,
,
,
SIRO BELA
A debreceni zsidóság szellemi arcképéhez em titkolni, sem szépítgetni nem akarom azt a valóságot, hogy nemzetközileg elterjedt ősi, hagyományos elfogultságból a debreceni polgárság is idegenkedett a zsidóktól, holott itt majdnem mindenki áhítattal olvasgatta, lelki épülésére ismerte is Mózes öt könyvét, Izráel prófétáinak írásait; a keresztelésnél sokan adtak gyermeköknek ótestamentomi nevet; istentiszteleteknél pedig Szent Dávid örök-szép zsoltárait énekelgették. De a kereskedők, iparosok foglalkozásuk jövedelmezőségét, keresetüket, kenyerüket féltették az élelmesebb, ügyesebb, összetartóbb héberség versenyétől. Ilyen gazdasági okokból származó faji ellentétek ütköztek öszsze ..."} Az idejétmúlt feudális céhrendszer keretei között megrekedt, de az e kereteket a kapitalista szellemű, mozgékony zsidó elemmel szembeni védőbástyának tekintő CÍvis polgárok elkeseredetten, a törvénnyel is dacolva egészen az emancipáció beköszöntéig védték a céhes privilégiumaikat, a város érdekének vélvén azokat. Mégis, a jogi akadályok fokozatos elhárulása után, 1869ben már 1919 zsidót találunk Debrecenben. "Az első zsidók Debrecenben az ország igen különböző területeiről verődtek össze" - állapítja meg Zoltai Lajos múzeumigazgató már idézett munkájában. 2 Talán ezzel is magyarázható, hogy oly hosszan tartó folyamat eredményeként formálódott ki a debreceni zsidóság szellemi arculata, a zsidó közösség hitéletének jellege. A közösséggé szerveződés nehézségeiben azonban mindenképpen közrejátszott a betelepülés lendülete. A kálvinista Róma földrajzi elhelyezkedése és regionális kereskedelmi központ jellege miatt vonzóvá vált a túlnépesedett orosz, lengyel eredetű északkelet-magyarországi tradicionális zsidóság számára, amely a betelepülők tömegeit adta, de a jövevények között ott találhatjuk származási helyük alapján a nyugati ortodoxiához tartozó, valamint a felvilágosultabb elveket valló, reformer nyugat-magyarországi és dél-alföldi zsidókat is. A zsidó közösség első intézménye itt is a temető és a Hevra Kadisa. A hitközség pecsétjén alapítási évként az 1852-es esztendő szerepel, és 1856-ban megkezdte működését az első felekezeti, négyosztályos fiú- és egy külön négyosztályos leányelemi, amikor a hitközség lélekszáma még a félezret sem érte el. Az egész környékről ebbe az intézménybe jártak a gyerekek, ám az egyes osztályok létszáma velük együtt sem lépte túl a 45 főt. 3 A
zsidó iskolák alapítását ez időben az osztrák kormányzat szorgalmazta, amely az oktatásügy szabályozásával is központosító és germanizáló törekvéseit kívánta megvalósítani. Az iskola azonban 1863-ban megszűnt, ami részben anyagi nehézségekre vezethető vissza: ez összefüggött azzal, hogy ezekre az évekre szűkké vált az imaház, és a legfontosabb kérdéssé a templomépítés ügye vált. A magániskola megfért a tanító lakásán, vagy a bérhelyiséget a tanító fizette, a hitközségi iskola esetében az oktatás céljára külön s törvényileg előírt adottságú helyiségről kellett a zsidó közösségnek gondoskodnia, s fizetni a tanítót, valamint önálló iskolaépület létesítését is tervbe kellett vennie. De ahogyan a templom esetében, úgy az iskola körüli vitában is vallási nézetkülönbségekbó1 eredő ellentétek is jelentkeztek. "Az igen jelentékenyen megszaporodott községi tagok közt belső meghasonlások és elvi harczok kezdének dühöngeni; az eddig páratlan összhangzásban élt egységes község két egymással teljesen meghasonlott táborra kezde oszlani; az úgynevezett ósdi és haladó párt közt mélyen tátongó űr támadt, mely majdnem áthidalhatatlannak látszott" - emlékezett vissza erre az időre dr. Popper Alajos orvos, az első debreceni zsidók egyike történeti írásában. 4 Nem volt ez másképp az ország más hitközségeiben sem. Nemcsak az iskola, hanem a templomi kegytárgyak (pl. a birna) elhelyezésének a kérdése is számos hitközséget megosztott. Ezt a megosztottságot az iskola mellett a hitélet is megsínylette. A letelepedés első tizenöt esztendejében nem volt rabbi Debrecenben, sohétok és előimádkozók működtek. 1856ban Erlich Ede somogyszili rabbi megjelenésével mutatkozott először remény arra, hogy rendeződik a kultuszkérdés. A kilenc nyelven beszélő tudós rabbi, akit Kohut Sándor - utalva rabbinikus műveltségére "a szövevényes döntvényirodalom élő szótárának" nevezett, de ugyanakkor a németesítő abszolutizmus idején magyar nyelvű iskola alapításával hívta fel magára a figyelmet. Debrecenben is szívügyének tekintette a magyarosítást és az iskolát. Az újonnan betelepültek egy csoportjának, a vallásos rajongóknak, a haszidoknak az érzületét azonban sértette a rabbi felvilágosult és magyarosító tevékenysége: támadásaik miatt 1863ban távoznia kellett, s távozásával az iskola is megszűnt. 5 A város zsidósága nem volt annyira modem, hogyegységesen az újítások hív évé szegődjön, de ezután a túlzottan maradi rabbihelyettes, Blau Salamon
47
dáján vallásos túlbuzgóságát is kritikával fogadta. En- keztében a hitközségi jövedelmek megcsappanásával nek dacára 1865-ben az őszi ünnepekre sikerült felavat- csakhamar érezhetővé vált, de míglen a haladópárt föni a Szent Anna utcában a templomot. Ugyanakkor a löslegesnek tartotta immár a zsidó iskolát, az ortodoxia debreceni zsidóságnak 1868-ban, az emancipáció évé- örömest túladott rajta, mert annál könnyebben tarthatta ben nem volt saját iskolája. fenn ilyenformán héber vallásiskoláit, melyekben gyakAz 1868-ban összeült és ran a chéder éppen nem eredmény nélkül lezárult egészséges szelleme újizraelita egyetemes gyűlés ból ébredezett."6 Az SCHEIBER SÁNDOR nyomán immár intézméeredmény nélkül lezányesen is bekövetkezett a rult izraelita egyetemes GYÁSZBESZÉD ERDÉLYI MIHÁLY FELETT szakadás: ortodox, neológ gyűlés nyomán Debreés az egyik. irányzathoz cenben egy nagyobb, 1978. szeptember 24-én sem tartozó, ún. status quo status quo ante alapon ante hitközség alakult. A álló és egy kisebb, neoajáról indu,It el nyolcvan esztendővel zsidóság a felekezeti oktalóg hitközség alakult. A ezelőtt. Ede,satyja rabbi és hittanár, tás kérdésében is megoszkét hitközség szervezeboldogult Edesanyámnak is tanított maradt, és eltérően fote közti különbségek a tója. Hatan voltak testvérek. Ketgadta az Eötvös-féle néphitközségek eltérő tárten folytatták a hagyományt: rabiskolai törvényt, amely besadalmi összetételére binék lettek Zomborban és Domvezette a tankötelezettséutalnak. A neológ hitköbóvárott. Ketten mártírhalált haltak. Ma Erzsi él get, és a népoktatást állami zség a virilizmus alapegyedül. feladatnak nyilvánította. ján szerveződött, a hitSzegeden szerzett tanári diplomát matematikáA neológ álláspontot megközségi vezetésben túlból és fizikából, de elmélyült a görögben, latinban fogalmazó zsidó kongsúlyban voltak a tehetős és héberben is. resszus saját felekezeti iselemek, s a hitközségi 1924-tóI1944-ig a Debreceni Zsidó Gimnázium kolák, azokban a hitközséadózás alapját a kultugekben pedig ahol erre tanára volt. Egyben a Segítő Egylet elnöke és az szadó, azaz a tagok vanincs lehetőség, hittani isgyoni és jövedelmi viifjúsági istentiszteletek szervezője. A felszabadukolák felállítását javasolta, szonyai alapján kivetett lás után a debreceni Fazekas gimnázium tanára. mert az Eötvös-féle népisadó képezte. A status N agyon népszerű volt a városban. Szerette a fiakolai törvényben előírt quo hitközségi szervetalságot. Nem buktatott soha, tantárgyait megtankötelezettséget így tarzetben ekkor még nem kedveltette diákjaival. Precíz volt és lelkiismeretották teljesíthetőnek. Az érvényesült a viriliztes. Igazi tanártípus. Kollégái is becsülték, és vonortodoxia viszont elvből mus elve, a jövedelmek zód tak hozzá. ellenezte azok létesítését, fő forrásai a közvetett Jótékonyságát szerte ismerték és élvezték. mert a modern iskola eladók voltak, amelyeket Rövid ideig volt boldog. A nagy k~taklizmában lenkezett a hagyományos a tagok a hitközségi elvesztette feleségét és tízéves fiát. O maga munvallásiskoláknak, a Talfunkciók temetési, eskekaszolgálaton sínylődött. mud-Tóráknak a szelletési, vágási stb. igénybeUtána elvonuló, magányos ember lett. Sebeit mével, és az ekkor felállívétele után fizettek. nem ruháján hordotta. Ritkán beszélt fájdalmáról. tott tanfelügyelői intéz(1886-ban gabellából Az újpesti otthonban utoljára a szédert adván mény bevezetésében a hiközel tízezer forint, mégis megnyilatkozott: nincs ki énekelje a Má nistéletbe való külső, állami kultuszadóból pedig tánnó-t - mondotta. beavatkozás eszközét látháromezer forint folyt Könyveihez menekült,
