A kutya, amelyik nem tűri tovább a láncot! Se a régit, se az újat! avagy Szemfényvesztők lelepleződése Menet közben érkezett az infó – tényleg csak a hatalmi viszonyok abszolút tisztázásának kedvéért említsük meg –, hogy idén a bennfentes Hír Tv mellett az M1 néven funkcionáló köztelevízió is élőben adja a miniszterelnök úr tusnádfürdői beszédét. Hurrá! Vagy inkább hajrá? A különböző sportdiplomácia- és stadionépítési sikerek közepette nem is tudja az ember, hogy most akkor tulajdonképpen mi is a megfelelő szóhasználat. Gyerekek, a „Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!” lejárt lemez, vagy még műsoron van? A dolog úgy indult, hogy Kovács Levente, a bankszövetség főtitkára elszólta magát a minap a Hír Tv „Magyarország élőben” című műsorában:
A visszatörlesztés rendkívül veszélyes lehet a bankoknak A bankok túlterheltsége miatt rendkívül veszélyes lenne, ha a pénzintézeteknek minden egyes devizaadós hitelének visszatörlesztésében részt kellene vállalniuk – jelentette ki Kovács Levente a Hír TV Magyarország élőben című műsorában. A bankszövetség főtitkára hozzátette: minden, bankokat érintő elvonás többszörösen negatív hatással van a nemzetgazdaságra, ezért csak a szociálisan rászorulók esetében tartja indokoltnak a tehermegosztást. A magyar bankszektor Európában a nagyon stabilak és jól menedzseltek közé tartozik, tehát alapvetően jól kiszámítható és megbízható, ugyanakkor, amit látunk, az az, hogy a gazdaságba beáramló tőke tízszer akkora növekedést hoz, mint ha ezt egy termelő vállalkozás hozta volna be. Forrás: Hír Tv
Több gond is van, mindjárt itt az elején. Kásler Árpádnak és hasonló tevékenységet folytató kollégáinak, valamint az általuk vezetett civil szervezeteknek köszönhetően ma már jogszabályi helyekkel is igazolható módon (továbbiakban: jogilag) is tudjuk, hogy nem holmi hibás termékről van szó devizahitelezés címén, hanem egyfajta össznépi átverés áldozatai lettünk mindannyian. Tették mindezt úgy a bakok, hogy az okozott kár időközben akkorára duzzadt, hogy a másik hatalmi ág, az elvileg függetlennek mondott bíróság, annak legfelső szintje sem meri kimondani azt a nyilvánvalót, amit – ahogyan azt példának okáért Kásler Árpád esetében is látjuk – gyakorlatilag egy diploma előtt álló végzős joghallgató is játszi könnyedséggel megállapítana. Megállapítani lehet, csak kimondani nem szabad! Semmiképpen sem! És ez itt a lényeg! Nem szabad, mert ez olyan drasztikus megterhelést jelentene a Magyarországon működő bankszektor számára – állítják hivatalosék (tehát egyáltalán nem biztos, hogy igaz!), – amely egy végletekig eladósított és alulfinanszírozott gazdaságú országban azonnal romba döntené a politikai erők által előre megírt összes forgatókönyvet.
