnagyobb (29,6%), Makkoshotyka községben pedig a legalacsonyabb (15,6%). 4. térkép: Tokaj-Hegyalja településeinek korcsoport-összetétele 2011 (fő, %)
Forrás: KSH adatok alapján szerk. Mikle György
67
A térség népességének idősödésére mutat rá az öregedési index 2001 és 2011 közötti alakulása is. A 65 év felettieknek a 14 év alattiakhoz viszonyított százalékos aránya Bodrogolaszi és Monok kivételével mindenhol jelentősen nőtt. Amíg 2001-ben mindössze 8 településen haladta meg a 65 év felettiek száma a 14 év alattiakét, addig a legutóbbi népszámláláskor már 18 településen. A legnagyobb arányú növekedés Bodrogkisfalud esetén tapasztalható, ahol 10 év alatt 87 százalékponttal lett magasabb az öregedési index értéke. A legstabilabb az index értéke Olaszliszkán volt, ahol 8,66 százalékponttal nőtt, de ehhez nagyban hasonló volt Mezőzombor 8,68 százalékpontos növekedése is. A városokról elmondható, hogy 2001-ben a 14 év alattiak száma még mindegyik esetén meghaladta a 65 év felettiekét, viszont 2011-ben ez már csupán Abaújszántóra volt igaz. Az öregedési index értéke Sárazsadányban volt a legnagyobb 2011-ben, ahol több mint kétszer annyi 65 év feletti élt, mint 14 év alatti, de 190% feletti volt az index Bodrogkeresztúr és Erdőbénye községekben is. A korábban bemutatott korösszetétellel összhangban az öregedési index a fiatalok magas aránya miatt Mezőzomborban és Olaszliszkán, illetve az idősek alacsony aránya miatt Makkoshotykán volt a legalacsonyabb 2011-ben.
1. diagram: Az öregedési index alakulása Tokaj-Hegyalja városaiban 2001–2011 (%)
Forrás: KSH Tájékoztatási Adatbázis
68
2. diagram: Az öregedési index alakulása Tokaj-Hegyalja községeiben 2001–2011 (%)
Forrás: KSH Tájékoztatási Adatbázis
3.5.2.2.
A nemzetiségek jelenléte napjainkban Tokaj-Hegyalján
A térség kulturális életében manapság is meghatározó szerepe van az itt levő nemzetiségeknek, különböző etnikumú csoportoknak. A hazai nemzetiségek létszámának pontos meghatározása azonban nehézkes (leginkább a települések története ad hiteles leírást), hiszen jelenleg az önbevalláson alapuló felmérés miatt számos tényező játszik közre a nemzetiségi hovatartozásra adott választ illetően. Ezek közül az egyik legfontosabb az identitás, amely többes is lehet. Szintén fontos, és jórészt csökkenti a valamely nemzetiséghez feljegyzettek számát a válaszadóban meglévő
félelem.
A
2001-es
és
a
2011-es
népszámlálás
nemzetiségi
adatainak
összehasonlításakor az identitás és a válaszadásra való hajlandóság változására is következtethetünk. Tokaj-Hegyalján a legutóbbi két népszámlálás alkalmával 16 nemzetiséget jegyeztek fel. A legnagyobb lélekszámban mindkét alkalommal a roma, a német és a szlovák kötődésű lakosság volt jelen. A magukat romának vallók száma a két időpont között jelentősen nőtt: amíg 2001-ben 3636 fő, addig 2011-ben 4484 fő volt. Ugyancsak számottevő mértékben, közel 500 fővel növekedett a német kötődésűek száma. A magukat szlováknak vallók száma kisebb mértékben ugyan, de szintén emelkedett (282 főről 316 főre).
69
A szlovákok számától 2001-ben jóval elmaradt az ukrán (73 fő) és a ruszin (72 fő) kötődésűek száma, 2011-re azonban mindkettő növekedett, és utóbbiak száma a 220 főt is meghaladta. A magukat román nemzetiségűnek vallók száma az elmúlt évtizedben megkétszereződött, így 80 fő fölé emelkedett. 2011-ben a hetedik legnépesebb nemzetiség az orosz volt (33 fő), amely 2001ben nem szerepelt a statisztikában. Kevesebben lettek a magukat lengyelnek vallók (26 főről 21 főre) csakúgy, mint a teljesen eltűnő görög, szlovén, örmény és bolgár nemzetiségűek (2001-ben számuk 16; 14; 2; illetve 1 fő volt). 2001-ben 5 fő vallotta magát zsidónak, 2011-ben ez a nemzetiségi kategória nem jelent meg. A nemzetiségek területi megoszlását illetően összetett kép rajzolódik ki. A legutóbbi népszámlálás idején a 27 vizsgált település közül mindössze 2 (Sárazsadány és Szegi) községben nem jegyeztek fel egyetlen nemzetiséget sem. A legnagyobb lélekszámban jelenlévő romák 5 település (Sárazsadányon és Szegin kívül Golop, Hercegkút és Rátka) kivételével mindenhol megtalálhatók voltak, a legtöbben a legnagyobb népességű Sátoraljaújhelyen éltek. A legnagyobb arányt a nemzetiségek között Legyesbénye és Szegilong községekben képviselték (100%), de 90% feletti volt részarányuk Makkoshotyka (97,6%), Monok (97,4%), Mezőzombor (96,8%), Olaszliszka (94,6%), Erdőbénye (90,2%) községekben, Tarcal esetén pedig 90%. A német kötődésűek 18 településen voltak jelen, a nemzetiségek közötti arányuk a legnagyobb Hercegkúton (100%) volt, de Rátkán is hasonló mértékű volt túlsúlyuk (99,4%), amely falvak egyértelműen őrzik a sváb hagyományokat, ezt a későbbiekben látni fogjuk Az összes nemzetiség legalább harmadát jelentették ezen túl Bekecs (44,4%), illetve Bodrogkeresztúr (35,3%) településeken. A szlovákok legnagyobb része (80%-uk) egyetlen településen, Sátoraljaújhelyen élt, de kisebb számban 8 további településen bukkantak fel. A ruszin nemzetiségűek 8 településen lettek feljegyezve, de a legnagyobb arányban néhány községben voltak jelen. A nemzetiségek közötti arányuk Vámosújfalun volt a legnagyobb (70,3%), ugyanakkor Tolcsva (33,3%), illetve Erdőhorváti községekben is jelentős volt. A legváltozatosabb nemzetiségi összetétellel a legnagyobb települések rendelkeztek. Sátoraljaújhelyen a szerbek kivételével valamennyi Tokaj-Hegyalján előforduló nemzetiség képviseltette magát. Hasonló változatosság jellemezte Sárospatakot, mivel a városban a szerben és a horváton kívül mindegyik nemzetiség megjelent. Szerencs (9 nemzetiség), illetve Tokaj (7 nemzetiség) ugyancsak a tarkább nemzetiségi összetételű települések közé tartoztak.
70
5. térkép: A nemzetiségek területi eloszlása Tokaj-Hegyalján, 2011 (fő, %)
Forrás: KSH adatok alapján szerk. Mikle György
Etnográfiai szempontból egyértelműen egy sokszínű nemzetiséggel és kultúrával rendelkező térségről beszélünk, amely csoportok jelenléte megfelelő alapot nyújt a hagyományok további ápolásához és jelenlétéhez.
71
3.5.3. A kultúra és hagyományok kapcsolata a különböző vallásfelekezetekkel és nemzetiségekkel
Az előzőekben bemutatottak alapján tehát a multikulturális örökség a borvidékkel egyidős. Történeti, időrendi sorrendben összefoglalva tehát több nemzetiség, népcsoport, így vallon telepesek, balkáni (görög) kereskedők, orosz kereskedelmi képviselet, német (sváb) telepesek, lengyel megrendelők és kapcsolattartók, zsidóság, szlovák és ruszin szolgalegények‐ szőlőmunkások tarkították a magyar népesség kultúráját. Ennek számos, máig tetten érhető és megőrizhető emléke fennmaradt. Szinte minden településen vegyes a vallásfelekezeti összetétel. A római katolikus, görög katolikus és református templomok élő közösségekkel, az ortodox és a zsidó egyházi épületek pedig építészeti emlékként vannak jelen. Kiemelkedően fontosak a terület zsidó hagyományai. Az 1795ben épült mádi zsinagóga, a 2005-ben Europa Nostra‐díjban részesített felújított műemlék épülete Európában egyedülálló művészeti emlék,6 emellett zsinagógák másutt is vannak (pl. Tokaj, Bodrogkeresztúr), azonban állapotuk változó, ismertségük ingadozó. Szinte minden településen vannak zsidó temetők, köztük néhány jelentős vallási zarándokhely (ezekről későbbiekben bővebben írunk, azonban kiemelhetőek a következő emlékek: csodarabbi sírok pl. Sátoraljaújhely, Mád, Bodrogkeresztúr temetőiben). Ezek miatt az izraelita zarándoklatok, a zsidó vallási turizmus nemzetközileg is számon tartott célterülete a Tokaj‐ Hegyalja. Amint azt az előző fejezetben láttuk, a terület nemzetiségi összetétele sokszínű, közülük a németek (svábok) őrzik aktívan és tudatosan a saját hagyományaikat. Rátka, Hercegkút és Károlyfalva (Sátoraljaújhely) sváb lakossága karakteres és jellegadó a kulturális örökségben is (építkezés, falukép, népviselet, gasztronómia terén egyaránt). Rátkán a szüreti napok mellett kiemelkedő programsorozat a Nemzetközi Nemzetiségi Fesztivál, amely hazai nemzetiségi csoportok és testvértelepülések részvételével zajlik. A görögnek nevezett balkáni ortodox (főleg szláv) kereskedők lakóházai, kereskedőházai egyes települések (pl. Tokaj) utcaképét meghatározó műemlékek. A tokaji volt ortodox templom, Béres Béla egyházművészeti gyűjteménye tartozik az épített örökség egyik fontos eleme közé.
200 civil szervezet szövetségeként jött létre az Europa Nostra szervezet, amely 1978 óta díjazza a műemlékhelyreállításokat. 2002 óta a díj az Európai Unió hivatalos kitüntetésévé vált. (Forrás: www.europanostra.org) 6
72
A térség életében kiemelkedő a középkori vallon (egykor olasznak nevezett) népesség, hiszen ők honosították meg a szőlészetet, azonban emlékük ma már csak a helynévanyagban jelenik meg (így Bodrogolaszi, Olaszliszka, Tállya települések). A lengyel és orosz borvásárlók, valamint az orosz cári borvásárló bizottság ma már csak történeti iratokban létező emlékanyag, kivételt képez a „szamorodni” lengyel eredetű elnevezést. A szlovák és ruszin szolgalegények, szőlőmunkások Észak‐Zemplénből, Bodrogközből és Abaújból döntően idénymunkákra (kapálás, kötözés, szüret) érkeztek rendszeresen. A hegyaljai mezővárosok háztartásainak tárgyi ellátottságát (fa eszközök és edények, vessző‐nád‐ sásgyékénymunkák) a táji munkamegosztás keretében részben ők biztosították. A cigányság szerepét a háziipari tevékenységekben, a megrendelésre készülő kézműves termékek készítésében fontos kiemelni. Abaújszántón a zenekarokat kell megemlítenünk, mivel a 20. század közepéig tucatszám éltek itt zenész cigányok, akik az egész térség táncalkalmait kiszolgálták.7
Forrás: Tokaj-Hegyalja Történelmi Borvidék Kultúrtáj Világörökségi helyszínre és védőövezetére vonatkozó világörökségi Kezelési terv, 2014. Készítette: Város-Teampannon Kft. 7
73
4. A HAGYOMÁNYŐRZÉSSEL KAPCSOLATOS FOGALMAK, ÉRTELMEZÉSE 4.1. A HAGYOMÁNYŐRZÉS FOGALMA A hagyományőrzés mind a tárgyi, mind a fizikailag nem megfogható (szóban terjedő), mind a természeti örökségünk megőrzésére, értékmentésre szolgáló tevékenységet jelöl, történelmi kortól függetlenül. A jelenség nem szigetelhető el a földrajzi környezettől, és erősen karakterizálja a nemzeti jelleg. Magyarországon a hungarikumok széles skáláján kívül az UNESCO világörökségi listáján szereplő természeti és kulturális emlékek megőrzése, a néphagyományok folytatása mellet a történelmi hagyományőrző egyesületek tevékenysége is hozzájárul a hagyományőrzéshez8. A hagyományőrzés hagyománya a romantika időszakára nyúlik vissza, ebben az időszakban az egyes európai népeknek fontossá vált a saját nemzeti öntudatuk. Nemzeti eposzok születtek az irodalomban pl. a finneknél Kalevala, nálunk ilyen volt Vörösmarty Mihály 1825-ben írt eposza, a Zalán futása. Európában ismét felértékelődött az ókortól a reneszánszig terjedő történelmi korszak és a népek eredetének kutatása. Az Osztrák-Magyar Monarchiában majd Magyarországon a Honfoglalás megismerésének szándéka és az Árpád-korért való „rajongás” előtérbe került. Ennek az eredményeképpen beszélhetünk a XX. századra kialakult hagyományőrzésre, amely a történelmi etnocentrizmusért rajongókat egyfajta amatőr történelmi antropológussá és kísérleti régésszé tette vagy felnagyított nemzettudatú, nemzeti identitást kereső szubkultúrákba zárta. Jelenleg váraknál, kastélyoknál és különböző fesztiválokon felvonuló, harcoló csapatok bemutatóin találkozhatunk
a
legtöbbször
a
hagyományőrzőkkel.
A
hagyományőrzők
többnyire
intézményesedett szervezetekbe tömörülnek, számos esetben alapítványként vagy szervezetként működnek. Az egyes múltidézők, hagyományőrzők körében gyakori egy-egy ikonikus történelmi karakter vagy egy speciálisan rövid intervallumú időszak - például egy évtized - iránti rajongás. Magyarországon példa erre az Erzsébet királyné-kultusz.9 A hagyományőrzéshez szorosan kapcsolódó fogalom a szintén tág értelmezésű folklór. Ennek ismertetése nélkülözhetetlen, hiszen elemei egyértelműen a mai hagyományőrzés legfontosabb részeit képezik. 8 9
Forrás: www.lovagok.hu/tortenelem/hagyomanyorzes.html Forrás: costumecon.blogspot.hu/2015/09/a-multidezesrol-es-hagyomanyorzesrol.html
74
A folklór a népi kultúra három fő összetevője (az anyagi kultúra, a szellemi kultúra, valamint a népi társadalom) közül az, amely magában foglalja a társadalmi tudat egészét. Hozzá tartozik (a ma is használatos, egymással is szoros összefüggésben lévő megnevezésekkel) a népköltészet, népzene, néptánc, népművészet, néphit és népszokások egésze. Azonban ma a 21. századi kultúránkban nem könnyű megállapítani, mit soroljunk ide az iskolákból is megszerzett népi tudás, valamint népi műveltség elemei közül (pl. a hagyományos gyógyítás, ennek továbbélése, vagy az ezzel való visszaélés), emellett a vallásgyakorlás milyen aspektusai tartoznak a „népi vallásosság” körébe. Régebben a vadászat vagy halászat hagyományos módjait a néprajz vizsgálta. Mára nem egyszerű megmondani, mennyiben tartozik a folklórhoz a horgászversenyek gyakorlata. A falusi mulatságokat mindig is vizsgálta a folklorisztika, de az, hogy a vidéki labdarúgó-mérkőzések, a kultúrházakban fellépő hakni-brigádok műsora, a rokonságról készített házi videó-felvételek mennyiben tekinthetők ezek folytatásának – a tudományos kutatásban sem tisztázott kérdés. A „folklór” fogalma helyett a szociológusok, empirikus kultúrakutatók körében a „mindennapi élet” vagy a „tömegkultúra” fogalma is egyre inkább elterjedt. 10
A folklór11
A folk-lore szó szerinti fordításban a „nép tudását” jelenti, megalkotója ide értette a szájhagyomány útján terjedő népköltészeti alkotásokat éppúgy, mint a különféle hiedelmeket, szokásokat, zenét, táncot is. A folklór jelentése idők folyamán (országoktól, nyelvektől is függően) változott: hol szűkült, hol tágult. A magyar (és általában a közép-európai) gyakorlat folklóron voltaképpen a nép szellemi műveltségét érti. Mindamellett, ha az ember végigmegy Budapesten a Váci utcán, akkor számtalan „népművészeti” üzlet bejárata fölött látja a „folklór” feliratot. Hasonló a helyzet más európai nagyvárosokkal is, ami azt jelenti, hogy a folklórnak mára kialakult egy, a rosszul értelmezett „népművészetnek” megfelelő jelentése is. Tehát a folklórnak napjainkban egy pejoratív, a maradisággal azonos jelentéstartalmú, a tudomány ellenpólusaként felfogott értelmezése is teret hódít. A folklóralkotásokat jellemző vonások között ki kell emelnünk azt, hogy szerzőjük (általában) ismeretlen, valamint azt, hogy különböző változatokban élnek és közösségi jellegűek. Megjelenése
Voigt V.(2000): Kultúra, művészet, sport és szórakozás. In: Kollega Tarsoly I. (2000): Magyarorsszág a XX. században. Babits Kiadó, Szekszárd, 1996-2000. 11 Az alfejezet forrása: Liszka J. (2008) : A folklór, és ami mögötte van. http://folkradio.hu/hir/3161 10
75
nemcsak az irodalomban, népviseletben, zenében és táncban érzékelhető, hanem hasonló példák az élet más területeiről is kimutathatóak. Közismert az egyes művészeti stílusok megjelenése a népművészetben, népi és hagyományos építészetben, így jelen tanulmányban ennek vizsgálata egyértelműen indokolt. A mai folklór és népi kultúra egyes jelenségei (főleg a népköltészet, zene, tánc, viselet stb.) azonban sok esetben a nemzeti önazonosságtudat legfontosabb pilléreivé váltak. A 20. század folklorizmusát viszont már neofolklorizmusként határozza meg a tudományos nyelvezet. A neofolklorizmusnak számos rétege, ága különbözethető meg, kezdve a bartóki modellel fémjelezhető művészeti irányzattal, a népművészeti fesztiválokon, néptánccsoportok tevékenységén át a falusi turizmussal, táncházmozgalommal, kézművestáborokkal, a popzenébe épített népzenei motívumokkal bezárólag. Az, hogy az utóbbi évtizedekben, a neofolklorizmus jegyében született egyesületek, tánccsoportok, együttese nevében a „folklór” megjelölés található („folklóregyüttesek”, „folklórcsoportok”, „folklórszövetség” stb.) bár kissé zavaró, hiszen valahol azt sugallja, hogy ezek a szerveződések a hagyományos folklórt ápolnák tovább. Ezzel szemben (jó esetben) folklór jellegű tevékenységek reprodukálásával, rekonstruálásával, feldolgozásával vannak kapcsolatban, tehát tevékenységi körük egyértelműen a neofolklorizmus kategóriájába sorolható. Mindez nem jelenti azt, hogy ezen együtteseink nevéből tüntessük el a folklór jelzőt. Olyan, eredeti jelentésétől eltérő közegben is meggyökerezett kifejezés, amelyet kár lenne elmozdítani. Ezzel együtt azonban nem árt tudatosítani, hogy a hagyományos folklór a maga törvényszerűségei szerint, gyakorlatilag már nem él, illetve pontosabban fogalmazva: vannak ugyan modern korunkban is olyan jelenségek, amelyek a folklóralkotások törvényszerűségei szerint alakulnak (pl. a városi vicc, modern mondák, diákbabonák, graffitik stb.), ám a tradicionális paraszti kultúra folklórja alapvetően már „csak” neofolklorizmus formájában, népművészeti együtteseink, folklórcsoportjaink előadásában szemlélhető. Azt gondoljuk, tehát, hogy a hagyományőrzés tágan értelmezhető fogalom, jelen tanulmány készítésében a folklór, a népi művészet, az épített örökség és annak ápolása, valamint TokajHegyalja esetén a hagyományos borkészítés is egyfajta hagyományként jelenik meg, tehát olyan tevékenységeket, alkotásokat mutatunk be, amelyeket mindennapjaikban a helyiek máig őriznek.
76
4.2. A HAGYOMÁNYOK MEGJELENÉSE A NÉPMŰVÉSZETBEN, A NÉPI DÍSZÍTŐMŰVÉSZET FOGALMI HÁTTERE
A magyar népművészet magába foglalja egyrészt a hagyományosan díszített legkülönbözőbb tárgyakat, eszközöket, másrészt a népköltészet alkotásait, a népzenét és a néptáncot. Ez az összefoglaló elnevezés azonban csak a néprajztudományban jelenik meg, ott is újabban ver gyökeret, mert régebben néprajzkutatóink, a közhasználat pedig napjainkban is, népművészeten elsősorban és főleg a népi díszítőművészetet (faragások, szőttesek, hímzések, kerámia stb.) érti. Jelen tanulmányban a népművészetet mint összefoglaló elnevezést használjuk, melynek egyik fontos és általánosan ismert ága a népi díszítőművészet.12 A hagyományos népi díszítőművészet legfontosabb jellemzője, hogy többnyire nem önálló alkotást hoz létre, hanem valamilyen általánosan használt tárgyat különböző módon díszít, így a gazdagon mintázott szőttesből lehet kötő, a hímzés valamelyik ruhadarabot teszi szebbé, a színes berakású ostornyél egyben a pásztor állandóan használt eszköze, a többé vagy kevésbé mintázott cserépedényekből isznak, tejet tartanak vagy főznek bennük. Jellegét tekintve legközelebb az iparművészethez áll, és az utóbbi évtizedekben fejlődésében egyre inkább ehhez közelít, ezért nevezzük a legújabb korszak népi díszítőművészetét népi iparművészetnek. A népi díszítőművészet történeti képződmény és jelenség, amely mindig tükrözi a gazdasági, társadalmi körülményeket, adottságokat. Fejlődését részletesebben csak az utóbbi két évszázadból ismerjük, az előző korokból csak egy-egy tárgy maradt fenn, illetve feljegyzések utalnak meglétükre. A XVIII. század végétől kezdve, de még inkább a múlt század elején a parasztság környezetét egyre gazdagabban díszített, színezett tárgyakkal igyekezett szebbé tenni. 1848 után a jobbágyfelszabadítás lehetővé tette, legalábbis a parasztság egy része számára, hogy a drágább alapanyagok segítségével a népi díszítőművészetet felvirágoztassa. Ez a korszak az első világháborúig a kibontakozás, a kiteljesedés ideje. A magyar múzeumok is elsősorban ezen korszak legszebb alkotásait őrizték meg. A két háború között a népi díszítőművészet erősen hanyatlott, egyes területeken pedig egészében megszűnt. A népi díszítőművészet kutatása rendkívül sokrétű és bonyolult feladat. Először is általános esztétikai szempontból kell értékelni egy-egy alkotást vagy alkotócsoportot. Ez azonban korántsem Jelen alfejezet fő forrása a magyar néprajz jellegzetességeit összefoglaló kiváló kötet, Balassa Iván – Ortutay Gyula (1980): Magyar Néprajz c. munkája nyomán alapján készült. 12
77
elegendő, mert az alkotók és használók jellegzetes ízlését, szépérzékét is figyelembe kell venni, amely számos esetben eltér az általános normáktól. Ez is korszakonként változott és változik, ennek megfelelően minden alkotást a maga korának szemüvegén át kell megvizsgálnunk, mégpedig mindig egy nagyobb társadalmi, földrajzi, etnográfiai egységen belül. Ezen túl a belső, fejlődést és a történeti hatásokat egyaránt figyelembe kell venni, mert csak így tekinthetjük át a fejlődés egész menetét. Nem hanyagolhatjuk el a társadalmi szempontokat sem, mert egy-egy népi díszítőművészeti ág különböző társadalmi osztályokhoz, rétegekhez kapcsolódik és ez természetesen a megjelenítésben is kifejezésre jut. A döntőek mégis a néprajztudomány szempontjai, amelyek nemcsak összefoglalják a különböző irányokat, hanem a készítés, a használat módjain kívül a díszítmények jelképrendszerét is megvilágítják. A népi díszítőművészet kollektív, mivel alkotásait egy kisebb vagy nagyobb közösség általánosan használja, ellenőrzi, ugyanakkor azonban kiemelkedő egyéniségek állandóan fejlesztik, alakítják azt. Bizonyos díszítő tevékenységet a minták és a hagyományok alapján egy falun belül sokan el tudtak végezni, így egyes vidékek falvaiban csaknem minden asszony értett a díszes vászon szövéséhez, míg másutt az emberek a faragás művészetében mesterkedtek. De még a legáltalánosabb díszítőművészetnek is számon tartották a jeles, kiemelkedő művészeit, így például Mezőkövesden a minták előrajzolásában néhány asszony kiemelkedett, akik valósággal iskolát alakítottak maguk körül. Minden faluban egy-két olyan faragó akadt csak, akiknek keze alól a legszebb fejfák, a legdíszesebb kapuk kerültek ki. Az ilyenek éppen úgy éltek, dolgoztak, mint a falu bármelyik más lakója, csak a közösség rendelkezésére bocsátották – szívességből vagy természetbeni díjazásért – különleges művészi képességeiket. Más esetben egész rétegekhez kapcsolódik egy-egy díszítési ág. Így a pásztorok közül kerültek ki a legkiválóbb faragók, akik elsősorban a kisebb tárgyak díszítésében tűntek ki a magyar nyelvterület különböző részein. Máshol egész falvakat egy-egy népi díszítőművészeti ágról széles körben ismertek. A népi díszítőművészet alkotói között kiemelkedő hely illette meg az olyan kisiparosokat, akik elsősorban a parasztság számára dolgoztak. Ezek egy része a különböző ruhaalapanyagokat állította elő (takács, tímár stb.), míg a szűcsök, szűrszabók nemcsak megvarrták, hanem gazdagon hímezték, virágozták a bundákat, ködmönöket, szűröket. Ezek egy-egy központja az ízlés nagy területen történő alakításában is fontos szerepet játszott. Ilyennek emlegetik Jászberényt, ahol egyes korszakokban 300-nál is több szűcs dolgozott. A cserépedények központjait messze földön ismerték, így Hódmezővásárhely időnként 400-at meghaladó fazekasainak termékeit az egész Dél78
Alföldön árulták. A molnárokat a nagyobb méretű faragások mestereiként tartották számon, hiszen malmaikat is maguk építették vagy javították. De még egy sor olyan kisipar élt falvainkban, mezővárosainkban (szűrszabó, fésűs, csizmadia, mézeskalácsos stb.), melyek teljesen vagy jórészt a parasztság számára adtak el díszített használati tárgyakat. A készítő sok esetben a maga számára alkot, de ha nem, akkor is a vásárlóval, megrendelővel közvetlen kapcsolatban, ismeretségben áll. Így az elmondhatja elképzeléseit, megbírálja a vásáron kirakott tárgyakat, amelyeket a legtöbb esetben készítőjük maga árusít, így ismerik egymás igényét, kívánságát, lehetőségeit, az alkotó újításának módját, történetét. A díszítőművészet mesterei sok esetben név nélkül alkottak. Ez a megállapítás ilyen mereven csak a késő utókor felől nézvést érvényes, akkor is bizonyos fenntartásokkal. Egy-egy kiváló szövő-, hímzőasszony emléke és kapcsolata alkotásaihoz nemcsak családjában, hanem az egész faluban ismert és fennmaradt. Más alkotásokat – messze elkerülve előállításuk helyétől – már csak a falu, város nevével jelölnek meg: túri köcsög, berényi suba, debreceni szűr, csati miskakancsó. Ezek mögött azonban mindig ott áll az alkotó, a mester, akit közvetlen és távolabbi környezete nemcsak ismer, név szerint számon tart, hanem közülük a legjelesebbek neve hosszú időn át fennmaradt, és utódaik valósággal mesterükként emlegetik. Eddig csak a díszített tárgyak készítéséről tettünk említést, de olyanok is szép számmal akadnak, melyeknek maga a formája művészi, anélkül hogy rajtuk bármilyen díszítmény lenne. Ilyenek a különböző tányérok, famozsarak, továbbá a gyékényből font magtartók, kenyérkosarak, méhkasok, a vesszőből készült szekér és egyéb kasok. Ezek formája nemcsak gyönyörködtető, de ugyanakkor nagy múltú is. A népi díszítőművészet alkotásainak többsége mégis díszített használati tárgy, amin a motívumok rendszerint valami belső tartalmat is kifejeznek. Ezért a népi díszítőművészet különleges alkotásai az élet nagy fordulópontjaihoz, eseményeihez kapcsolódtak, így a gyerek születésekor a komák erre az alkalomra szőtt kendőbe kötve viszik az anyának a különlegesen finom ebédet. A jegykendő is bizonyos formákhoz, helyenként díszítményekhez kötődik. A lakodalom tisztségviselőinek kendőit másképpen cifrázzák, mint amit a kocsisnak, vagy a papnak adnak. Az iparosok céhes összejöveteleire különleges borosedények szolgáltak, melyeken a foglalkozás jelképeit alakították ki. A temetéshez is különböző jelképesen díszített tárgyak tartoznak, így a halotti terítő vagy a fejfák faragásai, vésései, melyekből megállapítható, hogy a sírban férfi, nő nyugszik, sőt nemegyszer a foglalkozás jelölésére is sor kerül. Ezek olyan jelképek, melyeket a kisebb vagy tágabb közösség egyaránt azonos módon ismer és értékel.
79
A jelképek az egész paraszti életet átszőtték. Egyes tárgyak a maguk egészében fejeznek ki bizonyos, funkciójuktól látszólag messzebb álló jelentést. Így például az eke nemcsak a földművelés kulcseszköze, hanem évszázadok óta a földművesek jelképe is. Ezért a XVI. századtól kezdve számos magyar falu címerében ekevasat és csoroszlyát találunk. Ahol pedig a szőlőművelés adta a megélhetés alapját, ott a szőlőmetsző kést ábrázolták hasonló helyzetben. Az ágy és a menyasszonyi kelengyét tartalmazó láda jelképe volt az egész házasságnak, ezeket körbevitték a faluban, hogy mindenki lássa annak szépségét és gazdagságát, majd a tisztaszobában kiemelkedő helyre állították. A különböző színeknek is egész jelképrendszere alakult ki a magyar parasztságnál. Általánosságban a világosabb, élénkebb színek a fiatalabbakat, a sötétebbek az idősebbeket jelölték. Ez különösen a népviseletben mérhető le, ahogy a fiatal lányok élénk színű ruhái, majd a fiatalasszonyok kissé tompított színű öltözetei a korral barnába, majd feketébe mentek át. A színek jelentése azonban mégsem egyértelmű, mert azt a körülmények határozzák meg. Így a piros szín ugyan általában a fiatalokhoz kapcsolódik, de sokszor jelenti a fiatalok halálát is, sőt sok vidéken ezzel jelölik az erőszakos halált meghaltak sírhelyeit is. A gyász színe általában fekete, de ugyanakkor egyes területeken még az idős asszonyok is fehérben gyászoltak. Mindezek történeti gyökereit mindig esetenként szükséges feltárni. A népművészet egyes motívumai a díszítőművészetben és a népköltészetben sokszor azonos jelentésűek. Gondoljunk csak a mindkét területen olyan gyakran előforduló madárra. Az egyes madár, „a párja vesztett gerlice”, a szerencsétlen, boldogtalan szerelmes jelképe, ha madár szájában levelet tart, akkor az üzenetvivő jóbarát. A lakodalomra készített szőtteseken, hímzéseken páros madárábrázolást találunk, hiszen két fiatal ember, akárcsak a két madár, megtalálta egymást. A jelképek a népi műveltség fontos elemei, azzal együtt változnak, alakulnak. Éppen ezért egy-egy korra, vidékre, társadalmi rétegre, csoportra jellemzőek, és ennek megfelelően kell értékelni ezeket. A népi díszítőművészet alkotásmódját elsősorban az ösztönösség határozza meg, mely a hagyományokban gyökerezik, így a falpingáló asszonyok, mikor egy felület díszítését elkezdik, nem osztják azt be, hanem menet közben úgy alakítják az egymáshoz kapcsolódó elemeket, hogy azok végül az egész felületet betöltsék. Eközben bizonyos esztétikai szabályokat, ugyancsak ösztönösen, követnek. Ilyen többek között a szimmetriára való törekvés, amit csak ritka kivételként lépnek át. Jellemző a magyar népi díszítőművészetre, hogy kedveli az élénk, tiszta színeket és az erős ellentéteket: a vörös árnyalatait, a feketét, kéket, ugyanakkor ritkán, illetve csak újabban fordul 80
elő a sárga, zöld és a lila. A színezés a kompozíció tagoltságát emeli ki. Erőteljesség, határozottság, élénk képzelőerő és még az apró tárgyakon is bizonyos monumentalitás jellemzi a magyar díszítést. Az utóbbi évtizedekben a magyar népi díszítőművészet újra virágzásnak indult és sokszor sikerült feleleveníteni olyan ágakat is, melyek már régen elenyésztek. Ez a díszítőművészet mégis sok vonatkozásban különbözik elődjétől. Ez nem is annyira a formakincsben mutatkozik meg, hanem elsősorban belső tartalmában. A mai alkotó egyre inkább tudatosan dolgozik. Ez kezdetben a régebbi díszítmények utánzásában nyilvánult meg, de ma már ennél messzebb tartunk, mert a legtöbben az összegyűjtött, megismert formakincset továbbfejlesztették, és kiegészítették a mai élet jelképeivel. Ezenkívül a technika, az alapanyag változott meg jelentős mértékben, amihez még a nagyobb mennyiségben történő készítés adta rutin is járul. A közönség ellenőrzése, kívánsága nem, vagy csak erős áttételeken át érvényesül. A használó (vásárló) és az alkotó közé különböző kereskedelmi szervek léptek és így az a közönség nemtetszését csak akkor tudja meg, ha munkáit nem vásárolják. A kontrollt a néprajztudomány és a művészet szakemberei látják el, de ez nem mindenben helyettesíti a tömegek közvetlen befolyását. A funkció is alapvetően megváltozott. Eddig díszített használati tárgyak alkották a döntő többséget, amit valamilyen munka elvégzésére vagy a munka eredményének tárolására fel lehetett használni. Ma dísz jellege került előtérbe, mellyel nagyobbrészt városi lakásokat tesznek szebbé, míg az egykori alkotók életéből csaknem egészen kiszorult. Történnek kísérletek arra is, hogy különböző modern használati tárgyakat a népi díszítőművészet hagyományos vagy új motívumaival lássanak el. Mindezek alapján joggal meg lehet állapítani, hogy helyes a népi iparművészet elnevezés, mely napjainkban alakul, formálódik. A népi díszítőművészet határán húzódnak meg az olyan alkotások, melyek a képzőművészet és a díszítőművészet elemeit egyesítik. Ilyen például az üvegfestés, mely a templomok kiváló művészi értékű freskóit, táblaképeit rusztikusán utánozza, illetve tölti meg paraszti tartalommal, sőt néha még profán ábrázolásra is átvált. Egy-egy kiváló paraszttehetség megpróbálja a körülötte levő világot lefesteni, lerajzolni. Ez már naiv művészet, még akkor is, ha a népi díszítőművészet bizonyos belső látásmódjának nyomait magán viseli, így a festő nem vázol fel előre semmit, nem osztja be papírját vagy vásznát, hanem az egyik sarokban elkezdi a munkát, és a szemben levőben befejezi. Ez azért van, mert előre látja maga előtt, amit alkotni akar, ebből viszont következik, hogy nincs modellre, tájra szüksége, hanem csak emlékezetből fest, rajzol vagy farag. Ezek a vonások bármennyire hasonlítanak is a népi díszítőművészet alkotásmódjára, kívül esnek a néprajz vizsgálódásának szorosabban vett körén.
81
5. HAGYOMÁNYŐRZÉS A TOKAJI-BORVIDÉKEN 5.1. KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG ÉS HAGYOMÁNYOK 5.1.1.
Kézműves hagyományok, népi díszítőművészet
„Egy kultúra teljes kimúlását az jelzi, ha maradványait múzeumokba, skanzenekbe, kiállításokra gyűjtik, néprajzi érdekességként mutogatják, maguk, az ott élők is csak múzeumokból ismerik.” (Benedek István)
Amint a „Használható Hagyomány – a Népi kézművesség stratégiája fogalmaz, meghatározó szerepet kell biztosítani a kézművességnek, hogy egy – egy térség, kultúrtáj saját kulturális, hagyományos értékeit, arculatformáló, vidékfejlesztő erőként használja fel.13 Erősítheti a térségek népességmegtartó erejét, hozzájárulhat a munkahelyek megtartásához és diverzifikációjához, létrehozásához. A kézművesség egyszerre gazdasági és kulturális tevékenység, közösségformáló módszer és lehetőség, személyiségformáló, identitásalakító erő. A magyar vidéken még jelenleg is sok helyen rejtett vagy elfeledett formában, de megtalálható a hagyomány, a szokásrendszer, a településre, a tájra jellemző népi kézművesség, amit fel kell tárni és újraéleszteni. Az egyén és a helyi közösségek önkifejezéséhez kitűnő lehetőségeket kínál a népi kézművesség különböző ágainak felelevenítése, különösen, ha a helyi hagyományokra épül. Ezek a 21. század mindennapi életében is funkcionális szerepet kell, hogy kapjanak. Tokaj-Hegyalja lakossága büszke kézműves hagyományaira, sorra alakulnak civil szervezetek, falusi közösségek, táborok, ahol különböző tradicionális mesterséget élesztenek fel, ismertetnek meg. Nagy szerepet játszanak a települések művelődési központjai és faluházai is, amelyek helyszínt biztosítanak a gyakorta általuk szervezett kézműves körök, csoportok, önképzőkörök számára.
Forrás: Mesterségem címere – a használható hagyomány, a népi kézművesség stratégiája. Készült a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet megbízásából, 2013-ban. 13
82
5.1.1.1.
Kerámia
Jelen alfejezetben áttekintjük a magyarországi keramikusság, fazekasszakma kialakulását és központjait, kiemelve Tokaj-Hegyalja területén található kerámiákat, azok főbb jegyeit. Amint azt Ortutay Gyula és Balassa Iván kiváló alkotásában, a korábban többször hivatkozott Magyar néprajz című munkájában olvashatunk (és jelen alfejezet elméleti hátterét is ez biztosította), a népi kerámia formában, színben és díszítésben a magyar népi díszítőművészet egyik leggazdagabb ága.14 Alkotói minden korban olyan mesterek, akik készítményeikkel szekéren vándorolva-vásározva, rendszerint nagyobb területet láttak el. Többnyire nem is pénzért alkudtak, hanem gabonával egyszer vagy kétszer töltötték a kiválasztott edényt, annak minősége és díszítettsége szerint. Az állandó, közvetlen kapcsolat lehetővé tette, hogy a vásárlók igénye is kifejezésre jusson az edények nagyságában, rendeltetésében, sőt színezésében és díszítésében is. Ez egyik hatóeleme minden korban az egyes fazekasközpontok alakulásának. A magyarok a honfoglalás korában számos díszítetlen cserépedényt ismertek és használtak, így többek között a cserépüstök megjelenésünkkel egy időben tűnnek fel a Kárpát-medencében, de díszítetlen bögrék, fazekak is szép számmal kerültek elő. Ugyanakkor ismerünk olyan edényeket is, melyek kétségtelenül bizánci műveltség hatása alatt élő népektől juthattak a magyarsághoz. Az ásatások azt bizonyítják, hogy a XIII–XIV. században formában és díszítésben a magyar kerámia nagy változáson ment át, és egyre inkább a nyugati formákhoz kezdett igazodni. Ez különösen akkor vált érezhetővé, amikor a XV. században megjelent az ólommáz. Először csak zöld, barna, sárga pettyezés és csíkozás, majd egyre inkább határozott díszek, motívumok jelentkeztek, melyek a paraszti kerámiában a XVII., de különösen a XVIII. században váltak általánossá. A díszek közül legegyszerűbbek az ujjlenyomatos agyaglécek, melyeket egészen az őskorig nyomon kísérhetünk. De találunk a szögletes gyertyamártó edények élein olyan díszítményt, mely a varrást utánozza, jelezvén, hogy ez edényforma elődje bőrből készülhetett. A díszítményeket részben az agyagba karcolják, a színeket egy kis cserépedénnyel, az írókával csorgatják az edényekre. Az ecset használata csak a XIX. század második felében, akkor is csak néhány helyen bukkan fel. A rátétes díszítések elsősorban céhes és egyházi célú edényeken fordultak elő. Ilyent készített remeklésként az ifjú fazekasmester is. A gipsznegatívokba történő préselés csak a századfordulón terjed szórványosan, de ennek már nem sok köze volt a hagyományos népi díszítőművészethez.
14
Balassa Iván – Ortutay Gyula (1980): Magyar Néprajz. Corvina Kiadó, Budapest.
83
Az agyag feldolgozásának technikája három jól elkülöníthető fázisra oszlik. A fazekas maga bányászta ki az agyagot, majd tisztította, szükségnek megfelelően keverte, mezítláb kitaposta, szeletelte, finomította. Több napi munkával kisebb-nagyobb csomókba készítette elő a jól formálható agyagot. A munka második részének középpontjában a korongon történő formázás áll. A korong nagyobb alsó kerekét mezítláb hajtja a mester, míg a felső kisebb lapra rácsapja az edény nagyságának megfelelő agyagot, és azt a kívánatos alakra és méretre formálja, felhúzza. A korongot a fazekas mindig legfontosabb szerszámának tartotta, ezért a céhkorsókon, jelvényeken ez az egész ipar jelképe. Az elkészült edényeket árnyékos, de meleg helyen csontkeménységűre szárítják, majd az alapszín megadása és a díszítés következik. A harmadik menetben megkezdődik az edények kiégetése. Ennek első fázisa az ún. zsengélés, mely a díszítmények színét adja meg. Ezután ólommázzal öntik le az egészet, majd véglegesen kiégetik. A kemencébe egyszerre nagy mennyiségű különféle edényt raknak, melynek módját minden fazekas jól ismeri. Az égetés befejeztével a cserepeket a kemencével együtt kihűlni hagyják, és csak azután szedik ki a kész edényeket. A mindennapi használati edények egy részét nem öntötték le mázzal, hanem vagy eredeti színében
hagyták,
vagy
csak
egyszerű
hullámvonalas-dísszel
látták
el.
Az
ilyen
ún. vászonedényekben főzték a töltött káposztát a kemencében, ilyen korsóban vitték a mezőre a vizet, mert egy kicsit földbe ásva párologtatta, és ezzel hűvösen tartotta a benne levő folyadékot. Hasonló az ún. fekete edény, melyet a kiszáradás után olajból, petróleumból és denaturált szeszből kevert folyadékkal bekennek, majd száradás után posztódarabbal lefényeznek. Ezután különböző méretű
kavicsokkal,
nagyobbrészt
növényi
és
virágmintákkal,
ritkábban
madár-,
galambmotívummal díszítik. A kemencébe rakott edényt a szokásos módon kiégetik, csak az utolsó húsz percben dugnak bele nyirkos szalmát és fát, majd a kemence nyílásait fokozatosan lezárják. Az így képződött kátrányos füst átjárja az edényeket, hogy azok feketévé válnak. Ilyen módon égették Nádudvar, Szentes, Mohács fazekasai messze földön kedvelt és keresett fekete edényeiket. Ugyanezt erdős vidékeken (Csíkmadaras, gyantás fenyőfával végzik el. A kihűlt edényeket olajos vagy zsíros ronggyal áttörlik, és így a díszítmények szépen előtűnnek. Az agyaggal dolgozó mesteremberek sokszor még egy településen belül sem végeztek azonos munkát. A fazekas vagy gölöncsér elnevezés azokat illette, akik a legegyszerűbb használati edényeket: fazekat, lábost, hal- és kacsasütőt, virágcserepet, csirkeitatót készítettek. A tálasokat és korsósokat előkelőbb mestereknek tartották. Az előbbiek a tálakon és tányérokon kívül más díszített edényeket is korongoztak, mint tejes- és lekvárosköcsögöt, bögrét, gyertyatartót, perselyt,
84
míg az utóbbiak keze alól fennálló edények, díszes korsók, boros- és pálinkás-bütykösök, kulacsok kerültek ki. Cserépből készült még a múlt században is a magyar parasztság legtöbb főző- és tárolóedénye. Jelentőségük fokozatosan csökkent, de még az 1890. évi népszámlálás is 5300 önálló fazekasmestert írt össze, akik közül 1600 egy vagy több segéddel dolgozott. Számuk egyre fogyott, és a két háború között már alig készítettek díszített edényeket. Ma a legjelesebb fazekasmesterek szövetkezetbe tömörültek, és a néprajzi szakemberek segítségével a régi mintákból kiindulva a népi iparművészet síkján igyekeznek új stílusokat kialakítani. A fazekasok külön rétegét alkották egykor a kályhacsempe-készítők, akik a középkortól kezdve nagyszerű művészi alkotásokat hagytak ránk. A bögrés, kupás kemencéket kitűnően lehetett ugyan fűteni, de viszonylag kevés lehetőséget adtak a díszítésre. A tányér alakú, de különösen a négyszögletű csempéket már gazdagon tudták cifrázni. Az előbbieket korongoztak, míg az utóbbiak mintáját fából faragták, és úgy nyomkodták bele az anyagot. A legszebb kályhacsempék paraszti kézen Erdélyben találhatók, melyek dúcaik révén a hagyományos faragás, de egyben a kerámia legszebb alkotásai közé tartoznak. Mintái közül leggyakoribb a reneszánsz kétfülű kancsóból vagy más edényből kinövő tulipánból, szegfűből, georginából, gránátalmából álló csokor. A szélekre szorultak azok a mértanias elemek (rozetta, csillag, barackmag, farkasfog stb.), amilyeneket az erdélyi faragásokon, de szőtteseken is meg lehet találni. A Dunántúl számos fazekasközpontja közül a tatain máig meglátszik a helybeli nagy múltú, a XVIII. században alakult majolikagyár hatása, hiszen a gyár munkásai között akadtak helyi fazekasok, akik esetleg itt tanulták a mesterséget. A tatai cserépedények alapszíne fehéres, a díszítményei kék-zöld
színűek,
tartózkodóak,
és
a
majolika
mintakincsét
juttatják eszünkbe.
