RÉGÉSZETI KÖZLEMÉNYEK A Diósgyőr-Tapolca barlang feltárása Miskolc egyike azon csekély számú magyar városnak, mely az utóbbi 80—90 év kutatásai alapján a legősibb emberi település közelében kelet kezett. A magyarországi ősemberkutatás Miskolcon kezdődött. 1891-ben Bársony János ügyvéd házának — mai Rudas László utca — alapozása közben különös kőeszközöket találtak. A tárgyak szerencsére Herman Ot tóhoz kerültek, aki azonnal felismerte jelentőségüket. 1905-ben került elő a Petőfi utcában, majd az avasi temetőben egy lándzsahegy. Az új leletek óriási vitát váltottak k i . Az eredmény a hazai őskőkorkutatás megindulása volt. Herman Ottó javaslatára 1906-ban rendszeres, tudományos kutatás kezdődött a Szeleta, és a Büdöspest barlangban, 1912-ben az Istállóskői (Szilvásvárad) barlangban, 1932-ben a Subalyuk (Cserépfalu) barlangban. Ez utóbbi helyen ősemberleletek is voltak. Egy felnőtt nő és egy három év körüli gyermek csontvázának részei kerültek elő. A Görömböly—tapolcai barlangban emberi nyakszirtcsontot találtak a kutatók, a Ballá barlang ban pedig egy körülbelül kétéves gyermek koponyáját. Az ősember a negyedkor (pleisztocén) kezdetén jelent meg. Ebben az időben Európa egy részét jégtakaró borította. Az éghajlat sokkal hidegebb volt, mint ma. A zord időjárás elől az ősember barlangokba húzódott. A Bükk hegység karsztos mészkővonulataiban kialakult barlangok és szikla fülkék védelmet nyújtottak a legelső települőknek. A hegység rengetegei, a Szinva-völgy alsó szakaszának mocsaras, zsombékos, nádas területe és a Sajó menti erdőségek a kezdetleges gyűjtögető, vadászó gazdálkodásra ad tak bőséges lehetőséget. Az embert az állatvilágból az eszközök készítése emelte k i . Az őskőkor (paleolitikum) középső szakaszában (150 000—40 000) né pesítette be az ősember a Bükk barlangjait. Főleg hőforrások közelében telepedett meg. A vízhez vonuló állatokat csapdával ejtette el. Hőforrás közelében van a Diósgyőr—Tapolca barlang is, mely a diósgyőri völgyet, dél felől határoló Vártető hegy tövében fekszik, a középkori várral szem ben, a „Vár" Strandfürdő délnyugati sarkában. Az 1930-as években a bar lang előtt még folyt a Tapolca patak. Azóta a terület feltöltődött. Az 1880—81-es években kőfejtés közben akadtak egy barlangra. A hír halla tára Szendrei János, Miskolc történetírója azonnal munkához látott/' Az 1882-es ásatás során különösebb leletet nem találtak, de elkezdték a strand területén levő barlang feltárását is. Szendrei leírása azért is érdekes, meri gyermekkorából emlékezett, hogy a barlang mindig vízzel volt tele. Pár évvel az ásatás kezdete előtt azonban a barlang kiszáradt, annyira, hogy az akkori Diósgyőr mezőváros bírájának pincévé alakították át. A barlang falán cseppkőképződmények láthatók. A sziklafalban két folyosó vezet a szomszédos Matula utcába. Szendrei az egyik járatban még 112 métert t u dott haladni. Feltehető, hogy a kőfejtés ennek a karsztvíz levezetésére 1
2
3
1. kép. 1—6. Válogatás
az ún. Széleta-réteg
eszközeiből.
1932—34-es
ásatás
szolgáló fő járatnak nagy részét megsemmisítette, ezért a barlang kiszáradt. Apró őskori cserepek, csonttörmelékek és egy őrlőkő került elő a feltárás kor. Az ásató az őskőkori kőeszközöket nem ismerte fel, de ezen nem cso dálkozhatunk, hiszen, mint a kutatás rövid ismertetésénél láttuk, 1891-ig az volt az általános vélemény, hogy Magyarország területén az őskőkorban nem élt ember. A kutatás módszerében és szemléletében is változást jelentett az
5
1932—34-es ásatás, melyet Saád Andor vezetett.'' Eltávolította a bolyga tott, zavart rétegeket. Több mint ezer gyártáshulladékot és kőeszközt ta lált (1. kép). Az anyag a Herman Ottó Múzeum gyűjteményében van. Az eredmény őslénytani szempontból is figyelemre méltó. Mammut, barlan gi medve, óriásgím, barlangi hiéna, ősbölény, gyapjas orrszarvú stb. csont jai kerültek elő. 1973. május 4-én a miskolci Déli Hírlapban' meglepődve olvastuk azt a cikket, amelyben az újságíró a város készülő szaunájáról írt. A városi tanács vezetői Miskolc testvérvárosától, a finnországi Tamperétől szauna fürdő felszerelését kapták ajándékba. A szaunát a strand területén állítják fel. A barlangban képezik k i a hidegvizes medencét. Az építkezés megkezdése előtt szükségessé vált a gyors leletmentés. A fürdő tervezőjétől, Dézsi János építészmérnöktől megkaptuk a tervrajzo kat. Később a Herman Ottó Barlangkutató Szakosztály vezetője, Mészáros Károly rendelkezésünkre bocsátotta a barlangról és járatairól készített felmérésüket. A leletmentés 1973. augusztus 14-től szeptember 7-ig tar tott. Elkészítettük a barlang alaprajzát és a terem két hosszanti metsze tét. Eltávolítottuk a többszörösen összehányt, visszatemetett kitöltést. M i után láttuk, hogy bolygatatlan réteget csak az előtérben remélhetünk, a munkát ott folytattuk. A lejárati lépcső két oldalán öt méter hosszú, két méter széles szelvényt nyitottunk (2. kép). Ekkor már lebontottuk a bar lang bejáratát elzáró téglafalat. így látható lett a természetes nyílás (3—4. kép). Az ásatás során most is kerültek elő őskőkori állatcsontok (5. kép). 7
