A debreceni városi bíróság szervezete és működési rendje a XVIII. században

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV

5

A debreceni városi bíróság szervezete és működési rendje a XVIII. században M. Antalóczy Ildikó A feudáliskori városi bíráskodás legfőbb jellegzetességei közé tartozik, hogy a városokban − ellentétben a kizárólag jogszolgáltatással foglalkozó országos felső bíróságokkal − nem alakult ki önálló bírósági szervezet. A városi önkormányzatok vezető testületei egyaránt ellátták a közigazgatási és igazságszolgáltatási funkciókat.1 Debrecenben a bíráskodás joga (1361 óta élve a szabad bíró- és esküdtválasztás jogával) az utcákat (1694 előtt a kerületeket) képviselő nagytanács által választott szenátus kezében volt.2 A főbíróval együtt 13 tagú testület (iudex primarius és 12 iudex iuratus) személyi összetétele a XVIII. században már gyakorlatilag állandósult. A szenátusba csak az év közben meghalt szenátorok helyére kerültek újak. A megválasztás az évenkénti restauráció mellett valójában életfogytiglan szólt, kivéve, ha az illető valamely bűncselekmény elkövetése miatt a tisztség betöltésére méltatlanná vált volna. Az 1740-50 közötti periódus szenátusának személyi változásait vizsgálva (ld. táblázat)3 kitűnik, hogy az 1739. évi szenátorokat (az 1740 januárjában meghalt Harangi Demeter kivételével, akinek helyére az előző év helyettes szenátora került) mind újraválasztották, Szeremlei Sámuel és Tóth István pedig cserélődött a néptribunusi illetve szenátori tisztségben. A további 9 évben a 14 személyből (főbíró, 12 szenátor, néptribunus) 8 (57 %) meghalt, noha a nagy pestisjárványon már túl volt a város. Ez a termé1

Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után. 1686-1708. Bp. 1962. 41., Kállay István: Városi bíráskodás Magyarországon 1686-1848. Bp. 1996. 67-71., Stipta István: A magyar bírósági rendszer története. Db.1997. 72-73. 2 A debreceni választás illetve tisztújítás rendjére ld.: Komoróczy György: A városigazgatás. In: Debrecen története 2. k. (szerk.: Rácz István) Db. 1981. 216-219., Balogh István: A magisztrátus tisztújítása Debrecenben. HBMLÉ. XVI. (szerk.: Gazdag István) Db. 1989. 7. 3 A táblázatot az 1739-1750. évek tisztújítási jegyzőkönyveinek adatai alapján állítottam össze. HBML. IV. A. 1011. a. 172. k. Protocollum de annis 1726-1751. 265., 280., 302-303., 355., 376., 422., 426., 439., 462-463., 477., 494., 501-502.

M. Antalóczy Ildikó: A debreceni városi bíróság… 6 szetes halandóságot jóval meghaladó halálozási arány a szenátus idősebb életkori összetételére utal. Ezt igazolja az 1785. évi szabad királyi városok tanácsainak összeírásakor készített jelentés is, amelynek alapján az akkori debreceni magisztrátus átlagéletkora 54 év, s 13 tagjából 9 (69 %) 50 és 70 év közötti volt. Az esküdtek átlagéletkora szinte megegyezett a magisztrátuséval (52 év), de itt a domináns csoportot a 41-50 év közöttiek jelentették.4 1750

1749

1748

1747

1746

1745

1744

1743

1742

1741

1740

1739

Domokos Márton fb fb fb fb fb fb fb fb fb fb fb fb Szeremlei Sámuel nt sz sz sz sz sz sz sz sz nt nt nt Szőke Mihály sz sz sz + Tóth István sz nt nt nt + Miskolczi Ferenc sz sz sz + Harangi Demeter sz + Király István sz sz sz sz sz sz sz sz sz + Csatári István sz sz sz sz sz sz sz sz sz sz sz sz Szőke János sz sz sz sz nt nt nt nt nt + Szilágyi Mihály sz sz sz sz sz sz sz sz sz sz sz sz Kis Gáspár sz sz sz sz sz sz sz sz sz sz sz sz Pósalaki János sz sz + Baranyi Sámuel sz sz sz sz sz sz sz sz sz sz sz sz Szentgyörgyi Péter sz sz sz sz sz sz sz sz sz sz + Oláh István h sz sz sz sz sz sz sz sz sz sz + Kecskeméti János h Pándi János sz sz sz sz sz sz sz sz sz sz Gerendási György sz sz sz sz sz sz sz sz sz sz Vecsey István h sz sz sz sz sz sz sz sz sz Forró István h h sz sz sz sz sz sz sz sz Herczeg János h h h h h sz sz sz Szeremlei József . sz sz sz Vörösmarti János sz sz Czeglédi Pál sz Jelmagyarázat: fb (főbíró), nt (néptribunus), sz (szenátor), h (helyettes), + (meghalt) 4

Rácz István: Debrecen város tanácsának 1785. évi összeírása. DMÉ. 1980. (szerk.: Dankó Imre) Db. 1982. (1983.) 152-153. A magisztrátus illetve communitas 54 illetve 52 éves átlagéletkorához összehasonlítási adatul kínálkozik, hogy a debreceni 1718-1870 közötti halotti anyakönyvek alapján a felnőttkorban meghaltak átlagéletkora éppen 53 év körüli. Az 50 év fölöttiek adják a felnőtt korú halottak 60,86 %át. Vö.: Sipos Sándor: Polgárosodási folyamatok egy debreceni családban. HBMLÉ. XVI. (szerk.: Gazdag István) Db. 1989. 38.