A
közeli Csákvár fazekasai elsősorban tűzálló edényeket korongoztak, amiket viszonylag kevés dísszel láttak el. Annál gazdagabbak a Sárköz kerámiái, melyek egymáshoz közel álló stílusban Szekszárdon, Mórágyon, Siklóson készültek. Régebbi edényeinek színe világos, majd ezt a sötétbarna szorította háttérbe, írókás díszítményein, melyben a virág- és a madármotívum ritkán marad el, zöld, vörösbarna és sárga dominál. A sok mindenféle edény mellett itt cserép gyermekjátékokat is készítettek, így a perselyeket gömbölyű malac vagy körte alakúra formázták. A fütyülő kakas, tyúk, madár a gyermekek legkedvesebb játékszere. Az Alföldön Hódmezővásárhely az utóbbi két évszázadban mindig a legnagyobb magyar fazekasközpontnak számított. Itt lényegében mindent készítettek a fazekasok, tálasok, korsósok,
85
amit agyagból formálni lehetett, így tarka virágos tányérjaik mellett hullámos szélű, áttört díszítésű ún. csörögés táljaik rendszerint csak zöld színt kaptak. Mázos és máz nélküli korsóikat messze földön ismerték és kedvelték. Itt és a közeli Mezőtúron készítették a legszebb lapos pálinkásbutellákat, melyeket zsebben hordtak. A
magyar
parasztfazekasság
jeles
készítményeit
a
Közép-Tisza
mellékén
találjuk.
Kiindulópontjuk Debrecen lehetett, melynek fazekashagyományai a középkorig visszanyúlnak. A mesterek jegyzékét a céh 1715-től kezdve egészen 1920-ig vezette. Debrecen nemcsak jelentős kulturális központ, hanem kereskedővárosként is számon tartották. A török időkben bizonyos önállóságot élvezett, és ezért sok mindenféle ember megfordult itt, ami fazekasművészetében is sok különféle hatás érvényesülését tette lehetővé. Készítményeinek alapszíne sárgás-fehér, amit zöld-barna-sárga-vörös indás-virágos növényi elemekkel, helyenként madarakkal díszítettek. Az antropomorf edények formálásának egyik kiindulópontja ugyancsak Debrecen. Az ember alakú kancsók legszebb példányait a múlt század elejétől kezdve Mezőcsáton készítették. A sárgásfehér alapszínen a díszítményeket karcolták, festették, ugyanakkor plasztikusan is formázták. A férfit ábrázoló boroskancsók, a „miskák” hasán gyakran ott találjuk a kígyót, mely talán a borban levő veszélyre igyekezett figyelmeztetni a mérték nélküli fogyasztókat. A közeli Tiszafüred elsősorban a sok színt kedvelő matyóknak és a hegyek alatt meghúzódó falvaknak dolgozott. Készítettek ugyan borosmiskákat, butellákat, de főképpen tálakat, tányérokat korongoztak. Itt virágozták legszebben és legváltozatosabban az edényeket, úgyhogy minden kompozíció újnak, egyedülállónak tetszik. A világos alapszínen a vörösbarna és az élénkzöld szín a leggyakoribb. Különleges edényei közül említsük meg a több összerakható lábasból és fedőből álló komaszilkét, melyben a rokonok, komaasszonyok a gyermekágyas asszonynak vitték az ebédet. A közép-tiszai fazekashagyományok a népi iparművészet fokán ma elsősorban a karcagi műhelyekben virágoznak. A Felföld fazekasközpontjai közül Gyöngyös–Pásztó mestereinek alkotásait érdemes kiemelni. A fehéres alapszínen kék, zöld, ritkábban vörös színnel dolgoztak. A virágmotívumok között gyakran találunk vidám kis madarakat is. Jellegzetes készítményük az ún. csali kancsó, melynek nyaka áttört, míg fenekéről több vékony cső vezet a megvastagított pereméhez. Ezért a bort csak az tudta kiinni belőle, aki fortélyát ismerte, tudja, hogy melyik csövön szívhatja a bort. A jókedvű társaságban sok tréfát űztek az ilyen edénnyel. Tokaj-Hegyalja területén, Sárospatakon már a középkorban is működtek fazekasok, de csak a XVI. századtól kezdve kerültek elő az ásatásokból díszített és törökös stílusú edények. A XVII. század közepén habán fazekasok telepedtek itt le, talán az ő emlékük a fehér alapszín, az általánosabb 86
sötétbarnával szemben. Régebben írókát, a múlt század második felétől ecsetet használnak mértanias, leveles, virágos zöld-vörös-fehér-okker színű díszítményeikhez. A Kárpát-medence északkeleti területének jelentős részét ez a központ látta el cserépedénnyel. A kő művészi megmunkálása is igen sokféle, de különösképpen az anyag lelőhelyéhez kötött, így rendszerint egy-egy olyan falu lakói jeleskednek a kőfaragásban, díszítésben, amelyeknek határában alkalmas kő található. Felhasználása igen sokféle, így előfordul a ház ajtajában, ablakában, amikor is annak leginkább felső részét díszítik. Találkozunk vele faragott kapufélfaként, útszéli keresztként, de leggyakrabban mégis a temetőkben láthatjuk őket. Ez utóbbiak között az újabb stíluskorszakok hatásával (barokk, rokokó, klasszicizmus) gyakrabban találkozunk, hiszen az urak városon, nemegyszer külföldön készült síremlékeit igyekeztek utánozni. A kőfaragó központok közül megemlíthetjük Tokaj-Hegyalján Erdőbényét, amely az egész vidéket ellátta. Több ilyennel találkozunk Dunántúl és Erdélyben is. A legtöbb díszítmény domború, indás, virágos, amit helyenként még színeznek is. Nemegyszer találunk köztük elnagyolt emberábrázolást. Pataki kerámia Sárospatak határában fellelhető kerámiaipari nyersanyagoknak köszönhetően több évszázad óta az egyik legjelentősebb fazekas központ. Az 1500-as években levéltári adatok szerint több mint 100 fazekas céh működött a városban. Ezek a mesterek a más magyar fazekas központokra is jellemző un. engobos technikát használták, ami azt jelenti, hogy a termékeket nyersen bevonták, “leöntötték” egy színes (fehér, vörös, fekete) agyagréteggel, amit még földfestékekkel díszítettek. Ezt égették, majd fényes átlátszó mázzal vonták be. Ettől teljesen eltérő technológiát jelentett a fehér ónmáz használata és annak máz feletti díszítése, melyet az 1645-ben a városba telepített habánok hoztak magukkal Morvaországból15. A középkori anyagban megtalálhatók a vörös és fehér földfestékkel (engobe) díszített tárgyak, majd azok, amelyeknek gyakran használt részeit színes mázzal óvják. 1572-ben alakult meg a fazekasok céhe, de ezt megelőzően is bizonyára számos fazekas dolgozott Sárospatakon. A céhalapítástól kb. 1645-ig tartott a sárospataki kerámia törökös korszaka, melynek főbb jellemzői: a máz esztétikai célú használata, a fekete és a zöld máz bizonyos fajtáinak alkalmazása. Ezután a Morvaországból Sárospatakra telepített habánok működtek Patakon, majd ismételten a céhes fazekasság jelentősége lett döntő a kerámiastílus alakulásában, bár a fehér szín további alkalmazása, a bokályforma és a bordázott tányérok mutatják a habán kerámia hatását. A 15
Az alfejezet fő forrása a személyes interjúk mellett: www.patakikeramia.hu/tortenelem/
87
klasszikus sárospataki kerámia a 19. sz. közepén érte el virágkorát. Jellemző rá a fehér és fekete földfesték anyagú alapszín, amelyre a vörös, zöld, fekete és fehér színskálából ecsettel és részben írókával festik a túlnyomóan növényi elemekből komponált díszítményeket. Nagyobb edényeken plasztikus díszítményt is alkalmaztak. Az edények nagy formagazdagságáról tanúskodnak (tálak, tányérok, szilkék, korsók, ételtartók, kulacsok, bokályok). A pataki edények főleg a Hegyalja, Hegyköz és a Bodrogköz falvaiban terjedtek el. Ennek a stílusnak volt folytatója az utolsó pataki fazekascsalád, a Szkircsák család. A család utolsó keramikussággal foglalkozó tagja a közelmúltban hunyt el, azonban két fazekasmester is eltanulta technikáját, motívumait: Jakab Gábor (néprajzi mester), aki az autentikus mintázatot, technikát viszi tovább, illetve Kovács Gábor, aki izgalmas, új formavilágot alakított ki. A Pataki Kerámia Manufaktúra egyrészt tehát a Szkircsák család által összegyűjtött népi forma- és motívumkincset, másrészt a piac által támasztott keresletnek megfelelően díszített tárgyakat készít. A manufaktúrát 1926-ban alapították Ullrich és Társai Kerámia Különlegességek Gyára néven. Az alapítók a város értelmiségeiből kerültek ki, tanárok, ügyvédek voltak, akik a zsolnai és herendi tapasztalatok alapján kezdték el a termelést részvénytársasági formában. A gyár a vasút mellett, az állomással szemben – ahol ma is működik Pataki Kerámia néven – kezdte meg az építkezést, majd a működést. Gyártmányai közszükségleti cikkek voltak, és termékeivel már az 1926-os lipcsei vásáron is megjelent, sikereit a megrendelői között szereplő hamburgi és londoni cégek is bizonyítják. Már a megalakulás évében a Rákóczi úton a Golgblatt-féle házban kiskereskedelmi üzletet nyitott. Az 1928-ban Harsányi István a tollából megjelenő Sárospataki Kalauzban így fogalmaz „általános feltűnést keltenek úgy ízléses kiállításuk, jó minőségük, mint áraik olcsóságánál fogva.” A mind nehezebbé váló világgazdasági válság idején a gyárat felszámolták. 1945-ben kezdte meg működését a kályhacsempegyár, melynek vezetője Vida László volt, aki saját maga tervezett gépeivel gyártotta a csempéket. A gyárat 1952-ben államosították, műszaki vezetője Vida László maradt. A gyár 1956-tól fazekasárut is gyárt. 1962-ben kerül a Borsod-AbaújZemplén Megyei Kerámia és Cementipari Vállalathoz, mint építőanyagot – kályhát, csempét – gyártó üzem. Az 50-es évek végétől kezdik meg a csempegyártást, mert nagy a hiány a fal és padlóburkoló lapokban. A cserépkályha gyártás a 70-es évek közepéig az olajkályhák térhódításáig tart. 1974-ben kerül a gyárba Nagy Endre Hollóházáról, akinek nagy érdemei vannak a kézi fazekas technológia felváltásában, az üzemi technológia megteremtésében.
88
A népi kerámia motívumkincseit és formavilágát a népművészet mestere Szkircsák Bertalanné és gyermekei Ilona, Ferenc és Endre honosították meg a nagyüzemi termelés keretei között. Ők gyűjtötték össze a népművészeti mintakincset, amit a mai napig alkalmaznak a festésben. Az ő segítségükkel alkalmazták az engobos technikát ipari keretek között. 1981-ben készül el az alagút kemence, amely egyben a nagycsarnok rekonstrukcióját is jelenti. Erre az időszakra esik a masszagyártási technológia bevezetése: nedves őrlés, szűrés, masszagyúrás és vákuumozás. Az így készített finom és egyenletes massza minőségileg jobb kerámiagyártást alapoz meg. 1983-tól kezdődik el az étkezési kerámiák és sütőedények gyártása. Ezt két újabb technológiai eljárás segíti, az öntés és préselés. Az engobos technikát felváltják a fedőmázas termékek, és a mázba süllyedő festés. Az öntött, préselt vagy korongozott terméket az első égetés után /terrakotta/ mázazzák, majd ebbe a nyers mázba festenek és a máz a festéssel együtt, kerül égetésre. A máz és a festés együttes égetése a költségkímélésen túl, jó kopásállóságot biztosít, így a termékek jól bírják a mosogatógépet. A termékek először népi motívumokkal készültek, barna alapra. Később az alapszín fehér lett, amin szintén virág és geometrikus minták jelentek meg, de még mindig a népi motívumok formavilágával. Ebben az időszakban kezdtek, új, korszerű mázakkal és festékekkel dolgozni, új receptek születtek, amik már alapvetően eltértek a korábban alkalmazottaktól. 1990-re lesz versenyképes a Nyugat-Európai piacokon és Amerikában is a Pataki Kerámia. Ekkortól a cég különböző mértékben folyamatosan jelen van a hazai és a világpiacon is. A termékek kézműves módszerekkel készülnek, a kézi festéssel készülő dekorok az akvarellfestészetet idézik. A gyártási eljárás és a felhasznált anyagok lehetővé teszik felhasználásukat az étkezési kultúra valamennyi területén. A hagyományőrzés szempontjából ki kell emelni, hogy kézműves foglalkozás keretében bárki megismerheti a keramikusság technikai fortélyait.
89
1. kép: A Sárospataki Kerámia Manufaktúra logója és termékei
2. kép: Díszített pataki kerámiák
Erdőbényei kerámia Oszlánczi Erika negyed évszázada foglalkozik keramikussággal. Elsősorban kézzel korongozott használati és dísztárgyak, szobrok, plakettek és kisplasztikák szerepelnek kínálati palettáján.
90
Mádi kerámia Fazekas Judit (fazekas) és Szabó Áron (keramikus) egyedi stílusú, hagyományos, a Hegyaljára jellemző népművészeti motívumokkal díszített kerámiákat (pl. káposztásfazék, lábosok, fazék, bogrács) készítenek Mádon. 3. kép: Mádi kerámia Farkas Judit és Szabó Áron munkáiból
Forrás: http://cserepfazek.tumblr.com/
Bodrogkeresztúri kerámia 1957-ben jött létre a Bodrogkeresztúri Kerámiaipari Szövetkezet, mely az ország kisipari szövetkezetei rendszerébe tagozódott, alapítója a pataki kerámia „atyja” Ullrich József volt. A kerámiagyár Keresztúr legnagyobb munkaadója lett, az összlétszám 250-300 fő között ingadozott az 1970-es években. Fő termékei a magas kopásállóságú oxidkerámiából készült termékeknek, amelyeket a kohó- és gépipar, díszműáru termékeit pedig a háztartások vásárolták nagy mennyiségben. A szövetkezet a rendszerváltást nem élte túl, 1992-ben jogutód nélkül megszűnt, óriási munkanélküliséget hagyva maga mögött. Díszműáru termékeiből, egykoron vezető exporttermékét, a fonott kerámiát ma egy helyi családi vállalkozás hagyományőrzés és a falusi kézműves ipar fejlesztése érdekében megtartotta.16
A bodrogkeresztúria kerámia történetéről, Ullrich József szerepéről és tevékenységéről bővebben itt olvashatunk: http://www.bodrogkeresztur.hu/html/tel_ullrich.html 16
91
4. kép: Bodrogkeresztúri kerámiák
Forrás: galeriasavaria.hu
5.1.1.2.
Hímzések, szőttesek
A tudomány mai állása szerint a történeti Magyarország hímzései egy közös ősre az úgynevezett úri hímzésre vezethetők vissza. Az úri hímzés egyik fellegvára Sárospatak volt. Az úri hímzés sajátos magyar hímzéstechnika, csak a Kárpát-medencében alakult ki, terjedt el és vált népszerűvé. A különleges mintakincs elemeiben fellelhetők a honfoglalás kori tarsolylemezek, veretek díszei, a középkor gazdag díszítőművészete, a reneszánsz és a török díszítőformák. Nagyon hamar közkedveltté vált az arisztokrata-, később a polgári körökben is. A főúri udvarokban élő asszonyok ágytakarót, jegykendőt, párnavéget készítettek úri hímzéssel, és az öltözéküket is ezzel ékesítették. Lorántffy Zsuzsanna, Erdély fejedelemasszonya udvarában élő főúri leányok is elsajátíthatták az úri hímzés titkát. A környék református gyülekezeteiben a templomok díszítésére úrasztali terítőket, kendőket készítettek, amiket ünnepélyes alkalommal és úrvacsoraosztásnál tették fel. Anyaguk általában lenvászon volt, a hímzéshez skófiumot, lyoni fonalat, sodratlan, sodrott selyemfonalat és különböző öltéstechnikát használtak. Az úrasztali takarók, a különféle anyagból és technikával szőtt szőnyegek mellett állandó ékességei voltak a templomoknak. Az úrihímzéses úrasztali terítőkön látható mintákban a virágok, a levelek a terítő négy sarkából indulva haladnak a közepe felé. Itt már gazdagabb a hímzésminta, a bibliai idézetek, a készítés időpontja,
92
az adományozó neve, növényi és állati jelképek is láthatók. Fő díszítőelemek a gránátalma, a tulipán és a rozetta (Luther-rózsa).17
A pataki fejedelemasszony hímzőműhelyt működtetett, ahonnan hat darab úrasztali terítő maradt ránk. A 17. században készült úrasztali terítő, a Lorántffy hímzőműhely egyik értékes munkája a sátoraljaújhelyi Református Egyház tulajdonába került. A lenvászonból készült terítő sarkaiban és a felezővonalak mentén gránátalmát és fukszia virágot hímeztek. Középen a virágos koszorúban négy szegfűszál és szár nélküli tulipánok ékesítik. 5. kép: Úrihímzés
Forrás: www.rece-fice-fono.blogspot.hu/2014/11/urihimzesek-sarospatakon.html
Itt látható az 1650-ből származó Lorántffy Zsuzsanna keresztöltéssel készített reneszánsz úrasztali terítője, ami tizenkét év alatt készült el. A színpompás, egymásba fonódó indákból különleges
Forrás: www.sarospatak.hu/2015/04/29/jelentkezes-a-lorantffy-zsuzsanna-himzo-muhely-nyari-szakmai-alkototaboraba/ 17
93
leveles virágszálak mellett a terítő négy sarkát színes virágkoszorúban az evangélisták képe attribútumaikkal együtt ékesítik. Középen díszes koszorúban az „Agnus Dei” látható.18 A Lorántffy Zsuzsanna Hímző Műhely Díszítőművészeti körként 1974-ben alakult, és azóta folyamatosan működik. A történelmi Magyarország területén készített minden hímzésfajtával foglalkozik. Tagjai közül öten értek el Népi Iparművész megtisztelő címet. A Művelődés Háza falai között működik szintén fontos közösségépítő és hagyományőrző tevékenységet végezve a Rajztanárok Zempléni Alkotóköre, valamint a Foltos Pille Foltvarró. Emellett a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Múzeuma különleges relikviák és értékek tárháza. Múzeum textilgyűjteményében csaknem 300 db úrihímzéses úrasztali terítőt őriznek a Tiszán-inneni Református Egyházkerület (Borsod-Gömör, Abaúj-Zemplén megye) gyülekezeteiből, Felvidékről és Kárpátaljáról.
Szőttesek
A Bodrogköz a Tisza és a Bodrog folyók által határolt mocsaras, lápos terület, így a nők mindennapi tevékenysége is, főleg a téli hónapokban meglehetősen beszűkült. A lányok és asszonyok legfontosabb téli háziipari foglalatossága a fonás és a szövés volt. Az évszázados hagyományok szerint, a népi ízlésvilágnak megfelelő díszítőelemek felhasználásával készült szőttesek a Bodrogköz legszebb emlékei, amelyeket az itt levő tájházakban, múzeumokban is megtekinthetünk, településenként más-más mintázatokkal és motívumokkal.19
18
Forrás: www.rece-fice-fono.blogspot.hu/2014/11/urihimzesek-sarospatakon.html
19
Forrás: www.mult-kor.hu/20140828_a_falusi_mult_vilagaba_repit_vissza_a_sarazsadanyi_kiallitas
94
6. kép: Szőttes Sárazsadányból
Forrás: http://mult-kor.hu/20140828_a_falusi_mult_vilagaba_repit_vissza_a_sarazsadanyi_kiallitas
Kézműves körök, alkotóházak
A kézműves hagyományok őrzésében jelentékeny szerepük van a települések művelődési központjainak, ahol népi szakkörök keretében lehet elsajátítani, feleleveníteni, tökélyre fejleszteni a kézművesség tudományát. Többek között Szerencsen a művelődési központban tevékenykedik a Népi Díszítőművészeti Szakkör, amelyet 1964-ben alapították. Kezdetben a szakkör igyekezett az ország szinte minden tájegységének mintakincsét elsajátítani, emellett a szomszédos országok hímzéskultúrájából is merítettek, főleg a szlovákiai magyar vonatkozású és eredeti hímzésekre szorítkozva. Megismerkedtek a délszláv és erdélyi hímzések világával is. Hasonló struktúrával találkozhatunk sárospataki Művelődés Házában is, ahol 1996-óta működik a Kézműves Kör, amely sokrétű kézműves tevékenységet végez, emellett gondot fordítanak az elméleti, szakmai tudás bővítésére is. Többen végeztek különböző szaktanfolyamot, így aktív, szakavatott irányítói, résztvevői a játszóházi foglalkozásoknak, táboroknak, kézműves bemutatóknak. Tállya település Alkotóháza és az ezt működtető Hegyaljai Mesterségek Népművészeti Egyesülete sok éve ismert, elismert szereplője a térség és a magyarság népművészeti és kulturális hagyományőrzésének. Tagjaik sorában népművészet mestere, népi iparművészek, népművészet ifjú mesterei tevékenykednek több szakterületen. Jelentős sikereket értek el hímző, fafaragó, bőrműves, játékkészítő, gyöngyfűző, csipke- és viseletkészítő, fazekas, kádár, szövő kézműves társaik. Egyidejűleg a kihaló mesterségeket is igyekeznek ápolni, mint például a pereces és a
95
könyvkötő. A népművészetet kedvelők, gyakorolni óhajtók, hagyományőrzést fontos célnak tartók részére nyaranként alkotótáborokat is szerveznek Tállyán. 7. kép: Alkotóház Tállyán
Forrás: tallya.hu
Kiemelkedő jelentőségű a magyar hagyományok területén a reneszánsz kori úri hímzés (amely arany- és fémszálat is tartalmaz. Szakkörök keretében oltárterítőt hímeztek, amelyet 1999-ben II. János Pál pápának ajándékoztak. Kézművesség hátrányos helyzetűek számára A Vámosújfaluban működő Búzavirág Alapítvány elsődleges profilja látássérült felnőttek rehabilitációja, önálló életre nevelése. Ennek keretében különböző helyi kézműves mesterségeket (is) betanítanak nekik, ezáltal a munka világába is betekintést nyerhetnek. A kézműves foglalkozásban több, egyéb fogyatékossággal rendelkező munkavállaló is részt vesz közfoglalkoztatottként. Ezen kimagaslóan közhasznú, humánus és az esélyegyenlőség jegyében zajló tevékenység alkalmával a térségre egykoron jellemző hagyományos technikával készítenek egyedi
termékeket,
többek
között:
vesszőből font kosarakat, tálcákat, tárolókat, pamut- és rongyszőnyegeket, szövött tarisznyákat, táskákat, sárospataki stílusú fazekas termékeket, egyéb kerámia tárgyakat. A társadalmilag kimagaslóan hasznos tevékenység járulékos, ámde igen fontos célja a hagyományőrzés, a térségbeli kézműves hagyományok felélesztése, tovább éltetése. 96
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület esélyegyenlőségi pályázati projektje keretében 25 hátrányos helyzetű munkanélkülinek tanít helyi népi iparművész kosárfonást, amely a térségi hagyományos népi kézműiparra igen jellemző termék volt az elmúlt századokban. Ezt a hagyományt szeretnék újraéleszteni helyi üzletekben, termelői piacokon eladásra szánt kosarakat készítésével. 5.1.1.3.
Kádárság
A magyar kádárság kezdetének története a pécsváradi apátság alapításakor a szerzetesekkel betelepült hat kádármesterig vezethető vissza. Nyelvünk háromféle elnevezést is használ a faedényeket készítő mesterek megnevezésére: kádár, bodnár, pintér. A kádár általában keményfából készít kádat és hordót. A kiváló bortermeléssel függ össze a bodnármesterség felvirágzása. Az iparosok már korán céhbe tömörültek. A céhtörvények szerint a hegyaljai bodnárokra is kötelező volt a vándorút, ekkor ismerkedtek meg a német céhszervezetek felépítésével, szokásaival, melyeket aztán hazahoztak és adaptáltak. A hegyaljai bodnáripar hanyatlása a filoxéra vész idején következett be, ami után az iparosok döntő többsége kivándorolt az országból.20 Tokaj-Hegyalján Erdőbényén, valamint Tállyán emelhető ki a kádármesterség felvirágzása, valamint a mesterség hagyományainak folytatása. „Ha valaki Erdőbényén egy fát elhajint, az vagy kádárt üt, vagy kőfaragót" - egy helyi szólásmondás szerint.21 Az erdőbényei kádárok nem csak hordókat, hanem olyan faedényeket is készítettek, amelyek nélkül elképzelhetetlen lett volna a szüret - puttony, kád, cserpák, taposó kádicska. (Erdőbényén a mezőgazdasági tevékenység mellett a település „iparosodását” a bodnáripar (más néven kádármesterség) és a kőbányászat jelentette, azonban bodnáripara jóval korábbi, mint kőbányászata.) A kádár mesterség művelésével Magyarországon egyedülálló, lokálisan csak Erdőbénye községben előforduló és fennmaradó kádártánccal találkozhatunk, amely német hatásra honosodott meg, valószínűleg a pallérként külföldön járó mesterlegények hozták haza.22
Forrás: www.erdobenyekozalap.mindenkilapja.hu/html/18273343/render/erdobenye-tortenelmi Forrás: www.erdobeny.hu 22 Forrás: www.szepsilaczkomate.eu/erd-benye 20 21
97
Szerencsére a bodnáripar – a kádármesterség – hagyománya ma is él Erdőbényén és más hegyaljai településen, ugyanis az átalakult szőlészet és borászat ma is igényli a hagyományos módon készült hordókat. A településen évszázadok óta folyó hordókészítés hagyományát viszi tovább több mint négy generáció óta az Engel család. Az általuk gyártott kádáripari termékek tradicionális kézimunkával készülnek, az alapanyagot a Zempléni-hegységben termő kocsánytalan tölgy adja. A család bemutatókat szervez, amelyen a kádármesterség főbb lépéseit ismertetik meg a közönséggel, ezáltal rendkívül fontos hagyományőrző tevékenységet látnak el. 8. kép: Kádáripari termékek
Forrás: http://www.hordogyartas.com/
Szintén többgenerációs múltra tekint vissza Hotyek Attila kádármanufaktúrája, aki édesapjától tanulta a kádármesterséget. A mester pásztorok számára csobolyót, borászok számára hordókat készít, emellett a műhelyét látogatói számára mesterség bemutatókat tartanak, ahol munka közben láthatják a hordó készítés egy-egy látványos elemét. A program zárásaként a családi pince kézműves borait kóstolhatják meg a vendégek.23
23
Forrás: www.tokaj-turizmus.hu/hotyek-attila-kadar-p-175.html
98
Miklóssy András 1995 óta készíti hordóit, valamint különböző méretű virágdézsák, káposztás dézsák, fürdőkádak és egyéb kádáripari termékek is. A hagyományos hordókészítés iránt érdeklődők számára szakmai bemutatókat szervez a mester, ezen kívül a mesterségtáncban (kádártánc) jeles képviselője is.
Tállyán is két fontos manufaktúra foglalkozik a kádármesterség ősi hagyományával, a Kalina és a Rózsa Ferenc Kádárság.24 Utóbbi – háromgenerációs kádárcsalád – tagjai 1959 óta foglalkoznak bodnársággal. Harmadik generációs kádárcsalád él és dolgozik Tokaj-hegyalján, és azon belül Tállyán, a Kalina Kádárműhelyben. A négy fiútestvér közösen, együtt készíti a hordókat a műhelyben. Mindent, amit a hordókról lehet tudni, a termék szeretetétől kezdve a szakmai fogásokig,
az
édesapa
adta
át
fiainak. A hordókészítés 1959-ben kezdődött még kisipari, hagyományos eszközökkel, jelenleg a legkorszerűbb technológiával a műhely jelenlegi maximális kapacitási 1500 hordó készítése.25 A kádárság mellett a kőfaragás és a fafaragás ma is él Erdőbényén, apáról fiúra öröklődött mindmáig. Szintén egyedülálló jelentőségű a hegyaljai hagyományőrzésben az erdőbényei kádártánc felkutatása, újjáélesztése, ez a későbbiekben került bemutatásra. 5.1.1.4.
Egyéb kézműves tevékenységek
Czegle László népijáték-készítő, faműves, népi iparművész 1998 óta él Erdőbényén és végzi mesterségét.
Két
generációig
visszamenőleg
faműves
családból
származik.
Széles
termékpalettájának legértékesebb tárgyai konyhai eszközök, ékszerek, játékfegyverek és fakörhinta. Az erdőbényei Zola-fa-fém Kft. 1990 óta készít esztergált fa ajándék-, dísz- és használati tárgyakat, többek között korsókat, serlegeket, poharakat. Molnár Károlyné: Mádon ólomüvegezéssel foglalkozik. A sárospataki Betyár Lovastábor számos kézműves foglalkozást szervez, többek között agyagozás, fonás, gyöngyfűzés, festés. Tállyán alakult és működik a Tanaki Bt., melynek fő tevékenysége a kőfaragás. Ezalatt a szó igazi értelmét kell érteni, ami azt jelenti, hogy a munkafolyamatokat csak és kizárólag kézi szerszámokkal végzik. A hagyományos munkafolyamathoz hozzá tartozik a kőfejtés is, ami szintén 24 25
Forrás: www.tallya.hu Forrás: www.kadarsag.hu
99
követi az ősi módszert. A faragványok lehetnek saját tervezésűek, a Bt-n kívül álló szakemberek által tervezettek és a megrendelő elképzelése alapján tervezettek is.
5.1.2.
Népzene, néptánc, népviselet, népszokás
A térség folklórjának fejlődéséhez alapvetően társadalomtörténeti háttere ad információkat. A települések szinte kivétel nélkül gyorsan polgárosodtak, népességük jelentékeny része a múlt századok folyamán kereskedelemből élt. A népességszám-változás is dinamikusan zajlott, egyrészt azért, mert százszámra érkeztek borászattal, szőlészettel, valamint egyéb térségi áruk kereskedelmével, szállításával foglalkozó külföldiek. A görögök, svábok, szlovákok, zsidók, lengyelek és természetesen Magyarország távolabbi területeiről érkező frissen érkezett, polgári gondolkodású népesség rövidebb-hosszabb időt töltött Tokaj-Hegyalján. Másrészt főként a 19. század végi, 20. század eleji iparosítás (Pl. Szerencs, Sátoraljaújhely, Tokaj) miatt a borvidékre érkező ipari – gyakorta időszaki - munkásság szintén hozzájárult a kevert, „homogenizált” népesség kialakulásához és az ősi népviseleti, népzenei hagyományok jelentékenységének csökkenéséhez. A borvidékkel szimbiotikusan együtt élő Hegyköz, Taktaköz és Bodrogköz azonban lassabban polgárosodó, rurális, tradicionális tájegységként megőrizte ÉszakkeletMagyarország jellegzetes népviseleti, népzenei és kultúráját. A mélyinterjús vizsgálat alapján elmondhatjuk, hogy az előzőekben felsorolt okok miatt specializáltan a Tokaji-borvidékre jellemző zene, népviselet, néptánc alig maradt fenn, sőt, az egykoron élő hagyományok is idejekorán elkoptak. Ez alól kivételt képez az erdőbényei kádártánc, amely várományosa lehet egy újabb világörökségi címnek. Ennek ellenére minden településen alakultak – gyakorta még a szocializmusban – néptáncegyüttesek, amelyeket nagyrészt művelődési központok, kulturális intézmények vagy nemzetiségi egyesületek tartanak fenn. Az együttesek között Európa-hírű és országos reputációval rendelkezők is működnek (pl. Bodrog, Hegyaljak Néptáncegyüttes), ezzel öregbítve a borvidéki néphagyományokat. A táncok és azok bemutatóján túl fontos feladatuk a néprajzi gyűjtőtevékenység és a feltárt kulturális eredmények disszeminálása.
100
5.1.2.1.
Az erdőbényei kádártánc
Magyarországon egyedülálló, s lokálisan csak Tokaj-hegyalja Erdőbénye községében előforduló táncfajtának, az úgynevezett kádártáncnak az eredetéről úgy tudjuk, hogy német hatásra honosodott meg, valószínűleg a külföldön járó mesterlegények hozták haza ismeretét.26 A kádártánc a mesterségtáncok szűkebb csoportjába tartozik, a múlt századi tokaj-hegyaljai szüreti mulatságok ún. bodnárbáljainak bemutató jellegű mesterségtánca. Bodnárlegények adták elő, Erdőbényén 5 táncos és a pohárforgató táncvezető. A bodnártáncot egyik kézben kerekre összefogott hordóabroncsokkal libasorban körbefutással kezdik, olykor összeütögetik, majd az abroncsok egyik végét egymásnak átadva láncba kapcsolódnak össze. Az állandó keringés közben az abroncsokat olykor magasra emelik vagy leeresztik s átugrálják, majd irányt változtatva kígyóznak, az abroncsból kialakított kapu alatt sorban átbújnak. Fontos mozzanat az abroncsok ünnepélyes keresztezése, felemelése, és leeresztése, majd földre helyezése és körültáncolása. Az abroncstartás és a térfigurák változtatását, a tánc menetét a táncvezető dobbantásaival irányítja. A bodnártánc mutatványos, befejező jelenete, amikor a pohárforgató a kör közepén a kengyel alakúra összefogott díszes abroncsra helyezett teli borospoharat nyolcas alakban forgatja a feje felett. Eleinte állva, majd fél térdre ereszkedve, végül pedig fél kézre támaszkodva, szinte fekvő helyzetben mutatja be ügyességét. A sikeres mutatvány után a poharat kiüríti vagy megkínál valakit. Ez a középkorban divatos és főként a városi kisiparos céhek által fenntartott régi táncforma a 19. századig Nyugat- és Közép-Európában rendkívül elterjedt volt. Angliától és Spanyolországtól kezdve a nyugati-szlávokig szinte minden európai népnél megtalálható, s az előfordulás gyakorisága alapján elsősorban a germán népekhez fűződik. A germán pogány szertartások avató rítusa (Tacitus) a középkorban céhtáncként élt tovább. A falusi legénytársaságok és városi kisiparos céhek ezt a táncot az új céhtagok felvételekor mintegy avató szertartásként alkalmazták. A szakirodalom lánckardtánc néven emlegeti, mivel a táncosok a kardot mindkét végénél fogva egymással láncszerűen kapcsolódnak össze. A fegyvert később más eszközök (bot, vessző, abroncs, kendő) helyettesíthetik a mesterség szimbólumának megfelelően. – A régi német szórványokkal megtűzdelt Szlovákiában a táncforma több helyütt előfordul. A bodnártánc a magyar népterületen egyedülálló és a Kárpát-medencei elterjedés tekintetében a legkeletibb adat. Hozzánk is német telepesek útján kerülhetett. A magyar és szlovák változatokba jellegzetes K-európai elemek is vegyülnek, pl. a táncvezető guggoló, fekvő tartásban végzett pohárforgatása, mely a 26
A személyes interjúk mellett a fejezet fő forrása: www.erdobenye.hu/tarhely/erdobenye/dokumentumok/kadartanc.pdf
101
nyugati párhuzamokból hiányzik. Az átszíneződések ellenére a kelet-európai lánckardtáncok szerkezete és zenéje is megőrizte nyugati jellegét. A bényei hagyományőrző csoport tagjai nem csak a táncot, hanem az ősi mesterséget is művelik. A kádártánccal való részletes foglalatoskodás azért igazán releváns, ugyanis a település vezetői és civil szervezetei kezdeményezik, hogy az erdőbényei kádárok és kádárság, valamint a kádártánc az UNESCO Kulturális Világörökségének része legyen. 9. kép: Erdőbényei kádártánc régen
Forrás: mek.oszk.hu 10. kép: Erdőbényei kádártánc napjainkban
Forrás: panoramio.hu
102
Egy erdőbényei kádármester levelében ezt írja Erdész Sándornak 1948-ban: „Története: 1822-ben, 126 évvel ezelőtt Iglóról Erdőbényére települt egy kádármester, aki mint a kádáriparosság hagyományos táncát honosította meg itt a kádár táncot. Azóta nemzedékről nemzedékre száll itt ez a tánchagyomány és az évenként megrendezett kádárbálon táncolják a kádáriparosság fiataljai. Helyi jelentőségét az 1930-as években lépte túl, amikor a tokaji bor propagálására rendezett Tokaji Szüreti Heteknek egyik eseményeként szerepelt a műsor … A táncosok általában 15 évenként cserélődnek, amikor a fiatalabb korosztály tagjai veszik át a szerepeket. Jelenleg 23 évesek táncolják és csak azok ismerik, akik tőlünk látták táncolni.” A bodnártánc leírásának egyik szép példája Szolnoky Lajos gyűjtése: „Amikor a bodnártáncot táncoljuk, akkor a hordókészítést táncoljuk le benne. Ezért tartjuk kézben a mogyorófa pálcákat, mert régen az abroncsok is mogyorófából készültek. Igyekszünk táncközben minden mozdulatot utánozni, amit hordókészítésnél csinálunk. Amikor körbe szaladgálunk, akkor a hordóra az abroncsot verjük rá. Mikor visszafordulunk, akkor a hordónál is vissza kell fordulni, hogy ne legyen egyik oldalt magasabban az abroncs, mint a másikon. Mikor az abroncs szétnyílik és egymás nyakába akasztva táncolunk, akkor az abroncs levágása és összeszegelése körüli vesződést utánozzuk. Mert mikor az abroncsot mérjük akkor, az tekergőzik össze vissza, sokszor a mások nyakába is. Mikor az abroncsokkal összefonva és körbe szaladgálunk, úgy tartjuk az abroncsot, mintha fűrészelnénk. Ekkor a fűrészeléssel való körbejárást mutatjuk. Ezt a táncrészt különben is fűrészelésnek nevezzük. A kis sapka azért a fejünkön, hogy ne lógjon a szemünkbe a haj, amikor dolgozunk, vagy más inkább, amikor tüzelésnél a forgácsot tesszük a tüzelőkosárba a lobogó haj lángot ne kapjon. Ilyenkor jól bele kell hajolni a tűz fölé.” Dobozi József erdőbényei kádármester, a kádártánc hegedűs kísérője 1983-ban Ténagy József újságírónak a kádártánc eredetéről a következőket mondta: „Rettenetes régi ez a kádártánc, a dédszüleink lehetnek, akik először megtanulták. Egy német család jött ide, ők hozták. Úgy mesélték, hogy amikor elérte a vég a nagyapát, a halálos ágyáról ős mondta el fiainak és unokáinak a táncot, így maradt itt a hagyomány. A régi kádárbálokban természetesen ez volt a „fő szám”. Sokat elprímáztam már ezt a zenét, jó is lenne, ha átvennék a vonót az utódok.”
103
Hotyek Attila erdőbényei kádármester egyik nagyon agilis kezdeményezője egy hagyomány életben tartásának és vezetője is a kádártánc csoportnak. Jelenleg a Miklóssy, Szendrei és Hotyek család fiataljai és „öregei” (apák fiaikkal) táncolják e mesterségtáncot.
5.1.2.2.
A néptánc hagyományőrzése napjainkban, néptáncegyüttesek
A Sárospataki Bodrog Néptáncegyüttes
A sárospataki Bodrog Néptáncegyüttest 1954-ben alapították és jelenleg az utánpótlás csoportjával együtt 150 főt számlál, emellett a megye legjobb versenyeredményeit elérő együttese és a Zempléni Művelődés Háza fenntartásában működik.27 Az együttes igyekszik a Sipos György által meghatározott eredeti pedagógiai munkára építeni oly módon, hogy a csoport a magyar néptáncmozgalom fejlődésével lépést tudjon tartani. Ennek a hagyományőrző szellemiségnek köszönhető az, hogy néprajzi gyűjtés, s a gyűjtött anyagok feldolgozása és színpadra állítása, népzenei CD-k elkészítése éppúgy az együttes tevékenységi körébe tartoznak, mint annak patronálása, hogy a műsorok az országos rendezvények, valamint a hazai- és külföldi nemzetközi fesztiválok mellett, eljussanak a környező kistelepülésekre is, ezáltal erősítve a köztük lévő kulturális kapcsolatot és a térségi együvé tartozást, hegyaljai identitást. Ezen nemes cél fényében számos bodrogközi és hegyközi településen végzett tánckutatás mellett, 2002-től hegyközi turné, bodrogközi turné vagy hegyaljai fellépéssorozat valósult meg. Számos olyan táncanyag jelent meg az együttes műsorán, amely mindezidáig hiányzott a repertoárból: ma moldvai táncot, zempléni szlovák táncot, eleki román táncot egyaránt megtalálhatóak a műsorban. Az együttes számára fontos, hogy olyan koreográfusokkal dolgozzon együtt, akik haladó szellemben építkeznek a magyar nép hagyományos kultúrájából, egy-egy tájegység táncainak kiváló ismerői, s a táncosok számára nem csupán táncanyagot tanítanak, vagy koreográfiát készítenek, hanem pedagógiai munkájukkal példát és kultúrtörténeti ismeretanyagot is adnak. Az együttes a Farkas Ferenc Művészeti Iskolával együttműködik a néptáncoktatás terén abból a célból, hogy a nagyhírű sárospataki néptáncpedagógia minél magasabb színvonalon szolgálja a város kulturális életét. Ez szintén fontos pillére a városi és térségi hagyományőrző tevékenységnek.
27
Az alfejezet fő forrása a személyes interjúk mellett: www.bodrog.lapunk.hu
104
11. kép: A Bodrog Néptáncegyüttes
Forrás: bodrog.lapunk.hu
Hegyköz Táncegyüttes A Hegyköz Táncegyüttes 2008. december 12-én alakult és tagjai létrehozták a Hegyaljai Néptáncosok Egyesületét, így jelenleg ők birtokolják Magyarország legfiatalabb néptáncegyüttese címet. Ezen belül megalapították a Hegyköz Táncegyüttest, hiszen az első próbáikat a "Hegyköz fővárosaként" illetve Európa legkisebb városának emlegetett Pálházán tartották, azonban székhelyüket Sátoraljaújhelybe helyezték át. Műsoraikban fellelhetőek több magyar tájegység táncai, illetve erdélyi táncok is. Az együttes fenntartója a Hegyaljai Néptáncosok Egyesülete.28 Heimat Néptánc Egyesület Külön érdemes foglalkozni a térségi településeken igen hatékonyan működő, a település életét felvirágoztató nemzetiségi csoportokról, a német és szlovák nemzetiségiek hagyományőrző tevékenységéről. Hercegkúton igen nagy sikerrel működik a Heimat Néptánc Egyesület.29
28 29
Az alfejezet fő forrása a személyes interjúk mellett: www.hegykoztanc.hu Az alfejezet fő forrása a személyes interjúk mellett: www.heimat.hu
105
12. kép: A Heimat Néptánc Egyesület Hercegkúton
Forrás: hercegkut.hu
5.1.2.3.
