Berger Viktor
A cselekvés művészete1
Bevezetés Michel de Certeau2 A cselekvés m vészete cím könyvét3 – mely el!ször 1980ban, többéves kutatói munka után jelent meg4 – a közönséges embernek, a hétköznapok anonim h!sének ajánlotta. A néma többségnek, melynek tagjai idegenekként folytonosan úton vannak olyan rendszerekben, amelyeket nem !k hoztak létre. Az ajánlással egyben ki is jelölte könyve témáját: a cselekv!k hétköznapi praktikáit. Ahogy azt a cím is sugallja, de Certeau a cselekv!k gyakorlatait korántsem tekinti passzív folyamatnak, inkább egyfajta m vészetnek, amely kreativitást igényel. Ezzel de Certeau ellentétes álláspontot képvisel azon elképzelésekkel szemben, amelyek a szabadid! területének és a fogyasztásnak pusztán „ideologikus” funkciót tulajdonítanak (lásd például Adorno 1969; Lefebvre 1971). Felt n! a különbség de Certeau és honÞtársa, a szintén a hétSzeretném megköszönni a Modern szociológiai paradigmák nev szeminárium oktatóinak, Némedi Dénesnek és Somlai Péternek, a kurzus hallgatóinak, továbbá Rényi Ágnesnek és Takács Erzsébetnek, hogy megjegyzéseikkel segítették az írás létrejöttét. 2 Mivel de Certeau kevésbé ismert szerz! Magyarországon, érdekes lehet néhány életrajzi adat. De Certeau (1925–1986) meglehet!sen eklektikus érdekl!dés ember volt. Teológiai tanulmányai és kés!bbi jezsuita ténykedése mellett egyéb tudományokkal is foglalkozott. Érdekl!dési területe felölelte a ÞlozóÞa, az irodalomelmélet, a nyelvészet, a pszichoanalízis, az etnológia és a szociológia területeit is. Nagy ismertségre hazájában 1968-ban tett szert, amikor is a diáklázadásokkal kapcsolatban cikkeket publikált. Az 1970-es és 1980-as években számos egyetemen tanított vendégoktatóként Franciaországon kívül (Észak-Amerikában, valamint Közép- és Dél-Amerikában is). A nemzetközi hírnevet a cselekvés m vészetér!l írt könyve hozta el számára, mely a kortárs cultural studies egyik klasszikusává vált. Magyarul eddig három történelemÞlozóÞai témájú cikke jelent meg (de Certeau 2003, 2004, 2006). 3 Az els! francia kiadás: L’Invention du quotidien. 1. Arts de faire. Union Générale d’Editions, 1980. A német nyelv kiadásra támaszkodtam: de Certeau (1988). A kutatás második kötete szintén 1980ban jelent meg el!ször, L’Invention du quotidien. II. Habiter, cuisiner címmel. Utóbbi esetében az 1994-es átdolgozott második kiadás angol fordítását használtam (de Certeau–Giard–Mayol 1998). 4 A kutatási projekt 1974 és 1978 között zajlott egy állami szerv megrendelésére; részletesebben lásd Giard bevezet!jét (de Certeau–Giard–Mayol 1998: XIII–XXXIII). 1
11
Kotojelek.indb 11
2008.04.15. 22:00:18
köznapokat vizsgáló Henri Lefebvre között. Míg utóbbi szerint a hétköznapok minden tekintetben bürokratikus szervezetek által igazgatottak,5 addig de Certeau szerint a hétköznapi emberek saját cselekvésük révén képesek lazítani a nagy szervezetek szorításán.6 Az kétségtelen de Certeau szerint is, hogy a szélesebb társadalmi világot a növekv! igazgatottság jellemzi. A társadalom madártávlatból egy funkcionális rendszer képét mutatja technokratikus uralommal. Emellett a cselekv!k mikrokörnyezetükben is minden területen (munka, fogyasztás, gyaloglás, nyelv, olvasás stb.) olyan formákkal és rendszerekkel találkoznak, amelyeket nem !k alkottak, amelyek idegen er!kként hatnak rájuk. Nincs más választásuk tehát, mint valamilyen módon felhasználni az uralkodó rend rájuk kényszerített elemeit. Az uralomnak alávetett emberek valójában játszanak a rájuk kényszerített renddel. Átveszik ugyan a rájuk oktrojált társadalmi-gazdasági rend elemeit és szabályait, mivel nincs más választásuk, azonban az a mód, ahogyan ezeket felhasználják, már túlmutat a rendszer által diktált logikán.7 Más megközelítésb!l szemlélve, az uralom de Certeau szerint a fegyelmezés apró technikáit jelenti. Azon apró technikai eljárásokat (például a tér felosztása), amelyek egy történelmi folyamat eredményeképp lehet!vé tették az emberek egyre tökéletesebb felügyeletét. A cselekvés m vészetének egyik legfontosabb elméleti vonatkoztatási pontja Michel Foucault Felügyelet és büntetés cím m ve és az abból kibontakozó fegyelmez! társadalom képe. Foucault m ve azonban csak a kiindulópontot jelenti számára – de Certeau annak egyfajta „ellenkönyvét” szerette volna megalkotni. Elfogadja ugyan, hogy a társadalmat mikroszinten is át- meg átszövik a hatalom mechanizmusai, viszont nem szeretné pusztán erre a tényre redukálni vizsgálódásait. Ezért kell szerinte azokat a praktikákat vizsgálni, amelyek a hatalom mechanizmusaival játszanak, méghozzá úgy, hogy igazodnak hozzájuk, de csak azért, hogy azokat önmaguk ellen fordítsák. A hatalom mechanizmusai helyett az egyének (és csoportjaik) fabrikáló kreativitása által létrehozott formákra szeretné a hangsúlyt fektetni. A cselekv!k diskurzus
Lefebvre az „irányított fogyasztás bürokratikus társadalmáról” beszél a jelen társadalmával kapcsolatban (lásd Lefebvre 1971; Wanderer 2002). 6 A látványos különbségeken túl Michel Trebitsch közös vonásokat is kimutatott a szerz!k mindennapokkal kapcsolatos koncepcióiban, például a stratégiák és taktikák fogalmai vagy a városi terek elsajátítása kapcsán (Trebitsch 2002: 191–192). 7 Ez a felismerés valójában már egy korábbi m vében (de Certeau 1997) is megfogalmazódott, ám szisztematikus módon csak az 1980-as kötetekben lett kifejtve. 5
12
Kotojelek.indb 12
2008.04.15. 22:00:18
nélküli praktikái8 – ez de Certeau központi hipotézise – képesek egy ellensúlyt létrehozni a szociopolitikai renddel szemben (de Certeau 1988: 16). A m f! kérdése tehát az, hogyan tudják a cselekv!k a differenciát, az uralkodó logikától való eltérést bevinni a rendszerbe anélkül, hogy a játékszabályokon változtatni tudnának. Amellett, hogy a térbeliség metaforái nagy szerepet játszanak érvelésében, a megoldást végül egy nyelv- és irodalomtudományi ihletettség modellben fogja meglelni. Ennek alapja a „saját mondatok konstrukciója egy átvett szókinccsel és egy átvett szintaxissal” (de Certeau 1988: 14). Ezt a generatív grammatikát és Wittgenstein belátásait kamatoztató modellt fogja de Certeau alkalmazni mindenütt, ahol a cselekv!knek eleve adott rendszerekben kell mozogniuk. Ahogyan a beszédaktusok sem redukálhatók de Certeau szerint a nyelvi szabályok ismeretére, úgy a hétköznapi praktikákban is megjelennek a cselekv!k érdekei. Az uralkodó rend törvényeit így képesek lesznek saját igényeik szerint alkalmazni. Emellett a posztmodern gondolkodók hatása is megjelenik. Tetten érhet! ez a hatás abban, hogy a m ben a társadalmi folyamatok is szövegek írásaként és olvasásaként jelennek meg, továbbá abban, hogy a társadalmi képz!dmények „nyelvekként” (sajátos szigniÞkációs eljárásokkal rendelkez! rendszerekként) értelmez!dnek. Az alábbiakban de Certeau f!bb fogalmainak és cselekvéselméleti gondolatainak bemutatása után azt szeretném felvázolni, hogy munkatársaival hogyan alkalmazza elképzelését a hétköznapi gyakorlatok különböz! területeire, végül pedig azt, hogy mennyire használható a modell a hétköznapi praktikák, a fogyasztás és az életstílusok vizsgálatára.
