TENGERI BÁDENI KÉPZŐDMÉNYEK A PÁPAI-BAKONY PEREMÉN B ih a r i D á n ie l — K
ókay
J ó z s e f —K ók a y Á g o s t o n *
M. Áll. Földtani Intézet Budapest, Népstadion út 14. H-1143 * VITU KI Budapest, Kvassay Jenő út 1. H-1095
ETO: 551.782.1(234.373.1)
T á r g y s z a v a k : tengeri környezet, fúrás, agyag, homok, aleurolit, múrga, korall, Mollusca, Foraminifera, Rotalina, Globigerina, Uvigerina, bádeni, Bakony A szerzők új földtani információt ismertetnek a Pápai-Bakony peremén lemólyített Adásztevel Adt. 2. és 3. sz. vízkutató fúrás alapján. A két víz kutató fúrás a felszínhez közel alsó-bádeni tengeri képződményeket harántolt. Az adatok alapján jelentős, fiatalkorú földkéregmozgások tételezhetők fel a hegység peremén.
A Pápai-Bakony pereméről ez ideig tengeri bádeni képződményt nem ismertünk. B ih a r i D. (1981) az 1968. évi térképezési munkákkal kapcsolatban az Ugod 1:20 000 ma. térképlap magyarázójában ennek lehetőségét már fel tételezte. Ugyanis az 1963-ban lemélyített Pápa kastélykerti termálvíz-kutató fúrás mintaanyagának feldolgozásakor J ámbö k n é K n ess M. és O raveczn é S ch eeeer A. (1963) a fúrás 395,0 —678,5 m közötti szakaszában alsó-bádenire jellemző Foraminifera együttest mutatott ki. 1968 első felében Pápától DK-re Adásztevel község Ny-i szélén mélyült le az Adt. 1. sz. térképező fúrás, majd 1980 első felében az Adt. 2. sz. vízkutató fúrás végül 1983-ban az Adt. 3. sz. az előzőtől alig 25 m-re Ny-ra. Az Adt. 1. és 2. sz. fúrások végig maggal mélyültek, az Adt. 3. sz. teljes szelvényű fúrás volt. Az Adt. 2. sz. fúrás feldolgozásakor a 48,6 méterből szár mazó, vizsgálatra leadott márgás aleuritból K oreczné L a k y I. alsó-bádeniba tartozó nyílttengeri Foraminifera együttest határozott meg: Spiroplectammina carinata ( ’ O . ) , Spiroloculina tenuis C . , Robulus cultratus M . , Planularia wuellerstorfi ( S ) , Marginulina decorgta Rss., Marginulina cristellaroides C . , Dentalina communis ’ O R B . , Denlalina pauperata D ’ O . , Dentalina punctata ’O . , Nodosaria simplex S . , Nodosaria proxima S . , Nodosaria hispida D ’ O . , Lagena hispida Rss., Lagena striata ( D ’ O . ) , Lagena vulgáris W . , Lagena hexagona ( W . ) , Nonion boueanum ( D ’ O . ) , Nonion soldanii ( D ’ O . ) , Plectofrondiculariadiversicostata N . , Bulimina buchiana D ’ O . , Bolivina arta M , Bolivina plicatella C , Bolivina dilata Rss., Bolivina alata S , Loxostqmum digitale ( D ’ O . ) , Reophax compressa G , Uvigerina hispidocostata D ’ O ., Uvigerina macrocarinata, P -T . , Hoplcinsina bononiensis F . , Trifdrina bradyi C , Gyroidina soldanii D ’ O ., Siphonina reticulata C ., Sphaeroidina bulloides D ’ O . , Globigerina hüllőid,es D ’ O . , Globigerina concid
o
r
b
z j z
n t é
c h
w
a g
e r
z j z
r
b
d
d
r
i l v
r
b
b
a c e a d
a n r
s h
m
y e n
e g t j e n z a
b
o
a
u
i l l
r
r
m
b
i l l
b
e l t g
s h
i l v
r
b
r
u
b
p p
a n
u
e s
r
r n
o
r
r
b
b
b
r n
z j z
r
b
0
1 km
1 --------1--------- 1----------1----------1----------1----------1______ i
1. ábra.
