A DEVIZAHITEL RENDEZÉSE
A bankok a 2000-es évek elején, közepén kezdték meg a devizahiteleket kínálni, amely a forrás ország (jellemzően Svájc) alacsony kamatszintje miatt kedvezőnek tűnt. Látszatra alacsonyabb volt a magyarországi forint kamatszintnél, ami miatt 2005-től a lakosság, majd a vállalatok és az önkormányzatok is tömegesen vettek fel devizahitelt. A pénzügyi ismeretekkel nem rendelkező lakosság az elmúlt fél évszázad alatt legfeljebb csak utazása során találkozott külföldi fizetőeszközzel, és a devizahitel vonzatait sem látta át. A hitelfelvevők nem tudták, hogy a devizahitelek felvételkori kedvező helyzete csak látszólagos és átmeneti állapot. A bankok a devizahitelek alkalmazása vonatkozásában megtévesztették a hitelfelvevőket, hiszen a devizahitel jellemző tulajdonságait nem mondták el, sőt olyan alkalmazásra beszélték rá a hitelfelvevőket, amely a számukra egyértelmű veszteséget eredményez. A jóerkölcsbe ütköző, megtévesztéssel létrejött szerződések a magyar polgárjog, a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint semmisnek tekinthetők. Ptk. 200. §. (2) bekezdése szerint „Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.”
A Ptk. 234. § (1) szerint a semmisségre bárki határidő nélkül hivatkozhat, azaz közömbös, hogy a szerződés kötése, vagy a semmisség felismerése óta mennyi idő telt el. Nem kell külön (pl. bírósági) eljárás, elegendő személyesen írásban, vagy tértivevényes levélben bejelenteni a banknak a semmiséget. Ptk. 234. §. (1) szerint”A semmis szerződés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat. A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség” A feleket a szerződés megkötésénél a hitelnyújtás és a hitelfelvétel szándéka vezette. Miután a devizahitel szerződés semmis, a szerződés érvényességi kellékei megfelelnek a forint alapon kötendő szerződésnek, a Ptk. 234. § (2) bekezdés szerint „ez utóbbi érvényes”. Ptk. 234. §. (2) „Ha valamely semmis szerződés más szerződés érvényességi kellékeinek megfelel, ez utóbbi érvényes, kivéve, ha ez a felek feltehető szándékával ellenkezik.” A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNY MAGYARÁZATA [KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó, Budapest, pg. 871.] szerint „A törvény tekintettel volt olyan esetekre, amikor a szerződés a maga egészében semmis ugyan, mégis megtalálhatók benne egy másik szerződésnek az elemei is, és ezt a másik szerződést érvényesnek el lehet fogadni. Ilyen esetekre tekintettel mondta ki a 234. § (2) bekezdése azt, hogy az érvénytelen szerződés keretei között megbúvó másik szerződés érvényes lesz, kivéve ha megállapítható, hogy ezt a felek nem akarták volna megkötni. Ez a rendelkezés összhangban van a tv. több más rendelkezésével is.”
A semmis devizaszerződés keretei között a forint szerződés elemei megtalálhatók, így olyan mintha eredetileg forint szerződést kötöttek volna. Nem elegendő a bank részére a szerződés 1
semmisségét bejelenteni, hanem közölni kell, hogy a devizahitel szerződését annak kötése időpontjától (ex tunc) tekinti semmisnek. A szerződést forint alapon megkötött szerződésnek minősíti, és ez alapján hajlandó a forinthitel törlesztő részletét fizetni. A kamatszintre a Magyar Nemzeti Bank ajánlásának megfelelően hajlandó egy külső, a hitelnyújtó banktól független rögzített adathoz viszonyított kamatszintet fizetni, amely elv megfelel a Hpt. 209. §ban megfogalmazott követelménynek. Kamatszintnek a 3 hónapos BUBOR + 1,5 % kezelési költséget tekinti. A hitelfelvevőnek a már megtörtént befizetések alapján egy mellékelt elszámítás szerint kell levezetni a jelenlegi tartozás szintjét. A jövőbeni fizetést pedig az annuitás szabályai szerint kell számolnia. A kiszámított törlesztő részletet pedig valóban fizetni kell. A bankok a deviza hitelszerződéseket közjegyző által közokiratba foglaltatták. A közokirat révén a bank a saját adatai alapján fizetési elmaradás