Stratégiák és taktikák Elemzésében de Certeau megpróbálja feloldani a termel! és a fogyasztó dichotómiáját. Elképzelése szerint a fogyasztók a látszat ellenére nem passzív befogadói csupán az eléjük helyezett dolgoknak, hanem – fabrikáló praktikáik révén – maguk is termel!k. Tevékenységüknek nincs „kézzelfogható”, látható eredménye, mégis egyfajta termelésr!l van szó akkor, amikor a fogyasztók öszsze nem ill!, heterogén elemeket és érdekeket helyeznek egymás mellé, amikor megalkotják saját praxisukat. A fogyasztók szignifikációs praktikáikkal valami olyasmit termelnek, ami „kusza, zavaros vonalak” formáját veszi fel (…). A technokratikus módon Az, hogy a praktikák nélkülözik a saját diskurzust, de Certeau szerint els!sorban a modern társadalmakra jellemz!.
8
13
Kotojelek.indb 13
2008.04.15. 22:00:18
kiépített, teleírt és funkcionalizált térben, ahol mozognak, a pályáik előre nem látott mondatokat alkotnak, részben olvashatatlan, bonyolult kapcsolatok szövedékét (de Certeau 1988: 21–22). A cselekv!k úgy tudják feltalálni útjaikat a funkcionalista racionalitás dzsungelében, hogy közben nem a saját nyelvüket használják, hanem egy idegen nyelv jeleit (például: újságok, TV, szupermarketek és termékeik) és szintaxisát. Ebben az értelemben alávetettek a másik nyelvének, az eredmény azonban mégis az, hogy képesek lesznek saját érdekeik szerint használni az átvett rendszert. De Certeau, hogy jobban megértse a hétköznapi emberek praktikáit és azt, hogy azok mivel szemben bontakoznak ki, bevezeti a stratégiák és taktikák közti megkülönböztetést. Mindkét fogalom kapcsán egy háborús metaforát használ, szerinte ugyanis a cselekvések jellege a harc terminusaival ragadható meg leginkább.9 Mind a stratégia, mind a taktika esetében az er!viszonyok bizonyos kalkulációjáról és az annak megfelel! eljárásról van szó.10 Stratégiai módon egy bizonyos hatalommal rendelkez! cselekv! jár el. Ez a kritérium vonatkozhat egyrészt az egyénfeletti, korporatív szervezetekre (például vállalkozások, hadseregek, tudományos intézmények, igazgatási apparátusok stb.), másrészt az individuumokra (a szerz!, a tudós) is. A hatalommal való rendelkezés de Certeau számára azt jelenti, hogy az aktor rendelkezik egy „bázissal”, egy saját hellyel,11 ahonnan kiindulva meg tudja szervezni küls! kapcsolatait. Stratégiái nagy része épp a saját hely másokétól való elkülönítését (vagy b!vítését) célozza meg. A saját hely a tér gy!zelmét jelenti az id! felett. A saját tér függetlenséget jelent a változó körülményekkel (az id!vel) szemben, továbbá lehet!vé teszi a további terjeszkedés el!tti er!gy jtést (de Certeau 1988: 88). A saját hely egyúttal a látás hatalmával, a látás általi uralommal is együtt jár. A látás hatalma abból következik, hogy a cselekv!k saját területükr!l rálátnak az idegen er!kre, képesek azokat pillantásukkal objektiválni, és így kontrollálni; csakúgy, mint a panoptikum közepén elhelyezked! megÞgyel!. De Certeau tehát a Þgyel! szem kényszerít! erejére hivatkozik (lásd még Foucault 1990: 234 skk).12 Szintén háborúról beszél Foucault egyik el!adásában a hatalom m ködése kapcsán (Foucault 1999: 315). 10 A háborús metaforát komolyan véve de Certeau a két fogalmat nagymértékben olyan – a hadtudomány klasszikusainak számító – szerz!k idézésével alkotta meg, mint Carl von Clausewitz és Adam Heinrich Dietrich von Bülow. 11 Például ilyen saját hely lehet a piac egy szegmense (a vállalkozások számára), a városi tér (a városi adminisztráció számára), vagy akár az is, amit Bourdieu a tudományos mez!nek nevez. 12 Lényegében arról van szó, hogy de Certeau a látással és a tér felosztásának képességével azonosítja Foucault fegyelmezéskoncepcióját. Kétségkívül az elmélet központi mozzanatairól van szó, ám 9
14
Kotojelek.indb 14
2008.04.15. 22:00:18
