A Budavári. Főtemplom közösségének lapja. Küldd el lelkedet, és megújul a föld színe Zsolt 103,30

A Budavári Főtemplom közösségének lapja .

2017. Pünkösd

„Küldd el lelkedet, és megújul a föld színe” Zsolt 103,30

A Budavári Főtemplom közösségének lapja

Várunk

2017. június 4.

A 100. SZÁM ELÉ Isten kétezer év óta írja egyházunk történetét. A Budavári Nagyboldogasszony Plébánia történetét 1245 óta – az oklevelek alapján. A számok jelzik az elmúlt időt, jelzik a megtett utat, és egyben a jelent is mérlegre teszik. Az Isten bennünket használ fel az Ő kegyelmi életéhez. Olykor veled, olykor velem, olykor ellenedre, olykor ellenemre, de mindig értünk. Isten Szentlelke írta és írja azt a történelmet, amit 2000. december 3-án indított el a szerkesztő csapat (Varga János atya, Mátéffy Balázs, Csapó, akkor még Török Viktória). Akkor volt Fábián kanonok úr 60 éves a papi szolgálatban, akkor került a plébánia élére Blanckenstein Miklós atya és lett a plébános helyettese Előd atya. És ez a történet a Várunk története. Már a kamaszodó, de olykor a felnőttség jegyeit mutató korban érjük most tetten. Ez a szám a 100. Az utódok folytatták a megkezdett munkát, Varjú Imre atya, aki a templom felújításában jeleskedett. A káplánok: Janó atya, Béla atya, Cserkó atya, Csaba atya, szinte mindenki hozzátett a tartalomhoz egy-egy oldalt, egy-egy eseményt, amely saját hivatásuk történetének része is. Csermely Bandi bácsi pedig kisegítő támasza volt a közösségnek, az atyáknak is. Az atyákon keresztül pedig Isten Szentlelke cselekszik, írja és építi a közösséget. Egy szó, egy sor, egy mondat: mindez a mi életünket tükrözi a Várunk hasábjain. Életünk kiemelkedő, szép és ünnepélyes eseményeit örökítjük át a következő kor számára ezeken a lapokon keresztül. A gólyahírekben, a plébánia közösség beszámolóiban, a Karnagy úr tanításában, a közösség és az énekkar lelkigyakorlatai által, az orgona művésszel, Bercivel, a kis ministránsokkal és olykor a búcsúzás, a gyász soraival is egy-egy emléket állítottunk annak a történetnek, amelyet itt élünk Isten kegyelméből a Várban. S hogy egy kicsit szebb maradjon utánunk a világ, velünk is hozzáírat néhány gondolatot a plébániai újság történetéhez. Adjunk ezért hálát azoknak a lelkes és segítőkész embereknek, akik az évek során sok időt és energiát szenteltek ennek a sokunk által szeretett kis újságnak. Kérjük Isten Szentlelkét, hogy segítsen bennünket kegyelmével, hogy „tanítson meg bennünket számba venni napjainkat, hogy eljussunk a szív bölcsességére”. Az elmúlt 25 papi évéért is hálát adó plébános: László atya  „Az Úr adja meg nekünk a kegyelmet, hogy megértsük a keresztény élet helyrajzát és örömmel haladjunk előre, azzal az örömmel, amelyet senki sem vehet el tőlünk” Ferenc pápa

2

2017. Pünkösd

XVII. évfolyam, 100. szám

Kedves Olvasó! Plébános úr köszöntője végén jelezte, milyen jelentős jubileumhoz érkezett. 1992. június 20-án szentelte pappá Paskai László érsek atya. A 25 évre emlékezve ünnepélyes ezüstmisét június 18-án, vasárnap este 6 órakor mond templomunkban, amelyre minden kedves hívőt szeretettel hív. Az ünnepi szentmisén kézvezetője Bánóczky Előd atya lesz. Adjunk hálát együtt papi hivatásáért, és kérjük életére, szolgálatára az Úr további áldását.

 Mindenkori plébánosainknak külön is köszönettel tartozunk, amiért elmondhatjuk: mind a 100 Várunk szám plébánosi gondolattal kezdődik. Alkalomról alkalomra megajándékoznak gondolataikkal, éreztetik velünk, hogy fontos számukra közösségünk lapja, szívesen szólnak innen is a hívekhez, az olvasókhoz. Az ő szeretetteljes szolgálatukat méltó módon egészíti ki oly sok alkalommal Kránitz Mihály professzor úr teológiai útmutatása. Ez alkalommal is gazdag összefoglalást ad a húsvéti ünnepkör egymásba fonódó ünnepeiről. Hálásan köszönjük Mihály atya, mindig felemelő tanításodat!

A HÚSVÉTI IDŐSZAK TELJESSÉGE A húsvét éjszakáján átélt misztériumot a feltámadást követő negyven nap teszi teljessé, melynek során nemcsak a hívek öröme fejeződik ki, és hangzik fel az alleluja, hanem a megígért örök életbe vetett hit egyre tudatosabb elmélyítése is megvalósul. Az egyház szinte kézen fogja gyermekeit, amikor a húsvéti vasárnapok evangéliumain keresztül – mely legtöbbször a János-evangéliumot jelenti – elvezet bennünket Isten személyének és szeretetének egyre tudatosabb befogadására. Mi a húsvéttól számított hatodik vasárnapot követően ünnepeljük Krisztus Urunk mennybemenetelét (a pontos napja Áldozócsütörtök), melyet Pünkösd ünnepe, a Szentháromság vasárnapja és az Úrnapja követ. Oly mélységes titkokat rejtenek ezek az ünnepnapok, hogy felkészülés nélkül nem tudjuk a maga teljességében befogadni mondanivalójukat. A közösen átélt húsvét éjszaka sok-sok szimbólumának felidézése most lehetőséget ad arra, hogy mintegy állandósítsuk szívünkben az akkor megtapasztalt örömöt Jézus Krisztus és az egyház ünnepein keresztül. Előkészületképpen vegyük tehát sorra e nagy napok üzenetét, mely által Jézus még közelebb akar kerülni hozzánk.


2017. június 4.

Az Úr mennybemenetelének ünnepe lezárja a Feltámadott megjelenéseinek sorát, de egyúttal megnyitja a vele való folytonos együttlét lehetőségét. Jézus még utoljára összegyűjti apostolait, akiknek ismét megígéri a Szentlelket, majd felszólítja őket a tanúságtételre. Ekkor a szemük láttára felemelkedik, és egy felhő elfedi, úgyhogy tovább nem láthatják (vö. ApCsel 1,9). Két fehérruhás férfi jelenik meg előttük, és megszólítják őket: „Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki közületek az égbe emelkedett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment.” (ApCsel 1,11) Mindez az Olajfák hegyén történt, ahová Jézus rendelte őket. Bár az apostolok az ő távozását élték meg, ő azonban utolsó szavaival kijelentette, hogy „én veletek vagyok mindennap a világ végéig” (Mt 28,30). Jézus mennybemenetele tehát valójában a mi küldetésünk megfogalmazását is jelenti, mert a feltámadott Úr örömhírét most nekünk kell elvinni a Föld minden tájára. Jézus Krisztus immár nemcsak egyetlen és kevesek számára elérhető helyszínen található meg, hanem a világ bármely pontján feltámadott minőségében van jelen, főképp az igében és a szentségekben, valamint a Szentlélek folytonos és belső tevékenységében. A mennybemenetelben válik valósággá a jézusi küldetés egyetemessége: „Menjetek, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek.” (Mt 28,19–20) Ebben a nagy missziós parancsban tehát a választott nép tagjai és a még pogány népek is benne vannak. Hármas küldetést fedezhetünk fel Jézus szavaiban, melyek a tanítványságra, a keresztségre és a tanítói feladatra vonatkoznak. Ez voltaképpen egyazon misszió hármas szempontja és az apostoli küldetés teljessége, mely az evangélium hirdetésével vezeti el a híveket a megkeresztelkedésre – amint ezt húsvét éjszaka a is láthattuk –, s egyúttal megmutatja a parancsok, különösképpen a szeretet kettős parancsának az útját. Jézus a mennybemenetele napján ismét megígéri a Vigasztalót, amikor kijelenti, hogy „ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni” (ApCsel 1,5). Jézus itt világosan megkülönbözteti János keresztségét és a keresztény keresztséget. A Szentlélek az, aki majd valóban átalakít és Krisztus tanítványává tesz, és megszilárdítja Jézus és a tanítványai közötti kapcsolatot. Ne csalódásként vagy hiányként fogjuk fel tehát az Úr mennybemenetelét, hanem egy olyan ajándék ígéretének, mely az ő biztos jelenlétére vonatkozik a szentségekben a Szentlélek által. Pünkösd (pentecostes=ötvenedik) a Szentlélek kiáradásának nagy napja, akinek eljövetelét Jézus többször is megjövendölte, és beszélt titokzatos működéséről is.

2017. Pünkösd


Ugyanakkor bármennyire is tudjuk, hogy pünkösd egy jeles nap, és voltaképpen lezárja a húsvéti időszakot, használjuk fel most az ünnepet arra, hogy elmélyedjünk annak teljes tartalmában, és közelebb kerüljünk a harmadik isteni személyhez, akiről Jézus azt mondta: „Majd kérem az Atyát, s ő elküldi a Vigasztalót, az Igazság Lelkét, aki mindvégig veletek marad.” (Jn 14,16) Jézus még nyilvános működése során utalt arra, hogy aki hisz benne, annak bensőjéből élő víz folyói fakadnak (vö. Jn 7,38), ami a Szentlélekre vonatkozik. Mint az apostolok, mi is gyakran együtt vagyunk, hogy várjuk Isten kegyelmének a kiáradását és magát a Szentlelket, aki elvezet bennünket a teljes igazságra. Különleges alkalom tehát a pünkösd, mert Isten a Szentlélek által vesz lakást bennünk. A meghalt és feltámadt Krisztus immár megdicsőülve az Atya jobbján ül, és a Lélek kiárasztásával teszi teljessé üdvözítő művét. A pünkösd ezért nemcsak a húsvét befejezése, hanem a húsvéti titok teljessége is, és így az üdvösség történetének egy különleges eseményét ünnepelhetjük ezen a napon. Ez a titok pedig abban áll, hogy a kiárasztott Lélek végbeviszi Isten ígéreteit, teljesíti a Keresztelő János által már megígért Lélekkel való keresztelést Krisztus által, és egyúttal kiárasztja a szívünkbe Isten szeretetét. Hatását a keresztény közösség nap mint nap érzi, amikor a világ minden tájáról csatlakoznak a megkereszteltek Krisztus egyházához. A bábeli torony gőgös építését és az emberekben kialakult megosztást most az egység és az öröm érzése ellensúlyozza. Így Pünkösd csodája válasz az emberi széthúzásra és öntörvényűségre. Amellett, hogy a pünkösd összegyűjti az új messiási közösséget, egy új kiindulópontot is jelent, nevezetesen a keresztény misszió kezdetét. Az egyház immár kétezer éve részesíti a keresztség és a bérmálás szentségének kiszolgáltatásával a Szentlélek ajándékaiban a híveket, akik a közösség szolgálatára kapott adományokkal építik az egyházat. A húsvéti időszakot lezáró pünkösdi ünnep után az egyház még a hit két nagy misztériumát tárja fel a soron következő vasárnapokon: a Szentháromság titkát és Krisztus Testének és Vérének misztériumát. Ezekben nemcsak azt fedezzük fel, hogy Isten maga a szeretet, hanem azt is megtapasztalhatjuk, hogy a szentáldozásban befogadhatjuk őt, s így isteni természetéből élhetünk. A liturgikus év során a húsvéti i9dőszakot követően Szentháromság vasárnapját az egyház mintegy külön ünnepet nyújtja gyermekeinek, melyben a mindenható és felfoghatatlan, de Krisztusban mégis egész közel lévő Isten titokzatos világába pillanthatunk be, aki nem magányos, hanem személyek közössége. Még ha az emberiségnek történelme során volt is bizonyos tapasztalata a természetfölötti valóságról és az istenség bizonyos érzékeléséről, mégsem rendelkezett olyan biztos ismerettel, mint mi, keresztények, akik Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából biztosan


