A Cseh-Morva Protektorátus, mint a német háborús gazdasági tér része

280

Mik ló s Dá n ie l

A Cseh-Morva Protektorátus, mint a német háborús gazdasági tér része

A második világháború talán még nagyobb anyagcsatával zajlott le, mint az első. Noha ott a több évig mozdulatlan frontok szinte fekete lyukakként nyelték el a különböző gazdasági szektorok termékeit, jó húsz évvel később a mozgóháború is egyre növekvő mértékben követelte az ipar vagy mezőgazdaság hozzájárulását a harchoz. A háború előrehaladtával nemcsak a technika fejlődött, hanem a gazdasági potenciál kihasználása is. Egyre jobban kifinomodó módszerekkel szabályozták a termelést a háborúban részt vevő országok. Külön vizsgálandó a Harmadik Birodalom, ahol az Albert Speer által újjászervezett háborús gazdaság a nyersanyaghiány és a fokozatos vereségek, veszteségek hatására is fenn tudta tartani a hadi termelést, sőt még azt fokozni is tudta. Nemcsak a Birodalom lakossága és gazdasága lett a náci háborús érdekeknek alárendelve, hanem a közvetlen német megszállás alatt álló vagy formálisan autonóm területek is. Ezért a Cseh-Morva Protektorátus gazdasága egyre növekvő mértékben és a háború előrehaladtával egyre kevésbé leplezett módon lett a közvetlen birodalmi német hadigépezet része. A kelet-közép-európai régióban legfejlettebb gazdasággal rendelkező cseh területek iparának egy jelentős hányadára Németország már a müncheni döntés során rátette a kezét: a Szudéta-vidék ipara német területre került, amely felett közvetlenül Berlin rendelkezett. A maradék cseh ipar a megcsonkított Cseh-Szlovákiában már korántsem bizonyult annyira erősnek, de később a Protektorátus létrejöttével a birodalmi kormányzat csak Prága közvetítésével tudott hatni a terület gazdaságára – igaz a terület így is szervesen beleillett a náci vezetés által létrehozott gazdasági rendszerbe.


281

A cseh területek gazdasága és válsága a harmincas években A cseh területek az első világháború után örökölték a Monarchia gazdasági potenciáljának 70%-át, itt keletkezett a birodalom összes jövedelmének 42%-a.1 Ugyan a birodalom piaca elveszett, azonban Csehszlovákia sajátosságai miatt Cseh- és Morvaország, illetve Cseh-Szilézia továbbra is vezető szerepet töltött be az ország gazdaságában. Ezekben a tartományokban élt a lakosság közel háromnegyede, itt volt a legnagyobb mértékű az ipari átalakulás a foglalkoztatottság és a demográfiai mutatók tekintetében. Az ország két legnépesebb városa (Prága, Brünn) szintén a nyugati tartományokban helyezkedett el. Mondhatni kellemetlen örökség maradt az új állam számára, hogy ugyanúgy többnemzetiségű volt, mint az Osztrák-Magyar Monarchia. 1921ben a csehszlovákok a lakosság 64,8%-át tették ki (kb. 8,8 millió fő, ebből nagyjából 7 millió volt a csehek száma), a németek adták a lakosság 23,6%-át (3,2 millió fő), a magyar kisebbség 5,6%-on állt (762 ezer fő). Mellettük további 460 ezer ruszin, 190 ezer zsidó és 110 ezer lengyel alkotta az országot.2 Csehszlovákia a jó kezdet ellenére mégis kelet-közép-európai államokhoz hasonlóan lemaradt Nyugat-Európából a gazdasági fejlődésben a két világháború között,3 de így is a legiparosodottabb állam maradt a régióban. A gazdasági világválság azonban felszínre hozta a nemzetiségi ellentéteket. A német iparosok a húszas évek derekára beletörődtek a kisebbségi létbe. Később aktivistáik révén részt vállaltak az ország gazdasági vezetésében, de mindig tartottak attól, hogy a cseh vezetésű állam központi intézkedéseivel elcsehesítené, vagy ellehetetlenítené a német gyárosokat, iparosokat.4 A kooperáció éveit így a széthúzás időszaka váltotta fel. Csehszlovákia német lakosságának 45,5%-át foglalkoztatta az ipari szektor, valamint a németek 34,2%-a tartozott a kisiparosok és haszonbérlők közé, 18%-uk volt alkalmazott („fehérgal-

