A Dél-alföldi Régió hidrogeológiai adatbázisa, hidrogeológiai tanulmány

A dél-alföldi régió hidrogeológiai adatbázisa, hidrogeológiai tanulmány

A Dél-alföldi Régió hidrogeológiai adatbázisa, hidrogeológiai tanulmány Zárójelentés

Készítette: Aquifer Kft. 2007.január 15. AQUIFER Kft. 1016 Budapest, Mészáros. u. 46.* Tel/Fax.: 215-8068 * E-mail:[email protected]

1


TARTALOM

1.

A MUNKA CÉLKITŰZÉSEI..................................................................................................................... 3

2.

A MUNKA FOLYAMATA......................................................................................................................... 6

3.

AZ ADATBÁZIS ......................................................................................................................................... 8

4.

REGIONÁLIS ÉRTÉKELÉS .................................................................................................................. 13 4.1. ÁLTALÁNOS ÉRTÉKELÉS .......................................................................................................................... 13 4.1.1 A térség földtani felépítése, hidrogeológiai jellemzői ................................................................... 15 4.1.2 A felszín alatti vizek mennyiségi helyzete ...................................................................................... 20 4.1.3 A felszín alatti vizek minőségi állapota ......................................................................................... 29 4.1.4 Problémák, kényszerítő körülmények ............................................................................................ 31 4.2. MENNYISÉGI ÉRTÉKELÉS ......................................................................................................................... 34 4.3. VÍZMINŐSÉGI ÉRTÉKELÉS ........................................................................................................................ 36 4.3.1 Területi értékelés a technológiai indexek alapján ......................................................................... 36 4.3.2 Mélység szerinti vízminőségi értékelés .......................................................................................... 40 4.3.3 Minőségi index szerinti értékelés ................................................................................................. 53

5.

LOKÁLIS ÉRTÉKELÉSEK .................................................................................................................... 55

6.

KOMPLEX ÉRTÉKELÉS ....................................................................................................................... 59 6.1. VÍZMINŐSÉGI RÉSZTERÜLETEK ................................................................................................................ 59 6.2. HASZNOSÍTHATÓSÁG ............................................................................................................................... 63

7.

A RÉGIÓ TERÜLETÉN LÉVŐ REGIONÁLIS VÍZBÁZISOK ÉRTÉKELÉSE .............................. 65 7.1. MEGLÉVŐ REGIONÁLIS VÍZBÁZISOK ........................................................................................................ 65 7.2. TÁVLATI VÍZBÁZISOK .............................................................................................................................. 66 7.2.1 Országos program keretében készült kutatások ............................................................................ 66 7.2.2 DARFT támogatással végzett kutatások ( Kunágota, Nagybánhegyes) ........................................ 68

8.

ÖSSZEFOGLALÁS .................................................................................................................................. 72

AQUIFER Kft. 1016 Budapest, Mészáros. u. 46.* Tel/Fax.: 215-8068 * E-mail:[email protected]

2


1.

A MUNKA CÉLKITŰZÉSEI

A Dél-alföldi régió Ivóvízminőség Javító Programjának feladata olyan minőségű ivóvíz szolgáltatása a lakosság számára, mely többek között kielégíti azon EU elvárásokat, hogy ne tartalmazzon kiemelten fontos elemeket határérték feletti mennyiségben. Ezek a kiemelt paraméterek a következők: ammónia, arzén, bór, fluorid és nitrit. A 201/2001. sz. Kormányrendeletben megfogalmazottak alapján a régió az Ivóvízminőség Javító Program keretében 2002-ben felmérést és tanulmányt készítetett, mely tanulmány azt vizsgálta, hogy a szolgáltatott víz mely településeken haladja meg ezen paraméterekre vonatkozó határértékeket, és javaslatot tett a vízkezelési technológiákkal való megoldásokra.

A

tanulmány értékelése nyomán merült fel annak a vizsgálatnak igénye, hogy a térségben vannak-e olyan vízadó képződmények, melyek vize nem haladja meg a kiemelt paraméterek vonatkozásában a határértéket, ill. amennyiben ilyen nincs, akkor lehatárolhatók-e a rossz minőségű területeken belül kevésbé rosszak. Közbeszerzési eljárás során társaságunk, az AQUIFER Kft. nyerte el a feladat kidolgozásának lehetőségét. A munkára gyakorlatilag három hónap állt rendelkezésünkre. A feladatkiírás két alapvető részfeladatot tartalmazott, melyek egymással szorosan összefüggenek: 1.

A régió területére vonatkozó hidrogeológiai adatbázis összeállítása, mely határozott adathalmazra terjed ki, tervezési alapul szolgál a további munkálatokhoz, segíti a terület regionális hidrogeológiai értékelést és kiszolgálja a Megbízónál kialakítandó térinformatikai rendszert.

2.

Hidrogeológiai szakvélemény keretében a terület regionális és lokális vízföldtani értékelése, a feladatkiírásban megfogalmazott kérdések megválaszolása.

A Dél-Alföldi Régió három megyét, Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyét foglalja magába. A feladatkiírás a régió 254 településének figyelembe vételét írta elő, mely települések többszöri egyeztetés utáni jegyzékét az 1.a.-1.c táblázatok tartalmazzák. Nem kellett részletes lokális értékelést készíteni a jelenleg más vízbázisról regionális rendszereken keresztül ellátott településekre. A vizsgált településeket az 1. ábra mutatja.


3


Település lista Bács-Kiskun megye

1.a. táblázat

Vizsgált települések Akasztó Bácsalmás Bácsbokod Bácsborsód Bácsszőlős Baja Balotaszállás Bócsa Borota Bugac Bugacpusztaháza Császártöltés Csávoly Csengőd Csikéria Csólyospálos Dávod Dunaegyháza Dunafalva Dunapataj Dunaszentbenedek Dunatetétlen Érsekcsanád Érsekhalma Felsőlajos Felsőszentiván Foktő Fülöpháza Fülöpjakab Fülöpszállás Gara Gátér

Hajós Harkakötöny Harta Hercegszántó Imrehegy Izsák Jakabszállás Jánoshalma Jászszentlászló Kalocsa Kaskantyú Katymár Kecel Kecskemét Kelebia Kéleshalom Kerekegyháza Kiskőrös Kiskunfélegyháza Kiskunhalas Kiskunmajsa Kisszállás Kömpöc Kunadacs Kunbaja Kunbaracs Kunfehértó Kunpeszér Kunszállás Ladánybene Lajosmizse Lakitelek

Madaras Mátételke Mélykút Móricgát Nemesnádudvar Nyárlőrinc Ordas Orgovány Páhi Pálmonostora Petőfiszállás Pirtó Rém Solt Soltszentimre Soltvadkert Sükösd Szabadszállás Szank Szentkirály Tabdi Tass Tataháza Tázlár Tiszaalpár Tiszakécske Tompa Újsolt Uszód Városföld Zsana

Hálózatról ellátott települések Ágasegyháza Apostag Ballószög Bácsszentgyörgy Bátmonostor Bátya Csátalja Drágszél Dunavecse Dusnok Fajsz Géderlak Helvécia Homokmégy Kunszentmiklós Miske Nagybaracska Öregcsertő Szakmár Szalkszentmárton Szeremle Tiszaug Újtelek Vaskút


4


Település lista Békés megye Vizsgált települések Battonya Békéssámson Békésszentandrás Biharugra Bucsa Csanádapáca Csorvás Dombegyház Dombiratos Ecsegfalva Elek Gerendás Geszt Gyula Hunya Kardos Kaszaper Kertészsziget

Kevermes Kondoros Körösnagyharsány Kunágota Lőkösháza Magyarbánhegyes Medgyesbodzás Medgyesegyháza Mezőgyán Mezőhegyes Mezőkovácsháza Nagybánhegyes Nagykamarás Örménykút Szeghalom Tótkomlós Újkígyós Zsadány

1.b. táblázat Hálózatról ellátott települések Almáskamarás Békés Békéscsaba Bélmegyer Csabacsűd Csabaszabadi Csárdaszállás Dévaványa Doboz Füzesgyarmat Gádoros Gyomaendrőd Kamut Kardoskút Kétegyháza Kétsoprony Kisdombegyház Körösladány Köröstarcsa Körösújfalu

Település lista Csongrád megye Vizsgált települések Algyő Dóc Makó Ambrózfalva Domaszék Maroslele Apátfalva Eperjes Mártély Árpádhalom Fábiánsebestyén Mindszent Ásotthalom Felgyő Mórahalom Baks Ferencszállás Nagyér Balástya Forráskút Nagylak Bordány Földeák Nagymágocs Csanádalberti Hódmezővásárhely Nagytőke Csanádpalota Királyhegyes Óföldeák Csanytelek Kistelek Ópusztaszer Csengele Kiszombor Öttömös Csongrád Kövegy Pitvaros Derekegyház Kübekháza Pusztamérges Deszk Magyarcsanád Pusztaszer Nem vizsgált település: Klárafalva

Kötegyán Magyardombegyház Méhkerék Mezőberény Murony Nagyszénás Okány Orosháza Pusztaföldvár Pusztaottlaka Sarkad Sarkadkeresztúr Szabadkígyós Szarvas Tarhos Telekgerendás Újszalonta Végegyháza Vésztő

1.c. táblázat Röszke Ruzsa Sándorfalva Szatymaz Szeged Szegvár Székkutas Szentes Tiszasziget Tömörkény Újszentiván Üllés Zákányszék Zsombó


5


2.

A MUNKA FOLYAMATA

Feladatunk két alapvető részből állt. Egyrészt létre kellett hoznunk egy olyan adatbázist, mely a pályázati kiírásban megszabott feltételek szerinti adatokat tartalmazza, másrészt ezen adatok, valamint az üzemeltetőkkel folytatott konzultációk alapján regionális és lokális értékelést kellett adnunk a régió hidrogeológiai és vízminőségi állapotáról. A szerződéskötést követő megyénkénti indító megbeszélésen egyeztettük az érintettekkel a munka folyamatára vonatkozó elképzeléseinket, az egyes munkafázisok tartalmát és határidejét. A tervezett munkafolyamatot a 2. ábra mutatja. A munkafolyamat

2. ábra

A munkát az adatbázis összeállításával kellett kezdenünk, hiszen minden feldolgozást, értékelést csak ennek alapján végezhettünk el. Az adatbázis alapjául a társaságunknál már meglévő adatállományok, ill. a különböző központi intézményektől átvett adatállományok szolgáltak. Az adattárakból, adatbázisokból származó adatokat természetesen ellenőrizni, felülvizsgálni kiegészíteni kellett, melyet az üzemeltetőkkel folytatott konzultációk keretében valósítottunk meg. Az indító megbeszélésen rögzítetteknek megfelelően településenkénti bontásban előzetesen valamennyi üzemeltetőnek megküldtük az általunk összeállított formában az adatállományokat, majd szakértőink előre egyeztetett időpontokban az üzemeltetők által megadott helyszíneken az üzemeltetők képviselőivel elvégezték az ellenőrzést, egyeztetést. Egyúttal az adott vízbázis jelenlegi állapotával, a kutak minősítésével kapcsolatos információkat is összegyűjtötték. Az egyeztetésekről minden üzemeltetőnél jegyzőkönyvet vettünk fel, melyek másolatát a záródokumentáció függeléke tartalmazza.


6


Sok esetben az egyeztetés nem zárult le a helyszínen, hanem utólag kaptuk meg a szükséges információkat. Az egyeztetés a tervezett 2006. szeptember 30-i határidővel nem fejeződött be, még október végén is kaptunk az értékeléseket jelentősen befolyásoló információkat. Az adatbázis folyamatos fejlesztése, javítása mellett megkezdtük a regionális és lokális értékeléseket. A regionális értékeléseket két irányban mennyiségi és vízminőségi szempontok szerint végeztük, majd a kétféle értékelés egyesítésével alakítottuk ki végső eredményeinket, javaslatainkat. A településenkénti lokális értékelésekhez adatlapokat állítottunk össze, melyek röviden összegzik a hidrogeológiai szempontból legfontosabb információkat, és javaslatot tartalmaznak az adott helyen mennyiségi és minőségi szempontból legkedvezőbb vízbeszerzési lehetőségre, ill. több lehetőség esetén azokat fontossági rendbe helyezik. A végleges beszámoló jelentés leadása előtt megyénként tervismertető megbeszélést tartottunk. Mivel az adatbeszerzés a fent említettek szerint elhúzódott a lokális értékeléseket nem tudtuk előzetesen megküldeni az érintetteknek, ezért az azokhoz fűzött véleményeket külön mellékeljük. A tervismertetőn a regionális és lokális értékelések módszereit és eredményeit ismertettük. Az üzemeltetők részéről a tervismertetők nyomán ill. a lokális értékelések részletes áttekintése alapján kialakult véleményeket, javaslatokat azok megalapozottsága esetén a Megbízó véleménye figyelembe vételével az egyéb szakértői megjegyzésekkel együtt a záró dokumentáció javított változatába építjük be.


7


3.

AZ ADATBÁZIS

A Dél- Alföldi Régió Ivóvízminőség Javító Program feladatának két egysége közül az egyik egy olyan hidrogeológiai adatbázis kialakítása, amely tartalmaz minden, a kiírás szerinti adatot és alkalmas a régióra vonatkozó regionális és lokális hidrogeológiai értékelések elvégzéséhez szükséges feldolgozásokhoz, valamint a további tervezések alapjául szolgálhat. A feladatkiírás szerint minimálisan az alábbi adatoknak kell szerepelniük az adatbázisban: ª Kutak adatai; •

Építéskori adatok -

Település neve

-

A kút kataszteri száma

-

A kút egyedi megnevezése

-

EOV koordináták (EOVX, EOVY)

-

Terepszint (m.B.f.)