esetén kérheti a közjegyzőt a szerződés lezárására, és ezzel megnyílik a lehetőség az azonnali végrehajtásra. Ha a semmisséget bejelentő levél esetén a bank esetleg jogsértő magatartást alkalmaz és lezárja a szerződést, és esetleg kéri a közjegyzőtől a végrehajtási nyilatkozat kiállítását. Ez csak egy módon kerülhető el, ha a közjegyző a banki bejelentő levéllel egyidejűleg megkapja azt a levelet is, amelyben tájékoztatják a banki szerződés semmisségéről. Egy semmis szerződésnél ugyanis a közjegyző nem állapíthatja meg a fizetésképtelenséget. Ha a bank nem ért egyet a semmiségi bejelentéssel, akkor a banknak kell bírósági keresetet indítani. Ezzel az eljárási rend megfordul. A hitelfelvevőt a per idején nem terheli az egyre magasabb törlesztő részlet, azaz a per idején az irreális többletterhek miatt nem mehet tönkre. A fenti eljárás hatására a szerződés úgy tekinthető, mintha a felek eredetileg forint szerződést kötöttek volna. • Kamat: a devizahitel kamata ma már akkora, mint a forinthitelé, a kamatszint tehát nem változik. • Törlesztő részlet: a havonta fizetendő törlesztő részlet mintegy 30-40%-kal csökken, mert forintban van a szerződés, nincs árfolyamteher. • Tőketartozás: a semmiség miatt az eredetileg forintban folyósított hitel összegéből kell kiindulni. A már befizetett törlesztések a forintban folyósított eredeti hiteltartozást csökkentik. A semmisség tehát visszamenőleg szüntet meg minden olyan terhet, amely a svájci frank árfolyam emelkedéséből keletkezett.
SEMMISSÉG INDOKAI Az semmisség megállapítása során az ügyfélnek csak a szerződéskötés pillanatában fennálló okokra lehet hivatkozni. A Ptk. 234. § magyarázata szerint a „A szerződés érvénytelensége esetén az érvénytelenségi oknak a szerződés megkötésekor kell fennállnia.”
A hitelnyújtók nem tájékoztatták a hitelfelvevőket a devizaalapú hitel valós pénzügyi körülményeiről. 2
Az alábbiakban felsorolt tények bizonyítják, hogy a devizaalapú hitel szerződés jogszabályba, ill. jó erkölcsbe ütközik, amelyek a Ptk. 234. §-nak megfelelően már a szerződés megkötésének időpontjában fennálltak a Ptk. 200. §. (2) feltételei.
BIZONYÍTÁS A Ptk. szerint a hitelszerződések szereplői, a bankok és a hitelfelvevő egymással mellérendelt viszonyban lévő autonóm szereplők. A gyakorlatban a mellérendelt viszony, és a szerződésekre jellemző közös megállapodás elve sajátos formában jelent meg. A bank - mint a szolgáltatás nyújtója - a banki hitelkonstrukciót, a hitelt, egy általa meghatározott formában alakította ki, és egységes szerkezetbe foglalva kínálta a hitelfelvevő részére. A hitelfelvevő jellemzően csak olyan mértékű döntési lehetőséggel rendelkezett, hogy a banki hitel ismertetése (!) után igénybe veszi-e a bank szolgáltatását, azaz felveszi-e a hitelt, vagy sem. A jogilag mellérendelt viszony másik sajátos alárendeltsége a tudásszintben jelenik meg. Bár a felek egyenlő jogokkal rendelkeztek, nem volt azonos a tudásszintjük. A kapcsolat lényeges minősítési szempontja, hogy a lakosság pénzügyi ismeretekkel nem rendelkezett és jelenleg sem rendelkezik. Különösen igaz ez egy bonyolultabb pénzügyi konstrukcióra. A lakosság éppen pénzügyi ismereteinek hiánya miatt fokozott bizalommal fordult a bankokhoz, és hagyatkozott a tanácsaira. Ilyen helyzetben a bankoknak a lakosság bizalmával visszaélni nem csak tisztességtelen, hanem a bankok cselekedetének megítélése vonatkozásában súlyosbító tényező is. Ptk. 4. § (1) „A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni.”
A bankok a hitelfelvevőket megtévesztették, így a hitelfelvevőnek jelentős anyagi hátrányt, magának pedig jogtalan és indokolatlan anyagi előnyt biztosítottak. Az semmisség megállapítása során az ügyfélnek csak a szerződéskötés pillanatában fennálló okokra lehet hivatkozni. A Ptk. 234. § magyarázata szerint a „A szerződés érvénytelensége esetén az érvénytelenségi oknak a szerződés megkötésekor kell fennállnia.”