2017. június 4.

tudjuk, hogy az egyetlen Isten Atya, Fiú és Szentlélek közössége, s ezt nem mi, emberek okoskodtuk ki, hanem Isten az ő elküldött Fiában tárta fel ezt számunkra. Isten mindig titok marad, mert Isten. Az ember pedig bármennyire is törekszik megismerni a természetfölötti valóságot, sok tekintetben korlátozva van, és rászorul a hit kegyelmére, hogy valamit is megsejtsen ebből a nagy misztériumból. Ugyanis minden emberben felmerül a kérdés, hogy mi az ember, mi értelme és célja van életünknek, és mi az a létünket körülölelő legvégső megnevezhetetlen titok, amelyből eredünk és ahová megyünk. Ez a keresés még nem jutott el a teljességre, de őszinte és szívből fakadó. Egyedül csak a kereszténységben valósul meg az ember tényleges kapcsolata Istennel. Mivel ezek az alapvető kérdések az ember szívében gyökereznek, ezért az egész egyház alapvető léte arra irányul, hogy meggyőződéssel hirdesse Krisztust, az Isten Fiát, aki Szentlelke által világosságot és erőt ad az embernek, hogy megfelelhessen nagyszerű hivatásának. Az Úr Jézus az utolsó vacsorán kijelentette: „A Szentlélek majd elvezet benneteket a teljes igazságra.” (Jn 16,13) Ez a Szentlélek működik immár kétezer éve az egyházban, és tárja fel egyre jobban a Szentháromság valóságát: Az Atya a teremtő, a Fiú a megváltó, a Szentlélek pedig a megszentelő. Isten megismeréséhez nem a kíváncsiság segít, hanem az alázatos hit és az elmélkedés. Mivel ő mindenütt jelen van, ezért egy szükséges csönddel és ráhagyatkozással ezt a jelenlétet tudatosíthatom. Ekkor jön segítségemre a kinyilatkoztatás és a szentségek, melyek lehetővé teszik az isteni kinyilatkoztatás feltárulását. Szent János apostol első levelében kimondja, hogy „Isten maga a szeretet” (1Jn 4,16). Kevés tehát az értelem, szív is kell a helyes istenkapcsolathoz. Talán nem is gondoljuk, mennyire várja Isten, hogy befogadjuk őt, és hogy a rendszeres találkozásokkal majd megerősödjünk a „színről színre” látásra is (vö. 1Kor 13,12). Végül a húsvét titkát megvilágító ünnep, az Úrnapja világít rá a feltámadt Krisztus egyházban való jelenlétére. Ez az ünnep először Franciaországban terjedt el, és amikor Jacques Pantaléon liège-i püspök IV. Orbán néven (1195-1264) pápa lett, az egész egyház számára főünnepként rendelte el. Krisztus szentséges Testének és Vérének ünnepén a feltámadott Úr örök jelenlétéért adunk hálát, és az átváltoztatott kenyérben és borban az Úr szent Testét és Vérét fogadhatjuk, és az ünneplésen túl a személyes imádásban hódolhatunk előtte. Ezen az ünnepen éppen ezt az utóbbi gondolatot is megfontolva kérjük az Úr bocsánatát, hogy nem mindig vagyunk képesek megfelelő időt adni életünkből az imádására és a hálaadásra, hogy szemléljük értünk adott életének kimondhatatlan ajándékát.

2017. Pünkösd


2020-ban Budapesten láthatjuk vendégül a négyévenként megrendezésre kerülő Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszust, mely kiváló alkalom lehet valamennyi magyar katolikus hívő számára, hogy Krisztus valóságos jelenlétét az oltáriszentségben megvallja, s ezzel teljesítse az egyház nagy misszióját, hogy Krisztust mindenkinek hirdesse, és felajánlja a vele való szentségi találkozást is. A szentek élete mind azt mutatja, hogy a szentségi Krisztussal való gyakori táplálkozás a megkezdett örök élet valóságát erősíti bennünk, hogy velünk egyre többen hálaadással énekelhessék a köztünk jelen lévő Krisztusnak: „Minden forrásom belőled fakad.” (Zsolt 87,7) Kránitz Mihály atya

Május 14-én Székely János püspök atya volt vendégünk, és bensőséges hangulatban kiszolgáltatta a bérmálás szentségét 15 fiatalnak. Nagy öröm, amikor megosztják velünk is ünnepi gondolataikat, fogadják szeretettel az olvasók ötük rövid visszajelzését.

BÉRMÁLÁS Valahogy így fogalmaznám meg a bérmálás előtti és utáni időt: teljes nyugalom. Mármint mindig is tudtam, hogy megteszem majd ezt, csak azt nem, hogy ilyen hamar. De csodával határos módon kicsit sem izgultam, mert tudtam, ha el is rontom, Istennek nem ez a fontos, hanem az, hogy elhatároztam, hozzá fogok tartozni, és ezt a bérmálás szentségével is megerősítettem. Mátéffy Bori Régen mindig azt mondtam, hogy még nem bérmálkoztam. A szentségre való felkészülés során egyre kevésbé voltam képes ezt a visszaható alakot használni. Mintha tőlem függne, mintha rajtam állna. Mintha az én akaratomból, hatalmamból történne. Pedig nem. Emberként erőm csak arra lehet, hogy meggátoljam, ahogy tettem is éveken át. A szentmise alatt talán ez a gondolat vált kerekké: A Mindenható Atya akaratából vagyok itt, Ő pontosan tudja, hogy miért, azzal ajándékoz meg, amivel Ő szeretne. Nekem csak engednem kell, hogy megtörténjen. Azóta a találkozás talán kicsit közvetlenebb, az ima talán könnyebb, a mindennapok csodája talán feltűnőbb. Nagy Kati


2017. június 4.

Az én bérmálási emlékem pár szóval: Az év folyamán hetente összejövő kis csapat, bár szoros közösséget nem alkotott, a bérmálás napján mintha mégis közelebb kerültünk volna egymáshoz, a várakozás, az utolsó lelki ráhangolódás az atyákkal, a szentgyónás, a minket körülvevő gondoskodás és nem utolsó sorban a templom varázsa tette csodálatosan meghitté a szertartást. Köszönöm mindanynyiuknak, akik ezt elősegítették. Kollár Andi A kérdésre sajnos nem tudok röviden válaszolni. Pusztán azért, mert nálam ez összetett. 2 éve szolgálok a Mátyás-templomban, és úgy érzem, ezzel Istent is! Ez tudom, nagyon zavaros így. Én elhagytam Istent egy személyes, családi tragédia miatt... 13 év telt el... amikor az lett a munkám, hogy vigyázzak a rendre, az értékekre egy templomban! Ez egy jel volt, mint ahogyan egy jel volt az is, amikor az első 24 órámnak az éjjelét eltöltöttem itt. Valamikor éjfél tájt felmentem a templom szentélyébe, amikor azt éreztem, hogy valami megüli a vállamat. A templom csöndes és nyugodt volt. Furcsa érzés volt egy sötét templom szentélyében, az örökmécses fényében látni a templomot. Valami nyomta a testemet vagy a lelkemet, ezt nehéz ma már megmondani. Sok furcsa dolog történt velem, amióta a Mátyás-templomban vagyok. A templom átformál-átformált! Nem akarok nevetséges lenni, de máshogy nem tudom ezeket a dolgokat megfogalmazni. És még írhatnék sok élményt, talán egy egész cikket is megérdemelne .... Hát ezért nehéz nekem megfogalmazni, mit is jelent számomra a bérmálkozásom! Csaba atya – aki jóbarátom lett (ha valaki pár évvel ezelőtt mondja, egy pap barátom lesz, biztosan kinevetem!) – ő vette észre bennem azt az értéket, ami alapján feltette a kérdést: „Nem szeretnél bérmálkozni, ha már elsinkófáltad gyerekkorodban?” Én meg igent mondtam! Sőt a válaszom a kérdésre ez volt: MINDENT! Vári Sándor a Mátyás-templom vagyonvédelmi szolgálatának csoportvezetője és diszpécsere Csaba atya említette, hogy a bérmálással kapunk egy küldetést. Számomra a felkészülés során vált világossá, hogy a saját családom és barátaim mennyire érdeklődővé váltak, és egyre jobban nyitottak az egyház felé (meg kell jegyeznem, nagyobb részük nem vallásgyakorló). Ezen felismerés megmutatta nekem, hogy mennyire fontos példát mutatni és mindazt, amit Csaba atya nekem átadott, továbbadjam. Röviden ezzel tudnám összefoglalni a bérmálást. Törő Balázs

2017. Pünkösd


Mindig nagy öröm, amikor elsőáldozókat látunk a templomban. Kedves az izgalom az arcukon, amikor a szentgyónásra várakoznak, vagy ahogy a fehér ruhában elindul a menet az oltár felé, az égő gyertyával a kezében minden gyermek igazi angyalnak érezheti magát. Idén 19 gyermek ünnepe volt ez a nagy találkozás, közülük ketten a keresztség szentségében is részesültek a felkészülés során. Az is nagyon jó hír, hogy többen is az iskolában találkoztak a lehetőséggel, mert templomi közösségük eddig nem volt. S hogy szüleik is elmélyülten készültek az ünnepre, mutatja a következő két írás.