-

A fúrás éve

-

A fúrási mélység

-

A kút béléscsövezése

-

Rétegpróba helye és adatai

-

A szűrőzés, a véglegesen beépített szűrő adatai

-

Talphőmérséklet

-

Nyugalmi vízszint

-

Üzemi adatok

-

Vízhozam adatok

-

Kifolyóvíz hőmérséklet

-

Vízminőségi jellemzők: Na, K, Ca, Mg, Fe, Mn, As, Ammónium, Bór, Fluorid, Nitrát, Nitrit, Klorid, Szulfát, Hidrogénkarbonát, Lúgosság, pH, KOI, fajlagos elektromos vezetőképesség, összes keménység (CaO), gáztartalom (összes gáz, metán tartalom)

• Üzemeltetési adatok: -

1991. évre, valamint legalább az utóbbi 5 évre vonatkozóan, víztermelési adatok (m3/év), nyugalmi vízszint (éves átlag, max. és min. értékek)


8


-

Vízminőségi jellemzők: a 2001. év után végezett alapállapot vizsgálatok azon komponensei, melyek nem szerelnek az építéskori adatok között, de azok vizsgálatát jogszabály, vagy az illetékes ÁNTSZ előírta

ª A vízmű termelési adatai -

Víztermelő telepenként a víztermelés (m3/év)

-

A vízműtelep ellenőrző vízminőségi vizsgálatai

ª A régióban található talaj- és rétegvízszint, észlelő hálózat, valamint a vízminőségi törzshálózat állomásainak EOV koordinátái és azonosítója, annak feltüntetésével, hogy az adott állomás a talaj vagy a rétegvízszint észlelő hálózat tagja. Bár a kiírás nem korlátozta az adatok mennyiségét, azonban a feladat végrehajtására rendelkezésre álló idő igen. Amennyiben a térségben lévő valamennyi kút minden fellelhető adatát be akartuk volna vonni az adatbázisba, akkor az adatgyűjtésben résztvevő szervezetek egyöntetű véleménye szerint mintegy két éves munkára lett volna szükség. Annak érdekében, hogy az értékelésekhez, a feltett kérdésekre adandó válaszok kidolgozásához elegendő időnk és információnk legyen - a minimális elvárásokat meghaladóan, de a teljes körűségre nem törekedve- az alábbi adatokat gyűjtöttük és rendszereztük: 1.

A nyomtatott ún. „URBANCSEK” kútkataszterekből a régió három megyéjében lévő kutak legfontosabb építéskori alapadatai (műszaki és vízminőségi adatok). Ezek a kataszterek 1982-ig tartalmazzák az adatokat.

2.

1982-től a kútkataszter gépi úton készül, ezek nyomtatott kiadványaiból egészítettük ki az állományt 2005-ig.

3.

A felszín alatti víztermelésekre vonatkozó érvényes üzemelési vízjogi engedélyek alapján készül, az ún. Vízbázis Atlasz, mely tartalmazza valamennyi érintett objektum alapadatait és éves víztermelését. A Vízbázis Atlasznak a 2004. évi anyagát használtuk fel.

4.

A kötelező üzemi adatszolgáltatás – 2004-től OSAP – adatállománya. Ez tartalmazza az adatszolgáltatási körbe bevont valamennyi kút éves termelési, vízszintmérési és vízminőségi adatait.


9


5.

A megyei ÁNTSZ-ek adatállománya. Ezek az adatok a szolgáltatott vízre vonatkoznak, a későbbi munka során nem használtuk fel, de külön rendezve az adatbázis tagjaként átadjuk.

6.

Felszín alatti vizeket érintő törzshálózatok alapadatait a vízrajzi adatbankból vettük át.

Az adatbázist végül alapvetően a Vízbázis Atlasz, az OSAP adatlapok és az új gépi kataszter adatainak felhasználásával alakítottuk ki. Az adatbázis mind objektumainak számában, mind a rájuk vonatkozó információk vonatkozásában kiegészíthető, bővíthető. Az alábbi 3. ábra azt a kört mutatja, ahonnan információink, az adatok származnak. Hidrogeológiai adatbázis adatforrásai

3. ábra

Adatbázisunk jelen állapotában a 2004. évi Vízbázis Atlasz szerint üzemelő, vízellátási céllal termelő vízbázisokhoz tartozó kutak adatait tartalmazza a gépi kataszter alapján kiegészítve az újabb kutak adataival. Az adatbázis kialakítása, adatfelvitele, elsődleges ellenőrzése során igen sok problémával találkoztunk. Ezek közül néhány:


10


-

a Vízbázis Atlasz adatállomány felújításra szorul, főként a koordináták tekintetében javítani kellene;

-

a kötelező üzemi adatszolgáltatás nagyon hiányos. Sokszor fordul elő, hogy egész évre azonos mennyiségi, vízszintmérési adatok vannak beírva, a vízminőségi adatok hiányoznak. Az OSAP adatlapok, azaz a 2004-től bevezetett gépi adatszolgáltatás nehezen feldolgozható. Az egyik legfontosabb adatállomány a 21/2002. rendelet szerinti vízminőségi alapállapot felvétel eredményei lettek volna. Az eredmények teljes körű adatszolgáltatására alkalmas OSAP adatlap azonban csak később készült el, így azokban az esetekben, amikor hamarabb elvégezték az alapállapot felvételt, nem tudták az éves adatlapon az eredményeket közölni. Később viszont már ezt nem pótolták, hiszen nem az azévi adatszolgáltatás része volt;

-

egyes adatcsoportokat több irányból próbáltunk beszerezni, ez sokszor okozta azt, hogy ugyanarról az objektumról egymásnak ellentmondó információkat kaptunk;

-

Sok esetben a kutakra vonatkozó információkat az üzemeltetők nem tudták kellően megadni, mert csak rövid ideje vették át az üzemeltetést, és a korábbi üzemeltetőtől nem kapták meg a kellő ismereteket. Ebből a szempontból sem jó az egyes helyeken gyakori üzemeltető váltás.

-

üzemeltetőktől illetve a laboratóriumoktól kapott vízminőségi adatokban problémát okozott a mértékegységben való eltérés, az adatok elcsúszása.

Az eredeti feladatkiírás az adatbázistól térinformatikai rendszer kiszolgálását várta el, azonban

még

nem

tisztázódott,

hogy

milyen

térinformatikai

rendszer

kerül

üzembeállításra a felhasználás során, ezért az adatállományt MS Excel formátumú táblázatokba rendezve adjuk át. A különböző feldolgozásokhoz és megjelenítéshez általunk használt ArcView elemeket pedig önállóan adjuk át, így azok közvetlenül konvertálhatók a leendő rendszerbe. A véglegesen átadásra kerülő adatbázis a következő elemeket tartalmazza: 1.

Az üzemelő vízbázisok kútjainak alap- és mérési adatai, vízminőségi adatai a kijelölt időszakra és komponenskörre vonatkozóan;

2.

A területen lévő 1982. előtt készült valamennyi kút legfontosabb alapadatai

3.

Az 1982-2005. között készült kutak kataszteri adatai

4.

A felszín alatti vizeket érintő törzshálózatok (talaj- és rétegvízszint, vízminőségi) törzsadatai


11


5.

A három megyei ÁNTSZ szolgáltatott vízre vonatkozó adatai

6.

A feldolgozások során készült néhány értékelő adatbázis (technológiai indexek, kapacitás számítások

Összességében az adatbázis mintegy 5 millió adatot tartalmaz. Jelentősége az alábbiak miatt kiemelkedőnek tekinthető: -

nagy területet lefedő mennyiségi és minőségi adatbázis,

-

szerkezeténél fogva bővíthető, fejleszthető,

-

a későbbi tervezést figyelembe véve egy nagyon jó hidrogeológiai adatbázis, ami a legfontosabb cél,

-

az adatbázist felhasználva a Dél- Alföldi Régió egész területére jó hidrogeológiai, vízminőségi feldolgozást, értékelést lehet adni


12


4.

REGIONÁLIS ÉRTÉKELÉS

4.1. Általános értékelés A bonyolult földtani-vízföldtani helyzetnek köszönhetően az Alföld felszín alatti vizekben gazdag területeinek precíz lehatárolása nem egyszerű, a vízadó rétegek teljesítőképessége szeszélyesen, tájanként és mélységközönként is változik. Ennek ellenére több ezer víztermelő kút adatai, továbbá Rónai András és Erdélyi Mihály összefoglaló munkái [1]-[2]-[5], illetve az utóbbi évtizedek részletes, szivárgáshidraulikai modellezéseket is alkalmazó tanulmányai [7]-[18]-[33]-[34] alapján a földtani felépítés és a felszín alatti áramlási rendszerek nagyjából ismertnek tekinthetők. Ezek alapján készült az Európai Unió számára az az Országjelentés [35], amely jellemzi a felszín alatti víztesteket. A Víz Keretirányelv (VKI) szerint egymástól elkülönülő, elkülöníthető alakzatok jelölhetők ki, amelyek a víztermelés szempontjából különböző tulajdonságúak. A következőkben ezek figyelembevételével jellemezzük a vízföldtani állapotokat. Az ivóvizek termelésére alkalmas (hidegvízű) víztestek területi elhelyezkedését a 4. ábrán mutatjuk be, egyéb adataik pedig a 2. táblázatban szerepelnek.

HU _p

4. ábra

HU_p.2.10.2 .2.1

HU_p.2.12.2

0.1

U _p H

HU_ p.2.1 1.2

HU_p.1 .15.1

HU_p.2.11.1

HU_p.2.13.1

HU_p.1.16.1

HU_p.1 .15.2

.2

.1

3. 2

H

U _p

.1

.1

4. 2

HU_p.1.14.1

A Dél-Alföldi régió területén található felszín alatti víztestek

0

20

40

60

80

100 Kilometers


13


Víztestek jellemző adatai

2. táblázat


14


A hidegvizes porózus víztestek alatt további porózus és karsztos termál-víztesteket határoztak meg, melyek ivóvízellátás szempontjából nem bírnak jelentőséggel ezért a továbbiakban nem foglalkozunk velük. Hét víztest teljes egészében négy pedig csak részben esik a régió területére. A táblázatban megadott mennyiségi jellemzők a VKI-ban meghatározott értékek, minden esetben a teljes víztestre vonatkoznak.

4.1.1

A térség földtani felépítése, hidrogeológiai jellemzői

Az alföldi medence aljzatát 2000-5000 m mélységre süllyedt ősi hegyvonulatok képezik. A süllyedés az alsó pannon időkben kezdődött, amikor előbb tenger, majd – a felső pannonban – tavak borították a területet. Az alsó-pannon rétegsort elsősorban vízzáró képződmények (márgák, agyagok, homokkövek) alkotják. Ennek megfelelően csak kevés – nagy sótartalmú - víz termelhető innen, a néhol előforduló homokos jelentéktelen vastagságú és kiterjedésű rétegből.. A felső pannon viszont víztermelés szempontjából már kiemelkedő fontosságú. A homok- és agyagrétegek váltakozásából álló sorozat alsó harmadában tárolódik a magyar hévízkincs legnagyobb része, de sekélyebb településű rétegeire is jó hozamú és többnyire megfelelő vízminőséget biztosító kutak települnek. A pleisztocén korú rétegösszletben találjuk a legtöbb durva szemcséjű, jó vízadót, ez a rétegsor az alföldi ivóvíztermelés bázisa. Teljes vastagsága néhányszor tíz métertől 500-600 m-ig változik, megfelelően annak, ahogy a pannon tófenék egyes részei különböző mértékben süllyedtek (5. ábra). Tehát az Alföld nem egységes, tálszerű képződmény, hanem a mélyben bizonyos területrészek, vállak, küszöbök magasabb helyzetben maradtak, így a folyóvizek általában kisebb, egymástól elkülönült fiókmedencéket töltöttek fel. A feltöltődések minősége között jelentős különbségek alakulhattak ki, egyesekbe durva üledék, másokba inkább finomszemű rakódott le. A süllyedés egy-egy részterületen hosszú időkre le is állhatott, mocsaras vidékek alakultak ki ilyenkor, jelentős, főleg növényi élettel. A később betemetődött növényzet az innen származó rétegek vízminőségét is befolyásolta.


15


A fő ivóvízadó pleisztocén rétegek feküszintje a régió területén

5.ábra

A negyedkori rétegeket a vízföldtani értékelések során általában felbontják alsó és felső tagozatra. A két tagozat jellemző vastagságát a 6.a, 6.b. ábrák mutatják. A pleisztocén rétegek felső tagozatának vastagsága a régió területén


6.a .ábra

16


A pleisztocén rétegek alsó tagozatának vastagsága a régió területén

6.b. ábra

A pleisztocén összletre jellemző, hogy az általában 10-20 m vastag homok rétegeket ugyanilyen vastagságú agyag-, vagy iszaprétegek választják el egymástól. Így egy több száz méteres folyóvízi üledéksorban akár 10 - 20 jó vízadó réteg is kialakulhat egymás alatt. Kecskemét környékén például 200 m vastag a negyedidőszaki rétegsor, melyben 7 jelentősebb vízadó kavics-és homokréteg található, egyenként 5-30 m közötti vastagsággal. Ezek a teljes összlet 65%-át teszi ki. Csongrádon 660 m vastag a negyedkor, és benne 18 jó vízadó réteg található, átlagosan 18 m vastagsággal, ami az összvastagság 48%-a. Szarvas környékén a 450 m vastag összletben csak 10 jó vízadó homokréteg van, átlagosan 7,5 m vastagsággal, ami a teljes összletnek csak 17%-át adja. Ismeretes az is, hogy a vízvezető és vízzáró rétegek vízszintes irányban nem túl nagy távolságokig nyomozhatók, sokkal inkább lencsés szerkezetről, az egyes lencsék egymásba fogazódásáról van szó. Ez a folyóvízi üledékképződés következménye; a süllyedékeket töltögető ősi folyó gyakran – szinte minden nagyobb árvize után - változtatta medrét, ennek során saját korábbi üledékeit is újra-meg-újra áthalmozta. Így aztán a vízzáró rétegek sem jelentenek regionális értelemben akadályt az áramlásokkal szemben, tehát az alföldi medence pleisztocén-porózus rétegsora egységes felszínalatti áramlási rendszert képez, és a rétegződés – regionális értelemben – inkább csak a nagy anizotrópia értékében jelenik meg (tehát a vízszintes szivárgási ellenállás jóval kisebb, mint a függőleges).


17


A két tagozat szivárgási jellemzői eltérnek egymástól, az alsó szint határozottan jobb vízadónak tekinthető mint a felső. A fő ivóvízadó két szintjének jellemző átlagos horizontális és vertikális szivárgási tényezői mutatják a 7.a, b.- 8.a, b. ábrák.

