• A Csíksomlyói Szűzanya Częstochowában • Gyékényes káptalan Csíksomlyón • Mária-köszöntős évforduló • Útra kelek, mert aki hisz, úton van Mária neve
Ferencz Imre
Boldogasszony anyánk
Nagyboldogasszony-Mária üdvösségünknek temploma angyalok zengő kardala mennyeknek égi karzata otthonainknak tűzfala otthontalanok otthona zarándokolók saruja őszi legelők sarjúja beomlott múltunk alkonya pirkadó jövőnk hajnala
magaslataink várfoka lelkesedésünk pátosza szenvedéseink jajszava panaszainknak halk jaja álmaink selyem fátyola felvonulásunk zászlaja vigasztalanok vigasza némaságunknak szózata ragyogó égi orgona Petur és Tiborc ária
lelkünknek rejtett ékszere titokzatosság rejtjele keresztelőkút szép köve oltári szentség kerete szegények rágós kenyere gótikus templom teteje szeretet simító tenyere megmaradásunk hitele kötődéseink kötele szövetségeink szövete
esdekléseink ereje menekülésünk erdeje nélkülözésünk vert teje szép szőtteseink kendere fohászkodásunk hét hete hajótöröttek sz igete reményeinknek tengere vágyaink tágas fészere forrásainknak hűs vize borunknak arany serlege
legyél a testünk gyámola legyél a lelkünk támasza legyél a remény csillaga legyél a jövőnk záloga könyörögj értünk Mária vigasztalj minket Mária segíts meg minket Mária bátoríts minket Mária emelj fel minket Mária ne hagyj el minket Mária 2013
Kiadja a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány megbízásából a Csíksomlyói Ferences Rendház. Szerkesztők: fr. Urbán Erik OFM, fr. Böjte Mihály OFM, Takács Éva, Borsodi L. László. Lapterv és tördelés: Benedek Enikő 530203 Miercurea-Ciuc, Str. Szék, nr. 148., Jud. Harghita, România, tel.: +40–266–371449, e-mail:
[email protected]. Nyomda: MARK HOUSE – Gyergyószentmiklós, Gábor Áron utca 4. szám, tel./fax: 0266–364674, e-mail: offi
[email protected], igazgató: Dezső László Azok a fotók, amelyeknek nincs feltüntetve a szerzője, a Ferences Archívumból származnak. Megjelenik negyedévente (húsvét, pünkösdi búcsú, Mária neve, karácsony). Terjesztő: Gergely Izabella SSS.
2
Csíksomlyó üzenete
Mária, a vigasztaló
A
lapvető emberi igényünk, hogy életünk összevisszaságában, bizonytalanságaiban bátorítsanak, megvigasztaljanak bennünket. Egy-egy kilátástalannak tűnő élethelyzetben annyira vágyunk a vigasztaló szóra, mint a mindennapi betevő falatra, mint a kiszáradt föld az enyhet adó esőre. Bizonyosan ezért szeretünk Csíksomlyóra zarándokolni, mert itt megtapasztaljuk a Szűzanya vigasztaló, lelki simogatását, anyai bátorítását, mint ahogy Mária vigasztalását akarta közvetíteni Boldog XI. Ince pápa is, amikor elrendelte Mária neve ünnepét abból az alkalomból, hogy 1683. szeptember 12-én Bécs városa felszabadult a török támadás alól. Mária megvigasztal, és Jézus Krisztusra irányítja figyelmünket. Az ő életének a titka is az volt, hogy Isten volt életének középpontja. Jézus Krisztus volt élete öröme és vigasztalása. Ferenc pápa egyik twitter- üzenetében ezt írta: „Nem lehetünk részidős keresztények. Ha Krisztus az életünk középpontja, akkor Ő jelen van mindabban, amit teszünk.” A Szűzanya életében
ez megvalósult. Tökéletes Krisztuskövetőként a nyolc boldogság szellemében és annak lelkületével élt, amelyet szent Fiától sajátított el, és bennünket is erre tanít. „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert kielégítenek benneteket. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek.” Az evangéliumi szegény csak azért lehet boldog, mert Isten a gazdagsága. A síró abban bízhat, hogy Istenben megvigasztalódik. Az üldözött abban reménykedhet, hogy Istenben talál menedéket. Szent Ferencről is azt olvassuk, hogy miután meggyógyult betegségéből, megtérése kezdetén „mint az ünnepség vezére követte társait, de nemcsak testben maradt el mögöttük, hanem lélekben is, egészen süket lett dalaikra, és szívében már az Úrnak énekelt.” Egy újfajta hallás és látásmód alakult ki benne. Men�nyire szükséges lenne, hogy mindenki megtalálja a maga életútját, a maga hivatását, amelyre Isten hívja!
Mária bennünket is biztat: nyíljunk meg annak a felelősségnek és életformának, amely a sajátunk, amelyet személyesen kaptunk Istentől testvéreink szolgálatára! Meg kellene nyílnunk családtagjaink számára, azok számára, akik ránk vannak bízva, feladataink számára, amelyeket el kell végeznünk! Nyitottnak kellene lennünk a vallásos vonatkozások iránt, az igazi értékek iránt, és még számtalan más dolog iránt, ami előbbre vinné az életünket! Így olyan örömöket és olyan boldogságot tapasztalnánk meg, amely csak az Istenből táplálkozók öröme. Kérjük, hogy Mária bennünket is vezessen az Úr Jézushoz! Nyíljunk meg az Úr Jézus gyógyító kegyelme előtt, mert csak így lesz részünk valódi és mély vigasztalásban, bátorításban feladataink és élethivatásunk betöltésében. Fr. Böjte Mihály
A Csíksomlyói Szűzanya Częstochowában
H
armadik alkalommal futott ki 2013. június 24-én a budapesti Nyugati pályaudvarról a Fekete Madonna zarándokvonat, hogy több mint hétszáz utasa – köztük mintegy százötven székelyföldi zarándok – felkeresse a világhírű lengyel kegyhelyet Częstochowában és az Isteni Irgalmasság szentélyét Krakkó Łagiewniki városrészében. A Misszió Tours Utazási Iroda szervezésében a nosztalgiaszerelvényen utazott Beer Miklós váci megyéspüspök, Tamás József gyulafehérvári segédpüspök és Bátor Botond pálos tartományfőnök. Hozzájuk csatlakozott Częstochowában Katona István egri segédpüspök. 2013. június 25-én a lengyelek nemzeti kegyhelyére érkezett ma-
gyar zarándokokat Roman Majewski perjel köszöntötte: „Nagyméltóságú és főtisztelendő püspök urak, minden drága magyar pap, szerzetes és kedves zarándokok, kedves magyar testvéreim! Isten hozott benneteket! Köszöntöm mindazokat, akik először vagy újra érkeztek, zarándokoltak ide! Petőfi Sándor megírta: »Magyar vagyok. Legszebb ország hazám«. Igen, ez az igaz. A legszebb ország a saját haza. Ma a Jasna Góra-i pálosok nevében köszöntöm a hosszú úttól megfáradtakat, mert a legszebb országból jöttek ide, Magyarországról. Azt szokták mondani: »Amilyen az ember, olyan a háza«. Amilyen a magyar, olyan Magyarország. Még egyszer köszönöm, hiszen a jelenlétetek fontos és szimbolikus, különösen ma, és különösen a len-
gyel népnek. Legyetek számunkra a hit és a hazaszeretet példája! Itt, ezen a szent helyen a ti házatok is van. Ez a ház mindenkié, aki ide jön, és az igazi békét, a jót keresi. Most veletek együtt imádkozunk: »Nézz le ránk, Édesanyánk! Nézz, és fogadj minket, nézz, és vezess!«” A zarándokvonat magával vitte a csíksomlyói kegyszobor fából faragott másolatát, amelyet ünnepélyes szentmise keretében adtak át a częstochowai pálos atyáknak. A kegykápolnában június 26-án Tamás József püspök által bemutatott szentmise elején a Csíksomlyói Segítő Szűz Mária szobrát a Częstochowai Fekete Madonna-kép oltára mellé állították, két oldalán magyar és székely zászlót tartó fiatalok álltak. folytatás a 4–5. oldalon
Mária neve
3
Zarándokvonaton érkezett Lengyelország legjelentősebb kegyhelyére, Częstochowába a Csíksomlyói Segítő Szűzanya szobrának másolata. A fából faragott alkotást a Fekete Madonna oltáránál vették át a lengyel pálos atyák a Tamás József gyulafehérvári segédpüspök által bemutatott szentmise keretében
Fotó: Czoborczy Bence és Fehér Dániel Soma
