A DERA PATAK POMÁZI SZAKASZÁNAK ÁLLAPOTJAVÍTÁSA 1. Összefoglalás, bevezető A Dera négy települést (Pilisszentkereszt, Csobánka, Pomáz, Szentendre) érintő, ill. összekötő patak. A Pilis és a Visegrádi-hegység leghosszabb vízfolyása, mely Kovács(i)- és Pilis(i)-patak („Pilis’er Wasser”) néven is ismert. Az elmúlt évszázadokban malmok kerekét forgatta, ellátta vízzel a réteket, erdőket, az embereket (pomázi lakosok szerint még az 1960-as években is ittak belőle és fürödtek vizében) és a patak élővilágát. Medrét és környezetét – régi térképek tanúsága szerint, részben a malmok, részben az árvízvédelem érdekében – átalakították: átvágták a kanyarok jelentős részét, kimélyítették és szabályos alakúra formálták a medret, kivágták a partján növő égerest, kiszárították a réteket, feltöltötték a medermaradványokat és mély fekvésű területeket. Ezzel a patak ártere megszűnt, ill. lecsökkent a Pomázon végig megfigyelhető, trapézalakú mederre. A település ezen (nagyvízi) mederszegélyig vette birtokba a sík patakvölgyet. Az elmúlt évtizedekben a települések terjeszkedése miatt a természetes élőhelyek, zöldfelületek aránya nagyon lecsökkent, egyúttal megnőtt megőrzésük és kialakításuk iránti igény: az embereknek szükségük van esztétikus és élettel teli környezetre. Először a nálunk hamarabb városiasodott Nyugat-Európában kezdődött meg a patakok revitalizációja: a meder és a part „visszaalakítása”, élővé tétele, mely során a merevebb, egyenes formákat, tetszetősebb, zöld, pihenésre is alkalmas, ökológiailag kedvezőbb környezet váltja fel. A Víz Keretirányelv alapján ma már az ökológiai szempontok figyelembe vétele a patakmedrek átalakításánál és kezelésénél kötelező. Ez nem csak azt jelenti, hogy nem engedünk több szennyvizet a patakba, és nem dobunk bele több hulladékot, hanem azt is, hogy a magától megtelepedő élővilág meglévő életlehetőségeit megőrizzük, ill. kialakítjuk: pl. a tájra jellemző fa- és cserjefajokat ültetünk, ill. nem távolítjuk el őket, a változatosabbá alakult medret úgy hagyjuk, ill. kialakítjuk. Mindezeket olyan megoldásokkal, melyek természetesen árvízi károkat nem okoznak (nem okozhatnak), segítik a tájidegen fajok visszaszorítását, csökkentik a kaszálási igényt. Az alábbiakban először rövid állapotleírást adunk, majd a megvalósítás felé vezető lépéseket vesszük sorra, konkrét megoldásokkal. 2. A pomázi Dera-szakasz jellemzői A patakmentét vizsgálva a következők állapíthatóak meg: 1. A patak (nagyvízi) medrét gyepes rézsűk fogják közre (2008. őszén az eddig megközelíthetetlen szakaszokon is megtörtént a „gaztalanítás”, cserjeirtás). Burkolat (elsősorban betonba rakott kő) néhány, rövid szakaszon jellemző. Gabionos partvédelem (dróthálóba rakott kő) 1-2 ponton található. 2. Fás vegetáció néhány fából álló sorokban, általában a rézsűkoronán, vagy a rézsűben a nagyvízi vízmagasság vonalában, ritkán lejjebb található. Döntően nemesített jegenyenyarak, akácok, gyümölcsfák, ritkábban idős füzek és egy éger alkotja a növényzetet. Cserje nincs, vagy ritka. A lágyszárú fajok közül a téli bejárás során az óriás japánkeserűfüvet, a nádat lehetett azonosítani. 3. A patak medre teljes hosszon átalakított: többé-kevésbé szabályos trapéz alakú, kimélyített. Vonalvezetése elsősorban a HÉV-től lefelé egyenes, vagy közel egyenes, másutt – a beépítés ellenére, a domborzati viszonyok miatt – igen gyakoriak a nagy ívű kanyarok, sőt a teljesen természetesnek ható kanyarulatosság is. 4. Az eredeti kanyargós meder maradványait a beépült hajdani ártéren, völgysíkon már nem figyeltük meg (ennek ellenére még betöltetlen meder- és ártérmaradványok elképzelhe-
5.