A fő ivóvízadó rétegek felső tagozatának átlagos horizontális szivárgási tényezője 7.a. ábra

A fő ivóvízadó rétegek alsó tagozatának átlagos horizontális szivárgási tényezője 7.b. ábra


18


A fő ivóvízadó rétegek felső tagozatának átlagos vertikális szivárgási tényezője 8.a. ábra

A fő ivóvízadó rétegek alsó tagozatának átlagos vertikális szivárgási tényezője 8.b. ábra

A pleisztocén felső része vegyes, folyóvízi-eolikus eredetű, finomabb szemösszetételű. Részben kisebb vízfolyások által lerakott, részben pedig a Duna és a Tisza völgyéből (vagy még nagyobb távolságokból) a szél által ideszállított futóhomokból, iszapból, löszből áll. Ilyen anyagokból épülnek fel a magasabb térszínű területek, elsősorban a Homokhátság


19


dombjai, és ezekben a felső rétegekben található a talajvíz. A talajvíz és a különböző mélységű pleisztocén rétegvizek között nem találhatók regionálisan vízzáró rétegek, tehát e két szinttáj között is hidraulikai kapcsolat van. A futóhomokos-löszös területeken gyakoriak a szél által kivájt lefolyástalan mélyedések, emiatt ezek belvízveszélyessége – még magas térszíneken is – nagyobb az átlagosnál.

4.1.2

A felszín alatti vizek mennyiségi helyzete

Talajvízszintek és változásaik A talajvízszintek mérése 1930-ban kezdődött. Ma az un. törzshálózati talajvízkutakból több száz van (a szám állandóan változik). Ezen felül – főképp a vízbázisok környékén – még jó néhány üzemi kútban folytatnak talajvízszint-méréseket. Az 1956-60-as évek jellemző átlagos talajvízszintjét a 9.ábra mutatja.

Átlagos talajvízszint 1956-60

Jellegzetes talajvízszint-idősorokat mutatunk be a 10. és 11. ábrákon.

9. ábra

Előbbi a Maros-

hordalékkúpon, Székkutasnál található, és jól mutatja, hogy mennyire az időjárástól függ a


20


talajvíz helyzete. Látszik az 1995-ig tartó száraz évek hatása, ezután pedig az is, hogy a csapadékosabb idők beköszöntével hogyan emelkedett vissza a talajvízszint. Talajvízjárás a Székkutasi figyelőkútban

10. ábra

Talajvízjárás a Jánoshalmai figyelőkútban

11. ábra


21


Nem mindenhol volt így. A magasabb térszíneken, pl. Jánoshalmánál (11. ábra) a süllyedés nagyobb volt, a visszatöltődés pedig kisebb, és csak később indult. A Homokhátságnak ez a geohidraulikai helyzete annak következménye, hogy a magaslatok talajvize csak a csapadékbeszivárgásból táplálkozhat, míg az alacsonyabb területek oldalirányból is kapnak utánpótlást. Az 1990-re már határozottan érezhető talajvízszint-süllyedés okainak vizsgálatát egy MTESZ munkacsoport kezdte meg [8]. A tanulmány szerzői nem mindenben értettek egyet, ennek ellenére kialakult egy többé-kevésbé közösnek tekinthető vélemény, amely szerint a talajvízszint-süllyedésekért kb. 50 %-ban az időjárás, 25 %-ban a rétegvíztermelés, 6%-ban a talajvíztermelés, 10 %-ban a földhasználatban bekövetkezett változások (erdősültség, stb.), 7 %-ban a vízrendezés (pl. belvízcsatornák), 2 %-ban egyéb hatások (pl. szénhidrogén-termelés) a felelősek. 2002-ben részletes modellvizsgálatok [33] más eredményt hoztak. A modellben figyelembe vett legfontosabb talajvízszint-befolyásoló faktorokhoz tartozó jellemző változásokat a következő táblázatban foglaltuk össze:

Ható tényező Időjárás

Hatás (m) Alacsony Magas Terepszinten terepszinten 4

0.5

Víztermelés

0,1

0

Belvízcsatornák

0,2

0,05

Erdő

0,7

0,05

Tehát bármelyik faktort vizsgáljuk, az jobban hat a talajvízszintre a magasabb térszínű területeken. De a legerősebb faktor az időjárás, legalább 80 %-os súlyú. Emberi beavatkozás hatására tehát talajvízszint-süllyedést szinte sehol nem lehet észlelni, ilyent csak a nagy vízbázisok közvetlen közelében tapasztalhatnánk, de a tényleges méréséhez nincs elegendő figyelőkút.


22


A talajvíztartó állapotának általános értékelésénél szükséges még említést tenni a belterületeken

a

szennyvízszikkasztások

hatására

sok

helyen

kialakuló

ún.

szennyvízdombokról. Ezek a nem lakott környezet talajvízszintjénél 1-2 m-rel magasabbak is lehetnek.

Átlagos talajvízszint 2000

Talajvízszint változása 1956/60 – 2000 időszakban

12. ábra

13. ábra


23


A talajvíztartóra napjainkban jellemző átlagos vízszinteket a 12 ábra mutatja. Összevetve az ábrát az 1956-60 állapotra vonatkozóval megadhatók a jelentősebb talajvízszint süllyedéssel érintett területek (13.ábra), melyek közül a két legismertebb a Duna-Tisza közi hátság északi illetve déli részén található.

Rétegvizszintek és változásaik A fő ivóvízadó természetes, az intenzív víztermelések előtt jellemző nyomásállapotát a 14.ábra mutatja. Átlagos rétegvízszint 1956-60.

14.ábra

A fenti térkép a teljes vastagságú pleisztocén összletet egy átlagos vízszinttel jellemezi. Általában elmondható, hogy nagyobb mélységből nagyobb nyomások állnak be – ez minden bizonnyal a peremi utánpótlódás eredménye. A talajvizeknél kisebb mértékben ugyan de a rétegvizek is megérzik a csapadékosság változásait, emellett azonban - a talajvizeknél sokkal nagyobb mértékben - reagálnak a víztermelésekre. A 15. ábrán egy csongrádi kútpár jellegzetes adatait láthatjuk; itt két különböző mélységű kútban hosszú éveken keresztül süllyed a nyomásszint – kb. 1992-ig. Ekkortól érezni lehet a termelés csökkenésének hatását (majd 1995-től nyilván hozzájön a


24


csapadékosság növekedésének hatása is), a szintek süllyedése megáll, sőt, a korábban felfelé mutató gradiens is megfordul, és 1995 tavaszától már leáramlás alakult ki ezen a ponton.

Rétegvízszint változások Csongrád térségében

15. ábra

Sajnos, nagyon kevés jól értékelhető rétegvíz-észlelés van a régió területén. Néha az is gyanítható, hogy maga a kút hamisítja meg az illető függélyben kialakuló nyomáseloszlást; ez a hosszú szűrők esete. Medgyesegyházánál pl. a K-73-as kút 117 m hosszban kapcsol össze rétegeket. Ilyenkor az észlelőkút szűrőjén keresztül áramlás indul a különböző nyomású szintek között, aminek következtében nem lehet tudni, mit mérünk a kútban. A 16. ábrán a víztermelés hatására a főivóvízadóban kialakuló jellemző nyomásállapotot mutatjuk.


25


Átlagos rétegvízszint 2000

16.ábra

Rétegvizek esetében a nyomásszintek és a réteg minősége mellett a kitermelhető vízmennyiség kérdése sokkal fontosabb. Dinamikus (utánpótlódó) és térfogati (a réteg pórusaiban tárolódó) készletek meghatározására sok próbálkozás történt. A gyakorlat számára a felszín alatti vízkészlet kitermelhető hányada volna alapvető, ami természetesen nem csak a rétegek vízadó képességétől, hanem az utánpótlódás mértékétől is függ, továbbá attól is, hogy a termeléssel nem okozunk-e kárt a környezetnek. Ilyen szempontból a hidrogeológus szakma nagyon különbözőképpen ítéli meg a régió lehetőségeit. Egyesek szerint a terület nagy részén kialakuló 50 mm/év körüli csapadékbeszivárgás képezi az utánpótlódás forrását, mások viszont az alföldi medence hegységi peremein (és magasabb térszínein – pl. Homokhátság) beszivárgó vizek jelentőségét hangsúlyozzák. A nyomáseloszlások alapján valóban el lehet különíteni leáramlási zónákat a magasabb területrészeken, illetve feláramlási zónákat a mélyedésekben. 500 m alatt pedig – úgy látszik – mindenütt felfelé történő áramlás lehet; csak a víztermeléssel erősen igénybevett területek (pl. Szeged környéke) jelentenek kivételt. Valószínű, hogy a csapadékbeszivárgás és a hegységperemi utánpótlódások egyaránt szerepet játszanak a térség felszínalatti vízháztartásában.


26


A talaj és rétegvíztarókban végbemenő vízszint változások következtében a vertikális vízmozgás jellemzői, az említett le és feláramlási zónák is módosultak a természetes állapothoz képest. Ezt mutatják a 17., 18. ábrák. Talaj és rétegvízszintek nyomáskülönbsége 1956-60

Talaj és rétegvízszintek nyomáskülönbsége 2000


17. ábra

18. ábra

27


Vízkészletekről általában Gyakran hallható az a kijelentés, hogy „annyit termelhetünk, amennyi tartósan utánpótlódik”. Erre épül aztán egy illúzió, mely szerint létezik valamilyen természetes állapotú utánpótlódási folyamat, és ennek hozamát kitermelhetjük következmények nélkül, tehát anélkül, hogy a termelés talajvízszint-süllyedést okozna. A valóságban – az ivóvíztermelésre használható rétegekből történő termelés mindig talajvízszint-süllyedéssel jár, legfeljebb nagyon kicsivel, amit nem veszünk észre (vagy azért nem tudunk róla, mert nem is próbáljuk mérni). És az is ide tartozik, hogy az utánpótlódás mértéke függ a termeléstől, csak a termelés ismeretében határozható meg. Lassan terjed az a szemlélet, mely szerint a kitermelhető mennyiség nem annyira az utánpótlódástól, mint inkább a termelés által okozott károk mértékétől függ. A 123/1997 Kormányrendelet ezt a következőképpen fogalmazza meg (1. számú melléklet 7.d pont): „ egy vízbázis kapacitása az a vízmennyiség, melynek kitermelése következtében fellépő környezeti hatásokat az érintettek elfogadják”. Az EU Víz Keretirányelve némileg más hozzáállással határozza meg – nem a kitermelhető, hanem a hasznosítható (available) vízkészletet. Ennek alapján az Országjelentés–ben [35] így olvashatjuk: „Hasznosítható készlet [m3 /év]=a teljes utánpótlódás csökkentve a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák felszín alatti vízből származó vízigényével.” Az Országjelentés-nek a Dél-Alföldi Régióra vonatkozó készletadatai is szerepelnek a 2. táblázatban. Ennek alapján például a Maros-hordalékkúp hasznosítható készlete 5 869 000 m3/év = 16 080 m3/d volna. Korábban 120 000 – 140 000 m3/d nagyságrendű értékek is meghatározásra kerültek. Az mindenesetre biztosan állítható, hogy a hordalékkúpon a víztermelés következtében sehol nem alakult ki káros talajvízszint süllyedés, sőt: sehol nem mutattak ki semmiféle káros hatást. A fentiekből látható hogy a kitermelhető készlet maghatározása napjainkban még fogalmi szinten sem egyértelmű. Biztos, hogy megadásához számos környezeti hatást vizsgálni kell mind az utánpótlódás folyamatára, mind pedig a termelés által érintett környezet élővilágára


28


vonatkozóan. Jelen projectnek nem feladata e hatások vizsgálata, ezért a rendelkezésre álló vízmennyiségeket kizárólag a vízföldtani jellemzők és a vízbázisok jelenlegi műszaki állapota alapján határoztuk meg és szabadkapacitásnak nevezzük. Szükséges azonban megjegyezni, hogy a későbbiekben valamennyi tartós üzemelésre szánt vízbázis esetében a tervezés következő szakaszában szükséges lesz elvégezni a tartós termelés okozta környezeti hatások vizsgálatát. Meg kell adni a várható folyamatokat a talaj és rétegvíztartó szintjén, azért hogy azok ismeretében értékelni lehessen az élő környezetre – mezőgazdaság, ökoszisztémák stb.gyakorolt hatásokat. Ezeket a számításokat, modellezéseket mind regionális, mind lokális hatásvizsgálat során kell elvégezni. Minden vízbeszerzési tervezési változat esetére vízföldtani modellezéssel meg kell határozni a várható környezeti hatásokat, és azok figyelembe

vételével

kell

korrigálni

a

terveket.

A

modellezésekhez

szükséges

alapinformációkat a víztestekre vonatkozó értékelések kidolgozóitól (MÁFI, KÖVIZ-ek, VITUKI) lehet beszerezni, a számítások peremfeltételeit, a megengedhető hatások mértékét, az ökológiai, mezőgazdasági stb. korlátokat a területileg illetékes környezetvédelmi, vízügyi, talajvédelmi stb. hatóságok véleményének kikérésével kell megadni. A VKI víztestekre vonatkozó feladatainak végrehajtása folyamatos munka, melynek eredményei mindig aktualizálják az említett peremfeltételeket, tehát elengedhetetlen az együttműködés a hatóságok, országos feladatokat ellátó kutatóhelyek és a program további munkálatainak tervezői között.

4.1.3

A felszín alatti vizek minőségi állapota

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy vízminőség szempontjából a víztestekre való felosztás nem jelent egymástól lényegesen eltérő kategóriákat, elsősorban azért, mert a vízminőség változatossága sokkal nagyobb; egy víztesten belül lényegesen eltérő minőségű zónák is vannak, továbbá: a vízminőség időben is változhat. A víz hőmérsékletét is minőségi kategóriaként kezeljük. Ismert, hogy az Alföldön a geotermikus gradiens 4-6 ˚ C/100 m között változik, ebből adódóan az 500 m

körüli

mélységből származó víz hőmérséklete már általában meghaladja a 30 ˚C-ot, ami már termálvíz. Ivóvízként való felhasználása hűtést igényel.


