A Budavári Főtemplom közösségének lapja

A Budavári Főtemplom közösségének lapja

Maskarások, bolondok Rázzátok a kolompot Takarodjon el a tél Örvendezzen aki él.

2017.. Farsang


Várunk

2017. február 26.

A PUSZTA ÜZENETE A mai ember fél a pusztától, a magánytól. Nagyböjt a pusztába vonulás ideje. Ne féljünk tőle! Fogjuk meg Jézus kezét, és lépjünk be vele lelkünk magányába, ahol ismét meghallhatjuk a puszta gazdag üzenetét. A puszta szegénynek tűnik, de nagy gazdagságot rejt. Segít bennünket abban, hogy felfedezzük az igazán lényeges dolgokat: a városban a bankra gondolunk, az autóra meg a kiadásokra, a pusztában az életre gondolunk, és akaratlanul is felszínre kerülnek a legfontosabb kérdések. A puszta magánya segít bennünket abban, hogy újra megtaláljuk emlékeinket: zsebnaptárunk ugyan emlékeztet bennünket arra, hogy mit kell tennünk, de a pusztában arra gondolunk, hogy minek kell lennünk. A puszta felfedezteti velünk a jelent: a városban állandóan a jövőre gondolunk vagy a múltra, és elfelejtünk a jelenben élni. A pusztában csak a „most”, van a jelen pillanatot kell élnünk. A pusztában nem lehet könnyelműen élni. Az ember vagy tudja a forrás helyét, vagy soha sem érkezik meg oda. A pusztában megtanulunk jobban tájékozódni: a városban olyan épületek alapján tájékozódunk, mint iroda, torony, iskola, posta. A pusztában megtanulunk eligazodni a napfény és a csillagok ragyogása, a vízforrás alapján. A városban arra megyünk amerre a többiek, mindig a kiépített utakat követjük. A pusztában nincsenek utak: ki kell azokat taposni. A pusztában felfedezzük az egyszerű dolgok szépségét, a városban legtöbbször a drága dolgok kötik le figyelmünket. A pusztában rádöbbenünk saját gyöngeségünkre és határainkra: annak ellenére, hogy az ember sok mindent meghódított, itt felfedezi, hogy egy kis vízhiányában elveszett. Ám ebben a gyöngeségében az ember felfedez egy nagyságot is: a másik jelenlétét. Szükségünk van a másikra ebben a sivatagban, és rá kell döbbennünk arra, hogy Isten kezében vagyunk, és rábízzuk magunkat gondviselő szeretetére. Üzenetek, amelyek felénk jönnek a 40 nap alatt is. De lesz időnk meghallani, megérteni, megtenni? László atya

2

2017. Farsang

XVII. évfolyam, 98. szám

Rendkívüli pillanatokat éltünk meg január 14-én az esti mise előtt és a szentmisén. Úgy kezdődött, hogy születésnapi intenció volt beírva a mise naplóba: Hazai Lili néni 95 éves lett épp azon a napon. Gyülekezett a hálaadásra érkező sokaság, hisz gyönyörű nagy a család: 5 gyermek – 11 unoka – 17 dédunoka és érkezik hamarosan a 18.! Igen sokan szeretik Lili nénit a helybeliek közül is. Aki tehette, itt volt, még Németországból is érkezett unoka és dédunoka. Egyik legmeghatóbb pillanat volt, amikor Lili néni megérkezésekor a már padban várakozó Tolcsvay Rózsika néni nagy mosollyal az arcán felállva ölelte meg. Elnéztük azt a 195 évet, ami az oltár előtt épp láthatóvá vált, hisz Rózsika néni májusban betölti a 100-at. Ilyet se sűrűn láthat az ember. A hálaadó szentmiséről és az ünneplésről olvashatnak egy rövid beszámolót.

LILI NÉNI 95 ÉVES LETT! Hazai Józsefné, Tóth Ilona 95. születésnapjának megünneplése 2017. január 13-án, péntek délután hívást jelzett a telefonunk. Azonnal megismertem Lili néni jellegzetes, kedves hangját: „Gáborkám, nekem holnap lesz a 95. születésnapi köszöntésem. Nem tudom, szólt-e már nektek valaki a családomból, Máriát is megkértem, mert én nagyon szeretném, ha ti is eljönnétek.” Meghatódva nyugtattam meg, hogy tudunk róla, természetesen ott leszünk… Másnap a szombat esti szentmisén a plébános úr bensőséges szavakkal köszöntötte az ünnepeltet, aki hosszú élete során sok-sok nehézséget leküzdve, fájdalmakat is megélve mindig megőrizte hitét. A szentmise során a könyörgéseknél Lili néni két unokájával Pannika is együtt imádkozhatott. A Török Ili gyönyörű előadásában felhangzó Wolf Péter „Ave Maria” és a Csapó József (Johnny) művész úr által énekelt C. Franck „Panis angelicus” Hock Bertalan orgonaművész úr orgonakíséretével kivételes zenei élményt is nyújtva emelte a szentmise ünnepélyességét. Mise után a templomból átvonultunk az egyházközségi házba. Az emeleti terem zsúfolásig megtelt a kiterjedt család tagjaival és a budavári tisztelőkkel. A közös köszöntés és éneklés után egymást követve járultunk ajándékokkal az ünnepelt elé. Lili nénit lassan virágözön vette körül, így fogadta a jókívánságokat, és közben mindenkihez volt néhány kedves szava. Felejthetetlen élmény volt hallgatni a dédunokák kórusát, akik Lili néni unokája, Hazai Beáta vezetésével, énekszóval köszöntötték a meghatott dédnagymamát. Közben a terített asztalokon feltárultak a kulináris finomságok, amelyek közül sok a régi Ruszwurm cukrászda emlékét idézte – Lili néni legifjabb gyermeke, Mária fantasztikus ügyességének köszönhetően. Szeretnénk elmondani a mi ajándékunk történetét. A Tóth – Hazai családot a Buchinger családdal majd’ száz éves szomszédi, baráti kapcsolat fűzi össze, természetesen a régi Fehér Galamb vendéglő és a Ruszwurm cukrászda közelsége miatt


2017. február 26.