Az ajándékozás előzménye, hogy tavaly pünkösdkor a lengyel pálos atyák kegyképük másolatát vitték ajándékba Csíksomlyóra. Ennek viszonzása a Szűzanya-szobor, amelyet Urbán Erik ferences atya, a csíksomlyói kegyhely igazgatója adott át egy adományozólevél kíséretében: „Ezzel a levéllel ünnepélyesen átadjuk a székely nép és a világ ma gyarságának kegyhelyén található Csíksomlyói Segítő Szűz Mária kegyszobrának a másolatát a częstochowai kegyhelynek, ahonnan 2012. pünkösd szombatján a Lengyelország Királynője-kegykép másolatát kaptuk ajándékba. Tudjuk, hogy a lengyel nép számára Częstochowa különleges hely: Jasna Góra a nemzet szentélye, az a hely, ahol a remény fénysugarának a for-
A szobor alkotója, a marosszentannai Demeter József a csíki zarándokok között, székely zászlóval a kezében
4
Csíksomlyó üzenete
rása a csodálatos képmásban jelen lévő Mária. Hasonlóképpen fontos és ugyanilyen nagy tekintélye van a csíksomlyói kegyhelynek a székely nép és a világon szétszóródott magyarok életében. A Boldogságos Szűz Máriába vetett bizalom mindkét kegyhelyen erőt és reményt adott és ad a kegyhelyekre zarándoklóknak: lengyel testvéreink számára a Jasna Góra-i, székely népünknek és a világ magyarságának a csíksomlyói kegyhely lett a hit, a szellemi élet és a kultúra védőbástyája, oltalmazója és továbbörökítője mindannak, ami a nemzeti öntudatot meghatározza. A kegykép és a kegyszobor másolatának cseréje erősítse meg a két kegyhely közötti kapcsolatot, emlékeztessen minden jóakaratú embert keresztény gyökereinkre és a lengyel–magyar barátságra! Amikor a Csíksomlyói Segítő Szűz Mária kegyszobrának másolatára néztek, pálos testvéreink, ne feledkezzetek meg imádkozni a csíksomlyói kegyhelyre zarándoklókért és a kegyhelyen szolgáló ferences testvérekért! Mi, ferencesek, akiket a székely nép egyszerűen barátoknak nevez, a Csíksomlyói Segítő Szűz Mária szentélyében hozzátok hasonlóan imádkozni fogunk a lengyel népért és a kegyhelyen szolgáló pálos közösségért!” A házigazdák nevében Roman Majewski atya, a częstochowai kegyhely perjele köszönte meg az erdélyi ferencesek ajándékát: „Nagyon szép és komoly pillanat, kedves magyar zarándokok! Nagyon hálás vagyok ajándékotokért, amelyet most ünnepélyesen kaptunk! A csíksomlyói szobor itt, a pálos főmo-
nostorunkban mindenkor minden Częstochowába zarándokló számára a magyar és a székely nép fontos szimbóluma lesz. Köszönöm Erik atyának és minden kedves csíksomlyói ferencesnek az erdélyi provinciából, mert a tavaly szívesen fogadták a mi Fekete Madonna-képünket, és ma nekünk ajándékozták a szobrot. Köszönök szépen mindent!” Majd következett a szentmise, amelynek főcelebránsa és szónoka, Tamás József gyulafehérvári segédpüspök szentbeszédében így fogalmazott: „Örömmel vagyunk itt újra, a lengyel nép lelki központjában, a Fekete Madonnánál, ahol mi is otthon érezzük magunkat. Ezt az érzést magyarázza, hogy az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend kolostori templomában vagyunk, hogy történelmünk közös szálai ös�szekapcsolnak bennünket, és sokat
Erik testvér által vezetett esti ima
jelent számunka a lengyel–magyar barátság, aminek újabb kifejeződése a mai alkalom is, amikor székely népünk kegyhelyéről, Csíksomlyóról elhoztuk az ottani kegyszobor másolatát ajándékba. Annak a nemes gesztusnak a viszonzásaképpen tesszük, amelyet a częstochowai pálos atyák gyakoroltak irántunk, amikor az elmúlt esztendőben a Fekete Madonna-kegykép másolatával ajándékoztak meg bennünket a csíksomlyói búcsú alkalmával. Adja a jó Isten, hogy ez a szép kapcsolat mindig megmaradjon, és kiteljesedjen abban is, hogy Erdély földjére újra visszatelepedjenek a pálos atyák, ahol hosszú évszázadokon keresztül áldásos munkát végeztek! Egy Szűzanya van, aki minden népé, hiszen az Úr Jézus a keresz-
ten mindannyiunk édesanyjává tette. Minden nép azonban másképp viszi bele a maga sajátosságát ebbe a tiszteletbe, és ezért van ennek a tiszteletnek annyiféle megnyilvánulása, ezért van az, hogy minden nép magáénak vallja, és valamilyen címen tiszteli a Szűzanyát. Itt, Częstochowában Fekete Madonna a neve. Mi Csíksomlyón Csodatevő vagy Segítő Mária néven emlegetjük. A csíksomlyói kegyszobor, amely nek mását elhoztuk, székely népünk nagy kincse. Az újkor elejéről való, az 1500-as évek elején készült, alkotója ismeretlen. A legelfogadhatóbb vélemény szerint a csíki fafaragók iskolájából került ki, hiszen ebből az időből több csíki templomban is őriznek értékes fából faragott Mária-szobrokat. Úgy tartják nyilván, mint az egyik legnagyobb templomi szobrot, ugyanis a Csíksomlyói Szűzanya hársfából készült kegyszobra 2, 27 méter magas. A Jelenések könyvében leírt Napba öltözött Asszonyt ábrázolja, aki ölében tartja gyermekét. Alsó ruhája fehér, palástja dúsan aranyozott. Arcán, akárcsak a Fekete Madonna kegyképén, vágás látható. A legenda szerint a tatárjáráskor a tatárok vezére le akarta dönteni, hozzávágott lándzsájával, de a szobor nem dőlt le, csupán a lándzsa nyoma maradt ott arcán. Batthyányi Ignác püspök 1784-ben a Csíksomlyói Szűzanya közbenjárására vis�szanyerte egészségét, ezért »csodák-
A több mint hétszáz magyar zarándok körmenetben vonult be a częstochowai kegykápolnába
lyói nagy búcsú is arról beszél, hogy a protestantizmus térhódítása idején a vidék megmaradt katolikusnak, ami ugyancsak a Szűzanya közbenjárásának köszönhető. Kedves Zarándokok! Sokféle ábrázolása és elnevezése van a Szűzanyának, de bármilyen címen vagy módon tiszteljük, a lényeg az, hogy tiszteljük! Isten akaratából, az ő kiválasztása alapján Mária odatartozik egyházunkhoz, Isten népének közösségéhez, mint ahogy az édesanya hozzátartozik a családhoz. Egyházunkban az ő szerepe az, hogy példaképünk és közbenjárónk legyen. (…) Legyünk tehát bizalommal hozzá, tekintsük őt példaképünknek, és kérjük az ő közbenjárását! Magyarok Nagyasszonya, Csíksomlyói Segítő
A magyar híveket fogadta Stanisław Dziwisz bíboros, krakkói érsek, aki évtizedeken át volt II. János Pál pápa személyi titkára. Felvételünk az érseki palota kertjében készült
kal jeleskedő«-nek nevezte. Azok a fogadalmi jelvények, amelyek ma is körülveszik a kegyszobor oltárát, csodálatos gyógyulásokról beszélnek, és a pünkösdszombati csíksom-
Mária, könyörögj érettünk! Lengyelország Királynője, Fekete Madonna, könyörögj érettünk!” Másnap Krakkóba érkezett a zarándokvonat. A vasútállomásról
rendkívüli programként lengyel és magyar zászlókkal feldíszített különjáratos villamosokkal utazhattak a hívek az Isteni Irgalmasság-bazilikához, ahol Katona István gyémántmisés egri segédpüspök mutatott be szentmisét a zarándoklaton részt vevő püspökökkel és papokkal közösen. Ezt követően megtekintették a bazilika altemplomában lévő magyar kápolnát, amelynek hatalmas mozaikja a magyar és a lengyel nép szentjeit, szent életű személyeit ábrázolja. A krakkói királyi várban, a Wawelben a lengyelekkel közös főhajtás után a csoportot az érseki palota udvarán fogadta Stanisław Dziwisz bíboros, krakkói érsek, aki Boldog II. János Pál pápa személyi titkára volt. A közvetlen hangvételű találkozón a főpásztor megköszönte a magyar hívek immár harmadik lengyelországi tanúságtételét. Az érseki palotából a zarándokok a város híres főterére vonultak, ahol a Mária-templom tornyából a kürtös magyar zászlóval integetett a csoport felé, amit ők tapssal viszonoztak. A délutáni órákban lengyelek integetésétől kísérve indult vissza Magyarországra a zarándokvonat, amely hajnalban érkezett meg a magyar fővárosba, lélekben megerősödött utasaival. A szervezők tervei szerint 2014 pünkösdjén a magyarokkal közösen lengyel zarándokok is utaznak majd a Boldogasszony Zarándokvonaton Csíksomlyóra, majd ugyancsak a jövő év június 23-án negyedszer is sok száz magyar zarándok indul el Częstochowa felé a Fekete Madonna Zarándokvonattal. Czoborczy Bence
