A DÉLI BAKONY FELSŐKRÉTA KOSZÉNÖS SZLETÉNEК BIOSZTRATIGRÄFIAI VIZSGÁLATA

A DÉLI BAKONY FELSŐKRÉTA KOSZÉNÖS SZLETÉNEК BIOSZTRATIGRÄFIAI VIZSGÁLATA DR. BARTHA FERENC* ( X V I I I - X I X . táblával)

•

Összefoglalás: A hazai Pyrgulifem nemzetség statisztikus faj-elhatárolását, majd az Ajka Kossuth-akna, Ajka Kolontár, sümegi Sp i és Sp г fúrások és a Padrag Táncsics­ aknai szelvények biosztratigráfiai kiértékelését végezte el a szerző. A szelvényekben szárazföldi, édesvízi, csökkentsósvízi és tengeri biofáciesek külö­ níthetők el, ezek regionális jellege a koszénösszlet finomabb földtani tagolását eredményezte. A Pyrguliferák a csökkentsósvíz hatására válnak bordássá, vagy megvastagodik a héjuk. Az erósebb tengeri behatás a bordásság fokozódását is okozta. A Cerithium balatonicum fellépésekor már az erősen bordás P. inflata v. acutispira változat dominált. A szárazföldi szakaszban sekélyláp, míg a csőkkentsosvízi szakaszban mélyláp jelleg igazolható a kő­ szénvizsgálatokkal ( P a á l n é ) . A szárazföldi biofáciestől a tengeri biofáciesig a változást oszcillációs transzgresszió okozta.

A koszénösszlet szárazföldi, édesvízi és csökkentsósvízi molluszkái közül a leg­ n a g y o b b figyelmet a Pyrguliferák keltették. E z t i n d o k o l t t á teszi a nemzetség rendkívül n a g y változékonysága, interkontinentális elterjedése és biosztratigráfiai jelentősége. Bár T a u s c h és ú j a b b a n Y e n is foglalkozott a nemzetség átfogó revíziójával, mégis ezek a feldolgozások még sok kívánnivalót h a g y t a k m a g u k u t á n . Még Y e n 1958-as m u n k á j a is nélkülözte a biosztratigráfiai szemléletet és a tömegvizsgálati módszerek alkalmazását, a m i ennél a változékony csoportnál feltétlenül szükséges l e t t volna, így a fajok elkülönítése sok esetben bizonytalan m a r a d t . A koszénösszlet molluszka faunájának biosztratigráfiai értékelése előtt, a Pyrguli­ ferák korszerű faji elhatárolása céljából, statisztikai vizsgálatokat végeztem, az Ajka K o s s u t h - a k n a i szelvény jó m e g t a r t á s ú Pyrgulifera a n y a g á n (150 példány). A statisztikus értékelés a fontosabb alakmegszabó bélyegekre, magasság, szélesség, magasság: szélesség­ a r á n y , spira magasság, utolsó k a n y a r magassága, a k e t t ő a r á n y a és a héj díszítésre terjedt ki. Az alakmegszabó bélyegek mindegyikében a .binomális eloszlásnak megfelelő szinusz v a g y Galton görbét k a p t a m , a közepes kifejlődésnél példányszám zömmel. í g y beigazolódott, hogy rnind a nagyságban, m i n d a k a n y a r u l a t o k növekedésében, m i n d a p é l d á n y o k k a r c s ú v a g y zömök v o l t á b a n a szélsőséges kifejlődések n e m vehetők külön fajba, a m i n t ez eddig sok esetben t ö r t é n t . A héjdíszítés k é t fő formája a spirálvonalas és b o r d á s díszítés eloszlása m á r 2 csúcsú görbét eredményezett, mivel, h a v a n n a k is á t m e n e t i alakok, d e ezeknek a száma csekély, úgyhogy i t t statisztikus m i n i m u m van, amelyben jogos a faji elválasztás. Ezek alapján az Ajkai-medence, illetve a Déli-Bakony Pyrguliferái a következő­ k é p p e n osztályozhatók: 1. Pyrgulifera glabra (H) sima v a g y spirálvonalas díszítés jellemzi ( X V I I I . t á b l a , 1 — 5. ábra). 2. Pyrgulifera glabra v. siimegensis n. v. hasonlít a P . glabr á r a , b o r d á i nincsenek, de h o m o r ú az utolsó k a n y a r u l a t a és az utolsó k a n y a r alsó részén is spirálvonalas díszítésű. Kizárólag 1 — 2 szelvény csökkentsósvízi szakaszában fordul elő. 3. Pyrgulifera inflata, h a t á r o z o t t b o r d á i v a n n a k , tüskével a spirálvonal és b o r d á k talál­ k o z á s á n á l ( X V I I I . t á b l a , 6 — 7. á b r a ) . 4. Pyrgulifera inflata v. compressa, csak az utolsó k a n y a r b o r d á s erősen ( X V I I I . t á b l a , 8 — 9. ábra). 5. Pyrgulifera inflata v . acutispira, m i n d e n k a n y a r erősen b o r d á s ( X V I I I . tábla, 10. ábra). 3 — 4 — 5 k ö z ö t t folyamatos az át­ m e n e t , és az á t m e n e t i alakok gyakoriak.