6. 7. 8.
tőek). A kanyarulatosság visszaalakítása a beépítettség miatt lehetetlen, ökológiai szempontból sem szükséges. (A kanyarulatos meder visszaalakítása külterületen, tulajdonosi hozzájárulással lehetséges egyes vízfolyások mentén; erre természet- és tájvédelmi, de vízgazdálkodási szempontból is szükség van, ill. lehet. Pl. a település felett kár nélkül szétterülő víz csökkentett árvízi hozammal éri el a belterületet, miközben vízzel látja el a kaszálókat, erdőket.) A nagyvízi mederben – részben a hulladék, a növényi uszadék és a hordalék lerakódása miatt – végig kialakult egy kisebb (az ún. középvízi, ill. kisvízi) meder. Az iszapkirakódások elhanyagolható (max. 2 %-nyi) szelvényszűkítést okoznak, ennél csak egy-két helyen jelentősebbek. A külön kialakult kis meder enyhe íveket leírva kanyarog a nagy medren belül, ami látványnak kellemesebb, mint a merev partvonal. Ugyanakkor ökológiai szempontból is előnyösebb, mert a víztükör keskenyebb, a vízmélység nagyobb, a sodrás hol, lassabb, hol gyorsabb – összességében változatosabb, így változatosabb (különféle igényű) állatfajok megtelepedését, vándorlását teszi lehetővé. A hosszú szakaszon szélesebb víztükrű és kisebb vízmélységű trapézmederben ilyen kis vízhozam mellett, pl. a halak vándorlása, megmaradása, ívása esetlegessé, lehetetlenné válhat. A burkolt szakaszokon a meder feneke nem teljesen egyenes, hanem a középpont felé lejt („ék alakú”), mellyel sekélyebb és mélyebb részeket képez. Egyes szakaszokon a kerítések a nagyvízi mederig érnek, ezért a patak mentén nem lehet haladni, sem gyalog, sem munkagéppel. A meder és környezete szakaszosan nagyon szemetes (flakon, építési törmelék, trágyahalom, ...). 3. Következtetések
1. A patak medrét a régi völgysíkon visszakanyargósítani nem lehet, ezért a „természetes” (fás, változatos) patakot a meglévő nyomvonalon kell kialakítani és megőrizni: 2. A nagyvízi (árvízi) mederben kialakult külön kisvízi meder ökológiailag előnyös, ezért megőrzendő. A partszéli iszapolódás árvízvédelmi szempontból elhanyagolható (tekintettel arra is, hogy a nagy mederben az árvízszint felett további fél méter „tartalékot” alakítottak ki). Az is a természetesebb, kis iszapszegélyű meder mellett szól, hogy a patakra húzott kerítések miatt a gépi fenntartás lehetetlen, azt csak a mederben haladva lehet végezni és csak ott szükséges, ahol a meder iszapolódása káros (pl. > 10 %). 3. Az erodált partfalak továbbpusztulását természetes módszerekkel, pl. fűz-fonatolással, farönkkel, élő fával is meg lehet akadályozni. 4. A nagyvízi meder fásítása – az árvizek levonulását nem gátolva– szükséges. A fa- és cserjeültetés célja: • árnyékolásával visszaszorítsa a tájidegen és fényigényes fajokat, • élőhelyet teremtsen az árnyéktűrő, -kedvelő fajoknak, • a természetes patak-kép „helyreállítása” (a természetes patakot fák, cserjék kísérik), • élőhely-teremtés (pl. a madaraknak), • oxigéntermelés, klímajavítás, • a települési környezet szebbé tétele.
2
5. A hulladékmentesítés szükséges. Elsősorban a veszélyes és darabos hulladékot (vegyszeres edény, ágybetét, tégla), az uszadékot alkotó flakonokat kell eltávolítani. A szerves hulladék (kaszálék) komposztálása a gyommag-tartalma miatt nem feltétlenül javasolható, égetése pedig gyomosodáshoz vezet. 4. A megvalósítás lépései Az alábbi lépéseket nem megvalósítási sorrendben (ill. prioritásban) közöljük – bármilyen sorrend lehetséges. 1. Hulladékmentesítés. 2. Káros feliszapolódások káros részének eltávolítása. 3. Fennakadni képes (> 1m hosszú) uszadék „aprítása” (pl. ennél hosszabb ág feldarabolva nem akad fenn egyszerre kétoldalon). 4. Szennyezőforrások (elsősorban a szennyvíz-bevezetések, trágyatárolás) felmérése, felszámolása. 5. Megállapodás a résztvevők, a tulajdonos és a kezelő között a kisvízi meder megőrzése érdekében. 6. Megállapodás a résztvevők, a tulajdonos és a kezelő között a fásítás ügyében (hova, hogyan, milyen fajt szabad ültetni). 7. Fa- és cserjetelepítés tájhonos fajokkal. Ökológiai szempontból, a Víz Keretirányelv megvalósítása, a projekt célja szempontjából az 5-67. pont a legfontosabb.