Az, hogy a bankszektor teljes egészében visszafizethetné a lakosságnak az általa okozott kárt, szóba sem jöhet, hiszen hallhattuk, maga Kovács Levente, a bankszövetség főtitkára mondta, hogy már az is rendkívüli veszélyeket hordoz magában, ha egyáltalán valamennyire részt vállal ebből a teherből a ma már igen csak nehéz helyzetbe jutott Magyarországon működő bankszektor. Z. Kárpát Dániel, országgyűlési képviselő 2011: „Ne az emberek, a bankok fizessék meg a kártételük árát!” Cséfalvay Zoltán NGM államtitkár 2011: „A Jobbik javaslatai gyakorlatilag kivitelezhetetlenek.” Kicsit olyan ez, mint annak idején Trianon. A károkozás, a visszacsinálhatatlanná tétel – érdekes módon – az minden alkalommal pillanatok alatt végbe megy. Ha nem is az eredeti állapotot visszaállítani, de valamiféle jóvátételt, vagy kártalanítást eszközölni, már csak nyögvenyelősen, vagy éppen sehogy sem akaródzik. Soha! Hogy is mondta Cséfalvay államtitkár úr? „A Jobbik javaslatai gyakorlatilag kivitelezhetetlenek.” Miért is? Azért, mert a bank az érinthetetlen szent tehén. A másik probléma, amely viszont már rendszerszintű, a kijelentés azon része, amely immáron mindenki számára egyértelműen mutatja meg, mennyire életszerűtlen, a valóságtól teljesen elrugaszkodott üzleti és gazdasági világban is élünk ma. A „gazdaságba beáramló tőke” kifejezés az, amire szeretném mindenki figyelmét felhívni! Egyrészt már az önmagáért beszél, hogy ez a tőke tízszer több növekedést okoz, mint a piac termeléssel – vagyis normál üzemmenetet feltételezve, érték előállítással – foglalkozó bármely szereplője. Másrészt nem tudjuk egész pontosan, hogy a bankszövetség főtitkára mit ért egész pontosan a „gazdaságba beáramló tőke” kifejezés alatt. Milyen tőke ez valójában? Honnan, kitől, vagy kiktől származik? Hol (a gazdaság mely szektoraiban) és milyen növekedést generál? Miből származik a növekedés? Mi áll a növekedés mögött? Úgy tűnik termék vagy munka egész biztosan nem, hiszen hallhattuk, a gazdaság termeléssel foglalkozó szereplői csupán tized annyi hasznot hajtanak tevékenységükkel! Ha az egyszeri ember, s ily forma vónék magam is, visszagondol a minden valószínűség szerint hiányos, de minimum nem kellő mértékben kiterjedt közgazdasági ismeretanyagára, az jut az eszébe, hogy ekkora profittal oly forma üzletágak szokták kecsegtetni a kockázatoktól sem visszariadó haszonlesőket, mint a fegyver- és emberkereskedelem, prostitúció, vagy a kábítószerekkel való üzletelés. Továbbá felmerül az a kérdés is, hogy ebben a teljesen degenerált rendszerben, ha senki sem termel, ugyan vajon mi a rosseb nyújt fedezetet a kamat által kikövetelt többletérték kitermelésére? Az újabb eladósodás? Főleg akkor, amikor a termeléssel való foglalatosság, még akkor is, ha a megtermelt portékát jó áron el lehet adni a piacon, tized annyi profittal kecsegtet, mint a külföldről beáramló, a jó ég tudja honnan származó tőke.
És itt jön be a képbe a miniszterelnök úr bálványosi szabadegyetemen elmondott előadása. Az utóbbi időben tanúi lehettünk annak, hogyan fejlesztette a tökélyre a politikai osztály a kollektív néphülyítés „művészetét. Ennek a retorikai ámokfutásnak a legelső gyöngyszeme kétségkívül Francisco „barátunk” „Jól alszik-e ön Viktor?” című, hamar nagy népszerűségre szert tevő (gyakorlatilag a pszichiátriai pamflett kategóriájába sorolható) sutkája volt, melyet egykori vazallusának „Mi a f…t akarsz? Buzi-e vagy?” című szánalmas médiavergődése követett. Az i-re a pontot, vagy a politikai sete-sutaság baromkodásaira a koronát kétségkívül az ATV által prezentált, a nézők számára gyakorlatilag egy mazochista önképző kör jelleggel felérő monstre, öt részből álló folytatásos, a szárszói dzsemboriról szóló tudósításfolyama