ÉRTEKEZÉSEK Földtani
Közlöny,
Bull, of the Hungarian
Oeol. Soc. (1912)
10Í. 1 — 11
Szinemuri Ammonites zónák a Bakony-hegységben dr. Géczy
Barnabás
Ö s s z e f o g l a l á s : A z Északi B a k o n y különböző szelvényeiben a szinemuri emelet v a l a m e n n y i z ó n á j a Ammonites faunákkal igazolt. A z alsószinemuri faunák szegényebbek, a f e l s ő s z i n e m u r i t ó l k e z d v e a f a u n á k e g y e d és t a x o n s z á m s z e m p o n t j á b ó l e g y a r á n t g a z d a g a b b a k k á v á l n a k . A f a u n a feldúsulásából e v o l ú c i ó s c e n t r u m k i a l a k u l á s á r a k ö v e t k e z t e t h e t ü n k , a m i k a p c s o l a t b a h o z h a t ó a t e n g e r m é l y ü l é s é v e l és a z ó c e á n i k ö r n y e z e t k i e g y e n súlyozott voltával, amiről faciológiai szempontból az ammonitieo rosso mészkő uralomra jutása tanúskodik. P R I N Z , G Y . , V A D Á S Z E . és K O V Á C S L . munkásságára h i v a t k o z o t t A R K E L L
( 1 9 5 6 ) , amikor páratlan jura szintézisében a Bakony-hegységet mint a világ egyik leggazdagabb Ammonites lelőhelyét emelte ki. A b a k o n y i szelvények jelentőségét növeli a települési viszonyok zavartalansága, ami részint meg könnyíti a rétegsorok értelmezését, részint a fauna j o b b megtartását segíti elő. Míg a mediterrán területeken általában a kedvezőtlen földtani feltételek miatt az Ammonites fajok n a g y részénél a pontos időbeli elterjedés tisztázatlan ( D O N O V A N , 1 9 5 8 ) , hazánkban finom-rétegtani vizsgálatokkal e fajok időbeli elterjedése p o n t o s a b b a n rögzíthető. F o n t o s feladatnak tűnik tehát megadni azokat az információkat, melyek e kedvező földtani adottságokból leolvashatók. E munka időszerűségét a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatói, F Ü L Ö P J. és K O N D A J. ismerték fel: A z egyes szelvények kitűzése, feltárása és korszerű földtani értékelése K O N D A J. érde me. A z eddig vizsgált szelvények közül szinemuri faunát tartalmazott a k ö vetkező : Csernye, Lókút, Kávástető, Kisnyergesárok Sümeg.
(Hajag),
A z Északi B a k o n y területén Csernye vizsgálatával P E I N Z G Y . , L ó k ú t és K á v á s t e t ő vizsgálatával K O V Á C S L . szerzett hervadhatatlan érdemeket. S ü m e g B Ö C K H J.
és V A D Á S Z E . munkaterülete v o l t . L e g k e v é s b é a
NOSZKY
J.-től feltárt Kisnyergesárok ismert. Valamennyi szelvényben az új gyűjtés rétegről-rétegre cm-pontossággal történt. A faunás rétegekre v o n a t k o z ó ered m é n y e k e t zónánként összesítettem. K O N D A J. ( 1 9 7 0 ) monográfiájának meg jelenése felment a javarészt klasszikus lelőhelyek földtani jellemzése alól. A B a k o n y - h e g y s é g b e n a szinemuri k é p z ő d m é n y e k e t közel e g y évszázada B Ö C K H J. ( 1 8 7 4 ) ismerte fel. K O V Á C S L . ( 1 9 4 2 ) a szinemuri A m m o n i t e s e k szá
mos faját írta le. N O S Z K Y J . ( 1 9 6 1 ) szerint a semicostatum a B a k o n y b a n a színtjelző faj előfordulásával igazolt. 1
Földtani Közlöny
és az oxynotum
zóna
Földtani
2
Közlöny
102. kötet, 1. füzet
1. A bucklandi zóna A z alsószinemuri Arietites bucklandi zóna Ammoniteseket a lókúti szelvény ben tartalmaz. A lókúti-dombon a legalsó szinemuri képzó'dményeket 1969ben a Mediterrán Jura K o l l o k v i u m kirándulásának előkészítése során tárták fel. A z ammoniteses réteg az alsóhettangi oolitos, sárgásfehér mészkőre tele pülő, világos rózsaszínű, krinoideás mészkősorozatba lencseszerűen települ. A m i n t e g y 10 c m vastag réteg a K á v á s - h e g y irányában már a kőfejtőben ki ékelődik. A z ammoniteses réteg vörös agyagrétegek közé zárt világos rózsa színű-vörös krinoideás—ammoniteses mészkő, melyet az a m m o n i t i c o rosso mészkő nem-tipikus változatának tekintünk. A z A m m o n i t e s e k általában nagyméretűek, rossz megtartásúak, gyakran kissé ö s s z e n y o m o t t kőbelek: Oeyeroceras c f . cylindricum (SOWERBY, Tragolytoceras cf. altecinctum (HATTER,
Tragolytoceras Adnethiceras
Adnethiceras Canavarites
1831) 1866)
sp. ? n. s p . ä f f ferstli
(HAUER, 1854)
? sp. n . s p . aff. li/usticum
Coroniceras (Metophioceras) Ooroniceras (Metophioceras) Goroniceras (Metophioceras) Coroniceras (Metophioceras) Vermiceras s p .
( C O C C H I in C A N A V A R I , 1 8 8 2 )
c f . conybeari cf. longidomus n. sp. sp.