* Előadta a Mezozóos Bizottság és a Földtani Társulat 1961. VI. 7-i ülésén.

204

Földtani

Közlöny,

XCII.

kötet,

г.

füzet

Az erősen bordás alakoknál az eloszlási görbén csak másodlagos m a x i m u m v a n . E z é r t Y e n n e k P. compressa és P. acutispira fajai csak varietás értékűnek vehetők. Megjegyzem, hogy a varietás fogalmat a recens állatrendszertan elvei szerint h a s z n á l t a m . A h á r m a s követelmény i . a morfológiai különbség, 2. a bélyeg öröklődő volta és 3. a nem önálló elterjedési terület, az őslénytani leleteknél is vizsgálható. Természetesen az öröklődés és önálló elterjedési terület nyomozásánál az őslénytan esetében a 3 dimenzióval kell számolni, de ez csak megkönnyíti a bélyeg öröklődő jellegéről való meggyőződést. Vizsgálataink őslénytani a n y a g á t 20 cm-ként v e t t m i n t á k alapján végeztük. A 20 cm-ként v e t t m i n t á k minden molluszkáját fajonként, szám szerint jegyeztük fel. E z a módszer lehetővé t e t t e 1. a kőszénösszlet minden biofácies változásának megállapí­ t á s á t , 2. az egyenlő üledékmennyiségből n y e r t fauna alapján az egyes fajok dominanciaés abundancia-változásának rögzítését, 3. az egyes fajok filogenetikus megváltozásainak vizsgálatát, 4. az üledék és faunakép-változás összefüggéseinek k u t a t á s á t , 5. sok szelvény vizsgálata alapján a lokális és regionális jelentőségű változások elkülönítését, 6. a regio­ nális jelentőségű változások alapján finomabb földtani felosztás elvégzését, 7. a meg­ változások okainak vizsgálatát.

Biosztratigráfiai megállapítások

a) A vizsgált szelvények alsó részén kizárólag a spirálvonalas díszítésű P. m u t a t k o z o t t szárazföldi (Helix riethmülleri T., Strophotoma cretaceae supracretacea T.) és édesvízi (Bulimus munieri H., Melánia heberti tarius T., Gypsobia cvetacea T.) kísérő faunaelemekkel.