Mária neve
5
„Tekintsetek rá, és eláraszt a fény benneteket” Egy újmisés szerzetespap gondolatai
É
letem nagy eseményére, a pappá szentelésemre gondolva, a Prédikátor szavai jutnak eszembe, aki azt mondja: „Minden hiábavalóság!” Ha életem értelmét keresem, ha a körülöttem levő világot nem Isten szemszögéből szemlélem, akkor igazat adhatok a Prédikátornak: „Minden hiábavalóság!” Frissen felszentelt papként is úgy fogalmazhatok, hogy az eddigi életem, minden fáradozásom, minden eddig elért eredményem hiábavalóság, ha nem Isten akarata szerint történt. Mindenkire érvényes ez, ugyanis ez áll a 126. zsoltárban: „Hiába keltek hajnal előtt, s feküsztök későn, / hiába esztek verejtékes kenyeret: / pihentében is megáldja az Úr, akit szeret.” Akit tehát szeret, azt megáldja még pihentében is. Vajon ki az közülünk, akit az Úr nem szeret, akit nem áld meg? Van-e egyáltalán valaki, akit az Úr nem szeret? Szerintem nincs! Akkor mégis hogyan lehetséges az, hogy egyesek életét a hiábavalóság jellemzi, hajnal előtt kelnek, későn fekszenek, verejtékes kenyeret esznek, és mégis úgy érzik, hogy Isten áldása nincs életükön, üres a szívük, az életük, és nincs igazi öröm szívükben? És hogyan lehetséges az, hogy mások viszont még akkor is, amikor pihennek, boldogok, öröm van szívükben, lehet látni rajtuk, hogy kincset őriznek szívükben, Isten áldása, jelenléte, körülveszi őket? Te melyik csoportba tartozol? Az igazság az, hogy a legtöbben mindkettőt megtapasztaltuk, megtapasztaljuk. Van úgy, hogy néha azt érezzük este, amikor nyugovóra térünk, hogy a mai nap, az elmúlt hét, hónap, netán év üresen telt el, tettünk-vettünk, fáradoztunk, de valahogy mégis üres volt az életünk. Ilyenkor belefáradunk, és ha ez az érzés sokáig kísér, testileg-lelkileg kimerít bennünket. Bármit teszünk is ilyenkor, kelhetünk korán, dolgozhatunk egész nap, és feküdhetünk bármilyen későn, mégis hiábavalónak érzünk mindent. Természetesen vannak olyan napjaink is, amikor azt érezzük, hogy igen,
6
Csíksomlyó üzenete
Fr. Puvak Marián újmisés együtt mutatja be a szent áldozatot dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsekkel és fr. dr. Orbán Szabolcs tartományfőnökkel Fotó: Orbán Csaba
így érdemes élni, erő tölt el bennünket, és még ha idősek vagy betegek vagyunk is, meggyőződésünk, hogy a helyünkön vagyunk, azt tesszük, amit tennünk kell, hogy mi is része vagyunk egy nagyobb egésznek, a mi létezésünk, közreműködésünk által szebb lesz, jobb lesz a világ, és Isten áldása kísér minket. Amikor szerzetesi örökfogadalmat tettem, ez a zsoltárrész volt a mottóm: „Pihentében is megáldja az Úr, akit szeret.” Ez az, amit szeretnék, és ez az, amit minden keresztény testvéremnek kívánok: úgy éljünk, hogy mindennapjainkban ne érezzük a hiábavalóság terhét, hanem ellenkezőleg, mindenben, amit teszünk – legyen az munka, ima, étkezés vagy pihenés –, érezzük Isten áldását szívünkben, érezzük azt, hogy a helyünkön vagyunk, és azt tesszük, amit tennünk kell, hogy Isten akarata teljesedik be általunk! A papi jelmondatom így hangzik: „Tekintsetek rá, és eláraszt a fény benneteket.” Amint annak idején Leó testvér megkérdezte Szent Ferenctől, bennem is felmerült a kérdés, hogyan kell ezt tenni. Szent Ferenc ezt válaszolja: „Egyszerűen nem szabad semmit sem megtartani önmagunkból. Mindent ki kell seperni. Még szorongásainkat is. Tiszta helyet kell készíteni. El kell fogadni
azt, hogy szegények vagyunk. Le kell vetni mindent, ami nyomaszt bennünket, még hibáink súlyát is. És csak az Úr dicsőségét kell már szemlélni, s engedni, hogy az minket átjárjon. Isten él, s ez egyedül elég. Akkor a szív könnyűvé válik. Többé nem érzi önmaga súlyát; mintha kicserélték volna. Mint a pacsirta, megrészegül a tér tágasságától, s az ég azúrjától. Elhagy minden gondot és aggodalmat. A tökéletesség utáni vágy is megváltozik. Egyszerűen tisztán Istent akarja, Istent magát.” „Pihentében is megáldja az Úr, akit szeret”, vagyis a cél az a tökéletes állapot, ahová el szeretnék, el szeretnénk jutni. „Tekintsetek rá, és eláraszt a fény benneteket”: a „hogyan”-ra mutat rá, ahogyan cselekednünk kell, hogy a célt elérjük. A célért és a cél elérésének mikéntjéért választottam ezt a két mottót: a szerzetesi és a papi életre készülve ezekben a jelszavakban megfogalmazottak motiváltak, és ezek a gondolatok foglalkoztattak azokban a napokban is, amikor a papszentelésre készültem, és miután e szentségben részesültem. (2013. június 8-án nagyméltóságú és főtisztelendő dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek szentelt pappá a csíksomlyói kegytemplomban.) Fr. Puvak Marián
Márton Áron kegyelmi méltósága
1
966. április 17. életem nagy fordulópontja volt: erre a napra tűzte ki Márton Áron püspök úr kilenc ifjú papnövendék pappá szentelését. Társaimmal együtt buzgón és nagy izgalommal készültünk a szent papi rend felvételére. Édesanyámat idejében értesítettem, hogy rokonaimmal és szülőfalum híveivel, akik megtehetik, jöjjön el Gyulafehérvárra, hogy együtt adjunk hálát Istennek ezért a nagy kegyelemért. Elég szép számban készültek rokonaim és a zágoni hívek közül sokan a papszentelésre. Az ünnepre érkező vendégeink fogadását és elszállásolását – ahogy más szentelendők is tették – egy-egy jó barátra bíztuk, mert a szentelés előtt mi lelkigyakorlaton voltunk, hogy teljesen felkészülhessünk a kegyelem befogadására. Ezt a visszavonultságot és magunkba szállást még a kedves rokonok fogadása sem zavarhatta meg. Őket igazán csak a papszentelés befejeztével ölelhettük magunkhoz. Vendégeimet ezért kedves barátom, Hajdó István fogadta a vonatállomáson, és vezette őket szálláshelyeikre. István barátom este későn kihívott az udvarra: „Gyere, mert édesanyád vár, addig nem tud lepihenni, amíg nem találkozik veled.” Amikor az udvaron megláttam, édesanyámat rázta a zokogás: „Fiam, ki fognak dobni a munkahelyemről, mert nem engedett el a főnököm.” Átöleltem, hogy lelket öntsek zokogó édesanyámba. Lelki szemeim előtt megjelent az a kép, amikor én hatéves koromban láttam, hogy nagybeteg édesapámat egy dunyhán fekve négy férfi vitte ki a házból, hogy szekérre téve kórházba szállítsák. Édesapám szinte végrendeletszerűen hagyta édesanyámra: „Vigyázz, és viseld gondját a fiacskánknak!” Ez a jó asszony fiatal özvegyként minden kérőt vis�szautasított, mert – így mondta –: „Fiam, nem akartam, hogy egy idegen beleszóljon a te életedbe.” Ez az áldott asszony egy életen át rengeteget dolgozott, és imádkozva nemcsak vigyázott rám, hanem szolgált is engem, hogy célomat elérjem. Ki is használták a munkahelyén, mert olyan feladatokat is rábíztak, ame-
lyek nem tartoztak a munkakörébe. Egyszerűen nem értettem, hogy tehettek vele ilyet, hogy nem engedik el három napra, hogy örvendhessen annak, hogy fia célba ért, hogy édesapám végakarata szerint hűségesen vigyázott rám, és szolgált célom elérésében. Ehelyett megkeserítik számára azt a szép ünnepet, amelyen a jól végzett munka, a becsületes helytállás öröme kellett volna, hogy betöltse a szívét. Kérdésére, hogy miért nem engedi el, a főnöke azt
vezetés. Kiértékelték a községszintű eredményeket, és elítélték a negatívumokat. Ezek között szerepelt édesanyám ügye is. Megállapították, hogy teljes három napot „igazolatlanul” hiányzott a munkahelyéről. Havi fizetéséből ezért egy bizonyos összeget levontak. Ő ezt az igazságtalanságot nyugodtan, zokszó nélkül eltűrte, mert még akkor is érezte a püspök úr kezének szorítását, magán érezte jóságos tekintetét, és hallotta bátorító hangját.