A taktikák – a közönséges emberek cselekvései a hétköznapokban – ezzel szemben olyan mérlegeléseket képviselnek, amelyeknek az a f! sajátosságuk, hogy a cselekvés végrehajtójának nincs saját területe, „bázisa”, így nincs olyan határa sem, „amely a másikat egy látható totalitásként választaná le” (de Certeau 1988: 23). A cselekv!knek a mások terében kell mozogniuk, ahol idegen törvényeknek kell engedelmeskedniük. A saját hely hiánya egyúttal azt is jelenti, hogy a cselekv!k nem képesek távolságot tartani, nincs meg a lehet!ségük a távolságtartásra annak érdekében, hogy átfogó képet alkossanak a saját és mások cselekvéseir!l, s legf!képp nincs lehet!ségük az ellenfeleik egy a sajátjuktól elszeparált helyen történ! objektiváló megÞgyelésére (de Certeau 1988: 89). Stratégia és taktika elkülönítésében tehát a panoptikusság szempontjait vette Þgyelembe de Certeau. Az egyik oldal képes mindent látni (és a teret felosztani), míg a másik ki van téve a megÞgyelésnek. A harci cselekként és fortélyokként értelmezett taktikák a kínálkozó alkalmaktól, a pillanat kínálta – ám gyorsan elillanó – lehet!ségekt!l függenek, vagyis az id!t!l. A lehet!ségeket szinte „röptükben” kell elkapniuk a cselekv!knek. A nyereségeiket pedig – saját hely híján – nem képesek „tárolni”. A taktikák tehát a gyengék m vészetét jelentik, azt, hogy hogyan kell és hogyan lehet az ellenfél saját területén merész húzásokat és csínyeket végrehajtani, rá csapásokat mérni. Funkciójuk szerint a leggyengébbek pozícióját a lehet! leger!sebbé próbálják tenni. A cselekv!k tehát taktikákat alkalmaznak, amikor olvasnak, beszélnek, bevásárolnak, f!znek vagy gyalogolnak: igyekeznek a kedvez! alkalmat megragadni. Eközben játszanak a számukra adott struktúrákkal: heterogén elemeket használnak fel, hasonlítanak egymáshoz és kötnek össze.13 A taktikák egy sajátos ökonómiát valósítanak meg, a relációk megfordítását: a lehet! legkisebb er!kifejtés árán a lehet! legnagyobb hatást szeretnék elérni. A megfordítás két feltételt támaszt: egyrészt kell lennie egy kedvez! alkalomnak (ami a küls! körülmények egy sajátos elrendezése, mely nem a cselekv! tevékenységének eredménye), másrészt pedig szükséges, hogy legyen az embereknek egy felhalmozott tudásuk (emlékezetük), amely alapján a változtatást végre tudják hajtani. Az emlékezet maga a felhalmozott id!, ám nem áll folyton rendel-
a láthatóság szempontjának kiemelésével elsikkadnak a felügyelet olyan összefüggései, amelyek a tevékenységek id!beli összehangolására, a testek mozgásainak összekapcsolására, továbbá az id! felhalmozására vonatkoznak. 13 A szerz! példája (Certeau 1988: 24) alapján ezt teszi az a háziasszony, aki bevásárol a szupermarketben: olyan egymásnak idegenszer elemeket vet össze egymással, mint az otthoni tartalékok, a vendégek ízlése, az árucikkek gazdaságossága, végül pedig összeköti !ket egy „szintézis” keretében.
15
Kotojelek.indb 15
2008.04.15. 22:00:18
kezésre, rejtve marad a cselekv! számára is, csak az alkalom során tör felszínre (de Certeau 1988: 163–164). Az általános séma a következ!képp néz ki: 1. ábra. A relációk megfordítása
(I)
(IV)
kevesebb ER"
(II) több EMLÉKEZET
több HATÁS
kevesebb ID"
(III)
Forrás: de Certeau 1988: 165
Az ábra szerint minél kevesebb er!vel rendelkezik az ember, annál nagyobb szüksége lesz az emlékez!tehetségére (I–II), viszont minél jobban igénybe veszi az emlékezetét, annál kevesebb id!t kell ráfordítania a cselekvésre (II–III), így minél kevesebb id!t vesz igénybe, annál nagyobb lesz a hatás és a hatékonyság (III–IV) (de Certeau 1988: 165). Más megközelítésben: az alkalom és az emlékezet nemcsak a relációk megfordítását, hanem az eltér! „dimenziók” összekötését is véghezviszi. A hétköznapok csomópontjaiként például egybef zi a teret és az id!t. A 2. ábra azt mutatja be, ahogyan egy kiinduló állapotba, vagyis a tér egy elrendezésébe (I) behatol az emlékezet (id!) (II), méghozzá a megfelel! pillanatban (III), ez pedig a tér módosulását eredményezi (IV). 2. ábra. A tér megváltoztatása
TÉR
I IV
II
ID"
III
Forrás: de Certeau 1988: 167
Az alkalmat a küls! körülmények adják; a cselekv! pillantása eközben felméri, hogy milyen kedvez! komplexum jöhetne létre, ha egy pici részlettel 16
Kotojelek.indb 16
2008.04.15. 22:00:18
kiegészítenék az összességet. Ahhoz, hogy létrejöjjön egy átmeneti „gyakorlati harmónia”, hiányzik még egy apró dolog. A cselekv!k taktikái és húzásai arra irányulnak, hogy ezt a valamit próbálják hozzáadni a szituációhoz (de Certeau 1988: 169). A cselekvés m vészete a térben megvalósuló etablírozott rend transzformációit jelenti az emlékezet segítségével. A hétköznapi emberek számukra idegen rendszerekben kénytelenek mozogni, azokat kénytelenek valamilyen módon elsajátítani, majd saját igényeik és érdekeik szerint átalakítani. A jelenséget de Certeau (és a második kötetben szerz!társai) több-kevesebb részletességgel ábrázolja különféle területeken.