glabra

T., Megalomastoma H . , Melánia lígni-

b) A szelvények közepetáján a spírálvonalas díszítésű Pyrguliferák mellett meg­ jelennek a bordás Pyrguliferák. Kísérő fauna: Dejanira, Hadraxon, Cerithium-îélëk, vagyis csökkentsósvizet jelző fajok ( X V I I I . tábla, a szelvény középső és felső részén). K i s e b b p é l d á n y s z á m b a n eurihalin édesvízi fajok is voltak i t t . c) A csökkentsósvizet jelző fajok megjelenése u t á n a P. glabra példányszáma csökken a bordás alakokéhoz képest. d) a sósabb vizet jelző Cerithiumok megjelenésével m á r a Pyrguliferák bordásabb változatai lesznek gyakoribbak ( X V I I I . tábla) és a szelvény felső részén helyenként a Certihiumok m á r domináns és a b u n d á n s alakká váltak. e ) A szelvény felső részében a P. glabra n e m csak példányszámra csökkent, de héj a megvastagszik és néhol morfológiailag is megváltozik (P. glabra v. sümegensis). A héj bordásságát és megvastagodását kétségkívül a csökkentsósvíz biológiai h a t á s a okozta. Lehetséges, hogy a sósvízben az édesvízhez képest n a g y o b b mennyiségben levő kis ionrádiuszú magnézium ionnak (0,66 A) a vérbe való behatolása kényszeríti a szervezetet k a l c i u m k a r b o n á t kiválasztására, hogy a vér oldott sókoncentrációja állandó maradjon. E z a folyamat még tisztázásra szorul. Á l t a l á b a n érvényes az, hogy édesvízből csökkent­ sósvíz felé h a l a d v a héj meg vastagodás, míg a tengeri biofáciesből az édesvíz felé haladva törpe-növés és vékonyhéjúság a gyakori. f) A szelvény alsó részéről felfelé a Pyrguliferák nagyságrendje is feltűnően megnő, de ezt m á r n e m lehet kizárólag a víz sósabbá válásával magyarázni, mivel nagy és sima, kicsi és bordás alakok e g y ü t t is előfordultak. N e m igazolható nagyságrend­ növekedés a nagyobb hőmérséklet h a t á s á v a l sem, amivel S t e v a n o v i e és E b e r s i n érvelt a p a n n o n b a n . E z t G ó с z á n a pollenkép alapján is cáfolta, m e r t a szelvény alsó és felső része között a pollenképben hőmérsékletváltozást jelző különbségek n e m voltak.

В a r t h a F. : A Déli Bakony felsőkréta kőszénösszletének

biosztratigráfiája

205

I. ábra.

A faunajelleg változása a sótartalom növekedésével, i. Szárazföldi —édesvízi szakasz, 2, Csökkent­ sósvízi szakasz Fig, I. Veränderung des Charakters der Fauna mit Zunahme des Salzgehalts. 1. Kontinentale—Süsswasser-ßtappe, 2. Brackwasser-Etappe

Maradt a kiöregedés. V é g h n é is ezzel m a g y a r á z t a a Pyrgulifera pannonica readkivüli méreteit ( N e u b r a n d t , 1949)- Valószínűleg a gyakori fáciesváltozás vezee t t biológiai egyensúly felbomlására, ami a z t á n óriásnövésben m u t a t k o z o t t meg. L

206

Földtani

Közlöny,

XCII.

kötet,

2.

füzet

Az üledék minősége és a fauna jellege k ö z ö t t általános érvényességű összefüggés n e m t a l á l h a t ó . E g y i k helyen a kőszénben (Ajka Kossuth-akna), másikon m á r g á b a n > (Sp. 2 , Padrag) gyakoribbak a spirálvonalas Pyrguliferák.

2. ábra. Bioíácies változások a Déli Bakony felsőkréta kőszenes összlet szelvényeiben. M a g y a r á z a t : I . Édesvízi szakasz, 2. Csökkentsósvízi szakasz, 3. Tengeri szakasz, 4. Szárazföldi fajok, 5. Kőszénréteg Fig. 2. Biofaziesveränderungen in den Profilen des oberkretazischen kohlenführenden Komplexes des Südlichen Bakony-Gebirges. E r k l ä r u n g e n 1. Süsswasser-Etappe, 2. Brackwasser-Etappe, 3. Marine Etappe, 4. Kontinentale Arten, 5. Kohlenschicht