Éreztem az édesanyám lelkéből áradó békét
felelte: „Értse meg, ez pártutasítás!” Megpróbáltam vigasztalni édesanyámat, de éreztem, hogy nem sikerül, legfeljebb csak annyira, hogy kiönthette a lelkét, de bánatára egyelőre nem kapott vigasztalást. Megtörtént a papszentelés szép ünnepe. A püspök úr a szentelés után mindegyik új papot külön fogadta rokonságával és vendégeivel együtt. Amikor édesanyámat bemutathattam a püspök úrnak, ő megfogta édesanyám kezét, mélyen a szemébe nézett, és megköszönte neki, hogy özvegyen felnevelt, és segített abban, hogy az oltárhoz jussak. A püspök úrból sugárzott a kegyelmi méltóság, mosolyában benne volt az a belső béke és lelki egyensúly, amelyről az Úr Jézus így beszélt: „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek.” Édesanyám ettől a pillanattól teljesen megváltozott. Szemei ragyogtak, visszanyerte lelki nyugalmát, megtalálta azt a békét, amelyet Jézus szava szerint a világ nem adhat, de Isten embere, Márton Áron közvetítette számára. Gyűlést hívott össze a községi párt-
Csíkszentgyörgyi káplánságom után plébániai szolgálatra rendelt az egyházmegyei főhatóság. Plébániai szolgálatomban hűséges kísérőm volt édesanyám, nagy hozzáértéssel vezette a plébánia háztartását, és sok imádsággal kísérte lelkipásztori munkámat. 1980-ban, amikor megtudta tőlem, hogy egyházmegyénk nagy püspöke az örökkévalóságba költözött, szinte könyörögve kért: „Fiam, légy szíves, vigyél el engem is Gyulafehérvárra, hadd lássam még utoljára püspök atyánkat!” Részt vettünk a temetésen. Hazafelé menet csendben ültünk egymás mellett az autóban. Csak akkor szólalt meg, amikor Nagyenyedet elhagytuk: „Fiam, megsimogattam a püspök úr kezét a ravatalon.” Rózsafüzérét szorongatta a kezében, kisimult arcából békében ragyogtak a szemei. Nem tudom, hogy fért a ravatal közelébe a sok koszorútól, de jómagam is éreztem az édesanyám lelkéből áradó békét, és azután több átérzéssel tudtam imádkozni: „…hiszem a szentek egyességét”. Ft. Berszán Lajos
Mária neve
7
Gyékényes káptalan Csíksomlyón
A
Csíksomlyó Üzenete húsvéti számában szó volt arról, hogy a ferences rend életében már a kezdetektől fogva milyen fontos szerepet töltöttek be az úgynevezett káptalanok, azok az események, amelyek alkalmából a testvérek egy megszabott helyen összegyűltek, hogy örvendezzenek az Úrban, és együtt étkezzenek, egyben – a leírások szerint – „szent törvényeket hozzanak, amelyeket aztán a Pápa úr elé tárnak jóváhagyásra”. Egy-egy ilyen alkalomra már Szent Ferenc életében több száz testvér összejött Assisibe az Angyalos Boldogasszony kápolnácskája köré, sőt 1219-ben ötezer testvér találkozásáról szólnak a krónikák. Ennyi ember „elszállásolását” nagyon egyszerűen oldották meg: gyékényeket terítettek le a földre, amelyek szálláshelyül, tanácskozási ülőalkalmatosságként szolgáltak, egyben elnevezését is adták ezeknek a találkozóknak, amelyeket „gyékényes káptalan”oknak neveztek. Az újabb időszakban ezt az elnevezést világszerte azokra a ferences találkozókra alkalmazzák, amelyek nem a rendi kormányzással összefüggő döntéshozó, választó káptalanok, és így nem a hivatalos oldalra kerül a hangsúly, hanem sokkal inkább a közös együttlétre, a testvéri kapcsolatok ápolására. Az erdélyi ferences rendtartományban már hagyománynak mondható, hogy Szent István király, provinciánk névadója és védőszentje ünnepének környékén a testvérek ilyen találkozóra gyűljenek ös�sze. Ezeknek az alkalmaknak több sajátossága is van: például sokkal nagyobb létszámban vesznek részt rajta a rendtartomány tagjai, mint a háromévenként sorra kerülő káptalanokon (amelyeken a jog szabályozza a résztvevők számát); nem törvényhozó összejövetel, ezért a hangulat is lényegesen felszabadultabb, kevésbé hivatalos; mivel évente kerül sor rájuk, ezért intenzívebbek, lüktetőbbek ezek a találkozások, és jellegükből fakadóan a tematikájuk is segíthet abban, hogy a rend fontosabb történéseire jobban tudjunk figyelni stb. Ez utóbbi szempont az, aminek szem előtt tartásával
8
Csíksomlyó üzenete
A káptalan résztvevői keresztutat végeznek a Jézus-hágón
igyekszünk a világon élő közel tizenötezer ferences testvér életével is közösséget vállalni, főleg azáltal, hogy ezeknek a találkozóknak a témájául a római vezetésünk által kiadott egyegy dokumentumot, szempontot igyekszünk megbeszéléseink középpontjába állítani. Ebben az évben a ferences identitás kérdésével próbáltunk szembenézni, arra is keresve a választ, hogy mit is jelent a huszonegyedik század elején itt, Erdélyben ferencesként élni. Ebben fontos segítséget és kiindulási pontot jelentett annak a felmérésnek az első, részleges eredménye, amelyet az elmúlt években az egész ferences rendben végeztek, és amely hűen tanúskodik arról, hogy a testvérek szerte a világban mit tartanak ferencességük alapvető értékének, feladatának, de egyben arra is rámutat, hogy hol vannak szerzetesi és közösségi életünkben a kritikusabb pontok, gyengébb láncszemek. Nyilván egy ilyen általános és az egész (ferences) világra kiterjedő felmérés eléggé általános eredményeket ad, és a helyi sajátosságok elég gyakran átszínezhetik annak következtetéseit, mégis fontos ezekre figyelni, mert sem ferencesként, sem erdélyi magyarként nem vonhatjuk ki magunkat a világban zajló folyamatokból. Nyilván a gyékényes káptalanok nem merülnek ki a komoly tanácskozásban, és – talán ez a legszebb ezekben a találkozókban, hogy – törekszünk közösen imádkozni is. A megünnepelt szentmisék, a közösen énekelt zsolozsmák mellett –
Fotó: fr. Tarsoly Mátyás
és erre az idén különösen figyeltek a szervezők – olyan imaalkalmak keresése is sajátossága ezeknek az összejöveteleknek, amelyekben különös módon megtapasztalhatjuk az együttimádkozás ünnepi ízét. Ebben segített a közösen végzett szentségimádás, a Jézus-hágón a keresztút vagy éppen az üléseket kezdő közösségi imák. A beszámolóból nem hagyhatjuk ki – még ha nehéz is megragadni ezeket a pillanatokat – magának a találkozásoknak a fontosságát: év közben nem igazán adódik alkalom arra, hogy a testvérek hos�szabb időt töltsenek együtt, ilyenkor azonban lehetőség van például a kötetlenebb beszélgetésekre, a közös játékra is, tehát olyasmire, amitől valóban élővé válnak ezek az összejövetelek, és ezáltal segítenek ezeknek a „káptalanoknak” a személyes oldalát is megélni. Hogy mitől is lesz igazán gyékényes egy káptalan, nem tudnám megmondani, de kétségtelen, hogy az imént említett momentumok mindegyike az idén segített abban, hogy Csíksomlyón 2013. augusztus 2–4. között valóban egy közösséghez tartozónak érezzük magunkat: olyan rend tagjainak, amely történetének több mint nyolc évszázadához hasonlóan ma is keresi, hogy mi a feladata a világban, hogyan tudja Assisi Szent Ferenc példájára ma is megélni és továbbadni az evangélium örömhírét, és ezáltal szebbé, jobbá tenni nemcsak a közösségi életet, hanem az egész világot. Fr. dr. Orbán Szabolcs
Piaristaként Csíksomlyó erőterében
C