48
kintették kötelességüknek. A status quo hitközség veze- zugiskola működött tovább, illetve alakult a városban, tése ezzel szemben a népiskolai törvény azon cikkelyé- amelyek hatósági engedély nélkül működtek. Ezek a zugiskolák lényegében vallási iskolák, Talmud-Tórák ből indult ki, amely mindegyik felekezetnek egyenlő feltételek mellett iskolaalapítási és -fenntartási szabad- voltak, korszerű ismereteket alig nyújtottak. A zugiskoságot adott, s gyakorlatilag a zsidó kongresszus határo- lák léte azért okozott gondot a hatóságoknak, mert bennük minden ellenőrzés zatának megfelelően, és az iskolákra vonatko1872-ben - a neológok elzó jogszabályok betarlenkezése dacára - felekeSCHEIBER SÁNDOR tása nélkül folyt a tanízeti iskolát nyitott, amely tás, és az ortodoxia a azonban a tanév végén BESZÉD A DÍSZDOKTORI DIPLOMA tankötelezettség ellenémegszűnt. " Megtettünk ÁTVÉTELEKOR re továbbra is ezeket az mindent, hogy ezen üdintézményeket tekintetvös intézmény megsem1982. december 21-én, Debrecenben te az iskoláztatás egyemisítését megakadályozzuk: folyamodtunk a düli színterének, sok orüspök úr! Dékán úr! Főtisztelendő ngymlt. vallás és közokt. todox szülő kizárólag tanári kar! ministerumhoz subvenide járatta gyermekét. Amikor a Debreceni Reformátióért - visszautasíttatUgyanakkor ebben az tus Teológiai Akadémia - püspök tunk. Könyörögtünk a váidőszakban izraelita úr kezdeményezésére - díszdokrosi tanács előtt segélyezémagániskolák is létesültorai közé fogad, tudom, ez nem tek, amelyek törvénysért - kérelmünk nem taegyedül munkásságom elismerése. Annak a diaesen működhettek. A lált visszhangra, és így islógusnak folytatása inkább, amely a két felekekolánk pártolás hiánya zugiskolák nagy gonzetet testvéri közelségbe kívánja hozni. miatt megszűnt lenni" dot okoztak a hatóságA közeledés Debrecenbó1 indult ki, harminc áll a status quo hitközség nak, ezt jelzi, hogy száesztendővel ezelőtt, amikor a Teológiai Akadémia 1873. évi jelentésében, dea mos rendeletben szabáküldötte - intézetünk fennállásának 75. évfordulyozta a magániskolák megszűnés okai között helyzetét, és határozták említik a szülők támogalóján - ezeket mondotta: tásának a hiányát is.8 Az meg a két típus közötti "Tisztelettel köszöntjük a zsidó tudomány, kulkülönbségeket. A status iskola ellenzői nyilvánvatúra, szellemi élet széles e világra messze fénylő lóan egyrészt a neológok quo hitközség éppen intézményét. Bizonyságot tehetünk arról, hogy az voltak, akik éppen az iskoazért kívánt saját iskolát itt fénylő tudomány, az itt ragyogó szellem nelétrehozni, hogy megla alapításának idején szakünk is világított. kadtak ki a status quo ante előzze a zugiskolák keSok iskolának századok alatt nincs annyi híres letkezését, és hogya zsihitközségből, s a másik tanítója, mint ennek 75 esztendő alatt volt. hitközség iskolájában a dó közösség ne kerüljön A Rabbiképző Intézet, mint a magyarországi status quo szemlélet érvészembe a hatóságokkal, zsidóság testének egyik legdrágább tagja, mérhenyesítésének eszközét láttovábbá az is célja volt, tetlenül sokat szenvedett. Elő hajtásai közül hányták, másrészt nem támohogy az ortodox elemenak kellett kitöretnie. Hánynak kellett kiürítenie ket az iskoláztatás régatták az iskolát a falvakaz erőszakos halál keserű poharát is. vén szellemileg integból frissen betelepedett A megfizethetetlen adósság egyik alázatos horrálja. Ezért az új iskola szegényebb elemek sem, dozójaként mondok köszönetet azért, hogy ide akik - egyelőre még a stalétesítésével egy időben meghívattunk." tus quo hitközség köteléelhatározta, hogy "kéA barátságra nyújtott kéz viszonzásra talált. A kében -lényegében az orressék meg a királyi tantudományos együttműködés nem volt termékettodox irányzatot képviselfelügyelőség, hogy az len. ték, s többen közülük a haáltala betiltott, de ezen A magam szerény munkássága is híd kívánt szidizmus befolyása alatt tilalom daczára is buján állottak. Szemükben az izgyarapodó zugiskolálenni felekezetek és népek között. Tárgy- és moraelita iskola burkolt mokat bezáratni kegyestívumtörténeti vizsgálódásaim kiterjedtek a küdernizációs eszköznek kedjék, sőt az engedélönböző népek irodalmára és a különböző vallátűnt, s ők ezért inkább más lyezett magániskolákra sok íróira - kivált a protestáns prédikátorok művei felekezet iskolájába Íratis felhívja a tanfelügyebizonyultak kincsesbányáknak - s azt példázták, ták gyermekeiket, ahol kilőség figyelmét, miután hogya gondolat terjedése nem ismer erőszakosan zárt volt a latens asszimiezek egészségügyi elválasztó határokat. láció veszélye, és emellett szempontból is veszéErre törekedtem az életben is. Önök ma így csea vallásiskolákban szigolyesek" - de mint emlílekedtek. Ezért köszönöm meg újból és megindulrú, hagyományos neveléstettük, ezt a célt nem sitan a kitüntetést. sel közömbösítették a mokerült megvalósítani. A dernizációs áramlat tradízsidó elemi iskola megciókat bomlasztó hatását. szűnése után továbbra Az első zsidó iskola megszűnése után számos ún. is működ tek magániskolák, és feltehetően zugiskolák
49
is a városban. A felekezeti elemi iskola hiányával magyarázható, hogy 1876-ban négy, és három esztendő múlva három izraelita magániskolát találunk, amelyből az egyik Talmud-Tóra volt. A Talmud -Tórában és Zweig M . Lipót vallási iskolájában folyó oktatás színvonalát "rossznak" minősítette a tanfelügyelői jelentés, csak Plesz Vilmos iskolájának szellemi állapota érte el a többi felekezeti iskola színvonalát a tanfelügyelő szerint. Plesz Vilmos egytantermes bérelt helyiségben elhelyezett iskolájának tárgyi feltételeit jónak, Zweig M. Lipót iskolájáét és a Talmud-Tóráét azonban csak "elégségesnek" tartotta a tanfelügyelő, ami nem meglepő, hiszen a katolikus pap volt ekkoriban az izraelita magániskolák ellenőre. A hiányosan fennmaradt tanfelügyelői jelentések azonban izraelita magániskolák megszűnéséről és újak alakításáról tudósítanak, ami arra ulta, hogy ezekben az években számos rövid életű izraelita magániskola is állott fenn, és a hitközség is tartott fenn vallásiskolát. Meglepő azonban, hogya felekezeti iskola hiánya ellenére a zsidóság más felekezeteknél valamivel jobban teljesítette a tankötelezettségi előírást. 1879-ben a tanköteles korú reformátusok 83 százaléka, az evangélikusok 100, a r. katolikusok 85, a gör. katolikusok 85, az izraeliták 87 százaléka járt iskolába. Ugyanebben az évben 150 izraelita iskolás fiú közül mindössze 89, azaz 59 százalék volt izraelita magániskola tanulója, ezt az arányt tovább csökkenti, hogy ebből alétszámból 43 fő Talmud-Tórában tanult, amely mellett a tankötelezettség miatt még más, világi ismereteket adó iskolába is járniuk kellett a növendékeknek, azaz mindössze 43 fő, a tanköteleseknek 29 százaléka teljesítette tankötelezettségét izraelita magániskolában, miközben a többi felekezet - eltekintve a 29 főnyi evangélikus tankötelestől - szinte kizárólag saját felekezeti iskolában tanult. Tehát a szűk körű izraelita magániskolai oktatás elsősorban a tanulók vallási neveléséről gondoskodott, a legtöbb izraelita gyermek más felekezetek iskoláiban szerzett korszerű ismereteket. A tankötelezettség nagyarányú teljesítéséből, valamint a vallásiskolák létéből az önálló felekezeti iskola hiánya ellenére azt a megállapítást fogalmazha~uk meg, hogya
debreceni zsidó közösség kultúrszínvonala rohamosan emelkedett. A hitközség nek nem volt ugyan iskolája, de a zsidó fiataloknak két iskolájuk is volt: az egyikbe délelőtt jártak, s a korszerű tudást sajátították el magyar nyelven, a más vallásúakkal való érintkezés formáiba tanultak bele, továbbá a késóbbiekben hasznos ismeretségekre is szert tettek. Ez az iskola a jövő iskolája: a tanulók többségi társadalomba való integrációját készítette elő, s nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is kilépést jelentett az ekkor kiépülő zsidónegyed falai közül. S fennmaradtak a múlt, a hagyomány iskolái, amelyek délután és este a zsidó közösség szellemi folytonosságát próbálták biztosítani. A kettős iskoláztatás továbbá nagy erőpróba volt minden zsidó gyermek számára, amelyet ha sikerrel teljesítettek, más felekezetűeknél nagyobb eséllyel vállalhatták s vállalták is a társadalmi felemelkedés, az egyéni boldogulás érdekében a továbbtanulást. A magyar nyelv elsajátítása szempon~ából is lényeges volt a kettős iskoláztatás, hiszen a színmagyar református városban az ízes debreceni beszéd volt a közeledés legjobb eszköze.