8
3
10
11
12
2. kép. A barlang
alaprajza
(1) és az 1973-as ásatási
terület
(2)
A barlang
3—4. kép bejárata
5. kép. Ösállatcsont
kibontás
közben
Az előtér területén megtaláltuk a barlangnak legősibb, eddig ismeretlen kultúrrétegét, mely az eddigi vizsgálatok szerint is bizonyíthatóan sokkal régibb, mint a már ismert, igen nagy mennyiségű kőeszközt szolgáltató „szeletai" réteg. Ennek a legősibb kultúrrétegnek főbb jellemzői a kőesz közök kezdetleges volta, az eszközök típusának az ún. kavicskultúra felé való eltolódása, ami általában primitív jellemvonás az őskőkorban. Feltű nő, hogy a kőeszközök készítésére legnagyobb számban felhasznált porfiros szövetű láva ebben a rétegben nemcsak apró hasítékok formájában, ha nem 5—20 kg-os tömbökig terjedő kerekded koptatott felületű görgete gekben is megtalálható. Természetes előfordulásuk a lillafüredi István-he gyen és a Savós-völgyben található legközelebb. A nyersanyagtömböket a Szinva patak hatalmas áradásai hömpölyögtették le a diógyőri völgyig. Innen az ősember eszköz készítése céljából szállította a barlang közelébe. Ennek a kőzetnek igen magas a keménységi foka, és a kisebb eszközökhöz szükséges darabok lehasítása is tetemes munkát jelenthetett. Ez utóbbi kultúrréteg feltárása különösen nehéz volt, mert átlag 2x2 m nagyságú, több tonna súlyú mészkőtömbök fedték, melyek a barlang egykori bejárati szakaszának leomlásából származhatnak. Megtalálásuk, itt-létük két szem pontból jelentős. Egyrészt megőrizték a legősibb kultúrrétegét azon a te rületen, ahol akár a barlangból jövő víz, akár kívülről a Tapolca termális forrásából eredő patak, esetleg a Szinva áradásai elmoshatták volna, más részt rétegtanilag is elkülöníthetővé vált a barlang eddig ismert kultúrrétegeitől, melyek feltárása és a paleolitikumba való besorolása a lelőhelyen korábban okozott rétegzavarok miatt nehéz volt a kutatók számára. A deb-
receni Kossuth Lajos Tudományegyetem Földrajzi Intézetében folytatott vizsgálatok (mikrofauna) alátámasztják a régészeti megállapításokat, és értékes adatokat szolgáltatnak a Szeleta-kultúrát megelőző ősemberi tele pülésről. A leletek régészeti és természettudományos feldolgozását mun kacsoport végzi. Az ásatáson Durbák György, Guttman József, Gonda Viktor szervezé sében, társadalmi munkában részt vettek a D V T K birkózó-, kajak-kenués súlyemelő szakosztályának tagjai, a miskolci Vízművek és Fürdők Vál lalat dolgozói és lengyel (Zagan, „Bobry"), valamint miskolci barlangá szok. Lelkes munkájukért ezúton szeretnénk köszönetet mondani. SAÁD ANDOR — HELLEBRANDT
MAGDOLNA
JEGYZETEK 1
Vértes László: Az őskőkor és az á t m e n e t i k ő k o r e m l é k e i M a g y a r o r s z á g o n . Buda pest, 1965. Kadic Ottokár: Cserépfalu v i d é k é n e k barlangjai. B a r l a n g k u t a t á s X V I (1940). 2. füzet. Thoma Andor: A Homo sapiens fossilis n y a k s z i r t c s o n t j á n a k t ö r e d é k e a tapolcai sziklafülkéből H O M É v k . I . Miskolc, 1957. 60—69. Szendrei János: Á s a t á s o k a diósgyőri barlangokban. A r c h . Ért. 1882. C l — C V I L ; Borsod megyei Lapok 1883. 43—44.; Borsod megye őstelepei. A r c h . É r t . 1883. 126—127. Leszih Andor: A j é g k o r i ősember b a r l a n g j á t k u t a t j á k Diósgyőrben. Reggeli H í r l a p , 1932. o k t ó b e r 20. Gaál István—Saád Andor: Előzetes j e l e n t é s a diósgyőri barlangban végzett á s a tásokról. B a r l a n g v i l á g I I (1934). 12—19.; A Diósgyőri barlang felső-diluviális k ő eszközei és f a u n á j a . Dolgozatok. Szeged, 1935. 56—75. Saád Andor: Ujabb k u t a t á s o k a Diósgyőri barlangban. B a r l a n g v i l á g I V (1934). 3—4 füzet. H O M Régészeti A d a t t á r : 516—68. Gaál István: A diósgyőri Tapolca-barlang negyedkori emlősei. T t K pótfüzet, 1934. 129—136. Déli H í r l a p , 1973. m á j u s 4. Készül Miskolc s z a u n á j a . H O M Régészeti A d a t t á r : 921—1974. Déli H í r l a p , 1973. augusztus 31. V a l l a t j á k a földet Diósgyőrben. - H O M Régészeti A d a t t á r : 922—1974. 2
3
4
5
G
7
8
9
0
1