(SOWERBY, 1 8 1 6 ) (QTTENSTEDT, 1 8 8 5 )
A faunában a Coroniceras (Metophioceras) félék az uralkodók, mellettük a Tragolytoceras félék jelentősek. A Metophioceras-ok a fauna korát egyértelműen a bucklandi zóna legalsó részében rögzítik. A D E A N W . T . , D O N O V A N D . T . és H o w A R T H N . К . (1961. p . 449) szerint a Metophioceras alnem megjelenése a szinemuri bázisát ( = conybeari szubzóna) jelzi. A Déli B a k o n y b a n B Ö C K H J. (1874) az Ammonites conybeari előfordulását — s ezzel kapcsolatban a buck landi z ó n á t — közel egy évszázaddal előttünk már jelezte. A z északi-bakonyi előfordulás alátámasztja a Metophiocerasok elterjedéséről vallott felfogást, és két biosztratigráfiai következtetésre jogosít: 1. A rózsaszínű krinoideás összletnek csak az ammoniteses réteg alatti rész tartozhatik a felsőhettangi alemeletbe. 2. A z a m m o n i t i c o rosso fácies első n y o m a i már a szinemuri kezdetén mutat koznak. Jóllehet a kiékelődő, v é k o n y , ammoniteses közbetelepülés n e m jelent j ó térképezhető fáciesváltozást, mégis az üledékszünet, a faunasűrűsödés, a kioldásos jelenségek fellépése eltérést jelent a korábbi, s o k vonásában még a felsőtriász üledékképződésre emlékeztető hettangi üledékektől. A hettangi/ szinemuri határ — b á r n e m éles — a t o v á b b i üledékképződés ismeretében mégis jelentős. A bucklandi zónában — amennyire a kis számú faunából következtetni le het — a Phylloceratidaek száma alárendelt ( 4 % ) , a Juraphyllitidaek hiány zanak, a Lytoceratidaek a fauna 24%-át alkotják, az A m m o n i t i n á k viszont a faunának 72%-át képviselik.
Oéczy:
Szinemuri
Ammonites
zónák
a
Bakony-hegységben
3
2. A semicostatum s. 1. zóna A Kisnyergesárok (Hajag) szelvényében felfelé haladva, a bucklandi zónába tartozó ammoniteses rétegtói krinoideás rétegekkel elválasztva újabb a m m o niteses réteg következik (120. sz. réteg). A lilás rózsaszínű — zöldesszürke mészkő kevés és rossz megtartású ^Immomíes-töredéket tartalmaz (Peltolytoceras-, Ectocentrites- és Arnioceras-féléket). A z Arniocerasok jelenléte és az Asterocerasok hiánya alapján ezt a réteget a s. 1. Arnioceras semicostatum z ó n á b a soroltuk: (semicostatum s. str. és Caenisites turneri zónák). Phylloceras ? s p . Peüolytoceras altiformis ( B O N A R E L X I , 1900) Ectocentrites cf. altus ( H A U E R , 1856) Ectocentrites n. s p . aff. canavarii ( B O N A R E L L I , 1900) Ectocentrites? s p . aff. contraria ( F U C I N T , 1901) Arnioceras sp. Arnioceras ? s p . Paracoroniceras ? sp. A P. altiformis és az E. ? contraria K O V Á C S L . ( 1942. p . 207) szerint a Páskom t e t ő n Arniocerasok kíséretében szintén előfordul. Valószínű tehát, h o g y a páskomtetői, korábban felsőszinemuriba (liász ß) sorolt k é p z ő d m é n y e k egy része az alsószinemuri felső részét képviseli. A Phylloceratidaek száma a semicostatum zónában kissé n a g y o b b , mint korábban ( 7 % ) . A Juraphyllitidaek t o v á b b r a is hiányoznak. A Lytoeeratidaek a fauna 36%-át, az A m m o n i t i n á k a fauna 57%-át alkotják.
3. A z obtusum zóna A felsőszinemuri L ó k ú t o n , K á v á s t e t ő n és Csernyén egyaránt Ammonites faunát tartalmaz. Mindhárom területen a mészkősorozatba t ű z k ő g u m ó k v a g y p a d o k iktatódnak. Csernyén a zónajelző Asteroceras obtusum egyik példánya közvetlenül a még faunamentes tűzkőrétegek fedőjéből származik. K á v á s t e t ő n az obtusum zóna legalsó részébe tartozó Ammonitesek rózsaszínű, kri noideás — tűzkőgumós mészkőbe ágyazódnak. A z obtusum zóna legfelső részé be sorolt Ammonitesek beágyazó kőzete kissé agyagosabb. A z obtusum zóna legjobban a lókúti szelvényben vizsgálható. A krinoideás — tűzköves mészkő s o r o z a t b a iktatódó, mintegy 50 c m vastag ammoniteses szint 4 rétegből áll (206 — 209. sz. réteg). A z Ammonites kőbeleknek gyakran mindkét oldala részben kioldódott. A három lelőhely összesített Ammonites faunája a k ö v e t kező : Phylloceras oenotrium ( F U C I N I , 1901) Phylloceras s p . Oeyeroceras cylindricum ( S O W E R B Y , 1831) Partschiceras sp. Juraphyllites cf. lunensis ( D E S T E P A N I , 1886) Juraphyllites s p . Paradasyceras n. sp. Lytoceras s p . Ectocentrites?
n. s p .
( = E.
s p . in F U C I N I , 1901. 89. T . f. 13, f.
Angulaticeras dumortieri ( F U C I N I , 1903) Angulaticeras sp. Arnioceras arnouldi D U M O R T I E R , 1867) ?
10.)
