A Budapesti Korai Fejlesztő Közponban működő Óvoda pedagógiai programja és tanterve
Készítették: László Tímea és Kapronyi Ágnes
2015.
Tartalomjegyzék I.
ÓVODÁNK PEDAGÓGIAI PROGRAMJA ................................................................................................................... 3 1.1. ADATLAP........................................................................................................................................................................... 3 1.2. INTÉZMÉNY BEMUTATÁS ....................................................................................................................................................... 3 1. 3. GYÓGYPEDAGÓGIAI ÓVODÁNK LÉTREHOZÁSÁNAK ELŐZMÉNYEI ...................................................................................................... 4 2. AZ ÓVODAI OKTATÁS TÖRVÉNYI SZABÁLYOZÁSA ............................................................................................................................. 5 3. A FEJLESZTŐ NEVELÉST-OKTATÁST ELŐKÉSZÍTŐ CSOPORTBA JÁRÓ GYERMEKEK ...................................................................................... 7 3.1. Óvoda előkészítő csoport (csoportos ellátásra való felkészítés) .............................................................................. 7 4. AZ ÓVODA MŰKÖDÉSÉNEK CÉLJA: ...................................................................................................................................... 8 5. ÓVODÁNK NEVELÉSI ALAPELVEIT, ÉRTÉKEIT, CÉLKITŰZÉSEI ........................................................................................................ 8 Alapelvek ........................................................................................................................................................................ 8 Általános, módszertani és szakmai alapelvek a súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekek fejlesztéséhez, oktatásához, neveléséhez ............................................................................................................................................ 10 Szemlélet a súlyosan, halmozottan sérült gyermekek nevelése, oktatása, fejlesztése során ....................................... 11 6. A KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉSSEL KAPCSOLATOS FELADATOK ................................................................................................................... 13 7. MAGATARTÁSI NEHÉZSÉGEKKEL ÖSSZEFÜGGŐ PEDAGÓGIAI TEVÉKENYSÉGEK ....................................................................................... 14 8. GYERMEKVÉDELMI FELADATOK ................................................................................................................................................ 16 9. SZOCIÁLIS HÁTRÁNYOK ENYHÍTÉSÉT SEGÍTŐ TEVÉKENYSÉGEK ........................................................................................................... 16 10. SZÜLŐKKEL VALÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS FORMÁI ............................................................................................................................. 16
II.AZ ÓVODÁNKBAN VÉGZETT PEDAGÓGIAI MUNKA TANTERVE ....................................................................................... 17 A z óvoda gyermeklétszáma: 10 fő............................................................................................................................... 17 Az óvodában dolgozó szakemberek: ............................................................................................................................ 17 Kisegítő munkatársak:.................................................................................................................................................. 18 II.1. EGYÉNI FEJLESZTÉSI PROGRAM .............................................................................................................................................. 18 II.2. A CSOPORTOS FOGLALKOZÁSOK ........................................................................................................................................... 19 II.2.2. Mozgás és táncterápiás csoport ......................................................................................................................... 20 II.2.3.Mese-bele (mesék, versek, gyermekdalok feldolgozása) .................................................................................... 20 II.2.4. Érzékelés-észlelés (auditív, vizuális, taktilis-haptikus, íz-szag ingerek feldolgozása).......................................... 21 II.2.5.Állatasszisztált terápia ........................................................................................................................................ 