Népzene, népdalok
A népzenével, népdalokkal kapcsolatos szakirodalmi háttér kutatása meglehetősen hiányos, így ezekről bővebb ismereteket, jelenlegi helyzetét személyes mélyinterjúkon keresztül ismerhetjük meg. Tállyán működő Nefelejcs Népdalkör 2006 májusában alakult a népdalt szerető helyi emberekből, azóta hetente egy alkalommal rendszeres próbákat tartanak. A népdalkör 2007-ben a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének (KÓTA) a tagja lett. Szintén Tállyán találkozhatunk a Parapács Zenekarral, akiket 2007-ben alapítottak és legfőbb feladatuknak a népzene mulattató és a néphagyományok közösségteremtő funkciójának a mai világba való átmentését tartják, valamint a Kővirág Népdalkör. Szerencsi Férfikar 1923-ban alakult, 1945 után néhány évig vegyeskarként működött. 2006 januárjától a kórus fenntartását a szerencsi Cukorgyár Rt.-től átvette a Városi Kulturális Központ és Könyvtár. A cukorgyárnak saját kultúrháza volt, amely a város és térség kulturális életének egyik fő bástyájaként regnált évtizedeken keresztül. Kiállításokat tekinthettek meg a látogatók, néptánccsoportok, népdalkörök, zenekarok székeltek benne. A Bocskai István Hagyományőrző Néptánccsoport Szerencsen közel két évtizede alakult meg a néptánccsoport azzal a gondolattal,
106
hogy a fiataloknak átadja a népi kultúrát, a népköltészet, tánc és a zene szeretetét. Emellett a Hajnali Néptáncegyüttes is élénk színfoltja a város kulturális életének. Sátoraljaújhelyen találkoznak a Hegyalja Pedagógus Kórus tagjai. A kórus működése olyan értékeket tartanak életben a régi kórusművek előadásával, amelyek nélkülük és a hozzájuk hasonló együttesek nélkül biztosan eltűntek volna a mai modern világ kulturális zűrzavarában. A fent említett kiterjedt tagsági gárdával és országos hírnévvel rendelkező együttesek mellett fontos
megemlíteni
a
térségben
működő,
szintén
sikeres
egyéb
hagyományőrző
népdalcsoportokat, néptáncegyütteseket:
A Tarcali Hagyományőrző Néptánccsoport;
a Golopi Libabőr Népművészeti Egyesület;
a 60 tagú Abaújszántói Vegyeskar, valamint Sivák Barnabás Népdalkör;
a monoki Kossuth Népdalkör;
a bodrogkeresztúri Csárdás Néptánc Csoport;
a Dobogó Gyermektánccsoport és Zubogó Gyermektáncegyüttes Sátoraljaújhelyen;
valamint a Pacurka Ifjúsági Néptánc- csoport, a Kiscsimpolya Gyermektánccsoport a Sátoraljaújhelyen.
Német hagyományokat ápoló Freundschaft Vegyeskórus Egyesület és Klang Singkapette Énekkar. Rátkán találkozhatunk a Schwarzwald Hagyományőrző Egyesülettel, amely nagyjából félévszázados múltra tekint vissza. Első állandó csoportjukat 1993-ban hozták létre, felvállalva a magyarországi német táncok ápolása mellett, az emlékek gyűjtésén túl, a község sorsfordító történelmi eseményeinek feldolgozását. Összejöveteleiket minden héten, pénteken tartják és igyekeznek megismerni minél több táncot a magyarországi németség örökségéből.
A népzenéhez kapcsolódó események
Tokaj-Hegyalja települései híresek a sokszínű néptánc- és népdalfesztiválokról, valamint táborokról, amelyek között kontinentális, országos, regionális, térségi és helyi jelentőségűek is egyaránt léteznek. Nagy hagyományokkal rendelkezik a Sárospataki Alapfokú Művészeti Iskola Sipos György Néptánc Fesztiválja, amelyet 2015-ben hetedik alkalommal rendeztek meg. Sárospatakon kívül pedig 12
107
telephely közel 400 gyermek érkezett a megmérettetésre. A fesztivállal egy időben szólótánc verseny, valamint népdaléneklési verseny is zajlott. Sárospatakkal kapcsolatban kiemelendő az Amatőr Népzenei Gála, ezt a Művelődés Háza szervezi. A grandiózus Zempléni Nemzetközi Néptáncfesztivál Sátoraljaújhelyen 2015-ben 27. alkalommal rendeztek meg, ahová Baszkföldtől Olaszországon át Taiwanig érkeznek fellépők. Szerencsen rendezik a rangos Szerencsi Szóló Néptánc Fesztivált, Abaújszántón pedig az AbaújHegyközi Néptánctalálkozót és Nemzetközi Cimbalmos találkozót. A cimbalmos találkozó régóta tartó hagyománya a településnek, amely csaknem elfelejtődött, azonban közösségi kezdeményezésre a közelmúltban bővített profillal ismételten megrendezik, viszont a néptánctalálkozót csak most kezdték el szervezni hagyományteremtés céljából. A monoki Népdalköri Találkozó immáron 21. alkalommal került megrendezésre, ahol Hazánk gyakorlatilag minden részéből érkeztek népdalokat éneklő profi és amatőr együttesek, egyéni énekesek. Igazi kuriózum a Nemzetközi Vándor Cigánytánc Fesztivál Sátoraljaújhelyen, amellyel a cigány tánckultúrát kívánják bemutatni, hagyományaikat ápolni. Mádon Gyermek Néptánc Találkozót szerveznek. Érdekes, többrétű eseménye a térség fővárosának a Zempléni Néptánctalálkozó és Mesterségbemutató, ahol a népi tánci bemutatókon kívül kosárfonással, bőrművességgel, textil művességgel és csipkeveréssel ismerkedhetnek a hagyományos kézművességre nyitott látogatók. Számos tematikus tábort is szerveznek Hegyalja-szerte, köztük érdemes megemlíteni a pataki Zempléni Sekretánc Tábort, a Cifra Csűr Egyesület szervezésében zajlik nyaranta a hangszer-, tánc- és daltanulás, kézműves és más interaktív programok, Tokajban Hajdúsági Népzenei Alkotótáborban kamatoztathatják képzőművészeti és kézművességi tudásukat a résztvevők. Szerencsen a Kolompos Családi Táborban tánc- és hangszertanítás, kézművesség zajlik.
5.1.2.4.
Irodalom és költészet
Irodalomtörténeti hagyományokban is gazdag Hegyalja. Kölcsey Ferenc Szemere Pálnak írt levelében írta utazásáról. Karácsony első napján Olaszliszkáról ladikon ment Tokajba. Kölcsey Tokaj iránti imádata nemzeti imádságunk, a Himnusz harmadik strófájának soraiból is visszaköszön „Értünk Kunság mezein ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél”. Valamint „Tudatlanság” című költeményében így fogalmaz:
108
„Tudok vigan nevetni, Tudok hiven szeretni, S szépről énekleni, S kelyhem ha megtöltétek, Köszönni bort felétek Tokaj szent isteni.”
Sajnos Tokajban a Kölcsey-kultusznak nincs fontosságához méltójelentősége, még utca sincs a 19. század egyik legmeghatározóbb költőjéről elnevezve, sőt emléktáblát sem kapott. Ígéretes kezdeményezés Tokaj Város Napja, amelyet tudatosan január 22-én, azaz a Magyar Kultúra Napján tartják, ugyanis 1823-ban Kölcsey Ferenc ezen a napon fejezte be a Himnuszt. Széphalom jeles irodalmi emlékhely, a Kazinczy-kultusz központja.30 E helyen állt Kazinczy Ferenc lakóháza, 1806-ban ide költözött a családjával. Az irodalmi élet és a nyelvújítás vezéreként huszonöt évig innen irányította, szervezte a magyar szellemi életet. A Széphalmi Mester a helyi közélet tekintélyes személyiségeként a vármegye közgyűlésein is felszólalt. A sokoldalúan képzett, korának kiemelkedő személyisége, az MTA tagja, az 1831-es kolerajárvány áldozataként távozott az élők sorából. Végakaratának megfelelően a széphalmi kertjében temették el, sírhantja a magyarok egyik zarándokhelye. A Sárospataki Református Kollégium
Az ország egyik legrégebb óta fennálló oktatási intézményét, a Sárospataki Református Kollégiumot 1531-ben alapították, amely Tokaj-Hegyalja történelmi jelentőségének, irodalmi életének egyik szimbóluma. Gyakorlatilag felsorolhatatlan, a magyar irodalmi, politikusi, tudományos élet mennyi kimagasló alakja tanult az Alma Mater ódon falai között. A teljesség igénye nélkül: Balsaráti Vitus János; Bánffy Dénes; Barczafalvi Szabó Dávid; Beregszászi Nagy Pál; Bessenyei György; Bethlen Miklós; Buzinkai Mihály; Csécsy János; Erdélyi János; Fáy András; Fegyverneki Izsák; Gárdonyi Géza; Geleji Katona István; Képes Géza; Kézy Mózes; Komáromi Csipkés György; Kossuth Lajos; Kövy Sándor; Kurucz Gyula; Mészöly Dezső; Móricz Zsigmond; Őri Fülep Gábor; Pósaházi János; Rákóczi Györqy; Szemere Bertalan; Szikszai Fabriciusz Balázs; Thuri Farkas Pál; Tompa Mihály. 30
Forrás: www.nyelvmuzeum.hu
109
A Tokaji Írótábor
A Tokaji Írótábor 1972-től kezdődően Tokajban rendezett nyári írótalálkozókat. Később, mint a magyar írók civiltársadalmi fóruma működött legális keretek között. 1989 előtt a kritikus értelmiségi gondolkodás egyik fontos, a regionális kereteken is túlmutató „intézménye” volt.31 Tanácskozásain az irodalom, a közélet és a politika legfontosabb kérdéseit vitatták meg. Ellenzékisége miatt 1987-ben elmaradt a rendezvény. Az írótábor 1990-től egyesületként működik. Időszaki székhelye a nagy történelmi múlttal rendelkező és a világörökség részévé vált Tokaj város. A szervezet irányítása, az írótáborok szervezése Borsod-Abaúj-Zemplén megye székhelyéről, Miskolcról történik, szerény infrastruktúrával és kevés intézményi háttérrel. Az első 17 évben az írótábor szóvivőjének Fekete Gyulát tekinthetjük. 1990 után kuratóriumi elnök volt Cseres Tibor, Pomogáts Béla, Gál Sándor (Kassa), Hubay Miklós, Székelyhidi Ágoston, Vasy Géza, Serfőző Simon. A jelenlegi elnök Mezey Katalin költő, író. Az írótábor szervezését kezdettől Sáray László látja el, 1994-től mint a kuratórium választott titkára, illetve az egyesület képviselője. A távlati cél fenntartani, tovább működtetni a magyar irodalom égtájainak otthont adó Tokaji Írótábort a térség más művészeti nagyrendezvényeivel összhangban és hatékonyabb együttműködéssel. A tokaji irodalmi út fokozatos kiterjesztésével pedig kapcsolatot teremteni és ápolni Szlovákia, Lengyelország, Ukrajna és Románia határos megyéivel, ezen országok közös kulturális, turisztikai érdekeinek sajátos, civil szolgálatával. - írja a szervezetről titkára, Sáray László. A Tokaji Írótábor Egyesület szándéka szerint az eddigi találkozók anyagait digitálisan összegyűjtik és kiadják. Eddigi eredményeik közé tartozik a 2000-ben kiadott Tokaj a világirodalomban, és a kötet párja, a 2002-ben megjelent Tokaj a magyar irodalomban. Mindkét könyv két fő részből áll: az első esszéket és tanulmányokat tartalmaz, a második rész a Tokaj-Hegyaljához és a borhoz kapcsolódó szépirodalmi alkotásokat mutatja be. A két kötet szorosan kapcsolódik egymáshoz, hiszen a világirodalmi kötetben magyar szerzők idegen nyelven írt művei, míg a magyar kötetben itt élő idegen költők is helyet kaptak. Feldolgozzák továbbá a népköltészeti alkotásokat, és olvashatunk a tájról, történelméről, a borkultúráról szépirodalmi
31
Az alfejezet fő forrása a személyes interjúk mellett: www.tokajiirotabor.hu/
110
alkotásokat, sajnos sokszor csak részletet, de igen áttekinthető módon a szerzők születési ideje szerint rendszerezve Anonymustól Lackfi Jánosig és Oravecz Péterig.
5.1.2.5.
További hagyományok, népszokások Tokaj környékén
„Kakas a szőlő védelmében”
A szőlőművelő, a szőlőtermelő védelmezte a szőlőjét a kártékony szelektől. Ehhez egy elhárító varázslatot alkalmaztak, amihez egy fehér kakast használtak fel. Ezt a fehér kakast két férfi két irányba húzta, s a szétszakítás után a kezükben maradt darabbal bejárták a szőlőterületet, s azután visszatértek arra a helyre, ahol a kakast széttépték. Részeit a szőlőbe elásták, abban a hiedelemben, hogy ezzel a művelettel egy évre megvédték a szőlőtermést.
„Medve fogás”
A magyar néphagyományban feltételezhető teriomorf gabonadémonok közül a kutatás jelenlegi állása szerint a legtöbb adat a medvével áll kapcsolatban. A Nagy Magyar Alföld parasztsága emlékezetében mind a mai napig ismeretesek a következő szólások: „Medvét fogtunk”, „Kifogtuk a medvét”, „Megfogta a medvét”, „Medvét fog az ágyás”. Ezek a szólások aratáskor, illetőleg nyomtatáskor fordulnak elő. A megázott gabonát csak sok huzavonával lehetett megszárítani és ismét előkészíteni nyomtatáshoz. „Medvét fogtunk!” mondták ilyenkor az emberek. A nyomtatóknak legnagyobb ellensége az eső volt. Ha eső közeledett, a nyomtatást minél előbb igyekeztek befejezni, mert ha az ágyás beázott, medvét fogtak. Tokajban az a gazda medvét fog, akinek az ágyását, mielőtt garmadába tolhatta volna a szemet, a szalmát meg elhordhatta volna, eső éri. A „medve” az összetolt ágyás. Eső után egész nap is „nyúzhatják a bőrét”, ilyenkor nemcsak a búza veszít értékéből, hanem időben is sokat veszít a gazda.
Lakodalmas leírás 111
Az 1930-as években a lakodalmi vacsorára (baromfihúsból) csigalevest, utána töltött tyúkot, disznóhúsból pörköltet tálaltak fel. Mádon a leveshúst felpirították, úgy adták fel a vacsorához. Tállyán ez nem volt szokásos, maradt leveshúsnak. Az első világháború alatt és utána még tejberizst (kása) főztek éjfélre, melléje valamilyen húst. Később a töltött káposzta lett a divatos. A szakácsnő számára, akit „baleset ért", kásapénzt szedtek, majd ezt is felváltotta a zenészek tányérozása, akik káposztapénzt szedtek. Diós, mákos tésztát, piskótát és tortát készítettek, s azzal traktálták a vendégeket. Étkezés közben még el-elhangzott egyegy rigmus a vőfélytől, de már nem cifra szövegezésű, mint pl. Rátkán. Éjfélkor egy legényt maskarának öltöztettek fel. Valami rossz ruhát adtak rá, fejét piros babos kendővel hátrakötötték, arcát felismerhetetlenségig bekenték korommal. Menyecskét csináltak belőle. A maskara váltotta ki a menyasszonyt a táncból, aki egy másik szobában átöltözött, immár a fiatal asszonyok divatos ruhájába. Ez alatt a lakodalmasok a maskarával táncoltak. Évődtek is vele a férfiak, szoknyája alá kapdostak, fogdosták a mejjit, mire sikoltozott az „álmenyecske". A táncoltatok löktek valamennyi pénzt a maskarának, s kiáltották: „Enyém a maskara"!- s már rázták is tovább. Negyedóra, félóra múlva hozták az újasszonyt, mire a zenészek ráhúzták, hogy „Ejnye de szép menyecske lett ebből a lányból . . ."A maskara pedig kifutott a lakodalomból. A leglátványosabb és leghangulatosabb eseménye a lakodalomnak a maskara szereplése. E szokás napjainkig megmaradt, s ha csak tehetik, nem marad el a lakodalmakból ma sem.
112
5.2. A SZŐLŐMŰVELÉSHEZ ÉS BORÁSZATHOZ KAPCSOLÓDÓ HAGYOMÁNYOK 5.2.1.
A tokaji bor készítésének története
A magyar borokat már az 1200-as évektől ismerték Európa-szerte, de térhódítása Mátyás király óta erősödött, s az aszúbor megjelenésével főleg a tokaji felé fordult az érdeklődés. A legújabb levéltári kutatások szerint már egy 1571-ben kelt örökösödési levélben megemlítenek egy tétel aszúbort, de az aszúkészítés leírása Szepsi Laczkó Máté - Lórántffy Zsuzsanna udvari lelkésze - nevéhez kötődik, aki 1630-ban húsvétkor az előző évben készített aszú szőlőből készült édesnemes borral ajándékozta meg úrnőjét.32 A XVIII. század elején II. Rákóczi Ferenc kiterjedt diplomáciai és gazdasági kapcsolatai révén a hegyaljai borkereskedelem rendkívüli módon fellendült. A fejedelem a szabadságharc költségeinek jó részét hatalmas szőlőbirtokai jövedelméből fedezte. A bordiplomáciát XII. Károly svéd, Erős Ágost lengyel, I. Frigyes porosz király és Anna angol királynő udvarában is alkalmazta. Gyakran vendégeskedett XIV. Lajos francia király udvarában és többször megajándékozta őt Tokaj kincsével. Az egyik vacsora alkalmával, amikor tokajit szolgáltak fel italként, így hódolt a Napkirály a fejedelem és a tokaji előtt: „Vinum regum, rex vinorum”, azaz „A borok királya, a királyok bora”. Ettől az időponttól kezdve élte fénykorát a tokaji bor, és vált a királyi és cári udvarok, jeles művészek (Nagy Péter cár, Katalin cárnő, II. Frigyes, Voltaire, Goethe, Schubert) kedvelt italává. Sikerét fokozta az orvosi körökben elterjedt nézet, miszerint mértéktartó fogyasztása gyógyító, regeneráló hatású, így „Vinum Tokajense Passum” néven az 1800-as évek végén a Magyar Gyógyszerkönyvben is szerepel. Nemcsak a bor fogyasztása, hanem a szőlőterületek birtoklása is státusszimbólummá vált mind egyházi, mind pedig világi hatalmasságok körében. Volt szőlője a császárnak, a mindenkori magyar királynak és királynőnek, az ország nádorainak, földesurainak, sőt még az orosz cároknak is.
A borvidék szőlőfajtái:
Furmint (kb. 55% a borvidéken): A XVIII. századtól a vidék fő és egyben a tokaji borászok legnagyobbra tartott szőlőfajtája. Eredete máig tisztázatlan. Tőkéje erős növekedésű,
32
A fejezet fő forrása: www.himesudvar.hu/tokaj-hegyalja.html
113
levele alig tagolt. Fürtje középnagy, bogyói nagyok, vastag héjúak. Későn érik, nagyon jól aszúsodik. Borának sav- és extrakttartalma magas, közepes, zamata karakteres.
Hárslevelű (kb. 25% a borvidéken): Régi hegyaljai fajta. Erős növekedésű, levele kerekded, csipkés szélű. Fürtje nagy, jellegzetesen hosszú; bogyói közepesek, vékony héjúak. Késői érésű, töppedésre, aszúsodásra hajlamos. Bora nagy sav- és extrakttartalmú, finom hársméz- és virág illattal és zamattal.
Sárgamuskotály (kb. 10% a borvidéken): Igen régi francia szőlőfajta, eredeti nevét (Muscat Lunel) Tokajban nem lehet használni, de több pincészet alkalmazza a Muscat Blanc elnevezést. Középerős növekedésű, fürtje, bogyói középnagyok, bogyóhéja vastag. Betegségekkel szembeni ellenálló képessége gyenge, ezért érdemes napos, szél fújta helyre telepíteni. Cukor- és savtartalma jó közepes, rendkívül illatos és zamatos.
Zéta (kb. 3% a borvidéken): 1951-ben a Furmint és Bouvier fajtákból nemesített szőlő. Középerős növekedésű, lombszerkezete a Furmintéra emlékeztet. Fürtje és bogyói kicsik. Október első felében, magas cukortartalommal érik és nagyon jól aszúsodik. A belőle készült bor 1995-től forgalmazható Tokaji jelöléssel, néhány évig Oremus néven szerepelt. A borászok előszeretettel használják aszúszem termeléshez, azaz aszúbor készítéshez. Olyan évjáratban, mikor nincs botrytis, különleges virágméz illatú, édesborok készíthetők mustjából, melyeket a fajta nevével hoznak forgalomba, de mivel eredendően kevés van a borvidéken az ilyen tételek igazi kuriózumnak számítanak.
Kövérszőlő (kb. 3% a borvidéken): A Fekete-tenger partvidékéről származó fajta, melyet a romániai Cotnar vidékén ma is termesztenek. A tokaji borvidéken a filoxéra pusztítása előtt nagy területeken termelték, 1998-tól borát újra „tokaji”-ként lehet forgalmazni. Lombja haragoszöld, levele fűrészes szélű. Fürtje középnagy, ágas, laza. Bogyója gömbölyű, nagy. Október első felében érik, később – aszús évjáratban - sok és jó minőségű aszút terem. Egészséges fürtjeiből a Zétához hasonlóan ritka, szép borokat lehet nyerni.
Kabar (kb. 1% a borvidéken): Tarcal 10-es névvel a borvidék régi kísérleti fajtája a Hárslevelű és Bouvier keresztezéséből. A Zétával egy időben nemesítették. Október elején érik, fürtje, bogyói kicsik, de magas cukortartalommal érik és kiválóan aszúsodik. Bora 2007-tól forgalmazható „tokaji” névvel.
114
5.2.2.
A hagyományok alapja, a térség egyedi szimbóluma: az aszú
Az aszúsodás a szőlő természetes édesedésének legértékesebb formája. Egyedülálló jelenség, mely Tokajt világhírűvé tette. Több tényező (a földrajzi fekvés, a mikroklíma, a szőlőfajták, a szőlőterület fekvése, a szőlőművelés) kedvező együtthatásának az eredménye. A legfontosabb összetevő viszont a vidékre jellemző őszi időjárás. Október hűvös, deres hajnalait errefelé ugyanis napfényes, meleg, szeles nappalok követik. A reggeli csapadék hatására telepszik meg a fürtökön a Botrytis Cinerea nevű gomba, ami a már érésben lévő szőlőszemek elvékonyodó héján keresztül behatol a bogyókba. A bogyók húsát átjárva vizet vesz fel és mazsolaszerűvé töppeszti a szőlőt, ezáltal a gyümölcs beltartalmát (cukrok, aromaanyagok) koncentrálja, átalakítja. Míg a Botrytis Cinerea gomba a világ legtöbb borvidékén ellenségnek számít, hiszen pont a szüret idején támadja a bogyókat (szürkerothadás), addig a tokaji borvidéken csodát művel: nemesrothadást okoz. A késő őszi szüret során szakértelmet és türelmet igénylő munkával szemenként válogatjuk ki a fürtökből az aszúszemeket, s ezek felhasználásával készítjük a tokaji borkülönlegességeket.33 13. kép: A Tokaji Aszú
A tokaji borok az évszázados hagyományok, a ma érvényben lévő bortörvény és a hegyközségi termékleírás alapján készülnek. Mivel mindkettő többféle lehetőséget biztosít a pincemesterek számára a borkészítés folyamatában, ezért ugyanazzal a névvel fémjelzett bor két pincében kóstolva sohasem lesz egyforma. Ebből következik, hogy egy borfajtával kapcsolatban sohasem Forrás: www.szepmagyarorszag.hu/magyar/oldalak/tokaj_tokaji_vilagorokseg_borturizmus/ valamint www.himesudvar.hu/tokaj-hegyalja.html 33
115
szabad általánosítani, hanem mindig egy adott pincének konkrét évjáratát kell vizsgálni, illetve értékelni. A fajtaborok fajtatisztán kerülnek forgalomba (Tokaji Furmint, Tokaji Hárslevelű, Tokaji Sárgamuskotály), de egyre népszerűbbé válnak a cuvéek is. Legtöbbször a „minőségi” kategóriába sorolják őket, azonban szerepelnek közöttük különleges minőségű tételek is, mint például a „töppedt szőlőből készült”, a „válogatott szüretelésű” vagy a „késői szüretelésű” félédes, illetve édes borok. A Szamorodni, a Fordítás, a Máslás és az Aszú borok a „tokaji borkülönlegesség” kategóriába tartoznak. Manapság a tokaji borok „oltalom alatt álló eredet megjelölésű” és „védett eredetű bor” elnevezéssel kerülnek forgalomba. Egyre keresettebbek az ún. dűlőszelektált borok, melyek
kizárólag
egy
kisebb,
földrajzilag
körülhatárolt
szőlőterületről
származnak.
A birtokbor elnevezést akkor használják, ha egy birtok/borászat bora több dűlő terméséből készül.
Tokaji Furmint: Sokféle bortípust készítenek belőle a könnyedebb műfajú tartályban erjesztett, üde, friss Furmintoktól kezdve a testes, tölgyfahordóban érlelt „nagy” szárazakig, de a legkiválóbb aszúborok alapját is általában ez a fajta adja. Az alapanyagtól és technológiától függően illat- és ízvilága hihetetlen változatos tud lenni: körte, citrusok, mandula, marcipán, datolya, barack- és szilvalekvár.
Tokaji Hárslevelű: Hasonló borászati elképzelések valósíthatók meg belőle, mint a Furmintból, de a belőle készült tételek talán egy kicsit behízelgőbbek, kedvesebbek, könnyebben érthetők. Borai lágyabbak, jellegzetes hársméz illatúak.
Tokaji Sárgamuskotály: Jellemzően két bortípus készül belőle. A könnyű, illatos, száraz, félszáraz boroknak valót szeptember közepén szüretelik 19-20 mustfokkal, ilyenkor a még relatív vastag bogyóhéjban sok illatanyag van. Az így készült bor igazi bodzaillat bomba, a „tokaji borvidék rozéja”. Nyári kánikulában 8-9 °C-ra hűtve sok - bort nemigen kedvelő embert indított el a bor szeretete felé. Gombabetegségekre való érzékenysége miatt kockázatosabb vállalkozás e szőlőfajta késői, október közepi szüretelése, de a gondos növényápolást gyönyörű aranysárgára érett fürtökkel hálálja meg, melynek cukortartalma gyakran eléri a 25-28 mustfokot is. Az ilyen alapanyagból fantasztikusan gazdag, különleges édes borok készíthetők.
Tokaji Szamorodni: Részben aszúsodott szőlőfürtökből, magas cukortartalmú mustból készül, így az átlagosnál gazdagabb, különleges minőségű bort ad. A „szamorodni” szó lengyel eredetű, s azt jelenti: „ahogyan termett”. Ez utal arra, hogy olyan szőlőfürtöket válogatnak a tőkéről, amelyek aszúszemet tartalmaznak, de - az aszúkészítéssel
116
ellentétben - nem válogatják ki azokat az ép szőlőbogyók közül, hanem együtt dolgozzák fel, majd préselik) - ahogy az megtermett. Ha a fürtökben kisebb az aszúszemek aránya, vagy ha a must cukortartalma teljesen kierjed, száraz szamorodniról beszélünk. A száraz szamorodnit 1-2 évig érleljük fahordókban, de mi nagyon ritkán készítjük. Kiváló aperitif. Ha az aszúszemek mennyisége és minősége (cukor- és szárazanyagtartalma) magas, az erjedés után is marad még a borban természetes cukor. Ekkor beszélünk édes szamorodniról. Desszert borként fogyasszuk. A Szamorodni készítéséhez a bortörvény minimum 2 éves érlelést ír elő, amiből 1 évig minimum hordóban kell pihennie.
Tokaji Aszú: Kiváló évjáratban a tokaji szőlőfajták nagyon jól aszúsodnak. Ilyenkor szinte a teljes szüreti időszakban (szeptember végétől november elejéig) az aszúszemeket szemenként (kézzel!) válogatják ki a fürtökből és kádakba, tárolóedényekbe gyűjtik. Aszúbor készítésekor az aszúszemeket általában feltárják (taposás, darálás), majd az így kapott „aszútésztára” mustot, erjedő mustot vagy újbort öntenek, és 12 órán keresztül áztatják. Áztatás után a sűrű masszát kipréseljük és hordókba töltjük, ahol végbemegy az erjedés (erjesztés). Attól függően, hogy 1 gönci hordó (136 liter) musthoz, erjedő musthoz ill. újborhoz hány puttony aszúszemet tesznek (1 puttony kb. 22-25 kg aszútésztának felel meg), a későbbiekben annyi puttonyos (3-4-5-6) aszúborként kerülhetett forgalomba. A 2013-as szüretig az aszú készítéséhez a hegyközségi termékleírás 3 éves érlelési időt írt elő, amiből min. 2 évnek fahordós érlelésnek kell lennie. A 2013-as szürettől változott a borvidéki előírás. 1 kg aszúszemből maximum 2,2 liter aszúbor készíthető (beleértve a fordítást is), az alapanyag minimális induló cukortartalma 323 gramm/liter, kierjedés utáni maradék cukortartalmának pedig minimum 120 gramm/liternek kell lenni. Ez egy hagyományos 5 puttonyos aszúnak felel meg, így ez azt jelenti, hogy a 2013-as szürettől kezdve Tokaji Aszúként csak az egykori 5 és 6 puttonyos aszúk beltartalmi értékét elérő borok kerülhetnek forgalomba. Így a puttonyszám jelzés eltűnik az aszús palackokról, az egykori 3 és 4 puttonyos beltartalmú borokat pedig a Tokaji szamorodni elnevezés alatt kell keresnünk. A kötelező érlelési idő is változott, minimum 18 hónap tölgyfahordós érlelés letelte után a következő évben forgalomba hozható az aszúbor.
Tokaji Fordítás: Az egyszer már kipréselt aszútésztát másodszor is újborhoz, illetve musthoz öntjük („fordítják”), majd - hasonlóan az aszúborhoz - néhány órás áztatás után kipréselik. Ez a bor csakis kiváló minőségű, nagyobb mennyiségű aszúszemből készülhet, hiszen csak ekkor nyerünk még másodszor is értékes anyagokat belőle. A másodszori áztatás miatt - a héjban lévő anyagoknak köszönhetően - az aszútól magasabb csersav 117
tartalmú, de kevésbé édes bort eredményez. (Olykor azonban elérheti egy 4-5 puttonyos aszú cukortartalmát is!) Kötelező érlelési ideje 2 év, ebből minimum 1 év fahordós.
Tokaji Máslás: A kierjedt aszúborok leülepedett seprőjét (elhalt élesztőgombák, savak, cukrok, aromaanyagok) borral keverik, majd leülepedés után tisztítják. Érdekes, krémes jellegű, édeskés, vajas illatú és ízű bor. Nagyon ritka a piacon, hiszen ebből az alapanyagból – főleg kis pincéknél – gyakorlati alkalmazáshoz használhatatlanul kevés áll rendelkezésre. Lengyel kereskedők nyomán alakult ki - innen ered maga a megnevezés is (mászló = vaj).
Tokaji Aszúeszencia: A 2009-es évtől megszűnt elnevezés. Kiváló évjáratban, 6 puttonyos aszú készítéséhez alkalmazott mennyiségekkel készült, de az alapanyag és a kiváló évjárat csúcsminőségéből fakadóan az elkészült bor meghaladta a 6 puttonyos aszú értékeit, ezért külön néven került forgalomba. Az aszúk aszúja, igazi kuriózum! Ma a legjobb 6 puttonyos aszúk között kell keresnünk hasonló beltartalmú bort.
Tokaji Eszencia (nem hivatalos elnevezése: Natúresszencia, Nektár): Aszús évjáratban a fürtökből egyenként kiválogatott aszúszemeket kádakba gyűjtik, várva a szüret végét. Ez idő alatt az aszúszemek saját súlyuknál fogva egy igen kis mennyiségű koncentrálódott mustot préselnek ki magukból, amelynek cukortartalma - évjárattól, minőségtől függően 40-70 mustfok is lehet, tehát gyakran a méz sűrűségét is túlszárnyalja. A kicsorgó esszenciát összegyűjtik, és üvegballonokban tárolják. Lassú erjedés után 4-6% alkohol képződik, a maradék cukortartalma pedig 300-600 g (!) közötti. Rendkívül koncentrált, tömény ital; a legnagyobb pincészetekben is csak néhány száz palack készül, kizárólag gyűjtők számára.
5.2.3.
Szőlőművelés, boros edények
A szőlőművelés során az ország minden szőlőtermő vidékén használták a különböző típusú kapákat, szőlőmetsző késeket és ollókat. A szerszámok közül formailag és díszítettségükben is kiemelkednek a metszőkések, a baltás és balta nélküli típusúak. A cigányok által készített kések egyszerűbbek, a helyi kovácsok metszőkései viszont díszesek voltak.34
Az alfejezet fő forrása a személyes interjúk mellett: Ortutay Gy. – Balassa I.: Magyar néprajz. c. könyve, valamint Petercsák Tivadar (2012): A szőlő és a bor a néphagyományban. Eszterházy Károly Főiskola, Eger. 34
118
A bor szállításánál és fogyasztásakor anyagukat és formájukat tekintve rendkívül változatos és díszes edényeket használtak. Kádárok készítették rövid dongából a csobolyót vagy csobánt, ami egy kisméretű hordócskához hasonlít. A szőlősgazdák csobolyóban vittek bort magukkal a szőlőbeli munkához, de a napszámosokat is ebből kínálták meg. Oldalain gyakori a faragott szőlőfürt, leveles inda motívum és a monogram. Országszerte kedvelt boros edény a fából esztergált kulacs, boros kulacs, csutora vagy a csikóbőrös kulacs. A legszebb darabokon a csipkézett szélű bőrrózsák mellett a vállszíjról lelógó színes bőrsallangok is megtalálhatók. 14. kép: Csobolyó
Forrás: mek.oszk.hu
Rövid idejű bortárolásra, szállításra és fogyasztásra egyaránt alkalmasak a fazekasok és a keménycserép manufaktúrák, valamint az üveghuták által készített edények. Régebben a gazdák a bort nem pohárból, hanem kisebb cserép vagy üveg kancsóból itták. A cserépkulacsok megrendelésre készültek, s egyik oldalára a tulajdonos neve, a másikon a borivásra utaló feliratok olvashatók. A 18-19. századi üveghuták nagy mennyiségben gyártották a boroskancsókat, kulacsokat és jellegzetesek a zempléni üveggyárak tokaji bor szállítására való pincetokba való üvegei. A bor tárolásához hordóra is szükség van. Mivel a hordó, nevében is benne van, nemcsak tárolási, hanem szállítási célokat is szolgált, évszázadokig amolyan fogyóeszközként lehetett kezelni. Ezekben szállították a tokajit messzi tájakra. Ebből következően pedig tömegesen kellett gyártani. Tokaj-Hegyalja ebben is szerencsésnek bizonyult, hiszen a Zemplén hegységben ott a kocsánytalan tölgy megfelelő minőségben. Annak megmunkálására, kiégetésére és formába hajlítására szakosodtak a hordókészítő bodnárok, kádárok. Kádáraink talán az utolsó tovább élő hagyományos kézműves mesterséget képviselik Hegyalján. 119
Az bizonyítja, hogy tudásuk nem is fog még elveszni egy darabig, hogy Erdőbényén legalább tucatnyian keresik kenyerüket ma is ezzel az embert próbáló kemény munkával, amelyet a korábbiakban bemutattunk.
5.2.4.
A szüret és a hozzá kapcsolódó népszokások
A szüret a különböző történelmi korokban mindig többet jelentett egyszerű munkánál. Ünnepnek számított és számít ma is, hiszen egy egész évi munka gyümölcsével szembesül a szőlőművelő. "A szüret a XVI. és XVII. században igazi sátorosünnep volt, melyre még a hadviselő vitézek is hazasiettek.35 A hegyaljai ember egyik legjobb barátjának a szőlőt tartotta, ezért mindig odaadással dolgozta, gondozta a megélhetést, a reményt jelentő szőlősorokat. A metszés, a „vinyigeszedés”, karózás után kétágúzás, „csirkézés” következett. A kötni járó asszonyok éneklése eközben bezengte a környéket, ezért mondták a férfiak, hogy az asszonyoknak inkább szórakozás a kötés, mint munka. A „vinyige” begyújtásából jósolni is lehetett. Ha a füst a tőke fejéhez közel szállt, akkor a bő termésben hittek, ha viszont magasra szállt a füst, azzal vigasztalták magukat, hogy a bor ára is magas
lesz.
Sok nyugtalanságot okoztak a „fagyos szentek” napjai is. Ha Pongrác, Szervác, Bonifác és Orbán napja is fagy nélkül múlt el, már remélték, hogy a bő termés jó édes lesz. Sokan kóstolgatták nyár elején a cseresznyét is, hiszen ha a cseresznye édes volt, biztosra vették, hogy a szőlő is édes lesz. Az augusztusi szőlőmunkák (igazgatás, harmadlás, tányérozás) után minden gazda Istenhez imádkozott a jó időjárásért, az édes szőlőért. Október közepe felé közeledvén megkezdődtek a szüreti előkészületek. Súrolták a szüreti edényeket, égették, forrázták a hordókat és a borházat is kimeszelték. A szüret megkezdésének időpontja október 28, Simon Juda napja volt. A víg nótaszó mellett felfelhangzott a "Puttonyos!" felkiáltás is. A gazda nótára szólított fel mindenkit, mondván "amíg énekelnek, nem esznek". A szüret menete egyszerű volt és mai napig hasonlóképpen zajlik: kisebb birtokosoknál kalákában szedték le a szőlőt, rokonok, ismerősök segítettek be. Elmaradhatatlan volt a pogácsa, pálinka,
Az alfejezet forrása a személyes interjúk mellett: www.lanchidradio.hu/lanchidradio/tobbet-jelentett-egyszerumunkanal-1103260 35
120
lacipecsenye, gulyás és a bor. A nők szedtek - ha az időjárás kedvező volt, az asszonyok az aszúszemeket is kiválogatták -, a férfiak puttonyoztak. Minden puttonyos kezében ott volt a frissen vágott vessző, melyre minden puttony szőlő után egy-egy rovást faragtak. A szedők mögött, kezében kis pálcával, a pallér csapkodta a leveleket - ügyelve arra, hogy sor ki ne maradjon, tőke szedetlen ne legyen -, továbbá irányította a munka menetét is. A puttonyból a szőlőt a terhesbe öntötték, amely mellett ott álltak sorban a gyerekek, és három-négyágú karókkal, az úgynevezett csömöszölővel zúzták a szőlőt. Ahhoz, hogy több szőlő férjen a gyűjtőbe, taposni kellett - csakúgy, mint ma.
A szüret végeztével felcsendült a végzésnóta, a szekereken hazavitték a terhest és az embereket. Ezután megkezdődött a szőlő feldolgozása; darálás, áztatás, taposás, préselés, fordítás. A régi időkből maradt fenn az a kedves szokás, hogy ha a gazda jó, azaz kivívta a résztvevők megbecsülését, a puttonyos legények vagy a szüretet vezető pallér négyágú szőlőkoronát készített számára. Amit aztán felpántlikázva, a tisztelet jeléül átadtak a házánál, mire ő áldomást ivott szüretelő
munkásaival.
A gazdagok szürete mind külsőségeiben, mind tartalmában eltért az egyszerű birtokosokétól. Itt a gazdák ki se mentek a szőlőbe. Megbíztak egy szüretgazdát, rendszerint a vincellérüket, hogy képviselje őket, és irányítsa a kint folyó munkát. Préselés után a gazda "cserpákkal" merte ki a mustot a "tőtikébe" (ezzel szűrte le a mustot), majd a mustot a hordóba töltötte. Egyszerre folyt tehát a munka - már akkor is - a házban és a hegyen egyaránt. A gazda borral kínálgatta a szedőket. A szüret végeztével koszorú került a hordóra (félhordó alakú koszorú, szőlőlevéllel, virágokkal, szőlőfürttel gazdagon befonva, nemzeti szalaggal díszítve) és a szedők víg nótaszóval kísérték haza a gazdát. Mikor már mindenütt elvégződtek a szüreti munkálatokkal, megtartották a hagyományos szüreti bált. Ennek a bálnak is messzire jutott a híre, hiszen úgy tartották „Aki a debreceni vásárban, a pócsi búcsún és a mádi szüreti bálon nem megy férjhez, örökké pártában marad" Több hegyaljai településen (Pl. Mád, Tokaj) felélesztették a szüreti bál hagyományait. A szüreti napokat szeptember végén rendezik meg. Az ünnepségeken többnyire borversenyt is szerveznek, ahol a gazdák vizsgáznak boraikkal országos hírű borászok előtt. Az esemény fénypontja a szüreti felvonulás. Ez a hagyomány a 18. század második felében alakultak ki. Az úgynevezett Baksus ünnepségek, amelyek megrendezése görög és római mintákon alapult. Az antik hagyomány e továbbélő formáját vándorló kádárlegények ismerték meg német vagy nyugati szláv területeken, és hozták magukkal. Az eredetileg a görögök körében meglévő Dionüszosz-kultusz a rómaiak 121
Bacchus-kultuszában folytatódott, akik minden év decemberében, 17-e és 23-a között ülték szaturnáliáikat - a későbbi bacchanáliákat -, amikor megajándékozták, megvendégelték egymást. A kereszténység kezdetén ezek az ünnepségek a böjt előtti farsang idejére tolódtak. Amik Rómában, Firenzében, Nápolyban és Franciaországban álarcos felvonulásokban csúcsosodtak ki - ezeknek volt a neve a „carne vale”, azaz „búcsú a hústól”. Tokaj-hegyalján a Bacchus-kultuszhoz fűződő ünnepek kezdetben ugyancsak a farsang idejére estek, amikor már az újbor is kiforrott. Az 1700-as évek elejétől - a népi szüreti szokások kifejlődésével - azonban fokozatosan október-novemberre húzódtak át. Tokaj-hegyalján Bacchust nem római istenként ábrázolták, hanem nemzetiszínű hordón „lovagló” magyar huszár formájában. Baksus Pajtásnak hívták: innen ered a Baksus-ünnep elnevezés. Baksus Pajtás egyik kezében lopótököt tartott, a másikban koccintásra kész poharat. Mint már írtuk, rendszerint hordóra ültették, és a baksusvivők két rúd segítségével vállukra emelve vitték. Előtte két, fehér ruhás szűz leány lépdelt, akik egy szőlőtőkét kísértek. Ezek a szokások évről-évre színesedtek, újabb meg újabb népi elemekkel gazdagodtak, mint például Erdőbényén a kádártánc, Mádon a török menyecskerablás és a mádi zsidó, Rátkán a lakodalmas, Tokajban és Tarcalon a kisbíró és a szüreti bál. Mindezek együttes hatására alakultak ki és mosódtak egybe a jelenbéli szüreti felvonulások. 15. kép: Szüreti felvonulás Tokajban
Forrás: tokaj.hu
122
A rendezvényeken mazsorettek, fúvószenekar, iskolások, óvodások, hagyományőrző csoportok (pl. lovasok, történelmi hagyományőrző egyesületek) is részt vesznek. Ezek a bálok, szüreti mulatságok a hegyaljai települések legrangosabb, legtöbb érdeklődők vonzó rendezvényei, amelyeket egyrészt a 21. század modern igényeihez (is) igazítják, mellette azonban hangsúlyt fektetnek a régi, hagyományok szüreti vigasságok minél több hagyományos elemének beemelésére, felélesztésére.
123
5.2.5.
A borutak, mint a hagyományos borfajták megőrzésének lehetőségei
A borturizmus kínálati oldalát ennek megfelelően egyrészt borvidékek és borutak (mint meglátogatott célterületek), illetve borászatok, bortermelők, borospincék (mint szolgáltatók) alkotják. A borturizmus – természetéből adódóan – elsősorban a vidéki térségek jellemző turisztikai terméke, azonban városi környezetben is megjelenhet, például borfesztivál, borkóstoló, borvacsora vagy akár bormúzeum formájában. Ezzel azonban – különösen Tokaj-Hegyalja esetében óvatosan kell bánni, mert a tapasztalatok szerint ez a „Tokaji bort lehet inni és venni bárhol az országban” hátrányosan hat a helyi turizmusra. A borút olyan turisztikai szolgáltatások sorának tematikus jellegű összekapcsolása, ahol a termék alapja, az útvonal témája a szőlő és a bor. A borutak fejlesztésének alapvető célja a helyi szőlő- és borkultúra megismertetése, illetve a kapcsolódó szolgáltatások, programok népszerűsítése. A régióban az alábbi borutak találhatóak:36
Furmint útvonal (Tokaj Hegyalja Borút) Tokaj-Tarcal-Bogrodkeresztúr
Zéta útvonal (Tokaj Hegyalja Borút) Tokaj-Bodrogkeresztúr-Bodrogkisfalud-SzegiSzegilong-Vámosújfalu-Bodrogolaszi-Sárazsdány-Hercegkút-Sárospatak-Sátoraljaújhely
Hárslevelű útvonal (Tokaj Hegyalja Borút) Tokaj-Tarcal-Mád-Rátka-Tállya- AbaújszántóGolop-Monok-Legyesbénye-Bekecs-Szerencs
Sárgamuskotály útvonal (Tokaj Hegyalja Borút) Tokaj-Bodrogkeresztúr-BodrogkisfaludSzegi-Szegilong-Olaszliszka-Vámosújfalu-Tolcsva-Erdőhorváti-Erdőbénye
36
Forrás: www.tokaji-borut.hu
124
5.3. GASZTROKULTURÁLIS HAGYOMÁNYOK
5.3.1.
