A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ GAZDASÁGA 1998-2008.
2009. március
A Dél-Dunántúli Régió gazdasága (1998-2008) BEVEZETÉS az APEH Dél-Dunántúli Regionális Igazgatósága elemzéséhez (2005-2007)
HONNAN? UGYANODA! Mi lett volna a teendőnk? „Eszköztárunk bővítésének lehetőségei”. (1998-as elemzésből) 1. A globalizáció és a személyiségek szerepének integrálása a gazdasági fejlődés elősegítése érdekében. Ehelyett, a partikuláris érdekek szétzilálták a humán- és anyagi erőforrásokat. 2. A humán erőforrások (gazdaságon kívüli) transzfer intézmények közbeiktatásával szolgálhatják közvetlenebbül a gazdasági fejlődést. Ehelyett, a gomba módra szaporodó járadékvadász szervezetek, a gazdaságot elfelejtve, csak a rendelkezésre bocsátott források elköltésében jeleskedtek. 3. A tudásközpontú értékrend kiteljesedése a közgondolkodásban. Ehelyett, az oktatási intézmények mélyrepülésbe kezdtek, és a mai napig nem tudták kiheverni a sokasodó reformok csapásait. 4. A demokrácia és a szakszerűség egymást erősítő hatásainak kihasználása. Ehelyett, a demokrácia fegyverével minden szinten megszabadultunk a szakszerűségtől. A benchmark nálunk kontraszelekciót hozott. Miért? Mert „amikor a közös vízió nélkül adunk egyéni hatalmat az embereknek, csak arra növeljük a hajlamukat, hogy egymás elképzeléseit kioltsák.” (D.LYNCH-KORDIS) Az agglomerációk megerősödése helyett, felgyorsult az „éretlen” városi címek adományozása, a gazdaságpolitikai pótcselekvésként „a népi kohós” gyakorlat bátorítása. A tét az volt, hogy az adózók számát gyarapítjuk, vagy a segélyezettekét. Az utóbbit sikerült elérni azzal, hogy a gazdaság létfenntartó potenciálja nem javult, mert a fejlesztési források kikerülték a jövedelemtermelő ágazatokat. Az 1998-as elemzés kiemelhető hozadéka volt, hogy ezen az alapon Somogy megyét besorolták a hátrányos helyzetű térségek közé, és megkapta az évenkénti 2md Ft-os költségvetési többletforrást. Ma már az is megalapozottan állítható, hogy változtatni kell az akkori megállapítás egyikén. A „rövidtávon stabil sereghajtói pozíciókra számíthatunk:” felsorolás „hosszútávon”-ra módosítható. (pl.: aktív keresők száma, GDP részarány, ipari termelés és export stb.) Tehát inkább fogyasztottunk, mint fejlesztettünk!
Az üzleti környezet alakulása. Az elmúlt tíz évben végbement jelentős világgazdasági változásokkal nem tartottunk lépést, ezért csökkent a nagyvállalatok száma, és szinte változatlan maradt a gazdaság ágazati szerkezete. ’98-ban még 11 régiós vállalkozás szerepelt a TOP 200 között, ma már csak 4 helyi központú van. A többiek, tulajdonos és szervezeti változások miatt kerültek ki e körből. A bruttó hozzáadott értéket tekintve, az akkori rangsorban az első öt nemzetgazdasági ág közül a régióban hátrább sorolódott a mezőgazdaság, Baranyában bekerült az építőipar, Somogyban a szállítás, raktározás, posta, távközlés, míg Tolnában az ingatlanügyletek, 1
gazdasági szolgáltatások. Most még inkább az a jellemző, hogy megyénként egy-egy nagyvállalat reprezentálja az egész gazdaság teljesítményét. Ha a foglalkoztatottságot nézzük, akkor a legjelentősebb létszám leadók a mezőgazdaság (-12.256 fő 47%), és a villamosenergia-, gáz-, gőz- és vízellátás (-5.601 fő 42%) ágak voltak. Ugyanakkor a nettó árbevételük 1998 és 2007 között 165%, illetve 206%-ra növekedett. Ebben a periódusban 11.029 fővel csökkent a foglalkoztatottak száma a régióban, tovább rontva a régiók közötti rangsorban elfoglalt kedvezőtlen pozíciónkat. A rendszerváltozás utáni kormányzati elképzelések szerint a piacgazdaság bevezetése, a gazdasági növekedés beindítása csak a külföldi befektetések segítségével valósulhat meg. Ez logikusnak tűnt, hiszen a működő tőke nem egyszerűen finanszírozási forrás, hanem biztosítja a termelékenység növekedését, a piacbővítést, a profitabilitást, a modernizációt és a K+F-t. Hogy a teljes folyamatból mi valósul meg, az attól függ, ki importálja, mi motiválja a tőke idejövetelét. Ha csak az infrastruktúra és a szakképzett munkaerő (egy adott tevékenységre), akkor szatellit körzet jön létre (multik egymás mellett, termelési kapcsolatok nélkül) és a PROFIT maximalizálásig jut el a folyamat. Ez történt a Dél-Dunántúlon. Ha a komplex helyi tudás, akkor teljessé válhat a folyamat K+F-ig, a terület versenyképessége tartósan javul. Erre is találunk kedvező példákat az országban. A kormány csak a kedvező hatásokra figyelt, amikből kialakított egy „KSH” típusú növekedési stratégiát, és figyelmen kívül hagyta ennek terebélyesedő árnyoldalát. Mivel a folyamatok nem a