A hitelnyújtók a következő területeken nem tájékoztatták a szerződéskötéskor a hitelfelvevőket a devizahitel valós pénzügyi körülményeiről.
3
I. CARRY TRADE A bankok a devizahitelezés vonatkozásában a pénzügyi világban carry trade ügyletnek nevezett pénzügyi konstrukciót ajánlottak a hitelfelvevőnek. A carry trade lényege, hogy egy alacsony kamatozású devizában felvett hitelt magas kamatozású országba helyeznek ki. A carry trade üzletnek két lába van: • A hitelfelvevő haszna a két ország kamatának különbsége. (CHF-HUF viszonylatban a kamatkülönbség 2004-2008 közötti időszakban 5,5-6% között mozgott.) A hitelfelvevő mindkét kamatszintet az ügylet létrehozásánál ismeri, ennek tudatában kockázatmentesen dönt. •
Az árfolyam változása az ügylet létrehozásánál nem ismert. Az árfolyam változása dinamikus, gyakrabban és nagyobb mértékben változik, mint a kamat. A magas kamatozású deviza – jelen esetben a forint – árfolyamának csökkenése esetén a hitelt vissza kell fizetni, különben az árfolyam változása nem csak a kamatnyereséget viszi el, hanem a hitelfelvevőnek jelentős veszteséget is eredményezhet. (Ez következett be 2009. év elején a magyar devizahiteleseknél.)
Csak egy professzionális, komoly tőzsdei ismeretekkel rendelkező befektető képes azt átlátni, hogy mikor átmeneti a veszteség, és mikor kell az ügyletből kilépni és a hitelt visszafizetni. Az azonnali visszafizetés miatt alapszabály, hogy carry trade kölcsönt csak azonnal pénzre váltható eszközbe (pl. állampapír) szabad fektetni. A Magyar Nemzeti Bank gondozásában jelent meg Kisgergely Kornél: A carry trade* című tanulmánya, amely szerint: (A tanulmányban a CT a carry trade rövidítés. A szerző a nagy összegű devizaforrás miatt vélelmezte, hogy a befektető külföldi. Az internet cím az elérhetőség) http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Kiadvanyok/mnbhu_mnbszemle/mnbhu_msz_201006/kisgergely_mnbszemle_0623.pdf
„A
carry trade egy tőkeáttételes ügylet, ami a devizapiacra korlátozódik. A külföldi befektetők csak akkor realizálhatnak többlethozamot, ha felvállalják az árfolyamkockázatot is. A carry trade évekig magas hozamot termel, azonban turbulens időszakokban több év kumulált nyereségét lehet elveszíteni vele néhány hét leforgása alatt.” [Bevezető] (Aláhúzás nem idézet.) 2008. év végén ez a folyamat
játszódott le, több év nyeresége úszott el néhány hét alatt. Sőt aki csak röviddel az árfolyam emelkedése előtt kötötte a devizahitel szerződést, nem is nagyon volt kamatnyeresége, csak árfolyamvesztesége keletkezett. „A carry trade mint devizapiaci kereskedési stratégia A szűken értelmezett CT az a kereskedési stratégia, amelyben a carry trader hitelt vesz fel alacsony kamatozású devizákban, és magas kamatozású devizákba fektet. A befektető két forrásból szerzi a nyereségét (y–t), az előre ismert kamatkülönbözetből (rH–rL) és a lejáratig megvalósuló (előre nem ismert) árfolyam-elmozdulásból.” … „Azaz a pozitív kamatkülönbözet a magas kamatozású deviza gyengülését kell, hogy előre jelezze. Hiába magasabb a kamat az egyik országban, az árfolyamgyengülés várhatóan kiegyenlíti a hozamokat.” [2. oldal] (Aláhúzás nem idézet.) Azaz a carry trade ügylet a szakértő szerint hosszabb távon egyértelműen veszteségessé válik, ha a pénzpiaci radikális változás előtt a hitelt nem sikerül visszafizetni.