«Q2 = a l l u v i u m , *Q= k a v i c s ,
i
I
A fúrások helyszínrajza
h o m o k o s k a v i c s , l Q i = lö s z , *Q\ — f u t ó h o m o k , aP h A d t . 2 . — A d t . 1. sz . s z e l v é n y n y o m v o n a l a
F ig . 1. aQ i
■
= a gya g, a g ya gm á rga . —
1. A z
Layout o f the boreholes
= a l l u v i u m , * Q = g r a v e í , s a n d y g r a v e l , lQ i = lo e s s , fQ\ = w i n d - b l o w n s a n d , aP Z i
= c la y ,
c la y m a r l. —
1. T r a c e
o f p r o f i l e l i n e A d fc. 2 — A d t . 1
anna Rss., Globigerina falconensis B l o w , Globigerina woodi J e n k in s , Globigerinoides rubra (D ’ Or b .), Globigerinoides triloba (Rss.), Gibicides ungerianus (D ’ O r b .).
Az Adt. 2. sz. fúrásban az alsó-bádeni tenger 20 m vastag homok (69,60 — 89,90 m-ig) összlettel transzgredált, melynek inkább a felső felében eléggé gyakoriak a Mollusca héjak, közepes megtartási állapotban. Az együttes nem annyira faj-, mint inkább egyedgazdag, mégpedig ökológiailag nehezen értel mezhető „corbulás—pholasos” együttessel. Ugyanis a gyakori Varicorbula gibba O l iv i faj a nyugodt iszapos aljzaton nagyobb mélységekig is élt, és a magasabb brachyhalin sótartalmú környezetet is eltűrte. Ugyanakkor a PTiolas desmoulinsi B e n . pedig a sekély partközeli homok aljzatot kedvelte. Kísére tükben még meglehetősen gyakori a Chlamys scabrella L ám . és a Chlamys macrotis Sow. faj. Mellettük előkerült még: Arca sp., Natica tigrina D eer . és Nassa sp. Molluscák. Egy telepes korall töredéket is találtunk, amely azon ban nem zátonyépítő alak [Lophohelia? sp. (Det. M üller P.).] A faunatartalom együttes értékelése alapján tehát a képződmény sekély, de hullámveréstől nem nagyon mozgatott tengeri üledék, valószínűleg a szárazföldbe benyúló öbölben.
A homokösszlet fölött 47,90—69,60 m-ig márgás kötésű aleurit és homokkő sorozat következik, az alsó fele (57,00 m-től) dácittufa hintéses, biotit lemezes. Az üledékösszletben általánosan elterjedt a magányos korall, közöttük leg gyakrabban szembetűnő a lapos Flabellum roissyanum E dw . et H a im e . Előfordul még: Geratotrochus sp. és Garyophyllia? sp. is. A márgás sorozatban aránylag kevés a Mollusca, viszonylag leggyakrab ban az 55,0 —57,0 m közötti szakaszban: Nassa inconstans H oekjst. et Au., Xenophora deshayesi M ic h t ., Pirula geometra B o r s ., Euthriofusus burdigalensis (B a s t .), Lucina sp., Teliina serrata subtriangula Sacco . Az együttes összképe a bádeni emeletre utal, de közöttük az Euthriofusus burdigalensis az alsó-bádeninél nem lehet fiatalabb. (Előfordul az ugyancsak alsó-bádeni korú várpalotai Szabó-féle homokbányában is; Strau sz 1966. p. 355, 54. tábla 4 —8.). Viszonylag sekélyebb tengervizet kedvelő asszociáció. Az alatta és fölötte lévő márgás összlet valamivel mélyebb vízből ülepe dett le. Erre utal a 66 m-ből előkerült Surcula dimidiata (B ro cc .) (Strau sz 1966. p. 65. 17. tábla 6 —9.) és a Pseudotoma theresiae H o e r n . et Au. (1. még később!) fajok jelenléte. Ezek a „Bádeni Agyag” -ra jellemzők. A 68 m-ből származó Phalium saburon miolaevigatum Sacco (Str a u sz 1966. p. 130. 54. tábla 5 —8.) alak nagyobb rétegtani elterjedettségű, nem sok jelentőséggel bír. Az Adt. 3. sz. fúrásból a furadékminta alapján a réteghatárok megállapí tása kevésbé pontos, annál is inkább, mivel az „alsó-pannóniai” és az alsóbádeni üledékek hasonló kifejlődésűek. A fúrásból nyert mintából gazdag, jó és töredékes állapotú Mollusca együttes került elő, közülük több kitűnő meg tartású példányt tudtunk kiválogatni, összesen három fajt: Barbatia mytiloides. Pirenélla hartbergensis és Dorsanum miocaenicum. A két fúrásból meghatározott Molluscák és a Eoraminifera-együttes alap ján a képződmény az alsó-bádeniben keletkezett. A faunakép nyugodt, áram lásoktól nem zavart környezetre utal, időnként esetleg kisebb csökkentsósvízi behatásokat is elviselve. Az ilyen környezet általában a szárazföldbe benyúló öblökben a legvalószínűbb (pl. Herend, Várpalota). A nyílttengeri jelleget in kább az összlet felső része mutatja a Foraminifera vizsgálatok alapján („lagenidae” -s együttes). Az Adt. 3. sz. teljes szelvénnyel mélyített fúrásból előkerült három kitűnő megtartási állapotú Mollusca taxon példányai az Adt. 2. sz. magfúrás (kiváló minőségű kihozatallal) kőzetanyagából nem került elő, sőt fáciesben sem illenek a feltárt rétegsorba. Tekintettel arra, hogy a két fúrás 25 m-re volt egymástól, az eltérést legvalószínűbben egy közöttük húzódó kisebb vető által okozott rétegkimaradással magyarázzuk, vagy gyors fáciesváltás1ténye áll fenn. A bádeni rétegsor tetejét 47,90 m-nél vesszük, mert az Adt. 3. sz. teljes szelvényű fúrás mintavétele (szitából) megbízhatatlan. A három fúrás vázlatos rétegsora: Adt. 1.