7 Az 1740-1749 közötti időszakban (az egyetlen helyettest nem számítva) 21 fő viselt szenátori (illetve főbírói vagy néptribunusi) megbízatást. A hivatalviselés időtartamának hosszúságát tekintve azt tapasztaljuk, hogy az 1740-ben már hivatalban lévő 14 fő közül 6 a periódus végéig tevékenykedett, további 4 személy 8 évnél hosszabb időt töltött el hivatalában. Az 1740-49 között aktív 21 városvezető közül pedig 8 évnél tovább 14 tisztségviselő (azaz kétharmaduk) működött, s még a helyettes is állandó volt (Herczeg János 5 évig várakozott a szenátorságra). A korszak főbírája, a dunántúli Zalakapolcsról ideszármazott nemes, Domokos Márton (1697-1764) már 1725 novemberétől a város szolgálatába szegődött jegyzőként, 3 évi szenátorkodás után 1735-ben felesége nagybátyjának, Baranyai Mihálynak lett az utóda a főbírói székben, s egy év kivételével haláláig viselte a főbíróságot, összesen 28 éven keresztül. Fiával, Domokos Lajossal (1728-1803) együtt a XVIII. századi Debrecen meghatározó személyiségei. Domokos Lajos a magisztrátusi tevékenységet 2 évi patvaria után, 23 évesen apja főbíráskodása alatt mint 3. jegyző kezdte, s később a főbírói székben 18 évet töltve a század csaknem felére (46 évre) egészítette ki a Domokosok főbíróságának idejét (a Domokosok korát) Debrecenben. 1776-tól a polgármesteri tisztség kényszerű megszervezésétől a főbírósággal váltogatva polgármester is volt, 39 éven át pedig még a Kollégium szellemi és anyagi ügyeit is intézte.5 A főbírókhoz képest kevesebb (egyaránt átlag 11 év) a tisztségviselés időtartama a kis és nagytanácsban (az 1785. évi tanácsi összeírás szerint), de míg a magisztrátus több mint fele (54 %) 11–20 évig, addig a communitás tagjainak 4/5 része 1-15 évig töltötte be tisztségét.6 Mind a bíráskodó testület idősebb életkori összetétele, mind a hosszú tisztségviselési idő, s különösen az évtizedekig egyazon főbírói irányítás alapján feltételezhető, hogy a bíróság a korabeli viszonyokhoz képest egységesen, kiegyensúlyozottan működött. Ehhez a szenátorok, mindenekelőtt a főbíró felkészültségét, szakértelmét, tapasztalatát tekintve a szakszerűséget is hozzátehetjük. A szenátus nemcsak 5

Zoltai Lajos: Domokos Márton főbíró és kora. DKK. 1909. 55-56., 69., S. Szabó József : Domokos Lajos életrajza DKK. 1912. 24. , Révész Imre: Bécs Debrecen ellen. Bp. 1966. 14., 22-25. , Tóth Béla: A Kollégium története a XVIII. században. In: A Debreceni Református Kollégium története. (szerk.: Barcza József) Bp. 1988. 116. , Komoróczy György: A városigazgatás Debrecenben 1848-ig. Db. 1969. 4547. 6 Rácz I.: i. m. (1982.) 158-159.

M. Antalóczy Ildikó: A debreceni városi bíróság… 8 jogállásával, a városi társadalomban betöltött vezető szerepével, többségi nemes származásával, egyöntetűen legvagyonosabb cívis voltával, következetesen keresztyéni gondolkodásával, személyes polgári erényeivel emelkedett ki a debreceni közösségből,7 hanem latinos műveltségén, világlátásán alapuló tájékozottságával, jogban jártasságával, sőt egyes tagjainak nagyon is alapos jogismeretével. Tudunk a szenátorok könyvvásárlásairól, az 1746-ben meghalt Tóth István szenátor könyvtárnyi hagyatékáról, a külföldi szakkönyveket olvasó, tudásban a kollégiumi professzorokkal vetekedő városvezetőkről (közülük is legkiemelkedőbbek a Domokosok vagy a sokáig első szenátor Szeremlei Sámuel).8 Köztiszteletben állt a szenátorok általános nyelvtudásán (a latinon kívül 1-2 nyelv) túltevő Szentgyörgyi Péter szenátor, aki pl. a bírósági tárgyalásokon románul „interpretált” vagy éppen cigányok vallomását fordította.9 Jogi ismeretekkel a magisztrátusban számosan rendelkeztek, de ezt a tudást − protestánsok lévén − a XVIII. század második feléig csak külföldön szerezhették meg, mert az egri katolikus jogakadémiára nem iratkozhattak be, a nagyszombati egyetemen pedig csak 1761től tanulhattak. 1742-től megindult ugyan a Debreceni Kollégium Akadémiáján is a jogi oktatás (Szilágyi Tönkő István természetjogot, nemzetközi jogot adott elő, Maróthy György római köz- és magánjogot, perjogot oktatott), de csak a diákság filozófiai, történeti ismereteinek kiegészítéseként, s nem jogászképzési céllal.10 Tudunk a nyelvismeretben is legjelesebbek közé tartozó főbírók külföldön (Domokos Márton Utrechtben, Halleban, Domokos Lajos Németországban, Franciaországban, Hollandiában) végzett jogi illetve teológiai tanulmányairól, s a magyar perjogban Pesten szerzett gyakorlatukról. Felkészültségük olyan szintű volt, hogy még magát Mária Teréziát is bosszantotta a debreceniek okosan érvelő, de az udvar törekvéseit 7

Rácz István: Protestáns patronátus. Db. 1997. 87-89. Zoltai Lajos: Képek a debreceni régi családi életből. Db. 1935. 4., Rácz I.: i. m. (1997.) 87-90. 9 HBML. IV. A. 1018. e. 6. k. 280. (1747. ápr. 29.) 10 Mezey Barna (szerk.): Magyar jogtörténet. Bp. 1996. 42., A debreceni kollégiumban folyó jogi oktatásra ld.: Nagy Sándor: A jogi oktatás és szervezete a debreceni Református kollégiumban 1742-1914. Jogtörténeti Értekezések. 14. (szerk.: Kovács Kálmán) Bp. 1984. 155-187., Uő: Fejezetek a hajdúvárosok és a hajdúkerület büntetőbíráskodásából. HMÉ. VII. (szerk.: Nyakas Miklós) Hajdúböszörmény,1987. 86., Tóth B.: i. m. 79., 91-96. 8