A biofáciesek szabályszerű változásai — az édesvíztől a csökkentsósvízig, illetve a tengeri kifejlődésig — kétségkívül oszcillációkkal végbemenő transzgressziót jeleznek. E z t P a á 1 Á.-né szénkőzettani vizsgálatai is megerősítették. A K o s s u t h - a k n a szelvé­ nyének alsó részén időszakosan s z á r a z u l a t t á váló sekélylápot m u t a t o t t ki, míg a szelvény­ nek azon részén, ahol m á r a tengeri h a t á s igazolható, o t t mélyebb vagy mélylápot jeleztek vizsgálatai ( P a á l Á.-né 1961). Az ajkai szelvényből m á r H a n t k e n is felsorolt szárazföldi, édesvízi és csökkent­ sósvízi fajokat, d e részben a p o n t a t l a n gyűjtések, részben a paleobiológia akkori fejlet­ lensége következtében n e m t u d t a elválasztani a szárazföldi, édesvízi, csökkentsósvízi és tengeri biofácieseket a kőszénösszleten belül. A m o s t a n i vizsgálatok eredményeképpen a csökkentsósvízi biofáciesek, egyes szel­ vények esetében még finomabban is tagolhatok voltak (sümegi Sp. 2 , Kossuth-akna)

В ay

t h a

F.:

A

Déli

Bakony

felsőkréta

kőszénösszletének

biosztratigráfiája

207

m i o — m e z ő és plio—brachihalin szakaszokra. A mio—mezohalin szakaszt csökkentsósvizi fajok jelenléte, a plio—brachihalin szakaszt ezeknek a fajoknak a dominanciája jellemzi ( i . ábra). E z e k az adatok alkalmasak a kőszénösszlet finomabb földtani t a g o l á s á r a is, a m e n n y i b e n megfelelő regionális érvényességük v a n . E z é r t az Ajkai-medence és a Déli B a k o n y területének t ö b b fúrási szelvényét megvizsgáltuk. A p a d r a g i szelvény G o n d o s Gy., a sümegi Sp. i , S p 2-t К о p e к G. engedte á t feldolgozásra. A vizsgálatok igazolták a biofácies-változások fővonásainak regionális érvényességét (2. ábra). Alul m i n d e n ü t t szárazföldi, édesvízi biofáciessel kezdődik a kőszénösszlet. Á l t a l á b a n a legjobb m ű r e való kőszéntelepek ebben a biofáciesben képződtek. E z e k b e n a szelvé­ n y e k b e n csak a kőszénképződmények helyét jelöltük, mellette a m e d d ő leggyakrabban m á r g a , illetve á t m e n e t i üledékféleség (kőszenes márga). Az Ajka-kolontári szelvényben csak a z édesvízi biofácies v a n meg, a K o s s u t h - a k n a i és padragi szelvényben, vagyis a medence centrális részén az édesvízi és csökkentsósvízi, míg a Sümeg S p . 1. é s S p . 2. fúrás szelvényében, a peremi részen az édesvízitől a tengeri biof áciesig a változás végig kísérhető. A biofáciesek változását feltüntető X I X . t á b l á n jól látszik, hogy a szárazföldtől a tengeri biofáciesig k i m u t a t h a t ó változás n e m egyirányú, h a n e m egy-egy biofáciesv á l t o z á s t a megelőzőbe való visszaesés k ö v e t az oszcillációk következtében. N a g y vona­ l a k b a n mégis érvényes az, hogy a süllyedő ág v o l t á l t a l á b a n az erősebb mozgás, e z é r t fejezi b e tengeri elöntés a kőszenes összletet. E z t igazolja az is, hogy a sümegi Sp. 1, Sp. 2. furásszelvényben az alsó csökkentsósvizi szakasz m é g oligo—miohalin, m í g a felső m á r brachihalin volt, amelyben tengeri fajok is v a n n a k kis példányszámban. A makrofossziliák alapján csökkentsósvízinek minősített szakaszok egyikében­ m á s i k á b a n a Foraminiferák m á r tengeri biof áciest jeleztek ( S i d ó 1961). E z érthető, h a édesvízből a csökkentsósvizen keresztül a tengeri biofácies felé t ö r t é n t a változás. I l y e n k o r a Forarniniferák n e m alkalmasak a finomabb biofácies-határok megvonására, mivel m á r az első tengeri beütéskor is Forarniniferák kerülnek az édesvízi b i o t ó p b a és azok o t t el­ p u s z t u l n a k . A gyenge tengeri hatástól a biotóp csak csökkentsósvízivé válik, de a F o r a m i ­ niferák jelenléte alapján a képződményt tévesen tengerinek lehetne minősíteni. I t t a m a k r o f a u n a a döntő. H a a tengeri biofáciesből édesvízi felé t ö r t é n i k a változás, akkor d ö n t ő a biofácieshatár szempontjából a Foraminiferák hiánya. Meglepő, hogy az Ajka Kossuth-aknai szelvényben m á r az 5. telepben k i m u t a t h a t ó a csökkentsósvízi h a t á s , míg a pagragi szelvényben csak a 2. telepben észlelhető. K o p e k (1961) k i m u t a t t a , hogy a DNy-i i r á n y ú transzgresszió mellett a csökkentsós­ vizi elöntés előbb a padragi szelvényt kellett volna hogy elérje, s csak a z u t á n az ajkait. I t t pedig fordítva t ö r t é n t . E z az ú n . Ajkai-medence m a j d n e m teljesen z á r t öböl jellegére mutat. Végeredményben a kőszénösszlet a Déli-Bakony területén alsó édesvízi-szárazföldi, középső csökkentsósvízi és felső tengeri szakaszra tagolható. A faunaképben és a P y r g u l i ferákban k i m u t a t o t t változások fokozódó csökkentsósvízi h a t á s r a vezethetők vissza. TÁBLAMAGYARÁZAT -