Gaucsík István: A csehszlovákiai magyarság jogfosztásának gazdasági háttere 1945–1948. Kalligram, Pozsony, 2013, 41. 2 Palotás Emil: Kelet-Európa története a 20. század első felében. Osiris, Budapest, 2003, 261–263. 3 Bővebben lásd: Janos, Andrew C.: Haladás, hanyatlás, hegemónia Kelet-Közép-Európában. Helikon, Budapest, 146–149. 4 Bővebben lásd: Boyer, Christoph: Conflict and Cooperation: Czechs and Germans in the First Czechoslovak Republic. In: Schultz, Helga – Kubů, Eduard (eds.). History and Culture of Economic Nationalism in East Central Europe. Berliner Wissenschafts-Verlag, Berlin, 2006, 207–219. 1

282

M ik lós Dá n ie l

léros”), míg relatív többségük, 47,8% volt kétkezi munkás.5 A gazdasági világválság viszont főleg a német befolyású ipart, illetve lakosságot sújtotta a cseh tartományok peremén. Csehszlovákia csak lassan tudott kikecmeregni a válságból, amit nehezített az is, hogy közben a nagyméretű állami megrendelésekkel stabilizálódó Németország kihasználta a német kisebbség helyzetét. A Csehszlovákiában színre lépő SdP-t (Sudetendeutsche Partei) a németországi vezetés támogatta, hogy gyengítsék az ottani államszervezetet. 1938 válsága végzetesnek bizonyult Csehszlovákia számára: az egyre nagyobb nyomás alá kerülő prágai vezetés végül hajlandó volt kompromisszumokra, azonban a németek folyamatosan teljesíthetetlen követelésekkel álltak elő. A müncheni konferencia végül „megoldotta” a csehszlovák kérdést.6 Csehszlovákia a németek felé elvesztette természetes védvonalát,7 valamint a cseh területek iparának, bányászatának jelentős részét megszerezte a Harmadik Birodalom. Miközben az ország nehéziparának helyzetén a Těšín-vidék lengyel megszállása csak tovább rontott. München után katonailag már nem volt veszélyes a Németországra az ország, de a maradék cseh területek ipara még mindig ígéretes zsákmánynak ígérkezett Hitler számára. Csehszlovákia végét 1939 márciusa jelentette: március 14-én Szlovákia kinyilvánította függetlenségét, majd egy nappal később Hácha elnök megalázó körülmények között kérte a német védnökséget. A megszállók gyorsan rendelkeztek a mindennapi életről, hogy a gazdaság ne szenvedjen túlzottan az okkupációtól, valamint, hogy Hitler lenyugtassa az esetlegesen felháborodott cseh és nemzetközi közvéleményt, az idős diplo-

Lásd Průcha, Václav: The economy and the rise and fall of a small multinational state: Czechoslovakia, 1918-1992. In: Teichova, Alice – Matis, Herbert (eds.): Nation, State and the Economy in History. Cambridge University Press, Cambridge, 2003, 181-196. (a 183. oldali 9.1es és 184. oldali 9.2-es táblázatok). 6 A csehszlovák válságról lásd bővebben: Ormos Mária – Majoros István: Európa a nemzetközi küzdőtéren: Felemelkedés és hanyatlás, 1814-1945. Osiris, Budapest, 2003, 393-397. 7 A peremhegységekben már 1937-tól kezdve francia minta alapján megkezdődött az állami támogatású erődítés, amely azonban nem fejeződött be 1938-ra. Ugyanígy szlovák területen is megkezdődött a könnyebb erődök kiépítése egy esetleges magyar támadás ellen. Lásd bővebben: Šrámek, Pavel: Ve stínu Mníchova: Z historie Československé armády 1932–1938. Mladá fronta, Prága, 2008, 50-60. 5


283

matát, Konstantin von Neurathot nevezte ki protektornak, hogy pacifikálja az újonnan létrehozott Cseh-Morva Protektorátust.8

