A DOKUMENTUM ÖRÖKSÉG VÉDELME AZ UNESCO KERETEIN BELÜL- A VILÁGEMLÉKEZET PROGRAM

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Nappali tagozat Szakdiplomácia szakirány

A DOKUMENTUM ÖRÖKSÉG VÉDELME AZ UNESCO KERETEIN BELÜLA VILÁGEMLÉKEZET PROGRAM

Készítette: Kiss Zsófia

Budapest, 2003


Dolgozatom megírásához nyújtott segítségéért köszönettel tartozom Gresiczki Péter úrnak, a Magyar UNESCO Bizottság főtitkárának, Vásárhelyi Pál úrnak, a

Magyar

Világemlékezet

Nemzeti

Bizottság

elnökének,

valamint

konzulensemnek, Ferkelt Balázsnak, a Külkereskedelmi Főiskola EU Tanszéke adjunktusának

2


TARTALOMJEGYZÉK

1. BEVEZETÉS……………………………………………………………………………5 2. A VILÁGEMLÉKEZET PROGRAM CÉLKITŰZÉSEI………………………..7 3. A VILÁGEMLÉKEZET PROGRAM ÁLTAL FELÁLLÍTOTT STRATÉGIÁK……………………………………………………………….9 4. A DOKUMENTUM ÖRÖKSÉG FOGALMÁNAK TARTALMI ELEMEI…………………………………………………………………………………11 5. MEGŐRZÉS ÉS HOZZÁFÉRÉS………………………………………………………...14 5.1 A megőrzés alapelvei…………………………………………………………………15 5.2 A hozzáférés alapelvei és módszerei………………………………………………….17 5.3 A termékek és terjesztésük……………………………………………………………19 5.4 Reklámozás és a figyelem felkeltése………………………………………………….20 5.5 Oktatás és képzés……………………………………………………………………..22

6. A PROGRAM STRUKTÚRÁJA ÉS MENEDZSMENTJE…………………...23 6.1 A Nemzetközi Felügyelő Bizottság…………………………………………………..24 6.2 A Nemzetközi Felügyelő Bizottság kiegészítő szervei……………………………….25 6.3 A Titkárság……………………………………………………………………………26 6.4 A Nemzetközi Világemlékezet Alap………………………………………………….26 6.5 Regionális és nemzeti világemlékezet bizottságok………………………………….27 6.5.1

Nemzeti Bizottságok………………………………………………………….27

6.5.2

Regionális Bizottságok……………………………………………………….29

7. A VILÁGEMLÉKEZET REGISZTEREK………………………………………..30 7.1 A Világemlékezet Lista……………………………………………………………….30 7.2 Regionális regiszterek………………………………………………………………...35 7.3 Nemzeti regiszterek…………………………………………………………………...35

8. A FELVÉTELI ELJÁRÁS…………………………………………………………..37 8.1 A jelölés………………………………………………………………………………37 3


8.2 A kiválasztás és felvétel kritériumai………………………………………………….38 8.3 A Listáról való eltávolítás…………………………………………………………….40

9. A VILÁGEMLÉKEZET PROGRAM KIEMELT PROJEKTJEI…………….42 10. TECHNIKAI HÁTTÉR……………………………………………………………....48 11. JOGI ÉS ETIKAI HÁTTÉR………………………………………………………....52 11.1

Az örökség védelme háborús konfliktus esetén………………………………52

11.2

Partnerségi egyezmények……………………………………………………..53

11.3

Etikai kérdések………………………………………………………………..54

12. PÉNZÜGYI HÁTTÉR……………………………………………………………….56 13. A VILÁGEMLÉKEZET LOGÓ ÉS ANNAK HASZNÁLATA…………….58 14. A DOKUMENTUM ÖRÖKSÉG VÉDELME MAGYARORSZÁGON……59 14.1

A Szellemi Örökség Program…………………………………………………59

14.2

A Magyar Világemlékezet Nemzeti Bizottság………………………………..60

14.3

A Magyar Világemlékezet Nemzeti Bizottság eddigi tevékenységei………...61

15. A PROGRAM JÖVŐJE: EGY KONVENCIÓ FELÉ…………………………..64 FELHASZNÁLT IRODALOM………………………………………………………...66 ÁBRÁK JEGYZÉKE…………………………………………………………………….67 KÉPEK JEGYZÉKE……………………………………………………………………...68 MELLÉKLET: A Világemlékezet Lista………………………………………………69

4


1. Bevezetés A világemlékezet az UNESCO értelmezésében azon fennmaradt dokumentumok összessége, melyek a világ népeinek kollektív emlékezetét jelentik, így tehát kulcsfontosságú szerepet játszik az egyes kulturális identitások megőrzésében, valamint az egyetemes kulturális örökség védelmében. Az emberi gondolatok, felfedezések és elért eredmények, újítások fejlődését rögzíti. A Program magában foglalja a rögzített történelem egészének elemeit, a papirusz tekercsektől vagy agyagtábláktól a filmekig, hanganyagokig, vagy digitális file-okig. A kőbe vésett, és a papírra, papiruszra vagy pergamenre írt emlékek a távoli múlt kultúrájáról, mindennapi életéről tanúskodnak, az emberiség gyökereinek részét képezik. A régi filmek, vagy éppen a multimédia vívmányai pedig a jelenkorról tesznek tanúbizonyságot a jövő generációi számára. A mai hihetetlenül felgyorsult, rohanó világunkban éppen ezért nagyon fontos az, hogy időt és energiát szánjunk a múlt ezen emlékeinek védelmére és megőrzésére, mert ha nem vigyázunk, szellemi örökségünk egy része könnyen örökre elvész. „A kutatóintézetekben tárolt dokumentumok része megsemmisülhet a következő ötven évben, és már eddig is hatalmas károk keletkeztek1”- jelentette ki Dietrich Schüller, a Bécsi Fonogrammarchívum igazgatója, aki egyúttal a Világemlékezet Program Nemzetközi Felügyelő Bizottságának elnöke is. A Világemlékezet Program megalkotását az a félelem ihlette, hogy az emberiség dokumentum örökségének jó része könnyen megsemmisülhet, ha nem szentelnek a védelemre elég energiát és figyelmet. A világemlékezet dokumentumainak nagy részét könyvtárakban, levéltárakban, múzeumokban őrzik, de jelentős hányaduk azonban szétszóródott szerte a világban. A háborús és társadalmi megrázkódtatások, és a megfelelő anyagi források, valamint az odafigyelés és a tudatosság hiánya egyre nagyobb veszélyt jelentenek az írásos és szellemi örökség fennmaradására. A legjelentősebb gyűjtemények anyagait világszerte a pusztulás fenyegeti. Nemcsak a fosztogatás, szétszóródás, az illegális kereskedelem, hanem a megfelelő tárolás hiánya is végzetes lehet-

1

a savval átitatódott papír elporlad, a bőröket,

The New Courier 2., 2003. Arnelan, Roni: Memory of the World, the key to diversity p. 30.

5


pergameneket, film-vagy magnószalagokat a fény, a hőhatások, a nedvesség, vagy éppen a porlerakódások rongálják meg súlyosan, és nem mellékes a rágcsálók, vagy bogarak által végzett pusztítás sem. A különféle természeti katasztrófák- árvizek, tűzvészek, hurrikánok, viharok vagy földrengések ellen pedig igencsak nehéz védekezni, ha a múzeumok, levéltárak nem képesek mindent megtenni időben dokumentumaik védelmére. E szempontból a trópusi klíma sokkal nagyobb veszélyekkel jár, mint a mérsékelt égövi. Ennek egy jó példája lehet az 1923.-ban Japánban történt földrengés, mely nemcsak több ezer emberéletet követelt, hanem a Tokiói Egyetemi Könyvtár gyűjteményének 700,000 kötetét is megsemmisítette. Ugyancsak katasztrófába torkollott az olaszországi Arno folyó áradása 1966-ban, mely elöntötte a firenzei könyvtár alagsorát, súlyosan megrongálva ezzel több mint két millió könyvet, melyek helyreállítási munkálatai a mai napig is tartanak. 1988ban, a leningrádi volt Szovjet Tudományos Akadémia Könyvtárát sújtó tűzvész során pedig, melyet a 20. század legnagyobb könyvtártűzének neveznek, 3,6 millió kötet égett el. Igencsak hosszú időt venne igénybe mindezen katasztrófák következtében elpusztult értékek számbavétele, melyek közül a legismertebb mégis talán az Alexandriai Könyvtár, de ki tudja, mennyi történelmi dokumentum semmisült még meg Kínában, Konstantinápolyban, Varsóban,

vagy

időben

közelebbi

példával

élve

Kambodzsában,

Bukarestben,

Szentpéterváron, vagy Szarajevóban. A természeti katasztrófák ellen nincs mit tenni, de talán nem meglepő, hogy a legtöbb veszteséget az emberi tevékenységek okozzák a dokumentum örökségben. Az örökség védelmét tekintve azonban számításba kell venni még egy tényezőt: az ország anyagi helyzetét. Igaz, a kulturális és gazdasági javak között nincs összefüggés, viszont minden állam más forrásokkal rendelkezik dokumentum örökségének védelmét illetően. A kulturális megőrzés a gazdagok számára egy opcionális kérdés, a szegényebbeknek azonban csupán egy szükségtelen luxuskiadás. A Világemlékezet Program ezért az ilyesfajta egyenlőtlenségek minimalizálására és a terhek megosztásának maximalizálásra törekszik. Ennek jó példája lehet Argentína legnagyobb nyomtatott dokumentum gyűjteménnyel rendelkező könyvtára, a Buenos Aires-i José Hernandez Könyvtár, melyben 110 év újság állománya rothad el szó szerint az ország gazdaságát sújtó válság következtében.

6


2. A Program célkitűzései Mindezen veszélyeket és tendenciákat felismerve az UNESCO, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete azért hirdette meg 1992-ben a Világemlékezet Programot, hogy regisztrálja és megőrizze a pusztulástól a világ értékes levéltári gyűjteményeit és a könyvtárak anyagait, valamint lehetővé tegye azok széles körben történő megismertetését és terjesztését. A Program víziója ezeknek megfelelően tehát az, hogy a világ dokumentum öröksége mindenkié, teljes mértékben meg kell azt őrizni, és a kulturális erkölcsöket és gyakorlatokat figyelembe véve akadálytalan és egyenlő hozzáférést kell biztosítani. A Program missziója pedig nem más, mint a tudatosság és védelem növelése a világ dokumentum örökségével kapcsolatban, valamint az egyetemes és állandó hozzáférés biztosítása.

A Programnak így ezek megvalósítása érdekében négy egyenértékű célkitűzését határozták meg: 9 Megőrzés: a globális, regionális és nemzeti jelentőséggel bíró írásos örökség védelme a lehető leghatékonyabb eszközök és technológiák alkalmazásával, mivel ezek egyetemes értékeket képviselnek ugyanúgy, mint az UNESCO Világörökség Listáján szerepeltetett helyek, jelentőségük átível az idő és az egyes kultúrák határain. Ez a tevékenység

történhet

közvetlen

gyakorlati

segítségnyújtáson,

tanácsadáson,

információk nyújtásán, a képzések támogatásán, vagy akár szponzorok felkutatásán keresztül. 9 Hozzáférés: ezen örökség hozzáférhetővé tétele a lehető legszélesebb közönség számára, nemzetközi szinten, mindenki számára egyenlő mértékben. Az írásos örökség védelme és hozzáférhetővé tétele kiegészíti egymást. A hozzáférés ösztönzi a védelmet, a védelem pedig biztosítja a hozzáférést. Például, ha a digitalizált, vagy mikrofilmre vett feljegyzéseket bárki elérheti, az így keletkező, egyre növekvő igény a 7


szélesebb körű hozzáférésre a megőrzés és védelem mértékének növelését vonja magával. Ez a célkitűzés magában foglalja a digitalizált másolatok és katalógusok Interneten történő elérhetőségének biztosítását, valamint az egyes jogi és más korlátok felszámolását a hozzáférés terén. Kivételt képeznek ezen törekvések alól természetesen a magántulajdonban álló örökségek, hiszen a tulajdonjog nem sérülhet, valamint e tekintetben számításba kell venni bizonyos vallási, vagy kulturális szokásokat, melyek ugyancsak behatárolhatják a hozzáférést. 9 A származtatott alkotások terjesztése: az örökségen alapuló különféle alkotások létrehozása és széles körben való terjesztése, míg az eredetieket a megfelelő, biztonságos körülmények között tartják. Magas színvonalú szöveges kiadványok, hanganyagok, CD-k, DVD-k, könyvek és képgyűjtemények érhetőek el a helyi és nemzetközi terjesztői hálózatokon, vagy az Interneten keresztül. Az ezekből származó bevételeket azután visszaforgatják a Programba. 9 A tudatosság növelése: a világ összes országa figyelmének felkeltése az írásos örökség védelme iránt, főként azokon a helyeken, ahol nemzetközi jelentőségű örökség áll veszélyben, mivel az odafigyelés hiánya a kérdés fontosságának mellőzését jelentheti. Sok állam szinte egyáltalán nincs tudatában saját örökségei jelentőségének. Ennek érdekében az UNESCO figyelemfelkeltő kampányokat szervez, honlapokat

készít,

ismeretterjesztő

kiadványokat,

könyveket, képeslapokat stb. terjeszt szerte a világon.

8

CD-ROM-okat,

albumokat,


3. A Világemlékezet Program által felállított stratégiák

A Program célkitűzéseinek megvalósításához négy alapvető stratégiát határoztak meg. Az 1. stratégia a Dokumentum Örökség Azonosítása. Ennek keretében kutatják fel és határozzák meg a világszinten jelentőséggel bíró emlékeket, majd regisztrálják azokat a Világemlékezet Listán. A regisztrálandó örökség akár megfelelő védelmet élvez, akár sürgős intézkedések meghozatalára van szükség a megőrzésére, ugyanolyan eséllyel kerülhet be a regiszterbe. A fő kritérium ebben az esetben nem a veszélyeztetettség mértéke, hanem az, hogy az adott dokumentum mekkora jelentőséggel bír az emberiség és az egyetemes kultúra számára. A Lista a stratégia értelmében állandóan bővül, a Világörökség Listához hasonlóan, azonban előnyt élveznek a jelenleg alulreprezentált térségek. A 2. stratégia a Figyelem Felhívása a Dokumentum Örökség Megőrzésének Szükségességére. Ez a törekvés különösen fontos szerepet játszik azokban az országokban, ahol a különféle emlékeket súlyos veszély fenyegeti. Az UNESCO tevékenysége ezen a területen magába foglalja figyelemfelkeltő kampányok indítását, a Program népszerűsítését, az oktatás és a különféle képzések támogatását. Ez azért igen nagy jelentőségű célkitűzés, mert egyes országok nincsenek is tudatában, mennyire gazdag örökséggel rendelkeznek. Ezeket az értékeket csak úgy lehet megmenteni, ha a figyelmet ráirányítják jelentőségükre és a védelem fontosságára. A 3. stratégia a Specifikus Dokumentum Örökség Védelme. Ez a törekvés magában foglalja a specifikus örökségek megőrzésére indított különféle projekteket. A Világemlékezet program változatos módokon nyújt támogatást az egyénileg kezdeményezett projektek számára. Az a tény, hogy egy dokumentum szerepel a Listán, önmagában nem jelent jogosultságot anyagi támogatásra, mely csak különféle kritériumok teljesítése- a veszélyeztetettség

mértéke,

megvalósíthatóság,

stb.-

után

igényelhető

a

Program

célkitűzéseinek és pénzügyi helyzetének figyelembe vételével. Egyes dokumentumok megőrzése esetenként igen költséges eljárásokkal járhat, például különféle bonyolult

9


konzervációs technológiák alkalmazására lehet szükség. Egyes projektekhez éppen ezért időnként UNESCO-n kívüli forrásokat is igénybe vesznek. A 4. stratégia a Dokumentum Örökség Marketingje és Népszerűsítése.