A gasztronómiai hagyományok fejlődéstörténete Tokaj-Hegyalján37
Tokaj-Hegyalja ételkészítése ma még nem feltárt, a rendelkezésre álló adataink leginkább a polgári konyha technikáit, eljárásmódjait tükrözik. Az írásos források elsősorban a mezővárosi polgárság, valamint a tájon élő, ill. ahhoz extraneusként kapcsolódó nemesség táplálkozási hagyományairól tájékoztatnak, ami természetesen sajátos történeti vonulatot képez. Csak sejthetjük, hogy a tokajhegyaljai táplálkozás számos eltérő vonást mutat a környező tájakétól, aminek okát a termelési táj gazdálkodásának jellegében, a sajátos mezővárosi, ill. paraszt-polgári fejlődésben, nem utolsósorban az összetett vallási és etnikai képben kell keresnünk. Ez a hagyomány azonban nem paraszti, ilyen módon a hagyományos táplálkozás sajátos rétegét képezi. A közvélekedéssel szemben, Tokaj-Hegyalja mezővárosai komplex mezőgazdálkodást folytattak, tehát mezőgazdasági termelvényeik jelentették az ételkészítés egyik alapját. Ehhez a középkortól a vásárok és heti piacok jól szervezett rendje járult, amelyek számos vonatkozásban felvetik a falu– város közötti munkamegosztás kérdéseit is. A környező vidékek parasztjai – a 18. századtól már jól ismerhetően – jelentős mennyiségű gabonát, baromfit, tejet és tejtermékeket szállítottak a mezővárosi piacokra. A mezőgazdálkodás javai mellett a tájat övező folyók halai, az árterek gyűjtögetett javai is megjelentek a hegyaljai mezővárosok piacán, s a felhasználók tradicionális étrendjébe (pl. böjtök, ünnepek) illeszkedtek. A vidék ételkészítésének egyik sajátossága, hogy a halakhoz és fehér húsokhoz szívesen használták fel a Hegyalja nemes fehér borát, esetleg az édes mustot. Ezek azonban az úri és a polgári konyha jellemzői lehettek, a „paraszti” réteg táplálkozásáról alig tudunk valamit. Más kérdés, hogy Tokaj-Hegyalja hagyományosnak tartott ételei között az előzőek dominálnak, így az egész étkezési hagyomány a karakteres mezővárosi előzményeket hangsúlyozza. A Zempléni-hegyvidék erdős, magas térszínei kevéssé voltak alkalmasak a földművelő gazdálkodásra, falvainak népe gyakran az alapvető gabonafélék hiányától is szenvedett.
Az alfejezet forrása a személyes interjúk mellett Viga Gyula 2004): Tájak, ízek, ételek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében c. kötete. 37
125
A zempléni hegyvidéki falvak népe sajátos szimbiózisban élt a természeti környezetével, ismerte és hasznosította a vadon termő növényeket. Ezek között megkülönböztetett helyet foglaltak el a különféle gombák. Az erdővidéken élők már kisgyermekkortól megismerték a gyűjtögethető fajtákat, biztonsággal eligazodtak a különböző évszakok gombatermésében. Jellemzően néhány fajtát hasznosítottak, ám annál többet ismertek. A gombából készült ételek fontos szerepet kaptak a hagyományos táplálkozásban, s számottevő részét adták az ételeknek is. A Zempléni-hegység falvainak földművelését a közelmúltig az önellátó növénytermesztés jellemezte, a rossz termőhelyi adottságú falvak alig vittek piacra a termelvényeikből. A burgonya és a káposzta fogyasztása régi hagyományokat őriz. A kukorica későn, csak a 20. század elejétől honosodott meg a hegyvidéki falvak gazdálkodásában, a kukoricalisztből, ill. darából álló ételek csak akkor váltották a köles, pohánka és hajdina, később az árpadara alapanyagúakat. Az életnek nevezett búza elterjedése is újabb jelenség a kezdetlegesebb gabonafélék rovására. A gabonafélék megváltozásával azonban a hagyományos kásaételek nem szorultak ki a táplálkozásból, jobbára csak az alapanyaguk változott. A kásás ételektől nem csupán nyersanyagban, de a készítés technikájában is eltérő lepények fogyasztása jellemző volt (laska, laksa, lángos, vakaró, néha pogácsa elnevezéssel). Ezeknek utóbb egyértelműen kenyérpótló funkciójuk volt. Tokaj-Hegyaljai és környéki borvidék gasztronómiáját a filoxéra vész határozta meg a XIX. század végén. Azok az épületek, amelyek ezen a területen találhatók, általában a vészt megelőzően épültek, elsősorban felekezeti és nemzetiségi összetettséget tükröznek. Az egész tokaji borvidékre jellemző gasztronómiát, a rétegzettséget elsősorban nemzetiségi jelleg határozta meg. Vannak olasz szőlőtermelők, akik annak idején ide telepítették szőlőiket és az épületeik is ezeket a stílusjegyeket tükrözik, valamint a később idekerülő zsidó borkereskedők és az egyéb nemzetiségiek, mint a tótok, ruszinok, svábok, szlovákok hozták a maguk ételeit az itt termelt borok mellé. Így az ő jelenlétük nagyon különböző gasztronómiai jegyekkel gazdagította ennek a környéknek az étrendjét. Intenzív volt a polgárosodás is ezen a területen. Korábban történt meg, mint az ország egyéb területein, épp ezért nagyon korai időszakban kezdtek el szakácskönyveket írni, és a gazdag polgároknál szolgálók egymásnak átadták a szakácstudásukat. Ez a kulturális jelleg nagyon fejlett itt az ország többi részéhez képest. Ugyanez tükröződik a lakásokban is, a lakások és konyhák felszereltségében, eszközhasználatában, tehát az ételkészítéshez és elfogyasztásukhoz használt tárgyakban.
126
Nagyon fontos a területen a bor és a must főzési szerepe, ehhez hasonló csak a villányi és a szekszárdi borvidéken található Magyarországon. Számos ételnek nemcsak kísérője, kiegészítője a bor, hanem alkotórésze is. Külön receptgyűjtemény van a bor alapanyagú, vagy a bort ízesítéshez, illetve pároláshoz, sütéshez használt folyadékként történő felhasználásokról. Kiemelendő ezen a vidéken is a folyami halakból készített halételek szerepe, hiszen a Tisza és a Bodrog kellően nyújt alapanyagot ezekhez az ételekhez. és a polgári konyhában a vallásos, katolikus, böjti táplálékok között ez nagyon nagy fontossággal szerepelt. A 20. század első felének évtizedeiben a Hét című folyóirat felhívást közölt receptek beküldésére. A polgári réteg tagjai számára készült ez a folyóirat, viszont a beküldők általában ezeknek a családoknak a cselédei voltak. Ezekből a receptekből jött létre a Hét szakácskönyve, amelynek nemrégiben megjelent reprint kiadása. Móra Ferenc felesége is a receptgyűjtők közé tartozott, és kiadott egy szakácskönyvet. A jó házi konyha - Így kell főzni! / A sütés-főzés tudományának új kódexe címmel Bánffy Hunyadi Erzsébet a francia konyha vendéglátását próbálta valamilyen módon rögzíteni. Továbbá ebben az időszakban jelent meg egy könyv a házi cukrászatról is. A környék étkezési kultúrájáról a legrészletesebben Viga Gyula: Tájak, ízek, ételek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében című könyvében lehet olvasni, melynek végén remek bibliográfia található a különböző idő- és évszakok népi ételeiről különös tekintettel Borsod-Abaúj- Zemplén megyére. Szigeti Andor is írt több könyvet a területről a kilencvenes években, és elsősorban a 20. század második felének vendéglátási kultúrájára, népi szokásaira tér ki, de fő területe a cukrászat. Alapjába véve feltáratlan ennek a környéknek a szakácskönyv kultúrája, amely a 20. század első harmadában kezdődött. Akkor még kézzel írott családi receptkönyvek formájában gyűjtötték egybe gyakorlati tapasztalataikat a konyhákon dolgozók. Ezt a gyűjtési gyakorlatot folytatták a különböző nemzetiségek által megírt helyi szakácskönyvek. Az úgynevezett kapás (a mezőgazdaságban dolgozók) és polgári szakácskönyvek közötti különbség is kiemelhető, hiszen a kapások által használt eszközök és az általuk felhasznált növények igen különböztek a városi étkektől. A polgári szakácskönyvekben lejegyzetteken pedig az egyes családok, egyes nemzedékek változtattak tovább az egyes recepteken, javították illetve módosították az akkoriban hozzáférhető növények illetve húsfajták szerint. Ez okozta azt is, hogy keveredés alakult ki részben a felhasznált tápanyagok, táplálékok között, de keveredés van a mértékegységek használatában is, hiszen akár a kanál mérete, akár a dekában vagy unciában mért mértékegységek is alakultak az idők folyamán.
127
Mindezeket pontosan követni ma már csak hivatalos levéltári anyagokban lehet. Sátoraljaújhelyen, Miskolcon és a Tokaji Múzeumban egyaránt találhatók erre vonatkozó anyagok. Ott találhatók meg az első, ebben a térségben kiadott szakácskönyvek, illetve újságokhoz, folyóiratokhoz beküldött receptek gyűjteményei. A sárospataki múzeum végzett felekezeti osztályozást ezekben a receptekben, és a sárospataki kollégiumban tanuló diákok hetente vitték be az iskolába a friss zöldségeket, gyümölcsöket és a frissen sütött ételeket a környék településeiről, melyek az értékelés alapjául szolgáltak. A kollégiumban a gasztronómia területén is kialakult egy polgári kultúra, és elég speciális társadalmi réteg szokásait rögzítette. 5.3.2.
Helyi specialitások, gasztronómiai örökség
Tokaj-Hegyalja története, kulturális összetettsége lenyűgözően gazdag, varázslatosan színes. Ezáltal gasztronómiája is sokoldalú, hatással volt rá például az itáliai és francia konyha. A nemzetközi bor-, állat- és só-kereskedelmi útvonal tovább erősítette az összetettséget, valamint Tokaj-Hegyalja szekeresei, amikor bort vittek Lengyelországba és Oroszországba, visszafelé – többek között – különleges élelmiszereket hoztak, így e két ország gasztronómiai elemei sem „tájidegenek”. És persze ne felejtsük el a magyar adottságokat sem, a Tisza, a Bodrog és a Hernád folyókat, valamint az Alföld közelségét. Ez a gasztrokulturális sokszínűség, ezek a „gasztronómiai kincsek” félig elfeledettek, nagyobbrészt felfedezésre, rendszerezésre várnak még. A régió gasztrokulturális vonzerejének meghatározását a regionális konyha feltérképezésénél kell kezdeni. Ennek alapjait a háztartások mindennapi főzőkultúrája, a „nagymamák gasztronómiája” teremti meg. Ehhez hozzátartozik természetesen az is, hogy nem csak azok az ételek tokaji ételek, amelynek összetevői között szerepel a tokaji bor, vagy mellé kerül a tokaji jelző, mint például a „Sárgadinnyegolyók Tokaji Aszúban” és „Tokaji borleves”, hanem azok is, amik a helyiek asztalára kerültek évszázadokon keresztül például:
Szepességben egykor népszerű lepényszerű sütemény, a „görhe” (görhöny) is, amit rozs-, de méginkább kukoricalisztből készítettek. Ezt a sárgarépa édesített reszelékével kenték meg.
A görhe mellé – a hajdani ártéri gazdálkodás maradványaként – az ártéri szilvások szilvájából rézüstben főzött legendás lekvárt is kínáltak.
Különféle krumpliételek: az összetört krumpliból liszttel sűrített „cinke” amit hagymás
zsírral, hagymával, esetleg káposztával, morzsával, mákkal tálaltak.
128
Nyersen reszelt burgonyából liszttel, sóval, esetleg aludttejjel készült sült lepény, a „cicege” (tócsni).
Vlach pásztorok által a felvidéken meghonosított brindza, ami a regionális elnevezésű hegyvidéki „sztrapacska” elengedhetetlen kísérőjévé vált.
A „káposztás harcsa”, ha már a „réti csík” és így a „csíkos káposzta” nincs.
A disznó gyomrába töltött aszalt szilvás fehér kásatöltelék (gömböc), voltak és vannak a káposzta ételek, mint a „káposztás paszuly” is, sőt a borsóval készített káposzta, valamint a káposzták legkülönfélébb nemei hússal és hús nélkül.
A juhtej savójából és túrójából tojással habart étel, a „kanda”.
A túrós kenyérleves.
Őshonos magyar halaink mellett a különleges nyersanyagok közé érdemes lenne bevenni a
Tisza és Bodrog vidékére hajdan egyébként is jellemző sulyom (Trapa natans), vagy akár a „bengyele” fogyasztását.
És néhány további gasztrokulturális szempontból jelentős étel:
Az Erdőhorváti perec, mely kétféle lehet. A tojásos kb. 5 cm, a böjtös pedig kb. 6 cm átmérőjű, 0,5-0,8 cm vastagságú karika. A perec színe sárgásbarna, kemény, ropogós, a böjtös kissé sós, a tojásos kissé édeskés ízű.
A Tokaji halászlé, melybe ponty, csuka, angolna és kecsege illik.
Tovább bővíti a sort a nemes édesvízi halakból, az erdei gombából készült ételek, levesek, a savanyított vargánya és egyéb gombák sokasága, az aszúszemmel töltött trüffel, a pástétomok, kecske és juhsajtok, a libamáj, a vadételek, a puliszka, a burgonyaételek, a birsalmasajt. Ugyanilyen jelentőségű a jászkunok meghonosította szürkemarha, a rackajuh, a bográcsgulyás, vagy akár a nyírségi gombócleves is, a makkoltatott mangalica, a szabolcsi alma, szatmári szilva és milotai dió. Fontos megemlíteni a helyi specialitások között a borecetet, melyet Tokaj-Hegyalján nagy mennyiségben előforduló minőségi borokból – furmintból, muskotályból és aszúból – biológiai erjesztéssel állítanak elő Bodrogkeresztúron a Tokaji Borecet Manufaktúrában. A manufaktúra indulása óta számos díjat érdemelt ki, termékeik a Kiváló Magyar Élelmiszer (egyúttal a Magyar Termék) védjegyének viselési jogát is elnyerték.
129
5.3.2.1.
Hagyományos ételek, helyi receptek
Levesek
Disznótoros leves (Bodrogkeresztúr) - Szigeti Andor nyomán Hozzávalók: 50 dkg húsos csont, 50 dkg kelkáposzta, 15 dkg sertésmáj, 15 dkg sertésszív és tüdő, 20 dkg vegyes zöldség, 6 dkg liszt, 5 dkg zsír, 1 nagy fej vöröshagyma, 2 dl tejföl, 1 babérlevél, só ízlés szerint. Az előkészített tüdőt, szívet mosás után sóval, babérlevéllel, egészben hagyott hagymával ízesített vízben feltesszük főzni. Közben belerakjuk a májat, és készre főzzük. A puhára főtt belsőségeket kiemeljük, metéltre vágjuk. A levest leszűrjük, belerakjuk a metéltre vágott leveszöldséget, kelkáposztát, megfőzzük. Visszarakjuk a belsőséget, világos rántással berántjuk, kiforraljuk, tejföllel és citromlével kellemesen savanykásra ízesítve tálaljuk.
Mádi szolgaleves - Szigeti Andor nyomán Hozzávalók: 25 dkg füstölt sertéshús, 15 dkg szárazbab, 12 dkg liszt, 15 dkg rizs, 1 fej vöröshagyma, 2 dl fehérbor, 1 gerezd fokhagyma, 4 dkg zsír, 1,5 dl tejföl, 1 tojás, só, fűszerpaprika, 2 babérlevél, kevés ecet. A szárazbabot előző este beáztatjuk. A füstölt húst nagyobb kockákra, a hagymát apróra vágjuk, a burgonyát kockázzuk, a fokhagymát zúzzuk. A babból füstölt hússal, párolt, fűszerpaprikával kevert hagymával, kevés ecettel, babérlevéllel a szokásos módon bablevest főzünk. Amikor már félpuha, beletesszük a burgonyát, puhára főzzük, tejföllel és borral ízesítjük, felforraljuk. Külön készített csipetkével tálaljuk.
Savanyú malac- vagy tüdőleves Hozzávalók: pecsenyemalac 4 lába, 1 malactüdő, 1 malacszív, 1 malacmáj, 2 sárgarépa, 1 petrezselyemgyökér, néhány szem feketebors, 1 babérlevél, zsír, liszt, vörös-hagyma, rózsapaprika, ecet, zsemlekocka pirítva, só.
130
A lábakat, az apróra vágott belsőségeket feltesszük főni. Ha forr, karikára vágott sárgarépát, petrezselyemgyökeret, borsot, babérlevelet teszünk bele. Ha puhára főtt, lúg, világossárga rántást készítünk, amelybe apróra vágott vöröshagymát és kevés rózsapaprikát teszünk. Ezzel berántjuk a levest, és ecettel kellemes savanyúra ízesítjük. Pirított zsemlekockát adunk hozzá. Malacaprólék hiányában ugyanezt a levest elkészíthetjük gyenge disznótüdőből, szívből és kevés májból is. Tehetünk hozzá tejfölt is.
Szőlőleves - Szigeti Andor nyomán Hozzávalók: 1,5 kg édes szőlő, 1 citrom leve, 1 evőkanál cukor, 3 dl tokaji hárslevelű, 6 db babapiskóta. A szőlőt leszemezzük, 2/3 részéből a levet kinyomkodjuk, és a borral összekeverjük. A citromlével, cukorral ízesítjük, belemorzsoljuk a babapiskótát, beleszórjuk a szőlőszemeket és hidegen tálaljuk.
Szürethez Trestyánszki-féle babgulyás Hozzávalók: 1 nagyobb fej vöröshagyma, 40 dkg tarkabab, 20 dkg savanyú káposzta, 2 1 csontlé, 15 dkg gyökér, 10 dkg zeller, 10 dkg zsír, 50 dkg füstölt sertéscsülök, 60 dkg sertéscomb vagy pörköltnek való vadhús, 2 gerezd fokhagyma, 1 babérlevél, 1 csomó petrezselyemzöld, 6 dl tejföl, só, fűszerpaprika, ecet. (Ez egy nagyobb bográcsnyi adag, étvágytól függően 6—8 személyes.) A babot megmossuk, főzés előtt egy nappal beáztatjuk, a csontlében a kockára vágott vegyes zöldséggel félpuhára főzzük, majd kiszedjük. Ebbe a lébe tesszük a babérlevelet és a füstölt sertéscsülköt. Addig főzzük, amíg a hús leválik a csontról. A puha csülköt feldaraboljuk. A bablevest zsírból, lisztből, finomra vágott vöröshagymából, fokhagymából, fűszerpaprikából készített rántással berántjuk, tejfölt adunk hozzá, kevés ecettel ízesítjük és kiforraljuk. A sertéscombból vagy vadhúsból pörköltet készítünk hagyományos módon, a savanyú káposztát puhára pároljuk. Az így előkészített alapanyagokat a tálalás helyén összeöntjük a bográcsba, és lassú tűzön, állandó kavargatás mellett felrottyantjuk. (Az Észak-Magyarország közlése, a neves szőlősgazda és borász, a tállyai Hollókői István receptje. Az elnevezés barátjáról, Trestyánszki Imréről történt, aki ajánlotta a receptet.)
131
Halételek
Tarcali korhely halászlé Hozzávalók: 70 dkg pontyfilé, 50 dkg vegyes apróhal, 20 dkg vöröshagyma, 50 dkg vegyes zöldség, 40 dkg burgonya, 2 dl tejföl, 2 dl tokaji furmint, 1 citrom, 2 gerezd fokhagyma, mustár, fűszerpaprika, erős csöves paprika. A halfejekből, apróhalból a vöröshagyma egyik felével és fokhagymával, sóval, csípős csöves paprikával hallevet főzünk, azt leszűrjük. A hagyma másik részét apróra vágjuk, fűszerpaprikával elkeverjük, hozzátesszük a karikára vágott zöldséget, babérlevelet, hozzáöntjük a fehérbort. A meghámozott burgonyát az alaplében egészben megfőzzük, majd kiszedve, karikára vágjuk és visszatesszük a lébe, a halszeletekkel együtt. Végül az egészet mustárral, citromlével és tejföllel ízesítjük. (A Tokaj-Hegyaljai Kalendárium 1990—1991. kötete nyomán)
Tábornoki halászlé (Sátoraljaújhely) - Ersók József nyomán Hozzávalók: 1,5 kg vegyes hal (keszeg, kárász, törpeharcsa), 2 kg nemes hal (ponty vagy folyami harcsa), 2 nagy fej vöröshagyma, 1 db csípős paprika, 2 db paradicsom, 2 db kicsumázott zöldpaprika, édesnemes fűszerpaprika, só, 2 dl száraz tokaji bor, személyenként két liter víz. A vegyes halat megtisztítva, de farkával, uszonyával és fejével együtt a vízbe tesszük. Az edénybe rakjuk még a hagymát (lehetőleg puha, érett legyen, mert könnyebben szétfő), a paprikát, a nemes hal filézés után megmaradt csontját is. Két és fél órán át közepes tűzön főzzük. (Bográcsban az igazi.) Akkor jó a főzet, ha az ember kezét a lábas fölé tartja, majd ujjait összezárva azok összetapadnak. A megfőtt hallevet átpasszírozzuk. Ez lesz az alapié. Ebbe az alaplébe öntjük bele a bort, tesszük bele a paradicsomot, ízlés szerint a sót, az édesnemes paprikát (ez utóbbiból az a jó, ami befogja a kezet). Az alaplét felfőzzük, és amikor főni kezd, belehelyezzük a megsózott halszeleteket. Ha haltej, vagy ikra a rendelkezésünkre áll, azt is ekkor tehetjük az edénybe. Kavarni azonban az edény tartalmát ilyenkor már nem szabad, legfeljebb az edényt mozgathatjuk, forgathatjuk. Öt percig még főzzük a halászlét, majd hagyjuk a tűzhelyen kihűlni, és tálalható az étel.
132
Korhelyesen: Aki a korhely halászlevet szereti, a kész halászlébe (hal nélkül) rakjon bele 1,5 dl felkevert tejfölt és másfél babérlevelet, amit a lével is összekever és felfőz, majd citromlevet csepegtessen hozzá.
Bodrogi káposztás harcsa Hozzávalók: 1 kg harcsafilé, 20 dkg sertészsír, 1 kg burgonya, 75 dkg savanyú káposzta, 20 dkg füstölt szalonna, 1,5 dl olaj, 3 dl tejföl, 10 dkg liszt, só, bors, paprika. A harcsát felszeleteljük, paprikás lisztben megforgatjuk, kevés zsíron elősütjük. A savanyú káposztát átmossuk, a szalonnát vékonyan felszeleteljük, a burgonyát karikára vágjuk. A savanyú káposztát kevés zsíron megpároljuk, a burgonyakarikákat olajban megsütjük. A burgonya egyik felét egy kizsírozott tepsi aljára rakjuk, rátesszük a dinsztelt káposzta felét, majd a harcsaszeleteket, ezután sóval, borssal fűszerezzük. A maradék burgonyával majd káposztával lefedjük a halat, tejföllel meglocsoljuk, a tetejére rakott szalonnacsíkokkal sütőben készre sütjük.
Tokaji harcsapörkölt – Szigeti Andor nyomán Hozzávalók: 75 dkg harcsafilé, 2 közepes paradicsom, 10 dkg vöröshagyma, 1 közepes zöldpaprika, 5 dkg zsír, só, fűszerpaprika, 1 dl tokaji furmint, 4 adag csuszatészta. A harcsafilét nagyobb kockákra vágjuk, besózzuk és félretesszük. Az apróra vágott hagymát zsíron megpirítjuk, hozzákeverjük a fűszerpaprikát, kevés vízzel elkeverjük. Hozzárakjuk a megtisztított, feldarabolt zöldpaprikát és a paradicsomot, az egészet rövid lében megfőzzük. Belerakjuk a halkockákat, és az egészet majdnem puhára pároljuk. Ekkor hozzáöntjük a bort. A külön kifőzött csuszatésztával tálaljuk.
133
Húsételek
Flekken Hozzávalók: 1 kg sertéstarja, kb. 10 szem egész bors, 2 evőkanál mustár, 10 dkg füstölt szalonna, 2 dl fehérbor, 1 késhegynyi pirospaprika, vöröshagyma, só. A sertéstarját megmossuk, szeletekre vágjuk, széleit bevagdossuk. Minden szeletet külön megkenünk olajjal, mustárral, megborsozzuk. Egymás tetejére halmozzuk, hagymaszeleteket téve közé. Nem sózzuk, 2—3 napig a hűtőszekrénybe tesszük. Sütésnél megsózzuk, és hirtelen sütjük. Ha megsült, füstölt sült szalonnát teszünk a tetejére, és leöntjük paprikás borssal. Hozzá savanyú aprókáposztát vagy főtt céklát adunk, ezeket is leöntjük paprikás borssal. A körítés lehet még gombás rizs, tarhonya, uborka vagy borban főtt aszalt szilva.
Hegyaljai betyárpecsenye (Abaújszántó) Hozzávalók: 4 szelet sertéstarja, 10 dkg zsír, 2 dl tokaji furmint, só, őrölt bors, fokhagyma. A tarjaszeleteket zsírban megpirítjuk, sóval, borssal, fokhagymával fűszerezzük. Hozzáöntjük a bort, és a húst puhára pároljuk. Pecsenyelével leöntött sült burgonyával tálaljuk. (A Tokaj-Hegyaljai Kalendárium 1990—1991. kötete alapján)
Summás szelet (Tállya) Hozzávalók. 60 dkg marha apróhús, 1 dl tej, liszt, tojás, zsemlemorzsa, só, őrölt bors és olaj vagy zsír a sütéshez. A húst ledaráljuk, sóval, borssal fűszerezzük, tejjel jól összedolgozzuk. A masszából tojás nagyságú gombócokat formálunk, azokat ellapítjuk, majd lisztben, tojásban és zsemlemorzsában megforgatva, forró zsiradékban kisütjük. Párolt rizzsel vagy főtt burgonyával körítjük. (A TokajHegyaljai Kalendárium nyomán)
134
Szőlőleveles töltike - Szigeti Andor nyomán Hozzávalók: 40 dkg sertés apróhús, 40 dkg savanyú aprókáposzta, 10 darab (permetezetlen) szőlőlevél, 25 dkg füstölt oldalas, 1 egész tojás, 8 dkg zsír, 8 dkg rizs, 2 kisebb fej vöröshagyma, 2 dl tejföl, só, őrölt bors, fűszerpaprika. Az apróra vágott vöröshagymát zsíron pirítjuk, fűszerpaprikával elkeverjük. Hozzátesszük az egészen apróra vágott húst, a félpuhára főtt rizst, jól összekeverjük, a nyers tojással megkötjük, sóval és borssal fűszerezzük. A szőlőleveleket leforrázzuk, kisimítjuk és a tölteléket a levelekbe töltjük. A lábas aljára savanyú káposztát rakunk, ráhelyezzük a töltelékeket, mellé-tesszük a kicsontozott, kockára vágott füstölt húst. Kevés káposztalével felöltjük, készre főzzük. Tejföllel leöntve tálaljuk.
Tolcsvai aprópecsenye Hozzávalók. 30 dkg sertéscomb, 10 dkg füstölt házikolbász, 1 közepes fej hagyma, 2 evőkanál zsír (vagy olaj), 5 dkg gomba, kanálnyi lecsó, fűszerpaprika, só, 0,5 dl tolcsvai furmint. Az apróra vágott hagymát a zsíron megpároljuk, hozzákeverjük a paprikát, majd rátesszük a közepes méretű kockákra vágott húst. Vízzel felengedjük, sózzuk - lényegében egy pörköl-tet készítünk. Mikor a hús már majdnem puha, beletesszük a gombát és a lecsót, valamint a karikára vágott kolbászt. (Ez újabban terjedt el, korábban kolbász nélkül készítették az ételt.) Az egészet puhára főzzük, végül fedő nélkül kicsit sűrítjük a szaftját. Elsősorban galuskával tálaljuk, de jó másfajta körettel is. (A tolcsvai Kincsem étterem receptje alapján.)
Ürüpaprikás (Abaújszántó) Hozzávalók. 60 dkg birkahús, 1 evőkanál zsír, 2 fej vöröshagyma, 2 dl tejföl, 15 dkg reszelt gomolyasajt, 1 evőkanál ecet. Az apróra vágott hagymát a zsíron megpirítjuk, a tűzről félrehúzva, belekeverjük a fűszerpaprikát, majd kevés vízzel felengedjük. A feldarabolt, ecetes vízben megmosott birkahúst belerakjuk, megsózzuk, és fedő alatt pároljuk. Mikor a hús majdnem puha, 2 dl tejföllel behabarjuk, kiforraljuk. Reszelt sajttal megszórva, sztrapacskával tálaljuk. (A Tokaj-Hegyaljai Kalendárium nyomán)
135
Sütemények
Boros galuska (Soós Péter nyomán) Hozzávalók: 1,2 kg tehéntúró, 15 dkg liszt, 10 dkg búzadara, 1 dkg só, 3 tojás, 5 dkg vaj, 25 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 2 dl tejföl, kevés citromhéj és a borhab. A tehéntúrót szitán áttörjük, összedolgozzuk a liszttel, a tojással, a sóval, a búzadarával és a vajjal, majd forrásban lévő vízbe kanállal galuskát szaggatunk belőle. Szitán lecsurgatjuk, és tálra helyezve borhabbal leöntjük. A borhab hozzávalói: 3 db fehérbor, 5 dkg cukor, citromhéj, 0,5 dkg fahéj, 3 tojás, 2 dkg liszt. A fehérbort a cukorral, a citromhéjjal és a fahéjjal feltesszük főzni. Közben a tojássárgáját jól kikeverjük, majd kevés lisztet hozzáadva simára dolgozzuk. A tojásfehérjéből habot verünk, és ha bor felforr, vékony sugárban, habverővel állandóan kevergetve hozzáöntjük a tojássárgájához. Ezután további gyors keverés közben forrpontig hevítjük (de ne forrjon fel). A tűzről levéve, állandó keverés mellett lassan a tojáshoz öntjük, majd a tésztához kínáljuk.
Mádi kifli Hozzávalók: 35 dkg liszt, 40 dkg vaj, 40 dkg cukor, 8 egész tojás, 3 dkg zsír, citromhéj és vaníliás cukor. A vajat habosra keverjük, a tojás fehérjét és sárgáját különválasztjuk, a sárgákat egyenként hozzáadjuk a vajhoz. A cukrot, reszelt citromhéjat, a lisztet jól összedolgozzuk, és óvatosan hozzáadjuk a fehérjék felvert habját. A masszából apró, félhold alakú kifliket formázunk, amiket zsírral kikent, liszttel megszórt tepsiben megsütünk. Vaníliás cukorral kevert reszelt citromhéjjal megszórva tálaljuk. (A Tokaj-Hegyaljai Kalendárium nyomán) A gasztronómiai szellemi örökség élő gazdagodására jó példák a nagy rendezvényekre alkotott menüsorok, melyeket a séfek a helyi alapanyagok, technológiák és a korszerű eljárásokkal ötvözve tesznek az asztalra. Ezek tehát olyan komplett ebédet, vacsorát jelentenek, ahol külön figyelmet szentelnek az összhatásra, és így még jobban körüljárjuk az egymás előtt és után fogyasztott ételek-italok egymásra kifejtett, módosító ízhatásait.
136
5.3.3.
Kézműves élelmiszerek, édességek, gasztronómiai különlegességek
5.3.3.1.
Helyi őstermelői és kézműves termékek piaca
A sátoraljaújhelyi Zempléni Piac a térségbeli, hagyományos módszerrel készített kézműves termékek
(pl.
kerámiák,
kézműves
sajtok,
mézeskalács,
fafaragvány)
árusításának,
promotálásának kiváló helyszíne.
Tokaj-Hegyalja Piac
Minden hónap második vasárnapján a Tokajhoz közeli Disznókő Szőlőbirtokon rendezik meg a Tokaj-Hegyalja Piacot, ahol felvonultatják a borvidék és a vele határos vidékek egyedi minőségű, kis mennyiségben előállított speciális, gyakran több évtizede, évszázada tradicionális technológiával gyártott élelmiszereit, valamint nívós kézműves tárgyakat, többek között kerámia, faáru, fonott termékek, nemez, kovácsoltvas, gobelin, foltvarrott tárgyak, ékszerek, népi játékok és viselet, bőrműves termékek és szappankülönlegességek.38 16. kép: A Tokaj-Hegyaljai piac
Forrás: www.madisajt.hu
38
Az alfejezet forrása a személyes interjúk mellett: www.sargaborhaz.hu
137
5.3.3.2.
Kézműves termékek
Szerencsi Csokoládé Manufaktúra A század eleji Európa legnagyobb cukorgyára mellé 1923-ban csokoládégyárat építettek, amely következtében a város Magyarország édesiparának fellegvárává vált. Az üzemet 1990-ben privatizálták, majd a termelés négy évvel később leállt, ugyanis az új tulajdonos (Nestlé) profitracionalizálási célból a magyar üzemben csupán instant kávé és kakaógyártást hagyott, míg a csokoládégyártás Csehországba került. Dr. Takács István (egykori gyárigazgató) két társával együtt 1996-ban (Szerencsi Bonbon Kft. néven) újrakezdték a termelést. Először kézi termékeket készítettek (pl. konyakos meggy), majd az egykori gyár berendezéseit bérbe véve azokkal folytatódott a termelés. A termékpaletta felöleli az évtizedek alatt Szerencsen gyártott csokoládék nagy részét: táblás csokoládé, gépi és kézi desszertek, likőrös bonbonok, egykoron étcsokoládéval készített „Melódia”, amely ma „Szerencsi Retró” néven a manufaktúra prémium terméke, illetve a tradicionálisan mai napig kézzel készített konyakos meggy. Tokajban 12 éve működik egy édességbolt, ahol szintén kaphatóak a Szerencsen, hagyományos módon előállított csokoládék.39 17. kép: Hagyományos Szerencsi termékek
Forrás: magyar-termekek.blog.hu
39
Forrás: www.szerencsibonbon.hu/cegismerteto.html
138
Erdőhorváti perec Az ételkülönlegesség előállítását – ma rendelkezésre álló adataink alapján - a 19. század utolsó évtizedétől lehet nyomon követni. Minden erdőhorváti asszony sütött perecet még a 20. század közepe táján, sőt, még az 1960-as években is elmaradhatatlanok voltak az erdőhorváti perecek Tokaj-Hegyalja vásárairól. Mai forgalma sajnos már csekélyebb, csupán szűk körre korlátozódik. Böjt idején öntött perecet készítettek, amelyet elsősorban a Bodrogköz, Tokaj-Hegyalja és az Abaúji Hegyköz (Északkelet-Magyarország) görög katolikusai vásárolták nagy mennyiségben. A hagyománytisztelő görög katolikusok a mai napig fogyasztják. A tojásos perec ma elsősorban különböző helyi és egyéb régiós vásárokon, hagyományőrző rendezvényeken kel el. 18. kép: Erdőhorváti perec
Forrás: programturizmus.hu
Pataki mézeskalács A mézeskalácsos szakma több generációnyi múltra tekint vissza Patakon. A néprajzi és hagyományőrzési szempontból hiánypótló kézművességet évtizedeken keresztül gyakorló mézeskalácsos mester, Veres Sándorné a közelmúltban távozott az élők sorából, azonban eredeti eszközeit, motívumainak rajzait az utókorra hagyta. A hagyomány továbbélése biztosított, ugyanis lánya kívánja folytatni a mesterséget édesanyjától eltanult tradicionális módszereket, az általa használt ódon eszközöket használva. A város egyik szimbólumává vált a mézeskalács, a mézeskalácsos mesterség, a szakműhelybe gyakran turistacsoportok érkeztek, számos könyv, folyóirat, riport őrizte meg az utókor számára a süteményt sőt, a Néprajzi Lexikon „mézeskalács” címszava alatt is az itt készített termék látható. A különleges hagyományőrző tevékenységet, a
139
sárospataki mézeskalácsot 2015-ben, elsők között választotta ki Sárospatak Város Önkormányzata, a nemzeti értékeinket megjelenítő „Megyei Értéktárban” való szerepeltetésre. Egyéb termékek
Bor- és gyümölcsecetgyártás: Bodrogkeresztúron, Magyarországon egyedülálló módon minőségi tokaji borból készítenek borecetet, kézzel szüretelt és a válogatott szőlőfürtökből készülő kiváló tokaji borokból.
Duhonyi Méhészet: Második generációs méhészcsalád hagyományos módszerekkel állít elő különleges mézeket Mádon.
Mádi sajtmanufaktúra: Északkelet-Magyarország egyik legnagyobb kézműves sajtokat gyártó manufaktúrája, amelynek különlegessége a hosszú ideig, hónapokig, akár évekig érlelt sajtkülönlegességek.
19. kép: Mádi sajtkülönlegességek
Forrás: gasztrohos.blog.hu
Ízes Örömest néven a szerencsi származású Pásztor Krisztina jelenleg 25 féle különböző ízesítésű lekvárt készített, amelyeket a Tokaj-Hegyaljai Piacon meg lehet vásárolni.
Erdőbényén a Ligeti Juhászatban hagyományos kézműves technológiával készítenek juh-, kecskesajtot és juhtúrót, illetve vásár is várja a látogatókat.
140
5.4. ÉPÍTÉSZETI‐TÁRGYI EMLÉKEK, ELJÁRÁSOK, HAGYOMÁNYOK TOKAJ-HEGYALJÁN
5.4.1.
A tájban megjelenő épített örökség40
A településeken kívül, a dűlőutak mentén és a szőlőhegyeken található védett objektumok többsége szőlőhegyi szakrális kisemlék: kereszt, kápolna, képoszlop. 18–19. századi, részben XX. század eleji építmények, és a szőlészet‐borászat népi vallásosságra gyakorolt hatását, a szőlőművelés‐bortermesztés vallási (elsősorban római katolikus) vetületét mutatják. Áttekintő tájegységi feldolgozásukat a néprajztudomány még nem készítette el, ám szomszédos tájegységek területén az elmúlt húsz évben komoly kutatások zajlottak (Gömörben, Abaújban, Nógrádban, magyar és szlovák etnográfusok közreműködésével). A szőlőhegyek másik jellegzetes építménye a pincékkel egybeépített présház, helyi szóhasználatban a borház. A Kárpát‐medencében a szőlőhegyi építményeknek – táji és termelési típusok szerinti megoszlásban – ötféle alaptípusa ismert (szőlőkunyhó, hajlék, présházpince, lyukpince, dézsmaház, présházas lyukpince). A 19. század folyamán ezek az építménytípusok a kiegyenlítődés irányában fejlődtek, mert a szőlőtaposást felváltó préseléses (borsajtós) mustnyerési technológia a hozzá kapcsolódó épületeket is átalakította. Észak‐Magyarországon a présházas lyukpincék nagyobb méretű változatai gyakran a dézsmagabona tárolására alkalmas magtárral egybeépített, két‐három szintes kőépületek. A hegyaljai mezővárosokban a szőlő feldolgozására és a bor tárolására már a középkor óta egységes, integrált épülettípus alakult ki: kétszintes, lakórészes és borházas, boltozatos, pincével egybeépített kőépületek akár a lakótelken, akár a szőlőhegyi tartozék területen. A szőlőhegyi borházak felmérése, állapotuk elemzése, elhelyezkedésük és változataik meghatározása a néprajzkutatás egyik adóssága maradt.
Az alfejezet forrása a személyes interjúk mellett a korábban említett Világörökségi Kezelési Terv, valamint Viga Gyula korábban hivatkozott kötete volt. 40
141
5.4.4.1.
A borvidéket jellemző településtípusok és sajátos szerkezeti elemek
Településtípusok néprajzi értelmezésben
A világörökségi terület történeti fejlődése és tájföldrajzi meghatározottsága azt eredményezte, hogy az egyébként egységesnek tekinthető magyar népi műveltség a 18. század végétől, de különösen a 19. században jellegzetes táji változatok formájában jelent meg a területen. Az örökség-elemeket felsoroló értékleltár megértése szempontjából lényeges, hogy felvázoljuk a terület településtípusait, hiszen a különböző történeti-néprajzi gyökerek egyszersmind különböző beavatkozási stratégiákat is meghatároznak. 1) Az első változatot (a településtípusok közül) az egykori hegyaljai mezővárosok képviselik, amelyek a bortermelés és a borkereskedelem központjai voltak. Részben a korábban magterületnek nevezett részhelyszínen (Tokaj, Tarcal, Bodrogkeresztúr, Mád, Tállya), részben azon kívül helyezkednek el (Erdőbénye, Olaszliszka, Tolcsva, Abaújszántó). Általános jellemzőjük a (kis)városias településkép és utcaszerkezet, polgári-parasztpolgári tradíciók, a nemesi és arisztokrata divatokat követő építkezés és lakásbelső, magasabb színvonalú tárgyi ellátottság a háztartásokban. A felekezeti összetettség (római és görög katolikus, református, helyenként evangélikus, ortodox és izraelita) nemzeti-etnikai sokszínűséggel párosult (magyarok, vallonok, oroszok, lengyelek, görögnek görögnek vagy arnótnak nevezett ortodox (keleti) keresztények (délszlávok), ruszinok, szlovákok, zsidók). Magas a kézművességgel foglalkozó lakosok aránya (15-25%), akik jellemzően a borászattal összefüggő, illetve élelmiszeripari szolgáltató szakmák képviselői: kádár, asztalos, kőfaragó, szabó, mészáros, molnár stb.) Ezek a települések vonzották a munkaerőt, viszonylagos pénzbőséggel rendelkeztek, és összefüggő láncolatot alkottak a XIX. század derekáig. Örökség-elemeik ennek következtében az egész területen a legfontosabbak, szüreti szokásaik, fesztiváljaik, szemléletük máig kitapinthatóan eltérnek a többi településcsoporttól. 2) A második változat a Bodrog partján sorakozó, főleg magyarok lakta falvak csoportja (Szegi, Szegilong, Bodrogkisfalud, Bodrogolaszi). A szőlőművelésben és a bortermelésben másodlagos szereplők, munkaerőt biztosítottak a mezővárosok prosperáló településeinek. Műveltségük jellegzetesen átmeneti, inkább parasztos műveltség: szántóföldi és kapás földműveléssel, állattartással, halászattal legalább olyan mértékben foglalkoztak, mint
142
szőlővel és borral. Kézművességükre a paraszti háziipar volt jellemző: nád, gyékény, fűzfavessző, kender termékekkel (főleg kosárfonás, gyékényszövés) látták el a polgárosult háztartásokat és gazdaságokat. Kultúrájuk a Bodrogon át, a Bodrogköz magyar területei felé volt nyitott, a folklór és az anyagi műveltség javai nagyrészt az ottaniakkal állnak rokonságban. 3) A harmadik változat a Dél-Zemplén településeinek csoportja. Szerencs környékén Monok, Golop, Legyesbénye, Bekecs, részben még Rátka is falusias jellegű, alapvetően földművelő és állattartó települések, az Alföld és Dél-Borsod felé mutató kapcsolatokkal, dél felé nyitott műveltségi arculattal. A világörökségi terület jellegzetes néprajzi értékelemeit kevéssé hordozzák (a németek lakta Rátka kivételével). 4) Negyedik változatot a Zempléni-hegység belső, abaúji területeinek jellemzőit magukon hordozó hegyi falvak csoportja említhető. Erdőhorváti, Makkoshotyka, részben már Hercegkút is az erdei területek, középhegységi vonulatok közé ékelődött, szűk határú település. Gazdálkodásukban a fakitermelés, a fára alapozott erdei iparok, a makkoltató állattartás éppúgy szerepet kap, mint a közeli bortermő területeken lévő szőlők művelése és a pincék használata. Településképük, hagyományaik, ezekből fakadó mai örökségértékeik a szomszédos belső- zempléni falvakhoz teszik őket hasonlóvá (Mogyoróska, Regéc, Huta-völgy szlovák falvai, sőt a Hernád felé Fony, Hejce, Baskó is). 5) Végül az ötödik változat a XIX-XX. században kisvárossá fejlődött, földrajzilag peremhelyzetben lévő, néprajzi szempontból pedig kevéssé jellegzetes települések sora. Szerencs, Sátoraljaújhely és Sárospatak elsősorban közgyűjteményeik, múzeumaik, művelődési házaik okán szerepelnek hangsúlyosan a néprajzi elemzésben. Ma ezekben összpontosulnak továbbá azok a súlyponti tényezők (néptánc együttesek, kézműves alkotókörök, nagy fesztiválok), amelyek a folklór hagyományőrzés jellemzőit alapvetően meghatározzák.
143
5.4.4.2.