Földtani
4
Közlöny
102. kötet, 1. füzet
Arnioceras c f . insigne ( F U C I N I , 1 9 0 2 ) Arnioceras simile ( F U C I N I , 1 9 0 2 ) Arnioceras rejectum ( F U C I N I , 1 9 0 2 ) Arnioceras cf. abjectum ( F U C I N I , 1 9 0 2 ) Arnioceras s p . aff. oppeli ( G U É R I N - F R A N I A T T E , 1 9 6 6 ) Arnioceras cf. speciosum ( F U C I N I , 1 9 0 2 ) Arnioceras mendax ( F U C I N I , 1 9 0 2 ) Arnioceras mendax plicatella ( F U C I N I , 1 9 0 2 ) Arnioceras s p . Asteroceras obtusum ( S O W E R B Y , 1 8 1 7 ) Asteroceras reynesi ( F U C I N I , 1 9 0 3 n . subsp) Asteroceras saltriense ( P A R O N A , 1 8 9 6 ) Asteroceras suevicum ( Q U E N S T E D T , 1 8 8 4 ) Asteroceras c f . margarita ( P A R O N A , 1 8 9 6 ) Asteroceras s p . Asteroceras cf. stellare ( S O W E R B Y , 1 8 1 5 ) Eparietites c f . undaries ( Q U E N S T E D T , 1 8 8 5 ) Eparietites s p . Aegasteroceras cf. sagittarium ( B L A K E , 1 8 7 6 ) Aegasteroceras sp. Epophioceras cf. landrioti ( C T O R B I G N Y , 1 8 5 0 ) Xipheroceras ? sp. A z obtusum
zóna törmelék-anyagából:
Oxynoticeras cf. soemanni Oxynoticeras s p . Qleviceras s p .
(DUMORTIER, 1867)
Az Asterocerasok, Aegasterocerasok és Eparietitesek előfordulása egyértel műen a fauna obtusum zónába tartozását bizonyítja. A z Eparietitesek a zóna felső szakaszába tartoznak. A z Aegasterocerasok és Epophiocerasok meghatá rozásánál D O N O V A N és MOTTTERDE professzor urak nyújtottak segítséget, amit ezúton őszintén köszönök. A z obtusum zónában a Phylloceratidaek a fauna 24%-át, a Juraphyllitidaek 10%-át, a Lytoceratidaek 7%-át, az Ammonitinák 60%-át alkotják. A z A m m o n i t i n á k közül az Arnioceras-ok az uralkodók ( 6 3 % ) . Ezeket az Asteroceras-ok ( 2 6 % ) , az Oxynoticeras-félék ( 8 % ) , majd az Angula ticeras- és Xipheroceras-félék követik ( 3 % ) .
4. A z o x y n o t u m s. 1. zóna A b a k o n y i szinemuri Ammonites-zónák közül legkevésbé az Oxynoticeras oxynotum zóna ismert. L ó k ú t o n és K á v á s t e t ő n az oxynotum zónának minden bizonnyal faunamentes krinoideás — tűzköves mészkőpadok felelnek meg. Csernyén az obtusum és a raricostatum zóna k ö z ö t t a faunás oxynotum zóna jelenléte várható, ennek igazolása azonban t o v á b b i feltáró munkát igényel. A z oxynotum zónáról az egyetlen tájékoztatást az a fauna nyújtja, melyet N O S Z K Y J . 1942-ben Kisnyergesárokból (a Hajag-hegy közelében) gyűjtött. A fauna bezáró kőzete vörös, t ö m ö t t mészkő. A z Ammonitesek a t ö b b i a m m o nitico rosso mészkő előfordulástól eltérően mind héjasok. A gazdag (példány szám: 638) fauna tagjai: Phylloceras Phylloceras
lipoldi ( H A U E R , 1 8 5 4 ) oenotrium (FUCINI, 1 9 0 1 )
G éczy:
Phylloceras Geyeroceras Geyeroceras Geyeroceras Partschiceras Partschiceras
Szinemuri
Ammonites
zónák
a
Bakony-hegységben
5
sp. cylindricum (SOWERBY,1 8 3 1 ) cylindricum c f . bielzii ( H E R B I C H , 1 8 7 8 ) ? sp. partschi (STUR, 1 8 5 1 ) costatostriatum
S T U R in G E Y E R , 1 8 8 6 )
Partschiceras sp. Juraphyllites sp. Ectocentrites sp. Ectocentrites ( n . s u b g e n . ) n. s p . Ectocentrites? n. s p . Lytoceras paulostomaticum (ROSENBERG, 1909) Lytoceras c f . secernendum ( D E STEFANI, 1 8 8 6 ) Lytoceras n . s p . aff. fuggeri ( G E Y E R , 1 8 9 3 ) Lytoceras sp. Boucaulticeras etruscum (FUCINI, 1 9 0 3 ) Angulaticeras geyeri ( H Y A T T , 1 8 8 9 ) Angulaticeras c f . angustisulcatum (GEYER, 1886) Angulaticeras sp. Arnioceras carenatum (FÜCINI, 1 9 0 2 ) Arnioceras c f . mendax ( F U C I N I , 1 9 0 2 ) Arnioceras sp. Arnioceras? sp. Echioceratoides c f . prorsum (BUCKMAN, 1914) Paltechioceras sp. Oxynoticeras c f . lens ( S I M P S O N , 1 8 5 5 ) Oxynoticeras c f . lanceolatum (PIA, 1914) Oxynoticeras sp. Oxynoticeras s. 1. s p . Paroxynoticeras salisburgense (HAUER, 1856) Paroxynoticeras salisburgense ( H A U E R , 1 8 5 6 ) ? (kis . p é l d á n y o k ) Paroxynoticeras salisburgense pulchellum (FUCINI, 1 9 0 1 ) Paroxynoticeras sp. Paroxynoticeras ? sp. Gleviceras virgatum (PIA, 1914) Gleviceras c f . virgatum ( P I A , 1 9 1 4 ) Gleviceras subguibalianum (PIA, 1914) Gleviceras schroederi ( A N D R U S O V , 1 9 3 1 ) n. subsp. Gleviceras s p . Gleviceras ? s p . Gemmellaroceras sp. Microderoceras c f . birchiades (ROSENBERG, 1 9 0 9 ) Microderoceras? sp. Epideroceras n . s p . aff. grande ( D O N O V A N , 1 9 5 8 ) ? Epideroceras? sp. Coeloderoceras n . s p . aff. praecursor (GEYER, 1886) Сoeloderoceras c f . praecursor (GEYER, 1886) Coeloderoceras ? sp. A
Paltechiocerasok
előfordulásából k ö v e t k e z t e t v e
fauna n e m c s a k a s z ű k e b b értelemben v e t t oxynotum mricostatum értelemben
z ó n a alsó részét is. E z é r t az oxynotum használjuk.