szerves fejlődés szerint alakultak az ország egyes területein, a magyar gazdaság szétesett, ahelyett, hogy rendszerré konvertálódott volna. Így saját növekedési korlátait állította fel. Sajnos mi a vesztesek közé süllyedtünk. Ezt a folyamatot elősegítette, hogy az önkormányzatok csak adóalanynak és szponzornak tekintették a helyi versenyszférában dolgozó cégeket, illetve a főváros megakadályozta a vidék indokolt fejlesztéseit. A külföldi tőke utáni hajsza a kereskedelmi ágazatban járt sikerrel, ahol a nettó árbevétel 1998 és 2007 között 247,5%-ra emelkedett. A Woorldwatch Institute (A világ helyzete, városaink jövője 2007.) szóhasználatával élve megerősödött a régióban a „nagy dobozos kereskedelem”. A Világfigyelő Intézet legfrissebb kutatása szerint ez a kereskedési forma az adott térségben a gazdaság hanyatlását idézi elő annak ellenére, hogy az összeladás növekszik. Pl. Egy helyi étteremben elköltött pénzegységnek 25%-al nagyobb gazdasági hatása van, mintha ugyanazt a pénzt egy áruházláncban költötték volna el. A helyi előny 63%-al több a helyi kiskereskedelmet, és 90%-al több a helyi szolgáltatásokat tekintve. A másod-, harmadlagos hatások tartós hátrányokat indukálnak a foglalkoztatásban, az önkormányzati feladatok ellátásában. Ezek a kellemetlen hatások még inkább érvényesülnek egy gyenge termelő potenciállal rendelkező régió esetében. Amíg 1998-ban a területi gazdaság növekedési potenciálját meghatározta a külföldi tulajdoni hányad nagysága, addig a következő években erre nem számíthatunk, legfeljebb egy fluktuációs hullámra. Ugyanis Magyarországon a külföldi tulajdonú vállalatok ipari és szolgáltatási teljesítményének részaránya (ipar 63%, szolgáltatás 33%) a legmagasabb az OECD tagországok között. Uniós csatlakozásunk eggyel több lépcsőt iktatott be a fejlesztési források újraelosztásába. Az első ciklusban a fő cél az uniós források abszorpciójának maximalizálása volt, amit teljesítettünk is. Azonban a felhasználás nem a profitabilis, kockázatosabb területeken történt, hanem a biztonságosabb elszámolhatóságú projekt célszegmensekben. Régiók Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Dél-Alföld Észak-Alföld
NFT-ből nyert régiós/összes forrás 2004-2006. 12 % 15 % 16 % 18 %
GVOP-ból nyert régiós/összes forrás 2004-2006. 7% 10 % 16 % 13 %
2
A legkisebb és a legnagyobb abszorpciós ráta különbsége a GVOP-nél 12,8 md Ft/3 év vissza nem térítendő forrástöbbletet jelentett a nyertes pályázóknál a legjobban teljesített régióban. További említésre méltó részesedéseink más OP-ben: AVOP ~15%, HEFOP ~14%. Ez a teljesítmény követelmény nélküli szemléletre orientálta a pályázókat, amelynek következményeit napjaink pályázati eredménytelenségében mérhetjük le. A fejlesztési forráshoz jutás mikéntje, ma már versenyszelekciós tényező. Nálunk egy nyertes pályázat nem forráshoz jutás, hanem forráskivonás volt a vállalkozásból. A globalizáció hatásai rétegesen érintik az egyes társadalmakat és tevékenységeket. Nálunk a vertikális kötöttségű politikai, igazgatási rendszer polarizálódott. Azért, mert a csoportok egy részének egzisztenciája a nemzetközi intézményrendszernek való megfeleléstől függ, nem pedig a hazai, helyi reálfolyamatok szakszerű irányításától. Ugyanakkor a kezelendő probléma halmaz horizontálisan jelenik meg az egyes városokban, kistérségekben. Ezek után talán nem véletlen az ÁSZ megállapítása, mely szerint Magyarországon az önkormányzati szektor pénzügyi folyamatai veszélyeztetik a fő fiskális gazdaságpolitikai célokat, a hosszú távú költségvetési stabilitás fenntartását. Azét, amelyik már hosszú évek óta elvonja a fejlesztési forrásokat a versenyszféra elől. A PBKIK küldöttgyűlésének 169/2006. (XII. 13.) Kgy. számú határozata, részlet a Nyílt Levélből (a Dél-Dunántúl országgyűlési képviselőihez, a régió közéleti szereplőihez, a régió polgáraihoz): „A regionalizáció folyamatában a közszolgálati feladatokat ellátó intézményeket, hatóságokat (ÁNTSZ, Közigazgatási Hivatal, stb.) jelenleg a Dél-Dunántúlon sajnos nem a szakmai szempontok alapján szervezik át. Minden intézményi központ telepítése esetében egyrészt figyelembe kell venni a szükséges oktatási és tudományos háttér, a magas szinten képzett munkaerő és utánpótlásának legmegfelelőbb meglétét. Másrészt elsőrendű szempont az adott intézmény feladatai által érintett lakossági és gazdálkodói kör koncentrációja.” A megszületett döntés tovább rontotta az addig sem kedvező vállalkozásbarát környezetet, növelve a cégek eljárási költségeit. Nálunk a szociális piacgazdaság a tankönyvekben maradt!