is. Az ünneplésre készülve törtük a fejünket, hogy a virág mellé milyen különlegesebb ajándékot lehetne adni, amely a közös régmúltunkra is emlékeztet. Panni talált a családi albumban egy 1949-ben készült fényképet, amelyen a Ruszwurm cukrászda bejárata látható, Tóth Feri bácsival (Lili néni édesapjával), karján Hazai Balázs nevű kis unokájával. Előtte sok gyerek áll a lépcsőn mosolyogva. Ezek a környékbeli vári gyerekek nap, mint nap együtt játszottak a Hadik szobor körül. A képen látható többek közt Hazai Veronika, Hazai Kati, Berényi Éva és Dénes, Boglár Kati, Buchinger Panni, Helényi Gábor, Mariska néni felszolgáló kisasszony. A csoportképet a szomszédos Fehér Galamb vendéglő Sándor nevű főpincére készítette édesapám, Buchinger János kérésére. A történethez tartozik, hogy bizonyos alkalmakkor nem minden ok nélkül játszottunk a cukrászda közelében. A bejárat felé pillantgatva vártuk drága Feri bácsi hangját a kapualjból: „Abschnitzli..” És már hozta is a krémes elkészülése után, a sütemény széléről levágott finomságot. Ezért látható ennyi környékbeli gyerek a fényképen. ☺ Ezt a képet felnagyítva és keretezve adtuk ajándékként Lili néninek, aki meghatódva idézte fel Pannival a régi időket. Isten éltessen, drága Lili néni! Kívánunk jó egészséget és még sok boldog évet családod körében! Személy szerint azt kívánom, hogy öt év múlva csörrenjen meg a telefon, és újra halljam az ismert kedves hangot: „Gáborkám, nekem holnap lesz a századik születésnapom. Nagyon szeretném, ha ti is eljönnétek……” Nagypál Gábor és Buchinger Panni

2017. Farsang


Minden év január közepén egy hét kiemelten az ökumenizmusról szól, imahét keretében találkoznak a különböző keresztény felekezetek hívei közös imára. Az idei héthez kapcsolódóan konferenciát szervezett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem a reformáció 500. emlékévének kezdetén. Dr. Kránitz Mihály professzor úr – aki oly sok felemelő, elgondolkodtató, tanító írásával gazdagította már a Várunk olvasóit - most is készségesen vállalta gondolatainak megosztását, amit ezúton is hálásan köszönünk.

KATOLIKUS EMLÉKEZÉS A PROTESTÁNS REFORMÁCIÓRÓL

1517 a reformáció kiindulásának esztendeje, melynek 500. évfordulójára emlékezünk. Fél évezredet nehéz áttekinteni, a kiváltó okokat még nehezebb elemezni, mert oly sok bennük az emberi érzelem és a meggondolatlan cselekedet, de mégsem mondhatunk le arról, hogy amit az Úr Jézus az utolsó vacsorán határozottan a tanítványai lelkére kötött, annak megvalósítására törekedjünk. Ő pedig a jövőre gondolva nagyon világosan kijelentette: „Legyenek mindnyájan egy!” (Jn 17,21) A sok félreértés miatt mindannyian tapasztaljuk, hogy a keresztények nem egységesek, és több darabra szakadt Krisztus varratlan köntöse. 500 év után efölött már nem siránkozni kell, hanem a tudatos egységtörekvést kell szolgálni, hogy ami töredezett volt, az legyen ismét egésszé. A 2017-es év voltaképpen ezt hivatott szolgálni, és lustaság lenne részünkről, ha nem figyelnénk oda az egyház mindenkori vágyára, a látható egység megvalósítására katolikusok és protestánsok között. Mennyi minden szép esemény történt az elmúlt ötven évben, mely soha nem látott fejlődést eredményezett az egyházak között, és ha lassan, de mégis építeni kezdte azt az „egy-ház”-at, amelynek a sziklaalapja maga Jézus Krisztus. A katolikus ökumenizmus kezdetét a II. Vatikáni Zsinat jelentette, amikor az egyház a protestánsok felé kinyújtotta kezét azáltal is, hogy megfigyelőként meghívta őket résztvevőként a zsinati ülésekre. Azonban nemcsak egy jó hangulatot eredményezett ez a gesztus, hanem igazi baráti légkört is, hiszen nincs mit titkolni vagy rejtegetni a másik előtt, mert a keresztséget nem mástól, mint a közös anyától, az egyháztól kaptuk. A név pedig kötelez. A mi nevünk pedig krisztusi, azaz keresztény. A Krisztushoz való tartozás sohasem a széthúzás, hanem az egységépítés szellemében valósulhat meg. Az elmúlt fél évszázadban nagy léptekkel haladt előre az ökumenizmusként ismert keresztény egységmozgalom, és jöttek létre tanácskozások, konferenciák, nagygyűlések, közös dokumentumok, melyek mind az egység felé való haladást szolgálták.


2017. február 26.

Európa valószínűleg kiegyensúlyozottabb lenne, ha az azonos keresztséget élők azonos hittel és keresztény felfogással rendelkeznének. Az egység létfeltétel, és nélkülözhetetlen a mindenkori egyház számára, mert a szakadás botrányt jelent, elégtelen bizonyítványt. Krisztus azonban éppen a szenvedése előtt kéri a tanítványokat, hogy ne feledkezzenek meg az egységről. Míg az egyház hatalmi pozícióban volt a világban, addig fegyveres konfliktusok is voltak, és „egymásnak adtunk vértanúkat” (katolikus kassai mártírok, református gályarab prédikátorok, a csepregi evangélikus tanúságtevők). Magyarország különösen is az egységkeresés, vagyis az ökumenizmus területe, ahol a katolikusok mellett nagy számban vannak reformátusok és evangélikusok is. Így tehát nem mehetünk el egymás mellett, és főképpen nem az a generáció, amely már a II. Vatikáni Zsinat szellemében nőtt fel. A másik nem ellenfél, hanem testvér vagy családtag, és kötelező olvasmány a másik egyházának ismerete. Ahogy ők, úgy mi sem tehetjük meg nem történtté a múltat, de a kiengesztelődés és a megbékélés elengedhetetlen a keresztény létünkhöz. Most már nem vádaskodni kell, hanem újra együtt olvasni a Szentírást, és azon gondolkodni, hogy miképp tudnánk megmenteni és újra Krisztushoz vezetni Európát, és ahol élünk, a szűk pátriát. Nem lehet az a meggyőződésünk, hogy mi csak a világnak élünk. Az pedig végképp nem, hogy mi alakuljunk a világhoz. Láthatjuk, hogy az emberi önzés, a fogyasztói és a jóléti társadalom mennyi kárt okozott a lelkeknek, a családoknak, a gyereknevelésnek, a hiteles emberi életnek, amikor az ember célját a szórakozásra állították be. Most már valamennyi kereszténynek ugyanaz a felelőssége: hirdetni Krisztus evangéliumát, kiállni az igazi emberi és keresztény értékek mellett, még akkor is, ha egy hamis ideológia az eltévelyedéseket próbálja hitelesnek beállítani. Így tehát nincs vesztenivaló időnk, hanem az élet különböző szintjein, legyen az a társadalom, a kultúra és természetesen az egyház, a keresztény értékek szerinti élettel, közös munkával, de mindig ráhagyatkozva az isteni segítségre együttes hatást kell elérnünk, hogy ezzel Isten üdvözítő akaratát szolgálhassuk, aki rajtunk, tanúságtételünkön keresztül is szeretné elérni az emberek üdvösségét. Európai szinten már olyan példák vannak előttünk, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni, s éppen a reformáció 500. évfordulója lesz az a hajtómotor, amely felébreszt minket abból a megszokásból, hogy „jól mennek a dolgok”. Nagyon is oda kell figyelnünk arra, hogy mi megy a keresztények között európai szinten, mert a rendszerváltás óta három ökumenikus nagygyűlés is foglalkozott a keresztények és Európa helyzetével (Bázel, 1989; Graz, 1997; Nagyszeben 2007).

