A Federal Reserve és egyéb pénzügyek

A TARTALOMBÓL: A láthatatlan zsarnokság . . . . . . . . . . . . . 2 Fogynak a Valutaalap latin-amerikai. . . . 3 ügyfelei Az igazi abszurditás . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 A lázadó konzervatív . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Amerika valódi arca: falak és gettók . . . . 8 Alkotmányos válság . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Apostolok és hírvivõk . . . . . . . . . . . . . . . 8 Az SZDSZ és a liberalizmus . . . . . . . . . . . 9 Csöröge gondolatai . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Folytonos „szellemi szabadságharcban” . 10

Kádár népe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Edolphus Towns és az igazság . . . . . . . . 14 Egyedül a magyar elit nem képes . . . . . . 16 a kiegyezésre? A kleptokrácia diszkrét bája . . . . . . . . . 17 Keresik a demokráciát, . . . . . . . . . . . . . 18 de nem lelék azt! Gyurcsányék feltalálták az . . . . . . . . . . . 18 antiszemita összeesküvést Kettõs állampolgárság vs. FIDESZ. . . . . 19 Magyargyûlölõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20

Magyarország lesz Kína regionális . . . . . 21 hídfõállása Minimal Mass. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 „Vérprofi szemfényvesztõk” . . . . . . . . . . 22 AMÕBA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 Miért nullázták le Magyarországot. . . . . 26 Cardiffban? Országok szennye: média a neved! . . . . 27 Ingatlan ajánlat – ELADÓ . . . . . . . . . . 28 Polgárháború nem lesz, hanem volt. . . . 29 Az úriember születése és hanyatlása . . . 30

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

A Federal Reserve és egyéb pénzügyek Rosenthal: – “A zsidók a forgalomba hozott papírpénzen gazdagodtak meg.” W. White: Tudna-e nekem erre példát adni? R: – “Számos példa van rá: néhány kézenfekvõ példa a részvények és kölcsönkötvények, a biztosítások minden fajtája és a Federal Reserve tartalékrendszere, nem is beszélve az aranyban és ezüstben nyert milliárdokról, amit cserében kaptunk a papírért, amit elég ostobán úgy hívnak, hogy pénz. A pénzhatalom szükséges volt a propaganda által megvalósított hatalmas világhódítási tervünkhöz. Hogy tudtuk ezt keresztül vinni? Elõször is, a bankrendszer irányításával kézbe vettük a vállalatok tõkéjét. Ezen keresztül monopóliumot nyertünk a filmipar, a rádióhálózatok és az újonnan kifejlõdõ televízió-hálózatok felett. A nyomdaipar, újságok, folyóiratok és technológiai nyomtatványok már mind a kezünkben vannak. De a legzsírosabb falatot akkor kaptuk, amikor az iskolai tankönyvek kiadása is hozzánk került. Ezekkel az eszközökkel sikerült átgyúrnunk a közvéleményt a saját céljainkra. Az emberek olyan ostoba disznók, akik röfögik és nyivákolják a mi nótáinkat, legyen az igazság vagy hazugság." W.: “Félnek-e a zsidók az úgymond csendes többségtõl? R: – “Nevetséges! Olyan nincs, hogy csendes többség, mert mi irányítjuk még a sírásukat és bõgésüket is. Csak nem gondolkodó többség létezik, amely az is marad mindaddig, amíg a szinte kábítószer hatású szórakoztató iparunk szolgáltatja nekik az egyetlen menekvést. Az ipar kézbentartása által munkafelügyelõik lettünk, és a nép rabszolga. Amikor a napi fáradalom nyomásától robbanásig feszül a hangulat, az embereknek mi szolgáltatjuk a pillanatnyi élvezettel a biztonsági szelepet. A televízió és filmipar szolgáltatja a szükséges kikapcsolódást. A mûsorokat nagy gonddal tervezzük, hogy még a legérzékibb érzelmeket is kielégítsék, de sohasem a logikusan gondolkodó agyvelõt. Emiatt az emberek programszerûen a mi sugallataink szerint reagálnak és nem az eszüket követve. Csendesek és megfontolatlanok maradnak." Megfélemlítésen és félelmen keresztül kiheréltük a társadalmat. Férfiassága csak nõies külsõ megjelenéssel egyetemben mutatkozik. Így kiherélve, a nép engedelmessé lett és könnyen irányítható. Mint a kiherélt ló gondolataikat nem a jövõ és az utókor foglalja el, hanem egyedül a mindennapi munka és kenyér." W.: És a nemzet ipara? R.: – “Sikerült a társadalmat megosztanunk azzal, hogy a munkásságot a vezetõség ellen fordítottuk. Talán ez volt a legnagyobb tettünk mivel a valóság háromszög, de mindig csak két pontja látható. A modern iparban a csúcsponton van a tõke, amit mi képviselünk. Az igazgatóság és a munkásság a háromszög alapját képezi. Állandóan szembeállnak egymással és figyelmük sohasem irányul problémájuk csúcspontjára. Az igazgatóság kénytelen az árakat emelni, mert mi folyton növeljük a tõke árát. A munkásságnak munkabéremelés, az igazgatóságnak áremelés kell, így keletkezik a ‘circulus vitiosus’. Minket sohasem vonnak felelõsségre szerepünk miatt, ami az infláció igazi oka, mivel az igazgatás és a munkásság között oly éles az összetûzés, hogy egyiknek sincs ideje a tevékenykedésünk megfigyelésére. A tõke árának az általunk történõ emelése az, ami az inflációt okozza. Mi nem dolgozunk, és nem igazgatunk, mégis mi húzzuk a hasznot. Pénzügyi manipulációinkon keresztül a tõke, amit az iparnak szolgáltatunk nekünk nem kerül semmibe. Nemzeti bankunkon a Federal Reserve-en keresztül könyvhitelt nyújtunk az összes helyi banknak, amit semmibõl teremtünk. Õk szintén könyvhitelt nyújtanak az iparnak. Így mi még Istennél is többet teszünk, hiszen összes vagyonunkat semmibõl teremtettük. Ön megdöbbentnek látszik. Ne 2

legyen! Ez valóban igaz, többet teszünk, mint Isten. Ezzel a látszólagos tõkével mi ipart, igazgatást és munkásságot egyaránt adósunkká teszünk, amely adósság csak növekedhet, soha sincs letörölve. E folytonos növekedésen keresztül a vezetõséget a munkássággal szembeállítjuk úgy, hogy soha sem lesznek képesek összefogni, és minket támadni egy adósságmentes ipari utópia létrehozása érdekében. Mi vagyunk a szükséges tényezõ, mivel mi semmit nem fordítunk rá.(?) Az igazgatás megteremthetné saját tõkéjét és megtarthatná a haszon javát. Vállalata növekedne és a haszna is gyarapodna. A munkásság is gazdagodna, miközben az árucikkek ára nem változna; mind az igazgatóság, mind a munkásság jómódja állandóan növekedne. Mi zsidók örülünk annak, hogy az ostoba gój sohasem észlelt rá, hogy mi paraziták a termelés egyre nagyobb részét tesszük zsebre, miközben a termelõknek egyre kevesebb jut." W.: Mi a véleménye a vallásról? R.: – “A vallást is tanítani kell, és ezen, mi sokat fáradoztunk. Mivel kezünkben tartjuk a könyvkiadó ipart és a híradó ipart is, magunkat vallási szakértõknek tudjuk feltüntetni, rabbijaink közül sokan professzorok állítólagosan keresztény teológiai szemináriumokon. Ámulatba ejt a keresztények ostobasága, amint a mi tanításainkat elfogadják és továbbterjesztik, mint sajátjukat. A Judaizmus nemcsak a zsinagógák tananyaga, hanem Amerika minden ‘keresztény templomának’ vallási dogmája is. Propagandánk következtében a keresztény egyház leglelkesebb támogatónkká lett. Ez még speciális helyet is biztosított számunkra társadalmukban, mivel elhiszik azt a hazugságot, hogy mi a ”választott nép" vagyunk, õk pedig, az idegen. Ezek az egyházak becsapott gyermekei saját kultúrájuk elpusztításáig védenek bennünket. Ez az igazság még a fajankónak is nyilvánvaló lesz, amint a történelmet vizsgálja és látja, hogy az összes háborút fehér a fehér ellen vívta, hogy mi nyeregben maradhassunk. Kezünkben volt Anglia a forradalmi háború alatt, Észak az amerikai polgárháborúban, és Anglia valamint Amerika az elsõ és második világháborúban. A vallásokra gyakorolt befolyásunkon keresztül egymás elleni hadviselésre tudtuk késztetni a fehér keresztényeket, amely mindkét felet leszegényítette, miközben mi pénzügyi és politikai sikert arattunk.” H. W. Rosenthal: “A vallás eszközével teljesen magunkévá tettük a társadalmat, a kormányt és a gazdasági életet. Ma már egyetlen olyan törvényt sem fogadnak el, amelyeknek az érdemeit elõzõleg a szószékekrõl tanítottak. Példa erre a fajegyenlõség, amely az emberiség egyesüléséhez és végsõ elkorcsosításához vezet. A könnyen befolyásolható klérus egyik lélegzetével azt tanítja hívõinek, hogy mi zsidók rendkívüli, választott nép vagyunk, a másik leheletével pedig kijelenti, hogy minden faj egyenlõ. Tehát mi zsidók külön helyet foglalunk el a társadalomban, mialatt más fajokat lealacsonyítottak a közönséges egyenlõségbe. Ezért van az, hogy a szerzõi mi vagyunk ennek az egyenlõség-csalásnak, ami lealacsonyít mindenki mást az alsó szintre. Nekünk azt tanították, hogy a jelenlegi gazdászati politika jótékony jellegû, azaz keresztény. Ugyanakkor a szószék-papagályok a mi jóságunkat magasztalják azzal, hogy templomaik építésére pénzt kölcsönöznek tõlünk, miközben észre sem veszik, hogy éppen a saját szent könyveik marasztalják el az uzsorakamatot. Alig várják, hogy nekünk kifizethessék a csillagászati kamatokat. És az egész társadalmat ugyanezzel a politikával vezették a mi irányításunk alá. Politikailag dicsõítik a demokrácia áldásait, de nem értik, hogy mi éppen a demokráciával kaparintottuk meg a nemzetek feletti irányítást. Jótékony politikát folytató, a szent könyvek törvényeit tiszteletben tartó zsarnoki kormányt hirdetnek, míg a demokrácia annak a csürhének az uralma, amelyet mi irányítunk az Egyházaijó ha figyelünk

kon, a hírszolgálatokon és gazdasági intézményeken keresztül. A vallásuk csupán egy másik csatorna, amelyen át mi gyakorolhatjuk a propagandánk hatalmát. E vallásos bábuk ostobaságát csak a gyávaságuk haladja túl. S milyen könnyen irányíthatók!" (Walter White közben megjegyzi: “Ritkán találkozunk Rosenthalhoz hasonló emberrel, aki a lelkének legbensõbb titkait ennyire feltárná. Tisztánlátásunk azt sugalmazza, hogy ezt az embert valamilyen nagyobb erõ hajtotta arra, amit itt leírtunk. És az interjú további része is ezt bizonyítja.”) H.W. Rosenthal: “Mivel mi nem hiszünk a halál utáni földöntúli életben, ezért minden erõnket a ‘jelenre’ összpontosítjuk. Nem vagyunk olyan bolondok, mint Önök, és nem teszünk magunkévá olyan elveket, amelyek az önfeláldozásban gyökereznek. Míg Önök élnek és halnak a közösség jólétéért, mi is élünk és meghalunk, ám a saját egyéni érdekeinkért. A zsidók irtóznak az önfeláldozás elvétõl. Legalábbis nekem irtózatos. Egyetlen ügy sem éri meg, hogy valaki az életét áldozza fel, mert a halál a végsõ állomás. Mi csak akkor egyesülünk, ha a saját magunk személyének a megmentésérõl van szó. Éppen úgy, mint amikor a farkasok falkája egyesül és összefog az áldozat támadására, de miután jóllaktak, szétszélednek, ugyanígy mi zsidók is veszély idején egyesülünk, nem azért, hogy a közösség megmaradjon, hanem hogy a saját bõrünket mentsük. Ez a viselkedés áthatja az egész lényünket és filozófiánkat. Mi nem vagyunk alkotók, mert az alkotás csak másnak lenne elõnyös. Mi ‘a szerzés mesterei’ vagyunk és érdekeltek az ‘én’ igényeinek a kielégítésében. Hogy a filozófiánk érthetõbb legyen, elõször meg kell érteni a ‘szerezni’ kifejezés értelmét. Mi sohasem ‘adunk’, csak mindig ‘veszünk’. Sohasem munkálkodunk, ám élvezzük a mások munkájának gyümölcsét. Mi nem alkotunk, hanem elsajátítunk. Nem vagyunk termelõk, hanem paraziták. Élhetünk fizikailag egy társadalomban, de lelkileg mindig távol vagyunk tõle. A munka a termelést jelentené, és annak a legmagasabb formája az alkotást eredményezné. Az Önök fajtája megelégszik a munka örömével. Mi soha nem dolgoznánk senki hasznára, csak arra, hogy mennyit szerezhetünk. Mi az árjáknak ezt a felfogását használtuk ki a saját gazdagodásunkra. Önök a munka öröméért dolgoznak, mialatt sohasem törõdnek a fizetéssel. Mi az Önök termelõképességét jelentéktelen összeggel fizetjük meg, amit aztán magunknak valóságos vagyonná varázsolunk. Eddig a kétkezimunka szakszerûsége túlhaladta a magas jövedelem követelményeit. Ugyanakkor, a saját pénzhatalmunkhoz rabszolgásítottuk a társadalmat, azzal, hogy bennünket igénybe vegyenek. Az embereket átalakítottuk a mi filozófiai felfogásunkra, ami az anyagiasság illetve ‘a szerzés’ elvén alapszik. Az elégedetlen emberek csupán parasztok a világhódítási sakktáblánk játékában. Tehát szüntelenül keresik az elégtételt, de soha meg nem találják. Amikor magukon kívül keresik a boldog elégedettség pillanatát, azonnal a mi önkéntes szolgálóinkká válnak.

Önök nem veszik észre, hogy mi csak hasztalanságokat, csecsebecséket adunk nekik, amelyek sohasem hoznak elégedettséget. Elfogyasztanak egyet belõle, megemésztik, de soha jól nem laknak. És íme egy másik példa. Számtalan olyan kikapcsolódást, szórakozást teremtettünk, amelybõl az életben nincs többé visszaút az elégedettség felé. Önök rabjai lettek a kábítószereinknek, s ezáltal mi vagyunk az Önök teljhatalmú urai. Az elsõ alapvetõ hazugság célja elhitetni Önökkel, hogy mi nem vagyunk nemzet, hanem vallás, majd ezt követi a többi hazugság. A legnagyobb félelmünk az, hogy erre a hamisságra egy napon rájönnek, és abban a pillanatban eltaposnak bennünket, mihelyt a közvélemény kezébe kerül az igazság és intézkedik. Egyre nyilvánvalóbb, hogy valamiféle ébredezés történik itt Amerikában. Reméltük, hogy a keresztény Németország semlegesítésével, bármilyen bennünket érintõ téma félelmetes és tiltott lesz. De úgy tûnik, hogy [ez az ébredés] éppen ebben az általunk legerõsebben irányított nemzetben kerül elõ újra. E pillanatban gyors kivonulást tervezünk. Tudjuk, hogy amikor elérkezik a hajnalhasadás, nem lesz többé megállás. Minden eddigi erõfeszítésünk csak tovább fogja éltetni ezt a fényt. Attól félünk, hogy ez a fény egyre jobban erõsödik ebben az országban, az Önök országában is. Bámulattal figyeltük, hogy Önök ilyen sikerrel értek el néptömegeket, miután gyakorlatilag bezártuk minden hírközlés ajtaját. Félõ, hogy ez jel az Amerikában elkövetkezõ pogromokra. Az amerikai közvélemény rájött arra, hogy mi irányítunk mindent, ami ránk nézve végzetes lehet. Ez az ország mindaddig nem lehet a szabadok országa, amíg a zsidók országa. Ez az a jövendölés, ami majd romlásunkhoz vezet. Az amerikai nép könnyen elhitte a propagandánkat, miszerint a toll hatalmasabb mint a kard. Így valósággal elkerülünk mindenféle megtorlást [‘getting away with murder’], mialatt a gójok egyebet se tesznek, mint errõl beszélnek, ami azért hatástalan, mert mi a propaganda mesterei megjelentetünk ellentétes véleményeket is. Ha az árják újra tanulmányoznák a történelmet és a múlt tapasztalatait alkalmaznák, akkor a tollat undorral eldobnák és helyette a kard villogna a kezükben. Eddig elkerültük a kardot, kivéve néhány idõnként megjelenõ névtelen kiadványukat, vagy egy-egy csekély számban nyomtatott szórólapot. Persze az õ tollukat nem lehet a miénkhez hasonlítani, ugyanakkor állandó félelmünk, hogy egyszer majd kinyílik a szemük és rájönnek, hogy tollal semmiféle változás nem történhet. A történelmet vérrel írták, nem pedig tintával. Egyetlen levél, szerkesztõi üzenet, vagy könyv még nem hozta össze az embereket vagy állította meg a zsarnokságot. Mi értjük ezt a fogalmat és szüntelenül sürgetjük az embereket, hogy írjanak leveleket az elnöknek, a Kongresszusnak és a helyi sajtónak. Mialatt a fehérbõrû amerikaiak azzal foglalatoskodnak, hogy nyomtatott kiadványaikkal tömegeket oktatnak, mi biztonságban kiaknázhatjuk, megfélemlíthetjük és korlátozhatjuk a szabadságjogaikat. De jaj nekünk, ha egyszer rájönnek, hogy igyekezetük hasztalan és a toll helyett kardot emelnek. (már sok olvasónktól érkezett, továbbítva) Forrás: http://www2.southwind.net/~amfirst/rosenthl.htm

FOGYNAK A VALUTAALAP LATIN-AMERIKAI ÜGYFELEI EL NUEVO DIARIO – NICARAGUA

A jobboldali lap közlése szerint a tavaly novemberben másodszor is Nicaragua elnökévé választott egykori gerillavezér, Daniel Ortega egy szombati sajtótájékoztatón biztosította hallgatóságát, hogy ötéves elnöki megbízatása elõtt országa is megszabadul a Nemzetközi Valutaalap gyámkodásától. A befolyásos nemzetközi pénzintézet 1990 óta irányítja a közép-amerikai ország gazdasági életét. jó ha figyelünk

3

– avagy Amikor visszafelé sül el a globalizációs kapanyél – 2007. június 1. Jól jegyezzük meg ezt a dátumot Istenben szeretett felebarátaim, mert ezen a napon olyasvalami történt kis hazánk média egének vészjósló horizontján, amely azt hiszem a maga nemében egyedülálló, és még az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkezõ szociológus hallgatók köreiben is aszongya rá a dús képzeletû nép: hogy ez azé’ nem semmi. Ülök a tévé elõtt, péntek este hat vagy fél hét tájt lehetett, amikor a Hír Tv éppen aktuális összeállításában beolvastak egy hírt. Megmondom az õszintét, lekoccoltam. Megképzõdött az a képtelen szituésön, amikor nemcsak a népi naivitás boldog tudatlanságában rekedt adófizetõ barom meredt maga elé egy röpke, ám egyúttal végtelen hosszúságúnak tûnõ pillanatra, hogy most akkor tényleg azt hallotta, amit hallott, hanem még a hiányos mûveltsége fehér foltjainak satírozgatása végett politikai vitamûsorok megnézésére is rávehetõ, szellemi színvonalát tekintve középhaladó fokozatot elért, és magát értelmiséginek tartó városlakó is. No, de mi volt az, ami ennyire kiverte a biztosítékot? A Bayer-féle relativitás-elméletnek köszönhetõen ma már tudjuk, hogy mindig van lejjebb. És még lejjebb. És még annál is lejjebb. Az ember persze bizakodó, próbálja be- és megmagyarázni magának az álszent naivitás ártatlanságával, hogy na talán most, most már végleg leértünk a katlan aljára, innen mán osztán tényleg nincs tovább. És akkor megint jön az újabb sokkhatás, kiderül, de bizony, van még ennél is lejjebb. A hír elhangzása után azonnal odaugrottam a számítógéphez, irány a Hír TV weboldala, de ott bizony sehol sem találtam. Figyelemmel kísértem a további, félóránként elhangzó híreket az élõ adásban, de többet nem hangzott el az ominózus bejelentés. De mi volt az a hír, amelynek hallatán a szocialista nagyváros öntudatos polgára úgy érezhette, hogy mégis csak van igazság a földön? Bemondta a tévé (tehát igaznak kell lennie! Nem szó szerinti idézet, de a lényeg ez): Lehetséges, hogy kitiltják Auschwitz-ból az izraeli fiatalokat, mert nem mutatnak kellõ tiszteletet, nem a hely szellemének megfelelõen viselkednek, a gázkamrák látogatásakor is telefonálnak mobiljaikon. Hölgyeim és Uraim! Ilyen az, amikor a globalizáció kapanyele visszafelé sül el. A fogyasztói létezés az egykori kiválasztott népet is hígítja, hülyíti. A tömegmédia által közvetített viselkedésminták mindenkire hatnak. A globális falu összes elõnyével és hátrányával. Játék határok nélkül! Ma már mindenki számára elérhetõ és hozzáférhetõ a tudás! De az ostobaság (Széchenyi szavai jutnak eszembe) a mûveletlenség és az aljasság is! Emlékeznek az egyik honi mobilszolgáltató régebbi szlogenjére? AZ ÉLVONAL! Basszus, ha ilyen az élvonal, milyen lehet a másod- meg a harmad-vonal? A saját népük emlékét gyalázzák meg az emlékezés szentélyének tartott haláltábor emblematikus helyiségében a gázkamrában. Ilyet asszem más nem tudna kitalálni. Csöröge barátom a hír hallatán a következõket írta: „Óriási! Errõl nem hallottam, de arról igen, hogy Izraelben erõsödik az antiszemitizmus. Nem, nem az araboké! A zsidóké! Állítólag nem volt elég 4

szigorú az orosz bevándorlók szûrése, és a bevándorolt nem igazi zsidók festenek horogkereszteket a házakra, meg még egyéb gonoszságokat is mûvelnek.” Hol van ehhez képest az a kis hazai adok-kapok, amit egész estés varieté keretében „élvezhet” végig a magyar lakosság? A fasorban sincs. KOMMUNIKÁCIÓ ÉS MANIPULÁCIÓ. Hatásukkal nap mint nap találkozunk. A nagy kérdés az, mennyire válunk ellenállóvá azzal a mocsokkal szemben, amit a központilag vezérelt és sokszor lélektelenné vált kereskedelmi tömegmédia le akar nyomni a torkunkon. Egy barátomtól kaptam az alábbi szöveget: „A Nyugat gazdasági fejlettsége, sikeressége évszázadokon át a gyarmatok természeti kiaknázására támaszkodott. Az iparosodással a technikai fejlõdésé és a technológiáké lett a legnagyobb szerep. Ma pedig, amikor a nyugat európai államok gazdasági teljesítményének 60-70%át a szolgáltatások adják, a kommunikáció szerepe értékelõdött fel. A kommunikáció napjainkban a piacképesség egyik fõ, vagy talán a legfõbb tényezõje, s mint ilyen a sikeresség, a gazdasági eredményesség egyik legfõbb feltétele.” Ugye milyen jól hangzik? Ugye milyen frappáns? Az igazat megvallva, amikor ezt a szöveget elõször elolvastam, nekem egybõl ez a Francisco gyerek ugrott be. „A kommunikáció napjainkban a piacképesség egyik fõ, vagy talán a legfõbb tényezõje, s mint ilyen a sikeresség, a gazdasági eredményesség egyik legfõbb feltétele.” Fontosabb még a kormányzásnál is! Hogyan adjuk el a semmit? Látványosan és drágán! Nem érdekes, hogy nem csinálsz semmit, nem érdekes, hogy közben melletted mindenki beledöglik a nagy jólétbe, megsüketül a nagy dübörgéstõl, egy a lényeg, csillogjon a csomagolás, szépen ki legyen festve a homlokzat. Csak addig bírja ki, amíg megszedjük magunkat. Hogy aztán késõbb mi lesz, a kutyát nem érdekli. És a dolog mûködik. Legalábbis ideig-óráig. Mert ezzel a mentalitással nemhogy hosszú, de már középtávon sem lehet létezni. Igaz, emiatt õk nem idegesítik magukat, szemrebbenés nélkül, a dzsentrimentalitás elegáns nagyvonalúságát meghazudtoló könnyelmûséggel élik fel, adják el a jövõnket, a gyermekeink, az unokáink jövõjét. Mikor bedõl az egész, õk már messze járnak, az jó ha figyelünk

