„A Digitális világ tanára” – pályázat A pályamunka címe: Online játszótér
A pályázó neve: Novákné Nagy Márta Intézmény: Számítástechnikai Általános Iskola 1138 Budapest, Gyöngyösi sétány 7.
A „Digitális világ” programmal saját iskolámban találkoztam először, egy bemutató előadáson. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet, hiszen több éve jómagam is nagy figyelmet fordítok arra, hogy megtanítsam a gyerekeknek, hogyan használják biztonságosan az internetet. Jelenlegi osztályom most negyedikes. Tehetségpont iskolaként nálunk az első és második évfolyamon úgynevezett „klubok” működnek, melyek keretében többféle elfoglaltságot kínálunk a gyerekeknek. Én egy „interneted(d)!” című foglakozás sorozatot tartottam, amelynek célja személyes adataik védelme, illetve a biztonságos internet használat megtanítása volt már akkor, az első osztályban. Személyes tapasztalatom ugyanis, hogy a gyerekek egyre fiatalabb korban használják a világhálót, ami sok hasznos tulajdonsága mellett veszélyforrást is jelent rájuk nézve. A foglalkozásokhoz számos, jól használható anyagot találtam az interneten, de azok menetét magamnak kellett kitalálnom, összeállítanom. Nagy örömmel láttam viszont, hogy ebben az új programban, szinte teljesen kidolgozott feladatsorok, szemléltető anyagok és kész feladatlapok segítik a pedagógusok munkáját. Ezért határoztam el, hogy részt veszek a pályázatban, kipróbálom a tananyag egy részét az osztályommal. Már évek óta saját honlapokat készítek osztályaim számára. Ez elsősorban a szülőkkel való kapcsolattartást segíti, főleg ők használják, a gyerekek kevésbé. Jelenlegi osztályom általam szerkesztett honlapja: http://nebuloka.ucoz.hu/
Mivel tanulóim már negyedikesek, arra gondoltam készítsünk együtt egy olyan weblapot, egy blogot, amelyet ők is szívesen használnának kapcsolattartásra, információcserére. Ezért választottam ezt a témakört. A foglakozás két tanórát vett igénybe. megtartására jó apropó volt a közelmúltban végzett, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által szervezett, ún. „eLEMÉR” mérés, amely a gyerekek internetezési szokásait is vizsgálta. A kérdésék alapján kiderült, hogy nagyon sokan használják napi rendszerességgel az internetet, nem csupán játékra, hanem tanuláshoz is. A legismertebb közösségi oldalon, a Facebook-on már regisztrált tagként vannak jelen, de rendszeres látogatói a videó-megosztó portáloknak, sőt többüknek saját weblapjuk (!!!) is van. A foglakozást beszélgetéssel indítottuk, a személyes és virtuális kapcsolatokról. Ehhez felhasználtam a letölthető prezentációt és a feladatlapot is. Technikai okok miatt sajnos nem volt lehetőségem kinyomtatni a feladatlapot, de kivetítve, interaktív táblán, illetve egy saját táblázat készítésével leküzdöttük ezt az akadályt. A gyerekek felém intézett kérdései alapján nem voltak egészen tisztában azzal, hogy kik is tartoznak a „család”-hoz, és ki az akivel „rokoni” kapcsolatban állnak. Számukra a család sokkal tágabb fogalmat jelentett. A rokon szó fogalmát is tisztáznunk kellett. A baráti és ismerősi viszonyokkal azonban tisztában voltak.
Rokonom vagy ismerősöm?