Milyen nyereségekkel járt Németországnak a cseh területek megszerzése? A háborúra készülő német gazdaság feszített tempót követett: lehet úgy fogalmazni, hogy az összeomlás elől menekült. A megszállt területekkel viszont időt nyert, mert Ausztria és Csehország ipara és mezőgazdasága „friss levegőként” hatott a Harmadik Birodalom számára. Már csak azért is voltak fontosak az itteni nyersanyagok, termékek, mivel Ausztria és Csehszlovákia kereskedelme Németországgal egyre inkább csökkenő tendenciát mutatott a harmincas években9 – szemben a többi közép-európai állammal. A Szudéta-vidék és bő fél év múlva a maradék cseh területen létrehozott Protektorátus gazdasága is javarészt német kézbe került – ez élesen szembemegy az addigi mintával: 1937-ben az összes csehszlovákiai külföldi befektetés csupán 7%-a kapcsolódott Németországhoz.10 A stratégiai iparágakban a német cégek gyorsan tettek szert nagy befolyásra, tulajdonra. Például a Hermann Göring Werke 80 nagyvállalatra tette rá a kezét (vitkovicei vasmű, Škoda), ahol mintegy 150 ezer munkás dolgozott. A Dresdner Bank a Tatra gépgyárat és a Bömische Escompte Bankot szerezte meg. Ez mutatja, hogy a német tőke a cseh pénzpiacon szintén megjelent. A Protektorátus ipari részvénytőkéjének nagyjából a fele, a szénbányászat és cement-, papír-, olajipar 90-100%-a került német kézbe, de a többi iparágban is 25-30%-os volt a birodalmi cégek részesedése.11 A felvásárlásokat a Birodalmi Gazdasági Minisztérium (Reichswirtschaftsministerium) támogatta, Kárný, Miroslav: Reinhard Heydrich als Stellvertretender Reichsprotektor in Prag (bevezető tanulmány). In: Kárný Miroslav (ed.): Deutsche Politik im „Protektorat Böhmen und Mähren” unter Reinhard Heydrich 1941-1942: Eine Dokumentation. Metropol, Berlin, 1997, 9–76., 18. 9 Csehszlovákia esetében az összes export 20%-a esett Németországra 1933-ban, ez az arány 15%-ra apadt 1937-re, az importnál is hasonló csökkenés következett be. Lásd: Berend T. Iván – Ránki György: Közép-Kelet-Európa gazdasági fejlődése a 19-20. században. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, 1969, 308. 10 Overy, R. J.: War and Economy in the Third Reich. Oxford University Press, Oxford, 2002, 316. 11 Berend-Ránki: Id. mű, 352. 8

284


mivel azok Németország számára fontosnak bizonyultak a későbbi háborús gazdaság szempontjából. A felvásárlások mellett a német konszernek a kisajátított zsidó tőkéből is részesültek, bérbe vettek cseh érdekeltségeket határozatlan időre (ún. Treuhand-egyezmények), valamint előfordult az is, hogy leányvállalatokon keresztül irányítottak egyes iparágakat, illetve szindikátusszerűen kapcsoltak össze cégeket. Szintén nem volt ritka, hogy egyes személyek pozícióhalmozás révén több fontos cégnél töltöttek be vezető szerepkört. Erre példa dr. Wilhelm Voss, aki a Ferdinand Nordbahn (H. G. Werke érdekeltségébe tartozott) végrehajtó bizottságának volt az elöljárója, valamint az Első Brünni Fegyvergyár (43,5%-a volt a tulajdonosoknak német részvényes) igazgatótanácsának is az elnöke volt.12 1937-es adatokra vetítve a Protektorátus az alábbiakban tudott hozzájárulni a Birodalom termeléséhez: (1000 tonnánként) Feketeszén Barnaszén Vasérc Nyersvas Nyersacél Mangán

Protektorátus

Nagynémet Birodalom – Szlovákiával együtt!

7594 480 745 1142 1553 43 (Szlovákia: 63)

194037 205897 13187 17539 21851 106

Forrás: Brandes, Id. mű, 42. o.

A Cseh-Morva Protektorátus fontos nehézipari adalékot jelentett Németországnak, a háború előrehaladtával pedig a német hadiipar megszervezésének köszönhetően bizonyos stratégiai ágazatokban nőtt a termelés. A helyi nyersvas és nyersacél termelésnek további nagy szerepet szántak a Birodalom vezetői. A nehéziparáról ismert Vitkovice lett volna a „Keleti Linz.” Az osztrák város kiemelt szerepet kapott a német iparosítási tervekben. Hasonló jövőt

Brandes, Detlef: Die Tschechen unter deutschem Protektorat. Band 2.: Besatzungspolitik, Kollaboration und Widerstand im Protektorat Böhmen und Mähren von Heydrichs Tod bis zum Prager Aufstand (1942-1945). R. Oldenbourg Verlag, München, 1975, 39–40. 12