eredeti tõkefelhalmozás sajátos hazai változatának gyümölcsit élvezve talán éppen valahol Varaderóban kortyolgatják majd a hûs koktélokat James Gonddal, a D–209-essel, aki talán még akkor is, mint hazánk örökös utazó nagykövete funkcionál majd, természetesen közpénzen. Modernkori gyarmatbirodalom, a nemzet nyakára ültetett harácsoló és népnyúzó komprádor elittel, akik idegenek érdekeinek szolgáltatják ki ezt a szerencsétlen sorsú országot. „A kommunikáció napjainkban a piacképesség egyik fõ, vagy talán a legfõbb tényezõje, s mint ilyen a sikeresség, a gazdasági eredményesség egyik legfõbb feltétele.” „Szólj igazat, és betörik a fejed” – tartja a régi mondás. „Jöjj, hazudj valami elfogadhatót” – éneklik a régi slágerben. Mammon világában élünk ma, s ez a világ a pénz és a hazugság hatalmára épül. Az jutott eszembe, megkérdezem Csöröge barátomat is, miként vélekedik a fenti sommás megállapításról, így hát elküldtem neki delejlevél formájában a „Nyugat gazdasági fejlettségérõl, és sikerességérõl szóló kis szöveget. Az alábbi választ kaptam rá: „Azt hiszem, hogy ez a ma ismételgetett áligazságok egyike. A nyugat gazdagsága változatlanul a fejlõdõ, azaz adósgyarmatosított világ (minket is beleértve) kizsákmányolásán, mondhatnám, kirablásán alapul. Ami az ún. szolgáltatásokat illeti, az egész egy humbug, ugyanúgy, mint a GDP. Hogy ezt belásd, elég a Korten- könyvet figyelmesen elolvasni, az interneten pedig Paul Craig Roberts írásait. Õ Reagan alatt helyettes pénzügyminiszter volt és rendszeresen készít elemzéseket az amerikai gazdaságról. Tudod, hogyan számítják a magyar GDP-t? (Varga István megírta egyszer a Magyar Nemzetben.) Kitalálták, hogy nálunk több a saját lakás, mint a bérlemény. Ahol sok a bérlemény, ott nagyobb a GDP, mert a bérleti díjakat beleszámítják. Ezért nálunk kitalálták, hogy aki a saját lakásában lakik, az tulajdonképpen saját magának fizeti a bérleti díjat. (Egyelõre még nem adóztatják meg, de lehet, hogy el-Qró még ezt is be fogja vezetni.) Ezek után fogták magukat, és a magánlakások számát megszorozták valamilyen fiktív „átlaglakbérrel”, és ezt hozzácsapták a GDP-hez. Ezzel az intézkedéssel egybõl megnövekedett az életszínvonalunk. Ezen az alapon megtehetnék azt is, hogy minden otthon készített ebédet, vacsorát megszorozhatnának egy átlagos szolgáltatási árral, és ezzel is megnövelhetnék a GDP-t. Sõt, ha ezt, mint szolgáltatást vennék figyelembe, akkor a szolgáltatások aránya a gazdaságban jelentõsen megnövekedne a termeléshez képest, ami azt jelentené, hogy modernizálódtunk. Hülyeség az egész és kábítás, amire azért van szükség, hogy a rablást leplezzék. Távközlés. Jobb, ha tudod, hogy a legnagyobb teljesítményû számítógépeket nem a tudományos kutatások, a DNS elemzés, vagy az ûrkutatás igényeire építették, hanem a tõzsdéknek. Ez valóban felértékelõdött, mivel ma egy árú, mielõtt a felhasználóhoz ér, legalább tízszer cserél gazdát. A tõzsdéken lebonyolódó pénzforgalom legalább egy nagyságrenddel nagyobb, mint az áruforgalom. Hát ha ezt a parazita szerencsejátékot gazdaságnak nevezzük, akkor a közlekedés szerepe tényleg felértékelõdött. (A közlekedés egy nagyon jó magyar szó és tökéletesen megfelel a kommunikációnak. Én közlekedek valakivel, az azt jelenti, hogy közölgetek dolgokat másokkal és azok is közölgetnek velem. Tehát közlekedünk egymással. A röhej az, hogy a kommunikáció az elõzõ jelentés mellett más nyelvekben is jelenti a jármû- és személyforgalmat is.) Ha a technológia és a közlekedés (mindkét fajta) volna a nyugat gazdagságának az oka, akkor nem találták volna ki a terrorizmus elleni háborút, nem találták volna ki a Világbankot és a Nemzetközi Valutaalapot, hanem helyettük kutató és fejlesztõ intézeteket hoztak volna létre. Bush éppen az elmúlt évben faragta le a kutatá-

sokra fordítható költségeket, de megemelte a hadiipar támogatását. Egyet tarts mindig a szemed elõtt: nem az újkorban, nem az atomkorszakban élünk, nem a posztkommunizmusban és nem a posztindusztriális korban, hanem a hazugságkorban. Az élelmiszeriparban maszkolásnak nevezik a nagyüzemi technológiák során keletkezõ bûz semlegesítését. Maszkoló anyagok nélkül senki sem enné meg az élelmiszeripari termékeket. Nos, a mai neoliberális közgazdaság csak maszkolás a rablás és tönkretétel politikája bûzének az elfedésére. Errõl szól a „szolgáltatások és a kommunikáció felértékelõdése”. Bozsik Valéria igazat írt, amikor azt állította, hogy „a kapitalizmus nem emberhez méltó rendszer”. Nincs „emberarcú kapitalizmus”, nincs, sosem volt és sosem lesz szociális piacgazdaság. A nyugati jóléti államok létrejöttének egyetlen oka a 17-es orosz forradalom volt, és az, hogy a nyugat csak az oroszok segítségével volt képes legyõzni a németeket. Ha kételkedsz ebben, értékeld ki az afganisztáni és iraki háború helyzetét, ahol az oroszok nem támogatják az USA-t, mint hogy Vietnamban sem támogatták. Gondold csak végig: egy kis, harmadik világbeli, koldusszegény ország kapitulációra kényszerítette az USA-t. Kabaréba illõ volt, hogy a végén a saigoni nagykövetség tetejérõl helikopterekkel mentették ki az utolsó amerikaiakat. Ma sok amerikai újságíró idézgeti fel ennek az emlékét azt kérdezve, hogy vajon mikor indul meg a menekítés a bagdadi „zöld övezetbõl”. Az USA egy agyaglábú Gólem. Bízom benne, hogy belépett a glasznoszty korszakába. Nagy megkönnyebbülés lesz az emberiség számára, ha összeomlik. Nem jut hirtelen az eszembe annak a pofának a neve, aki kitalálta a következõ történetet, amely szerint Kádár atombombát kívánt vásárolni Amerikától. Mikor megkérdezték tõle, hogy mivel fizetne, atombombánként paritásos alapon felajánlott három magyar közgazdászt, mondván, hogy három magyar közgazdász pusztító hatása felér egy atombombáéval. Ezt folyamatosan tapasztaljuk a rendszerváltás óta. Tudományosabbat ne várj tõlem, mert már nem vagyok hajlandó ilyesmire fecsérelni az idõmet. Elõre a globális kapitalizmus teljes és maradéktalan felépítéséért Bush generalisszimusznak (commander in chief), a népek nagy tanítójának és a washingtoni konszenzusnak a bölcs iránymutatása szerint! Halál a terroristákra, iszlamofasisztákra, antiszemitákra és kamukauszt tagadókra!!! USA ököl vasököl, oda sújt, ahova köll! Timúr és csapata”

Mammon világa az abszurditások világa. Kiüresedett, szó szerint a pénz által vezérelt világ, ahol az atomizált társadalom értékvesztettsége immáron teljessé vált. Ne csodálkozzunk hát, ha kormányzati jósdáról, össznépi negatív gondolathullámmal elõidézet viharról meg effélékrõl hallunk nap mint nap a tömeg „tájékoztatásban”. A korrektség kedvéért annyit azért hadd tegyek hozzá, hogy a tömény vízpárától fulladásközeli állapotba kerülve magam csak egyszer mertem hátranézni, és a mögöttem hömpölygõ milliós embertömeget látva csak arra tudtam gondolni, hogy nem szabad elesni, mert akkor azonnal eltaposnak. Felelõsségem teljes tudatában kijelentem, hogy a vihart megelõzõ kánikulában a Duna-parton sétálva egyetlen negatív gondolat nem sok, de annyi nem jutott eszembe. Pedig Franciscót már akkor sem kedveltem. Végezetül csak annyit mondok, ezen abszurditások láttán tényleg érdemes fontolóra vennünk a legnagyobb magyarnak azon szavait, melyek az aljas és/vagy mûveletlen néprõl szólnak. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

Kampányverseny: Fel kell venni a ritmust, tartani a tempót, különben a világ elmegy mellettünk – mondta a miniszterelnök, és ebben tökéletesen igaza van. Éppen csak az a veszély fenyeget, hogy egy olyan futóverseny zajlik, ahol õ már rég túlfutott a célon, csapattársai középtájon lihegnek, miközben az ellenzék egészen más pályán próbál versenyezni, vezérük pedig egy kényelmes karosszékbõl „osztja az észt”. És hiába mondja Gyurcsány, hogy Orbán rossz focista, ha egyszer futóverseny van. Legalább a sportágban meg kellene állapodni. Hogy a közönség is tudhassa, mit lát. Ha már egyszer kampány van. Sebes György – Népszava, 2007. június 11.

jó ha figyelünk

5

Lázadóként az 1968-as lázadókkal fordult szembe. Filozófus létére az ideológia nélküli politika híve lett. Vidéki magányban él családjával, de a brit politikai nyilvánosság egyik legismertebb alakja. Roger Scruton egy elõkelõ londoni klubban válaszolt lapunk kérdéseire. – Ifjú filozófusként 1968-ban fordult a politika felé, és 1979-ben írta meg A konzervativizmus jelentése címû könyvét. Hogy ítéli meg egykori helyzetét a politikai arénában? Új volt-e az ön kezdeményezése, esetleg radikálisan új? – Radikálisan új. Amikor a 68-as mozgalom hullámai elérték Anglia partjait, nagyon erõs volt a Konzervatív Párt, mégis fejvesztve menekült a konzervatív eszméktõl. Az intellektuális életet szocialista, egalitárius, államközpontú elképzelések uralták. Ezért elsõ, politikailag tudatos reakcióim az akadémiai világ torzulásaira válaszoltak, nem a politikai élet egészére vonatkoztak. Az akadémiai világ baloldali elfogultságaival szembesülve alapítottuk a Salisbury Review-t is, nem sokkal azután, hogy Thatcher asszony választási gyõzelmével a konzervatívok hatalomra jutottak. A baloldal hívei már a választási vereség miatt is meglehetõsen dühösek voltak, elképzelhetõ, hogy fújtak ránk. – Kapott-e a lap támogatást a konzervatív hatalomtól? – Teljesen elkülönültünk a hatalomtól. Most megjelent kötetemben, a Gentle Regretsben írok arról, hogy erõfeszítéseimet, melyek a konzervatív értékrend intellektuális legitimálására irányultak, soha nem támogatta a Konzervatív Párt. Úgy tekintettek rám, mint egy veszélyes holdkórosra. – Miért féltek magától? – Mert gondolkodni próbáltam. A konzervatív politikusok azt mondták nekem: nézd, mi történik az emberekkel, ha elkezdenek gondolkodni: szocialistává lesznek. Jobb, ha egyáltalán nem gondolkodnak. Kétségtelen, hogy amikor az emberek elkezdenek gondolkodni, elõször sokan szocialistává válnak. De amikor mélyebben átgondolják az összefüggéseket, felfedezik eredeti kötõdéseiket, melyekkel immár sokkal tudatosabban azonosulnak. – Ha ilyen kilátástalan volt a helyzete Nagy-Britanniában, talán logikusan fordult Kelet-Európa felé. Hogyan emlékszik vissza azokra az idõkre, amikor a volt szovjet blokk országaiban is tevékenykedni kezdett? – 1979-ben részt vettem egy esztétikai konferencián Krakkóban, nem sokkal azután, hogy a lengyel pápát megválasztották. A nyugati utazó is érezte a hétköznapi emberek nyomorát és a párt hazug képmutatását. Egy évvel késõbb találkoztam Kathy Wilkesszel Princetonban, aki akkor szintén épp ott tartózkodott, és õ akkor már részt 6

Roger Scruton vett a cseh földalatti szemináriumi hálózat szervezésében. Megismerkedésünk után megkérdezte tõlem, nincs-e kedvem részt venni ebben az intellektuális vállalkozásban. Késõbb hasonló hálózatot alakítottunk ki Lengyelországban is, ahol sokkal könnyebb volt a dolgunk, mert õk nyitottak voltak, és beengedték a külföldi vendégprofesszorokat. Aztán Magyarország következett, ahol találkoztam Orbán Viktorral, Németh Zsolttal és másokkal. Akkor még meglehetõsen fiatalok voltak, épp csak szervezni kezdték a Fidesz mozgalmát. – Akkor e fiatalok meglehetõsen liberális világnézetûnek számítottak. – Igen, liberálisok voltak, de azt hiszem, néhányan konzervatív irányba tudtuk befolyásolni õket. Azt mondtuk nekik, figyeljetek ide, most nem az számít, hogy kik vagytok, hanem hogy megszabaduljatok a láncaitoktól, hogy csakugyan magatok lehessetek. De azért azt se felejtsétek el soha, hogy a fennálló nyugati baloldali liberális ortodoxia is hozzájárult ahhoz, hogy a marxizmus gyõzedelmeskedhetett Kelet-Európában. Van egy másik, európaibb cselekvési forma is, ez pedig az ideológia nélküli politikáé. A konzervativizmus az ideológia nélküli politika híve. – Most ünnepli az Európai Unió ötvenedik születésnapját, és a volt keleteurópai országok jó része ma már tagja ennek a tömörülésnek. Ezek szerint mára megoldódtak azok a problémák, amelyek ellen ön is küzdött? – Ma már a baloldaliak is elismerik, hogy a kommunizmus zsarnoki rendszer volt, bár sok

mentséget találnak a történtekre, részben persze azért, mert annak idején együttmûködtek e rendszerrel. De az Európai Unió sokkal bonyolultabb képzõdmény. Nyilvánvaló, hogy létrehozása helyes döntés volt a második világháború után, amikor olyan intézményeket kellett teremteni, melyeknek keretei között a korábban hasztalan és buta módon egymás ellen harcoló nemzetek együttmûködhettek, és együtt élvezhették az európai civilizációt, a joguralmat és mindezek gyümölcseit. – Úgy érti, történeti érdeme van az uniónak, vagy ma is van aktuális feladata? – Történeti érdeme kétségtelen. A kérdés az, hogy ma mi a funkciója az uniónak. Térjünk vissza egy pillanatra a kommunizmusra. E rendszer egyik alapvetõ hibája az volt, hogy olyan politikai gépezet alakult ki, amelynek nem volt visszacsatolása. Ezért válhatott ellenõrizhetetlenné, ami gyorsan kitermelte Lenint, Sztálint és a többieket. E hibát már mindenki elismeri, de sajnos, e hiba egy formája ma az Európai Unióban is megjelenik. Úgy állítják be, mintha az egy folyamatosan elõrehaladó gépezet lenne, amely mindent egyre egységesebbé tesz. Pedig ma 27 tagállam vesz részt benne, mind más történeti hagyománnyal s más reményekkel. S nincs a gépen egyetlen gomb sem, amely arra szolgálna, hogy lelassítsa vagy megállítsa a haladását, hogy irányváltoztatásra késztesse vagy jelentse a gépezet valamilyen hibáját. – Ezt a felismerést jelenítik meg az alkotmányt elutasító referendumok Franciaországban és Hollandiában? – Amikor az embereknek esélyt adnak arra, hogy véleményüket kifejezzék, kiderül, nem szeretik ezt a gépezetet. – De mi lenne mindennek a konzervatív alternatívája? – Azt nem tudom, mi lenne a konzervatív alternatíva, csak azt tudom, hogy mi lenne az én alternatívám. Vissza kell térni a római szerzõdéshez, és ki kell mondani, szabaduljunk meg mindattól, ami nem szükséges a közös piac mûködtetéséhez Európában. Viszont meg kell õrizni az egyes tagállamok sajátos hagyományait, szuverenitását és így tovább. Vagyis a római szerzõdést kellene újrafogalmazni annak megfelelõen, amit az emberek ma szeretnének. És aztán le kell állítani a törvényhozó gépezetet. Elég legyen a közösségi jogból, a maga 170 000 oldalnyi törvényszövegével! – Még akkor is, ha ma már ez is az elfogadott hagyomány része? – A francia forradalom megszabadult Franciaország teljes jogi hagyományától. – Ez nem igazán konzervatív gesztus. – Olykor radikálisnak kell lenni. A kommunizmustól való megszabadulás sem volt konzervatív gesztus. jó ha figyelünk

Horkay Hörcher Ferenc – A kommunizmussal szembeni fellépéskor mégiscsak lehetett azzal érvelni, hogy a nép vissza akart térni korábbi hagyományaihoz, a normalitáshoz. – Igen, igen, de pont ezt tennénk az unió jogrendszerével is. Üljünk le, vizsgáljuk meg, mely részei szükségesek valóban. Miért kellene megtartani valamely rendelkezést, ha senki nem tud mellette érvelni? És meggyõzésen azt értem, hogy minden résztvevõnek egyet kell értenie az adott kérdésben. – Akkor ez meglehetõsen hosszadalmas folyamat lenne. – Egyáltalán nem. Egy év alatt meg lehetne valósítani. – Térjünk át Európáról most az Egyesült Királyságra. Mit gondol, véget ért a Blair-korszak, vagy öröksége még sokáig érezhetõ lesz? – Blair tevékenységének hatása valószínûleg azért lesz tartós, mert elég okos volt ahhoz, hogy lerombolja a konzervativizmus intézményes alapjait. Lerombolta a Lordok Házát, s az idejétmúltnak titulált íratlan alkotmány jelentõs részét is. A politikai eljárás alapjaként ma a brit társadalom posztmodern

víziója szolgál. Ezért nem beszél ma David Cameron konzervatívként, hanem inkább úgy, mint egy felszabadult, modern ifjú. – Vagyis ma nincs konzervatív politikai alternatíva? – Talán van, de nem azok között, akik ma a Konzervatív Pártot jelenítik meg. Tagadhatatlan, hogy Blair radikálisan átalakította a viszonyokat. A devolúció például olyan helyzetet teremtett, hogy még az is lehet, hogy Skócia elszakad Angliától. – Ha így átalakult a politikai klíma, akkor lehet, hogy Cameron helyesen jár el, ha azt a látszatot kelti, hogy õ maga is egy posztmodern ifjú? – Nem azt mondom, hogy így nem okos eljárnia ebben a helyzetben, hanem csak azt, hogy az ilyen mérvû változásnak az elsõ áldozata maga az igazság. – Térjünk át a globális politikára. Hogy látja a világpolitika alakulását 2001. szeptember 11-e után? Milyen esélyek kínálkoznak az együttmûködésre? – Ma mindnyájunknak az iszlám fenyegetéssel kell szembenéznünk. A muszlim világ kollektív pszichózison esik át, mert rá kell ébrednie, hogy vallásának üzenete összeegyeztethetetlen a modern világgal. Én is összeegyeztethetetlen vagyok a modern világgal, de én visszavonulok wiltshire-i magányomba, és lovaglással ütöm el idõmet. Ám a globális gazdaság által eltartott, nyugati világban élõ migráns iszlám hívõ nem tud így tenni, hisz el kell tartania családját, melynek egy része talán még mindig a fejlõdõ világban él, s élete megoldatlan konfliktusára csak a helyi imám által tanított szigorú leckével tud válaszolni. E problémát persze mi, nyugatiak okoztuk magunknak bolond bevándorlási politikánkkal, s mindazzal, ami ehhez társult. – Mit gondol Bush megoldásáról? – Nem meggyõzõ az õ válasza sem. Az amerikaiaknak fel kellett volna ismerniük, hogy olyan világjelenséggel állunk szemben, melynek az a lényege, hogy az iszlám világban élõk hogyan tudják feldolgozni saját skizofrén helyzetüket. – E jelenség forrása eleve adva volt az iszlám tanításában, vagy inkább a Nyugat hübrisze provokálta ki? – A Nyugat túlságosan szembeszökõen vált gazdaggá és sikeressé, s ráadásul elve-

szítette hitét, így az iszlám híveinek nem tudtunk felmutatni egy másik elképzelést Istenrõl és az õ könyörületességérõl. Harmadrészt megnyitottuk határainkat, s a szabadon ideözönlõ muszlimok élvezik az anyagi elõnyöket, de lázadoznak e kultúra materialista és lelketlen természete ellen. – Mit gondol, van-e lehetõség párbeszédre e kultúrák között? – Szükség van beszélgetésre. De igazi dialógus talán csak Libanonban alakult ki. Ott a keresztény többség olyan muszlim irányzatokkal élt együtt, melyek maguk között sem tudtak megegyezni, és sikerült létrehozni egy olyan alkotmányt és olyan politikai eljárást, amelynek segítségével a résztvevõk beszélgetni tudtak egymással. – Szkeptikus a világpolitikai perspektívákkal szemben? – Európában egykor Luther és a reformáció indított el hasonló súlyú konfliktusokat, s ez majdnem romba döntötte kultúránkat, de e korszak véget ért a vesztfáliai békével, amikor a katolikusok és a protestánsok megfogadták, hogy békében fognak élni egymás mellett. – Tehát az iszlám világnak kell változnia. – Nekik kell fejlõdniük. Õk nem tudják elfogadni, hogy mi keresztények, ateisták vagy zsidók vagyunk. A konfliktusok akkor enyhülnek, ha megtanulunk viccelni e kérdésekkel. – De nem ez vezetett a szekularizációhoz, amit ön nem igazán szeret? – A humorérzék nem jelent szekularizációt. – Lehet humorérzéke ilyesmi iránt annak, aki igazán hisz? – Ha az evangéliumokat nézzük, Jézus szavaiban sokszor feltûnik a humor. Gondoljunk csak a házasságtörõ asszony megkövezésével szembeni fellépésére. Azt mondta: az vesse rá az elsõ követ, aki maga bûntelen. Ez a fajta irónia hiányzik a muszlim gondolkodásból. – Talán a hitüket féltik. – Jó okkal. Mégis le kell szögeznünk, ilyesfajta feszültségek idején a humor jelentheti a legjobb kiutat. Forrás: Horkay Hörcher Ferenc – Heti Válasz

A HÉT VICCE „Meddig bír fennmaradni a bolt, amelyik nem tiszta, ahol váratják a vevõket?” Sokáig. Néhány évvel ezelõtt még nem volt ennyire rossz a helyzet, sõt azt hittük, az európai uniós tagság még javít is rajta. Tévedtünk. Mancika hosszan telefonál, majd a telefonos kezével palacsintákat hajtogat. Ha szóvá teszik, kész a válasz: ne vegye meg, ne jöjjön ide, nem muszáj itt vásárolni. Az egyik trendi étteremben olyan étlapot nyomtak a kezembe, ami ripityára volt tépve, kértem egy másikat, az ugyanolyan laska volt. Felálltam, és eljöttem, a kutya sem szólt utánam, miközben elõtte évekig jártam oda. „A verseny miatt nem teheti meg, hogy a vevõi elégedetlenek legyenek.” De megteheti, mert ez Magyarország, és itt még a politikai gazdaságtan szentírás szabályai sem mûködnek. A biztonsági õrök azért vannak, hogy a vevõket regulázzák, ha valaki a pénztárnál reklamál, Mancika, Jucika és Gizike népfrontba tömörülnek: gondolta volna meg hamarabb a kedves vevõ, üljön a pénztárba, ha jobban tudja… Végül megjelenik a hústorony és fenyegetõzik. Verseny. Szocialista munkaverseny. Seszták Ágnes – Magyar Nemzet, 2007. június 11.

jó ha figyelünk

7

ALKOTMÁNYOS VÁLSÁG MEGSZAVAZTÁK A MAGYARSÁG GYARMATOSÍTÁSÁT

Az egész világon ismert, hogy a zsidó hatalmi túlsúly milyen indulatokat vált ki. A polgári demokráciákban a konfliktusokat rendszerint tudják kezelni. A kialakult társadalmi feszültségek szinte az egész nyugat-európai közösséget foglalkoztatják. A holokauszt-ipar túlzottan rányomta bélyegét az egész második világháború utáni történésekre. A kiváltott indulatok miatt több nyugati országban, közöttük Franciaországban és Angliában még a tananyagot is módosítani kellett az indulatok elcsitítása érdekében. Törölték a kötelezõ történelem tanításából a holokausztot, mint tananyagot. Természetesen a mi cionista, hazaáruló politikusaink most is fordítva ülnek a lovon. Április 16-án, szégyenünkre mind a 386 parlamenti képviselõ behódolt egy bûnözõ embernek, a magyar miniszterelnöknek. Magyarságellenes nyilatkozatot fogadtak el, száz százalékos kézfeltartással, illetve aláírási procedúrával. Ha a zsidók túlhatalmát kell támogatni, akkor természetesen nincs ellenzéki párt, hisz mind annyian ugyanazt a bankrendszert és globalizált tolvajbandát szolgálják, pártpolitikától függetlenül. Az azonban mégis a magyar alkotmány legsúlyosabb megsértése, hogy különbséget tesz az állampolgárok között, mégpedig olyan pozitív diszkriminációval, amely valamennyi magyart sért. Úgy látszik, politikusaink országlásának egyetlen egy feladata van; az izraeli gyarmatosítás törvénybe iktatása és a magyarság érdekeinek teljes feladása. Április 16-a nem a holokauszt napja, hanem szégyen nap, mégpedig a magyar lakosság megbélyegzésének napja. Ugyanis történelmi tény, hogy békeidõben Magyarországon soha senki ellen nem volt pogrom, vallása, faja, vagy nemzetisége miatt. Nem úgy, mint az ellenkezõ oldalon, a magyarság rovására! A magyarság vagyonának elvétele és életfeltételeinek megszüntetése viszont az utóbbi évtizedekben politikai gyakorlattá vált, történelmünk legnagyobb szégyenére. Forrás: Kõrösi

8

– Szektariánus fal emelkedik Bagdadban – Amerika olvasztótégely helyett a gettók birodalma, amit csak a félkegyelmûek nem vesznek észre. Plusz a tudatos hazudozók. A feketék, a különbözõ mértékben illatos zsidók, a kubaiak, a koreaiak, a kínaiak mind elkülönülten, gettókban laknak. Tolerancia? Egy francot: apartheid a javából. Magyarul: faji elkülönülés. Izrael dettó: ott is nem csak a zsidók, az örmények, a római és görög katolikusok laknak szigorúan szegregálva, de a reformzsidók se keverednek az ortodox vagy ultraortodox zsidókkal. Izrael és Amerika azon felül falakat is épít, hogy a faji vagy szektáriánus elkülönülést bebetonozza világuralmi céljaiból. Izrael nyolc méter magas fallal vette körül a megszállt palesztin területeket úgy, hogy a fal messze benyúlik a palesztin területekre. Mert a zsidó mindig lop. Így földterületet is. Ha éppen nem iszik vért (irodalom: Ariel Toaff, a Bar-Ilan Egyetem tanárának nemrégiben olaszul megjelent, majd a szólásszabadság dicsõségére bezúzott könyve). Amerika pedig Az ameroizraeli demokráfalat épít a mexikói határon. cia tárgyiasulása Most pedig új fal építésébe kezd. Bagdadban a szunni enklávét 5 km hosszú fal veszi majd körbe, s választja így le a síita körzetektõl. A fal elkészültével a Tigris folyó keleti oldalán fekvõ szunnita Adamija teljes mértékben fallal lesz körbe zárva. A betonfal 3,6 méter magas lesz, vagyis nem olyan magas, mint a zsidó fal. Igazán kár. Orbán Viktornak – aki az utóbbi idõkben úgy nyal Amerikának, ahogyan csak tud – gyûjtést kellene indítania a fal megemelésére. A fal David Petraeus tábornok, az Irakot megszállva tartó Mindenféle faamerikai erõk parancsnokának ötlete volt. Csakhogy pontosan lat imádnak õ volt az is, aki azt hitte, hogy a szíriai határnál fekvõ Tal Afarban alkalmazott taktika hasznosnak bizonyul majd. Hülye Petraeus. Tal Afar már a felkelõk kezére került. Nemsokára pedig egész Irak szabad lesz. Mármint az irakiaké. Ahogyan Palesztina is a palesztinoké. Bosnyák Zoltán – Kuruc.info