9 gáncsoló jogászi csűrés-csavarása. Magabiztos jogismeret tükröződik abból a válaszból is, amit a Helytartótanácsnak beküldött perkivonatok kifogásolt ítéleteinek indoklására 1755 novemberében fogalmaztak a debreceniek. Az 1730-1740 közötti 8 észrevételezett büntetőper sorra vétele előtt és után is leszögezték, hogy a bíróság ítélkezési gyakorlatában kizárólag „ad normam Legum Regni et Praxis Criminalis” tartja magát.12 Jól illusztrálja a korabeli viszonyokat, hogy az egész tanács egyetlen Corpus Jurist (s a kötetben függelékként mellékelt Praxis Criminalist) forgatott. A második példány megvásárlásának igénye csak 1741-ben merült fel: „Egy Corpus Juris nem elég a N. Város(na)k, melly régi is, azért egy ujjat vegyen Kegyelmetek.”− írta a tanács a várost Pozsonyban képviselő Domokos Mártonnak és Pándi Jánosnak.13 A vitás ügyek gyorsabb eldöntésére, a szakszerűbb ítélkezés érdekében a városi statútumok összeírását is éppen ez idő tájt rendelte el a tanács.14 A főbírók mellett kiemelkedő jogtudása volt az ízes magyar stílusú, logikus, hatásos vádiratokat készítő Nádudvari József ügyésznek vagy a nehéz ügyeket vállaló Fejér Jánosnak és a felsőbb kapcsolatokkal is rendelkező, rafinált észjárású Ondrejkovics Ádám ügyvédnek.15 Jogi ismeretekkel, latin, német nyelvtudással, jó fogalmazási készséggel a nótáriusoknak is okvetlenül rendelkezniük kellett, s noha az ítélkező tanácsnak jegyzőként nem voltak tagjai, társadalmi jogál11

11

Zoltai L.: i. m. (1909.) 55-56., 69., Révész I.: i. m. 14., 22-25., Tóth B.: i. m. 115117., M. Antalóczy Ildikó: A blaszfémia és más vallásellenes bűncselekmények Debrecenben a XVIII. század közepén (2.) HBMLÉ. XXIV. (szerk.: Radics Kálmán) Db. 1997. Db. 1997. 68-69. 12 MOL C 27. Lad. A. Fasc. 1. No. 25. (1755. nov. 22.) 13 HBML. IV. A. 1011. m. 4. k. 178. (1741. júl. 18.) 14 HBML. IV. A. 1011. a. 35. k. 404-405. Az 1740-es rendeletet nem hajthatták végre, mert 1787-ben megismétlik. Komoróczy György szerint csak 1811-ben került sor a statútumok összegyűjtésére. Vö.: Komoróczy György: Hivatalszervezet és levéltári anyag a feudáliskori Debrecenben. DMÉ. 1958-1959. (szerk.: Béres András) Db. 1960. 50. 15 HBML. IV. A. 1018. f. 1. cs. 1747. No. 6., HBML. IV. A. 1018. g. 26. cs. 1741. No. 2., 4., HBML. IV. A. 1018. g. 27. cs. 1749. No. 9., HBML. IV. A. 1018. e. 6. k. 539-542. (1749. aug. 23.), (Nádudvari József), HBML. IV. A. 1018. g. 26. cs. 1744. No. 3. (Nádudvari József. Fejér János), HBML. IV. A. 1018. g. 27. cs. 1749-1750. No.18. ( Ósvarth János, Ondrejkovics Ádám) , M. Antalóczy Ildikó: A blaszfémia és más vallásellenes bűncselekmények Debrecenben a XVIII. század közepén (1.) HBMLÉ. XXIII. (szerk.: Radics Kálmán) Db. 1996. 79-81., M. Antalóczy I.: i. m. (1997.) Db. 1997. 67.

M. Antalóczy Ildikó: A debreceni városi bíróság… 10 lásuk megegyezett a szenátorokéval. Nem egy szenátorról tudjuk, hogy megválasztása előtt évekig jegyzősködött (Szeremlei József, Pándi János, Herczeg János, Domokos Lajos), sőt szenátorsága alatt is töltött be jegyzői állást (Szeremlei József, Pándi János), ami közvetve szintén a szenátorok jogban jártasságának bizonyítéka.16 A bíráskodásban szavazati joggal rendelkező személyek (a főbíró és a 12 szenátor), de a jogtudó honoráciorok is (az ügyvédeket kivéve) tevékenységükért a várostól − munkájuk társadalmi elismertségét, hasznosságát, mennyiségét tükröző − fizetést (salariumot), illetve (főként az 1740-es évek előtt) természetbeni juttatást is (leginkább bort, búzát, szénát, fát) kaptak, valamint a polgárokat terhelő egyes kötelezettségek alól is mentesek voltak (1729-ig pl. adómentesek).17 Az 1740-es évek városgazdai számadásai alapján a főbíró 300 Ft-ot, az első és a további szenátorok egységesen 150 Ft-ot, (a helyettesek 50 Ft-ot), a főjegyző és a két aljegyző egyaránt 150 Ft-ot, míg a magisztrátus ügyésze 60 Ft-ot kapott.18 Az ügyvédek javadalmazásáról a városi statútumok az ügyek fajtái és az ügyvédet fogadók (principálisok) személye szerint rendelkeztek. Az ügyvédi költség általában 5 Ft volt, fellebbezés esetén 10 Ft, vidékinek 1-3 Ft-tal több. Az esztendős prokurátor díja 20 Ft volt. 1751. aug. 26-án a bíróságon egyszeri perköltségként számítottak az ítéletért 1 Ft 2 krajcárt, a kétszeri idézésért ugyanannyit, a végrehajtásért 2 Ft 38 krajcárt, a belső szolgának 34 krajcárt, a prókátornak 2 Ft 40 krajcárt.19 A városgazdánál lerótt büntetéspénzekből való részesedés további jövedelemforrása volt a bíróságnak. Az 1737-ben beszedett 2188 Ft pönalitás kb. 1/7-e a főbírót illette, 1774 után a főbíróé a bírságpénzek 2/5-e lett, a szenátorok 16

HBML.IV. A.. 1011. a. 172. k. 265., 287., 303-304., 327., 355., 404., 422., 494. Komoróczy Gy.: i. m. (1969.) 69., 103-104. 18 HBML. IV. A. 1012. I. d. 17. k. Az 1742., 1744., 1750. évek városgazdai számadásai alapján. A jelzett összegek a pénzilletményt s a természetbeni járandóság értékét már együttesen tartalmazzák. Az 1742. évi tisztújításról a Szepesi Kamarának megküldött jelentésben a salariumot és a természetbeni járandóságot pénzre váltva külön is feltüntették. Így a főbíró 200+100, a szenátorok 100+50, az ügyész pedig 40+20 Rhénes Ft-ot kapott. HBML. IV. A. 1011. a. 172. k. 343-345. (A fizetési tabellát a kamarai adminisztráció újabb utasítására reflektálva 7 oldalas „replicában” egészítették ki. HBML. IV. A. 1011. a. 172. k. 346. 347-353. (1742. márc. 24., 1742. ápr. 7. ) 19 Kolosvári Sándor – Óvári Kelemen: A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye. III. k. Városi statutumok. 1548-1803. Bp. 1892. 579-580., 603-604. , HBML. IV. A. 1011. k. 1. cs. (1751. aug. 26.) 17