A fauna fiatalabb
a NOSZKY J.
z ó n a fogalmát
elemeinek elkülönítése
t o v á b b tagolása a jelenleg K O N D A J . irányításával f o l y ó p o n t o s várható. A
fauna százalékos megoszlása k ö v e t k e z ő : Phyïloceratidae Lytoceratidae Juraphyllitidae Ammonitina
= = = =
33,4% 11,3% 10,6% 44,7%
gyűjtötte
z ó n á t képviseli, h a n e m a tágabb
és a
zóna
újragyűjtéstől
6
Földtani
Közlöny
102. kötet,
1. füzet
A Phylloceratidaek körében különösen a Geyeroceras cylindricum gyakori, mely a Phylloceras faunának közel 6 0 % - á t alkotja. A Lytoceratidaek k ö r é b ő l az új Ectocentrites subgenust keskeny, lándzsa alakú keresztmetszet, sima ,,Zetoceras"-T3u emlékeztető komprimált kanyarulatok jellemzik. A z A m m o n i t i n á k k ö z ö t t példányszám szempontjából az Oxynoticeratidae család uralkodó ( 7 5 % ) . A z Oxynoticeratidaek közül a Paroxynoticeras salis burgense a l e g g y a k o r i b b faj ( 4 4 % ) . A Paroxynoticerasokkal ellentétben viszont az Oxynoticeras és a Gleviceras nemzetségek a faunában csak alárendelt szerepet játszanak. A zónajelző faj nem került elő. A z A m m o n i t i n á k t ö b b i csoportja a faunának csak kis töredékét adja: Eoderoceratidae Schlotheimiidae Arnioceratinae Echioceratidae
= 10% = 6% = 5 % = 4 %
A z Eoderoceratidaek n a g y o b b arányban a raricostatum elő, és a jamesoni zóna alján válnak uralkodókká.
zónában fordulnak
5. A raricostatum zóna A z Echioceras raricostatum zóna kedvező feltárási v i s z o n y o k mellett Cser nyén vizsgálható. A Tűzkövesárok alsó részén, az elhagyott kőfejtőtől D D K - i irányban m i n t e g y 2 0 0 m-re K O N D A J . az eddig ismert pliensbachi k é p z ő d m é nyeknél i d ő s e b b faunás rétegeket tárt fel. A 22 rétegből álló tűzköves mészkő összvastagsága 328 c m . A gumós, sárgásszürke mészkő Ammonites faunája rossz megtartású; a kőbelek n a g y része k i o l d ó d o t t . A mészkő faunája a k ö v e t kező: Phylloceras s p . Geyeroceras c f . cylindricum ( S O W E R B Y , 1 8 3 1 ) Partschiceras sp. Juraphyllites sp. Lytoceras s p . Audaxlytoceras ? sp. Paltechioceras cf. aplanatum ( H Y A T T , 1 8 8 9 ) Paltechioceras sp. Tmaegophioceras cf. laevis ( G E Y E R , 1 8 8 6 ) Oxynoticeras stenomphalum (PIA, 1914) Oxynoticeras sp. Paroxynoticeras cf. tripartitum ( P I A , 1 9 1 4 ) Gleviceras s p . Metoxynoticeras n. s p . Microderoceras sp. aff. bispinatum ( G E Y E R , 1 8 8 6 ) Eoderoceras ? s p . Epideroceras c f . hugi ( D O N O V A N , 1 9 6 8 ) Epideroceras c f . lorioli (HTJG, 1 8 9 9 ) Coeloderoceras cf. praecursor (GEYER, 1886) Coeloderoceras sp. 3
A csernyei rétegsor faunasűrűsége közepes: E g y m mészkő átlagos Ammowites-tartalma 4 9 ; s ha a közbeiktatott faunamentes t ű z k ő p a d o k a t figyelmen kívül hagyjuk, 6 0 . E z a szám alatta marad a B a k o n y pliensbachi emeletének stokesi ( 1 4 7 p é l d á n y ) és margaritatum ( 1 0 9 példány) zónájából k a p o t t összesí-
G é с z y :
Szinemuri
Ammonites
zónák
a
Bakony-hegységben
7
tett értéknek, és hozzávetőleg egyezik a davoei (55 példány) és ibex (54 pél d á n y ) z ó n a sűrűség értékével. A fauna százalékos megoszlása a vizsgált 242 példány alapján: Phylloceratidae Juraphyllitidae Lytoceratidae Ammonitina
= 33,6% = 24,5% = 5,8% = 36,1%
A Phylloceras- és Lytoceras-íélék aránya hasonló a kisnyergesárok béliek hez és sokkal n a g y o b b , mint a magasabb tengeralatti hátságokhoz közeleső „ h i e r l a t z " típusú területeken (Kericser). A csernyei terület valószínűleg n e m csak medencerész lehetett, hanem a környező kiemeltebb tengeralatti hátságok is a krinoideás — brachiopodás övnél m é l y e b b szintben, a k o v a s z i v a c s o k övé ben helyezkedtek el. A z üledékben tehát a bioklasztikus befolyás helyett az utólagos „ b i o k é m i a i " hatás érvényesült a kovaszivacsok 8 i 0 - a n y a g á n a k vándorlásával. E z adja meg a csernyei felsőszinemuri sorozat jellegét, melyet a fekvő tűzköves összlettől a fedő típusos ammonitico rosso mészkő felé vezető átmenetnek tekintünk. Valószínűleg a raricostatum zóna felső részébe tartozik L ó k ú t o n az a mészkő pad, mely a rózsaszínű krinoideás, tűzköves és posidonomiás mészkő tagba iktatódik (191. sz. réteg). E b b ő l a rétegből kevés és rossza megtartású Ammo nites került elő, k ö z ö t t ü k a Tropidoceras aff. actaeon ( d ' O u B i G N Y , 1844) is. A Tropidocerasok világszerte, így a Bakony-hegységben is, a pliensbachi eme let ibex zónájára jellemzők. L ó k ú t o n a szelvény felső részén (439. sz. réteg) a jamesoni zóna legfelső részéből egyetlen Tropidoceras példány szintén előke rült. A K á v á s t e t ő n a jamesoni zóna alsó részében is találtunk néhány példányt. Valószínű tehát, h o g y az actaeon csoport a t ö b b i Tropidocerasnál korábban jelent meg. Langeneckgrat területén a Tropidoceras aff. actaeon a raricosta tum zónában is megtalálható ( D O N O V A N , 1958, p . 48). Mivel a D O N O V A N leírta p é l d á n y és a lókúti példány egyaránt inkább a H A U E B - t ő l 1856-ban közölt ,,actaeon' '-hoz áll közel, valószínűleg mind a kettő egy, a raricostatum zónában megjelenő új fajhoz tartozik. 2