285

szántak a csehországi városnak is, azonban az itteni acél a győztes háború után a protektorátusi, lengyel vagy ukrajnai gyárakba került volna.13 A széntermelés nem csupán a távlati tervekben növekedett, hanem a kibányászott nyersanyag mennyisége a megszállás után rögtön emelkedni kezdett: csak az Ostrava környéki bányákban 1941-ben 6,8, 1943-ban pedig 7,3 millió tonna szenet raktak a csillékbe, miközben 1941 előtt itt nagyjából 4,6 millió tonnás volt az éves termelés.14 A széntermelés mellett a fegyvergyártás vált húzóágazattá. A Škoda Művek és a brünni fegyvergyárak birodalmi átvétele mellett a háború előrehaladtával egyre több katonai eszközt gyártó cég telepedett meg a Protektorátusban. Ennek oka az volt, hogy a szövetségesek bombázói a cseh iparvidéket nem tudták elérni, így az viszonylag keveset szenvedett a bombázásoktól. A termelést ezért itt nyugodt körülmények közt lehetett folytatni. A hadigazdaság megjelenése és módszereinek kifinomodása után itt is jelentős volt a termelékenység javulása.

A Protektorátus gazdasága a háborús totalizálás idején Igazodva a háborús viszonyokhoz, a német gazdasági expanzió beszűküléséhez, a birodalmi vezetés hozzá kezdett a hadigazdaság mélyre ható átszervezéséhez. Ezt eleinte Fritz Todt felügyelte, majd az ő halála után Albert Speer vette át a fegyverkezési felügyeletet, Fritz Sauckel pedig a munkaerővel való gazdálkodást: ez gyakorlatilag a kényszermunkaerő kiaknázását jelentette. A Birodalom német munkásait 1942-től kezdve egyre nagyobb mértékben hívták be katonai szolgálatra, mivel a nők mozgósítása nem történt meg a munkaerőpiacon, így kényszer- és vendégmunkások lepték el Németországot.15 Ez alól a protektorátusi állampolgárok sem voltak kivételek. A cseh nemzetiségű lakosok gyakran másodosztályú állampolgárokként voltak kezelve, azonban munkaerejükre a háború alatt végig számítottak német részről.16 Mivel a protektorátusi németeket is várta a katonai szolgálat, 13 14 15

Overy: Id. mű, 336. Brandes: Id. mű, 42. Bővebben lásd: Ránki György: A második világháború története. Gondolat, Budapest, 1982,

265. A faji elgondolás értelmében a csehek egy kis részét germanizálták, míg a többséget kitelepítették volna az Ostraumba, mint a németek segéderőit. Lásd Kárný: Id. mű, 28-30. 16

286


helyükre gyakran a hivatalokban is csehek kerültek, akik a német nyelv ismerete miatt alkalmazhatóak voltak. A csehek számára a katonai szolgálatot nem tették lehetővé, helyette kötelező jellegű munkaszolgálaton kellett részt venniük: ezt vagy helyben, a Protektorátusban, vagy a Birodalomban kellett végezniük. A csehek számára a németországi munkavállalás már a harmincas években sem volt ismeretlen, azonban most kényszerből kerültek a Harmadik Birodalomba. A rossz körülményekről sokan panaszkodtak, mégis 1942 április elseje és november 30. között körülbelül 79000 munkást alkalmaztak Németországban.17 A Cseh-Morva Protektorátus papíron létező autonómiája azt is jelentette, hogy a cseh kormányzatnak voltak saját gazdasági (ipar-, közmunka-, kereskedelemügyi) miniszterei 1942 januárjáig. Ekkor Reinhard Heydrich protektor-helyettes saját kezűleg nyúlt bele a cseh kormányzat struktúrájába, és nevezte ki a birodalmi német Walter Bertschet gazdaság- és munkaügyi miniszterré. Bertsch kinevezésével a cseh gazdaság irányítása még inkább a németek kezébe került. A fegyvergyártásnál is érvényesült a birodalmi felügyelet: ezt a Protektorátusban szintén Albert Speer koordinálta, azonban a személyes autonómiáját féltő államtitkár, Karl Herman Frank gyakran összetűzésbe került vele. Németországban a hadiipar előnyben részesítése a fogyasztásihoz képest már a háború elejétől fogva érezhető volt. Nemcsak a fogyasztási javakat sújtották nagyobb adókkal, de a munkaerőt is próbálták a hadiipari üzemek felé terelni. A már említett protektorátusi „autonómia” annyiból védte a területet, hogy az ilyen jellegű gazdasági átalakítás valamivel később jelent csak meg az iparban. 1938-hoz képest 1944-ben a textiliparban 40%-kal csökkent a munkások száma, és ilyen csökkenések még a szolgáltató szektort is érintették.18 A heti munkaórák számát is emelték, így sikerült növelni a termelés mennyiségét. Az említett németországi bombázások miatt nem csak hadiüzemek települtek a Protektorátusba. Ezek munkaerő-szükségletét úgy tudták a leggyorsabban kielégíteni, ha a Birodalomban dolgozó cseheket hazaszállítják.19

17 18 19

Brandes: Id. mű, 46. Berend-Ránki: Id. mű, 353. Brandes: Id. mű, 48.