APOSTOLOK ÉS HÍRVIVÕK Mi, akik nem vagyunk sem apostolok, sem angyalok, sem egyéb, természetfölötti képességekkel megáldott lények, de még kormányzati jósdát sem üzemeltetünk, abban tökéletesen bizonyosak vagyunk, hogy 2009-tõl, ha kihúzzák addig, úgy tesznek majd, mintha a reformok áldásai érezhetõk lennének. Mindegy lesz, hogy áll a gazdaság, mekkorára dagad a hiány, meddig emelkedik az államadósság, hamarosan újra kezdõdik az osztogatás, újra lendületben lesz az ország, újra minket irigyel majd a Nyugat. Törvényt hoznak a bér- és nyugdíjemelésrõl, adócsökkentésrõl, a még igazságosabb közteherviselésrõl. Ugye, mennyi mindent köszönhetünk a reformoknak? – halljuk majd nap mint nap, miközben ádáz megszállottsággal sulykolják, hogy gazdagabb, szabadabb, boldogabb az ország népe, mint a reformok elõtt volt. S lesznek majd olyanok, akik ismét bedõlnek a lapos, gyermetegen átlátszó, de pofátlan és gátlástalan hazudozásnak. De szerencsére még Gyurcsány apostolai és hírvivõi sem tudnak mindenkit meghülyíteni. Ugró Miklós – Magyar Nemzet, 2007. június 11.)

jó ha figyelünk

Az SZDSZ elnökválasztását követõen frappáns, a lényeget tökéletesen kifejezõ plakátok jelentek meg Budapest utcáin Kuncze Gábor fényképével s az alábbi felirattal: “Köszönjük, Elnök úr, az ellopott rendszerváltást és az elárult liberalizmust”. Annál is inkább találó eme ironikus köszönetnyilvánítás, hogy az SZDSZ Kuncze által támogatott, az SZDSZ-be alig egy éve belépett milliárdost, Gyurcsány Ferenc jó barátját, Kóka Jánost választotta meg elnöknek. Az SZDSZ-t ugyanis nemcsak nemzeti alapállásból lehet bírálni. Nem kétséges: magyar szemmel nézve a párt fõ bûne a magyar öntudat aláásása, a magyar történelmi önszemlélet végletes eltorzítása, az össznemzeti imperatívusz jegyében történõ politikai cselekvés szabotálása, beleértve a halványka státustörvényt is. De mindemellett az SZDSZ rútul elárulta tulajdonképpeni táborát, az õszinte liberálisokat is. Azokat az õszinte, kommunizmusellenes szabadelvûeket, akik azért szavaztak rá 1990-ben, mert benne látták a legkeményebb antikommunista erõt. Ahhoz, hogy 1994-ben koalíciót kössön a négy évvel korábban teli szájjal szidott kommunista utódpárttal. El is vesztette a párt szavazótáborának nagy részét és azóta is minden választáson meg kell küzdenie a parlamentbe jutásért. jó ha figyelünk

De a politikai hatalmi játszmáktól függetlenül is az SZDSZ rendszeresen a liberalizmus téziseivel ellentétben lépett. Egy liberális politikus különösen érzékeny az emberi jogok sérelmére és nem alkalmaz kettõs mércét. Az SZDSZ különös affinitással szelektál ezen a területen: a különbözõ devianciák (homoszexualitás, kábítószerezés, bûnözés) hordozóit nagy elõszeretettel veszi védelmébe, míg a kisebbségi magyarság problémái iránt olyannyira érzéketlen, hogy még a náci ihletettségû Benes-dekrétumok ügyében is képes volt e dekrétumokat védelmezõ szlovák diplomácia mellé állni Orbán Viktorral szemben. Nagy elõszeretettel emlegeti a náci bûnöket, de igyekszik kerülni a kommunista bûnök tematizálását. Ennek legfelháborítóbb megnyilvánulása, amikor meggyalázva a szovjetek által meggyilkolt ártatlan civilek és megerõszakolt asszonyok emlékét, felszabadulásnak nevezi a szovjet megszállást – tercelve az MSZP-nek. Arról is érdemes lenne hosszabban beszélni, hogy miként fér össze a gl obalizmus támogatása a liberális elvekkel. Mert a liberalizmus nemcsak és nem elsõsorban szabad piacot jelent. De még ha azt is jelentené: a globalizmus a szabad piacot is felszámolja, mint ahogy felszámolja a szabad eszmék piacát is, és tönkreteszi az egyént. Felszámolja a kisegzisztenciákat, tudatnyo-

morba süllyeszti, konzum-idiótává alacsonyítja az egyes egyént. Liberális párt, ha komolyan veszi dogmáinak alapértékeit, aligha támogathatja a globalista térhódítást. De hát a liberalizmus az SZDSZ számára már régen csak álca. Akik komolyan vették valamilyen fokon a liberális elveket (beleértve az idõközben elhunyt Petri Györgyöt, Kis Jánost, az SZDSZ elsõ elnökét, Tamás Gáspár Miklóst, Hack Pétert), már régen kiléptek. Nem véletlen, hogy a politikai folklór már olyan vicceket terjeszt, miszerint Magyar Bálint találkozik Kóka Jánossal a parlament folyosóján és V betût formáz ujjaival. Kóka megkérdi: “Mi van, gyõztünk”? “Nem – feleli Magyar –, ennyien maradtunk.” A liberalizmus népszerû eszmerendszer volt a totalitárius diktatúrák idején, mára viszont már nyûg annak dacára, hogy jól használható a nemzetellenes törekvések leplezésére (a liberalizmus létrejötte óta urbánus, kozmopolita és antiklerikális, s az állam semlegességét hirdeti). Kóka megválasztásával az SZDSZ véglegesen leszámolt a liberális gondolati tradícióval, formálisan is testvérpártja lett a minden eszmei tartalom nélküli, kizárólag a zsákmányra koncentráló, saját zsebre játszó MSZP-nek. Forrás: Borbély Zsolt Attila Erdélyi Napló

9

Most csak azért nyitottam ki az outlookot, hogy írjak Neked pár sort, ami eszembe jutott a JHF olvasása közben. „Baby Boom”, azaz „Ratkó korszak” Amerikában. (MNO sajtószemle) Nos, ezzel kapcsolatban olvastam egy nagyon érdekes észrevételt. A szerzõ feltette a kérdést: miért lesz nehéz ezt a nemzedéket eltartani nyugdíjasként, mikor már egyszer eltartotta õket az amerikai társadalom. Igen, igen. Akkor, amikor még gyerekek voltak. És milyen volt akkor az amerikai társadalom. Sokkal szegényebb, mint ma, a lakossága kisebb volt, a munka termelékenysége sokkal alacsonyabb volt, a nemzeti össztermék sokszorta kisebb volt, és ott is érezték a háború okozta veszteségek következményeit. És mégis el tudták tartani a „boom-os” nemzedéket. Ma pedig megoldhatatlan gondot okoz. Tudod, miért? Mert jó volt begyûjteni ugyanettõl a nemzedéktõk a társadalombiztosítási befizetéseket, de most, amikor fizetni kéne, a magánbiztosítók nem akarnak. Pedig, ha üzleti alapon mûködött a biztosítás, hatalmas vagyonnal kéne hogy rendelkezzenek, amelynek a hozadékából röhögve lehet fizetni a nyugdíjakat. Mert ez a szöveg egy felosztó-kirovó nyugdíjbiztosí-

tás esetén úgy-ahogy megállja a helyét. Eszerint az „üzleti alapú” biztosítás semmivel sem volna jobb, mint a felosztó-kirovó? Ahhoz is fel kell talán nevelni az „emberi tõkét”? (Emlékszel talán egy magán nyugdíjbiztosító óriás falragaszára: bájos kislány és alatta a felháborodott kérdés: – Csak nem Õ fog eltartani téged? És érezted, hogy a le nem írt folyatás: „te nyomorult szemét, élõsködõ tetû? Csak azért neveled fel õt, te számító szemét, hogy eltartson téged? Ahelyett, hogy a mi nyugdíjkasszánkba fizetnél? Mi? Azt mondod, hogy azt is az õ szájától vonnád el? Hogy te milyen pofátlan vagy, ez már tényleg mindennek a határa!”) Akkor mi a francért kell csinálni? Látod, ez sem más, mint egy hülye és átlátszó duma a kizsebelésed érdekében. És mégis beveszik az emberek, komolyan csóválják miatta a fejüket, ahelyett, hogy röhögnének, vagy felháborodnának. Undorít ez a világ. A valódi gondom az, hogy már nincs kedvem semmivel sem foglalkozni, mert annyira kiábrándultam mindenbõl. Szegény Síklaky Pista mindig rendíthetetlenül hitt abban, hogy az embereket meg lehet gyõzni, föl lehet világosítani. Én nem hiszek ebben. Az embereket nem a józan eszük mozgatja, hanem az indulataik. Ezért nincs nagy szerepe a felvilá-

gosításnak. Az érzelmi felfûtés, az igen. Az mûködik. De én ahhoz nem értek. Jó példa erre az õszi, budapesti események: bátor szónokok tömege jelent meg a gyûléseken, de a végén már egymást gyalázták, nem a rendszert. Mindenki kakas akar lenni, mindenki mindent jobban tud, csak beszél, de nem figyel másra, mert amit õ nem tud, az nem fontos, vagy hülyeség, amit nem is érdemes tudni. Az a legborzasztóbb, hogy tanult, jó szándékú emberek is minduntalan beleesnek ebbe a csapdába. Ezért érzem nem csak kilátástalannak, hanem teljesen reménytelennek a helyzetet. Tudom persze, hogy ez sem tudás, csak indulat, de olyan, amely eléggé megbénítja az embert. Még a választások elõtt vagy egy évvel meghívott a szentendrei MIÉP, mint lehetséges tagot, vagy rokonszenvezõt, egy taggyûlésükre. Ott volt a megyei elnökük is. Megkérdezték, hogy miért nem akarok belépni. Mondtam, hogy náluk is hiányolom azt, amit a többi pártnál: nincs jövõképük, nincs programjuk. A megyei elnök válasza a következõ volt: „Uram, ön nem tudja, mit beszél! Rossz hallgatni, amit mond! Hogy nekünk nincs? Nekünk mindenünk megvan, ami kell!” Nem válaszoltam neki, mert látszott, hogy nem tudja, mirõl beszél. Forrás: Csöröge, aki olykor Röcsöge

Beszélgetés Döbrentei Kornél költõvel 2007. április Vátesz az, aki elõrelátóan megjósolja népe jövõjét. Döbrentei Kornél magyarságunk vátesze. Nemzeti sorskérdéseinkrõl már többször véleményt formált. Most rendhagyó módon saját gondolataival szembesítjük a költõt, arra kérve, fejtse ki bõvebben egy-egy magvas gondolatának tartalmát. – „Felséges uram, Szent István király! Elöljáróban biztosítlak, hogy számomra a Szent Jobb nem tetemcafat, a Szent Korona nem svájcisapka – nem abba a kantonba tartozom. Szomorúan közlöm, országodat majdnem annyi darabra szakították, mint te annak idején Koppány testét. Szándékod szerint azért tetted, hogy egységesítsd a népet, mert csak úgy tud megmaradni. A trianoni gátlástalan új trancsírozók célja éppen az ellenkezõje volt; azt akarták, hogy a magyarság összetörjön, elvesszen, kihaljon. Jelentem: csonkán, erkölcsi, gazdasági jóvátétel nélkül bár, de még megvagyunk” – idézem önt Szent István királynak 2004-ben írt nyílt levelébõl. Hol tartunk most megmaradási küzdelmünkben? – Magyar idõ szerint eddig egyet elõre léptünk, kettõt hátra, most sajnálatos módon bizonyos rendszeres visszalépések történnek. Ezek erkölcsi és gazdasági fokon egyaránt érvényesek. Szent István királyhoz írt levelemben az európai tagozódás fölötti örömömnek kívántam hangot adni, bár hamarosan kiderült: az Európai Unió épp azon államocskákkal nem törõdik valójában, akiknek szükségük lenne rá, sõt hagyja, hogy a Magyarország elszakított részein az úgynevezett gazda10

államok a maguk módján kijátsszák a törvényt. Miközben verik a délvidéki magyarokat mindmáig, széttörték és lepisilték Petõfi szobrát Felvidéken, Erdélyben megosztják a magyarokat, az autonómia ügyét pedig elnyomják. Ezenfelül az Európai Unió alkotmányában nem szerepel a keresztény kifejezés, holott Balassi Bálintra épp úgy emlékeztünk, mint aki a kereszténység nevében, védelmében, illetve a Szent István-i gondolat nevében esett el. Mindeközben Európa elpogányosodott, eretnekké vált. Tudniillik a kereszténység n em vallási-, hanem morális, tartásbeli kérdés. Magyarországon sajnos tapasztalhatjuk, hogy nem a Szent István-i mû reformja valósul meg, hanem annak épp ellenkezõje. Az országlakosok már alig ismerik az állam “védernyõ” szerepét, a több évszázados, kemény helytállásra késztetõ hagyomány sokáig megvédett bennünket. Tatárt, törököt, Trianont, az oroszt morálisan még kibírta ez a nép, hiába laktak vagonlakásokban azok a becsületes tisztviselõk, akik nem esküdtek fel az idegen hatalmakra az elsõ világháború után. Ott laktak a Felvidékrõl, Erdélybõl menekültek, s érdekes módon a magyarság autonómiája is megmaradt. A jelenlegi kormánykoalíció tagjai 1944-re próbálnak visszamutogatni. Összemossák a történelmi Árpád-sávos zászlót a nyilas zászlóval, holott a kettõ nem ugyanaz, ezzel riogatnak, holott történetét rosszul ismerik. Semmibe veszik a népet, csúnya szóval baleknak, más szóval hülyének néznek bennünket. S miután a médiahajó ha figyelünk

talom 95 százaléka a kezükben van, több embert meg tudnak vásárolni hamis tézisek elõállítására és értelmezésére. A rendszerváltás, illetve a demokrácia bevezetésének egyetlen komoly haszonélvezõje egy nagyon szûk csoport, amely a hatalma érdekében kisajátítja és tönkreteszi az egész magyar történelmet, az 1100 évünket, összes hagyományainkkal együtt odadobja a nagytõkének, s ettõl a perctõl kezdve jelen pillanatban – beleértve az albánokat is – erkölcsileg, morálisan mi állunk a legrosszabbul. Félek, hogy e folyamatnak koránt sincs vége. – Ismét nyílt levelébõl idézek: “...Rabszolgatartóvá vált az állam, nem véd meg, ám kiszolgáltat, nem emel fel, de lenyom, kizsákmányol, követel és behajt, nemzedékekre érvényes távlatot nem teremt, de biztosítja a vegetáláshoz való lehetõséget.” Ez elég siralmas távlat... – Valóban. Nem vagyok államfilozófus, de ha egy állam az ország megtartását és lakosainak védelmét tûzi ki célul, nem lehet egyoldalúan megszüntetni a védelmet. Végül is a magyar állam megszûnõben van, hisz a multinacionális nagytõke vette meg Magyarországot. Trianon után a magyar kisvállalkozók és középvállalkozók húzták ki a gazdasági mélypontból Magyarországot. Horthy kormányzó úr azért hozta létre a Vitézi Rendet, hogy fontos pozíciókban a valóban nemzeti sorskérdéseket vállaló és átlátó, gazdaságilag és morálisan támogató réteg jöjjön létre. A jelenlegi vezetés arra használja fel hatalmát, hogy még a maradékot is szétverje. Tehát nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Gyakorlatilag Magyarország már nem állam, még ha formailag van is zászlója, és toldozott-foldozott alkotmánya, attól tartok, a jelenlegi hatalom a saját népét tartja ellenségnek. Minden állam saját vasúthálózattal és energiapolitikával védi az országát. Mi épp ezt árusítjuk ki. Megszervezik magukat az írek, a dánok, a finnek, a svédek, mert ez létparancs. Mi feladunk mindent. 1919-rõl sok mindent olvastam, s a családtagjaimtól tudom: Herczeg Ferenc Tisza István nagy híve volt, mert egyetemes, európai kvalitású politikust látott benne, aki egyedüliként vallotta, hogy nem szabad belépni a háborúba. Késõbb meggyilkolták, Károlyi õt tartotta legnagyobb ellenfelének. Abban az idõben még az utcán is tüntetett az értelmiségiek egy része, mert úgy megbolondították õket. Azt kiáltották: le a hazával, le a hadsereggel, mert minket majd megvédenek. Úgy, ahogy nem védtek meg akkor, most sem védene meg senki.

jó ha figyelünk

A mai magyar hadsereg olyan szintre süllyedt, mint a trianoni leépítés idején, amikor betiltották a mûködését. Közismert: aki nem tud parancsot teljesíteni, az nem tud kiadni sem. Vagyis ha mi nem védjük meg magunkat – ez Szent István, Szent László, továbbá az Árpád-házi királyok s nem utolsósorban Mátyás király alapelmélete -, akkor nem véd meg senki. Jelen pillanatban mindent kiadtunk a kezünkbõl, már a lelkünk is ott van – tisztelet a kivételnek – a kezükben. – Azt hiszem, jelenlegi helyzetünk részben az árulóink mûve. “Az árulást, az árulkodást nem toroljuk meg soha, így még aztán az anyaföldet, az egyszemélyes sírhelyet is kiszippantják alólunk. Balek népnek nincs hazája... de párja sem. Akadnak országok, amelyek az olajra éhes agresszorokkal szemben felveszik a harcot, de legalább olyan keményen fellépnek a saját véreikbõl származó kollaboránsok ellen is, nincs irgalom, de olyan flegma válasz sem, mint egy pufajkából elõdörmögött ‘no és’ ”. – Vállalom, azóta is ez a véleményem. Csak egy példát mondok: amikor kizárták Kovács Lehelt és Hantz Pétert, a Bolyai Egyetem két fiatal tanárát, rögtön akadt két másik magyar, aki nem átallott beállni a helyükre. Másik példa: Kádár János hívta be az oroszokat 1956-ban. Ez tény. Hruscsovék pontosan tudták, hogy le kell verni a forradalmat. Sajnos az árulásnak is vannak fokozatai. Ám ha mindig mindenre találunk olyan embereket, akik megvásárolhatók 30 ezüstpénzért, akkor nincs kivezetõ út. Jelenleg ott tartunk, ha egy ifjú számon mer kérni bizonyos dolgokat, mert az életére megy a “játék”, azonnal leszélsõjobboldalizzák. Ez megalázó, s ebben bizony a 95 százalékos médiahatalom képviselõi elévülhetetlen bûnöket követtek el. Remélem, egyszer megszenvednek érte. – Most jutottunk el a következõ gondolatához: “Félnek mindentõl, amely s ami karakteresen magyar. Minden haladó hagyománytól, mely attól haladó, hogy kitaszított, szent elszántak õrzik, ápolják, viszik a szellemünk a szívünk iránt, merthogy továbbadható.” – E mögött hatalmas koncepciót vélek felfedezni. Nem hiszek az összeesküvési elméletekben, nincs üldözési mániám, de a magyarságot üldözik bizonyos vonatkozásban. Egyszerûen nem érdeke Európának és/vagy másoknak, hogy ez a nép “összeálljon”. Trianon tulajdonképpen erre vezethetõ vissza: országunkat széttrancsírozták. Jelenleg a nép önazonosság-tudatát szüntetik meg. Ha ugyanis egy nemzet öntudatát, identitástudatát megszüntetik, bármit megtehetnek vele. Másodrangú emberként “használhatják”, mert a másodrangú állampolgár hamarosan elveszíti önérzetét saját hazájában. Európa kiszemelt szögletében élünk, mindig is komp-ország voltunk, ám most valakik megvásárolták ezt az országot. – Ez ön szerint már tény? – Hogy mennyire mélyen, nem tudom. De amit érzékelek, az nekem elég. Az az érzésem, Magyarország nem a magyaroké! S ebben benne van a magyarság egy részének megtévesztettsége, ostoba, lumpen-elemeinek választása, az egy tál lencséért való kiszolgáltatás is. Olyan személyek irányítják ma Magyarországot, kiknek gyökerei idegenek – s ez nem idegenszívûséget jelent, hanem egyszerûen javarészük az internacionalizmus nevében nõtt fel, s a nemzeti érdekek ellen kormányoznak. Számukra a magyar föld, melyet kihúznak a talpunk alól, üzlet tárgya. Ott a hazájuk, ahol a hasznuk. Ez magyar költõként nekem fáj. Ezért mondom: állj és ne tovább! Mert ebbõl nagy történelmi botrány lesz elõbb-utóbb. Megérlelõdik a szívekben az ellenállás, s nagy baj lesz, csak ezt nem 11

akarják látni, mert gátlástalanok. Irakban is háború van, hisz az iraki nép hazája került veszélybe... – Nálunk is háború van! – Folytonos “szellemi szabadságharc” folyik. Miközben akaratlanul alátámasztjuk a demokrácia képletét. Mert hirdethetik, hogy mindenki elmondhatja a véleményét. Igaz, nem a televízióban, hanem a második nyilvánosság elõtt... – Utána ellehetetlenítik az embert... – Így van. Nem engednek kapcsolatba lépni egy másik hasonlóan gondolkodó emberrel, fondorlatos módon atomizálnak bennünket. Ez komoly, stratégiailag kidolgozott, nem lebecsülendõ forgatókönyv szerint zajlik. Március 15-e és október 23-a is errõl szólt. Még a kegyelet sem adatott meg, mert ott verték a tömeget, ahol ötven évvel ezelõtt abbahagyták. Gyakorlatilag ehhez kapcsolódik a népegészségügy tönkretétele: hamar halunk meg és nincs hová fordulnunk. Gyakorlatilag azon munkálkodnak némelyek, amit a Világbank egyik lapja írt Nyugaton: kívánatos lenne, ha a magyarság lélekszáma 7 millió alá esne. S miközben ez megtörténik, betelepítéseket terveznek, üres lakások tömege vár valakikre, nem tudom, kikre, de hogy nem az erdélyiekre, délvidékiekre és nem a felvidékiekre, az biztos. Ezzel a néppel nem becsületesek. Viszont be kell látni, hatalmas pénzeket vesznek fel, s miközben õk jól élnek, belehazudnak az arcunkba. – Mindennapi küzdelmeink Trianonhoz vezethetõk vissza. “Trianon nem kikezdhetetlen matematikai axióma, hanem durva, brutális történelmi tévedés, amelynek kiigazítását soha nem szorgalmazta Európa, amely bûneit meg nem bánva itt regnál.” Hogyan látja, a “nem, nem soha” akaratereje itt él-e közöttünk? – Mindennapi Trianonban élünk idestova 87 esztendeje. Nyilvánvaló, ha a nagyapjától jogtalanul elvettek valamit, még az unoka is emlékezik rá. Ahhoz képest, hogy antiszemita országnak vagyunk beállítva, nem értem, miért költöznek ide oly sokan? Bizonyos köröknek érdekük, hogy ezt a népet antiszemitának, nacionalistának tüntessék fel, s a liberális lapokat teleírassák ezekkel a gondolatokkal. Március 15-én több felpiszkált provokátor is jelen volt. Ez komoly érdekszférát érint, mert mondhatták: Íme, ilyen Magyarország! Az más kérdés, képesek rövidlátó módon olyan országot választani, mellyel kapcsolatban a trianoni békeszerzõdést még Lenin is jogtalannak tartotta. Ez a jogtalanság mai napig nem változott. – Költõhöz illõ költõi kérdés: lát kiutat? – A költõ nem társadalompolitikus, nem filozófus és nem történész, bár kicsit mindegyik benne lehet. Gyakorlatilag a kiutat a belsõ szilárdságban látom, mely a magyarság kipróbált értékeinek õrzését jelentette mindig. Vagyis vegyenek rendes irodalmat, olvassanak, meséljenek a nagyapák az unokáknak. Olyan embereket kell választani az EU-ba, akik harcolnak érdekeinkért. A mindennapi Trianon továbbra is sokk, csonkulás, mely lelkileg még bennünk él, s nem kaptunk rá elégtételt. Így nagyon nehéz az életünk! Az ellenfél gátlástalanná vált. Tehát hibázik. A nép egy részének fel kellene ébrednie. Sajnálatos módon sok embert meg lehet fizet-

ni, aki azzal érvel: ha nem vállalom, elvégzi helyettem más a munkát, aki jól jár. Ez a kis kurta mondat mely részben morális, ez a kulcsa a megoldásnak. Vagyis hogy ellentmondok. – Csakhogy az ellenállók egyre kevesebben vannak. – Pedig ennek a szellemi ellenállásnak be kell következnie. Engem külön szomorúsággal tölt el, hogy számos ember csak az anyagi megvonások megtapasztalása révén áll a jó oldalra. Ez zavar, mert idealista vagyok, ez ellen sosem tiltakoztam. Mostanában nagyot csalódtam az emberi minõségben. Engedjen meg egy példát: Minden csapat úgy játszik, ahogy a másik engedi. Mi mindent megengedünk, minden labdát elvesznek tõlünk, sok öngólt rúgunk, de még a labdáért is minket szalajtanak. Ennek a folyamatnak próbálok ellenállni, még akkor is, ha sok helyzetben jól jön az ellenfélnek ez a szétszabdalt ellenállás, mert a világnak mondhatja: kérem, nálunk demokrácia van, mindenki elmondhatja a véleményét! Holott tudjuk, hogy nincs így. Többen – ki nem mondva – feketelistán vannak. – A szellemi ellenálláshoz kellenek a jó és példamutató õsök... – Meggyõzõdésem, hogy sok szellemi ellenálló van közöttünk, csak nem feltétlenül Budapesten kell õket keresni, s persze nem géppuskát tartanak a kezükben, csupán fejlett igazságérzetük van. Engem az igazság kimondására neveltek öcsémmel és húgommal együtt. Több katona harcolt a Döbrenteiek és Turcsányiak között, de akadtak a magyar közigazgatásban és kultúrában résztvevõk is, akik úgy nevelõdtek, hogy ezt a hazát meg kell védeni. A “haza” nem patetikus fogalom. Õk bátor férfiak voltak, akik vállalták döntéseiket és tetteiket. De találkoztam úgymond egyszerû emberekkel is, akiknek fejlett igazságérzetük volt, s ez párosult a nyelvi kifejezõerõvel és képességgel. Elõttük meghajtom a fejem. Példaként említhetem a legmélyebbrõl jövõ Sinka Istvánt. – Külön interjú témája lehetne, milyen hátrányokat szenvedett el azért, mert úgymond értelmiségi, katonacsaládból származott... – Valóban nem kényeztettek el bennünket. Sok minden lehettem volna, ha nem veszítjük el a háborút. Ám végül az, hogy író lehettem, a megpróbáltatások nekem gyémánt nyersanyagot jelentettek. Egyébként erdész szerettem volna lenni, de nem vettek fel a technikumba, bizonyos osztály-meghatározások miatt. Sok rendes hétköznapi hõssel ismerkedtem meg. Abban bízom, akármi történik, mindig lesz egy ember, aki átadja helyét egy várandós édesanyának. Mert az élet ezektõl a látszólag lényegtelen gesztusoktól függ. Mert sokunkban még létezik az emberi együttérzés. Bár a mostani rezsim, amely a tengerentúlról jött, az emberi szolidaritást teljesen kiirtja, náluk csak a pénz uralkodik. Jelenleg félteni kell az anyanyelvünket, a fajtánkat, mert kevesen vagyunk, s minket is megosztanak. Helyre kell tennünk az igazságot! Mert ha kettévágnak, Isten tudja, talán még összenõ. De a trianoni körbeszabdalásra nincs példa a világon. Országunk hasonlatos az emberi szívhez. Képzeljük el, mi történ ne velünk, ha a szívünkbõl kijövõ ereket körbevágnák. Márpedig nekünk arra van szükségünk, hogy dobogjon a szívünk! Frigyesy Ágnes