11 együttesen ugyancsak 2/5 részt kaptak, s 1/5 rész jutott a sáfárnak s a városgazdának.20 Különféle szakértők is segítették a bíráskodást, leginkább a város szolgálatában évi 200 Ft-ért gyógyító „Medicina Doctor”, a szintén 200 Ft saláriumot kapó patikárius vagy a borbélycéhbe tartozó chirurgusok (seborvosok), nőkkel kapcsolatos ügyekben az „Öreg Asszonyok Társaságába” tömörülő bábák, jóllehet a bírák szerint „a bábák nézésén nem lehet mindenkor fundálni”.21 A bíróság körüli írásbeli teendők elvégzésére a magisztrátusi hivatalban 4-5 kancellista írnokoskodott fejenként évi 30 Ft-ért, s ők is részesültek a természetbeni javakból. A város titkos levéltárában őrzött iratokat rendszerint valamelyik szenátor felügyelte mintegy mellékállásban, s volt egy második regesztrátor is. Korszakunkban legtöbbször az első szenátor Szeremlei Sámuel inspektorkodott a jegyzőségtől elszakadni sem tudó Szeremlei József másodállású regesztrátor felett. A korabeli ügyintézést és iratkezelést tekintve funkcióik praktikusan kiegészítették egymást, teljes áttekintést biztosítva az ügyekben. A levéltárnokoskodásért mindketten 25 Ft illetményben részesültek.22 A hivatalsegédi feladatokra, a bíráskodáshoz kapcsolódóan pl. az idézések, törvényes megintések kézbesítésére a tanács 3 „belső szolgát” alkalmazott fejenként évi 33 Ft 20 krajcárért, ami mellé 1 pár csizma is járt. 1743-ban a nagy sár miatt a belső szolgák csizmáinak bonificáltatására (javíttatására) még páranként 1 Ft 42 krajcárt költött a tanács.23

20

HBML. IV. A. 1018. b. 3. k. 146. (1747. jún. 15.) Komoróczy Gy.: i. m. (1969.) 99., Vö.: Rácz I.stván: A városgazdálkodás. In: Debrecen története 2. k. (szerk.: Uő.) Db. 1981. 255-256. 21 HBML. IV. A. 1012. I. d. 17. k. 21. A számadásokban gyakran szereplő városi tiszti orvos az a Buzinkai György volt, aki a városi értelmiségi elittel, Domokos Mártonnal, Szeremlei Sámuellel, Maróthi Györggyel, Szilágyi Sámuellel mintegy baráti alkotóközösségben dolgozva a lakosság erkölcsi nevelését célzó írásokat fordítanak. Vö.: Julow Viktor-Tóth Béla: A debreceni felvilágosodás. In: Debrecen története 2. k. (szerk.: Rácz István) Db. 1981. 394-398., A bábákra HBML. IV. A. 1018. e. 6. k. 422. (1748. aug. 17.) valamint részletesen: M. Antalóczy Ildikó: A debreceni bábák mint törvényszéki szakértők a XVIII. század közepén. Jubileumi emlékkönyv a Dienes László Gimnázium fennállásának 30. évfordulójára. Db. 1996. 149-160. 22 HBML. IV. A. 1012. I. d. 17. k. 20-21. (1744. évi számadások) 23 HBML. IV. A. 1012. I. d. 17. k. 24.

12

M. Antalóczy Ildikó: A debreceni városi bíróság…

A városgazdai számadások alapján pontosan megállapítható annak az apparátusnak a nagysága és belső hierarchiája, amely a városi rendfenntartásban, a bűnösök üldözésében, elfogásában és a büntetésvégrehajtásban közreműködött. Eszerint a városi hajdúság fölött a hajdúk strázsamestere (hajdúkapitány) állt évi 35, 1750-ben már 40 Ft illetménnyel, rangban utána 1-2 káplár (tizedes) következett évi 35 Ft fizetéssel. A közönséges hajdúk (hajdúkatonák) száma 18-21 volt, akik 30 Ft-ban részesültek. A tömlöctartó és a 6 botos szolga (máshol együttesen a 7 satrapa) 30 Ft, majd 32 Ft 50 krajcárt kapott. Mindannyian évente 2-3 pár csizmát koptattak el a város pénzén. A város szolgálatában álló lovas katonák száma csupán 4 volt, akik mivel saját „paripájukon” szolgáltak, évente 43 Ft 58 krajcárt kaptak.24 A város állandóan tartott hóhér(mester)t, akinek conventiója 83 Ft 20 krajcár volt, s külön maghatározott díjazásban részesült a tortúráztatásért, vesszőzésért, „béllyegzésért” (48 denár), fővételért, megégetésért, kézlevágásért, nyelvkivágásért (1 Ft 2 dénár), akasztásért (1 Ft 20 dénár). Az exequálásért 1728-39 között évente átlagosan 13 Ft 22 dénárt vett fel József mester, míg Merl György 1744-ben 22 Ft 13 krajcárt, de 1749-ben megint csak átlagosan, 13 Ft 43 krajcárnyit exequáltak.25 A hóhéroknak lakás járt a város tulajdonában lévő hóhérlakban, s szolgálati szerszámaik karbantartását is fizette a város. A város pallosát pl. Csiszár Sámuel fegyverkovács élesítette 4 Ft 80 dénár évi átalányért.26 A magisztrátusi tisztek között találjuk a 6 vásárbírót (judices fori), egyenként évi 40 Ft fizetéssel. A debreceni vásárbírák 1717. évi instructiójuk valamint esküjük szerint (ellentétben a széles büntető hatáskörrel rendelkező székesfehérváriakkal, de hasonlóan a budai jogcsaládban irányadó budaiakhoz) elsősorban a mértékekre, az árakra, az illetékekre, az árusítás szabályos rendjére felügyeltek.27 Kizáró24