A

Világemlékezet Regiszter egyes kiválasztott dokumentumait változatos formában terjesztik és népszerűsítik kereskedelmi és non-profit céllal egyaránt. A stratégia magában foglalja egyfelől a világ dokumentum örökségének minél szélesebb körben történő megismertetését, másrészt pedig a Program támogatói körének szélesítését, megfelelő anyagi alapot teremtve ezzel a 3. stratégia részét képező projekt menedzsment biztosítására. A Világemlékezet Program támogat minden olyan nemzeti és regionális törekvést, mely ezen célkitűzésekkel összhangban áll. Minden egyes Nemzeti és Regionális Világemlékezet Program önállóan alkalmazza a fent említett négy stratégia elemeit, a helyi igényekhez igazítva azokat, így azok a fő program infrastruktúrájának fontos részét képezik. Ebből következik, hogy a Program sikere nagyban múlik az egyes nemzeti és regionális bizottságok kezdeményezésein és lelkesedésén.

10


4. A dokumentum örökség fogalmának tartalmi elemei

Mindenek előtt szükségesnek érzem a dolgozatomban szereplő kifejezések és fogalmak tartalmi elemeinek pontos tisztázását. Egy dokumentum megfontolt intellektuális szándékkal dokumentál, vagy rögzít valamit. Míg a dokumentum fogalma egyetemes, egyes kultúrák jobban „dokumentum orientáltak”, mint mások. Ennek megfelelően nem minden kultúra képviselteti magát egyenlő mértékben a világ örökségében, és így a Világemlékezet Programban sem. A Program szempontjából a dokumentum örökséget az alábbi elemek alapján definiálják: -

Mozdítható (de ez alól vannak kivételek, ld. lejjebb)

-

Jelekből, kódokból, hangokból, és/vagy képekből áll

-

Hosszú távon megőrizhető (a közvetítő médium élettelen)

-

Reprodukálható

-

Tudatos dokumentációs munka eredménye

Ezeknek megfelelően kizárhatóak azon emlékek, melyek egy építmény falán, vagy egy természeti helyen szerepelnek, hiszen ezek nem mozdíthatók. Bár egyes dokumentumok, mint például feliratok, kőbe vésett írások, vagy sziklarajzok ugyancsak nem mozdíthatók, mégis a dokumentum örökség részét képezhetik. Ezek elszakíthatatlan kapcsolatban állnak egyes helyekkel, építményekkel, és általában más UNESCO programok részét képezi a megőrzésük, mint a Világörökség Lista. Ugyancsak nem tartoznak bele a fogalomba azon tárgyak, melyeken szereplő jelek vagy kódok a céljuk velejárói, vagy azon emlékek, melyek „egyedinek” készültek, mint például festmények, vagy háromdimenziós képek.

11


A dokumentum örökség fogalma így nem minden esetben világos, időről időre magyarázatra szorul, melynek legfőbb tolmácsolója a Nemzetközi felügyelő Bizottság. Ez a szerv bírálja el, hogy például egy festmény mely esetekben képezi a világemlékezet részét, és mikor nem. Ugyanis az értékelésnél egyáltalán nem mellékes, hogy az a festmény dokumentációs

céllal

készült-e,

vagy

egyszerűen

a

festő

művészi

kifejezésének

eredményeképpen született. A Világemlékezet Program számára egy dokumentum két fő összetevőből áll: az információ, amit hordoz, és a médium, ami közvetíti azt. A dokumentumok különféle jellegű információkat tartalmazhatnak, különféle formában megjelenítve, a főbb kategóriák a következők:

Szöveges dokumentumok, mint például kéziratok, könyvek, újságok, plakátok, stb. Ezek alapanyaga lehet papír, papirusz, pergamen, pálmalevél, kéreg, textil, kő, vagy bármi más. A szövegek íródhatnak tintával, tollal, de lehetnek akár festve is.

Nem szöveges dokumentumok, mint például festmények, nyomtatványok, térképek, zenék. Szintén készülhetnek tintával, tollal, festéssel, stb. Alapanyagukban is hasonlóak az előzőekhez.

Audiovizuális

dokumentumok,

hagyományos

mozgóképek,

filmek,

lemezek,

hangszalagok és fotográfiák, akár analóg, akár digitális formában rögzítve.

Mindenféle típusú elektronikus adatok virtuális dokumentumok, például audiovizuális anyagok, elektronikus szövegek és képek analóg vagy digitális formában, weboldalak. Dokumentum örökség alatt érthetünk egyetlen fennmaradt emléket, de akár

dokumentumok egy csoportját: gyűjteményt vagy tulajdont is. Egy gyűjtemény olyan dokumentumok összessége, melyeket egyenként válogattak össze. Ezzel szemben a tulajdon gyűjtemények összessége, ami valamely intézmény- könyvtár, levéltár, múzeum, kormányzati szerv, kulturális központ-

vagy egy magánszemély birtokában áll. Az intézményi

tulajdonokhoz való hozzáférés mértéke a törvényhozási és intézményi politikáktól függően országonként és intézményenként változik. Az egyéni tulajdonokat ugyancsak különböző mértékben lehet megtekinteni: míg az egyesek által birtokolt dokumentumok szinte hozzáférhetetlenek, mások megnyitják azokat a szélesebb közönség előtt is, ez az adott emlék jelentőségétől függ.

12


A Világemlékezet Program nem tesz különbséget a köz-és a magántulajdonban álló dokumentum örökség között. Még ha a hozzáférés korlátozott is, a magántulajdonban álló emlékek is a Világemlékezet részét képezik. A privát gyűjtemények anyagai szintén regisztrálásra kerülnek.

13


5. Megőrzés és hozzáférés

„A célunk nem önmagában a megőrzés, hanem a megőrzés annak érdekében, hogy ez az örökség elérhetőbb legyen.2”- mondta Abdelaziz Abid, a Program vezetője. A Világemlékezet Program szempontjából a megőrzés fogalma a dokumentum örökség állandó és örökre szóló hozzáférhetőségének biztosítása érdekében megtett lépések összességét jelenti. Magában foglalja a fenntartást, konzerválást, mely definíciója szerint azon tevékenységek összességét jelenti, melyek minimális technikai beavatkozás segítségével az eredeti anyagok jövőbeni pusztulását akadályozzák meg. Érdekes módon, a régi időkből fennmaradt papírok sokkal tartósabbak, mint a 19. század közepén bevezetett cellulóz tartalmú, puha papírok. Ez jelentős gondot okoz a 19-20. századi dokumentumok megőrzése esetében, főként a közép-kelet európai, volt szocialista országokban, melyekben a legtöbb dokumentumot a lehető legolcsóbb papírokra nyomtatták. Az audiovizuális dokumentumoknak kb. nyolcvan százaléka nem a megfelelő körülmények között van tárolva, ezért néhány éven belül lejátszhatatlanná válhatnak. De még ha sikerül is őket eredeti állapotukban megőrizni, akkor is fennáll a veszély, hogy a lejátszásukhoz szükséges berendezések is eltűnőben vannak, így még ha a legjobb minőségben is sikerül megőrizni a szalagokat, nem lesz mivel lejátszani őket. Ebben a kérdésben lehet nagyon fontos megoldás a digitalizálás, hiszen ezek megsemmisülésével a kulturális antropológia is rengeteget veszít, mivel a felvételek jelentős részét antropológus kutatók készítették. A Világemlékezet Program számos úton-módon ösztönzi a megőrzést, mint az elvbeli támogatás, tudatosság, képzések és tréningek, technikai együttműködési megállapodások, és egyes, korlátozott számú projektek direkt pénzügyi támogatása. A megőrzéssel kapcsolatos

2

The New Courier 2., 2003. Arnelan, Roni: Memory of the World, the key to diversity p. 29.

14


megfontolások a menedzsment tervek és a Világemlékezet listára való jelölés kulcselemét jelentik.

5.1 A megőrzés alapelvei 9 A dokumentumok és gyűjtemények gondos ellenőrzése a megőrzés előfeltétele. A kérdéses emlék alapanyagától, az információ hordozójától függően ez a mechanizmus magában foglalhat egy katalógus, vagy jegyzék elkészítését a gyűjtemény formájára és tartalmára vonatkozóan, annak minden egyes elemét számba véve. Mindez történhet kézírásos, vagy manapság gyakoribb változatként számítógépes formában. Az egyes elemek természetének és állapotának megjelölése és dokumentálása a megőrzési folyamat egyik alapja, mert így biztosítható a biztonságos kezelés és helyreállítás. Ha a konzervációs tevékenység kezdetét vette, nagyon fontos annak dokumentálása, hogy mi történt, mikor történt, és milyen anyagokat érintett. A megfelelő dokumentáció és a gyűjtemények ellenőrzése sok időt és fegyelmet igényel, de kizárja a szükségtelen károsodásokat és veszteségeket, valamint a kettős nyilvántartás lehetőségét. 9 A tárolási körülményeknek - mint a hőmérséklet, nedvesség, fényhatások, légszennyezés, állatok és bogarak, fizikai biztonság- biztosítaniuk kell a tárolt dokumentumok maximális élettartamát. Az ideális körülmények dokumentumonként eltérőek lehetnek: például a papír, a film, vagy a videokazetták más-más kívánatos mértékű hőmérsékletet és nedvességet igényelnek. Sajnos azonban a legtöbb intézmény kénytelen korántsem a megfelelő körülmények között tartani az általuk tárolt emlékeket, így a kérdés ezen esetben a lehetőségekhez mért legmegfelelőbb körülmény biztosítása, valamint ezek jövőbeni fejlesztése. Az olyan tényezők, mint a lyukas tetők, törött ablakok, instabil alapok, megfelelő tűzvédelmi berendezések és a felügyelet hiánya, valamint a természeti katasztrófákra való felkészültség mértéke és a környezet figyelemmel kísérése mind nagyon lényeges szereppel bírnak, hiszen kedvezőtlenebb körülmények között is szükség van a menedzsment és ellenőrzési gyakorlat helyes alkalmazására. 9 „A megelőzés jobb, mint a gyógyítás” szállóigéje a dokumentum örökség megőrzésével kapcsolatban is helytálló. Az olyan gyakorlatok és technikák, melyek lelassítják, vagy megállítják a pusztulási folyamatot, sokkal jobbak és olcsóbbak, mint

15


bármely helyreállítási eljárás. Ezek között szerepelnek például a megfelelő tárolási, kezelési és kiállítási folyamatok, a biztonság és a gondos szállítás. 9 Az eredeti dokumentum konzerválása és egységességben történő védelme azt jelenti, hogy egyetlen információ sem vész el, és minden jövőbeni megőrzési és hozzáférési lehetőség nyitva áll. Az eredeti dokumentumok olyan belső értékkel rendelkeznek, mely egy másolatban- bármilyen jó is az- nem található meg. Számos intézmény bánta meg, hogy idő előtt megsemmisítette az eredeti példányokat, miután jó másolatokat készítettek belőle, melyek később kisebb értékűnek és rosszabb minőségűnek bizonyultak. Egy eredeti félredobását, mindegy hány másolat készült is belőle, soha nem lehet könnyen felvállalni. 9 A tartalom áthelyezése és más formába öntése, vagyis a dokumentum egy másik formátumban való megjelenítése hasznos és a hozzáférési procedúra során sokszor elengedhetetlenül szükséges. Ennek keretében a Világemlékezet Program ösztönzi a digitalizálási és mikrofilm készítési eljárást, mert az az univerzális hozzáférés alapja, valamint hatékony védelmet nyújt az eredeti dokumentum számára. Azonban a tartalom áthelyezése nagy körültekintést igényel. Egyes esetekben elkerülhetetlen: például, ha az eredeti hordozó anyag ingataggá vált. De sokszor együtt jár az információ egy részének elvesztésével, valamint jövőbeli lehetőségek kizárásával, és megjósolhatatlan kockázatokkal jár a jövőre nézve, amikor az adott másolási technológia elavulttá válik. Ez a veszély fennáll nemcsak a régi (pl. fényképezés), hanem az új technológiák esetében is (pl. digitalizálás). 9 A hosszú távú megőrzés kockára tétele a rövid távú hozzáférési igények kielégítése érdekében mindig is egy kísértés, időnként pedig politikai szükségszerűség, de elkerülendő, amennyire csak lehet. Azon esetekben, amikor nem létezik másolat, mely hozzáférhető, a hozzáférés megtiltása még mindig jobb stratégia, mint az eredeti példány végleges megsemmisülésének, vagy helyrehozhatatlan károsodásának megkockáztatása. 9 Minden anyag másfajta védelmet igényel: nemcsak másféle tárolási körülményeket, hanem más és más kezelési és konzervációs módszereket is. A hagyományos, „emberek által olvasható” anyagokat, mint a nyomtatott papír, egyre inkább felváltják a „gépek által olvasható” dokumentumok, mint a CD-k, videoszalagok, melyek erős mértékben ki vannak téve az elévülés veszélyének. Mindegyikre másként kell figyelni. A nemzetközi ISO és egyéb más sztenderdek felállítása– például a digitális adatok

16


transzferére vonatkozóan- gyakran a jóval gyorsabb technológiai változás mögött elmaradnak, de figyelembe kell őket venni. 9 Az együttműködés alapvető fontosságú: egy ilyen komplex területen még a legnagyobb intézményeknek is szükségük van a hálózatépítésre, a lehetőségek és a szakértelem megosztására. Egyes intézmények saját specializációkkal rendelkeznek mások igényeinek kielégítésére. A megőrzés területén egyetlen intézmény sem engedheti meg magának, hogy elszigetelődjön. Ebben a tekintetben a világemlékezet nemzeti bizottságok, és a Nemzetközi Felügyelő Bizottság Technikai Albizottsága kiindulópontként szolgálhat a tanácsadás és hálózatépítés területén. 9 Hagyományos tudás: számos kultúra tradicionális és hatékony módszerekkel rendelkezik saját dokumentum öröksége megőrzésére, melyek tükrözik saját szellemiségüket és szokásaikat. Ezzel szemben a modern módszerek, melyeket tudományos kutatások és újféle technikák bevezetésének segítségével fejlesztettek ki, „nyugati” mintát követnek. Egy adott országban a kétféle megközelítés összhangban hozása fontos lehet a menedzsment tervek elkészítésekor. 9 A professzionalitás mértéke annak jele, hogy az adott kormány milyen hangsúlyt fektet a könyvtárak és levéltárak gyűjteményeire. A szakmai oktatás magában kell, hogy foglalja az egész területet, az alaptudásoktól a specializált megőrzési technikák elsajátításáig. A szakmai képzések minden érdeklődő számára elérhetőek, akár internetes távoktatási kurzusok, kiegészítő egyetemi tanulmányok, valamint nem kormányzati szervezetek képzései keretében. Azonban, mivel a szakmai társalgás és irodalom még mindig európai nyelveken keresztül történik, más nyelvcsoportok hátrányos helyzetbe kerülhetnek a megfelelő fordítások elkészültéig.

5.2 A hozzáférés alapelvei és módszerei A megőrzés célja a folyamatos hozzáférés biztosítása. A Világemlékezet Program ösztönzi a demokratikus, egyetemes hozzáférést a világ dokumentum örökségének egészéhez, azonban figyelembe veszi az egyes kulturális indíttatású korlátozásokat, valamint a szerzői- és tulajdonjogokat, de mentes a mesterséges kényszerektől. Egyetértésben áll az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával (1948.), valamint az ENSZ Civil és Politikai Jogok Konvenciójával (1966.). Ezek értelmében mindenkinek joga van a saját identitásához, és annak megőrzéséhez, így saját dokumentum örökségéhez is joga van hozzáférni. Ez magában 17


foglalja a jogot, hogy tudatában legyen az örökség létezésének, és annak, hogy hol találja meg azt. Ezt az elvet a Nemzetközi Felügyelő Bizottság Technikai Albizottsága által kifejlesztett Világemlékezet Regiszter (www.unesco.org/webworld/mdm), valamint a ’Digicol’ (www.unesco.org/webworld/digicol) nevű UNESCO portál példázza. Ez igen szelektív, viszont univerzálisan elérhető adatbázis, mely nemcsak a felsorolt emlékekre hívja fel a figyelmet, hanem a dokumentum örökség egészére is. Egyes esetekben az internetes hozzáférésnek nincs alternatívája, egyrészt a földrajzi távolságok, másrészt pedig megőrzési megfontolások miatt. A tartalom digitalizálása azonban számos stratégiai előnnyel jár: viszonylag olcsó eljárás, az Internet használója számára ingyenesen és gyorsan hozzáférhető, és sok esetben társul egyes on-line kereső programokkal, navigációs módszerekkel, vagy adatbázisokkal. Az elektronikus felhasználó így összehozhat szétszóródott gyűjteményeket, vagy akár egyetlen szétszóródott dokumentumot is a világhálón keresztül. Azonban nemcsak szöveges, vagy képi anyagokat lehet így elérni, hanem rohamosan bővül az Interneten elérhető, magas színvonalú hanganyagok és rádiók köre is. A CD-ROM technológia ugyancsak megnyitotta a lehetőséget a digitális képek, szövegek és grafikák hozzáférése területén is. Hasonlóan, mint az Internet, egész szétszóródott gyűjteményeket egyesíthet egy egyszerűen elérhető módon, és az Internettel ellentétben nem igényel telefonos, vagy más kapcsolatot. A disc-eket olcsón, tömeges méretekben lehet gyártani, vagy másolni, és postán, vagy egyéb módon terjeszteni. A Világemlékezet számos fajtájú CD-ROM-ot készített eddig, és más intézmények is átvették a gyűjteményeikhez való hozzáférés növelésének ezt a módját. Az internetes és digitális hozzáférés azonban még nem elégít ki minden igényt, hiszen bizonyos fizikai, technikai és pénzügyi korlátok mindig előfordulnak. Például még mindig nem létezik digitális formája a 35mm-es magas minőségű, surround hangtechnikával ellátott filmeknek, melyeket csak megfelelően felszerelt termekben lehet élvezni. Ezek elég költséges eljárással készülnek, és egyes intézmények kénytelenek más forrásokból fedezni elkészítésük egy részét, mint például egyes szolgáltatások díjaiból, vagy a belépők árának emeléséből.