tette fel. Ilyen előzmények után valószínűleg a politikai osztály háttérben tevékenykedő szellemi műhelyeiben is érezték, hogy kicsikét elrúgták a pöttyöst, igyekezvén megfelelni a magasabb röptű szellemi igényeknek is, valamint azon magasztos célnak, hogy sokakhoz eljusson a nagyságos vezénylő tábornok mondandója, idén már a köztelevízió is élőben adta az ország első emberének szabad, egyetemi szintű gondolatmenetét. Gondok persze azért itt is adódtak. Rögtön az elején, természetesen. Az ember valahogy ösztönösen ráérez most már arra, hogy minimum erőteljes fenntartásokkal kell kezelni a miniszterelnök úr, valamint kormánya más tagjai által mondottakat, ha nem akarunk végzetesen elrugaszkodni a Butapest táblán túl megtapasztalható kis- és nagy magyar rögvalóságtól. A nagyságos vezénylő-tábornok előadását nézve az első gondolat, ami eszembe jutott, hogy a kormányfő immáron magasabb fokozatba kapcsolt, elkezdte személyesen is megdolgozni a jónépet. Először kimondja az igazságot! "A kutya maradt, csak láncot cseréltek" Aztán ugyanezzel a lendülettel rögtön csitít is. Veszi el a dolog élét azonnal. „Kimentek a tankok, bejöttek a bankok! Persze van benne némi igazság, de azért a dolog nem ilyen egyszerű.” Dehogynem, ez ilyen egyszerű! Elég volt a süketelésből! Felesleges túlbonyolítani azt, ami pofonegyszerű! De nem ez a legrosszabb! Mármint az ő szempontjukból! Hanem az, hogy ezt ma már mindenki tudja! És érzi! A saját bőrén! És bármennyire is szeretné a fő hallja kend, ezt ma már egyre kevesebb emberrel lehet megetetni. „Lehet, hogy a jelenlegi válság elnyúló hanyatlássá válik" Ha a jelenlegi politikai osztályra bízzák, egész biztosan azzá válik! Ők ugyanis a jelenlegi status quo fenntartásában érdekeltek. A hasznot az utolsó euro-centig, bármi áron, de ki kell venni és vinni ebből az országból! Még egyszer felhívom mindenki figyelmét, nem pártokról, hanem magáról a politikai osztályról beszélek! Nagyon fontos különbségtétel!
Nemrégiben arról olvashattunk, hogy az árfolyamváltozásoknak köszönhetően soha ilyen magas nem volt még hazánk államadóssága, mint most. Az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés: ha ilyen a sikeres válságkezelés, milyen lehet, amikor nem az, amikor sikertelen? Bele se merek gondolni! És Ön? Emlékeznek még Rodolfóra? „Csak a kezemet figyeljék, mert csalok!” – szokta volt mondani előadásai közben. Ha Önök nem is, de a politikai osztály tagjai egész biztosan emlékeznek rá. Aki még nem látta, nézze meg a „Szemfényvesztők” című hálivúdi eksönmúvit. Nem semmi, de ahhoz képest, ami nálunk, ebben az igazi Patyomkin-országban történik, a fasorban sincs! A filmben van egy nagyon lényeges mondat, mely így hangzik:
„Minél közelebbről nézed a trükköt, minél közelebbről nézed a kezemet, annál kevesebbet látsz!”
Jó reggelt! Ebben a látszat-országban a kulcsmondatok úgy kezdődnek, hogy „Olyan mintha…”. Magyarország jobban teljesít. Legalábbis OV és a kormánypropaganda szerint. Naphosszat a tévét bámulva tényleg olyan, mintha. De te vagy nem akarod észrevenni, vagy a körülötted lévő valóság köszönőviszonyban sincs a média által közvetített képpel. Olyan, mintha Bajnai és pártja mögött tömegek állnának, hiszen minden nap róluk látsz és hallasz tudósításokat a híradókban. Közben a valóságban hibahatáron lavíroznak a közvéleménykutatásokban. Ilyen van? Itt csak ilyen van! Vedd már észre! Mindeközben azok a külföldi cégek, melyek a bankszövetség főtitkárának figyelmeztetése ellenére mégis termelésre adják a fejüket, lásd a kormányfő példájában a két német autóipari óriás, az Audi és a Mercedes, nos, ők kétségkívül jogosan viszik ki az országból a profitjukat, hiszen megdolgoztak érte. Nem igaz? És tényleg! A kérdés csupán az, mennyi