„Népi” diskurzusok De Certeau dél-amerikai tartózkodásai során részt vett több kutatásban, amelyek során a szegényekre, és f!leg a paraszti csoportokra koncentráltak. Nyelvi praktikáikat vizsgálva kétféle diskurzust Þgyeltek meg, amelyek a tér kettéválását is eredményezték. A társadalmi-gazdasági térr!l szóló diskurzus f! szervez!elve a hatalmasok és a szegények közti harc volt, az el!bbiek folyamatos gy!zelmével és az utóbbiak elnyomásával és megalázásával. E mellett a harci színtér mellett azonban megjelent egy utópikus tér és a hozzá kapcsolódó diskurzus is. Ez a diskurzus leginkább vallásos elbeszélésekb!l, csodákat elbeszél! történetekb!l állt. Legtöbbször a lokális h!s, Frei Damião kapucinus szerzetes csodatételeir!l szólt, valamint az ellenfeleit ért isteni büntetésekr!l. Az els! tér tehát a megmásíthatatlan tényszer ségek világát jelentette, amelyet ugyanakkor nem fogadtak el legitimként. A dolgok rendjével szembeállított utópikus tér azáltal jött létre, hogy a látható világ eseményeihez csodatörténetek formájában „kommentárokat” f ztek. Az így keletkez! utópikus diskurzus ellensúlyt jelentett a szegények számára, egy a hatalmasok által el nem foglalható helyet. A történetek visszatér! elemei a különböz! hadicselek, az akrobatikus mutatványok, a (gazdagokkal szembeni) csalások és fricskák voltak. Mindebben – csakúgy, mint a Bahtyin által elemzett karnevál esetében (Bahtyin 1982) – a rájuk kényszerített rend feje tetejére állítása feletti öröm nyilvánult meg, amelyhez a népi csoportok egy olyan jelrendszert használtak, ami nem az övék, amit mások hoztak létre, és amit rájuk kényszerítettek (a misszionáriusok által elterjesztett vallást). A használat során azonban megváltoztatták ennek a rendszernek a funkcióját. A szerz! megfogalmazásában:
17
Kotojelek.indb 17
2008.04.15. 22:00:18
…a rájuk kényszerített rendszerekkel való bánásmód egy tényszerű állapot történelmi törvényével és annak dogmatikus legitimációival szembeni ellenálláshoz vezet (de Certeau 1988: 59 – kiemelés az eredetiben). Felmerülhet persze a kérdés, hogy jogos-e ezeket a történeteket az ellenállás dalaivá nemesíteni. Egy a frankfurti iskola kultúrakritikáján iskolázott kutató például felvethetné, hogy ezeknek az elbeszéléseknek inkább „ideologikus” funkciójuk van: az elnyomottakat konzerválják állapotukban, méghozzá épp azért, mert ezek a történetek utópikusak, s nem kínálnak tényleges mintát a valóság megváltoztatására, mivel a csodát, tehát az el nem érhet!t állítják a középpontba. Kétségkívül a dolog lényegét érint! felvetésr!l van szó. De Certeau valószín leg erre azt válaszolná, hogy az, hogy nem tudnak a rendszer egészének m ködésén változtatni, még nem jelenti, hogy ett!l ideologikusak lennének ezek a történetek. A csodák mellett ugyanis olyan cseleket, fortélyokat is leírnak, amelyek mintául szolgálhatnak a valós élet számára is. Az elbeszélések, történetek, legendák és mítoszok szerepét elemezve – és ez nemcsak Dél-Amerikára érvényes – de Certeau hasonlóan érvel. Ezek a narratívák az emberek számára a cselekvések repertoárját jelenítik meg. Az alkalmakhoz köt!d! cselekvési módok bizonyos formákhoz igazodnak. Az elbeszélések – akár csodatörténetr!l, akár egy hétköznapi cselekménysorról van szó – megrajzolják azokat a szabályokat, amelyek alapján kibontakozhatnak a trükkök és cselek, vagyis a taktikák (de Certeau 1988: 66–67). A beszéd populáris m vészete tehát annak a m vészete, hogy hogyan lehet a mások terében élni: modell a cselekvések gyakorlatához (de Certeau 1988: 69). De Certeau azonban tisztában van azzal, hogy a nyugati társadalmak tradicionális orális kultúrája már nem létezik, vagy csak töredékesen maradt fenn. A felvilágosodás óta a modernitás egyik f! programja volt, hogy felszámoljon mindent, ami irracionális, és a helyükre tudományos eljárásokat helyezzen.14 A népi diskurzusok is erre a sorsra jutottak. A populáris praktikák és taktikák azonban a modernitásban is újra felbukkannak, csak más formát vesznek fel. A nagyvárosok alapvet! praktikáivá a gyaloglás, az utazás, a f!zés stb. válnak, amelyek vagy nem verbalizáltak, vagy pedig verbalizációjuk nem analitikus jelleg .
Ebben a megkülönböztetésben a narratív és tudományos tudás lyotard-i fogalmait is fel lehet fedezni (Lyotard 1993). 14
18
Kotojelek.indb 18
2008.04.15. 22:00:18
A térbeli praktikák: gyaloglás a városban Nagyjából ez az a pont, ahol a de Certeau által járt út elágazik a hétköznapiság olyan klasszikus kutatóinak elképzeléseit!l, mint Goffman vagy GarÞnkel. Bár az közös mind a hármukban, hogy a mindennapok egy dinamikus képét vázolják fel,15 abban azonban jelent!s különbség mutatkozik, hogy míg az utóbbi kett! az értelemadásra koncentrál,16 addig de Certeau emellett valami mást is szeretne vizsgálni. De Certeau cselekv!i legtöbbször nem viszonyulnak reßexíven saját praxisukhoz. Nagy hangsúlyt kapnak nála a nem tudatosan végzett praxisformák (a már említett gyaloglás, f!zés…) is. Ezen gyakorlatok kapcsán a test és annak gesztusai is fontossá válnak: azok a habitualizált, nem tudatos mozdulatsorok tehát, amelyeket a cselekv!k környezetükkel és annak objektumaival szemben alkalmaznak. Az, hogy ezek a mozdulatsorok is érdekelhetik a társadalomtudományokat, abból következik, hogy testi mozdulataink nagy részét társas trenírozás révén sajátítottuk el, ahogy arra már Marcel Mauss (2000) is rámutatott. A test szerepének fontossága, és hogy azt de Certeau hogyan kapcsolja össze egy sajátos „jelentés” létrehozásával, jól látszik könyve leghíresebb fejezetében, amely a gyaloglással foglalkozik. Itt – a m programjának megfelel!en – a városi tér kapcsán vizsgálja meg azt, hogy a cselekv!k hogyan tudnak egy készen kapott rendszerben mozogni. A gyaloglás és a városban történ! helyváltoztatás praktikáit a megÞgyel! (egy voyeur) és a gyalogos (a városlakó) ellentétén keresztül mutatja be. A megÞgyel! számára, aki a magasból szemléli a várost, a város a maga szerkezetével és hömpölyg! tömegével egy olvasható szöveget alkot. A magasság distanciát biztosít, és csak ez a distancia teszi lehet!vé a mindent látó szem által gyakorolt felügyeletet. A város törvényeit!l való függetlenség egy atópia-utópiát jelent. A gyalogos ezzel szemben nem tudja függetleníteni magát a város mozgásaitól. Teste a város szövegét követi, miközben önmaga is tudattalan költ!je ennek a textusnak. A gyalogosok oly módon „írják lábaikkal” a város szövegét, hogy nem képesek azt olvasni: számukra csak a gyakorlatuk létezik, nem tudják felülr!l vagy reßexív hozzáállással nézni a praxisukat (de Certeau 1988: 180–182). A panoptikus megÞgyel! pozícióját a városkoncepció foglalja el, vagyis annak a tudománya, hogyan lehet nagy embertömegek „összenövekedését”
Lásd de Certeau és a történelemtudomány kapcsán Gyáni Gábor megjegyzését (Gyáni 1997). Történjen az a dramaturgiai modell keretében vagy a beszámolhatóság követelményének el!térbe helyezésével. 15 16
19
Kotojelek.indb 19
2008.04.15. 22:00:18
