A dioptriák és cilinderek mágusa Írta: Róna Péter 2009. május 11. hétfő, 01:24
A Tüdőgyógyintézet szemészeti szakrendelőjének kötelező félhomályában ismertük meg a dioptriák és cilinderek mágusát, a kirobbanóan temperamentumos, szőke, kékszemű orvosnőt, akiből olyan természetes kedvességgel ömlik a szó, és buggyan ki a nevetés, mintha tegnap váltunk volna el egy kellemes együttlét után. Érezzük, itt jó kézben vagyunk, biztosban, segítőben. Dr. Verebélyi Lilla újabb nagy nyeresége a bálinti egészségügyi ellátásnak, s remélhetően tartósan, hiszen öt éve itt is lakik.
Verebélyi Lilla csillaghegyi lányként látta meg a napvilágot, orvos családba született. Az orvosi pálya, von Haus aus a maga szépséges, de egy egész életet kívánó módján érzékelhető volt minden percben. A sebész édesapa, akinek munkabírása és lelkiismeretessége sok időt elvett a családtól, de akinek a humanitása és műveltsége a mai napig példa. A családi stabil hátországot a gyógypedagógus édesanya biztosította.
-Sokáig én is sebész akartam lenni. De tudtam, hogy ha az ember családot szeretne, akkor ez nem megy. Gyerekkoromban sokat nem láttam az apámat. Volt olyan, hogy nyolc-tíz órákat állt a műtőben és csak úgy cserélgették alatta a betegeket. Voltak olyan műtétei, amikor ólomkötényben, röntgen alatt kellett operálnia három-négy órán át, ez még a férfit is próbára teszi. A szakválasztásnál erről akart meggyőzni, végül a mikro-sebészetnél, a szemészet mellett döntöttem. A Jahn Ferenc kórházban kezdtem el dolgozni, operálni. Onnan kerültem át a Szabolcs utcába, a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemre , ahol Hatvani professzor úr mellett műthettem. Amit ott el lehetett lesni, azt én mind megtanultam. Hallatlanul érdekes dolog a mikro-sebészet. Gondolja el, belenyúlni egy ilyen nagyon finom, érzékeny szervbe, mint a szem, egy-két milliméteres műtéti területen, az azért fantasztikus dolog!
-Emellett másodállásban több mint tíz évig mentőztem, ami az élet legsűrűbbje. Ott az ember egyrészt megtapasztalhatja, hogy nem minden a pénzről szól, másrészt megtanul gyorsan és határozottan dönteni életről-halálról. És az a semmihez sem fogható sikerélmény, amikor beavatkozásommal egy ember életét sikerül megmenteni, az pénzben nem kifejezhető. Ilyenkor jövök rá, hogy mennyire nem a javak számítanak…
-A budai mentőállomáson mentőztem, ott, ahol a szintén törökbálinti Zacher Gábor is. Nagyon szerettem ezt a munkát, édesapám is ezt csinálta, miközben a mentőkórház sebészeti osztályát vezette. Nálunk ez otthon valahogy benne volt a levegőben. De hát, amikor a gyerekeim megszülettek, dönteni kellett a hogyan továbbról.
1/5
A dioptriák és cilinderek mágusa Írta: Róna Péter 2009. május 11. hétfő, 01:24
Akkor most azért tegyünk egy kis kitérőt a családhoz. Hogyan volt alkalma egyáltalán megismerni a férjét, egy ilyen elfoglalt, rohamkocsizó, mentős-operáló szemészorvosnak?
-Egy síelésen a barátaim mutatták be, ezt követően elég hamar összekötöttük az életünket. Közgazdász, humánpolitikai szakember, nagy nemzetközi vállalatok menedzsmentjének kialakításában vesz részt.
Mondja már el, mi szél hozta ide Törökbálintra, a munka, vagy az életforma?
-Először nem a munka, hanem az életforma. Csak később kezdtem el dolgozni itt a rendelőben. Kerestünk valami olyan helyet, ami közel van a fővároshoz, de mégsem az, ahonnan viszonylag minden jól megközelíthető. Akkoriban a budafoki rendelőben dolgoztam, tehát azt is el kellett viszonylag egyszerűen érnem. Na, egyszer aztán elvetődtünk ide, láttunk egy hirdetést egy szerkezetkész házról, megnéztük. Nagyon megtetszett a hely is, meg a házban rejlő lehetőség is. Azt rögtön láttuk, ha megvesszük, „kicsit” át fogjuk alakítani, hogy a mi számunkra élhető legyen. Így is lett. Nagyjából 2004 végén költöztünk ide.
-És hogy mit tesz a véletlen! Egy szemészkongresszuson vettem részt, és ott találkoztam egy kolléganővel, aki Törökbálinton volt szemész a tüdőgyógyintézetben. Elmesélte nekem, hogy szeretne valakit találni maga helyett Törökbálintra, mert neki épp a főváros másik felében került valamilyen munkalehetőség. Néztem egy nagyot, és mondtam neki: - Figyelj ide, most már ne nagyon akarj te valaki mást találni, mert én megnézném a rendelőt, meg a körülményeket, beszélnék a kórház igazgatóval, ugyanis én meg Törökbálinton lakom. - Így kerültem ide dolgozni. A főállásom a Budafoki Rendelőintézet, ott vagyok főállású szemész, itt Törökbálinton hetente kétszer háromórás szemészeti szakrendelésem van.
2/5
A dioptriák és cilinderek mágusa Írta: Róna Péter 2009. május 11. hétfő, 01:24
Amilyen lelkesedéssel mesélt a sebészetről, meg a mentőzéssel járó szakmai kihívásokról, arra gondolnék, talán szimplábbnak érezheti a szakrendelői munkát.
