A Duna szerepe a Szigetköz településeinek életében

TELEPÜLÉSÖKOLÓGIA - TELEPÜLÉSI KÖRNYEZETMINİSÉG _______________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Dr. Szabó Mária1 A Duna szerepe a Szigetköz településeinek életében 1. Bevezetés A folyók, a hozzájuk kapcsolódó vizes élıhelyek és a társadalom kapcsolata szinte az emberiséggel egyidıs, így példájukon jól tanulmányozhatók a természeti és a társadalmi környezet kölcsönhatásai (KERÉNYI A. 2003). A vízrendezési és folyószabályozási munkálatok következtében jelentıs mértékben átrajzolódtak a Kárpát-medencében az egykori vízjárta területek, így a Szigetköz is (SOMOGYI S. 2000; SZABÓ M. 2002, 2003). Az ısi ártéren évszázadok alatt kialakult vizes élıhely-együttes ezt követıen hullámtérre és mentett oldalra különült el. Az alacsonyártéri élıhelyek hajdani nagy területe a keskeny hullámtérre korlátozódott. Emellett a gazdasági tevékenység kiterjesztése is tovább zsugorította az ártéri élıhelyeket. A magasártér kiemelkedı, viszonylag védett részeire települt a népesség. A települések területi terjeszkedése, a mezıgazdasági területek magas részaránya és a kavicsbányászat mára alig hagyott a Szigetközben természetes élıhelyeket a mentett oldalon. A Duna szabályozásával, ezzel a természetes állapotot megváltoztató emberi beavatkozással az elınyök mellett számos, tájökológiai szempontból kedvezıtlen változás is történt. Ilyen többek között a táj homogenizálódása akár tájképi, geomorfológiai, biogeográfiai, akár a táji diverzitás értelmében. A folyómenti területek felszínének, formakincsének és a tájszerkezet változásaiban mindig a víz és az ember volt a két lényeges tájformáló tényezı. Közülük évszázadokon keresztül a víz volt a meghatározó a Szigetközben is. Az ember igyekezett együtt élni a vízzel, hiszen élete ettıl függött. Gazdálkodására jellemzı volt a táj bölcs hasznosítása. A lakosság megtelepedése óta szakadatlanul küzdött az árvizekkel és a vándorló medrekkel. A folyószabályozással és a vízrendezésekkel megváltozott a víz és ember addigi kapcsolata. A Szigetköz helyenként szélesebb hullámterén, a nagyobb mellékágrendszerek és a mentett oldal egyes területei egészen a huszadik század végéig megırizték az ısi ártéri táj mozaikos szerkezetét, rendkívül változatos és fajgazdag élıvilágát. 2. A Szigetköz népessége és települései A Duna völgye a népvándorlások kiváló színhelye volt. Illír, kelta, római, hun, avar, germán és szláv népelemek jelentek meg és gyors uralmuk után ismét eltőntek. A korabeli topográfiai névanyagot vizsgálva arra a következtetésre lehet jutni, hogy a magyarok letelepedése elıtt szláv (pontosabban „dunai szlovén”) lakossága volt a területnek. Erre utal több szigetközi település neve is: Szavak, Novák, Zámoly, valamint néhány kisebb vízfolyás neve is: Eszterge, Csápolnak, Revence, Gerencse (GYİRFFY GY. 1987). A honfoglaló magyar törzsek 900 körül szállták meg ezt a területet. A magyarság felismerte és zseniálisan kihasználta a természeti környezetet az ország védelme céljából. A Szigetközben a folyók, mocsarak és a szinte áthatolhatatlan erdık jelentették a határsávot, a gyepő-elvét. A gyepővárak a gyepőkapuknál (átjárók) és a határfolyók átkelıhelyeinél foglaltak helyet. A Szigetközben ilyen voltak: Mosonvár, Óvár, Oroszvár, Cikolla (vízföldvár), Hédervára, Pozsony és Gyır. 1

Dr. Szabó Mária Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Földrajz- és Földtudományi Intézet, Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék, Budapest E-mail: [email protected]