ELSŐÁLDOZÁS Május 21-én, egy gyönyörű napsütéses vasárnapi reggelen sor került fiunk, Albert elsőáldozására. A hosszú felkészülés, az első szentgyónás után nagy izgalommal vártuk mindannyian ezt a pillanatot, amely egy újabb lépés volt gyermekünk részéről a felnőtté válás rögös útján. Megható volt látni a legkisebbeket, milyen izgatottan, kicsit talán megilletődötten várták az első találkozásukat Jézussal. Szeretnénk köszönetet mondani elsősorban Csaba atyának és Laci atyának, akik felkészítették gyermekeinket e nagy pillanatra, átadták nekik mindazt, amit tudniuk kell, és mindezt az ő nyelvükön. Természetesen Lengyelné Hazai Beátának is köszönünk mindent, aki szintén sokat segített az előkészületekben, tartotta velünk a kapcsolatot, átadta nekünk a fontos információkat, szervezte Csaba atyával a két szülői összejövetelt. E szülői találkozók mély nyomot hagytak bennünk, felejthetetlen pillanatokat szereztünk, közelebb kerültünk az eddig általunk csak felületesen ismert szülőkhöz. Azt hiszem, a többiek nevében is mondhatom, hogy ezen a két napon sok útravalóval lettünk gazdagabbak. Köszönet a plébánia összes dolgozójának, akik segítettek az elsőáldozás szervezésében, a díszítésben, a gyerekek ruháinak elkészítésében. A szertartás nagyon szép volt, öröm volt látni, hogy ilyen sokan eljöttek, főleg a sok kis nyüzsgő apróságot, akik valószínűleg nem is sejtették, hogy testvéreiknek milyen fontos pillanat ez az életükben. Már nemcsak a kiskeresztet kapják, hanem annál egy sokkal komolyabb dolognak a részesei. A pár fotózó renitens szülőt és hozzátartozót pedig próbáljuk megérteni, valószínűleg úgy érezték, ezt a pillanatot nekik saját kezűleg kell megörökíteni. Még egyszer hálás köszönet ezért a csodás napért. Isten áldja meg gyermekeinket! Szabó Attila és Csonka Georgina


2017. június 4.

ELSŐÁLDOZÁS - CSALÁDI SZEMMEL A kislányunk fiatal kora ellenére nagyon tudatosan és mély átérzéssel éli meg a hitét, számomra is meglepő, örömteli módon. Amikor megkaptam a felkérést, hogy néhány sorban írjam le az elsőáldozással kapcsolatos élményeinket/ élményeimet, sokat gondolkoztam, hogyan is lehet - nem általánosítva, közhelyessé téve - egy ilyen családi élményt mondatokba foglalni, hogy az mások számára is érdekes lehessen. Tulajdonképpen..., arra jöttem rá, hogy sehogy. Attól szép, hogy egyedi, mindenkinek a hitéhez mérten általános vagy bensőséges. Tulajdonképpen..., nekünk, szülőknek gyerekkorunk koncentrálódik, mint smaragd csillogása gyűrűbe foglalva azokban az izgalmas pillanatokban, mikor gyermekünk Isten szent testét először magához veszi, valamint az azt követő felnőtté válásunk minden kinőtt gyermekkori álmával együtt. Talán a hétköznapokban megfáradt lelkünk a mindennapos unosuntalan elsorolt elfásulási folyamatának egy megcsillanó éke szeretett kisgyermekünk hitének áldozásban megtestesülő valósága. Olyan pillanat ez, amikor a szülői szemek talán többet látnak puszta fényeknél, ruháknál, hangulatoknál. Kicsit olyan, mint amikor az ember egy pillanatra bepillanthat a „Mester” műhelyébe, mint a velencei üvegfúvók kemencéjébe a kíváncsi turisták. Minden szülő elfogult és ez így van jól, de ez az egészséges elfogultság az elsőáldozás alkalmával egy olyan szintet ölt, amelybe beleköltözik harmadik félként - a szülői és gyermeki - kapcsolatba elválaszthatatlan módon Jézus Krisztus. Lacz Balázs

 Milyen gyönyörű egybeesés! Egy Mária templom közösségének lapjának, épp a 100. Várunk számban van aktualitása annak, hogy a Szűzanya fatimai jelenésének 100. évfordulójáról megemlékezzünk.

SZENT FERENC ÉS SZENT JACINTA 2017. május 13-a gyönyörű ünnepe volt a keresztény világnak. Az első fatimai Szűzanya-jelenés századik évfordulóján a helyszínen avatta szentté Ferenc pápa boldog Ferencet és boldog Jacintát, a két fatimai látnokot. Az esemény általában is kellő média-érdeklődést kapott; mégis kiemelendő, hogy a Bonum TV volt az, amely a péntek délutántól szombat délutánig zajló történésekről egyenes közvetítésben folyamatosan beszámolt. A két félnapos műsorfolyam helyszíni tudósításai között helyet kaptak stúdióbeszélgetések is. Így történt, hogy amikor a landolást követően

2017. Pünkösd


hosszú-hosszú perceken át a pápai repülőgép nyitott ajtaját lehetett csupán látni arra várva, hogy a Szentatya kilépjen rajta; nyilatkozóként dr. Kránitz Mihály atya, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja osztotta meg velünk a gondolatait. Elmondta, hogy minden ember életében megkezdődik, majd zajlik egy üdvtörténet. A Szűzanya fatimai jelenése hatásos felkiáltójel volt akkor is, és az ma is a mi számunkra, hogy újból Istenhez forduljunk, megtérjünk. Felidézte, hogy Fatimának, a fatimai Szűzanya tiszteletének komoly magyar hagyományai vannak; az elmúlt száz esztendőből ötvenet élt ott és munkálkodott ezen Kondor Lajos verbita atya, aki a most szentté avatott, igen fiatalon elhunyt két fatimai gyermek boldoggá avatásának posztulátora volt. Nagy szerepe volt abban, hogy Fatimában magyar keresztút, Szent István kápolna van; és immár tér is viseli Kondor atya nevét. Plébániai közösségünkből többen részt vehettünk 2004-ben azon a zarándoklaton, amelynek során dr. Erdő Péter bíboros prímás úr felajánlotta Magyarországot a Szűzanya Szeplőtelen Szívének. A szenttéavatási szentmisén – ahogy előző nap a Szentatya érkezésekor tartott imán és az éjszakai fáklyás rózsafüzéren is – a kegyhely központi terét zsúfolásig megtöltötték a hívő zarándokok. Ferenc pápa homíliájában Lúcia nővér emlékirataiból idézve Szűz Máriára bízta a gyermekeit – mindannyiunkat –; az Ő palástja alatt nem veszünk el, az Ő áldó keze reménnyel tölt el minket és megadja azt a békét, amelyre szükségünk van. Május 13-án két újabb szenttel gazdagodott az Egyház. Kérjük szent Jácinta és szent Ferenc közbenjárását, hogy egyéni üdvtörténetünkben és hazánk jövőjében a Szűzanya palástja alatt megkapjuk azt a békét, amelyre annyira nagy szükségünk van. Székely Ákos


2017. június 4.

MÉG EGY GYÖNYÖRŰ 100-AS HÍR! Különösen kedves ünnep volt május 5-én. A délelőtt visszafogott szépítgetéssel telt, majd délután megkezdődött a köszöntések sora. Ezen a napon lett ugyanis Tolcsvay Rózsi néni 100 éves! Odahaza köszöntötte Nagy Gábor Tamás polgármester úr és kísérete, s a család is ott gyülekezett. Rózsi néni örömmel fogadta a vendégeket, akikkel kis idő múlva átvonultak a templomba a 6 órai szentmisére. Igazi hálaadás volt, a teljes család együtt köszönte meg a hitben, szeretetben és tisztességben eltelt éveket. Rózsi néni bár már estére fáradtabb volt, mégis boldog, hisz két fia, az igen népszerű muzsikusok, Béla és László mellette ült a padban, ami számára talán a legnagyobb ajándék volt: gyermekeivel együtt lenni az Úr előtt. Mise után sok kedves barát és vári hívő is megköszöntötte Rózsi nénit. Azért a legszebb pillanat most is az volt, amikor a 95 éves Lili néni és a 92 éves Erzsébet néni közeledett felé. Mi mindent tudhatnak már az életről, a jó Istenről ők hárman így együtt 287 évesen! Látható a szentmiséken – akár hétköznap vagy vasárnap jutnak el a templomba – egészen másként ülnek a padban: csak az Úr a fontos! De jó lenne ezt a magatartást eltanulni, átvenni tőlük. Adja meg a jó Isten mindhármuknak mindazt a kegyelmet, amire életük minden napján szükségük van! Isten éltesse, drága Rózsi néni!

Már többször osztottunk meg imát a minden hónap első keddjén tartott anyaimán elhangzottak közül. Május különösen is az édesanyákról szól, kezdődik anyák napjával és egész hónapban égi Édesanyánkhoz fohászkodunk a fél 6-os litániákon. A legutóbbi imaesten elhangzott gondolatokat és imádságot szeretettel osztja meg a Várunk olvasóival G. Andi és Z. Kinga, akik az esti imádságot töretlen lelkesedéssel és elmélyültséggel vezetik. Május az édesanyák ünnepe. A földi édesanyáké és égi Édesanyánké, Máriáé is egyben. Engedd Urunk, hogy erre a szép ünnepre néhány, az anyaságról vallott gondolattal emlékezzünk meg. Sok áldásos és boldogító szerep van egy nő életében, de az anyaság valami egészen más. Egy életen át tartó kihívás, mely sokszor a legboldogabbá tesz, máskor viszont keserű érzéseket teremt. Anyának lenni rendkívül összetett feladat.

2017. Pünkösd


Az édesanya elsősorban a szeretet letéteményese és végső hordozója a családban. Tökéletlen földi világunkban talán az anyai szeretet közelíti meg leginkább a Pál apostol által megrajzolt szeretet eszményt, a szeretetet, amely mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. Az édesanyák feladata, hogy összhangot teremtsenek a családban. Olyanok ők, mint a zenekarokban a karmesterek. A legjobban kell ismerniük a zenekar tagjainak minden rezdülését. Ha a család minden „hangszere” a legjobbat adja magából, akkor az édesanya vezetésével gyönyörű szimfónia születhet. Az édesanya az otthon királynője. Az ő felelőssége a gyermekek jellemének alakítása, amely alkalmassá teheti őket a magasabb rendű örök életre. Még angyal sem kérhetne magasztosabb feladatot, mert hivatásának elvégzése alatt az anya az Úrnak teljesít szolgálatot. Minden anyára felbecsülhetetlen értékű alkalmak, végtelen drága értékek lettek bízva. A szerény hatáskört, amelyet sok anya fárasztó feladatnak tart, nagy és nemes munkának kellene tekintenie. Az anya előjoga, hogy befolyásával áldására legyen e világnak, és ha ezt teszi, saját szíve is örömmel telik meg. Gyermeke lába számára ösvényt egyenget, amely napfényen és árnyékon át a szent, dicső magaslatokhoz vezet. Az édesanya Isten eszköze, hogy élő keresztényekké tegye családját. Szemléltetnie kell a Biblia vallását, és be kell mutassa, hogy befolyása hogyan vezet bennünket mindennapi kötelességünkben és örömünkben. A gyermekek tanítása Isten tervének fontos része, s ez egyben a kereszténység erejének bemutatása. A szülőkön ünnepélyes felelősség nyugszik, mert úgy kell neveljék gyermekeiket, hogy amikor kikerülnek az életbe, jót tegyenek és ne rosszat azokkal, akikkel kapcsolatba kerülnek. Meg kell tanítania gyermekeit, hogy egyedül kegyelemből, hit által üdvözülhetnek, ami Isten ajándéka. A tanítással, hogy mit jelent számukra és számunkra Krisztus, s az Ő megváltás tervében kinyilatkoztatott szeretete, jósága és kegyelme, magasztos és szent benyomást kell tennie gyermekei szívére. A keresztény édesanya munkája elévülhetetlenné lesz, ha azt Isten iránti hűséggel végzi. A mindig váltakozó világi irányzatok hívei sohasem látják vagy értik meg a keresztény édesanya munkájának örök szépségét. Régi divatú eszméit és terveit kigúnyolják, csakúgy mint egyszerű ruháit, de a mennyei Úr beírja a hűséges édesanya nevét az örök élet mennyei könyvébe. Drága Szűzanyánk! Kérünk, járj közben Értünk és valamennyi édesanyáért! Ismerje fel minden édesanya feladata mennyei jellegét, s ihlesse az bátorságra őt. Ismerje fel szolgálatának értékét és öltse fel Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhasson a kísértésnek, s ne alkalmazkodjék a világ csalfa hívásaihoz. Érezze