– A gulyás kommunizmus népe – Tizennyolc százalék, a „kemény mag”. A mindenkori “baloldali” hatalom rendíthetetlen szimpatizánsai, sportnyelven szólva a vörösagyú “B-közép”. Hiába került nyilvánosságra a titkos (?) balatonöszödi Gyurcsány-beszéd, hiába a posztkommunista “reformok” következtében egyre jobban szétmálló és ellehetetlenülõ egészségügy, 12

hiába a választási ígéreteket cinikusan meghazudtoló kormányprogram – közte az egy év alatt – száz százalékkal megemelt gáz és gyógyszerárak, hiába a kilenc százalékos infláció vagy az únióban szintúgy példátlan 7,50 %-os reálbércsökkenés (ugyanez a nyugdíjasok esetében már 12,00%!), a magyar társadalom majd minden ötödik (!) vá-

lasztópolgára még mindig masszívan kitart a hivatalban lévõ kormány mellett. Általában könnyû felismerni õket, mert gyakran hangoztatják a „nekem még ezen az áron is megéri, hogy nem a cigány van hatalmon” címû baloldali eposzt, és ezt hallva nem is tudom igazán – inkább sírjak vagy nevessek rajtuk. Az ember attól (is) jó ha figyelünk

csodálatos, hogy nincsenek cáfolhatatlan értelmi és érzelmi evidenciák. Ezért szép számmal akadnak még olyan “boldog” emberek, akik szilárd politikai meggyõzõdését aligha tudja elbizonytalanítani a közéletben kórosan eluralkodott erkölcsi deficit, vagy a folyamatos gyurcsányi hazudozás. Néhányan ugyan bíznak benne, hogy ez a szám idõvel egyre kevesebb is lesz – velük ellentétben én kevésbé lennék ennyire optimista. Még annak ellenére sem, ha a közvéleménykutatások szerint jelenleg meggyõzõnek tûnõ Fidesz-elõny van kialakulóban, hiszen a protesthangulatból létrejött “új többség” nem tekinthetõ sem stabilnak, sem elkötelezett jobboldali szimpatizánsnak. Elbizakodottságra tehát semmi ok, az új érkezõk többnyire azokból az emberekbõl állnak, akik korábban sem utasították el kategórikusan Orbánt és a Fideszt („csak” nem szavaztak rá ), ellenben mára betelt a pohár, és nem hajlandók tovább finanszírozni ( elvi támogatásukkal és adóforintjaikkal ) a szociálliberálisok permanens gyûlöletkampányát és gyalázatos országrombolását. Természetesen senkit sem szeretnék megbántani, de ez amolyan tipikus “ha ló nincs, megteszi az öszvér is” mentalítás – egy törékeny, adott esetben gyorsan kámforrá váló pillanatnyi szimpátia. Persze a kialakult konstelláció árnyalattal kedvezõbbnek tûnik mint tavaly ilyenkor, ellenben új választásoknak most se híre, se hamva : nem látszanak még változásra utaló jelek a politikai horizonton. Néhány, elõzetesen jósolt tétel tehát látjó ha figyelünk

ványosan megdölni látszik. Tavaly, az önkormányzati választások jobboldali sikerén felbuzdulva magam is úgy gondoltam, hogy tavaszra – a folyamatos kormányzati megszorítások hatására – egyfajta “éhséglázadás” várható, amely sikerrel kikényszerítheti új parlamenti választások kiírását, legkésõbb az õszre. Erre mi történt? Talán a szokatlanul enyhe tél miatt is – az emberek valahogyan átvészelték ezt a kritikus idõszakot, ráadásul belefásultak az állandó ( látható eredmény hiányában kifulladóban lévõ ) kormányellenes tiltakozásokba. El kell ismerni, Gyurcsány pontosan tudta kikkel áll szemben, és “kádár népe” készségesen visszaigazolta a baloldali stratégák elõzetes várakozásait. Akárcsak egykor az “átkosban”, úgy a többség ma is gyáván befogja a száját (október 23-a óta különösen ), és inkább csendben tûri az állandósuló nyomort és megaláztatást. Csakhogy az “ennél rosszabb soha ne legyen” mentalítás kíméletlenül elpusztítja a jövõt, és legfeljebb a mai nap nyomorúságos túléléséhez elegendõ. Vegyük észre, hogy ezzel a passzív beletörõdéssel egyenes arányban nõ a veszélye annak, hogy megtörnek és bedarálnak, végképp önálló tudat és akarat nélküli kiszolgáltatott alattvalóvá degradálnak bennünket az egyre magabiztosabbá váló elvtársak! Történelmi példák egész sora bizonyítja, hogy morálisan menthetetlenül megsemmisül az a társadalom, aki a sorsán bár változtatni nem tud – idõ elõtt a reményt is feladva – igazából már nem is akar.

Kormányváltó hangulat talán van, azonban az ehhez elengedhetetlenül szükséges “kritikus tömegnek” egyenlõre a nyoma sem látszik. Ráadásul erõsen kétséges, hogy a közeljövõben kialakulhat egy olyan határozott és tettrekész – jobb kifejezés híján – népmozgalom, amely távozásra kényszerítheti a regnáló hatalmat. Egy olyan, szilárd erkölcsi alapokon szervezõdött stabil és egységes tömeg, amely az utolsó pillanatig kitart az elvei mellett, és ellenállva a hamis kísértésnek – sosem adja el a lelkét (egy tál lencséért) az ördögnek. Véleményem szerint ez a “történelmi pillanat” legkorábban jövõre, az ingatlanadó tervezett bevezetése (és a családi ingatlanok tömeges kényszerárverezése) után fog bekövetkezni Magyarországon – de legyen ez már egy következõ elemzés tárgya. Persze kár lenne tagadni, kis hazánkban akadnak még jó hírek is. Példának okáért itt van közös kedvencünk Horváth Ágnes ( HüPi ), aki büszke az elmúlt tíz hónap “eredményeire”, és folytatni kívánja Molnár-Mengele elmebeteg “reformjait”. (Valószínûleg Heinrich Himmler (*) is büszke volt az általa megálmodott koncentrációs táborokra ...) Végtére, miért is lenne ellenszenves, ha egy fõhivatalnok ( most átmenetileg éppen miniszter ) nyíltan vállalja gyalázatos tetteit és büszke élete fõmûvére, a magyar genocidiumra ? Mert amikor elérkezik az igazság kínos pillanata, felelni kell majd a nemzet ellen elkövetett embertelen gaztettekért, rosszabb esetben osztozni a „nagy elõdök” tragikus sorsában. Forrás: Jobbik.Net

13

„A magyarországi antiszemitizmus” politikája a Capitólium dombján „Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket” (János 8:32; a CIA virginiai központjában a belépõket üdvözlõ felirat) “2003-ban London visszahívta Craig Murray-t, miután a taskenti nagykövet nyilvánosan bírálta Üzbegisztán borzalmas emberi jogsértéseit. Murray elmondta, hogy az üzbég kormány a CIA által elrabolt foglyokat rendszeresen élve megfõzte.” (Chalmers Johnson, Nemesis – az amerikai köztársaság utolsó napjai címen 2006-ban megjelent könyvébõl) Nemenyi.net

*** Ha egy tõkeerõs médiumnak lenne mersze egy olyan nemzetközi felmérést megrendelni, amely rákérdezne, mely téma untatja a legjobban a megkérdezetteket, az antiszemitizmus vádja nagy valószínûséggel elsõbbségre pályázhatna. Mióta azonban tudjuk, hogy az Eurobarometernek, az Európai Unió közvéleménykutató intézetének 2003 novemberében publikált azon felmérését eltüntették az intézmény honlapjáról, amelybõl kiderült, a megkérdezettek Izraelt és az Egyesült Államokat tartják a világbékét leginkább fenyegetõ országoknak, ilyen felmérésre már nem csak tõkeerõs megrendelõktõl, de uniós önerõbõl sem számíthatunk. De olyanra felmérésre sem, amely azt tudakolná, hogy a megkérdezettek mennyire bíznak gazdasági konglomerátumok tulajdonában lévõ médiumok híradásaiban. Vagy akár abban, hogy e konglomerátumok szupermarketekként nem adnak-e el rothadt élelmiszert. Amely tolerancia rendkívüli tolerancia a multinacionális cégekkel szemben lassan valódi hungaricummá válik. A Magyar Rádió – amely nem kis részben e konglomerátumoktól kapott hírekbõl él – online honlapja 2007. április 9., hétfõ 13:35 perces dátumozással ellátott híre szerint „A dél-iraki Nedzsefben több ezer síita tüntetõ követelte a külföldi csapatok távozását”. Az iraki híreket minden esetben vezetõ helyen sugárzó CNN International aznap délelõtti híreiben a negyedik és olykor az ötödik helyen igen röviden ugyancsak „több ezer” tüntetõ gyülekezésérõl számolt be az iraki síiták szent városából akkor, amikor a BBC vezetõ hírben, hosszabb helyszíni tudósításban több százezerben jelölte meg a tüntetõk számát, hozzátéve, hogy nem lehetetlen ennél akár nagyobb számú jelenlét, mert „ekkora tömegnél nehéz a létszámot megbecsülni”. A BBC híreket közvetít. A CNN politizál. Azért, mert mindkettõ tudja, hogy az 14

Edolphus Towns igazság felszabadít. Így az utóbbi azt is tudja, hogy ma már a valós számadatok közlése is fegyver. Visszatartásuk és meghamisításuk is. Mint a francia AFP, amelynek a Gyurcsány-kormány meghosszabbított propagandakarjaként mûködõ budapesti irodája tavaly október 23-án és másnap reggel emlékezetesen azt állította, hogy Orbán Viktor ellenzéki vezetõ beszédére négyezren voltak kíváncsiak. A „szép új világban” – vagy a szép új világrendben – egyre kevésbé a tárgyilagos híradás és tájékoztatás a fontos. Olyannyira, hogy a puszta számadatok valósághû közlése mind kevésbé akadálymentes és mind kevésbé politikailag korrekt. Érdekeket, súlyos érdekeket sért. Azaz lassan felségsértés számba megy. Néhány liberális év még, és a számok tényszerû közlése is büntetendõvé válik. Akár a kényes és kínos felméréseké. E lapot az „antiszemita közbeszédet” figyelõ egyik fórum a kígyóemberek logikájának alkalmazásával antiszemitizmussal vá-

dolta, amiért átvette a világ vezetõ orvosi hetilapjának, a brit Lancetnek azt a tavaly októberi adatát, amely szerint – mint azt a szaklap egy amerikai-iraki kutatócsoport alapos kutatásokra hagyatkozva megállapította – Irak külföldi lerohanása óta 655 000 ezerrel többen haltak meg, mint az a megszállás nélkül megtörtént volna. Azt, hogy e tanulmány megdöbbentõ adatait azóta az amerikai kongresszusban meghallgatáson értékelték, és az azt eleinte elutasító brit kormány tisztségviselõi is módszertanilag teljes mértékben tudományosnak értékelték, az említett fórumot nem késztette arra, hogy a logika „posztmodern” perverziója szerinti „antiszemita” minõsítést revideálja. Ugyanis neki nem feladata a valósághû közlés, hanem a veszélyeztetettség érzésének politikai célú fenntartása és saját anyagi támogatottságának biztosítása. A hazugság ma – akár a CIA által elfogott politikai foglyok eleven megfõzése – a politika szolgálóleánya lett. jó ha figyelünk

A politikailag korrekt pályája alakulására és anyagi támogatására mindig is sokat adó Edolphus Towns, aki az amerikai kongresszusban a new yorki Brooklyn körzetet képviseli, március 25-én mély aggodalmát fejezte ki a magyarországi antiszemitizmusról szóló sajtójelentések kapcsán. Szerinte ugyanis Magyarországon jelentõsen elszaporodtak a neonáci jelenségek, „köztük olyan felhívások, hogy támadják meg a zsidókat és/vagy intézményeket a zsidó ünnepek alatt”, ahogyan a fekete bõrû képviselõ fogalmazott a washingtoni magyar nagykövetségnek írt levelében. Towns még idézte Feldmájer Pétert, a magyarországi zsidó közösség vezetõjét, aki azt tanácsolta, hogy a zsidók “ne merészkedjenek ki otthonukból a közelgõ zsidó húsvét alatt”. A képviselõ értékelése szerint a helyzet annyira komoly, hogy – mint írta – Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a londoni Times címû lapnak adott interjújában megállapította: „soha nem volt annyi antiszemita megjegyzés, mint mostanában, (és) olyan dolgokat látunk, amilyeneket nem láttunk 50 éve”. Towns azzal zárta levelét, hogy “a múlt századi rémtettek fényében” meg szeretni vitatni Simonyi András washingtoni magyar nagykövettel, miképpen kezeli a magyar kormány az antiszemitizmus jelenségét. A mai hatalmi viszonyok közepette nem az a körülmény számít, hogy a demokratapárti képviselõ hazug információk alapján fejezte ki aggodalmát a magyarországi antiszemitizmusról. Hiszen tudjuk, hogy az antiszemitizmus terén minden állítható, akár annak ellenkezõje. A hazugság akár tudatos terjesztését is felülírják az érdekek. Például az az érdek, hogy Towns képviselõ választói körzetében, Brooklyban élõ és a médián keresztül szintén hazug módon tájékoztatott tagjai egy igen tehetõs csoportjának kegyeit keresse. Azután vannak adottságok is. Adottságok, mint az, hogy a világmédia érdekekre támaszkodó sémák szerint tárgyalja a világ országait. Az egyik kategóriában találhatóak azon országok, amelyekben a demokráciát “felfelé kerekítik”, függetlenül az éppen uralmon lévõ kormánytól. Ilyen ország például India vagy Mexikó. Az, hogy Indiában száz és száz millió érintetlent “rekesztenek ki” oly módon, hogy egy ilyen tömeges kirekesztésnek (vagyis a lakosság kasztjainak érinthetetlennek tekintése és annak megfelelõ kezelése) akár töredéke esetén is egy más kategóriában lévõ országban már világbotrányt okozna, a világmédiát nem akadályozza abban, hogy ezt a szubkontinensnyi országot “a világ legnépesebb demokráciájának” nevezze. Mint ahogyan az sem zavarta túlzottan, hogy a néhány évvel ezelõtt a Gudzsarat állambeli szupernacionalista BJP-kormány akjó ha figyelünk

tívan asszisztált több ezer muzulmán horrorisztikus kegyetlenséggel történt lemészárlásában. Mexikóban szintén történhet bármi, “demokrácia” marad és negatívumait csak a legkirívóbb esetekben említik, noha az ott mindennapos jelenségeket (kormánykritikus újságírók rutinszerû megölése, a korrupció – beleértve a rendõri korrupciót – Európában szinte elképzelhetetlen mértéke és így tovább) Oroszországban ma az orosz rendszer autoriter természetének pregnáns példáinak tekintik. Csakhogy ha az amerikai közvélemény elõtt kiderülne, Mexikóban nincs valódi demokrácia, nem lenne oly könnyû az onnan az Egyesült Államokba illegálisan bevándorlókat visszatartani és elfogadtatni az amerikai néppel a két országot elválasztó határon építendõ falat. A fenti kategóriával szemben a világ egyes országait annak megfelelõen festik le a médiában, hogy ott milyen kormány van hatalmon. Baráti kormány esetében a demokráciát “felfelé”, az érdekekkel ellentétes kormány esetében “lefelé” “kerekítik”. Ilyen például Oroszország, amely attól függõen “demokrácia” a nyugati médiában, hogy annak elsõ számú vezetõje nyugati érdekeket szolgál-e ki (Jelcin volt elnök) vagy a saját nemzeti érdekeit (Putyin). Aki egyébként egészen Hodorkovszkij letartóztatásáig és Jukosz vállalata köztulajdonba vételéig az elõbbi kategóriába tartozott. E csúszó kategóriába tartozik természetesen Magyarország, Szerbia és Lengyelország is. Horn, Medgyessy és most Gyurcsány idején a “felfelé kerekítés” korszakát éljük. Ez az az állapot, amikor a nyugati médiumok a legalapvetõbb feladatukat felejtik el. Nem csak a tényfeltárást, de valósághû információgyûjtést az alapvetõ érzékszervekkel – például szemmel vagy füllel – avagy a kritikus gondolkodást. Ha a Gyurcsány-kormány azt nyilatkozza, hogy fegyveresek veszélyeztetik a “demokráciát” Magyarországon, ezt az információt azonnal tényként jelenítik meg, és késõbb akkor sem helyesbítnek, amikor ez az információ éppoly megalapozatlannak és tarthatatlanul hamisnak bizonyul, mint ahogyan az az állítás is, amely szerint az ellenzék “robbantotta ki” a szeptember budapesti tiltakozási hullámot. E médiumok ilyenkor a kormány legsúlyosabb emberjogi sértéseirõl – békés tüntetõk szemének kilövése, koponyák beverése, gyerekes anyák, idõsek, immunitást élvezõ képviselõ, papok, külföldiek brutális összeverése, rendõri hamistanúzás alapján összevert vádlottak elítélése – nem tudósítanak. Kivéve a konglomerátumoktól független médiát. Miközben a kettõs mérce szakmai eszközzé válik. Ha Putyin Oroszországában egy ellenzéki képviselõnõt bántalmaztak,

majd meggyilkoltak volna, a nyugati sajtó azonnal és minden bizonyíték nélkül Putyin felelõsségét hangoztatná. Miközben elképzelhetetlen, hogy a nyugati sajtó Balla Irma fideszes debreceni önkormányzati képviselõ meggyilkolásával kapcsolatban felvetné Gyurcsány felelõsségét Magyarországon. Arról a Magyarországról van szó, ahol Gyurcsány rendõrsége vert véresre országgyûlési képviselõt, és ahol a balliberális sajtó hahotázása mellett a médiában állami hirdetéssel megtámogatott mûsorokban buzdítanak ellenzéki politikusok kiirtására, vagy ahol egy miniszter lefejeli a kormánnyal kritikus Hírtévé kameráját. Ha ez a Fehérorosz Lukasenkonak a magyar viszonyokat sok területen lassan valóban megszégyenítõ birodalmában történik, a hírrel garantáltan címoldalon találkoznánk a legtöbb nyugati lapban. Ami a jelenlegi Magyarországot illeti, az egyetlen zavartkeltõ téma, amelyet a nyugati sajtó és fõként amerikai politikusok nem igazán tudnak kezelni, az az antiszemitizmus kérdése. Ugyanis az kétélû fegyver. Mert ha az antiszemitizmus veszélyérõl túlzottan sok szó esik, az óhatatlanul visszaüt a regnáló koalícióra és elriaszthatja azon befektetõk egy részét, amely csupán a médiából tájékozódik, és nem ismeri a valós helyzetet, ami ennek pontosan a szöges ellentéte. Olyan mértékben ellentétje, ami a világon párját ritkítja. Mindezt Towns egyrészt nem tudta, másrészt – aki ismeri az amerikai politikusok haszonelvûség irányította természetrajzát, ezen nem csodálkozik – akkor is így cselekedett volna, ha mindezt tudja. A Népszabadság – amelynek rokonszenve ebben az ügyben is kétségtelen – azt írta a Towns-Simonyi találkozó elõtt, hogy “már most borítékolható: sok mindent képtelen lesz megérteni”. Mármint Towns. Azok azonban, akik jobban ismerik az antiszemtizmus hamisvád-iparát, egészen mást borítékolnak. Mégpedig azt, hogy a magyar politikai erõtérben most elõször fellépõ baptista afro-amerikai képviselõ, aki a sajtóból tájékozódott és lecsapott a szavazatszerzéssel kecsegtetõ lehetõségre, nem volt tisztában az erõviszonyokkal. Nem volt tisztában azzal, hogy Magyarország már öt éve nem csak a “felfelé kerekítés” kategóriájában van, de azzal sem, hogy a washingtoni politika Gyurcsány Ferencre és koalíciójára tesz. Ezért sokkal inkább borítékolható az, hogy Towns szenátort megfelelõen felkészítették találkozójára Simonyival, aki õt nyilvánvalóan hathatósan “megnyugtatta”, és így az ügynek semmiféle folytatása nem lesz. Egészen addig, ameddig jobbközép kormány nem nyeri meg a választásokat. Lovas István Brüsszel Forrás: Magyar Nemzet

15

MR interjú Kiszelly Zoltánnal Egy éve voltak az országgyûlési választások és ezek után elõször nem kormányváltással ért véget egy ciklus. Hogy mi történt azóta a magyar közéletben, röviden néhány szóban összefoglalható: voltak megszorító intézkedések, az õszödi beszéd, voltak utcai zavargások, elindultak az átalakítások és volt egy népszavazási kezdeményezés az ellenzéki oldal részérõl. – Mégis, mi van a történtek hátterében? Egy elég rossz indulatú megjegyzés szerint tulajdonképpen egy évvel ezelõtt egyik oldal sem arra készült, amelyik szerepet késõbb játszania kellett. – Valóban, a választások arról szólnak, hogy a pártok nyerni szeretnének és a problémákkal, a dolgokkal általában másnap szeretnek foglalkozni – mondja Kiszelly Zoltán politológus. Azonban azóta, hogy Magyarország az Európai Unió tagja és azóta, hogy a globalizált világgazdaságban nagyjából lehet tudni, mi egy állam mozgástere, innentõl kezdve tényleg nagyon kiszámítható a politika mozgástere, például az Európai Unióban. Ha be szeretné vezetni Magyarország az eurót – és elõbb utóbb be kell vezetnie -, akkor teljesítenie kell a maastrichi konvergencia kritériumokat és ezeket értelemszerûen csak megszorításokkal és a meglévõ rendszerek átalakításával lehet. – Mi volt az elsõ meglepetés az elmúlt évben? Mert úgy tûnik, csupa-csupa meglepetés érte a társadalmat, legalább is látszólag. – Az elsõ meglepetés az volt, hogy újraválasztották a hivatalban lévõ kormányt. Amásodik pedig nyáron a megszorító csomag, a konvergencia program, ami az euró bevezetését szolgálta, illetve annak a ténynek volt az elismerése, hogy a nagy, társadalmi ellátórendszerek az elmúlt húsz évben elérték teljesítõ képességük határát. A kormány, az állam nem akarja és nem is tudja tovább a jelenlegi formájukban finanszírozni õket tovább. Ez volt az a meglepetés, amely után a kormánypártok és ezen belül az MSZP támogatottsága zuhanni kezdett. – Ez elvileg sokat hozhat a Fidesz, az ellenzék konyhájára... – Valóban, tavaly nyáron indult a két nagy párt közti olló szétnyílása, az õszödi beszéd után. Az erõszak miatt ez egy kicsit zárult, hiszen amikor utcai zavargások vannak, bizonytalanság, az a hivatalban lévõ kormányt erõsíti. – Mind az õszödi beszéd, mind a zavargások egyfajta újabb meglepetés volt, hiszen egyikre sem volt eddig még példa Magyarországon. – Valóban, az õszödi beszéd tulajdonképpen annak a beismerése volt, amit nyáron a társadalom a megszorító csomaggal, a konvergencia programmal kapott... – A kiszivárgott beszédrõl van szó. – Igen. Mindig sejtettük, hogy a politikusok mást tesznek és mást mondanak, most már bizonyítékunk is van róla, illetve a másik, hogy ezt kiszivárogtatták – ennek a körülményei is nagyon érdekesek... – Máig nem lehet tudni, hogy ki szivárogtatta ki. – Amikor napvilágra került a beszéd, onnantól kezdve az erõszaknak az elementáris kitörése, ami egy-két nappal késõbb, majd október 23-án bekövetkezett, szintén a rendszerváltás óta eltelt folyamatnak az egyik problémája. Azokra a nagy sorskérdésekre, amelyeket a magyarság Trianon óta halmozott fel, nem igazán tudott a mai magyar politika választ adni, ez is annak a fajta csalódottságnak és elégedetlenségnek az oka, amely a politikai osztály egészét. – Úgy tûnt, azért a zavargások óta valamennyire a közélet meg tudott nyugodni, de ez a nyugalom valódi nyugalmat jelez-e, vagy pedig továbbra is a politikában élesek a feszültségek, csak a konfrontáció most már áthelyezõdött más területekre? 16