Jövedelemtermelés, versenyképesség. Már 2003-ban felhívtuk a figyelmet arra, hogy a XXI. század jellemzője az üzleti szemlélet totális dominanciája, ami túlmutat a nyereségérdekeltségű gazdasági társaságok működési területén. Ezért a jövedelmezőség és versenyképesség alakulása az igazgatási és intézményi rendszer teljesítmény színvonalától is függ. Ezért nem mindegy, hogy kik és milyen hatásosan közvetítik az intézményi- és civil szféra felé a teljesítmény- és költséghatékony gondolkodás követelményét. Bármely közösség számára, a versenyképesség javítása céljából meg kell nehezíteni a termelés, illetve a fogyasztás indokolatlan költségeinek más közösségekre való áthárítását. Ennek épp az ellenkezője valósult meg a költségvetés közvetlen, illetve az önkormányzatokra kényszerített közvetett hatásokon keresztül. A Globális Versenyképességi Index 2007. szerint a vizsgált 135 ország közül a „kormányzati kiadások hatásfokánál” a 117., a „kormányzati szabályozás korlátainál” a 110., a „makrogazdasági stabilitásnál” a 107. helyezést sikerült elérnünk. A társas vállalkozások száma jellemzi a területi adottságokat, a vállalkozási készséget és szellemet, de leginkább a fejlődés alapjait, a jövedelemtermelő képesség potenciálját. Ebben az évtizedben a regisztrált társas vállalkozók száma a régióban ~22%-al nőtt. (Ez inkább statisztikai jellegű.) Ennek strukturális következménye: „Az adózás előtti eredmény alakulása a vállalkozások mérete szerint: a régió gazdasági társaságainak 88%-át magában foglaló 3
mikrovállalkozói kör az adózás előtti nyereségből 29%-kal, az adózás előtti veszteségből azonban 47%-kal részesedett. A vállalkozások mintegy 0,2%-át kitevő nagyvállalkozások esetében fordított a helyzet, a nyereség 36, míg a veszteség 17%-át realizálta ez a gazdasági kör. A kisvállalkozásokhoz mind a pozitív, mind a negatív eredménynek 15%-a, a középvállalkozásokhoz 20%-a köthető.” (APEH adat 2007.) Az ország más területein felerősödő ipartelepítés, majd az uniós csatlakozás elszívta a szakképzett, rendelkezésre álló munkaerőt. Tovább csökkent a vállalkozások méretnagysága, amivel egyenes arányban van az elérhető jövedelem mértéke. A kkv-k nagy száma a helyi piacon ragadt, az elavult technikával és technológiával nem tudott új keresletet teremteni sem belföldön, sem a külpiacokon. Az előre menekülést a relatív tőkehiány akadályozta, így a finanszírozási nehézségek tovább rontották a jövedelemtermelő képességet, éppen azoknál a vállalkozásoknál, ahol a legnagyobb szükség lett volna rá. 2006-ban Baranya megye összes beruházásának 19%-a, 2007-ben 21%-a került az intézményi szférába (közigazgatás, oktatás, egészségügy, egyéb közösségi szolgáltatás). Ugyanakkor az iparba (bányászat, feldolgozóipar, villamosenergia-, gáz-, gőz- és vízellátás) 31% és 29%. Oda, ahonnan a bruttó hozzáadott érték kibocsátásának részaránya 45%, illetve 43% volt. (KSH adatokból számítva). A vizsgált időhorizonton lényeges eltérések nem tapasztalhatók 2005-ig, ameddig az ipari beruházások részaránya átlagosan 6-7 % ponttal voltak magasabbak a részletezettekhez képest. Elképzelhető, hogy mit jelent ez a régiós rangsorban pár év múlva, ha már két éve elindultunk a lejtőn. Az összes beruházásból a tevékenység csoportok részaránya (%) Somogy megye Tolna megye Ág, ágazat 2006 2007 2006 2007 Eü, okt, közig, egyéb közösségi szolgátatás 13,0 12,0 35,6 29,0 Ipar 13,2 18,0 28,0 29,0 A régióban a pénzügyi-, a közüzemi-, közszolgáltatói szektor dinamikus növekedése, monopol helyzetéből adódóan az indokoltnál magasabb költségei áthárításával megakadályozta a versenyszféra jövedelemtermelő képességének javítását. Legnagyobb gond, hogy a nemzeti adópolitika nem verseny- és szektor semleges. A 200 legnagyobb vállalat fajlagos adó- és járulékterhe nem éri el a kkv-énak a felét sem. Így támogatásukat az olyan területekről beszedett adókból fizeti a kormány, ahol nincsenek ilyen