2017. június 4.

minden édesanya, hogy a rendelkezésére álló pillanatok felbecsülhetetlenül értékesek. A számadás ünnepélyes napján Krisztus megvizsgálja majd munkájukat. Akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a sok kudarcot és gonoszságot azoknak a tudatlansága és nemtörődömsége eredményezte, akiknek kötelességük lett volna gyermekeik lábait a helyes útra vezetni. Akkor az is nyilvánvalóvá lesz, hogy akik rendkívüli szellemi képességük és szent életük világosságával áldották meg a világot, a befolyásuk és eredményeik rugóit képező alapelveket egészen biztosan egy keresztény édesanya imáinak is köszönhették. Drága Urunk! Kérünk, tekints jóságosan mindazokra, akiket betegség, vagy más testi, lelki nehézség akadályoz anyai hivatásuk ellátásában. Gyógyító érintéseddel járd át testük és lelkük fájó pontjait, vértezd fel őket kitartással és erővel, és töltsd el szívüket a Benned való bizalommal. Vezesd őket a gyógyulás útjára, hogy mindazon feladatnak, amire anyai szerepükkel meghívtad őket, eleget tudjanak tenni. Ámen Forrás: Ellen G. White, Sarlós Boldogasszony Főplébánia oldala

 2017. május 12-én, pénteken 11 órakor sajtótájékoztatóval egybekötött kiállítás megnyitó volt a Mátyás-templomban. A kiállítás címe: I. Ferenc József magyar királlyá és fele-

sége, Erzsébet magyar királynévá koronázásának 150. évfordulójának emlékére. A megnyitón Süllei László plébános úr az alábbi beszédét mondta.

Szeretettel köszöntöm Habsburg György Nagykövet urat és az Emberi Erőforrások Miniszterét képviselő Dr. Fedor Tibor főosztályvezető urat, akinek szeretném megköszönni azt a támogatást, amelyet Miniszter úrtól kaptunk erre a rendezvényre és a június 10. szentmisére, valamint Habsburg Mihályt és feleségét és a kedves vendégeinket. Tavaly év végén – alig fél éve - Boldog IV. Károly koronázásának 100. évfordulóját ünnepeltük templomunkban. Az idén Ferenc József és Erzsébet királyné koronázásának 150. évfordulóra emlékezünk, és ez alkalomból nyitjuk meg kiállításunkat a budavári Koronázó Főtemplom Gara kápolnájában és a Máltai Lovagteremben. A 150 évvel ezelőtti koronázás eseményről 1867-ben így írt a Vasárnapi Újság tudósítója: „Mátyás király temploma rég nem látott jelenetnek lőn színhelye folyó év június hónap 8-án. 1792 (Ferencz király koronáztatása) óta nem volt magyar koronázás Budán: azelőtt pedig soha. Az Árpád- és a vegyesházbeli királyok idejében Székesfehérvár volt a koronázás rendes

2017. Pünkösd


helye; csak egyszer, Róbert Károly harmadszori koronázásakor látott Budavára koronázást. ... Azt hisszük, mostantól kezdve a rendes koronázási hely már Budapest.” És valóban igaza lett az újságírónak, 50 évvel a cikk születését követően Ferenc József utódját, IV. Károlyt itt koronázták Magyarország királyává a Mátyás-templomban. Egy különleges és szép kiadványt szeretnék bemutatni a mai sajtótájékoztatón. A címe: Koronázási emlékkönyv 1867. június 8. Néhány példányát hasonmás kiadásban újra nyomtattattuk az idei másfél évszázados évforduló alkalmából, hogy ezen kiadványon keresztül is betekintést kapjunk az akkori ünneplésbe, koronázásba a történelemnek a korabeli lapjain. Itt most szeretnék átadni 1-1 tiszteletpéldányt a királyi trónon Ferenc Józsefet követő IV. Károly unokájának, Habsburg Györgynek, aki a mai napon velünk ünnepel, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériumát képviselő dr. Fedor Tibor főosztályvezető úrnak. A kiadvány egy érdekes jogi kérdés felvetésével kezdődik, nevezetesen, hogy a koronázás jogi, egyházi vagy csupán ünnepi, ünnepélyes társadalmi esemény vagy politikai rendezvény-e. Nehéz erre pontos választ adni. Mindenkinek van erre válasza és ezt tartsuk is tiszteletben. Számomra természetesen az egyházi vonatkozása fontos. Az emlékkönyv egy kedves mondatát szeretném idézni: „… a korona a király és királyné fejéről szertehintette, széjjelszórta sugarait, az örömtől áradozó ország fölé: és majd ha a nemzedék, mely ma még könnyű léptekkel halad életpályája kezdetén –megérett, idézzék majd e lapok képzelete elé minden a legapróbb részletét is ama örökre emlékezetessé vált napnak”- írják a könyv bevezetőjében a kiadók, a Deutsch testvérek. Mi a történelem? Az élet tanítómestere – mondta Hérodotosz, a történetírás atyja. Ha ismerjük a múltat, jobban megértjük a jelent, és könnyebben tervezhetjük a jövőt. Tanulhatunk a múltból, és ehhez fel kell kutatni a forrásokat. Mi ez az emlékkönyv, ha nem az emlékek lapjainak felidézése? És mi szerencsések lehetünk, hogy felidézhetjük, és így történelmünk emlékeiből gazdagodhatunk. A könyv bevezetőjének utolsó mondata egy magasztos eszmét fogalmaz meg: „A koronázási emlékkönyvnek hármas célja van: hódolat a koronás királyi párnak, becsület a hazai művészetre, áldozat-fillér a magyar nemzet egyik magasztos céljának eléréséhez. … A szóban forgott összegeket az írói segélyegyletnek szánjuk…” – írták a kötet kiadói. Az osztrák-magyar kiegyezés, vagyis a magyar alkotmány helyreállítása után, e templom felszentelt falai között koronázták magyar királlyá I. Ferenc Józsefet és magyar királynévá feleségét, Erzsébetet. Számos az addigi hagyománytól eltérő momentum jellemezte a 150 évvel ezelőtti koronázási ünnepséget, ezek közül csak néhányat szeretnék megemlíteni:


2017. június 4.

A koronázási ceremónia olyan bonyolult volt, hogy jobbnak látták elpróbálni a liturgiát a koronázás előtti napon. A koronázási menetet június 8-án reggel 7 órakor a templom kapujában fogadták, az ünnepi szertartás reggel 8 órakor kezdődött és egy magyar nyelvű 21 oldalas szigorú szertartásrend szerint zajlott le. Két koronázási emelvényt építettek itt az akkor még barokk stílusú templomban. Az egyik emelvény a mai népoltár és a főhajó padjai között állt, ahol még a koronázás szertartása előtt foglalt helyet az uralkodói pár, a másik emelvény a mai jobb oldali káptalani stallum helyén állt, ahova már a főoltárnál megtörtént koronázási szertartás után foglalt helyet a királyi pár. Megkomponált ültetési rend alapján foglalták el helyeiket a meghívottak. Szeretném feleleveníteni, hogy ahol most Önök ülnek, kik ültek akkor. A Menyasszony kapu mellett, ma már a templom területén kívül eső részen állt az Oratórium: ott foglaltak helyet a legmagasabb uraságok. A Zichy stallum helyén foglaltak helyet nagykeresztesek, az aranygyapjas vitézek. Az oltár jobb oldalán, nagyjából a főpolgármesteri stallum helyén ült a hercegprímás, mellette az apostoli nuncius, mögöttük a püspökök, érsekek, apáturak. A koronázás szertartása a főoltár lépcsőjén zajlott: olajjal megkenés, karddal felövezés, koronázás. A mai püspöki szék helyén állt akkor a trónfoglalási emelvény – a koronázás után ott foglalt helyet a királyi pár. Mellettük jobbra ültek a főhercegek. Nagyjából a mostani népoltár helyén állt akkor a koronázás szertartása előtt használt két trónszék. A népoltár jobb oldali felolvasója/ambója környékén ültek a képviselő- és felsőház tagjai, a kamarások. A főhajó első két oszlopának padjaiban jobbról a palota és udvarképes hölgyek, balról a diplomácia testület tagjai foglalhattak helyet. A koronát a király fejére Simor János hercegprímás és Andrássy Gyula miniszterelnök helyezték. Szinén egy apró érdekesség, hogy a Szent Koronát Pórfi Ferenc udvari kalaposmester parafával és szattyánbőrrel bélelte ki, hogy a királyfi főn biztonsággal viselhető legyen és igazodjon a méretéhez. Scitovszky János esztergomi érsek 1865. augusztus 20-án kérte fel Liszt Ferencet a koronázási mise megkomponálására. Liszt azonnal nekilátott és elkészítette a vázlatot, majd 1 év múlva alig 1 hónap alatt kidolgozta zenekarra a darabot. A magyar nemzeti ünnepnek számító eseményen a magyarok szorgalmazták, hogy magyar zeneszerző műve szólaljon meg. Liszt kifejezetten erre az alkalomra komponálta ezt a zeneművet, amelyet végül a bécsi udvari rendtartás szerint a bécsi udvari ének- és zenekar adott elő. Liszt Ferenc a koronázás előtt 2 nappal Ferenc József érdemrendet kapott. A szentmisére azonban nem kapott meghívást, a Nemzeti Zenede szerzett neki jegyet az orgonakarzatra, de nem várta meg az előadás végét. A téren felismerték, és nagy tapssal köszöntötték az idős művészt.