inkék röpködnek a ház előtti bokrokon, szól a déli harangszó, le-föl járok házunk előtt. Piaristaként a ferences Somlyó közelében. Jól megférünk, immár hat éve. Asztrik, Anaklét, Arthur, Ambrus, hogy csak az ABC elejét említsem… Szerzetes a szerzetesek közt. Már rendalapítónk, Kalazancius nagyra becsülte Franciscust, többször elzarándokolt Assisibe, a szegénység radikális szeretetét tőle tanulta. A gyermekek szeretetét pedig még otthonról, a katalán Peraltából, a nyolcgyermekes családból hozta magával. Országot váltott, de szívet nem. Csíksomlyó erőterében… Minden papnak dobog a szíve, amikor először mutat be szentmisét a kegytemplomban. De ez csak a szokásos megilletődés. Igazából a hívek áhítata fogott meg. Elsőszombati liturgiák, térdelések a kopott kövön a rózsafüzér alatt, tömegek kitartó zarándoklatai, buzgó énekei. Közben gyóntatok hátul, nem sokat beszélve, de komolyan véve a gyónót és gyónását, és Azt is, aki adja a feloldozást. Pedagógusokat Szentgyörgyről, as�szonyokat-férfiakat Hidegségről, idegenbe készülő édesanyát, patrulokat és munkanélkülieket, fiatalok szenvedélyeit és gyermekek elmosolyodását. Jóllehet otthon is templomjárók, de ide húzódnak hónapról hónapra. Számukra nem üres szólam, hogy „Mária köténye
védőn takarja be” őket és közeli-távoli szeretteiket. Elégtételül sokszor azt kérem tőlük, hogy az ös�szegyűlt zarándokokért ajánljanak fel egy-egy tizedet… Nem szeretek mások előtt jámborkodni, pedig erről szól papi életem. Jólesik észrevétlenül hátul meghúzódni, vámosként, letérdelni futballgörcsös lábaimmal, szolidárisan együttimádkozni családomért, régi és újabb diákjaimért, a tőlem segítséget kérőkért, az általam esketett párokért… Aztán a gyertyás körmenet alatt – végre járhatunk! – nem pletykákat megosztani, nemcsak elérzékenyülni a kígyózó meneten, hanem énekelni a kihajoló kórházi betegekért, zarándoktársakért. Aztán, kissé ös�szerogyva, szusszanás a ferences ebédlőben. Velük. Csíksomlyó erőterében… A Mária Rádió Csíksomlyói Stúdiójának műsoraihoz Ferencz Kornélia hívott. A magyartanárt hívta. Kedvenc szépirodalmi olvasmányainkról, klasszikusokról és modernekről beszélgetünk-felolvasunk. Szívet megmozgató írások Kosztolányitól, Móra Ferenctől, Fekete Istvántól, Goldingtól, Tolsztojtól, Wass Alberttől, a Gulág-irodalomból… Közben a zeneirodalom gyöngyszemei… A piarista „pietas” (vallásosság) mellett a piarista „litterae” (tudománytisztelet) is szót kaphat. A kultúra
Fotó: Iochom Zsolt
megbecsülése egy imádságos rádió keretein belül. Napokig tartó készülődések a délelőtti gimnáziumi órák után, hozzáolvasások, zenekeresések. Nem gondoltam, hogy egyszer „egész népemet fogom”, persze középiskolás fokon, tanítani. „Írástudói” kötelesség és boldogság… Hívnak magukkal a falvakba is imádkozás-felvételekre, de délutánonként más a dolgom. Korrepetálások… Csíksomlyó erőterében… A Csaba testvér által létrehozott Szent István Otthonba én kopogtattam be a megalakulás heteiben. Tárt ajtókkal fogadott az igazgatónő. Azóta délutáni-esti tantárgyi segítések, lelki beszélgetések bentlakókkal, nevelőkkel… Van diák, akivel a szorzótáblát gyakoroljuk, van, akivel olimpiászra, érettségire készülünk, de sokan nem is igénylik a tanári segítséget. Megyek végig, köszöngetve, a fiúk folyosóján, majd a lányokén. Sok üresjárat. És furcsa helyzetek… (Pedig hozzászoktam a kamaszvilághoz korábbi évtizedeimben Kecskeméten, Szegeden, Mosonmagyaróvárt.) Mosolyok és óvatosságok, depressziók és önérzetességek, sár a múltban és a jelenben, kiszolgáltatottságok, kötelező hálák… Rólam valójában mit gondolnak? Csütörtökönként mennek kötelezően a kegytemplomba az esti misére. *** Itt is esteledik. A szomszéd a hullott gyümölcsöt szedi. Szúnyogok, bogarak… Kutyus (azt hiszem) boldog, hisz együtt lehetünk, no meg a kapott csont sem akármi. Sokszor gyanakodtam, hogy csak érdekből „szeret-e”. Azt hiszem, akkor elkergetném… Csíksomlyó erőterében élek, de piarista szerzetesként. Gyónva és gyóntatva, tanítva és tanulva, mellékszereplőként, figyelmetlenségek és ragaszkodások közt. Szolgálva, de nem szolgaként. Könnyes boldogságban. Sárközi Sándor SP
Mária neve
9
Eljöttünk hozzád, Szűzanyánk!
2
005 jelentős év volt a csíksomlyói kegyhely történetében, ugyanis ekkor vették fel Máriapócson a 20 nagyobb európai Mária-kegyhely közé. Az utána következő évek kegyhelylátogatásai és tapasztalatcseréi adták az ötletet az elsőszombati Mária-köszöntőre és gyertyás körmenetre. 2008 ilyen szempontból aranybetűs év, mert az év októberének első szombatján indítottuk el az első Mária-köszöntőt. Akkor 138-an vettek részt, és 2009 februárjára már megtízszereződött ez a szám. Azóta egyre többen jönnek, hidegben és melegben, esőben és hóban, jó és rossz időben, és a Mária Rádiónak köszönhetően rengetegen kapcsolódnak bele, és éneklik az immár nagyon jól ismert, József atya által írt éneket, a kegyhely himnuszát: „Eljöttünk hozzád, Szűzanyánk, hallgass meg minket, s tekints ránk!” Ha nézzük a Szentírást, akkor azért jövünk Máriához, mert Mária mellett mindenki csak imádkozik. Mi Máriához megyünk, hogy mellette, nála és vele imádkozzunk, hogy dicsérjük, hogy énekeljünk, hogy azt a szorítást, azt a keserűséget, ami bennünk van, kiénekeljük, kimondjuk, azt az Isten felé kiáltsuk. Mária mellé jövünk, Máriához jövünk. Itt imádkozni és énekelni kell, mert Istent keresni szabad, és hol máshol, ha nem itt Máriával, aki szintén Józseffel együtt Jézust kereste. Keressük hát, és legyen meg az örömünk, ami Máriának és Józsefnek, hogy rátaláltunk lelkünk és mindannyiunk örömére, szabadulására és békéjére! Az elsőszombati Mária-köszöntőn való találkozás Édesanyánkkal hozzon a mi lelkünkben is változást! Töltsön el minket hittel, remén�nyel és szeretettel! Rakjuk le bűneink terhét, hogy a Szentlélek tüze felperzseljen bennünk mindent, ami Isten akaratával ellenkezik, világosítsa meg életutunkat, melegítse szívünket-lelkünket, adjon édes vigasztalást mindazoknak, akik az élet súlyos keresztjét cipelik! Nézzünk a Szűzanyára! Aki folytonosan ránéz, nem fogja eltéveszteni a helyes utat. Timár Sándor P. Asztrik
10
Csíksomlyó üzenete
Fotó: fr. Kakucs Szilveszter
Mária-köszöntős évforduló
A
Boldogságos Szűzanya köz benjárásáért, lelki vigasztalásának elnyeréséért, ügyes-bajos dolgaik megoldásáért és hálát adni is sokan látogatnak Csíksomlyóra. A tömeges, szervezett zarándoklatok egy része túllépi a Székelyföld, Erdély határait, másik része világhírű. A számon tartott búcsús alkalmak és áhítatok mellett a magánzarándokok és a buszokkal érkező buzgólkodók számát már lehetetlen nyilvántartani. Ez nagy öröm, hogy így van! Hála érte a Mindenhatónak! Új keletű volta miatt kevésbé ismert a Mária-tiszteletnek egy új formája és tradícióvá válása: a havonta ismétlődő Mária-köszöntő. Az első imádságos köszöntőre öt esztendővel ezelőtt került sor, 2008 Mindszent havának első szombatján. A Szentlélek Isten erre vonatkozó sugallatát először az akkor Csíksomlyón szolgálatot teljesítő ferences testvérek, fr. Timár Sándor P. Asztrik, fr. Péter Arthur és fr. Laczkó-Dávid Anaklét hallották meg, és kezdtek hozzá a nevezett áhítat elindításához. Az egyre nagyobb méreteket öltő Mária-köszöntőt a jelenleg Csíksomlyón tartózkodó és dolgozó társaik, fr. Böjte Mihály házfőnök és fr. Urbán Erik templomigazgató hasonló buzgalommal és következetességgel folytatják. A mindnyájunkért engesztelő, esedező imádságos találkozón a helybéliek, a Csíksomlyóhoz közelebbi és távolabbi, 100-120 kilométeres körzetben fekvő települések Mária-tisztelői gyűlnek össze a templomban (a téli, valamint a