18


Különféle egyéb körülmények is korlátozhatják a hozzáférést. Például egyes közösségek kulturális okok miatt korlátozhatják a dokumentumaik egy részéhez történő hozzáférést, és ezt tiszteletben kell tartani. Vagy éppen az egyes intézmények befogadó kapacitása is véges lehet megnövekedett igény esetén. Míg elismerendő az Internet technikai potenciálja, ennek kihasználása is korlátokba ütközhet: egyes elmaradottabb térségekben az Internet hozzáférés nem biztosított, valamint az analóg dokumentumok digitalizálása is sok esetben magas költségekkel jár. Az utóbbi évtizedek technológiai változásai más módosulásokat is eredményeztek, melyek

időnként

megkönnyítik,

más

esetekben

pedig

megnehezítik

az

egyes

dokumentumokhoz való szabad hozzáférést. A szerzői jogok birtokosainak joguk van a tulajdonukban álló vagyontárgyak felhasználásának kontrollálására, és gyakran kereskedelmi okok miatt korlátozhatják a dokumentum örökséghez való hozzájutást, mely fizikai, vagy szellemi tulajdonukban áll. Mindkét esetben szervezetek kísérik figyelemmel ezen jogok érvényesülését. A magángyűjtemények tulajdonosai ugyancsak használhatják az Internetet, vagy a CD-ROM-os formát a birtokukban álló dokumentumok bemutatására.

5.3 A termékek és terjesztésük Míg elméletileg mindenki egyenlő mértékben férhet hozzá az Internethez, melyen a digitalizált dokumentum örökség érhető el, egyesek mégis egyenlőbbek az egyenlőknél. A kapcsolat költségei, az infrastruktúra és a sávszélesség hiányosságai, az adatbiztonsági rendszerek védőgátjai mind gátolják sok országban a hozzáférést, így kiegészítő termékek forgalmazására is szükség van a Világemlékezet népszerűsítése és megismertetése terén. A számítógép képernyője nem mindig a legmegfelelőbb eszköz erre. A Világemlékezeten alapuló termékek skálája igen széles, a világ könyvkiadásának és audiovizuális iparának szignifikáns részét jelentik. Az audio, videó és digitális formátumú termékeket nemzeti és nemzetközi szinten is forgalomba hozzák: a világ nagyobb könyvesboltjaiban, vagy videofilm kereskedéseiben sokféle, a világemlékezettel kapcsolatos

19


kiadvánnyal találkozhat az érdeklődő. Ezek árban és minőségben elég változóak lehetnek, de a népszerűsítés és informálás hatékony eszközeit jelentik. Általában az örökséget őrző intézmények, és a Világemlékezet Program teszi meg a szükséges lépéseket ezen termékek kiadására és forgalmazására, mert a piaci szereplőket ez nem igazán érdekli, hiszen kereskedelmileg nem vonzó területről van szó, a kiadványokra nagy szükség lenne, viszont a bevétel nem jelentős. Éppen ezért az egyes intézményeket számos eszközzel ösztönzik az aktív fejlesztési és kiadási

tevékenységekre,

valamint

a

dokumentum

örökségen

alapuló

termékek

forgalmazására. Időnként egyenesen olcsóbb megoldás egy eladható termék kiadása egy bizonyos témában, mint állandó egyéni hozzáférési kéréseknek eleget tenni, melyek ugyanerre az anyagra vonatkoznak. Gyakran születnek megállapodások kereskedelmi kiadókkal és vállalkozókkal ezen termékek forgalmazására, melyek eredményeképpen pozitív pénzügyi eredménnyel zárulnak ezek az akciók, exkluzív és korlátozott publikálási jogok biztosításáért cserébe. Számos ilyen kiadvány, melyeket maga a Világemlékezet Program készített, azonban ingyenesen jelenik meg, a Program reklámozásának céljából.

5.4 Reklámozás és a figyelem felkeltése A dokumentum örökség megőrzése és elérhetősége gyakran ugyanolyannak tűnik, mint a levegő, melyet belélegzünk, vagy a víz, melyet megiszunk: egészen addig magától értetődő dolog, míg valami nem történik vele. A könyvtárak és archívumok munkája nem sokszor szerepel a napi hírekben, és a Program előtt álló egyik legfontosabb kihívás ennek megváltoztatása: hogy az örökség védelme akár főcímekben is szerepeljen, vagy legalábbis jobban benne legyen a köztudatban. Nemzetközi szinten a Világemlékezet Program reklámozási és promóciós stratégiával rendelkezik. A stratégia fontos elemeit képezik maguk a regiszterek, a már létező UNESCO kiadványok és publikációk felhasználása, valamint olyan egyének, szervezetek, és NGO-k

20


bevonása, akik egyetértenek a Program céljaival, és szeretnének segíteni annak láthatóbbá tételében. Így tehát a siker egyfelől az elismertségen, valamint a megismertetésen, másfelől pedig a kormányok és szervezetek általi elfogadottságon és gyakorlati részvételen múlik. Regionális és nemzeti bizottsági szinten egyes kiegészítő stratégiák kifejlesztése is megtörténhet, melyek a nemzetközi stratégián alapulnak, és ugyanazon forrásanyagokat használják fel. Nemzeti szinten nő meg igazán a kormányok és közvélemény szerepe. A nemzeti és regionális Világemlékezet Regiszterek itt lesznek igazán fontosak a figyelem felkeltésében. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a média igenis érdeklődik az örökséggel kapcsolatos érdekes történések, valamint a presztízs értékű regiszterek iránt. A média rendszeresen foglalkozik nemzeti szinten egyes saját örökségeknek a Világemlékezet Listára való felvételével, mert ez nemzeti büszkeségnek számít. A Világemlékezet Nemzeti Bizottságok jelenléte és aktív szerepvállalása ezen a téren tehát elengedhetetlen, például interjúk és sajtóhírek esetén. Az érdeklődést felerősítheti az is, ha az adott örökséget nagyon gondos védelmi intézkedések alkalmazásával és figyelemfelkeltő kampány megszervezésével kiállítják a nagyközönség előtt a Világemlékezet név és logó alkalmazásával. Egyes könyvtárak és levéltárak ezt már megtették olyan dokumentumok esetében, melyeket felvettek a Világemlékezet Listára. Ez nem csak a média figyelmét vonzza, hanem a közérdeklődést is jelentős mértékben fokozza. A figyelem ráirányítása az elveszett, vagy hiányzó örökségre szintén erős visszhangot eredményezhet. A közelmúlt eseményei érzékenyebbé tették a globális közvéleményt az ilyesfajta tragédiák iránt, és nemzeti szinten a veszteségek felmérése nemcsak egy felelős feladat, hanem igen erős érzelmi hatással is jár, hiszen főként csak akkor válik a probléma érdekessé, ha már nagyon nagy a veszteség. Mint minden egyéb kezdeményezés, a Világemlékezet is erősen támaszkodik a szóbeli promócióra:

szakmai

szervezetek,

kormánykörök,

vagy

egyetemek

szakértőinek

megnyilvánulásaira a médiában. Itt szintén elengedhetetlen a helyi bizottságok aktív szerepvállalása. 21


5.5 Oktatás és képzés A megfelelő közoktatásnak igen nagy szerepe van a világ dokumentum emlékezetére való figyelem felhívásában, valamint a Világemlékezet Program megismertetésében. Ennek ideális esetben tartalmaznia kellene az örökség jelentőségének elismertetését, a megőrzéséhez és hozzáféréséhez kapcsolódó tudományos és gyakorlati kérdéseket, valamint annak sérülékenységét, és eddigi veszteségeit. A nemzetközi, regionális és nemzeti bizottságoknak ösztönözni kellene ezen kívül a szakértők továbbképzését a dokumentum örökség menedzsmentje területén, beleértve a könyvtárosok, levéltárosok és kurátorok számára indított kurzusokat. Jelenleg éppen ennek kezdeti lépései történnek. A Programot a könyvtár- és levéltári menedzsment nemzetközi struktúrájának részeként tekintik, és szerepel a releváns graduális képzések anyagában. A nemzetközi, regionális és nemzeti bizottságok ezen kívül az érintett NGO-kkal és intézményekkel való konzultálás után speciális képzéseket és szemináriumokat is szervezhetnek, támogathatnak, vagy kezdeményezhetnek.

22


6. A Program struktúrája és menedzsmentje

A Világemlékezet Program széles körű célkitűzéseinek megvalósításához egyszerű, de hatékony menedzsment struktúra szükséges. Ez egy három pilléres irányítási rendszer, mely magában foglalja a ¾ Nemzetközi Felügyelő Bizottságot ¾ A Regionális és Nemzeti Világemlékezet Bizottságokat, és a ¾ Titkárságot. A Program egyes projektjeinek végrehajtását irányíthatja közvetlenül a Titkárság, de az általános gyakorlat szerint leginkább a Nemzeti és Regionális Bizottságok működtetik azokat. Ezek működésére, annak szabályaira, tagságára és feladataira térek ki részletesen ebben a fejezetben.

A Világemlékezet Program Regionális bizottságok Titkárság

Nemzetközi Felügyelő Bizottság

Bureau

Világemlékezet Alap nemzeti bizottságok

Regiszter Albizottság

Technikai Albizottság

Marketing Albizottság

23


1. ábra: A Világemlékezet Program szervezeti felépítése

6.1 A Nemzetközi Felügyelő Bizottság A Bizottság feladatkörébe tartozik a Program egészének ellenőrzése, és annak irányítása és alkalmazása, valamint ajánlások és javaslatok tétele az UNESCO mindenkori főigazgatójának a Program bármely részletét érintően. Általában a javaslattétel a következőkre terjed ki: a Világemlékezet Listán regisztrálandó örökségek kiválasztása, forráskihelyezés a javasolt projektek megvalósítására, egyes nem UNESCO projektek „Világemlékezet Projektekké” történő minősítése, forrásgyűjtés, a listáról való eltávolítás, az általános irányelveken történő módosítások tétele. A Bizottság 10-15 állandó tagból (jelenleg 14), és korlátozott számú megfigyelőkből áll. Egy országból csak egyetlen tag kerülhet ki, de a világ bármely országa delegálhat képviselőt. A tagokat az UNESCO főigazgatója nevezi ki egyéni képességeik, szakmai hozzáértésük, és a Program célkitűzéseihez való hozzájárulásuk lehetséges mértéke alapján. Egyes érintett nem kormányzati szervezetek is csatlakozhatnak a Felügyelő Bizottság munkájához, mint például az IFLA (The International Federation of Library Associations and Institutions), az ICA (Institute of Contemporary Art), az IFTA (The International Federation of Television Archives), vagy a FIAF (Association of International Film Institutes), IAML (International Association of Music Libraries) stb. Ezen szervezetek kivétel nélkül tevékenyen támogatják nemcsak a Bizottság, hanem annak albizottságai és munkacsoportjai működését is.

A tagok megbízatása négyéves időszakra szól, azonban egy második időszak erejéig meghosszabbítható. Annak érdekében, hogy a Bizottság működése folyamatos és hatékony lehessen, a tagok egyik felét a négyéves ciklus közepén váltják. A Felügyelő Bizottság kezdeti működése során megszülettek a Világemlékezet Programmal kapcsolatos első irányelvek, 1994-95-ben pedig elindították az első hét konkrét projektet, melyek a modern technológia vívmányait alkalmazzák az eredeti örökségek 24


szövegeinek, képeinek és hangjainak reprodukálása érdekében. Ezek a projektek nagyban hozzájárultak az írásos örökséghez való hozzájutás lehetőségének növeléséhez, valamint azok védelméhez. Minden egyes program- melyekre később részletesen kitérek- 20000 és 50000 USD közötti összeget kapott az UNESCO-tól a célok megvalósítása érdekében. A Felügyelő Bizottság eddigi ülései: •

1993. szeptember, Pultusk, Lengyelország

•

1995. május, Párizs, Franciaország

•

1997. szeptember 29.-október 1. között Üzbegisztán, Taskent

•

1999. június 10-12. Bécs, Ausztria

•

2001. június 27-29. Chengjou City, Koreai Köztársaság

•

2003. június 11-13. Gdansk, Lengyelország

6.2 A Nemzetközi Felügyelő Bizottság kiegészítő szervei 1) A Felügyelő Bizottság a Program sikeres végrehajtása érdekében albizottságokat választhat, melyek segítik munkáját. Ezek a következők: •

A Technikai Albizottság legfontosabb feladata információk és útmutatások adása a dokumentum örökség védelmét illetően, valamint tanácsadás a felmerülő technikai és megőrzési kérdésekben az egyes intézmények, vagy egyének számára. Ugyancsak tanácsokkal látja el a Nemzetközi Felügyelő Bizottságot, a Bureau-t, valamint a világemlékezet bizottságokat gyakorlati problémák felmerülése esetén.

•

A Marketing Albizottság dolgozza ki a Világemlékezet Program célkitűzéseinek megvalósításához szükséges figyelemfelkeltő stratégiákat, valamint a pénzügyi támogatás nyerés eszközeit. Ez a tevékenység magában foglalja egy marketing terv megalkotását,

valamint

a

Világemlékezet

logó

használatához

szükséges

iránymutatásokat. A Technikai Albizottsághoz hasonlóan a szakterületét érintő kérdésekben tanácsokat és segítséget nyújt az érdeklődők részére.

25


•

A

Regiszter

Albizottság

végzi

-együttműködésben

a

Titkársággal-

a

Világemlékezet Regiszterbe történő jelölések összegzését, és javaslatokat tesz az egyes Felügyelő Bizottsági ülések során ezek felvételére, vagy a kérelem elvetésére. Ezen kívül tanácsokat ad a nemzeti és regionális bizottságok számára saját listáik kezelésére.

2) A Bureau -mely magában foglal egy elnökséget, alelnököket, és jelentéstevőketlegfőbb feladata a Program működtetése a Felügyelő Bizottság ülései közötti időszakokban, valamint a Titkársággal együttműködésben taktikai döntések hozatala. Rendszeresen felülvizsgálja a Világemlékezet logó használatát, ami a Program egyik legfontosabb alkotóeleme, és gondos kezelést igényel. Amennyiben szükséges, kapcsolatba lép a nemzeti világemlékezet bizottságokkal, és figyelemmel kíséri fejlődésüket, és működésüket.

6.3 A Titkárság A

Világemlékezet

Program

adminisztrációját,

mindennapi

ügyvitelét

végzi.

Feladatkörébe tartozik a Felügyelő Bizottság munkájának segítése, a Világemlékezet Lista kezelése és fenntartása, melynek során foglalkozik a sztenderdek felállításával, a jelölésekkel és a regisztrációval. Ezen kívül koordinálja a Program tevékenységeit, kezeli a Világemlékezet Alapot, figyelemmel követi a Program működését, végrehajtja a Felügyelő Bizottság által meghatározott különféle feladatokat, és igazgatja az albizottságok munkáját. Tevékenységéről rendszeres időközönként jelentéseket készít a Nemzetközi Felügyelő Bizottság és az UNESCO főigazgatója számára.