22 II.2.6. ............................................................................................................................................................................ 23 II.3. A KOMPLEX FEJLESZTÉS MEGVALÓSULÁSA................................................................................................................................ 24 II.3.1. A komplex fejlesztés területei: ............................................................................................................................ 25 Feladatok: .................................................................................................................................................................... 28 II.3.2. A komplex fejlesztés színterei: ............................................................................................................................ 30 II.4. KAPCSOLATTARTÁS A SZÜLŐKKEL, SZAKEMBEREKKEL .................................................................................................................. 33 II.4.1. KOMMUNIKÁCIÓ A SZÜLŐKKEL .......................................................................................................................................... 33 A szülőkkel való kommunikáció formái ........................................................................................................................ 33 Családlátogatás ............................................................................................................................................... 35 Szülőcsoport és pszichológiai tanácsadás ........................................................................................................ 35 Faliújság ........................................................................................................................................................... 35 II.4.2 KAPCSOLATRENDSZER KIÉPÍTÉSE MÁS INTÉZMÉNY SZAKEMBEREIVEL ............................................................................................. 35 II.5. Az óvodánkba kerülés feltételei, a beszoktatás menete ........................................................................................ 36 II.6. A PEDAGÓGIAI MUNKÁT SEGÍTŐ ESZKÖZÖK ÉS FELSZERELÉSEK JEGYZÉKE .......................................................................................... 38 II.6.1. Óvodai részlegünkön fellelhető helyiségek, eszközök......................................................................................... 38 1. MELLÉKLET: NAPIREND .......................................................................................................................................................... 41 2. MELLÉKLET: A CSOPORTBAN HASZNÁLT DOKUMENTUMOK RENDSZERE .............................................................................................. 42 3.MELLÉKLET: EGYÉNI FEJLESZTÉSI PROGRAM (MINTA) ...................................................................................................................... 43
2
I. Óvodánk Pedagógiai Programja
1.1. Adatlap Az Intézmény neve: Budapesti Korai Fejlesztő Központ Egységes Pedagógiai Módszertani Intézmény és Óvoda Az intézmény székhelye: 1115 Budapest, Bártfai u. 34/a Fenntartó: Korai Fejlesztő Központot Támogató Alapítvány Alapítás éve: 2003 OM azonosító: 101738 Felvételi körzet: Budapest és vonzáskörzete A Budapesti Korai Fejlesztő Központ fenntartója, a Korai Fejlesztő Központot Támogató Alapítvány kiemelten közhasznú, non-profit szervezet.
1.2. Intézmény bemutatás A Budapesti Korai Fejlesztő Központ elsődleges tevékenysége Budapesten és vonzáskörzetében élő 0-3(5) éves korú, eltérő fejlődésű, fogyatékos kisgyermekek diagnosztikai vizsgálata, egyéni és csoportos ambuláns fejlesztése, speciális terápiák biztosítása, valamint a szülőknek nyújtott tanácsadás kapcsán családok segítése. Emellett helyet kap 3-4 éves kort betöltött, autizmussal élő, és a 3 év feletti fejlődésmenetükben jelentősen akadályozott (súlyosan-halmozottan sérült) gyermekek ambuláns csoportos, közösségi elhelyezést bevezető fejlesztése és gondozása. Két speciális közösségi elhelyezés is biztosított: az óvodás korú autizmussal élő gyermekek nappali ellátó csoportja, valamint a súlyosan-halmozottan sérült gyermekek óvodai csoportja. Alaptevékenysége mellett a Budapesti Korai Fejlesztő Központ feladatának tekinti a kora gyermekkori intervenció magyarországi módszertanának kidolgozását (pl. új vizsgálati eljárások bevezetését) illetve képzései révén a tevékenység széles körben történő népszerűsítését, terjesztését. A Közponban működő óvoda Budapesten és vonzásköretében élő súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekeket fogad, heti 40 órában biztosít számukra egész napot átívelő fejlesztést, oktatást és gondozást.
3
