A DERA PATAK SZENTENDREI SZAKASZÁNAK REHABILITÁCIÓJA Döntés-elıkészítı tanulmány
Védegylet 2009
1
1. Bevezetés A patak állapotjavítására vonatkozó jelen tanulmány a Védegylet Egyesület programja keretében, a Víz Keretirányelv (VKI, 60/2000 sz. EU Direktíva) megvalósítását, egyúttal a helyi védelem alatt álló vízfolyás gyakorlati természetvédelmi kezelését segíti. (A Védegylet 2008-ban indított programjának általános célja a magyarországi patakok rehabilitációjának társadalmi elımozdítása. A program mintaprojektje a Dera patak menti helyi társadalmi szervezetekkel és az önkormányzatokkal partnerségben zajlik. Gyakorlati eredményei Pomázon és Csobánkán 2009. novemberében valósulnak meg.) A szentendrei tanulmány célja a védetté nyilvánító önkormányzat kezelési feladatainak segítése, a tulajdonos Magyar Állam, a kezelı (jobbpart: KDV KÖVIZIG, balpart: Szentendre Város Önkormányzata), a környezetvédelmi, a természetvédelmi és a vízügyi hatóság (KDV KTVF) és a társadalmi szervezetek megállapodása alapján a patakmente ökológiai értékeinek megırzése és javítása. (A VKI a vízfolyások jó ökológiai állapotának megırzését és elérését szorgalmazza). A megvalósítás egyes, látványos elemei nem kerülnek pénzbe – ökológiai jelentıségük azonban nagy. E bevezetı általános összefoglalást követıen bemutatjuk az egyes szentendrei Dera-szakaszokat (2. fejezet), a rehabilitációs feladatokat és a költségtervet (3. fejezet). Mindezekhez ábra és fotómellékletet csatoltunk (2., 3. és 4. sz. melléklet). A patak szentendrei szakasza a 20/1993. (IX.13.) Önk. rendelet alapján helyi védettséget élvez. A 2008. évben készült természetvédelmi felülvizsgálat részletesebb adatokkal támasztja alá a védelem fenntartását és részleteiben, az alábbiakkal megegyezıen rögzíti a kezelési feladatokat. A védetté nyilvánítás oka a vegetáció természet-közeli állapota és a patak ökológiai folyosó szerepe. A természet-közeliség jelei: a patak medrében, közvetlen környezetében és a töltéseken megfigyelhetı különbözı növénytársulások mind jellemzıek a síkvidéki patakokra. Ugyanez mondható el a halfaunáról is. Az élıvilág állapota a mederviszonyoktól és a vízminıségtıl is függ. A víz kémiai állapotáról egy korábbi adatsorunk van: a pilisszentkereszti forrásvidéktıl az N- és P-formák koncentrációja nı és terheltségre utal. A meder morfológiája eltér a hajdani természetes viszonyokétól: az 1. sz. melléklet 1. ábráján, az 1780-as években készült elsı katonai felmérés térképén tanulmányozható a patak alsó néhány km-e. Láthatóan a Szentendre-Pomázi-sík (Tófenék) mocsaras-lápos-ártéri területének egyetlen ,periférikus levezetése és „árvízi kapuja” volt a Dera alsó szakasza. A mai nyomvonal egyenes (ld. 1. sz. melléklet 2 . ábráján), valószínőleg többszöri mederrendezés is érte (már az 1840-es években készült katonai felmérés térképén is a maihoz hasonló volt a nyomvonal). A kezelési munkák közötti idıszakokban a jellemzı élıvilág visszatelepült; minél hosszabb ez a („pihentetett”) idıszak, annál nagyobb a természetes állapotra jellemzı fajgazdagság. A mai egyenes vonalvezetés ellenére (ill. mellett) a kisvízi meder – mely a patak vízi élıvilágának az év nagy részében az élıhelye – ökológiailag kedvezı: nem trapezoid, hanem csésze alakú, a csekély feltöltıdésnek és a vegetációnak köszönhetıen. A szentendrei Dera-szakasz a Duna árterülete: a folyó legnagyobb vizei 1,5 km hosszan felhatolnak a patakban. A patak menti töltések ezért nem a patak nagyvizeire, hanem a Dunáéra lettek méretezve. A patak és a Duna nagyvizeinek összejátszása nem jellemzı. Mindez rehabilitációs szempontból fontos. A Védegylet 2009. évi programjának célja az alacsony költségigényő, társadalmasítható rehabilitációs feladatok (ld. 3. fejezet: 1-5. sz. feladatok) elımozdítása, azok közül különösen az aktív, elıre mutató, fejlesztı feladattípusok megvalósítása: a fásítás, cserjésítés (3. sz. feladat) és kis „medencék” létrehozása (4. sz. feladat).