Pinceállomány
A tájhasználat épített emlékanyagának legfontosabb része a pinceállomány, a tufa‐ és löszpincék hagyományos formavilága, a pinceásás‐pincefaragás hagyományos eszközkészlete, szókincse és technológiája. Ennek szakirodalma elég jól ismert, bár a néprajzi kutatások inkább a bükkaljai és Eger környéki területekre fókuszáltak. A védett pincesorok (Hercegkút, Erdőbénye, Abaújszántó) mint turisztikai értékek is jelentősek és rendezvényhelyszínként sem elhanyagolhatók. 20. kép: Világörökségi pincesor Hercegkúton
Pincerendszerek41
A jó pince különösen fontos volt, amikor semmilyen műszaki berendezés nem állt rendelkezésre a hűtésre, fűtésre, a légtér fertőtlenítésére. Az, hogy hőmérsékletük év közben csak néhány tized Celsius fokot ingadozik, igaz más föld alatti tárolókra, melyek legalább tíz méterrel vannak a talaj felszíne alatt. A tokaji borászok nem elégedtek meg ennyivel. Olyan északra nyíló ajtajú, meredek lejáratú pincéket építettek, amelyek a jégbarlangokhoz hasonlóan megőrizték a tél hidegét. Az erjesztésre sokszor a felszín közeli, melegebb előteret használták, ha pedig azt akarták, hogy az édes bor ne erjedjen, a pince legmélyebb, leghidegebb részében tárolták. Szellőzőket fúrtak a Az alfejezet forrása a személyes interjúk mellett: Müller István „Rejtett értékek Tokaj-hegyalja pincéiben”. www. tokajiborlovagrend.hu 41
144
légcsere elősegítésére. Ha kellett, azokat bedugaszolták, a pinceágak közötti huzatot ajtók zárásával és nyitásával szabályozták a páratartalom megőrzésére vagy csökkentésére. A pincék falát a pincepenész a Cladosporium cellare fajra alapuló szimbiózisban élő gombák és penészek borítják. Ezek jellemzője, hogy nincs „penész szaguk”, illatuk semleges. Ennek az óriási felületnek a hatása mind a páratartalom szabályozása, mind a káros élesztők és baktériumok kiszűrése szempontjából kedvező. A tokaji pincék egy része egyidős a gótikus katedrálisokkal, és azokhoz hasonlóan az elmúlt évszázadok embere tovább bővítette azokat. Így érthető, hogy amikor az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította a Tokaj-hegyaljai Kultúrtájat, a legnagyobb számban a pincesorokat, pincerendszereket nevesítette. A pincék felszíni bejárata mögötti értékek azonban rejtve maradnak, azok nem láthatóak úgy, mint a felszín épületei, természeti értékei. Így előfordulhat, hogy amíg a 150 éves felszíni épület műemlék, alatta az 500 éves pincéről nem is tud a közvélemény, sőt a hatóságok sem. Magukról a pincékről sincs megfelelő nyilvántartás, nemhogy a bennük levő egyedi értékekről.
Pincekataszter
A helyi lakosok, az itt működő vállalkozások, az építészeti és műemléki hatóságok számára rendkívül nagy jelentőségű lenne, ha létezne egy pincekataszter42. Az egyes föld alatti járatok helyzetének ismerete nélkül elképzelhetetlen állaguk megóvása, illetve a felszíni épületek, a felszín, és az ahhoz közeli építmények - utak, vezetékrendszerek - károsodásának megelőzése. Sajnos az elmúlt 50-60 év fejlesztései sok kárt okoztak a pincékben. A ház és kerítésépítéseknél az alap ásása során átvágták a vízzáró rétegeket. A víz- és csatornahálózat szivárgásai áztatják a pincéket. Nem is beszélve a szennyvízszikkasztókról. A felszín jelentős hányadának leburkolása bizonyos helyekre koncentrálta a csapadékvizet. Ezzel párhuzamosan a növekvő gépjármű
42
Pincekataszter alatt egy olyan - lehetőség szerint 3 dimenziós - térképi felméréssel megvalósult rendszert értünk,
amely tartalmazza a pincék helyzetén kívül bejáratuk helyét, tulajdonosát, műszaki állapotának fő jellemzőit, a szükséges megerősítések, felújítások helyének megjelölésével. Ezen felmérés során rögzíteni kellene az előforduló egyedi értékeket is, a később ismertetett csoportosítás szerint. Szükség esetén meg kell teremteni a pincébe való bejutás jogi alapját, illetve a Hegyközségek és a Bányakapitányság meglévő adatbázisokhoz való hozzáférést.
145
forgalom okozta rázkódások hatására a pincebeomlások száma megnövekedett. Az állami segítség általában csak a közvetlen élet és balesetveszély esetén jelent meg egy betonmixer kocsi formájában, végleg betömedékelve a beszakadt pincerészt. Boltozásos megerősítésekre is került ugyan sor, de a megelőzésre nem alakult ki rendszer. Csak Tállya esetében készült el az elkerülő út a túlsúlyos járművek számára. A pincék, a világörökség szempontjából fontos rejtett értékei, egyrészt geológiai rétegek és ritkaságok is találhatók itt. Az újonnan ásott, vagy boltozat letisztítása, újrafaragása után sok helyen látszanak a különböző eredetű, színű kőzetrétegek. A talajhatás, a talajíz és a terroir az utóbbi évek mágikus szavai, amelyek értékelhetők a bor illat, íz, zamat élményében, de nehezen köthetők valamilyen vizuális, verbális élményhez. Látjuk a tokaji termelők kőkiállításait, vagy azt, amikor egy-egy borkóstolóra 200-300 km-re is magukkal visznek néhány marék követ a jellegzetes dűlőikből. Ezek a kőzetek sokszor a pincéik falán is bemutathatóak lennének, csak egy-egy szakaszon le kellene takarítani a pincepenészt, vagy meg kellene hagyni egy „ablakot” a boltozásban, ahol látszanak a rétegek. Ne feledjük, hogy 6-8 méter mélyen fekvő pincék pontosan a gyökérzóna egy nagyon fontos, a mikroelemeket szolgáltató rétegében vannak, és ez a föld alatti sokszínűség még akkor is meggyőző, maradandó élmény, ha a pince nem a favorizált dűlő alatt van. Több hitelességet biztosíthat, mint egy marék kő a felszínről. A tokaji borkülönlegességek minőségében mindig is fontos tényezőnek tekintették az alapkőzet és a talaj hatását. A Zempléni-hegység változatos vulkáni alapkőzetei, illetve az azt fedő tufák sokféleségének eredménye egy geológiailag rendkívül változatos termőhely. Néhol száz méteren belül változik az alapkőzet, a kőtartalom, a talajréteg mélysége, melyek mind befolyásolják a szőlőnövény életfeltételeit. A borvidékre leginkább jellemző az agyagon kialakult erdőtalaj. A leghíresebb történelmi dűlők általában magasabban fekszenek, és nagyobb mértékben tartalmaznak tufamorzsalékot, egyéb kőtörmeléket. Ezeken a termőhelyeken a talajok az ásványok mállása révén gazdagabbak káliumban, magnéziumban és nyomelemekben. Az úgynevezett utóvulkáni tevékenység nyomai is bemutathatóak a pincében. A felfelé haladó forró víz lehűl, és az oldott ásványi anyagok kiválnak. Ezek közül a vas és mangán vegyületek látványosan sárga és barna színre festik a tufát. Gyakori a tufába ágyazódott természetes üveg, az obszidián is.
146
A pincék típusai
A pincéket három fő típusba sorolhatjuk. Ásott, bányászott pincék, felülről mélyített, majd boltozattal zárt csarnok pincék, felhagyott bányaüregekben kialakított (terem) pincék. Az ásott, bányászott pincék eredetileg többségében boltozás nélküliek lehettek az altalaj típusától függetlenül. A puhább lösz is képes alátámasztás nélkül 1,5-2 méteres íveket megtartani, a vidékre jellemző tufák akár 3-5 méter széles folyosókat is. Történeti szempontból érdekes lehet ezeknek a falán megvizsgálni az eredeti szerszámok nyomát, illetve tanulságos lehet kideríteni, hogy később a boltozásra használt kő, tégla honnan származott. A csarnokpincék egy része a bortároláson kívül más funkciókat is ellátott, mint terményraktár, istálló, imahely. Ritkaságnak számítanak a kőporbányászat után hátramaradt üregben kialakított terempincék. Az ásás során jobbágyi munkát, robotot használtak. A XVII-XVIII. században jelentek meg a felvidéki - német - telepesek, az úgy nevezett mánták, főleg Metzenzéfről, akik híresen jó munkát végeztek a pinceásáson kívül a támfalépítésben is. A kezdetektől a pincében fáklyával, gyertyával világítottak, csákányokkal, kalapácsokkal, vésőkkel dolgoztak, és a tűzvetés módszerével előkészített szakaszokat is kézzel kellett kiigazítani. Tűzvetés alatt értjük azt, hogy a tűztől felhevült kőre öntött víz a hirtelen lehűtésével repesztették a legkeményebb sziklákat. A törmeléket kosárban, kézben hordták ki a pince lejárata elé, vagy kürtő oldalából kiálló fokokon állva, egymásnak nyújtva, dobva adták fel a kosarakat. A szellőzéshez hasonlóan a talajvíz elvezetésére is egyedi megoldásokat dolgoztak ki. A boltozásra, a szellőzők „kéményszerű” falazatára egyaránt faragott követ használtak. Ennek több oka is volt. A kő nagyobb teherbírású volt, és gyakorlatilag korlátlan mennyiségben állt rendelkezésre a közelben. Nem csak a kő, de a kőfaragó munkája is olcsóbb volt, mint a téglaégetés. Ez a helyzet csak a XIX. században változott meg.
147
A tégla használata elsősorban a felújításokra és a felszín közeli, épület alatti terekre volt jellemző. A kultúrtörténeti emlékek közül a legnagyobb veszélynek a falon lévő rajzok, feliratok vannak kitéve. Ezeket tekinthetjük több száz éves „grafittiknek” is. A pincepenész takarása, a boltívek újrafaragása, a kővel-téglával való boltozása miatt sok elveszett belőlük az utóbbi időben. Manapság a tokaj-hegyaljai pincék szinte mindegyikében találhatunk kóstolóhelyeket, de ezek többsége XX. században készült.
A pincék jövője
A pincék jövőjét döntően befolyásolja az, hogy miként tudjuk megóvni állagukat elsősorban a felszíni hatások - vízbeszivárgás, rázkódás - ellen. Gazdasági szempontból a hagyományos pincék magas fenntartási költsége jelent kihívást. Még nem látható előre, hogy az alacsonyabb építési és építmény-karbantartási költségű korszerű felszíni épületek mennyire veszik át a hagyományos pincék szerepét. Ezeknek jelentős hátránya a nagy energiafelhasználás. Egyes vélemények szerint a saválló acél tartályok és a szabályozott légterű felszíni bortárolók korában a hagyományos tokaj-hegyaljai pincék jelentősége technológiai szempontból csökken. A kitűnő minőségű termék, a bor mellé – ahhoz, hogy komoly árat fizessenek érte – nyilvánvalóvá kell tenni egyediségét, történeti hátterét. Erre kínál lehetőséget a Tokaji Világörökségi Kultúrtájon belül a föld alatti, rejtett világ. A pincék romantikus világa nem csupán a sötétséggel, a gyertyafénnyel, a pincepenésszel, hanem az egyedi, a Tokaji Borvidékre jellemző értékek tudatos bemutatásával is újabb fogyasztókat, híveket hozhat a bornak. Azért is kell kiemelt figyelmet szentelni a Kezelési Terv készítése során a pincékre, mert kultúránk ehhez kapcsolódó részét nem csupán unokáink számára kell megőriznünk, hanem fokozottan kell felhasználni a tokaji bor elismertsége érdekében.
148
5.4.4.3.
A teraszos szőlőművelés emlékanyaga
A tájhasználat másik épített örökség‐eleme a teraszos szőlőművelés helyenként még fellehető emlékanyaga. Az eljárás összefügg a szőlőművelés gépesítésének történetével: amíg kézi műveléssel dolgoztak (legfeljebb a XX. század első harmadáig, közepéig), addig a dűlők a hegylábakról magasan felkapaszkodtak a domboldalakra és déli fekvésű hegytetőkre, és a meredekebb részeken kőből rakott falakkal megtámasztott mesterséges teraszokon zajlott a termelés. A gépesítés elterjedésével a szőlők visszaereszkedtek a hegylábakra, és eltűntek a teraszok, mert a traktor csak így tud közlekedni a sorok között. A teraszok eltűnése a táj szempontjából veszteség. Az egykori művelési módok bemutatása legalább turisztikai szinten (látogatóközpont kertjében, tanösvény mentén, tájház udvarán) kívánatos volna.
5.4.4.4.
Építéstechnológia
A településeken és a tájban megjelenő épített örökség‐elemek (védett objektumok) közös jellemzője a kőépítkezés hagyománya. A Tokaj‐hegyalja bányászatával, természeti kincseinek kiaknázásával szorosan összefügg a kőfaragó mesterség múltja és jelene. A sárospataki malomkő‐ bányászat már a múlté, és a terület kőbányája is már régen gépesített ipari üzem. Ugyanakkor Erdőbénye és Tállya néhány népművész alkotója műveli ma is a hagyományos kézi kőfaragás mesterségét, részben kisvállalkozói minőségben.
149
5.4.2.
A települések épített öröksége43
A világörökségi kultúrtáj települései jellemzően műemlék épületekben, helyi oltalom alatt álló épületekben és további védett objektumokban (temetők, keresztek, védett sírok) kimagaslóan gazdagok. A műemléki vagy helyi védettségű épületek tematikai funkcionális összetétele változatos. Legfontosabb épülettípusok: templomok, zsinagógák, lakóházak, kastélyok, kúriák, mezővárosi kereskedőházak, pincék, gazdasági épületek. Népi műemlék jellemzően kevés van közöttük. (A tájházak és falumúzeumok nagyobb része például nem műemlék épületben működik, kivéve az 1824‐ben épült rátkai német nemzetiségi tájházat). Sárospatakon található az ország egyik legszebben karbantartott, nádtetős, vert‐ és vályog földfalazatú népi műemléke, ma is lakóház funkcióban.) Feltűnő, hogy a gazdasági típusú műemlék épületek (magtárak, uradalmi épületek, borházak) száma csekély, és kevés kivétellel ezek leromlott, elhanyagolt állapotban vannak. (Kirívó negatív példák: a mádi „Cicvár” nevű dézsmaház, az olaszliszkai „Traktér” nevű dézsmaház és postaállomás). A településeken belüli épített környezet néprajzi szempontból elsősorban a volt mezővárosok (kisebb részben Mád, főként pedig Tállya, Erdőbénye, Tolcsva) esetében kiemelkedő fontosságú. Ezeken a településeken egy‐egy utcában, közterületi szakaszon még ma is nagy számban, utcaképet meghatározó domináns mennyiségben állnak a faragott terméskőből épített, alápincézett, emeletes, gyakran boltozatos, több helyiségsoros, változatos alaprajzú, többféle funkciót (lakóház, gazdasági épület, borkimérés, raktár) egyesítő mezővárosi polgárházak. Ez a részben XVIII. századi, többségében inkább XIX. századi lakóépület‐állomány kiemelt figyelmet érdemel a világörökségi döntéshozatalban. Fontos érték továbbá a mezővárosok zeg‐zugos, kisebb terekkel tarkított, a terepalakulatokat változatosan követő városias utcaszerkezete, települési alaprajza. Az építészeti emlékeket alábbi csoportokra lehet osztani, amelyekre kivétel nélkül példák sokasága található Hegyalján:
építészeti emlék: építészettörténeti, szerkezettörténeti, településtörténeti szempontból megtartásra érdemes, egyedileg nem feltétlen képvisel esztétikai értéket.
néprajzi és mezőgazdaság-történeti emlék: egy tájegység, etnikum társadalmi, kulturális és gazdasági arculatának hordozója.
43
Az alfejezet forrása a személyes interjúk mellett a korábban említett Világörökségi Kezelési Terv
150
ipar- és közlekedéstörténeti emlék: történeti és hagyományértéke van, az ipari-közlekedési fejlődés fontos epizódját dokumentálja, esetenként esztétikai értéke is lehet.
régészeti emlék: az államalapítás előtti kultúrák tárgyi emlékei, Magyarországon ilyenek a római emlékek.
történeti emlékek: minden olyan épület, építmény és emlékjel (pl. sírkő), melyhez országunk történetének, kultúrájának fontos eseménye fűződik. Etikai, társadalmi tudatformáló szerepe van.
Nagy elismerés Tokaj-Hegyaljának, hogy a sárospataki Rákóczi-várat beválasztották a magyarországi történelmi emlékhelyek (összesen 36 darab) kategóriájába. Ezek olyan kiemelkedő jelentőségű épített vagy természeti helyszínek, amelyek nemzetünk, vagy valamely hazánkban élő nemzetiség történelmében meghatározó jelentőséggel bírnak, ahol az ország politikai vagy kulturális életét befolyásoló és ezért megemlékezésre alkalmas intézkedések történtek. Tokaj-Hegyalja műemlékeinek száma
Forrás: Világörökségi Terv Megalapozó Dokumentáció I. kötet 69. o.
151
Az 1. sz. mellékletben található táblázat a Tokaji Borvidék településeinek műemlékeit foglalja csokorba. A hagyományőrzés szempontjából fontos kiemelnünk a népi építészeti értékeket, a hagyományos településképet fenyegető veszélyeket, amelyre a Világörökségi Kezelési Terv is felhívta a figyelmet. A dokumentum megfogalmazása alapján „csökkenő mértékű, de még mindig meglévő veszélyforrás a népi lakóházak lebontása, vagy nem hozzáértő, stílustalan átépítése. Ehhez kapcsolódik a a nagyobb, és napjainkban jellemzőbb veszélyforrás a régi lakóházak és gazdasági épületek „népies” stílusban, ám tájidegen megoldásokkal (alföldi vagy dunántúli tetőformák, faragott zsalugáteres ablakok, cifrázott léckerítések, székelykapuk, kopjafák) történő felújítása. Elsősorban a szálláshelyekre, vendéglátóhelyekre jellemző tendencia az ízléstelen, aránytévesztő, túlburjánzó környezet létrehozása. Megoldást jelenthet egy hegyaljai népi építészeti album, színes és közérthető képeskönyv kiadása; illetve az építési engedélyeket kiadó hivatal(ok) szakszerű tájékoztatása (pl. a Szabadtéri Néprajzi Múzeumtól megrendelt tájékoztató füzet vagy elektronikus anyag formájában). A Tájházszövetségnek is vannak hasonló kiadványai, és van tapasztalatuk a lakossági tájékoztatás műfajában. A pályázati támogatások esetén kiemelt követelménnyé kell tenni az értékőrző, minőségi beavatkozást eredményező tervezést is (pl. Tokaj kávéház).”44
5.4.2.1.
Tokaj-Hegyalja
Tokaj-Hegyalja múzeumai45
múzeumai
és
tájházai
alapvető
fontosságú
helyszínei
a
szakszerű
hagyományőrzésnek. A térségi lakosság több évszázados kultúrájának, elfeledett és mostanság újraélesztett szokásainak kiváló bemutatóhelyei. Szerencsére a térség muzeális „lefedettsége” országos átlagot felülmúló. A kiállítások néprajzi, történelmi, vallási, irodalmi, borászati, gasztronómiai, technológiafejlődési hagyományokat ápolnak, mutatnak be, továbbörökítenek. Munkatársaik mélyfúrásszerű kutatómunkát végeznek, konferenciákat szerveznek, az imént felsorolt témákban könyveket, folyóiratokat, ismertetőket készítenek és disszeminálnak. A múzeumok,
kiállítóhelyek,
helytörténeti
gyűjtemények,
tájházak
társadalmi
szerepe
megkérdőjelezhetetlen és nagyban meghatározzák Tokaj-Hegyalja kulturális diverzitását.
Forrás: Világörökségi Kezelési Terv, 178. o. Az alfejezet forrása a személyes interjúk mellett a korábban említett Világörökségi Kezelési Terv, valamint az említett múzeumok weboldalai. 44 45
152
A hegyaljai városokban megtalálhatóak rangos, országos jelentőségű, állami fenntartású múzeumok (pl. Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma Sárospatakon vagy a Magyar Nyelv Múzeuma, amely a Petőfi Irodalmi Múzeum tagintézménye a zempléni fővárosban található), valamint Tokajban, Szerencsen és a borvidék néhány községében területi múzeumok működnek, ezek 2013 eleje óta önkormányzati fenntartásba kerültek. Megmaradtak önálló költségvetési intézménynek, azonban nem önálló gazdálkodási szervezetek és önállóságuk nagymértékben növekedett. A jelenleg önkormányzatokhoz allokált állami támogatás a főbb dologi költségekre és fizetésekre elegendőek, viszont fejlesztéseket, állománybővítést pályázati úton, támogatók bevonásával, civil szervezetek segítségével tudnak elérni. A legmonumentálisabb látogatószám (100-130.000 fő) a sárospataki Rákóczi-várat jellemzi, amely mind belföldről, mind külföldről érkező turisták számára kiemelt hegyaljai desztináció. A sátoraljaújhelyi, szerencsi és tokaji múzeumok elmaradnak ettől az értéktől és meglehetősen ingadozó, időszakosan felszökő, általában azonban alacsony szinten stagnáló látogatottság jellemzi őket. A 2008-től eszkalálódó pénzügyi-gazdasági válság – evidenciálisan – leginkább a kulturális fogyasztás volumenét vetette vissza, ezt kivétel nélkül megérkezték a térségi múzeumok, muzeális gyűjtemények, kiállítóhelyek, tájházak is. Nagy reménységként tekintenek a Tokajban idén ősszel, a régi Serház épületében kialakításra kerülő Világörökségi Bormúzeumra. A Bormúzeumban az érdeklődők a világörökségi borterületeket ismerhetik meg a mai kor igényeinek megfelelően. A múzeum három szintjén, közel 2000 négyzetméteren azonban nem csupán különleges alkoholos italokkal találkozhatnak a látogatók, hanem itt kap helyet egy ásvány-, egy borászati- és egy egyháztörténeti kiállítás is. Az épület a Tokaj Kulturális és Konferencia Központ és a Zsinagóga épületével, valamint a Paulay Ede Színházzal egy telken helyezkedik el. Ezzel megvalósul egy olyan kultúrsziget, amely a várost egyedivé teszi. Múzeumok, gyűjtemények és kiállítások a világörökségi területen
153
Forrás: Világörökségi Kezelési Terv, Megalapozó Dokumentáció I. kötet 186.o.
A múzeumok nagy része több száz éves, jelenleg műemléki lajstromba vett épületben kapott helyet. A Zempléni Múzeum a szerencsi Rákóczi-várban, a Rákóczi Múzeum a pataki Rákóczivárban, a Tokaji Múzeum egy kereskedőházban, míg a Kazinczy Múzeum szintén kétszáz éves épületben működik, amelyek egyrészt rusztikus helyszínt nyújtanak, azonban nem múzeumnak épültek, fenntartásuk költségei magas, energiahatékonyságuk alacsony és az esetleges felújítási munkálatok is az átlagosnál nagyobb költségvonzatot és egyeztetési eljárások garmadáját vonzzák maguk után. A hegyaljai múzeumok, kiállítóhelyek implicite hangsúlyt helyeznek a hagyományőrzésre, a hagyományok átörökítésére, azonban kétségkívül a tájházak, helytörténeti gyűjtemények azok a specializált egységek, amelyek privilegizált célként tűzték ki a térség településeinek hihetetlen gazdagságú hagyományainak emléket állítani, ezeket bemutatni, gyakoroltatni.
154
A múzeumokat folyamatosan fejlesztik, alkalmassá teszik őket múzeumpedagógiai foglalkozások tartására, a technikai változásokkal folyamatosan lépést tartanak, elsősorban az újabb kiállításokat, látványtárakat interaktív, dinamikus helyszínekké alakítják annak érdekében, hogy minél szélesebb korosztály, minél tágabb érdeklődési spektrumú csoportok számára kecsegtető turisztikai desztinációvá váljanak és a muzeális látogatás valóban élményt jelentsen számukra.
Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma – Sárospatak
A múzeum a Rákóczi-kultusznak állít méltó emléket, amely évi nagyjából 100.000 látogatót vonz mind hazánkból, mind a jelenlegi határokon túli magyarlakta területekről. 2003-ra készült el az épület külső és belső felújítása, ekkorra nyílt meg a "Rákócziak dicső kora" címet viselő tárlat. Fontos kiemelni, hogy nem csak II. Rákóczi Ferencről és az általa vezetett szabadságharcról szól, hanem a magyar történelemben oly jelentős szerepet vitt Rákóczi-családról is áttekintést ad a kiállítás. Egyben felvillantva városunk 17-18. századi történelmének azon szakaszát, mely országos, sőt nemzetközi rangú várossá, értelmiségi fellegvárrá tette Sárospatakot és térségét. A kiállítás nagy tematikai egységei:
A Rákóczi-család – "Méltóságos família" (a család felemelkedése)
I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna az egyház és iskola fejedelmi pártfogói "Féljétek az Isten és néki adjatok dicsőséget"
A Rákócziak szabadságküzdelmei – "Magyar hazánk szabadságáért"
II. Rákóczi Ferenc gyermek- és ifjúkora – "A hatalom felelősség, az uralkodás szolgálat"
A Rákóczi-szabadságharc – "(...) Megújulnak a magyar nemzet régi sebei"
Száműzetés és emlékezet – "Számkivetésbe megyek – "Állj meg vándor"
Élet a várkastélyban 16-19. század – bútortörténeti kiállítás
Barokk csataképek – a Rugendas-család grafikái
A múzeumban négy gyűjtemény tekinthető meg:
Régészeti: A Rákóczi Múzeum legnagyobb műtárgyállománya a régészeti gyűjtemény. Ez abból a sajátos helyzetből adódik, hogy a késő reneszánsz műemlék-együttesben helyreállításokhoz kapcsolódóan a kezdetektől végez régészeti feltárásokat. A belső vár feltárásai (olasz bástya, várárok, belső várudvar), a külső vár védelmi rendszere (kapuvédmű, sarokbástyák, városfalak) munkálatai óriási feltöltés kitermelésével jártak, melyek ontották a régészeti leletanyagot. Elsősorban fazekas
155
termékek, vastárgyak, építészeti kőtöredékek kerültek elő, melyek a vár mindennapi életéről tanúskodnak.
Történeti: 3290 darabos műtárgygyűjtemény. Négy egységbe csoportosíthatók a kiállított tárgyak; Rákóczi-család korához kapcsolódó tárgyak, Szathmáry Lajos Kossuth gyűjteménye, Helytörténeti jelentőségű, vegyes jellegű anyag a 16. századtól a 20. századig és a 16-17. századi késő reneszánsz kőfaragványok
Képzőművészeti: a 18. századi, 84 darabból álló metszetkollekció, A 18. és 19. századi festmények a történelmi ábrázolások, csatajelenetek Sárospatak ábrázolások, az Alkotó Otthonban készült grafikák, festmények, szobrok, a XX. századi gyűjteményi rész A Sárospatak és a környékén élt illetve élő művészek munkái
Néprajzi: A város és térségének legfontosabb etnográfiai emlékeinek gyűjtő- és szemléltetőhelye.
I. Rákóczi György ágyúöntő műhelye: Az ágyúöntés történelmi hagyományának állít méltó emléket a múzeum legújabb permanens kiállítása, az Ágyúöntő Műhely. Az évszázadokon át itt működő ágyúöntő műhely maradványait hozták felszínre és dokumentálták, láthatóvá téve hazánk igen fontos ipartörténeti emlékét.
Vasba öntött múlt (időszaki kiállítás): A gyűjteményi anyag legértékesebb részét az európai öntöttvas-művesség kezdeti időszakának remekei. Magyar vonatkozásban a mintegy 50 tárgyból álló munkácsi kollekció a legértékesebb. Közép-Európa és a Kárpát-medence finomöntödéiből származó mellképek, emberi és állati mozdulatokat őrző kisplasztikák, szobrok, a mívesen formázott és öntött lakásbelsőt díszítő vázák, hamutálak, dobozok, íróasztali nehezékek, egy-egy történeti eseményt vagy életképet megörökítő faliképek, dísztálak, igényes öntött háztartási eszközök képezik a kollekció legnagyobb számú részét. Vallási témákat megfogalmazó domborművek, asztali keresztek mellett kis harangocskák is vannak a szakrális tárgyak között. Néhány tárgy a bányász-kohász szakmához, az öntödékben tevékenykedő szakemberek világához áll közel.
156
21. kép: A Sárospataki Rákóczi Múzeum
Forrás: sarospatak.hu
Kevesen tudják, hogy a történelmi borvidék legnagyobb és leggazdagabb szőlészeti és borászati állandó kiállítása is itt, a Rákóczi Múzeumban található, amely közel 40 éve nyitotta meg kapuit. Az expozíción a hegyaljai szőlőművelés és borászat történetével, az itt termelt borok jellegzetességeivel, az előző századok élénk társasági életének főbb mozzanataival találkozhatnak a látogatók. A jövőben a városi hagyományvezérelt idegenforgalmat nem kettő, helyette három lábra akarják helyezni; egyrészt a szőlészet és borászat, másrészt a Rákóczi-kultusz, harmadrészt (legújabb pillérként) a katonai hagyományt óhajtják erősíteni.
Kazinczy Ferenc Múzeum – Sátoraljaújhely
1984-ben került sor a jelenlegi múzeum létrehozására, mely először a volt vármegyeháza – akkor városi tanács – épületében kapott helyet, hét teremben összesen 200 m² alapterületen. A miskolci Herman Ottó Múzeum szakmai segítségével 1984. december 3-án nyílt meg a Kazinczy Ferenc Múzeum állandó kiállítása „Haza és Haladás” címmel. Ezt követően a gyűjtemény és múzeum 1990-ben költözött a jelenlegi, Dózsa György utcai épületbe, ahol 1991-ben nyitotta meg kapuit „A Zemplén-hegység természetrajza” címmel állandó természettudományi, majd 1993-ban „Sátoraljaújhely története a városi kiváltságok elnyerésétől 1849-ig” címmel nagyszabású állandó várostörténeti kiállítása. A múzeum sikeres programokat kínál a hagyományőrzés szempontjából
157
igen fontos múzeumpedagógia keretein belül; egyrészt középkori vármaketteket lehet festeni, másrészt bemutatják a középkori Magyarország aranybányászatát, a pénzverés kezdeteit régészeti tárgyak, tablók útján. A Kazinczy Ferenc Múzeum 2011-ig a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatósághoz tartozott, 2013-tól kezdődően pedig a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum főosztályaként működik, a széphalmi Magyar Nyelv Múzeumával együtt.
22. kép: Kazinczy Ferenc Múzeum
Forrás: satoraljaujhely.varosom.hu
Két állandó kiállítás tekinthető meg a városmúzeumában
„Egy eltűnt vár nyomában” című tárlat, amely fő célkitűzései a Várhegyen évek óta folyó régészeti feltárás, terepmunka és feldolgozás múzeumi bemutatása és az expozíció az eddigi feltárt falak, az ásatási helyszínének látványos bemutatásával és a leletek, valamint a korszak más, nem régészeti kontextusban előkerült, fennmaradt tárgyainak, műveltségi horizontjának megjelenítésével közérthető módon tárja a közönség elé az északkeletmagyarországi kisvárak tárgykultúráját, az ehhez kapcsolódó életmód elemeit.
A „Szép és a Jó- Kazinczy és a művészetek” című kiállítás hazánk egyik legnagyobb, 1718. század irodalmi hagyományait csokorba foglaló, széles spektrumú irodalomtörténeti tárlata. A háromtermes, 200 négyzetméteren elterülő gyűjtemény a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2009-ben bemutatott tárlat átdolgozott változata.
A magyarországi 158
reformkor, valamint az 1848-as forradalmat megelőző, előkészítő költészet és a megújult irodalmi köznyelv elképzelhetetlen Kazinczy Ferenc hatása nélkül. Az újhelyi múzeumi részleg arra vállalkozik, hogy az életpálya főbb állomásait áttekintve bemutassa, Kazinczy milyen irodalmi műfajokban alkotott, miként gondolkodott a művészet különböző ágairól, milyen funkciót tulajdonított nekik, és mit kívánt elérni velük a magyar művelődés fejlesztésében. A kiállítóterekben portréfestmények, szobrok, metszetek, rézmetszetes címlappal ellátott könyvek, eredeti Kazinczy-kéziratok és rajzok, Goethe két rajza, illetve empire enteriőrben elhelyezett Kazinczy-relikviák, korfestő használati tárgyak, feliratgyanánt pedig a tárgyakhoz illeszkedő szépirodalmi szövegek szerepelnek (idézetek Kazinczy költeményeiből, leveleiből, visszaemlékezéseiből, útirajzaiból, író-életrajzaiból és tanulmányaiból). A múzeum számos gyűjteménynek ad helyet:
Természettudományi Gyűjtemény
Történeti Gyűjtemény
Régészeti gyűjtemény
Képzőművészeti gyűjtemény
Numizmatikai gyűjtemény
Időszaki kiállítások közül 2015-ben kettőt kötelező részletezni, egyrészt a „Középkori várak, virtuális vártúrák” című tárlatot, amely rendhagyó módon – virtuális rekonstrukciók segítségével mutatja be a középkori Magyarország várépítészetét. Vallástörténeti kuriózum a múzeumban 2015 nyarán látható, 1590-ben kinyomtatott Vizsolyi Biblia. A bibliográfiailag ismeretlen, s korábban soha ki nem állított példány, valamint a kapcsolódó kiállítás a Károlyi Gáspár-féle, első teljes magyar nyelvű Biblia megszületésének 425. évfordulója alkalmából került megrendezésre.
Magyar Nyelv Múzeuma – Sátoraljaújhely
A közigazgatásilag Sátoraljaújhelyhez tartozó Széphalom település neve Kazinczyval, a magyar irodalom hőskorával, a magyar nyelvújítás történetével elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Kazinczy Ferenc egykori háza és kertje helyén készült el 1873-ra klasszicista stílusú emlékcsarnoka, amely 1876 óta fogad látogatókat. Az épület körül sírkert és emlékpark lett kialakítva, amely a hazai irodalmi élet egyik legmeghittebb helye. Az emlékhely mellett 2008 tavaszán megnyílt a Magyar Nyelv Múzeuma, amely a közép-kelet-európai térség legkomplexebb 159
nyelvtörténettel, nyelvfejlődéssel, dialektusokkal, irodalmi hagyományokkal foglalkozó kiállítása. Az intézmény egyedi küldetésű a hazai múzeumi és közművelődési rendszerben. Különleges összetettség jellemzi, egyszerre tölti be a közgyűjtemény, a kiállítóhely, a nemzeti emlékhely, a közösségi tér és a közművelődési (nyelvművelődési) központ szerepét. A közművelődés Széphalmon az anyanyelv-pedagógia, az anyanyelvi nevelés (és ismeretterjesztés), a nyelvikultúra-művelés sajátos változatát jelenti, egy olyan pedagógiai programot, melynek középpontjában a tudatos nyelvhasználatra nevelés, az irodalmi-nyelvi hagyományok megismertetése és az anyanyelvhez való kötődés megerősítése áll. A nyelvmúzeum ezt a küldetést teljesíti múzeumi környezetben és eszközökkel, támaszkodva-építve a korábbi nyelvművelő hagyományokra, a magyar nyelvvel való tudatos törődés évszázados hagyományaira, ám mégis új módon, a most formálódó nyelvmúzeum-pedagógia (múzeumi nyelvpedagógia) megoldásaival. 23. kép: A Magyar Nyelv Múzeuma
Forrás: satoraljaujhely.varosom.hu
A múzeum pedagógiai célkitűzései egyrészt a nyelvi-irodalmi (kulturális) nemzeti hagyományok megismertetése, és így a nemzeti öntudat, a magyar nyelv és kultúra iránti elkötelezettség és a hazaszeretet erősítése, valamint az anyanyelvi ismeretterjesztés, anyanyelvünk minél alaposabb, mélyebb megismertetése, a tudatos nyelvhasználatra nevelés: nyelvi tudatosítás. 160
Az Európában egyedülálló intézmény modern és mégis tájba illő impozáns épületében három kiállítótér, könyvesház, szemináriumi terem kapott helyet, valamint egy előadóterem. „Titkok titka. A magyar nyelv múltja, jelene és jövője” címmel épült meg a múzeum nagyszabású, interaktív állandó kiállítása, az intézmény legfontosabb tartalmi egysége. A tárlat alapcélja az, hogy a 21. század igényeinek megfelelően, ismeretterjesztő módon tudományos és kreatív, ösztönző módon játékos formában mutassa be nemzeti kultúránk alapjának: anyanyelvünknek a titkait, szépségeit és történetét. „A magyar nyelv múltja” szakasz bemutatja nyelvünk történelmét, fejlődését; a magyar nyelvemlékeket, külön tárgyalja a rovásírást, és szól nyelvünk-irodalmunk nagyjairól, az első magyar könyvekről, irodalmi művekről. „Az anyanyelvünk életereje” kiállításrész bemutatja a nyelv, mint fő kultúrahordozó erejét; a magyar nyelv jelképes szövegeit hangban és képben, valamint kitér a retorika és a jelbeszéd témakörére. „A magyar nyelv táji és társadalmi rétegek szerinti tagozódása” egység előtárja a tájnyelvek sajátosságait, a nyelvjárást stilisztikai céllal felhasználó szépirodalmat, valamint a névkultuszt és annak tárgyi vonatkozásait. A nyelvjárási toronyban a kilenc nagy magyar tájegység egy-egy jellegzetes szövegét hallgathatják meg a látogatók, az elmélyülést feliratok és az adott tájegységet bemutató kisfilmek segítik.
Zempléni Múzeum – Szerencs
A múzeum 1968. december 3-án kezdte meg működését sőt, a hőskorban, mint a megyei múzeumi szervezet egyik tagegysége, tájmúzeumként is funkcionált; Szerencs és környéke, a Taktaköz és a Harangod-vidékének kulturális örökségét kezelte. A gyűjtemény 1991-ben került végérvényesen a Rákóczi-vár történelmi falai közé, 2013. január 1-jétől pedig átkerült Szerencs Város Önkormányzatának fenntartásába, önállóan gazdálkodó költségvetési szervként működik tovább. Az intézmény tevékenysége megőrizte területi múzeum jellegét. Szerencs és környékének történeti, régészeti, néprajzi és képzőművészeti örökségének gyűjtésén túl az intézmény fő profilját továbbra is a nemzetközi hírű képeslap-gyűjtemény és a jelentős exlibris kollekció gondozása képezi. Ugyanakkor fontos szerepet kíván vállalni a hazai édesipar: a cukor- és csokoládégyártás emlékeinek összegyűjtésében és feldolgozásában is.
161
24. kép: A Zemplén Múzeum
Forrás: revomag.hu
A várban található múzeum számos tárlat tekinthető meg:
A képeslapok világa: A képeslap-gyűjtemény dr. Petrikovits László orvos-fogorvos adományozása által jött létre. A felajánlás idején a gyűjtemény nagysága 400 000 darabra volt tehető, ami az azóta eltelt évek alatt jelentősen nőtt, jelenleg közel 1 millió darab lapot számlál.
Rákóczi Zsigmond és kora: A kiállítás eredeti, elsősorban régészeti feltárásból származó tárgyak és rekonstrukciók segítségével idézi fel a Rákócziak időszakát. Fegyverek, használati eszközök, kerámiacsempék, ünnepi viseletek, sőt a szerencsi vár építésének különböző korszakait illusztráló látványos épületmakettek tekinthetők meg.
Tárgyi gyűjtemény: Jelenleg 4700 darab tárgyból álló kollekció jelentős részét a Szerencs és környékéről, a Taktaközből és a Harangod-vidékéről gyűjtött néprajzi tárgyak teszik ki. A Hegyközből is vannak tárgyaink, a Komlóskai Tájház anyagát is a múzeum kezeli. Szerencs történetéhez kapcsolódó anyagot is őrzünk, a környékről előkerült régészeti és numizmatikai anyag a Herman Ottó Múzeum raktáraiban vannak.
Fery Antal exlibrisei: A gyűjteményben a legnevesebb hazai művészek kisgrafikái mellett helyet a kaptak a műfaj külföldi alkotói is. A legteljesebb körű kollekció (35.000 darabos) a szerencsi származású képzőművész, a műfaj egyik legjelesebb alkotója, Fery Antal nevéhez köthető. Neki nemcsak a nyomtatott könyvjegyeit, de a dúcokat, a művész egyéb 162
személyes tárgyait is őrzi a múzeum, amely felvállalta a gyűjtő szellemi hagyatékának gondozását.
Könyvgyűjtemény: A múzeum egy 4400 darabból álló könyvgyűjteménnyel is rendelkezik, amely ajándékozás által jött létre, és folyamatosan gyarapszik. Értékes részét képezi a gyűjteménynek a régi, 100 évnél idősebb könyvekből álló rész, amely kb. 250 darabot számlál.
Cukormúzeum – Szerencs
1989. augusztus 17-én, a Szerencsi Cukorgyár centenáriuma alkalmából avatták fel a gyár százéves történetét bemutató szakgyűjteményt. Az cukorgyártás történetét, elterjedését, technológiáját, a répacukor előállításának kifejlesztésében kiemelkedő szerepet játszó személyek életét bemutató tárlók, vitrinek és tablók a gyár területén álló egykori "finánclaktanya" épületben voltak megtekinthetők. A gyűjtemény önálló egysége szemlélteti a világ cukorcsomagolási kultúráját: a tárlókban öt világrész 48 országából csaknem 800 cukorcsomagolási minta látható. A Szerencsi Cukormúzeum a berlini és a tullini után Európa harmadik cukormúzeuma. Reputációjának bizonyítéka, hogy "Az év múzeuma 1997" pályázaton kiemelkedő teljesítményével oklevelet és különdíjat is kapott. 2008-ban az Európa-szerte híres szerencsi cukorgyár bezárása miatt a tulajdonos Mátra Cukor Zrt. eladta a nemzetközi hírű üzemtörténeti kiállítás anyagát és a cukorgyűjteményt a Szerencsi Önkormányzatnak, majd a létesítmény üzemeltetője 2013. január 1jétől a Zempléni Múzeum lett. A tárlat jelenlegi felújítások, infrastruktúra-fejlesztés miatt ideiglenesen bezárta kapuit, azonban a munka végeztével modern, interaktív, múzeumpedagógiai foglalkozásokhoz adekvát helyszínt biztosító édesipari múzeumként fog ismételten megnyílni.
163
25. kép: A Szerencsi Cukorgyár Emlékpark
Forrás: szerencs.utisugo.hu
A múzeumban külön csokoládétörténeti tárlatot is készítenek, amely jelenleg – részleteiben – a Rákóczi-várban található. A várban (Zempléni Múzeum) felszabaduló tárlatok helyére hagyományőrzés szempontjából igen értékes és példaértékű Kaláris elnevezésű élő népművészeti kiállítás kerül, ahol a városban és térségében élő alkotók (például a Tállyán működő Alkotóház művészeinek munkái) adhatják be értékes művészeti termékeiket. A kiállítás tárgyai ideiglenes jelleggel lesznek a termekben láthatóak, így biztosítanak lehetőséget arra, hogy minél több helyi népművész jelenhessen meg alkotásaival. Az utolsó Kaláris kiállítás 2002-ben került megrendezésre, azonban egyrészt intézeti átszervezések, másrészt az időszakos csokoládé kiállítás helybiztosítása okán felfüggesztették a működését.