29


Talajvizek A talajvíz minőségét a természeti tényezők, illetve ma már egyre inkább az emberi beavatkozások határozzák meg. A közműolló nyitottsága miatt a települések jelentős részénél alkalmazott szennyvízszikkasztások felelősek ezért, illetve sok helyen komoly szennyező a mezőgazdaság is. A talajvizek olyan mértékig szennyezettek a területen, hogy azoknak ivóvízellátás szempontjából történ igénybevételével sem jelenleg, sem a jövőben nem lehet számolni.

Rétegvizek A felső, kb. 500 m vastagságú zónában általában 1000 mg/l-nél kisebb oldott anyag tartalmú vizeket találunk. A beszivárgási területeken a kálciumhidrogénkarbonátos típus a leggyakoribb,

a

feláramlással

jellemezhető

mélyterületeken

ez

egyre

inkább

alkálihidrogénkarbonátosba megy át. Az Alföld közepe felé ez egyre határozottabban jelentkezik, itt a víz már annyira lágy, hogy ivóvízként való felhasználása is megkérdőjelezhető. A mélyből származó vizek oldott oxigéntartalma jelentéktelen, emiatt ezeknél különféle anaerob folyamatok következtében vas, mangán és ammónium jelentkezik. Ugyanezeknél a vizeknél gyakran problémát okoz a rétegeredetű arzéntartalom, és a vízzel együtt feltörő metán is. A metán az egészségre nem káros, ezért erre sem a 201/2001. (X.25.) Korm. rendelet, sem az EU98/83/EK irányelve nem tartalmaz határértéket. Robbanásveszély miatt viszont szükséges az eltávolítása, a gáztalanítás. Viszont éppen a (levegős) gáztalanítás elterjedésével párhuzamosan – a nyári időszakokban – megjelent a hálózatokban a nitrit. Egészen általánosan és leegyszerűsítve: ahonnan kevés rétegvíz termelhető, ott általában nem megfelelő a vízminőség sem, illetve: a távvezetékeken való továbbítás során új szennyeződések jelennek meg, annál több, minél rosszabb volt a nyersvíz minősége.


30


4.1.4

Problémák, kényszerítő körülmények

Az ivóvízminőség-javító program megalapozását célzó felmérések 1997-ben kezdődtek. Ezek keretében megvizsgálták, hogy az akkor érvényben lévő magyarországi határértékek betartásához milyen beavatkozásokra és mekkora ráfordításra van szükség. Az ÁNTSZ-ek méréseire alapozva a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium (KöViM) és a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Környezet-egészségügyi Intézet közös anyaga megyénként és településenként, valamint lakos-számra vetítve határozta meg, hogy hol, milyen paraméterek egyidejű előfordulása miatt kell beavatkozni. Ekkor már az Európai Unió által 1998-ban elfogadott 98/83/EK irányelvben meghatározott határértékeket vették figyelembe. Ennek alapján elkészült az ivóvízminőség-javító program, valamint megjelent a 201/2001. (X. 25.) számú Kormányrendelet, amely a hazai jogrendbe illeszti a 98/83/EK irányelvben meghatározott határértékeket. Ezen új kormányrendelet több ivóvízminőségi paraméter tekintetében is jóval szigorúbb, mint a korábbi MSZ 450/1-3. szabvány, illetve a korábbihoz képest lényegesen több paraméterre ír elő határértéket. Új körülmény, hogy a

rendelet a víz eredetétől függő határértékeket

megszüntette, továbbá az is, hogy előírta: a minőséget a fogyasztónál kell mérni. Ennek alapján nem elég, ha a hidrogeológiai viszonyok szerint a termelőkútnál jó minőséget biztosítunk, hanem gondoskodni kell arról is, hogy a hálózatban ne alakuljon ki romlás. Jelentősebb vízszennyezők határértékei a 201/ 2001 Kormányrendelet szerint: As

10 µg/l

B

1 mg/l

Cd

5 µg/l

Cr

50 µg/l

Cu

2 mg/l

F

1,5 mg/l

Pb

10 µg/l

Hg

1 µg/l

Ni

20 µg/l

NO3

50 mg/l


31


NO2

0,1 mg/l

NH4

250 mg/l

Vezetőkép.

2500 µS/cm

PH

6,5-9,5

Fe

200 µg/l

Mn

50 µg/l

KOIps

5 mg/l O2

SO4

250 mg/l

Na

200 mg/l

Keménység

50-350 mg/l CaO

Íz

NSZV (nincs szokatlan változás)

Szag

NSZV

Szín

NSZV

Zavarosság

NSZV

Telepszám

NSZV

Az új határértékek közül az arzén kérdése okozza a legtöbb problémát. Itt a 10 µg/l határérték 5-szörös szigorítást jelent. Az új határérték különösen érinti a korábban megvalósított és döntően a Maros-hordalékkúp vízbázisára alapozott Békés megyei ivóvízminőség javító programot. A 10 µg/l As-tartalom olyan szigorúan alacsony érték, melynek a Maros-hordalékkúp jelenleg működő felszín alatti vízbázisai általában nem tudnak eleget tenni, mert a jelenleg termelt víz As-tartalma 13-18 µg/l. A Maros-hordalékkúpon úgy látszik, hogy a déli területrész ígéretes; az országhatártól nem túl távol lévő aradi vízbázis már arzénmentes vizet termel. ( Egyes szakértői vélemények szerint érvényesül az ökölszabály: javuló rétegminőség, nagyobb vízhozamok, jobb vízminőség.) Az arzén különböző szerves és szervetlen vegyületei formájában, minden felszín alatti formációban megtalálható, több száz m mélységű védett vízadókban is, de csak nagyon kis mennyiségben. Tehát nem emberi tevékenység, nem szennyezés eredménye. Ahhoz, hogy nagyobb mennyiségben jelenjen meg a felszín alatt, valamilyen módon fel kell dúsulnia. A tudomány mai állása szerint ez a felszínen lévő mocsaras területeken, oxidációs AQUIFER Kft. 1016 Budapest, Mészáros. u. 46.* Tel/Fax.: 215-8068 * E-mail:[email protected]

32


viszonyok között történik (ugyanaz a folyamat, mint a gyepvasérc képződése). Itt az arzénvegyületek oldhatatlan vashidráthoz kötődve dúsulnak fel. Geotektonikai folyamatok következtében ezek a vashidrátos-arzénes telepek mélybe süllyedhetnek és betemetődhetnek. Nagyobb mélységben - ahol már kevés az oxigén, tehát reduktív viszonyok alakulnak ki – a vashidrát és a hozzákötődött arzén is oldatba megy, és mindketten megjelennek a vízben. A feldúsulás és a betemetődés is nagyon változatos körülmények között történhet, ezért nem lehet azt állítani, hogy minden finomabb szemű, mocsári eredetű lencsében lesz arzén. De mindegyikben lehet, még nagy mélységekben is. Ugyanakkor az is biztos, hogy nem mindegyikben van. Az oldatba került arzén a felszínalatti vizek áramlása által elmozdulhat a helyéről, de – a közvélekedéssel ellentétben – nem a víz sebességével, hanem annál sokkal lassabban, a szennyezőanyagokra

vonatkozó

transzportfolyamatoknak

alávetetten

mozog.

Minél

mélyebben van, annál kevésbé, hiszen nagyobb mélységben kisebb intenzitásúak a felszínalatti áramlások. Sajnos, éppen a termeléssel létrehozhatjuk azokat az intenzív áramlásokat, amelyek aztán megmozgatják az arzénes lencsék vizét, és éppen a termelőkutak felé. A kis arzéntartalmú vagy arzénmentes vizek megtalálása mellett tehát az is fontos, hogy koncentrált termeléssel ne kényszerítsük a szomszédos, egyelőre mozdulatlan lencsékből a vizet a kútjaink felé. Ezért is, és a kedvezőbb utánpótlódási viszonyok érdekében is kívánatos, hogy a területet minél egyenletesebben fedjük le a termeléssel. Az arzén ellen általában az arzénmentesítő technológiák bevezetését ajánlják. Kézenfekvő volna, ha a technológia végén nem keletkezne arzéniszap. Ha ennek koncentrációja eléri az 5 mg/l értéket, akkor toxikusnak minősül. Veszélyes hulladékként kezelendő, és elhelyezése csak hatóságilag engedélyezett lerakókban történhet. A veszélyes hulladékoknak pedig még a szállítása is környezetvédelmi engedélyhez kötött, szigorúan szabályozott tevékenység. Történtek kísérletek az arzéntartalmú iszapok ártalmatlanításával kapcsolatban (téglagyári agyagba ill. betonba keverés), ezek azonban nem hozták a várt eredményeket. AQUIFER Kft. 1016 Budapest, Mészáros. u. 46.* Tel/Fax.: 215-8068 * E-mail:[email protected]

33


Úgy tűnik tehát, hogy az arzénmentes vagy kis arzéntartalmú felszínalatti vizek kutatására érdemes gondot fordítani.

4.2. Mennyiségi értékelés Egy adott térség vízkészletének meghatározása igen összetett feladat. A víztermelésre alkalmas földtani képződmények és azok szivárgáshidraulikai jellemzői határozzák meg azt az alapkészletet, amelyből különböző szempontok figyelembevételével – környezeti hatások, gazdaságossági szempontok stb.- megadható az a vízmennyiség, amely kitermelése esetén a felállított feltételrendszer teljesül. A project feladata a meglévő lehetőségek értékelése, annak megadása, hogy a jelenlegi kiépítettség - meglévő termelőkutak - mellett a régió mely területein mekkora a rendelkezésre álló termelő kapacitás, milyen mértékű annak a leterheltsége, mekkora hasznosítható szabad kapacitással rendelkeznek az egyes részterületek. Az értékelések alapját képező adatbázis tartalmazza a régió területén található összes vízműkút műszaki alapadatait, melyek között megtalálható a kút építéskori kapacitása. Egy termelőkút által állandó üzemben kivehető víz mennyiségét alapvetően két dolog határoz meg, a vízadó réteg vízadóképessége és a kút műszaki állapota. Elfogadjuk azt az elvet, hogy jó kapacitású kút csak jó vízadó rétegben létesíthető és hogy gyenge vízadóból még a legjobb műszaki megoldású kút sem tud tartósan nagy kapacitással üzemelni. A project célkitűzéseivel összhangban, a földtani képződmények vízadóképességének jellemzését és az ebből adódó kitermelhető kapacitások meghatározásának alapját, ez a kutanként megadott érték képezte. Feladatunk a jelenlegi állapot értékelése, melyben fontos szempont az, hogy a meglévő kutak mai műszaki szerint hogyan hasznosíthatóak, ezért az építéskori kapacitást csak abban az esetben tekintettük ma is érvényesnek, ha a kút műszaki állapotára vonatkozó üzemeltetői információk a kutat megfelelőnek minősítették. Az értékelések során nem számoltunk rendelkezésre álló kapacitással azoknál a kutaknál, amelyek felújításra vagy esetleg megszüntetésre javasoltak. A településenkénti értékeléshez meghatároztuk az adott település közigazgatási határán belül található megfelelő minősítésű (adatbázisban 1-es kód) vízműkút összes építéskori kapacitását. Ezt az értéket tekinthetjük az adott településen a jelenlegi kiépítettség mellett kitermelhető teljes kapacitásnak. A szolgáltatóktól kapott adatok alapján összegeztük


34


ugyanezen kutak termelését is, így megkaptuk az adott vízmű jelenlegi teljes termelését, közvetve a vízbázis leterheltségét. A két mutató felhasználásával szerkesztettük a 19. ábra térképét. A régión belül több település térségi vízműről van ellátva, üzemelő vízbázissal nem rendelkezik. Ezek a települések a térképen sárga foltként és víztermelési adat nélkül jelennek meg. Természetesen ezeknek a településeknek is van vízigénye, tényleges vízfelhasználása, ám térképünkön ezek a vízmennyiségek – és természetesen az vízigény biztosításához kiépített kapacitások is - a kistérségi rendszer vízszolgáltató forrásánál jelennek meg. Példa erre a békés megye keleti szélén nagy kiépített kapacitással és nagy termeléssel megjelenő Kevermes (termelés: 7907 m3/nap), Lökösháza (termelés: 16921 m3/nap), Elek (termelés: 5543 m3/nap) kistelepülések. Az előző ábra adataiból szerkesztett 20. ábra a további tervezések szempontjából alapnak tekinthető, az egyes településeken rendelkezésre álló szabad kapacitásokat mutatja. A szabadkapacitás fogalom tanulmányunkban a későbbiekben az értékelések egyik alapját képezi ezért definiáljuk, hogy mit értünk a fogalmon. Szabad kapacitás: Az adott vízmű területen (nem a vízbázison) megépített kutak és ma is jó műszaki állapotúnak mondott kutak építéskori üzemi kapacitása a jelenlegi termeléssel csökkentve. Feltételeztük, hogy e kutak építéskori kapacitása kútjavítással visszaállítható. A térkép alapján a régióról megállapítható, hogy a jelenlegi kiépítettség mellett a települések jelentős szabad hidrogeológiai kapacitással rendelkeznek. Az üzemelő vízbázisok átlagosan 20%-os kihasználtsággal működnek. Mivel a megvizsgált 187 vízbázis több mint fele közel azonos kihasználtsági fokkal üzemel - 91 db üzemel a 10-30%-os tartományban - a két térkép jellegében igen hasonló eloszlást mutat, vagyis ahol nagy az összes kiépített kapacitás ott nagy a rendelkezésre álló szabad hidrogeológiai kapacitás is. A térképen különböző színnel megjelölt kategóriák a némi szubjektivitást tartalmazva a következő szempontok szerint vannak meghatározva: ⇒ 0-100 m3/nap: olyan kis szabad hidrogeológiai kapacitással rendelkezik a település, hogy technológia telepítése nem célszerű ⇒ 100-500 m3/nap: mérlegelendő az önálló vízellátás és az ahhoz szükséges technológia telepítése ⇒ 500-3000 m3/nap: a település vízbázisa alkalmas lehet megfelelő technológia telepítése esetén a környező néhány település vízellátását is megoldani


35


⇒ 3000-10000 m3/nap: a település vízbázisa alkalmas lehet megfelelő technológia telepítése esetén a kistérségi rendszer ellátására ⇒ >10000 m3/nap: a település vízbázisa alkalmas lehet megfelelő technológia telepítése esetén a regionális rendszer ellátására

4.3. Vízminőségi értékelés A régió Ivóvízminőség javító programjának hidrogeológiai tanulmányával kapcsolatos legfontosabb elvárás az, hogy választ adjon arra a kérdésre: van-e olyan terület, ill. vízadó réteg, melyből minden szempontból megfelelő minőségű ivóvíz termelhető ki, melyet nem kell kezelni, hanem közvetlenül alkalmas vízellátásra. Ahol nincs ilyen lehetőség, ott milyenek a vízminőségi viszonyok, hol vannak a legkevesebb technológiát igénylő jó minőségű

vizek.