2017. Farsang


Az európai keresztények tehát már valamit megvalósítottak az egység területén, amihez kisebb létszámban magyar keresztények (katolikusok és protestánsok) is csatlakoztak. Nagyon fontos tehát, hogy ne feledkezzünk meg egymásról, s ez egy nagyobb távlatban igaz a keresztényüldözések helyszíneire is. Az Európában való keresztény kiengesztelődés keresztény szolidaritássá nő tovább, amikor keresztények más földrészeken szenvednek, és a hitükért gyakran az életükkel fizetnek. Ferenc pápa csak az elmúlt évben a keresztény közeledés legszebb példáit adta, amelyeket szűk környezetünkben nekünk is követnünk kell. 2016. február 12én Kubában találkozott Kirill orosz ortodox pátriárkával (az ökumenizmus másik fontos területe a kelet–nyugati egyházszakadás megszüntetése), és a másik a svédországi Lundban történt nagy találkozó 2016. október 31-én Ferenc pápa és a Lutheránus Világszövetség között. Ilyen előzmények után a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara is fontosnak tartotta, hogy a reformáció 500. emlékévének kezdetén konferenciát szervezzen magáról a reformációról, illetve az ökumenikus párbeszédről. Erre 2017. január 25–27-én került sor. A 33 előadás, amelyen katolikus, református és evangélikus előadók szólaltak fel, híven idézte azt a vágyat, amelyet most éppen a reformációról való megemlékezés kínál. A tudományos találkozó őszinte és testvéri együttlétben zajlott, és mintegy mintát és példát is jelent majd a jövő tanácskozásai számára, és mivel országhatárokat is átívelt, és kitekintett a teljes magyarságra, ezért teljességgel tudta képviselni Krisztusnak az egység iránti szándékát. Az elmúlt időszakban már lezajlott az ökumenikus imahét is, mely hasonló nyitottsággal tudta megjeleníteni a testvéri összetartást, melynek üzenete sokkal több, mint ami a hírekben ezekről az eseményekről megjelent, mert egyre közelebb hozza egymáshoz Krisztus követőit, és a korábbi szembenállástól elvezet a megélt közösségig.  „Kedves testvéreim, imánk a keresztények egységéért részesedés abból az imából, amellyel kínszenvedése előtt Jézus fordult az Atyához, „hogy mindnyájan egyek legyenek” (Jn 17,21). Sose fáradjunk bele abba, hogy kérjük Istentől ezt az ajándékot! Várjuk türelmesen és bizalommal, hogy az Atya megadja minden hívőnek a teljes és látható közösség ajándékát, és haladjunk tovább utunkon, a kiengesztelődés és a párbeszéd útján, bátorságot merítve azoknak a testvéreinknek és nővéreinknek hős tanúságtételéből, akik tegnap és ma együtt szenvednek Jézus nevéért! Használjunk ki minden lehetőséget, amelyet a Gondviselés nyújt, hogy együtt imádkozzunk, együtt hirdessük az evangéliumot, együtt szeressük és szolgáljuk az embereket, köztük is elsősorban a legszegényebbeket és a legelhanyagoltabbakat!” Ferenc pápa


2017. február 26.

A karácsonyt követő évközi idő egyik legbensőségesebb ünnepe február 2., Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. Templomunkban különösen is szép hagyomány a körmenet, amelyet szentmise elején a gyertyák megáldása után bent a templomban járunk. Mindenki kezében égő gyertya, s a padban maradó hívek is kis gyertyát tartanak kezükben, így kapcsolódnak be az énekükkel a szertartásba. Bensőséges gondolatokkal közelít az ünnep szépségéhez Mátéffy Balázs, amivel kicsit a Budavári Beszélgetések januári előadásához is kapcsolódik – ott ugyanis épp az említett mikvék szerepeltek többszörösen is az elmondottakban éppúgy, mint a vetített képeken.

GYERTYASZENTELŐI GONDOLATOK „Hogy lehet ekkora gyereket kihozni az utcára, nincs még egy hónapos!” – épp tizenöt éve, a gyertyaszentelői mise után megszeppenve hallgattuk Elemér bácsi feddését, és dagadtunk a büszkeségtől minden dicsérő szavára. Kezdő szülőként könnyű volt minket végletekbe ejteni, hiszen magunk voltunk az élő bizonytalanság. Egy dolgot éreztünk biztosan: az elsőszülöttet ezen a napon kell elhozni a templomba – akkor is, ha lány, és Johannának hívják. Minden évben hoztunk gyertyát, készültünk a liturgiára, de gyereket hozni új és mély tapasztalat volt. Feltárta az ünnep szívét. Addig nem volt könnyű fogást találni a Gyertyaszentelőn. A Purificatio Mariæ, Mária tisztulása olyan képtelen gondolatnak tűnt: ez a tiszta leány, a Szüzek Szent Szüze áldozatot mutat be a megtisztulásáért? Persze, hasonlít ez a jelenet Jézus megkeresztelkedésére és a Keresztelő elképedésére: én kereszteljelek meg téged? Azonban Jézus önkéntes gesztussal áll oda János elé, míg Máriát a törvény szava kötelezi. Azé a törvényé, amely őt, a legtisztábbat, tisztátalannak mondja ki. Azé a törvényé, amely az istállóba száműzte őt, hogy állatok között szülje meg és jászolba fektesse Fiát. Hiszen nem a részvétlenség zárta be előtte Betlehem összes kapuját, hanem a tisztasági törvény, amely negyven napra mindenkit tisztátalannak nyilvánít abban a házban, ahol egy asszony szül. Ha leányt szül, akkor nyolcvanra. Nehéz volt elképzelni, hogy Mária nem sötét gondolatokkal, dacos szívvel ereszkedett bele Júdea gombamód szaporodó mikvéinek (rituális fürdőinek) egyikébe, amikor elvégezte a tisztulás szertartását, mielőtt a templomba lépett volna. Az ő korában a mózesi tisztasági törvények megtartása valóságos tisztasági hisztériába csapott át: e külsőséges, leginkább a kultikus jog körébe tartozó szabályok a vallásos gyakorlat középpontjába kerültek, sőt, néhol inkább a helyébe léptek. Élő, vagyis folyó vízben való megmerítkezést írtak elő egy olyan országban, ahol a Jordán az egyetlen folyó, amelybe egy felnőtt ember alá tud merülni. Amikor Mária Jeruzsálemben – negyven kilométerre a Jordántól – teljesítette a törvény parancsát, egy