50
A neológ hitközségnek kiválásától megszuneselg nem volt állandó rabbija. A status quo hitközségben viszont 1872-ben megnyugtatóan rendeződött a rabbikérdés Bernfeld Jónás meghívásával. Bernfeld Jónás főrab bi tiszta német nyelven szónokolt a Szent Anna utcai templomban. Ő oktatta hittanra a középiskolai tanulókat is. Feltehető, hogyahittanítást magyar nyelven végezte, de magyar nyelvű beszédre még a király születésnapján tartott istentiszteleten sem vállalkozott. 1885ben a Debreceni Ellenőr élesen támadta ezért ... Az újság azon vigasztalódott, hogy a debreceni zsidók készek a helyzet javítására. "Máris mozgalom indult - írja a lap - a hitközség kebelében, hogy az izraeliták méltó és nemes magyar érzelmükről tanúskodó felháborodását egy magyar hitszónok alkalmazása általlecsillapítsák."ll A debreceni zsidó közösség tehát az 1880-as évekig nem rendelkezett saját iskolával, bár lélekszáma 1880-ra meghaladta a háromezret, a 6-12 éves izraelita tankötelesek száma pedig 395-re emelkedett, s a város, a református iskolák tanulólétszámát csökkentendő, ekkorra már többször felajánlott évi 500 forintot izraelita iskola céljára, ha ilyen létesítettnék. Csakhogy a "két hitközség létezése az erőket annyira elforgácsolta, hogy külön-külön mindegyik tehetetlenné vált" .12 A vallási megosztottság országos szinten is károsan éreztette hatását: 1870 és 1880 között a zsidó iskolák száma 490-ről 449-re csökkent, a tendencia a nyolcvanas években is folytatódott, és a fennmaradt iskolák színvonalát is alacsonynak minősítették a zsidó iskolaügyért felelősséget érző bírálók: "A zsidó népiskola, néhány nagyobb várost nem tekintve, szánalmas állapotban van ... a rabbijelölteket éppen tanügyi és pedagógiai dolgokra nem tanítják" - jellemezte Alexander Bernát keserűséggel a helyzetet. 13 Más szerzők pedig az izraelita tanítók kiszolgáltatottságát, a tanerők gyakori cserélődését, a hitközségek laza szerveződését, az izraelita kerületi iskolai pénzalapok hiányát, s egyfelől az elvallástalanodástól való félelmet, másfelől az állami iskolák létesítésére való várakozást említik mei? mint a felekezeti iskolaügyet visszahúzó tényezőket. 4 Mint láttuk, a debreceni zsidó iskolaalapítás kudarcának a hátterében is szerepet játszott néhány az említett problémák közül. A város első zsidó polgárai a Steinfeldek, a Csengerik még földbirtokba fektették pénzüket. Azonban a kiegyezés után "a kapitalizmus gyorsabb fejlődésével a zsidók már nemcsak birtokvételre fordították figyelmüket, hanem a kereskedelem, a gyáripar s a szabad - orvosi, ügyvédi, mérnöki - pályák felé is fordultak. A zsidók térhódítását az egész városkép mutatta. Nagy hatásuk volt a város szépítésére. A Piac utcán egymás után nyíltak meg a zsidók fényes üzletei, s a gazdaságilag gyarapodó zsidók növekvő adóiból a város fejlesztése is lehetővé vált. Erős magyarosodás és hazafias szellem hatotta át mindkét hitközség tagjait. A zsidók magyarosodása, hazafias magatartása utat nyitott nekik a debreceni keresztény társadalomhoz."15 Talán ezt a magyarosodást és közeledést tekintette tovább erősítendőnek az iskolázás révén is Popper Lajos orvos, a helyi zsidóság nagy tekintélyű képviselője, amikor 1882-ben, a már idézett írásában megállapoította: "Külön felekezeti tanintézetek felállítása ez idő szerint nem mutatkozik szükségesnek, a mennyiben a nemes város által fenntartott
STRASSER SALAMON FŐRABBI A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTTI IDŐBEN
iskolákban, valamint a reformátusok hírneves collegiumában és a helybeli római katolikusok gymnasiumában az izraelita gyermekeknek is a legnagyobb liberalitással és minden megszorítás nélkül rendelkezésére van a résztvétel.,,16 Valójában a nyolcvanas évekre elodázhatatlanná vált a zsidó népiskola felállítása Debrecenben, mert 1884-re a református és katolikus népiskolák túlzsúfolttá váltak, s emiatt számos izraelita tanköteles gyermek kiszorult, állami iskolák pedig csak a város külterületein alakultak. Másfelől a zsidó közösség lassan anyagilag is képes volt saját iskolát fenntartani, hiszen költségvetése ekkorra megközelítette a szegedi hitközségét, ahol már működött zsidó népiskolaY Mindkét debreceni hitközség vezetése felismerte, hogy az önálló iskola legfőbb akadálya a zsidó közösség megosztottsága. Tárgyalások indultak meg, amelyek eredményeként a két hitközség Debreceni Zsidó Hitközség néven egyesült. A zsidó iskola egyik kezdeményezője Kardos Albert, az ifjú tanférfiú volt, aki Kármán Mór mintagimnáziumában is tanított, és akinek nevével a későb biekben minden iskolaszervezési kérdésben találkozunk. Kardos Albert a debreceni zsidóság egyik szellemi pólusának, az asszimiláns magyar zsidónak a vezéralakja, pályafutása a beolvadók kényszerpályáján haladt, egészen 1944 tavaszáig, egy ausztriai munkatáborig, a halálig. Ő így látta a debreceni zsidók helyzetét a nyolcvanas években: "Általánosabb, valamint helyi és személyi okok mú1cödtek közre, hogy annak idején, a kongresszus táján, a debreceni zsidók is két pártja szakadtak: inkább csak helyi és személyi okokból magyarázható, hogya szakadáshoz oly hosszú időn, 16 évnél is tovább ragaszkodtak. Mert valóban a debreceni két község között az utóbbi évek alatt alig volt legkisebb különbség észrevehető. A kong-
resszisták a kongresszus reformterveibá1 alig, vagy talán semmit sem létesítettek, a status quo község pedig egészeven is, tagjaiban is sokat simult a korhoz, kivált, a mi a magyarság ügyét illeti. A haladó-párt sem magyar lelkészt nem választott, sem az istentisztelet régi formáján nem változtatott. Viszont a maradó-pártban sem volt ájtatosabb és tudatosabb a felekezeti élet azért, mert a neológ elemek kiváltak belále. Szóval a szakadásból nem láttak a debreceni zsidók a legkisebb hasznot is, annál több erkölcsi és anyagi kárt. E károkat egyenkint kifejteni fölösleges; ha rámutatunk a két legsajnosabb eredményre. Debrecenben, a legmagyarabb városban, a hol a zsidók száma 1880-ban megközelítette, ma pedig bizonnyal meghaladja a 4000-et, nincs a zsidóknak magyar papjuk; továbbá Debrecenben, a felekezeti iskolák e virágzó telepén, nincs a zsidóknak egyetlen felekeze ti iskolájuk, holott a tanköteleseik száma öt- és hatszáz között változik. Az anyagi kárt meg sem akarom említeni, pedig a két templom fenntartása, a két kultusz ellátása komo/ii pénzügyi bonyodalmakba sodorta mindkét hitközséget."1 Kardos a status quo és a neológ hitközség szellemi azonosságát emeli ki. Nem említi viszont a debreceni közösségen belül azt a törésvonalat, ami pedig mindig is jelen volt: az ortodoxia és a modern szemléletű zsidók közötti távolságot, amely éppen a hitközségek egyesülésekor mutatkozott meg legélesebben. Az egyesülés feltételeit szabályozó megállapodással - miszerint a német nyelvű Bernfeld Jónás mellé egy magyar nyelvű rabbit is választanak, aki majd a magyar nyelvű zsidó elemit is irányítja - mintegy 22 család nem értett egyet, kivált és megalakította az önálló ortodox hitközséget. Ez a megosztottság vált véglegessé a debreceni zsidóságon belül, s a folytatódó erős bete-
DR. SCHLESINGER SÁMUEL FŐRABBI, MINT TÁBORI LELKÉSZ AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN
51