HBML. IV. A. 1012. I. d. 17. k. 24-25. HBML. IV. A. 1012. I. d. 17. k. 6-7., 27., 41-42., Zoltai Lajos: Régi bűnesetek és bűnügyi költségek. Debreczen. 1904. jún. 28. 5-6. 26 A város 1770-ben Vécsey József báró, királyi biztos elé terjesztett kimutatásában tulajdonai között sorolja fel a hóhérlakot, s ugyanott a vásárbíró házát is. Szücs István: Szabad királyi Debreczen város történelme. III. k. Db. 1872. 793., Zoltai L.: i. m. ( 1904.) 5. 27 HBML. IV. A. 1011. a. 29. k. 52-53. (a vásárbírák instructiója, 1717.)., Kolosvári S. - Óvári K.: i. m. 610., A vásárbírák esküjét közli: Gazdag István: Debreceni esküszövegek. HBMLÉ. XII. (szerk.: Uő.) Db. 1985. 178-179. Szimics Mária: A 25


13 lag vásárok idején − a rendészeti, kihágási ügyeken kívül − legfeljebb kisebb bűnügyekben és delicta privátában szóban (azaz sommásan) bíráskodhattak, számadásaikban még a bírságpénzek is csak elvétve maradtak fenn. 1777-ben pl. vásárbíró büntette meg fejenként 3 máriásra (azaz 51 krajcárra) az egymással „motskolódó” perecsütő asszonyokat.28 Általánosabb eljárás volt az, hogy a vásári bűnösöket a vásárbírák utasítására a városházára kísérték. Ott a sokadalmak idején is csak a megszokott gyakorisággal ülésező városi törvényszék ítélkezett felettük, mint ahogy azt a büntető törvényszéki jegyzőkönyvek vásári bűnözésre utaló számtalan bejegyzése is igazolja. 1749-ben pl. a Boldogasszony napi vásárkor szinte megszakítás nélkül, egymás után 14 vásári lopási ügyet tárgyalt a szenátus. A befogottak szinte mind idegenek voltak, férfiak, nők egyaránt, összesen 19-en, s a legkisebb értékű selyemszalagtól, keszkenőtől, az övön, süvegen, késeken, fejszén, tető nélküli rézfazékon, singnyi vasakon át a drágább kalmárportékákig terjedt a lopott tárgyak skálája.29 A szenátus az egyre szaporodó vásári tolvajlást megfékezendő, Keresi Miklós büntetésével elrettentő példát statuált: mindössze egyetlen süveg ellopásáért 30 pálcára ítélték, s nyakvasban állásra (a vásár közepén, a városháza előtti szégyenfánál), hogy „tanúllyanak mások is, kik felessen találtatnak lopásban illyen sokadalmak alkalmatosságával”.30 A debreceni bíróság működési rendjének történetében a XVIII. század középső fele viszonylag egységes korszak, amelyet 2 jelentősebb reformokat hozó év, 1717 és 1771 határol. Az 1717. évi városi debreceni országos vásárok története. Bp. 1938. 17., Kállay István: A székesfehérvári vásári bíráskodás 1688-1790. Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. Székesfehérvár. 1971. 104-107., Bónis Gy.: i. m. 50., Vásári időszakban a budai bíróság minden nap 2 (14) óráig ülésezett. Vö.: Davori Relkovic Néda: Buda város jogkönyve. Bp. 1905. 13., A vásárok idején a budai jogot követő debreceni bíráskodási gyakorlat XV-XVI. századi előzményeire vonatkozóan Iványi B. azt írja, hogy a vásárok idején a sűrűbben ülésező városi bíróságok ítélkeztek, ekkor a bírságot is mindkét helyen kétszeresen rótták ki. Iványi Béla: Debrecen és a budai jog. Db.1924. 31. 28 HBML. IV. A. 1012. b. 28. k. (pagina nélkül), (1777. márc. 3.) Itt jegyezzük meg, hogy Szimics Mária, aki még kutatta az azóta elkallódott vásárbírói feljegyzéseket (Vásárbírák feljegyzései. 1775-1817. Szap. 1908-146. Déri Múzeum valamint egy helyen talán nem nyomdahibaként / Szimics M.: i. m. 65./ utal 1745 -1775 közötti vásárbírói feljegyzésekre is), a vásárbírák bíráskodási hatásköréről szólva egyetlen vásárbírók által elítélt büntetőügyet sem említ. Vö.: Szimics M. : i. m. 22-24. 29 HBML. IV. A. 1018. e. 6. k. 530-537. (1749. aug. 14-21.) 30 HBML. IV. A. 1018. e. 6. k. 532. (1749. aug. 16.)

M. Antalóczy Ildikó: A debreceni városi bíróság… 14 tisztújításkor az akkori szenátus 13 tagjából 5 illetve 4-4 fős csoportosításban tárgyaló tanácsokat, ún. curiákat (későbbi elnevezéssel classisokat, azaz osztályokat) alakítottak ki.31 A főbíró, Komáromi György, aki egyik csoport névsorában sem szerepelt, a társasbíróságok elnöke volt. A 3 bírói szék (sedria) hetenkénti (hebdomadatim) beosztását, vasárnapi váltással dátum szerint egész évre (a tisztújítás második napján) előre rögzítették, s a jegyzőkönyvbe is bejegyezték.32 1-1 curia rotációban, pontosan 3 hét elteltével került sorra, azaz az év folyamán összesen 17-18 hétre lett előjegyezve. Beosztás minden hétre készült, semmiféle igazságszolgáltatási szünetet nem terveztek. Ez a rendszer nem jelentette a szervezetileg elkülönült bírói testület létrehozását, csupán csak azt, hogy az 1-1 hetes időszakokban a szenátus ugyanazon 1/3-a folyamatosan bíráskodott mind polgári, mind büntetőügyekben, hetenként 2, de inkább 3 sessiot tartva. A debreceni bírósági gyakorlat megfelelt az 1723:31. tc.-nek is, amelynek értelmében polgári ügyekben elegendő volt 2 jogtudó szenátor részvételével működő kisebb bírói testület. Az 1771. máj 14-én kelt helytartótanácsi rendelet a polgári ügyek tárgyalásához 4 szenátor és egy jegyző részvételét írta elő, míg büntetőpereket (az ügy súlyosságára való tekintet nélkül) kizárólag „in pleno Magistratu” (azaz teljes szenátus előtt) engedélyezett tárgyalni.33 Ennek értelmében a szenátus korábbi 3 bíráskodó testületéből polgári ügyek tárgyalásához 2 classist alakítottak ki, jegyzőket is beosztva a szenátorok mellé, a büntetőügyekre vonatkozóan pedig a végrehajtási határozatok 11. pontjában leszögezték, hogy a rendszeres „Sedes Criminales diebus Sabbati celebrabuntur non per Classes, sed per totum Magistratum.”34 Ez utóbbi határozattal −mint majd alább látjuk− jórészt csak a már időközben kialakult gyakorlatot szentesítették.