A szakértő pénzügyi okból fedezetlen devizahitelnek nevezett ügylettel kapcsolatban az alábbi véleményt alakította ki: (A magyarországi devizahitelezéssel ennek tekinthető.) 4
„Devizahitelezés Mielőtt rátérnék a CT mint devizapiaci befektetési stratégia bővebb tárgyalására, röviden kitérek a devizahitelezés kérdésére. A fedezetlen devizahitel felvétele tekinthető a carry trade egy naiv formájának. A devizahiteles alacsonyabb törlesztőrészleteket fizet, mint ha hazai devizában vette volna fel hitelét mindaddig, amíg a hazai (magas kamatú) deviza árfolyama nem gyengül a UIP-nek megfelelő mértékben. Azonban a külföldi befektető, aki a devizahitelt nyújtja, semmiképpen nem tekinthető carry tradernek, ugyanis neki a saját devizájában keletkezik kitettsége, így a kamatkülönbözetet nem nyeri meg, ahogy az árfolyamkockázatot sem futja.” (UIP = kamatkülönbség)
A szerző megfogalmazásában a „carry trade egy naiv formájának” kifejezés azt takarja, hogy csak egy pénzügyi, tőzsdei tudással nem rendelkező, naiv ember hiheti azt, hogy hosszútávú szerződéssel ily módon előnyhöz juthat. A szerző a „külföldi befektető” alatt magyar viszonylatban a carry trade jellegű devizahitelt nyújtó bankot érti. Nem a bank a carry trader, tehát a kockázatviselő, hanem a „naiv” lakosság. A szerző szerint a banknak nincs kockázata és nincs nyeresége sem. Valójában a magyarországi bankoknak jelentős nyereségük volt, hiszen a CHF kamatot kamatfelárral meg is fejelték. A CHF kamat és a kamatfelár adta ki az ügyleti kamatot. A bank a szerződésben mindenkor ügyleti kamatot kötött ki, amit ráadásul folyamatosan emelt. A bankok az egyre növekvő kamatfelár alkalmazása révén garantáltan nyereségessé tették gazdálkodásukat! Az ügyfelek szemében a csali az alacsony CHF kamat volt. A tanulmány is alátámasztja, hogy a hitelfelvevőnek hosszú távon alacsony CHF kamat mellett nincs nyeresége. A bank azonban a kamatfelár alkalmazása révén garantáltan veszteségessé tette a hitelfelvevőt. A felek szerződési jogállása mellérendelt, de a felek tudásszintje lényegesen eltérő. Fel kell tenni a kérdést, hogy a szerződés megkötése előtt vajon a bank a hitelfelvevőt professzionális ügyféllé képezte-e ki? Megpróbálta-e a devizahitel lényeges elemeit (pl. tőzsdei árfolyam értékelése, devizapiac sajátosságai) megismertetni, hogy az ügyfél a devizahitelt kezelni tudja? Szakmai tapasztalat szerint a carry trade üzlet elmagyarázása 4-5 órát vesz igénybe. Az ügyfél ezután legfeljebb érti, de alkalmazni nem tudja a szabályokat. További 1-1½ órát vesz igénybe a hitelszerződés közjegyző általi felolvasása és értelmezése. Vajon fordítottak minden hitelfelvevőre ennyi időt a hitelszerződés megkötésénél? Nyilatkoztatni kell az ügyfelet, hogy mennyi ideig tartott a szerződés aláírása, illetve nyilatkoztatni kell a közjegyzőt az időtartamra és az aznap megkötött szerződések számára vonatkoztatóan. Nem valószínűsíthető, hogy akár egyetlen ügyfél is akad, akire elég időt fordítottak volna, akinek a banki tájékoztatása megfelelő lett volna A bankok tehát a következő hibákat követték el: • A carry trade intézményi befektetőknek való termék, akik a pénzüggyel, tőzsdével teljesen tisztában vannak. A magyar lakossági hitelfelvevő nem szakember, emiatt az ügyletet nem tudja kezelni. A bankok az alapvető intézkedéseket sem tették meg a hitelfelvevők képzésére. A bankok tudták, hogy a hitelfelvevők tudásuk hiánya miatt garantáltan veszteségesek lesznek. Súlyos hiba volt a lakosságnak a devizahitelt kiajánlani! • A carry trade ügylet lakossági alkalmazásban 5-10-15 év távlatában törvényszerűen elveszíti nyereségét. Jelen esetben Magyarországon már néhány év után bekövetkezett a 5
•
•
veszteség. Hiba volt a devizahitelt hosszú távú befektetésre ajánlani, mert a hitelfelvevők jelentős többségének biztos veszteséget eredményezett. A leírtak alapján egyértelmű, hogy a carry trade konstrukcióban a felvett kölcsönt csak azonnal forintra váltható eszközbe szabad fektetni. Ingatlanba, tartós fogyasztási cikkbe való befektetés a hitel részletben történő visszafizetése miatt garantáltan veszteséget eredményez a hitelfelvevőnek. A bankok a különböző költségek (pl. kamatfelár, folyósítási jutalék, stb.) alkalmazásával a hitelfelvevőtől elvették az alacsonyabb CHF kamatból eredő nyereséget, és így a hitelfelvevőket eleve veszteségessé tették. A Ptk. 205.§ (3) „A felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről.”