lepülési hullámmal az ortodox hitközség lélekszáma 1920-ig rohamosan gyarapodott: míg a 19. század végén alig néhány száz tagot számlált, a húszas években lélekszáma kétezer fölé emelkedett. Az ortodox hitközség élén 1902-ig dájánok álltak, az ő idejükben épült meg a Pásti utcán az ortodox templom, majd a nyugati ortodoxia képviseletében Strasser Salamon került a rabbiszékbe. A békeszerető rabbi nagy segítséget nyújtott abban, hogya századforduló után megjelenő haszid csoportok külön imaházat kapjanak, és a hitközségen belül sajátos kultikus szükségleteik (mikve, schita) kielégítést nyerjenek. Az ortodoxok kiválása nem akadályozhatta meg a zsidó fiú- és leányelemi létrehozását, amely a kezdetekben bérelt helyiségekben működött, majd 1894-ben felépült az iskola emeletes épülete, végleges otthona. Az iskola alapítása több szempontból is befolyásolta a debreceni zsidók kultúrfejlődését. Ekkor alakult meg az iskolaszék az iskolai ügyek intézésére, s ekkor vezették be az iskolaadót, amely az állami adó 5 százalékát tette ki. Az elemi iskolában kezdték debreceni pályafutásukat, illetve kapcsolódtak be a zsidó oktatásügybe azok a tanítók és tanárok, akik a helyi felekezeti iskolaügyet a további évtizedekben irányították: Kardos Albert, az 1906-ban alakult izraelita polgári leányiskola és a későbbi zsidó gimnázium igazgatója, Kuthi Zsigmond, az Országos Izraelita Tanáregyesület egyik vezetője, a Közlöny rendszeres cikkírója, Szántó Sámuel kereskedelmi akadémiai tanár és mások. Az iskola működésével csökkentek a felekezetek közötti feszültségek, amit a református és katolikus iskolák túlzsúfoltsága keltett. Az a neológ személet is gyengült, miszerint a zsidóság beilleszkedését a más felekezetű és az állami oktatásban való részvétellel lehet leginkább előmozdítani, hiszen a város jelentős támogatást, 15 OOO forintot szavazott meg az iskola építésére, és a lépés a városi közvélemény helyeslésével találkozott. Végül az iskola révén a két hitközség is közelebb került egymáshoz, hiszen 1901-ig, az ortodox elemi létesítéséig a status quo elemiben tanultak a vallásos gyerekek is, a zugiskolák megszűntek, és a héderek jellege is megváltozott, s a tanulólétszám csökkent. A 19. század vége, 20. század eleje a debreceni zsidóság gazdasági fénykora. Az elemi és a polgári leányiskola, a hitközségi székház, a fürdő, a húscsarnok mellett ekkor épült fel a status quo hitközség Deák Ferenc utcai impozáns "nagy" temploma - hiszen 191 O-ben létesült egy "kis" templom is a Kápolnás utcán -, amelynek átadását a milleniumi ünnepségekkel kapcsolták össze. A kálvinista Rómában az avatóünnepély békéjét nem zavarták az egyházpolitikai küzdelmek, amelyet a katolikus egyház folytatott az állami anyakönyvvezetés bevezetése és a zsidóság repepciója ellen. "Ragyog-
tak az egyen ruhák és a díszmagyarok .. . Teljes püspöki díszben megjelent Hegymegi Kiss Áron református püspök ... Ott volt Kiss Albert országgyűlési képviselő, Simonffy Imre polgármester, Baskó Sámuel rendőrfőkapitány, Rásó Gyula alispán, dr. Losonczy Álmos megyei főorvos. A honvédséget Bíró Sándor honvédezredes, a közös hadsereget Fadallah El Heddad Mihály alezredes képviselte. Megjelentek a bíróságok és az állami hivatalok küldöttei is .. . Az Aranybika szállóban rendezett esti banketten a keresztény eló'kelőségek is részt vettek."19
52
És ekkor még természetes, hogy az Izraelita Nőegylet 25 esztendős jubileumán, 1900-ban megjelent a főispán, a polgármester, a királyi tábla elnöke és a város más köztiszteletben álló polgára is. Az eltelt évtizedek alatt a status quo hitközség is megváltozott: 1891-ben még magyar nyelvű, de ortodox rabbit hívott meg a hitközség a rabbiszék betöltésére Krausz Vilmos személyében, és nyolc évvel később a status quo hitközség küldötljeinek tanácskozásán úgy határoztak, hogy a status quo hitközségekben rabbiszemináriumot végzett rabbit nem alkalmazhatnak. De maga Krausz Vilmos is megfogalmazta, hogy "a viszonyok megváltoztak, és a jelen korban a Tórában való búvárkodás nem elég, hanem a zsidó papnak korszerű műveltséggel is kell bírnia", s valóban, 1923-ban Krausz Vilmos megüresedett rabbiszékébe már rabbiszemináriumot végzett pap, Schlesinger Sámuel került. A debreceni ortodoxia is a magyarosodás útjára lépett a városi környezetben. "Életformában erősen hasonlítottak a status quo hitközség tagjainak életformájához, szokásaihoz. Magyar beszéd folyt még a családi körben is. Európai szabású öltözetben jártak, és legtöbbjük nem viselte a hagyományos szakállt", de ünnefoek alkalmával szépen megőrizték a vallásos folklórt. o A felszín alatt azonban az ortodoxia Debrecenben is a zsidóság megtartó eleme maradt egészen az 1944-es tragikus végkifejletig. Miközben a zsidótörvények idején a fiatal Weiss Pál status quo főrabbi a nyilvános és személy szerint kipellengérezéssel próbált meg gátat vetni a hitközségén belüli kirekesztelkedési mozgalomnak, addig az ortodox hitközség főrabbijának, Srasser Salamonnak nem kellett szembenéznie ilyen problémáva1. 21 A debreceni zsidók közül is azok távolodtak el a leginkább a hagyománytól, akik gazdasági és szellemi téren legtöbbet nyertek az emancipáció évtizedeiben: a földbirtokosok s az értelmiségiek. A földbirtokos Steinfeld család harmadik nemzedéke már elfordult a zsidóságtól, Lefkovits Artur ékszerész, egy másik "ősho nos" debreceni zsidó a debreceni egyetem részére adakozott, s éremgyűjteményével megvetette a helyi múzeum alapjait. Kardos Albert, a szellem embere pedig egész tudományos és közéleti tevékenységével a zsidóság magyarosodását szolgálta, s ennek nem mond ellent felekezeti iskolaszervező tevékenysége, hiszen az ő zsidó iskolái is a rnagyarosodásért jöttek létre, a héderek felváltására, a liberális állam elvárásainak megfelelően. Kardos Albert - apai és anyai ágon neves rabbik leszármazottja -1890-ben a szentesi gimnázium fiatal magyar-történelem-német-latin képesítésű tanáraként nagy közérdeklődést kiváltó vitairatában zsidó létére először hívta fel a figyelmet arra, hogy hibás az a politika, amely a középfokú oktatás terén elhanyagolja az Alföld magyarságát a nemzetiségi vármegyék és városok kedvéért, és a magyar nyelv szempontjából is káros, mert az így kialakuló nemzetiségi intelligencia beleviszi a magyar nyelvbe a maga idegen nyelvét,zz Kardos Albert nyelvészként is azt tekintette legnagyobb feladatának - amint ez több száz nyelvészeti cikke is bizonyítja -, hogy visszametssze a magyar nyelvben újra és újra felbukkanó vadhajtásokat. Irodalomtörténészként - talán a debreceni református gimnáziumban növendékként szerzett élmények hatására - a 16. századi protestáns irodalommal foglalkozott a legtöbbet, de előszere-
tettel tanulmányozta a magyar felvilágosodás irodalmát is, és a Beöthy-féle magyar irodalomtörténet több fejezete az ő keze munkája. Pedagógusként a HerbartZiller-Kármán-féle optimista, minden problémát a neveléssel megoldhatni vélő irányzatot képviselte, oly sikerrel, hogy volt debreceni reáliskolai tanítványa, Tóth Árpád versben emlékezett meg személyéről. 23 Végül magyar zsidóként az 1890-es évek elején a zsidóság jogegyenlősítését és az izraelita felekezet recepcióját tartós társadalmi szerződésnek vélte, amelyet tovább kívánt erősíteni. "A volt magyar jobbágyságból különösen a testben ép, erkölcsben romlatlan, értelmes, vagyonos magyar parasztságból, a Nagyalföld és a sze'kely havasok magyarságából továbbá a megmagyarosodott zsidókból kell vegyülés útján elő állani annak a középosztálynak, melyre a jövő században a nemzetfennmaradás kötelessége fog nehezedni [ti. a lecsúszó dzsentri helyett - S. B.J ... A zsidóság szerteszét lakik a hazában ... mind e helyeken, még a legveszélyesebb pontokon is minden zsidó egy-egy darab Magyarországot jelent, a hazának egy többnyire magyar nyelvű, de mindenesetre magyar érzelmű darabját, melyekre mint szilárd kövekre, biztosan rá lehet rakni a magyar állameszmének szilárd épületét."24 Kardos Albertet tudományos, pedagógiai munkássága és nemzethűsége elismeréséül - egészen kivételes eset - állami reáliskola igazgatójává nevezték ki Debrecenben. A magyar állameszmét és a magyar királyság határait azonban még a hazafias magyar zsidók igyekezete segítségével sem sikerült fenntartani. Az 1910-es évek végén, húszas évek elején több tényező együttes hatására a magyar zsidó szellemi élet átrendeződött, és új frontvonala k keletkeztek. A forradalmakat követő megszállás és a fehérterror időszaká ban véres zsidóüldözések kezdődtek az ország több pontján, folyt a hajsza a háború és terület elvesztéséért bűnbaknak kikiáltott "kommunista" és "szabadkőmű ves" zsidók ellen. A magyar nemzetgyűlés bevezette az egyetemi numerus c1ausust, amelynek éle a zsidóság ellen irányult. A politikai konszolidáció során azonban a pogromokat megfékezték, az antiszemita jobboldalt visszaszorították, és a numerus c1ausust sem érvényesítették következetesen. A hazafias magyar zsidóság talán ezért nem ismerte fel, vagy nem akarta felismerni, hogy ez a Magyarország már nem a régi, liberális, hanem egy új, keresztény-nemzeti Magyarország, ahol a meghatározó politikai erők már nem a magyarság számarányát javító, a keresztény magyarsághoz szervesen hozzátartozó népelemnek tekintik őket, hanem olyan népességnek, amelynek életlehetőségeit korlátozni lehet és kell a keresztény középosztály érdekeinek megfelelően. És még egy esemény történt, amely nélkül nem értelmezhető a magyar zsidóság szellemi magatartása a két világháború között - így a debrecenié sem -, s ez: a cionizmus első jelentős sikere Erec Jiszroélben, ahol a nagyhatalmak garanciájával Zsidó Nemzeti Otthon létesült. Az Ország kezdett politikai valósággá formálódni, ahol tovább színesedett a cionizmus ideológiai palettája, nagy vonzerőt gyakorolván az apáik "megalkuvó" nemzedéke ellen is lázadó középosztálybeli ifjakra. A két világháború közötti évekre a vitás kérdések rendeződése után az ortodoxia és a neológia közötti feszültségek enyhültek - bár a status quo hitközségek jogállása továbbra is nyitott maradt -, kiéleződtek viszont az el-