171


A település a Duna bal partjáról történt, ahol akkor a Dunának csak mellékágai voltak, a fıág ugyanis máshol folyt. A Csallóközbıl áttelepültek alapították Zsélyi, Darnó, Lipót, Novák gyır megyei szigetközi községeket, majd késıbb Püski, Remete, Kiliti, Bodak községek létesültek (GYİRFFY Gy. 1987). A vizek szinte elzárták a Szigetközt a környezı világtól. Ily módon a történelem viharai is megkímélték az itt élı lakosságot. A tatárjárás és a törökdúlás is csak a peremterületeket érintette. Az elıbbi súlyosabban érintette a térséget, noha a pusztítás nem volt olyan nagy, mint a Dunától keletre esı területeken. A történelmi események a késıbbiekben is hatással voltak az itt élık mindennapjaira, bár a sziget-jelleg sok mindentıl megóvta az itt élıket. Háborúk ugyan nem pusztítottak, de annál nagyobb rombolást végzett a Duna. Az árvizek nemcsak a településeket pusztították el, hanem a lakosságot is. Szinte nincs olyan községe a Szigetköznek, amelyet történelme során a Duna szeszélyes mederváltozásainak következtében néhányszor el ne pusztított volna az áradás vagy partszaggatás. A hordalékkúpon gyakran helyet változtató Duna ágak vándorlásával változott a települések helye is szigethátról szigethátra, a jobban feltöltött és a vizektıl elhagyott helyekre. A legtöbb települést ma már a második vagy harmadik helyén találjuk. Ennek ellenére a Duna nagy vonzereje lehetett a letelepedésnek, a Duna és mellékágai szinte kifogyhatatlannak tőnı halbıséggel rendelkeztek. A halászat igen jelentıs hasznot hozó foglalkozásnak számított, E tevékenységre utalnak a máig megmaradt települések közül Halászi, amelyet eredetileg királyi halászok laktak, illetve Vének, amelyet már egy 1005-bıl fennmaradt oklevél is említ (FEHÉR I. 1874), s amely a pannonhalmi apátság halászfaluja volt. Számos község azonban véglegesen elpusztult az áradások során, nem épült fel újra. Emléküket oklevelek, illetve dőlı- és szigetnevek ırzik, mint pl. Csölösztı, egykori település, ma egy sziget neve Dunakiliti közelében, Szava, Szentvéd, Oltován. (FEHÉR I. 1874; ÉRSEK I. 1924; FEJÉR L. – BAROSS K. 1994). A Szigetköz számos települése még napjainkban is a régi Duna-ág mentén fekszik, így valamennyiük sorsa erısen kapcsolódik a Duna jövıjéhez. A települések között elıfordulnak aprófalvak, kisfalvak, és közepes méretőek is. A települések közül többnek külterületét a Duna és mellékágainak futása mellett az államhatárok század eleji „rendezése” szabta meg, némelyikét meglehetısen (pl. Püski, Dunaremete) szőkre. 3. A társadalmi környezet hatásai A természeti környezet már az ókori városállamok kialakulásában is fontos szerepet játszott. Telepítı tényezıként jelen volt az újkori nagy népességkoncentrációk létrejöttekor, s alapvetıen meghatározta azok fejlıdését is. A vizek mindig vonzották a letelepedıket a jó haszonvétel reményében. Így volt ez a Kárpát-medencében is, s a folyók mentén letelepülı népesség azóta használja, alakítja az ártéri tájat. A természeti tényezı tehát fontos tényezı volt a letelepedésben, s késıbb is kulcsszerepet töltött be a társadalmi-gazdasági életben. A társadalom pedig – változó mértékben – a gazdasági tevékenysége révén visszahatott a természeti környezetre. A természeti és a társadalmi környezet kölcsönhatási és következményei legjobban a folyómenti területeken, az un. vizes élıhelyeken nyilvánulnak meg (MITSCH – GOSSELINK 1993; DÉVAI 2001; SZABÓ 2004). Az ártéri gazdálkodást folytató szigetközi népességnek a mezıgazdaság korántsem nyújtott biztos megélhetést, hiszen a mővelt területek többsége korábban mind vizes élıhely volt. A mezıgazdasági mővelés elsısorban a magasabb szigethátakra korlátozódott, de az árvíz még így is sokszor tönkretette a termést. A gazdasági tevékenység mellett már nem volt elég csak a településhely kiválasztása: a települést védeni kellett az árvizektıl, ezért gyakori volt a települések gáttal való körültöltése. A Szigetközben a szabályozás elıtti természetes tájban a