2017. Farsang


olyan mikvét vett igénybe, amelyben különböző magasságban lévő roppant víztározók és a köztük épült csőrendszerek biztosították az átfolyó vizet egész nap. Mária, ahogy később Jézus is, valahányszor a Templomba lépett, minden alkalommal leereszkedett valamelyik mikve lépcsőin. A vízben megmerülve egy másik lépcsőn kellett távoznia, hogy még véletlenül se érinthessen meg egy befelé igyekvő tisztátalant. Csak ezután közelíthette meg Heródes pazar templomát, amely már állt ugyan, de még nem készült el teljesen. Ezer pap végzett rajta kőfaragó- vagy asztalosmunkát olyan helyeken, amelyeket méltatlan kéz nem érinthetett. Ha Mária „tisztulását” önmagában nézem, soha nem jutok túl ezeken az ellenérzéseken. Csupán Mária látogatását látom egy tőle idegen, lélektelen, és formalizmusa miatt pusztulásra ítélt világban. Pedig Mária a Templom leánya. Itt nevelkedett, ide tartozik: nem a király hivalkodó épületéhez, hanem a ház Urához, akinek jelenlétét a Szentek Szentjének üressége jelzi. Gyermekkel a kezében érkezik. Esetlenül fogja, talán kapkod is az ingadozó fejecske után. Mindenben bizonytalan, csak abban nem, hogy ezt a gyermeket ide kell hoznia. Meg kell állnia vele a Szentély előtt. És talán újra belenézni néhány ismerős szempárba, akikkel annyiszor találkozott itt, mielőtt távozott volna Jeruzsálemből. Ez volt az a pont, ahol végre kapcsolódni tudtam ehhez a szituációhoz. Mert Mária tisztulásának nem kell ünneplés. Jézus megérkezésének a templomba – ennek már igen. Találkozásának az igazakkal – még inkább. Alázatosságának, amellyel egy tiszta leányra bízta az életét és egész földi megjelenését – minden nap. Tizenöt éve, amikor megadatott, hogy az Úr bemutatásának ünnepén egy újszülött gyermeket vigyek a templomba, megértettem, milyen lélekkel foglalkozhatott Mária a tisztulási hercehurcával, a rituális fürdéssel vagy szegény galambfiókákkal. Semmit sem számítottak. Meg kellett állni a gyermekkel az Úr előtt, mert hozzá tartozik.

„Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.” Lk 2,29-32, Simeon hálaéneke


2017. február 26.

Ebben az évben is összegyűlt az egyházközség apraja-nagyja, hogy helyet adjon a vidámságnak. Február 18-án tartottunk farsangi mulatságunkat. Nagyon nehéz visszaadni a sok mókát és a zeneszámok hangulatát. A konferáló Gál Péter volt idén is, aki sok-sok információt gyűjtött a műsorszámok köré, s így tette még izgalmasabbá az estet. Most ezeket a gondolatait adjuk közre. Nagy szeretettel köszöntök mindenkit: plébános atyát, káplán atyát, az idősebbeket és persze a fiatalabbakat is. Külön köszöntöm az idén 92. évében járó Erzsébet nénit és az idén 91 éves Irénke nénit. S ha a legkisebbeket nézem, talán nincs még egy éves a legfiatalabb résztvevő – 92 év teljeskörűen van itt most jelen! Szokásunkhoz híven, idén is a Mátyás-templom zenekarából alakult kamaraegyüttes nyitotta meg a bált Beethoven Könnyű táncok című művével és Franz Schubert Katonaindulójával. Vezényelt Tardy László karnagy úr. Ez az este egy már-már feledésbe merült hagyományt éleszt fel azzal, hogy ministráns csoportjaink szép számmal adnak elő nagyszerű produkciókat. Ezek közül máris lássuk az elsőt. Van egy mese, amelyik minden gyerek első néhány évében kötelező tananyag a szülők részére. Ez a Hófehérke és a hét törpe. Aztán felnőnek a gyerekek, és kiderül, hogy ők egészen másként ismerik ezt a mesét. Most hallgassuk és nézzük Tivadar Réka és Cili ministránsainak előadásában a Hétfehérke és a hótörpe című darabot. Újabb nagyreményű ifjú művészünket mutathatom be a mélyen tisztelt közönségnek. Bódy Ágoston, a zongora szerelmese és rövidesen minket is meg fog hódítani hangszerével. Egy remek ragtime zenét hallgathatunk előadásában: Scott Joplin: The Entertrainer-t. Engedjenek meg néhány szót Scott Joplinről, aki az 1800-as évek végén színes bőrű rabszolgaszülők gyerekeként született Texasban. Életében közismert volt klasszikus szerzőként, de elsősorban a ragtime zenéje révén. Halála után teljesen elfelejtették, és csak az 1970-es években fedezték fel újra a kiváló iskolázottságú, legigényesebb ragtime zene szerzőjét. És most a híres MMM csapat következik! Gondolom, senkinek sem kell bemutatnom őket, már a rövidítés elhangzásakor feszült kíváncsiság lett úrrá Önökön. Hogy nem tudják kit és mit takar az MMM? Hát Andi, Piri és Vince ministráns csoportja következik, akik a Mesék Másképp Mindenkinek ciklusukat fogják előadni.