A fauna korát az Echioceratidaek egyértelműen rögzítik; ezek az A m m o n i t i nák k ö z ö t t példányszám tekintetében uralkodók ( 4 3 % ) . Feltűnő, h o g y a Paltechiocerasok a szelvény alsó (22. sz. réteg) és felső (2. sz. réteg) részében n a g y o b b számban találhatók, a középső rétegekben viszont hiányzanak. D O N O V A N D . T . (1967, p . 119) szerint az angliai szelvényekben a Paltechio cerasok a raricostatum zóna alsó és felső részében (densinodulum subzóna — aplanatum subzóna) egyedül képviselik az Echioceratidae családot: a raricosta tum z ó n a középső részéből (raricostatum subzóna) hiányzanak. A m í g azonban É N y - E u r ó p á b a n a zóna középső szakaszán a Paltechiocerasokat az Echioceras genus helyettesíti, addig Csernyén az Echioceras genus ismeretlen. A m e n n y i ben a Paltechiocerasokat az Echiocerasok szorították volna ki eredeti, észak nyugat-európai elterjedési területükről, a mediterrán területeken a raricosta tum z ó n a középső részében is gyakoriak lennének. H a szabad a csernyei meg figyelésekből általánosítani, valószínű, h o g y a Paltechiocerasok eltűnése a z ó n a középső részéből általánosabb, az Echiocerasok fellépésétől független jelenség. A z Echiocerasok az északnyugat-európai területeken csak kihasznál ták, d e nem előidézték a Paltechiocerasok eltűnését. A 4. sz. rétegben a Paltechiocerasok egyik közepes méretű, de töredékes p é l d á n y a méretarány és bordasűrűség alapján n a g y o n közel áll a Paltechioceras
8
Földtani
Közlöny
102. kötet,
1.
füzet
aplanatum ( H Y A T T , 1889) fajhoz, m e l y az északnyugat-európai faunaprovin ciában a raricostatum zóna legfelső subzónájának alkotója. A típuson idősebb korban a bordák hajladozókká válnak, ez azonban a csernyei példányon már megtartása miatt sem figyelhető meg. A z Echioeeratidaek után példányszám szerint az Oxynoticeratidaek k ö v e t keznek ( 2 9 % ) . K ö z ü l ü k az Oxynoticeras stenomphalum és a Paroxynoticeras tripartitum fajokat eredetileg P I A (1914) Adneth területéről az alsóliász leg felső rétegeiből írta le. A z Eoderoceratidaek az A m m o n i t i n á k 28%-át alkotják. K ö z ü l ü k különösen az Epiderocerasok jelentősek, ezek a faunának a mediterrán langeneckgrati faunával v a l ó rokonságát hangsúlyozzák.
A szinemuri—pliensbachi
határ
Összefüggő, faunás szelvényben a szinemuri — pliensbachi határ eddig nem volt vizsgálható. A kávástetői szelvény mégis lehetőséget nyújt arra, h o g y a faunaváltozás menetéről képet nyerjünk. K á v á s t e t ő n az alsópliensbachi leg alsó részét (Uptonia jamesoni zóna alsó része) ammonitico rosso mészkő kép viseli. A 81—86. sz. réteg összvastagsága 119 c m . A rétegek gazdag Ammonites faunát tartalmaznak: 1 m mészkő átlagos Ammonites tartalma 110 példány. A faunában az Eoderoceratidaek az uralkodók (az A m m o n i t i n á k 4 6 , 7 % - a ) . K ü l ö n ö s e n jellemzők a nagy Apoderocerasok, melyek a taylori szubzónára utalnak, jóllehet maga a zónajelző Phricodoceras taylori n e m került elő. A Phricodocerasok a b a k o n y i szelvényekben k é s ő b b jelennek meg, és szórványosan az egész carixi emeleten végighúzódnak. Feltűnő az Oxynoticeratidae család nagy példányszáma (az A m m o n i t i n á k 3 9 , 3 % - a ! ) . K i c s i n y , éleshátú formák, melyek valószínűleg a Radstockiceras genus kialakulását jelzik. N a g y o n alá rendelten a Paltechiocerasok is megtalálhatók ( 4 , 1 % ) , kicsiny, nagyon evolút formákkal. 3
A z Echioceratidae család hanyatlásától és egyes faji eltérésektől eltekintve a jamesoni z ó n a alsó részének faunája sokkal t ö b b rokonságot mutat az idősebb raricostatum zóna faunájával, mint a fiatalabb (a jamesoni zóna felső részébe tartozó) faunákkal. A két emelet közti határt csak biosztratigráfiai úton, az Apoderocerasok fellépése alapján vonhatjuk meg.