nagyságrendű vállalatok. Vagyis, az itt megtermelt jövedelemnek hozzávetőlegesen csak a felét lehet visszaforgatni helyi felhasználásra. Most már a gyakorlat is igazolta nálunk a globalizációs elmélet egyik tézisét, mely szerint: Verseny a végeken az erőforrásokért! Akik hirdetik, valójában kívülállóként szemlélik, és e szerint cselekednek. Ezért a forráscentrumokban a verseny egyre gyengül, a kisebb vállalkozások és közösségek között pedig egyre intenzívebbé válik a túlélésért folytatott küzdelemben. A vállalkozásokat terhelő adminisztratív költségek versenyképességet rontó hatását 10 éve kezdték vizsgálni. A 11 országban folytatott OECD elemzés (1999) megállapította, hogy a kkv- szektor minden cége átlagosan 27 500 US $-t költött arra, hogy az adó, a foglalkoztatás és a környezetvédelmi adminisztratív kötelezettségeknek stb. megfeleljen. Ez nagyjából a GDP 4%-ára rúgott a felmért országok szintjén. A további növekedés okait kutató Djankov 2002-ben megállapította, hogy „a magas adminisztrációs terhek és a túlszabályozás elsősorban a bürokrácia és a politikusok érdekeit szolgálja, összhangban az úgynevezett díjkifizetési hely (tollbooth) elmélettel”. Időközben a tendencia visszafordult. 2006-ban az EU 25 tagállamában az átlag a GDP 3,5%-ka. Nálunk ekkor érte el csúcspontját, így Görögországgal az élre kerültünk a 6,8%-os GDP aránnyal. Magyarországon a vállalkozások az árbevétel nagyságától, a tevékenység fajtájától, a foglalkoztatottak számától függően 4
többféle adót fizetnek. A Szerb-Ulbert: Vállalkozásbarát adórendszer (2007) c. kutatási összefoglalóból megtudhatjuk, hogy „a legnagyobb különbséget az alkalmazottak száma jelenti: ameddig az alkalmazott nélküli cégek átlagosan mindössze 6,66 fajta adót rónak le, addig az 1-4 főt alkalmazók már 14,71, a kisvállalatok pedig 17,23 fajta adót fizetnek. Az alkalmazáshoz kapcsolódó adófajták drasztikus növekedése valószínűsíthetően az adminisztratív adóterhek nagymértékű növekedéséhez vezet, ami negatívan befolyásolhatja az alkalmazottak további felvételét. …. Az átlagos adózó éves adminisztratív terhelése az árbevétel ~1,88%-a”. (2007-ben a régiós gazdaság összes mérleg szerinti eredményének és nettó árbevételének hányadosa 2,42% volt!) Ez – relatíve magasabb költségteher – az egyik oka, hogy a régióban nem sikerült előbbre lépni a vállalkozásfejlesztésben, a jövedelmezőbb méretnagyság kialakításában. A másik ok az aprófalvas településszerkezet lehet, pl. Somogy megyében. A harmadik, a pályázatokhoz biztosítandó önerő és bürokrácia, az elszámolt összegek kifizetésének visszatartása. Az Európa Tanács 2006 tavaszán előirányozta a kkvszektor adminisztratív terheinek felülvizsgálatát (Elnökségi Következtetések 7775/1/06, Brüsszel 2006. március): „Sürgős intézkedésre van szükség az üzleti környezet javítása céljából, ami különösen a teljes adminisztrációs teher csökkentésén, a jogszabályok egyszerűsítésén és minőségük javításán, az új vállalkozások gyors elindításának elősegítésén, illetve az üzleti tevékenységet jobban támogató környezet megteremtésén keresztül valósítható meg.” (COM 2005/107) A Cselekvési Program ennek megfelelően 2007 tavaszán megfogalmazza a célkitűzést, miszerint az ilyen jellegű terhek 25%-át le kell építeni 2012-ig. Mivel nekünk „jó bázisunk” van, nem tudom, hogy az elindult kedvező folyamat hol reked meg. A fentiekből is következik, hogy elsődlegesen nem az adó mértékek túlzottak, hanem az adórendszer áttekinthetetlensége, bonyolultsága és az ebből fakadó jogbizonytalanság. Nem véletlen, hogy az adómorál rendkívül rossz. A jogalkotók és végrehajtók nem tudnak egyértelmű különbséget tenni az illegalitásra és a legalitásra törekvő adózók között. Ilyen körülmények között virtuális térben mozog a szürkegazdaság elleni küzdelem, ami tovább rontja a legálisan működők versenyképességét, gazdasági növekedését. A mértékadók gyakorlatát követik a mértéktartók cselekedetei!