Regionális

vízminőségi

értékeléseink

módszereit

e

kérdések

megválaszolásához választottuk ki. 4.3.1

Területi értékelés a technológiai indexek alapján

A régió ivóvízadó képződményeinek vízminőségi értékelését alapvetően az adatbázisra alapozva végeztük el, de esetenként egyéb adatállományok, korábbi kutatási eredmények adatait, összefoglalóit, a sérülékeny ivóvízbázis védelmi program eredményeit is felhasználtuk. Ahol erre lehetőség volt, az üzemeltető tapasztalatait, észrevételeit is figyelembe vettük. Különböző jellegű feldolgozásokkal jellemezzük a területet az öt kiemelt vízminőségi paraméter, illetve azon egyéb paraméterek vonatkozásában, melyek jelentősen befolyásolják a vízkezelést, a vízszolgáltatás minőségét. Az öt kiemelt paraméter: Arzén (As) Ammónia (NH4) Bór (B) Fluor (F) Nitrit (NO2) Ezeken kívül a területet ismerve a vas (Fe) és mangán (Mn) tartalmat vizsgáltuk kiemelten, mert a terület legnagyobb részén ezek a paraméterek okozzák a legtöbb problémát. Bár feladatunk elsősorban a kitermelhető felszín alatti vizek minőségének vizsgálata és ennek alapján a terület jellemzése, azonban nem kerülhető el vízkezelési technológiák


36


figyelembevétele sem. A különböző egészségügyi vagy üzemeltetési szempontból károsnak tekinthető anyagok eltávolítása más-más technológiát igényel, ezért lehetséges, hogy célszerűbb olyan vizet termelni, melynek egy könnyebben, biztonságosabban kezelhető paramétere jobban meghaladja a határértéket. Feladataink között szerepelt az is, hogy az un. technológiai indexek alapján jelöljük ki a problémás területeket, ahol komolyabb vízkezelési technológia igénybevételére van szükség. A technológiai indexeket a 3. táblázat alapján határoztuk meg az egyes kutak vizére csak az alapállapot felvétel adatait használva: Az adatbázis kellő számú kút adatait tartalmazza ahhoz – az ott ismertetett problémák figyelembe vételével – , hogy a régió egész területéről mind horizontális, mind vertikális értelemben kellő megbízhatósággal jellemezhetők legyenek a vízadók, el lehessen dönteni, hogy adott területen milyen minőségű víz termelésére van lehetőség. A technológiai index számítási alapja Vízminőségi osztály I. II.

Technológia

3. táblázat Technológiai kód

Technológiai index 0

1

Mértékegység

Technológia alkalmazása nem szükséges Technológia alkalmazása szükséges Gáztalanítás G

2

<0,8

<10

>10

Nl/m3

Vastalanítás Mangántalanítás Arzénmentesítés Ammónium eltávolítás Bór eltávolítás Fluorid eltávolítás KOI csökkentés

V M As NH B F KOI ps

<0,2 <0,05 <10 0,5 <1 <1,5 <5

0,2-0,3 0,05-0,1 10-30 0,5-2,0 1-5 1,5-1,7 5-10

>0,3 >0,1 >30 >2,0 >5 >1,7 >10

mg/l mg/l

Nitrát mentesítés Nátrium tartalom csökkentés Lágyítás Keményítés Hűtés

NH Na

<50 <200

>50 >200

mg/l mg/l

L K H

50-30 >50 <20

>350 <50 20-25

CaOmg/l CaOmg/l C°

>25

μg/l mg/l mg/l mg/l mg/l

A 21.a.-21.k. ábrák térképsorozata a technológiai indexeket mutatja a régió területén. A térképsorozat célja lehatárolni azokat a területeket, melyeket valamelyik paraméter szempontjából kiemelt fontosságúnak kell tekinteni. A bór esetében van néhány olyan terület, pl. Soltszentimre térsége, ahol az adatbázisban lévő értéket ellenőrizni kell, célszerű


37


utánmérést végezni. A térképek területeket mutatnak, amelyeken belül vertikumban az adott paraméter tekintetében lehetnek jobb rétegek. Ez utóbbira külön feldolgozást készítettünk. Arzén: Egyértelműen kijelölhetők a magas arzén tartalmú, tehát As2 kategóriájú térségek a DunaTisza hátság, délkelet Csongrád és gyakorlatilag Békés megye egész területe. A köztes területeken As1 kategóriájú pontok vannak, szűk kis területek található arzén technológiát nem igénylő víz. A legkedvezőbb az arzén szempontjából a Duna mente, ahol gyakorlatilag végig arzén mentesítési technológiát nem igénylő vizek vannak. Ammónia: Néhány egészen kis területtől eltekintve az egész régióban gondot jelent a vizek ammónia tartalma. Egyes területek kijelölhetők fokozott fontosságúnak, ahol NH2 kategóriájú technológiai igény merül fel. Ilyenek Bács-Kiskunban kisebb foltokban, Észak-Csongrádban nagyobb területen, Dél-Csongrádban és Békésben vannak. Az arzén mellett e paraméter tekintetében mondhatjuk el, hogy az egész területet érintően nehézségeket okoz. Bór: Az előző két paraméterhez viszonyítva sokkal kevesebb adat áll rendelkezésünkre. Néhány kisebb területen jelentkeznek határérték feletti bór értékek, Bács-Kiskunban és Csongrádban. A lokális, kisebb területet érintő helyeken célszerű az adatok ellenőrzése, utánmérések végzése. Azokat a területeket jelöltük meg, ahol határértéket meghaladó értéket találtunk az adatbázisban, és a környékén hasonló nagyobb, bár határérték alatti értékek is vannak. Fluorid: Határértéket meghaladó adatot, az amúgy igen kevés fluorid mérés között három helyen egymástól teljesen független területen találtunk. Mivel ehhez a feldolgozáshoz csak az alapállapot felvétel adatai álltak rendelkezésünkre, nem kizárt, hogy lokálisan máshol is lehet fluorid probléma. Vas-mangán: Az arzén és az ammónia mellett ez a két paraméter jelenti a legnagyobb problémát a térségben. A technológiai index alapján a vas tartalom gyakorlatilag mindenhol meghaladja a technológiát nem igénylő határt. Nem lehet kijelölni olyan nagyobb egybefüggő területet, ahol AQUIFER Kft. 1016 Budapest, Mészáros. u. 46.* Tel/Fax.: 215-8068 * E-mail:[email protected]

38


ne lenne probléma. Kissé jobb a helyzet Csongrád megye déli részén, és a Maros hordalékkúpon. A mangán a vashoz hasonló eloszlást mutat. KOIps: A magas szervesanyag tartalomra utaló határérték feletti, ezzel technológiát igénylő KOI értékek nem jellemzők a területre. Azokon a kisebb területeken, ahol határozottan megjelenik ez a technológiai index – Csongrád megye délkeleti része, észak Békés és Gyula környéke – nagyobb mélységű rétegeket nyitnak meg a kutak. Nátrium: A terület egyes részein az egyéb problémák mellett a termelt víz magas oldott anyag tartalma is problémát jelent, amit az esetek nagyobb részében főként a nátrium tartalom okoz. Ezek a területek a sok más szempontból is problémás észak Békés, délnyugat Csongrád, valamint kelet Csongrád, és Bács-Kiskun északnyugati részén Soltszentimre-Szabadszállás térsége. Nitrát: A régió nagyobbik részén a vízbeszerzés védett rétegvizekből történik, ahol a nitrát tartalom kicsi. A partiszűrésű és sekély rétegvíz készletek pedig többnyire védett körülmények között vannak. Természetesen vannak magas nitrát értékek, de a határértéket nem érik el. Dél BácsKiskunban van egy kisebb folt, ahol technológiai megoldást igénylő nagyobb érték jelentkezik. Keménység: A víz keménysége csak néhány kisebb helyen – Hódmezővásárhely térségében és délnyugat Bács-Kiskunban jelent problémát. Hőmérséklet: A fő ivóvízadó pleisztocén rétegek feküje a terület egyes részein nagyobb mélységben fekszik. A kedvező geotermikus adottságok miatt a mélyen fekvő jó vízadókból magas hőmérsékletű vizet lehet termelni, mely hűtésre szorul. Ilyen terület Csongrád megye szinte egésze, és Békés megye nagy része, a Maros hordalékkúptól északnyugatra és északkeletre lévő területek.


39


4.3.2

Mélység szerinti vízminőségi értékelés

A területi értékelés mellett, ami azt mutatja, hogy mely térségekben van rossz vízminőségű réteg, meg kell vizsgálni a vertikális vízminőség eloszlást is. A 22.a—22.g ábrák térképsorozata mélységközökre bontva mutatja az egyes vízminőségi paraméterek területi eloszlását. Három kategóriát jelenítünk meg az egyes térképeken: 1.

Határértéket meghaladó

2.

Határérték +/-10 %-os sávjában levő

3.

Határérték alatti

A felszíntől 700 m-ig terjedő összletet (751 m a legnagyobb talpmélységű vízműkút a területen) nyolc egységre osztottuk: 0 – 100 m mélységköz 100 – 150 m mélységköz 150 – 200 m mélységköz 200 – 250 m mélységköz 250 – 300 m mélységköz 300 – 350 m mélységköz 350 – 400 m mélységköz 400 – 700 m mélységköz Az egyes mélységtartományokba azokat a kutakat soroltuk be, melyek szűrőzése teljes egészében ebbe a mélységközbe esik. Ezeken a térképeken jól követhető, hogy az egyes paraméterek tekintetében különböző mélységekben hol jobb és hol rosszabb a vízminőség. Ehhez az értékeléshez az adatbázis valamennyi elfogadott adatát felhasználtuk. Látható, hogy a sekélyebb vízadók Bács-Kiskun és Békés megyére jellemzők, itt jelentős számban a 200 m-ig terjedő rétegeket nyitják meg, míg a fő ivóvízadó vastagsági viszonyainak megfelelően Csongrád megyében 200-350 m közötti kutak vannak főként. Az egyes vízminőségi paraméterekre vonatkozóan röviden az alábbi megállapításokat tehetjük:


40


Arzén: A Duna mentén lévő sekély vízadókat megnyitó kutak között vannak ugyan határérték felettiek, de itt jónak mondható e paraméter értéke. Bács-Kiskun megye területének egyéb részein 250 m alatt nagyon kevés kút található, az e fölötti szakaszban pedig legnagyobbrészt rossz az arzén helyzet. Kivételt jelentenek az északi területek. Csongrád megye nyugati részén jobb, keleti részén rosszabb a helyzet a legjobban igénybevett 200-350 m közötti rétegekben. Mélység szerint tekintve megfigyelhető, hogy a Maros hordalékkúpon a felsőbb rétegekben jobb a helyzet, mélység felé romlik, Csongrád megye déli részén fordított a helyzet, a nagyobb mélységű kutak között több alacsonyabb arzén tartalmú akad. Ammónia: A térségben az ammónia jelentős problémát okoz. A felső szintben nagyrészt rossz a helyzet, itt az ammónia tartalom felszíni eredetű szennyezést is jelenthet. Gyakorlatilag mindenhol, kivéve Bács-Kiskun északi, a Duna-Tisza köze egyes kisebb területeit és Békés megye déli részét, határértéket meghaladó az ammónia tartalom. Mélység felé haladva ez hasonlóan alakul. Vas: A vastartalmat hasonlóan áttekintve megfigyelhető, hogy Békés megyében e tekintetben valamivel jobb a helyzet, mint a másik két megyében. A felső szintekben a megye délidélkeleti részén, majd mélyebben az egész megyében csökken a vas tartalom (megjegyezve, hogy egyre kevesebb kút van). Bács-Kiskunban és Csongrádban gyakorlatilag mindenhol és minden mélységben határérték feletti a vas tartalom. Ez érvényes még a dunai partiszűrésű, ill. sekély rétegvizes vízbázisokra is. Mangán: A mangán tartalom területi eloszlásában mélység szerint tendenciózus változás nem figyelhető meg. Különböző mélységekben más-más területen vannak rossz állapotú helyek. A legfelső szintben a Maros hordalékkúp területe rosszabb, mélyebben ez áttevődik a megye északi részébe. Bács-Kiskun Csongrád megyével határos részén minden mélységben vannak határérték feletti értékek.


41


Nitrit: Békés és Csongrád megyében gyakorlatilag a teljes vertikumban, szeszélyes területi eloszlásban vannak határérték feletti nitrit értékek. Bács-Kiskunban csak néhány ilyen akad. Meg kell jegyezni, a nitrit értékeket azonban jelentős mértékben befolyásolják a mintavételitárolási körülmények is. Bór: Határértéket meghaladó bór tartalom csak néhány helyen van. Délkelet Csongrád térségétől eltekintve, ahol 100-350 m között mindenhol vannak ilyen kutak, egyéb helyeken csak lokálisan fordul elő. Meg kell jegyezni, hogy csak igen kevés adat áll rendelkezésre az értékeléshez. A minőségi paraméterek vertikális eloszlásának egy másik vizsgálati módját mutatja a 23.a.23.v. ábrasorozat ,.sorozatban: Bács- Kiskun, Békés és Csongrád megye. Az egyes paraméterek fenti mélységközökre vonatkozó kutankénti maximális értékeinek átlagát oszlop diagramokon mutatja, megjelölve a határértéket is. Itt az egész régióra összesítettük az adatokat, tehát területi eloszlás nem látható, lehetnek az adott mélységközben határérték alatti értékek is. A legsekélyebb és legmélyebb vízadóktól eltekintve az arzén diagramok alapján 200-350 m között vannak a lehetőség szerinti jobb vízadók, de ezek vizének átlagos minősége is jelentősen meghaladja a határértéket. Ezekben a szintekben a mangán értéke magasabb, míg a vas mélyebb szinten kedvezőbb. Az ammónia értékek majdnem állandóak, mindenhol jelentősen meghaladják a határértéket.