Eredmények A Bakony-hegység alsójura üledékképződésében két alapvető fáciesváltozás mutatkozik: az ammonitico rosso mészkő és az ammonitico rosso márga megjelenése. Míg azonban az ammonitico rosso mészkő a szinemuri és pliens bachi emeleten belül szelvényenként különböző időben lép fel, az ammonitico rosso márga az alsótoarcitól k e z d v e egyidejűleg általánosan elterjedt. A szine muri és a pliensbachi emeletek fácies szempontjából sokkal szorosabban kap csolódnak egymáshoz, mint akár a fekvő hettangi, akár a fedő toarci képződ ményekhez. A két emelet k ö z t az eltérés inkább fokozati: a szinemuri üledékek változatosabbak, mint a pliensbachiak, a bioklasztikus anyagbehordás miatt a nem-tipikus ammonitico rosso mészkő n a g y o b b gyakoriságával.
G é с zy : Szinemuri
Ammonites
zónák
a
Bakony-hegységben
9
A b a k o n y i alsójura üledékképződés tehát lényegében három szakaszra bontható. A hettangi k é p z ő d m é n y e k még a felsőtriász üledékkel mutatnak szoros rokonságot. A szinemuri és a pliensbachi emelet az ammonitico rosso mészkő, a toarci az ammonitico rosso márga képződésének az időszaka. A z alsójura történetében a toarci emelet nemcsak üledékképződés, hanem fauna összetétel szempontjából is új fejezetet jelent. A tágabb értelemben vett ammonitico rosso mészkő jellegét n e m a p a r t t ó l való távolság v a g y a szárazulat jellege, hanem a köztes tengeralatti hátságok közelsége és batimetrikus helyzete szabja meg. A z ammonitico rosso fácies és az A m m o n o i d e á k felvirágzása k ö z ö t t össze függés mutatkozik. A z ammonitico rosso mészkő az alsószinemuriban még szór v á n y o s , a felsőszinemuriban már jellegzetes, a pliensbachiban általános. Ezzel párhuzamosan az A m m o n i t e s e k taxonszáma nő:
z,na
Genus
íaj
jamesoni
25
71
raricostatum oxynotum s. 1. obtusum
16 18 16
20 50 37
semicostatum s. 1. bucklandi angutata
5 6 —
8 11
-
A Keleti Mediterrán területet í g y a Bakony-hegységet az alsójúra A m m o n i tesek egyik evolúciós centrumának tekintjük. E centrum kialakulása a felsőszinemuritól k e z d v e számítható, és az óceáni keretek mellett a vízmélységgel és a környezeti feltételek állandósulásával kapcsolatos. A z ammonitico rosso mészkő k ü l ö n b ö z ő vízmélységben keletkezhetett. Erre utal a Phylloceratidaek és Lytoceratidaek százalékos arányának v á l t o zása is. Általában azonban n a g y o b b vízmélységben k é p z ő d ö t t . A z o k a meg figyelések, melyek a fekvő k e m é n y felszín sekély tengeri voltát bizonyítják (stromatolitok, szesszilis Foraminiferák stb.), az üledékszünet után keletkezett új üledék (ammonitico rosso) batimetrikus feltételeinek meghatározására nem használhatók fel. A hosszabb időegység felett képződő, kis rétegvastagságú ammonitico rosso mészkő nagy földrajzi elterjedése az óceáni környezet ki egyensúlyozott voltáról tanúskodik. A szerves élet fejlődése szempontjából ezek a tényezők kedvezőek, mert 1. a tenger mélyülése elősegíti az ylmmowiíes-populációk vertikális, vagyis epi- és batipelágikus csoportokra v a l ó szétkülönülését; 2. a környezeti feltételek állandósulása elősegíti az egyes csoportok prog resszióját, és megengedi más csoportok továbbélését. A neoendemikus és paleoendemikus c s o p o r t o k n a g y o b b száma, azaz egyes csoportok (Tropidoceras, Protogrammoceras ) korábbi megjelenése, illetve továbbélése (Ectocentrites, Phricodoceras) e b b ő l adódik. A kelet-mediterráni és északnyugat-európai faunaprovinciák successzióját összehasonlítva általában megállapítható:
Ammonites-
10
Földtani
Közlöny
102. kötet, 1.
füzet
1. A z É N Y - E u r ó p á b a n u r a l k o d ó Ammonites-c&crportdk egyidejűleg a medi terrán területeken is g y a k o r i a k (Oxynoticeras az oxynotum zónában). 2. A z É N Y - E u r ó p á b a n csak s z ó r v á n y o s a n előforduló ^ámmowiíes-csoportok a mediterrán területeken egyidejűleg n a g y o b b g y a k o r i s á g o t érnek el (Angu laticeras az oxynotum zónában). 3. A z É N Y - E u r ó p á b a n h i á n y z ó Ammonites-cso-portok az e g y i d ő s mediter rán k é p z ő d m é n y e k b e n s z ó r v á n y o s a n megtalálhatók (Angulaticeras a jamesoni zónában). Mindez kiemeli a mennyiségi vizsgálatok fontosságát a mediterrán faunák értékelésénél.