6.4 A Nemzetközi Világemlékezet Alap Tevékenységének célja, hogy felkutassa, kezelje és szétossza a Világemlékezet Program hatékony működéséhez szükséges pénzalapokat és összegeket. Az Alaphoz

26


hozzájárulhat

bármely

intézmény,

szervezet,

vagy

magánszemély.

A

Nemzetközi

Világemlékezet Alap ad javaslatokat a Felügyelő Bizottság számára az egyes kiadásokat, a pénzforrások szétosztását illetően. Minden egyes kiadás összhangban kell, hogy álljon a Világemlékezet Program stratégiai célkitűzéseivel.

6.5 Regionális és Nemzeti Világemlékezet Bizottságok A Világemlékezet Alap célkitűzéseinek minél sikeresebb megvalósítása érdekében ösztönözni szándékozik minden olyan projektet, vagy tevékenységet, mely azokkal összhangban áll, nemzetközi, regionális és nemzeti szinten egyaránt. A Program egyik alapját képezik a különféle együttműködési megállapodások és partnerségek a kormányzati és a civil szféra szereplőivel egyaránt. A Regionális és Nemzeti Világemlékezet Bizottságok ezen törekvések egyik kulcsfontosságú elemét képezik. A Regionális és Nemzeti Bizottságok felállítását kezdeményezheti egyrészt a Nemzetközi Felügyelő Bizottság, másrészt maguk az érintett országok és régiók képviselői is. Az egyes országuk saját céljaik és érdekeik értelmében alakíthatnak Nemzeti Bizottságot és lehetnek tagjai Regionális Bizottságoknak is.

6.5.1 Nemzeti bizottságok A nemzeti világemlékezet bizottságok autonóm szervezeti egységek, saját működési szabályzattal,

feltételekkel

rendelkeznek.

Ahhoz

azonban,

hogy

használhassák

a

Világemlékezet nevet, és logót, akkreditáltatniuk kell magukat saját UNESCO nemzeti Bizottságuknál, és általában a következő feltételeknek kell megfelelniük: •

Működő kapcsolatok a saját országbeli UNESCO nemzeti bizottsággal, valamint (amennyiben létezik ilyen) a releváns regionális bizottsággal, és azok támogatásának elnyerése

•

A tagságnak tükröznie kell az adott ország földrajzi és kulturális jellemzőit, valamint szerepeltetnie kell a legfontosabb kulturális csoportokat, és szakértőket.

•

Írott működési szabályzattal kell rendelkezniük.

27


•

Képesnek kell lenniük szerepük betöltésére (ebbe beletartozik a támogatás nyújtás és forrásszerzés, kapcsolatok fenntartása a nagyobb levéltárakkal, könyvtárakkal és múzeumokkal, valamint a kormányzattal)

•

Felelősség, rendszeres beszámolási kötelezettség teljesítése.

A Nemzeti Bizottságok feladatai és felelősségi köre részletesen meg vannak határozva, ezek közül a legfontosabbak a következők: -

Az egyes örökségek azonosítása és a Világemlékezet Listára való jelölése

-

Javaslattétel egyes örökségeknek a Listáról történő levételére

-

A Világemlékezet Program regionális és nemzeti szinten történő végrehajtása és alkalmazása

szoros

együttműködésben

a

kormányzati

és

nem-kormányzati

szervezetekkel -

A Program egyes konkrét regionális és nemzeti szintű projektjeinek menedzselése

-

Az ezek végrehajtásához szükséges pénzügyi eszközök és források kezelése

Az egyes Nemzeti Bizottságok tagságával kapcsolatos szabályozásokat saját maguk határozzák meg, figyelembe véve a tervezett és már működésben lévő projektekhez és tevékenységekhez szükséges földrajzi, szakmai, és egyéb követelményeket. Működési szabályzatukat szintén saját maguk határozzák meg, azonban a szabályzat egy másolatát kötelesek elküldeni a Világemlékezet Program Titkársága számára, a további módosításokkal egyetemben. A nemzeti bizottságok kötelesek tevékenységeikről éves jelentést tenni saját UNESCO nemzeti bizottságuk, a Titkárság, valamint a releváns regionális bizottság felé. A bizottság működési szabályzatának, szerződés tervezeteinek, és más fontosabb dokumentumainak másolatát szintén kötelesek eljuttatni a Titkárságnak, mint például kötelesek másolatot küldeni az egyes regionális és nemzeti szintű találkozók napirendjéről a Titkárság számára. Azokban az országokban, ahol nem alakult még meg világemlékezet nemzeti bizottság, ezt a szerepet az UNESCO nemzeti bizottság tölti be, felvállalva mindezen kötelezettségeket és feladatokat, a nemzeti regiszter felállítását és kezelését is beleértve.

28


Eddig 45 országban alakultak meg nemzeti világemlékezet bizottságok, a Magyar Világemlékezet Nemzeti Bizottság nem is olyan rég, 2003. január 15.-én alakult meg a Magyar Tudományos Akadémián, elnöke Vásárhelyi Pál.

6.5.2 Regionális bizottságok A regionális világemlékezet bizottságok olyan kooperatív szervezetek, melyek két vagy több ország illetékeseit egyesítik a Program céljainak megvalósítására. A csoportosulás lehet például földrajzi alapú, történhet más paraméterek alapján is, mint például a közös kultúra, vagy érdekek, de létrejöhet az UNESCO regionális irodái környezetében is. A regionális bizottságok segítségével kezelhetőek azok a témák és kérdések, melyek kiesnek egyfelől a Nemzetközi Felügyelő Bizottság, másfelől pedig a nemzeti bizottságok hatásköréből, valamint egy együttműködési és kiegészítő mechanizmust jelentenek a nemzeti szint felett. A

regionális

bizottságok

felállításának

és

működésének

feltételei

nagyban

hasonlítanak a nemzeti bizottságokéhoz. Meg kell felelniük a következő kritériumoknak: •

Egy regionális világemlékezet regiszter felállítása

•

Dokumentum örökségek jelölése a regionális, vagy nemzetközi világemlékezet listákra, melyek átlépik a nemzeti határokat, vagy más módon nem valószínű, hogy jelölnék őket.

•

A régión belüli kooperáció és képzések ösztönzése

•

Regionális projektek működtetése

•

A nemzeti bizottsággal nem rendelkező országok képviselete

•

Nemzeti bizottságok felállításának ösztönzése és előkészítése

•

A reklám tevékenységek és a figyelem felkeltés regionális koordinálása

29


7. A világemlékezet regiszterek A Világemlékezet Program különféle regisztereket tart fenn a dokumentum örökség esetében. Ezek a regiszterek minden esetben on-line elérhetőek. Az egyes világemlékezet regiszterek ennek megfelelően értékes dokumentumok, kéziratok, szájhagyomány útján terjedő értékek, audiovizuális anyagok, könyvtári és levéltári archívumok gyűjteményeit jelentik, melyek segítségével az UNESCO arra törekszik, hogy az egyes országokat saját örökségeik felismerésére, védelmére és megőrzésére ösztönözze. Minél több információt gyűjtenek össze így, annál hatékonyabban működhet a Program a hiányzó örökség azonosítása, a szétszóródott gyűjtemények újraegyesítése, az illegálisan exportált anyagok hazaszállítása, és a releváns nemzeti szabályozás megalkotásának támogatása terén. Háromféle típusú regiszter létezik: nemzetközi, regionális és nemzeti, de egy dokumentum több regiszterben is szerepelhet.

7.1 A Világemlékezet Lista A nemzetközi regiszter- vagy más néven a Világemlékezet Lista mindazon örökségeket tartalmazza, melyek megfelelnek a később részletesen felvázolt kiválasztási kritériumoknak, és melyeket a Nemzetközi Felügyelő Bizottság ülésein arra érdemesnek találtak. A Világemlékezet Listán szerepel ennek megfelelően például a legrégibb fennmaradt mozgatható betűkkel nyomtatott könyv, a Guttenberg Biblia, a legrégibb, Európában nyomtatott könyv, vagy akár a varsói gettóról készült archívumok.

A Regiszterben

audiovizuális dokumentumok is szerepelnek, a legelső játékfilm, mely 2001-ben került be a regiszterbe, Fritz Lang német filmrendező Metropolis című munkája, melyet 1925-26.-ban

30


készítettek a berlini Babelsberg Filmstúdióban. Ugyancsak a regiszter részét képezi a Vienna Phonogammarchiv több mint 4000 hangfelvétele, köztük a valaha készült legrégibb hangfelvétel 1899-ből, melyet antropológusok készítettek, és számos olyan kultúráról ad tanúbizonyságot, mely azóta eltűnt, vagy nagyban megváltozott a nyugati hatások miatt. Az eddigi egyetlen magyar örökség, mely a listán szerepel Tihanyi Kálmán rádioszkópjának tervei 1926-ból, melyről kevesen tudják, hogy a 20. század egyik legnagyobb találmányaként tartják számon, és amely a modern televíziózás fejlődésében nagy szerepet játszott, hiszen lehetővé tette a televízió technikai kivitelezését és sorozatgyártását. A Listával kapcsolatos mindennapi teendőket a Titkárság végzi. A Regiszter mindenki számára elérhető on-line a www.unesco.org/webworld címen. Eddig 65 országból érkeztek jelölések a Világemlékezet Listára való felvételre, de a Lista egyre bővül. A 2003. június 11-13. között Gdanskban megtartott Nemzetközi Felügyelő Bizottsági ülésen például újabb 27 ország 41 gyűjteményét vizsgálta meg jelölés szempontjából. Ezek között olyan jelentős értékek szerepelnek, mint a legrégebbi ismert arab írás i.sz. 664-ből, a Velencei Köztársaság idejéből fennmaradt gazdag gyűjtemények a Köztársaság kezdetétől egészen az 1798-as Campoformio-i békéig, Chile emberi jogi archívumai a katonai diktatúra idejéből (1973-89), vagy éppen a kínai Naxi népcsoport veszélyben lévő ősi kézírásai, akik kultúrája Dongba néven ismert. Az UNESCO 2003. szeptember 29.-október 17. között megtartott 32. Közgyűlésén ennek megfelelően újabb 20 dokumentum került be a Világemlékezet regiszterbe. Felkerült a Listára például az 1789-es Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata, vagy a Karib-térség rabszolga kereskedelemmel kapcsolatos dokumentumai, a chilei emberi jogi archívumok, az ősi Naxi Dongba irodalom kéziratai (Kína), Khoja Ahmed Yasawi kéziratai (Kazahsztán), a lengyelországi Szolidaritás mozgalom 21 követelése, a legkorábbi iszlám írás (Szaúd-Arábia), Nikola Tesla archívumai (Szerbia és Montenegro). Jelenleg 89 örökség szerepel a listán. Dolgozatom keretében megvizsgáltam, hogyan oszlik meg ez a 89 örökség az egyes kontinensek között, vagyis lehet-e valamiféle összefüggést találni aközött, hogy egy ország a világ mely táján helyezkedik el, illetve, hogy hány öröksége szerepel a Listán.

31


A Világemlékezet Program elviekben nem tesz megkülönböztetést ilyen tekintetben a világ egyes tájai között, sőt, előnyben részesíti a Listára való felvételnél az alulreprezentált régiókat. Az alábbi táblázat és kimutatás elkészítésénél négy ország csoportot alkottam: Európa, Ázsia, Afrika és Dél-Amerika. Észak-Amerika jelenleg még egyetlen örökséget sem szerepeltet a Listán így a táblázatba nem vettem bele. Ausztráliát nem külön kontinensként szerepeltettem, hanem az ázsiai térség részeként. Európa Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Németország Magyarország Lettország Luxemburg Hollandia Norvégia Lengyelország Szerbia Szlovákia Törökország

(db) 6 1 4 1 1 5 1 1 1 1 2 5 1 2 3

Ázsia Örményország Ausztrália Kína India Kazahsztán Koreai Közt. Malajzia Új-Zéland Pakisztán Fülöp-szk Oroszország Szaúd-Arábia Tadzsikisztán Thaiföld Üzbegisztán

(db) 1 2 3 1 1 4 3 2 1 2 7 1 1 1 2

Afrika Benin Egyiptom Etiópia Mauritius Szenegál Dél-Afrika Tanzánia Uruguay

(db) 1 1 1 1 1 1 2 1

Dél-Amerika Argentína Barbados Brazília Chile Mexikó Trinidad és Tobago Venezuela

(db) 1 1 1 2 4 2 2

15

35

15

32

8

9

7

13

2. ábra: A dokumentum örökség országok és világtájak szerinti megoszlása.

A táblázatból világosan kiderül, hogy a legtöbb dokumentum örökséget Európa szerepelteti a Listán, de nem sokkal marad el ettől Ázsia sem. Mindkét térségben 15 ország rendelkezik a világemlékezet szempontjából felvételre érdemesnek tartott dokumentumokkal. A négy térség közül Afrika rendelkezik jelenleg a legkevesebb Listára vett örökséggel, melynek oka egyrészt a tradicionális írásos kultúra, másrészt a megfelelő tájékoztatás és tudatosság hiánya lehet. A legtöbb örökséggel (7) Oroszország rendelkezik, ezt követi 6 örökséggel Ausztria, majd 5-5 örökséggel Németország és Lengyelország, 4 örökséggel Korea, Mexikó és Dánia, végül 3 örökséggel Törökország, Kína és Malajzia. A többi állam átlagban 1-2 örökséggel rendelkezik.

32


A fenti táblázat alapján készítettem egy kördiagramot, mely az örökségek százalékos megoszlását mutatja az egyes világtájak között:

Az örökség százalékos megoszlása

15%

Európa

39%

10%

Ázsia Afrika D-Amerika

36%

3. ábra: Az örökség százalékos megoszlása

Ugyancsak érdekes lehet annak vizsgálata, hogy vajon mutatható-e ki összefüggés annak tekintetében, hogy egy ország milyen anyagi helyzettel bír, valamint hogy mennyire reprezentált a Listán. Az alábbi diagram és táblázatok alapján világosabban kitűnik, hogy valóban érvényesül a Világemlékezet Programnak az a célkitűzése, hogy a hátrányosabb helyzetű országok, melyek jóval kevesebb saját anyagi forrással rendelkeznek fennmaradt értékes dokumentumaik védelmére, előnyt élvezzenek a Listára való felvétel esetében.