2017. Farsang


Krasztel István, Tardy József és Tóth György, az énekkar tagjai igazi farsangi ajándékkal kedveskednek nekünk. Szerelmes népdalokat hallgathatunk előadásukban. A zenekar egyik csellistája most leteszi hangszerét és két életképpel lep meg minket. Aldobólyi Nagy Katalin két „mesét” mond el nekünk: Mese a villamosról és Mese a hivatalból. /Sajnos mint megtudtuk, nem is mese volt, hanem igaz történetek – a villamoson „meglepetéseket” okozó zsebtolvajokról és a rendszer hibájából triplán számlázott áram fogyasztásról. Fő az óvatosság! Szerk./ Ismét Bódy Ágoston varázsol el minket. Olyan darabot választott Liszt Consolation ciklusából, amelyik mindenki szívét megdobogtatja. Hangulatában kísértetiesen emlékeztet Chopin zenéjére, ami egyáltalán nem véletlen, mert Chopin abban az évben halt meg, amikor Liszt a hat darabból álló ciklust szerezte. Maga a consolation szó vigasztalást jelent. Hallgassuk Bódy Ágostont. Végre egy klasszikus, végre valami igazán méltó a Budavári Egyházközség méltán híres igényességéhez. Ha jól tudom, Csehov Ványa bácsiját köszönthetjük sok sikert megélt deszkáinkon. De valami elírás történhetett a kezembe adott színlapon. Egy tréfás kedvű imposztor a Ványa bácsit Ványadt bácsira javította ki. És hogy nem Csehov, hanem Alfonzó? Az idei hideg tél ihlette meg a Tölgyesi családot és Bodroghelyi Lacit, s most szeretnék önökkel megosztani a hosszú, zord napok érzéseit, gondolatait. Franz Schubert Téli utazás c. dalciklusa akkor keletkezett, amikor a hírek és üzenetek még levelezőlapon vagy borítékba zárt levelekben jutottak el a címzetthez, és nem sms-ben vagy emailben. A leveleket pedig lóval húzott postakocsi szállította, amelynek érkezését kürtszó jelezte. Ebben a környezetben játszódik a dalciklus A posta c. dala, amely a városból híreket váró ifjú érzéseit mutatja be, amikor felharsan az utcán a postakürt. Vajon miért dobban nagyot az ifjú szív? Talán levél érkezett a városban lakó kedvestől? A dal szövegét Wilhelm Müller írta. Schubert A posta című dalát előadja Jalsovszky György, zongorán közreműködik Baksa Endre – mindketten az énekkar oszlopos tagjai.


2017. február 26.

Most egy Erős-Sólyom csoport következik. De mi az az erős sólyom? Jaj, ideje lenne erősebb szemüvegre váltanom! Az Erős Csongi és Sólyom Berci vezette ministráns csapat Tánchíradója következik. Bár egyik gyereknek sem hiányzik, hogy ma, szombaton beüljenek az iskolapadba, de Répi, Noémi és Peti csapata most mégis megteszi. A játék címe: Egy nap a suliban, avagy április bolondjai. Biztosan nem én vagyok az egyedüli, aki január elsején a fotelbe szögezve hallgatom a Bécsi Filharmonikusok Új évi koncertjét, annak is ráadás számát: Johann Strauss Radetzky indulóját. Most valami olyan következik, amiről a Filharmonikusok álmodni sem mernek. Jogosan kérdezheti a tisztelt publikum, hogy egy vonós kamarazenekar hogyan tudja előadni ezt a darabot. Mi lesz a fúvósokkal? Ezt nem árulhatom el, de Tardy Magdi és Baksa Endre munkájából született átirat várhatóan belekerül a zeneirodalom jelentős művei közé. /Így utóbb mi már elárulhatjuk: valamennyi fúvós szólamot az énekkar énekelte az igen találó da-ba-dam és ja-ba-dam szótagok száz féle variációjával, ami a nagyon gyors tempó miatt igen viccesen hangzott. Szerk./ Mai esténk záró száma következik, amelyik egyben a táncmulatság nyitó száma is. Kamarazenekarunk Tardy László vezetésével Sosztakovics Keringőjével erre az alkalomra készült hangszerelésben zárja a hivatalos programot, de egyben invitálja a közönséget, hogy bátran jöjjön ki a parkettre és a büfé kapuinak megnyitása előtt kóstoljon bele a tánc örömeibe. A műsor végén szeretném megköszönni valamennyi fellépőnek a remek előadásokat, Önöknek pedig további jó szórakozást kívánok!

2017. Farsang


A FELEJTHETETLEN DADUS NÉNI EMLÉKÉRE Ica néni Csákánydoroszlón született 1927. július 6-án. Férjével, Békési Józseffel 1955. júliustól élt a Várban. Két gyermeke – Joci és Bea – születése után az óvodában 1959. szeptember 1-én kezdett el dolgozni. Egészen nyugdíjazásáig (1990-1991) dolgozott ott. Férjét 1969-ben vesztette el – kiskamaszként úgy emlékszem a szomorú hírre: egy szombat délutáni focimeccs szurkolása közben szívroham végzett vele. Ezután gyermekeit egyedül nevelte, és tette a dolgát teljes szívéből. Ha végig járnánk a várat, minden házban találnánk olyan egykori gyermeket, nem is egyet, akire vigyázott, akit szeretgetett. Hány korosztály nőtt fel úgy, hogy az óvodában mindig volt valaki, aki megvigasztalta, megtisztította vagy megetette – ami nehézsége támadt abban Ica néni biztos megsegítette. Gyengéd volt, mosolygós, halk szavú, igazi anyai szeretetet-pótló a kicsiknek, akik a napjukat ott töltötték sokszor elesetten, hiányérzettel. Nagyon szerették őt a gyerekek. Sokszor vitte magához haza őket, ha „elszervezésből” nem jöttek érte a szülei időben. Leánya, Bea aranyos történetet mesélt: „Az én akkori ovis társam, barátnőm is járt nálunk így 5-6 évesen, mivel mamája azt hitte, a férje megy a gyerekért, ő pedig ugyanezt gondolta fordítva. Kb. 20 év után ez a „kislány” járt újra a lakásunkban, ugyanis ő lett a sógornőm, és minden bútorra, berendezésre és persze Édesanyára is jól emlékezett. Anyósom és Anyukám végig nagyon jó barátságban voltak, nagyon szerették egymást.” Nyugdíjas korában nem mulasztott el egyetlen litániát és rózsafüzért sem – a szentély első padjában kis „salátára” imádkozott imakönyvével maga előtt mindig ott térdelt. A pénteki szentségimádásokon is a misét megelőző órában mindig adorált. Magam előtt látom, ahogy az altemplomból az oltáriszentség mögött egyre fáradtabban felbotorkált a lépcsőn, és jött a szentmisére. Sokszor beszélgettünk, boldog volt gyerekeivel, mindig szóba kerültek, ragyogó szemmel mesélt róluk. A magányosan töltött éveket számára bearanyozta otthoni zongorája – nagyon szeretett „zongorázni”. Egy-két ujjal a népénekeket, népdalokat pötyögtette a hangszerén, és ez egész szívét betöltötte örömmel. Bea mesélte: „Mikor nála voltunk, már alig várta, hogy odaülhessen a zongora elé és játsszon nekünk. Nagyon büszke volt rá, pedig csak egy kézzel ütögette a billentyűket. Nem múlt el nap, hogy ne ült volna le mellé, és boldogan mesélte, hogy sokszor megálltak az ablak előtt és hallgatták a játékát.” Néhány éve meggyengült az egészsége. Lassan épült fel belőle, aztán a gyerekek kíséretében ismét megjelent a templomban. Egyre gyakrabban jött, szinte a régi rend visszaállt. Beától idézem: „Utóbbi időben mikor már egyre nehezebben és bizonytalanabbul járt, próbáltam meggyőzni, hogy ne induljon el, inkább imádkozzon