A korábban idézett Ptk. 4. § előírja, hogy a felek „a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően” kötelesek eljárni. A bank részéről nyomokban sem volt meg a jóhiszeműség, és a tisztesség. Az idézett Ptk. 205.§ (3) „és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges
A bank nem volt tekintettel az ügyfél érdekére, és a devizahitel lényeges körülményeiről sorozatosan nem tájékoztatta az ügyfelet. A többrendbeli szándékos károkozás miatt a szerződés semmis! körülményről.”
II. ÁRFOLYAM Az elmúlt 10 év pénzügyi tapasztalata, hogy a svájci frank (CHF) árfolyama a mértékadó dollárhoz (USD) képest már hosszú ideje folyamatosan erősödött. A tőzsdei ismeretekkel rendelkező pénzügyi szakemberek - mint például a hitelt nyújtó bankok – ezt a svájci frank erősödést folyamatában ismerték. Az átlagos magyar polgár nem jut hozzá a tőzsdei árfolyamokhoz, és különösen nem jutott hozzá a szerződéskötéskor, az azt megelőző mintegy 5-10 évvel korábbi adatokhoz. A bankok előre tudták a svájci frank erősödését. Ezt bizonyítja, hogy egyes bankok a hitelszerződésbe beírták, hogy „ha a CHF Svájci törvényes fizetőeszközként megszűnne létezni, akkor annak helyébe jelen szerződés tekintetében a CHF helyébe lépő, Svájcban törvényes fizetőeszközként elismert devizanem lép, annak bevezetésével egyidejűleg, az akkor, arra az esetre meghatározott átváltási árfolyam figyelembe vétele mellett.” Egy több évszázada létező deviza
vonatkozásában már ez a felvetés is meghökkentő. Komoly pénzügyi tudás kell ahhoz, hogy valaki kitalálja, hogy a CHF megszűnése a HUF/CHF árfolyam lényeges megemelkedése révén következik be. Ez magában rejti azt a kockázatot is, hogy a HUF/CHF árfolyam emelkedése megállíthatatlan, és a CHF emelkedése a deviza megszűnése előtt az „egekbe száll”. Ez a szerződési feltétel ezt jelenti!
6
A Magyar Nemzeti Bank honlapjáról letöltött a HUF/CHF árfolyam egyenletesen oldalazó (nem emelkedő, nem süllyedő) trendet mutatott. A grafikon szerint a hitelfelvevő nem következtethetett lényegesebb árfolyamváltozásra. A PSZÁF 2006. szeptemberében kiadott és minden bankban elérhető tájékoztatója ugyan felhívta a figyelmet az árfolyam emelkedésére, de saját számításainál ennek mértékét a felvételkori 165 HUF/CHF mellett 185 HUF/CHF árfolyamra becsülte, ami mindössze 12%-os, elviselhető emelkedést jelentett. Ez a tájékoztatás is félrevezető volt. A bankok ugyan az árfolyam emelkedésére felhívták a figyelmet, de nem utaltak rá: • az árfolyam a becsültnél lényegesen magasabb lehet, mint 185 HUF/CHF, • arra sem hívták fel a figyelmet, hogy a kedvezőbb kamatból fakadó nyereséget az árfolyam emelkedéséből fakadó veszteség elviszi, • az árfolyam emelkedés következményeként a tőketartozás is - akár 40-60%-kal is emelkedhet, és a tartozás egy kifizethetetlen adósság spirállá alakulhat. Összegezve a bankok nem jártak el a Ptk. 4. § szerint előírt jóhiszeműséggel, valamint megsértették a Ptk. 205.§ (3) szerint nem volt figyelemmel a hitelfelvevő érdekeire. A szerződéskötést megelőzően nem tájékoztatták teljes körűen a hitelfelvevőt a megkötendő szerződést érintő árfolyammal kapcsolatos veszélyekre. A bankok tájékoztatásának elmaradása jó erkölcsbe ütközik, amely megalapozza a szerződés semmisségét.