164
Kossuth Lajos szülőháza (emlékmúzeum) – Monok
Kossuth Lajos életéből nagyon rövid időszakot töltött Monokon. 1802. szeptember 19.-én látta meg a napvilágot, és már 1803 tavaszán Olaszliszkára költözött családjával. A község központjában áll Kossuth Lajos szülőháza, amely a falu emblematikus épülete, Andrássy István gróf építtette 1780– 82 között copf stílusban a régi udvarházak mintájára, híres helyi kőművesek bevonásával. A kontyolt nyeregtetős főépület ma is csaknem teljesen eredeti állapotban áll. A ház ma látható formáját az 1994-ben befejeződött felújítási munkálatok során nyerte el. A megújult épület az eredeti elemeket is megőrizte. Eredeti formájában hagyták meg az épület belső kiképzését, sőt az eredeti falfelület egy festett részlete is a régi. A Kossuth család 1799 őszétől 1803 tavaszáig lakott benne. 26. kép: A monoki Kossuth-emlékház
Forrás: utazzitthon.hu
1860-tól 1945-ig az uradalmi erdőgondnokság használta az épületet, azután az állami erdőgazdaság költözött a házba. 1949-ben – szabadságharc centenáriuma és Kossuth Lajos halálának 55. évfordulója alkalmából – négy helyiségben Kossuth Emlékmúzeumot rendeztek be, ma az egész épületben a múzeum működik. Monok nemzeti zarándokhely lett. Az itt bemutatásra kerülő tárgyakat a megszűnt Parlamenti Múzeum relikviáiból, a Hadtörténeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, valamint a ceglédi Kossuth Múzeum gyűjteményéből hozták. A múzeumban három állandó kiállítás tekinthető meg:
Édes szülötte földem, Zemplén (Kossuth Lajos életútja)
Védett növények Monokon (fényképek, leírások)
Kossuth emlékek, Egyházi – Néprajzi értékeink Monokon – (helyben gyűjtött anyagok bemutatása)
165
Tokaji Múzeum
Tokaj város régészeti örökségének gyűjtése már a második világháború előtt megkezdődött, azonban a harcokban az addigi gyűjtemény megsemmisült, így 1945-ös esztendőt követően ismét elkezdődött a helytörténetileg felbecsülhetetlen értékek gyűjtése és rendszerezése. Elsősorban Tokajban található értékeket mentettek meg, később a gyűjtőterület kiterjedt a szomszédos településekre is. Nagy szerepe volt a múzeum létrehozásában a Tokaji Múzeum Baráti Körnek, valamint a tanulókból álló, a Hazafias Népfront által támogatott Honismereti Körnek is. A régmúlt értékei az iskolában, majd a művelődési otthon épületében, végül a görögkeleti templomban kaptak helyet. A Tokaji Múzeum első igazi otthona így a görögkeleti templom lett, ahol „Tokaj múltja” címmel önálló kiállítása is megnyílt, és már 1962-ben a megyei múzeumi szervezet tagja lett. 1974ben a templom épületével szemben, egy több száz éves borpincében nyílt meg a Tokaji Pincemúzeum, amely a Tokaji történetét mutatta be a kezdetektől egészen az 1970-es évekig. A Pincemúzeum az új tokaji múzeumi épület átadásáig töltötte be hivatását a templommúzeummal együtt. 1978-ban a megye megvásárolta a város főterén álló görög kereskedőházak egyikét, az úgynevezett Karácsony-házat, amelyben végleges otthonra talált a Tokaji Múzeum. Ebben a négyszintes épületben 1985. május 22-én nyílt meg egy új, igen gazdag, vegyes tematikájú kiállítás, amely joggal viseli az „Ezen Hegyaljának Tokaj az címere” címet. 27. kép: A Tokaji Múzeum
Forrás: tokaj.hu
166
A Tokaji Múzeum célja elsősorban Tokaj és Tokaj-Hegyalja történeti múltjával és Hegyalja szőlészetének-borászatának múltjával kapcsolatos tárgyi és írott anyagok gyűjtése. Ennek megfelelően alakultak ki a múzeum gyűjteményei is. A legkorábbi időszakkal, az őskortól a Tokajivár pusztulásáig a régészeti gyűjteményünk foglalkozik. A középkori írott anyagoktól kezdve a 20. századi néprajzi tárgyakig pedig a történeti gyűjtemény. Utóbbi részét képezi a nagy múltra visszatekintő Tokaji Művésztelep több évtized alatt a múzeumnak adományozott és a múzeum által megvásárolt képzőművészeti alkotásai is, melyek főképpen Tokajhoz kötődő művészek festményei. A múzeum tárlatai:
Tokaj régi arca,
Tokaj-Hegyalja a XIX. században,
Halászati Kiállítás,
Múzeumi kőtár,
„Hírös” Tokaj Vára,
Béres Béla egyházművészeti gyűjtemény,
Szőlészet-borászat Tokaj-Hegyalján,
Pincemúzeum.
Képtár – Sárospatak 1968-ban jött létre Béres Ferenc énekművész kezdeményezésére. A képtár gyűjteményei elsősorban adományokból származtak. Béres Ferenc saját képzőművészeti gyűjteményének egy részét adományozta a városnak, majd bíztatására azonban sok művész is adott kisebb-nagyobb kollekciókat a gyűjtemény gyarapítására. Az 1970-es években két nagyobb kollekció került az intézmény tulajdonába. Domján József Amerikában élő Kossuth-díjas fametsző művész adományozta saját műveiből és képzőművészeti gyűjteményéből álló anyagát a városnak, 1979ben pedig Andrássy Kurta János szobrászművész adományozott egy életmű nagyságrendű anyagot. Mind két adomány épület kialakítással is járt. A Domján-gyűjteményt az egykori Szinyei Gerzson pataki tanár tulajdonában lévő házba helyezték el felújítás után. Andrássy Kurta János munkásságát pedig a várnegyedben kialakított egykori katolikus iskola épületében új Képtár épületben mutatták be. A Képtár gyűjteményei elsősorban a 20. századi magyar művészet bizonyos korszakait reprezentálják. Gyűjteménye nagyrészt adományként, illetőleg vásárlás útján jött létre.
167
Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Múzeuma – Sárospatak
A Sárospataki Református Kollégium az ország egyik legrégebben fennálló oktatási intézménye, 1531-ben a reformáció szellemében alapította Perényi Péter. Az évszázadok során hazánk számos nagy alakja töltötte itt diákéveit, az ország legnevesebb iskolái között számon tartott Sárospataki Kollégiumban. A Kollégium épületei az 1700-ás években épültek, de ezek közül ma már csak az 1773-ban emelt Berna-sor áll, falai között egyháztörténeti múzeum működik. Az eredeti épületegyüttes nagy részét a 19. század második felében bontották le. A mai főépület, a Nagykollégium Vay József kezdeményezésére 1806-ban épült klasszicista stílusban, amely egy gimnáziumnak, diákotthonnak, levéltárnak és könyvtárnak is otthont ad. Az országos viszonylatban is kiemelkedő jelentőségi Református Kollégiumot a történelem során több jelzővel, elnevezéssel is illették az itt folyó oktatás magas színvonalának és minőségének köszönhetően. Az egyik legközismertebb a Bodrog-parti Athén a klasszikus műveltség fellegvárává emeli a sárospataki kollégiumot, Csokonai viszont a Múzsák székhelyeként emlegette. Legújabb címe a Magyar Cambridge, hisz itt lehetett elsőként angol nyelvű diplomát szerezni az országban. 28. kép: A Sárospataki Református Kollégium tudományos gyűjteménye
Forrás: unitas.hu
A református kollégium már a 19. század végétől általános gyűjtőkörű múzeum létrehozására törekedett. Ennek megvalósítását sokáig késleltette a megfelelő, nagyobb épületrész hiánya. Csak az 1930-as jubileumi építkezések tették lehetővé, hogy a régi kollégium együttesből fennmaradt, 18. századi Berna-sor adjon helyet a múzeumnak. Fokozatosan töltődött fel a fent sorolt szertárak állományából, a különböző helyeken őrzött régiségekből. Így már 1930-ban itt nyert elhelyezést az 168
1880-1930 között kialakult Szépészeti és Műrégészeti Múzeum kb. 200 régészeti, általános történeti és néprajzi tárgyból álló anyaga, s előbb Régiségtár, majd Régészeti és Történeti Múzeum néven élt tovább. 1936-ban a Simándi István által 1709-ben alapított fizikai szertárból, a "Museum Physicum"-ból kerültek át a már nem használt régi kísérleti eszközök. 1947-ben az addig külön kezelt Érmegyűjtemény is a múzeum része lett. 1952-ben, az államosítás után a Faluszeminárium tárgyi néprajzi gyűjteménye is a múzeumba került. Az utóbbi évtizedekben gazdag református egyházművészeti anyag gyűlt össze. Ezen belül ki kell emelni a Tiszáninneni Református Egyházkerület gyülekezeteinek használatából kivont, letétként elhelyezett úrasztali terítőkből álló textil-gyűjteményét.
Bormúzeum és Borászati Kultúra Háza – Tolcsva Lorántffy Zsuzsanna építtette 1620-40 között a Királyudvarnak, vagy Rákóczi-kastélynak nevezett, kora barokk vonásokat is mutató reneszánsz épületet. Ebben helyezték el a Tokaj-Hegyaljai Borkombinát múzeumát. A hegyaljai borászat történetének megörökítésére létrehozott múzeumban megtalálhatók a szőlőművelés és feldolgozás eszközei, a bortárolás kellékei és a különböző évjáratú borok gyűjteménye. Találhatóak itt 17. századi metszőszerszámok, az 1800-as évek elején készült prések, a tokaji borok számára fújt regéci üvegpalackok, egy palack 17. század végi tokaji aszú és az 1904-20 közötti muzeális borok készlete. 29. kép: A tolcsvai Bormúzeum
Forrás: tolcsva.hu
169
Az intézmény 2007-ben nyitotta meg kapuit. A tárgyi gyűjteményének jelentékeny hányadát a helyi lakosok ajánlották fel a múzeum javára, amely gesztus hagyományőrzés, a múlt értékeinek továbbörökítése szempontjából példaértékű. Két állandó kiállítás tekinthető meg:
A Hegyalja szőlőtermesztésének és borászatának története,
„Élő múlt” fotókiállítás: Tolcsva régi és újkori arcát mutatja be.
Vadászati Trófeagyűjtemény – Makkoshotyka
A falusi kiállítás ismeretterjesztésen túl a vadászati kultúra, a vadászattal kapcsolatos hagyományok bemutatását is szolgálja. A tárlaton trófeák és a vadászatra hajdani és ma is használt eszközei láthatók. 30. kép: Trófeaház Makkoshotykán
Forrás: itthon.hu
Magyar Motorok Múzeuma – Bodrogkeresztúr 1997-ben alakult magánkezdeményezésre az ország egyik legnagyobb motorgyűjteménye. 30 darab 1945 után Magyarországon készített motorkerékpár látható az intézményben, amelynek fő
170
feladata a meglévő állomány állagának megőrzése, javítása, hiányzó típusok beszerzése, illetve restaurálása.
31. kép: A bodrogkeresztúri Magyar Motorok Múzeuma
Forrás: gyogyvizek.hu
Sátoraljaújhely Börtönmúzeum A Magyar Büntetés-végrehajtás Múzeumának kiállítóhelye, az ország egyetlen börtönmúzeuma 2007-ben került megnyitásra. Az összegyűjtött és precízen rendszerezett tárgyak, információk hűen tükrözik a szabadságvesztés, mint büntetés kialakulását, történelmi fejlődését és jelenlegi attribútumait, ezen felül a büntetés-végrehajtási szervezet működését. A tárlat tökéletes sommázása a főként Európában és hazánkban végbement a korai halál- és testi büntetés alkalmazásától a szabadságvesztés uralkodóvá válásáig megtett útnak. A kiállítás egyben büntetés-végrehajtási emlékhely is, amely érzékelteti a börtönökben dolgozók munkáját, a szakma jellemzőit. Ezen hagyományőrző szerepek mellett fontos nevelési funkciója a múzeumnak, hogy hatékonyan elrettenti a bűnözés elkövetését, a bűn ismétlését, tehát az intézmény implicit társadalmi hasznossága kimagasló.
171
32. kép: Sátoraljaújhely Börtönmúzeum
Forrás: satoraljaujhely.varosom.hu
Bormúzeum – Abaújszántó A műemléki védettség alá tartozó Ulánus-házban lett kialakítva a szakmúzeum, amely egyrészt tokaji borokat mutat be, másrészt helytörténeti kiállításként is funkcionál, ahol a borászathoz kapcsolódó használati tárgyakat lehet megtekinteni. A tárgyi gyűjtemény döntő többségét a helyi lakosok adományaiból állították össze, amelynek sikere egyértelműen pozitív jele a városi polgárság hagyománytiszteletének és a hagyományok hosszú távú szakszerű megőrzése iránti igényének. Helytörténeti Múzeum – Legyesbénye A kis múzeum Legyesbénye és térségének történeti, néprajzi értékeit mutatja be.
172
33. kép: A legyesbényei Helytörténeti Múzeum
Forrás: neta.itthon.hu
Encsy György Regionális Ásvány- és Kövületgyűjtemény – Tállya
A gyűjtemény az Encsy család 1749-ben épült boltíves kapubejáratú családi házában tekinthető meg. Különleges értéke a gyűjteménynek regionális jellege, mivel Tokaj - Hegyalja és a Zemplénihegység ásványait, kövületeit, illetve földtani ritkaságait szinte teljes egészében bemutatja. Azért egyedülálló és pótolhatatlan a gyűjtemény, mert megszűntek azok a gyűjtési lehetőségek, melyek révén létrejött ez a különleges kiállítás. E tájjellegű gyűjtemény 1983-ban nyílt meg. A gyűjtemény három fő egységre tagolható:
Fosszíliák, kövületek, megkövesedett növények, állatok, teknősök, halak, rovarok, levéllenyomatok, opálosodott faágak melyek mind a földtörténet és az élővilág történetének tanúi;
14 település határából származó ásványok, opálok, jáspisok, kalcedonok,
Régészeti leletek. A Hegyalja híres obszidiánból készült pattintott eszközök, szakócák, valamint a későbbi kultúrák agyagedényeinek maradványai, továbbá őrlőkövek és még számos tárgy, mind-mind a vidék egykori népcsoportjának emlékanyaga.
173
Ősi Magyar Címer- és Zászlókiállítás – Golop Itt található az országban egyedülálló, aranytű-hímzéses zászló és címerkiállítás, amely több mint 500 darabból áll. 34. kép: A golopi Ősi Magyar Címer- és Zászlókiállítás
Forrás: www.elmenyekvolgye.hu
Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény – Sárospatak Szent Erzsébet szülővárosában kapott helyet Észak-Magyarország egyik legkomplexebb egyházi gyűjteménye, ahol a római katolikus valláshoz tartozó relikviák, kincsek, ékszerek, történelmi emlékek tekinthetők meg.
174
5.4.2.2.
Tájházak Tokaj-Hegyalján
A hagyományos népi építészet „meg nem újuló (kulturális) erőforrás”, mert a társadalmi-gazdasági változásokkal összefüggően a falvakban bekövetkezett radikális életmódváltozás miatt ilyen alkotás többé már nem születik. A magyar táj hajdani építészeti kultúráját, tágabb értelemben a hagyományos vidéki-mezőgazdasági életmód értékeit is jószerivel csak a különféle védelem alatt álló épületek, kivételes esetekben épületegyüttesek, településrészek őrzik. Ugyanez a helyzet a tájegységekre vagy etnikai csoportokra jellemző építési mód sokféleségével, valamint a szociális és vagyoni különbségekhez, illetve eltérő termelési, foglakozási módokhoz kapcsolódó örökség alkotásaival is. Az itt felsorolt tárgyi és szellemi értékek gyűjtőhelyei a tájházak. Ezek olyan szabadtéri néprajzi gyűjtemények, amelyek a helyben összegyűjtött és megőrzött tárgyakkal az adott település vagy tájegység hagyományos tárgyi kultúráját, a népi építészet szempontjából jelentős épületekben berendezett lakásbelsőket, olykor a műhelyeket, gazdasági épületeket vagy egyszerűbb ipari létesítményeket mutatják be. A tájháznak legalább egy, meghatározó helyisége eredeti, a településről származó tárgyakkal enteriőrként berendezett. A helyreállított és berendezett épületek egy-egy tájegységen belül a helyi kultúra legkarakteresebb emlékei. A parasztházak attól válnak valódi tájházzá (és nem csupán helytörténeti múzeummá), hogy közösségi rendezvények, különböző korcsoportokat összefogó alkalmak, képzés, oktatás, hagyományos mesterségek bemutatása és továbbadása központjaivá is válnak. Szerencsére a következőkben részletesen bemutatott hegyaljai tájházak mindegyike fontos szerepet tölt be a térségi, települési közösségfejlesztésben, a közösségek összetartozásának, együtt munkálkodásának méltó manifesztumai. Széleskörű programjaik egyre népesebb közönséget vonzanak, közösséget kreálnak, ezáltal felpezsdítve adott település életét.
Erdőbényei Tájház
2008-ban részben pályázati forrásból épült újjá az az épület, amely helyet ad a falu tájházának. Az itt berendezett kiállítás megtekintésével megismerhetővé válik a település múltja, hagyományai egy olyan gyűjteményből, melyet az itt élők önzetlenül adtak össze. Állatsimogató, játszóház, interaktív kádártánc, kádár mesterség, sajtműhely bemutatók képezik a kínálati palettát. A Tájház berendezése korhűen tükrözi a településen élők mindennapjait. Az itt található eszközök, szerszámok a több évszázadon keresztül megélhetést adó foglalkozások emlékét őrzik.
A
175
Tájháznak nincsenek kiadványai, amit a látogatóknak adhatnának tájékoztatásul, illetve nincsenek használatra szánt bútorai sem. Nincsen számítógépük, internet elérhetőségük és telefonjuk sem, amivel hatékonyabbá és egyszerűbbé válhatna a kommunikáció, ez sajnos megnehezíti a gyűjtemény marketingtevékenységét, a programok híresztelését. 35. kép: Az erdőbényei tájház
Forrás: erdobenye.hu
Sárazsadány Néprajzi Kiállítás
A Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma Sárazsadányban létrejött egysége részben néprajzi kiállításoknak, részben ezekhez a tárgyakhoz kapcsolódó múzeumpedagógiai - hagyományt és népi értékeket megőrző - programoknak ad helyet (mesék, emlékek, halászat, kerámiák, földművelés, szőttesek, népi bútorok témaköréből). A kiállítás gyűjtőterülete a Hernád folyótól a Tiszáig terjedő természeti és kulturális táj, Tokaj-Hegyalját, a Hegyközt, a Zempléni-hegységet és a Bodrogközt foglalja magába (történelmi Abaúj és Zemplén). Természetföldrajzilag és a gazdálkodást tekintve hihetetlen gazdagságot, változatosságot hordoz ez a terület. A sokszínű mezőgazdaság tárgyi emlékei, éppúgy megtalálhatók a múzeum gyűjteményében, miként a háziipar, a kisipar produktumai és eszközei. Ma, amikor a falvak életének, a mezőgazdasági termelés lehetőségeinek megújítását sokan kezdeményezik, nagyobb jelentőséget kap a múzeumi tárgyak és a lejegyzett gyűjtések által megőrzött tudáskincs, amely segítségével a mezőgazdaság hagyományos
termelési
típusai
tovább
örökíthetők.
Sárazsadány Bodrog-parti falu, ahol évszázadokon át a lakosság megélhetését a halászat biztosította. Jellegzetes a Sára jeges halászata, vasas szákkal és varsával. A halászat jelentősége 176
a 19. század óta fokozatosan csökken. A folyószabályozások által visszaszorult a vizes élőhelyek száma és kiterjedése, kisebb a Bodrog halbősége. A halászati kiállítás ennek a hagyományos foglalkozásnak állít emléket. 36. kép: A sárazsadányi néprajzi kiállítás
Forrás: rakoczimuzeum.hu
A helybeli lányok és asszonyok legfontosabb téli háziipari foglalatossága volt a fonás és a szövés. Az évszázados hagyományok szerint, öröklődött technikai ismeretekkel, a népi ízlésvilágnak megfelelő díszítőelemek felhasználásával készült szőttesek a Bodrogköz jelentős emlékei. Megtalálható itt egy több száz darabból álló keménycserép gyűjtemény, amelynek tárgyi emlékeit Telkibányán és Hollóházán készítették. Sárospatak és környéke legrégibb és legnevezetesebb ipara a fazekasság. A 17. és 18. században konyhaedényeket, a nemesség számára díszedényeket készítettek. Az 1840-es évektől a század végéig, a parasztkerámia korszak első felében élte fénykorát. Készítményeik formáját és díszítését a vásárlók, a Bodrogköz, a Hegyköz és a Hegyalja parasztságának igénye és ízlése határozta meg. A fazekasságnak, keramikusságnak szintén gazdag kiállítása nyílt Sárazsadányban. Az első üveghutát II. Rákóczi Ferenc alapította 1698-ban a regéci hegyekben, a mai Óhután. Amikor a környező erdőkből elfogyott az üvegolvasztáshoz, hamuzsírfőzéshez szükséges fa, a műhely tovább vándorolt, 1916-ig működött. A Károlyiak füzéri uradalmában legjelentősebb a hollóházi üveghuta volt, amelyben 1742-től 1830-ig főleg ablaküveget állítottak elő. Rövid ideig termelt a nagyhutai és a Vágáshuta mellett lévő prédahegyi manufaktúra. Ezek bizonyos példányai Sárazsadányban kiállításra kerültek. Az ólomkarikás ablakokhoz szükséges „tányérokon” kívül kezdettől fogva nagy mennyiségű borospalackot állítottak elő, ebben tárolták a híres tokaji aszút. A szál- és fonáldíszek mellett „buborékos" és „rücskös" díszítéssel készültek az üvegtermékek.
177
Sárazsadányt rendkívüli gyümölcsgazdagság jellemezte. A gyümölcsöt frissen is ették, vagy ha sok volt, piacra vitték. Nagyon elterjedt volt a gyümölcs ősi feldolgozási módja, az aszalás. Szilvát, almát és körtét aszaltak. A magvaváló szilvából lekvárt főztek. Az egészséges gyümölcs a szilvalekvárba, a rossz pálinkába ment. A kertekhez hozzátartoztak a méhesek is. A térség híres hagyományőrzője, Dégh Linda 1940-es évekbeli gyűjtése alapján készült bábjáték. Ez adta az ötletet a Penna Jankó mesejátszótér megvalósításához. Hasonló tematikájú játszóteret Sárospatakon is készítettek, sőt, a közeljövőben is jelentékeny térségi hagyományőrzés érdekében is cél hasonló objektumok építése. A zsadányi kiállítóhelyen tematikus rendben tekinthetők meg az imént felsorolt néprajzi emlékek. A kiállítás-szegmenseket a „beszélő nevű” Mesék, Emlékek, Vizek, Tűz és Föld Házában lehet megtekinteni. A hagyományok átörökítésének pompás módszere a múzeumpedagógia. A kiállítóhely ennek a pedagógiai módszernek tökéletes helyszíne, ahol a tág ismeretanyag elsajátításán túl gyakorlatilag minden foglalkozás saját kezűleg is kipróbálható, így a minél több érzékszervvel való percepció a tudásanyag interiorizálásának folyamatát mélyíti és tökéletesíti.
Hercegkút - Sváb Tájház A tájházban a német nemzetiséget, a svábok etnográfiáját, közösségünk korabeli tárgyait, gazdálkodó eszközeit, házbelsőjét, gasztronómiáját mutatják be, valami itt működnek és gyakorta színvonalas előadásokkal örvendeztetik a nagyérdeműt a falu hagyományőrző kulturális csoportjai (Heimat Néptánc együttes, Freundschaft
Vegyeskórus Egyesület, Klang Singkapette
Énekkar). 2006 júniusában súlyos természeti katasztrófa sújtotta. Villámcsapás következtében lángra kapott a nádfödém és az épület teljesen kiégett. (Csodával határos módon néhány kiállítási tárgy, a főfalak megmaradtak, sőt, a kiállítás vendégkönyvének csak azon oldalai égtek el, amelyekre a tűzeset napjáig érkező látogatók írtak, míg az üres oldalak megmaradtak – egyfajta jelként, inspirálva az újrakezdést.) A sváb azonosságtudat erősítése mellett idegenforgalmi szempontból is jelentős érték vált a lángok martalékává.
178
37. kép: A hercegkúti tájház
Forrás: www.hercegkut.hu
A hercegkúti lakosok által hosszú évtizedeken át őrzött, majd a Sváb Tájház korhű berendezése céljából, közösségi érdekből felajánlott bútorok, eszközök, okiratok pótolhatatlanok, mindegyikéhez személyes emlékek fűződtek. A 2007. május végén befejeződött építészeti rekonstrukciót követően a közösségünk összefogását szimbolizáló Sváb Tájház újbóli átadása 2007. augusztus 18-án került sor. Bodrogkisfalud Tájház A néprajzi, történeti kiállítóhely egy 1890 körül vályogból készült egykori parasztházban található, amelyet 2000-ben vásárolt meg és újíttatott fel a falu önkormányzata. Ide helyezték el a megelőző időkben Vissi Gyuláné által gondozott helytörténeti gyűjteményt. Az épületben elsőház, pitvar és konyha látható. Később építettek hozzá hátsóházat és kamrát, majd istállót. Szabadkéményes, melyet átalakítottak. (Az elsőházban a tatarozás során megtalálták a búboskemence nyomait.)
179
38. kép: A bodrogkisfaludi tájház
Forrás: www.panoramio.hu
A Tájház felavatására 2000. augusztus 19-én került sor. A volt lakóház a település építészeti karaktervédelme alatt áll. A Bodrogkisfaludért Egyesület tagjai tartják rendben, illetve fogadják a látogatókat. De nemcsak az idelátogatók előtt nyitják ki a Tájház kapuját, hanem közösségi programok megvalósítására is. Példaként említve, minden évben itt tartják a nyári kézműves gyerektábort az udvaron. Évente 3-500 fő látogatója van a Tájháznak. 2010. augusztus 19-én a Tájház fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte az egyesület, amely ürügyén átadásra került az intézmény hivatalos működési engedélye. Az ünnepség részeként a Főtéri Kiállító Épületben egy fotókiállításon került bemutatásra a település múltja. 2011-ben pályázati forrásból sikerült a fából készült, rossz állapotban lévő bútorokat, tárgyakat restaurálni. Rátka - Német nemzetiségi tájház A tájháznak berendezett 1824-ben épült parasztház az Iskola tér 18. szám alatti lakóépület. Az alaprajzi elrendezését tekintve négy osztatú (elsőszoba - konyha - hátsószoba - kamra) lakóház fala kőből épült, ablakai és ajtókeretei kőből faragott, műves termékek. Az elsőszoba a „tisztaszoba” funkciót hordozta, a konyha központi terét, a kéményalját a négyzetes alakú fekvő kemence tölti ki. A hátsószobában a falu népviseletét bemutató kiállítás található. Eredeti darabok alapján készített rekonstrukciókat láthatunk itt bábukra öltöztetve: menyasszony- és vőlegényruhát, fiatalabb, illetve egy idősebb asszonyviseletet, egy rangos legényviseletet, valamint egy fiúcska és egy kislány öltözékét. A gazdasági rendeltetésű kamra hátulsó részét egy nagyméretű,
180
terménybefogadó hombár foglalja el. Körülötte a kalászosok betakarításának eszközkészlete látható. 39. kép: A rátkai tájház
Forrás: rakoczi-borut.hu
Makkoshotyka Faluház (tájház)
A falumúzeum épülete a 19. század második felében épült parasztház. A hagyományos, háromosztatú ház bejárata a pitvarba vagy konyhába nyílik, jobbra az első szoba (ún. első ház), balra a hátsószoba (bizonyos esetekben ez kamra volt). Az összegyűjtött tárgyak a hagyományos paraszti és módosabb paraszti élet tárgyai. Az udvaron kiállításra került még egy régi, lóvontatású tűzoltó felszerelés is.
5.4.3.
Vallások és hagyományőrzés az épített környezetben
5.4.3.1.
A Szent Erzsébet Út
Érdekes tevékenységet űz a Szent Erzsébet Út Alapítvány, amely tagjai felélesztették a pataki Szent Erzsébet-kultuszt, a középkorban elevenen élő Szent Erzsébet zarándoklat hagyományát. Bár tisztelete az azóta eltelt évszázadokban sem lankadt, nem volt valóságos, kijelölt út, amit az újkori zarándokok bejárhattak volna. A Szent Erzsébet Út Alapítvány 2007-ben Sárospatakon, Szent Erzsébet szülővárosban jött létre azzal a céllal, hogy összekösse az európai Szent Erzsébet emlék- és tiszteleti helyeket, s létrehozzon egy olyan zarándokutat, amely megerősíti a szellemi és 181
lelki összetartozást, és fizikai valóságában is végigjárható utat jelöl ki. Magyar-szlovák együttműködés keretében Sárospatak és Kassa között tematikus zarándokutat hoztak létre. 40. kép: A Szent Erzsébet Út állomásai
Forrás: szenterzsebetut.hu
Mind egyházi (pl. Szent Erzsébet ereklyéivel körmenet, ugyanis a szent Patakon született és ereklyéinek egy része a város katolikus templomában került kiállításra), mind világi (rendezvények, egyháztörténeti, történelmi, irodalmi kutatások, tablós vándorkiállítás) profilja is van az egyesületnek. Sárospatakon Kelet-Magyarország értelmiségi életének egyik fellegváraként működő Református Kollégium egykori és jelenlegi diákjai is kiterjedt taglétszámú egyesületet alapítottak, akik a pataki oktatási, kulturális hagyományok kutatását, megőrzését, továbbörökítését végzik, emellett „mecénásokat” keresnek annak érdekében, hogy a Bodrog partjának Athénja és a történelmi jelentőségű Alma Matere rangjához illően fejlődjön és maradjon az ÉszakkeletMagyarország egyik kulturális gócpontja.
182
5.4.3.2.
Zempléni zsidó hagyományok, emlékhelyek46
Budapest után Tokaj-Hegyalja települései őrzik az ország legjelentősebb komplex zsidó kulturális örökségét. Zemplénben több tényező együttesen eredményezte a zsidóság korai térfoglalását. Egyrészt a megye számos nagybirtokán nyílt lehetőség az ismert gazdasági tevékenységek űzésére: szesz- és sörfőzésre, ezek árusítására, bor- és terményértékesítésre, mészárszék- és kocsmabérletre, amely a 18. század legelejétől nemcsak az izraeliták számának gyors növekedését, hanem jövedelem- és tőkefelhalmozást is biztosított. Ez vált a szőlőtermelés, illetve a borkereskedelem alapjává, amely a hegyaljai településeken (például Sátoraljaújhely, Tokaj, Tarcal, Tolcsva, Mád, Bodrogkeresztúr) az izraeliták fő profilja lett. (A bor kereskedelmével gyakorlatilag kivétel nélkül külföldiek foglalkoztak (örmények, görögök, izraeliták), ugyanis a helyi magyar nemesség körében a kereskedelem nem rendelkezett kiemelkedő jelentőséggel, a térségbeli parasztság pedig erőforrásaik és pénzügyi-gazdasági ismeretek és utazási hajlandóság híján szintén nem foglalkoztak nagy volumenű árucserével.) Másrészről a 19. században szüntelenül zajlott a galíciai zsidóság betelepedése, akik a falvakban mezőgazdasági termeléssel, valamint házaló és szatócskereskedéssel foglalkoztak, s életmódjuk sem különbözött a parasztságétól. Mindennek következtében a zempléni zsidóság száma 1910-ig mintegy 33 000 főre emelkedett (az össznépesség 9,6 százaléka), a két világháború között azonban a filoxéravész hosszan tartó hatásaként, illetve a Trianon után periferikus helyzetbe került területekről (elsősorban a fiatalabb, iparral, kereskedelemmel foglalkozó népesség közül) sokan elvándoroltak, a paraszti, félparaszti népesség életkörülményei pedig kedvezőtlenebbé váltak. Így az 1941-es népszámlálás szerint a csonka Zemplén vármegyében élő izraeliták lélekszáma 14 535, azaz a népesség 7,2 százaléka volt. Az itt élő zsidóság jelentékeny részt vállalt a hegyaljai települések gyors urbanizációjában. Betelepülésükkel intenzifikálták a kereskedelmet, a nagyarányú izraelitával (pl. Szerencs 10.000 fős lakosságának 10%-a zsidó volt a 20. század elején) rendelkező városok gazdasági gócpontokká,
gyors
ütemben
polgárosodó,
fejlett,
reprezentatív
épületekkel
ékesített
mezővárosokká váltak. A zsidóság kiszolgálására sokan érkeztek a térségből, így lettek nyüzsgő népesedési központok a hegyaljai mezővárosok. A szőlőművelés, borkitermelés mellett a lakosság igényét is ellátták, a falusi kereskedelem, kisipar és terményfelvásárlás révén. Vallási vezetőiket, a rabbikat igazembereknek szólították, a falusi lakosság tisztelte, és csodarabbikként emlegette őket.
Az alfejezet forrása a személyes interjúk mellett a korábban említett Világörökségi Kezelési Terv, valamint www.zemplen.zsidomult.hu/index.php/cimlap/a-varmegye-zsido-toertenete 46
183
Történeteik a keresztények között is népszerűek voltak, sírjaikhoz mindmáig számos zarándok látogat el a világ minden részéből. A megye és ország határain túlnyúló vonzhatással bír a zempléni (hegyaljai) zarándokútvonal, amely egyedülálló vallási-folklorisztikus jelentőséggel rendelkezik, annak ellenére, hogy jelenleg ezen a vidéken sehol sem található működő zsidó hitközség. Tokaj-Hegyalja legfontosabb izraelita építészeti öröksége elsősorban az egykor gyorsan urbanizálódó mezővárosokban, valamint fontos közlekedési útvonalak mellett elhelyezkedő kisebb falvakban láthatóak. Állagmegőrzési, örökségvédelmi beavatkozásoknak, valamint az innen elszármazott zsidóság monumentális anyagi támogatásának köszönhetően a zempléni zsidó építészeti örökség szinte teljes egészében eredeti állapotában – igaz, többször megváltozott funkcióval megtöltve – tekinthető meg. A zsidó kultúra épített örökségei Tokaj-Hegyalján
Forrás: Világörökségi Kezelési Terv, Megalapozó Dokumentáció I. kötet 108.o.
184
A legfontosabb zsidó emlékek:
Szerencs: 1929-ben a gyorsan iparosodó cukoripari központ népességének csaknem negyede tartozott az izraelita vallásúak közé. Míves zsinagóga állt a Széchenyi utcában, amelyet lebontottak. Mára csupán egy imaház látható a Széchenyi utca 50. sz. alatt. Az egykori nagy zsidó közösségre emléktábla és az Árpádhegyen, a Széchenyi közben található bekerített temető emlékeztet. (Itt található Billiczer Amram és fia, Pinkász rabbik sírja.)
Mád: az 1795-ben épült műemlék barokk zsinagógát 2004-ben, Wirth Péter tervei szerint renoválták, amiért 2005-ben az Európa-szerte műemlék-felújításért, örökségvédelemért kapható legrangosabb elismerést, Europa Nostra-díjat kapott. (A négy sorban álló padokban 130 férfi számára volt ülőhely. A nők a karzaton ültek, melynek a térbe benyúló szakaszát két faoszlop támasztja alá, s felül a karzat mellvédjén, áttört farács választotta el a zsinagógai 41. kép: A mádi zsinagóga
Forrás: epiteszforum.hu, egykor.hu
Az épület kiváló helyszíne rangos koncerteknek. Az egykori rabbilakás és vallási főiskola (talmudiskola) a zsinagógával szemközt található barokk épület, amely felújítása jelenleg is zajlik. Messze földön híres rabbik működtek itt: az 1824-ben Mádon született Schwartz Ábrahám, majd fia, Naftali, végül pedig Winkler Mordeháj, aki 1932-ben halt meg. Sírjaik a mádi zsidó temetőben találhatók.
185
Tállya: A községnek a holokauszt előtt három zsinagógája volt, ezeket lebontották, vagy átalakították. A körülkerített, gondozott temetőben található Rosenbaum Gerson és fia, Arje Leib rabbi sírja. Mindketten sátorszerű sírjában, úgynevezett óhelban nyugszanak. Az 1947-ben állított mártíremlékmű őrzi a holocaustban elpusztult 150 helyi áldozat emlékét.
Abaújszántó: Az abaúji város hajdan fontos kereskedelmi és piaci központ volt. Nagyméretű, ma raktárként használt zsinagógája 1896-ban, a piac közvetlen közelében épült (Jászai tér 15.) A körülkerített, gondozott temető a Dobó u. 20. sz. alatt található. Itt van Lőw Eleázár és Lipschütz Arje Lőb rabbik sírja.
Tarcal: Centrumában látható egy barokk stílusú zsinagóga. A rommá vált épületet az utolsó pillanatban egy finn család megvásárolta és újjáépítette. A földszinten működik a Tarcali Galéria, az emeleten lakást alakítottak ki. Az épület oromzati architektúrája, a párkányzat a falmezők tagolása kettős függőleges falsávokkal, a külső vezetésű lépcsőfeljárat hasonlít a mádi zsinagógához. A község híres rabbija volt a közösségnek Paneth Ezékiel, aki később Erdély főrabbija lett. Egyik utódjának, az 1906-ban elhunyt Spira Jakabnak a sírja a temető (Keresztúri út 25.) leglátogatottabb sírhelye.
Tokaj: A 17-18. században az Erdélytől Kassára vezető kereskedelmi és hadi út fontos állomása,
tiszai
átkelőhely
volt,
valamint
a
Bécs
felé
irányuló
bor-
és
marhakereskedelemben jelentős kiindulópontja. Az első zsidó borkereskedők a 17. században települtek le és a gazdagabbak a Fő utca máig települési jelentőségű feltűnően nagy kereskedőházaiban laktak, amelyeket a mai szóhasználat is “zsidóházaknak” említ. A közelmúltban felújított, kupolával, kerek tetőablakokkal ellátott romantikus (mór) stílusú zsinagóga Tokaj egyik szimbóluma. Arányos, díszes, reprezentatív épületét 1890-ben emelték.
186
42. kép: A tokaji zsinagóga
Forrás: tokaj.hu
Ma a Tokaji Kulturális és Konferenciaközpont működik falai között. A nagy zsinagóga mellett találjuk Tokaj-Hegyalja egyetlen működő zsinagógáját, a kisméretű, Dávidcsillaggal díszített, szépen felújított, berendezett, állandóan használt egykori kis tanházat. (A háború előtt a haszid hívek imaháza volt.) A régi zsidó temetőben több híres rabbi (Fanféder Simon Júda, Schück Dávid, Strasser Akiba) sátorsírja található. A 19. század végén engedélyezték, hogy a zsidók a város közelében, a hegyoldalban új temetőt hozzanak létre, ugyanis a régebbi a Bodrogzugban, árvízveszélyes helyre telepítették. Az új temetőben mintegy 60-70 igen régi 18 - 19. századi sírkövet találunk.
Bodrogkeresztúrra a zsidók 1726-ban települtek, létrehozva a térség legnagyobb hászid közösségét. A Rákóczi-házzal szemközt kaptak a zsinagóga építéséhez telket. A ma is álló zsinagóga épülete (Kossuth Lajos u. 57.) 1906-ban, a hászidok imaháza 1920-ban készült el. A renovált nagytemplom a Bodrog feletti domb tetején áll. Leghíresebb rabbija Steiner Sájele volt. Tanácsaiért messze földről is felkeresték zsidók és keresztények egyaránt. Nevéhez számos legenda fűződik, emléke most is élénken él. A rabbiház (Kossuth Lajos u. 65.) szinte változatlan formában áll, a korabeli kisvárosi-falusi építészet mintapéldája. (Ma emlékház és zarándokpihenő.) A szőlőhegyen levő temetőben, a legmagasabb ponton áll a nagy rabbi sírja, és mintegy körülveszik elhunyt hívei.
Olaszliszka: Itt élt az egyik legismertebb csodarabbi, Friedmann Cvi Hers. Sátorszerű sírját a patakparti domboldalon elterülő temetőben találjuk, amelyet az Amerikában élő 187
hívei újíttatták fel. Az egykori zsinagóga romjai (Kossuth Lajos utca 15.) egy elhagyott, gazos telken állnak. A nagyméretű zsinagóga valószínűleg a19. sz. második felében épült. Ma már csak a keleti főfal látható a tórafülkével és a falfestés maradványaival. Mivel a faluban nem maradt zsidó, a szomszédok széthordták a berendezést és a köveket. Jancsó Miklós filmrendező itt és a bodrogkeresztúri zsidó temetőben forgatta Jelenlét című, háromrészes filmjét.
Erdőbénye: Bortermeléssel, kereskedelemmel foglalkozó zsidók éltek itt egykor. Hosszú időn át kóser zsidó panzió is működött a népszerű nyaralóhelyen. Jelenleg itt kóser borpincészet működik.
Tolcsva: Csak a temető őrzi az itt hajdan nagy számmal élt zsidók emlékét. Itt nyugszik az 1919-ben elhunyt Glück Ábrahám Izsák, aki fél évszázadon át volt a falu rabbija.
Sátoraljaújhely: Itt működött 1808-tól 1841-ig a legendás Teitelbaum Mózes rabbi. (Állítólag gyermekkorában a beteg Kossuth Lajost édesanyja elhozta a rabbihoz, aki úgymond nemcsak meggyógyította, de egy bibliai idézettel megjósolta későbbi fényes karrierjét.) Zemplén fővárosában 1828-ban 1217 zsidó lakos élt és zsinagógája volt. A hitközség fejlődésének csúcspontját az 1880-as éveitől az első világháborúig terjedő időben érte el, sőt, a hitközség a zsidó iskolát és kórházat is tartotta fenn. A II. világháború előtt mintegy 4000 zsidó lakosa volt a városnak, ma már csak néhány főből áll a közösség. Létesítményeikből két temető és egy romos kis imaház maradt. Az egyik egy modern betonkerítéssel körülvett több száz éves temető. Az előtérből néhány lépcső vezet Teitelbaum Mózes sírját rejtő sátorszerű építményhez, az óhelhez. Az új temető a Kazinczy utca 91. szám alatt található. Itt Lőw Jeremiás és fia, Lázár rabbisírjai találhatóak. A zsinagóga közelében megmaradt az ún. Kastenbaum-iskola, melyet a zsidó ifjúság tanítására alapított Kastenbaum Márton 1838-ban. Ma, felújított állapotában is képzési célokat szolgál.
Sárospatak: A város a 19-20. század egyik legrangosabb oktatási központja, fejlett, erőteljesen polgárosodott települése. A zsidóság kisebb számban jelent meg a század eleji városban, azonban fontos emlékük a nemrégiben renovált volt zsidó fürdő.
188
5.4.4.
Történelmi hagyományok és épített örökség
5.4.4.1.
A Rákóczi-kultusz
Zemplén egyaránt bölcsője a magyar reformációnak, a protestáns iskolakultúrának, a magyar nyelvű irodalomnak és a nyelvújításnak. Kiváló elődöket adott a hazának: A Rákócziakat, a Dobókat, Patak nagy patrónusát, Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszonyt, a nyelvújító Kazinczy Ferencet, Kossuth Lajost, - hogy csak a legnevesebbeket említsük, közülük kik szóval és tollal, kik pedig, ha kellett karddal harcoltak a földjéből gyakran újjászülető nemzetért. A táj jeles helyei a művészeti és kulturális programokban bővelkedő neves történelmi városok: református kollégiumáról híres Sárospatak, Zemplén vármegye egykori székhelye Sátoraljaújhely, a több mint 700 éves, legendás múltú város, Szerencs a honfoglalás kori település, Tokaj a szőlő és bor városa. Tokaj-Hegyalja a középkori és újkori magyar történelem során folyamatosan kiemelkedő jelentőséggel rendelkezett. Várai, városai, stratégiai jelentőségű kereskedelmi és hadászati útvonalak mentén, azok csomópontjainál helyezkednek el, ezáltal kevés olyan országos jelentőségű történelmi esemény sorolható fel, amely mélyrehatóan ne fejtett volna ki hatást a térségben. Ha a történelmi hagyományok részletezésére a cél, kétségkívül Északkelet-Magyarország egyik legmonumentálisabb várával és annak városával kell kezdeni. A sárospataki Rákóczi-vár – 2012 óta történelmi emlékhely – a Rákóczi-kultusz, a hegyaljai történelmi hagyományőrzés fő gócpontja, amely nem csak országos, hanem kárpát-medencei kisugárzással rendelkezik. Emellett a reformkori Magyarország oktatási fellegvára, a pataki Református Kollégium, annak pedagógiai módszerei is szintúgy részét képezik a térség történelmi hagyományainak. Történelmi hagyományőrző tevékenységek közül elsőként a pataki várostrom említendő. Nyár közepén kétnapos rendezvény keretében korhű ruhába öltözött katonák ágyúval, kézifegyverekkel, létrákkal ostromolták meg Sárospatak várát, ezzel is emlékezve arra, hogy a Rákócziszabadságharc idején, 1703-ban a fejedelem kurucai visszafoglaltak a császáriaktól.47
47
Az alfejezet forrása a személyes interjúk mellett: www.rakoczimuzeum.hu
189
43. kép: A Rákóczi kultusz hagyományőrzői
Forrás: boon.hu
A tavalyi évhez hasonlóan ismét benépesült a várkert területe, kora újkori katonai hagyományőrző csapatok táboroztak a belső vár bejáratához vezető sétány mindkét oldalán. S ahogyan az elmúlt esztendőben, úgy idén is sor került a Kassáról Sárospatakra tartó menetre. Tizenkét hagyományőrző vállalkozott arra, hogy teljes felszerelésben, gyalogszerrel tegye meg Abaúj és Zemplén vadregényes tájain a 80 kilométeres távolságot. A Bethlen Gábor Hagyományőrség Egyesület és a kassai Bethlen Garde mellett idén a tatai Pálffy Kompániát is köszönthettük Sárospatakon, utóbbi egyesület tagjai oszmán-török vitézeket jelenítettek meg viseletükben és fegyverzetükben. A rendezvényen ünnepélyes dereglyeavatás is történt a Vízi-kapu előtti Bodrog-szakaszon.48 A Bethlen Gábor Hagyományőrség Egyesület dereglyéje 8 méter hosszú, s néprajzi és régészeti analógiák figyelembe vételével készíttetett, használható rekonstrukció. A fenti programok mellett előadásokkal egybekötött tüzérbemutatót láthatott a szépszámú nézőközönség. Magyar, német és francia vezényszavak kíséretében sorra dördültek el a kanócos muskéták, keréklakatos karabélyok és pisztolyok, valamint egy falkonágyú is. Az érdeklődők megismerkedhettek a tűzfegyverek készítés-technikájával, használatával és a tüzérek életével. Ezt követően a külső várárokba, a déli külső várfal és az Olaszbástya által határolt A dereglye egy lapos fenekű, hosszú, mindkét végén csapott, alacsony építésű vízi jármű, melyet a kora újkorban általánosan áruszállításra használtak. Így különböztetünk meg pl. sós dereglyét, szénás dereglyét, homokos dereglyét. A dereglyéket fenyődeszkából készítették. Gyakori eset volt, hogy a szállított áru célba érése után maga a dereglye is eladásra került: eladták mint deszkaárut. 48
190
területre vonultak a hagyományőrzők, ahol kezdetét vette az ostromjelenet. A forgatókönyv nem egy konkrét történelmi eseménynek állított emléket, ám egy olyan epizódot mutatott be, ami akár meg is történhetett volna Patak várában, hasonlóan más északkelet-magyarországi várhoz, valamikor a 16-17. század fordulóján. Összességében elmondható, hogy az immár hagyományossá váló pataki ostromhétvégén a tavalyi évhez képest még gazdagabb és látványosabb programot tudott nyújtani látogatóinak a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma. 44. kép: A Rákóczi kultusz hagyományőrzőinek felhívása
Forrás: hegyaljainfo.hu
A 18. század elején a ruszinok nagy számban csatlakoztak a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharchoz. Hősies helytállásukért Rákóczi leghűségesebb népének – „gens fidelissima” – nevezte őket. Március végén, Rákóczi születésnapja környékén – hagyományteremtő célzattal – rendezvénysorozatot szerveznek mind Borsiban (Rákóczi szülőhelyén), mind Patakon, amelyet elsősorban a kárpát-medencei ruszinok látogatnak.