lentétek hazafias magyar és a zsidó nemzeti tábor között. Debrecenben is nyomon követhető ez a változás, legkézzelfoghatóbban a város zsidóságának a szellemiségét leginkább fémjelző zsidó gimnázium történetében. A debreceni zsidó gimnázium, amely a két világháború közötti Magyarország egyetlen ilyen jellegű oktatási intézményeként az 1921-22-es tanévben jött létre a status quo ante hitközség jóvoltából és fenntartása alatt, az 1928-29-es tanévre fejlődött nyolcosztályossá. Megalakulásának idején, a húszas évek elején a debreceni zsidóság - amelynek létszáma meghaladta a tízezer főt - további integrációja, akkulturációja átmenetileg csaknem lehetetlenné vált. 1910 és 1920 között mintegy 1100 zsidó telepedett be a határvárossá váló Debrecenbe, ahova szép számmal települtek át a megszállott területekről keresztény köztisztviselői, közalkalmazotti, értelmiségi családok is. Ez is erősítette a forradalmak és a háborúvesztés nyomán lángra kapó zsidóellenes hangula tot. 25 A helyi politikai küzdelmek is felekezeti színt öltöttek, amelyben a régi református és zsidó városi elit szövetsége találta magát szemben a jobboldali kormányzat által is támogatott - jórészt katolikus - politikai tényezővel. A kálvinista Róma, amely a katolicizmus évszázadai alatt makacsul védte a kormányzattól való függetlenségét, az új hatalom szemében is - immár a liberális -ellenzékiség fészkének számított. A liberális tábor élén Baltazár Dezső, a tiszántúli református egyházkerület püspöke vitte az ellenzékiség zászlaját, akit ezért politika ellenfelei zsidóbarátsággal "vádoltak" , és a keresztény nemzeti összefogás legfőbb ellenségének nyilvánítottak. Az egész magyar zsidóság ismerte és tisztelte a püspököt, aki ekkorra már számos jeIét adta liberális elkötelezettségének, s akinek a zsidó vallás és kultúra iránti vonzalmát jelzi, hogy az elsők egyikeként fizetett elő a Múlt és Jövő című folyóiratra. 26 A püspök vezérletével viszonylag hamar visszaállt a felekezeti béke Debrecenben. "Két esztendei villongás után, mintha Debrecen felől derengene az ég. A kálvinista Róma elsőnek mutatta meg ismét az egész országnak, hogyan kell a népeket visszavezetni a .. felebaráti szeretethez" - üdvözölte a Múlt és Jövő a felekezeti béke első jeleit, de az Egyenlőség is sokat foglalkozott Baltazár személyével, aki fellépett a zsidótérítési tendenciák ellen. 27 A felekezeti béke helyreállt ugyan Debrecenben, de a rövid átmenet idősza kában a helyi zsidóság, amelynek már közel egyharmadát értelmiségi családok alkották, beiskolázási válságba került. A város lakosságának 10 százalékát kitevő zsidó népességből került ki ekkor a Debrecenben tanuló középiskolásoknak több mint 20 százaléka; akiknek több mint a fele a katolikus (piarista) gimnáziumban tanult, ahol a tanulók 40 százalékát alkották. Az iskola vezetése már 1919-ben úgy próbált helyet csinálni a középiskolába készülő katolikus tanulóknak, illetve javítani anyagi helyzetén, hogy megemelte a más vallásúak tandíját, az izraelitákét fokozottan. Majd 1920-ban, még az egyetemi numerus c1ausus előtt, a kultuszminisztérium rendeletet hozott a középiskolai felvételi vizsga bevezetéséről a gyenge képességű tanulók kiszűrésére, de egyúttal- nem bevallottan - a zsidó tanulók számának a korlátozására. A piarista gimnáziumból számos zsidó növendék szorult ki, és a feszült politikai légkörben so-
53
kan meg sem kísérelték a felvételit. A református gimnázium vezetése, élén Baltazár Dezsővel, törvénysértő nek minősítette a rendelkezést, és nem hajtotta végre, de a túlzsúfolt és eladósodott intézménybe nem tudtak nagyszámú izraelita gyereket befogadni. Az állami reáliskolában Kardos Albert igazgató is politikai támadások kereszttüzébe került, s igazoltatási eljárást indítottak ellene. S ki gondolná, hogy ekkor a gimnáziumban - s más város középiskoláiban - zajlottak le zsidó tanulók ellen keresztény kamaszok feljelentése alapján az első "anticionista perek" Magyarországon? Lássuk a forgatókönyvet a tanári értekezleti jegyzőkönyvek alapján!
"A hetedik és nyolcadik osztály főnökei jelentették, hogy két nyolcadikos tanulónak tudomása van arról, hogy Altmann Simon hetedik osztályos tanuló becsmérelte a nemzeti hadsereget. Soltész Emil hetedik osztályos tanuló a magyar csapatok bevonulása idején azt kérdezte Altmanntól: Hogy érzed magad? Nem félsz a kecskeméti események [ti. pogrom - S. B.] megismétlődésétó1? Altmann erre azt válaszolta: Csak az elsőhuszonnégy órában, azután ... , s erre állítólag olyan mozdulatot tett, amelyet megvesztegetésnél szoktak használni. Árvay Sándor is ezt vallotta, s hozzátette, hogy Altmann többször mondotta, hogy ő nem magyar, hanem zsidó, szívesen elmegy Palesztinába, a magyar irodalmat minek is tanítják, inkább tanulná a héber irodalmat. Altmann azt erősíti, nem tette azt a kijelentést, hogy ő nem magyar, az irodalomtörténetró1 csak annyit mondott, hogy neki, mint leendő mérnöknek nincsen szüksége erre a tárgyra. Azt mondta, hogy - ha Palesztinában egyetemet állítanának fel , oda szívesen kimegy. A nemzeti hadsereget nem becsmérelte. Ami a kézmozdulatot illeti, neki szokása a hadonászás .. . A hetedik osztály főnöke felvilágosításul közli, hogy Altmann cionista jelvényt viselt az iskolában ... Az egyik oktató kötelességének érzi megjegyezni, hogy bűnéért nemcsak a tanuló felelős, hanem a cionista mozgalom terjesztői is. Úgy tudja, az intézet izraelita vallásoktatója is ama mozgalom helyi szervének tagja ... Az igazgató kijelenti, hogy magánbeszélgetésen már több ízben kárhoztatta Grünhut Henrik említett irányú tevékenységét, de most ...kötelességének tartja ezt hivatalos formában is megismételni."28 Az ítélet: Altmann Simon a gimnáziumból kizárattatik, és az ország egyetlen középiskolájában sem folytathatja tanulmányait. Grünhut Henrik fegyelmi ügye megnyugtatóan zárult. Bár az intézményt elhagyta, továbbra is a keresztény iskolák izraelita hitoktatója maradt, nevével azonban a zsidó gimnázium tanárai között nem találkozunk. Kardos Albert - aki ellen szintén fegyelmi vizsgálatot rendeltek el- felmentést nyert az ellene felhozott vádak alól, de - miután elérte a nyugdíjkorhatárt - nyugdíjazták. A status quo hitközség pedig felkérte, kamatoztassa tanügyi tapasztalatait a zsidó gimnázium szervezésében. Kardos Albert meghurcoltatása ellenére is csak nehezen vállalta el a felkérést. "A külön zsidó gimnázium gondolatát úgy Kardos Albert, mint magam is idegenkedéssel fogadtuk - emlékezik munkatársa, Szántó Sámuel -, annak kifejezést is adtunk. Mind a ketten abban a korszakban nevelkedtünk, mely még a báró Eötvös József liberálizmusának hatása alatt állott, és gyűlölködés még nem homályosította el az emberek tiszta látását és józan gondolkodását. De amikor a helyzet egyre tarthatatlanabbá vált ... egyek
54