31

HBML. IV. A. 1011. a. 29. k. 19-50. (1717. jan. 1-3.), Komoróczy Gy.: i. m. (1969.) 20., Uő: i. m. (1981) 225. 32 HBML. IV. A. 1011. a. 29. k. 28. (1717. jan. 2.) 33 HBML. IV. A. 1011. a. 66. k. 92-93. (A Helytartótanács 1771. máj. 14-én kiadott (No 5311.) rendelete (Determinatio de Sedibus Jud(icia)riis per Judicatus officium celebrandis) Vö.:Szücs I.: i. m. 874., Komoróczy Gy.: i. m. (1969.) 20., M. Antalóczy I.: i. m. (1996. A blaszfémia…) 75-76. Országos gyakorlatban ugyanerre ld: Hajdu L.ajos: Bűntett és büntetés Magyarországon a XVIII. század utolsó harmadában. Bp. 1985. 15., Kállay I. : i. m. (1996.) 69., 74. 34 HBML. IV. A. 1011. a. 66. k. 94-96. (1772. ápr. 22.)


15 A szenátus működésében az 1717. évi tisztújításkor elhatározott heti rendszeresség ellenére még a XVIII. század közepére sem határolódtak el egyértelműen a polgári és büntetőperes napok, bár már látható tendencia a polgári és büntető törvénykezés különválása. Az 1744. év bírósági statisztikájából (ld. táblázat)35 kitűnik, hogy hétfőn és csütörtökön tartották az évi 236 polgári tárgyalás 71,2 %-át (168), kb. 1/5 részét (18,64 %-ot), 44 tárgyalást pedig a szombati büntetőperekhez kapcsolódóan, amikor a szenátus törvényszékként, vagy sedria (sedes judiciaria) tárgyalta a büntetőügyeket. Az 1744. évi statisztika szerint az évi 221 büntetőtárgyalás 86 %-a (190) szombatra esett. A szombati törvényszéktartáshoz a magisztrátus még a nehéz, pestises időkben is ragaszkodott. A Tanács „hogy recreatiot csinálhasson magának” átmenetileg két classisra osztva, hetenkénti váltásban működött, de „szombat reggeltől hétfőn délig egész számmal” dolgozott.36 A szenátus Szoboszlónak írt levelében 1748-ban is már mint régi, rögzült szokásra utalt: „tudhattya kgltek, hogy nálunk azon a napon (ti. szombaton) criminalis dolgok tractaltatnak”.37 Ritkábban − az esetek 10,4 %-ban (23) − hétfőn vagy csütörtökön is sor került 1-1 bűnügy tárgyalására, olykor a polgári ügyekben ítélkező bíróságok (in deputatione, in sede minori) vagy a szenátus előtt. In sede minori. 1741-ben a statútum szerint szekerenként 12 Ft-ra büntetik a paczi erdőből a tilalom ellenére is fát hordó polgárokat.38 1744-ben a saját bűnét bejelentő madarasi Szűcs Istvánt deputátio ítélte 3 évvel korábbi paráználkodása miatt hóhér általi vesszőzésre vagy annak megváltására.39 1747-ben in deputatione ítélkeztek (Szilágyi Mihály, Oláh István, Pándi János és Forró István szenátorok) Varró István cívis felesége contra Szathmáry István cívis dehonestátios és káromkodási ügyében.40 Polgári és büntetőügy egy eljárásban tárgyalása csak kivétele35

A táblázatot az 1744. év HBML. IV. A. 1018. b. 2. k. 470-591. (1744. jan. 7dec. 29.), HBML. IV. A. 1018. e. 5. k. 689-801. (1744. jan. 9-dec. 19.), HBML. IV. A. 1011. a. 39. k. (1744). jegyzőkönyveinek statisztikai feldolgozásával állítottam össze. 36 HBML. IV. A. 1011. a. 145. k. 480-481. (1739. jún. 15.) 37 HBML. IV. A. 1011. m. 5. k. 679. ( 1748. júl. 6. ), ld. még: HBML. IV. A. 1018. e. 6.k. 282. (1747. máj. 8.) 38 HBML. IV. A. 1018. e. 5. k. 404-411. (1741. dec. 4. , 1741. dec. 7.) 39 HBML. IV. A. 1018.e. 5. k. 786. (1744. nov. 26.) 40 HBML. IV. A. 1018. b. 3. k. 195. (1747. dec. 4.) 41 HBML. IV. A: 1018. b. 2. k. 536. (1744. júl. 11.)

M. Antalóczy Ildikó: A debreceni városi bíróság… 16 sen fordult elő. Gyakorlatias okok vezérelték a bírákat, amikor 1744ben a magánvádas eljárásban károkozásért megállapított kártérítéssel együtt, a tett elkövetésekor ejtett káromkodásokért is kiszabtak 36 pálcát.41 Causa mixta volt 1745-ben a Nagy István kocsis és Fülöp György szolga elleni per. Az ügyész gyújtogatással vádolta, a gazdájuk pedig a tűz okozta kár megtérítéséért perelte őket. A bíróság végül a tűz előidézésében a gazdát is vétkesnek találta, s a perbe fogott szolgákat csupán gondatlanságuk miatt kötelezte a kár ¼ részének megfizetésére.42 A debreceni bírósági ügyforgalom szempontjából a XVIII. század közepén átlagosnak tűnő 1744. évben a 457 tárgyalásra (a polgári és büntetőügyes vegyes illetve közös napokat együttesen számolva) összesen 126 napon került sor (ld. táblázat), heti átlagban 2,42 (azaz kb. 2-3) napot bíráskodva, egy napon 3,63 (azaz 3-4) üggyel foglalkozva. Az 1744. évi 221 büntető tárgyaláson 207 büntetőügyet vettek sorra, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag egyetlen ülésen döntöttek a legtöbb bűnügyben (1 ügyre 1,1 tárgyalás jut). Évtizedes viszonylatban is ritka kivételnek számít Püspöki Mártonnak és Szalárdi Annának, a főbíró (Dni Judicis Primarius) teherbe esett szolgálójának paráználkodási ügye, amelyben 5 tárgyalást is tartottak a bírák, s 7,5 hónap után mondták ki a végső ítéletet. A legény esküvel „purgálta magát”, a leányt viszont „minthogy tisztátalan ágybúl gyermeket szült”, mester kezére ítélték.43 A rendszeres szombatonkénti büntető igazságszolgáltatás (legjobb példája a május hónap) 1-2 alkalomtól eltekintve az év során folyamatos volt, szünetelt viszont húsvétkor, október végén, karácsony és újév tájékán. Havonta 4-8 büntetőperes tárgyalási nap volt, a legkevesebb áprilisban (4 nap, 15 tárgyalással), a legtöbb augusztusban valamint januárban (8 nap 18 illetve 24 tárgyalással). A büntető tárgyalások havi száma 10-26 között váltakozott, a legkevesebbet februárban tartották (5 nap alatt 10), a legtöbbet májusban (5 nap során 26). Előfordultak olyan zsúfolt napok is, amikor 9-11 büntetőügy vádlottjai is megfordultak a bírák előtt, pl. nov. 28. (9), máj. 2. (10), dec. 19. (11). A zsúfolt napok büntetőügyei általában rövid tárgyalást igénylő,