nyári időszámításnak megfelelően) délután 5-kor vagy 6 órakor, amikor kezdetét veszi a 6, illetve 7 órakor kezdődő szentmiséig tartó imaóra. A szentmisét követően ünnepélyes rózsafüzér-imádkozásra kerül sor (egy, a tizedek közé iktatott, csodálatos Mária-ének két-két szakaszának éneklésével). A rózsafüzért a Szűzanyához intézett közismert imák, majd a gyertyás körmenet követi. A körmenetben résztvevő hívek tömegét középen a Csíksomlyói Szent Szűz szobrának kisebbített mása előtt és mögött haladó papság osztja ketté. Szokássá vált, hogy az imaóra vezetői, a rózsafüzér előimádkozói (nők), illetve a szobrot egy virágokkal díszített platón hordozó férfiak valamely székely falu buzgó katolikusai: Udvarhely-, Csíkszék vagy a Gyimesek történelmi viharokat átélt őseinek mai leszármazottai. A gyertyás körmenetet a Szent Szűzhöz intézett imádságok, énekek zárják. Természetesen egy újabb, a jövő hónapi találkozó ígéretének jegyében. A Csíksomlyótól távolabb lakóknak az egyre közismertebbé váló, havonta jelentkező Mária-köszöntő elsősorban a Mária Rádió közvetítése révén válhat elérhetővé. Ez esetben a lelki bekapcsolódás teszi lehetővé a fizikailag is jelenlévőkkel való együttlétet és Szűzanyához szálló közös imát. Így együtt mondhatjuk el esedező kéréseinket a biztos meghallgatás reményében: „Hol a szükség kínja nagy, / Mutasd meg, hogy Anya vagy!” id. Borsodi László
Útra kelek, mert aki hisz, úton van
Ú
jra július vége. Újra csomagolok, pedig alig értem haza egy kirándulásról, de ki nem hagynám, hiszen július 28-án kezdődik a XI. (számomra a hetedik) FerIZa (Ferences Ifjúsági Zarándoklat). Közel száz fiatal újra útnak indul, hogy augusztus 2-ára, Porciuncula ünnepére Csíksomlyóra zarándokoljon a ferences testvérek vezetésével. Idén is Gyimesfelsőlokról indulunk, kedvenc útvonalamon, nagyrészt a havasok gerincén, gyönyörű tájakon gyalogolva. Kilépünk a mindennapok ritmusából, megpróbáljuk hátunk mögött hagyni gondjainkat, elfoglaltságainkat, hogy az Úr áldása, szerető figyelme kísérje ezt a három napot: napsütés, szellő és kis eső is, hogy igazán zarándoklatnak érezhessük utunkat. Aki elég éber és figyelmes, mindennap megcsodálhatja a természet szépségeit: hegyeket, dombokat, völgyeket, tavakat, virágokat, pillangókat, gyíkokat és kisebb-nagyobb, sokszor nagyon barátságos szöcskéket, a napfelkeltét és a naplementét. A természetre való rácsodálkozás mélyen összekapcsolódik bennem mindazzal, amiért az eddigi FerIZákat is oly mélyen a szívembe zártam: jó újra átélni az együtt zarándoklást és annak imádságos hátterét (a közös zsolozsmákat, a szentmiséket Isten szabad ege alatt, a gyaloglás közben végzett közös keresztutat és rózsafüzért, a mindennapi elmélkedéseket és az azt követő csendes szakaszokat), a többiek figyelmességét és segítségét, a találkozást számomra kedves és rég nem látott ismerősökkel, a rengeteg nevetést, örömet, éneklést és beszélgetést, vagy a csendes egymás mellett gyaloglást, a ferences testvérek velünk zarándoklását és barátságát, a csíksomlyói vendégszeretetet, az út nehézségei után a minden esti célba érést, a különösen finom forró teát, a közös étkezéseket barátaimmal, a sok fáradtságot, a kimerültséget és végül több napos gyaloglás után a Somlyóra érkezés örömét a közösen elénekelt Te Deummal és Mária-énekekkel. Az idei FerIZát a korábbiaknál is mélyebbnek és érettebbnek éreztem: a vidámság, a jókedvű éneklés
Vállalni a nehézségeket, és néhányat lépni Isten felé
mellett a komoly, őszinte beszélgetéseknek is helye volt. Egyik alkalommal például arról társalogtunk, hogy mitől különbözik a FerIZa mint zarándoklat a kirándulásoktól. Többen is azon a véleményen voltunk, hogy kell lennie egy bizonyos nehézségi foknak ahhoz, hogy zarándoklatról beszélhessünk, amelyhez szétválaszthatatlanul hozzátartozik Isten és a társak gondoskodó szeretete, illetve az, hogy nekem is figyelnem kell Istenre és a társaimra. Előbbi idén az esőben mutatkozott meg számomra, utóbbi például az őrangyalkás-báránykás játékban, amelynek során egy ismeretlen fiúra kellett figyelnem, akiről kiderült, nincs esőkabátja. Odaadtam neki a tartalék esőkabátomat, és jó volt látni, hogy nem ázik meg. Jó érzés volt az is, hogy sokszor értelmetlennek tűnő tartalékaimmal, amiket szeretek magammal hurcolni (ragtapaszok, gyógyszerek, tartalék víz, plusz elemlámpa, zacskók stb.) többször segíthetek én is másoknak. Utunk idén még tudatosabban zarándokút volt, mint az eddigi FerIZák, hiszen a téma is maga az út volt: „Aki hisz, úton van.” A három nap elmélkedései során ennek az útnak a fizikai, a szellemi és a lelki oldalára figyeltünk, amelyeknek a tanulságait az egyórás csendes gyaloglás idején ki-ki elmélyíthette magában. Számomra a harmadik nap
Fotó: www.eferi.ro
csendje, a lelki zarándoklatomról való elmélkedés volt meghatározó: magam előtt láttam csábító rövidítésekként, süllyedési lehetőségekként kísértéseimet, amiket jó lenne elkerülni, és láttam emelkedőkként a nehézségeimet, a lelki akadályokat, amiket olyan nehéz legyőznöm, pedig tudom, tudjuk, hogy fentről sokkal szebb a kilátás, ugyanakkor azt is, hogy csak lépésenként lehet felfelé haladni. A felfelé haladás mellett való döntésben meghatározó volt a tékozló fiú története, amelyet augusztus 1-jén Csíksomlyón elmélkedtünk át. A sokszor hallott történetből engem most különösen a tékozló fiú elhatározása érintett meg, az, ahogyan észreveszi, hogy bajban, mocsokban van, visszaemlékezik, hogy apjánál sokkal jobb volt, és azt mondja: „Útra kelek.” Valahányszor távol érzem magamat Istentől, a vele való kapcsolatomat küszködésekkel telinek, lelkemet világi gondoktól elgyötörtnek, ennyi a tennivalóm: útra kelni, vállalni a nehézségeket, az erőfeszítést, néhányat lépni Isten felé, mert aztán a többit ő elrendezi. Mihelyt meglát, elém siet, mint az atya a tékozló fia elé, és gondoskodik rólam, mint ahogyan a csíksomlyói ferences testvérek tették, és szeretettel, gondoskodással, meleg étellel és szállással várták a fáradt zarándokokat. Kántor Emese
Mária neve
11
2
013. július 18–21. között negyedik alkalommal került sor Csíksomlyón az Assisi Szent Ferenc Iskolája elnevezésű, általános iskolások számára rendezett táborra, amelynek szervezője fr. Pantea Tibor kolozsvári házfőnök és fr. dr. Orbán Szabolcs tartományfőnök volt. Munkájukat számos ferences testvér és közel 40 egyetemista, illetve világi személy segítette.
Kötélhúzás. Ki az erősebb?