2
Nagyon fontosak a megırzı jellegő rehabilitációs lehetıségek: a kotrás elhagyása (1. sz. feladat), ezzel összefüggésben az egyensúlyi meder, a meglévı lágyszárú és fásszárú vegetáció megırzése (2. sz. feladat). Középtávon szorgalmazzuk egy, a halak vándorlását akadályozó mederlépcsı kiváltását (6. sz. feladat).
2. Patakszakaszok
A szentendrei Dera három fı szakaszra osztható: szakaszok (kb) 1. sz., ártéri szakasz 0+000 m - 0+400 m 2. sz. melléklet
2. sz., 11-es út alatti szakasz 0+400 m - 0+800 m 3. sz. melléklet
3. sz., 11-es út feletti szakasz 0+800 m - 1+500 m 4. sz. melléklet
szöveges jellemzés A kisvízi meder iszapos, kanyarulatos, benne és a partszegélyen a lágyszárú vegetáció a szakasz nagy részén teljesen záruló lomb miatt hiányzik. A fák nem közvetlenül a kisvízi meder szegélyén nınek, hanem felette 0,5 – 1 m-rel. A meder közelében fehér főz, zöld juhar található, feljebb fehér nyár- és feketenyárligetek. Ezek a magyar „Vörös könyv” szerint veszélyeztetett, egyúttal Natura 2000 társulások; a torkolati szakasz a „Duna és ártere” elnevezéső Natura 2000terület része. A torkolattól 100 m-re rendszeresen dunai uszadéktorlat alakul ki, melynek nagy része szemét (flakon, hordó). A rendszeres kaszálás miatt fás vegetáció nem jellemzı, így azonban a kisvizi meder szegélye sás-, káka- és gyékényfajokkal, kétoldali néhány méteres sávja, a rézső alsó fele náddal benıtt. A leírt társulások ma már ritkák, veszélyeztetettek, a patak hajdani öntésterületének mocsarait idézik. Degradációs elemként az elızı szakasz határától az óriás japánkeserőfő, a szárazabb rézső oldalakban a parlagfő, az ürmök, disznóparéj említendı meg. Ennek oka az árnyékolás hiánya mellett az északi, balparti gáton futó kerékpárút közelmúltban történt kialakítása, a talaj bolygatottsága, az ezen gyomokhoz képest ritka kaszálás. A 11-es út hídjától felfelé a közigazgatási határig fátlan, lágyszárúakkal benıtt meder jellemzı. Látványként a szakasz zavartabb, sivárabb. A híd alatti árnyékolás miatt vegetáció nem alakul ki, ott nyílt iszapfelszín látható. A vízhez jobban kötött társulások helyett, mellett a patakmenti magaskórós fajok is gyakoribbak. A szakasz fontos kisvízi hidromorfológiai eleme egy, a Kı-hegy oldalának vizeit a Pomázi-síkon átvezetı Nádas-csatorna betorkollásánál létesített mederlépcsı. Alatta jellegzetes hagyma-alakú medence jött létre, mely a legjobb haltartó helyek egyike a Dera alsó néhány km-én. A mederlépcsı a kisvízi hosszirányú migrációt akadályozza, korlátozza; a ritka, nagyobb dunai árvizek emelik csak fölé a vízi élıvilágot.