287

A cseh területek mezőgazdasága a német megszállás alatt Cseh- és Morvaország lakossága a gazdasági átalakulás hatására nagyobb részt már az iparban dolgozott, így Csehszlovákia agrárnépességnek aránya csak 28% volt a teljes népességhez képest (összehasonlításul: Magyarországon 51%, Lengyelországban 65%).20 A gabonafélék terméshozama 1913-ban 17,9, 1936-ban pedig 15,6 métermázsa/hektár volt (Magyarországon: 15,7 és 13,6 ez a szám), ami a legnagyobb a régióban,21 de az ország a mezőgazdaság gépesítésében is élen járt: egy traktorra 920 hektár föld jutott (sőt ez az akkori európai átlagot – 1750 hektár/traktor – is túlszárnyalta).22 Az első világháború utáni földosztás, a szövetkezeti mozgalom támogatása, valamint az Agrárpárt erős volta biztosította a csehszlovák mezőgazdaság viszonylagos nyugalmát. A gazdasági világválság azonban a mezőgazdaságot is érintette: a kistermelők közül többen csődbe mentek, a napszámosok pedig a városokba költöztek, de csak tovább gyarapították a munkanélküli népességet. Az állam a válság felszámolása érdekében belenyúlt a mezőgazdaságba: 1934-ben bevezették a gabonakereskedelemre az állami felügyeletet. Ettől kezdve a Csehszlovák Gabonatársaság (Československá obilní společnost) volt monopolhelyzetben: a gabonafélék bel- és külkereskedelmét is szabályozta.23 Az 1938-as szudétanémet események a cseh mezőgazdaságot kevésbé érintették, viszont a Csehszlovákia éléskamrájának tartott Csallóköz Magyarországhoz került az első bécsi döntés után. A német megszállók számára világos volt, hogy a Protektorátus elsősorban az ipari termelésével fogja majd a birodalmi érdekeket szolgálni. A területet nem tudták önellátóvá tenni, az időjárás okozta betakarítási anomáliákat a birodalmi importtal tudták kisegíteni, ilyen volt például az 1941-es év is. Eleinte az állatexport volt jellemző a területre, majd 1943-tól kezdve itt is behozatalra szorult a Cseh-Morva Protektorátus.24 Exportra jóformán csak a cukoripar volt képes. A cukorrépa termelés már Csehszlovákiában fontos részét képezte a cseh tartományok mezőgazdaságának. Ezt a Protektorátusban tovább fokozták, így a Birodalomba 20 21 22 23 24

Janos: Id. mű, 149. oldali 20. táblázat. Janos: Id. mű, 146. oldali 15. táblázat. Palotás: Id. mű, 254. Bővebben lásd: Gaucsík: Id. mű, 48–50. Brandes: Id. mű, 55.

288


történő kivitel is növekedett: 1940-ben 74055, 1941-ben 121518, 1942-ben 117609 tonnát szállítottak Németországba. A Birodalomnak nőttek az igényei a háború előrehaladásával: az elfoglalt vagy megszállt területekről Németországba szállított mezőgazdasági termékek nélkül az ellátás, jegyrendszer alacsonyabb színvonalon működött volna,26 amely a lakosságot igen súlyosan érinthette. Ezért, hogy az ellátást fenn lehessen tartani, beszolgáltatási rendszert vezettek be. Így a Protektorátusban beszolgáltatott termékek egy része is kikerült a területről, ami viszont a helyi közellátást érintette érzékenyen. A beszolgáltatási rendszer miatt pedig virágzott a feketepiac, amit a német rendőri szervezetek sosem tudtak felszámolni.