Az első gyakorlat egy virtuális névjegy készítése volt. Nagy sikert aratott, hogy „fantázia” lakcímet is használhattak, így aztán a világ számos pontjáról származó gyerekek készítették páros munkában a névjegyeket. Azt is megbeszéltük, hogy legyen ez csak egy tervezet, amit aztán elkészíthetnek digitális formában is, utána pedig lehetőséget kapnak arra, hogy bemutassák azt az egész osztály előtt. Ezután a közösségi oldalakon való megjelenésről beszélgettünk. Mint kiderült, a 23 tanulóból nyolcnak van saját Facebook profilja! Megkérdeztem, ki az, aki szívesen megmutatná az osztálynak a saját oldalát. Mivel több jelentkező is akadt, így össze tudtuk hasonlítani, hogy személyes névjegyüket mennyire tartják a többiek biztonságosnak. Beszélgettünk arról is, hogy a szüleik szokták-e ellenőrizni az oldalukat, például azt, hogy milyen tartalmakat osztanak meg, milyen stílusban kommunikálnak ismerőseikkel. Szinte mindenki azt mondta, hogy igen! Ez nagyon megnyugtató élmény volt számomra, hogy a szülők nem hagyják ezeket a nagyon fiatal gyerekeket egyedül „garázdálkodni” a világhálón. Egyetlen olyan névjegyet sem találtunk, ahol a kelleténél több személyes információ lett volna megosztva. Ezek alapján úgy gondolom, a profilok létrehozásában a szülők is segítettek, ők pedig talán már tudatosabban figyelnek ezekre a dolgokra. Ezt követően megbeszéltük a gyerekekkel a Facebook használatához szükséges alapvető szabályokat. Kicsit meglepődtek, mikor megtudták, hogy csak 13 éves koruktól lehetne saját oldaluk. Tulajdonképpen felelevenítettük azokat az ismereteket, amelyeket első és második osztályban már nagyon sokszor megbeszéltünk a klubfoglalkozásokon. Nagy örömömre sok mindenre emlékeztek! Ismét felhívtam a figyelmüket arra, hogy ha bármilyen problémájuk akadna, zaklatná őket valaki, vagy ismeretlenektől kapnának üzeneteket, akkor feltétlenül és lehetőleg minél hamarabb forduljanak segítségért egy felnőtthöz, első sorban a szüleikhez! Elmeséltem nekik egy saját negatív élményemet, és ők is megosztották, amiket hallottak. Szerencsére nekik még nem volt ez irányú saját, rossz tapasztalatuk. A harmadik gyakorlathoz ismét az interaktív táblát, illetve a táblázatukat használtuk. A közös beszélgetés utáni feladat nagyon jó mérőeszköz volt arra, mennyit értettek meg abból, mit is oszthatunk meg a világhálón ismerőseinkkel. Az összesítést az interaktív táblán végeztük, így mindenki láthatta az eredményt. Nagyon jó arányban adtak megfelelő válaszokat, jól megértették, melyek azok a dolgok, amelyek csak a legszűkebb családra tartoznak. A személyes adatok védelmén belül külön kitértünk arra, hogy az egyes oldalakon használt jelszavaik védelmére is kiemelt figyelmet kell fordítaniuk. Ehhez egy saját feladatot találtam ki, amely két részből állt. Az első részében titkosírással írott levél megfejtése volt a feladat. A megoldó kulcs adott volt: minden betűt az abc-ben utána következővel kellett helyettesíteniük. Amikor sikerült megfejteniük a kódot, megkapták a „kincset”, vagyis a jutalom feladatot: nekik kellett kitalálni és „kódolni”az új jel-
szót, amivel majd a ládika nyitható lesz a következő csapat számára. Természetesen megoldó kulcsot is kellett készíteniük hozzá. Nagyon élvezték ezt a feladatot, még a délutáni napközis időben is titkosírásos üzeneteket gyártottak! Mivel többen is jelezték, hogy saját weblappal rendelkeznek, megkértem őket, hogy mutassák meg nekünk azokat. Nagyon büszkék voltak magukra és a műveikre! Az életkoruknak megfelelő informatikai tudásukkal meglepően ügyes dolgokat hoztak össze. A bemutatás után társaik elmondták, melyik oldalon mi tetszett nekik a legjobban, melyiket találták a legérdekesebbnek. Azt is összehasonlítottuk, melyik szerkesztői oldal a legszimpatikusabb a számukra, melyiket tartják a legkönnyebben használhatónak. Így választottuk ki azt, hogy melyiken fogunk osztályblogot indítani. Amikor megtudták, hogy ők lehetnek az oldal szerkesztői, nagyon izgatottak lettek! Öröm volt nézni a lelkesedésüket! Máris kezdődött a találgatás, ki lenne a legalkalmasabb a „főszerkesztői” posztra. Több önjelölt is akadt, ezért megkértem őket arra, tartsanak „kortes beszédet”, győzzék meg társaikat arról, hogy ők a legmegfelelőbbek erre a pozícióra. Nagyon talpraesetten oldották meg a feladatot!