voltunk abban a gondolatban, hogy ha már kénytelenek vagyunk a külön zsidó középiskolát felállítani, annak olyannak kell lennie, hogya debreceni középiskola mellett teljes mértékben megállja a helyét, és ha már a politikai légkör minket, nagyokat másodosztályú állampolgárokká devalvált, ifjúságunkat meg kell óvnunk ilyen másodrangúságtól, és különösen meg kell óvnunk egy újabb ghettótól, a szellemi ghettótól."28De a debreceni zsidóság megosztott maradt a kérdésben, s kezdetét vette a zsidó gimnáziumi háború, melyben az intézmény iránti valós társadalmi igény állt szemben a kormányzattól is szított politikai közhangulat által kiváltott görcsökkel és félelmekkel. A zsidó gimnázium gondolata már I920-ban, a középiskolai felvételi vizsga bevezetése után felvetődött. A hitközségi elöljáróság, élén Guttfreund Sámuel ügyvéddel, a Hevra Kadisa elnökével kezdeményezte a felekezeti intézmény felállítását, de miután a törvényes határidő lejárta után terjesztették be a minisztériumhoz a kérelmet, nem kaptak engedélyt. A zsidó gimnázium ügyének szószólói a következő évben Sándor Pál országgyűlési képviselő segítségét kérték, és a liberális városvezetés támogatását is élvezvén, végül Vas József kultuszminiszter engedélyezte az intézmény felállítását. 29, Az ügyet nagymértékben segítették a hitközség élén bekövetkezett változások: az új elöljáróság már jobban merte vállalni, hogy szembenézzen a keresztény, de az egyes zsidó körökben is várhatóan fellángoló ellenérzésekkel. 30 A szembenállás valóban nagy volt mind keresztény, mind pedig zsidó részről . A keresztény nemzeti jobboldal az új kultúrkoncepció szélsőséges értelmezése jegyében zsidó exkluzivitásnak és hazaárulásnak nyilvánított minden olyan kezdeményezést - így a zsidó gimnázium létesítését is -, amely a zsidóság társadalmi és kulturális pozíciójának a megtartását szolgálta. 31 A helyi zsidóság asszimiláns értelmiségének egy csoportja éppen ezen vádak kivédése végett ellenezte a gimnázium felállítását, s különvéleményüknek a kultuszminiszterhez felküldött tiltakozásban is hangot adtak: a zsidó gimnázium "elkülönülésre fog vezetni, és a zsidó ifjaknak a magyarságba való asszimilációját gátolni fogja ."32 Vas József miniszternek kellett megnyugtatnia az ellenkezőket azzal, hogy az új zsidó középiskola állami felügyelet alatt fog működni. A keresztény tiltakozóknak pedig arra hívta fel a figyelmét, hogy Debrecen "keresztény filIérekből fenntartott középiskolái így mentesülhetnek az izraelita tanulók oktatása alól", és hogy "a szigorú állami ellenőrzés a zsidó középiskolában esetleg előforduló minden kilengés t meg fog akadályozni."33 Az új intézmény támogatóinak valamiképpen válaszolniuk kellett ezen vádakra, s ehhez az irredentizmus gondolatát vették igénybe - amely ekkor egyébként valóban áthatotta a hazafias debreceni zsidókat is -, és azt hangsúlyozták, hogy az intézmény részt kíván vállalni "a közeleső, de jelenleg sajnos idegen uralom alatt álló területeken lakó hittestvéreknek magyar nyelven és magyar szellemben való" nevelésében is, valamint azt is hangsúlyozták, hogy "ha a zsidó elemik és polgárik meg tudtak felelni a hazafias követelményeknek, akkor a zsidó gimnázium is. ,,34 Másfeló1, ha kisebb súllyal is, de zsidó nemzeti és ortodox vallási szempontú ellenvélemények is hangot kaptak. A kis be-
folyással bíró cionisták azt a kérdést vetették fel, hogy fInem kellene-e a cionistáknak garanciát követelni arra, vagy legalább követelmény ként hangoztatni azt, hogy az intézmény valóban zsidó legyen?,,35 A hivatalos ortodoxia pedig mereven elutasította a status quo hitközség javaslatát a gimnázium közös fenntartására. 36 Mindemellett a gimnázium, a Hevra Kadisa és izraelita leány polgári iskola mellett az ortodoxia és a status quo közösség között összekötő kapoccsá vált a gyakorlatban, mivel a hagyományhű zsidók is szívesen íratták gyermekeiket az intézménybe, ahol arányuk 30 százalék körül mozgott.37 Az ortodoxok a helyi zsidóság kevésbé iskolázott és szegényebb elemét adták, de nem akarták gyermekeiket megfosztani a továbbtanulástól, és sokan a status quo hitközségnek is adóztak azért, hogy - az iskolai szabályzatnak megfelelően - az iskolafenntartó hitközséghez tartozók számára előírt alacsonyabb tandíjat fizethessék. Az ortodoxia azonban továbbra is fenntartotta erős vallási intézményhálózatát a városban: nagy létszámmal működött az ortodox elemi iskola, épületében kapott helyet a Talmud-Tóra is. 1921-ben jesiva alakult, amelynek tanulólétszáma meghaladta a kétszázat, és ahova az ország minden részéből érkeztek növendékek. A vallásos fiatalság szellemi épülését szolgálta a Tiferet Bachurim egyesület, és az ortodox negyedet családi imaházak hálózták be.38 Nemcsak a zsidó gimnázium alakulása körüli viták, hanem az intézmény jogállása is tükrözi a magyar zsidóság megromlott politikai helyzetét. Bár az iskola mű ködése minden tekintetben megfelelt a hivatalos követelményeknek, s ezért tanárai fizetéskiegészítő államsegélyre lettek volna jogosultak, és az iskola dologi téren is igényt tarthatott állami támogatásra - az intézmény éveken keresztül mégsem kapott kormányzati segítséget. Az érvényben levő, 1883:as középiskolai törvény szerint ugyanis csak azon iskolák voltak erre érdemesek, "melyek fennállását országos műveltségi vagy fontos helyi érdekek kiválóan igénylik", a zsidó gimnázium a korabeli kultúrpolitika szerint éppen nem ilyen volt. Így a debreceni zsidóság teljesen önerejéből volt kénytelen kialakítani a gimnázium új otthonát 1925 elejére, amely részben az elemi iskolára húzott második emeletből, részben egy ehhez csatlakozó szárnyépületből állott. A gimnázium csak az egész közösség áldozatvállalásán alapulva épülhetett ki, ezt jelzi, hogy a hitközség adófizető tagjai az épület kialakítására évi adójuk tízszeresének a befizetését vállalták. 39A zsidó és a keresztény társadalom tagjai közötti személyes kapcsolatok is fellazultak és megritkultak a húszas években.
1920-ban kizárták a kaszinóból a zsidókat, és már elkülönült kávéházi, társasági élet zajlott a városban. Egy-egy zsidó társadalmi eseményen azonban még a keresztény elő kelőségek is megjelentek, és a város vezetés továbbra is támogatta a zsidó gimnázium ügyét. A törvényhatósági bizottság tízezer aranykorona segélyt szavazott meg a gimnázium építésére 1924-ben majd 1925-ben, amelyet azonban a kultuszminiszter jóváhagyása hiányában nem folyósíthatott. A következő években Sándor Pál és Hegymegi Kis István országgyűlési képviselők, valamint Baltazár püspök és gróf Degenfeld József református konventi elnök segítségével nem sikerült állami építési kölcsönt vagy segélyt sem kiharcolni. E téren csak
1928-ban, Bethlen miniszterelnöknek - 1926-tól immár Debrecen egyik országgyűlési képviselőjének - a látogatása nyomán következett be fordulat. A városban tartózkodó miniszterelnök március 4-én fogadta a hitközségi küldöttséget, és ígéretet tett arra, hogy közbenjár a gimnázium érdekében. Ennek eredményeként a közoktatási miniszter évi ötezer pengő építési segély folyósításáról határozott, a gimnázium tanárai azonban továbbra sem részesültek fizetéskiegészítő államsegélyben. Bethlen látogatása más szempontból is lényeges a debreceni zsidóság történetében: a találkozó nyomán a
kormányhatóság engedélyezte a status quo ante hitközségek országos szervezetének megalakulását Debrecen központtal. A sikerben nagy szerepe volt a közvetítést vállaló Baltazár püspöknek. A helyi politikai életben bekövetkező változások pedig előmozdították a városi támogatás ügyét, amelynek eredményeként 1930-ban 11 600 pengő segélyben részesült a hitközség, amelyet tornaterem építésére fordítottak. 