33


60 50 40

Elmaradottabb országok

30

Fejlettebb országok

20 10 0 1

2

3

4. ábra: A dokumentum örökség fejlett és fejlődő országok közötti megoszlása

A táblázatból kiolvasható, hogy majdnem kétszer annyi viszonylag elmaradottabb ország öröksége szerepel a Listán, tehát jóval nagyobb támogatottságot élveznek a Program tekintetében, mint azon országok, melyek elegendő forrással rendelkeznek dokumentumaik védelmére. 5. ábra: Az örökség megoszlása a fejletteb és fejletlenebb országok között Elmaradottabb országok Argentina Örményország Barbados Benin Brazília Chile Kína Egyiptom Etiópia India Kazahsztán Koreai Köztársaság Malajzia Mauriciusz Mexikó Pakisztán Fülöp-szigetek Oroszország Szaúd-Arábia Szenegál

örökség(db)

Fejlett országok 1 1 1 1 1 2 3 1 1 1 1 4 3 1 4 1 2 7 1 1

Ausztrália Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Németország Magyarország Lettország Luxemburg Hollandia Új-Zéland Norvégia Lengyelország Szlovákia 16

34

örökség(db) 2 6 1 4 1 1 5 1 1 1 1 2 2 5 2 35


Szerbia és Montenegró Dél-Afrika Tadzsikisztán Tanzánia Thaiföld Trinidad és Tobago Törökország Uruguay Üzbegisztán Venezuela 30

1 1 1 2 1 2 3 1 2 2 54

7.2 Regionális regiszterek A regionális regiszterek a regionális bizottságok által listára vett dokumentum örökségeket tartalmazzák. A listák jellegüket tekintve változóak lehetnek: lehetnek például nemzeti regiszterek együttműködésének eredményei, vagy listára vehetnek olyan regionális jelentőségű dokumentumokat, melyek nem szerepelnek a nemzeti listákon, így lehetőséget biztosíthatnak egyes kisebbségek és szubkultúrák értékeinek megfelelő szerepeltetésére. 7.3 Nemzeti regiszterek A nemzeti regiszterek a nemzeti világemlékezet bizottságok, vagy ha ilyen nem létezik, a nemzeti UNESCO bizottságok által jelentősnek ítélt örökségek gyűjteményei. Szerepük kiemelkedő a nemzeti kormányok és intézmények, valamint a közvélemény figyelmének felhívásában arra, hogy megfelelő védelmet nyújtsanak a veszélyeztetett örökség számára. A regionális és nemzeti listák nem az átfogó Világemlékezet Lista szerényebb változatai, hanem nagyon is fontos eszközök a nemzet, vagy az adott térség emlékeinek megőrzésében. Hiszen nem minden megőrzendő dokumentum globális jelentőségű, viszont az adott nép vagy térség kulturális identitásának alapvető részét képezik. Számukra azonban 35


ezek legalább olyan értéket képviselnek, ha nem még nagyobbat, mint a világörökségként számon tartott emlékek, és ezek megőrzése is ugyanolyan fontos szemükben. Egy adott dokumentum örökség akár több listán is szerepelhet, nemzetközi, regionális vagy nemzeti szinten, amennyiben megfelel a felvételi kritériumoknak. Az egyes regiszterek felvételi kritériumai eltérőek lehetnek, például egy európai kutató feljegyzései egyes tekintetekben lehetnek globális jelentőségűek, így képezhetik a Világemlékezet részét, de természetesen

kapcsolódnak

szülőhazája,

valamint

az

általa

felfedezett

térségek

emlékezetéhez is. Azonban az egyes regiszterek között szoros kapcsolat és érintkezés kell, hogy legyen, annak érdekében, hogy az egyes örökségek azonosítása hasonló elvek alapján történhessen. Mielőtt egy ilyen regiszter felállításra kerül, annak felvételi kritériumait és jelölési eljárását el kell fogadtatni a Nemzetközi Felügyelő Bizottsággal, vagy a Bureau-val. Ezek kívül az egyes bizottságok éves jelentéseket kötelesek készíteni az érintett regiszterrel kapcsolatos tevékenységeikről és változásokról, mint például az év folyamán a listára felvett, vagy éppen levett anyagokról.

36


8. A felvételi eljárás 8.1 A jelölés Egy dokumentumnak a Világemlékezet Listára történő felvételét kezdeményezheti bármely magánszemély vagy szervezet, beleértve a kormányzati vagy civil szervezeteket is. Bár ezen jelöléseket érdemes az érintett regionális vagy nemzeti bizottság ösztönzésével és támogatásával megtenni. Általános szabályként azonban elfogadták azt, hogy egy országból minden két évben csak két jelölés adható be. Két vagy több ország összefogva közös jelölést is beterjeszthet, amennyiben egy adott örökség több országhoz is kapcsolódik. Ez a fajta együttműködés nagyfokú támogatottságot élvez az UNESCO-n belül. Egyes kivételes esetekben a Nemzetközi Felügyelő Bizottság is javasolhat felvételre dokumentumokat, ebben az esetben konzultálnia kell az adott értéket birtokló személlyel vagy intézménnyel, valamint az érintett regionális vagy nemzeti bizottsággal. A jelöléseket a Titkárság számára kell benyújtani bizonyos alapvető információk megadásával, melyek a jelentkezési űrlapon szerepelnek. A Titkárság a jelölés kézhezvétele 37


után elbírálja azt, és amennyiben úgy értékeli, hogy ezen információk nem adnak elegendő tájékoztatást, pontosításra kérheti fel a jelölő személyt vagy szervezetet. Ameddig a megfelelő mértékű információ nem áll a Titkárság rendelkezésére, az minden további intézkedést elnapolhat. Ha a jelölés nem az érintett regionális vagy nemzeti bizottság együttműködésével történt, a Titkárság értesíti az adott bizottságot. Amennyiben a Titkárság elegendőnek ítéli a jelölési kérelemben feltüntetett információkat, és kapcsolatba lépett az érintett regionális vagy nemzeti bizottsággal is, a jelölést továbbítja a Nemzetközi Felügyelő Bizottság számára megfontolásra, mely a következő pontban említett kritériumok alapján elbírálja azt. Elsőbbséget élveznek azonban azok a dokumentumok, melyeket a regionális vagy nemzeti bizottságok jelölnek felvételre, vagy azon örökségek, melyek súlyos veszélyben vannak, és megmentésük összhangban áll a Világemlékezet Program célkitűzéseivel.

8.2 A kiválasztás és felvétel kritériumai A kulturális örökség jelentőségének felbecsülése az egyes regiszterek esetében pontosan körülhatárolt kritériumok alapján történik. A felvételhez egyes örökségek elég, ha csupán egyetlen kritériumnak megfelelnek, de általában az értékelésnél több tényező alapján szoktak mérlegelni. A kulturális jelentőséget nem lehet objektíven felmérni, mindenféle becslés relatív. Az értékeléseknél ezért az adott dokumentumoknak nemcsak az egyes kritériumoknak való megfelelését vizsgálják, hanem más dokumentumokhoz is viszonyítják azokat. Az értékelési folyamatban az esetek többségében szakértők, tudósok, könyvtárosok, levéltárosok, esetenként kompetens szervezetek véleményét is kikérik. A Nemzetközi Felügyelő Bizottság a következő mérlegelendő kritériumokat határozta meg: 9 Hatás: a dokumentum örökség abban az esetben jelentős globális mértékben, ha a világtörténelem alakulására nagy hatást gyakorolt, átlépve az egyes nemzeti kultúrák határait. Jó példát szolgáltatnak erre olyan politikai vagy vallási iratok, kötetek, melyek jelentős kihatással voltak az emberiség történelmére.

38


9 Idő: az adott dokumentum akkor jelentős az egész világ számára, ha egy bizonyos időszakban kiemelkedő politikai, társadalmi, gazdasági, technikai, vallási, vagy filozófiai szemléletváltást vagy előrelépést hozott az emberiség számára, akár rövid, akár hosszú távon. Például egy örökség felvételt nyerhet a listára, ha a világtörténelem egy forradalmi korszakában született, vagy egy adott periódusban meghatározta a technikai fejlődést. Egy örökség azonban nem feltétlenül a kora miatt jelentős. A régiség fogalma ugyanis nagyon relatív: egyes országok százéves dokumentumaikat akár frissnek is ítélhetik, fiatalabb országok számára ugyanez az írásos emlék nagyon réginek tűnhet. 9 Hely: ez a tényező akkor kap jelentőséget, ha fontos információkat tartalmaz egy közösségről vagy térségről, mely nagyban hozzájárult a világtörténelem vagy a kultúra fejlődéséhez. 9 Emberek: az adott dokumentum abban az esetben felel meg ennek a kritériumnak, ha jelentős adatokat hordoz egy világszerte elismert személy vagy nép életéről és tevékenységeiről. 9 Téma/Tárgy: akkor kap nagy figyelmet, ha tájékoztatást ad a világtörténelem vagy kultúra egy fontos momentumáról. Kiváló példa erre a szentpétervári Radziwill Krónika, melynek megőrzése a Világemlékezet Program egyik kiemelt projektje. Ez a középkori krónika Európa népeinek eredetét, és történelmüknek fontosabb eseményeit rögzíti, illusztrációi, képei és rajzai pedig Európa legjelentősebb 13. századbeli épületeit ábrázolják. 9 Forma és stílus: akkor kerül előtérbe, ha rendkívül értékes esztétikai vagy stílusbeli jellemzőkkel bír, vagy ha olyan technológiával és alapanyagokkal készült, melyek mára már eltűntek vagy nem használatosak. Ilyenek lehetnek például a pálmalevélre írt kéziratok, iniciálékkal ellátott írások, vagy akár a modern média vívmányai, amelyeken már túllépett a fejlődés. Ezen írások esetében különösen fontos szerepet kap a digitalizáció, tehát az adott dokumentumok elektronikus formában való rögzítése. 9 Társadalmi érték: egy dokumentum akkor bír társadalmi jelentőséggel, amennyiben átfogó, a nemzeti határokat átlépő kulturális vagy eszmei értékkel rendelkezik. A hét fő kritérium mellett másodlagos kritériumokat is figyelembe vesznek a listára való felvételnél, ezek azon emlékeknél kapnak különös jelentőséget, melyek nem felelnek meg elegendő mértékben a főbb kritériumok előírásainak. Ezek a következők: 39


9 Egységesség: az adott örökség értékét nagyban növelheti, ha kivételes mértékű integritás vagy teljesség jellemző rá. 9 Ritkaság: ugyancsak emelheti a dokumentum jelentőségét, ha az a világon egyedülálló, vagy kivételesen ritka. 9 Fenyegetettség: mennyire van az adott örökség veszélyben, vagy ha biztonságban van, kell-e megfelelő intézkedéseket tenni ennek további biztosítására? 9 Menedzsment terv: létezik-e egy stratégia vagy terv az örökség védelmére vagy megmentésére? Az egyes kritériumok esetében azonban súlyozó tényezőket is megállapítottak, melyek fokozott figyelmet kapnak az elbírálási procedúra során. A súlyozás szükségességét a Felügyelő Bizottság taskenti ülésén vetették fel először.

Például egy a világpolitikában

jelentős személy által összegyűjtött dokumentumok az 1. kritérium (hatás) tekintetében keményebb

elbírálásban

részesülnek,

mint

más

gyűjtemények.

Ugyanígy

a

dokumentumfilmeket az 5. kritérium (Téma) alapján ítélik meg szigorúbban, míg a játékfilmeknél a 6. (Forma és stílus) számít jobban. Ezen kívül a felvételnél előnyt élveznek azon projektek, melyek veszélyben vannak, melyeket több ország együttműködésével nyújtottak be, vagy az olyan nemzeti tervek, melyek regionális vagy nemzetközi dimenziókkal is rendelkeznek, valamint különös figyelmet és támogatást élveznek az olyan projektek, melyek egyes szétszóródott gyűjtemények újraegyesítését célozzák meg, vagy amelyeket ún. alulszerepeltetett térségek nyújtanak be. A tényleges elbírálási munkát a Felügyelő Bizottság Regiszter Albizottsága végzi, ennek keretében megvizsgálják és összesítik a beérkezett jelöléseket, és értékelésük alapján tesznek javaslatot a Felügyelő Bizottság számára a listára való felvételre, vagy éppen elutasításra. Amennyiben a Nemzetközi Felügyelő Bizottság értékelése pozitív, továbbítja a jelölést az UNESCO főigazgatójának, aki dönt annak jóváhagyásáról.

8.3 A listáról való eltávolítás

40


Minden egyes dokumentum a fent részletezett procedúra során, részletes és alapos mérlegelés alapján került fel a listára. Azonban az állandóan változó körülmények időnként a lista felülbírálására kényszeríthetik a Felügyelő Bizottságot. Egyes esetekben például egy-egy dokumentum végérvényesen károsodhat vagy megsemmisülhet, vagy releváns új információk merülhetnek fel, melyek következtében már nem felel meg többé a kiválasztás kritériumainak. Mindezek hatására sor kerülhet a listáról való eltávolításra. Az ilyen érvényű javaslatokat beterjesztheti a Felügyelő Bizottság részére bármely magánszemély vagy szervezet, esetenként maga a Felügyelő Bizottság is tehet ilyen irányú kezdeményezéseket.

A Felügyelő Bizottság ilyen esetben elbírálja a kérelem jogosságát, valamint azt, hogy milyen további intézkedések szükségesek annak megállapítására, hogy az adott dokumentum megfelel-e még a kritériumoknak.

Amennyiben a kérelem megalapozott, a Felügyelő

Bizottság kikéri az érintett regionális és nemzeti bizottságok, a dokumentumok tulajdonosai, valamint kompetens szakértők véleményét. Ha ezek után úgy találja, hogy az adott örökség valóban nem felel meg a felvételi követelményeknek, kezdeményezi az UNESCO főigazgatójánál a dokumentum listáról való eltávolítását.

41


9. A Világemlékezet Program kiemelt projektjei

9.1 Prágai kéziratok A prágai Nemzeti Könyvtár egy Albertina

lennének

Ltd. nevű magáncéggel együttműködésben

megkönnyíti védelmüket.

célul

tűzött

programot,

ki

melynek

egy

kitéve,

mely

igencsak

digitalizációs

eredményeképpen

megszületett a Memoriae Mundi Series Bohemica

elnevezésű

CD-ROM

gyűjtemény. A legszebb kéziratok és régi nyomtatott dokumentumok digitalizálása jelentős

mértékben

megkönnyíti

az 1. kép: Antiphonarium Sedlescense- részlet

iratokhoz való hozzájutást, anélkül, hogy az eredeti példányok bármiféle sérülésnek 9.2 A Radzivill Krónika A Radzivill, vagy más néven Koenigsberg

krónika, mely orosz nyelven íródott. Ez az

Krónika a legrégebbi fennmaradt festett

alkotás

42

részletesen

feldolgozza


Oroszország és szomszédainak történelmét

az UNESCO támogatásával megvalósult

az 5-13. század között, több mint hatszáz

digitalizáció egy fotó CD formájában.

színes illusztrációval díszítve. Ez az eredeti 13. századból származó mű 15. századi másolata,

melyet

Tudományos

a

Akadémia

szentpétervári őriz.

A

keletkezése óta eltelt évszázadok során azonban jelentős sérüléseket szenvedett, a 20. század folyamán kétszer restaurálták, 2. kép: A Radzivill Krónika-részlet

eredeti állapotában azonban nem sikerült helyreállítani. Éppen ezért nagyon fontos 9.3 A Sana’a kéziratok 1972-ben egy heves esőzés következtében a Jemenben található Sana’a-i Mecset egyik fala összeomlott. A tető helyreállítási munkálatai során olyan kéziratok kerültek napvilágra, melyek évszázadok óta a mennyezetbe voltak rejtve. A 6. századból származó pergamen és papír töredékek

3.kép: A Sana’a kéziratok, részlet

főként a Korán részleteit tartalmazzák, és különösen értékesek nyelvészeti, vallási és irodalmi szempontból.

9.4 A Kandilli Obszervatórium kéziratai A program célja az isztambuli Bogazici Egyetem

Kandilli

Földrengéskutató

Csillagvizsgáló

Intézet

és

Könyvtárában

található, mintegy 1300 darabból álló török, arab és perzsa nyelven íródott

4. kép: A Kandilli Obszervatórium kéziratai- részlet

kézirat gyűjteményének megőrzése. 43


9.5 A Vilniusi Egyetemi Könyvtár kéziratai Az 1570-ben alapított könyvtár jelenleg

a

egy

digitalizálásra kerültek.

5.3

millió

kiadványból

álló

Világemlékezet

Program

keretében

gyűjteménnyel rendelkezik, 1965 óta pedig az ENSZ letéti könyvtáraként is működik. A kézirat gyűjteménye több mint 226000, különféle nyelven íródott, a 13-20. század között

keletkezett

dokumentumot

tartalmaz, többek között Victor Hugo, Voltaire, Jean-Pierre Beranger saját kezű írásait,

valamint

313

értékes

5. kép: A Vilniusi Egyetemi Könyvtár

ősnyomtatványt, több mint 1000 darab régi atlaszt, térképeket, és fotográfiákat, melyek

9.6 Oroszország emlékezete Az 1862-ben alapított Orosz Nemzeti

ritka dokumentumok elektronikus formába

Könyvtár

negyvenmilliós

való átmentését tűzte ki célul. A Felügyelő

gyűjteményével a világ egyik legnagyobb

Bizottság éppen ezért 1995-ben elindított

és legjelentősebb könyvtára, mely számos

egy

olyan

keretében jelentős összegek gyűltek össze

a

maga

ritka

kéziratot

dokumentumot Oroszország,

őriz, hanem

és

egyedülálló

mely az

nemcsak

egész

világ

az

forrásgyűjtő orosz

tagállamok,

kampányt,

kormány, egyes

az

alapítványok

bevonásával

UNESCO hatékony technikai segítséget

megmentése

érdekében,

nyújtott

között

„Oroszország

emlékezete”

Program megvalósításához, mely ezen

olyan

UNESCO

magánvállalatok

számára megőrzendő értéket képvisel. Az az

melynek

kiemelkedő

és

az

örökség

mely

többek

orosz

írók


kéziratait tartalmazza, mint Dosztojevszkij 6. kép: Oroszország Emlékezete, részlet

vagy Puskin.