2017. február 26.

otthon. Mindig azt mondta, nem lesz semmi baj, mert végig a templomba vezető úton ezt mondja: Jézusom, bízom benned, vigyázz rám! Nem is történt soha semmi baj. Nagyon jólelkű volt, sokan szerették. Borzasztóan hiányzik!” Ha megyek a Dísz tér felé, az első ház földszinti ablakaiban gyönyörű muskátlik virágoztak, sokáig egy nemes, fehér cica is ott csücsült – ma már csak az emlékemben láthatom. Amikor a gyászmiséjéről beszélgettünk, sokan szomorúan kapták fel a fejüket: A dadus néni meghalt? Drága Ica néni! Kis pártfogoltjai nevében kérjük a szerető Mennyei Atyát, adja vissza azt a sok simogatást, szeretetet, amiből mindig számolatlanul juttatott a legkisebbeknek és a nagyobbaknak egyaránt. TI

BUDAVÁRI BESZÉLGETÉSEK januárban Vízkereszt ünnepét a Budavári Beszélgetésben egy Keresztelő Szent Jánosról szóló megemlékezéssel Dr. Vörös Győző professzor gazdagította. 2017. január 6-án este az ókorkutató, a szentföldi magyar ásatások vezetője számolt be legfrissebb eredményeikről. (A beszélgetés egy kis késéssel kezdődött, mert a hittantermekből, irodákból gyűjtöttük össze a még fellelhető székeket, de végül a 170 szék is kevésnek bizonyult. Sokan a szomszédos teremben állva hallgatták az előadást.) A hallgatóság között vári közösségünk mellett pécsi barátok, pesti iskolatársak, régészetet tanuló egyetemisták, a Machaerust megjárt zarándokok, a kereszténység történelmi gyökerei iránt érdeklődők is eljöttek. A sok száz kép és film vetítése előtt arra kértem Dr. Vörös Győzőt, hogy szóljon önmagáról is, hisz életének nagyobb részét már külföldön töltötte. Nem örült e kérésnek, de megemlítette, hogy már az elemi iskolában Egyiptom iránt érdeklődött hallva, hogy ott már sikeres magyar ásatások történtek – ő akkor már ókorkutatónak készült.

2017. Farsang


Tizenhat évesen megkezdte egyetemi tanulmányait, huszonegy évesen diplomázott, építészként doktorált, és huszonkét évesen ásatásvezetőként dolgozott Egyiptomban. Tíz év egyiptomi, majd öt év ciprusi kutatás után kezdődött életének mostani szakasza. A Magyar Művészeti Akadémia kutató csoportja 2009 óta dolgozik a Szentföld egyik legizgalmasabb evangéliumi helyszínén, a Machaeruson. Keresztelő Szent János bebörtönzésének és kivégzésének hiteles történelmi helyszínéről már az első századi római történetíró, Josephus Flavius is tudósított. A Holt-tenger fölé sas-fészekként magasodó egykori heródesi királyi palota és a hozzá kapcsolódó kisváros azonban eltűnt a térképekről, miután a római hadsereg a jeruzsálemi templom elpusztítása után Kr. u. 71-ben ezt is lerombolta. A mai Jordán Királyság területén található varázslatos heródesi várkastély ókori műemlék-együttesét csak 1968-ban sikerült egyértelműen beazonosítani. Az ókori romok falai között olyan evangéliumi szereplők éltek, mint Nagy Heródes király, fia Heródes Antipas negyedes fejedelem, továbbá Heródiás és Salome hercegnők. A műemléki feltárásokat és régészeti ásatásokat Makovecz Imre személyes támogatásával kezdte meg a magyar akadémiai kutatócsoport, amely nemzetközi mércével is valóban szenzációs ásatási eredményeket ért el. A jelenleg is folyó Holt-tenger parti kutatások legfrissebb eredményeiről számolt be közösségünknek a régészeti feltárásokat vezető Vörös Győző . Még egy különlegességet is előrevetített: amint az egyiptomiak büszkék az Aida történetére, Ciprus pedig Otellóra, mára Jordánia is büszkén hirdeti Salome igaz, tanulságos történetét. Dr. Vörös Győző kutatásai O. Kovács Szilveszter, az Operaház igazgatójának figyelmét is felkeltette, és ezek alapján felkérte, hogy Machaerus helyszínének másolatát építsék fel a 2018. június 26-28-i margitszigeti Salome előadásra, amit 2018 októberében a Magyar Állami Operaházban is már a hiteles környezet felidézésével bemutatnak. Ezeket a hiteles helyszíneket is láthattuk, s az általa tervezett díszletekre is rápillanthattunk.