A régió gazdasági erőforrásai. Eddig a mozgásterünket meghatározó legfontosabb koordinátákat összegeztem. Most a megtett utat jellemző aggregált számszaki mutatók elé tartok tükröt. Ezek már konkrét paraméterek, de mivel halmazokhoz (ágazat, régió, idő stb.) kapcsolódnak, nem kezelhetők teljes precizitással és terminológiai identitással. A téma szempontjából az összehasonlítások, következtetések levonása is csak a tendenciákra és érzékelhető nagyságrendi különbségekre kíván rámutatni. A gazdasági potenciált jellemző legfontosabb mutatók alakulása, 1998-hoz viszonyított növekedés alapján: - Nettó árbevétel ~104% - Mérlegfőösszeg ~146% - Bruttó hozzáadott érték ~134% - Adózás előtti eredmény ~181% - Adózott eredmény ~187% (a 2007-es évet nem lehetett figyelembe venni, mert a villamos ipar nyeresége Tolna megyében több mint 3,5-szeresével megugrott. Baranyában 41%-al az előző évhez képest)
5
A szervezeti innovációt jellemzi: Baranyában 2000-ben 1408-al több egyéni, mint társas vállalkozás, 2008-ban 5681-el több társas vállalkozás volt. Somogyban 2000-ben 4445-el több egyéni, 2008-ban 196-al több társas, Tolnában 2000-ben 3758-al több egyéni, 2008-ban 2-vel több társas vállalkozás volt. A saját tőke a nettó árbevétel arányával gyarapodott, a likviditási ráta értékei tovább csökkentek és alig haladják meg a kritikus 1.0 értéket (kedvező az 1.5). Somogy megyében már el sem éri, ezért a fizetésképtelenség mezőjére kerültek (virtuális átlag adat). Ugyanis a rövidlejáratú kötelezettségeket nem képesek finanszírozni a rövidtávon pénzzé tehető eszközök. Ennek következménye, hogy megnövekszik az idegen tőke aránya, amit elsősorban az árbevétel fenntartására költenek, így nem jut forrás a fejlesztésekre. Ezáltal a befektetési lehetőség is meghiúsul, a magas kockázat miatt. Említésre méltó, hogy a tőkearányos jövedelmezőség (ROE) csak 2005-re érte el a minimálisan elfogadható értéket, ami még ösztönző a beruházott saját vagyon megtérülése szempontjából. Érdekes tapasztalatokkal szolgál az APEH 40. táblázat, az ugyanazon alágazati jövedelmezőségek megyei szórását illetően. Ezekből következik, hogy a régió gazdasága saját bázisán inkább fejlődött, mint növekedett. Jelentős régión kívüli forrást nem tudott mozgósítani, az infrastrukturális feltételek sem javultak, ezért érzékelhető strukturális változások sem jöhettek létre, és tartalékokat sem tudott akkumulálni. Tehát a mostani gazdasági krízissel ugyanolyan körülmények közepette kell megküzdenie, mint a ’90-es évek közepe után. Az értékelt utolsó három év „Dél-Dunántúli régió”, „Nemzetgazdaság” adatait összehasonlító táblázatok (APEH) pontosan alátámasztják a megállapítást. Kiderül, hogy a régió vállalkozásainak eszköz és saját forrás gyarapodása messze elmarad a nemzetgazdasági színvonaltól. Az ipari foglalkoztatottak 77%-a található a kkv szektorban (országosan 62%), de a hozzáadott értékben és a saját tőkében tapasztalható 73-73%-os arány is magasnak tekinthető (az országos érték 43, illetve 37%). A nem-ipari ágazatokban az egy forint tőkére jutó árbevétel 20%-al elmarad az országos átlagtól. (APEH-MKIK TOP 100) Ez a globalizációs negatív jövedelemtranszfer stabilan növekvő leszakadást eredményez a régió számára. Megemlítendő elemei: 1. Kereskedelem szervezeti és működési szempontjai. A gazdasági hatásairól már említést tettem. Európa legtöbb országában egyszerűen jogszabályok tiltják, illetve korlátozzák ezt a típusú kereskedelmi gyakorlatot. Ezt még kiegészíti a helyi igazgatás közösségvédelmi jogszabály alkotása. Nálunk az agrártárca most próbál kezdeményezni „valamit”, mint a legkézenfekvőbb hátrányt elszenvedő ágazat felelőse. 2. A versenysemlegességet nélkülöző adórendszer. A régió vállalkozásainak átlagos adóterhe, a mérséklődés ellenére, még mindig 2 százalékponttal meghaladja az országos átlagot. Az élelmiszeripart, papírgyártást és a fémalapanyag gyártást kivéve pedig 2-3 százalékponttal. (Ez ~330 millió Ft/év forráskivonás a társasági nyereségadónál. Ha ezt pályázati saját forrásként értelmezem, akkor max. 3 md Ft/3 év többletforráshoz juthattunk volna.) Ennek legfőbb oka a vállalkozások nagyságrendi összetétele, az igénybe vehető adókedvezmények minimális lehetősége. A több telephelyes gazdasági társaságok kihasználhatják a különböző adókulcsok és vetítési alapok adóterhelési optimalizálását. 3. Az üzleti környezet semmit sem javuló kedvezőtlen hatása. A jogszabályok áttekinthetetlensége, különböző szintű ellentmondásossága, bonyolultsága és az ebből fakadó jogbizonytalanság. A jogalkotók és végrehajtók nem tudnak egyértelmű különbséget tenni az illegalitásra és a legalitásra törekvők között.