191
5.4.5.
A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Értéktár
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat megyei értéktárat és Megyei Értéktár Bizottságot hozott létre.49 Feladatai közé tartozik a megye területén azonosított települési és tájegységi értéktárak adatainak összesítésének szervezése, a megye területén fellelhető nemzeti értékek azonosítása, a megyei értéktár létrehozása, valamint annak nyilvántartás céljából történő megküldése a Hungaricum Bizottság részére. Több témakörbe sorolták azon értékeket, amelyet a bizottság védeni és eredeti állapotában az utókor számára megőrizni óhajt. Tokaj-Hegyalja szép számban képviselteti magát a megye értékek gyakorlatilag minden kategóriája között. Épített környezet:
Sátoraljaújhelyi vasútállomás
Tokaji Országzászló Emlékmű
Tokaji Múzeum épülete és gyűjteménye
Hild tér (Sárospatak)
Művelődés Háza és Könyvtár (Sárospatak)
Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma és értékei (Sárospatak)
Sárospataki Református Kollégium 45. kép: A sárospataki Hild-tér Makovecz Imre munkássága nyomán
Forrás: sarospatak.hu
49
Forrás: www.baz.hu/ertektar
192
Ipari és műszaki megoldások:
Sárospataki mézeskalács
Kulturális örökség:
Hősök temetője (Sátoraljaújhely)
Római katolikus plébániatemplom (Sátoraljaújhely)
Református templom (Sátoraljaújhely)
Lavotta Kamarazenekar (Sátoraljaújhely)
Széphalmi Kazinczy Emlékhely (Sátoraljaújhely)
Pálos-piarista templom (Sátoraljaújhely)
Magyar kálvária (Sátoraljaújhely)
Kazinczy életműve
Magyar Nyelv Múzeuma (Sátoraljaújhely)
Tokaji Rákóczi-vár
Tokaji Írótábor
Művelődés Háza kamarakórus (Sárospatak)
Oroszországból visszahozott könyvek (Sárospatak)
Sárospataki bazilika
Bodrog Néptáncegyüttes
Sport:
Sátoraljaújhelyi sísport
Természeti környezet:
Sárospataki iskolakert
Megyer-hegyi tengerszem
193
6. A HAGYOMÁNYŐRZÉS INTÉZMÉNYESÜLÉSE 6.1. A HAGYOMÁNYŐRZŐ, KULTURÁLIS PROFILÚ CIVIL SZERVEZETEK
A civil szervezet olyan társadalmi szervezetek, amelyek nonprofit módon, a kormányzattól függetlenül – azonban az állammal, az állami intézményrendszerrel gyakran szimbiózisban működő – önkéntes alapon a közjó javára működik, önszabályozó, intézményesült önszerveződés. Kétségkívül fontos bázisa a helyi, elsősorban kollektivista alapon szerveződő társadalmaknak, amelyek legfőbb feladata a település, településrész fejlődésének elősegítése, a lokálpatriotizmus erősítése, érdekvédelem gyakorlása, kulturális és sporttevékenység támogatása, hagyományok ápolása, átörökítése, tehát társadalmilag hasznos, a település lakosságát összefogó, önzetlen tettre késztető szervezetek. A Tokaji-borvidék 27 települései – kevés kivételtől, elsősorban az alacsony lélekszámú falvaktól eltekintve – az országos átlagnál aktívabb civil szervezeti kultúrával rendelkeznek.50 Az itt működő nonprofit szervezetek között egyaránt – igaz eltérő hangsúlyokkal – megtalálhatóak egészségügyi, érdekképviselet, kulturális, közbiztonság, oktatási, sport, szociális, intézményi, természetvédelem, környezetvédelmi, tűzoltó szervezetek, mindazonáltal a kulturális – ezen belül hagyományok őrzésére szakosodott – egyesületek, alapítványok száma egyértelműen a legmagasabb. A 2. sz. mellékletben felsorolt, településenként strukturálisan válogatott szervezetek egy része implicite, többsége azonban explicite a hagyományok őrzését és átörökítését tűzte zászlajára és térségi, települési szinten is jelentékeny eredményeket értek el. Tevékenységi körükre jellemző az egykoron jellemző népművészeti hagyományok, népi mesterségek újra- vagy továbbélesztése, irodalmi és történelmi hagyományok ápolása, oktatási anyagokba bevétele, hagyományőrző rendezvények (pl. népdal-, néptáncversenyek) szervezése, az etnikai, vallási, nemzetiségi kisebbségek (cigány, zsidó, görög, sváb, szlovák, ruszin) hagyományainak ápolása, kulturális sokszínűségének bemutatása, egyházi hagyományok őrzése, stb. A hegyaljai kulturális profilú, hagyományőrzés tevékenységét is űző civil szervezetek döntő többségben a négy jelentősebb városban – Sátoraljaújhely, Sárospatak, Szerencs, Tokaj – koncentrálódik, azonban három falun – Mezőzombor, Szegi, Szegilong – kívül minden településen
Az alfejezet forrása a személyes interjúk mellett: www.helyicivil.hu, valamint a települések Integrált Településfejlesztési Stratégiái, továbbá az egyesületek honlapjai voltak. 50
194
kisebb-nagyobb számban található a helyi társadalmak kortól, nemtől, etnikai-vallási hovatartozástól függetlenül egyre aktívabban mozgósító nonprofit szerveződések. Legfőbb céljuk, hogy a településen élők szubjektív jól-léte, lokálpatriotizmusa, településhez, térséghez tartozása erősödjék, új alulról szerveződő kapcsolatrendszerek jöjjenek létre. Nemzetiségi hagyományokat őrző civil szervezetekre adekvát példa a Rátkán működő Schwarzwald Hagyományőrző Csoport, amelyet sváb származású házaspárok alapítottak, újraélesztettek több szász éves helyi sváb hagyományokat (kéthetente speciális ételekkel látogatják egymást, közös énekelnek és szerveznek sváb programokat). 46. kép: Sváb hagyományőrző csoport Rátkán
Forrás: schwarzwaldegyesulet.webnode.hu
Vallási hagyományok felkutatása, őrzése, továbbadása proponálta a Tokaj-Hegyaljai Zsidó Hagyományőrző Egyesület alapítását, amely Budapest utáni országosan legjelentékenyebb zsidó kultúrával rendelkező tájegység zsidó emlékhelyeinek felújítását, fenntartását, zsidó vallási és világi hagyományok ápolását, tanítását, valamint tematikus zarándokút létesítését, fejlesztését tűzték ki célul. Az itt részletezett nonprofit önszerveződéseken kívül sokat néptáncegyütteseket, népdalköröket működtetnek, rendezvényeket szerveznek, kulturális kutatási tevékenységet végeznek, érdekérvényesítő erővel bírnak, erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a 195
térségi és települési hagyományokat (pl. hely- és honismereti alapinformációkat) az alap- és középfokú oktatásba integrálják.
A Zempléni Lovas Egyesülettel együttműködve a Sárospatak-Végardó melletti Betyár Lovastanya lovasai fenntartják Patak kuruc kori emlékeiből fakadó értékeinket. Kurucz nemesi viseletekbe öltözve idézzük Dicsőséges II. Rákóczi Ferenc Fejedelmünk korát különböző városi és térségi rendezvényeken. 2006. október 29.-én Rákóczi Ferenc Fejedelmünk újratemetésének 100. évfordulóján Kassán a Betyár Lovastanya 4 lova vezethette föl a több száz fős menetet. Történelmi hagyományőrzést szolgál a Mátyás-kori csata eljátszása, korhű öltözékekben, hagyományos harci eszközökkel. Európában már a középkorban megtalálhatóak a borlovagrendek, melyek a lovagi erények gyakorlásával és felmutatásával - a hűséggel, az odaadással és a mértékletességgel - a bor kultuszának és egy-egy borvidék hagyományinak ápolását tűzték ki célul. A borrendek a borkultúra megőrzéséért és fejlesztéséért létrejött, sok évszázados hagyománnyal rendelkező, szakmai hagyományőrző szervezetek. Fő feladatuk annak tudatosítása, hogy a mértékkel fogyasztott bor egészséges és természetes ital. A lovagok borvidékük kultúrájának, néprajzának és művészetének is elkötelezett támogatói. Az egyes bortermelő államok borrendjei 1964-ben párizsi székhellyel létrehozták a Federation Internationale des Confreries Bacchique (FICB), a Bacchikus Borrendek Nemzetközi Szövetségét, melynek Magyarország 1978-ban lett tagja. A Magyarországi Borrendek Országos Szövetségét 1989-ben alapította 13 borrend. E szervezetek ünnepélyes, misztikus, a középkori lovagrendi hagyományokat megidéző külsőségek között esküsznek fel saját borukra, borvidékükre, de sokat tesznek a magyar szőlő- és borkultúráért, a magyar bor ügyének előmozdításáért, illetve a bor kulturált fogyasztásának megismertetéséért és terjesztéséért. Lovagi legendájuk, avatási ceremóniájuk, díszes ruhájuk, zászlójuk, címerük mindig az adott tájegység történelmi hagyományaihoz kötődik. Kisközösségi életük a kellemes bor körüli összejövetelek, közös kirándulások jegyében zajlik, míg borrendi hitvallásukat és céljaikat a nagyobb nyilvánosság előtt borünnepeken, vagy a borhoz kapcsolódó rendezvényeken való részvétellel képviselik és hirdetik. A szövetség nemzetközi szervezetben való aktív tevékenysége, és az évente más-más országban megrendezésre kerülő kongresszusok a magyar bor külföldi megismertetésében játszanak fontos szerepet. Az ország nyolcadik borrendje a Tokaj Hegyaljai Állami Gazdasági Kombinát Rákóczi pincéjében alakult meg Sárospatakon.
196
A Tokaji-borvidék településein működő kulturális profilú, hagyományőrzőst is gyakorló civil szervezeteket a 2. számú mellékletben találjuk.
6.2. HAGYOMÁNYŐRZŐS ÉS EGYÉB KULTURÁLIS RENDEZVÉNYEK51
Tokaj-Hegyalja történelmi jelentőségű, gyorsan polgárosodó városai, gazdag kultúrával rendelkező falvai, az ezekben élő kreatív, hagyománytisztelő lakosság hazánkban élen jár nívós, mind kis létszámú specializált, mind több tízezres tömegeket a térségbe vonzó rendezvények szervezésében. A fesztiválok rendezésének egyik célja gyakorlatilag kivétel nélkül a hagyományok őrzése, a borászati, gasztronómiai, népművészeti, kézműves, képző- és táncművészeti, történelmi, irodalmi, sporthagyományok bemutatása, promotálása, továbbéltetése. Az események általában tematizáltak (pl. borral, gasztronómiai különlegességekkel, zenei szubkultúrával, egyházi szokással, stb. kapcsolatosak), azonban a programok palettáját tekintve meglehetősen hasonlatosak egymáshoz, hagyományos karakterisztikájukat néha elvesztik annak érdekében, hogy egyre nagyobb számú, különböző érdeklődési körű látogatókat tudjanak az eseményekre vonzani. Szerencsére a többségében könnyűzenei és gasztronómiai profil mellett a hagyományőrzés – igaz, gyakran marginálisan – szerepel a rendezvény céljai között. Általános helyzet, hogy adott eseménynek (fesztivál, mustra, est, ünnep) hangzatos, marketingszempontokat figyelembe vevő nevet adnak, azonban a mögötte lévő események egyes esetekben kiüresedettek, sőt, gyakorta csupán a kiegészítő programok rendelkeznek valódi vonzerővel. A legtöbb község polgárai fesztiváljain kívül falunapokat, majálisokat, húsvéti, pünkösdi ünnepeket, adventi rendezvényeket is szerveznek, amelyek szintén fontos szerepet töltenek bel a hagyományok őrzése, bemutatása területén. A borvidék történelmi jelentőségű épületei, színházai, templomai, állandó és átmeneti színpadai, borospincéi kiváló helyszínt jelentenek kisebb rendezvények helyszínéül. Nagyobb volumenű fesztiválokat a települések központi terein, forgalomtól elzárt utcáin szervezik. Mindazonáltal hiányzott olyan monumentális komplexum, amely országos jelentőségű, vonzhatása tekintetében bőven a borvidék települései, sőt, akár az országhatárokon is túlnyúló rangos fesztiválok helyszínként funkcionálhat. Erre az évtizedes igényre jelent megoldást a közelmúltban átadott tokaji Fesztiválkatlan, amely egész Észak-Magyarország egyik legnagyobb férőhely-kapacitásával rendelkező programhelyszíne lett, több mint 2500 fő befogadására alkalmas. 51
Az alfejezet forrása a személyes interjúk mellett a rendezvények és intézmények honlapjai voltak.
197
47. kép: A Fesztiválkatlan Tokajban
Forrás: www.epiteszforum.hu
6.2.1.
A térség legjelentősebb rendezvényei
A következőkben a térség 27 településének legrangosabb, kulturális profilú, azon belül főként hagyományőrzést (is) szem előtt tartó rendezvények kerülnek bemutatásra: Abaújszántó
Találó elnevezést adtak az abaújszántói nyitott pincék rendezvénynek: szántói Ivó Napok, amelyeket 14. alkalommal szerveztek a helyiek. Fafaragók találkozója, helyi specialitás, a krumplilángos sütése, szüreti felvonulás és bormustra várta a résztvevőket.
Bekecs
Bekecsen első ízben rendeztek Őszi Bekecsi Vigasságot, amely keretében Pálinka mustrán is részt lehet venni (itt a helyi és térségi pálinkakészítők mutatják be, mérettetik össze tradicionális eljárással készített nedűiket, amely a hegyaljai gasztrohagyományok őrzése tekintetében nagy jelentőséggel bíró esemény.
198
Bodrogkeresztúr
Bodrogkeresztúron, amely település az ország legnagyobb motormúzeumának helyet ad, évente megrendezésre kerül a hagyományos Magyar Motorok Randevúja, ahol felvonulnak az old-timer motorkerékpároktól a legmodernebb darabokig. A rendezvény inkább hagyományteremtő, mint hagyományápoló jellegű. 48. kép: Old-timer fesztivál
Forrás: bodrokeresztur.hu
Erdőbénye
Erdőbénye önkormányzata és az Erdőbényéért Közalapítvány karöltve bonyolítja le Nemzetközi Kádárnapot, azt a programot, ami a település hírnevét megalapozó hordókészítő szakmának állít emléket. Pünkösd vasárnapján a Kádárok-völgye került a figyelem fókuszába, hordókészítő mesterek tartottak bemutatót a nagyérdeműnek, ugyanekkor a szakma míves termékeit is megtekinthették az érdeklődők.
Erdőbénye rangos fesztiválja a Bor Mámor Bénye – borfesztivál, amely kifejezetten sokszínű kulturális programpalettával nyújt. Nyitott pincékben borkóstolásra, helyi gasztronómiai különlegességek kóstolására és készítésére nyílik lehetőség, emellett előadások és tematikus séták segítségével mind Erdőbénye építészeti öröksége, mind a hegyaljai zsidó kultúra mementói megtekinthetőek. A település több száz éves múltra visszatekintő mestersége, a kádárság (bodnárság) is bemutatkozik, hordókészítési lehetőség, valamint kádártánc-bemutató csábítja a településre érkezőket.
199
49. kép: A Bor, mámor, Bénye fesztivál Forrás: boraszportal.hu
Hetedhét Pásztortüzek – Szüreti napok Erdőbényén: Az egyik leghangulatosabb gasztrobor-zenei
fesztivál.
Lehetőség
nyílik
szőlőpréselésre
és
borkészítésre,
helyi
ételkülönlegességek készítésére, lekvárfőző versenyre, dudakoncertre és puttonyos futásra. Golop
Golopon igen érdekes eseménnyel lehet találkozni, a Madárijesztő-építő Fesztivál és Bortúra, amely alkalommal a résztvevők otthonról hozott ruhákból madárijesztőket készítenek, ezek egy ideig a település főterét, majd ősz elejétől a szőlőhegyeket díszítik. Bortúra keretében a hagyományos golopi borokat lehet megkóstolni.
200
50. kép: A Madárijesztő Fesztivál és Bortúra
Forrás: kulcsmagazin.hu
Hercegkút
Nyitott Pincék Hercegkúton: Az esemény fő célja a település kultúrájának, borkultúrájának, gasztronómiájának, megismertetése az érkező vendégek számára.
Mád
A Furmint Ünnep többnapos színvonalas rendezvény, amely középpontjában a borászat hagyománya, nyitott pincékben borkóstolás, a borgasztronómia, helyi és térségi mesteremberek bemutatói, népművészeti foglalkozásokon való részvétel, helyi kézművesek hagyományos módon készített portékáinak vására képezik az Ünnep legfőbb programjait.
201
51. kép: A mádi Furmint Ünnep
Forrás: programturizmus.hu
Mezőzombor
Mezőzomboron másodszorra rendeznek Csülökfesztivált, ahol a tradicionális ételek készítésére, kóstolására, kézművességre, népi együttesek bemutatójára helyezik a hangsúlyt.
Monok
Babfesztivál: Idén 3. alkalommal rendezték meg a térségi jelentőségű fesztivált, ahol hagyományőrzés szempontjából igen fontos különböző népdalkörök, néptáncegyüttesek bemutatói, helyi gasztronómiai kuriozitások elkészítése, kézműves foglalkozások, valamint kézműves termékek vására.
Szent Orbán (a szőlészek, borászok, kocsmárosok védőszentje) I. Orbán néven volt pápa 222-230 között. Teljes csontereklyéjét ma a Tokaji borvidékhez tartozó Monokon őrzik. Május 24-én a Tokaji Borbarátnők Társasága folytatja az évek óta elkezdett, az ereklye megismertetését szolgáló programsorozatot. Monokon a Sarlós Boldogasszonynak szentelt késő barokk stílusú templomban az eredeti oroszlánlábas ezüst ereklyetartóban őrzik ma is Szent Orbán ereklyéjét, amely méltó alapot nyújt a Szent Orbán Nap megrendezéséhez.
202
52. kép: Szent Orbán ereklyéje
Forrás: tokajiborbaratnok.hu
Rátka
22. alkalommal rendezték meg Rátkán a Nemzetközi Nemzetiségi Fesztivált. A rendezvény keretében népdaléneklés, kórusok fellépése, hagyományos táncok és sportok gyakorlására nyílt lehetőség, valamint gasztronómiai hagyományőrzés nevében német tradicionális ételek elkészítésére, kóstolására is nyílt lehetőség.
Töltött Káposzta Fesztivál Rátka: Bor- és káposztakóstolás, sörözés, népdal- és táncbemutató, kézműves foglalkozás várja a résztvevőket.
Rátkán évente Falusi Tábort rendeznek, ahol különböző hagyományőrző tevékenységek jelentik a táborozók fő elfoglaltságát. Ősi sváb mesterségeket lehet kipróbálni, kézműves ételeket készíteni és kóstolni, valamint a svábok, valamint a Hegyalja rurális hagyományaival ismerkednek meg a résztvevők.
Sárazsadány
2015-ben első alkalommal került megszervezésre, egy igazán különleges helyszínen, a Bodrog viziszínpadján és környezetében a település értékeit is bemutató, egyben szórakoztató műsorokkal tarkított I. Sárazsadányi Kistérségi Fesztivál, amely nagy népszerűségének köszönhetően a jövőben ismét megrendezésre kerül.
203
Sárospatak
A Sárospatakon, 1987 óta kétévente megrendezésre kerülő „Zsákomban a bábom” Nemzetközi Bábfesztivál nem a nemzetek nagy bábszínházainak ünnepe, hanem az egykét fős, vagy kamara bábegyüttesek bemutatkozásának és szereplésének a fóruma. A fesztivál főszervezője a sárospataki Pinocció Alapítvány, melynek elnöke Szentirmai László bábteoretikus. 53. kép: A sárospataki bábfesztivál
Forrás: zemplentv.hu
Sárospatakon a Művelődés Háza és Könyvtára munkatársai 18. éve szervezik a Zempléni Gyermek Szólótánc Fesztivált, amelyre elsősorban Északkelet-Magyarországról érkeznek fiatalok, hogy mind hagyományos, mind modern tánctudásukat megmérettessék.
Sárospatakon minden évben megrendezik a Comenius Napokat, amely irodalmi és történelmi hagyományok ápolása, valamint a helyi, főiskolai kutató számára kutatási eredményeik bemutatása szemszögéből fontos esemény.
23. alkalommal rendezték meg a Pünkösdi Szent Erzsébet Ünnepet Sárospatakon. A város évente visszatérő eseménye az 1231 Pünkösdjén szentté avatott királylányra való emlékezés a Pünkösdi Szent Erzsébet Ünnep keretében. Fontos esemény a vallási hagyományok megőrzése, felelevenítése céljából.
Prepa Party Sárospatakon – Comenius öregdiák-találkozó: A rendezvény célja, hogy egykoron és jelenleg a pataki fakultázson tanuló (öreg) diákok találkozhassanak, eszmét cserélhessenek, tudományközi kapcsolatokat hozhassanak létre és vigyék tovább a Pataki Iskola hírét, oktatási hagyományait.
204
6. alkalommal rendezték meg Sárospatakon a Máté napi Aszúünnepet, ami az elmúlt években Sárospataki Bornapok néven vált népszerűvé. A három napos ünnepen borverseny, Zenész Mustra, hagyományos hegyaljai ételek főzőversenye, szüreti felvonulás, és természetesen utcabál zajlott.
Sárospatakon évente rendezik a Lovas Hagyományőrző Fesztivált, amely keretében a lovaglás hagyományával, tradicionális felszerelésekkel, lovassport-kiegészítőkkel lehet közelebbről megismerkedni.
Vallási hagyományőrzés Tokaj-hegyaljai legrangosabb eseménye az Őszi Szent Erzsébet Napok, amikor Sárospatak római és görög katolikus egyházi épületei szolgáltatják a szentmisékkel, zarándoklattal, egyháztörténeti programokkal, kiállításokkal gazdagított emelkedett hangulatú programot.
Sátoraljaújhely
Márton-napi Vigasság a Magyar Nyelv Múzeumában: a Múzeumok Őszi Fesztiválja országos rendezvénysorozat keretében Márton-napi vigasságon vehettek részt a Magyar Nyelv Múzeumába látogatók.
Nemzetiségi gasztronómiai hagyományok őrzése és
átörökítése szempontjából fontos program a rudabányácskai szlovák, illetve a károlyfalvai német kisebbség jóvoltából készített jellegzetes felvidéki ételként ismert gőzön főtt (párán főtt) bukta, valamint a babos galuska (paszulygaluskát).
Zempléni Fesztivál: Tokaj-Hegyalja méltán híres, térségi, megye, regionális érdeklődésen túlmutató, országosan és Kárpát-medence szerte vonzó kulturális fesztiválja. A programok sokszínűsége, helyi és térségi tradíciók bemutatásának igénye, a kulturálisan együvé tartozó kisebb és nagyobb népességű településeket csokorba foglaló rendezvény alappillére a hegyaljai hagyományőrző tevékenységnek. A Zempléni Fesztivál az Északmagyarországi régió kulturális, turisztikai és borgasztronómiai komplexitást kínáló, legnagyobb nyári rendezvénysorozata.
205
54. kép: A Zempléni Fesztivál egyik hangversenye
Forrás: zemplenifesztival.hu
A Fesztiválszövetség 2009-ben lezajlott, a magyarországi fesztiválokat értékelő eljárásában „Kiváló Minősítésű Művészeti Fesztivál” kategóriába sorolt rendezvény különleges vonzereje, máshoz nem hasonlítható jellegzetessége a műfaji és területi sokszínűség. Sárospatak, Tokaj, Sátoraljaújhely, Szerencs és több más zempléni település legszebb műemléki és szabadtéri helyszínein rangos komolyzenei koncertek, színházi, táncos és jazzestek, kirándulások, kiállítások várják a közönséget. A kedvelt kiránduló koncertekkel a látogatók eljuthatnak eldugott falvakba, várakhoz, vadászkastélyokig, Árpád-kori templomokat és más műemlékeket fedezhetnek fel. Az eseményekhez kapcsolódóan a résztvevő települések is megmutathatják hagyományaikat, szokásaikat. A magyar művészeti élet kiválóságai mellett számos külföldi vendég együttes és szólista lép fel évről-évre a fesztiválon. A rendezvénysorozat fiatal művészek számára is rendszeresen biztosít bemutatkozási lehetőséget. A kulturális rendezvények mellett a vendégek kipróbálhatják Zemplén egyéb turisztikai attrakcióit is, remek éttermekben kóstolhatják a táj jellegzetes ételeit. A fesztivál eseményeihez organikusan kapcsolódik világhírű Hungaricumunk a tokaj bor, a legkiválóbb pincészetekben rendezett programok mellett az esti nagy Fesztiválkoncerteken is borkóstolók várják az idelátogatókat.
Vince-napi ökumenikus bor és szőlővessző szentelést rendeztek a sátoraljaújhelyi római katolikus templomban. A városban hagyomány, hogy Szent Vince a szőlősgazdák, borászok védőszentjének napján megszentelik a borokat, és megáldják azok készítőit, emellett megszentelik az év borait.
206
Hetedik alkalommal rendezték meg a Nemzetközi Kórusfesztivált Sátoraljaújhelyen, amelyre az elszakított országrészekből és Lengyelországból érkeztek kórusok. A Város napja keretében megrendezett eseményen több kórus is minősült a zsűri előtt.
A történelmi Zemplén vármegye fővárosa, Sátoraljaújhely ad helyet a Sátor Fesztivál elnevezésű nívós programsorozatnak, ahol a borászati hagyományok előtt tiszteleg A bor ünnepe esemény, emellett Utcaszínházi Fesztivál és a 27. Zempléni Nemzetközi Néptáncfesztivál várja a mind belföldről, mind külföldről érkező vendégeket.
Szegi
Szőlővirágzás Ünnepe és Borok Lakodalma Szegiben: A szegi és bodrogkisfaludi borok „lakodalmának”
ünnepe,
amely
középpontjában
a
borászat
hagyománya,
a
borgasztronómia áll. Szerencs
Az édesipar hazai fellegvárában, Szerencsen idén 8. alkalommal rendezték meg az Országos Csokoládéfesztivált, amely elsődleges célja a kiváló minőségű, Európa-szerte egykoron óriási hírnévnek örvendő szerencsi csokoládé és a csokoládégyártás hagyományának népszerűsítése, emellett kézműves foglalkozások és térségi kézműves termékek vására várja a résztvevőket. A fesztiválon minden évben tradicionálisan a csokoládégyár működésének fénykorában gyártott különlegességeket is készítenek, idén például a régi, ún. aranydobozt is elkészítették. 55. kép: A szerencsi csokoládéfesztivál
Forrás: csokoladefesztival.com
207
Tízedik, jubileumi Pálinka- és Bormustra került megrendezésre Szerencsen, amelyet hagyományteremtő szándékkal indított a Szerencsi Borbarátok Köre és a város önkormányzata. A rendezvény alkalmával szakavatott bírálók döntik el, hogy kategóriánként a számos kiváló minőségű nedű közül melyeket tartják legérdemesebbnek arra, hogy díjazzák a termelőjét.
Tarcal
A Tarcali napokat 20. alkalommal rendezték meg, ahol Honfoglalás kori bemutatók, lovasok, íjászok, történelmi borút felelevenítése képezi a programpaletta garmadáját.
Tállya
A Szent Vencel-napi szőlőszentelő búcsú és Őszi Tállya Fesztivál szeptember végén kerül megrendezésre. A közismerten borszerető cseh fejedelem, Szent Vencel a vincellérek védőszentje
is
egyben.
Az
egyházi
szőlőszentelő
ünnep
mellett
színes
fesztiválprogrammal is várják a Tállyára érkezőket.
Tállyai Szalonna és Szamorodni Fesztivál: A második alkalommal megrendezett eseménnyel a Tokaj-hegyaljai Történelmi Borút Egyesület Tállya felújítja a több évszázados és mára csaknem feledésbe merült magyar szalonna-kultúrát, amelyen ennek a két ősi és nagyon magyar eledelünknek, a szalonnának és a tokaji szamorodninak az összeillőségét mutatja be az érdeklődő közönségnek. A rendezvényt helybéli, és az ország más tájairól érkezett énekkarok, zenekarok és népi hagyományőrző együttesek vidám műsorai, bordalai és verbunkosai teszik még élvezetesebbé.
A „GONDOLD ÚJRA, ÉLD MEG A HAGYOMÁNYT” című fesztivál, amely idén 2015. októberének utolsó hétvégéjén került megrendezésre. Programjai kivétel nélkül a térség hagyományőrzéséhez kapcsolódtak, így kézmúves bemutatók, vásárok és programok várták az ide érkezőket. A zenén, a táncon, a kézműves mesterségeken, a gasztronómián, az építészeten, valamint a népművészeten keresztül ismerhették meg a magyar hagyományokat az ideérkezők.
208
Tokaj
Tokaji Borok Fesztiválja és Nyitott Pincék: Egy hiteles, teljes, eredeti Tokaji borkínálatot ismerhet meg a Tokaji Borfesztiválon, ahol 25-30 pincészet kínálja termékeit! A borfesztivál mellett igen gazdag művészeti kísérő programoknak is helyt ad a Fesztivál: A térzenétől a borrendi találkozóig, a Fesztiválszínpadi programoktól, a Patkóbányában rendezett előadásoktól a "Múzeumkerti Dionüsziák"-ig és a Zsinagógában rendezett koncertekig gazdag program várja az idelátogatókat.
Tokaj-Hegyaljai Szüreti Napokon – amely a borvidék legnagyobb hírű szüreti mulatsága, látogatószámban a Zempléni Fesztivál értékeivel vetekszik – a résztvevők borkóstoláson, szüreti felvonuláson, néptáncbemutatón vehetnek részt. Az esemény a térség egyik legrégebbi szüreti ünnepe, az 1900-as évek legeleje óta megrendezik és egész TokajHegyalja lakosságát megmozgatja, tehát gazdasági és kulturális multiplikátor hatása kiemelkedő. A rendezvény fő nevezetessége az ún. polgármesterek bora, amely szintén régi hagyományon továbbéltetésén alapszik. A résztvevő polgármesterek saját településükről hozzák a szőlőt, amelyekből bor készül és következő alkalommal megkapják a nedűt. 56. kép: Szüreti napok Tokajban
Forrás: tokaj.hu
Tokaji Borok Fesztiválja Tokajban: Fontos eseménye a tokaji boroknak, amely zenei, gasztro- és borfesztivál is egyben.
209
Tolcsva
Tolcsvai Borfesztivál: A település fesztiválja párszáz fős helyi eseményből több tízezer főt Tolcsvára vonzó ünneppé nőtte ki magát, amelyet immáron 12. alkalommal rendeztek meg. Több száz éves pincék nyitják meg kapuikat, megtekinthetőek a Bormúzeum és Borászati Kultúra Házának permanens és átmeneti gyűjteményei, sőt, a Lorántffy Zsuzsanna korából származó, Tokaj-Hegyalja népművészetére anno dominánsan jellemző ún. úri hímzést is lehet gyakorolni.
A települések hagyományokkal kapcsolatos jellemzőit, a főbb tevékenységeket az alábbi táblázat mutatja be. A fentiekből jól látjuk és összességében elmondhatjuk, hogy Tokaj-Hegyalja település mindegyikén jelen vannak a hagyományok, a folklór valamilyen formában. A hagyományőrzés azonban nemcsak turisztikai látványosságként, attrakcióként jelenik meg, hanem az itt levő szervezetek, nemzetiségek mindennapi életvitelük során próbálják tovább vinni a múlt hagyományait, egyfajta kulturális értékteremtő feladattal és tevékenységgel.
210
3. táblázat: Tokaj-Hegyalja településeinek hagyományőrzéssel kapcsolatos tevékenységei
Múzeum
Abaújszántó Bekecs Bodrogkeresztúr Bodrogkisfaud Bodrogolaszi Erdőbénye Erdőhorváti Golop Hercegkút Legyesbénye Makkoshotyka Mád Mezőzombor Monok Olaszliszka Rátka Sárazsadány Sárospatak Sátoraljaújhely Szegi Szegilong Szerencs Tarcal Tállya Tokaj Tolcsva Vámosújfalu
Muzeális és/vagy helytörténeti gyűjtemény
Tájház
X X X
Művelődési és/vagy közösségi ház X X X X
X
X X
X
X
X X X
X X
X X X X
X X
X
X
X
X X X
Műemlék épületek
Megyei értéktár értékei
Országos jelentőségű irodalomtörténeti hagyományok
X X X X X X X X X X X X
X X X X X X
X X X
X X
X X X X X X
X X X
Nemzeti értéktár értékei
X X
X X
X
X X
X
Hagyományőrző rendezvények
X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X
Fő profilú hagyományőrző civil szervezetek
Nemzetiségi hagyományőrző egyesületek
X
X
X
X
X X
X X
X X X X
X
211
7. ÖSSZEFOGLALÁS
A hagyományőrzés szélesen értelmezhető fogalom, mely mind a tárgyi, mind a fizikailag nem megfogható (szóban terjedő), mind a természeti örökségünk megőrzésére, értékmentésre szolgáló tevékenységet jelöl, történelmi kortól függetlenül. Cél, hogy mások számára közkinccsé váljanak ezen felbecsülhetetlen értékek. A jelenség nem szigetelhető el a földrajzi környezettől, és erősen karakterizálja a nemzeti jelleg. Magyarországon a hungarikumok széles skáláján kívül az UNESCO világörökségi listáján szereplő természeti és kulturális emlékek megőrzése, a néphagyományok folytatása mellet a történelmi hagyományőrző egyesületek tevékenysége is hozzájárul a hagyományőrzéshez. A legideálisabb helyzet az lenne, ha nem lenne hagyományőrzés, mert ez azt jelentené, hogy az emberek benne élnének hagyományiakban, azok a mindennapi életük részét képeznék; azonban ez csak utópia, amely néhány nyugat-európai országban tud létezni. Nálunk hagyományőrző tevékenységre van és lesz szükség a rendkívüli gyorsasággal modernizálódó, változó, globalizálódó és erőteljesen homogenizálódó 21. századi világunkban. Magyarországon – így Tokaj-Hegyalján is – hagyományőrzéssel döntően szakemberek foglalkoznak, azonban a társadalom számára marginális tevékenység, ezért lényeges lenne társadalmasítása, hétköznapiasítása. Erre kiváló módszerek léteznek, többek között a különböző civil szervezetek, honismereti mozgalmak, ezek helyi, járási, megyei kapcsolatai, amelyek a hagyományőrzés terén hasznos tevékenységet végeznek. A tradíciók tiszteletét, azok kutatásának, továbbadásának igényét már kisgyermekkortól kezdve tudatosítani kellene az ifjú generációkban. Ezt a célt szolgálja a hely- és honismeret című tantárgy, amely egyre több oktatási intézmény kurrikulumába bekerül, és sikerrel közvetíti a hagyományőrzés fontosságát. Tokaj városában nem csak középiskolákban, de már az óvodákban is bevezették a „helyi értékmodul" nevű foglalkozásokat, ami arról gondoskodik, hogy Tokaj történelmét, hagyományait és szokásait megismerjék a gyerekek. Ugyanilyen helyi kulturális értékmodulok lettek és lesznek bevezetve a térség más intézményeiben is. A hagyományőrzés tanításának, elterjesztésének egyik célja a lakosság érdeklődődésének felkeltése annak érdekében, hogy felhívja figyelmüket a településeiken, térségükben lévő értékek kutatására, tiszteletére. Több muzeális gyűjtemény, tájház is működik Hegyalján (pl. Bodrogkisfalud, Abaújszántó, Tokaj), amelyek állománybővítésében nélkülözhetetlen szerep jut a
212
civil lakosság által felkutatott, eredeti állapotukban megtalált és az intézmények számára önkéntesen felajánlott tárgyaknak. Szintén példaértékű hagyományőrző tevékenységet végeznek a hungarikum-mozgalmak, a nemzeti, megyei és települési értéktárak bizottságai, akik azért felelnek, hogy a bekerülő értékek minél sokoldalúbbak, minél értékesebbek legyenek, valódi egyediségeket tartalmazzanak és megakadályozzák az ellaposodást, a tematikai egyszerűsödést. Az oktatási intézmények, muzeális gyűjtemények mellett a települési művelődési központok és faluházak szerepe is megkérdőjelezhetetlen. Gyakran szerveznek hagyományőrző köröket, helyszínéül szolgálnak néptánc- és népdalcsoportok próbáinak, egyesületek találkozóinak, kézműves egyesületeknek. Rajtuk kívül az egyházak (római és görög katolikus, református, evangélikus, ortodox, zsidó) is nagy hangsúlyt helyeznek hagyományőrző egyesületek támogatására, tematikus utak (pl. Szent Erzsébet zarándokút, hegyaljai zsidó zarándokút) szervezésére. Közösségteremtő és -formáló erejük felbecsülhetetlen. Az együttműködés, együtt gondolkodás a hegyaljai települések között ritka. A 27 település kiválóan szervezi saját kulturális életét, a térség történelméhez, jellegéhez méltó rendezvényeket szerveznek, azonban döntő többségük nem partnerségen alapszik. (Természetesen pozitív kivételeket is találni, például a Tokaj-Hegyalja vagy a Zempléni Piac, a szüreti mulatságok, felvonulások, a Zempléni Fesztivál, amely eseményei egyre több környező településre terjednek át.) A borvidék négy történelmileg jelentős, erős térszervező erővel rendelkező, bár a népességszámcsökkenés által sújtott városa – Sátoraljaújhely, a tradicionális zempléni főváros, Sárospatak, a térség intellektuális fellegvára, Szerencs és a Tisza-Bodrog torkolatnál elhelyezkedő Tokaj, a térség névadó, egykor rangos kereskedővárosa – közötti együttműködések száma elhanyagolható. Történelmileg kialakult és megszilárdult ellentétek jellemzik őket. Sátoraljaújhely és Sárospatak évszázadok óta tartó rivalizálása vagy Tokaj és Szerencs között fennálló ellentétek, amelybe a közelmúltban harmadik pólusként Mád is „csatlakozott”. Az ötödik, már Abaúj területen fekvő város, Abaújszántó többnyire kimarad a regionális versengésből, ugyanakkor az együttműködésekből is. Mind a térség komplex fejlesztése, mind a települések egyéni fejlődése szempontjából sürgős lenne a városok közötti viszony rendezése. Együttműködésen alapuló, organikus települési funkciókat, a térségszervező erők közötti különbséget, városi funkciókat figyelembe vevő Hegyalja kialakítása segítené leginkább a térség felemelkedését. Ennek megvalósulása a városkörnyéki kisebb lélekszámú falvak helyzetén is sokban segítene. A Zempléni Városok Szövetsége, amelyet
213
2015. január 14-én alapított meg a négy történelmi zempléni város polgármestere, ennek a lehetőségét hordozza magában. Eddig az időpontig a városok első emberei még sosem ültek le egy asztalhoz, pláne nem ilyen ígéretesen hangzó szövetség létesítése céljából. Legfontosabb célkitűzéseknek a térség marginalizálódásának megállítását és jövőbeni felemelkedését, a népességcsökkenés lassítását, új munkahelyek létrehozását tartják, mindezt dinamikus közös lobbitevékenységgel kívánják elérni. Tokaj-Hegyalja fejlődését a szőlő- és bortermelésre, valamint az idegenforgalomra alapozzák, ez azonban nem elegendő. A térség határozott és sokoldalú ipari profillal rendelkezett a szocializmusban és a II. világháború előtti évtizedekben is. A dezindusztrializáció okozta a legnagyobb gondot – a fiatalság elvándorlását, a megjelenő és magas szinten stagnáló munkanélküliséget, a települések elöregedését –, amely a kulturális tevékenységekre, közvetve a hagyományőrzésre is negatív hatással volt. Éppen ezért a térség új, konstans fejlődési pályára állítása elképzelhetetlen új ipari üzemek létesítése nélkül, a fő profilként megjelenő szőlő- és bortermelés, valamint a turizmus mellett. Habár jelen tanulmány szigorúan a Tokaji Borvidék hagyományaival, kulturális életével, fejlődésével foglalkozik, mégis kötelező megemlíteni a térségi települések törekvését arra, hogy az évszázadok óta ezer szállal funkcionálisan Hegyaljához kötődő Bodrogközt, Hegyközt, Taktaközt és Hernád-völgyet is egyre aktívabban vonják be fejlesztéseikbe, és emiatt jövőképük markáns része az ottani kulturális hagyományok felkutatása, bemutatása, továbbörökítése is. A Bodrog a Tokaji Borvidék fő természetes térszervezője. A folyó – a Tiszával és a hegyvidéki patakokkal együtt – kiváló helyzeti energiát nyújtott ahhoz, hogy kialakuljon a hegyaljai mezővárosok, falvak láncolata. Száz éve a folyóknak sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottak, ez ma – sajnálatosan – nem képezi az általános közgondolkodás részét. Szerencsés kezdeményezések léteznek (pl. vízi színpad Sárospatakon és Sárazsadányban, időszakos hajójárat a szlovákiai Bodrogszerdahely és Sárospatak között – érdekes módon Tokaj és Patak között nincs ilyen –, továbbá vízi kiállítás Sárazsadányban), azonban a térségi fejlesztések, a kulturális élet felpezsdítése terén jóval erőteljesebb figyelemre lenne szükség. A helyi, térségi kulturális élet felpezsdítése a folyóhoz kapcsolódó beruházások nélkül elképzelhetetlenek. Nem véletlen, hogy a Tokaj-hegyaljai világörökség részét képező kultúrtáj három pillérét a térség épített, kulturális és természeti örökségei alkotják. A rendkívül gyorsan végbemenő polgárosodás, a forgalmi homloktérben való elhelyezkedés, az itt élő, vagy egymást váltó, rövidebb-hosszabb időt Hegyalján töltő (zsidó, örmény, görög, lengyel, ruszin) kereskedők, az ideérkező iparosok és ipari munkásság, valamint a hegyaljai települések 214
városiasodása miatt nem alakult ki a térségre jellemző karakterisztikus öltözködési, viselkedési stílus, tájszólás. Néptáncok, népdalok, speciális gasztronómiai különlegességek úgyszintén ritkák. Itt a hagyományok döntő többsége a szőlőtermesztéshez, bortermeléshez, történelmi eseményekhez kötődik. Tokaj-Hegyalja – mint kultúrtáj – 2002 óta az UNESCO világörökségeinek sorát gazdagítja. Ez, továbbá az organikusan fejlődő, egymásra utalt települések kiemelt térség keretein belül történő egységes kezelésének elve új lökést adhat a régió fejlődésének, amelyben a hagyományőrző tevékenység rangjának megfelelő kezelése rendkívül fontos szempont. Elsőrendű feladat, hogy Tokaj-Hegyalja települései tradicionális mezővárosi hangulatát őrizzék meg, a gyors kiüresedést lassítsák és fordítsák vissza a folyamatot. A 27 kulturálisan együvé tartozó, a történelem során organikusan együtt fejlődő térségbeli település lakosságának erősíteni kell a térségi identitástudatát, a fejlesztések terén – ide értve a hagyományőrző tevékenységre vonatkozókat – nem izolált, egyéni akciókra van szükség, a rivalizálás helyett össze kell fognia a helyszíneknek, ezáltal biztosítható a kultúrtáj továbbélése és folyamatos fejlődése. A különböző területi léptékű fejlesztési dokumentumok áttekintése során az egyik legfontosabb tapasztalat az, hogy az összeállítóik nagyon ügyeltek arra, hogy ezek – az országos szinttől kezdve a településiig – harmonizáljanak egymással. Ennek oka elsősorban, természetesen, az európai uniós pályázatok lebonyolításának kissé merev struktúrájában keresendő. Következménye pedig, hogy szinte minden dokumentumban nagyon hasonló arányban és minőségben van jelen a hagyományőrzés témaköre. Általános tapasztalat, hogy e dokumentumok az általános hagyományőrzési célok megfogalmazása után a területi szint mélységétől függően egyre több konkrét példát is megjelenítenek a hagyományőrzés módjairól és tárgyáról. Tokaj-Hegyalja esetében három, szinte mindenhol visszaköszönő terület figyelhető meg. Az első a mezőgazdasági és tájhasználati hagyományok védelme, ezen belül is a szőlőtermesztés és borkultúra kiemelt megőrzése és fejlesztése. A második a hagyományos településszerkezet és épületállomány megőrzése. A harmadik pedig a hagyományos szakmák felélesztése, és kézműves termékeik eladásának az igénye. A hagyományőrzés fő célja a térségben, amire szinte minden dokumentum kiemelten kezel, a területre érkező turisták számának és ott töltött idejének növelése, kihasználva a szintén mindenhol megjelenő világörökségi státuszt. A települési dokumentumok vizsgálataiból kiderült, hogy a városoknak egyenlőtlen módon származik haszna a Tokaj-Hegyalja hozzáadott értékeiből: Tokaj számára sokkal jobb lehetőségek nyílnak, mint például Sátoraljaújhely, Sárospatak és Szerencs számára.