9.7 Dar Al-Kutub kincsei A kairói Nemzeti Könyvtár értékes dokumentumai között tehet virtuális barangolást, aki megtekinti az azokról készült CD-ROM-ot, mely a Világemlékezet Program támogatásával készült

el.

7. kép: Dar Al-Kutub dokumentumai, részlet

9.8 Perzsa kéziratok katalógusa A Cseh Köztársaság Nemzeti Könyvtára egy 150 perzsa kéziratból álló gyűjteménnyel rendelkezik, melyek a 14. és 20. század között keletkeztek. Olyan jelentős perzsa költők és írók munkáit tartalmazza, mint Sa’di, Háfiz, Nizámi, vagy Rúmi.

9.9 Saint Sophia A francia és bolgár írók által megálmodott

felidézi Szent Zsófia, a bolgár főváros,

Saint Sophia Projekt egy interaktív CD

Szófia névadója és védőszentje alakját a

formájában mutatja be a legfontosabb

11-17.

fennmaradt bolgár kéziratokat.

irodalomban és kultúrában. A CD digitális

A lemez 45

századi

bolgár

történelemben,


képek formájában élethűen ábrázolja a kiválasztott

dokumentumokat,

melyek

közül a legrégebbi a 11. századból származik, címe: Enina apostoli leveleinek könyve. A dokumentumokat változatos iníciálék, motívumok,

díszített

címlapok,

valamint

díszítő

történelmi

és 8. kép: kódex részlet, Saint Sophia

régészeti helyek fényképei színesítik, és legtöbbjük angolul, franciául és a mai bolgár nyelvre átírva is elérhető. 9.10 Memoria de Iberoamerica

A projekt tervezetét az „Iberoamerikai Nemzeti Könyvtárainak Szövetsége” (ABINIA) nyújtotta be az UNESCO-nak, első lépésként célul tűzve ki a 19. századi latin-amerikai nyomtatott sajtókiadványok megőrzését, valamint az azokhoz való hozzáférés szélesebbé tételét a történészek és érdeklődők számára. Tizenkét ország (Brazília, Chile, Kolumbia, Costa Rica, Kuba, El Salvador, Mexikó, Nicaragua, Puerto Rico, Peru, Portugália és Venezuela.) nemzeti könyvtárai vesznek részt ebben a projektben, mely körülbelül 6000 újságfőcím és más sajtóorgánum adatbázisának megalkotását eredményezte. Az ABINIA hamarosan azonban újabb tevékenységek sorát szervezte meg, mint például egy adatbázist, mely 90,000 darab, 16-18. századból származó könyvet tartalmaz, vagy egy utazó kiállítást.

9.11 Afrikai képeslapok Ezek a ritka képeslapok a Nyugat-Afrikai

képeslapot mutat be, azonban ezek csak

Államok

Közösségének

egy kis töredékét képezik az 1890-1930

(ECOWAS) 16 tagjához kapcsolódnak, és

közötti időszakból ránk maradt több mint

számos, főleg európai országban gyűjtötték

50000 afrikai képeslapnak, melyek hiteles

össze őket. Csupán a CD-ROM formájában

képet nyújtanak a korabeli viszonyokról.

elkészült

Gazdasági

prezentáció

tekinthetők meg egyszerre,

segítségével mely 3000

46


9. kép: egyiptomi képeslap

9.12 Latin-Amerika és a Karib-térség fotográfiai gyűjteményei A nem megfelelő tárolási körülmények

kéziratainak védelmére, vagy regionális

miatt ritka fotográfiák egész gyűjteménye

szakértői tréningek szervezése Caracasban

semmisülhet meg. A projekt megalkotói

a

ezért 3-5000 fotográfiát egy CD-ROM-on

szervezésében, vagy akár a 11-17. század

gyűjtöttek össze, melyek mind a térség

közötti orosz nyelvű kéziratok CD-ROM-

országai történelmének főbb eseményeiről

on történő hozzáférhetővé tétele.

Venezuelai

Nemzeti

tanúskodnak. Ezeket a világhálón is meg lehet tekinteni angol, francia, portugál és spanyol nyelvű ismertetők kíséretében. Ezeket a projekteket az UNESCO rendes programja

alapján

finanszírozzák.

Azonban számos projekt költségvetésen kívüli

forrásokból,

vagy

részvételi

10. kép: kolumbiai fénykép

programokon keresztül kap támogatást, erre jó példa a Cseh Zenei Múzeum terve Antonín Dvorák és Bedrich Smetana

47

Könyvtár


10. Technikai háttér

Az eddig leírtakból kitűnik, hogy a Világemlékezet Program két legfőbb célkitűzése a dokumentum örökségek megőrzése, valamint mindeni számára hozzáférhetővé tétele. A Program megvalósításának legszükségesebb lépései így a következők: -

A dokumentumok kiválogatása és előkészítése

-

A megfelelő tárolási környezet biztosítása számukra

-

A dokumentumok lefényképezése, amennyiben szükséges

-

Azok digitalizálása

-

A dokumentumok leírása, jegyzetekkel való ellátása

-

A szakértők és a programban résztvevők megfelelő képzésének biztosítása

-

A bibliográfiai leírások, vagy akár a teljes szövegek lefordítása, ha szükséges

-

Az örökségek minél szélesebb körben való terjesztése.

48


Mindezek érdekében a Nemzetközi Felügyelő Bizottságnak két albizottsága alakult: a Technikai Albizottság feladata a Program által használt technológia biztosítása, a Marketing Albizottság pedig a Program és az egyes dokumentumok, valamint a származtatott alkotások (CD-ROM-ok, kiadványok) megismertetésével és népszerűsítésével foglalkozik. Az első albizottság eddigi ülésein összegezte a digitalizálási technológiában végbement változásokat, és technikai útmutatásokat készített, hogy milyen típusú dokumentumokat milyen technológiával lehet a leghatékonyabban megőrizni. Úgy vélik, hogy a digitalizálási eljárás a leghatékonyabb megoldás a hozzáférés és a védelem megfelelő biztosítására. Az albizottság ugyancsak javasolta, hogy az egyes „világemlékezet dokumentumok” legszélesebb körű hozzáférhetőségének biztosítása érdekében a HTML 2.0 (Hypertext Markup Language) formátumot alkalmazzák. A HTML használatával ugyanis ezeket bármely internetes kereső szoftver segítségével el lehet érni. A Program keretében számos szakmai továbbképző kurzust tartottak az érintettek részére. 1999-ben két megőrzéssel és védelemmel kapcsolatos szemináriumot tartottak Afrikában az IFLA/ICA Vegyes Bizottság együttműködésével. Az elsőt a Cape Verde-i Praiaban rendezték meg portugálul beszélő szakértők számára, a másodikat pedig angol nyelven rendezték meg a zimbabwei Harare-ben. Egy újabbat is terveznek franciául beszélő érdeklődők számára. Az ilyen és hasonló szemináriumok célkitűzései többek között: -

A

résztvevők

megismertetése

az

egyes

dokumentumok

alapanyagainak

tulajdonságaival, valamint a védelem szükségességével -

Gyakorlati útmutatások adása a dokumentumok helyreállításával kapcsolatban

-

A résztvevők országaiban felmerült specifikus problémák megvitatása

A hararei és praiai megbeszélések eredményeképpen sajnos az derült ki, hogy a helyzet a világ számos országában elég súlyos a dokumentum örökségek védelmét tekintve. Sok esetben a könyvtárak és levéltárak igazgatói szinte semmilyen figyelmet nem szentelnek dokumentumaik védelmének. Végül az UNESCO által biztosított technikai háttér összefoglalásakor fontos megemlíteni azt a három adatbázist, melyet az IFLA-val, az ICA-val, és más olyan szakértő szervezetek bevonásával készítettek, mint a FID, a FIAF, a FIAT és az IASA. Ezek: 49


1) Az 1900 óta helyrehozhatatlan károsodást szenvedett könyvtári és levéltári gyűjtemények jegyzéke Ez az adatbázis, melyet „Elveszett emlékezet- a huszadik században elpusztult könyvtárak és archívumok” címmel adtak ki, megkísérli összegezni mindazt a károsodást, ami az elmúlt század során ezeket a gyűjteményeket érte. Több ezer könyvtár és levéltár pusztult el vagy sérült meg a második világháború alatt, főként Franciaországban, Németországban, Olaszországban és Lengyelországban. Ugyancsak háborús pusztítás sújtotta a volt Jugoszlávia, és sok más ország gyűjteményeit. Ez a jegyzék, melyet J. van Albada (ICA) és H. van der Hoeven (IFLA) készített, több mint száz ország dokumentum örökségét sorolja fel. Elkészítésének célja a közvélemény, a szakmai közösségek, valamint a hatóságok figyelmének felhívása volt a könyvtári és levéltári értékek megsemmisülésének veszélyére, és a tudatosság növelése. 2) A világ veszélyeztetett könyvtári és levéltári gyűjteményeinek listája Eddig összesen kb. hatvan ország tett javaslatot egyes gyűjtemények listára való felvételére. A Hangarchívumok Nemzetközi Szövetségének felkérésére George Boston végzett el egy felmérést ezen a területen, mely rávilágít arra, hogy a legnagyobb veszélyben lévő örökségek nem feltétlen a legrégibbek. Csak az audio területen nagy mennyiségű éghetetlen hanglemez és magnószalag semmisül meg évente. Minden egyedülálló, veszélyben lévő hanglemezt kíméletesen új formátumba kellene másolni. A „Veszélyeztetett Emlékezet” nevű adatbázis 1994-es felállítása óta az UNESCO szakemberei ezen kérdéseket szeretnék megoldani. 3) A dokumentum örökség védelmét megcélzó, folyamatban lévő tevékenységek adatbázisa Ez a jegyzék, melyet Jan Lyall az IFLA megbízásából készített, a jelenleg folyamatban lévő

különféle

akciókat

és

tevékenységeket

foglalja

össze.

Az

ebben

a

dokumentumban megtalálható információkat egy széles körben terjesztett kérdőív segítségével gyűjtötték össze angol, német, francia, japán és spanyol nyelven az IFLA „Védelem és megőrzés” (PAC) hálózatán keresztül. A felmérés célja az volt, hogy az egyes könyvtáraktól begyűjtött információk alapján azonosíthassák a világ egyes tájainak problémáit, és hogy egy helyzetjelentést készíthessenek a pillanatnyi állapotokról. Több mint 200 válasz érkezett a kérdőívre, melyből megszületett az 50


állandóan frissített adatbázis. A rendelkezésre álló adatokat az IDAMS, az UNESCO statisztikai programja segítségével elemzik és dolgozzák fel.

Mindezeken kívül fontos még megemlíteni azt a jelenleg folyó kutatást, melyet az UNESCO az IFLA-val közösen indított a digitális örökség védelmét megcélozva. A digitális információk megőrzésének jelenlegi helyzetével kapcsolatban elég nagyfokú a bizonytalanság szakmai körökben. A legújabb dokumentumok megőrzésének fontossága a jövő generációi számára legalább olyan jelentős kérdés, mint a múltból származó írásos örökség védelme. Ezt a véleményt számos nemzetközi szervezet osztja, és olyan kezdeményezések megtételéhez vezetett, mint a G7-ek információs társadalmi kérdésekkel foglalkozó konferenciája által elindított „Bibliotheca Universalis” program, melyre eddig nem érkezett válasz globális szinten. Az UNESCO/IFLA projekt célja kettős. Először is listára veszik mindazon kezdeményezéseket, melyek a digitális örökség védelmét célozzák szerte a világon. Ez lehetővé teszi a Szervezet számára egyrészt mindazon gyűjtemények azonosítását, melyek a Világemlékezet Program részét is képezhetik, másrészt pedig egy virtuális könyvtár létrehozását, mely direkt hozzáférést biztosít vagy az adatbázishoz, vagy pedig a megfelelő könyvtárak weboldalaihoz. A projekt másik célkitűzése a digitális örökség védelme érdekében történő különféle megőrzési politikák és gyakorlatok azonosítása és összesítése. Nyilvánvaló tehát, hogy ez a specifikus megőrzési kérdés jelentős technikai, jogi és pénzügyi kihívásokkal szembesíti a világ könyvtárainak közösségét.

51


11. Jogi és etikai háttér

Egy adott dokumentumnak a Világemlékezet Listára való felvétele nem jár semmiféle tulajdonjogi, vagy egyéb felhasználással kapcsolatos következménnyel. A tulajdonosokat, őrzőket, vagy kormányokat nem terheli semmiféle kényszer vagy kötelezettség. Ugyanez fordított módon is igaz: magát az UNESCO-t sem kötelezi semmi a listára vett emlékek megőrzése, menedzsmentje, vagy az anyagok hozzáférhetősége terén. Magába

foglal

azonban

egyfajta

hozzáállást

és

elkötelezettséget

mind

a

dokumentumok tulajdonosai, mind az UNESCO részéről. A listára vétel legelső és legfontosabb feltétele azonban az, hogy a Nemzetközi Felügyelő Bizottság biztosítékokat igényel afelől, hogy nem léteznek olyan jogi, szerződéses, vagy kulturális körülmények, melyek kockára tennék az örökség egységességét, vagy védelmét. Bizonyítani kell, hogy a megfelelő őrzési, konzerválási, és védelmi mechanizmusok

52


életbe lépnek, hogy létezik egy menedzsment terv, valamint hogy semmiféle, a nyilvános hozzáférést korlátozó fizikai, szerzői jogi, kulturális, vagy másféle tényező nem áll fenn.

11.1 A dokumentum örökség védelme háborús konfliktus esetén Az 1954-ben, Hágában elfogadott, A Kulturális Örökség Védelme Háborús Konfliktusok Esetéről Szóló Konvenciót új fejezetekkel egészítették ki az 1999. március 1526. között megtartott hágai konferencián.

Ezek lehetővé teszik a nemzetközi közösség

számára, hogy szembeszállhassanak az 1990 után végbement, háborús konfliktusok által okozott nagy mértékű veszteségekkel és sérülésekkel. Az örökségek nem ritkán szándékos megsemmisítése

Afganisztánban,

Bosznia

Hercegovinában,

Kambodzsában,

Horvátországban, vagy Szomáliában- hogy csak a legjelentősebbeket említsük- a védelem mértékének további fokozására intette a Szervezetet. Egy ilyesfajta pusztítás felbecsülhetetlen veszteségeket okozhat az emberiség emlékezete, valamint a helyi közösségek kulturális fejlődése és identitása számára. Az UNESCO számos kormányzati és civil szervezettel együttműködve felülvizsgálta az 1954-es Konvenciót, és feltárták azon pontokat, ahol az további megerősítésre szorul. Pontosítani kellene többek között a „katonai beavatkozás szükségességének” fogalmát, valamint hatékonyabb örökségvédelmet kellene biztosítani a belföldi és civil konfliktusok esetén. Ugyancsak nagy szükség lenne a különféle szankciók rendszerének fejlesztésére a kulturális örökségben kárt okozók elleni hatékonyabb fellépés érdekében, valamint egy, a Konvenció alkalmazását felügyelő testület felállítására. A Múzeumok Nemzetközi Tanácsa (ICOM), A Műemlékek és Tájak Nemzetközi Tanácsa (ICOMOS), A Levéltárak Nemzetközi Tanácsa (ICA), és a Könyvtári Szervezetek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége (IFLA) részvételével megalakult a Kék Pajzs Nemzetközi Bizottság (Blue Shield International Committee), mint koordináló testület, támogatást nyújtva azoknak a szakértőknek, akik a veszélyeztetett kulturális örökség védelmére törekszenek.

11.2 Partnerségi egyezmények

53


A

Világemlékezet

Program

működésének

valóban

hatékonnyá

tételéhez

elengedhetetlenül szükséges a megfelelő jogi keretek biztosítása, főleg abban az esetben, ha nemzetközi partnerségek szabályozásáról van szó. A szabályozásnak azonban elég rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy az egyes projektek eredeti formáját biztosítani lehessen, valamint számításba kell venni az egyes nemzeti szabályozások különbözőségét. Alapvető fontosságú, hogy az egyes gyűjtemények tulajdonosainak jogai egy projektben való részvétel során tiszteletben legyenek tartva, valamint hogy pontosan körülhatárolják a tulajdonos és technikai vagy kereskedelmi partnereinek viszonyát, különös tekintettel a felek közötti jogok megosztására, a tulajdonosi jogok kihelyzésére, valamint a profitból való részesedés szabályozására. Azonban az is világosnak tűnik, hogy a túlzott védelem, mely korlátozza a dokumentumokhoz való hozzáférést, ellentétben áll a Világemlékezet Program alapvető célkitűzéseivel. A Nemzetközi Felügyelő Bizottság tehát második ülésén azt a javaslatot terjesztette elő, hogy az UNESCO azon jogi kérdésekre helyezze a hangsúlyt, melyek az új digitalizációs folyamatok következtében érintik a szellemi örökséget a könyvtárkban és levéltárakban, különösen figyelembe véve a hozzáférés szabadságának biztosítását a nemzeti és nemzetközi jogi szabályozások keretein belül.

