Téglás János Vencel
A Civil Jogász Bizottság a magyar politikai szerkezetben Nehéz megfelelő szempontot találni a civil szervezetek vizsgálatához, mivel nincsenek olyan egyetemes, mindenki által elfogadott mércék, amelyekhez mérni lehetne tevékenységüket. Különösen a politikában érintett szervezetekkel van ez így, mivel a politikai hatékonyságot még a gazdasági, környezetvédelmi célok elérésénél is nehezebb mérlegelni. Van azonban egy sajátosságuk ezeknek a szervezeteknek, ami mindegyikőjükre igaz. A társadalom egyes csoportjainak nevében szólalnak meg, artikulálják azok gondolatait, közvetítik szándékaikat a nyilvánosság és a politikai elit számára. Fel kell hívjuk a figyelmet ugyanakkor egy, a társadalomtudományokban jól ismert problémára. Mivel csak arról lehet tudomásunk, ami a nagy nyilvánosság előtt elhangzik, ráadásul minden egyes ember hangját képtelenség is volna végighallgatni, ezért az artikuláció a politikában voltaképpen sohasem "alulról jön", hanem "megfogalmazódik". A nyilvános beszéd egyrészt mindig „szelektál” a rengeteg esemény közül, másrészt egyben „értelmez” is, egy tematikus, stiláris keretbe foglalva mondja el az általa képviselteknek tulajdonított gondolatokat. Ezzel a megszorítással élve egy politikailag aktív civil szervezetet tehát jól jellemez az, hogy kinek a hangját szólaltatja meg, vagyis hogyan konstruálja meg azt az érdeket, azt a csoportot, amelynek a nevében aztán később megnyilvánul. A 2006 őszén létrejött Civil Jogász Bizottság mindenképpen egy különös, egyedi képződmény, mivel egyrészt nem egy szokványos kisebbségi jogvédő szervezet, noha azokhoz nagyon hasonló retorikával, hasonló jogi megfontolások alapján működik, másrészt tevékenységének döntő részét olyan szándékok vezérlik, amelyek az állam, elsősorban az erőszakszervezetek tevékenységének utólagos ellenőrzésére irányulnak. Magyarországon már húsz évvel ezelőtt létrejöttek az első olyan civil szervezetek, alapítványok, amelyek az állam akkori átalakításából fakadó feladatok kezelésére és egyes kisebbségek jogainak érvényesítésére, a jogalkotás irányának befolyásolására törekedtek, részben a nyugati jogvédő mozgalmak elméleti tapasztalataira, támogatására alapozva. És szintén a nyugati tapasztalatok hatására elkezdték használni ugyanazokat a jogi érveléseket, eszközöket, amelyeket évtizedekkel korábban az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában már megmozgattak, és amelyek körül erős elméleti – jogelméleti, társadalomtudományi – viták is zajlottak. (A civil szervezetek szerepének meghatározása a jog alakításában nagyon lényeges kérdés.) Akkoriban sok más életterülethez hasonlóan itt is azt tapasztalhattuk, hogy az -1-
elméleti reflexiók és a civil szervezetek által megfogalmazott mozgalmi célok egyidejűleg értek el bennünket, sőt, sok esetben előbb ért el ide a tudományos témafelvetés, mint maga a társadalmi probléma megfogalmazása. Ezt a női egyenjogúsági problematikát elméletileg támogató feminista kutatások esetén jó láthatjuk. Az sem példa nélküli, hogy egy civil kezdeményezésből jogászok is erősen kiveszik a részüket, a mozgalmi típusú szerepvállalás sehol a világpiac társadalmaiban nem számít rendkívülinek. Viszont a Civil Jogász Bizottság néhány vonatkozásban mégis egyedinek tekinthető, ami részben a magyar politikai rendszer szerkezetéből és történetileg kialakult pártpolitikai megosztottságából fakad, részben abból, ahogy ebbe a szerkezetbe a társaság beilleszkedik.
Nevében – és részben tevékenységében – a CJB-hez csak néhány középeurópai szervezet áll közel. A leghasonlóbb a jugoszláv (szerb) Jogász Bizottság az Emberi Jogokért (YUCOM). Ők is elsősorban a hatóságokkal (ők a titkosszolgálatokkal) szembeni védelmet és jogorvoslatot kívánnak nyújtani, de témáik heterogének, és nem egy ügy, hanem a demokratikus intézményrendszer kiépítésében való részvétel köré szerveződnek. A Jurix nevű orosz csoportosulás szintén jogászok kezdeményezése volt, bemutatkozásukban az orosz alkotmányra hivatkoznak: „Az egyén jogai és szabadságai a legfőbb értékek. Az egyének és polgárok jogainak és szabadságainak felismerése, megtartása és védelme a kormányzat kötelessége”. A lengyel Academia Iuris Foundation már inkább egy jótékony célokat, a joghoz jutást elősegítő szervezetnek tekinthető, a szegények és védtelenek számára próbál jogi segítséget nyújtani, és etikailag ennek fontosságára felhívni a jogászok figyelmét. Hasonló ehhez a cseh nonprofit Közérdek Jogász Egyesület, de már az ő célrendszerük is, sok más civil szervezettel és alapítvánnyal együtt elsősorban a jogok emberek közötti gyakorlásához, esetleg a joghoz jutás elősegítéséhez igazodik, és nem az állami erőszakszervezetek tevékenységének ellenőrzésére, a felelősségre vonhatóság érvényesítésére. Az emberi jogi egyesületek, jogászcsoportok általában az ügyek széles spektrumával foglalkoznak, és célul tűzik ki a társadalom demokratikus érzületének, értékrendjének előmozdítását is, konferenciákat, és gyakorlati tapasztalatokat nyújtó kísérleti projekteket menedzselnek (az iskoláktól az adórendszerekig nagyon sok területen).