Január 27-én Bettina Glatz-Kremsner, Magyarország bécsi és alsó-ausztriai tiszteletbeli konzulja volt a vendégünk. A hallgatóság között az egykori tanár (Tardy László), régi magyarországi munkatársak, iskolatársak is szép számmal akadtak, segítve felidézni az emlékeket. Bettina beszámolójából az osztrák-magyar monarchia időszakát idéző különleges családot ismerhettünk meg, akik nemcsak szép emlékeket őriztek Magyarországról, de életük során sok új, magyar barátot, munkatársat is szereztek. Bettina atyai nagymamája ugyan magyar volt, de Bécsben éltek, és a családban a gyerekekkel már csak németül beszéltek. Bettina édesapja tökéletesen beszélt magyarul, és nemcsak a nyelve volt magyar, hanem a szíve is. Bettina szinte


2017. február 26.

minden évtizedben országot váltott, de a költözések csak Bécs és Budapest cserélgetésére épültek. Bécsben született, 1965-ben testvéreivel és szüleivel Budapestre költözött, majd az egyetemi tanulmányokra visszaköltözött Bécsbe, később dolgozni Magyarországra jött, és végül 1996 óta Bécsben dolgozik. Az édesapa a budapesti osztrák nagykövetség kulturális és sajtó ügyeiben dolgozott, miközben 1965-től gyermeke magyar óvodába, majd angol általános iskolába járt. Bettina a gimnáziumi éveit Budapesten a Patrona Hungariae-ben töltötte. Ezek a tanulmányok úgy kezdődtek, hogy bár már egy évtizede itt élt, magyarul jól beszélt, de írni, olvasni nem tudott. A nehézségek mellett sok vidámságban, örömben volt része, Tardy karnagy úr is ebben az iskolában tanította. A „külföldről” jött vendég életének harmadát Magyarországon élte, így jól ismer bennünket - kívülről is, belülről is, diákként és vezetőként is megtapasztalta forgatagos életünket. A külföldön élők, minket segítők gyakran valóságosabb képeket látnak rólunk, és a legfontosabb dolgokban tudnak jókor jó helyen segíteni nekünk. Bettina Glatz-Kremsner osztrákként, Magyarország tiszteletbeli konzuljaként nemcsak ért minket, de nyelvünket is tökéletesen beszélve gyakran segít a Bécsben bajba jutott magyarokon. Megtudtuk tőle, hogy sok ezer embert foglalkoztató cégek vezetőjeként miként és miért is segített, segít sok ezer magyart a boldoguláshoz. Jó volt hallgatni, hogy sikeres cége évente majd egymilliárd eurót költ jótékonyságra, sportra, s hogyan ösztönzi a cég dolgozóit is a rászorulók megsegítésére. Minden dolgozójuk magánemberként is részt vesz karitatív munkában. Évente egy szabadnapot kapnak, hogy ezen a napon szociális intézményekben dolgozva, hátrányos helyzetűeket segítsenek. A hallgatóság között lévő ismerősök, régi barátok a kötetlenebbé váló, késő estébe nyúló beszélgetésben sorolták a sok-sok esetet, amikor Bettina itthon, majd Ausztriában világcégek vezetőségében dolgozva segítséget nyújtott. Ezt teszi akkor is, ha bárki Bécsben vagy Alsó-Ausztriában járva gondba kerül. Magyarországon már csak ritkán járnak, de évente egyszer biztosan: a Pünkösdi Ünnepeket osztrák családjával Balaton környékén töltik. Pálffy László

Soha ne szabjunk feltételeket Istennek! Az Úrban bízni azt jelenti, hogy minden elvárás nélkül bekapcsolódunk a terveibe. Ferenc pápa Twitter-üzenete február 13-án

2017. Farsang


Amikor káplán atyánk a Mátyás-templom szolgálatába került, a nak adott interjúból megtudtuk, hogy a papi hivatás mellett komolyan gondolkodott azon, hogy profi futballista legyen. A Lélek azonban ránk is gondolt, így a papi pályára vezérelte, hisz nagy szükség van a hozzá hasonló egészséges gondolkodású és mozgású fiatal lelkipásztorokra. A futball is lehet az evangelizációnak egy nem megvetendő eszköze a fiatalok körében. Éppúgy, mint a játszótér, ahol a kismamák a gyermekek játékán keresztül összebarátkoznak, és elvezetnek fiatal családokat a templomi közösségbe.

NÉHÁNY GONDOLAT A „SZOMBATI” FOCIRÓL Templomunkban néhány héttel ezelőtt egy prédikáció során hallhattuk, hogy plébániánk ifjai „hétről-hétre megajándékozzák a Vérmező környékén lakókat a minőségi futball szemlélésének lehetőségével, hiszen többen közülük jól képzett futballisták, vagy egy-két éven belül azok lesznek.” Miről is van szó? Néhány évvel ezelőtt elhatároztam, hogy a versenysúlyom megtartása érdekében minden szombaton lejárok majd focizni. Nem sokkal később megszületett a gondolat, hogy talán érdemes lenne hívni erre fiatalokat, akik osztják a játékok játéka iránt érzett szeretetemet. Így hamarosan heten lettünk, ma meg már van, hogy négy csapatra oszlunk, és „életre-halálra” küzdünk az általunk alapított Mező kupáért. A közös futball nagy előnye, hogy egy újabb kötetlen jellegű találkozási lehetőség a fiúknak, megtanulnak csapatban játszani és gondolkodni, valamint egészségüknek is jót tesz a friss levegőn való játék. Külön örömömre szolgál, hogy amikor én lelkipásztori kötelmeim teljesítése végett hamarabb eljövök a „katlanból”, többen ott maradnak és folytatják a játékot. Ami a távoli jövőt illeti jó hír, hogy már körvonalazódik egy ütőképes gárda, amellyel bajnokságokat is nyerhetünk, ezzel is öregbítvén plébániánk hírnevét. Aki szívesen jönne ezekre a focikra, szeretettel várjuk. Csaba atya


2017. február 26.