6
Így a hatósági eljárások keretében az elfogadhatónál jóval több indokolatlan bírság kiszabására kerül sor. Ezt igazolta a kamara reprezentatív felmérése is. Ilyen körülmények között virtuális térben mozog a szürkegazdaság elleni küzdelem, ami tovább rontja a legálisan működők versenyképességét, gazdasági növekedését. 4. A közszolgáltató szektor kivételezett díj megállapításával általános költségszínvonal emelkedést okozott, ami a kkv-t érintette kellemetlenül, gátolva versenyképességük javítását, gyorsabb növekedési lehetőségeiket. 5. Mindezek az idegen források részarányának növelésére késztették a vállalkozásokat, amelyek jövedelmezősége meghaladta (~60%) a saját tőke hozamát, így újabb nem kívánatos jövedelemtranszfer sújtotta őket. Nem csoda, hogy a méretnagyság inkább a megtermelt jövedelem megtartásához igazodott, mint a piaci pozíció által megkívánthoz. (A fiskális szemlélet beívódása a vállalkozói döntésekbe.) Akinél hiánycikk a bizalmi tőke, azt elkerüli a működő tőke.
Összefoglalás, következtetések. A globalizáció keretei között egy régió felzárkózása nagymértékben függ a képzettségtől, a növekedés szolgálatába állítható szellemi kapacitások mobilizálhatóságától. Ha ez hiánycikk, akkor a jelentős fejlődésbeli különbségek versenyképesség csökkentő tényezőkké válnak. A fejlesztéspolitika ezt nem tudja kompenzálni, mert a célzott támogatások, pályázati források nagy részét visszaszívják a fejlettebb területek. Pl. A fővárosi cégek sorra nyitják meg telephelyeiket a régióban és pályáznak a helyhez kötött konstrukciókban. A régió gyenge külső forrásabszorpciójáról már tettem említést, itt most a belső eloszlását szemléltetném. Talán könnyebben meghatározhatók a megyék saját tennivalói. Kiknek kellene többet tenni a projektgenerálás és fejlesztés, pályázatírás és menedzselés, továbbképzés és szakképzés, valamint a munkamegosztás és piacfejlesztés területén. NFT-ből 2004-2006 között kifizetett összegek (ezer Ft/foglalkoztatottak. száma) megyék NFT GVOP ROP Baranya 410 65 119 Somogy 312 56 105 Tolna 410 83 102 Ha a többi régió adatait is megvizsgáljuk, akkor kiderül, hogy nálunk nem csupán az elmaradt pénz lehet a gond, hanem annak hatékony felhasználása is. Az RFKB forrásainak szakszerű, célirányos szétosztásával a gazdaság hozzájuthatna ahhoz a szakképzett munkaerőhöz, amelyik hiánya akadályozza a korszerű és ezáltal jövedelmezőbben működő technológiák alkalmazását. Nálunk a műszaki felsőoktatás is hátrányos helyzetűnek számít. A krízis és a gazdasági tevékenység lassulása jelentős változást hoz az üzleti eredményekre, ami új típusú üzletvezetést és irányítást indukál. Egyensúlyba kell hozni a rövidtávú piaci és működési feltételeket, a hosszú távú cégérdekekkel. Nem ártana a benchmarking szemléletünket jobban hasznosítani. Akkor talán reálisabban ítélnénk meg tennivalóinkat a rendelkezésünkre álló eszközökkel összhangban. A befektetett eszközök állománya kiegyensúlyozott növekedést mutatott mindhárom megyében, az utóbbi években. 2007-ben Somogy megye előnye Baranyához képest 10%, Tolnához 50%. 1998-ban ez a sorrend: Baranya előnye Somogyhoz képest 24%, Tolnához 12%. Ha megnézzük ezeknek a befektetéseknek a jövedelmezőségét, akkor már árnyaltabb 7
különbségeket tudunk kimutatni. Ezek a jövedelmezőségi mutatók (ROA II) az üzleti kockázatot jelenítik meg, vagyis a vállalkozás működésének eredményességét fejezik ki. Megyék Baranya Somogy Tolna
Befektetett eszközök 2007/1998 239 % 346 % 150 %
Jövedelmezőségi mutató 2007/1998 ROA II Feldolgozó ipar ROA II 95 % 102,4 % 114 % 72 % 75% 25 %
Ez azért érdekes, mert Somogy megyében 2007-ben a gazdaság nettó árbevételének 44%-t adta a feldolgozóipar, Baranyában 21%-t, Tolnában 21%-t. A táblázat sejteti, hogy a megyéken belül mennyire kiegyensúlyozatlan az ágazati tárgyi eszközök aránya. A második legnagyobb ágazat a kereskedelem, amelyik árbevételi részaránya Baranyában 1998-ban 24%, Somogyban 23%, Tolnában 20% volt. 2007-ben Baranyában 24,8%, Somogyban 17,6%, Tolnában 24%-ra emelkedett. Viszont a nettó árbevétele Baranyában 175%-ra, Somogyban 198%-ra, Tolnában 237%-ra növekedett. Az utóbbi két megyénél arra is gondolhatunk, hogy a területen kívüli források saját érdeket szolgálnak – ami nem baj –, függetlenül attól, hogy koherensek-e a megye komplex gazdaságfejlesztési követelményeivel. Így hosszabb távon egyre kevésbé lehet a helyi értéktermelő erőforrások optimálisabb kihasználását biztosítani, ezáltal a függőségi viszonyokon lazítani. A Bevezetésben foglaltakat szemléletesebben kiemeli a mellékletekben foglalt nyolc táblázat. A 2. melléklethez egy idézet az 1998-as elemzésből: „Az 1 főre jutó megyei GDP adatok további