215
8. HIVATKOZOTT IRODALMAK A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza : Az 1987. október 19-én Mádon rendezett tájkonferencia anyaga. (Szerk. Bencsik János, Viga Gyula) Bacsó András (1994): Szőlőbirtokok és pincészetek újjászerveződése Tokaj-Hegyalján az egykori Állami Gazdaság privatizációja által 1991-1993. In: Borászati füzetek. 6. évf. 4. sz. Bakos J. (1957): Tokaj-Hegyalja és bortermelése hely- és néprajzi irodalma. Sárospatak Balassa I. – Ortutay Gy. (1980): Magyar Néprajz c. munkája nyomán alapján készült. Balassa I. (1991): Tokaj-Hegyalja szőleje és bora. Tokaj Bencsik J. – Viga Gy. (1987): A hegyaljai városok történeti néprajza. Miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi Kiadványai XXI., Miskolc Borovszky S. (szerk.) (1905): Magyarország vármegyéi és városai, Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely város. Budapest Braham, R. L. (2010): A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest. Brazsil D. (2013): Külső tőkeforrásból létrejött borászati befektetések hatása a magyar szőlő-bor ágazat fejlődésére. PhD Értekezés. http://konyvtar.unipannon.hu/doktori/2013/Brazsil_David_dissertation.pdf Cey-Bert R. (2001): Tokaji borgasztronómia. Paginarum Kiadó Czellár K. – Somorjai F. (1996): Magyarország. Panoráma Kiadó, Budapest Dékány T. – Técsi Z. (2010): A Tokaji borvidék – Világörökség. Corvina kiadó Kft. Budapest Dongó Gyárfás G. (szerk.) (1959): Adalékok Zemplén-vármegye történetéhez. 1895–1928. I–XXVI. Sátoraljaújhely Frisnyák S. (szerk.) (1994): Tállya. Kézirat. Hajdu I. (2014): Száz éves történetek, Sárospatak Hajdú Zoltán (204): Tokaj-Hegyalja - egy államhatár-metszette világörökségi jellegű szőlő- és bortermelő táj - a magyar-szlovák kétoldalú és európai uniós szabályozási hálóban. http://regscience.hu:8080/jspui/handle/11155/601 Haraszti Gy. (2006): Tokaji borok. Kossuth Kiadó Zrt. K. Pintér T. (2011): Tokaj-Hegyalja építészeti öröksége. Milagrossa Kft. Karvalics L. (1996): Magyarország városai I., II. (Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs, Tokaj) Égisz Kiadó.
216
Kézdy D. (2014): Tokaj – Emberek és dűlők. Kezelési terv, 2014. Készítette: Város-Teampannon Kft. Liszka J. (2008) : A folklór, és ami mögötte van. http://folkradio.hu/hir/3161 Mesterségem címere – a használható hagyomány, a népi kézművesség stratégiája. Készült a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet megbízásából, 2013-ban. Müller I. (é.n): Rejtett értékek Tokaj-hegyalja pincéiben. www. tokajiborlovagrend.hu Nagy B. (2013): Magyarország hagyományőrző útvonalai, Totel Plusz Kiadó Németh G. (1990): Hegyaljai mezővárosok „törvényei”. Budapest Perczel Gy. (2003): Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza. Budapest Petercsák T. (2012): A szőlő és a bor a néphagyományban. Eszterházy Károly Főiskola, Eger. Raj T. (é.n.): Zempléni zsidó emlékhelyek (zsido.hu) Sereg L. (2011): Megtartó erő és hagyományőrzés. In. Magyar Hírlap Online Tokaj-Hegyalja Történelmi Borvidék Kultúrtáj Világörökségi helyszínre és védőövezetére vonatkozó világörökségi Ujvári P. (1929): Magyar Zsidó Lexikon Viga Gy. (2004): „Tájak, ízek, ételek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében” című könyve képezte. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság, Miskolc. Vitányi B. (2010): A bormennyiség és borminőség többváltozós kapcsolata az évjárat fő meteorológiai jellemzőivel Tokaj-Hegyalja térségében. PhD értekezés. Pécsi Tudományegyetem Földtudományi Doktori Iskola. Voigt V.(2000): Kultúra, művészet, sport és szórakozás. In: Kollega Tarsoly I. (2000): Magyarorsszág a XX. században. Babits Kiadó, Szekszárd, 1996-2000. 1997. évi CXXI. törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról
217
Fejlesztési dokumentációk:
Európa 2020 Stratégia Az Európai Unió Területi Agendája 2020 Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció (OTFK) Nemzeti vidékstratégia A Nemzeti Turizmusfejlesztési Koncepció (NTK) A Magyar Kulturális Stratégia (MKS) Köznevelés-fejlesztési stratégiában Borsod-Abaúj-Zemplén megye Területfejlesztési Koncepciója, Helyzetelemzés Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fejlesztési Program, Stratégiai Programrész Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fejlesztési Program, Operatív Programrész Tokaj Város Integrált Településfejlesztési Stratégia Sárospatak Város Integrált Településfejlesztési Stratégia, Gazdasági Program Sátoraljaújhely Város Integrált Településfejlesztési Stratégia, Gazdasági Program Szerencs Város Integrált Településfejlesztési Stratégia, Gazdasági Program Tokaj-hegyalja Világörökségi Kezelési Tervében
218
Internetes hivatkozások: www.abaujszanto.hu www.bekecs.hu www.bodrogkeresztur.hu www.bodrogkisfalud.hu www.bodrogolaszi.hu www.erdobenye.hu www.erdohorvati.hu www.golop.hu www.hercegkut.hu www.legyesbenye.hu www.mad.hu www.makkoshotyka.hu www.mezozombor.hu www.monok.hu www.olaszliszka.hu www.ratka.hu www.sarazsadany.hu www.sarospatak.varosom.hu www.satoraljaujhely.hu www.szegi.hu www.szegilong.hu www.szerencs.hu www.tarcal.hu www.tallya.hu www.tokaj.hu www.vamosujfalu.hu www.attrakcio.rakoczimuzeum.hu/index.php/neprajzi-kiallitohely-sarazsadany www.zemplenifesztival.hu/ www.amuvelodeshaza.hu www.betyartanya.hu/hu/rolunk/hagyomanyorzes www.tokajjaras.hu/index.php?menuid=71&id=580387 www.bodrogtura.eu/index.php?id=lap1303 219
www.lovagok.hu/tortenelem/hagyomanyorzes.html www.zsido.hu/utazas/zemplen.htm www.mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-795.html www.szenterzsebetut.hu/ zemplen.zsidomult.hu/index.php/cimlap/a-varmegye-zsido-toertenete www.schwarzwaldegyesulet.webnode.hu www.monok.hu/index.php/latnivalok/33-kossuth-lajos-szulohaza-ma-emlekmuzeum www.tajhazszovetseg.hu tokajimuzeum.hu/index.php?oldal=gyujtemenyeink www.kazinczymuzeum.hu www.nyelvmuzeum.hu/index.php/hu/ vilagorokseg.ne.hu/a-tajhaz-halozat-magyarorszagon www.patakcollege.hu/v/gyujtemenyek---a-muzeum/ www.osicimer.hu/ www.hegyaljakapuja.hu www.tokaji.hu/hun/Borlovagrend.html www.koh7.hu/1_muemlek/00-muemlekek/mlek01.html www.ertektar.baz.hu www.hordogyartas.com www.tajhazszovetseg.hu www.monok.hu/index.php/latnivalok/33-kossuth-lajos-szulohaza-ma-emlekmuzeum www.tajhazszovetseg.hu www.tokajimuzeum.hu www.kazinczymuzeum.hu www.nyelvmuzeum.hu/index.php/hu/ www.vilagorokseg.ne.hu/a-tajhaz-halozat-magyarorszagon www.patakcollege.hu/v/gyujtemenyek---a-muzeum/ www.osicimer.hu/ www.tokaji.hu/hun/Borlovagrend.html www.pekszovetseg.hu www.sarospatak.varosom.hu/latnivalok/iskola/Sarospataki-Reformatus-Kollegium.html www.hungarikum.hu www.fesztivalkatlan.hu
220
www.erdobenyekozalap.mindenkilapja.hu/html/18273343/render/erdobenye-tortenelmi www.szepsilaczkomate.eu/erd-benye www.hordogyartas.com/ www.tokaj-turizmus.hu/hotyek-attila-kadar-p-175.html www.bodrog.lapunk.hu www.hegykoztanc.hu www.heimat.hu www.himesudvar.hu/tokaj-hegyalja.html www.szepmagyarorszag.hu/magyar/oldalak/tokaj_tokaji_vilagorokseg_borturizmus/ www.lanchidradio.hu/lanchidradio/tobbet-jelentett-egyszeru-munkanal-1103260 www.tokaji-borut.hu www.zemplenturizmus.eu/a-terseg-latnivaloi/tokaj-hegyalja-tortenelmi-borvidek/ www.vilagorokseg.hu/tokaj-hegyaljai-tortenelmi-borvidek-kulturtaj www.europanostra.org www.costumecon.blogspot.hu/2015/09/a-multidezesrol-es-hagyomanyorzesrol.html www.lovagok.hu/tortenelem/hagyomanyorzes.html www.patakikeramia.hu/tortenelem/ www.cserepfazek.tumblr.com/ www.bodrogkeresztur.hu/html/tel_ullrich.html www.rece-fice-fono.blogspot.hu/2014/11/urihimzesek-sarospatakon.html www.sarospatak.hu/2015/04/29/jelentkezes-a-lorantffy-zsuzsanna-himzo-muhely-nyari-szakmaialkoto-taboraba/
221
9. MELLÉKLETEK 9.1. MŰEMLÉK ÉPÜLETEK TOKAJ-HEGYALJÁN
Település
Épület típusa
Építészeti jellemzők
Lakóház
Lakóház, klasszicista, 1830 körül. Múzeum.
Kastély
Volt Patay-kastély, klasszicista, 1820 körül. R.k. templom, gótikus, 15. sz. Részben átalakítva a 18. sz. második felében. Berendezés: két mellékoltár, barokk, 1751; szószék, keresztelőkút,
Rk. templom
copf, 18. sz. második fele. Ev. templom, copf, 1798-1799. Berendezés: főoltár,
Ev. templom Abaújszántó
szószék, keresztelőkút, copf, 18. sz. vége. Ref. templom, barokk, 1752. Berendezés: szószék,
Ref. templom
copf, 18. sz. vége.
Lakóház
Lakóház, népies barokk, 19. sz. eleje. Gör. kat. templom, késő barokk, 1791-1792. Berendezés: Madonna-kép, 18. sz.; tabernákulumoltár, mellékoltár, szószék, copf, 1800 körül.
Gör.k. templom
Ikonosztáz, copf, 1811. Ún. Rákóczi-ház, kora barokk, 17. sz.-i eredetű. 18.
Bekecs
Lakóház
sz.-i átépítéssel.
Lakóház
Lakóház, copf, 1790 körül.
Rk. templom
R.k. templom, gótikus eredetű, átépítve 1930-ban. R.k. templom, késő gótikus, 15. sz. vége. Berendezés: gótikus ajtószárny-vasalással és 1480as évszámmal; főoltár, szószék, népies copf, 1800
Bodrogkeresztúr
Rk. templom
körül. Ref. templom, copf, 1790. Berendezés: falazott
Ref. templom
szószék, fa koronával, stallum, padok, copf, 1798.
Gör.k. templom
Gör. kat. templom, késő barokk, 1762. Berendezés:
222
ikonosztáz, 18. sz. második fele; szószék, barokk, 18. sz. vége. Rk. templom
A r.k. templom műemléki környezete.
kolostor
(Lakóház), kolostor, barokk, 18. sz. Ált. iskola.
Kúria
Lakóház, volt Máriássy-kúria, késő barokk, 1800.
környezet
Az ún. Rákóczi-ház műemléki környezete. Ún. Rákóczi-ház, kora barokk, 17. sz.-i eredetű. 18.
Lakóház
sz.-i átépítéssel.
Lakóház
Lakóház, copf, 1790 körül.
Gör.k. templom
Gör. kat. templom, késő barokk, 1780.
Bodrogolaszi
R.k. templom, románstílusú, 12. sz. 19-20. sz.-i Rk. templom
átalakítással.
Rk. templom
Kolera-oszlop, 1832. A r.k. templom és a volt Szirmay-kastély műemléki
Rk. templom
környezete. Ref. szeretetház, volt Szirmay-kastély, késő barokk,
Ref. templom Erdőbénye
18. sz. második fele. Ref. templom, copf, 1786. Berendezés: szószék,
Ref. templom
stallum, padok, copf, 18. sz. vége. R.k. templom, gótikus eredetű, átépítve 1787-ben. A tornyon feliratos táblák, reneszánsz, 16-17. sz.
Rk. templom
Berendezés: szószék, keresztelőkút, 18. sz. 2. fele. Volt Budaházy-Fekete-kúria, kora barokk, 17. sz., 18-
Erdőhorváti
Kúria
19. sz.-i átalakításokkal. Tsz-irodák.
Népi lakóház
Népi lakóház. NINCS
Népi lakóház
Lakóház, népi.
környezet
A régi Vay-kastély műemléki környezete Volt régi Vay-kastély. 16-17. sz.-i eredetű. Későbbi
Golop
Kastély
átalakításokkal. Kertje védett. Ált. iskola, volt új Vay-kastély, klasszicista, 1820
Kastély Mád
körül. R.k. temetőkápolna, késõ barokk, 18. sz. Újjáépítve
Kápolna
1866-ban. Berendezés: oltár, rokokó, 18. sz. 2. fele.
223
Szobor
Nepomuki Szt. János-szobor, barokk, 1778. R.k. templom, gótikus eredetű, átépítve a 17-18. sz.-
R. k. templo
ban.
Magtár
Magtár, ún. "cicvár", 18. sz. Lakóház. Lakóház, copf, 18. sz. második fele. Részben
Lakóház
átalakítva. Lakóház, copf, 18. sz. második fele. Részben
Lakóház
átalakítva.
Lakóház
Lakóház, copf, 18. sz. vége. Klasszicizáló késő barokk zsinagóga. Épült a 18.
Mezőzombor
Zsinagóga
század végén.
Lakóház
Lakóház, volt izr. hitközségi épület, barokk, 18. sz.
Lakóház
Lakóház, barokk, 18. sz. 20. sz.-i átépítésekkel.
Ref. templom
Ref. templom, klasszicizáló késő barokk, 1825. Volt Patay-borház, sárga borház, klasszicista, 19. sz.
Borház
közepe. Ált. iskola, volt Andrássy-kastély, barokk, 1750 körül, 19. sz.-i klasszicista átalakítással. A díszteremben és a kápolnában fal- és boltozatfestés, valamint oltár,
Kastély
18. sz. közepe. Múzeum, Kossuth Lajos szülőháza, copf, 1780 körül,
Monok
Lakóház
19. sz.-i toldásokkal és átalakításokkal.
környezet
A várkastély műemléki környezete. Tsz-iroda, volt Monoki-várkastély, gótikus, 14. sz.-i eredetű, 16-17. sz.-i reneszánsz és 19. sz.-i
Kastély
klasszicista részletekkel. Erődfallal körülvéve. A várkastély gazdasági épülete, barokk, 18. sz.
Kastély
Sütőüzem.
Lakóház
Kossuth-ház, barokk, 18. sz. Rossz R.k. templom, hajója gótikus, 14. sz. Átépítve barokk
Olaszliszka
stílusban a 18. sz.-ban. Tornya 1634-bõl, egykorú reneszánsz feliratokkal, magasítva romantikus Rk. templom
stílusban a 19. sz. közepén. Berendezés: oltárok,
224
szószék, padok, rokokó, 18. sz. közepe.
Ref. templom, copf, 1787-1808. Festett famennyezete és karzata 1800 körüli, átfestve. Ref. templom
Berendezés: szószék, padok, stallum, 1789.
Híd
Híd, 18. sz. Lakóház. Barokk kolostorból átépítve romantikus
Rátka
Sárospatak
Lakóház
stílusban 1860 körül.
Népi lakóház
Népi lakóház.
Környezet
A történeti városmag területe.
Kapu
Kőkapuzat, barokk, 18. sz. vége. (Elpusztult!)
Lakóház
Lakóház, barokk, 1750 körül.
Lakóház
Lakóház, barokk, 18. sz.
Lakóház
Lakóház, ún. Vay-ház, klasszicista, 1820 körül.
Népi lakóház
Népi lakóház.
Lakóház
Lakóház, késő barokk, 1802.
Népi lakóház
Népi lakóház.
Lakóház
Lakóház, egykori ispotály, 16. sz.-i eredetű. Átépítve.
Lakóház
Képtár, ún. Szinyei-ház, késő barokk, 18. sz. vége.
Lakóház
Lakóház, késő barokk, 1780 körül.
Lakóház
Lakóház, klasszicista eredetű, átépítve 1900 körül.
Városfal
Városfalak, 17. sz. Várkastély, ma Rákóczi Múzeum. Lakótorony, ún. Vöröstorony, 15. sz. vége; átalakítva reneszánsz stílusban 1540 körül, legfelső szintje 1656-1657. Várkastély, késő reneszánsz, 1540-1542, 1563; kiépítve a 17. sz.-ban, átalakítva a 18. sz.-ban. A lakótorony körül olaszbástya, 16-17. sz. Kastélypark, Henri Cavet 1826. évi angolkert terve alapján 1826ban telepítve. A kert körül a városfal K-i, Dny-i
Vár
városfalszakasza és földsánc.
Lakóház
Lakóház, késő barokk, 1780 körül.
225
Lakóház
Tanácsház, késő barokk, 18. sz. Átalakítva. Lakóház, 17. sz.-i eredetű, 19. sz. végi, eklektikus
Lakóház
átépítéssel. Ref. templom, barokk, 1776-1781., 19. sz.-i
Ref. templom
átalakításokkal. R.k. plébániaház és egyházi gyűjtemény, volt jezsuita kolostor, gótikus eredetű résszel, késő reneszánsz és barokk átépítéssel. Mai alakja a 19. sz.-i eredetű átalakításokkal. Telkének keleti határán
Rk. templom
a keleti városfalvonulat. Nagykollégium, gimnázium, diákotthon, ref. levéltár és könyvtár, klasszicista, 1806. Udvarán a régi kollégium épületének egyetlen megmaradt darabja, a Berna-sor, ma egyháztörténeti és művészeti
Kollégium
múzeum, 1773. Bővítve a 19. sz. elején.
Tornacsarnok
Tornacsarnok, 1910 körül. Napközi otthon (Zeneiskola), késő barokk, 19. sz.
Iskola
eleje. Lakóház, barokk eredetű. Mai alakjában eklektikus,
Lakóház
1850 körül.
Lakóház
Lakóház, klasszicista, 1830 körül.
Lakóház
Lakóház, klasszicizáló eklektikus, 1840 körül.
Lakóház
Lakóház, copf, 1780 körül.
Lakóház
Lakóház, klasszicista, 1820 körül. R.k. templom, gótikus, 14-16. sz. Boltozata 1787-bõl, tornya 1802-bõl. Berendezés: fő- és mellékoltárok, padok, rokokó; 18. sz.-i orgona 1794-bõl, készítője Komornik János. 15-18. sz.-i síkövek. A templom körül középkori körítőfal, körtemplom, harangtorony
Rk. templom
és iskola falmaradványai.
Múzeum
Múzeum, kora barokk, 17. sz. Átalakítva 1833-ban.
Zsidó fürdő
Volt zsidó fürdő
Lakóház
Lakóház, feltehetően 17. sz.-i eredetű, klasszicista,
226
1820 körül. Lakóház
Lakóház, kora barokk, 17. sz.-i eredetű. Átalakítva. Szálloda, volt trinitárius kolostor, kora barokk, 17. sz. közepe. Átalakítva kolostor céljára a 18. sz. első harmadában. Udvarában az egykori lőportorony, jelenleg mosoda, 17. sz. telkének Ny-i határán a Ny-i
Kolostor
városfalvonulat és földsánc, 17. sz.
Lakóház
Lakóház, klasszicizáló, 1809.
Gör.k. templom
Gör.kat. templom, copf, 18. sz. vége.
Gör.k. templom
Gör.kat. paplak, késő barokk, 19. sz. eleje. Átépítve.
Gör.k. templom
Gör.kat. templom, copf, 1800 körül. A telkek végében a Pálóczi várkastély
Vár
várfalmaradványai, 15. sz. Lakóház, ún. Rozgonyi-vár, eredetileg
Lakóház
professzorlakás, késő barokk, 1780 körül.
Pince
Pince, copf, 18. sz. vége.
Sárospatak Bodroghalász
Ref. templom, késő barokk, 1826. Átépítve 1872Ref. templom
ben. Berendezés: szószék, stallum, copf, 1800 körül.
Borház
Volt Láczay-borház-villa, eklektikus 1870.
Sárospatak Megyerhegy
Bessenyei-Szerviczky kápolna és kripta; a 19. sz. végén épült eklektikus stílusban; belsőben síkmennyezet, rajta secco, keretelt mezőben "Szentlélek eljövetele"; oltáron "Angyali üdvözlet", Kápolna
szerző ismeretlen. A volt pálos-piarista kolostor és templom műemléki
Sátoraljaújhely
Kolostor
környezete. R.k., volt pálos-piarista templom, kora gótikus, 14. sz.-i eredetű, barokk, 18. sz.-i átépítéssel. Berendezés: fő- és mellékoltárok, szószék, barokk, 18. sz. első fele, orgonakarzaton festett stallumok, 18. sz. eleje. A stukkódíszes oldalkápolnában
Rk. templom
kőszobrok, barokk, 18. sz.
227
Piarista diákotthon, volt pálos-piarista rendház, középkori eredetű, gótikus részletekkel, barokk, 1718. sz. Déli homlokzatán, architektonikus díszítőfestés, 18. sz. Az ebédlőterem intarziás Rendház
falambériája, tálalószekrényei és ajtói, barokk, 1807. Egykori városháza, klasszicista, 1827. Eklektikus
Városház
átépítéssel.
Lakóház
Lakóház, barokk, 18. sz.
Lakóház
Lakóház. Volt Waldbott-kastély, barokk, 18. sz. Átépítve.
Kastély
Öregek napközi otthona.
Lakóház
Lakóház, romantikus, 1860 körül.
Lakóház
Lakóház, romantikus, 1860 körül.
Lakóház
Lakóház, romantikus-eklektikus, 1860 körül.
Iskola
Iskola, eklektikus, 1880 körül.
Lakóház
Lakóház, késő eklektikus, 1880 körül.
Pince
Borpince, 19. sz. első fele.
Lakóház
Lakóház, eklektikus, 1880 körül.
Lakóház
Lakóház, kora eklektikus, 1860 körül. Városi tanácsház és levéltár, volt megyeháza, barokk, 1758-1761. Megújítva 1831-ben. Levéltár
Városház
faberendezése a 19. sz. első feléből származik.
Lakóház
Lakóház, kora eklektikus, 1860 körül.
Lakóház
Lakóház, kora eklektikus, 1860 körül.
Lakóház
Lakóház, kora eklektikus, 1860 körül.
228
Lakóház
Lakóház, kora eklektikus, 1860 körül.
Lakóház
Lakóház, kora eklektikus, 1860 körül.
Lakóház
Lakóház, kora eklektikus, 1860 körül.
Lakóház
Lakóház, barokk eredetű, romantikus, 1860 körül. Gör.kat. templom, barokk eredetű, átépítve 1868ban. Berendezés: ikonosztáz, barokk-rokokó, 1759,
Gör.k. templom
szószék, copf, 18. sz. vége.
Ref. templom
Ref. templom, copf, 1784-1789.
Kápolna
Szt. Kereszt-kápolna, barokk, 1710. R.k. plébániatemplom, késő barokk, 1768-1792.
Rk. templom
Bővítve 1909-ben. A Széchenyi tér, a Kossuth tér és a Táncsics tér
környezet
műemlék épületei együttesének környezete.
Lakóház
Lakóház, barokk eredetű, eklektikus, 1860 körül.
Lakóház
Lakóház, eklektikus 19. sz. második fele.
Lakóház
Lakóház, romantikus, 1850 körül.
Lakóház
Lakóház, klasszicista, 1831, részben átépítve.
Rk. templom
R.k. plébániaház, romantikus, 1852.
Lakóház
Lakóház, kora eklektikus, 1880 körül.
Lakóház
Lakóház, eklektikus, 1870 körül.
Lakóház
Lakóház.
Népi lakóház
Népi lakóház.
Sátoraljaújhely Károlyfalva Sátoraljaújhely Rudabányácska
Gör.kat. templom, késő barokk, 1774., bővítve 1930Gör.k. templom
ban.
229
Sátoraljaújhely Széphalom
Kazinczy-emléképület, neoklasszicista, 1862. Ybl Emlékház
Miklós műve. Kertje védett.
Gör.k. templom
Gör.kat. templom, késő barokk, 1799. Ref. templom, gótikus, 15. sz. Belseje átépítve 1900ban. A templomban Rákóczi Zsigmond fejedelem tumbája, késő reneszánsz, 1610 körül. A templom
Ref. templom
körül lőréses erődfal, középkori eredetű. R.k. templom, barokk, 1759. Berendezés: oltár,
Rk. templom
szószék, négy faszobor, barokk, 18. sz. Nepomuki Szt. János-szobor, késő barokk, 1780
Szobor
körül.
környezet
A Rákóczi-várkastély műemléki környezete. Rákóczi-várkastély. Középkori bencés kolostor
Szerencs
helyén épült. 1557-ben Némethy Ferenc építette az árokkal és palánkkal körülvett, téglány alakú, egytraktusú, kétszintes épületet, délnyugati sarkán toronnyal. Ez tovább bővült háromtraktusú, majd zárt, belsőudvaros tömbbé. Elé huszárvár épült. Fő építkezések Rákóczi Zsigmond idején reneszánsz stílusban. Később veszít jelentőségébõl. Utolsó tulajdonosa a Szirmay család (1945-ig) 19-20. sz.-i átépítések. Egy részében ma szálloda és kultúrterem működik. Kertje védett. Eredeti reneszánsz periódusának visszaállítása folyamatban van. Vár
Faragott kőkeretes reneszánsz ablakok.
Kápolna
R.k. kápolna, késő barokk, 17. sz. vége.
Pihenőház
Volt gr. Szirmay-féle pihenőház, 1784. Volt királyi kastély és borház parkkal, eklektikus,
Tarcal
Kastély
1870. Iroda.
Kastély
Bölcsőde, volt kastély, rokokó, 1771.
Zsinagóga
Zsinagóga, 1800 körül. Andrássy-kúria, barokk eredetű, 18. sz. Klasszicista
Kúria
átalakítással, 19. sz. első fele. Lakóház.
230
Ún. Rákóczi-ház, barokk, 18. sz. Átépítve a 19. sz.Lakóház
ban.
Ref. templom
Ref. templom, késő barokk, 1797. R.k. templom, gótikus, 15. sz. Átépítve barokk stílusban 1776-ban. Berendezés: fõ és mellékoltárok,
Rk. templom
szószék, gyóntatószék, rokokó, 18. sz. közepe.
Síremlék
Lavotta János síremléke, 1831. Ref. templom, barokk, 1753. Bővítve 1805-ben. Tornya 1826-ból. Berendezés: padok, szószék, copf, 18. sz. vége. A szomszédos lelkészlakban késő
Ref. templom
reneszánsz, 17. sz.-i részletek.
Pince
Rákóczi-pince, 17. sz. Ev. templom, késő barokk, 1790. Berendezés: főoltár, szószék, orgona, keresztelőkút, padok, copf,
Tállya
Ev.templom
1790 körül.
Vár
Várrom, 14. sz.-i eredetű. Romba dőlt a 16. sz.-ban.
Kúria
A Rákóczi-kúria műemléki környezete. R.k. templom, gótikus eredetű. Átépítve barokk stílusban 1720-ban. Berendezés: fő- és mellékoltár, szószék, rokokó, 1757; húsvéti gyertyatartó fából, 18.
Rk. templom
sz. vége. Ált. iskola, volt Maillot-kastély, barokk, 1720 körül.
Kastély
Többször bővítve a 19. sz.-ban.
Kúria
Lakások, volt Rákóczi-kúria, kora barokk, 17. sz.
Lakóház
Lakóház, barokk, 18. sz. második fele. Lakások, volt postaház, eredetileg kolostor, barokk,
Postaház
18. sz.
Kúria
Napközi, volt Balogh-kúria, copf, 1780 körül.
kapu
Kapuzat, késő barokk, 1800 körül. Középiskolai diákotthon, volt Dessewffy-kastély,
Tokaj
Kastély
barokk, 1700 körül. Ref. templom, késő barokk, 1800 körül. Tornya 1896-
Ref. templom
ból. Berendezés: szószék, copf, 1822. Szentélyénél 231
támasztva: címeres sírtábla, reneszánsz, 17. sz.
Lakóház
Lakóház, késő barokk, 18. sz. vége. Szoc. otthon, volt fogadó, barokk, 18. sz. vége.
Fogadó
Átépítve. A Bethlen G. u. 3-5-7. és a Rákóczi u. 54. sz.
környezet
épületek műemléki környezete.
Lakóház
Lakóház, copf, 1795. Tokaj és Vidéke ÁFÉSZ irodái, volt lakóház, copf,
Lakóház
1790 körül. Múzeum, volt Karácsony-Sasarát-ház, copf, 1790
Lakóház
körül.
Gör.k. templom
Volt gör.kel. templom, copf, 1790 körül. Ma múzeum. Egészségügyi gyermekotthon, volt kapucinus kolostor, barokk, 1720 körül. Erősen átépítve a 20.
Kolostor
sz.-ban.
Sírkövek
Klasszicista és romantikus sírkövek, 19. sz.
Lakóház
Lakóház, késő barokk, 18. sz. vége.
Szobor
Nepomuki Szt. János-szobor, késő barokk, 1802. Ún. generálisház, ev. imaház és lakások, barokk, 18.
Lakóház
sz. R.k. plébániaház, 17. sz.-i eredetű. Külsőleg átépítve
Rk. templom
a 19. sz.-ban.
Lakóház
Lakóház, kora eklektikus, 1856.
Lakóház
Lakóház, copf, 1790 körül.
Lakóház
Községi tanácsház, copf, 1790 körül.
Zsinagóga
Volt zsinagóga, eklektikus, 19. sz. utolsó harmada.
Vár
Várrom, 14-17. sz. Felrobbantva 1705-ben.
Lakóház
Lakóház, copf, 1790 körül. Gör.kat. templom, barokk, 1743. Berendezés:
Gör.k. templom Tolcsva
ikonosztáz, oltárok, szószék, padok, copf, 1787. R.k. templom, gótikus, 14. sz. Bővítve és átalakítva a
Rk. templom
18-19. sz.-ban. 232
Kastély
Volt Kurucz-kastély, 19. sz. Iroda és lakás.
Borház
Waldbott-borház.
környezet
Az ún. Királyudvar műemléki környezete. Ált. iskola, volt Szirmay-kastély, barokk eredetû, klasszicista, 1820 körül. Átalakítva és bővítve
Kastély
eklektikus stílusban a 19. sz. második felében. Az áll. gazdaság vendégháza és bormúzeum, ún.
Kúria
Királyudvar, kora barokk, 17. sz. Iroda, volt Dessewfy-kastély, kora barokk, 1659.
Vámosújfalu
Kastély
Bővítve és átalakítva a 19-20. sz.-ban.
Híd
Kőhíd, késő barokk, 18. sz. második fele.
Forrás: http://koh7.hu/1_muemlek/00-muemlekek/mlek01.html
233
9.2. A TOKAJI-BORVIDÉK TELEPÜLÉSEIN MŰKÖDŐ KULTURÁLIS PROFILÚ, HAGYOMÁNYŐRZŐST IS GYAKORLÓ CIVIL SZERVEZETEK
Település
Civil szervezet neve Abaúj-Hegyközi Örökség Alapítvány
Abaújszántó
Abaújszántó és Környéke Településeinek Kistérségi Társulása Gyümölcsoltó Boldogasszony abaújszántói római katolikus műemléktemplom védelméért Alapítvány
Bekecs
Foltvarrás Kör Bodrogkeresztúri Református Templomért Alapítvány
Bodrogkeresztúr
Bodrogkeresztúri Eötvös József Iskolasegítő Alapítvány Bodrogkeresztúri Magyar Motorok Alapítvány Bodrogkisfaludért Egyesült
Bodrogkisfalud
Bodrogkisfaludi Klapka György Iskolasegítő Alapítvány Közép-Európa Ökopark Egyesület Bodrogolaszi Községben tanuló gyermekekért Alapítvány
Bodrogolaszi
Thuronyi Művészeti Alapítvány Chemin Neuf Közösség Zemplén Régióért Egyesület Erdőbényéért Közalapítvány
Erdőbénye
Református Egyházközségért Alapítvány Bor Mámor, Bénye Egyesület
Erdőhorváti
Pártoló Alapítvány az Erdőhorváti Általános Iskoláért Golopi Iskolásokért Alapítvány
Golop
Golopért Alapítvány Golop Idegenforgalmáért és Kultúrájáért Egyesület Hercegkútért Közalapítvány Heimat Néptánc Egyesület
Hercegkút
Freundschaft Nemzetiségi Vegyeskórus Egyesület Zenemplén, Zenével a Zempléni Kultúráért Egyesület Hercegkúti Világörökségi Pincesorokért Egyesület
Legyesbénye
Legyesbényéért Közalapítvány
234
Makkoshotyka Mád
Baxa Alapítvány A Református Keresztyén Kulturáért Makkoshotykáért Közalapítvány Mád Hegyközség Kossuth Alapítvány Kossuth Lajos Kulturális Egyesület "Monokért"
Monok
Monokért Alapítvány Monoki Iskolásokért Közalapítvány Monoki Reformátusokért Alapítvány Szedák Gyula Emlékére Közhasznú Alapítvány
Olaszliszka
Olaszliszkai Ifjúságért Alapítvány Rátkáért Közalapítvány
Rátka
Schwarzwald Hagyományőrző Egyesület Zempléni Német Iskola Egylet BAZ Megyei Népművelők Egyesülete Bodroghalászért Egyesület Kult-túra Közművelődési- és Idegenforgalmi Fejlesztési Alapítvány Sárospataki Irodalmi Olvasókör Sárospataki Lokálpatrióták Egyesülete Sárospataki Wass Albert Kör Zempléni Lovas Egyesület Zempléni Múzsa Társadalomtudományi és Kulturális Alapítvány
Sárospatak
A Sárospataki Bazilikáért Közhasznú Alapítvány A Sárospataki Német Kisebbség Kultúrájáért Aalpítvány BAZ Megyei Népművelők Egyesülete Árpádházi Szent Erzsébet Történelmi Társaság Bodrog Néptánc Együttes Sárospatak Egyesület Bodrogközi Művelődési Egyesület Bodrogparti Athén Sárospatak Fejlődéséért Közhasznú Egyesület Együtt Sárospatakért Egyesület Hangokkal beszélünk Zeneművészeti Alapítvány Józseffalváért Egyesület
235
Magyar Comenius Társaság Magyarországi Ruszinok /Rutének/ Országos Szövetsége Összefogás Sárospatakért Közhasznú Egyesület Pataki Diákok Szövetsége Pataki Mementó Alapítvány Pataki Vár Alapítvány Pinocchio Alapítvány Pro Ardó Parochia Alapítvány Pro Ecclésia Alapítvány Sárospatak és Környéke Turizmusáért Egyesület Sárospatak Hegyközség Sárospatak Testnevelési és Sportmúzeumáért Alapítvány Sárospatakért Baráti Kör Alapítvány Sárospataki Értelmiségi Kör Sárospataki Hagyománytisztelet Alapítvány Sárospataki Népfőiskolai Egyesület Sárospataki Református Egyházért Alapítvány Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumáért Alapítvány Sipos György Alapfokú Művészetoktatási és Nevelési Alapítvány Szent Erzsébet Út Alapítvány Végardóért Egyesület Zempléni Vadászati Alapítvány A Magyar Nyelv Múzeumáért Alapítvány A Sátoraljaújhelyi Dohánygyári Fúvószenekarért Alapítvány A Sátoraljaújhelyi Közgazdasági Szakközépiskola Diákjaiért Alapítvány Sátoraljaújhely
Bokréta Művészeti Alapítvány Borúth Elemér Alapítvány Csillagjáró Fehér Ráró Alapítvány Dubinka Nemzetiségi Táncegyüttes Ébredő Vidék Közhasznú Egyesület Elődeink Nyomában Ertékmegőrző Egyesület
236
Eötvös József Börtönügyi Egyesület Fogd a kezem Alapítvány Garaboncás Művészeti Alapítvány Gyermekeinkért Sátoraljaújhely Alapítvány Hegyalja Hagyományőrző Egyesület Hegyalja Hagyományőrző Egyesületért Alapítvány Hegyaljai Néptáncosok Egyesülete Holdfény Kulturális Egyesület Intervox Kulturális Egyesület Jogászok a kultúráért Alapítvány Jövő-Menő Zempléni Szabadidő Egyesület Katolikus Oktatásért Alapítvány Kazinczy Ferenc Társaság Keresztény Ifjúsági Népfőiskola és Szövetkezeti Egyesület Sátoraljaújhelyi Ága Koinonia Sátoraljaújhelyért és Zemplénért Baráti Közhasznú Egyesület Lavotta Életműkutató, Hagyományteremtő és Ápoló Művészeti Alapítvány Lavotta János Kamarazenekar Alapítvány Miklósy István Alapítvány Patrónus Alapítvány Pro Alma Matre Oktató-nevelő Munka Segítségéért Iskolai Alapítvány Református Jövőért Alapítvány Rudabányácskai Szent Mihály Közhasznú alapítvány Sátoraljaújhely időseiért és rászorulóiért Közhasznú Alapítvány Sátoraljaújhely-Hegyköz Turizmusáért Egyesület Sátoraljaújhelyi Cigányok Nemzetiségi Kulturális Szövetsége Sátoraljaújhelyi Városvédő és Szépítő Egyesület Széphalomért Alapítvány Széptan Művészetoktató, Kultúrát Teremtő és Támogató
237
Művészeti Alapítvány SzeptEmber Társulat Közhasznú Egyesület Talamusz Közhasznú Alapítvány Újhelyi Kultúráért Alapítvány Zemplén a Magyarságért Alapítvány Zemplén Cigányzenekar Egyesület Zemplén Kulturális Örökségéért Alapítvány Zempléni Fiatalok Határok Nélküli Együttműködéséért Egyesület Zempléni Fiatalok Zenei Nevelésének Segítésére Egyesület Zempléni Piaristák az Ifjúságért Alapítvány Zempléni Szlovákok Egyesülete A Mi Körzetünkért Alapítvány Balogh Sándor Alapítvány Bocskai István Gimnázium Alapítvány Bocskai István Társaság Fejlesztési és Civil Ház Közhasznú Alapítvány Giesswein Sándor Alapítvány Hajnali Kulturális Egyesület Hegyalja Pedagógus Kórusért Alapítvány Hegyaljai Alkotók Társulása Szerencs
Mathiász János Szőlőtermelő és Borászati Egyesület Mosoly Alapítvány az Oktatás Fejlesztéséért Munkás Szent József Új szerencsi római katolikus templomának felépítéséért Alapítvány Nyárutó Klub Ond Közösségéért Egyesület Rákóczi Zsigmond Emlékére Alapítvány Roma Polgárjogi és Hagyományőrző Egyesület Scholtz Jenő Alapítvány Séance Renaissance "Szent András" Alapítvány 238
Szerencs és Környéke Fejlődéséért Egyesület Szerencsi Fiúk Hagyományőrző és Kulturális Egyesület Szerencsi Kistérségi Turisztikai Egyesület Szerencsi Lokálpatrióta Egyesület Sziget Alapítvány Taktaközi Kulturális és Szabadidősport Egyesület Tokaji Fordítás Egyesület Vállalkozói Klub Egyesület "Zemplén a Csángókért" Alapítvány "Zempléni Zenit" Alapítvány II. világháborús hősök emlékéért Alapítvány A Tarcali Református Templomért Közhasznú Alapítvány A Tarcali Római Katolikus Templomért és Közösségért Közhasznú Alapítvány Együtt Tarcal és Térsége idegenforgalmi fejlesztéséért Alapítvány Borsod-Abaúj Zemplén Megyei Pálinkafőzők Társadalmi Tarcal
Szervezete Esély és Részvétel Közhasznú Egyesület Gyümölcspálinka-főzők Egyesületeinek Országos Szövetsége Kapásház Alapítvány Tarcali Hagyományőrzők Közhasznú Egyesülete Tarcali Ötök Művészeti Közhasznú Egyesület Tokaj-Hegyaljai Szőlő- és Bortermelő Gazdák Érdekvédelmi Közhasznú Egyesülete Hegyaljai Mesterek Népművészeti Egyesülete Tállya-Erdőbénye Királyi Borok Útja Egyesület Talliagemma (Tokaj-Hegyalja Földtani Öröksége) Alapítvány
Tállya
Tállya Jövőjéért Alapítvány Tállyai Kővirág Népdalkör Egyesület Tállyai Nefelejcs Népdalkör Egyesület Tokaj-Hegyaljai Történelmi Borút Egyesület Tállya
Tokaj
Városszépítő és Védő Egyesület 239
Várbarátok Egyesülete Tokaj Turizmusáért Egyesület Zempléni Regionális Fejlesztési Társulás Tokaj Város Vegyeskara Amatőr Művészeti Egyesület Rákóczi Kör Borsodi Makettezők Baráti Köre Egyesület Fejlődő Tokajért Közhasznú Egyesület Keton: Fiatal Művészek Egyesülete Oestrich-Winkel-Tokaj Baráti Társaság Egyesület Shomré Gáchelet: Zsarátnok Őrei Alapítvány Tokaj-Hegyalja, Taktaköz, Hernád-völgye Idegenforgalmi és Kulturális Egyesület Tokaj-Hegyaljai Borút Egyesület Tokaj-Hegyaljai Zsidó Hagyományőrző Egyesület Tokaj Reneszánsz Tokaji Nagy Borok Egyesülete Tokaj-hegyaljai Szőlő- és Borkultúra Alapítvány Tokaji Misszió Alapítvány Tokaji Országzászlóért Egyesület Tokaji Református Egyházért Tokaji Szerelmi Pincesor Baráti Társaság Egyesület Tokaji Történelmi Borvidék Világörökségi Egyesülete Unió Filmarmonikus Zeneművészeti Alapítvány Magyarokért A Kárpátok Gyűrűjében Alapítvány Tolcsva
Tolcsva Jövőjéért Közalapítvány Tolcsvai Fiatalok Tolcsváért Egyesület
Vámosújfalu
Vámosújfalu Ifjúságáért Egyesület Búzavirág Alapítvány
240