172


mezıgazdaság legjövedelmezıbb ága az állattartás volt. A külterjes állattartás a 19. században élte virágkorát. A folyószabályozások és vízrendezések után az állattenyésztés fenti módjai jelentıs mértékben háttérbe szorultak a szántóföldi mőveléssel és az erdıgazdálkodással szemben. A hullámtér nagyobb részét erdı, kisebb részét kaszálóként hasznosított gyep borítja. Az elmúlt másfél évtizedben az állatállományt a Duna elterelése okozta rét-legelı produkció csökkenés tizedelte meg. A 20. századra a Szigetköz hazánk egy, történelmileg kialakult kulcsfontosságú mezıgazdasági területe, uralkodó mővelési ág a szántó. A zöldségtermesztésnek ugyancsak régi hagyományai vannak itt. 4. Tájváltozások a Lipót-Ásványi ágrendszerben A hullámtéri terület kiterjedt mellékágrendszerei a Szigetközben természetvédelmi és tájképi szempontból is nagy jelentıségőek. Ezek egyike a Lipót-Ásványi mellékágrendszer, amely fokozott védelem alatt áll, mivel itt található Európa egyetlen ártéri tava, az Öntési-tó Ez a tó Európa máig fennmaradt egyetlen hullámtéri tava. Nevét onnan kapta, hogy az árhullám elvonulása után az „Öntéssziget” középsı, mélyebben fekvı részében sokáig megmarad a víz és egy hatalmas mérető tavat képez. A táj változásainak nyomon követésére a katonai, illetve az 1970-es években készült Gauss-Krüger térképeket és légifelvételeket használtuk. Az egyes élıhelytípusok, mint tájelemek lehatárolására egyszerősített kategóriákba történt, hogy mind a 4 térképen megtalálhatóak legyenek. A katonai térképeken még így is sokszor nehézségbe ütközött egyes területek pontos meghatározása. Összesen 9 különbözı élıhelytípust sikerült elkülöníteni: • vízfolyás és tó, beleértve a Duna-ágakat is; • egykori medrek, amelyek idıszakosan vízzel borítottak, hínarassal, nádas vegetációval, helyenként erdıvel kísérve; • nádas, mocsár, amelyek egyes helyeken sással, égerrel tarkított élıhelyek; • erdı, ide az ártéri erdık (bokorfüzesek, főz-nyár ligetek) tartoznak; • nedves rét (nedves rétek, legelık, nedves kaszálók); • szántó, parlag (száraz rétek); • homok-, kavicszátony; • település; • kiskert (szılıs, gyümölcsös is beleértve). A térképeket az ArcView 3.3 szoftverrel vektorizáltuk és értékeltük ki. A négy térkép alapján elkészített élıhelytípusok területi arányainak változását az 1. ábra foglalja össze. Mindenek elıtt a szántóföldek térhódítása a szembeszökı. A két elsı felmérés idején még változatlan (25 – 24%), de a III. felmérés idején a vizsgált területnek már 37,9%-a mezıgazdasági mővelés alatt állt. Az I. felmérés idején a vizsgált terület 31,7%-t erdı borította, de területük a II. felmérés idejére jelentısen 17,6%-ra csökkent. A III. felmérés térképlapja szerint ismét megnıtt a területük, ekkor 27,2%. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt, hogy az erdıterület növekedése a 20. század huszas-harmincas éveinek nagyarányú, elsısorban hullámtéri nemesnyaras erdıtelepítéseinek köszönhetı, az ısi erdık állományai – amelyek az I. felmérés idején jelentıs kiterjedésben uralták a tájat – nagymértékben visszaszorultak. Érdekes a nedves rétek területi alakulása: amilyen mértékben csökkent az erdıterület a II. felmérés idejére, szinte olyan mértékben nıtt a nedves rétek (legelık, kaszálók, mocsárrétek, láprétek) területe. Ez minden bizonnyal az állattenyésztés fellendülésével kapcsolatos, minél több legelıt és kaszálók kellett fenntartani, s ez elsısorban az erdık termıhelyén valósult

173


meg. A III. felmérés idejére rendkívüli mértékben lecsökkent a nedves rétek területe, amivel párhuzamosan nıttek a szántó- és erdıterületek.