megszervezni. A városkoncepció funkcionalista jelleg igazgatást valósít meg,17 mégsem vezet azonban a totális uralomhoz. A városkoncepció diskurzusa „alatt” ott vannak a populáris praktikák, cselek és fortélyok, amelyek képesek a tér átfunkcionalizálására. Jellemz! módon a gyaloglás praktikáit is nyelvi terminusokban írja le de Certeau. Az analógia alapja az, hogy hasonló mechanizmusról van szó: ami a nyelv rendszere számára a beszédaktus, az az urbánus rendszer számára a gyaloglás vagy a járás (de Certeau 1988: 189–190). Egy rendszer alkalmazását jelenti, egy megnyilatkozást. A városi tér bizonyos lehet!ségeket és korlátokat kínál a gyalogos számára, aki a lehet!ségek egyikét aktualizálja. A lehet!ség aktualizálása egyben annak megváltoztatását is jelenti: a gyalogos folyton új utakat talál fel (rövidítések, kerül!k, improvizációk révén). Azáltal, hogy szelektál a térbeli nyelv jelöl!i között, és azáltal, hogy a használat során megváltoztatja !ket, diszkontinuitást hoz létre az urbánus szövegben. Egyes helyeket elkerül, másokkal szokatlan kapcsolatokat hoz létre. Megnyilatkozása során a gyalogos a saját pozíciójához mért közelséget és távolságot is létrehozza, amely viszonyrendszerben a másik is elhelyezhet! (de Certeau 1988: 190–191). A gyaloglás gyakorlatát a tulajdonnevekkel való viszonyában szemlélteti. A város technokrata igazgatása egy olyan urbánus szöveget hoz létre, amely mentes minden kétértelm ségt!l; s teszi ezt azáltal, hogy a városfelszínt a tulajdonnevek (pl. utcanevek) konstellációival szemantikailag elrendezi. Ez a cselekv!k számára egy idegen er! felügyeletét jelenti (de Certeau 1988: 198–199). Ebben az alapszituációban a tulajdonnevek jelentik a cselekv!k számára a tartalékokat, általuk tudnak értelmet létrehozni. Ez az értelem azonban nem mindig tudatos a cselekv!k számára. A gyalogos lábai – anélkül, hogy a személy tudná – egy mondatot hoznak létre azon tulajdonnevek segítségével, amelyeket útja során érint (utcák, terek, szobrok…). Más utcákat, tereket pedig elkerül, amivel más lehet!ségekt!l határolja el magát. Ahogy a gyalogosok elkezdik használni a városi teret, úgy adnak fokozatosan új jelentéseket a városi szöveg elemeinek. Újszer mondataikban a tulajdonnevek így – elszakadván az eredeti, a városkoncepció által megfogalmazott funkciójuktól – új szigniÞkációra lesznek képesek. Az urbánus igazgatás által létrehozott szöveg „fölé” a városlakók egy másik szöveget hoznak létre.
Három m velet révén. (1) Létrehoz egy tiszta teret, ahol geometriailag minden el van rendezve racionális szempontok mentén. (2) A makacs tradíciókat és taktikákat tudományos stratégiákkal kívánja felváltani. (3) Egy univerzális és anonim szubjektumot teremt meg, a várost (de Certeau 1988: 183–184).
17
20
Kotojelek.indb 20
2008.04.15. 22:00:18
Így lehetséges a rendszer logikájától való eltérés de Certeau szerint. A geometriailag elrendezett várost elsajátítják lakosai, saját igényeik szerint használják. A panoptikumszer felügyelet lényege az egyértelm ség, ezzel szemben a gyalogosok térbeli praktikái többértelm séget hoznak létre minden egyes helyen. A konkrét helyszíneken sok – a gyalogosok által létrehozott – jelentéssík fonódik egybe. Csak így tudják lakhatóvá tenni a várost. De Certeau terminológiájában ez azt jelenti, hogy a helyet térré alakítják át a gyalogosok. A hely egy geometriailag és funkcionálisan elrendezett rendszer egy eleme, értelme nem hozzáférhet! az emberek számára. A tér ezzel szemben egy újra elsajátított helyet jelöl, amely értelmesként jelenik meg a lakosok és a gyalogosok számára (de Certeau 1988: 217–218).
A szomszédság és a főzés praxisai A cselekvés m vészete második kötetében Pierre Mayol és Luce Giard próbálják meg alkalmazni de Certeau elméleti modelljét a hétköznapi praktikák empirikus vizsgálata során. Több-kevesebb sikerrel !k is taktikákként és stratégiákként értelmezik azokat. A Pierre Mayol által írt, egy szomszédság feltérképezésén alapuló fejezetek szintén a helyek térré formálásának egy példáját kívánják bemutatni. Egy a városi ellen!rzéssel szembeni taktikus cselekvésr!l van tehát szó. A szomszédság tulajdonképpen egy összeköt! kapocs az anonim külvilág és a saját lakás intimitása között (Mayol 1998: 10–11). A lakosok elsajátítják a nyilvános helyeket: praktikáik és gyakorlataik során értelmessé teszik a külvilág által nyújtott helyet és annak elemeit. A szomszédsági élet alapja Mayol szerint az, amit propriety-nek nevez, és amit illend!ségként, helyénvalóként, korrektségként lehetne fordítani.18 A helyénvaló intézménye két síkkal rendelkezik. Egyrészt a test egy társadalmi üzenet hordozójává válik. Az emberek viselkedése, gesztusaik, öltözködésük, mondataik mind egy kódot képviselnek. Olyan dolgok ezek, amelyek mélyen habitualizálódtak az egyénekbe, amelyek nem is feltétlenül tudatosak – Mayol egyenesen egyfajta testi emlékezetr!l beszél.19 A test artikulálja a konformitást. Másrészt a helyes viselkedéssel együtt jár az Mivel a ’proper’ és a ’propriety’ szavakban e három jelentés összefonódik, felváltva használom a magyar kifejezéseket. 19 Bár a hasonlóság szembet n!, a praktikák testi aspektusai kapcsán sem Mayol, sem Giard, sem pedig de Certeau nem hivatkozik Bourdieu-re, valamint habitus- és hexis-fogalmára. Ha hivatkoznak, akkor inkább a Mauss-féle habitust említik meg. Ennek oka az, hogy idegenkedtek Bourdieu azon gondolatától, amely szerint a társadalmi térrel homológ a habitusok tere. 18
21
Kotojelek.indb 21
2008.04.15. 22:00:18
az elismerés és azok a szimbolikus el!nyök, amelyek a konformitás jutalmait jelentik (Mayol 1998: 16–17). A szomszédságban tehát az elismerés cseréje zajlik.20 Ezáltal válik lakhatóvá a város és a szomszédság, ezáltal képesek az ott lakó emberek értelmesként érzékelni azt. A Luce Giard által elemzett f!zési praktikák szintén egy gyakorlati tudáson alapulnak. A f!zés hétköznapi gyakorlatai egy sajátos ökonómiának engedelmeskednek. A f!zés során Þgyelembe kell venni bizonyos pénzügyi restrikciókat, a többi családtag ízlését, s a kett!t összhangba kell hozni egymással. Továbbá a f!zés folyamata során a mozdulatoknak is ökonomikusaknak kell lenniük, bármilyen felesleges gesztus csak növeli az er!feszítések mértékét. Olyan készségekr!l van szó a f!zési praxis során, amelyek egyszerre igényelnek mentális és testi emlékezetet: gyakorlatias gondolkodást, és a mozdulatsorozatok szinte automatikus alkalmazását.21 A külvilág által nyújtott objektumokkal így tudnak a háziasszonyok kezdeni valamit.22 Az ökonomikusság további szintje a regionális konyhák területén Þgyelhet! meg. Eszerint az egyes területekre jellemz! helyi konyhák kényszerb!l jöttek létre: az alapján, hogy a klimatikus viszonyok és a talaj min!sége mely növények termesztését engedték meg, valamint hogy milyen állatfajok tartása volt lehetséges. Mivel e kényszerek megkerülésére hosszú évszázadokon keresztül nem volt mód, a cselekv!knek meg kellett tanulniuk igazodni hozzájuk. Azonban a rendelkezésre álló alapanyagok felhasználási formája olyan konyhát eredményezett, amelyben már nemcsak a kényszer, hanem egy kreatív mozzanat is megjelent.