– Valóban nagyon éles az ellentét, hiszen alapvetõ kérdéseket nem beszélt ki a magyar politika. A kormánypártokon belül egy nagyon éles ellentét van, az SZDSZ inkább az angolszász típusú kapitalizmust szeretné Magyarországon meghonosítani, az úgynevezett manchesteri modellt. Az MSZP – és ebben egyébként közös állásponton van a Fidesszel – inkább a szociális piacgazdaságot, a rajnai típusú kapitalizmust szeretné. Tehát, itt két eltérõ társadalmi berendezkedésrõl van szó, ezeknek az összeegyeztethetõségérõl. Ez a kormánypárti vitának a mélyebb lényege. – És az államfelfogásban is némileg különbség van? – Egy liberális állam értelemszerûen egy kisebb állam és az egyénekre helyez nagyobb hangsúlyt, tehát több pénz marad nálunk, de ebbõl a pénzbõl nekünk gondoskodnunk kell az egészségbiztosításunkról, a nyugdíjunkról. Értelemszerûen itt a szolidaritásnak is kisebb a szerepe. A gyûjtõpártok, akik széles szavazói köröket kell, hogy figyelembe vegyenek... – A gondoskodó állam mellett teszik le a voksukat. – Igen. A komolyabb ellentét, hiszen ez elosztási kérdés, a komolyabb ellentét kormány és ellenzék, ezen belül a Fidesz és az MSZP között feszül. Itt is a két oldal eltérõ társadalom felfogása az, amely tulajdonképpen a feszültséget okozza. Hogy 1945-öt és ami az után történt balesetnek, a történelem kisiklásának tekintjük-e, vagy egy szerves folyamat részének. Itt van egy nagyon komoly vita, egy kibékíthetetlen ellentét a két oldal között, a baloldal és a jobboldal között. Itt az a probléma, hogy nem tudnak megegyezni és a Fidesz tulajdonképpen a két nagy párt közti olló nyitottságát, az, hogy utca hosszal vezet a közvélemény-kutatásokban, minél korábban szeretné választások útján mandátumokká átalakítani. Tehát, a Fidesz minél hamarább szeretne választásokat, hiszen az idõ multával és a konvergencia program teljesülésével, mint feltétel teljesülésével értelemszerûen megvan annak az esélye, hogy ez az olló záruljon és akkor már egyáltalán nem biztos, hogy a Fidesz által jónak tartott társadalom modellt tudják megvalósítani. A probléma abból ered, a feszültség, a népszavazási kezdeményezés, a parlamenti kivonulások és minden, hogy nem tudnak megegyezni ebben az alapvetõ kérdésben, hogy a történelem jó mederben van-e, illetve, hogy a két világképet hogyan lehetne összebékíteni egy nemzeti minimum kapcsán. – Az elmúlt egy év eseményei azt látszanak aláhúzni, hogy valóban nem lehetséges ez a kiegyezés. Ugyanakkor a legtöbb politikus, amikor nyilatkozik, azt mondja, hogy igenis, szükség lenne valami nemzeti minimumra, valamiféle megegyezésre. Akkor miért nem sikerül? Mi annak a feltétele, hogy sikerüljön? – Nagyon nehéz, hiszen a politikusaink a politikát egy zéró összegû játszmának tekintik, ahol az egyik kényszerûen nyertes és a másik ebbõl eredendõen vesztes. Ameddig nem tudnak egy kompromisszumot felhozni, addig nem lesz esély a megállapodásra. Ezekkel a politikusokkal nagyon nehéz elképzelni, hogy kompromisszumra jutnak, értelem szerûen Magyarország a térségben világszerte kivételnek számít abban, hogy az elitje nem képes megegyezni. – Azért a csehek is belehúztak. – Azért Csehországban a külsõ tényezõk ellen – gondoljunk csak a német befolyás visszaszorítására a benesi dekrétumok mentén -,megvannak azok a nemzeti minimumok, amelyek mentén a pártok meg tudnak egyezni. Nálunk Trianon óta nem beszélték ki az elitek a problémáikat. És a jobboldal azt gondolja, hogy mindennap, amit a baloldal tölt kormányban a nemzet veszte felé tett egy lépés, míg a baloldal azt gondolhatja, ha a jobboldal hatalomra kerül, akkor a modernizáció kerül veszélybe. Ez egy olyan vita, amelyben nincs kompjó ha figyelünk

– Nem lankad lopási kedvében a kormányzati vitalitás – Kifulladt a reform-reklám, a hazugságokra épülõ sztahanovista kommunikáció? Ugyan már! Mindössze Gyurcsány Il Ferro kormányzati tettestársa, a zsugorodó államot népszerûsítõ Kóka, most „kívülállóként” sajnálkozik a lelankadó reform-adó(behajtások) csökkenése miatt. Aztán nagy levegõt vesz, és nulla toleranciával pofátlanul megkörnyékezi a debreceni polgármestert. Nyílt és gusztusos felajánlkozása ez ennek az új /de/generációnak. Kóka nem gatyázik, látványos pénzhegyeket és orgazdaságot ígér a liberálisokkal való együttmûködésért cserébe. Kivásárlást, bevásárlást, osztalékot ajánl (politikai zsebbe-dugó-adót!), ahogy egy vérbeli szabadrablásra szakosodott új kleptokratához illik. Aztán csend. Aztán csak nézünk ki bambán, belülrõl dübörgõ fejünkbõl. Mert ezektõl tényleg megáll az ember esze. Ezektõl naponta feláll hátunkon a megkopott szõr. Mert ezek egyre többet és gátlástalanabbul lopnak. Mit lopnak, ezek már nyílt színen rabolnak! Ezek mintha a vesztüket éreznék, egyre csak fokozzák a tolvajtempót. Ezeknek már hazudniuk sem kell, ezeknek már a törvényesség látszatára sem kell ügyelniük. Szemérmetlenül lophatnak, csalhatnak, mert mögöttük van a kiügyeskedett „jogállami” háttér! A tervszerû leosztás! Ezek most rajtunk gyakorolják a következmények nélküli végjátszmát! Ezek lassan már nem csak a kivérzett államot, de az üresen kongó államkasszát is lenyúlják! Ezek tudják, merik és teszik. Mert amit ma ellophatsz, ne halaszd holnapra! – harsogja a vérszemet kapott, osztályharcos KISZ-kasztos induló. Most

aztán bátran lop az egykori kisdobos, a nagyra nõtt úttörõ. Belemelegszik a megvénült ifjúgárdista, a pocakos KISZ-es diák. Belehúz a rejtõzködõ titokszolga és a nyugdíjas munkásõr. Zabrál az egész „õrzõ-védõ”, szadista karhatalmi gépezet. Itt nincs lop stop! Itt nincs megállás! Csak csencsel az egész egyesült elõd– és utódpárti pereputty! Itt mindenkit lekaszál a bagázs. Lop a kormány és nem csak egy negyedet. Lop az állatkertbõl és vidámparkból összetákolt parlament. Saját zsebre gyúr itt minden megélhetési köztisztséget viselõ szerencsevadász. Napra készen csalnak, csennek, harácsolnak, lejmolnak, bugáznak és rekvirálnak pofátlanul. Élõsködnek vidáman, miközben a haszonelv buzgó hangoztatásával kilopják a szemünket! Megkopasztanak államot, bankot, kórházat, céget, színházat és iskolát. Lopnak földön, vízen és levegõben. (Sõt még a föld alatt is!) A kormányzati piramisjáték végig dübörög az autópályán, a metrón, a vasúton, a légi közlekedésen, a vízi fuvarozáson, a személyszállításon és a postai szolgáltatáson. A pusztító szabadrablás forgószélként átviharzik városokon és falvakon. Átrobog ingatlanokon, földeken és közterületeken. Bekebelez, elad, eladósít minden vagyontárgyat. Eközben alkotmányos felhatalmazással lop (mellesleg csal és hazudik) az illegitim kormányfõ, a dilettáns miniszter, a pojáca államtitkár és a zsebhorizontú képviselõ. Vidám vasárnap keretében garázdálkodik a parlamenti szakértõ, a politikai lobbista, a konzervekre szakosodott „CÉG”, az álalapítvány és a hites szekta. (Sportszerûen káromkodnak, sírnak, csalnak akár a fociban!) Eszeveszett lopási

romisszum, és ameddig ezeket a kérdéseket nem tudják kibeszélni, nem tudnak egymásnak garanciákat nyújtani arra, hogy egyik változat sem a rossz irányba viszi az országot, addig nem lesz megállapodás. – A nemzeti és a polgári fejlõdésnek az ellentmondásait a 19. század végén egyszer nagyjából sikerült kioltani, de gondolom, azért a 20. század vége után, vagy a 21. század elején még egyszer kellene, hogy ez sikerüljön, nem? – Nagyon jó lenne, hiszen az ország ennek az árát fizeti. Ameddig nem tudnak az elitjeink, mondjuk a kétharmados törvényekben megegyezni az önkormányzati rendszer reformja kapcsán, ameddig ez a bizalmatlanság jellemzõ, addig ennek az árát fizeti az ország. Ez forint tízmilliárdokban, százmilliárdokban mérhetõ. Ezt az energiát az acsarkodásra fordítják a pártok és nem az elõre vezetõ útra. Tulajdonképpen ameddig a civil társadalom gyenge, nem tudja õket rákényszeríteni arra, hogy az érdemi kérdésekkel foglalkozzanak, ameddig egyes erõcsoportok úgymond irányíthatják a médián keresztül a politikát, addig nem is várható, hogy ezekre az érdemi kérdésekre sor kerüljön. A politikusoknak is kényelmesebb egymás tegnapi kijelentéseit értelmezni, semmint elmondani az embereknek, hogy mi a helyzet és mi a kivezetõ út. jó ha figyelünk

õrület pusztít, tombol úton és útfélen, letarol minden magán és közvagyont. A kormányzati sáskajárás – az ügyes „szerzés” sikkes trükkje – követendõ példa lett, afféle politikusi erény. A közélet természetes velejárója lett ma már a radikális nagyságú és gyorsaságú tolvajlás, az úgynevezett saját zsebre csencselõ, rapid kleptokrata vitalitás. Mert ezt most így nevezik, így intézik. Zsebbõl zsebbe! Mert már a legelején kiiktatták az erkölcsi és morális megbélyegzés gátjait és kényszerét, eltakarították a rendet. Mert megölték az öntevékeny társadalmi, civil ellenõrzés jogát. Mert megvásárolták és megfélemlítették a bátor, tényfeltáró újságírást. Mert lenullázták az eredményes bírósági és ügyészségi jogi kontrolt. Mert maffiaországban felszámolták a hatékony rendõrségi és titkosszolgálati felderítést. Mert Panamában nincs valóságos, következményekkel járó ÁSZ és APEH által gyakorolt pénzügyi következetesség, vizsgálat és szigor. Nálunk mindent benyeltek az elszabadult, nagypofájú privatizátorok. Most úgy tûnik, hogy nincs sem társadalmi igény, sem politikai akarat a mindent szétrohasztó korrupció megfékezésére. Miközben a közöny leple alatt kifosztanak bennünket, mintha elvesztettük volna ellenálló képességünket a lopás eredendõ bûnével szemben. Mintha elszivárogna az életerõ, mintha feladnánk az élõsködõkkel szembeni küzdelmet. Pedig itt nincs felmentés! Mindannyian hibásak, cinkosok és bûnösök vagyunk, ha nem harcolunk a közéleti vérszívók serege ellen. Könyörtelen következetességgel! Forrás: Molnár Tamás – Kurucinfo

– Amellett, hogy ostorozzuk a politikusokat, meg egy kicsit saját magunkat, mi magyarok, lehet azért mégis valami megoldást találni, amiben lehetne ténylegesen megkapaszkodni? – Hogyne. Amióta Magyarország az unió tagja, egy úgynevezett külsõ nyomás nehezedik az országra. Az unió elvárja, hogy bizonyos paramétereket teljesítsünk. Nemcsak az, hogy 15 percen belül odaérjen a mentõ bárhová, hanem azt is, hogy a költségvetést tegyük rendbe. Tehát, amiatt került sor többek között a nagy társadalmi ellátó rendszerek átalakítására, hiszen a nyugdíjrendszer, az egészségügyi ellátás, vagy az önkormányzati rendszer jelen formájában nem finanszírozható és miután a kormány már nem tudja hitelbõl finanszírozni ezen ellátó rendszerek hiányát, ezért kénytelen átalakítani. Tehát, az elmúlt húsz évben tett próbálkozások most már nem elegendõek, egy alapvetõ átalakításra van szükség és értelemszerûen ez a külsõ nyomás várható, hogy elõbb utóbb tovább gyûrûzik és eléri magát a politikai rendszert is. De ne legyenek kétségeink, a politikai rendszernek az érdekérvényesítõ képesség olyan, hogy ez az átalakítás utolsóként éri el a politikusokat és ezáltal a politikai rendszert. Nagy György András

17

Gyurcsány Ferenc már megint a demokrácia ajtaján “dübörög”, Márai Sándort és Nagy Imrét keresi! Ha figyelembe vesszük Gyurcsány életútját, kezdve a saját Apjával, elmondhatjuk, Feri bohóc, már megint futott egy kört, a köz elõtt, hogy mondjon valamit, bár ismét csak kommunikált! Köztudott az Apját, mikor 56 forradalmát, vakmerõ bátorsággal a pártkatona fiának a nevén nevezte, bizony elhatárolódott tõle! Ferkó a nép szégyene, már nemcsak Nagy Imrét tegezi le, mert gõze sincs a tiszteletrõl, már-már Márait is behúzná a haveri körébe! Márai az ilyen semmirekellõ hitvány gazemberek elõl menekült el, mint ez a hatalmat birtokló senkik. Nagy Imrével egyszerûbb dolguk volt, Fletó apósáék meggyilkolták, nehogy terjessze a demokráciát! Úgy látszik Fletóék még mindig azt az elvet vallják, amirõl nem beszélünk az nincs is!

Kádárék nem beszéltek a prostikról, mint Õk manapság az ország valós helyzetérõl de a köznek tagadták, hogy léteznek, pedig tele volt velük az ország, ahogy manapság a mély szegénység. Amirõl nem beszélnek az nincs és kész, ez ily egyszerû, a maguk primitív proli módján! Nehéz dolgok ez a demokrácia! Figyelembe kellene venni a lakosság, és az ellenzék véleményét..! Hallom elkezdte a panelproli olvasni Márai naplóit! Mielõtt szívinfarktust kapna azoknál a részeknél, ahol a bolsi hatalomról ír, ajánlom tanulja meg betéve, hátha rögzül valami a tartalomból, a mondanivalóból, mert Márait csak így érdemes a kezünkbe venni. Nem érdemes viszont elolvasni, akkor, ha csak egy piárfogásként húzzuk elõ, hogy a megmaradt szavazótábort felrázva, elhitessük velük, még mindig a demokratikus nézetek miatt olvasgatunk.

Márai, mi? Csoda dolgok ezek! Valaki szólhatna Ferkónak, ne keresse a sírját, mert a tenderbe szóratta a hanvait,, talán így utólag, bölcs döntés volt a nagy író részérõl, mert még megértük volna Ferkó még letegezné sírjánál! Már várom, hogy Wass Albertet vegye a kezébe, talán tanulhatna tõle, mi a magyar öntudatot , és a nemzet ismeretet! De erre még várni kell, hisz Kunczéék is hatalmon vannak, mint tudjuk Õ adta meg neki a kegyelemdöfést, azóta is gyászoljuk az Írófejedelmet! Végül egy kérdés: Mi lesz még itt, hogyne csak kommunikáljanak, hanem az egyre elmélyülõ szegénységrõl, és az egészségügyrõl, amibõl kizárják a szegényeket, és az általuk termelt munkanélküliekrõl, vagy a saját korrupciós ügyeikrõl, kezdve a kormányzati negyeddel, vagy az Altus, és társai törvénysértéseirõl? Duft naplója http://duft.extra.hu/?p=1164

Részlet Lányi András filozófusnak a Magyar Nemzetnek adott interjújából. „Amint fölfestik a falra az antiszemitizmus ördögét, a balliberális szellemi élet kiválóságai felsorakoznak a kormány mögött, hitet tesznek a hazug miniszterelnök erkölcsi nagysága mellett, s tapsolnak az emberi jogokat és lábszárcsontokat lábbal tipró rendõri intézkedéseknek" – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek adott interjújában Lányi. – A kibeszéletlenség és a tájékozatlanság remek táptalajt biztosít a hamis mítoszoknak: például annak, hogy a holokauszt zsidó agyszülemény, vagy a másik végletnek, miszerint a magyarok fasisztábbak a fasisztábbnál, s ma az ellenzéki konzervatív táborban él a gyilkos zsidógyûlölet. A kormányfõ a szerinte borzasztó méreteket öltött antiszemitizmus felelõseként politikai riválisát jelölte meg. Azóta is radikális ellenzékként emlegeti a kormány a másik oldalt. – Ilyesmi történik, amikor egy vezetõ politikus el akarja terelni a figyelmet a súlyos kérdésekrõl, egyúttal kompromittálni az elhibázott politikája miatti elégedetlenséget. A cári titkosrendõrség, amely a Cion bölcseinek jegyzõkönyvét kieszelte és kinyomtatta annak idején, zsidó összeesküvéssel riogatott. Gyurcsányék feltalálták az antiszemita összeesküvést. Elméletük szerint a zsidógyûlölõk szervezik s látják el kódolt antiszemita jelszavakkal, terelik a veszélyes irányba a társadalmi elégedetlenséget. Ezért aki nem kér a mostani kormány politikájából, akarva-akaratlan a demokrácia ellenségeinek táborát erõsíti: végsõ soron a fasizmus szálláscsinálója. Sajnos az ilyen bolsevik típusú propagandafogások, amelyek még a múlt rendszerbõl ismerõsek, sikeresnek tûnnek. Amint fölfestik a falra az antiszemitizmus ördögét, a balliberális szellemi élet kiválóságai felsorakoznak a kormány mögött, hitet tesznek a hazug miniszterelnök erkölcsi nagysága mellett, s tapsolnak az emberi jogokat és lábszárcsontokat lábbal tipró rendõri intézkedéseknek. Így a jövõben is várható tömeges tiltakozásokat ország-világ elõtt a lehetõ legrosszabb színben tüntethetik fel: „nézzétek, hiszen ezek fasiszták”. Magyar Nemzet

18

Lányi András: Filmrendezõ voltam, író lettem. Írtam regényt, elbeszélést, tankönyvet, esszét, publicisztikát. Szerény szerepem volt a Demokratikus Ellenzék tevékenységében. Szerkesztettem szamizdat újságot, video-folyóiratot és ökofilozófiai antológiát. Egyike voltam és vagyok a dunai vízlépcsõk elleni küzdelem szervezõinek. Barátaimmal 1997-ben Duna Charta, 2000-ben Védegylet néven alapítottunk szervezetet azoknak a dolgoknak a védelmére, amelyek nélkül nem érdemes élni. Hogy meggyõzõdésünk mellett érvelni tudjak, beletanultam a politikai filozófiába és az etikába. Így lettem egyetemi oktató. Jelenleg az ELTE Társadalomtudományi Karán Településtudományi és Humánökológia Szakirányt vezetek. Nõs vagyok, két lányom van.

jó ha figyelünk

Igaz-e, hogy az Orbán-kormány a nemzetközi fórumokon kategorikusan elzárkózott a kettõs állampolgárság megadásának lehettségétõl? Országgyûlés, 2005. szeptember 19. ELNÖK: Tisztelt Képviselõtársaim! Kozma József, az MSZP képviselõje, kérdést kíván feltenni a külügyminiszternek: „Igaz-e, hogy az Orbán-kormány a nemzetközi fórumokon kategorikusan elzárkózott a kettõs állampolgárság megadásának lehetõségétõl?” címmel. A miniszter úr távollétében, ha képviselõ úr elfogadja, államtitkár úr válaszol. Elfogadja, önt illeti a szó. DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Elnök Asszony! A nemzet jövõjét meghatározó kérdések megválaszolásához a felelõs politikusoknak és a kormányzati szereplõknek pontosan kell látniuk, hogy mi is történt a távolabbi és a közelebbi múltban. (.) A sajtóban megjelent tények arról tanúskodnak, hogy a kettõs állampolgárság ügye mellett tavaly decemberben elkötelezettséget valló Fidesz-politikusok, volt miniszterek egészen másképpen látták egy-két évvel ezelõtt ezt a kérdést. Utalások vannak arra, hogy kereken tagadták a magyar állampolgárság megadásának lehetõségét a Kárpát-medencei magyaroknak, s ha hinni lehet a hivatkozásoknak, ezt szilárd elvi, nemzetközi, illetve nemzetpolitikai alapon vezették le. A nemzeti elkötelezettség, vagy éppen ellenkezõleg, a nemzetietlenség bélyegét majdnem fordítva látszanak osztogatni, mint néhány éve. Ezért kérdezem tisztelt miniszter úrtól, hogy valóban létezik-e az Orbán-kormány által a velencei bizottsághoz eljuttatott dokumentum a Kárpát-medencei magyarok kettõs állampolgárságának elutasításáról. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Bársony András államtitkár úr válaszol a kérdésre. BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Igen. Az anyag a következõ címet viseli: “A magyar kormány szomszédos államokban élõ magyarokról szóló törvénnyel kapcsolatos álláspontját tartalmazó dokumentum”, kelt: 2001. augusztus 14-én, és Martonyi János külügyminiszter úr küldte el augusztus 22-én Strasbourgba, hogy ott a magyar nagykövet adja át a velencei bizottság elnökének. Az anyag több helyen foglalkozik az említett kérdéssel. Én néhány idézetet mondanék önöknek. A 2/3. szakasz azt mondja: “Tény, hogy a szomszédos államokban élõ magyarokról szóló törvény elismeri, hogy a határon túl élõ magyarok a lakhelyül szolgáló országok állampolgárai, és egyértelmûen elveti azt a gondolatot, hogy magyarként való önmeghatározásukat kettõs állampolgárságra lehetne alapozni.” Ugyanebben a bekezdésben: “Magyarország mindig is elismerte, hogy semmiféle állampolgársággal azonos szálak nem fûzik õt a szomszédos országokban élõ magyarokhoz a velük való törõdés során.” Egy szakasszal lejjebb: “Következésképpen a törvény a bizo-

nyíték arra a magyar szándékra, hogy egyszer s mindenkorra véget vessenek mindenféle irredenta követelésnek a határon túli magyar származásúak által lakott területeken és az ilyen személyeknek adandó kettõs állampolgárságot illetõen.” Nem olvasom fel az összes idézhetõ szakaszt erre vonatkozóan, pusztán az összegezésbõl még egy idézet: “Összegezve: a szomszédos államokban élõ magyarokról szóló törvény elismeri a szomszédos államok területi integritását, felér a területi revízió gondolatának határozott elutasításával és a kettõs állampolgárság elvetésével.” Ez van benne ebben az anyagban, ezt adta át a magyar kormány képviselõje a velencei bizottságnak 2001-ben. ELNÖK: Egyperces viszontválaszra a képviselõ urat illeti a szó. DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Lehetséges-e az, hogy a magyar közvélemény ennél részletesebben, akár a képviselõk is alaposabban kézhez kapják, megismerjék ezt a dokumentumot? Mert én azt gondolom, hogy akkor merheti Magyarországon valaki vagy akkor merheti magyarokkal valaki megtenni azt, hogy pálfordulást végrehajtva bélyegeket osztogat nemzetiségbõl, nemzetietlenségbõl, ha nincsenek kézben, nem közismertek azok a dokumentumok, amelyekrõl az államtitkár úr is beszélt. Nos, én azt gondolom, hogy nagyban segítheti mindenki számára a magyar külpolitikában a határon túli magyarok ügyének pártpolitikai csatározásokból való kivonását, ha ezek az információk a nyilvánosság elé kerülnek teljes mélységükben. Köszönöm szépen a választ. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK: Egyperces viszontválaszra az államtitkár úrnak adom meg a szót. BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Én egy kicsit továbbmennék néhány ténnyel, képviselõ úr. Az egyik: azt, hogy a magyar kormánynak ez az álláspontja, miután akkor nem volt a kormányüléseken hangfelvétel vagy jegyzõkönyv, nem tudni, melyik kormányülésen született meg, ma sem. Másodszor: errõl akkor a parlament külügyi bizottságát a magyar kormány nem tájékoztatta. Harmadszor: abban az évben, a szeptemberi elsõ ülésszakon Orbán Viktor miniszterelnök hetven percet beszélt a köztársaság Országgyûléséhez, egy szóval sem emlegette ennek a – nyugodtan mondhatom – történelmi jelentõségû dokumentumnak egyáltalán a létét, majd azon a parlamenti ülésszakon a következõ napirendi pontban Kontrát Károly akkori belügyminisztériumi államtitkár terjesztette elõ az Európa Tanács állampolgársági egyezményének a ratifikációját. Egyetlen szóval nem említette, hogy a két anyag között bármilyen összefüggés lenne. Végül, de nem utolsósorban: a határon túli magyarokat sem tájékoztatták errõl. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával a hozzászólási idõkeret leteltét jelzi.) Mi ezt most meg fogjuk tenni. Köszönöm szépen. Forrás: Országgyûlési napló Küldte: MVSZ Sajtószolgálat