1. ábra. Az élıhelytípusok területi megoszlása

Az egykori kiskertek (szılı- és gyümölcskertek) szinte eltőntek a települések körül, mára folyamatosan beépültek, illetve szántókká alakították ıket. Az I. felmérés idején még 4% fölött voltak szılık és gyümölcsösök, de területeik a továbbiakban tizedére csökkentek. A Szigetközben napjainkban is elhanyagolható a kert és szılı mővelési ág. A nádas-mocsár kategória (állandóan vizenyıs területek) megduplázódott a II. felmérés idejére, majd ismét lecsökkent. A beépítettség folyamatosan növekszik, ez elsısorban Lipót esetén figyelhetı meg. A III. felmérés „többi” kategóriája: zátony, gát és kiskert együttesen 0,7%-t tesz ki. A térképek alapján jól nyomon követhetık a Duna-medrek vándorlásai is (2. ábra). A mederváltozások megfigyelésekor az elsı szembetőnı változás az I. és II. katonai térképen még szerteágazóan folyó, szigeteket, zátonyokat építı Duna a III. katonai térképen már a szabályozás utáni fıág és az ekkor kialakult mellékágrendszer különbsége. Jellemzı a homokpadok, zátonyok eltőnése is a szabályozás után.

174


I. felmérés

II. felmérés

III. felmérés

topográfiai térkép 2. ábra. A folyóhálózat változásai

Összefoglalás A Duna a Szigetközben mindig is meghatározó jelentıséggel bírt. Megszabta, és máig megszabja a partján élı közösségek életviszonyait, a települések helyét és formáját, a mővelési ágak megoszlását, a gazdálkodás helyét és módját, a közlekedési viszonyokat. Története hően tükrözi a partjain megtelepedı társadalom gazdasági, politikai fejlettségét, szervezettségét, kultúráját, szokásait és hagyományait. A Szigetköz életét számtalan vonatkozásban meghatározza a Duna és a vízfolyás jövıje. A Duna jelenleg nagyfokú bizonytalanság forrása. Az önkormányzatok elképzeléseire, a hosszú távú tervekre egyaránt rányomja a bélyegét a jelenlegi bizonytalanság. Megoldatlan kérdés, hogy mi lesz a Duna és a mellékág-rendszerek sorsa, hiszen az határozza meg a külterületek beépíthetıségét, a földterületek hasznosításának irányát, az idegenforgalom fejlesztési lehetıségeit, költségeit, stb. Sajátos arculatot ad a Szigetköznek, hogy Magyarország legdinamikusabb és legfejlettebb régiójának közvetlen közelében húzódik, de az említett „innovációs zónának”, nem alkotja részét. További sorsának alakulásából Gyır és Mosonmagyaróvár, mint területileg érintett városok nem hagyhatók ki A társadalom tájátalakító tevékenysége a középkorban még kisebb jelentıségő a természeti folyamatoknál. Az elsı lakott helyek a Mosoni-Duna mentén alakultak ki. Ezekrıl a magasabban fekvı területekrıl indult ki a Szigetköz benépesítése. A tájban késıbb jelentıs változások történtek, aminek következménye a vízjárta területek csökkenése, a természetes erdık visszaszorulása volt. E változások elıidézıi az emberi beavatkozások, a folyószabályozások, a mezı- és erdıgazdálkodás voltak.

175


Irodalom ÉRSEK I 1924: A Szigetköz története. Magyaróvár FEHÉR I. 1874: Gyır megye és a város egyetemes leírása. Franklin Társulat nyomdája, Budapest FEJÉR L. – BAROSS K. 1994: A magyar Felsı-Duna – történeti szemléletben. Hidrológiai Közlöny, 5. pp. 280-292 GYİRFFY GY. 1987: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza II. Gyır-vármegye. Akadémiai Kiadó, Budapest. pp. 563-641 GYİRFFY GY. 1987: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. IV. Moson-megye. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 134-184 KERÉNYI A. 2003: Környezettan. Mezıgazda Kiadó, Budapest, 470p. SOMOGYI S. 2000: A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai. MTA FKI, Budapest, 302p. SZABÓ M. 2002: Vízrendezések, folyószabályozások és hatásaik a Szigetközben – In: Füleky Gy. (szerk.): A táj változásai a Kárpát-medencében, Gödöllı, pp. 66-73 SZABÓ M. 2003: A Duna környezetformáló szerepe a Szigetközben – In: Frisnyák S. – Tóth J. (szerk.): A Dunántúl és a Kisalföld történeti földrajza, Nyíregyháza – Pécs, pp. 119-125

176

A Duna szerepe a Szigetköz településeinek életében

Recommend Documents