3. A rehabilitációs feladatok és költségigényük A leírtak alapján ökológiai eredményeket lehet elérni a következı rehabilitációs feladatok megvalósításával (az eredeti kanyarulatos vonalvezetés kialakítása nem szükséges és irreális; fı cél a meglévı értékek megırzése és csekély fejlesztése): 1. a kisvízi meder kotrásának mellızése (jelenleg lokális, káros mértékő felhordalékosodás nincs, a csekély partszéli iszap a növényzettel egyensúlyi medret alakított ki);
3
2. a kisvízi meder kétoldali 1-2 m-es sávjában az egy ıszi kaszálásnál gyakoribb kaszálásának mellızése; 3. fásítás, cserjésítés, legalább a déli, jobbparti oldalon az 1. szakasz felsı végén most is megfigyelhetı módon (fehér főz-sor telepítése, kb. 5 méteres tıtávval, nagyjából egy magasságba, nem a töltésbe, hanem a bevágás rézsőjébe, vagyis a kisvízi medertıl 1 m-re /ez gyakorlatilag a 2. pontban említett sáv/); 4. „medencék” létrehozása (a kanyarok külsı ívén található mélyebb viző /10-40 cm mély, 3-10 m hosszú/ szakaszok, élıhelyek „utánzására”; 50-100 m-en ként egy darab); 5. tájidegen, allergén lágyszárú-vegetáció gyakoribb kaszálása, tájidegen fafajok fokozatos eltávolítása (az elızıkhöz képest kevésbé prioritás, de összefügghet a 4. ponttal); 6. a mederlépcsı átalakítása (mindenképpen vízjogi engedélyes feladat, azért bár rövidtávon hasznos lenne, középtávú feladat). Az 1-3. sz. feladatok a mai és potenciális fenntartási munkák átgondolását jelentik, összességében azok elhagyását, csökkentését – így költségmegtakarítást is jelentenek. A fásítás, cserjésítés elınye az árnyékolás (ez a kerékpár úton haladók számára is elıny, és nem csak a fényigényes gyomok visszaszorítása miatt), a por megkötése, a szél erejének csökkentése. Ökológiai szempontból a fásítás, cserjésítés jelentısége a vízi és vízparti élıhelyek diverzifikálása, veszélyeztetett társulások életlehetıségeinek kialakítása (a hiányzó, ritka fafajok visszatelepítése), a patakparti fákhoz, ligetekhez, bokrosokhoz kötıdı madár-, emlıs-, ízeltlábú-, ... fajok életterének, ökológiai folyosójának létrehozása, fejlesztése. A természetes, természet-közeli patakmentéken a fák a meder felé találhatóak (árnyékolásukat csak kevés cserjefaj tőri, ill. idıvel a fák alsó ágai is leszáradnak). Tılük kifelé élnek a fák és a fényigényes lágyszárúak. A fásításnak a patak nagyvizeire gyakorolt károsan duzzasztó hatása nincs, mert a fák ugyan a patak nagyvízi szelvényének felsı részébe kerülnek (a kisvíz szintjétıl 1 m magasan), de a felett még kb. 3 mrel van a töltéskorona szintje (a töltések közti meder a Dunára van méretezve). A fásítás, cserjésítés lehetséges módjai: • dugványozás: társadalmi munkában, egy-két fı is képes megvalósítani, egy-kétszeri feladat; elınye, hogy a helyi, ártéri erdı genetikai állományára épül; • faültetés: társadalmi munkában, néhány fı is képes megvalósítani, az ültetési anyag méretétıl függıen, egy-kétszeri feladat; hátránya, hogy a „faiskolai genetikai állomány” „tájidegen”, ill. fehér főz esetén pillanatnyilag nem is kapható az alapfaj; • kaszálás teljes elhagyása adott sávban: a spontán felverıdı magoncokból csak a tájhonos fajok magoncait lehet meghagyni, a többit ki kell húzni, vagy metszıollóval „kivágni”. Szintén társadalmi munkában megvalósítható, pár évig, évi egy-kétszeri bejárást igénylı, szakmailag egyszerő feladat („zöldjuhar, akác, ... kivágandó, fehér főz, nyarak, ... maradnak”); • cserjeültetés (a fás sávban vagy felette, csoportokban vagy magányosan). Két faiskola katalógusában talált fehér főz egyike sem az alapfaj – vélhetıen azt nem keresik, ezért nem szaporítják. A 2-4 m-es, csüngı koronájú fajták csemetéinek ára 2,5-15 ezer Ft. Fásítási igény: • 2. szakasz, déli oldal: 400 m/5 m-es tıtáv: 80 db • 2. szakasz, déli és északi oldal: 160 db • 3. szakasz, déli oldal (összesen: 700 m): 80 db
4