TAFELERKLÄRUNG

XVHI. tábla — Tafel Х У Ш .

1—5. 6—7. 8—9. 10.

Pyrgulifera Pyrgulifera Pyrgulifera Pyrgulifera

glabra (H a n t к e n), Ajka Kossuth-akna 2 x — Ajka Kossuth-Schacht 2 x inflata Y e n , Ajka, Kossuth-akna 2X — Ajka, Kossuth-Schacht 2X inflata v. compressa ( Y e n ) , Ajka Kossuth-akna 2X — Ajka Kossuth-Schacht 2X inflata v. acutispira (Y e n), Ajka Kossuth-akna 2 X — Ajka Kossuth-Schacht 2 x ХГХ. t i b i a — Tafel X D i .

1, 7, g.Rendellenesen erős bordájú példányok, Ajka Kossuth-akna 2 X Ungewöhnlich stark gerippte Exemplare, Ajka Kossuth-Schacht 2 X 2, 3. Eros syphojú példányok, Ajka Armin-akna 2X Exemplare mit starkem Sipho, Ajka Armin-Schacht 2 X 4. Egyenletes kanyarulatnövekedésű példány, Ajka Kossuth-akna 2 X Exemplar mit gleichmässigem Wuchs der Windungen, Ajka Kossuth-Schacht 2 X

208

Földtani

Közlöny,

XCIT.

kötet, 2.

füzet

5, 6. Lépcsőzetes kaiwarulatnövekedésű példányok, Ajka Kossuth-akna 2 x E x e m p l a r e mit treppenartigem Wuchs der Windungen, Ajka, Kossuth-Schacht 2 x 8. Cerithium balatonicum T., Ajka Kossuth-akna 169. sz. v. 2 X — Ajka Kossuth-Schacht, Strecke Nr. 169. 2 X 10. Dejanira bicarinala S t o l . . Ajka Armin-akna 3X — Ajka Armin-Schacht 3X IRODALOM -