Az írás modern mítosza és az olvasás vadorzópraktikája A modernség – bár inkább azok megszüntetésén dolgozott – kitermelt egy centrális mítoszt, mégpedig az írás mítoszát. Az írás gyakorlata három elemet foglal magában. El!ször is egy saját térben (egy üres lapon) bontakozik ki. Az üres lap egy a külvilágtól független helyet biztosít a szubjektum termelése számára. Másodszor, a szerz! egy szöveget épít fel ezen a helyen. Harmadrészt pedig az írás értelme, hogy a szöveg létrejötte után kihasson a küls! (társadalmi) világra Bourdieu nyomán szimbolikus t!kér!l is beszélhetnénk, ám rá nem hivatkozik Mayol. Utóbbi esetében maussi értelemben vett testtechnikákról van szó tehát, ahogy azt Giard is megállapítja (Giard 1998: 203). 22 Kifejezetten érdekesek azok a passzusok, amelyekben Giard bizonyos gesztustípusok kihalását és újak születését írja le. Mindennek legf!bb kiváltó oka a technikai fejl!dés, új, eltér! mozdulatsorokat igényl! eszközök és gépek megjelenése (Giard 1998: 199–213). 20
21
22
Kotojelek.indb 22
2008.04.15. 22:00:18
(de Certeau 1988: 247).23 Az írásvállalkozás a gyakorlatban úgy zajlik, hogy a szerz! bizonyos kívülr!l átvett dolgokból (például a m veltségéb!l) gazdálkodik, majd ezt alakítja át a termékévé (szöveggé). Egy tiszta lapra papírra vetni a termel! ész termékét, és vele a külvilágot befolyásolni – ez a három elem az, ami miatt de Certeau az írásban a modernitás alapvet! eljárását véli felfedezni. A modern kor a szerz!ket privilegizálja. Az ! osztályideológiájuk hatására az olvasást nem ismerik el termel!tevékenységként. Az uralkodó felfogás hierarchizálja az írást és olvasást: az írás kap kitüntetett Þgyelmet, míg az olvasást pusztán a szöveg befogadásaként tartják számon. De Certeau számára az olvasás egy kreatív praktika. Olvasni annyit tesz, mint egy készen kapott rendszerben vándorolni (mint a város épített rendjében gyalogolni). Minden olvasat megváltoztatja a tárgyát. A könyv mint jelrendszer arra vár, hogy az olvasó által megkapja jelentését. Következtetése – amely a strukturalista irodalomtudomány belátását ismétli meg –, hogy a szöveg az olvasó konstrukciója. Az olvasóra jellemz! termelés ez, amelynek során valami mást hoz létre, mint ami a szerz! szándéka volt. Újrakombinálja a szöveg elemeit: oldalakat ugrik át, eltér! jelentéseket ad a mondatoknak stb. Az olvasó a szerz! felségterületén mozog, a játék során ott kell alkalmaznia taktikáit és cseleit. Az olvasás vadorzás: a tekintélyek által egyetlen legitimnek tekintett olvasat mellett egy eltér!t hoz létre. Az emberek, miközben olvasnak, valahol máshol vannak – egy másik világban. A sajátos termelés miatt olvasni annyit tesz, mint „árnyékos és sötét sarkokat létrehozni egy olyan létben, amely a technokrata transzparenciának (…) van kitéve” (de Certeau 1988: 306). Az írásvállalkozás azonban de Certeau szerint jóval többet jelent konkrét szövegek alkotásánál. Ugyanennek a háromelem sémának (üres lap, szöveg létrehozása, hatásgyakorlás a külvilágra) felel meg az ipari termelés, a tudomány m ködése, a városi igazgatás, s!t a forradalom is. Mindegyik esetben valamilyen kívülr!l átvett dolgot alakítanak át a termelés saját helyén: az üzemben, a laborban, a városban vagy a történelemben. A forradalom azonban már a társadalom egészének a szintjére viszi át az írási tevékenységet. A történelem ellenében szeretne egy üres lapra írni, és az ész elveit megvalósítani. Ezek miatt válhatott az írás a modernitás központi mítoszává. Végs! soron tehát de Certeau szerint az egész társadalom szöveggé vált, mivel az írásambíció beszivárgott a gazdaságba, a politikába és az adminisztrációba. A jelenkori írásgépezet minden területen szövegeket hoz létre. A szövegek termelésének folyamata végtelenné vált.
A modernség centrális mítoszát Robinson Crusoe jeleníti meg plasztikusan; nála az üres lapot a sziget jelképezi.