Beleillik-e a Cseh-Morva Protektorátus a Népállam koncepcióba? Götz Aly könyvében, a Hitler népállamában27 egy alaposan elemzett struktúrát mutat be a Harmadik Birodalom működéséről, amelyet nagyon röviden a könyv által sokat citált Göring-idézettel lehet jellemezni: „Ha már van infláció, akkor az mindig Németországon kívül legyen!” Aly gondolatmenete szerint a nemzeti-szocialista rezsim a németeknek, és csakis az ő számukra teremtett jólétet, amit bármi áron fenn akart tartani a hitleri kormányzat. Ez Európa megszállt területeinek, vagy a Harmadik Birodalom szövetségeseinek a durva vagy éppen jóval szofisztikáltabb módszerekkel történő kifosztását is jelentette. A könyv számos megszállt területet, valamint szövetséges országot mutat be, hogy ott a különböző német hatóságok hogyan tudták rátenni a kezüket a magán – különösképpen a helyi zsidó – és az állami vagyonra,28 valamint Kárný: Id. mű, 57. Overy: Id. mű, 291. 27 Aly, Götz: Hitlers Volksstaat. Raub, Rassenkrieg und Nationaler Sozialismus. Fischer, Frankfurt am Main, 2005. Egy év múlva egy bővített kiadás is a könyvesboltokba került, amelynek utószavában a szerző válaszolt az őt ért kritikákra. Magyarul Hitler népállama – Rablás, faji háború és nemzeti szocializmus címen jelent meg a második német kiadás fordítása 2012-ben az Atlantisz Kiadó gondozásában. 28 Ausztria és a cseh területek gazdaságának „birodalmiasítása” volt a minta Németország számára a háború idején (lásd Overy: Id. mű, 321.), Aly mégsem tesz említést Csehszlovákiáról 25 26


289

hogy miként történt a besorozott Otto Normalverbraucher-ek által a gyakran nem is tudatos kirablás. A szerző azonban csak néhány esetben említi meg a Protektorátust, és akkor is inkább egy felsorolás részeként, s nem önállóan bemutatott területként. Hogy a szerző miért nem írt a megszállt cseh területekről, az sem az előszóból, sem az utószóból nem derül ki, emiatt csak feltételezésekre, találgatásokra szorítkozhatunk. Ez a terület valószínűsíthetően azért maradt ki Götz Aly elemzéséből, mivel kilóg a sorból. A háború előtt történt meg Csehország teljes megszállása: a németek lakta területek Ausztriához hasonlóan szervesen integrálódtak a Birodalom közigazgatásába, míg a cseh területek egy autonóm védnökséggé váltak, ahol például még egy rövid ideig a megszállt lakosság anyanyelvén is folyt oktatás az egyetemeken. Az itteni megszállási módszerek tehát már a második világháború előtt kialakultak, és mondhatni csak hozzá lettek igazítva a háború szükségleteihez.

Összegzés A Cseh-Morva Protektorátus az 1939-es létrejöttétől kezdve a Harmadik Birodalom fontos ipari területe, nyersanyagbázisa volt, ahol azonban eleinte nem közvetlenül érvényesült a berlini kormányzat akarata. Ez az állapot azonban a második világháború idején megváltozott. A központi irányítás egyre jobban áthatotta a Protektorátus gazdaságát és kormányzatát. A háborús célokhoz igazított termelés a haditermelést produktívabbá tette, ugyanakkor a fogyasztói javak előállítása a háttérbe szorult. A bezárt üzemekből, gyárakból a munkásokat a fegyvergyártás felé irányították, így a haditermelés nemcsak a gyártási módszerek átalakításának következtében nőtt, hanem a felhasznált munkaerő növekvő számának köszönhetően is. A csehek számára a katonai szolgálatot nem tették lehetővé, viszont munkaszolgálatra vitték őket Németországba, majd később hazaszállították őket a szövetséges stratégiai bombázók elől a Protektorátusba, hogy az odatelepített hadi üzemekben dogozzanak. Emiatt is számítottak a cseh területek a náci vagy a Protektorátusról. 29 Götz Aly többször hivatkozik Otto Normalverbraucherre, aki szigorú fordításban „Normálfogyasztó Ottó” – a név a magyar Gipsz Jakabnak feleltethető meg leginkább. 30 Aly: Id. mű, 205., 265.

290


Németország utolsó iparvidékének, ahol még a háború utolsó heteiben is folyt a fegyverek gyártása. Röviden elmondható még, hogy a cseh mezőgazdaság gyakran erőn felüli kvóták beszolgáltatásával járult hozzá a német háborús ellátáshoz – így a német megszállók az ipar mellett ezt a gazdasági területet is kizsákmányolták.

A Cseh-Morva Protektorátus, mint a német háborús gazdasági tér része

Recommend Documents