LITERATUR

I. B a r n a b á s K.: A sümegi felsőkréta rétegek földtani és őslénytani viszonyai. Bölcsészdoktori ért. 1937. — 2. B a r n a b á s K. : A halimbai és nyirádi bauxitterület földtani kutatása. MÁFI Évk. XLVI. p. 409. 1957- — 3. В a r t h a F. : Finomrétegtani vizsgálatok a Balaton-környéki felső pannon képződmé­ nyeken. Földt. Int. Évk. Bd. XLVIII. H. I. 1959- — 4- BöckhJ.: A Bakony déli részének földtani viszonyai. Földt. Int. Evk. III. 1877. — 5. B r i n k m a n n , R . : Zur Schichtfolge u. Lagerung der Gösau in den nörd­ lichen Ostalpen. S. B. Preuss. Akad. Wiss. Phys. math. Bd. 27. p. 1 — 8. Berlin 1934. — 6. B. Czabalav L-: A magyarországi kréta időszaki csigák őslénytani vizsgálata. Kézirat. 1959. — 7. D a r á n y i F.: Adatok az Ajka-környéki kréta kifejlődéséhez. Bányászati Lapok. H. 4 — 5. 1957. — 8. D e á k M.: A Bakony-hegység bauxittelepeinek palynológiai vizsgálata. Földt. Közi. Bd. 90. f. 1. i960. — 9. G ó c z á n F.: A déli Bakony szenon képződményeinek palynológiája. i960. (Kézirat) — 10. G o n d o s Gy. — S c h u l t e i s s Z.: Adatok az ajkai felsőkréta-kori szénmedence ismeretéhez I. Veszprémi Vegy. Tp. Egyetemi Közi. Bd. 3- H. 1 — 3. 1959. — 11. F a b r e - T a x y, S. : Faunes laguanires et continentales du Crétacé supérieur de Provence. Le Companien fluvió lacustre. Arm. de Paléont. 37. Paris 1951. — 12. F a b r e - T a x y , S.: Faunes lagunaires et continentales du Crétacé supérieur de Provence III. Le mastrichtien et le danien. Ann. de Paleont. Band. XIV..Paris 1959. — 13. H a n t к e n M. : Új adatok a déli Bakony föld- és őslénytani ismeretéhez. Földt. Int. Évk. III. p. 31. 1875. — 14. H a n t к e n M.-. A magyar korona országainak széntelepei és szénbányászata, p. 164. Budapest, 1878. — 15. Y e n , J. T. C : Syste­ matic and Distributions of Pyrgulifera Meek. Ann. Nat. Mus. Wien Bd. 62. 1958. — 16. K e r n e r M a r i 1 a u n, F.: Das Klimazeugnis der Gosauformation. Sitz. Ber. Akad. Wiss. math. nat. Bd. 143. p. 267 — 284. Wien. 1934- — 17. Kopek G. : A Bakony-hegység felsőkréta kőszéntelepes összletének ősföldrajzi és hegységszerkezeti vázlata. Földt. Közi. XCI. p. 413, 1961. — 18. K ü h n О.: Zur Stratigraphie und Tektonik der Gosauschichten SB. österr. Akad. Wiss. math. mat. Bd. 156. p. 181 — 200. Wien 1947. — 19. N e u b r a n d t E-: Óriásnövésű Pyrgulifera faj Ajkáról. Földt. Közi. 79. p. 119 —125: 1949. — 20 O p p e n h e i m , P.: Über eklige Brackwasser und Binnenmollusken aus der Kreide und dem Eozän Ungarns. Zeitschr. d. Deutsch . geol. Ges. Vol. X L I V . p. 697. Berlin 1892. — 21. P a á 1 A.-né: Az ajkai kréta kőszéntelepek kőszénkőzettani vizsgálata. MAFI É k - X I J X . p. 871 — 884. — 22. P a p p K.: Ismertetés. Pálfy Mór: Alvincz környéke felsőkréta rétegei. Földt. Közi. X X X I I I . p. 216. Budapest. — 23. P á l f y M.: Alvincz környékének felsőkrétakorú rétegei. MAFI Évk. XIII. 1899 —1902. — 24. P e t к o v i c — M a r k o v i é : Jugoszlávia mezozoikuma. MÁFI Évk. X L I X . 1. 1961. — 25. P e t ő Gv.: A péterváradi hegység (Fruska Gora) kréta időszaki (hiperszenon) faunája. Budapest, 1910. — 26. R e m a n e, A. - S c h l i e p e r , C. : Die Biologie des Brackwassers. Die Brackwasser. Die Binnen­ gewässer. Bd. X X I I . Stuttgart, 1958. — 27. R о z 1 о z s n i к P. : Adatok Ajka vidékének geológiájához. F. Int. É v i Jel. 1920 — 23. p. 82. Budapest, 1955- — 28. S a n d b e r g e г, С. L. F. : Die Land und Süsswasser Conchylien der Vorwelt. Wiesbaden, 1870 —1875. — 29. K. S i d ó M.: Magyarországi szenon foraminiferák rétegtani jelentősége. Kézirat. — 30. S t e v a n 0 v i c, P. M.: Pontische Stufe im engeren Sinne Obere Congerieuschichten Serbiens und der angrenzenden Gebiete. Serb. Ak. d. Wissenschaften. Bd. CLXXXVII. N. 2. 1951. — 31. S t о 1 i с z к a, F.: Über eine der Kreide-Formation angehörige Süsswasserbildung in den nordöstlichen Alpen SB. Akad. Wiss. Math. Nat. Bd. 38. Wien 1859. — 32. S z a b ó J.: A z ajkai kőszéntelep a Bakonyban. Földt. Közi. I. 1871. — 33. S z á d e c z k y - K a r d o S S E . : Szénkőzettan. 1952. — 34. T a u s c h , L.: Über einige Conclrylien áus dem Tanganyika-See und deren fossile Verwandte. Sitzuhgsb. d. k. Akad. der Wissensch. Bd. XC. Abt. p. 5.P 56 —70. Wien, 1884. — 35. T a u s с h, L-: Über die Fauna der nicht marinen Ablagerungen der Oberen Kreide des Csingerthales bei Ajka im Bakony. Abhandl. d. к. k. geol. Reichsanstalt Vol. XII. N0. 1. Wien, 1886. - 36. V a d á s z E.: Magyarország földtana, i960. — 37. Z e к e I i , F.: Die Gastropoden der Gosangebilde. Abt. к. k. Geol. Reichsanst. Bd. 1. p. 1 —124, Wien, 1852. v