42

HBML. IV. A. 1018. e. 6. k. 58-59. (1745. jún. 19.) HBML.IV. A. 1018. e. 5. k. 267., 271-2., 325., (1740. szept. 10., 24., dec.10., 1741. márc.18., ápr. 22.)

43


17 egyszerű, nem túl súlyos bűncselekmények (paráznaság, káromkodás, kisebb lopások, orgazdaság, csalás, verekedés, tűzveszély okozása stb.), míg pl. a férjét megmérgező Borsi Anna főbenjáró ügye egyedüli napirendi pontja volt az aug. 8-i, szombati büntetőtörvényszéknek.44 A büntetőügyes napok átlaga 3,25 tárgyalás/nap. A vádlottak száma 1744-ben 258 volt,45 ami ügyenként 1,25 személyt jelent, azaz minden 5. ügynek 2 vádlottja volt. A tárgyalásokat (mint általában a városokban) a városházán tartották, s nyáron 8, télen 9 órakor kezdődtek, az ügyvédeknek is ugyanerre az időre kellett a pertárban megjelenniük.46 A városi bíróság működésének és ítélkezési gyakorlatának felsőbb hatósági ellenőrzésére III. Károly 1726. febr. 22-i rendeletétől került sor, amikor az uralkodó először utasította a megyéket és a városokat, hogy a törvényszékeiken tárgyalt perek kivonatait (causarum extractus) minden évben küldjék meg a Helytartótanácsnak.47 A debreceni magisztrátus 1726. ápr. 15-én el is rendelte a város minden iratának rendezését, s ekkor már a megnövekedett hivatali teendők ellátására a korábbi 2 jegyző mellett harmadikat is alkalmazott.48 A törvényhatóságok bíráskodásának ellenőrzése azonban a megyék és városok hiányos és rendszertelen adatszolgáltatása miatt akadozott, ezért III. Károly után Mária Terézia is a rendeletet többször megismételte (1730., 1732., 1744., 1751., 1752. években).49 Eleinte Debrecen is a jelentési kötelezettséget figyelmen kívül hagyó városokhoz tartozott. A város a perkivonatok évenkénti felterjesztését elrendelő első utasítás után negyed századdal (1752. okt. 20-án) még az 1730-1732. évek jelentéseivel bajlódott, s csak 1757-re sikerült összes lemaradását pótolnia.50 A magisztrátustól végre kikényszerített szűkszavú perkivonatokat a helytartótanácsi előadók (Timon, később Fabiankovics, Sauska) nem törődve a büntetőperek akár évtizedekkel korábbi lezárá44

HBML. IV. A. 1018. e. 5. k. 754-755. (1744. aug. 8.) HBML. IV. A. 1018. e. 5. k. 689-801. (1744. jan. 9-dec.19.) , HBML. IV. A. 1018. f. 1. cs. No. 1., HBML. IV. A. 1018. g. 26. cs. 1744. No. 1-6., HBML. IV. A. 1018. g. 27. cs. 1744. No. 7-10.,12. alapján. 46 Szücs I.: i. m. 874., Kállay I. : i. m. (1996.) 72-73. 47 MOL. C. 27. Idealia No. 1. 48 Komoróczy György: A helytörténetírás levéltári forrásai I. 1848-ig. (szerk.: Komoróczy György) Db. 1972. 137.,Szücs I.: i. m. 766. 49 Hajdu L.: i. m. (1985.) 13-14., 363. 50 MOL. C. 27. Lad. A. Fasc. 1. No. 21. 45

M. Antalóczy Ildikó: A debreceni városi bíróság… 18 sával, gondosan véleményezték, erről jelentést készítettek, s ugyanakkor utasították a várost az esetleges hibák korrigálására, hiányosságok pótlására, máskor egyes kifogásolt ítéletek részletes indoklását kérték. 1757. jún. 22-től, Mária Terézia újabb rendeletével tovább szélesedett az ellenőrzés. Ekkortól a törvényhatóságok börtöneiben megfordultak (fogva tartottak, elítéltek) számáról, megoszlásáról, bűncselekményeik kategóriájáról, a büntetés tartamáról táblázatos formában, az un. rabtabellákban félévenként kellett jelentést tenni.51 Az így begyűjtött perkivonatok és rabtabellák helytartótanácsi értékelése nyomán a közrendészetre, ítélkezési gyakorlatra vonatkozó, konkrét, gyakran határozottan felvilágosult szellemű uralkodói rendeletek születtek. Évtizedek kellettek azonban ahhoz, míg a Helytartótanács a jelentési kötelezettségek elfogadható szintű teljesítésének országosan érvényt tudott szerezni. A rabtabellák és perkivonatok Hajdu L. által feldolgozott adatait valamint több városi bíróság büntetőperes iratát vizsgáló Kállay I. kutatási eredményeit összehasonlítva a debreceni bíróság működésének mutatóival megállapítható, hogy Debrecen már a XVIII. század elején is a legrendszeresebb – gyakorlatilag folyamatos − ítélkezési gyakorlatot folytató városok közé tartozott (Pest, Buda, Székesfehérvárhoz hasonlóan), ellentétben pl. az ország nagyvárosainak sorába tartozó Szegeddel, ahol még a XVIII. század közepén is csak évi 7-8 törvénykező napot tartottak.52 Debrecen már a XVIII. század közepén a félévi több mint 100 büntetőügyével messze megelőzte a szabad királyi városok XVIII. század utolsó harmadára számított félévenkénti 20-30 büntetőügyes átlagát.53 A bűncselekmények száma szerint Debrecenben 1744-ben egész évre 221-ről van adatunk, az 1776. évben félévre 117-et (Pesten 62-t, Szegeden 95-t), míg 1783-ban félévre 166-ot (Pesten 87-t, Szegeden egy évvel korábban 83-t) jelentettek.53 Székesfehérvár (11.307 lakos) 1769-1785 közötti bűncselekményeinek évi átlaga: 56,5, Szeged (20.679 lakos) 1766-1772 közötti éves 51