40 1929 júniusa nevezetes időpont az iskola szívfájdítóan rövid történetében. Ekkorra érkezett a gimnázium első induló évfolyama az érettségihez, az eseményt zászlóavatási ünnepéllyel kapcsolták össze. nA kettős ünnepnek mind egyházi, mind világi része a legfényesebben és legteljesebben sikerült. - A Kápolnási utcai templom már 9 órára zsúfolásig megtelt, a szülókból, a hitközség elöljáróság i és képviselőtestületi tagjaiból álló közönség körében helyet foglalt dr. Baltazár Dezső püspök és dr. Vásáry István polgármester is. Mély figyelem és áhítatos csend közepette hangzott el dr. Schlesinger Sámuel főrrabbi nak a tóradíszt megáldó és a zászlót megszentelő beszéde, amely a szokottnál is gazdagabb volt költői szépségekben, és amelynek lendülete magával ragadta az egész hallgatóságot ... A szorosabb értelemben vett zászlóavatás az iskola udvarán folyt le ... Az emelvényen és az elsőpadsorban helyet foglaltak: dr. Baltazár Dezső református püspök, dr. Vásáry István polgármester, Ady Lajos főigazgató, Karai Sándor ref. kollégiumi igazgató. dr. Lukács József római katolikus reálgimnáziumi igazgató ... Propperné Bloch Hermina az izr. polgári és Weinberger Mór, az izr. elemi iskola, Fried Adolf, az orth. izr. elemi képviselője, ... a zászlóanyák, az izr. nőegylet elnöksége, .. .az orth. hitközség, az OMIKE, iskolasze7c, szen tegy let, Zion egylet stb. küldöttei. - Valóban Debrecen városának keresztyén és zsidó társadalma a legutóbbi tíz évben még sohasem egyesült oly teljesen egy magasztos ünnep keretében és szíveket összeolvasztó ünnepi hangulatban, valóban a zsidó reálgimnázium, a maga zászlóünnepén ott látta maga mellett az összes debreceni testvériskolákat, a legrégibbeket és a legújabbakat, úgy érezhette, hogy ezen a napon mondatott ki reánézve nemcsak az iskolai emancipáció, hanem a recepció is.,,44 A recepció, mint tudjuk azonban, nem volt teljes értékű a gimnázium esetében, s már maga az intézmény is egy antiliberális korszak egyik első szülötte volt. De a megelőző esztendőben került sor az egyetemi numerus clausus enyhítésére, a neológ és ortodox hitközségek felső házi képviseletet nyertek, létrejöhetett a status quo hitközségek országos szervezete, s mindez látszólag elég volt arra, hogy feledtesse az elszenvedett sérelmeket. A gimnázium zászlaján a Tóra-dísz alatt teljes harmóniában olvadt össze a felirat: "Ősi zsidó hittel, rendületlen magyar hűséggel", de a köszöntőbeszédekből kitűnt, hogy ez a harmónia már részben a résztvevők illúzióján
55
és reményein alapul. A gimnázium zászlóavatási ünnepélye 1929 júniusában az egyik utolsó alkalom volt, amikor a különböző felekezetek reprezentánsai egymás mellett ültek egy zsidó társadalmi eseményen a díszemelvényen. Talán valami jelképes is van abban, hogy ugyanebben az esztendőben vonult nyugdíjba az alapító igazgató, Kardos Albert. Ezután, a gazdasági válság által kiváltott nyomor nyomán, felszínre törtek s politikailag is artikulálódtak a zsidóellenes indulatok. "Wolafka püspök - így mesélik családunkban - karonfogva sétált a főrabbival, és huncut mosollyal kérdezte: Mikor jössz már hozzám ebédre? - Az esküvődön - válaszolta a rabbi ... Néhány évtized múlva zsidókat vernek az utcán, az egyetemen." S a zsidók egyensapkája - így látja az intézmény lázadó, cionista diákja "a gimnázium zománcos címerével, amely görcsös [kiemelés tőlem - S. B.] tömörséggel fejezte ki - zsidó és magyar nemzeti színekkel, törvény táblával - vallási és nemzeti hovatartozásunk lehetőségeit és dilemmáit" , már hadüzenettel felérő kihívásként hatott néhány, ordas eszmékkel kacérkodó ifjú keresztény körében. "A Nemzetőr utcán - említettem - horogkeresztes zászló lengett. Lakásunkhoz vezető úton szinte mindennap szembetalálkoztam a piarista gimnázium diákjai val. Látták egyensapkámat, és megtámadtak. Néha odasóztam egyet-egyet. Ezúttal vagy húszan támadtak rám. Oly dühös lettem, hogy félredobtam minden mérlegelést, és nekimentem a leghangosabb sértegetőnek ... ütöttem, öklöztem. Senki sem avatkozott be. A fiút alaposan elvertem. Társai álltak körben, és nézték. A Miklós utcán többé nem támadtak meg, én pedig nem értettem semmit. A támadások, verések, megaláztatások után feldúltan érkeztem haza. Vigaszom a Népszava volt, amelyből egy jobb, igazságosabb jövő ígéretét merítettem ... Akkor álltam ki ököllel zsidóságomért, amikor Pifél eltávolított zsidóságomtól. Eszembe sem jutott, hogy levegyem az egyensapkát."46 A szociáldemokrata eszméktől és a megaláztatásoktól egyenes út vezette a szerzőt a cionista-szocialista mozgalom borohovi irányzatához, majd a somérok kicsiny, de összetartó közösségéhez, amelyhez a gimnázium szabályzata értelmében tilos volt csatlakozni, s amelytől a szülők is óvták gyermekeiket a kizárástól való félelem és a rendőrségi zaklatások miatt. A debreceni zsidó társadalom félelme a cionizmus vádjától jogos és érthető volt. Hiszen a cionizmus és a hazafiatlanság egyazon fogalom volt a keresztény hatóságok szemében. Olyan gyanús zsidó eszme, amelynek lényegét nem látták, de kiváló ürügy ként szolgálhatott bármilyen diszkrimináció érvényesítéséhez. A helyi zsidó közösség képviselőjének, a hitközségi elöljáróságnak, de a szülőknek is a cionizmusellenességében az államsegély megvonásától, sőt a gimnázium bezárásától való félelem fejeződött ki, de ugyanakkor jutott a Keren Kájjemet Lejiszrael perselyébe a debreceni zsidók zsebéből is, és más visszaemlékezők szerint a gimnázium vezetése több esetben szemet hunyt a cionista ifjak mozgalmi tevékenxsége felett, amennyiben az tanítási időn kívül zajlott. 7 A tanári kar, amelynek idősebb nemzedéke igazoltatási perek veszteseként került az intézménybe, a hivatásgyakorlás utolsó lehető ségének, menedékhelynek tekintette az iskolát, és tisztában volt azzal, hogy a legkisebb támadási felületet
56
sem szabad hagynia. És ezt sikerült is elérnie: az éber tanfelügyeleti főhatóság megelégedéssel nyugtázhatta: "A valláserkölcsi nevelést szolgálja nagy részben az önképzőkör működése .. . Egyébként a tanítás közben minden kínálkozó alkalmat megragadnak a hazafias érzés ápolására ... Politikai és felekezeti zavaró momentumok nincsenek. A cionizmusnak az előző években bár szórványosan tapasztalható káros befollását erélyes intézkedésekkel sikerült kiküszöbölni."4 Az egyik ilyen zavaró momentum Kardos László tanár Cionisták és asszimílánsok című előadása volt 1927-ben. Az objektív hangvételű előadásnak pusztán a témaválasztása kiváltotta a hitközségi vezetés rosszallását, dr. Fejér Ferenc hitközségi elnök levélben tiltakozott Kardos Albert igazgatónál- aki a szólásszabadságra hivatkozva a cionizmussal szembeni minden fenntartása ellenére megvédte kollégáját. Minden külső kényszer ellenére a tantestület számos tagja jelentősen hozzájárult a zsidó kultúra ápolásához, legtöbb tanár kis kört gyűjtött maga köré érdeklődő tanulókból (ifjúsági zenekar és énekkar, Sámson sportkör, rajz-, sakk- és fotókör, természettudományos körök). Kardos Albert nemcsak a Magyar Nye/vőr-ben publikált és a Beöthy-féle Magyar irodalomtörténet-be írt fejezeteket, hanem a helyi OMIKE igazgatósági tagjaként is tevékenykedett, és a Magyar Zsidó Szemlé-ben, valamint az Egyenlőség-ben is jelentek meg írásai. Adler Miklós rajztanár fametszetei a Múlt és Jövő-t illusztrál ták. Kardos László, a Baumgarten-díjas irodalomtörténész mű fordításait, bírálatait, könyvismertetéseit a Nyugat és a Válasz közölte rendszeresen, de munkáival a Múlt és Jövő-ben, a Zsidó Szemié-ben és az Ararát-évkönyv-ben is találkozunk, és még arra is maradt ideje, hogy a főis kolai hallgatók matinéján és az OMIKE-ben előadásokat tartson. Kardos Pál (Kardos Albert fia) is közölt az Országos Egyetértés-ben, a Múlt és Jövő-ben és a Libanon-ban is jelentek meg zsidó tárgyú írásai, fordításai. Haász Imre - az Új Idők és a Gutenberg-lexikon munkatársa a Zsidó Nép tan ítók Lapjá-ba írt cikkeket, és a Magyar Zsidó Szemié-ben is bemutatkozhatott. Berkovits József és Weisz Dezső a haszidizmusról, zsidó problémákról értekezett. Az állami tanfelügyelet tetten érhette, számon kérhette és büntethette a tanárok szellemi "kilengéseit" a tanórákon - nem akadályozhatta meg azonban szellemi kibontakozásukat a zsidó tudományos közéletben. Ez a kettősség leginkább a vallástan és a héber esetében mutatkozott meg. A vallástant a gimnáziumban megemelt óraszámban tanították, ehhez csatlakozott rendkívüli tárgyként heti egy órában a héber. "A zsidó gimnázium sajátos hivatása, a zsidó kultúra ápolása keretében zsidó történelmet tanultunk, és eredeti nyelvén olvastunk a Bibliából. Az iskolának viszont be kellett bizonyítania, hogy héberül izraelita magyarok tanulnak. Gyanú árnyéka sem érhette, hogy a héber nyelvtanulás gyakorlati célokat szolgál. Iskolánk bemutatta, hogyan lehet úgy oktatni, hogya diák egy mondatot se tudjon megfogalmazni a tanult nyelven. Ráadásul, a Bibliát a nem beszélt, csak a liturgiában használt askenáz kiejtésben olvastuk" - emlékezik vissza Magosh M. György. Másfelől viszont Schlesinger Sámuel főrab bi, Grosz Ernő, majd Weiss Pál főrabbi irányításával mű ködött a Biblia-kör és a Héber-kör, ahol az érdeklődő