Szent Ferenc iskolája 2009 őszén „nyitotta kapuit”, idézi fel a kezdeteket fr. Pantea Tibor, amikor a Kolozsváron megjelenő Vasárnap katolikus hetilap szerkesztősége azzal az együttműködési szándékkal kereste meg a rendjük 800 éves fennállását jubiláló ferenceseket, hogy Assisi Szent Ferenc Iskolája címmel az újság hasábjain havonta egyszer jelentkező, egész tanéven át tartó ve-
Előadás az erdőben – Szent Ferenc szellemében
12
Csíksomlyó üzenete
Assisi Szent Ferenc télkedőt hirdessenek meg elemi és általános iskolás diákok számára. A szervezők célja az volt, hogy a vetélkedő résztvevői a beküldött feladatmegoldásokon keresztül jobban megismerjék a rendalapító szent életét, életpéldáját, és így az „Isten Sze-
Fotó: fr. Tarsoly Mátyás
génykéje” által képviselt eszmények követendő mintaként szolgáljanak további életükben. Az első táborra 2010 júniusában került sor, amikor a vetélkedő ugyan véget ért, de Assisi Szent Ferenc Iskolája úgy zárta be kapuit, hogy azóta Csíksomlyón minden év nyarán kinyitja. Első alkalommal azoknak a gyerekeknek szólt a tábor, akik a tanév folyamán részt
vettek a vetélkedőn, és legalább két alkalommal megoldást küldtek be. Ma már azoké a negyedik osztályosnál nagyobb tanulóké a tábor, akik időben jelentkeznek a ferencesek felhívására. Idén voltak a legtöbben: Déváról, Kolozsvárról és környékéről, valamint a székelyföldi megyék különböző településeiről közel 150 gyerek volt kíváncsi az Assisi Szent Ferenc Iskolája programjaira. A tábor témája a hit volt, amelyet a szervezők A tékozló fiú történetének átelmélkedésével, feldolgozásával vittek közelebb a gyermekek lelkéhez: – Első este a klarissza nővérek vendégei voltunk – mondta Tibor testvér. – Arra kértük őket, meséljenek arról, milyen hitre volt szüksége Szent Klárának ahhoz, hogy otthonról elinduljon, és arról, hogy ők hogyan indultak el a hivatás útján. Majd ugyancsak a tábornyitó esten egy színdarabot láthattunk a tábor lebonyolításában segítő, főként egyetemistáktól és fiatal felnőttektől. Azt néztük meg, hogy Szent Ferenccel és Szent Klárával összehasonlítva, hogyan indult el otthonról a tékozló fiú. Július 19-én, pénteken arról beszélgettünk a gyerekekkel, hogy hogyan élte meg az otthontól való távollétet a tékozló fiú: vagyona szétszórásáról, átélt szenvedéseiről volt szó, és a szenvedéséből következő döntéséről, hogy feláll, és hazamegy. A bibliai történet ezen részének átelmélkedése nyomán a gyerekek válaszaikban összegyűjtötték, hogy melyek azok az értékek, amelyek segítenek visszatérni a hithez, Istenhez. Majd mindenki kapott egy vászondarabot, amelyből mindenkinek meg kellett varrnia a saját batyuját. Ezután a résztvevőknek le kellett rajzolniuk egy papírra, hogy ha nekik kellene elhagyniuk az otthonukat, miket vinnének magukkal az életbe. Ezt követően a rajzot mindenki betette a vászontasakjába, és az előadást követő kiscsoportos ismerkedés során elővette, bemutatta, és a többieknek megindokolta, milyen elgondolás áll a saját maga számára összeállított útravaló mögött. Hosszú távú értelme az lenne ennek a számvetésnek, hogy ha
Iskolája negyedszer öt-tíz év múlva elővennék ezt a batyut, és megnéznék, milyen értékekre gondoltak egykor, és hol tartanak éppen. A pénteki tevékenység második része a bűnbánat köré szerveződött. A gyerekek a beszélgetés során felismerték ugyanis, hogy amint a tékozló fiú hazatérése előtt megbánta bűneit, ugyanúgy minden embernek bűnbánatot kell tartania ahhoz, hogy visszatérhessen Istenhez. Amint fogalmaztak: „mi leginkább a gyónáson keresztül térünk haza.” Ezért adatott meg a lehetőség számukra, hogy az általuk írt és a természetben lebonyolított keresztúti ájtatosságot követően a második napot záró szentségimádás keretében ki-ki a „hazatérés” feltételeként meggyónhasson a csíksomlyói kegytemplomban. Amint Tibor testvér elmondta, a szentségimádás elején ezt a hazatérést úgy szemléltették, hogy az előző napi színdarabban a tékozló fiút játszó fiatalember felöltözött fehér pólóba, amelyre felvett egy fehér inget. A táborszervező fiatalok pedig elhaladva mellette, miközben mondtak egy-egy bűnt, tenyerüket rányomták a fiú fehér ingére, amelyet így a bűnök bemocskoltak. A végén az ing levetése jelezte, hogy a gyónással tiszta lehet újra a lélek. A bűnbánat jelképes mozzanattal zárult: azokat a lapokat, amelyekre a résztvevők a gyónásra való felkészülés során felírták a bűneiket, a gyónást és a szentségimádást követően közösen elégették, érzékeltetve, hogy a bűnöknek nem marad semmi nyoma a lélekben, mert az Atya teljesen eltörli. Július 20-án, szombaton „az iskolai tevékenységek” a Kis- és Nagysomlyó hegyek közötti nyeregben zajlottak. A nap nyitó előadása során a ferencesek tartományfőnöke, Szabolcs testvér arról beszélt, és kérdezte a gyerekeket, hogy milyen volt a tékozló fiú találkozása az Atyával. Ezt követően a témához kapcsolódó nagyszabású, csoportok közötti vetélkedőre került sor, végül a nap szentmisével zárult, amelyet fr. Böjte Mihály csíksomlyói ferences házfőnök mutatott be. A nap tábortűzzel fejeződött be.
A tábor vasárnap, július 21-én közös szentmisével, a téma ös�szegzésével és „az iskola elvégzését” bizonyító oklevélosztással ért véget. Akik először vettek részt Szent Ferenc iskolájában, ferences keresztet, azaz taut kaptak, ezenkívül minden résztvevő az idei tábor témájához kapcsolódó szimbolikus ajándékot vihetett haza: a tékozló fiú hazatérésekor ajándékba kapott gyűrűjére emlékeztető rózsafüzérgyűrűt, valamint egy keresztet ábrázoló baseballsapkát Szent Ferenc híres mondásával: „Deus meus et omnia!” A sapka azt a palástot jelképezi, amelyet szintén ajándékba kapott hazatérésekor a tékozló fiú. – Ezek a szimbólumok egyrészt azt hivatottak kifejezni – összegzett Tibor testvér –, hogy aki úgy hisz, mint a hazatérő tékozló fiú, az sokkal többet kap, mint amennyit elvár, hiszen ő csak szolgaként akart hazatérni, de minden méltóságát visszakap-
figyeljenek, hogy a gyerekek azt érezzék, értékelik, szeretik őket. A szeretetre és az odafigyelésre való igényt kifejezik azok a levelek is, amelyeket a tábor létszámának betelte miatt az idei „iskolai tanévről” lemaradt kisdiákok vagy a szüleik küldtek a ferenceseknek. Az anyagi hozzájárulás minimális voltán és a rendezvényt előkészítő sajtómunkán túl a táborban való részvételre irányuló, egyre növekvő igényt éppen a lelki motivációk magyarázzák: Szent Ferenc iskolái során a gyerekek ráéreztek a ferences lelkiség gazdagságára, és megszerették azt. Ezt az erős lelki késztetést jól példázza egy protestáns szülő kérése is, hogy gyermeke mindegyik, a ferencesek által szervezett rendezvényen részt vehessen. Két tábor között a résztvevők az Assisi Szent Ferenc Iskolája által létrehozott facebook-oldalon és levelezőlistán tartják a kapcsolatot a táborvezetőkkel és egymással. Az általános iskolások táborától és a folyamatos kapcsolattartástól a ferencesek hosszú távon azt remé-
Assisi Szent Ferenc Iskolájának résztvevői. Csoportkép a nyeregben
ta, másrészt azt, hogy a hitnek Assisi szentjének hitvallásáig kell eljutnia, addig, hogy az ember számára Isten a minden. Arra a kérdésre, hogy mi a különbség a napi, a hagyományos iskola és Assisi Szent Ferenc Iskolája között, fr. Pantea Tibor röviden azt válaszolta, hogy bár nem mérhető a tábor időszaka egy teljes tanévhez, a táborszervező ferencesek segítőiket arra kérték: legyenek jelen,
lik, hogy „az iskola tanulói” közül senki nem tűnik el a láthatárról, hanem a ferences szellemiség vonzáskörében maradnak, és középiskolásként, egyetemistaként vagy éppen dolgozó fiatal felnőttként majd részt vesznek a szerzetesek által szervezett lelki programokon, például a Ferences Ifjúsági Zarándoklaton vagy a Ferences Biciklitúrán. Borsodi L. László
Mária neve
13
FerBiT
Jézussal „tekerni” a közös cél felé
A
Ferences Biciklitúrára, a FerBiT-re 2008 óta kerül sor, és az évente megrendezett biciklis közösséghez egyre több fiatal csatlakozik. Ez a biciklizés teljesen más beállítottságú, mint egy rendezvény vagy sportesemény. A jó Istennel és Istenért indulunk útnak. Évente változik a kerettörténet is, amelyet az együtt töltött idő alatt a szentmisék és a beszélgetések keretében átelmélkedünk. Ebben az évben „Legyen a Te hited szerint!” jelmondatunk segített bennünket közelebb Istenünkhöz, és egyben hozzájárult ahhoz, hogy megtapasztaljuk: a jó Istenbe vetett hit az, ami értelmet ad, adhat különböző életformáinknak. Biciklitúránk idején naponta útravalóul szolgál a szentmiseáldozat bemutatása, a közös imádságok és beszélgetések, a tanúságtételek, az egymásra való odafigyelésünk, törődésünk. Szeretettel és szeretetből vágunk neki évről évre a FerBiT kalandos útszakaszainak: az úton egymásra figyelve, ferences lelkületben haladunk településről településre. A kiindulópont évente változik. A megérkezésünk, illetve végállomásunk eddig ugyanaz volt: Csíksomlyó. Idén, 2013-ban a Mária-úton gurultunk több mint 500 kilométert, és nagyszerű volt biciklizés, az imádságok és elmélkedések közben rácsodálkozni a teremtett világ szépségeire. A mai korban úgy tűnik, mintha kezdene kihalni az
14
Csíksomlyó üzenete
emberekből a természetre való rácsodálkozás hajlama. Azt gondolom azonban, hogy embervoltunk egyik lényeges elemévé kellene válnia a természetre való odafigyelés nemcsak azáltal, hogy felhasználjuk a természet adottságait, hanem úgy is, hogy szívügyünknek tekintjük megóvásukat. Napjainkban is nyugalmat nyújt a természet, ami a nagy kincs lehetne számunkra. A természet az egyik út, amely elvezet a jó Isten megismeréséhez. Ezért is látom fontosnak megszervezni a FerBiTet: hogy a fiatalokban növekedjék a természet iránti megbecsülés, hogy értékeljék a természet szépségeit. Kezdetben az motivált, hogy a fiatalok közelebb kerüljenek a jó Istenhez, és tartós barátságok alakuljanak ki. Istennek hála, ez megtörtént. Most már meggyőződésem, hogy a FerBiT, mint egy zarándok, jó úton halad, egyre inkább azzá válik, amivé a jó Isten alakítgatja általunk, mert úgy hisszük és érezzük, hogy valóban megéri Jézussal „tekerni”, még akkor is, ha néha fáradtsággal, nehézségekkel jár, mert Ő velünk, mellettünk halad. Többször megtapasztaltuk, hogy a bátorító szavak is erőt öntenek egy-egy nehéz útszakaszon, és a visszajelzések alapján is egyre inkább megerősödik bennünk, hogy érdemes útra kelni, úton lenni, zarándokolva haladni a közös cél felé a biciklitúrákat indító ima szellemében. Fr. Főcze I. Bonaventura
Istenem, a Te kezedben nyugszik minden ember sorsa. Add, hogy figyelmesen tekerjek; védd meg társaimat, akik velem jönnek; baj, kín ne érje őket, Istenem! Add, hogy a természetben fel tudjuk fedezni teremtő jóságodat! Add, hogy a másikban észre tudjunk venni Téged! Add, hogy együttlétünk közösségünk épülését szolgálja! Add, Urunk, a világ szépségét járja meg gondtalan utunk! Mindenható örök Isten, aki mindent dicsőségedre és az emberek használatára rendeltél, kérünk, hogy ezeket a kerékpárokat mindig áldásod kísérje, oltalmad védje! Engedd, hogy akik a Boldogságos Szűz oltalmában útra kelünk, minden kárt és veszedelmet elkerülvén, elérjük célunkat, s majd örömteli lélekkel, élményekben gazdagon térhessünk vissza otthonunkba! Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. (Az elmúlt évek biciklitúráiról szóló írásaink, képek és videofilmek a www.ferbit.ro honlapunkon olvashatók el, tekinthetők meg.)