A fentiek alapján az elvi teljes költségigény: 0 Ft, ill. 960 e Ft (= 320 db x 3 e Ft). (A patak mente fásításával összefügghet a kerékpárúté: annak árnyékolásához a magasabbra ültetett, gyorsabban magasra növı fák célszerőek. A magasabb ártéri szintek növényfajai közül ilyen a fehér nyár, a feketenyár, feljebb a tölgy, a kıris, a szil. A fákat töltésen kívül is el lehet helyezni: ez a déli oldalon árnyékolást eredményez.) Cserjésítési igény: Ez esetben az elınevelt (faiskolai) anyag ültetése, a magvetés, a spontán újulat nevelése, ill. ezek kombinációja közül lehet választani. Utóbbi kettı költség-hatékony, elıbbi idı-hatékony. Bokrok ültetése („nevelése”) a fás sáv külsı-felsı peremén javasolt, 15-10 m-enként egy-egy cserjecsoporttal. • 2. szakasz, déli oldal: 400 m/15 m-es táv: 25 csoport x 3 db/ csoport = 75 db • 2. szakasz, déli és északi oldal: 150 db • 3. szakasz, déli oldal (összesen 700 m): 75 db Az ültetési költség összesen: 300 db x br 500 Ft/db = 150 e Ft. (Egy darab elınevelt, tájhonos cserje 60-80 cm magas, így a rendszeres kaszálás során odafigyelést igényel.) Költséghatékonysági és ökológiai szempontból a dugványozás és/vagy a foltokban, sávokban elhagyott kaszálás a legelınyösebb. Mindkét esetben a tájidegen újulat eltávolítása (kihúzás, elmetszés) csak a kívánt fajok megerısödéséig fontos. A fásítás folytatását a pomázi szakaszon az akadályozhatja, hogy a töltések közötti terület egyre szőkebb, és a patak is magas töltések és nem bevágásban halad. (A jobbparti töltésen kívül meglévı vegetáció (nádas sáv, cserjés nyárfasor) fejlesztése ezért lenne jelentıs; egyúttal megoldaná az átvezetést a pomázi természetközeli szakaszok felé.) A medencék létrehozásának (4. sz. feladat) célja az élıhely-fejlesztés: az álló vagy lassan áramló, nagyobb mélységő pataki vízterek élıvilágának kedvez, - így például egyes halaknak. A mederlépcsı alatti medence jól bemutatja ennek jelentıségét. Ha a medence felett fa is van, akkor annak víz fölé nyúló ága a védett, halevı jégmadár számára kiváló leshelyet biztosít. A medencék a kisvízi mederben ferdén elhelyezett rızse- vagy nádköteggel, rızsefonattal, rönkkel, deszkával olcsón létrehozhatók. Anyagot helyben, pl. az eltávolítandó zöldjuhar szolgáltatja. Ilyen terelımővek a feltöltıdésre hajlamos szakaszokon fenntartási munka keretében is célszerőek: a terelımővek lokálisan sebességnövekedést okoznak, ezzel a lerakódást megelızik. (Ez az önfenntartó meder lényege.) Ha tervezés-engedélyeztetés szükséges, az önállóan vagy a 6. sz. feladat terveztetésével összekapcsolható. Átlagosan száz méterenként egy darabbal számolva 10-15 db medence alakítató ki, gyakorlatilag ingyen. A mederlépcsı kiváltása (6. sz. feladat) létesítési-kiviteli engedélyes tervet igényel; helyi védett területrıl lévén szó, elvben, környezetvédelmi engedélyt is. A mőtárgy átalakításának tervezésiengedélyezési és kivitelezési volumene alacsony (emiatt célszerő kérni a környezeti hatástanulmánytól és engedélytıl való eltekintést): néhányszázezer - kétmillió Ft lehet. A kb. 0,5 m-es szintkülönbség, pl. 10 m-en, kıszórásos, „tálcás” zúgóban elosztva könnyen átjárhatóvá teszi a medret a halak és más vízi állatok számára. (A patakból tájidegen halfajt eddig nem mutattak ki /elsısorban fejes domolykó és a védett kövi csík gyakori/, azok felfelé terjeszkedésének kicsi a jelentısége.) 5
1. sz. melléklet 1. ábra A Dera patak alsó szakasza az 1780-as években (torkolattól Pomázig, kb. 4 km)
2. ábra A Dera patak alsó szakasza az 1980-as/1990-es években (torkolattól Pomáz felé, kb. 1,5 km) a fejlesztési javaslatokkal Jelmagyarázat: PomázSzentendreközigazgatás i határ Meglévı , megırzendı értékes fás vegetáció a fás vegetáció déli, jobbparti fejlesztése (csak jelzésértékő) szakaszhatár
2. sz. melléklet Az 1. sz., ártéri erdei szakasz 1.kép (kb. 0+200 m, partszegély) A nagyfokú árnyékolás miatt a kisvízi meder és 2-3 m-es sávja növényzettıl mentes; nyílt iszapfelszín, fás növényi törmelékkel, uszadékkal jellemzi. A meder viszonylag változatos morfológiájú; kiszélesedı, mélyebb medencékben 1-1 hal, béka is található. Ahol több fény éri el a talajfelszínt és nem áll gyakori elöntés alatt, lágyszárú-foltok, kisebb fák, cserjék fejlıdnek a partoldalban. 2. kép (kb. 0+300 m, partszegély) Ahol kevésbé záródik a lombkorona (és a dunai elöntések hatása is kisebb), a lágyszárúak jobban megközelítik a partszegélyt. Fajgazdagságuk is nagyobb; a bolygatott részeken egyre gyakoribbá válnak a tájidegen fajok.