11.3 Etikai kérdések A dokumentum örökség védelme, valamint az ahhoz történő hozzáférés biztosítása természetesen etikai kérdéseket is felvet. Számos nemzeti és nemzetközi szervezet alkotott meg etikai kódexeket, melyek nem ritkán kötelező erejűek tagállamaik számára mind intézményi, mind egyéni szinten. Például az ICA, és a FIAF is rendelkezik ilyen kódexszel. Ezek egyes hangsúlyok és perspektívák tekintetében különbözőek lehetnek, azonban néhány szempontból megegyeznek a Világemlékezet Program által fontosnak tartott elemekkel. Az egyik ilyen elem a dokumentum örökség egységének sérthetetlensége: egy dokumentumot nem lehet megcsonkítani, cenzúrázni, megváltoztatni, vagy meghamisítani. Az örökség hosszú távú fennmaradását nem lehet kockára tenni pillanatnyi, rövid távú

54


érdekek megvalósítása miatt. A konzervációs és restaurációs munkák sem ferdíthetik el, vagy változtathatják meg az adott örökséget. A dokumentum örökség őrzői, akár egy intézmény alkalmazottai, akár egy közösségnek felelősek, bizalmi helyzetben állnak. Az örökség tulajdonosának érdekében hozzáértő módon, kellő gondossággal és becsületesen kell, hogy végezzék munkájukat. A törvényi szabályozásokat tiszteletben kell tartani. Ez azt jelenti, hogy a szerződéses kötelezettségeket, szerzői jogi törvényeket, erkölcsi jogokat, a donorokkal, letétesekkel vagy kliensekkel kötött egyezményeket és kapcsolatokat folyamatosan figyelembe kell venni, és egységesen és átláthatóan kell alkalmazni.

Az INFOethics, a Digitális Információ Etikai, Jogi és Társadalmi Aspektusairól Szóló Nemzetközi Kongresszus 1997. március 10-12. között lett megrendezve Monacoban. A Kongresszuson javasolták többek között egy nemzetközi infoetikai bizottság felállítását, valamint egy az UNESCO égisze alatt megvalósítandó kezdeményezés elindítását a digitális információ archiválásával, megőrzésével és védelmével foglalkozó szakemberek és szervezetek bevonásával, melynek eredményeképpen létrehoznának egy működési kódexet. Ezen kívül kihangsúlyozták a szerzők jogai védelmének fontosságát a digitális információk globális áramlásával kapcsolatban.

55


12. Pénzügyi háttér

A könyvtárak, levéltárak és egyéb intézmények eltérő forrásokkal rendelkeznek. Néhányuk viszonylag jól el van látva, mások viszont kiábrándító körülmények és feltételek között kénytelenek működni megfelelő anyagi eszközök hiányában, így gyűjteményeik fokozott és állandó veszélynek vannak kitéve. Mivel a Világemlékezet Program nem képes kezelni ezt a világméretű forráshiányt, inkább ösztönzőként, forrásszerzőként és kapcsolatteremtőként lép fel az értékes projektek megtervezői, és a potenciális támogatók között. Ezen kívül minden nemzeti kormányt ösztönözni próbálnak intézményeik megfelelő anyagi hátterének biztosítására. Ebben a tekintetben a Titkárság egy kontaktpontot jelent, a Marketing Albizottság pedig vállalkozóként lép fel.

56


A Világemlékezet Alap szerepe szerint egyes specifikus projektek pénzügyi támogatója lehet. Azonban, ha figyelembe vesszük a világszintű igények méretét és skáláját, csak egyetlen stratégiai eleme lehet annak támogatói körnek, mely kormányokból, vállalati szponzorokból, alapítványi és pályázati lehetőségekből áll. Az egyes segítséget kérő intézmények tehát számos megfelelő forrást vehetnek igénybe. A támogatás egyik legfontosabb alapelve az, hogy a forrásszerzés nem fenyegetheti annak a dokumentum örökségnek az integritását, melyre igényelték azt. Ugyancsak fontos alapelv, hogy a köztulajdon nem vándorolhat magánkézbe, valamint nem használható fel úgy kereskedelmi, vagy magán célokra, hogy nincs valamiféle közhaszna. A

Program

természetesen

törekszik

saját

forrásainak

minél

hatékonyabb

kiszélesítésére. Az erre irányuló tevékenységeket és nemzetközi stratégiát a Marketing Albizottság fogja össze, és amint ezek megszülettek, közzé teszik őket az UNESCO websiteján, és más módokon. A nemzetközi stratégia része lehet például a vezető közéleti szereplők bevonása, a nagyobb vállalatok és részvénytársaságok megnyerése az ügy érdekében, valamint a globális média megjelenés és nyilvánosság. A nemzeti és regionális bizottságok ilyen irányú tevékenysége is hasonló mintát követ. Az ilyesfajta marketing stratégiák hatása azonban főként csak hosszú távon jelentkezik. Legfontosabb hatásuk indirekt módon érvényesül, ami nem más, mint a nemzeti és nemzetközi hozzáállás és légkör megváltozása. Ennek eléréséhez azonban nagyon sok ember egyidejű sikeres munkája szükséges. A kitartás és a meglévő kapcsolatok ápolása az alapítványokkal, szponzorokkal ugyancsak elengedhetetlen. A legnagyobb forrásokkal a vállalatok rendelkeznek, az ő bevonásuk a Világemlékezet Programba így nem elhanyagolható célkitűzés. A legtöbb cég azonban úgy tekint egy adott projektre, mint egy üzleti vállalkozásra, tehát elfogadható nyereséget, vagy befektetési formát keres. Arról kell tehát őket meggyőzni, hogy a Programban való támogatói részvétel nem jár feltétlenül anyagi nyereséggel, azonban hatékony PR eszköz lehet, melyből az adott vállalat hosszú távon profitálhat jelentős mértékben. Költségvetésen kívüli források szerzésére számos lehetőség adódik, beleértve ebbe a világemlékezettel kapcsolatos termékek értékesítését, szerzői díjakat, szabadalmi díjakat, a 57


kormányoktól, donoroktól és szponzoroktól kapott összegeket. Ezeket a Világemlékezet Alap kezeli. Adományok származhatnak bármely személytől vagy szervezettől, akik természetesen megnevezhetik azt a projektet, vagy célkitűzést, melynek érdekében a támogatást nyújtják. Az UNESCO fenntartja a jogot magának ezen adományok elfogadására, vagy visszautasítására. Az Alap kiadásai nagyon sokrétűek lehetnek. A rendelkezésre álló pénzösszegeket fordíthatják konkrét megőrzési vagy hozzáférési projektekre, védelmi intézkedésekre a veszélyeztetett örökségek esetében, speciális képzésekre, vagy figyelemfelkeltő kampányok szervezésére, vagy- szokatlan körülmények között- akár egy adott örökség megvásárlására is.

13. A Világemlékezet logó és annak használata

A Világemlékezet logó szerzői jogai az UNESCO-t illetik. Használatát az UNESCO mindenkori Főigazgatója ellenőrzi, akinek a Nemzetközi Felügyelő Bizottság, vagy a Bureau nyújt segítséget és tanácsadást. Ezen szervek fektetik le a logó használatának irányelveit. A gyakorlatban azonban a Marketing Albizottság kezeli ezt a területet, alkalmazva az irányelveket és javasolva a változásokat. A logó használata sohasem történhet informálisan, minden esetben a Titkárság írásos engedélyére van szükség. A dokumentum örökséggel kapcsolatos tevékenységek sem futhatnak automatikusan a világemlékezet logó alatt. Az engedélyezés mindig a felhasználástól függ: például engedélyezett valamelyik regiszterben szereplő örökség esetében, a nemzeti vagy regionális bizottságok viszonylatában, vagy promóciós termékek esetében.

58


A logón szereplő fa, valamint a logó használatának ellenőrzése alapvető eleme a Világemlékezet Program hitelességének és megjelenésének.

11. kép: a Világemlékezet logó

14. A dokumentum örökség védelme Magyarországon

14.1 A Szellemi Örökség Program A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma vezette be. Célja a múzeumok, könyvtárak, levéltárak és tudományos műhelyek szellemi örökségének felkutatása, összegyűjtése és közkinccsé tétele. •

Célja a múzeumi területen: A hazai kultúra szempontjából értékes folyóiratok, hírlapok, képi és hangzó emlékek gyűjtése, a szellemi örökségek forrásainak feltárása, digitalizálása és kiadása.

59


•

Könyvtári területen: Megyei, városi vagy fővárosi könyvtárak helyismereti dokumentumainak feltárása, rendszerezése, korszerű feldolgozása, valamint ritka gyűjtemények

(egyházi,

zenei,

színháztörténeti,

térképészeti,

stb.)

feltárása,

digitalizálása. •

Levéltári területen: Forrásegyüttesek kiadásra történő előkészítése, régi oklevelek CDROM-on való megjelentetése, számítógépes adatbázisok létrehozása, valamint a fenti intézmények anyagának bemutatására rendezendő kiállítások és kiadványok.

Ezzel a programmal a tárca elsősorban olyan feltáró és közreadó munkálatokat kíván támogatni, amelyek Magyarország történetének, irodalmának, képzőművészetének, zenei (írott és tárgyi) emlékeinek tudományos módszerekkel történő feltárását és archiválást teszik közzé. A 656 beküldött pályamunka közül a bírálóbizottság 208-at fogadott el, s ezeket összesen 207 millió 680 ezer forinttal támogatja. A "Szellemi Örökség" pályázatra 36 határon túli pályamunka is érkezett, amelyek közül a szakértők 22-őt tartottak támogatásra érdemesnek, összesen 5 millió 360 ezer forint értékben.

14.2 A Magyar Világemlékezet Nemzeti Bizottság Magyarország érdeke, hogy különleges értéket képező, nemzetközi érdeklődésre is számot tartó dokumentumaink és gyűjteményeink az UNESCO részéről is regisztrálásra kerüljenek, ami egyaránt előmozdítja jelenkori népszerűsítésüket és a jövő számára történő megőrzésüket. A Magyar UNESCO Bizottság kezdeményezésére 2003. január 15.-én került sor a Magyar Világemlékezet Nemzeti Bizottság alakuló ülésére a Magyar Tudományos Akadémia alelnöki tárgyalójában. Feladata, hogy szakértői munkájával kiválassza a Világemlékezet Program keretébe sorolható magyar dokumentumokat és gyűjteményeket, és az előírt regisztrációs eljáráson keresztül felvételre ajánlja azt az UNESCO Világemlékezet Regiszterébe, valamint hogy a megszervezze az ehhez szükséges hazai és nemzetközi együttműködés kereteit.

60


A Bizottság tagjai: •

Vásárhelyi Pál tanácsadó, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Könyvtára- a Magyar Világemlékezet Nemzeti Bizottság elnöke

•

Hámori József elnök, Magyar UNESCO Bizottság

•

Gresiczki Péter főtitkár, Magyar UNESCO Bizottság

•

Somogyi Pálné Hamar Mária, Országos Széchenyi Könyvtár

•

Z. Karvalics László igazgató, BMGE Információs Társadalom- és Trendkutató Központ

•

Risztics Péter informatikai igazgató, BMGE

•

Galambosi

András

osztályvezető,

Informatikai

és

Hírközlési

Minisztérium,

Információs Társadalom Programok Helyettes Államtitkárság, Nemzeti adatvagyon Főosztály •

Somfai László igazgató, Bartók Archívum, Magyar Tudományos Akadémia

•

Felföldi László igazgató-helyettes, MTA Zenetudományi Intézete

•

Kelemen László főigazgató, Hagyományok Háza

•

Hoppál Mihály igazgató, Európai Folklór Intézet

A Bizottság alakuló ülésén a résztvevők a Világemlékezet Regiszterbe való felvételre különösen esélyesnek tartották a Corvina- gyűjteményt, a Bolyai Corpust, valamint Bartók Béla életművének egyes elemeit, például az eredeti, Bartók- játszotta hangfelvételeket. A Bizottság alakuló ülésén napirendi pontként szerepelt a Digitális Örökség Megőrzésének Chartája szövegezéséhez való magyar hozzájárulás kialakításának terve. Gresiczki Péter úr pedig bejelentette, hogy a Magyar UNESCO Bizottság tervezi egy közép- kelet európai szakmai találkozó összehívását Budapesten, amely a régió szakembereinek „ötlet- börzéjeként” szolgál, amely megvitatja a Digitális Örökség Charta szövegtervezetét,

és

konszolidált

közép-

európai

(szub-

regionális)

hozzájárulás

megfogalmazását kísérli meg. A főtitkár úr az értekezlet időpontjául 2003. március 17.-t tűzte ki.

61


14.3 A Világemlékezet Magyar Nemzeti Bizottság eddigi tevékenységei

Az alakuló ülésen felvetett javaslatoknak megfelelően a Digitális Örökség Szakértői Találkozó Budapesten, 2003. március 17-18.-án került megrendezésre, melyen 22 szakértő vett részt 6 országból (Auszria, Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, és Szlovénia). Az ülés napirendje a következőképpen alakult: 1. Megnyitó 2. A Charta a digitális örökség védelméről szövegtervezetének bemutatása 3. A Charta tervezetének megvitatása, javaslattétel az UNESCO számára 4. A digitális örökség védelmével kapcsolatos tervezett irányelvek bemutatása 5. A fent említett irányelvek megvitatása, a menedzsmentre és technikai részletekre fókuszálva, mint a a. Kiválasztás és védelem b. Feladatok, felelősségek, partnerségek, kooperáció c. Az UNESCO szerepe és ajánlások 6. Az ülés lezárása Az ülésen a Charta tervezetét kiegyensúlyozottnak találták, mely jól tükrözi a középeurópai országok érdekeit is, így azt az ülésen résztvevők egy-egy kisebb szövegbeli módosítás kivételével támogatták. Mr. Abdelaziz Abid mutatta be a digitális örökség védelmével kapcsolatos tervezett irányelveket, és útmutatásokat, melyek alapjául Colin Webb ausztrál szakértő munkája szolgál. Ezekkel kapcsolatban az ülésen úgy találták, hogy ezek nagyon hasznosak a gyakorlati munkát tekintve, jól felépített, érthető, szilárd és jól használható eszközt jelentenek a digitális örökség menedzsmentjében és technikai megvalósításában résztvevők számára. A legfontosabb kommentárok a következők voltak: a. A kiválasztás és védelem módszereivel és megközelítéseivel kapcsolatban Megjegyezték, hogy kétféle megközelítés létezik: az egyik szerint mindent érdemes összegyűjteni, ami az Interneten megtalálható, a másik szerint 62


szelektálni érdemes a digitális emlékeket. Ezek tekintetében az ülésen részvevők a két megközelítés ötvözését tartották jónak, rámutatva arra, hogy különbséget kell tenni az Internet, mint publikációs médium, és az Internet, mint kommunikációs médium között. Egy személyes levelet ugyanis nem lehet azonos mércével kezelni, mint egy publikációt! Ilyen esetben a személyiségi jogok jelentősen sérülhetnek. Azt azonban hangsúlyozták, hogy a megőrzés jövőbeni célokat szolgál, így még a bizalmas jellegű tartalmakat is érdemes megőrizni. Ennek megfelelően a nemzetközi szabályozást úgy kellene alakítani, hogy a jövő generációi számára a publikált, és a nyilvánosságra nem hozott dokumentumokat is meg lehessen őrizni, és ebben az UNESCO-nak is nagy szerepe lesz. b. A szerepek, felelősségek, partnerségek, és kooperáció tekintetében A résztvevők hangsúlyozták, hogy a társadalom -melyet a kormány képviselfelelős a digitális örökség védelméért. Minden országban fel kellene állítani egy testületet, mely koordinálja és harmonizálja az ehhez szükséges tevékenységeket. Az UNESCO-nak pedig tovább kell fejlesztenie kapcsolatait az ebben érdekelt nemzetközi kormányzati és nem kormányzati szervezetekkel.

c. A találkozón a következő ajánlások születtek az UNESCO számára: •

A szükséges képzési feltételek javítása, hogy az érintett törvényhozók, menedzserek, és technikai szakemberek képesek legyenek megfelelő módon tevékenykedni

•

A tudatosság növelése, a Charta, valamint az irányelvek szélesebb körű megismertetése, pl. az Interneten keresztül

•

A harmonizáció elősegítése találkozókon, publikációkon keresztül

•

A tapasztalatcsere elősegítése

A Chartát végül a digitális örökség védelméről az UNESCO 2003. szeptember 29. – október 17. között megtartott Közgyűlésén fogadták el.