0,00—5,20 m-ig 5,20 —52,00 m-ig 52,00-147,00 m-ig
Kvarter löszös homok Alsó-pannóniai homok, agyag, aleurit 0 — M, Csatkai összlet
Adt. 2.
0,00 —1,30 m-ig 1,30—47,90 m-ig 47,90—90,10 m-ig
Kvarter, homokos kőzetliszt Alsó-pannóniai aleurit, homok M2 bádeni aleurit és homok
0 — M, Csatkai összlet T3 dolomit
90,10—247,00 m-ig 247,00-326,80 m-ig Adt. 3. 0,00—5,00 5,00 —10,30 10,30—88,20 88,20 —280,00 280,00-350,00
m-ig m-ig m-ig m-ig m-ig
Kvarter Alsó-pannóniai M2 bádeni O — Mx Csatkai összlet Tg dolomit
Ősföldrajzi és szerkezeti következtetések
A fúrások elhelyezése a környező ismert földtani képbe nem könnyű (1. ábra), annak ellenére, hogy a pápai alsó-bádeni adat ismert. Ugyanis Adásztevel ENy-i végéhez közel mélyült le 1968-ban az Adt. 1. sz. térképező Adt. i.
2. ábra.
Q= negyedkori üledék,
Ph —
Szelvény az Adt. 1., -2., -3. sz. fúrásokon keresztül alsó-pannóniai képződmények, M z = alsó-bádeni képződmények, 0 — M Formáció, / í , 3 = nóri fődolomit
F ig . 2.
i =
Csatkai
Profile across boreholes Adt. 1, -2 and -3
0= Quaternary deposits, Ph = Lower Pannonian, Af2 = Bower Badenian, Norian Hauptdolomit
O —Afi=Csatka
Formation,
fT z =
fúrás, a vízkutató fúrásoktól K-re, mintegy 280,0 — 295,0 m távolságban. A fúrásban hiányzott az alsó-bádeni és 52 m-ben érte el a „Csatkai Formációt” az alsó-pannóniai (pannóniai s. str.) alatt. így tehát — jobb megoldás nem lévén — az Adt. 2. és Adt. 1. sz. fúrás között szerkezeti vonalat kell feltételez nünk, mégpedig valószínűbben a Bakony csapásától eltérően nagyjából ENy — D K -i irányút, amely „pannóniai s. str.” előtti mozgás eredményeként kelet kezett (2. ábra), esetleg komplikáltabb szerkezettel (K ókay 1968). Erre azon ban kevés a földtani információ. . . . Ügy látszik, hogy itt egy harántirányú (ÉNY —DK) tektonikai árok beszakadásban maradt meg a tengeri alsó-bádeni üledéksor, a későbbi lepusz tulástól megmenekülve. Őslénytani ismertetés A fúrásokból előkerült négy fontosabb puhatestű faj ismertetése: Classis: Bivalvia Barbatia modioloides (Ca n t r .) 1870. 1898. 1966.
A r c a d i e h o t o m a H ö r n e s — H ö r n e s , p. 340, Taf. 44. Fig. 9. B a r b a t i a m o d i o l o i d e s (C a n t r .) — S a c c o , P a r t e X X V I. p. 15. Táv. A r c a ( B a r b a t i a ) p s e u d o b a r b a t a S z a l a i — K ó k a y , p. 68. X . tábla,
II. fig. 8 —11. 19. ábra.
H ö rn es a „diehotoma” fajt eredetileg Steinabrunnból írta le, melyet Sie b e r a Barbatia modioloides alak szinonimájának tekint (1958, p. 144.).