42


Átlagos As tartalom a mélység függvényében

23.a. ábra

Átlagos NH4 tartalom a mélység függvényében

23.b. ábra


43


Átlagos NO2 tartalom a mélység függvényében

23.c. ábra

Átlagos B tartalom a mélység függvényében

23.d. ábra


44


Átlagos F tartalom a mélység függvényében

23.e. ábra

Átlagos Fe tartalom a mélység függvényében

23.f. ábra


45


Átlagos Mn tartalom a mélység függvényében

23.g. ábra


23.h. ábra


46



23.i. ábra


23.j. ábra


47



23.k. ábra


23.l. ábra


48



23.m. ábra


23.n. ábra


49



23.o. ábra


23.p. ábra


50



23.r. ábra


23.s. ábra


51



23.t. ábra


23.u. ábra


52



4.3.3

23.v. ábra

Minőségi index szerinti értékelés

Annak érdekében, hogy a területet valamennyi lényeges vízminőségi paraméter figyelembe vételével minősíteni tudjuk, matematikai alapú értékelő módszert alakítottunk ki. A vízminőségi veszélyességi indexeket az illető alkotónak a vizsgált kútban mért maximális értéke és a megengedett határérték arányaként számítottuk. Pl. az arzén esetében: IAs= Asérték/Ashatárérték ahol IAs

- arzéntartalom vízminőségi veszélyességi indexe

Asérték

- max. arzéntartalom a vizsgált kútban

Ashatárérték - arzéntartalom határértéke Ehhez valamennyi, az adatbázisban szereplő, adott paraméterre a kúton mért adatot felhasználtunk úgy, hogy előzetesen a nyilvánvalóan nem jó értékeket kiszűrtük.


53


A vízminőségi indexek mindegyike akkor egységnyi, ha az illető alkotó éppen a megengedett határértéknek megfelelő mennyiségben van jelen. 1-nél kisebb értékek jelzik tehát a jó minőségű vizeket. A vízminőségi indexek összegeként képeztük az összegző veszélyességi indexet. Ez 7-nél nagyobb akkor, ha a paraméterek többsége határérték feletti, a jó minőségű vizek pedig 7 alatti összegző indexszel jelennek meg. Adathiány esetén a mért érték helyett a meglévő és szűrt adatok átlagát szerepeltettük az adatbázisban. Ha nem ezt tesszük, akkor a hiányzó index miatt kisebbé váló összegző index azt a hamis látszatot keltené, hogy a kút vize jó minőségű, tehát a különböző rétegek illetve települések helyzete nem volna összehasonlítható. Ezzel a módszerrel tehát a víz minősítését sem negatív, sem pozitív irányban nem befolyásoljuk. A kutanként számított indexekből kétféle térképi megjelenítést készítettünk. A 24. ábra izovonalas térképen mutatja a kutankénti értékekből származó eredményeket, míg a 25. ábra települési átlagokat mutat. A minőségi feldolgozások, értékelések alapján levont következtetéseket, a mennyiségi mutatókkal való együttes értékeléseket a következő fejezet tartalmazza.


54


5.

LOKÁLIS ÉRTÉKELÉSEK

Az egész régiót érintő döntéseket előkészítő regionális értékelések mellet településenként vizsgáltuk a helyi vízföldtani viszonyokat, készítettünk adatlapokat rövid értékeléssel. Ezek az adatlapok – természetesen megfelelő részletes pontosítás után –a további helyi tervezések alapjául szolgálhatnak. Az adatlap jól áttekinthető formában külön blokkokba rendezve, összefoglalóan tartalmazza a vízbázissal kapcsolatos legfontosabb információkat. Az első információs egység a vízbázis áttekintő térképe, melyen – pontosított, lehetőség szerint ellenőrzött koordináták alapján - az adott vízmű termelőkútjain túl, a figyelő kutak, tartalék kutak és a megszüntetett objektumok is szerepelnek. A termelő, figyelő, tartalék, megszüntetendő és megszűnt kutak legfontosabb műszaki adatait az adatlap végén, a jobb áttekinthetőség érdekében, táblázatos formában foglaltuk össze. A következő információs blokk a település hidrogeológiai jellemzőit foglalja össze számszerűsített formában. A települést, illetve a település környezetét jellemző földtani, vízföldtani sajátosságokat a kutak szűrőzése alapján meghatározott jellemző vízadó szintek kijelölésével mutatjuk be. A termelő kutakat az aktuális, illetve a lehetőség szerinti legfrissebb víztermelési adataikkal jellemeztük. A termeléseket kutanként, több hasonlóan szűrőzött kút esetén, összevontan, mélységtartományonként tartalmazza az adatlap. A hasonló mélységre szűrözött kutak vízminőségi adatait is az értékelés során összevontan kezeltük. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az általunk meghatározott jellemző vízadó szinten több kút is található, a kémiai adatokat mindegyikre áttekintettük, és a min. - max. értékeket az így kapott adathalmazból határoztuk meg. Az összevonásokat földtani, vízföldtani és vízminőségi jellemzők figyelembevételével határoztuk meg. Az összevonások természetesen a tervező koncepcióját, tapasztalatait, tehát szubjektív elemeket is tartalmaznak A kutakhoz, illetve az összevont vízadó szintekhez tartozó vízminőségi adatokat az építéskori, az 1991. évi és a 2002-2005. évi vízminőségi eredmények alapján tekintettük át és ezek az adatok legkisebb és legnagyobb mért eredményei szerepelnek az adatlapon. A gondos


55


értékelést – véletlenszerűen - befolyásolhatja olyan adathiány, amely az említett évek illetve időintervallumok között készültek és nem szerepelnek az adatbázisban. Az adatbázisban található kiugró értékeket ellenőriztük, és ahol szükségesnek és indokoltnak láttuk, ott javítottuk. Több helyen mértékegység elírásból (mg-μg) adódó nagyságrendi hibákat tapasztaltunk. Ezeket az eredményeket kiszűrtük, illetve pontosítottuk. A települést ellátó vízbázis alapadatai című rész, az általános információkon – tulajdonos, üzemeltető, objektumkód, üzemelési engedély száma, stb. – túlmenően, tartalmazza a mértékadó vízmű kapacitást és - a korábbi, az általános leírásokat tartalmazó fejezetben ismertetett számítások eredményei szerint - a rendelkezésre álló szabad kapacitást is. A települési adatlap talán legfontosabb része a jelenlegi ismereteket értékelő szövegblokk. A vízbázis értékelésénél figyelembe vettük a vízminőségi és műszaki adatokon kívül az üzemeltető – mint a vízbázist legjobban ismerő – észrevételeit javaslatait is. Az összes rendelkezésre álló ismeret birtokában tettük meg javaslatainkat. Az értékelés súlypontját a 21/2002. számú rendelet alapállapot felmérésének az eredményei adják, mivel a technológiai indexet ezeknek az eredményeknek alapján határoztuk meg. Azokon a vízadó szinteken, azokon a kutakon, ahol az alapállapot felmérés nem történt meg, az értékelést az összes korábbi vízminőség vizsgálat eredményei alapján végeztük el. Ezeknek a lokális értékeléseknek az eredményei döntően kompatibilisek a regionális értékelés eredményeivel, elvétve azonban a helyi sajátosságok, néhány helyen, eltérhetnek attól. Beruházások, technológiák telepítése előtt fontosnak tartjuk az ismételt vízminőség vizsgálatot, akkreditált vízmintavétellel, akkreditált laboratóriumban, főleg olyan helyeken, ahol 21/2002. számú rendelet szerinti alapállapot felmérés csak egy alkalommal történt („egy mérés nem mérés” elve). Az adatlapok értékeléseinek eredményeit összefoglalva az általános kép az, hogy elenyészően kevés az olyan település illetve az olyan vízadó réteg, ahol a szabvány előírásainak megfelelő ivóvíz kitermelhető. A kitermelhető vízmennyiség szempontjából sokkal kedvezőbb a helyzet, szinte minden vizsgált vízbázis jelentő szabad kapacitással rendelkezik. A szemléltetés érdekében mellékeltünk egy adatlap mintát.


56


Az összes adatlapot megyénkénti csoportosításban, ezen belül abc sorrendben az 1-3.sz. mellékletek tartalmazzák. Adatlapminta 1. oldala


57


Adatlapminta 2. oldala


58


6.

KOMPLEX ÉRTÉKELÉS

A Dél-Alföldi Régió Ivóvízminőség Javító Programjának keretében készült hidrogeológiai adatbázissal és szakvéleménnyel kapcsolatos elvárások két fontos kérdésre várnak választ: 1.

Van-e olyan terület, amelyen, ill. van-e olyan vízadó réteg, melyből minden szempontból - elsősorban az öt kiemelt paraméter tekintetében – megfelelő minőségű ivóvíz termelhető ki, melyet nem kell kezelni, hanem közvetlenül alkalmas vízellátásra.

2.

Amennyiben nincs ilyen terület, akkor hol helyezkednek el azok a térségek, ahol a rossz lehetőségek közül a legkevésbé rossz a helyzet, ahonnan más területek vízellátása is megoldható, ill. melyek azok a területek, ahová máshonnan kell vizet vinni.

Az első kérdésre a válasz az, hogy bár mennyiségi tekintetben nincsenek problémák, minőségi szempontból sajnos néhány kúttól eltekintve a régió teljes területét kedvezőtlen adottságúnak kell tekintenünk, a kiemelt paraméterek közül az arzén vagy az ammónia gyakorlatilag mindenhol problémát jelent, és mellettük a vas tartalom is szintén többnyire határérték feletti. A 26. ábra térképén mutatjuk be annak az összen 51 db kútnak a helyét, amelyekre az adatbázisban szereplő mérési eredmények egyike sem éri el a kiemelt paraméterek tekintetében a határértéket.

6.1. Vízminőségi részterületek A különböző vízminőségi adatok, az értékelő feldolgozások és földtani megfontolások alapján készítettük el a 27. ábrán bemutatott térképet. Ezen a térképen olyan egységekre osztottuk a régió területét, melyek azonos, vagy közel azonos feltételekkel rendelkeznek vízbeszerzési szempontból, ezeken a területeken közel azonos minőségű víz termelhető. Mivel az eredmények azt mutatták, hogy valamennyi paraméter tekintetében megfelelő minőségű víz kitermelésére csak a fent bemutatott néhány helyen van egy-egy kútból lehetőség, a teljes területre kijelenthetjük, hogy vízminőségi szempontból a vízbeszerzési lehetőségek rosszak. A térkép különböző színezésű területei azt mutatják, hogy hol kevésbé rosszak a lehetőségek. Az egyes területeket a következők szerint jellemezhetjük:


59


1.

Duna-Tisza közi hátság területe

A Duna-Tisza-közi hátság középső része, délkeleti és délnyugati széle tartozik ebbe a területbe. Gyakorlatilag Bács-Kiskun megye nagy részét és Csongrád megye délnyugati kisebb részét tartalmazza. Ezen a területen a kitermelhető víz arzén tartalma mindenhol meghaladja a határértéket, a vizek többnyire magas ammónia és vas tartalmúak. Kisebb területeken a bór tartalom is határérték feletti. Mennyiségét tekintve a vízigényeknek megfelelő vízkészletek rendelkezésre állnak, de minőségűk nem megfelelő. 2.

Duna völgy

A régió nyugati széle, Bács-Kiskun megye területére eső térség. A Duna menti partiszűrésű, ill. a távolabb lévő sekély rétegvizes vízadók arzén szempontjából szempontjából megfelelőek, ammónia tartalmuk általában kissé haladja meg a határértéket, de vastartalmuk jelentősen határérték feletti lehet. Igen jelentős szabad készletek vannak, ill. jelentős újabb készletek tárhatók fel a térségben. A meglévő vízbázisok a helyi igényeket könnyedén kielégítik, Figyelembe lehet venni a Baranya megyéhez tartozó a Mohács szigeti vízbázis mintegy 30.000 m3/nap szabad készletét is. További készleteket jelenthet a már megkutatott távlati vízbázisok (Mohács-Dél, Baja-Leneskert, Apostag) készlete, ill. újabb partiszűrésű készletek feltárása akár a meglévő vízbázisok ( Tass, Foktő ) bővítésével, akár új területeken. 3.

Duna-Tisza közi hátság keleti területe (Tisza völgy)

A Duna-Tisza közi hátság keleti oldalán hirtelen mélyül a fő ivóvízadó feküje, így nagyobb vastagságú rétegek települnek. A Bács-Kiskun megye keleti és Csongrád megye nyugati részét magába foglaló területen igen jó vízadóképességű rétegekből jobb minőségű

víz

termelhető, mint a keletre és nyugatra eső területeken. A vas és ammónia tartalom itt is magas, de az arzén kevesebb problémát jelent. A nagyobb települési mélység miatt nagyobb mélységű kutak is vannak, sokszor elérik a 350-400 m-t is ezért hőmérsékleti problémák lehetnek. Az ismert vízbázisok jelentős szabad készlettel rendelkeznek. A Duna völgytől eltekintve itt a legjobbak a vízbeszerzési lehetőségek. 4.

A Duna-Tisza közi hátság déli része

A Bács-Kiskun megye déli részét magába foglaló területen a vízadó képesség az északi területekhez hasonló, de hátság többi részétől eltérően itt lényegesen magasabb az arzén tartalom. AQUIFER Kft. 1016 Budapest, Mészáros. u. 46.* Tel/Fax.: 215-8068 * E-mail:[email protected]

60


5.

Csongrád-Békés határa

Csongrád megye keleti és Békés megye nyugati részészét magába foglaló terület. Itt a jó vízadó alsó pleisztocén rétegeket főként az északi részen közepesek váltják fel. Vízminőségében a Duna-Tisza közi hátság középső részéhez hasonló terület, bár egyéb paramétereiben (gáz, szerves anyag) vannak rosszabb részei is. Több kisebb területen bór jelentkezik határérték felett. A pleisztocén fekü e terület déli részén van a legmélyebb helyzetben, ezzel a jó vízadó képződmények is mélyebb helyzetben és nagyobb vastagságban vannak. Szegeden például 500 m-t meghaladó mélységközben vannak termelt rétegek. 6.