2017. Pünkösd


Liszt így jellemezte művét: „A mise nagyon rövid, /70 perc/ és igazán könnyű előadni…. Ugyanakkor ennek a misének mindkét fő jellemvonását, az egyházit és a magyart is, kellőképpen kihangsúlyoztam.” A 150 évvel ezelőtti koronázáskor nemcsak Buda, hanem Pest is nagyobb szerepet kapott a koronázásban: a koronázási dombot 72 vármegyéből küldött földből építették a mai Széchenyi István téren. Ez a kiállításon megtekinthető interaktív kijelzőkön térképpel, érdekes tartalommal a földet küldő vármegyék leírása is. Például: Arad megye Világos romjaiból Ugocsa megye küldött földet, ahol Árpád seregei letelepedtek, Zala megyéből Deák szülőhelyéről küldtek földet, Marosvásárhely arról a helyről küldött földet, ahol II. Rákóczi Ferencet fejelemmé választották, Hunyad megye a Hunyadi család ősi székhelyéről Vajdahunyadvárából küldött földet, Székesfehérvár arról a helyről küldött földet, ahol egykor Szent István bazilikája állt. Milyen szép arra gondolni, hogy a Magyar Tudományos Akadémia ilyen nemes domb helyére épült. Az ország koronázási ajándékot adott a királyi párnak, 2 x 50 000 arany forintot, amelyről így rendelkezett a király a Budapesti Közlönyben közzétett Andrássy miniszterelnökhöz írt levele szerint: „Ezen összeget a volt honvédek árvái, özvegyei, munka és keresetképtelenné vált rokkantjainak fölsegélésére kívánjuk fordítani.” Simor János hercegprímás 1867. június 12-én így köszönte meg Ferenc Józsefnek a hadiárvák számára tett királyi adományt: „A trónok és népek fölött végtelen irgalommal és szeretettel őrködő Istenhez nem sikertelenül szálltak fel milliók imái…. a fölülmúlhatatlan nagylelkűséget tanúsító Isten, melyre az emberi jószívűség ugyan nem, de Isten szent kegyelmétől jól tevésben boldogságot lelő vallásosság képes. A múlt szomorú eseményeinek nemcsak következményei megszüntessenek, de szenvedései is lehetőleg enyhíttessenek. Vagy a királyi adomány nagysága meglepőbb-e? Kétséges. ...az elhunytak árvái és özvegyei által sírt örömkönnyek felséged apostoli koronájának legszebb és legmagasztosabb jelvényeit képezik …” A koronázás után 6 évvel az uralkodó 1873-ban elrendelte a templom teljes újjáépítését, a gótikus formák visszaállítását, ezzel kialakította az épület mai képét. A felújítás ideje alatt a templom Historia Domusában Bogisich Mihály, az akkori apátplébános 1883-ban kelt feljegyzéseit szeretném idézni, amely kifejezi Erzsébet királyné kötődését templomunkhoz: „A most restaurálás alatt levő templom lorettoi kápolnája vala ama hely, melyet Őfelsége itt léte alkalmával egész csendben felkeresett s ott a boldog Szűz képmása előtt többször imádkozott.” Ferenczy Ida, Erzsébet királyné társalkodónőjének, felolvasónőjének feljegyzései szerint Erzsébet királynénak - aki életéből közel 7,5 évet Magyarországon tartózkodott - kedvenc imahelye a Mátyás-templom finom indákkal díszített Loretói kápolnája volt. A kápolna csendes meghittsége, különösen finom díszítése és színvilága elnyerte a királyné tetszését.


2017. június 4.

Templomunk gyűjteményét és most a kiállításunkat is gazdagítja Erzsébet királyné számos ajándéka: menyasszonyi sleppjéből miseruha és palást készült. Az akkori szokás szerint a koronázások alkalmával használt uralkodói ruhákat, főként gazdagon díszített női uszályokat, a ceremóniát követően a templomnak adományozták azzal a céllal, hogy átszabva liturgikus ruhákká alakítsák őket. Ferenc József király koronázásának 40. évfordulója alkalmából 1907-ben 50.000 korona adományt adott a templom orgonája javára, amelyből 1909-re el is készült az orgona Rieger Otto budapesti gyárában. Azzal zárom köszöntőmet, hogy felhívjam a figyelmüket egy a templom falán olvasható idézetre. A templomban még a nálunk gyakran megforduló vendégek sem mindig veszik észre a sekrestye bejárata feletti sorokat, amelyek az 1867-es koronázásról emlékeznek meg: „Ezen ősi egyházban, kimagasló történeti események színhelyén az alkotmány vissza állítása után 1867. június 8-án koronázta meg a nemzet Szent István király koronájával fejedelmét, I. Ferencz józsefet és felséges nejét, Erzsébetet – Isten szent áldása velünk!” Kívánom, hogy a kiállítás megtekintésével gazdagodhassunk, és új élményekkel lépjünk majd újra templomunkba.

Az ünnephez kapcsolódva a Magyar Posta emlékbélyeget adott ki Erzsébet királyné képével és alkalmi pecsétet is készített. A Mátyás-templom Ének-Zenekarának Liszt Ferenc Koronázási mise felvételét is az alkalomra díszcsomagolásban kiadta a Gondnokság. A megnyitó vendégei nagy örömmel vették, hogy ezeket az emlékeket ajándékba kapták. A kiállítás 2018 év végéig látogatható. /A sajtótájékoztatóról készült képek a Mátyás-templom weboldalán is megtekinthetők, akárcsak a kiállításról készült gömbpanorámás felvétel./ Lung Rita

2017. Pünkösd


A 100. számban nagy örömmel osztjuk meg a kedves Olvasókkal, hogy Tardy karnagy úr, aki tavaly épp megkezdte második félszáz évét a templom zenei szolgálatában, eddig 60 cikkel ajándékozott meg bennünket – ebből 4-et feleségével együtt jegyzett, aki ezeken kívül további 27 írást adott az évek során. Fogadják szeretettel immár a 61. zenei gondolatsort Karnagy úr tollából.

ÜNNEPI HANGVERSENY I. FERENC JÓZSEF ÉS ERZSÉBET KIRÁLYNÉ KORONÁZÁSA 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL Liszt: Koronázási mise, Erkel: Magyar Cantate 2017. június 10-én este 8 óra

Liszt Ferenc Koronázási miséje I. Ferenc József és Erzsébet királyné koronázása alkalmából csendült fel először a Budavári Nagyboldogasszony templomban, a Mátyás-templomban 1867. június 8-án. A mű zenei tartalmáról, Liszt szándékáról sokat elárul az egy évvel később nyomtatásban megjelent partitúra címlapja: „Ungarische Krönungs Messe”, vagyis Magyar Koronázási mise. Tudjuk, hogy Liszt bár nem beszélt magyarul, mégis számtalan alkalommal magyarnak vallotta magát. Bizonyos, hogy magyar barátai, támogatói és tanítványai, a hangversenyeit látogató emberek rajongó szeretete alakította ki benne azokat az érzéseket, amelyekben ő a maga magyarságát felismerte. Büszkén vallotta ezt barátjához, Augusz Antalhoz írt levelében, amelyben közbenjárását kérte, hogy őt bízzák meg a koronázás alkalmával felcsendülő mise megírására, mert „erre, mint katolikus, mint magyar és mint zeneszerző” egyaránt méltónak érezte magát. /Augusz Antalhoz fűződő barátságának jelét az Úri utca 60. homlokzatán emléktábla is jelzi. Szerk./ A reformkor nagy költője, Vörösmarty Mihály a „Hangok nagy tanárjának” nevezte Lisztet, akitől reménykedve kérdezi: „Van-e hangod a beteg hazának a velőket rázó húrokon?” A koronázás eseménye egy, a magyarság számára igen fájdalmas korszak végét jelentette: a 48-as forradalom utáni nemzeti és egyéni tragédiák okozta görcs oldását, egy jövőbeli kibontakozás lehetőségét hozta el az országnak. A koronázási ünnepségen felhangzó mise hangjaiból egy történelmére, hagyományaira büszke, egyenes tartású nemzet lelkének gazdagsága árad. A Kyrie tétel elején felemelt fejjel áll a nemzet az Isten és az Ő kegyelméből uralkodó Király előtt. Az alt szóló Christe dallama a mű visszatérő témája, amely alázattal könyörög az isteni irgalomért. A Gloria dicsőséget sugárzó indítása után a szólóénekesek hangján a béke, a megbékélés utáni vágy csendül fel. Az Isten előtti hódolat hangjaiba Liszt kurucos


2017. június 4.

motívumokat szőtt, míg a középrész bűnbánó hangvételét a tenor szóló és az őt körülvevő hangszerek dallamába rejtett „magyar skála” testesíti meg. A puritán Credo tételben Liszt egy 17. századi francia zeneszerző gregorián dallamát alakítja át: feszes ritmikával és magyaros pátosszal mintegy „magyar ruhába” öltözteti az egyház ősi énekét. A Sanctus tétel hatalmas hangzat fürtjei alatt verbunkos motívum hangzik a mélyvonósok szólamában. A Benedictus lírai hegedű szólója és a szólisták együttes éneke a mű folyamán többször megszólaló „Krisztus motívumot” bontja ki. A dallamból egy szeretetre éhező, isteni Gondviselésben bízó nemzet hangja száll az ég felé. A befejező Agnus tétel a Gloria középrészének mélységéből indul: a fájdalmas magyar skála hangjai szólnak az énekesek – hangszeresek ajkán. A Dona nobis pacem – Adj nekünk békét - könyörgés előbb drámai magasságokba ragadja a hallgatót, majd a megnyugvást hozó oldódás után a tétel záró ütemeiben diadalmas erővel zengi: Úgy legyen, úgy legyen! Amen, Amen! A Koronázás alkalmával az „előírt protokoll” érvényesült: a templom zenei együttese helyett a bécsi Udvari Ének– és Zenekar szólaltatta meg a művet Gottfied Preyer karnagy vezetésével. A mű igazi gazdagsága és szépsége mintegy 80 év múlva, templomunk akkori karnagya, Bárdos Lajos zseniális értelmezésében tárult fel az előadók és a hallgatók számára egyaránt. A megbékélés és a nyomában következő koronázás a nemzet másik nagy zeneszerzőjét, Erkel Ferencet is alkotásra serkentette. Nagy hatású oratórikus darabbal fejezte ki tiszteletét az új uralkodó előtt. A „Magyar Cantate” szövegét Szigligeti Ede „A szent korona” című ünnepi játéka befejező részéből vette át. A szöveg előbb imával fordul a „mennyek asszonyához”: „Fogadd kegyedbe e szent koronát, s kinek díszíti szentelt homlokát! Légy e hazának védő asszonya, ne hadd enyészni nemzetünk soha!” Ezután az oratórium szövege az uralkodó-ért fohászkodik: „Legyen hatalmas, boldog a király, hogy boldogítsa a magyar hazát… A királyi eskü záloga, hogy szent a törvény s a nemzet joga...” Majd hatalmas ünnepléssel zárul a mű: „Ó áldd meg, Isten, a magyar királyt, ó áldd meg Isten a magyar hazát. Éljen a magyar király, boldogítsa a magyar hazát!” A zenei anyagba, már a művet bevezető 34 ütemes zenekari előjátékba bele szőtte az általa korábban komponált Magyar Hymnus bevezető motívumát. A középső részében szólal meg a szólisták és a kórus éneke, sok helyen Erkel operai

2017. Pünkösd


hangvételét követve. Az egyre feszesebb, gyorsuló zenei anyag a befejezés előtt hirtelen átvált nyugodt, himnikus hangvételre (Erkel jelölése: Hymnus), hogy aztán annál erőteljesebben törjön a végső csúcspont felé: „Éljen a király”. Liszt Koronázási miséjét és a Magyar Cantate-t az Erkel operakórus, az Országos Széchényi Könyvtár Kórusa és a Mátyás-templom énekkara együtt szólaltatja meg énekes szólisták és a MÁV Szimfonikus Zenekar közreműködésével. Vezényel Somogyvári Ákos, az Erkel Társaság elnöke. Tardy László

 Nem kevés templom dicsekedhet azzal a specialitással, aminek nálunk a templomi rekonstrukció adott teret: olyan biztonságos és rendezett a torony feljárata, hogy bátran felengedhető a kíváncsiskodó látogató. Arról azonban még nm nagyon hallottunk, hogy ezt az utat – ami nálunk 197 lépcsőfokot jelent – futva tennék meg bárhol is. Nálunk már szinte hagyomány a toronyfutás verseny megrendezése.