-A férjem nagyon sokat utazik külföldre és így a döntés nem is volt kétséges. Sára lányom 9, Soma fiam pedig 6 éves. Imádom ezt két kis törpét! Nem bántam, hogy így döntöttem, de kétségtelen, nagy trauma volt megválni a műtétes szakmától és kimenni rendelőintézetbe dolgozni. Leszakvizsgáztam szemészetből és akkor úgy éreztem, hogy még valamit lépni kellene. Érdekelt az egészségügyi közgazdaságtan és fogtam magam, abból is lediplomáztam. 2003-ban tettem le a másoddiplomán a közgazdasági államvizsgát. Jó, ha az ember belelát kicsit az egészségügyi szervezésbe, hogyan lehetne kicsit jobbá tenni. Szeretem látni azokat a folyamatokat, amelyek az egészségügy rendszerét befolyásolják.
Tud arról, hogy magát nagyon jól ismerik és elismerik Bálinton?
-Mostanában én is visszahallom, jönnek hozzám és mondogatják. Többen keresnek fel Budaörsről is, egyrészt ott nagyobb a várakozási idő, másrészt – ezen meg is lepődtem – Budaörsön egy háziorvos azt tanácsolta a pácienseknek, hogy Törökbálinton van egy nagyon agilis szemész kolléga, menjenek hozzá.
A betegei zöme azért törökbálinti. Van valami speciális, a helyi viszonyokra jellemző szemprobléma?
-Nem, én semmi ilyesmit nem tapasztalok, ugyanazok a tünetek, mint bárhol. Viszont azt látom, hogy a háziorvosok itt sokkal lelkiismeretesebbek. Például a magas vérnyomásos- vagy cukorbetegeket rendszeresen elküldik a szakrendelésre. Odafigyelnek, és ez nagyon fontos. Én az apámtól megtanultam, hogy nem beteg szervekben, hanem beteg emberi szervezetben kell
3/5
A dioptriák és cilinderek mágusa Írta: Róna Péter 2009. május 11. hétfő, 01:24
gondolkodnunk, ahol minden mindennel összefügg.
Ma már nem olcsó dolog egy szemüveg, a TB sem viszi túlzásba a támogatást. A többség nem nagyon engedheti meg magának, hogy több tízezerért vegyen szemüveget. Mi a tapasztalata erről?
-Vannak ezek a multikban is kapható olcsó szemüvegek, ezekhez hozzá lehet jutni egy-két ezer forintért. Nincs ezekkel semmi baj, a dioptria annyi, amennyi rá van írva. Ha valakinek nem túl nagy, vagy nem túl kicsi a pupillatávolsága, az átlag igényeknek ez a szemüveg tökéletesen megfelel. Én azt szoktam mondani, hogy vegyen egy vagy két ilyen olvasószemüveget. Akinek nem egyforma dioptriájú, vagy cilinderes üvegre van szüksége, azoknak persze ez nem megoldás.
Nem egészen értem, hogy a szakrendelés és a Tüdőgyógyintézet között mi a szervezeti kapcsolat?
-Fülöp Rudolf főigazgató tényleg nagyon profi módon csinálja ezt a kórházat. Úgy kívánt ilyen kis szakrendeléseket létrehozni, hogy azok szolgáltassanak Törökbálintnak. Velünk egy rendelőben van a gégészet más időpontban, a másik helyiségben a pszichiátria, neurológia és reumatológia működik. Az OEP finanszírozása alapján az intézet megkapja a pénzt az ellátott betegek után és annak bizonyos hányadát kapjuk meg mi, a többi az intézet büdzséjébe megy. Ha én kétszáz beteget nézek meg akkor az után, ha csak kettőt, akkor annak megfelelőt. Ez egy nagyon korrekt teljesítmény arányos fizetés. Viszont a tüdőgyógyintézet felé el kell látnunk egy konziliáriusi feladatot is. Ez egy nagyon jó ötlet, remekül működik, ezzel mindenki jól jár. Kórház, orvos, helyi lakosok.
4/5
A dioptriák és cilinderek mágusa Írta: Róna Péter 2009. május 11. hétfő, 01:24
Megenged egy indiszkrét kérdést… Hálapénz?
-Nekem egyáltalán nem kényes a kérdés. Nem fogadok el paraszolvenciát. Korábban még voltak próbálkozások, de mondtam, hogy ne haragudjanak, az ellátásuk nem azon múlik, és még méltatlan is, ha zavartan pénzt csúsztatnak az orvos zsebébe.
Azért az átlagnál sokkal szorosabb, aktívabb kapcsolata alakul ki a lakossággal.
-A rendelés miatt mindenképpen, ahol sokféle helyi lakossal találkozik az ember. Az a tapasztalatom, hogy sokkal jobbak a vidéken élő emberek, és az ilyen kisebb településen sokkal élhetőbbek a viszonyok.
A szakmától eltérve, mennyire törökbálintiak?
-Talán most már kezdünk, de olyan nagyon régen még nem vagyunk itt. Én nagyon szeretem. Ha kijövök Budapestről, akkor érzem, ahogy vezetek kifelé, úgy foszlanak le rólam a városi hatások. Hazaérek, kinyitom a kertkaput és amikorra becsukom, már minden eltűnt, kívül marad. Most már járunk a helyi gyerekprogramokra, szóval kezdjük lakni a várost.
Köszönjük, hogy alkalmat adott, hogy megismerhessük, nagyon kellemes este volt!
5/5