arányeltolódása prognosztizálható 1998-ra a régió megyéi között, majd az 1999-es még dinamikus növekedést, 2000-től lassulás fogja követni”. A globalizáció társadalmi hatásait is vizsgálják már a világ dolgaival foglalkozó kutatók, miután ezek egyértelműen meghatározhatók a fejlettebb országokban. Nálunk még az eszközöket használják a minél nagyobb differenciálásra, a liberális versenyre hivatkozva, annak ellenére, hogy ez nemzetgazdasági szinten több kárt okoz, mint amennyit a fenntartható fejlődés érdekében tesz. Az is beigazolódott, hogy a gazdasági előnyök nem fognak önmaguktól lecsorogni a gazdagtól a szegényhez, az államtól a városhoz, a piactól a fogyasztóhoz. Ehhez a gazdaságfejlesztésnek lentről felfelé is kell irányulnia. A globalizáció egyre inkább ráirányítja a figyelmet a helyi gazdaság fontosságára. Nekünk könnyebb átállni, mert a régió mindennapi életét kevésbé „deformálta” a globalizációs vihar. A helyi gazdaság megerősítésének egyik fontos tényezője az önkormányzatok ez irányú működése, ami az eddigi tapasztalatok szerint kevésbé szolgálta a közösségi tőke optimálisabb hasznosulását. Pl. Az ÚMFT-DDROP gazdaságfejlesztési előirányzatának változását mutatja az alábbi táblázat, abszolút értékben, és az összes forrás százalékában. Érdekes jelenség, hogy az összegek csökkenésével nőtt az előirányzat prioritásainak száma. Verzió 0. verzió 1. verzió 2. verzió Hatályos
Elfogadás időpontja 2006. 03. 30. 2006. 11. 15. 2007. 08. 07.
A városi térségek fejlesztésére alapozott versenyképes gazdaság megteremtése prioritás részaránya (%) értéke (Ft) 16,00 31 200 000 000 13,67 26 656 500 000 12,99 25 330 500 000 10,53 23 138 921 260
8
Figyelembe veendő és kezelendő tőkeformák: természeti-, fizikai-, gazdasági-, társadalmi-, emberi-, és kulturális tőke. A helyi gazdaságok megerősítése megkívánja az emberek és önkormányzataik aktív részvételét, elkötelezettségét, hogy együtt biztos alapot nyújtsanak a közösségi tőke hasznos működésének. Ezt a célt szolgálja a „Pécs az életminőség pólusa” c. regionális gazdaságfejlesztési stratégia, melynek több projektje megvalósult, a zászlóshajó „Pécsi Egészségipari Innovációs Központ” nyertes projekt lett a GOP 2008/1.2.2-ben (3 md Ft), a biotechnológiai „BIB” elnyerte az akkreditált klaszter címet (somogyi és tolnai cégek is tagjai). A rendszerhez kapcsolódóan több pályázat előkészítés, illetve elbírálás alatt van. Aláírásra került Debrecen, Pécs, Szeged pólusvárosok együttműködése, a gyógyszeripari klaszter megszervezésére. Nincs esélyünk a gyors növekedésre, csak a fenntartható fejlődésre. 2007-ben megalakítottuk a Dél-Dunántúli Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetségét. Bemutatkozás: sokszor, sokféleképp, különböző célból, különböző szinteken használatos fogalom. De, vajon tudjuk-e, hogy hol, mikor, milyen formában tegyük ezt a globalizált üzleti világban. Ki, kinek lehet hiteles referenciája. Milyen szervezetek alkotják azt a mikroklímát, amelyet a működő tőke vállalkozásbarát környezetként minősít, és az úgynevezett helyi gazdaság együttműködő képességeit közvetíti a távolabbi piaci szereplők felé. A magyar vállalkozások legfontosabb feladata a 2007-2013-as időszakban a nemzetközi láthatóság elérése, a régiónkban a hálózatos működési formák kiépítésének a segítségével, az innováció folyamatának felgyorsításával. Mit tettünk ennek érdekében: ¾ A kamarai szövetség lett az új kiírója a Dél-Dunántúli Minőségi Díjnak. ¾ Két új pályázati ablakot nyitottunk: ágazattól független mikro méretű vállalkozások, mérettől független közszolgáltatások, közigazgatási, oktatási szervezetek számára. Ezzel erősíteni szeretnénk az új típusú partnerséget, amely nélkülözhetetlen eleme az EU integrált terület- és gazdaságfejlesztési stratégiájának. ¾ Bejegyeztettük a Dél-Dunántúli Minőségi Díjat egységesen megjelenítő és annak védelmét szolgáló védjegy használati jogot. ¾ Szabályzatban rögzítettük a most elsőként elnyerők jogosultságait, és a korábbi nyertesek használati lehetőségeinek feltételeit a folytonosság biztosítása érdekében. ¾ A 2008-as pályázati kiírás sikeres volt, a pályázók aktivitása és színvonala úgyszintén. Miért tettük mindezt: Mert úgy gondoltuk, hogy először egymásnak kellene igazán bemutatkoznunk, hogy együttesen sikeresebb legyen a nagyobb piaci bemutatkozásunk. Mert tudjuk, hogy a benchmark-tól, mint a múltbeli siker mutatójától, csak így juthatunk el a benchmarking-ig, a belső teljesítményünk összehasonlításához a legjobb külső teljesítménnyel. Ez az ismeret pedig a teljesítmény további javításának elengedhetetlen feltétele. Nem többet, nem jobban, hanem egészen mást kell csinálni. Pécs, 2009. március 13.