AZ ÚTON VÉGIG KELL MENNI? Figyelemre méltó ebbõl a szempontból már az a tény is, hogy az õszödi szónok a mostani pártrendezvényen az elõdökhöz nyúlt vissza, amikor önmagának és híveinek – az élcsapatnak kiadta a jelszót: „Az úton végig kell menni!” Ha Gyurcsány otthon, a szemlõhegyi villában – talán Lenin összes mûvei mellõl – a könyvespolcról leemelte Marosán György 1972-ben kiadott könyvét, annak címlapján, a szerzõ neve mellett ezt olvashatta: „Az úton végig kell menni”. Az MSZMP egykori funkcionáriusa és többrendbeli minisztere, volt péklegény a munkásosztály és a szakszervezeti mozgalom egységét szorgalmazta ebben a könyvében. A harc folytatása mellett érvelt. Aki hazudik, az plagizál is, mondhatnánk, de nem mondjuk, mert elképzelhetõ, hogy Gyurcsány nem vett le semmilyen kötetet a polcról. Plágium helyett esetleg a nagy szellemek találkozásának vagyunk tanúi. Forrás: Kulcsár Anna – Magyar Nemzet, 2007. június 15.

jó ha figyelünk

19

Nem változott jelentõsen az antimagyarizmus mértéke Magyaroszágon, nagyjából ugyanaz a kör folytat szellemi, kulturális és fizikai terrorizmust a magyarság ellen, ám a magyargyûlölõk egyre arcátlanabbak, hangosabbak és egyre inkább tettlegesen lépnek fel. A 2006-os adatok szerint a cionista és cigány lakosság zöme elõítéletes, és minden harmadik fizikai erõszaktól sem riad vissza a magyarok ellen. Az MSZP-szavazók körében sem ismeretlen fogalom a magyarság kollektív rágalmazása, a magyar szimbólumok iránti közömbösség vagy gyûlölet, de a legjellemzõbb és legmilitánsabb antimagyarizmus eddig is és ezután is az SZDSZ és szavazói valamint sajtótermékeik, médiaembereik körében észlelhetõ. A kérdés inkább az, mikor, mitõl jönnek az eddiginél is pimaszabbul felszínre. Keresztények kiirtásáról szóló nyilvános elmélkedés, a Szent Korona lesvájcisapkázása, kokárdás kislány megütése egy zsidó szélsõséges részérõl, Szent István jobbjának tetemcafatozása, Orbán meggyilkolásának taglalása, jobboldaliak, magyar újságírók, közéleti személyek likvidálása való felhívás, folyamatos antiszemitázás, szinte napi gyakoriságú, brutális cigánybûnözés, lopások, rablások, zsarolás, antimagyarizmusból eredõ gyilkosságok, lincselések, a gyermekpornó legalizására tett szocionista törvényjavaslat, folyamatos pumpolás az úgynevezett holokauszt nevében – e jelenségek zömmel korábban is elõfordultak, de ilyen koncentráltan, felerõsítve csak a Medgyessy (D–209es kommunista spicli) majd különösen a köztörvényes, választási csalással hatalomra került Gyurcsány-rezsim idején figyelhetõek meg. Az aberráltságot, a köztörvényes bûnözést, a pusztítást, az élet– és családellenességet és a holokausztbizniszt mára piedesztálra emelte a hatalom, amely a hétköznapi, bizonyo s szavazói rétegekben meglévõ magyar– és keresztényellenességet a hivatalos állami politika rangjára, lényegévé emelte. Az utóbbi pár évben nem változott sokat az antimagyar elõítéletesség Magyarországon, az elmozdulás inkább abban figyelhetõ meg, hogy sokkal többször hangzanak el politikai kontextusban antimagyar megnyilvánulások – derül ki a Kuruc.info megrendelésére készült szociológiai kutatásból. Az ÁVH zaklatásai miatt névtelenséget kérõ szakember hangsúlyozta: a magyarellenesség a korábbi években is nagyjából ugyanazon szociokulturális jegyeket mutató rétegekre és pártjaikra volt jellemzõ, ma azonban a napi-heti szintû fizikai antimagyarizmus korszakához értünk, amit a szélsõséges kormánypártok nyilatkozataikkal és tetteikkel erõsítenek. Az október 23-i tömegbe lövetés már egy minõségileg új, fokozott magyarellenes20

ség jele, a cigánybûnözés pedig minden korábbi szintet meghalad, miután a magyargyûlölõ cigányok azt tapasztalják, hogy egyre nagyobb eséllyel ússzák meg a felelõsségre vonást. Sõt, teszi hozzá a szociológus kutató, a cigánybûnözõk, üljenek bár az OCÖ-ben vagy legyenek “eg yszerû” falusi rablók és gyilkosok, komoly anyagi és erkölcsi támogatást kapnak, egész iparág, egy médiahálózat épült ki arra a célra, hogy bûncselekményeiket elhallgassa vagy kicsinyítse, sõt, az áldozat magyarokat rágalmazza elõítéletességgel. A magyar társadalom immunrendszere sajnos gyenge, hiszen a legtöbben még mindig attól a Fidesztõl várják a védelmet, amely szintén tagadja a cigánybûnözést, és az antiszemitázó rágalmakkal szemben nem akarja a közbeszédbe beemelni a magyarellenesség valós fogalmát, ehelyett sokszor a kormánypártokkal közösen ítéli el azokat, akik meg merik nevezni a mindenki szeme elõtt zajló nyilvánvaló társadalmi jelenséget. A Fidesz még kevesebb hajlandóságot mutat a holokausztiparág elleni fellépésre, noha ez a magyarellenes üzleti kör gyakorlatilag a teljes magyarországi sajtót uralja. Az antimagyarok közben megszállták és utolsó bástyáit foglalják el a Magyar Rádiónak is, s az intézmény fokozatosan az MTV Nap-keltéhez hasonló gyûlölet és hazugságfórummá züllik. Ily módon nincs olyan magyar adófizetõi pénzbõl finanszírozott közszolgálati médium, amely felléphetne a magyarellenességel szemben. Az MR ma már ott tart, hogy letiltja a szovjet emlékmû eltávolítása érdekében kiírandó népszavazásról szóló közérdekû közlemény sugárzását, s hírmûsoraiban egyre nyíltabban szolgálja ki a pedofíliát engedélyezni óhajtó pártokat. Az anonimitást kérõ kutatót azután kerestük meg, hogy a választási csalást elkövetõ Gyurcsány Ferenc a Timesnak adott interjújában azt állította, soha nem volt annyi antiszemita megnyilvánulás, mint mostanában. A nyilatkozat után vita kezdõdött arról, vajon mennyire igaz az, amit a törvénytelenül regnáló miniszterelnök mondott. A magyarellenességet idáig még mérni sem voltak hajlandóak Magyarországon, ez az elsõ alkalom, hogy tudományos módszerekkel térképezik fel, miközben az antiszemitizmus-iparágnak egész intézményrendszer, média, hatalmas pénzek, az általuk befolyásolt törvényhozás állnak rendelkezésére. A kutatás egyik lényeges megállapítása, hogy az úgynevezett rasszizmus elleni küzdelem magyar(országi) képviselõi szinte kivétel nélkül vérrasszisták, hiszen a rasszizmust az antiszemitizmusra és a cigányellenességre korlátozzák, és tudomást sem hajlandóak venni aiz antimagyarizmusról vagy bármely más nemzet elleni gyûlöletrõl és ebbõl fakadó tettek-

rõl. A cigányellenességet ezen túlmenõen automatikusan rasszizmusnak, idegengyûlöletnek kiáltják ki, noha a magyarság zömének nem a cigányok bõrszínével vannak gondjaik, hanem zömük bûnözõ életmódjával. A magyarság döntõ többségének semmi baja nincs a szintén idegen eredetû svábokkal, tótokkal, hiszen évszázados gyakorlati tapasztalata megtanított a arra, hogy ne tõlük, hanem elsõsorban cigányoktól féltse jószágát, vetését, értékeit, életét. A magyarokkal és keresztényekkel szembeni elõítéletnek és adott esetben gyûlöletnek több formája, szintje van a magyar társadalomban: a radikálisan antimagyar gondolkodásúak aránya évek óta 15-20 százalék körül van, de összességében 5 SZDSZ-szavazó közül 4,5 és 5 MSZP-szavazó közül 3 gondolkodik a magyarokról elõítéletesen. A kutató három kérdéssorozat-csoporttal dolgozott. Az elsõ kérdéskörben az olyan sztereotípiák elterjedtségét vizsgálta, mint hogy a megkérdezett szerint például elõítéletesek, antiszemiták, kirekesztõek, idegenellenesek-e a magyarok. A kollektív megbélyegzést szavakban elutasító, elsõsorban cionista érzelmû SZDSZ-szavazók zöme habozás nélkül választotta a kollektív elítélés lehetõségét a válaszok közül. A hagyományos magyarellenes sztereotípiák ma is elevenek. A hivatalos magyar címerben is látható õsi Árpád-sávos lobogót a megkérdezett SZDSZ-szavazók 99%-a(!) tartja nyilas jelképnek, de 74%-uk idegenkedik magától a magyar címertõl és mindenféle magyar szimbólumtól is. A megkérdezettek 86%-a vélte úgy, hogy SZDSZ-szimpátiája vagy származása miatt hátrányokat szenved el, noha egy a kérdõíven korábban feltett kérdésre adott válaszaikból kiderült, hogy 71%-uk felsõvezetõi pozícióban dolgozik. Az SZDSZ-es megkérdezettek 93%-a vélte úgy, hogy a magyarok, avagy a skinheadek rendszeresen bántalmazzák a cigányokat. Egy Olaszliszkával és hasonló brutális bûncselekményekkel kapcsolatos kérdésre 87%-uk azt válaszolta, hogy mindez jogos és érthetõ önvédelmi reakció a szerintük kirekesztett cigányok részérõl. A tényre, miszerint a börtönlakók körében az enyhe hatósági fellépés dacára is mintegy 15-szörösen vannak felülreprezentálva a cigányok, szintén a magyarok által szerintük gyakorolt megkülönböztetést okolták. A megkérdezett SZDSZ-szavazók 84%-a véli úgy, hogy a magyarok felelõsek a holokausztért, és még nem fizettek elegendõ holokauszt-adót, kárpótlást. Mindezen kérdésekre az MSZP szavazóknak átlagosan csak mintegy 67%-a adott hasonló válaszokat. jó ha figyelünk

A kínai külügyminiszter Pekingben megerõsítette annak szándékát, hogy Magyarország legyen Kína regionális stratégiai hídfõállása. Ehhez kapcsolódóan Újhelyi István az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Kínában tartózkodó államtitkára elmondta: a Magyarországra tervezett úgynevezett kínai Brand Trade Center várhatóan 1000-2000 kínai céget vonz hozzánk. Újhelyi István Liu Csi-feng építésügyi miniszterhelyettest arról tájékoztatta, hogy Magyarországnak nagy tapasztalata van az energia-hatékony lakóépületek létrehozásában, s különösen a panelfelújítás, szigetelés terén megfelelõ vállalati kapacitásokkal, kutatási eredményekkel rendelkezünk. A kínai illetékesek jelezték érdeklõdésüket, s megállapodtak egy együttmûködési nyilatkozat kidolgozásában. Liu Csi-feng megjegyezte, hogy az idén 13 millió lakás építését tervezik, amelyek összterülete 1,3 milliárd négyzetméter lesz. Emlékeztetett arra, hogy Kínában döntés született arról, hogy országszerte 50 százalékkal hatékonyabbá kell tenni az energiafelhasználást, illetve Pekingben ez az arány 65 százalék, ezért a magyar felvetés részletesebb tárgyalását mindenképpen indokoltnak tartotta. Forrás: InfoRádió A két csoport 89 illetve 62%-a szerint a holokauszt-nevelés nem kielégítõ és kötelezõ érettségi tantárggyá kellene avatni. A megkérdezettek átlagosan 73%-a szerint Trianon igazságos volt, de még több területet kellett volna elcsatolni a bûnös magyaroktól. Az SZDSZ-szavazók 36%-a szerint az izraeli orotodox telepeseknek kevésbé kellene hangsúlyozni, hogy “megöltük Jézust”, 64%-uk szerint a rómaiak az egyedüli felelõsök, 72%-uk szerint a keresztény intolerancia juttatta keresztre Krisztust. Az SZDSZ-szimpatizánsok 72%-a szerint börtönnel kellene sújtani a holokausztot vitatókat, vagy kiadni Izraelnek, míg a Gulágra deportált 800 ezer magyarral, Recskkel, Trianonnal, a délvidéki magyar holokauszttal, a felvidéki deportálásokkal, a Benes-dekrétumokkal és egyéb hasonló történelmi eseményekkel kapcsolatban nem kell a múlttal túl sokat fogalkozni. A szabad drogfogyasztást, a homoszexualitást és a gyermekpornót az MSZP-sek 21, míg az SZDSZ-esek 76%-a helyesli. Az SZDSZ-esek 88 százaléka helyesli a kórház és iskolabezárásokat, hiszen azok felekezeti kórházát és iskoláit nem érintik, 69%-uk pedig úgy nyilatkozott, hogy már edjó ha figyelünk

dig is külföldön kezeltette magát. ugyanezen kérdésekre az MSZP szimpatizánsok 41 illetve 45 százaléka adott hasonló választ. Normálisabb nemzetállamokban a cionisták inkább csöndben vannak A radikális antimagyarok, vagyis akik diszkriminálnák és diszkriminálják is a magyarokat, tehát nincsenek olyan kevesen. A politikai antimagyarizmus – vagyis amikor egy politikai szervezet burkoltan vagy nyíltan antimagyar, családellenes, kereszténygyûlölõ politikai célokat hirdet – nem marginális és nem elhanyagolható jelenség Magyarországon, sõt, kormányon van. Ha olyan országban élnek a kereszténygyûlölõk, ahol a kormány, a politika, a közélet és az átlagpolgár habozás nélkül visszavág, ott sokszor a kivándorlást választják e liberálisok, hiszen a megkérdezettek 88%-a érthetõnek nevezte az orosz zsidók folytatódó kivándorlását Hodorkovszkij és bûntársai bebörtönzése után. Antiszemitizmusról panaszkodik a megkérdezett SZDSZ-szavazók 91%-a Lengyelország vonatkozásában is, miután ott nemzeti szellemû tankönyvekbõl oktatják a lengyel ifjúságot és a nemzeti radikálisok vannak hatalmon. Ha viszont a balliberálisok olyan közegbe kerülnek, amelyben, üzletileg kifizetõdõ

a helyi népesség hagyományait és kultúráját támadni, büntetlenül lehet védelmezni a cigányok által folytatott terrort, akkor felerõsödik az antimagyarok, antikeresztények, drog és homoszexuálispártiak hangja. Sõt amikor egy csoportban elfogadottá válik a magyarozás, szittyázás, bugrisozás akkor nemcsak a korábban nyíltan nem kifejtett gondolatokat mondják ki hangosan, hanem az összetartozás kifejezésére azok is elkezdenek ilyen nézeteket hangoztatni, akik egyébként nem annyira elõítéletesek és nem tartoznak a magyargyûlölõ keménymaghoz. „Ha ez a mechanizmus mozgásba lendül – mondta kutatásvezetõ szakemberünk -, könnyen az a látszat alakulhat ki, hogy gyorsan nõ az antimagyarok száma. Ehhez a benyomáshoz hozzájárul a média is, amikor tovább erõsíti ezeket a – szokatlan és hírértékû – hangokat. Az újságíróknak gondolniuk kellene arra is, hogy mindezzel a lapuló és bizonytalan antimagyarnak azt sugallják: csak bátran, nem vagytok egyedül!” Csakhogy az újságírók 90%-a is pont ehhez a többé vagy kevésbé magyarellenes körhöz tartozik – közölte a szociológus szakértõ. Kuruc.info – Rákay Fülöp

21

– a kritikus tömeg szervezõi a magyar zászló ellen – 2007. április 22. 17 óra 5 perc, Szeged, Dóm tér. A Critical Mass, magyarul kritikus tömeg a teret megtöltve várja az indulást. Vár, de az indulás késik. Úgy 10-15 percet legalább. Az ok: a magyar nemzeti zászló, melyet magammal vittem. S hogy miért? Mert ez nem egy politikai rendezvény. Ezt még meg lehet érteni, mert én se szeretem az országunkban regnáló idegenszívû politikusokat, de miért zavarja a szervezõket a magyar zászló? Nem egy párt zászlaját vittem a rendezvényre, mégis problémáztak. A legérdekesebb, hogy azzal, hogy nem indult el a tekerés idõben, ellenem hangolták a szervezõk az embereket. Ellenem, ill. a magyar zászló természetessége, annak szégyenérzet nélküli bátor felmutatása ellen. Mert ma Magyarországon a magyar zászlót hordozni sokak szemében szégyen, illetve provokációnak minõsül. Tisztelet a kivételnek, mert ilyen is volt. Többször felszólított több szervezõ is, hogy tegyem el, mert addig nem indulunk, de én nem találtam semmi kivetnivalót a zászlóban. Egy-két elégedetlen résztvevõ is hangot adott nemtetszésének, mire én hangosan felszólítottam a zúgolódó embereket, hogy jöjjenek közelebb, köpjék le a zászlót, ha merik, vagy álljon meg elõttem becsülettel, emberként, ha gyalázni meri a nemzeti lobogót. Erre nem volt válasz. Azzal is fenyegetett az egyik szervezõ, hogy szólnak a rendõröknek, mire megkérdeztük, hogy milyen törvény tiltja, hogy magyar zászlót lobogtassak Magyarországon. Erre ismét azt a választ kaptuk, hogy ez politikamentes rendezvény, és ha velük akarok tartani, akkor tegyem el a zászlót. De mégis hová a bánatba tettem volna el? Hagyjam ott a téren? Mondtam, hogy nem a rendezvényre jöttem, hanem csak erre kerékpározok. Az,

hogy éppen volt nálam egy zászló, ahhoz neki mi köze van? Arra tekerek, amerre kedvem tartja. Nem akadályoztam a forgalmat. Ilyen kirekesztést, és sehol egy ombudsman. Volt egy rasztás hajú jóember is ott egy pulival a pórázon. A puli az eléggé magyar állat, az nem politika? Az még a forgalmat is akadályozhatja. Azt miért nem tiltják a rendezvényen? A puli ellen miért nem tiltakoztak, hiszen az legalább annyira magyar, mint a zászlónk. Nem tettem el, hanem vártam. Aztán, mikor látták, hogy nem mennek velem semmire, elindult a kritikus tömeg. Jó részük zászlókritikus volt. Útközben több rendezõ hangot adott nemtetszésének, de megjegyzem, hogy voltak barátságos hangok is. Aztán mikor a Tesco környékére értünk, az egyik nõnemû szervezõ magából kikelve tiltakozott a zászló ellen. Olyannyira belelendült, hogy tettlegességig fajult az arroganciája. Megpróbált lehúzni az útról a kormányomnál fogva, ami nem sikerült neki, õ viszont majdnem nekiment a fának, mert a saját gyûlölete elvakította. Erre tanúim is voltak, sõt két ismerõsöm még ismerte is a csajt. Ez – úgy vélem – azért már túlmegy minden határon. Ezután nem sokkal állt elébünk egy rendõr, aki szinte a semmibõl bukkant fel a kerékpárosok között, elég hirtelen késztetve ezzel fékezésre egy nagy kerékpáros tömeget (forgalom aránytalan mértékû akadályozása). Azt szerette volna, hogy tekerjem össze a zászlót. Némi vita alakult ki, mert nem értettük, miért nem lehet lengetni. Odaadtam egy társamnak, aki mögöttem jött, erre õt is megállította. Õ meg továbbadta egy másik bajtársnak, akit szintén megállított. Amúgy eléggé torlódott itt a tömeg amúgy is, úgy-

hogy elég sokan álltak körülöttünk. Volt egy fiatal srác is a bamba tömegben, akit nem ismertem ugyan, de felajánlotta, hogy adjuk oda neki is a lobogót. Ez nagyon jólesett. Van még bátor magyar e vidéken. Aztán kénytelen voltam összetekerni, mert kezdett elhúzódni a dolog, és a magyarázat ugyan elég karcsú volt, hogy megálljon a lábán, de úgyis mi húztuk volna a rövidebbet. Talán ha más is mondta volna, hogy õ is átveszi, ha mindenki szolidaritást vállal velünk, akkor megtörténhetett volna egy igazi csoda ezen a liberális nyugatmajmoló rendezvényen, amit amúgy régebben kedveltem, mert mindig szerettem tekerni. De sajnos ElQró tavaly ismertté vált épületes õszödi beszéde után Pesten még a szeptember 22-i autómentes napi tekerés is elmaradt, félve, hogy esetleg kerékpáros hadosztállyá alakul a 30 ezer fõs rendezvény. Amúgy ez eléggé alaptalan félelem volt, bár a szegedi rendezvényen is féltek, hogy lesz valami probléma, úgyhogy akkor is bõszen hangoztatták, hogy nincs politika. Arra nem gondolnak, hogy amiért demonstrálnak, hogy “több kerékpárutat, kevesebb autót az utakra”, az szinte kizárólag a politikusok miatt nem valósul meg. Ha meg nem az a cél, akkor minek hívják kritikusnak magukat? Akkor csak egy kirándulás az egész, fontosabb cél nélkül, ami szép és jó, de emiatt igazán kár feltartani a forgalmat. Ennyit a Critcal Mass-ról, és szervezõinek többségérõl (akik közül magam is elég sokat ismerek), akik még annyi fáradságot se vesznek, hogy lefordítsák az anyanyelvünkre, hogy mindenki megértse. Mert aki nem bringás, az nem sokat ért az egészbõl, holott az lenne az értelme, hogy az autós is kiszálljon tekerni. Siklósi Gergely

Mint kés a vajban, mindenen és mindenkin átgázol a liberális törpepárt. És még mondja valaki, hogy nem egy vérprofi médiapárt ez a maroknyi SZDSZ! Kitalálta magának ezt a tõke– és hatalomátmentésbe becsomagolt nyomorult rendszerváltást, aztán saját neoliberális szája íze szerint gátlástalanul végigverte a népnyúzó ötletet. Véleményével és akaratával polipként eluralta a szellemi életet, a közbeszédet és közízlést, a fogott pártokat és a belterjes honi politikát. Elszerette mások elõl a társadalmi ellenõrzés nélküli új hatalmi ágat, a javarészt idegen kézben lévõ médiát. Sokszor áttételesen ugyan, de sorozatosan liberális államfõket, kormányfõket, pártelnököket, mûvészeket és tudósokat emelt fel holdudvarából a legmagasabb pozíciókba. Máig kézben tartja az agonizáló államgépezet törvénykezõ és végrehajtó ágait, kezdve a hatalomfüggõ bíróságoktól a szadista rendõrségekig. A korrupció és a kapcsolati tõke segítségével saját zsebe felé tereli a kizsige22

relt gazdaságot, felügyeli és lefölözi a hazai adóbehajtást és a beáramló nemzetközi pénzeket. Szûk urbánus/elitista médiapártként másról sem beszél, mint az örökké elnyomott kisebbségekrõl, a társadalmi esélyegyenlõségrõl, a rasszizmusról és bûnös kirekesztésrõl, miközben tudatosan támogat minden kóros/bûnös devianciát. Rideg technokrataként kiszolgál minden szociálisan érzéketlen globális térnyerést, szabadpiaci nyomulást és gyarmatosítást. Álságosan, nyitott és befogadó liberális demokratának nevezi magát, de szélsõséges zárt szektaként nem tûr meg sajátja mellett semmiféle ellenvéleményt. Szívbõl gyûlöli a szabadságjogokra épülõ korlátlan szellemi/politikai versengést! Örömmel szétveri a hagyománytisztelõ, értékközpontú civil és keresztény közösségeket, a magyar érdekvédelmet. Sõt, a valóban nyitott és befogadó magyarsággal szemben nyíltan jó ha figyelünk

hungarofób elveket hangoztat. Akár a nemzetközi terrorizmus, minden erõvel támadja az államot és annak történelmi szimbólumait. A bomlasztó multikulturális behatolás eszközeivel folyamatosan növelni igyekszik káros szellemi befolyását a városi ifjúság és értelmiség köreiben. Ahol tudja, ott kegyetlenül rombolja az oktatás, a kultúra és az egészségügy intézményeit. Végsõkig kiélezi a társadalmi ellentéteket, ám érdekes módon a nemzetköziség és a holocaust köré új politikai egységet és mitológiát kovácsol. (Az SZDSZ mellett megérne egy misét, miért akar Gyurcsány az antifasizmussal, Orbán a focival, az MDF Dávid Ibolyával, a radikálisok az árpádsávos lobogóval nemzeti egységet teremteni?!) És még mondja valaki, hogy nem egy vérprofi médiapárt ez csipetnyi SZDSZ! Nem kreatív, amikor elsiratják (de egyben vissza is várják válság-menedzsereik közé) a tehetségtelen és morbid humorú pártvezér Kunczét, aki önerõbõl sikeresen leküzdötte csapatát az egy százalékos népszerûségi küszöb közelébe? Nem szellemes, amikor a magyar pártéletben egyedülálló módon megversenyeztetik a két látszólag szembenálló elnökjelöltet Kókát és Fodort? Nem ötletes, ahogy elhitetik az egymással vetélkedõ két politikai alternatívát? Nem figyelemre méltó, ahogyan a frissen megválasztott Kóka, reprezentálva a párt függetlenségét -koalíciós szakítópróbának tekinti a több biztosítós egészségügyi modellt-, és látványosan szembeszáll az MSZP-vel és Gyurcsány akaratával? Nem igazi demokratikus gesztusként kell felfognunk, hogy lefejezés helyett az ügyvivõi testületbõl kiszorult Eörsit frakcióvezetéssel, az elnökjelöltek versenyében alul maradt Fodort miniszteri tárcával kínálja meg saját pártja? Nem gyönyörû, ahogy a szerény, de univerzális képességû -most hirtelen környezetvédelmi szakértõvé nemesedett– Fodor mielõtt elfogadná, látványosan meglebegteti a felelõsségteljes megbízatás elvállalását? Nem csodálatra méltó, ahogyan a visszavonult Magyar Bálint volt oktatási miniszter, szürke eminenciásként máig a háttérbõl irányítja a felsõoktatás szétverését? Nem felemelõ, hogy Eörsi elsõ frakcióvezetõi szûzbeszédében gyilkos módon csípõbõl megtámadja az egész bûnös magyar nemzetet? Nem megható, ahogyan a Klubrádió élõ adásában a zsidó érdekvédõ Suchmannak nekirongyol az egyház és állam különválását megjelenítõ fiatal liberális Gusztos? Nem tanítani való, ahogyan Molnárt, a radikális gyorsasággal lelépõ ámokfutó reformert közösen feldicsérik, miközben utódlását színpadiasan, de szakmai alapon megversenyeztetik? Ugye milyen szakszerû, ahogyan a szocialisták mintájára a liberálisnak hazudott technokraták, vagyis Kóka üzleti haverjai is bevásárolják magukat a pártvezetésbe? Ugye milyen népszerû ez a sehol máshol nem tapasztalt párton belüli, egymást megértõ, stílusos versengés és sokszínû vélemény? Ugye milyen jól eladható a médiában mindez? Ugye már érthetõ, hogy miért nyerte zsinórban az önkormányzati választásokat a végsõ liberális erõd fúrópajzsra emelt helytartója? Mert ebben a vérprofi szemfényvesztésben itt mindenkinek szeretnie illik, szeretnie kell, szeretnie muszáj, ezt a cukipofa showbusinest bemutató, kegyetlenül engedékeny “még több liberalizmust”, ezt a szívdöglesztõ társasjátékot. Ha beledöglünk, ha megcsömörlünk, akkor is szeretnünk kell egy furcsán ránk erõszakolta kényszer-szerelemmel ezt a “csodát”, ezt a nemzetrombolásra kitenyésztett igen hatékony és káprázatos ideológiát. És még mondja valaki, hogy nem egy vérprofi médiapárt ez a gyûszûnyi SZDSZ? Mennyi felsorolható, a sajtó útján naponta népszerûsített, nagyszerû közéleti tulajdonság! Belül érdemi viták, kitûnõen mûködõ pártdemokrácia, határtalan platformszabadság és lendületes csapatmunka. Kifelé a nemes ügyek mentén örök és kíméletlen konfrontáció, egyfajta érdekelvû radikalizmus, mely körül ott leng a kitartó következetesség és állhatatosság mítosza. Hatalmas erõvel sugárzik az öngyûlölet nélküli egység, a szervezet megrendíthetetlen önállósága. Igaz, hogy a racionális ügyvitel mellett, sejthetõ valami titkos és megfoghatatlan háttérhatalomi jelenlét, egyfajta misztikus rejtõzködés képében. Emellett az egész nyitottnak mondott pártról lesüt a szellemi emelkedettség, az innovatív ötletgazdagság, a kreatív megoljó ha figyelünk