A CJB létrejöttét a tavaly őszi tiltakozások hatósági kezelésével és a későbbi kivizsgálással kapcsolatos elégedetlenség motiválta, ami azóta is meghatározza az egyesület mondanivalóját és tevékenységének fő irányát. Kritikájuk a legtöbb emberi jogi civil csoportosulástól eltérően nem a hatályos jog szerkezetére és az
-2-
állam általában vett működési zavaraira irányul, hanem a kormányzás konkrét gyakorlatára, és inkább a vezetők és rendőrök személyes mint pozícióból fakadó felelősségére. Az előbbire való hivatkozás az utóbbiból fakadó garanciális igényeket kívánja szolgálni, nem pedig fordítva. Azaz számukra az általános jogi és rendszerkritika jelen van ugyan, de másodlagos a kormánypolitika és a vezetési gyakorlat bírálata mögött. A CJB működése eredetileg egyetlen ügyre koncentrált, az alapjogi érvelés, az emberi jogokra való hivatkozás háttérbe húzódott a feltárt egyéni sérelmek gondozása, dokumentálása és nyilvánosságra hozása mögött. Ez később megváltozott az újonnan felkarolt ügyekkel, s ahogy ez lenni szokott, a szervezet állandósulásával a CJB hangjában egyre jobban felerősödött az alkotmányjogi érvelés. Az alapjogokra való hivatkozás a civil szervezeteknél abból a megfontolásból terjedt el, hogy így közvetlenül, kvázi „felülről” vagyis „kívülről”, általánosságban lehet befolyásolni az állami apparátus működését, a jogalkotási folyamatokat is beleértve. Itt ez fordítva van, a büntetőjogi, eljárási problémákból kiindulva, általánosítással jutottak el az alapjogok érvényesülésének a kérdéséhez. A CJB kezdeményezői elsősorban egyetemi jogászok voltak. Ez az elméleti beállítottságú pozíció általában elősegíti azt a törekvést, hogy az ügyeket egy átfogó keretben rendezzék és beszéljék el, és ahogy más országokban is megtörtént, kilépve a nyilvánosság elé, mozgalmi típusú, elkötelezett jogászi szerepet vállaljanak. Ehhez hozzájárul a Nemzeti Jogvédő Alapítványhoz fűződő szoros kapcsolatuk is. Az így kialakuló elkötelezettség pedig képes újratermelni és újabb ügyekkel kiegészíteni a szervezet feladatait, az egy ügyre figyelő CJB egyre általánosabban a jogot politikai eszközökkel is befolyásolni kívánó szervezetté válik. Sőt, az Auchan céggel szembeni akciójuk, felhívásuk még ezen is túlmenve már tipikusan mozgalmi jellegű, határozottan érték centrikus, és érzelmileg is fűtött cselekvés.
Ahhoz, hogy egy társadalmi szervezet sikeresen létrejöjjön, és ne haljon el hamar, hanem stabilizálódjon, és tartósan megjelenhessen a nyilvánosságban, nem csak saját identitását kell megkonstruálnia. Saját maga előfeltételeként azt a központi „ügyet” is meg kell találnia, amelyet a középpontba állíthat, és amelyre építve a maga számára tematizálhatja a közéleti problémák nagy részét. Sőt, önmeghatározásán és az ügyön keresztül egy érdekcsoportot is meg kell konstruálnia, például egy védendő kisebbséget, vagy károsultak, migránsok csoportjait, akiknek a nevében a szervezet a későbbiekben megszólalhat, cselekedhet. Akiknek a vélhető akaratát kifejezheti, „artikulálhatja”. A CJB esetében kezdetben ennek a csoportnak és ügynek a meghatározása azt jelentette, hogy a tiltakozásokat, az erőszakba torkolló utcai konfliktusokat és a rendészeti és politikai beavatkozásokat egy egységes történetbe rendezték, egy átfogó folyamat elemeiként értelmezték. Így egy egységes keretet hoztak létre a -3-
saját tevékenységük, a politikai megszólalás, artikuláció számára, és egyben egy konfliktusos politikai pozíciót vettek fel, szemben a vitázó felek másik csoportjával, és szövetségben más, elsősorban a politikai jobboldalhoz tartozó erőkkel. Az egységes történet nem pusztán a CJB oldalán állók számára jelent alapvető tájékozódási pontot, hanem a másik beszédpozíció számára is, azzal a nyilvánvaló különbséggel, hogy míg a konfliktusok a CJB oldaláról nézve a kormányzat és az állami szervek vezetőinek hibáiból fakadtak, és ugyanezért mérgesedtek el, míg az ellentábor érvrendszerében, öntudatában az események egységes keretét a kormánnyal ellenséges, egységes táborként felfogott erők által szított konfliktus sorozat képezi. A közéleti vitákban, a nyilvánosság fórumain alakult az eseménysor különböző politikai szűrőkön keresztül nézve különböző, de egységes, mindent magába foglaló történetekké.