Orosháza-Gádoros térsége

Az 5.sz. területből kiváló lényegesen magasabb arzén tartalmú vizekkel rendelkező terület. A nagyon rossz vízminőség és a kis kiterjedés a helyi megoldásokat elvetették a csanádapácai vízbázisról történik átvezetés. 7.

Délkelet-Csongrád

Csongrád megye délkeleti része, Békés megyével, a Maros hordalékkúp peremével határos terület. A Maros hordalékkúp határán éles mennyiségi és minőségi határ jelentkezik. Itt az 5. sz területhez képest az arzén tartalom ugyan nem magasabb, azonban a 200 m alatti rétegek vize sok egyéb tekintetben lényegesen rosszabb (gáz, szerves anyag stb.) A terület keleti oldalán külön problémát jelent a bór tartalom. 8.

Maros hordalékkúp területe

A régió keleti részének Békés megye déli részén lévő legjobb mennyiségi adottságú térsége, ahol a jó vízadóképességű rétegek arzén tartalma a részterület nagy részén csak kissé haladja meg a határértéket, a vas és ammónia tartalom főként a felsőbb szinteken alacsonyabb, mint a régiós átlag. Vannak olyan területek, ill. rétegcsoportok, melyek kifejezetten jónak minősíthetők (pl. a Lökösháza-Kevermes térségi vízbázis 100 m körüli rétegei), ill. vannak nagyon rossz vízminőségű vízbázisok (pl. az újkígyósi regionális vízbázis). A hordalékkúpról kitermelhető nagymennyiségű víz a meglévő nagytérségi rendszereken keresztül már most is Békés megye északi részének vízellátását szolgálja. A Maros hordalékkúp felszín alatti vízkészletének terhelhetősége szakmai viták kereszttüzében áll. Sok éven keresztül folytak kutatások, vízföldtani modellezések, emlyek igen széles sávban adták meg a területről kitermelhető, ill. az utánpótlódó vízkészleteket. A jelenlegi termelés jelentősen meghaladja a AQUIFER Kft. 1016 Budapest, Mészáros. u. 46.* Tel/Fax.: 215-8068 * E-mail:[email protected]

61


VKI-ban erre a víztestre megadott utánpótlódó készletet. Mindenképpen további vizsgálatokra van szükség ennek a kérdésnek a tisztázására, mert e vízbázisra alapozva működik a Közép Békési regionális Rendszer, mely jelenleg 32 település vízellátását biztosítja és tervezett fejlesztése nyomán újabb vízigények jelentkeznek. Itt kell megemlítenünk a Maros hordalékkúp határon túli igénybevételének kérdését. Az Arad térségében kiépült vízbázissal kapcsolatban felmerült a vízátvétel lehetősége. A gyakorlatban ez jelenleg nem tekinthető megvalósíthatónak. A mintegy 140.000 m3/nap kapacitású vízbázisról igen problémás lenne a vízátvétel, azonban annak működése és teljes kapacitásának kihasználása befolyásolja a hordalékkúp magyarországi területein is az utánpótlódási viszonyokat, ezért a vizsgálatok, modellezések során ezt is figyelembe kell venni. 9.

Közép –Békés megye

Ezen a területen a gyengébb vízadó képesség mellett a felszín alatti vizek arzén tartalma jelentősen meghaladja még a korábbi 50 mg/l határértéket is. Rossz az ammónia és a vas helyzete is, a helyben kitermelhető vizek felhasználása esetén csak vízkezelési technológiával biztosítható a megfelelő minőségű vízellátás. Ennek következtében volt szükség a Maros hordalékkúp területéről a teljes megyét behálózó nagytérségi rendszereken keresztül a vízátvezetésekre. A területen gyakorlatilag minden települést a Közép-Békési rendszerről látnak el. 10.

Észak-Békés megye

Az egész régiót tekintve vízminőség szempontjából a legkedvezőtlenebb adottságú terület. A magas arzén, ammónia és vas tartalom mellett külön problémát jelent a jodid, valamint az északi részen a bór tatalom. Szabad vízkészlet ugyan áll rendelkezésre, de annak minősége igen rossz. 11.

Északkelet-Békés megye (Biharugra térsége)

A megye két települése tartozik ide, melyek régión belüli környezetükhöz képest teljesen más földtani környezetben vannak, víztermelés szempontjából kiválóak a mennyiségi és minőségi lehetőségeik. Vízkészletei lehetővé teszik, hogy igény esetén a környező területek ellátását is. Az egész régióra vonatkozóan minden további tervezéshez szervesen hozzátartozik a transzport modellezéses vizsgálat, mely előre jelzi a várható vízminőségi és hidraulikai változásokat. AQUIFER Kft. 1016 Budapest, Mészáros. u. 46.* Tel/Fax.: 215-8068 * E-mail:[email protected]

62


6.2. Hasznosíthatóság A különböző szempontok alapján elvégzett minőségi értékelések összességében azt mutatják, hogy olyan vízadó képződmény melynek kitermelt vize az ivóvízszabványok által előírt határértékeknek kezelés nélkül minden komponens tekintetében megfelelne csak igen kis arányban található a régió területén. Az üzemelő vízbázisok 98%-ának kitermelt, nyersvizén több-kevesebb tisztítási technológia alkalmazása szükséges ahhoz, hogy minőségileg kifogástalan ivóvíz kerüljön a fogyasztókhoz. A mennyiségi és minőségi mutatók egyesítése alapján kategorizáltuk a településeket ivóvízbeszerzési adottságaik szerint. A korábban meghatározott szabad hidrogeológiai kapacitásuk és a különböző vízminőségű területen való elhelyezkedésük szerint kategorizálhatók a települések, a későbbi tervezésekhez fontos alapinformációt adva ezzel. Az ilyen

irányú

kategorizáláshoz

figyelembevételével

az

meghatározott

előző átlagos

fejezetben vízminőségi

ismertetett, állapot

több

szempont

kategóriákba

sorolt

részterületekre korrekciós tényezőt adtunk meg, majd a rendelkezésre álló szabad hidrogeológiai kapacitás (SzQ) és a korrekciós tényező szorzataként megadtuk az egyes településekre vonatkozó

ivóvízbeszerzési adottság mutatót, az un. hasznosíthatósági

indexet:

Részterület minősítése

Érintett részterületek

hasznosíthatósági indexet:

Elfogadható

2.sz.: Duna völgy 3.sz.: Duna-Tisza közi hátság keleti területe – Tisza völgy 1,0*SzQ 8.sz.: Maros hordalékkúp 11.sz.: Kelet-Békés megye

Közepes

1.sz.: Duna-Tisza közi hátság 5.sz.: Csongrád- Békés megye

0,7*SzQ

Rossz

4.sz: Duna-Tisza közi hátság déli része 7.sz.: Délkelet Csongrád 9.sz.: Békés megye középső területei

0,4*SzQ

Nagyon rossz

6.sz.: Orosháza-Gádoros térsége 10.sz.: Észak Békés megye

0,1*SzQ


63


A hasznosíthatósági indexetre így felállított kategóriák a következők: 0 -100

Térségi rendszer vízbázisának nem javasolt terület

100 – 5000

Kistérségi rendszer vízbázisának alkalmas terület

5000 -

Regionális rendszert ellátó vízbázis lehetséges

Azokat a településeket, amelyek már rendszerről ellátottak, hasznosíthatóság szempontjából nem soroltuk be. A hasznosíthatósági indexet: településenkénti értékét a 28. ábra mutatja. Látható, hogy csak néhány olyan település jelölhető ki, ahol nem javasolható térségi rendszert ellátó vízbázis kialakítása. Ezek a kifejezetten rossz vízminőségű területeken vannak, ill. ott, ahol szabad hidrogeológiai kapacitás kicsi. Az előbbiek Észak- és Nyugat Békési területeken vannak, az utóbbiak esetében pedig a jelenleg üzemelő kutak hosszú távon nem alkalmasak üzemeltetésre, így jelen állapotukban nincs szabad hidrogeológiai kapacitásuk. Örménykút esetében a kút teljes kapacitása ki van használva. A térképet összességében áttekintve látható, hogy a terület legnagyobb része térségi rendszerek vízbázisának kialakítására alkalmas. Délkelet-Békés, Szeged térsége, ÉszakkeletBács-Kiskun, Közép-Bács-Kiskun egy része és a Duna mente területein sok helyen van lehetőség nagyobb rendszerek ellátására alkalmas vízbázisok kialakítására is.


64


7.

A RÉGIÓ TERÜLETÉN LÉVŐ REGIONÁLIS VÍZBÁZISOK ÉRTÉKELÉSE

7.1. Meglévő regionális vízbázisok A régió területén jelenleg is több olyan vízellátó rendszer működik, melyet nagyobb un. Regionális vízbázisok látnak el. Ezek a következők: Bács-Kiskun megye: Tass- Gudmon foki vízbázis Foktői vízbázis( Baráka) Dávodi vízbázis Békés megye:

Csanádapáca-Pusztaföldvár vízbázis (Orosháza Kistérségi Rendszer) Medgyesbodzási vízbázis (KBRV) Lökösháza-Kevermesi vízbázis (KBRV) Újkígyósi Regionális vízbázis (KBRV)

Elek Déli vízbázis (GYULA) Ezeken kívül még sok kisebb 2-3 települést ellátó közös vízbázis van még. A regionális rendszereket ellátó vízbázisokon mindenhol vannak szabad kapacitások. Lehetséges, hogy megfelelőnek minősített kutak jelenleg nem tudják építéskori kapacitásukat biztosítani -

jelenlegi műszaki állapotukat csak részletes kútvizsgálatok alapján lehetne

pontosan meghatározni – de mivel ezeken a helyeken már létesült adott üzemi vízhozamú kút, a vízbázis tudja biztosítani az általunk korábban ismertetett módon meghatározott „hidrogeológiai” szabad kapacitást. A lokális értékelések során sehol sem láttunk akadályát a regionális vízbázisok kisebb-nagyobb bővítésének. A bővítéseket azonban mindenhol előzetes kutatásnak, részletes készlet meghatározásnak, az utánpótlódási viszonyok helyi pontos meghatározásának kell megelőznie és melynek ki kell terjednie a bővítésnek a térségben lévő egyéb vízhasználatokra való hatásának vizsgálatára is. Minden jelentősebb bővítés, vagy a termelés súlypontjának áthelyezése az utánpótlódási és áramlási viszonyok megváltozását okozza, mely mind a mennyiségi, mind a minőségi állapotot megváltoztatja. A Maros hordalékkúpon például mind a Lökösháza-Kevermesi, mind a Medgyesbodzási, mind a Csanádapácai vízbázis kapacitása növelhető, új vízbázisok is alakíthatók ki, ám ennek következtében az egyéb vízbázisok működésének leállását is figyelembe véve jelentős változások következnek be. Mindenképpen regionális és lokális vízföldtani modellezésnek kell megelőznie a bővítések részletes tervezését és kivitelezését.


65


7.2. Távlati vízbázisok 7.2.1

Országos program keretében készült kutatások

Központi források felhasználásával az 1980-as évektől kezdve folyamatos kutatási-feltárásibiztonságba helyezési munka folyik olyan területeken, melyek a biztonságos ivóvízellátás hosszú távú alapjául szolgálhatnak. Az ország területén 36 regionális és ezeken belül összesen 78 db lokális olyan területet jelöltek ki, melyek erre alkalmasak lehetnek. A régió területén Bács-Kiskun megyében a Duna mentén tizenkét, Békés megyében a Maros hordalékkúp területén két ilyen kijelölt távlati vízbázis van:

Sorszám Bács-Kiskun megye 8.1.

Békés megye

Elnevezés

Tervezett kapacitás (m3/nap)

Dunavecse-É

35.000

8.2.

Apostag-Dunaegyháza

22.000

8.3

Solti szigetek

20.000

8.4.

Harta-Solt

74.000

9.1.

Ordas-Dunapataj

43.000

9.2

Bátya-É

27.000

9.3.

Bátya-Fajsz

52.000

9.4.

Fajsz-Dusnok

45.000

9.5.

Sökösd-É

30.000

10.1.

Leneskert

30.000

10.2

Bezerédi sziget

30.000

10.4.

Ujmohács-D

30.000

36.1.

Magyardombegyház

36.2.