TARTALMAS ÉVET ZÁRT KARITÁSZUNK Negyedik éve működik plébániánk Xavéri Szent Ferenc Karitászcsoportja. 2016-ban is igen aktív évünk volt, sok országos programba kapcsolódtunk be, számos gyűjtést szerveztünk, folyamatosan tudtunk családokat támogatni és legnagyobb örömünkre új taggal is bővült kis csapatunk! Egész évben támogattunk havi rendszerességgel hat családot élelmiszer vásárlásban. Januárban az ökumenikus imahét alatt a Kárpátalja és Ukrajna harcok sújtotta területeinek megsegítésére a vári CBA áruházzal együttműködve részt vettünk a két napos országos gyűjtésben. A lelkes önkénteseknek köszönhetően több mint 172.000,-Ft gyűlt össze, amelyet Laci atya 100.000,- forinttal egészített még ki. A nagyböjtben meghirdetett élelmiszer-gyűjtésben több mint 300 kg élelmiszert gyűlt össze templomunkban. Ezekből 52 gazdag csomagot állítottunk össze húsvétra támogatottjaink számára. Tavasszal ruhagyűjtést szerveztünk, szép eredménnyel. A ruhákból több napon keresztül válogathattak a rászorulók, a maradékot pedig az országos központ elszállította. Ősszel 180 kg krumplit és 266 kg almát osztottunk szét családoknak és egyedülállóknak. Állandó bevételi forrásunk továbbra is a Szent Antal persely, valamint az adventi gyűjtések. Ezek mellett voltak külön támogatóink is. Hálásan köszönjük mindenki támogatását! Örömmel tapasztaltuk, hogy a Szent Erzsébet kenyere, az Egymillió csillag a szegényekért és az adventi jótékonysági vásárunkra már lelkesen készülnek a családok, közösségek. Külön köszönetet szeretnénk mondani Lengyelné Hazai Beátának, aki két alkalommal várta kézműves foglalkozással a gyerekeket, és csodaszép ajándékokkal gazdagították adventi vásárunkat. A vásár teljes bevételét egy óbudai családnak ajánlottuk fel. A súlyos cukor- és vesebeteg édesanya, a szintén cukorbeteg 11 éves kislánya és a közmunkásként dolgozó nigériai származású édesapa nagyon nehéz körülmények között élnek. A 150.000,- forintot három részletben juttattuk el nekik vásárlási utalványok, diabetikus élelmiszercsomagok és gyógyszertámogatás formájában. A helyi karitászcsoporttal együttműködve, figyelemmel kísérjük az édesanya egészségi állapotát, és szükség szerint továbbra is igyekszünk segíteni nekik. 2017-ben új tervekkel is készülünk, amelyekről a Várunk következő számában adunk majd hírt. Köszönet minden önkéntesnek, segítőnek és támogatónak, hogy a tavalyi évben is lehetővé tették közösségünk rászoruló családjainak támogatását! Csapó Viki

2017. Farsang


GÓLYAHÍREK  Nagy örömmel adjuk hírül, hogy 2017.02.03-án megszületett várva várt kisfiunk, Vigyázó Jakab (4060g, 59cm). Testvére, Emma nagy szeretettel veszi körül, és a sok finom komatál, amely az egész családnak hasznos kényeztetés, segíti gyarapodását. Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki e módon könnyíti meg mindennapjainkat! Vigyázó-Simon Juli és Vigyázó Levi

HÍREK  Hamvazószerdával, március 1-jével megkezdődik a bűnbánati időszak. Este a 6 órai szentmisén ünnepélyes hamuszentelés és hamvazás lesz.  Nagyböjt minden péntekén 5 órakor közösen járjuk a keresztutat templomunkban.  Ismét végezzük plébániánkon a hétköznapok lelkigyakorlatát. Aki szívesen részt venne, hamvazószerdáig jelentkezhet a sekrestyében kitett ívre feliratkozva. A résztvevők naponta fél órás magán imát, elcsendesedést vállalnak, s péntekenként találkoznak az esti mise után, ¾ 7-től egy rövid megosztásra. A részvételhez szükséges jelentkezni, hogy a segédanyagokat kellő számban biztosítani lehessen. Az első találkozásra március 3-án este ¾ 7-kor kerül sor.  Március 6-án lesz Kodály Zoltán halálának 50. évfordulója. Minden évben ehhez kapcsolódóan szentmisében emlékezünk meg a zeneszerzőről, ahol kérésére gregorián énekek hangzanak fel több kórus közreműködésével. E napon Kodály Zoltán műveiből hangverseny lesz a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola, a Pannonia Sacra Katolikus Iskola kamarakórusa, a Mókus utcai iskola kórusa és a Váci Énekesiskola kórusának közreműködésével. A megemlékezés ½ 6-kor kezdődik, majd a szentmise után hangversennyel folytatódik.  A Vasárnapi Orgonaesték keretében március 12-én este ½ 8-kor Balog Norbert Reubke, Duruflé, Dupré, Escaich és Prokofjev műveket játszik.


2017. február 26.

 Március 19. és 26. között tartós élelmiszergyűjtés lesz hazánk templomaiban a rászorulók megsegítésére. A felajánlott adományokat a karitászcsoportok juttatják majd el a támogatott családoknak. Kérjük, hogy adományaikat a hét során a sekrestyében elhelyezett dobozokban helyezzék majd el. Hálásan köszönjük a segítséget!  Március 20-án, hétfőn az esti 6 órai szentmisén ismét elhangzik Sári József: Magyar miséje énekkarral és orgona kísérettel. A művet keletkezésének 50. évfordulója alkalmából újította föl együttesünk. Orgonán közreműködik: Hock Bertalan.  Március 26-án vasárnap este ½ 8-kor nagyböjti egyházzenei áhítat keretében felhangzik Haydn: Krisztus hét szava a kereszten című művének zenekari változata a templom zenekarának előadásába. Vezényel Tardy László.  Egyházközségünk nagyböjti lelkinapja április 1-jén lesz, amelyet Molnár Miklós rákosligeti plébánia kormányzó atya tart. Délelőtt 10 órától az esti szentmise végéig lesz alkalom a lelki elcsendesedésre. Részleteket majd a templomi hirdetésben olvashatunk a hirdető táblán.  A lelkinaphoz kapcsolódóan április 2-án, vasárnap este ½ 8-kor igazi nagyböjti hangversenyt hallhatunk. Liszt Ferenc Via Crucis című műve segít átelmélkedni a keresztút állomásait. Ebben Hock Bertalan orgonajátéka és a templom énekkara és szólistái Tardy László vezetésével működnek közre.



A Budavári Főtemplom közösségének lapja Szerkesztők: Török Ferencné, Csapó Viktória, Mátéffy Balázs Címlaprajz: Török Ferenc Köszönet mindazoknak, akik írásaikkal, ötleteikkel, munkájukkal és törődésükkel segítik a közös munkát. Budavári Nagyboldogasszony Főplébánia Templom: 1014 Budapest Szentháromság tér 2. ♦ Honlap: www.matyas-templom.hu Elérhetőségek: Templom: 355 5657 ♦ 06 20 823 4493 Plébánia: 489 0716 ♦ E-mail: [email protected] Plébánia: Országház utca 14. ♦ Irodai órák: hétfő, csütörtök 10.00-14.00; kedd, szerda 13.00-17.00 Sürgősségi betegellátás: 213-9620 Miserend: hétköznap 7.00 és 18.00 vasárnap 7.00, 8.30 diákmise, 10.00 latin zenés mise, 12.00 és 18.00 ifjúsági mise Szentségimádás: minden pénteken 8.00-17.30 ♦ Rózsafüzér: minden csütörtökön 17.30 Fatimai imaóra: minden hónap elsőszombatján 17.00

A Budavári Főtemplom közösségének lapja

Recommend Documents