Irodalom
—
Bibliographie
A R K E L L , W . A . ( 1 9 5 6 ) : Jurassic G e o l o g y o f the W o r l d . L o n d o n BÖCKH J. (1874): A B a k o n y déli részének földtani v i s z o n y a i I I . M . F ö l d t . Int. É v k ö n y v e 3. p p . 1 — 155., P . 1 — 7. D E A N , W . T., D O N O V A N , D . T., H O W A R T H , M . К . (1961): The Liassic a m m o n i t e zones and subzones o f the N o r t h - W e s t E u r o p e a n p r o v i n c e . Bull. British Mus. N a t . H i s t . Geol. 4/10., L o n d o n , p p . 435 — 506., P. 63—74. D O N O V A N , D . T. ( 1 9 5 8 ) : The L o w e r Liassic A m m o n i t e F a u n a f r o m the Fossil B e d .at L a n g e n e c k g r a t near T h u n (Median Prealps). Schweizer. P a l e o n t . A b h . 74. Basel, p p . 1 — 58., P . 1 — 7. D O N O V A N , D . T. ( 1 9 6 7 ) : The Geographical Distribution o f L o w e r Jurassic A m m o n i t e s in E u r o p e and A d j a c e n t Areas. in: A D A M S , С . G . , A G E R , D . V . : S y s t e m . A s s o c . P u b l . 7. L o n d o n , p p . 111 — 134. G É C Z Y B . (1970): Pliensbachi A m m o n i t e s zőnák a B a k o n y - h e g y s é g b e n . F ö l d t . K ö z i . 100. K O N D A J. (1970): A B a k o n y hegységi jura időszaki k é p z ő d m é n y e k üledékföldtani vizsgálata. M . Á l l . F ö l d t . Int. É v k ö n y v e 50/2. K o v Ä c s L . (1942): A z Északi B a k o n y liászkoru A m m o n i t e s z e i n e k monográfiája. Geol. H u n g . Ser. P a l e o n t . 17. N O S Z K Y J. jun. ( 1 9 6 1 ) : Magyarország jura k é p z ő d m é n y e i . M . Á l l . F ö l d t . Int. É v k ö n y v e 49/2. P R I N Z G Y . (1904): A z Északkeleti B a k o n y idősb j u r a k o r ú rétegeinek faunája. F ö l d t . Int. É v k ö n y v e 15. V A D Á S Z E . (1911): A D é l i B a k o n y jurarétegei. A B a l a t o n tud. tanúim, eredm. 1/1 P a l e o n t . függ.
Zones à Ammonites du Sinémurien dans la Montagne du B a k o n y В.
Géczy
D a n s les c o u p e s différentes d e la M o n t a g n e d u B a k o n y t o u t e s les z o n e s d u Sinémurien p e u v e n t être d i s t i n g u é e s d ' a p r è s les A m m o n i t e s . L e s listes de faunes s o n t é n u m é r é e s d a n s le t e x t e h o n g r o i s . L a z o n e à oxynotum a p u être identifiée sur la b a s e d ' u n e c o l l e c t i o n de m u s é e r é c o l t é e a n t é r i e u r e m e n t . C e t t e faune-ci r e n f e r m e p r o b a b l e m e n t aussi la p a r t i e b a s a l e d e la z o n e à raricostatum. D a n s la s é d i m e n t a t i o n d u J u r a s s i q u e inférieur d e la M o n t a g n e d u B a k o n y se m a n i festent d e u x c h a n g e m e n t s d e faciès essentiels: c e s o n t l ' a p p a r i t i o n d e l ' A m m o n i t i c o r o s s o calcaire et celle d e l ' A m m o n i t i c o r o s s o m a r n e u x . C e p e n d a n t , si d a n s le cas d e l ' A m m o n i t i c o r o s s o calcaire, le n i v e a u s t r a t i g r a p h i q u e d a n s l e q u e l celui-ci se p r é s e n t e à l'intérieur des étages s i n é m u r i e n e t t o a r c i e n est différent d ' u n e c o u p e à l'autre, l ' A m m o n i t i c o r o s s o m a r n e u x est r é p a n d u p a r t o u t d a n s la m o n t a g n e à p a r t i r d u T o a r c i e n inférieur. A u p o i n t de v u e des faciès, les é t a g e s s i n é m u r i e n et p l i e n s b a c h i e n s o n t b e a u c o u p plus é t r o i t e m e n t en c o n n e x i o n e n t r e e u x q u ' i l n ' e n est d e m ê m e le cas p a r r a p p o r t à l ' H e t t a n g i e n sousj a c e n t o u a u T o a r c i e n s u p e r p o s é . L a différence entre les d e u x étages est p l u t ô t u n e quest i o n q u a n t i t a t i v e : e n effet, les s é d i m e n t s d u Sinémurien s o n t plus variés ( h é t é r o g è n e s ) q u e c e u x d u P l i e n s b a c h i e n , é t a n t caractérisés p a r l ' a b o n d a n c e plus m a r q u é e d e l ' A m m o n i t i c o r o s s o calcaire a t y p i q u e , c e qui est d û à d e s a p p o r t s b i o c l a s t i q u e s . P a r c o n s é q u e n t , la s é d i m e n t a t i o n d u J u r a s s i q u e inférieur de la M o n t a g n e d u B a k o n y se d i v i s e e s s e n t i e l l e m e n t en trois p h a s e s . L e s f o r m a t i o n s d e l ' H e t t a n g i e n m a n i f e s t e n t e n c o r e u n e affinité n e t t e p a r r a p p o r t au Trias supérieur. L e Sinémurien et l ' H e t t a n g i e n s o n t les p é r i o d e s de f o r m a t i o n d e l ' A m m o n i t i c o r o s s o calcaire, le T o a r c i e n est celle d e l ' A m m o n i t i c o r o s s o m a r n e u x . E n c e q u i c o n c e r n e le T o a r c i e n , il o u v r i t u n n o u v e l l e é t a p e d a n s l'histoire d u J u r a s s i q u e inférieur n o n s e u l e m e n t a u p o i n t d e v u e d e la s é d i m e n t a t i o n , m a i s aussi à celui de l ' a s s o t i a t i o n d e la faune. L e c a r a c t è r e d e l ' A m m o n i t i c o r o s s o calcaire s. 1. n e d é p e n d p a s d e la d i s t a n c e d e la -côte o u d e la s t r u c t u r e d e la terre f e r m e , m a i s il est d é t e r m i n é p a r la p r o x i m i t é et la p o s i t i o n b a t h y m é t r i q u e d e s h a u t - f o n d s s o u s m a r i n s intermédiaires.