23
23
Kotojelek.indb 23
2008.04.15. 22:00:18
Nem véletlenül fejti ki ezeket a gondolatokat: közük van a könyvek programjához. A szövegek végtelen generálása mélyen érinti az emberek fegyelmezésének kérdését. Az írásprojekttel együtt jár egy sajátos fegyelmez! mechanizmus is, amit de Certeau a törvény testekre írásaként jellemzett. Ennek során az él!lények a törvény (egy szöveg, egy Þkció) hordozóivá, vagyis maguk is szöveggé (olvashatóvá) válnak.24 Az érem másik oldala pedig az, hogy a törvény maga is valósággá válik: megtestesül az emberekben. Ezt fejezte ki de Certeau úgy, hogy a társadalom logosza testté lesz (de Certeau 1988: 254). A fegyelmezés ezen módszere három elemet feltételez: a törvényt (a szöveget) (1), az írási folyamatot végrehajtó különféle eszközöket és szerszámokat (2), és a testet, a darab húst (3), amit megjelölnek. A háromelem mechanizmus nem pusztán a jelen társadalmára jellemz!; korábbi korok is alkalmazták ezt a stratégiát, azonban a „tetováló”-szerszámok hihetetlen mérték elszaporodása már jellemz! módon az utóbbi egy-két század terméke. A szerszámok, amelyek olvasható kódokká teszik az embereket, az utóbbi évszázadban folyamatosan fragmentizálódtak és parcellizálódtak, behatoltak a legtöbb rendszerbe. Legyen szó akár szempilla-spirálozásról, hajvágásról, sebészetr!l, ruházkodásról, autóvezetésr!l vagy szemüveghordásról stb., ezek mind a test átalakítását jelentik. Mindegyik esetben arról van szó, hogy bizonyos szerszámok egy normának vetik alá a testet, mely által a társadalom reprezentálódik az él!lényben, és fordítva: a testek a társadalmat reprezentálókká válnak (de Certeau 1988: 265–266). De Certeau célkit zése volt, hogy elrelativizálja Foucault koncepcióját a fegyelmez! társadalomról. Minden speciÞkus fegyelmez! technika mellé oda kívánta állítani a mindennapi emberek egy-egy taktikáját, amelyek játékosságukkal képesek lazítani a fegyelmezés szorításán. Így történt ez a dél-amerikai népi diskurzusokról, a gyaloglásról, a f!zésr!l és a szomszédságról szóló szövegrészekben is. Itt azonban de Certeau nem volt képes következetesen végigvinni programját. Miután feltette önmaga számára is a kérdést, hogy mi az, ami a test részér!l képes elkerülni a fegyelmez! apparátus Þgyelmét, nem talált mást, csak azt, amit a fegyelmez! technikák nem képesek befogni. Azt tehát, ami nem civilizálható: a fájdalom- és vágykiáltásokat (de Certeau 1988: 266, 269). Egy másik helyen pedig az írásgépezetet leleplez! modernista irodalmi m vekr!l emlékezik meg hasonló szellemben (de Certeau 1988: 274–275). Az els! esetA gondolatmenetre nagy hatással volt Kafka A fegyencgyarmaton cím elbeszélése, ahogy azt de Certeau is világossá teszi. Az alábbi gondolatokkal kapcsolatban egyébként is elmondható, hogy nagyon sokat köszönhet a szépirodalomnak, a ÞlozóÞának, s!t a freudi pszichoanalízisnek is; csak éppen a szociológiának nem. Ebb!l problémák is adódnak. 24
24
Kotojelek.indb 24
2008.04.15. 22:00:18
ben tehát szinte nem marad semmi az él!lények számára, a második pedig egy olyan dolgot hoz fel, amelynek semmi köze a mindennapi emberek mindennapi praktikáihoz, és amelynek ráadásul nincs is jelent!s társadalmi következménye.25 Jól látható tehát, hogy mindkét esetben olyan megoldási javaslatokról van szó, amelyek szociológiailag nagyon nehezen értelmezhet!k.
Problémák és hozadékok Végezetül két a koncepcióval kapcsolatban felmerül! problémát szeretnék kifejteni. Az els! az el!z! fejezetben tárgyalt, a testet fegyelmez! technikákkal kapcsolatos, a második pedig a stratégiák és taktikák fogalmainak használhatóságára vonatkozik. Az els! probléma abból adódik, hogy nincs kell!képp tisztázva, hogyan is értékelend!k a testi viselkedésmódok és gesztusok, pontosabban abból, hogy egymásnak ellentmondó állítások fogalmazódnak meg. A törvény testre írása, a normának való alávetés következtében a test szinte teljesen uralom alá kerül. Ez az elemzés azt sugallja tehát, hogy a test mozdulatai is egy rendhez igazodnak. De Certeau saját szavaival: …[a szerszámok apparátusa] elválasztja a szöveget és a testet, de egyben össze is kapcsolja őket egymással azáltal, hogy olyan gesztusokat tesz lehetővé, amelyek a „textuális” fikcióból egy a test által reprodukált és valósággá vált modellt csinálnak (de Certeau 1988: 256 – a fordítás tőlem). Ezzel ellentétben a gyaloglásról és a f!zésr!l szóló fejtegetésekb!l az derül ki, hogy a kényszerekkel való játékos bánásmódnak nagyon fontos részei a test mozdulatai és gesztusai. Míg az el!bbi esetben egy uralom alatt álló testr!l van szó, addig az utóbbi olyan praktikákat ír le, amelyekben az okos gyakorlatiasság, a taktikák egyik forrása éppen a test. Az ellentmondást nem tárgyalja egyik szerz! sem, ezért egyik kötetben sincs feloldva. További problémák merülnek fel a stratégiák és taktikák fogalmai kapcsán. Úgy t nik, hogy a két fogalom elválasztása túl éles és kategorikus, olyannyira, hogy számos cselekvés esetében nehéz lenne megállapítani, melyik fajta cselekvéstípus lenne a megfelel!bb címke az értelmezés során. A két „tiszta” fogalom széls! pontjai között tehát egy olyan homályos zóna húzódik, amellyel az elmélet nem tud mit kezdeni. Jól szemlélteti bizonyos cselekvések besorolhatatlanságát 25 Igen valószín , hogy de Certeau mindennapi emberei nem Alfred Jarryt és Raymond Rousselt olvasnak.
25
Kotojelek.indb 25
2008.04.15. 22:00:18
(vagy vegyes jellegét) a Szeg! Dóra és Éber Márk Áron (2008) által elemzett romkocsmák jelensége. Ezek a helyek a városkoncepcióval szemben jöttek létre, egy adott hely térré alakítása, átfunkcionalizálása (és egy mili! igényeihez igazítása) által. Ebben az értelemben a romkocsma tulajdonosa taktikát alkalmaz, mert eltér! jelentésekkel lát el egy helyet. Más szemszögb!l nézve azonban már stratégiainak t nik a cselekvése, mert a romkocsmákat vállalkozásként m ködteti, és mert fogyasztókat vesz Þgyelembe racionális kalkulációja során.26 A mindennapi emberek cselekvéseit nehéz tehát mindig pusztán taktikai jelleg ként értelmezni. Leginkább talán azon csoportok esetében m ködhet mégis a dolog, amelyek önmagukat expliciten is a domináns kultúrával való szembenállásukon keresztül deÞniálják.27 Ez azonban nem vonatkozik a mindennapok szürke emberére, aki nem tartozik semmilyen szubkultúrához. Felmerül természetesen az a probléma is, hogy ugyanaz a személy az egyik cselekvési összefüggésben „tisztán” stratégiai módon cselekszik, a másikban pedig taktikailag.28 Mindezen problémák feltehet!leg a mindennapok harci színtérként való értelmezéséb!l következnek, abból, hogy a fogyasztást az uralom perspektívájából szemlélik. Talán túlzás minden el!zetesen adott képz!dményben vagy tárgyban (városi tér, nyelv, fogyasztási cikkek, élelmiszerek, könyvek) az uralom manifesztációját látni, mert az a veszély fenyeget, hogy a társadalomról túlságosan egyszer kép alakul ki.29 Minden ellentmondásossága ellenére kétségtelen érdeme de Certeau és kollégái vállalkozásának, hogy rácáfoltak a fogyasztást passzív folyamatként elkönyvel! elképzelésekre. Meggy!z!en mutatták meg, hogy a készen kapott formákkal való bánásmód a lényeges, és hogy a fogyasztás együtt jár egy fabrikáló tevékenységgel. Jól lemérhet! például ez azon, hogy abban a csoportban, ahol Bourdieu csupán szükségízlést látott (valamit!l való megfosztottságot), ott de Certeau-ék képesek voltak megÞgyelni az aktívjelentés-létrehozói folyamatokat, tehát egyfajta stilizálást.30 Persze az a feltevés is felvethet!, hogy 26 A jelenség vizsgálatára valószín leg alkalmasabb a szerz!k által felvázolt keret, amely alapján élménykínálók és élménykeres!k, nem pedig az uralomnak alávetettek és az azt gyakorlók között lehet különbséget tenni. További besorolhatatlan eseteket említ Morris (2004: 679–680). 27 Erre jelent példát a Hebdige által leírt punk szubkultúra. Ez a csoport szándékosan a fogyasztási javak – például ruházati cikkek, biztosítót – átfunkcionalizálására törekedett, arra, hogy megfossza !ket eredeti jelentésükt!l, s!t mindenféle jelentést!l (Hebdige 1995; Németh 2007). 28 Példa erre: a cégvezet! munka után gyalog megy haza. 29 A második, Giard és Mayol által írt kötet olvasása során az is felt nhet az olvasó számára, hogy kevés alkalommal hivatkoznak a stratégiák és taktikák fogalmi párjára. 30 Mayol ír például a kenyér és a bor szimbolikus jelentéstartalommal való ellátásáról a lyoni munkásnegyed vizsgálata során (Mayol 1998: 85–100).