63


Ami a Magyar Világemlékezet Nemzeti Bizottság hagyományos tevékenységi körét, tehát a Világemlékzet Listával kapcsolatos feladatok végzését illeti, jelenleg van folyamatban a Mátyás király által összegyűjtött Corvinák felterjesztése a Listára. A javaslatot már ez év májusában beterjesztették, azonban a Program illetékesei kifogásolták azt, hogy a Bibliotheca Corviviana nem tisztán magyar illetőségű, így a jelölést a közép-európai térség- így pl. Szlovákia- többi államával együttműködésben kellene benyújtani. Jelenleg folynak a szükséges egyeztetések, így a Corvinákat valószínűleg 2005-ig újra felterjesztik a Listára. Ugyancsak jelenleg van folyamatban egy magyar világemlékezet lista terveinek elkészítése, melyen a magyarországi viszonylatban nagy értéket képviselő örökségek szerepelnének. Ezen kívül a Bizottság kezdeményezésének értelmében a Magyar Filmszövetséggel együttműködésben elkészítették a 20 legfontosabb magyar játék-és animációs film listáját, az UNESCO és az IFTC által 2002 májusában elindított „A világ reprezentatív filmjeinek listája” projekt keretében.

15. A program jövője: egy konvenció felé Ahogyan a program fejlődik, státusának felülvizsgálatára lesz szükség. Az UNESCO struktúrájában ez azt jelenti, hogy első lépésként ajánlássá, majd végül konvencióvá válik. Mindkét lépés magasabb szintű elismertséget jelent az UNESCO tagországok körében. Egy ajánlás a Világemlékezet céljainak és tevékenységeinek formális, elvbeli jóváhagyását jelenti. A konvenció pedig kötelező érvényű minden tagország számára, mely ratifikálja azt. Ehhez azonban még idő szükséges. A Világörökség Konvenció aláírása például sok évet vett igénybe, évtizedes fejlődési folyamat eredményeképpen valósult meg. Az a konvenció rendkívül hatásosnak bizonyult a világ műemlékeinek és világörökség helyeinek megóvásában, és ami talán még fontosabb- a közvélemény érdeklődésének felkeltésében, valamint az emberek és kormányok örökségvédelemmel kapcsolatos hozzáállásának megváltoztatásában.

64


Ugyanez vonatkozik a dokumentum örökség védelmére és a Világemlékezet Programra is. Célkitűzései és irányultsága világosan kiderül irányelveiből. A tervezett Világemlékezet Konvenció nemcsak szilárdabb státust és támogatást jelentene a regiszterei, bizottságai, és projektjei számára, hanem a világ közvéleményét is érzékenyebbé és tudatosabbá tehetné a dokumentum örökség védelmének szükségességét illetően, hiszen csak így lehet elkerülni, hogy a múlt veszteségei megismétlődjenek.

FELHASZNÁLT IRODALOM

1. IFLA/UNESCO Survey on Digitisation and Preservation compiled and edited by Sara Gould and Richard Ebdon under the direction of Marie-Thérèse Varlamoff Copyright 2002 UNESCO 2. Memory of the World Programme: Pending requests and project proposals April 2004 UNESCO Information and Informatics Division 3. Memory of the World Programme :General Guidelines to Safeguard Documentary Heritage Prepared for UNESCO on behalf of IFLA by Stephen Foster, and Roslyn Russel, Australian Heritage Projects Jan Lyall, National Library of Australia Duncan Marshall November 1995 CII 95/WS/11

65


4. Safeguarding the documentary heritage of humanity Unesco Publishing (réf. 406 INT61) 5. Memory of the World Programme :General Guidelines to Safeguard Documentary Heritage Revised edition 2001 Prepared by Ray Edmondson CII-95 / WS-11 rev May 2001 6. Roni Amelan: UNESCO in action communication- Memory of the World: the Key to diversity The New Courier No.2 , April 2003.p. 28-31. 7. Renaud, Alain: Memory and the digital world: a few philosophical pointers for new memory practices in the information era Museum International , LIV 3. 2002. p. 8-18. 8. Harrison, Helen P. : Archives, audiovisual archives worldwide World Information Report 1997/1998. p. 182-189. 9. Memory of the World Background paper Abdelaziz Abid Information and Informatics Division of UNESCO November 2003. 10. UNISIST Newsletter Vol. 25. No.1 , 1997. Memory of the World Page 16-18. 11. UNISIST Newsletter Vol. 31. No.1. 2003. page 6-9. 12. ICOM News Vol. 56. No.2 2003. Page 6-7. 13. UNESCO Webworld News Digest Issue 3. June 2003. Pages 1. 6. 14. UNESCO Draft Programme and Budget 2004-2005. 32C/5. Vonatkozó fejezetek

66


15. UNESCO Approved Programme and Budget 2002-2003. 31C/5. Vonatkozó fejezetek 16. A Magyar UNESCO Bizottság Világemlékezet aktájának anyagai 17. www.nkom.hu 18. www.unesco.org 19. www.unesco.hu 20. www.unesco.org/webworld 21. http://www.unesco.org/ios/eng/evaluation/evaluations_completed/mow.htm 22. http://www.unesco.org/bangkok/cominfo/tex_mow.html 23. http://www.unesco.org/webworld/virtual_exhibit/safeguarding/expo00.html

ÁBRÁK JEGYZÉKE

1. ábra: A Világemlékezet Program szervezeti felépítése

23. oldal

2. ábra: A dokumentum örökség országok és világtájak szerinti megoszlása

32. oldal

3. ábra: Az örökség százalékos megoszlása

33. oldal

4. ábra: A dokumentum örökség fejlett és fejlődő országok közötti megoszlása

33. oldal

67


5. ábra: Az örökség megoszlása a fejletteb és fejletlenebb országok között

34. oldal

KÉPEK JEGYZÉKE

1. kép: Antiphonarium Sedlescence

42. oldal

2. kép: A Radzivill krónika, részlet

42. oldal

3. kép: A Sana’a-i kéziratok, részlet

43. oldal

4. kép: A Kandilli Obszervatórium kéziratai, részlet

43. oldal

5. kép: A vilniusi Egyetemi Könyvtár

44. oldal

6. kép: Oroszország Emlékezete, részlet

44. oldal

7. kép: Dar Al-Kutub dokumentumai, részlet

45. oldal

8. kép: Saint Sophia, kódex részlet

45. oldal

9. kép: egyiptomi képeslap

46. oldal

68


10. kép: kolumbiai fénykép

47. oldal

11. kép: a világemlékezet logó

58. oldal

1. melléklet: A Világemlékezet Lista LIST OF THE MEMORY OF THE WORLD REGISTER Argentina - Documents of the Viceroyalty of Rio de Plata (1997) National Archives, Buenos Aires Armenia - Mashtots Matenadaran Ancient Manuscripts (1997) Mashtots Institute of Ancient Manuscripts, Yerevan Australia - The Endeavour Journal of James Cook (2001) National Library of Australia, Canberra Australia - The Mabo Case Manuscripts (2001) National Library of Australia, Canberra Austria - Vienna Dioscurides (1997)

69


Austrian National Library, Vienna Austria - Final Document of the Congress of Vienna (1997) Austrian State Archives, Vienna Austria - The Historical Collections (1899-1950) (1999) Phonogrammarchiv, Austrian Academy of Sciences, Vienna Austria - Papyrus Erzherzog Rainer (2001) Austrian National Library, Vienna Austria - The Vienna City Library's Schubert Collection (2001) Vienna City Library, Vienna Austria - The Atlas Blaeu-Van der Hem of the Austrian National Library (2003) Barbados - Documentary Heritage of Enslaved Peoples of the Caribbean (2003) Belgium - Business Archives of the Officina Plantiniana (2001) Museum Plantin-Moretus, Antwerpen Benin - Colonial archives (1997) National Archives, Porto Novo Brazil - The Emperor's collection: foreign and Brazilian photography in the XIX century (2003) Chile - Human Rights Archive of Chile (2003) Chile - Jesuits of America (2003) China - Traditional Music Sound Archives (1997) Music Research Institute, Chinese Academy of Arts, Beijing China - Records of the Qing's Grand Secretariat (1999) First Historical Archives of China, Palace Museum, Beijing China - Ancient Naxi Dongba Literature Manuscripts (2003) Denmark - Archives of the Danish overseas trading companies (1997) Danish National Archives, Copenhagen Denmark - The Linné Collection (1997) Danish National Library of Sciences and Medicine, Copenhagen Denmark - Manuscripts and correspondence of Hans Christian Andersen (1997) Manuscript Department, Royal Library, Copenhagen Denmark - The Søren Kierkegaard Archives (1997) Manuscript Department, Royal Library, Copenhagen

70


Egypt - The Memory of the Suez Canal (1997) Cultural Bureau, Egyptian Embassy, Paris Ethiopia - Treasures from National Archives and Library Organizations (1997) National Archives and Library, Addis Ababa Finland - A.E. Nordenskiöld Collection (1997) University Library, Helsinki France - Declaration of the Rights of Man and the Citizen (1789-1791) (2003) Germany - Early cylinder recordings of the world's musical traditions (1893-1952) in the Berlin Phonogramm-Archiv (1999) Phonogrammarchiv, Museum of Ethnology, Berlin Germany - Ludwig van Beethoven - Symphony n°9, d-minor, op.125 (2001) State Library, Berlin Germany - The literary estate of Goethe (2001) Goethe and Schiller Archives, Weimar Germany - 42-line Gutenberg Bible (2001) State and Universitary Library of Lower Saxonia, Goettingen Germany - Metropolis (2001) Friedrich Wilhelm Murnau Foundation, Wiesbaden Hungary - Kalman Tihanyi's 1926 Patent Application "Radioskop" (2001) National Archives of Hungary, Budapest India - The I.A.S. Tamil Medical Manuscript Collection (1997) Institute of Asian Studies, Tamil Nadu Kazakhstan - Collection of manuscripts of Khoja Ahmed Yasawi (2003) Republic of Korea - The Hunmin Chongum manuscript (1997)Kansong Art Museum, Seoul Republic of Korea - The Annals of the Choson Dynasty (1997)Chongjoksan Sagobon, Seoul Republic of Korea - Seungjeongwon Ilgi, the Diaries of the Royal Secretariat (2001) Gyujanggak Library and Seoul National University, Seoul Republic of Korea - Buljo jikji simche yojeol (vol. II), the second volume of "Anthology of Great Buddhist Priests’ Zen Teachings" (2001) Bibliothèque nationale de France, Paris Latvia - Dainu skapis - Cabinet of Folksongs (2001) Archives of Latvian Folklore, Riga

71


Luxembourg - Family of Man (2003) Malaysia - Correspondence of the late Sultan of Kedah (1882-1943) (2001) National Archives of Malaysia, Alor Setar Malaysia - Hikayat Hang Tuah (2001) National Library of Malaysia, Kuala Lumpur Malaysia - Sejarah Melayu (the Malay Annals) (2001) Institute of Language and Literature, Kuala Lumpur Mauritius - Records of the French Occupation of Mauritius (1997) Mauritius Archives, Petite Rivière, Port Louis Mexico - Collection of Mexican Codices (1997) National Library of Anthropology and History, Mexico City Mexico - Codices from the Oaxaca Valley (1997) National Archives, Mexico City Mexico - Codex Techaloyan from Cuajimalpaz (1997) National Archives, Mexico City Mexico - Los olvidados (2003) Filmoteca de la UNAM, Mexico Netherlands - Library Ets Haim – Livraria Montezinos (2003) New Zealand - The Treaty of Waitangi (1997) National Archives, Wellington New Zealand - The 1893 Women's Suffrage Petition (1997) National Archives, Wellington Norway - The Leprosy Archives of Bergen (2001) City Archives and Regional State Archives of Bergen, Bergen Norway - Henrick Ibsen : A Doll House (2001) National Library of Norway, Oslo Pakistan - Jinnah Papers (1999) National Archives, Islamabad Philippines - Philippine Paleographs (Hanunoo, Buid, Tagbanua and Pala'wan) (1999) National Museum, Manila Philippines - Radio Broadcast of the Philippine People Power Revolution (2003) Poland - Nicolaus Copernicus' masterpiece "De revolutionibus libri sex" (1999)

72


Jagiellonian Library, Jagiellonian University, Cracow Poland - Warsaw Ghetto Archives (Emanuel Ringelblum Archives) (1999) Jewish Historical Research Institute, Warsaw Poland - The Masterpieces of Fryderyk Chopin (1999) The Fryderyk Chopin Society, Warsaw Poland - The General Confederation of Warsaw (2003) Poland - Twenty-One Demands, Gdañsk, August 1980. The birth of the SOLIDARITY trades union – a massive social movement. (2003) Russian Federation - Archangel Gospel of 1092 (1997) Russian State Library, Moscow Russian Federation - Khitrovo Gospel (1997) Russian State Library, Moscow Russian Federation - Slavonic publications in Cyrillic script of the 15th century (1997) Russian State Library, Moscow Russian Federation - Newspaper collections (1997) Russian State Library, Moscow Russian Federation - Maps of the Russian empire and its collection of the 18th century (1997) Russian State Library, Moscow Russian Federation - Russian posters of the end of the 19th and early 20th centuries (1997) Russian State Library, Moscow Saudi Arabia - Earliest Islamic (Kufic) inscription (2003) Russian Federation - The Historical Collections (1889-1955) of St. Petersburg Phonogram Archives (2001) Institute of Russian Literature and Russian Academy of Sciences, St. Petersburg Senegal - Afrique occidentale française, AOF (1997) National Archives, Dakar Serbia and Montenegro - Nikola TESLA’S Archive (2003) Slovakia - Illuminated Codices from the Library of the Bratislava Chapter House (1997) National Archives, Bratislava Slovakia - Basagic Collection of Islamic Manuscripts (1997) University Library, Bratislava

73


South Africa - The Bleek collection (1997) University of Cape Town / South African Library, Cape Town Tajikistan - The manuscript of Ubayd Zakoni's "Kulliyat" and Hafez Sherozi's "Gazalliyt" (XIV century) (2003) Tanzania - German Records of the National Archives (1997) National Archives, Dar Es Salam Tanzania - Collection of Arabic Manuscripts and Books (2003) Thailand - The King Ram Khamhaeng Inscription (2003) Trinidad and Tobago - The Derek Walcott Collection (1997) The Main Library, University of West Indies, St. Augustine Trinidad and Tobago - The Eric Williams Collection(1999) The Main Library, University of West Indies, St. Augustine Turkey - The Hittite cuneiform tablets from Bogazköy (2001) Archaeological Museums of Istambul and Anatolian Civilisations Museum of Ankara Turkey - Kandilli Observatory and Earthquake Research Institute Manuscripts (2001) Bogaziçi University, Kandilli Observatory and Earthquake Research Institute, Istambul Turkey - The works of Ibn Sina in the Süleymaniye Manuscript Library (2003) Uruguay - Original records of Carlos Gardel - Horacio Loriente Collection (1913-1935) (2003) Uzbekistan - Holy Koran Mushaf of Othman (1997) The Muslim Board of Uzbekistan, Tashkent Uzbekistan - The Collection of the Al-Biruni Institute of Oriental Studies (1997) Academy of Sciences, Tashkent Venezuela - Escritos del liberator (1997) National Archives, Caracas Venezuela - Collection of Latinamerican photographies of the 19th Century (1997) National Library, Caracas

74

A DOKUMENTUM ÖRÖKSÉG VÉDELME AZ UNESCO KERETEIN BELÜL- A VILÁGEMLÉKEZET PROGRAM

Recommend Documents