dás, a modern, haladó és globális gondolkodás. És persze a korrupciótól való teljes elzárkózás. Az SZDSZ maga a tiszta kezek és tiszta erkölcsök talaján létrehozott arisztokratikus szövetség, amely folyton a tudatlan nemzet megmentése érdekében munkálkodik. A buta és mûveletlen néptömeget a párt nem lenézi, hanem inkább interaktív és sokszor karitatív módon felkarolja, természetesen különös hangsúlyt fektetve a kisebbségi sorban senyvedõ elesettekre. Ennyi szociális érzékenység ellenére, mégis egy szimbolikus terület, az antifasizmus eszméje a legfontosabb koalíciós kapocs az utódpárt irányába, kiegészülve persze a pénz iránti sóvárgással és az Orbán iránti mérhetetlen gyûlölettel. A jobboldal ennyi megtervezett, tudatosan vállalt érték és szépség felmutatása után csak néz, mint a moziban. Hol van olyan jobboldali párt, ahol néhány vezetõ hitbizománya helyett divat a termékeny belsõ vita, a kisebbségi vélemény elfogadása és képviselete, a sokszínû platformszabadság? Hol van az a jobboldali párt, ami nem a vezér-elvre épít, nem az erõszakos beolvasztásra és kirekesztésre, hanem a tervszerû nyitottságra és csapatjátékra? Hol van az a jobboldali párt, amit nem belsõ öngyûlölet, vagy beteges egoista vetélkedés feszít szét? Hol van az a jobboldali párt, amely egészséges lelkületû, következetes, dinamikus és kreatív, amelyrõl lesüt a kormányzóképesség és a szellemi/erkölcsi emelkedettség képviselete? Sehol! Nyilván a jobboldal ezen tulajdonságok hiánya miatt vezet toronymagasan a közvélemény kutatási adatok szerint, a balliberális kormánykoalícióval szemben. Nyilván, hiszen a magyar lakosság amilyen kényszeredetten elutasító módon viseltetik az SZDSZ liberális törekvéseivel szemben, úgy szereti a jobboldal megengedõ liberalizmusát. Jelenleg minden szabadelvû Fideszes (Schmidt, Tölgyessy, Pokorni, Navracsics, Kósa, Rogán, Dautsch, stb.) a magyar média és a közvélemény kitüntetett kedvence. Ami most az SZDSZ-nél nem váltható át népszerûségre és biztos választói szavazatra, az a pozitív hatás azonnal mérhetõ a jobboldali liberális ellenzék köreiben. Itt van a kutya elásva! Talán a jobboldali liberálisok jobb szemfényvesztõk ellenoldali társaiknál? Õk is utálják ugyan a cselekvõ nemzeti radikalizmust, a status quo megbontóit, de talán megfelelési kényszer okán jobban tolerálják a párbeszédet ellenfeleikkel? Vagy csak furcsaságuk okán jobban eladhatók? Ezt kívülrõl nem tudhatjuk, csak találgatunk. Ezek után mondja valaki, hogy nem vérprofi ez a szemfényvesztõ liberalizmus? Bármi történjék, minden oldalon rendületlenül felüti makacs fejét. Ezért talán érdemes lenne ezt az abszurd helyzetet kihasználni. Most kellene ráfeküdni a liberális oldal elolvadó, lecsorgó, szétszéledõ szavazataira! Ahogyan az MDF jelentõsen megerõsödött a zsugorodó MSZP-tõl eltávolodó, baloldalban csalódott szavazók megszólítása során, úgy most lenne itt az ideje az SZDSZ-rõl leszakadó liberális szavazók megnyerésének. Egy nemzeti szabadelvû párt hirtelen felbukkanása, (akár Pokorni-Kósa, akár Schmidt Mária és baráti körének anyagi és politikai segítségével) tudatosan megoszthatná, és végleg padlóra küldhetné a meggyengült nemzetellenes szabad demokraták szövetséget az erõsödõ jobboldal. Orbán személye összetömörítené a Fideszt, felszívná a töredék radikálisokat, miközben megszûnne a belsõ kommunikációs és politikai megosztottság a legnagyobb ellenzéki párt soraiban. A háttérben ezzel együtt megalakulhatna egy olyan, kossuthi hagyományokat folytató, nemzeti érdekeket képviselõ szabadelvû tömörülés, amely az MDF-nél biztosabb támasza lehetne egy esetleges jobboldali-nemzeti összefogásnak. Veszélyes játék elismerem. De a jelenlegi kártékony SZDSZ befolyás ellen csak kockáztatva lehet nyerni! Ha a Fidesz politikai lustaságból a kivárásra játszik és a jelenlegi nagyon biztató közvélemény kutatási anyagokra hagyatkozik, úgy könnyen csapdába kerülhet. Magyarország kényszerszavazóinak többsége néhány ezer forinttal bármikor visszavásárolható! Az SZDSZ által képviselt gátlástalan politikai nyomulás veszélyes ellenfél! Kivárással és tétlenséggel nem semlegesíthetõ, de céltudatos, határozott és ravasz önépítkezéssel most legyõzhetõ. Molnár Tamás – Kuruc.info

23

– avagy Furcsány Nyerenc kúrmányának álomfõi blogja az interneten (Stílusbravúr) NEM KICSIT, NAGYON – Jóóó reggelt, Vietnam!!! Harcos, karcos ébresztõ drága barátaim! Ez nem mehet így tovább, basszátok meg! Állok a kedvenc velencei tükröm elõtt, és végre szembenézek önmagammal. A reneszánsz fürdõszoba márvány bidéje, akár egy teleszart mûveleti terület. Hátrafordulok. Körülöttem zordon kordonok. Bevallom, ördögien büszke vagyok viharosan tomboló szenvedélyemre. A kutyafáját! Az öregecskedõ Klárika mellett, a kivert Toto farkát csóválva bíztat. Mielõbb vegyem fel a reformkényszer-zubbonyom, aztán nyomás, dübörögve húzzak bele. Lendületesen noszogatnak. Imádom a családfámat, kezdõdjön hát a vidám vircsaft. Gyerünk. Munkára fel, basszátok meg! Nincs kecmec meg lárifári! Nincs teszetoszáskodás! Ugorjon az a nyavalyás pannon puma! Szökkenjen az a rút hun hiéna! Elõ most sebtiben Görényi fényes viperájával! Igen. Rugóláb és nyuszi-seriff. Ruganyosan, fessen, fitten, kipihenten! Ma végleg le kell vernem az utcákon lázongó jobboldali arab terroristákat. Elég volt a rendbontásból! Aztán protokoll szerint játszom egy kis padlássöprést, adóprést, népnyúzást meg MASZOPOLY-t. Késõbb átolvasom az apró betûs Szemlõhegyi paktumot. A féltve õrzött házi bibliát. Aztán – mielõtt 299 forintért megebédelek a tettestárs Kókával -, jogszerûen és erkölcsösen kiutasítom Mária kegyvesztett országából ezt a szélsõ-populista Orbánt. Fogja be a száját bassza meg, vagy leveszem róla a kezem! Egyébként hajrá sintértelep! Hajrá kóbor kutyák! Ennyi, na. Délelõtt még felveszem a költségtérítést, behajtom az uzsorát, majd találkozom rajongómmal, a cukipofa Fejtõvel, aki felolvas nekem néhány intim betétet Debreceni rólam írt sikerkönyvébõl. (Cool dolog lesz, igazi cucialista extázis!) Kedvencem az a részlet, amikor elvesztem szüzességemet az építõtáborban. Jaj. Majd meghasad a szívem rajta. No, de most veszem csak észre micsoda nagyképûség, amit itt mûvelek. Igen, igen. Azazhogy határtalanul nem és nem! Szemtelen magyarok! Hát mit képzelnek ezek magukról? Anyám gyorsan pergõ gázórája mellett, még én is csak egyszerû pápai gyerek vagyok. Szegény mindig biztatott: – Táncolj Fletókám, táncolj! Én meg nem nagyon bírtam magammal. Csak loptam, loptam, na meg hazudtam reggel, éjjel meg este. Kérdezték is az irigykedõ szomszédok: – Hát mán megint lopol, Ferikém? Hát nem szégyelled el magadat, te büdös gyerek? Mire böszmén rávágtam: – Mi az hogy, nagyon is! Naná! Nehogy mán kifacsarjuk egymást! 24

Mondta is akkoriban Piroska: – Öszödnél légy, Feri gyerek! Vízágyú, hókotró meg oszlatás kell ezeknek! Meg 23 millió bevándorló román. Azt nekik, a nyûves, kurva, magyar anyjuknak! Majd Mózesre (bocs, móresre!)

tanítom ezeket! Igen. Inkább kádkövet ültess, ne tüntess! Ez lett akkoriban a jelszavam, basszátok meg. Mert ilyen az élet. Kiskapu és nagykutya. Aztán az elmúlt években nem csináltunk jó ha figyelünk

EGYESZTENDÕS A GYURCSÁNY-KORMÁNY Ez az ingatag helyzet a következõ hónapokban fokozódhat, hiszen a megszorító intézkedések még mindig nem éreztették teljes hatásukat a háztartásokban. Az emberek romló életkilátásai még inkább erõsíthetik a fennálló kormányzat iránti bizalmatlanságot. Gyurcsány bukása azonban nem egyszerûen egy morális gátlások nélküli politikai kalandor kudarca lehet, de a nyolcvanas évek eleje óta pozícióban lévõ, reformkommunistából balliberálissá átvedlett szellemi és gazdasági elit összeomlásának kezdete is. Ez az elit 2004 nyarán tizenkilencre kért lapot, amikor Gyurcsányba fektette bizodalmát. A játszma bejött, mert a szavazóurnák felnyitása után a hon áhított alsó került elõ. Az új ciklus azonban új játékot is jelent, és pillanatnyilag úgy néz ki, a kedvezõtlen lapjárás könnyen katasztrófába sodorhatja az egy évvel ezelõtti választások gyõzteseit. Tihanyi Örs – MNO

semmit! Értitek? Semmit! Egyébként pedig kormányzunk. Olcsóbb lett a whisky és a konyak, ami boldoggá teszi a férfiakat. Úgy csökkentettük, hogy közben növeltük azt a kurva adót. Ez így jó, ha meg nem, akkor meg az a jó. Ezt fogom estére elmondani Fridinek. Hat percbe bele a tévébe. Abba a szépen ápolt melegedõ képébe. Történelmi beszéd lesz, azt garantálom basszátok meg. Akár a parlamentben, tessék keményeket mondani! Nem kell ide ellenzék! Nem kell ide szófosás! Itt az idõ hajrá, gyorsítsunk! Gyerünk, mindent bele! Ez a mi történelmi kihívásunk! Ez a mi utolsó esélyünk! Én vagyok a mi utolsó reményünk! Basszátok meg! Nem kell félni, nem fog fájni! Magyarország nem akarja Erdélyt! Nem aka-

runk éhséglázadást! Inkább gumilövedéket, szemkilövést és cenzúrát! Rendet akarunk! Rendet! Értse már meg mindenki a kutyamindenit, hogy nagy a jólét mifelénk! Irtózatosan nagy. Értitek? Nem kicsit, nagyon. Most nevessetek, basszátok meg! Na mi van? Mi ez a morcosság? Mi ez a durcásság? Mi ez a némaság? Remélem nem tûnt el a humorérzéketek? Most befejezem a blogolást, mert rohanok. Estére Kunczéval együtt megnézem a Kossuth téri tömegoszlatást. Jó szórakozást nektek is! Irány Európa! Basszátok meg! Fletó (Lejegyezte: Molnár Tamás – Inconnu) Ui: Akinek van még kedve röhögni, az Inconnu csoport gondozásában május elsején megjelent a Gyurcsánykormányról készült karikatúra-gyûjtemény.

ÚDK: MDF-ET A KORMÁNYBA! Az ÚDK felkéri az MDF-et, hogy tegyen koalíciós ajánlatot az MSZP-nek. Az egészségügy egybiztosítós rendszerének fenntartása érdekében az MDF lépjen az SZDSZ helyére a kormánykoalícióban. A parlamenti matematika: 190 képviselõje van az MSZP-nek, 20 képviselõje az SZDSZnek és 11 az MDF-nek. A többséghez 194 képviselõ kell, tehát az MDF- SZDSZ csere elvileg lebonyolítható. Az MDF a Fidesz üldözése elol – az árulás vádját is magára véve – menekült a politika bal oldalára. Az elmúlt években az MDF sok mindent feladott valamikori önmagából, de nem mindent. Az MDF a Fideszhez és a “mezei MSZP”-sekhez hasonlóan még mindig az egy biztosítós egészségügy híve. Most az MDF bizonyíthatja, hogy az eldobott kõ szegletkõ lehet. Az évi 1600 milliárd forintos egészség kassza nemzeti keretek között tartását ugyanis bízvást nevezhetjük a „nemzet egyik szegletkövének.” Bégány Attila ÚDK ügyvivõ [Forrás: ÚDK]

jó ha figyelünk

25

A kép az 1957-ben újjáalakult BEAC labdarugóit, egyetemistáit mutatja, melynek csapattagjai közül alkotmánybíró, rendõr tábornok, neves ügyvéd, világhírû zenész, középiskolai tanár és egyetemi professzorok sora került ki. Sokan már nem is élnek, de azért érdemes a nevüket is felsorolni. Álló sor: Földes P. edzõ, volt FTC labdarugó, Dániel I. jobbszélsõ. Földes T. balfedezet, Orbán F. középcsatár, Dr. prof. Beck S. elnök. Német J. jobbhátvéd, Fábián F. balösszekötõ, Csete balszélsõ. Guggolnak: Nagy L. jobbösszekötõ, Velekeí L. jobbfedezet, Sárándi I. kapus. Csomós I. intézõ. Szabó E. balhátvéd. 1956-ban kivérzett a közvetlen utánpótlásra is kiterjedõen az egész magyar labdarúgás Eltelt 50 esztendõ. A magyar labdarúgás az országgal együtt a mélypontra süllyedt! Ám az önsorsrontó, illegitim Gyurcsány kormány és a profi szint alatt teljesítõ magyar labdarúgás vezetõi mégis sikert reméltek Cardiffban. Miért? Hiszen aki a fejét nem a dereka alatt hordja, az jóelõre tudhatta, hogy ez a magyar kormány és ez a magyar labdarúgás elismerésre és támogatásra a nemzetközi közösség ezen intézményétõl sem számíthat. És ezt a figyelmeztetést félreérthetetlen és sértõ módon Cardiffban meg is kapta! Tegyük csak fel ezután a kérdést, vajon miért? Hát ezért: 1.) Aktuális gazdasági és politikai megfontolásokból. A nép – és ember ellenes egykor volt kommunista politika ismételt térnyerését egyetlen épelméjû európai demokrácia sem kívánja támogatni. Olaszország esetében sem és Magyarország esetében sem! Márpedig Magyarország a Gyurcsány kormány alatt visszafordult a “vörös gyökereihez”. És nem is akármilyen gyökerekhez. Ráadásul olyan családok döntési pozícióba helyezésével, / Dobrev-Apró / amely családok a múltjuk révén eleve rangsorolhatatlanok az európai döntési központok elfogadhatósági szintjén. E negatív – Európa ellenes – starthelyzetre a magyar kormányfõ a gázvezetékek ügyében még rá is erõsített! Ezzel szemben Lengyelország példás módon viszonyul az egyesülés felé haladó Európához és Ukrajna

is keményen küzd az egyre agresszívebb, újra jelentkezõ “szovjet” befolyás európaiatlan térnyerése ellen. E két ország támogatása ezért egyetemes és közös európai üggyé vált! Miután a politika gazdaság lett és a gazdaság meg politika, nincs mit csodálkoznunk Cardiff döntésén! 2.) Morális okokból. Cardiff nem felejtette el, hogy az elmúlt idõszakban a magyar kormány bevallottan hazudott minden fontos, országos jelentõségû politikai és pénzügyi kérdésben, mégpedig nemcsak a saját népének, hanem a nemzetközi közösségnek, az EU-nak is! Morális értelemben e pályázó tehát hiteltelenné és megbízhatatlanná vált. A nép pedig-ahonnét a hatalma legitim módon származhatna– illegitimnek tekinti és szemben áll vele. Emellett az illegitim magyar kormány agresszivitása és gátlástalansága odáig merészkedett, hogy a legnagyobb magyar és európai szabadságünnepen -2006. október 23-án,az 1956-os forradalom és nemzeti szabadságharc félévszázados jubileumi évfordulóján szemrebbenés nélkül alkalmazott véres fegyveres terrort még a saját népével szemben is. Élõben láthatták e nemes urak a Televíziós állomások jóvoltából Cardiffban is azt a magyar kormányzati morált, amely pályázati ígérgetéseihez anyagi támogatásért esedezett náluk is. Ám Cardiffban úgy gondolták, hogy “ Ezek” aztán sem az elismerésükre, sem pedig a hõn óhajtott támogatásukra nem tarthatnak igényt. Tömören szólva, e hiteltelen és szalonképtelen magyar kormány pályázata e magas európai sportdiplomáciai körökben ezért aztán szóra sem érdemesült! Csak sajnálni lehet azokat a sportszeretõ és a magyar érdekekért küzdõ embereket, akik

mindezeket félretéve gyürkõztek neki e lehetetlen feladatnak. 3.) Magyarország totális pénztelensége, útjainak, stadionjainak és a nagy múltú klubjainak a lepusztultsága tragikus méreteket öltött. A magyar labdarúgás nézettsége osztályozhatatlan. Cardiff szerint a magyar nép végérvényesen elfordult a hosszú idõ óta botrányosan eredménytelen labdarúgástól. Cardiff tudta, ha már a nagy múltú a FTC labdarugó csapatát is – sunyi módon – az NB. II – be deportálhatták a tornából fölmentett apparatcsikok, akkor mit akar Magyarország a civilizált európai labdarúgásnak nyújtani? Hiszen nincsen se pénze, se posztója, se erkölcse, se sportszeretete, se vasútja, se kórháza, csak gátlástalan újgazdag individualizmusa, amelyben a sportszeretõ “Magyar Ember” csak egy fölösleges hivatkozási tényezõ. Az igazán vonzó ok, az elérhetõ magánhaszon óriási tömege. Ez a vonzó és semmi más! Ezer milliárd. Nagy pénz! Nagy haszon! A régi-új gazdagok támogatása azonban nem szerepelt Cardiff céljai között. 4.) A magyar futball dicsõ múltja (Puskás, Kocsis) Cardiffban sem tudta elfeledtetni egyetlen döntnökkel sem az általuk is jól ismert magyar jelent! Mondhatjuk úgy, hogy Cardiff mindent összevetve realistaként mérlegelt. Aki mást várt, az alaposan tévedett! Most már csak e megszégyenítõ duplanullás cardiff-i döntés következményeit kell levonnunk, azt, amit az ország már fél éve visszhangoz: Gyurcsány és ország pusztító kormánya – amely fekély a nemzet testén– takarodj! Független értelmiségiekbõl álló nemzeti kormánynak kell átvennie mielõbb az ország irányítását, addig, amíg egyáltalán még pályázhatunk Ezt a kis lábjegyzetet, mint egy kerek labdát egykori jobbösszekötõként – sportnyelven szólva – be kívántam lõni abba az üresen hagyott kapuba, amelyet a csúfos cardiff-i vereség után a hazánkat újabb lehetetlen helyzetbe hozó Gyurcsány kabinet ismét magára hagyott! Forrás: Dr. Nagy László ügyvéd, a BEAC egykori labdarugója

ORWELL

Bár mindinkább halaszthatatlannak látszik a kormányzás megújítása, a cselekvés hiteles jövõképen alapuló új forgatókönyvének megalkotása, Gyurcsány Ferenc folyvást a régi csatáit vívja az Országgyûlésben. Ennek abszurd fejezeteként az emlékezetes beszéd szalonképessé fazonírozott változatát (Balatonõszöd light) mondta el a második vitanap kezdetén. Ez ugyancsak meghökkentõ, hiszen a beszéddel korántsem az útszéli stílus volt a legfõbb baj. Forrás: Szereto" Szabolcs – Magyar Nemzet, 2007. június 15.