3
1. sz. melléklet A faültetés módja A fent leírt célokat legtökéletesebben a meder felett záruló lombsátor fejti ki. A vízhez képest minél magasabban és távolabb állnak a fák, annál később zárul koronájuk. A teljes záródás nem feltétlenül cél, és nem is lehetséges, pl. légvezetékek, műtárgyak miatt, ill. a fásítás burkolt és nagyon szűk szelvények esetében nem lehetséges. A nagyvíz szintjébe és attól magasabban és kijjebb ültetett fa nem rontja az árvíz levonulásának lehetőségét. (Erre számos példa látható a Dera mentén.) Elhanyagolható mederszűkítő hatása van egyetlen fának, ill. egysorban ültetett fasornak is a fenti szint alatt. Erre is számos példa látható a Dera mentén, elsősorban az igen nagy medrű szakaszokon (pl. a HÉV feletti részen). A fásítás alapváltozatai (helyszínek): 1. a déli oldalon (a jobb parton) az árvízszint felett (a rézsű felső részén, rézsűkoronán vagy azon kívül) 2. az északi oldalon (a bal parton) az árvízszint felett (a rézsű felső részén, a rézsűkoronán vagy azon kívül) 3. mindkét oldalon a leírt módon, az árvízszint felett 4. a középvízi meder szélén, ill. közelében, a déli oldalon (a jobb parton), ill. a rézsűben minél lejjebb 5. a középvízi meder szélén, ill. közelében, az északi oldalon (a bal parton) ill. a rézsűben minél lejjebb 6. a rézsűben a leírt módon, mindkét oldalon, de egymással szemben sohasem (az uszadék fennakadásának megelőzésére). Ültetési távolság: 1. Mivel a sorba ültetés merev, legalább az árvízszint feletti ültetéseket kellene laza sorban végezni (pl. 0,5 – 1 m-es eltolással, „természetszerűen”). 2. A sorokban a tőtáv változó lehet (ld. „természetesség”): befolyásolhatja meglévő fa, műtárgy, légvezeték, a rézsű meredeksége, anyaga, .... Átlagos tőtáv: 5 m. (A természetben az égerek gyakran nőnek közvetlenül egymás mellett is.) 3. A cserjék esetében is lehetséges a csoportos ültetés, de csak az árvízszint felett; nem kell oldalról teljesen „lezárni” velük a patakot. Ültetendő fajok: 1. Fák: • rézsűbe a vízhez minél közelebb (pl. 0,5 m magasságig): enyves éger (95 %), fehér fűz (5 %), magas kőris, ... • a rézsű felső részébe, ill. azon kívül: feketenyár, fehér nyár, magas kőris, ... tölgy 2. cserjék (a rézsű felső részébe, még inkább azon kívül): • veresgyűrű som, húsos som, mogyoró, kányabangita, fagyal, fekete ribizli, ....
4
2. sz. melléklet FÁSÍTÁSI LEHETŐSÉGEK, IGÉNYEK Mintaszakasz a Kodály Zoltán utca és a Beethoven utca közötti szakasz Bővebb leírást ld. a tanulmány 3. fejezetében és az 1. sz. mellékletben.
átlag 5 m, max. 8-10 m
Vonalak, nyilak jelmagyarázata: Jel
Jelentés árvízi vízhozam magassága (a híd alsó éléhez viszonyítva – 0,5 m) árvíz-szint feletti rézsű és rézsűkorona fásítható, jelenleg is „fás” sávja, ld. fotó (ide telepítendőek: cserjék, fekete és fehér nyár, magas kőris, ..) – TEKINTETTEL ARRA, HOGY EBBEN A SÁVBAN TALÁLHATÓAK A MAI IS MEGLÉVŐ, KÉPEN IS SZEREPLŐ FÁK, EZÉRT ÉS A KÉP ÁTLÁTHATÓSÁGA MIATT AZOKAT KÜLÖN STILIZÁLT FÁVAL NEM JELÖLTÜK
5
Vízigényes fafajoknak (elsősorban éger) és partvédelmi szempontból ideális ültetési magasság, ill. annak szükségszerinti határa, a lehetséges „mozgástérrel”
6
3. sz. melléklet
1. kép Az árvízi lefolyás szempontjából a hídlábakhoz hasonlóan az elágazásmentes fatörzsek sem okozhatnak problémát. A szelvény e három képpel ábrázolt szakaszon valószínűleg egyébként is nagyobb, mint az árvízi hozam (szemben másutt „épp csak annak megfelelővel”). Nemcsak rézsűoldali, hanem a partot jól fogó, több élőhelyet teremtő rézsűlábi fa is látható.
2. sz. kép Itt is látható a rézsű aljában élő, „problémamentes” fa, facsoport. a kisvízi meder kis kanyargása természetszerű, a képen a sodorvonal is jól látható. A mederben homokoskavicsos, lassabb-gyorsabb, mélyebbsekélyebb mederrészletek váltakoznak.
3. sz. kép Meredek partfal, külső ív, fával biztosítva. Ugyanez akác helyett égerrel tájbaillő lenne. Az éger gyökerei mélyre hatolnak, szélesen is terjednek, kemény „felületet”, benne üregekkel létrehozva. Gyökérgümőikben élő szimbionta gombákkal nagyban hozzájárulnak a vízminőség javításához. A sűrű, zárt lombkorona alatt csak az árnyéktűrő (erdei) fajok maradnak fenn, a zárt gyeptakaró megszűnhet, a kevésbé záruló szakaszokon a fák alatt zárt gyep jellemző (ld. 2. sz. kép).