ÚJRA VOLT TORONYFUTÁS! Harmadik alkalommal rendeztük meg a Mátyás-templomi toronyfutást 2017. április 29. szombat 9 órai kezdettel. Már rutinszerűen mentek februárban az érmék, karszalagok, toronyfutó pólók grafikai tervező munkái. A szőlőcukor, víz, alma, walkie-talkiek, a személyzet, az időmérés és a tájfutáshoz is használatos időmérő gyűrűk kölcsönzése maradt csak április utolsó szombatjára. Minden szépen zajlott, köszönet a Gondnoksági kollégáknak: Sata Kingának, Szigeti Lászlónak, Hauser Gábornak, Juracskó Krisztiánnak a HMS személyzetnek, különösen Kern Zoltánnak, aki a pénteki esőben is velünk volt és segített, valamint a toronyfutás emeleti biztatásait Speck Gyulának és Bánhidai Csabának. Igazi csapatmunka volt. Az idén egy szponzoráló céget is sikerült találnunk, az óbudai Bergusson kerékpárbolt egy vadonatúj gyermekkerékpárt ajánlott fel a leggyorsabban futó gyermek versenyző részére. A kerékpárbolt nagylelkű főnyeremény felajánlását és a helyszíni e-bike-ok, e-pedelek kipróbálását ezúton is köszönjük a kerékpárszaküzlet vezetőjének, Nagy Andrásnak! Óriási élmény volt a „gyerekek” versengése. Péntek este már előfutamot kellett tartani a szombat délelőtt egyéb elfoglaltság miatt távol maradó gyerekek részére. Így a péntek esti hatos mise ideje alatt a szakadó esőben és nem kis szélben már 8 gyerek futott és versenyzett a toronyban, amint bevallották, leginkább a bicajért! Csapodi Anikó, Zalányi Kinga és Kasztner Melinda segítettek az indulásban és az


2017. június 4.

emeleti termeknél a lelkesítésben. Török Hanna és Csapodi Domi pedig precízen írták fel az eredményeket egy noteszbe. Volt olyan gyerek, aki aznap este háromszor is felfutott a 197 lépcsőn, hátha sikerül lefaragni pár másodpercet az időeredményéből, és így ő nyerheti meg a biciklit. Szombaton már nem esett, viszont nagy szél volt. Az érkezésnél, a torony alsó karéján, az időmérést regisztráló Scultéthy Marcival és a fotósokkal időnként majd elfújt bennünket a szél, és alig vártuk, hogy kicsit lemehessünk melegedni az eredmények összesítésekor. A beérkező gyerekeket kisebb csoportokban levittük a szélvédett rádiós szobába, mert fent, az előre felvitt polár takarók sem nyújtottak elég menedéket. Összesen 67 versenyző indult, ebből 42 gyerek. A gyerekek versenyében a nyertes Módos Mihály 4. osztályos tanuló lett. Misi szombatonként gyerekvasutazik, ezért ő is a pénteki futók között indult. Így testvére, Ferkó vette át szombaton a bicajt, és próbálta ki rögtön a Szentháromság téren. Gratulálunk és sok szép élményben legyen részük az új bicajjal. /Az 5 kisfiús családban nem kérdéses, hogy maximálisan ki lesz használva a nyeremény. Szerk./ A nők versenyét Kasztner Melinda nyerte, sok gyorslábú gyerek időeredményénél is jobbat futott. A férfiak versenyében a két rivális, Török Dávid és Bodroghelyi Ábel között az idén ismét nagyon minimális különbség döntött, ezúttal Dávid javára billent a mérleg, megint csak egy lépcsővételen múlott. Lehet készülni az októberi versenyre! 😊 Legidősebb időméréssel indult versenyző dr. Szaniszló úr volt (87 éves!!! 12:28mp). GRATULÁLUNK, ÉS MINDEN ELISMERÉSÜNK! Bodroghelyi doktor úrnak ezúton is köszönjük, hogy vigyázott a versenyzőinkre, idén is berendezte mobil irodáját a torony lábánál, vérnyomásmérővel, állapotfelméréssel, és személyesen kísérte fel és le 87 éves versenyzőnket. Bodroghelyi Laci aranyérmes lett senior kategóriában, időeredménye: 1:39,12 Legfiatalabb időméréssel indult versenyző Török Ambrus volt (még nem töltötte be a 4. évét - 2:54,04). Ovis Lányok: 1. Csapodi Veronika: 2:03,54, 2. Heffner Nóri: 2:04,70, 3. Schanda Cili: 2:07,29, 4. Gidófalvy Angéla. 2:13,78, 5. Heigl Cecília – 3:00,60 Ovis Fiúk: 1. Török Kornél – 1:53,96, 2. Szász Boldizsár – 2:24,40, 3. Koncz Doda – 2:26, 89 Kisiskolás lányok: 1. Török Viola – 1:31,73, 2. Szász Villő 1:45, 64, 3. Koncz Kinga – 1:51, 32 Kisiskolás fiúk (2.-3. osztályosok) - Várfalon belülre iskolába járók: 1. Koncz Ágoston – 1:49,70, 2. Mátéffy Pál – 2:14,18

2017. Pünkösd


Kisiskolás fiúk (2-3. osztályosok) - Várfalon kívülre iskolába járók: 1. Schanda Mór – 1:25,26, 2. Módos Ferenc – 1.30,86 IV. osztályos lányok: 1. Gidófalvy Ida – 1:30,13 – 1. LEGJOBB EREDMÉNY A LÁNYOKNÁL!, 2. Klement Zille – 1:33,66, 3. Heigl Boglárka – 1:50,86, 4. Heffner Fanni – 2:02,87 IV. osztályok fiúk: 1. Módos Mihály – 1:14,22 – 5. LEGJOBB GYERMEK EREDMÉNY!, 2. Schanda Márk – 1:18,59, 3. Csapodi Domonkos – 1:26,89 4. Szász Vince – 1:34,41, 5. Duska Tamás – 1:35,30, 6. Mátéffy Zsiga – 1:57,77, 7. Keve Zsombor – 2:01,37 Felső tagozatos lányok: 1. Csapodi Orsolya – 1:32,37, 2. Heigl Dorottya – 1:38,19, 3. Schanda Éva Blanka – 1:51,49, 4. Klement Helka – 1:53,26 Felső tagozatos fiúk: 1. Bajáky Botond – 1:18,37, 2. Török Fülöp – 1:18,64 Junior fiú: 1. Csapodi Gellért – 1:09,57 – 4. LEGJOBB EREDMÉNY! 20-40 év közötti női kategória: 1. Kasztner Melinda – 1:33,02, 2. Bajáki Barbara – 1:38,89, 3. Nagy Katalin – 1:53,65 Férfiak 25-30 év között: 1. Fejes Csaba káplán atya – 1:07,74 – 3. LEGJOBB EREDMÉNY!, 2. Kisvarga Gábor – 1:21,79, 3. Speck Gyula – 1:39,40 Férfiak 30-40 év között: 1. Török Dávid – 0:51,09 pályarekord – 1. LEGJOBB EREDMÉNY!, 2. Bodroghelyi Ábel – 0:52,78 – 2. LEGJOBB EREDMÉNY!, 3. Nyári Atilla – 1:17,22 Férfiak 40-50 év között: 1. Gidófalvy Elemér – 1:29,67, 2. Nyakas Levente – 1:30:34 és Szász Tibor– 1:30,63 – egy kis helyszíni malőr miatt lett két ezüstérmes, 3. Heffner Zoltán – 1:34,03 Köszönjük a fotózást Vuray Villőnek, Török Dávidnak és Zalányi Kingának, a fotók megtekinthetők a weblapunkon: www.matyas-templom.hu címen. Az első toronyfutás szervezése után csak reméltem, hogy nem marad abba ez a kezdeményezés és lesznek minden évben visszatérő és új versenyzőink. Nagyon örülök és hálás vagyok mindenkinek, aki lehetővé tette és/vagy részt vett a versenyen. Elmondhatjuk, hagyománnyá kezd válni és remélem, egyszer egy nemes célért futhatunk majd, és másoknak is segíthetünk ezzel. Köszönjük a részvételt és a szép közösségi élményt! Októberben újra találkozunk, addig is lehet lépcsőzni, edzeni! Lung Rita – Mátyás-templom Gondnoksága


2017. június 4.

Templomunk zenei élete közel lassan 330 éve, hogy elindult. Ennek a hosszú időnek elkötelezett kutatója Dr. Göblyös Péter, aki orvosi hivatása mellett hosszú éveken át szolgált orgonistaként templomunkban. Mindig öröm, amikor megajándékozza a Várunkat egy-egy kutatási eredményével, hisz elődeinkről kapunk új információt általa. Templomunk egykori karnagya, Sugár Viktor 1942. április19-én hunyt el, a 75 éves múlt emlékezésre indító.

SUGÁR VIKTOR A régi várbeliek emlékezetében sokáig elevenen élt működésének, az általa vezényelt zenés misék pompájának emléke, és sokan tartották az ő korszakát a templom zenei fénykorának. Élete fordulatokban gazdag volt. Erdélyben, Déván született, 145 évvel ezelőtt, 1872. március 12-én. Zenei képességei már korán megnyilvánultak, ennek ellenére a katonatiszti iskolát végezte el, tüzér lett, de közben zenét is tanult, majd tüzértisztként jelentkezett a Nemzeti Zenedébe, ahol zongora, orgona, zeneszerzés szakon végzett. 1909-ben tüzér századosként szerelt le, és rögtön a Zenede orgona- és liturgika tanára lett. 1914-ben, az I. világháborúban, mint tartalékos tisztet, őt is behívták, és frontszolgálatra vezényelték. A szerb fronton harcolt olyan hősiesen, hogy őrnagyi előléptetésben részesült. 1926-ban kormányfőtanácsossá nevezték ki, ez méltóságosi címmel járt. A Mátyás-templommal való kapcsolata még katona korában kezdődött, első alkalommal 1904. november 13-án orgonált templomunkban, és ebben a minőségben tovább is tevékenykedett, de rendszeres közreműködésére sem Vavrinecz Mór, a templom akkori karnagya, sem Vavrinecz elhunyta után az Együttest ideiglenesen irányító Hoppe Rezső nem tartott igényt. Amikor azonban 1913-ban Vavrinecz utódja a Szent István Bazilika felszentelése utáni első karnagya, az ottani zenei életet megszervező Sztojanovits Jenő lett, Sztojanovits rögtön felismerte Sugár sokoldalú használhatóságát, és másodkarnagyává nevezte ki. Sztojanovits önzetlenül támogatta Sugár széles körű törekvéseit, így érthető, hogy Sztojanovits korai halála után, 1919. február 25-től a templom megbízott zenei vezetője lett. A nemsokára kitört Kommün alatt ő tartotta össze az ének- és zenekart, majd 1920. február 15-től első karnagyi kinevezést kapott. Ezzel élete nagy álma teljesült, és óriási energiával fejlesztette a templom zenei életét. Kapcsolataival, határozott fellépésével elérte, hogy a Főváros, mint kegyúr, az együttes díjazott tagjainak létszámát 1923-ban 70 fölé emelte, ez a létszám kisegítőkkel rövidesen már 100 fölé emelkedett. Minthogy ilyen nagy létszámú közreműködő részére a karzat kicsinynek bizonyult, 1929-ben azt is kiharcolta, hogy a karzatot a templomtér felé megnagyobbítsák.