G всz y :
Szinemuri
Ammonites
zónák
a
Bakony-hegységben
11
E n t r e le faciès d ' A m m o n i t i c o r o s s o et l ' é p a n o u i s s e m e n t des A m m o n o ï d e s , il y a u n e r e l a t i o n . D a n s le S i n é m u r i e n inférieur l ' A m m o n i t i c o rosso calcaire est e n c o r e s p o r a d i q u e , d a n s l e Sinémurien supérieur il est d é j à b i e n caractéristique, é t a n t g é n é r a l e m e n t r é p a n d u d a n s l e P l i e n s b a c h i e n . P a r a l l è l e m e n t à ce d é v e l o p p e m e n t , a u g m e n t e le n o m b r e des t a x o n s des A m m o n i t e s : Zones
jamesoni rancostatum oxynotum s. 1. oblusum semicostatum s. 1. bucklandi angulata
G-enres
Espèces
25 16 18 16 5 6 -
71 20 50 37 8 11 —
L e r é g i o n m é s o g é e n n e orientale, y c o m p r i s la M o n t a g n e d u B a k o n y , est c o n s i d é r é e c o m m e une des centres d e l ' é v o l u t i o n des A m m o n i t e s jurassiques inférieures. L e d é v e l o p p e m e n t d e c e c e n t r e se d a t e dès le Sinémurien supérieur, é t a n t lié, o u t r e les c o n d i t i o n s o c é a n i q u e s , à celles b a t h y m é t r i q u e s et à la stabilisation d u milieu. L ' A m m o n i t i c o r o s s o calcaire p e u t d é p o s e r dans des c o n d i t i o n s b a t h y m é t r i q u e s différentes, ce q u i est aussi i n d i q u é par la v a r i a t i o n d u p o u r c e n t a g e des P h y l l o c e r a t i d é s et L y t o c e r a t i d é s . Mais en général, il se d é p o s a i t d a n s la z o n e des e a u x p l u s p r o f o n d e s . L e s o b s e r v a t i o n s i n d i q u a n t q u e le h a r d - g r o u n d d u m u r s'est f o r m é dans u n e m e r p e u p r o f o n d e ( S t r o m a t o l i t h e s , F o r a m i n i f è r e s sessiles, e t c . ) ne p e u v e n t p a s être utilisées p o u r la déterm i n a t i o n des c o n d i t i o n s b a t h y m é t r i q u e s d u n o u v e a u s é d i m e n t ( A m m o n i t i c o r o s s o ) qui se d é p o s a après la l a c u n e . L a g r a n d e r é p a r t i t i o n g é o g r a p h i q u e de l ' A m m o n i t i c o r o s s o calcaire d ' u n e p u i s s a n c e r é d u i t e et d ' u n intervalle s t r a t i g r a p h i q u e c o n s i d é r a b l e t é m o i g n e pour u n milieu océanique bien équilibre. Ces facteurs s o n t f a v o r a b l e s p o u r l ' é v o l u t i o n b i o l o g i q u e , 1. p u i s q u e l ' a p p r o f o n d i s s e m e n t d e la m e r c o n t r i b u e à la d i f f é r e n c i a t i o n v e r t i c a l e des p o p u l a t i o n s d ' A m m o n i t e s , c'est-à-dire à la différenciation des g r o u p e s épi- et b a t h y pélagiques; 2. la s t a b i l i s a t i o n des c o n d i t i o n s d u m i l i e u c o n t r i b u e a u p r o g r è s de certains g r o u p e s et p e r m e t la s u r v i e des a u t r e s g r o u p e s . V o i l à la c a u s e d u n o m b r e p l u s é l e v é des g r o u p e s n é o - e t p a l é o e n d é m i q u e s (Tropidoceras, Protogrammoceras), resp. d e leur persistence (Ectocentrites, Phricodoceras). E n c o m p a r a n t les s u c c e s s i o n s d ' A m m o n i t e s des d o m a i n e s f a u n i q u e s m é d i t e r r a n é e n o r i e n t a l et n o r d o u e s t - e u r o p é e n , o n p e u t c o n s t a t e r en g é n é r a l ce qui suit: 1. L e s g r o u p e s d ' A m m o n i t e s p r é d o m i n a n t a u N W d e l ' E u r o p e s o n t f r é q u e n t s a u m ê m e t e m p s d a n s les r é g i o n s m é d i t e r r a n é e n n e s (Oxynoticeras dans la z o n e à oxynotum). 2. L e s g r o u p e s d ' A m m o n i t e s s p o r a d i q u e s a u N W d e l ' E u r o p e a t t e i g n e n t simultaném e n t u n e a b o n d a n c e p l u s é l e v é e d a n s les régions m é d i t e r r a n é e n n e s (Angulaticeras dans la z o n e à oxynotum). 3. L e s g r o u p e s d ' A m m o n i t e s m a n q u a n t a u N W d e l ' E u r o p e s o n t s p o r a d i q u e s d a n s les f o r m a t i o n s d u m ê m e â g e de la r é g i o n m é d i t e r r a n é e n n e (Angulaticeras d a n s la z o n e à jamesoni ) . T o u t les faits qui v i e n n e n t d ' ê t r e é v o q u é s s o u l i g n e n t l ' i m p o r t a n c e des r e c h e r c h e s q u a n t i t a t i v e s p o u r l ' é v a l u a t i o n des faunes m é d i t e r r a n é e n n e s .