Bánkút

6.000 15.000

A fenti vízbázisok közül néhánynál megtörténtek a részletes feltárások, az un, diagnosztikai vizsgálat. E munkák keretében a vízbázis földtani-vízföldtani megismerése céljából próba termelő kutakat, valamint figyelő kutakat létesítettek, melyeken próbatermelések történtek. A vízbázisok területén lévő potenciális és tényleges szennyezőforrások hatásának figyelésére


66


vízminőségi észlelő kutak készültek. Meghatározták a tervezett kapacitáshoz tartozó hidrogeológiai védőterületeket, elkészítették a biztonságba helyezési, ill. –tartási terveket. Az alábbiakban az eredmények rövid összefoglalásával bemutatjuk azokat a vízbázisokat ahol elkészültek a részletes vizsgálatok: 8.4. Harta-Solt vízbázis A Duna 1555,5-1547,5 fkm közötti 8 km-es szakaszán kijelölt 25 m talpmélységű kutakkal tervezett partiszűrésű készletet hasznosító vízbázis. Tervezett kapacitása 74.000 m3/nap, melyhez tartozó hidrogeológiai védőterület kutaktól számított 2,5-3,5 km. A diagnosztikai munkálatok 1994-97 között folytak. A próbaüzem során végzett vízminőségi vizsgálatok szerint a víz vasas, mangános, jelentős ammónia tartalommal ( Fe: 0,3-3,3 mg/l, Mn: 0,090,58 mg/l, NH4: 0,15-1,41 mg/l). Arzén tartalma kisebb, mint 0,2 μg/l. 9.1. Ordas-Dunapataj vízbázis A Duna 1537-1534 fkm között két szakaszon kijelölt 20-25 ill. 25 m talpmélységű kutakkal tervezett partiszűrésű készletet hasznosító vízbázis. Tervezett összes kapacitása 43.000 m3/nap, melyhez tartozó hidrogeológiai védőterület kutaktól számított 2,1 km. A diagnosztikai munkálatok 1997-99 között folytak. A próbaüzem során végzett vízminőségi vizsgálatok szerint a víz erősen vasas, mangános, jelentős ammónia tartalommal ( Fe+Mn: 611 mg/l, NH4: 0,45-1,22 mg/l). Arzén tartalma kisebb, mint 10 μg/l. A közelben lévő holtág miatt a vízminőség rossz. 9.2. Bátya-É vízbázis A Duna 1515-1513,5 fkm közötti szakaszán kijelölt 40 m talpmélységű kutakkal tervezett partiszűrésű készletet hasznosító vízbázis. Tervezett kapacitása 27.000 m3/nap, melyhez tartozó hidrogeológiai védőterület kutaktól számított 2,4-2,7 km. A diagnosztikai munkálatok 1994-97 között folytak. A próbaüzem során végzett vízminőségi vizsgálatok szerint a víz vasas, mangános, jelentős ammónia tartalommal ( Fe: 6,5 mg/l, NH4: 1,09-3,3 mg/l). Arzén tartalma 12-17 0,2 μg/l. 9.4. Fajsz-Dusnokt vízbázis A Duna 1499-1502 fkm közötti szakaszán kijelölt 25 m talpmélységű kutakkal tervezett partiszűrésű készletet hasznosító vízbázis. Tervezett kapacitása 45.000 m3/nap, melyhez tartozó hidrogeológiai védőterület kutaktól számított 1,5 km. A diagnosztikai munkálatok


67


1997-99 között folytak. A próbaüzem során végzett vízminőségi vizsgálatok szerint a víz vasas, mangános, jelentős ammónia tartalommal ( Fe: 3,7 mg/l, Mn: 0,5 mg/l, NH4: 0,37 mg/l). Arzén tartalma 5 μg/l. 36.1. Magyardombegyház vízbázis A Maros hordalékkúp területén Magyardombegyház-Battonya térségében helyezkedik el. A rétegvíz készletet hasznosító vízbázis tervezett kapacitása 6.000 m3/nap, melyhez több figyelőkút készült. Részletes diagnosztikai vizsgálat itt nem történt. 36.2. Bánkút vízbázis A Maros hordalékkúp területén 70-140 m közötti talpmélységű kutakkal tervezett rétegvíz készletet hasznosító vízbázis. Tervezett kapacitása 15.000 m3/nap, melyhez tartozó hidrogeológiai védőterület 11 km2. A diagnosztikai munkálatok 1995-98 között folytak. A próbaüzem során végzett vízminőségi vizsgálatok szerint a víz vasas, mangános, jelentős ammónia tartalommal ( Fe: 0,65-3,8 mg/l, Mn: 0,1-0,7 mg/l, NH4: 2-6 mg/l). Arzén tartalma 68-94 μg/l, metán tartalma is jelentős. A Mohács-Déli vízbázis csatlakozik a meglévő mohácsi regionális vízbázishoz, mely Pécs vízellátásának jelentős részét biztosítja, de ezen felül igen jelentős – mintegy 30.000 m3/nap szabad kapacitása van. Összességében ez azt jelenti, hogy Bács-Kiskun megyében a Duna menti távlati vízbázisok tervezett kapacitása 438.000 m3/nap, melyből 189.000 m3/nap első ütemben megkutatott, további három helyen folyamatban van a diagnosztika. Természetesen ennek a hatalmas vízmennyiségnek az esetleges igénybevétele igen hosszú kutatási, feltárási munkálatokat igényel, de hosszú távon figyelembe vehető a vízigények kielégítésére.

7.2.2

DARFT támogatással végzett kutatások ( Kunágota, Nagybánhegyes)

Az Ivóvízminőség Javító program keretében két helyen - Nagybánhegyesen és Kunágotán létesült próbafúrás kedvezőbb mennyiségű és minőségű víz feltárására.


68


A két 300 m-es fúrást több szakaszon szűrőzték, és az egyes szakaszokat szétválasztva végeztek próbaszivattyúzást és vízmintavételezést. Az alábbi két táblázat a vízföldtani naplók néhány fontosabb adatát tartalmazza.

KUNÁGOTA K-82 Ép.éve: 2004 Talp: 300 m Nyugalmi: -6 m Üzemi:-16,9 m Hozam: 1 400l/p Szűrők: KOI Vez.kép NH4 NO2 NO3 F B Fe Mn As Na

124,5 – 129,6 0,20 314 0,07 <0,05 <1 0,11 0,06 0,07 0,01 12 74

135,5 - 142 0,35 322 <0,05 <0,05 <1 0,23 0,07 0,28 0,02 24 77

159 - 161,2 0,40 329 <0,05 0,10 <1 0,21 0,09 0,23 0,02 18 80

170,2 - 173,6 0,55 327 <0,05 0,11 <1 <0,05 0,09 0,35 0,03 21 80

179,5 - 189,5 0,85 341 <0,05 <0,05 <1 <0,05 0,13 0,53 0,07 20 84

208,6 - 212,7 1,45 333 <0,05 <1 <0,05 0,11 0,12 0,41 0,40 19 82

NAGYBÁNHEGYES K-72 Ép.éve: 2005 Talp: 300 m Nyugalmi: -8,3 m Üzemi: -18,8 m Hozam: 970 l/p Megnyitott szakasz 140 - 146 KOI Vez.kép NH4 NO2 NO3 F B Fe Mn As Na

6,00 964 0,69 0,36 <1 <0,05 0,85 0,23 0,03 20 258

215 - 218 5,40 936 0,69 0,34 <1 0,12 0,76 0,20 0,03 36 254

227 - 233 7,00 1040 0,61 <0,05 1,40 0,08 0,73 0,15 0,04 12 287

259 - 262 6,10 926 0,51 <0,05 <1 0,13 0,66 0,49 0,07 15 256

277,5 - 280,5 1,20 465 0,20 <0,05 <1 0,35 0,42 0,26 0,06 12 124


69


Az eredményeket röviden áttekintve azt mondhatjuk, hogy a kunágotai kutatás eredményes volt, a megnyitott rétegek vize az arzéntól eltekintve jónak mondható. Az arzéntartalom egyenletesen 20 μg/l körülmozog, míg a vas a mélység felé növekszik. A kút vízhozama megfelelő, így célszerű a kutatás folytatása. A nagybánhegyesi eredmények nem ilyen kedvezőek. A felső szinten ugyan az arzén tartalom nem magas, azonban az ammónia és a nitrit jelentős. Minden szinten magas a nátrium tartalom, kivéve a legalsó 280 m körüli mélységet. Itt kisebb az arzén is. A kunágotai eredményektől eltérően itt magasabb a bór mennyisége, bár a határértéket nem éri el. Természetesen a viszonylag rövid idejű szivattyúzást követő vízmintázás eredményei nem tekinthetők jellemzőnek. Üzemeltetői tapasztalatok azt mutatják, hogy huzamosabb idejű termelés után csökken a víz arzén tartalma, ezt azonban olyan területen, ahol eddig nem volt jelentősebb víztermelés, csak hosszú idejű próba termeltetéssel lehet bizonyítani. A próbakutakon a vízmintázás az egyes kijelölt rétegek egyedi szivattyúzásával, a többi réteg kizárásával történt. A Maros hordalékkúp földtani szerkezetéből adódóan ezek a viszonylag vékony rétegek az utánpótlódási területen belül összefüggésben lehetnek egymással, a vízminőségi különbségek kiegyenlítődhetnek. Az egyes rétegek vízminőségi stabilitását szintén hosszabb idejű szivattyúzás és rendszeres vízminőségi elemzés bizonyíthatja. A kutak vízadó képességének és vízminőségi vizsgálati eredményeinek a vízföldtani naplókban lévő adatok alapján történő együttes értékelése félrevezető lehet, mert a vízminőségi vizsgálatok eredményei az egyes megnyitott rétegekre vonatkoznak, míg a víztermelési adatok ( 1400 ill. 970 l/p) valamennyi réteg együttes működésének eredményét mutatják. A hozamgörbék és a visszatöltődés mérési eredmények szintén egy nagyobb vastagságú, több szinten megnyitott összletet jellemeznek. Vizsgáltuk az áramlásmérési adatok és a vízminőségi adatok összefüggését, de az egyes rétegek vízbeáramlási aránya és a vízminőség között semmilyen összefüggés nem mutatható ki ezen adatok alapján. A két terület összevetése alapján véleményünk szerint elsősorban a kunágotai kutatást célszerű folytatni, a nagybánhegyesi területen csak növekvő vízigények esetén érdemes további vizsgálatokat végezni. A kutatások folytatására következőket javasoljuk: 1.

Kútcsoportok létesítése a legjobbnak minősített rétegek megnyitásával, lehetőleg minél kevesebb rétegösszevonással.


70


2.

Hosszú idejű (több hónapos) próbaszivattyúzás és mintavételezés az egyes kutak, ill. rétegek vízminőség változásainak, ill. stabilitásának meghatározására.

3.

Kunágotán a felső – 130 m-ig terjedő – szint intenzívebb kutatása a célszerűbb

4.

Nagybánhegyesen a 270 m alatti rétegek kutatását javasoljuk elsősorban.


71


8.

ÖSSZEFOGLALÁS

A munkaeredményeit röviden a következőkben foglalhatjuk össze: I.

Adatbázis

Elkészült a térségben lévő vízbázisok kútjainak adatbázisa, mely a következő főbb adatcsoportokat tartalmazza: Az üzemelő vízbázisok kútjainak alap- és mérési adatai, vízminőségi adatai a kijelölt

-

időszakra és komponenskörre vonatkozóan; -

A területen lévő 1982. előtt készült valamennyi kút legfontosabb alapadatai

-

Az 1982-2005. között készült kutak kataszteri adatai

-

A felszín alatti vizeket érintő törzshálózatok (talaj- és rétegvízszint, vízminőségi) törzsadatai

-

A három megyei ÁNTSZ szolgáltatott vízre vonatkozó adatai

-

A feldolgozások során készült néhány értékelő adatbázis (technológiai indexek, kapacitás számítások Az adatbázisok a Megbízó számára átadásra kerülnek. A regionális feldolgozások ArcWiev

rendszerben készített eredményei a Megbízó által kialakítandó saját térinformatikai rendszerbe konvertálhatóan kerülnek átadásra. Az adatbázis fejleszthető, kiegészíthető. Javasoljuk kiterjeszteni a benne szereplő kutak valamennyi mérési, vízminőség vizsgálati adatára. II.

Vízbeszerzési lehetőségek felszín alatti vizekből

II.1. A régió területén gyakorlatilag sehol sincs olyan nagyobb összefüggő terület, vagy jelentősebb vízadó réteg, melynek vízminősége megfelelne az öt kiemelt vízminőségi paraméter (arzén, bór, ammónia, fluor, nitrit) mindegyikének. II.2. A regionális feldolgozások szerint lehatárolhatók, kategorizálhatók területek az alapján, hogy valamelyik vizsgált paraméter – többnyire az ammónia és az arzén – milyen mértékben haladja meg a határértéket. Itt már figyelembe kellett venni a területre jellemző általában magas vas és mangán tartalmat is. Egyes részterületeken egyéb részletesen nem vizsgált paraméterek is problémát okoznak (összes oldott anyag, jodid, szerves anyag, hőmérséklet).


72


II.3. A jelenleg megfelelőnek minősített termelő kutak építéskori kapacitása és a jelenlegi termelés összevetésével meghatározott un. hidrogeológiai szabad készlet szerint gyakorlatilag mindenhol rendelkezésre áll a vízigényeket kielégítő vízmennyiség, többnyire elegendő lehet térségi rendszer ellátására is. II.4. A régióban jelenleg meglévő regionális rendszereket ellátó vízbázisok fejleszthetők, további készlete rendelkezésre állnak, de a tervezések során részletes vízföldtani modellezéssel meghatározni a bővítések hatására kialakuló mennyiségi és minőségi változásokat. A vízellátás mennyiségi fejlesztésében figyelembe vehető a régión kívül lévő, de jelentős – mintegy 30.000 m3/nap – szabad kapacitású mohácsi vízbázis. II.5. A régió vízellátásának fejlesztésében további lehetőséget nyújtanak a területen lévő távlati vízbázisok, melyek elsősorban a Duna mentén igénybe vehető jó minőségű partiszűrésű készletek felhasználásával jelentős vízmennyiséget juttathatnak a régióba. A Maros hordalékkúpon lévő battonyai távlati vízbázis a helyi regionális rendszer további forrása lehet. II.6. Az Ivóvízminőség Javító Program keretében létesült kunágotai és nagybánhegyesi próbakutak vizsgálati eredményei alapján a kunágotai terület a perspektívikusabb, itt javasolhatóak további kutatások a mennyiségi készletek meghatározására, ill. a vízminőségi állandóság lehatárolására. A nagybánhegyesi kút eredményei rosszabbak, de arról kaptunk olyan ellenőrizhetetlen információt, hogy a mintavételek körülményei nem voltak megbízhatóak. II.7. A fejlesztéseknek, további részletes tervezéseknek feltétlenül részévé kell válnia egy, a régió határain kissé túlnyúló, egymásra épülő regionális és lokáli vízföldtani modellezésnek, mely vizsgálja az adott tervezési elképzeléseknek megfelelő vízkivétel mellett a várható utánpótlódási viszonyokat, mennyiségi és minőségi változásokat.


73


A FELADAT KIDOLGOZÁSÁBAN RÉSZTVETT MUNKATÁRSAK: Projekt vezető:

Nagy András okl. hidrogeológus „A” kategóriás vezető tervező

Projekt koordinátor: Davideszné Dömötör Katalin okl. hidrogeológus „A” kategóriás vezető tervező Munkatársak:

Nagyné Juhász Emőke okl. hidrogeológus Révi Géza okl. vízgazdálkodási mérnök „A” kategóriás vezető tervező

Külső szakértők:

Krén Zsuzsa okl. hidrogeológus „A” kategóriás vezető tervező Olasz József okl. hidrogeológus „A” kategóriás vezető tervező Szigeti Attila okl. vizgazd. mérnök „A” kategóriás vezető tervező Váradiné Kerek Zsuzsa okl. vizgazd. Mérnök „A” kategóriás vezető tervező Völgyesi István okl. hidrogeológus „A” kategóriás vezető tervező

Budapest, 2006. január. 15.

……………………………….. Nagy András projekt vezető Ügyvezető igazgató


74

A Dél-alföldi Régió hidrogeológiai adatbázisa, hidrogeológiai tanulmány

Recommend Documents