Kortesbeszédek Az alábbi linken a foglakozás közben készült képek, illetve a kortes beszédekről készült videók is megtekinthetők: https://picasaweb.google.com/109021707999093243557/ADigitalisVilagTanaraPalya zathoz?authkey=Gv1sRgCLS9oo2m-qOLaw
A szavazást végül egy kislány nyerte meg, aki nagyon lelkesen, még aznap délután belevetette magát a munkába. Nagyon jó érzéssel töltöttek el az új oldalunkon megjelenő legelső bejegyzések, mert annak ellenére, hogy a fiúk eleinte egy kicsit sértődöttek voltak, amiért egy lány győzött, a hozzászólásaikban mégis bíztatják, dicsérik őt. Csilla rögtön megalapította a szerkesztőséget, kiválasztotta segítőit, mindenkit, aki elindult a megmérettetésen. Véleményem szerint ez egy nagyon kedves gesztus volt tőle. Ezzel azt hiszem, kicsit meg is békítette a fiúkat. Ezek után közösen biztosítottuk az egyes szerkesztőségi tagok egyéni hozzáférését, hogy ők is részt vehessenek a szerkesztési folyamatban. Csilla adminisztrátori jogot kapott, de természetesen én is folyamatosan ellenőrzöm a munkájukat. Az osztály blogja elindult. A stílust, a menüpontokat közösen alakítottuk ki. Később lehet majd bővíteni, ha lesznek ötleteik. Remélem a kezdeti lelkesedés megmarad, és nem hagyják félbe az írását. Bánatunkra (de büszkeségemre) a 23 tanulóból nyolcan felvételiztek nyolcosztályos gimnáziumba. Ebből heten a szóbelire is továbbjutottak és nagy esélyt látok rá, hogy fel is veszik őket. Így az osztály egyharmada valószínűleg elhagy bennünket. Talán ez a blog alkalmas lesz arra is, hogy ne szakadjon szét teljesen ez a kis közösség, tudjanak egymásról akkor is, ha már nem egy iskolába járnak majd. Az első bejegyzéseiket olvasva, felnőtt szemmel igazi „kisiskolás” hozzászólások, megfogalmazások ezek, de kezdésnek szerintem éppen megfelelőek. Bízom benne, hogy a háttérben maradva, de „vigyázó szememet” rajtuk tartva, ötleteket adva, alakíthatom, formálhatom majd velük a blog arculatát. Osztályunk weblapját az alábbi linken megtekinthetik: http://a-mi-blogunk6.webnode.hu/
Összegezve a foglalkozás tapasztalatait, úgy látom, hogy a gyerekekkel újra és újra érdemes ebben a témában elmélyedni, mert érdekli őket, szívesen vesznek részt ilyen jellegű munkában. Mivel a korosztályuk már rendszeres használója a digitális eszközöknek és a világhálónak, úgy gondolom, többször fel kell hívnunk a figyelmüket a rájuk leselkedő veszélyekre, és meg kell tanítanunk őket azok elkerülésére. Nagyon jól használhatónak találtam a segédanyagot, jól megalapozta a foglalkozás menetét, a kézikönyv pedig konkrét segítséget adott. A foglalkozás sikere a többi tananyag iránt is felkeltette érdeklődésemet, így a későbbiek folyamán biztosan kipróbálom majd azokat is.
Munka közben