munkahelyet teremtettek és mennyiért? Mennyi vissza nem térítendő támogatásért? A hazai vállalkozók miért csak újabb eladósodás – értsd: hitelfelvétel útján – tudnak új munkahelyeket teremteni? Ők miért nem kapnak a „magyar” államtól vissza nem térítendő munkahely-teremtési támogatásokat? Lehet, hogy a két német autóipari óriásnak adott támogatás töredékéből sokkal több munkahelyet tudna teremteni a hazai vállalkozói szektor? Én nem tudom, csak kérdezem. Mindeközben a kártyapakliban kulcsszerepet betöltő Jolly Joker figurát is megalázóba leküldő, univerzális hivatkozási alappá avanzsált rezsicsökkentés viszi ma kis hazánkban a prímet. Persze itt is
csak elsőre tűnik felhőtlennek a kép. A csomagolás mögé nézve itt-ott bizony felfeslik a rögvalóság kissé likacsos „olyan mintha” szövete. Amit az egyik kézzel adnak, a másikkal legalább olyan gondosan vissza is veszik, méghozzá azonnal! Örömmel konstatálod, hogy kevesebb összeg áll a sárga csekken, annak viszont már nem örülsz, hogy újabb csekkeket találsz a postaládában, melyekkel az újabb, eddig számodra ismeretlen adókat kell majd befizetned. A másik, legalább ennyire sűrűn emlegetett, bár az utóbbi időkben némiképp megkopott varázsú, 100%-ig csereszabatos hivatkozási alap a rettegett ⅔. De mi történik akkor, ha a kétharmadot előállító egyharmad csalódott, és teszem azt, megvonja a bizalmát? Úgy egyébként a torz választási rendszernek köszönhető, hogy a választók egyharmadának szavazata elegendő a falakon belüli kétharmadhoz, de ez ma már senkit sem érdekel. Csak az ellenzéket! Mi az, hogy? Nagyon is! Ők maguk is a jövő évi választásokon, mint elérendő célt, tűzték ki maguk elé a kétharmad elérését. Vajon beledöglünk abba, hogy az egymást váltó rezsimek folyton újat és mást akarnak? De legfőképpen is azonnal visszacsinálni azt, amit a másik tett? Valószínűleg igen, mert mindegyik újító és reformáló szándékú retorika ugyanazt a szart, vagy még rosszabbat zúdítja az emberek nyakába, mint amitől szándéka szerint szeretne megszabadítani bennünket. Akkor is át akarnak kísérni az út túloldalára, amikor nekünk eszünk ágában sincs átkelni a másik oldalra. Természetesen a miniszterelnök is elszólta magát. Az OTP-ről ugyanis úgy beszélt, mint egy „mégis csak magyarországi bank”-ról. Dejszen a többi bank is az! Magyarországi, azaz Magyarországon működő! De attól az még nem magyar! Apróság, de tessék odafigyelni, mert ez is nagyon lényeges! Emlékszünk ugye? Az ördög – vagyis a dög (a halott, elpusztult, idejét múlt, meghaladott) őre – mindig a részletekben lakozik!
„A devizahitelek kivezetésénél tulajdonképpen igazságot szolgáltatunk.” – mondta a miniszterelnök.
Mindenkinek? Ezt csak azért kérdezem, mert jelen állás szerint nagyon úgy tűnik, hogy nem csak azokkal fizettettek többet, akik ingatlant vásároltak és már nem tudják fizetni a törlesztő részletüket, hanem a többiekkel is!
„Ha majd mindenkinek lesz munkája, kijutunk a válságból.”
Apró gyöngyszem szintén a miniszterelnök úr előadásából. Sose jutunk ki a válságból. Legalábbis így nem. Nem lesz olyan, hogy mindenkinek lesz munkája. Azért nem, mert maga a rendszer az, ami ebben ellenérdekelt. Bele van kódolva, mi több, a rendszer lelke a folyamatosan minél magasabb szinten tartott munkanélküliség, mert csak a nagy munkaerőfelesleggel biztosítható a hatékony kizsákmányolás, a nagyobb profit.
Jobban teljesít Magyarország, s te mégis kutyául érzed magad benne. Ilyen van? Ébredj már fel, itt csak ilyen van! Ez az új lánc is csak olyan, mint a régi, hiába cserélték le. Hiába fényesebb, hiába tűnik másnak, ugyanúgy fogva tart! Szabadulj meg tőle hát! A szemfényvesztők ideje lejárt! Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár www.johafigyelunk.hu