III. KAMAT A devizaalapú hitelt az emberek az alacsony svájci kamatszint miatt vették fel. A kamatszint mértékét illetően több vonatkozásban is megtévesztés történt. • A bankok a szerződésben ügyleti kamatot alkalmaztak, ami a devizakamat és a kamatfelár összege. A devizahitel felvevő tehát nem a svájci referenciakamatnak megfelelő kamatszint, hanem egy a bank által megállapított kamatfelárral megemelt ügyleti kamatszint alapján törleszt. A banki kamatfelár tehát lényegesen csökkentette a magyar és a svájci kamat közötti különbséget, és így a hitelfelvevő nyereségét is. Sőt a bankok a kamatfelárat folyamatosan egyoldalúan és indokolatlanul emelték. A szerződés indítéka, az alacsony kamatszint teljesen eltűnt, ugyanakkor a hitelfelvevő teljes mértékben viselték az árfolyam kockázatát. A bankok részéről a hitelfelvevők szándékos megtévesztése maradéktalanul bebizonyosodott. A devizaalapú hitel felvevők vesztesége tehát a carry trade fejezetben leírtak miatt elkerülhetetlenné vált. • A bankok a jogszabály hibás értelmezése, vagy a hibás jogszabály (?) révén – a világon egyedülállóan – a törlesztő részleteket egyoldalúan, korlátlanul és kartellszerűen emelhették! Az egyoldalú kamatemelés révén a devizahiteleknél alkalmazott kamatok egy idő múlva magasabbá váltak, mint a forinthitelek kamatai. Ráadásul a hitelfelvevők az árfolyamváltozás miatt 40-50%-kal magasabb törlesztő részletet fizettek, és emellett óriási teher, hogy ennyivel emelkedett a tőketartozásuk is. 7
•
A bankok egyoldalú kamatváltoztatása miatt a svájci frank alapú hitelek terhe különösen megnövekedett 2008. év végén. A svájci referencia kamat több mint 2%-kal csökkent, ugyanakkor a bankok a devizahitelesek kamatát nem csökkentették, hanem emelték. Ha a devizaalapú hitel kamata követte volna a svájci referencia kamatszintet, az árfolyam miatti törlesztőrészlet emelkedés nem 30-40% lett volna, hanem legfeljebb 10-15%.
A kamattal való visszaélést jól jellemzi, hogy ma már a devizahitel szerződésekben alkalmazott ügyleti kamat (pl. az AXA banknál 10,2%) akár százszorosát is eléri a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatának, amely jelenleg mintegy 0,1% körül alakul. (2011.07.29-én 0,074%)
A devizaalapú hitelszerződéseknél egyoldalúan alkalmazott kamatemelés két okból is jogellenes: Ptk. 207. § (1) „A szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.”
Az átlagos műveltségű hitelfelvevő a szerződés fogalmát a Magyar Értelmező Kéziszótár (Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet, Akadémiai Kiadó, 1978;) szerint értelmezi, „Szerződés fn Jog is Két v. több (jogi) személynek közös megegyezésen alapuló, írásba esetleg törvénybe foglalt megállapodása, amelyből (kölcsönös) jogok és kötelezettségek következnek.”
A fenti fogalomba az egyoldalú szerződésmódosítás nem fér bele! A magyar nyelv az egyoldalú szerződésmódosítást diktátumnak nevezi. „Diktátum fn 2. Pol. is, vál Valakire v. valamely népre rákényszerített megállapodás”,
Ha a banknak jogában áll, az egyoldalú szerződésmódosítás, akkor az nem szerződés, hanem erőfölényre épülő diktátum. Egy erőfölényre épülő diktátum a diktatúra jellemzője: „Diktatúra fn 1. Pol. Valakinek vagy valamely társadalmi osztálynak erőszakra támaszkodó korlátlan uralma.” Még a diktatúra stílusjegyei is ellentétesek a Magyar Alkotmány szellemével. Alkotmány 2. §. (1) „A Magyar Köztársaság független jogállam.” Az egyoldalú kamatemelés kiveszi a szerződő fél kezéből azt a lehetőséget, hogy megállapodjon, azaz a szerződés létrejöjjön. Mindezek szellemében az egyoldalú, független külső bázishoz nem kötött, előre számítási módszerrel nem meghatározható, a szerződő fél által nem ellenőrizhető kamatváltoztatás alkotmányellenes. Nem alaptalan, hogy a világon egyetlen államban sincs olyan lehetőség, hogy a bankok szerződéskötés után egyoldalúan állapíthassák meg a kamatszintet. A másik okfejtés szerint az Alkotmány 56. § „A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes.” A magyarázat szerint „A jogképesség fogalmi eleme ugyanis az, hogy a jogképességgel rendelkező (természetes és jogi személy, az állam) személy jogviszonyok alanyaként jogok és kötelességek hordozója lehet. Valóban, az alapjogok katalógusában foglalt jogok alapján ma már valamilyen jogviszony jöhet létre, amelyben az alanyokat - a feleket - megillető jogok és kötelességek valamilyen módon kikényszeríthetők. Ebben az értelmezésben tehát legáltalánosabb szinten az egyenlőség az egyenjogúság gondolata van jelen.” … „II. A jogról való lemondás Az alkotmányok, s az alapjogokkal kapcsolatos dokumentumok eredetileg az ember természetes és elidegeníthetetlen jogairól szóltak, amibe a jogról való lemondás tilalmát lehetett beleérteni.” Sőt az Alkotmány 8.§ (4) bekezdése szerint az alapjogok felfüggesztése esetén „nem függeszthető fel, vagy korlátozható” … „a