A CJB tagjai közös politikai hanggá fogták össze azok széthulló, külön-külön a nyilvánosság által észre nem vehető hangjait, eseteit, akik szerintük kártérítési igénnyel léphettek volna fel az állammal (a rendőrséggel) szemben. Ez az átalakítás, összegzés ugyanakkor nem jelentette azt, hogy egy-egy esetet ne emeltek volna ki, ne mutattak volna fel a nyilvánosság erejét igénybe véve, pont azzal az igénnyel, hogy hangsúlyozzák, tényleges és egyéni szenvedésekről volt szó, amelyeket orvosolni, az ügyeik végigvíve gondozni kívánnak. Az általuk képviseltek – az alaptémájukban – nem egy szokványos kisebbségi csoport, akik védelmére általában hasonló civil szervezetek létrejönnek, hanem egy képzetes csoport, akiket egy eseménysor kapcsol össze. Szemben más, mozgalmi típusú civil kezdeményezésekkel, amelyek hosszú időn keresztül egy-egy meghatározható kisebbség,társadalmi réteg, érdekcsoport sérelmei miatt lépnek fel, ők voltaképpen egyének közös fellépésének, jogvédelmének igényéből hozták létre saját ügyüket, és ennek érdekében nagyon hangsúlyosan felhasználnak jogon kívüli elemeket is működésükben, elsősorban a sajtó mozgósításával és aktív közéleti szereplésekkel.
A politikai konfliktusok terében a Civil Jogász Bizottság mind pártpolitikailag, mind gondolkodásban markánsan a jobboldali értékrendhez kötődik, ami nemzetközileg (régiónkban, az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában egyaránt) jóval ritkább, mint a balos orientációjú hasonló szervezetek. Az emberi jogi érvelést szintén elsősorban baloldali és liberális elkötelezettségűek használják. Úgy gondolom, hogy a CJB ilyen különösségének nem az a jelentősége, hogy ennek révén a jobboldal is kiveszi a részét az emberi jogi küzdelmekből, hanem inkább az, hogy – mivel a jogi igényeket potenciálisan az egész társadalom nevében fogalmazzák meg – ez az érvelés voltaképpen a
-4-
kormánypolitika és a társadalom szembenállását tételezi, vagy élezi ki. Az artikuláció, a társadalom egyes csoportjainak képviselete minden esetben gondolati válogatást és általános érdekek megfogalmazását kényszeríti a politikai szereplőkre. Ezt a problémát a CJB úgy oldotta meg, hogy a tavalyi utcai konfliktusokban sérelmet szenvedő, nagyon heterogén embercsoportokat azonos hangon megszólaló, azonosan gondolkodó egységként kezelték, és ekként képviselték. Majd a történések okainak, előtörténetének és következményeinek összerakásával egyre táguló körben kapcsoltak hozzájuk korábbi és későbbi eseteket, csoportokat, konfliktusokat, úgy, hogy közben általános jelenséggé tágították a rendőri beavatkozások és az ezeket elszenvedő civil személyek konfliktusát. Így a gondozott ügyek körének fokozatos kiterjesztése, valamint az érdek-képviseleti politikai szerepvállalás egymás forrásává tudott válni, úgy, hogy közben az alaptémát mindvégig megőrizték. Mivel itt nem egy törvényileg védett kisebbségi csoport érdekeinek érvényesítéséről van szó, hanem egy képzetes csoportról, amelyet a nekik tulajdonított, közösen elszenvedett sérelmek tesznek egységgé, és könnyen értelmezhető az állampolgárok összességeként, a CJB elvileg sem tehetett mást, mint hogy egy olyan hangot választott, olyan szerepbe került, amelyben ennek a csoportnak szószólójaként beszélhetett. Ehhez ők nem alakítottak ki egy teljesen új értelmezési keretet, csak bekapcsolódtak egy már meglévő, a politikai jobboldal retorikájában megfogalmazott elképzeléshez a „hatalom gyakorlói” és az „állampolgárok” közötti éles szembenállásról. Erre a szembenállásra vezették vissza azt a törekvésüket is, hogy – mint a mozgalmi jellegű jogvédő egyesületek általában – az intézményes eljárási garanciák erősítését is el kívánják érni, változatos politikai és jogi eszközökkel. A CJB saját szerepválasztása révén és az általa megkonstruált képzetes csoport szószólójaként beleilleszkedett a közéletet tematizáló egyik fontos értelmezési keretbe, és maga is szövetségesek és ellenfelek között küzdő, autonómiáját ennek részben alárendelő politikai szereplővé vált.
-5-