Véleményünk szerint a Várpalotáról leírt „pseudobarbata” taxon is elhelyez hető a „modioloides” variancia tartományába. Lelőhelyek szerint kisebb mértékben változó variációs körök, populációs típusok alakultak ki, még a taxodont fogak számát illetően is. Az előkerült öt ép példányunk közül egyesek a várpalotai (a hosszabbak), mások a steinabrunni típushoz közelítenek. K or: Alsó-bádeni (Várpalota, Herend), középső-bádeni? (Steinabrunn). Classis: Gastropoda Pirenella hartbergensis (H il b e r ) 1955.
P i r e n e l l a h a r t b e r g e n s i s H i l b e r — St r a u s z
p. 73. VIII. tábla 136 — 138.
Egy ép példány. Jól egyezik a várpalotai példányokkal, csupán egyenesebb oldalvonalú, a varratvonalak kevésbé bemélyülők. A lényegtelen eltérések ellenére kitűnően beillik a faj variációs képébe. K or: Alsó-bádeni—szarmata. Dorsanum miocaenicum M ic h elo tti 1966.
D orsan u m
m io c a e n ic u m
Micht. var. — K ó k a y p. 59. VIII. tábla 14 —15.
Egy felnőtt és egy szubjuvenilis példány került elő. Közelebb állnak H ö rn es 21. sz. ábrájához, mint a herendihez. Ugyanis bordái hasonlóan vékonyabbak, felső végükön gyengén fejlett csomóval.
Kor: Leggyakrabban alsó-bádeni (Várpalota, Herend, Grund), de irodalmi adatok alapján a középső- és felső-bádenibe is felbúzódott. Pseudotoma theresiae H oern . et Au. 1891.
P l e u r o t o m a ( P s e u d o t o m a ) t h e r e s ia e ,
H oernes
et
A uin g er — p. 369. Taf. X X X IV .
Fig. 8; Taf. X L IX . Fig.' 4.
A fajt szerzői a klasszikus bádeni agyagból írták le, amellyel az Adt. 2. sz. fúrásból előkerült példány jól egyezik. Ez ideig a hazai miocénből ismeretlen. Kor: Alsó-bádeni. IRODALOM -
REFERENCES
D. 1981: Magyarázó a Bakony hegység 20 000-es földtani térkép sorozatához (Ugod). — Földt. Int. kiadv. p. 1 —52. H o e r n e s R .—A u i n g e r M. 1891: Die Gastropoden des Meeres Ablagerungen der ersten und zweiten Miozänen Mediterran — Stufen ind. österr.-ung. Monarchie. — Abh. Geol. Reichsanstalt. 12. Wien. H o h n e s M. 1870: Die Foss. Mollusken des Tertiärbeckens von Wien. II. Bivalven. — Abhandl. Geol. Reichsanst. Wien. J á m b o r Á.- né —O r a v e c z J.-né 1963: A Pápa-kastélykerti thermálkutató fúrás földtani jelentősége. — Földt. Kút. 6 (2): 50 —51. K ó k a y J. 1966: A Herend —márkói barnakőszénterület földtani és őslénytani vizsgála ta. — Geol. Hung. ser. Pál. 36.: 1—149. K ó k a y J. 1968: Hegységképződési elméletek Bakony hegységi adatok tükrében. — Földt. Közi. 98: 381-393. Sa c c o F. 1898: I molluschi dei terr. terz. dél Piemonte e della Liguria. — 25: 1 —69. Si e b e r R. 1958: Die Tortonfauna von Steinabrunn bei Drasenhofen. — Verhand. Geol. Bundesanst.: 142 —144. Wien. St r a u s z L. 1955: Cerithium-félék a Dunántúl középsőmiocén rétegeiből. — Földt. Int. Évk. 13. S t r a u s z L. 1966: Die Miozän—Mediterranen Gastropoden Ungarns. — Akad. Kiadó, Budapest. B ih a r i
MARINE BADENIAN FORMATIONS ON THE MARGIN OF THE PÁPA-BAKONY MTS by D. B ih a r i —J. K ó k a y —Á . K ó k a y *
Hungarian Geological Institute, Budapest, Népstadion út 14. H-1143 * VITUKI, Budapest, Kvassay Jenő út 1. H-1095 UDC: 551.782.1(234.373.1)
K e y w o r d s : marine environment, borehole, clay, sand, siltstone, marl, foraminifers, molluscs, corals, Uvigerina, Rotaliina, Globigerina, Badenian, Bakony Mts
New geological information based on exploratory boreholes Adt-2 and -3 put down on the margin o f the Pápa sector o f the Bakony Mountains is pre sented. The two boreholes cut Lower Badenian formations quite close to the surface. The results suggèst that sizeable movements' o f the earth crust may have taken place lately on the mountain’s margin.