8
Nem hozható tehát olyan törvény, amely a két szerződő fél közül egyikének jogát a szerződés alapvető kelléke, az ár megállapítása vonatkozásában kizárja. jogképességhez való jog”
Az egyoldalú független külső bázishoz nem kötött, számítási módszerrel előre nem meghatározható, a szerződő fél által nem ellenőrizhető kamatváltoztatás joga alkotmányellenes. Az alkotmányellenes elvre épülő törvényi rendelkezéssel létrejött devizaalapú hitelszerződés tehát a Ptk. 200. §. (2) bekezdése szerint semmis.
IV. SVÁJCI NEMZETI BANK ALAPKAMATA A felek CHF alapú hitel szerződést kötöttek. A bankok a devizaérték átszámításánál egyértelműen alkalmazzák a Magyar Nemzeti Bank árfolyamára épülő átváltási árfolyamot. Ebből következően a svájci frank esetében a Svájci Nemzeti Bank alapkamata (referencia kamata) a mérvadó, ami egy közérdekű adat. A Svájci Nemzeti Bank alapkamata mintegy kétmillió szerződést érint. Teljesen egyértelmű, hogy a bankoknak a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatszintjét mindig is közzé kellett volna tenniük. Az Alkotmány 61. § (1) „A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.”
A személyes adatok védelméről, és közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 19. § (1) bekezdése szerint: „Az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy (a továbbiakban együtt: szerv) a feladatkörébe tartozó ügyekben - így különösen az állami és önkormányzati költségvetésre és annak végrehajtására, az állami és önkormányzati vagyon kezelésére, a közpénzek felhasználására és az erre kötött szerződésekre, a piaci szereplők, a magánszervezetek és -személyek részére különleges vagy kizárólagos jogok biztosítására vonatkozóan - köteles elősegíteni és biztosítani a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását.”
A bankok az eredeti svájci referenciakamat elhallgatásával az Alkotmányt és más törvényeket sértettek meg. A kamat a pénz használat díja. Egy svájci frank alapú hitelszerződés esetén a svájci alapkamat maga a svájci frank használatának az díja, de legalább is része annak. Az alapkamat közlése nélkül nem ismert a díj, mint a szerződés alapvető kelléke. A svájci alapkamat elhallgatása révén nem jöhetett létre a devizaalapú hitel szerződés.
9
V. DEVIZAALAPÚ SZERZŐDÉS A PSZÁF 2006. szeptemberi kiadványa szerint: „Megkülönböztethető deviza és deviza alapú hitel. Devizahitelnél a folyósítás és a törlesztés is devizában ténylegesen történik. Deviza alapú hitelnél a folyósítás és a törlesztés forintban történik, de devizában van meghatározva a hitelösszeg és a törlesztő részlet” A PSZÁF megfogalmazása szerint a deviza és a devizaalapú szerződés között csak egyben, a hitelösszegének és törlesztő részlet fizetésének pénznemében van különbség, amely forintban történik. Teljesen mindegy, hogy a magyar lakosságnak deviza, vagy devizaalapú hitelt nyújtottak, deviza ügylet került megkötésre, a hitel mögött deviza fedezetnek kellett lennie. A hitelfelvevőnek a pénz átadásának neme ugyanis a devizafedezet kérdését nem befolyásolja. A kérdés azonban összetettebb. Ha a bankok nem devizában biztosították a hitel fedezetét, azaz a bankok könyvelésében a nyújtott hitel mögött nem deviza, hanem forint volt, akkor a bankok egy olyan költséget számoltak el, ami nem vetődött fel, amely mögött nem volt ellenszolgáltatás. Ugyanakkor megtévesztették a hitelfelvevőt, hiszen egy ellenszolgáltatás nélküli tétel vonatkozásában bevállaltattak vele egy rendkívül jelentős kockázatot, miközben a hitelfelvevőt a kockázat mértékéről nem tájékoztatták, nem közölték a hitelfelvevővel, hogy a törlesztő részlete akár a duplájára, sőt még magasabbra is fog emelkedni. Ptk. 205.§ (3) „figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről.”