2017. Pünkösd


Repertoárjának kiépítésében főleg a nagy előadói apparátust igénylő, a közönségben nagy hatást keltő művek műsorra tűzését tartotta fő céljának. Rendszeresen műsoron tartotta többek között Liszt két nagy miséjét, az Esztergomi és a Koronázási misét, Dohnányi Szegedi miséjét és az utóromantikus magyar kortárs műveket. Az együttes színvonala olyan bravúrokat is megengedett, hogy a két Liszt misét többször is egymás után következő kettős ünnepnapokon tűzhette műsora. 1919-tól kezdve évenként előadta a Mozart Requiemet, 1937-ben bemutatta és rendszeresen műsoron tartotta Beethoven Missa solemnisét. Az ő kezdeményezése volt, hogy minden nagymise végén hangozzék fel a Himnusz. Rendszeresen tartott orgonahangversenyeket is. A virtuóz igényeket támasztó művek kiváló előadása mellett improvizációs készségét is nagyra becsülték. Mind a miséket, mind a hangversenyeket rendszeresen közvetítette a Rádió is. Főleg az ő rendkívül határozott fellépésének volt köszönhető, hogy Károly király koronázása alkalmából Liszt Koronázási miséje kerülhetett előadásra, és azt a templom ének- és zenekara adhatta elő. Működésének csúcspontja zenetörténeti jelentőségű szereplése volt: 1936. szeptember 2-án, Buda várának a török megszállás alól való felszabadulása 250. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi misén az ő vezényletével zajlott le Kodály Budavári Te Deum-ának ősbemutatója. Liszt Koronázási miséje után tehát ez a második, zenetörténeti jelentőségű remekmű, amely templomunkból indult el világhódító diadalútjára. Mint orgonaművésznek, a templom orgonájára is volt gondja, és ebben orgonaépítési tudását is felhasználta: 1909-ben Ferenc József magánpénztárából adományozott 50.000 Korona felhasználásával, az ő kezdeményezése és tervei szerint épült meg „a király orgonája”, egy nagy, 4 manuálos hangszer, majd 1931-ben ennek kibővítésével ugyancsak az ő tervei szerint készült el az Európa akkor legmodernebb játszóasztalával és elektromos memóriával rendelkező újabb orgona. Akik még emlékeztek rá, katonásan pontos, határozott, nagy fegyelmet kívánó vezetőként jellemezték, azokkal szemben azonban, akik ezt a vezetési stílust elfogadták, segítőkész, jóakaratú barátként tudott viselkedni. Hangsúlyt fektetett arra is, hogy munkatársaival a fehér asztal mellett, baráti összejöveteleken is találkozzék. A számára az egész életet jelentő, rajongva támogatott munkahelye mellett szinte élete utolsó pillanatáig kitartott. Jelképes erejű, hogy utolsó vezénylése 1942. március 11-én a háborúban hősi halált halt Amadeo aostai herceg emlékére rendezett protokoll gyászmisén Vavrinecz Requiemjének előadása volt, tulajdonképpen ezt már saját magáért is vezényelte: 5 hétre rá, 70 éves korában, április 19-én hunyt el. Összesen 38 évig állt kapcsolatban a templommal, ebből 22 éven át volt templomunk vezető karnagya. Lelkiismeretesen készített különböző írásműveket is.


2017. június 4.

Orgonaépítészeti szakkönyve, valamint a Mátyás-templom zenetörténetét feldolgozó könyve mellett nagy jelentőségűek munkanaplói is. Minden évben egy-egy külön füzetben rendkívül pontosan feljegyezte a templom zenei eseményeit, és ezekhez egyéni megjegyzéseket fűzött. Ennek következtében ezek a kötetek nem csak pontos zenei adatokat tartalmaznak, de a körülmények - néha humoros – ismertetése révén érdekes olvasmányok is. Sajnálatos, hogy a kötetek egy rész már nem lelhető fel, vagy talán lappang valahol. Szorgalmas levélíró is volt, barátainak minden eseményéről, ünnepéről szívélyes hangon emlékezett meg. A megmaradt munkanaplók, a neki írt levelek templomunk Archivumában lelhetők fel. Sírját a Farkasréti temetőben senki sem gondozta, így annak lejárati határidejét sem újították meg, sírjára más személyt temettek rá. Emlékét tehát már csak a templom kórusán elhelyezett emléktábla és a régi várbeliek tisztelő emlékezete őrzi. A Koronázó Főtemplom önmagát is megbecsülő feladata, hogy halálának 75. évfordulóján méltó módon emlékezzék meg egykori kiváló karnagyáról, szenvedélyes rajongójáról. Dr. Göblyös Péter



2000 nyarán új káplán került a templomunkba, Varga János atya. Az ő lelkesedése és plébánosa, Miklós atya támogatásával indította útjára plébánia közösségünk azóta is évente 6 alkalommal megjelenő újságját, a at. Janó atya 2007-ben elkerült ugyan plébániánkról, de folyamatosan figyeli immár bécsi állomáshelyéről egyházközségünk történéseit – leginkább a segítségével. Örömmel tett eleget kérésünknek, hogy ossza meg velünk, mit érez, amikor a ra gondol.

– DEO GRATIAS! „Nem tartozik rátok – mondta Jézus –, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket”. /ApCsel 1,7/ De ha tudjuk, ha sikerült valaminek megvalósulnia, adott időben és helyen a közreműködésünkkel létrejönnie, akkor azért hálásak vagyunk. Az utolsó pillanatokig nem volt biztos - minden emberi elhatározás és jószándék ellenére -, hogy meg tud születni, hogy életben fog maradni. Egy újszülött, amely hála Istennek egészségesen, de kicsit váratlanul, hirtelen jött a világra. Ahogy telik az idő egyre szívesebben ünnepelek és szeretem mind egyszerűbben tenni. Közösen visszatekinteni és együtt megfogalmazni hálánkat, kifejezni örömünket. Na nem úton útfélen, de azért a 100-as szám mindenképpen kerek. Plébánia újság műfajban szép jubileum. Örülök, hogy elérkezett, és jó megcsodálni

2017. Pünkösd


egy pillanatra. Száz megjelenés, hány oldal, hány cikk, mennyi fáradozás, hány álmatlan óra! Nem a számok a fontosak, hanem a történet, ami mögötte és benne van. A személyek: mi, akik írtuk, és főleg akik olvasták. A lelkek, a mélységek, a tovább adódó rezdülések. Az idő és a közösség élete megmutatta, hogy mennyire igaz és életadó a cím: . A háttérben pedig van egy még igazabb és fontosabb várakozás, Istené, amellyel a mi megtérésünket, szeretet-válaszunkat, teljesebb önátadásunkat várja. Hazavár. S ha mi türelemmel, hűséggel bekapcsolódunk ebbe az isteni szeretet-vonzásba, akkor hazavezet. Ott már nem lesz várakozás, hanem a beteljesedés, de mindaz meglesz, ami ebben a szóban benne van: az örömteli nyitottság, az új befogadásának készsége és a közösség, amelynek ereje nem zártságában van, hanem azok egységében, akik ide tartoznak, abban az egységben, ami őket alkotja. „Engem szeretni velem való együttműködést jelent.” – írja Exupéry – Így van ez a templommal is, ahova csupán a barát lép be, de a barátok száma megszámlálhatatlan.” Olvasóknak és készítőknek kívánom, hogy ennek a távlatnak a megélésében és az ebből fakadó gazdagodásnak a megtapasztalásában továbbra is segítsenek mind többeket a következő számai és majdan újabb centenáriumai. A távolból is közelséggel, szeretettel: Janó atya „A nyugodt életből lépjünk át Jézus örömébe! A nyugodt, a kockázatmentes, a langyos, és így katolikusnak tűnő életből, igen, lépjünk át Jézus Krisztus örömhírének az életállapotába. Haladjunk a sok nyereség vallásosságából a hithez, annak hirdetéséhez, hogy Jézus Krisztus az Úr. Ezt a csodát a Szentlélek műveli, amikor a vértanúk révén viszi előre az egyházat. A vértanúk nélküli egyház elbizonytalanít. A kockázatot nem vállaló egyház elbizonytalanít. Az az egyház, mely fél Jézus Krisztust hirdetni és fél attól, hogy elűzze a démonokat, a bálványokat és egyéb urakat, az nem Jézus egyháza. Kérjük az Úrtól a megújított fiatalságot, kérjük a megtérést a langyos életből Jézus örömének a hirdetésébe.”

Ferenc pápa


2017. június 4.

Talán elnézi a kedves Olvasó, hogy ebben a számban egy kicsit magunkkal is foglalkozunk, nemcsak az eseményekkel. Örömmel adjuk közre a következő írást, amelynek legnagyobb súlyú és örömet okozó híre épp nem a Várunkról szóló része. Hazatért egy család a várba, akik hosszú évekig csak „vendégként” jártak itthon. Anno képviselőtestületi tag édesapa, Várunk cikk-író mama, aktív ministráns leány, máriapócsi gyalogos zarándok, szóval a család a közösség sűrűjében élt. Bár a kapcsolat mindvégig aktív maradt, a szívünk most nagy örömmel köszönti hazatérésüket.

SALVE, VÁRUNK 100. SZÁM!!!! Jól kezelhető formátum, vonzó címlap, karakteres, találó cím, s mindez a mienk, a mi büszkeségünk – ez a . Immár 16 éve él, működik és milyen jól éltet, tájékoztat, formál minket, a budavári Mátyás-templom közösségéhez tartozókat! A szerkesztőség is 16 éve „ugyanaz”, és itt máris köszönetet kell mondanunk, gratulálnunk valamennyiüknek, a lap létrehozóinak, mert ezt a nagy és áldozatos munkát erős hit, buzgó kitartás és elkötelezettség nélkül nem lehet végezni. És még egy nagyon fontos dolog – alázat is kell hozzá! A többi megy, mint a karikacsapás… Miért fontos nekem ez a lap? Miért lestem, vártam mindig az újabb szám megjelenését? Azért, kedves olvasóim, testvéreim, mert én közel 30 évet töltöttem távol szeretett Budaváramtól, vári barátaimtól és így a Mátyás-templomtól is. Nem voltam jelen a hétköznapokban, de e hosszú idő alatt egyetlen nagy ünnepet sem töltöttünk idegenben – minden Karácsonykor és Húsvétkor, sőt a fontos szavazásokkor is hazarendelt a kötelesség. Már egy évtizedet külhonban töltöttünk, amikor is kezembe vehettem az első számot Blanckenstein Miklós atya beköszöntőjével. Huh, micsoda öröm és élmény volt az elsőt olvasni! Hogy végre megszületett, hogy van és budavári! Kezdetben Fitos Marika több számot is elküldött nekünk Ausztriába. Aztán távolabbra kerültünk, ritkábban jöttünk, így még mohóbban vártam az újabb számokat, és időközben az online elérhetőség is megvalósult. És az egyes számok tudósítottak mindenről, ami a templommal kapcsolatos, így pl. részletes, elemző cikkek beszámoltak a felújítási nehézségekről, de az eredményekről is, mint ahogyan tájékoztattak bizonyos jubileumokról, a méltán híres és igényes zenei életről, de olvastam aktuális lelki elmélkedéseket is, érdekes emberekkel való találkozásokról a Budavári beszélgetések keretében. Mindezekről ez a kis újság híven tudósított – tudjátok, milyen fontos és szükséges ez a sokoldalú információ egy idegenben élőnek? És ez az újság ezt az összekötő „köldökzsinór” szerepet is betöltötte. Én legalábbis ezt így éltem meg.