Biostratigraphische Untersuchung der oberkretazischen kohlenführenden des Südlichen Bakony-Gebirges

Bildungen

DR. F. BARTHA Verfasser h a t z u n ä c h s t die statistische A b g r e n z u n g der einzelnen A r t e n der Pyrguliferen-Gattung u n d d a n n die biostratigraphische A u s w e r t u n g der Profile im K o s s u t h - S c h a c h t von Ajka, in den B o h r u n g e n Ajka-Kolontár, Sümeg Sp. 1 u n d Sümeg Sp. 2 , sowie i m Táncsics-Schacht v o n P a d r a g durchgeführt. I n den Profilen k ö n n e n k o n t i n e n t a l e , Süsswasser-, Brackwasser- u n d m a r i n e Bio­ fazies abgesondert werden; ihr regionaler C h a r a k t e r h a t ermöglicht, eine feinere geolo­ gische Gliederung des Kohlenflöz-Komplexes auszuarbeiten. U n t e r d e m Einfluss des Brackwassers werden die Pyrguliferen e n t w e d e r b e r i p p t , oder verdicken sich ihre Schalen. Die s t ä r k e r e m a r i n e E i n w i r k u n g v e r u r s a c h t ebenfalls eine V e r d i c h t u n g der Berippung. Zur Zeit des Auftretens von Cerithium balatonicum h e r r s c h t schon die intensiv berippte V a r i e t ä t P. inflata v. acutispira vor. D u r c h K o h l e n u n t e r s u c h u n g e n k ö n n e n SeichtmoorMerkmale für die k o n t i n e n t a l e E t a p p e u n d Tiefmoor-Merkmale für die Brackwassser E t a p p e belegt werden (M. P a á l ) . Die V e r ä n d e r u n g v o n der k o n t i n e n t a l e n Biofazies bis zur m a r i n e n w u r d e d u r c h eine Transgression bedingt, die sich m i t Oszillationen vollzog.