MOL.C. 28. Idealia. No. 8., Vö.: Felhő Ibolya- Vörös Antal: A helytartótanácsi levéltár. Magyar Országos Levéltár kiadványai I., Levéltári leltárak. 3. Bp. 1961. 89-91. 52 Kállay I.: i. m. (1996.) 72-73., Hajdu Lajos: Szabad királyi városok büntetőbíráskodása Magyarországon Mária Terézia uralkodásának utolsó évtizedében. Levéltári Szemle. 1988. 1. sz. 23., 34. 53 Hajdu L.: i. m. (1985.) 49. 53 Hajdu L.: i. m. (1985.) 422., 427.


19 átlaga 177, Debrecenben (28.551 lakos) az 1776., 1783. évek átlaga 283, ami megközelítőleg azt jelenti, hogy a XVIII. század 70-80-as éveiben Székesfehérváron 200 emberre jutott egy bűncselekmény, Szegeden 117 személyre, míg Debrecenben 101-re.54 Az 1771-1775 közötti évekből rendelkezésre álló 40 szabad királyi város jelentett adatai alapján Debrecenben raboskodott a bíróságok által elítélt vagy fogva tartott rabok 13,8 %-a, míg lélekszám szerint Debrecenben a vizsgált városok lakosságának 9 %-a élt. Ugyanebben az időben Debrecent a rabok számát tekintve csak Pest előzi meg (5 év alatt 755 Debrecenben raboskodóhoz képest Pesten 1041 rab volt, míg Pozsony és Szeged erre az időre csak 471 illetve 447 rabot jelentett.55

54

A népességi adataira ld.: Danyi Dezső-Dávid Zoltán: Az első magyarországi népszámlálás.(1784-87.) Bp. 1960. 368., Kállay I.: A székesfehérvári városi büntetőbíráskodás főbb adatai az 1769-1787. években. Történeti Statisztikai Évkönyv. 1961-1962. (szerk.: Ember Győző) Bp. 1962. 285., Hajdu L. : i. m. (1988.) 34., Hajdu L.: i. m. (1985.) 422., 427. 55 Hajdu L.: i. m. (1988.) 36.


20 1

1744 január február március április május június július augusztus szeptemb. október november december

p b p b p b p b p b p b p b p b p b p b p b p b

2

2 2 4

3

4

3

x 1 1

5

6

7 1

8

10

1 2 1 1

2 2

1 1

12

3

2 3 5

3

1 4 1

2 x

1 1

3

7 1

3 3

3 2

2

2 6

1 x 4 3

1 1

3

3 6 3

4 1

1 6

1

5 3

3 5

15

3

5 2 3

14 1

2 5

5 1

13 2

5

2 5

1

11 1 6

5

1 3 2

1 10

9

1

3 1

2 5

1 3 2 1

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV 16

17

18

7 1

2

1 5 1

1

19

20

21

22

23

24

25

26

5 1 4

1

21 27

28

2 5 1

4 1

5 1

x 4

1 4

1 4 5 2 5

1 7

4 3

5 2

1

1

3

2 2 1 1

2

1 2

1 1

7 5

6

1

4 1 5 3 1

1 4 5 1 3

1

4 1

3

3 1 1

2

1

8 x

2 3

1

31

3 2 2

2

30 1

3 1

29

x 1 1

1

9 1

x

11 ebből

összesen p b

tárgyalás 23 24 28 10 16 18 17 15 18 26 22 17 31 16 22 18 17 21 19 12 7 20 16 24 457 236 221

nap 10 8 14 5 8 6 6 4 8 5 8 6 12 5 7 8 8 5 8 5 4 6 8 5 169 101 68

Jelmagyarázat: p. (polgári tárgyalás), b (büntetőtárgyalás), tárgy (tárgyalások száma), x (elmaradt szombati büntetőtörvényszéki nap), a szombati törvényszéki napokat szürke színnel jelöltük.

Organisation and working order of Debrecen magistrate court in the 18th century Ildikó M. Antalóczy Among the main characteristics of municipal jurisdiction in the period of feudalism one can mention the fact that, contrary to the national courts of appeal, which were concerned exclusively with jurisdiction, no independent judiciary bodies were formed. The leading organs of the local authory fulfilled both administrative and jurisdictional duties. The author, studying the composition of the staff of the 18th century Debrecen

22


magistrate, has found that the Senate, consisting of elderly citizens, stood out from the community of Debrecen not only through their legal status, their leading role in the town’s community, not only through the fact that the majority came from the ranks of the lesser nobility and were true representatives of the local citizenship, not only because they consistently displayed Christian attitudes and, civic moral qualities, but also with their humanistic education, well informedness based on experience, wellversedness in legal matters. Some of the members even had fairly deep education in jurisprudence. The author also describes the activity of other judiciary personnel: educated members of the lower classes with legal education (notaries, attorneys), she deals separately with the lawyers, experts (physicians, surgeons, midwives), with their salaries and fees, as well as the lower-ranking officials of jurisdiction and law enforcement, from haiduk soldiers, to the hangmen. When studying the working order of the Debrecen judiciary bodies, the author selects two years of the 18th century, in which important reforms were made. In 1717 three judiciary posts, working in weekly turns, were organised and filled in from the members of the Senate. Under the 1771 edict of the Governor General’s Council two “classes” (boards) were established to do judgement in civil affairs, while the criminal affairs were tried on Saturdays “in pleno Magistratu” (before the full Senate), following, in part, the already well established practice. (The figures characteristic of the local jurisdiction of those times were calculated by the author through the statistical processing of data from the proceedings of the municipal courts.) The royal control of the municipal courts took place through the Governor General’s Council. Control began in 1726 under a decree by Charles III, and it was tightened during the reign of Marie Theresa - as a sign of the unifying policy of enlightened absolutism, taking under control more and more aspects of the previously fairly autonomous municipal jurisdiction.

A debreceni városi bíróság szervezete és működési rendje a XVIII. században

Recommend Documents