A Ptk 201. § (1) „A szerződéssel kikötött szolgáltatásért – ha a szerződésből vagy a körülményeiből kifejezetten más nem következik – ellenszolgáltatás jár.” A bankok nem voltak tekintettel az ügyfél érdekére, és a devizahitel lényeges körülményeiről nem tájékoztatták az ügyfelet. Az ellenszolgáltatás nélküli számlázás miatt szándékos károkozás címén a szerződés semmis!
VI. ÖSSZEFOGLALÁS A devizaalapú hitel szerződések számos eleme megalapozza a semmiség megállapítását. A Ptk. 234. § (1) bekezdése szerint nem kell a bank ellen eljárást kezdeményezni, elegendő, ha a hitelfelvevő a semmisséget a banknak bejelenti, hiszen a törvény szerint a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. A hitelfelvevők részéről a semmisségi megállapítás a Ptk. jogszabályainak szó szerinti értelmezésével készült. Ha a semmisség megállapításának módja és ténye a bankok és/vagy a bíróságok részéről nem kerül elfogadásra, úgy az Alkotmány 2.§-ban foglalt jogállamiság elve kerül megkérdőjelezésre. Budapest, 2011. július 30. Szociális Kerekasztal Makkos Albert 10
Tisztelt Közjegyző Úr/Asszony! Alulírott ……………………………nevű …………………szám alatti lakóhelyű adósok az Ön közreműködésével kölcsönszerződést írtunk alá …………………..időpontban …………………………Bank hitelezővel. Tekintettel arra, hogy a PSZÁF által eddig inditott, tisztességtelen szerződési feltételek megállapítására irányuló peres eljárásokban a bíróságok megállapították azt, hogy hasonló kölcsönszerződésekben tucatnál több tisztességtelen szerződési feltétel került rögzítésre, valamint a mellékelt, bank részére írt levelemben megállapításra kerültek olyan tisztességtelen szerződési kikötések, amelyekkel a bank tudatosan megtévesztett, és szándékosan olyan szerződést kötött, amely – a szerződés kötésekor általam nem látható módon – részemre törvényszerű veszteséget eredményezett, bejelentettem a banknak a szerződés részleges semmiségét. Ezen okok alapján
bejelentjük azt, hogy a fentiekben részletezett, Ön által készített kölcsönszerződésünket részben semmisnek, tekintjük. Erre tekintettel a hitelező nincs abban a helyzetben, hogy valós, érvényes szerződés esetén esedékes tartozásunk összegét Önnel közölje, ennek megállapítására csak közöttünk létrejövő egyezség, vagy bírósági eljárás esetén kerülhet sor. Fentiekre tekintettel
kérjük Önt arra, hogy jövőben sem ténytanúsítványt, sem másféle, velünk szemben lehetséges végrehajtási eljáráshoz szükséges iratot ne adjon ki, mert azoknak valóságtartalma nincs. Szerződésünk tisztességtelen szerződési feltételeire ezúton is, kifejezetten hivatkozunk. Amennyiben figyelmeztetésünk ellenére a hitelező részére bármiféle iratot kiad, úgy a szükséges jogi lépéseket megtesszük. …………….2011. július 31. napján.
Tisztelettel:
Előttünk, mint tanuk előtt: név: ------------------------------------------lakás: ------------------------------------------------a d ó s (o k) név: ------------------------------------------lakás: 11
Kiegészítő gondolat: A semmisségi nyilatkozat révén új helyzet állt elő. Miután a bank hitelnyújtási szándéka, valamint a hitelfelvevő hitel igénye nem kétséges, és a felek ezen szándéka a szerződésből kiolvasható, a szerződés deviza jellegét semmisnek tekintve, a szerződést forint alapon létrejött szerződésnek tekintjük. Ez a megoldás a banknak reális nyereséget biztosít, de nem teszi lehetővé jogtalan banki extraprofit elérését.
12