2017. Pünkösd


Minden újabb szám nagyon kedves olvasmányunkká vált nekem és férjemnek. Török Ferenc, a „Nemzet Művésze” kitüntetés birtokosa – és egyben Budavár díszpolgára is – egy-egy kis remeke köszönt bennünket, olvasókat, a címoldalon. Micsoda ajándék ez, mekkora kincs, milyen megtisztelő ez nekünk! A kialakult rovatok, az aktuális „vezércikkek” mindig irányt mutattak ebben az újságban, a „Gólyahírek”-et pedig mindig örömmel olvastuk. Kedves vári Barátaink, kedves Szerkesztők! Köszönet azért, hogy e hosszú távollét alatt úgy érzem, mindig képben voltunk és vagyunk e kis újságnak köszönhetően. Majd’ 30 év után ismét itthon vagyunk. Jó itthon, Budavárban! Áldott jó ismét rendszeresen a Mátyás-templom közösségi életében, miséin részt venni. Több, mint 20 éve nem lehettem jelen pl. a virágvasárnapi ünnepi nagymisén. Most, 2017 tavaszán, ezt újra átélhettem, és felemelő volt. Végül hadd tegyek egy javaslatot: a „nagykorúság küszöbén” indokolt volna egy Évkönyv - A kezdetektől máig' vagy hasonló „összegző” kiadása. Az újság mindenképp „megérdemelné”, az olvasóközönség pedig biztosan nagy szeretettel fogadná. Szeretettel várjuk a 200. számot – kísérje munkátokat a jövőben is a Jóisten áldása - ámen. Herboly Júlia


2017. június 4.

HÍREK  Június 18-án Úrnapja lesz, az Oltáriszentség ünnepe. Ezen a napon a 10 órai szentmise kezdetén megtartjuk a szokásos körmenetet – remélhetőleg szép idő lesz, és így a templomon kívül felállított 4 vendégoltárral, amelyet az egyes közösségek csoportjai díszítenek, és saját imájukkal vezetik közös imádságunkat. Külön szeretettel várjuk a gyermekeket is, hogy virág hintéssel vezessék fel az Oltáriszentséget. Kérjük, hogy akinek módja van rá, a június 12-i héten virágszirmot gyűjtsön és szombat estig a sekrestyében adja le – ezzel is szépítve a körmenetet. És ne feledjük: ezen a napon este 6 órakor lesz Plébános atya ezüstmiséje. E szép ünnepen talán a kétszeri templomba menetel is megoldható. Legyünk együtt a hálaadásban!  „Az Eucharisztia az egyéni keresztény élet forrása.” – „Minden forrásom belőled fakad.” Ez a két mottója az idén 23. alkalommal megrendezésre kerülő Karizmák Ünnepének. A Máriaremetei templom kertjében pünkösdhétfőn, június 5-én 9 órától induló rendezvényen plébániánk is külön sátorral vesz részt, ahol gyermekjátékok, templomi érdekességek várják a látogatókat. Fél 2-től Erdő Péter bíboros az Eucharisztikus Kongresszus előkészítéséről beszél, majd megbízó leveleket ad át ünnepélyesen a plébániák küldötteinek – tőlünk P. Gál Kingának, Hoffmann Rékának és Pálffy Lászlónak. A 3 órakor kezdődő szabadtéri szentmise mindig felemelő ünnep szokott lenni. A zarándok helyen, csodálatos környezetben, emelkedett és vidám hangulatú rendezvényen szeretettel várják a „kirándulni” vágyókat.  Aki e napon – vagyis pünkösdhétfőn - nem tud távolabbra menni a vártól, szeretettel ajánljuk a Liget Táncakadémia ünnepi előadását 10 órakor a Mátyástemplom déli oldalánál a templom és a kis park közötti gyalogos területen. 92 növendék vesz részt a Mátyás-templom Gondnoksága felkérésére a flashmob produkción. A produkció szervezője Sáfrány Zoltán, a táncakadémia elnöke és a produkció vezetője Furik Rita, rendező koreográfus. A talpalávalót a Gömbszörp zenekar, énekesek, fanfárosok biztosítják.  Június 9-én, pénteken este 7 órától Seremetyeff-Papp János restaurátorművész „Képek, életképek a budavári királyi palotáról és környékéről” címmel tart előadást. Most Ferenc József és Erzsébet királyné 150 évvel ezelőtti koronázására való emlékezés jegyében újra visszatérünk a palotába, betekinthetünk az egykoron ott zajló

2017. Pünkösd


eseményekbe, képeket látunk királykoronázásokról, fényes fogadásokról, körmenetekről, őrségváltásokról és egyéb érdekességekről, különleges személyekről. Látunk majd más hajdani középületet és főúri palotát is.  Vasárnapi orgonaesték sorozatunkban június 11-én Hock Bertalan, templomunk orgonistája ad hangversenyt. Az elsőként felcsendülő Bach mű a c-moll Passacaglia után újdonság lesz a 20. századi angol zeneirodalom egyik kiemelkedő szerzője, Edward Elgar Szonátájának két tételét hallgathatjuk meg. César Franck nagyszabású kompoziciója, az A-moll korál zárja majd a hangversenyt.  Július 9-én a bajai orgonazenei élet szervezőjeként is ismert Kosóczky Tamás lesz templomunk vendége. Charles – Marie Widor mellett műsorán a komáromi orgonista, zeneszerző Schmidhauer Lajos művét is meghallgathatjuk. Zárásként a nálunk kevésbé ismert francia orgonista, Jules Grison - a reimsi katedrális orgonistája - művét szólaltatja meg vendégünk.  Augusztus 6-án Kály–Kullai Rita szólaltatja meg hangszerünket. Műsorán Bach, Antallffy–Zsíros Dezső és Liszt Ferenc egyik legtehetségesebb tanítványának, Julius Reubke német zeneszerzőnek orgonaszonátája szerepel. A hangversenyek nyáron is 19.30-kor kezdődnek és ingyenesek. Önkéntes megajánlásra a koncert végén van lehetőség. Mindenkit szeretettel várunk!  A Budavári Beszélgetések sorozat a nyári szünet után folytatódik szeptember 22-én, pénteken este 7 órakor a XI. Ars Sacra Fesztivál keretében Szele György könyvbemutatóval egybekötött előadásával, amelynek címe: „Egy Széchenyi varázsa”. A Budavári Beszélgetések elmúlt 16 évéről, várható eseményeiről filmeket és beszámolókat láthatnak a honlapunkon: http//www.matyas-templom.hu


2017. június 4.

IDŐSZAKI LELTÁR – A Anélkül, hogy túlzottan ünnepeltetni akarnánk a at, egy kis elemzést azért érdemes volt végezni, készítettünk egy kis statisztikát az elmúlt 99 Várunkban megjelentekről. A szerkesztőségben eddig 13 ember dolgozott, de egyidejűleg 4-6 főnél sosem voltunk többen. A biztos pont, aki az 1. számtól végig részt vesz a munkában a címlaprajzok készítésével: Török Ferenc. Köszönjük a kitartását, és várjuk a további tiszta vonalú rajzos üzeneteket. Mindig fontos szerepe volt a kapcsolódó segítőknek is, akik a sokszorosításban, az újságok összetűzésében és terjesztésében segédkeztek. Nélkülük nem tudnánk sokak kezébe adni az újságot. Egy kis tartalmi csemegézés: Az elmúlt 16 év alatt – hisz 2000. decemberében indult a lap – 42 atya írt a számára lelki írást. Idéztünk ezen kívül 61 szenttől, boldogtól, szerzetestől, paptól. Verset vagy vers részletet, imát 76-ot közöltünk az ünnepekhez kapcsolódóan. Ami még ezeken a számokon is túl tesz, azoknak a száma, akik akár közösségünk tagjaként vagy valahogyan hozzánk kapcsolódva írtak rövidebb-hosszabb írást a számára: ők 279-en vannak eddig. Persze közülük sokan több alkalommal is írtak, amiért külön hálásak vagyunk. És ami mindig megörvendezteti a szívünket: 170 kisbaba érkezéséről adtak hírt a boldog szülők, nagyszülők. A leltár felvétele így kezdődik: A beköszöntő szám után a karácsonyi 1. szám plébánosi gondolatát Blanckenstein Miklós akkori plébános írta. Az ő jóváhagyásával indulhatott el Janó atya lelkes szerkesztésében az első évfolyam. Amikor megköszönjük neki is a kezdeteket, imára hívjuk meg a kedves Olvasókat. Június 17-én ugyanis Miklós atya 70. születésnapját ünnepli. Kérjük a Mindenható Atyaistent, árassza Szentlelkét rá, adja bőséges áldását életére és hivatására. Isten éltesse sokáig!



A Budavári Főtemplom közösségének lapja Szerkesztők: Török Ferencné, Csapó Viktória, Mátéffy Balázs Címlaprajz: Török Ferenc Köszönet mindazoknak, akik írásaikkal, ötleteikkel, munkájukkal és törődésükkel segítik a közös munkát. Budavári Nagyboldogasszony Főplébánia Templom: 1014 Budapest Szentháromság tér 2. ♦ Honlap: www.matyas-templom.hu Elérhetőségek: Templom: 355 5657 ♦ 06 20 823 4493 Plébánia: 489 0716 ♦ E-mail: [email protected] Plébánia: Országház utca 14. ♦ Irodai órák: hétfő, csütörtök 10.00-14.00; kedd, szerda 13.00-17.00 Sürgősségi betegellátás: 213-9620 Miserend: hétköznap 7.00 és 18.00 vasárnap 7.00, 8.30 diákmise, 10.00 latin zenés mise, 12.00 és 18.00 ifjúsági mise Szentségimádás: minden pénteken 8.00-17.30 ♦ Rózsafüzér: minden csütörtökön 17.30 Fatimai imaóra: minden hónap elsőszombatján 17.00

A Budavári. Főtemplom közösségének lapja. Küldd el lelkedet, és megújul a föld színe Zsolt 103,30

Recommend Documents