26
Kotojelek.indb 26
2008.04.15. 22:00:18
de Certeau egyszer en „átesik a ló másik oldalára”, vagyis „a fogyasztás rossz” gondolata helyett a hasonlóképp végletes „a fogyasztás jó” formulát alkalmazza. Ezt a véleményt fogalmazza meg Daniel Miller (2005: 248), aki abszurdnak és túlzottan romantikusnak tartja, ha a kutató a gyengék cselekvéseit az ellenállás aktusaivá nemesíti. Miller megjegyzésével több szerz!re is utal, de Certeau kapcsán részben t nik csak jogosnak a felvetés. Az elméleti fejtegetésekre valóban jellemz!, hogy némileg idealizálják a taktikai cselekvéseket – ez abból következhet, hogy de Certeau mindenképp az uralom kérdése mentén szeretné értelmezni a mindennapokat. Ugyanakkor a konkrét praktikák leírásakor ez a beállítottság már jóval kevésbé érhet! tetten.
Hivatkozott irodalom ADORNO, THEODOR W. (1969): Freizeit. In Adorno: Stichworte. Kritische Modelle 2. 57–67. Frankfurt a. M.: Suhrkamp. BAHTYIN, MIHAIL M. (1982 [1965]): François Rabelais m vészete, a középkor és reneszánsz népi kultúrája. (Könczöl Csaba ford.) Budapest: Európa. DE CERTEAU, MICHEL (1988 [1980]): Kunst des Handelns. Berlin: Merve. DE CERTEAU, MICHEL (1997 [1974]): Culture in the Plural. Minneapolis: University of Minnesota Press. DE CERTEAU, MICHEL (2003): Az írás és a történelem. In Tudomány és m vészet között. A modern történelemelmélet problémái. Kisantal Tamás (szerk.). 99–111. Budapest: L’Harmattan – Atelier. DE CERTEAU, MICHEL (2004): Történelem és struktúra. In A történelem anyaga. Francia történelemÞlozóÞa a XX. században. Takács Ádám (szerk.). 137–144. Budapest: L’Harmattan. DE CERTEAU, MICHEL (2006 [1974]): A történeti m velet. In Annales. A gazdaság-, társadalom- és m vel!déstörténet francia változata. Benda Gyula – Szekeres András (szerk.). 463–522. Budapest: L’Harmattan. DE CERTEAU, MICHEL – LUCE GIARD – PIERRE MAYOL (1998 [1990]): Practice of Everyday Life. Volume 2: Living and Cooking. Minneapolis: University of Minnesota Press. FOUCAULT, MICHEL (1990 [1975]): Felügyelet és büntetés. Budapest: Gondolat. FOUCAULT, MICHEL (1999 [1976]): A hatalom mikroÞzikája. In Foucault: Nyelv a végtelenhez. 307–331. Debrecen: Latin bet k. 27
Kotojelek.indb 27
2008.04.15. 22:00:19
GIARD, LUCE (1998 [1994]): Part II: Doing-Cooking. In Practice of Everyday Life. Volume 2: Living and Cooking. De Certeau, Michel – Luce Giard – Pierre Mayol. 149–247. Minneapolis: University of Minnesota Press. GYÁNI GÁBOR (1997): A mindennapi élet mint kutatási probléma. Aetas (1): 129–137. (Internetes elérhet!ség: http://epa.oszk.hu/00800/00861/00004/19 97_t9.html) HEBDIGE, DICK (1995 [1979]): A stílus mint célzatos kommunikáció. Replika (17 – 18): 181–200. LEFEBVRE, HENRI (1971 [1968]): Minek nevezzük a jelenlegi társadalmat? In A francia szociológia. 243–260. Budapest: KJK. LYOTARD, JEAN-FRANÇOIS (1993 [1979]): A posztmodern állapot. In A posztmodern állapot. Habermas, Jürgen – Jean-François Lyotard – Richard Rorty. 7–145. Budapest: Századvég. MAUSS, MARCEL (2000 [1936]): A test technikái. In Mauss: Szociológia és antropológia. 423–446. Budapest: Osiris. MAYOL, PIERRE (1998 [1994]): Part I: Living. In Practice of Everyday Life. Volume 2: Living and Cooking. De Certeau, Michel – Luce Giard– Pierre Mayol. 5–129. Minneapolis: University of Minnesota Press. MILLER, DANIEL (2005 [1994]): A fogyasztás mítoszai. Replika (51–52): 239–256. MORRIS, BRIAN (2004): What we talk about when we talk about ’Walking in the City’. Cultural Studies 18(5): 675–697. NÉMETH BARBARA (2007): Kollektív jelleg és individualitás. Dick Hebdige és David Muggleton szubkultúra-képe (kéziratban). SZEG" DÓRA – ÉBER MÁRK ÁRON (2008): Az átmenet terei. Romkocsmák, retró-kertek és nosztalgiateraszok az ezredforduló Budapestjén. Magyar Lettre Internationale (67) (megjelenés alatt). TREBITSCH, MICHEL (2002): Henri Lefebvre en regard de Michel de Certeau: critique de la vie quotidienne. In Michel de Certeau, les chemins d’histoire. Delacroix, Christian – François Dosse – Patrick Garcia – Michel Trebitsch (szerk.). 141–157. Brüsszel: Complexe. WANDERER, PHILIP (2002): Introduction to the transaction edition. In Everyday Life in the Modern World. Henri Lefebvre. VII – XXII. New Brunswick – London: Transaction Publisher.
28
Kotojelek.indb 28
2008.04.15. 22:00:19