3. kép (kb. 0+300 m, töltéskorona) A töltéslábig (a bevágás rézsőjében) fejlıdhet az ártéri erdı, maga a töltés rendszeresen kaszált, fátlan. A magasabb fák a kerékpárutat is árnyékolják. A kaszált töltésrézső bolygatott részein allergén gyomok is gyakoriak.
3. sz. melléklet A 2. sz., 11-es út alatti szakasz 1.kép (kb. 0+400 m, jobbpart, töltésoldal) A ártéri erdei és az urbanizáltabb szakasz határán készült a kép. A dunai nagyvízi meder alsó része még természetszerő (több éves nádas mozaikol a szakadozott sorban kialakult főzligettel), a töltésoldal rendszeresen kaszált. A meder mentén így mindkét oldalon 3-5 m széles, összesen kb. 10 m széles természetszerő patakmente alakult ki. Ennek minél hosszabb kialakítása a cél (tájidegen fajok nélkül). 2. kép (kb. 0+600 - 0+800 m) A patak 2009. márciusi nagyvize a nádast, gyékényest elfektette (és bennük sok flakont rakott le). A töltésoldal bevágásban lévı rézsőjében, az 1. képhez hasonló miliı kialakítása a cél (lehetıleg mindkét oldalon): A zöld vonalak közti sávban, elsısorban annak belsı oldalán fák ligetesen, külsı oldalán cserjék egyesével vagy csoportosan, ligetesen kerülnének telepítésre (ill. jelenhetnének spontán módon). A meder felıli sávban néhány ültetett fa mellett a nádas fennmaradna. 3. kép (kb. 0+400 – 0+450 m) Fátlan szakasz nyáron: tájidegen gyomok elnyomják a természetes lágyszárú vegetációt (innensı balparton aranyvesszı, a szemközti jobbparton óriás japánkeserőfő foltja, ill. sávja látható; a nádas ritka, a mederben kisebb gyékény és békabuzogány-, virágkáka-, ... foltok élnek, fa nincs, az ecsetpázsitos gyep a bolygatatlan, de gyakrabban kaszált szemközti rézsőben nı), mely a töltéslábig fejlıdhetne (legfeljebb évi egyszeri kaszálás). A töltés rézsője sőrőbben kaszált (kizárólag allergén gyomok élnek itt).
4. sz. melléklet A 3. sz., 11-es út feletti szakasz
1.kép (kb. 0+400 m, jobbpart) Mintául még egy kép az ártéri erdei szakasz végérıl (nagyvizes idıszak): ligetesnek is alig mondható fás vegetáció (tıtáv > 10 m) néhány m széles kétoldali nem (ritkán) kaszált sávval. A fák lefolyási akadályt nem képeznek, a töltéskorona több m magasan található.
2. kép (kb. 0+900 m - 1+000 m) Szintén 2009. márciusi kép: Dera a nagyvíz utáni állapotban, a 11-es út felett. A hó és a téli szelek, valamint az „árvíz” a nádast, magaskóróst elnyomta. A rézsőben felettük évente többször kaszált gyep található. A 2006 évi dunai árvíz utáni homokzsákok maradványai látszanak a jobb parti rézsőkoronán. A töltésezett szakasz feljebb kezdıdik.
3. kép (kb. 1+400 m) A mederlépcsı magasabb vízálláskor (2009. márciusi nagyvíz vége). Az alvízi és a felvízi magasság-különbség ekkor < 0,2 m volt. A szemközt a Nádas-csatorna torkolati zsilipje lépcsıvel, látható. A csı torkolata és a mederlépcsı alatti medence a magas vízállás miatt nem figyelhetı meg, de a medencét kialakító tényezık igen (az alábukó víztömeg miatt a lépcsı alatt hordalék nem rakódik le, azonban 5-8 m-rel lejjebb növényekkel benıtt, mozgatóerı csökkenése miatt kialakult torlat duzzasztja medencévé a patakot).