dr. Kéri István elnök DDKIKSZ-PBKIK
9
1. sz. melléklet
Az egy főre jutó GDP értéke Magyarország régióiban és a Dél-Dunántúl megyéiben 1997. és 2006. években (ezer Ft/fő) 3921
4000 3500 3000 2363
2500
2139
2370
2000
1596
1500 1000
1512
1490
1564
1702
1593
1469
1254 807
841
885
653
566
581
655
672
590
708
500 0 Tolna megye
Somogy megye
Baranya megye
Dél-Alföld
Észak-Alföld
ÉszakMagyarország
Dél-Dunántúl
NyugatDunántúl
KözépDunántúl
KözépMagyarország
Országos átlag
Forrás: KSH
2. sz. melléklet
Az 1 főre jutó GDP az országos átlag %-ában Budapesten és a Dél-Dunántúl megyéiben 240,0 Budapest
220,0 200,0
Baranya
180,0 Somogy
160,0 140,0
Tolna
120,0 Dél-Dunántúl
100,0 80,0
Országos átlag
60,0 1994
Forrás: KSH
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
3. sz. melléklet
Az 1 főre jutó GDP az országos átlag %-ában régiónként és a Dél-Dunántúl megyéiben 1997. és 2006. években 180,0
165,9
160,0 149,1 140,0 120,0 96,0
100,0
105,2 90,5
100,3 77,6
80,0
79,9
77,9 67,5
67,3 64,0
69,1
72,0
66,2
63,1
84,2
70,2 62,2
60,0
67,4
40,0 20,0 0,0 Tolna megye
Somogy megye
Baranya megye
Dél-Alföld
Észak-Alföld
ÉszakMagyarország
Dél-Dunántúl
NyugatDunántúl
KözépDunántúl
KözépMagyarország Forrás: KSH
4. sz. melléklet
A százezer főre jutó kutató-fejlesztő helyek száma Magyarországon és a Dél-Dunántúlon 1997. és 2007. évben 45,2
50 45 40 31,9
28,2
35
25,4
30 25 20
16,6
15,8
15,6
15 4,2
10
4,5
5,8
5 0 Magyarország
Forrás: KSH
Dél-Dunántúl
Baranya megye
Somogy megye
Tolna megye
5. sz. melléklet
Az ezer lakosra jutó K+F ráfordítások Magyarországon és a DélDunántúlon 1997. és 2006. évben (millió Ft) 24,40 25,00
20,00
15,00
10,00
11,92
6,28
6,26
5,00
1,88
3,37
2,90 0,50
1,31
1,53
0,00 Magyarország
Forrás: KSH
Dél-Dunántúl
Baranya megye
Somogy megye
Tolna megye
6. sz. melléklet
A munkanélküliségi ráta alakulása a Dél-Dunántúl megyéiben 18 16 14 12 Baranya
10
Somogy 8
Tolna
6 4 2 0 1997
1998
1999
2000
Forrás: Állami Foglalkoztatási szolgálat
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
7. sz. melléklet
A foglalkoztatási ráta alakulása Magyarországon és a DélDunántúlon, 2000-2007 (%) 54 Ország összesen
52 50
Baranya
48 Somogy
46 44
Tolna
42 40
Dél-Dunántúl
38 2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
Forrás: Állami Foglalkoztatási szolgálat (Foglalkoztatási arány: a foglalkoztatottaknak a megfelelő (15-74 éves) korcsoportba tartozó népességhez viszonyított aránya.)
8. sz. melléklet
Az aktivitási ráta alakulása Magyarországon és a DélDunántúlon, 2000-2007 (%) 58,0 Ország összesen
56,0 54,0
Baranya
52,0 50,0
Somogy
48,0 Tolna
46,0 44,0
Dél-Dunántúl
42,0 2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
Forrás: Állami Foglalkoztatási szolgálat (Aktivitási arány: a gazdaságilag aktívak a megfelelő (15-74 éves) korcsoportba tartozó népesség százalékában.)
Kiadja: Dél-Dunántúli Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetsége Felelős kiadó: Dr. Kéri István Nyomda: Kódex Nyomda Kft. Minden jog fenntartva.