Ferences világi rendiek találkozója Csíksomlyón
2
013. augusztus 8–10. között tartotta éves lelkigyakorlatát a Ferences Világi Rend Kelet-Erdélyi Régiójának káptalana a csíksomlyói kegytemplomban és kolostorban. A csíksomlyói világi rendi közösség tagjai és a csíksomlyói ferences szerzetesek a dévai, a vajdahunyadi, a kolozsvári, a dési, a szamosújvári, a marosvásárhelyi, a segesvári, a székelyudvarhelyi, a brassói, a sepsiszentgyörgyi, a gyergyószentmiklósi és a szárhegyi testvéri közösség közel 40 tagját fogadták. A program augusztus 8-án este 7 órakor szentmisével kezdődött, amelyet a Ferences Világi Rend Kelet-Erdélyi Régiójának lelki asszisztense, fr. Böjte Mihály csíksomlyói házfőnök mutatott be. Augusztus 9-én, pénteken, a reggeli, a déli és az esti közös zsolozsmázás által megszentelt napon két előadásra került sor. Fr. Böjte Mihály előadásának témája a Ferences Világi rend regulájának első pontja volt, amely a következőket tartalmazza: „A ferences
család (…) különböző formákban és módokon, de egymásra ható életközösségben óhajtja megtestesíteni ma Szent Ferenc karizmáját.” Mihály testvér beszédében a Szent Ferencbazilika felső temploma freskóinak keletkezéséről szólva azt kutatta, hogy mi foglalkoztatta az első ferenceseket, akik megbízták Giottót, hogy egy 28 képből álló sorozatot készítsen Szent Ferenc életéről. Magyarázatában a festmények szöveges hátterét képező Szent Bonaventura és Celanói Tamás Szent Ferencről írt életrajzára is hivatkozva azokat a pontokat kereste, amelyeket a világban élő ferencesek is alkalmazhatnak mindennapi életükben. Délután fr. Urbán Erik csíksomlyói kegyhelyigazgató tartott előadást, amelynek a témája a Ferences Világi Rend Regulája II. fejezetének az életformáról szóló része volt. Erik testvér egyrészt Szent Ferenc hitéről beszélt, illetve arról, hogy mit jelentett az ő életében az Oltáriszentség, a testvéri közösség és a Szentírás.
Ugyancsak péntek délután a Ferences Világi Rend Kelet-Erdélyi Régiója regionális tanácsülésére került sor, amely a ferences világi rend 2008. évi általános káptalanának a rend megújulását szorgalmazó dokumentuma jegyében zajlott. Vákár Katalin, a rend kelet-erdélyi régiójának elöljárója úgy fogalmazott: „A rend a megújulás jegyében nagyon fontosnak tartja a közösségekben zajló képzést és továbbképzést, hogy elmélyítsük önazonosságunkat. Éppen ezért kiemeltük, hogy minden közösség kiemelten foglalkozzon a képzés alapját jelentő Regulával.” Augusztus 10-én a reggeli zsolozsmázást követően a sepsiszentgyörgyi Jancsó Teréz előadására került sor, aki a közösségekben zajló képzések fontosságáról szólt. „A képzés célja az – mondta Jancsó –, hogy a rendtagok megismerjék hivatásukat, és elmélyülve a ferences lelkiségben, az elkötelezettséget felelősen vállalják.”
Borsodi L. László
Ellopták a somlyói Kálvária stációinak bronz domborműveit
I
smeretlen tettes, feltételezhetően két vagy több személy lefeszegette és ellopta a Kissomlyó-hegy nyugati oldalán található keresztút stációiról a bronzplaketteket. A lopásról a ferences barátokat egy férfi értesítette, aki keresztutat végzett a Jézus-hágón. 2013. március 10-én délután arról számolt be, hogy az erdő fái között levő keresztúti állomások kőkeresztjeiről hiányoznak a domborművek, helyükön feltételezhetően feszítővas vagy más szerszám hagyta, nem szakszerű leszerelésre utaló rongálásnyomok vannak. Amint valamivel később kiderült, két dombormű már előző vasárnap eltűnt, de az a személy, aki ezt észrevette, nem lopásra gondolt, hanem arra, hogy javítás, restaurálás céljából távolították el azokat. Március 10-ére azonban már összesen hét keresztről tűntek el a domborművek. A 12. stáció márvány domborművét meghagyták
a tolvajok, bár egy kis helyen azt is megrongálták. Nem ez az első eset, hogy a Kissomlyó-hegyen álló keresztút stációit fémtolvajok rongálták meg: tavaly a kőkeresztek körüli fémkorlátokat lopták el. Az állványokat azóta helyükre tették, a vízszintes korlátokat műanyag csövekkel helyettesítették abban a reményben, hogy azt békén hagyják. „A Jézus-hágója a Kissomlyóhegy nyugati oldalának keresztekkel jelölt része, amely a fenyőerdő közötti csapáson emelkedik a hegy csúcsán lévő Salvator kápolnáig” – írja blogbejegyzésében Urbán Erik templomigazgató. A Kálváriáról P. Boros Fortunát a Csíksomlyó, a kegyhely című könyvében így ír: „Első írásos említése 1834-ből származik. 1868-ban újították meg a keresztúti kereszteket. A háború után mozgalom indult új keresztek felállítására. Az új stációs keresztek
szépek, erősek. A keresztek felállításából tökéletesen visszatükröződik a kor szelleme és népünk helyzete.” A Kálvária kőkeresztjeit Kovács Béla zsögödi kőfaragó, az udvarhelyi Fancsali Bálint és más, ismeretlen mesterek készítették. A stációkat eredetileg kerámiaplakettek díszítették, azok azonban összetörtek, egy maradt belőlük épen, amely ma a kegytemplom kórusába vezető lépcső mellett látható. A bronzplaketteket Écsy János házfőnöksége idején készítették és helyezték a stációk kőkeresztjeire. A ferences szerzetesek műemlékkörzetben történt lopás miatt ismeretlen tettes ellen tettek feljelentést. A lopás észlelése óta eltelt hónapok alatt a nyomozás nem haladt előre, a tettes kilétére azóta sem derült fény.
Takács Éva
Mária neve
15
„Mária, a te neved keserűséget jelent, és mégis édességet áraszt. A világ minden keserűségét, szenvedését magadba gyűjtöd, hogy nekünk a biztatások, a vigasztalások édességét nyújtsad. Ó, öntsd ki ránk szereteted melegét, jóságod teljét, irgalmad özönét! Tekintsd szegénységünket, szomorúságunkat, fájó sebeinket! Ne engedd, hogy felőrlődjünk, elvesszünk, megsemmisüljünk mi, a te néped…” P. Lukács Manszvét OFM
Csíksomlyó üzenete