26

jó ha figyelünk

Napjainkra megdõlt az az állítás, hogy a média a negyedik hatalom. Ma az elsõ számú hatalommá – és tegyük hozzá az emberiség legalattomosabb ellenségévé a média vált. A média, amely az egész világot behálózza, s olyan sunyi módon lopódzik be a legkisebb sejtjeinkbe is, hogy szinte észre sem vesszük emberiségellenes hatását, s mire felfedeznénk, már késõ. Ezek a láthatatlanság ködében lapuló médiaguruk gyakorlatilag mára elérték, hogy nélkülük a világ képtelen létezni. Napjainkra mindent átszõ a hazug, manipulatív, felelõsséget nem vállaló média, amely egy virtuális világot vetít ugyan elénk, de erõszakos pusztítása nagyon is valóságos. Nézzék meg, hogyan tülekednek politikusaink is egy-egy sztárriporter kegyeiért. Hogy sietnek tudós, köztiszteletben álló személyek is egy-két percért a stúdiókba, csakhogy a világ láthassa, hallhassa õt! Sokan, mint majom a ketrecben, úgy ugrálnak a kamera elõtt, s a média fura urai, modern korunk Chippollái azt tehetnek bárkivel, amit akarnak. Bárkibõl lehet hõs és gazember bármelyik percben, csak az a kérdés, kibõl mit szándékoznak kihozni, kinek milyen szerepet szánnak a hatalom boszorkánykonyhájában. Tudják, hogy a hatalom bitorlói – így a média urai is – hazudnak, csalnak, lopnak, mégsem akadt egyetlen egy politikus sem, aki kimondta volna: Ezeknek nem nyilatkozom, nem adom a nevem a további nemzet és lélekromboláshoz. Hiába lehet valaki ferdehajlamú, száz meg százmilliók összeharácsolója, még miniszterelnökeink sem merték visszautasítani felkérésüket egy-egy képernyõ elõtti bájcsevegésre. Talán felesleges is említeni, hogy a média közremûködésével Hazánkban ma is ne mzeti hõsök lehetnek a kun-kohn bélák leszármazottai, a princ gáborok, tocsik márták és a hozzá hasonlóak. Ma az a nagybetûvel írt sztár, aki erkölcstelen, becstelen gazember, másságtisztelõ, a törvényeket semmibe vevõ, aki a Hazát el– és kiárulja. Ma a chicciolinák és whiskys rablók eszményét tárja elénk a média, amely már nemcsak jelenünket, de jövõnket is megmérgezi, hiszen a felnövekvõ ifjúság már ezt a torz képet fogadja el valóságosnak. Nem véletlen, hogy 1956 forradalmi pillanataiban is elsõként a megtisztulást a média területén hirdették meg a “hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon” gyakorlóival szemben! Nem véletlen, hogy a Szabad Európa Rádió és a hozzá hasonló csatornák is azonnal a szívünkre hatva lopták be magukat a magyar közéletbe, hogy a globalizáció melegágyát ültessék el a lelkekben akkor, amikor még azt sem tudtuk, hogy mi készül ellenünk. És az sem véletlen, hogy a szórakoztatóipar fellegvárai olyan hihetetlen nagy összegeket k öltenek évrõl-évre arra, hogy a film segítségével átformálják a lelkünket, megtörjék hitünket. Hogy milyen hatalmat jelent a média, elég, ha megemlítjük, hogy csak az RTL Klub nevezetû szennycsatornának 8 milliárd forint köztartozását engedte el a hatalom, s lehetett akár jobb, akár baloldali az irányítás, egyik sem merte, elszámoltatni a kereskedelmi adók sokmilliárdos tartozásait sem. Ma nem azon kellene keseregni, hogy milyen lélekromboló hatást fejt ki a televízió a rádió, hanem egész egyszerûen el kell érni, jó ha figyelünk

hogy ne nézzék, ne hallgassák. Higgyék el, lehet létezni e nélkül is. A világ forradalmai nem a média híradásai segítségével robbantak ki, elég, ha az 1848-as forradalmat említjük, talán arra vártak volna a márciusi ifjak, hogy majd a televízió tájékoztatja a nemzetõrséget, hogy veszélyben a haza? El kell hát felejteni, vissza kell találni a gyökerekhez, a népi kultúrához, hagyományainkhoz. Újra fel kell éleszteni a baráti találkozókat, a faluturizmust, a népdalköröket, a hagyományápoló összejöveteleket, egymásra kell találnunk. Hogy is szól a Himnuszunk: “Õseinket felhozád Kárpát szent bércére” – de amit õsapáink láttak, azt a csodálatosan szép Hazát, mára egy harmincszor ötven centis dobozba besûrítve láttatják velünk. Gondoljanak csak arra, hogy a felvilágosodásnak mondott korban, a globalizáció hajnalán a modern gépeket miért törték szét ösztönszerûen a munkások? Mert szívükben érezték, hogy ez a túlfogyasztásra ösztönzõ gépezet mivé teszi a világot, milyen sivár, embertelen életet szán Isten teremtményeinek. A sötét középkorból kilépõ ember már megérezte a veszélyt, amely Madách falansztervilágát megépítette számunkra. Modern korunk modern embere még nem ébredt rá, hogy ma a média, különösen a televízió, a rádió, a filmipar, a bulvársajtó az, amit szét kellene zúzni ahhoz, hogy a rabságba hajtott lélek szabadon szárnyalhasson. Ma már az emberiségtõl mindent elvett egy olyan génhibás csapat, amely csak a mindenkin átgázoló olthatatlan szerzési vágyban látja az élet értelmét. Öld meg! Feszítsd meg! Igázd le! Vegyél el tõle mindent! Alázd meg! – ma ez a jelszó, s alattomos céljuk eléréséhez mindent és mindenkit felhasználnak, amikor és ahogyan csak érdekeik ezt kívánja. Hogy mi hát a megoldás? Példaként engedjék meg, hogy hadd idézzem az egyik nagyszerû magyar ember, Prohászka Ottokár püspök úr gondolatait: Négy zsidó polgártárs ment az utcán, amikor egy rikkancs éppen mellettük elhaladva az akkor megjelent lapokat hirdette. Jegyezd meg magadnak fiam, szólt egyikük a rikkancshoz, hogy tisztességes zsidó keresztény lapot nem vesz. Helyesen, mert jogában áll – tette hozzá Prohászka püspök úr. Nos, és tisztességes keresztény vett zsidó lapot? Míg ez a tisztesség nem lesz meg a keresztényekben és magyarokban, addig semmiféle törvény nem segít rajtunk. Ez a tisztesség pedig csak tõlünk függ, sõt talán kötelességünk is volna. Tanuljunk tehát Prohászka Ottokár intelmeibõl. Lássuk be, mit tett velünk ez a globális hatalom, amely lassan az egész világot elpusztítja. Az egyetlen megoldás tehát, ha nem figyelünk hazug szavukra, ha nem olvassuk lélekromboló írásaikat, ha nem nézzük a jó ízlés-, vagy inkább már emberiségellenes filmjeiket, nem hisszük hazug és alattomos híradásaikat, tájékoztatásaikat. Nem hagyhatjuk, hogy egy újabb világégésbe belezavarjanak bennünket, a gyûlölet szándékos fokozásával. Addig, amíg egymásnak ugrasztanak népeket, fajokat, nemzetségeket, sõt napjainkra már családokat, barát okat is, mindig õk gyõznek. Ha elfordulunk hazug, virtuális világuktól és odafigyelünk embertársainkra, ha megtanítjuk és megtanuljuk újra, hogy a kimondott szónak súlya van, 27

ha nem engedjük, hogy szándékos bajkeveréssel közénk ékelõdjenek, akkor már egy lépést tettünk a felemelkedésünkért. Ha megfogadjuk, hogy magyar ember nem vásárol szennylapot, nem néz hazug szennycsatornát, akkor a közszolgálatinak mondott adók is rákényszerülnek az igazmondásra, hiszen létük függ tõle. Ma a magyarság végveszélybe került, mert mindent elvettek tõlünk. Tudom, sokan úgy gondolják, nincs idõ arra, hogy szívtõl szívhez haladva összefogjunk. De higgyék el, nekünk ez az egyetlen fegyverünk, amelyet soha nem tudnak elvenni tõlünk. Gyûlölnek bennünket, mert mi nem gyûlölködünk, hiszen a legnagyobb bajban is emberségesek tudtunk maradni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy birkamód meneteljünk a vágóhídra. Össze kell fognunk, erõt kell felmutatnunk, olyan erõt, amely a világhatalmakat is gondolkodóba ejti. Mert kétségünk se legyen afelõl, hogy ma ugyanolyan alattomos erõk törtek ránk, mint tették ezt 1919-ben, ‘45-ben és ‘56-ban, de ‘89-ben és 2006-ban is! Össze kell fognunk, s térjünk végre észhez, ne engedjük, hogy megmételyezzék a magyarságot: az örökös besúgóhálózatról, árulóról, ügynökrõl riogatók akaratlanul is nekik dolgoznak, ha akarattal, még súlyosabb a bûnük. Ma nem az a kérdés, hogy ki volt áruló, besúgó, ügynök, hanem az, hogy

Mint az a szerkesztõségünkhöz küldött néhány levélbõl kiderült, végre mi magyarok is kezdünk öntudatosodni, mi is kezdünk valamit konyítani az Állampolgári ismeretek címû tantárgyhoz. (Ez eddig inkább csak az ellenfeleinkre volt jellemzõ.) Mint e levelekbõl megtudtuk, az õszi eseményeket követõen több magyar és külföldi (vélhetõleg magyarországi születésû) állampolgár is panasszal fordult az EU-hoz. Volt, aki azt sérelmezte, hogy az EU illetve annak több

Rozgics Mária

Elhangzott a Magyar Önvédelmi Mozgalom április 13.-ai média-ellenes tüntetésén

vezetõje nyíltan támogat egy a saját népét terrorizáló diktatúrát, volt, aki azt, hogy az EU, amikor José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke a múlt év október 23-ikán az ország terrorista-diktátoraival együtt ünnepelt, akkor a legmagasabb szintû képviselettel állt ki Magyarország választási csalással hatalomra jutott kormánya mellett, volt aki azt kifogásolta, hogy az EU nem lép fel egy EU-s ország hazudozó, csaló, rabló kormánya ellen.

összközmûves, örökpanorámás, 93.036 négyzetkilométer alapterületû építési telek a Kárpát-medencében, két nagy folyóval (Duna, Tisza) napsütötte déli lejtõkkel, hévizekkel, gyógyhatású ásványvizekkel, világbajnok hungarikumokkal (Tokaji bor, Pick szalámi, Erõs Pista stb.). Beépítési lehetõségek: õrzött lakóparkok, plázák, multiszeméttárolók, kormányzati negyed stb. Beépíthetõség akár 98%. Kút van (makói gázmezõ), telekegyesítés megoldható. Utak: Európába, fizetési könnyítés vagy lízing lehetséges. A telek egyik részén rendõri, kettõs kordonnal védett „mûveleti terület”, a másik részén 1 db. ELBONTANDÓ épület található. Helye: Budapest, Kossuth tér. Érdeklõdni: kúrcsány ferenc és bábkormánya Rt., este 17-19-ig a Bp. Szemlõhegyi út Tel: 06 / 1956.10.23, vagy 2007/03.15 Napközben és pedofíliás kikapcsolódás közben ne is hívjanak, nem dolgozunk! Értékcsökkentõ tényezõk:

– nyakas, rebellis lakosság – kb. 2 millió lakos, akik testvérnek tekintik a külhoni magyarokat.

– hazához, zászlóhoz, himnuszhoz és szabadsághagyományokhoz ragaszkodó csõcselék, amely

– túlélt tatárt, törököt, Habsburgot, oroszt és kádárjancsikat. – vallásuk: fõleg katolikus, elvük a HIT, REMÉNY, SZERETET. 28

összefogva együtt zavarjuk el a hazaáruló és nemzetgyilkos politikusokat és a nekik szolgáló médiát, s csak a következõ lépés legyen az elszámoltatás, a számonkérés. Mert a számonkérés nem maradhat el, hiszen akkor nem beszélhetünk megtisztulásról sem! Ma, amikor minden elhibázott pillanat egy-egy koporsószög lehet a magyarság léte felett, ébredjünk már fel. Ha összefog magyar a magyarral, a világ minden ereje sem bánhat el velünk. S majd akkor, csak ha már megvédtünk magunkat, akkor mutassuk fel azt a kegyelmet, amelyre megint csak a magyar képes, amelyet Attila is megtett Róma kapui alatt. Mert ne feledjük, gyûlölnek bennünket, mert mi nem vagyunk képesek gyûlölködni, de van erõnk és bátorságunk megállj!-t parancsolni, amikor már végveszélybe kerültünk. S most elérkezett ez az idõ. Ki kell mondani bátran: el a kezekkel a magyarságtól, el a kezekkel a magyar értékektõl! Hitünk, múltunk, jelenünk és jövõnk fosztogatóinak bátran mondjuk a szemébe, a magyar ember elviseli a szenvedést, el a nélkülözést és a fájdalmat, de hosszútávon a gyalázatot már nem. Nem, nem, Soha!

Szerkesztõségünk megszerezte a címet, ahol bárki – akár nevének titkosítását kérve is – panaszt tehet az EU jogi biztosánál. Olvasóink szerint a panaszttevõvalamilyen választ mindig kap. A nyomtatvány ezen a címen tölthetõ ki, akár számítógéprõl is: http://www.ombudsman.europa.eu/ form/hu/form2.htm Egyéb információk: http://www.ombudsman.europa.eu Üdvözlettel: F. F., Budapest

Értéknövelõ tényezõk:

– könnyen megoszthatóak, alakíthatóak, hiszékenyek, közülük

– – – – –

kb. 3 millió homo kádárikusz, akiket tévétávirányítóval + virslivel és sörrel vagy fröccsel a kezükben lehet felismerni. Ezek abszolút szolgalelkûek, alacsony IQ-juk ellenére rendkívül tanulóés fejlõdésképes kollaboránsok. Legnagyobb örömük, ha a szomszéd tehén (is) megdöglik. csökken a kereszténység, államvallás: burkolt formájú manchester-kapitalizmus. rohamosan sorvadó népesség. korai halálozás. kitûnõ adózás- és sarctûrõképesség. teljes adósságprés alatt (belsõ körbetartozás, csõdveszély, óriási, de még fokozható külsõ eladósodottság).

Egyéb lakossági, környezetbeli adottságok: A végtelenségig béketûrõek, szabad idejükben vicceket találnak ki és verseket farigcsálnak, miközben fejük felett dögkeselyûk köröznek, szemetet hoznak, kincseket rabolnak, fosztogatnak. Politikai vezetõrétegének eredete: egykor Moszkvából jöttek kalasnyikovval, mai utódaik Brüsszelbe járnak khonvergenciaprogrammal. Sikeres közvetítõnek természetesen jattpénz – ismertebb nevén Tocsik-díj – üti a markát. Risztelünk! Pályázatok benyújtása: “Nyugati konszernek a helyi érdeklõdõkkel szemben abszolút elõnyt élveznek” jeligére a fenti címen! jó ha figyelünk

Sokan félnek, hogy a hazai politikai feszültség polgárháborúhoz vezethet. Ez súlyos félreértés, amelyet a fõsodratú sajtó terjeszt, mert a kormányoldal a bizonytalanság fenntartásában, a háborús pszichózisban érdekelt. Lássuk elõször a történelmi szálat. A dolog 2001-ben kezdõdött, amikor a baloldal egyre idegesebben szemlélte a millenniumi ünnepségek kapcsán sarjadó nemzeti reneszánszot. Az év végén, az Orbán-Nastase-megállapodás aláírásával a Fidesz úgy érezte, hogy nagyot lépett elõre. Több fronton is gyõztesnek hitte magát a polgári oldal. A millenniumi ünnepségeket gyakorlatilag minden magyar településen megtartották, mégpedig Nemeskürty Istvánék ötletével, azaz zászlóadományozással. Márpedig a zászló nem anyagi érték, hanem kizárólag érzelmi. Minden magyar faluban, városban, fõvárosi kerületben rendbe tettek néhány négyszögölt, ahol egy zászlórúdra felhúzható a millenniumi, késõbb a magyar lobogó, kitakarítottak egy sarkot valamelyik intézményben – és a szívekben! -, ahol ismét helyet kaphatott a magyarság mint gondolat. Az összetartozás érzése, amely anyagi érdek nélküli, nem haszonelvû, hanem ellenkezõleg, nemes, altruista attitûd. Ezt fejelte meg a “státusztörvény”, amelyet a magyar országgyûlés szinte teljes egységben fogadott el, megszavazták az MSZP-sek is! A törvény végrehajtásához dûlõre kellett jutni a szomszéd országokkal is, és Szlovénia, Horvátország, Kis-Jugoszlávia után a legnehezebbnek ígérkezõ partner, Románia is elfogadta a kedvezménytörvényt. Ma már tudjuk, Gyurcsány Ferenc büszke rá, hogy ekkor jutott eszébe a megfelelõ “válasz”, a riogatás 23 millió románnal. És amikor az Orbán-adminisztráció 2001 karácsonyán ünnepelni vonult, a baloldali média beindult. Hosszú hadjárat vette kezdetét, amelynek lényege a gyûlöletkeltés volt. Kezdõdött a 23 millióval, és miután érzékelhetõ volt a hatás (a társadalom elkezdett félni, ami az egyik primer ösztönreakció), rákaptak a módszerre. Következett a hideg polgárháború. Elkezdtek mindent és mindenkit gyalázni, vádolni, rágalmazni. Az SZDSZ Lop-Stop feliratú táblákkal járta az állami intézmények fõbejáratait, és mindenütt közölte, hogy odabent tolvajok dolgoznak. A lopás Mózes óta az egyik legnagyobb, ún. “halálos” bûn. A megvádolt tízezrek szóhoz sem jutottak a döbbenettõl. A rend-

jó ha figyelünk

szerváltozás óta eltelt bõ évtizedben elképzelhetetlen volt ez a tónus. A rágalmazások legfrenetikusabbika a “köteles beszéd” volt. Kiderült, hogy bárkinek bármelyik mondatát ki lehet forgatni. És a Fidesz rosszul reagálta le a történteket. Kövér esetében azt mondták, hogy nem szabad félreérthetõen fogalmazni. A bomlasztó, gyûlöletkeltõ MSZP-SZDSZ-kampánnyal szemben a “viseljünk kokárdát” szeretetkampányát hirdette meg a köztársasági elnök, ami olaj volt a tûzre. (Hogy miért, ez egy másik dolgozat tárgya lehet.) A gyûlölködés kormánybuktatást eredményezett – és négy mérgezett évet. Kezdõdött az APEH, a KEHI, a Szervezett Bûnözés Elleni Igazgatóság, a ProWare nevû “magánávó” meg a Keller-féle “közpénzügyi” államtitkárság által folytatott vizsgálatokkal, gyalázkodó nyilatkozatokkal és általános megfélemlítéssel. Folytatódott a néptõl pénzen vásárolt népszerûséggel, ami az önkormányzati választáson is baloldali sikert generált. De ez nem volt elég. Kormánypénzen életben tartott médiumok gyalázták Orbán Viktort, a jobboldalt, a konzervatív világszemléletet és általában mindazt, amirõl a kampányban még azt mondta Medgyessy Péter, hogy “Mindent megtartunk az Orbán-kormány intézkedései közül, ami jó”. A tudatos lebontás évei szépen alámostak mindent, legjobban az állam pénzügyi alapjait. Közben volt hadjárat, veréssel, Szász Károly ellen, Járai Zsigmond ellen, Polt Péter ellen, az energetikai hivatal vezetõje ellen, egyáltalán minden ellen, ami az MSZP-SZDSZ-bizniszkormányzást megzavarhatta. És folyt a gyûlölködés rendületlenül, sõt folyik ma is, amikor immár öt teljes évet abszolváltak ismét kormányon a balosok. Pedig lett volna mód abbahagyni, hiszen amíg 2002-ben nem nyertek a szocialisták, csak véletlenül gyõztek, addig 2006-ban vitán felül megnyerték a választást. És mégsem hagyták abba. És nem hagyják abba most sem, és nem mutatkozik semmilyen jel sem arra, hogy valaha abba fogják hagyni. Talán a permanens forradalom lenini elmélete dolgozik bennük tudat alatt. A 2006-os választás eredményei egyfelõl arra jogosították fel az MSZP-SZDSZ-t, hogy tovább kormányozzanak, másfelõl arra kötelezték õket a láthatatlan fõnökeik, hogy hajtsák végre a leépítési folyamat következõ fejezetét.

Az idei “reformok” ugyanis az immár legyengült társadalom életfontosságú rendszereit kezdik elsorvasztani. Azonban végre kell hajtani ezeket a “reformokat”, hogy 2010-re a társadalom az újabb leépültségi szintet már “normálisnak” fogadja el. Egy képpel: amikor a jól táplált embert bevitték az Andrássy út 60.-ba, általában úgy gondolta, hogy õ majd keményen és hõsiesen. Aztán rövidebb-hosszabb “kezelés” után az elsöprõ többség behódolt, és egy pohár vízért is hajlandó volt. Ahogy nincs jogunk elítélni az Andrássy úton meghurcoltakat, ugyanúgy nem lesz jogunk 2010-ben sem elítélni azt a két és fél millió embert sem, aki majd jóváhagyja a leépítés újabb fázisát. Egyesek azért fogják szeretni a rendszert, mert még kevésbé kell részt venniük a közteherviselésben, még kevésbé kell félniük a versenytõl az üzleti életben, mások pedig azért, mert örvendeni fognak egy pohár víz ígéretének is. A középosztály pedig szépen sorvad tovább, mert nem képes önálló megélhetésre állami támogatás nélkül, és nem képes kormányra jutni sem. Az állam viszont a gazdagokat fogja versenytámogatásban részesíteni, és a megvehetõ szavazatokkal kecsegtetõ rétegeket fogja segélyezni. Magyarországon a hideg polgárháború tavaly októberben véget ért, a középosztály újabb történelmi vereséget szenvedett. Ideje végre felírni a jegyzõkönyvbe az eredményt. Ne tévesszen meg senkit sem, hogy az erõszak mennyisége dinamikusan növekszik a társadalomban. Az elszegényedés mindig kiváltja ezt a reakciót, de ez nem rendszerkritika, sosem fog a fennálló kormányhatalom ellen fordulni. Szimpla lopások, rablások, fosztogatások vannak és lesznek nagyobb számban, de ez egy esetleges változás szempontjából nulla. Legfeljebb a kormánysajtó a Fideszre keni. Az 1945 után létrejött elit a következõ nagy európai összeomlásig meg fogja õrizni pozícióit Magyarországon, és csak az emelkedhet magasra, aki lepaktál velük. Több millió embernek ismét a cselédsors a perspektívája, de ez nem zavarja õket, mert ennek óriási hagyománya van a magyar társadalomban, a magyar lélekben. Aki pedig nem akar azon az áron emelkedni, hogy “ezeknek lefekszik”, az vagy elmegy, vagy idõvel belerokkan. Forrás: Nyiri János – gondola

29

Az úriembernek, szemben a modern tömegemberrel, nem jogai vannak, hanem ízlése és neveltetése: jogairól, azaz legitimnek tekintett akaratáról könnyedén lemond, és szívesen fenntartja az emberi kapcsolatok jog nélküli senki földjét. Nem pusztán azért engedi elõre az ajtónál a nõket, hogy hátulról is megnézhesse õket. Az udvariasság lemondás, ezért az úriember jelleme magába szívta a lovagi kultúra mellett a keresztény caritas-t és pietas-t is. Az eszmetörténet azon a hangsúlyos állításon alapul, hogy az ember nem biliárdgolyó, nem személytelen erõk, okok és más izék játékszere. Nézetei vannak, tudása, amit fáradsággal szerzett. És nézeteinek következményei vannak: értelmezi magát, helyzetét, cselekedeteit, azok következményeit. Az európai jellem, az európai egyéniség – akit gyakorta úriembernek neveznek – szabadsága ebben az értelmezésben áll. Azonban e szabadság mûveltséget elõfeltételez: sokféle forrást az önés helyzetértelmezéshez. E jellem kifejlõdése a megkülönböztetõ és mérlegelõ, ítéletalkotó képesség növekedését jelenti. Az úriember tud disztingválni. Emiatt mosódik össze az erkölcsi-politikai cselekvés módja az esztétikaival. Minél inkább képes az egyéniség a megkülönböztetésre, annál inkább esztétizált a gondolkodása. (...) Bizonyos értelemben az erkölcsi és politikai cselekvés is esztétikai, hiszen önmegmutatás, önmagunk bemutatása: egy nemes, nagyszerû cselekedet “szép tett”. A szép tett nem a céljaink teljes elérése, nem a helyzetbõl adódó lehetõségek teljes kihasználása. De nem is ellentétes ezekkel, hiszen egy gyõzelem is lehet szép. Az erkölcsi és politikai cselekvés összekapcsolódása esztétikai jelleggel az úriember jellemzõje. A cselekvése esztétikai aspektusa arra vonatkozik, hogy nem elsõsorban és nem kizárólag cselekvései következményeit tartja szem elõtt. Ilyen értelemben nem haszonelvû, eszközválasztásai nem feltétlenül a leghatékonyabbak – de õ örömét leli a döntésben. Milyen tudás alapján zárunk ki cselekvési lehetõségeket, vagy ha fel is merülnek, hessegetjük el azokat? Noha a mai tömegoktatás a “használható” és “piacképes” tudás jelentõségét hangsúlyozza, ezzel a tömeget termeli újra, aki csak a technológia részeként tud cselekedni, de sem áttekintõ, sem értelmezõ, sem mérlegelõ és célkitûzõ képessége nincs. Úgy tûnik ezek a képességek elsõsorban a “haszontalannak” nevezett tudások megszerzése során alakulnak ki, és tesznek valakit ve-

30

Milyen (volt) az úriember?

zetésre képessé, jó életet élni képessé. A tömegoktatás hívei is tudják ezt; tudják, hogy a „haszontalan” tudások az úriember jellemzõi, ezért az úriember elleni harcuk egyik legfontosabb része a kialakulásának megakadályozása, a nevelési intézményeinek és azok tananyagának felszámolása. (...) Igen, az úriember nem volt demokrata. Elkülönült és jellemzõje a különbségtevés volt. A megkülönböztetés hierarchia alkotás és értékelés: lesz szép és szebb, de csúnya is; helyes és kiváló, de helytelen is. A demokrácia, az egalitáriánizmus minden formája ezért ösztönösen az úriember, az európai egyéniség ellensége. Mivel az úriember szereti a döntéshozatalt, vállalja a felelõsséget is, és ezért kedveli a sokféleséget. Keresi az olyan helyzeteket, ahol gyakori a sokféleség és a döntés, kezdeményezés. Az ilyen helyzetek metafórája a sport és a játék. A játék során szabályokat és a döntõbíró tekintélyét elfogadva, a keresztény engedelmesség eszményét is folytatva gyakorolhatja az ítéletalkotást, értelmezést és kezdeményezhet. És a sportban tanulhatja meg az úriember egyik fontos tulajdonságát, a nagyvonalúságot (megalopsychos), amivel egykor az arisztokráciát jellemezte Arisztotelész. A sportszerûség a lovagi kultúra továbbélése az úriemberben: a helyzet nem teljes kihasználása, a vesztes felemelése, az ellen-

fél összes hibáinak és a rendelkezésre álló eszközök nem teljes felhasználása. Az úriember nem hatékony, és értékeli a haszontalanságot – mindez együtt jár cselekvései esztétikai aspektusával. Az úriembernek, szemben a modern tömegemberrel, nem jogai vannak, hanem ízlése és neveltetése: jogairól, azaz legitimnek tekintett akaratáról könnyedén lemond és szívesen fenntartja az emberi kapcsolatok jog nélküli senki földjét. Nem pusztán azért engedi elõre az ajtónál a nõket, hogy hátulról is megnézhesse õket. Az udvariasság nem jogokon, nem racionális mérlegeléseken alapuló viszony. Nem az udvariasság a feltûnõ, hanem a megsértése. Az udvariasság lemondás, ezért az úriember jelleme magába szívta a lovagi kultúra mellett a keresztény caritas-t és pietas-t is. Az úriember korántsem konzisztens, de koherens jelleme tartalmazza a vonzódást a rendhez, de a kaland és kockázat keresést is, az engedelmességet és kezdeményezést, az önfegyelmet és kritikát, újítást. Az úriember nem bárgyú tejbetök, bár lehet békés, de magába olvasztotta a lovageszménybõl az ügy iránt odaadó harcos alakját is. Hogy hol van az engedelmesség és a tekintély elfogadásának, a rend és hagyomány követésének, illetve a kezdeményezésnek, újításnak a határa nem írható le valamely elmélettel vagy alapelvvel, és mindig elvétheti az úriember is. Annyira nem állapítható ez meg, mint más fontos határvonalak sem, mint a nappal és az éjszaka határa sem. Az úriember megérzi cselekvése helyénvaló voltát, de tudja, hogy tévedhet és vállalja bukását. (...) Az úriember, úgy tûnik, nem tudta túlélni az utolsó kétszáz év modern világát, elsõsorban az egyenlõséget – hiszen az úriember tudásának, cselekvéseinek szépsége és nagysága a különbség iránti fogékonyságán alapult. Azonban az egyenlõség magával hozta, hogy a jellemteleneket, a nem-úriembereket megítélni tilos lett. Sõt, hatékonyak lehettek az érdekérvényesítésben, így megszerzett hatalmukat felhasználva törekedtek az úriemberek felszámolására. Ezek a jellemtelen sikeresek lettek a minta- és példaadók a tömegkultúra révén, akik az udvariasságot a gyengeség jelének tekintik. (A cikk – amely Horkay Hörcher Ferenc A gentleman születése és hanyatlása címû könyvéhez fûz gondolatokat – teljes terjedelmében a Kommentár folyóirat 2007/1. számában olvasható. Molnár Attila Károly Forrás: www.igen.hu

jó ha figyelünk

jó ha figyelünk

31

32

jó ha figyelünk