tanulók intenzíven tanulmányozhatták a hébert, és ahol megszületett egy Áhad Haam-kiadvány is Grosz Ernő héber nyelvű bevezetésével. Ugyancsak ő és Mannheim Mór tanító állították össze az addigi legteljesebb hébermagyar szótárt, vallástani és héber tankönyveket írtak, és számos zsidó témájú előadást tartottak - a gimnázium más tanáraival együtt - a helyi zsidó társadalmat megmozgató kultúresteken. Az egész debreceni zsidó ifjúság részére tartott ifjúsági istentiszteleteken a gimnázium diákjai láttak el bizonyos kultikus teendőket (előimádkozás, alija). Grosz Ezra a Cerei Mizrahi és a Tiferet Bahurim egyesületben is héber nyelvtanfolyamot vezetett. Igy vált a debreceni zsidó gimnázium - szorongattatott helyzete ellenére - a zsidó kultúra talán legjelentősebb vidéki műhelyévé a két világháború közötti Magyarországon. Másfelől az intézmény jelentős szerepet játszott a vonzáskörzetébe tartozó zsidóság iskoláztatásában, növel vén ezzel társadalmi érvényesülési esélyeiket. Míg például 1935-ben a Miskolcon - amelynek zsidó népessége körülbelül azonos nagyságú volt a debreceniével, és aránya a felekezetek közt 20 százalék körül mozgott - tanuló középiskolások 14,5 százaléka, 258 fő volt izraelita, addig Debrecenben 17,8 százalék, 402 fő . 50 A tanulók közel fele vidékről - az ország távoli pontja iról is - érkezett, és gyakorlatilag minden helybeli tanulónak lehetősége nyílt a továbbtanulásra az intézményben. A gimnázium közvetve a zsidó identitás megmaradását szolgálta azzal, hogy falai közé gyűjtötte a zsidó fiatalokat: a város más középiskoláiban mindössze egykét tucat izraelita diákkal találkozhatunk, akik többsége asszimiláns értelmiségi családokból került ki.51 A gimnázium fenntartása érdekében az egész zsidóság öszszefogott: a szegény tanulók támogatására három alapba is adakoztak. A korabeli középiskolákban általánosan elterjedt ifjúsági segítő egyesület mellett az étkezési kiadásokhoz járult hozzá a "diákasztal" és a "szegény tanulók alapja". Az 1928-29-es tanévben például 15,4 pengő volt az egy tanulóra kivetített szociális támogatás összege. A jótékonyság egy másik formája volt az ifjúsági istentiszteleten történő felajánlás. A zsidóság áldozatvállalása azonban hasztalannak bizonyult. A diákok többségének nem adatott meg, hogy az intézményben megszerzett tudásukhoz méltó életutat járjanak be. A gimnázium első végzős diákjai szétszóródtak a világ minden táján, az országban maradottak érvényesülését pedig az ismert politikai fejlemények tették lehetetlenné. Az 1938-39-es tanévben, az első zsidótörvény után került sor a gimnáziumban elsőként végzett évfolyam tízéves érettségi találkozójára. A 43 volt nyolcadikos tanuló közül egyetemre és főiskolára ment 37 fő, oklevelet 24, doktori címet 17 volt növendék nyert. 11 jogszigorlónak és ügyvédjelöltnek azonban már nem volt lehetősége szakmáját elkezdeni, és néhányan érettségit nem igénylő munkakörben kezdték vagy voltak kénytelenek folytatni önálló életüket. A városban 13 volt gimnazista maradt, de körülbelül ugyanennyien az országhatárokon kívül találtak megélhetést.52 A késoöbi évfolyamok még kevésbé remélhették, hogy tanulmányaikat a mindennapi életben kamatoztathatják. "Mennyi remek élet és borzalmas halál - emlékezett vissza Kardos László, a túlélők egyike. - A felületen sok volt köztünk a tor-
zsalkodás, de a mélyben, a lelkünk rejtettebb rétegeiben nagyon-nagyon egyek voltunk. Lehettek köztünk cionisták és asszimilánsok, rítustagadók és szabadgondolkodók, szocialisták és polgári érzelműek, fiatalok és öregek - végül is valójában a békesség és szabadság nagyszerű légkörében éltünk. A gimnázium vörös téglafalain megtört a dühödt világ ostroma, ezeken a falakon belül az iskola apraja-nagyja rendületlen hittel készült egy emberségesebb, élni-méltóbb életre. Hasztalan készült. Negyvennégy áprilisában egy főigazgatói tollvonás megölte az intézetet, egy tébolyult, gonosz gesztus a rémségek tengerébe taszította a diákokat és a tanárokat, s amikor egy esztendő múlva néhányan kiemelhettük a fejünket a szennyes áradatból, és körülnézhettünk a bátortalan napfényben, alig találtunk ismerős arcokat. A debreceni zsidó gimnázium meghalt, és emléke a magyar zsidóság kultúrtörténetének egyik leghősibb, legszomorúbb fejezetét idézi."S3 JEGYZETEK 1 Zoltai Lajos: A zsidoK letelepülése Debrecenben. Különlenyomat a Magyar Zsidó Szemle 1934. évi 51. számából. 19. 2 Uo. 3 Izraelita elemi értesítő 1888/89. 4 Popper Alajos: Izraelita hitközségek. In: Debreczen szabad királyi város egyetemes leírása, szerk.: Zelizy Dániel, Debrecen, 1882. 403. old. 5 Weisz Miksa: Erlich Ede. Új Élet. 1952. jún. 19. 6 Magyar zsidó iskolaK. Bp. 1897. I. k. XL V. 7 Zelizy i. m. 405-406., M. Zs. Sz. 1887. 382-383. old. 8 Iskolai értesítő 1888/89. 14-15. old. 9 Hajnóczi R. József: A magyar zsidoK közjoga. Betű és szám-
soros útmutató a magyarhoni izraeliták felekezeti ügyeinek törvényes szervezetében, Lőcse, 1909.; Serényi Antal: A tanügyi jog, Pécs, 1928. 127-128. old. 10 Tanfelügyelói jelentés Debreczen sz. kir. város 1878-79. évi népoktatási állapotáról, Debreczen, 1879. Működött 1876/77-ben
4 izraelita magániskola 127 tanulóval, 7 tanítóval, az 1877/78as tanévben 3 izraelita magániskola 97 tanulóval, 1878/79-ben 3 magániskola 89 tanulóval és 3 tanítóval. Az izraelita magántanítók fizetése 300-490 frt, között, a református fiúsikolákban 400-600 frt, között volt, az izraelita tanítók tehát jóval kevesebbet kerestek, s jövedelmük kizárólag a tandíjbevételektől függött. Ezzel is magyarázható, hogy ebben az időszakban több magániskola csak rövid ideig működött. 11 Gonda Moshe Elijáhu: A debreceni zsidók száz éve. A mártírhalált halt debreceni és környékbeli zsidók emlékének. Debreceni Zsidók Ernlékbizottsága, Tel Aviv, é. n. 62. A Debrecenből kivándorolt szerző műve alapmunka a helyi zsidóság történetéhez. 12 Zelizy i. m. 417., isk. ért. 15. 13 M. Zs. Sz. 1886. 288-289. old. 14 M. Zs. Sz. 1885. 51-52., M. Zs. Sz. 1886.485-493. old. 15 Gonda i. m . 61-62. old. 16 Zelizy i. m. 406. old. 17 M. Zs. Sz. 1887.382-383., M. Zs. Sz. 1886. 3. sz. Szeged 24765 Ft., Debrecen 20725 Ft, éves költségvetés 1886-ban. 18 Kardos Albert: A debreceni hitközségről. M. Zs. Sz. 1886. 286. old. 19 Gonda i. m. 82-84. old. 20 Uo. 107-108. old. 21 A szerző interjúja Meir Weiss (Weiss Pál) professzorral 1992. ápr. 22 Kardos Albert: Középiskoláink és a magyar Alföld, Szentes, 1890.
57
23 Emlékkönyv dr. Kardos Albert negyvenéves tanári és Írói működésének jubileumára, szerk.: Csobán Endre, Debrecen, é. n. 24 A magyar zsidóság nemzeti hivatása, Bp. 1892. 24-25. old. 25 Debrecen története IV, Debrecen, 1986. 26 Múlt és Jövő 1936. okt. 269. old. 27 Hajdú-Bihar Megyei Leve1tár VI. SI/a 3. k. 28 A debreceni zsidó gimnázium értesítője 1928/29. 14. 29 Gonda i. m. 30 Gonda i. m. 120. old., Zsidó Szemle 1921. márc. 18., szept. 2. 31 Hajdúföld (helyi antiszemita lap) 1921. szept. 10.
32 Gonda i. m. 124. old. 33 Egyenlőség 1921. szept. 10. 34 Egyenlőség 1920. aug. 14., Debreceni Független Újság (helyi liberális lap) 1921. júl. 24. 35 Zsidó Szemle 1921. szept. 9. 36 Értesítő 1928/29.9. 37 A zsidó gimnázium osztálynévkönyveiből számítás. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár VlII. SS/b 1-7. k.
38 Gonda i. m. 228-229. old. 39 Zsidó Lexikon Bp. 1929.371-372. old. 40 Gonda i. m. 136. old. 41 HBmL. 1414. b. 44. d., Béke c. helyi zsidó lap 1935. ápr. 15. 42 Debrecen város törvényhatósági bizottsági közgyűlésének jegyzókönyvei az 1924. és 1925. évro1, Debrecen, 1925. és 1926. 724-726., 565-568. old. Gimnáziumi Értesítő 1927/28. 18. old. 43 Gimn. Ért. 1929/30. 38--39. old. 44 Gimn. Ért. 1928/29.38. old. 45 Magosh M. György: Vadfa. 195. old. (kézirat) 46 Uo. 108., 118-120. old. 47 Dr. Kulcsár Andrással készített interjú. 48 HBmL VI. SOl/a 1. cs. 7/1936. 49 Gonda i. m. 140-141. old. 50 Számítás a városok középiskoláinak értesítői alapján. 51 Számítás az iskolák osztálynévkönyvei alapján. 52 Értesítő 1938/39.
53 Új Élet 1946. dec. 12.
BURAI ISTVÁN RAJZA
58