1. 3. Gyógypedagógiai óvodánk létrehozásának előzményei A Budapesti Korai Fejlesztő Központban működő, fejlődésmenetükben jelentősen akadályozott, súlyosan, halmozottan sérült gyermekek nappali ellátást nyújtó csoportja már 2003. októberében létre jött. A csoportot alapvetően két célkitűzés hívta életre: 1. Egyfelől problémát jelentett mind a családok, mind az Intézmény számára, hogy a Központban korábban korai fejlesztésben részesült, képzési kötelezett korba lépő gyermekek közösségi ellátása nem volt megoldott, ezért a korai fejlesztés lejártával nem tudtuk a hozzánk járó gyermekeket továbbhelyezni. E probléma kapcsán született meg az elhatározás munkatársainkban az érintett gyermekek közösségi, nappali ellátásának Intézményünkön belüli megszervezésére. 2. Másfelől olyan módszertani csoport létrehozását tűztük ki célul, amelyben – a Központban súlyosan, halmozottan sérült gyermekek ambuláns korai fejlesztésében több éves tapasztalattal rendelkező kollegák szaktudásának segítségével, illetve felhasználásával – lehetőség nyílik a 2,5 - 6 éves korú fejlődésmenetükben jelentősen akadályozott, súlyosan, halmozottan sérült gyermekek közösségi, nappali ellátásának kidolgozására, és olyan gyakorlati munka megvalósítására, amely mintául szolgálhat a hasonló céllal létrejövő, illetve már működő csoportok és intézmények számára is. Az Iskola-előkészítő csoport létrehozásakor alapvető célunk volt, hogy a 8. életév betöltéséig a hozzánk járó gyermekeket más gyógypedagógiai intézménybe továbbhelyezzük. A gyerekek egy része 2-3 év elteltével valóban más intézménybe került, ám jelentős részük nem hagyta el a csoportot a tervezett időre. Bízva abban, hogy a 2010-re kötelezően bevezetendő fejlesztő iskolai oktatás kapcsán az intézmények befogadó képessége és készsége növekszik, így több lesz a fejlesztő iskolai hely, úgy döntöttünk, hogy ideiglenesen 2007 szeptemberétől 2010-ig fejlesztő iskolai csoportot hozunk létre a tanköteles kort már betöltött gyerekeink számára. Az Iskolaelőkészítő csoportunkba járó gyermekek tanulmányait a fejlesztő iskolai csoportunkban folytatták, majd 2007 szeptemberétől új gyermekekkel indítottunk egy iskolaelőkészítő csoportot is. Fejlesztő iskolai csoportunk heti 3 napban, iskolaelőkészítő csoportunk heti 2 napban működött. A fejlesztő iskolai csoportunk 2010. szeptemberétől egy budapesti gyógypedagógiai intézmény szerves részeként működik tovább. Mivel a fejlesztő iskolai csoportunkba járó gyermekeink 2010 szeptemberétől egy új intézményben folytatják tanulmányaikat, így az Intézményünk vezetésében, és a csoportban dolgozó szakemberekben szülői kérések, és megfontolt szakmai érvek hatására elindítottuk Gyógypedagógiai óvoda - Fejlesztő Iskoa lelőkészítő csoportunkat, amely heti 5 napban biztosít ellátást Budapest, és vonzáskörzetében élő súlyosan halmozottan sérült gyermekek és családjaik számára. Pedagógiai program megírásához alapot és támpontot nyújtott az ezidáig működött fejlesztő iskolai csoportunk pedagógiai programja.1
1
Fejlesztő Pedagógia 19.évfolyam, 2008/4.
4
2. Az óvodai oktatás törvényi szabályozása A súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekek óvodai ellátását törvény nem írja elő. Számukra elérhető nappali ellátás csak a szociális ágazat által működtetett bölcsödei gondozás keretében valósulhat meg, ezt a korai fejlesztés (mint köznevelési feladat) egészíti ki. 5. életévüket betöltve korai fejlesztés helyett már a magasabb óraszámot lehetővé tevő fejlesztő nevelésre jogosultak. Míg más gyermekek 3-6 éves korukban óvodai, pedagógiai ellátást kapnak, mely a nap minden tevékenységére kiterjed, addig a súlyosan-halmozottan fogyatékos gyermekek a valós szükségleteiktől nagymértékben elmaradó heti 2-5 órás korai fejlesztésben, majd heti 5 órás fejlesztő nevelésben részesülnek. A későbbi fejlesztő nevelésoktatásba, iskolai életbe való sikeresebb beilleszkedés feltétele lehet, hogy, mint minden más gyermeknek, ezeknek a gyermekeknek is elkezdődhessen a közösségi nevelésük és intenzív pedagógiai ellátásuk 3-4 éves korukban. Ezt a feladatot vállata fel Központunk az óvoda megszervezésével. A pedagógiai program elkészítésének alapjául az óvodai nevelést, a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelését és a súlyos-halmozottan fogyatékos gyermekek és tanulókkal végzett köznevelési feladatokat szabályozó jogszabályokat vettük. Az alábbiakban a felhasznált jogszabályokat idézzük: Esélyegyenlőségi törvény „A fogyatékos gyermek joga, hogy különleges gondozás keretében, állapotának megfelelő gyógypedagógiai ellátásban részesüljön, attól a pillanattól kezdődően, hogy fogyatékosságát megállapították.” (1998. évi XXVI. Törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról.) Köznevelési törvény 5. § (2):Az óvodai nevelés alapelveit az Óvodai nevelés országos alapprogramja határozza meg. Az óvodák az Óvodai nevelés országos alapprogramja alapján készítik el helyi pedagógiai programjukat. 8. § (1) Az óvoda a gyermek hároméves korától a tankötelezettség kezdetéig nevelő intézmény. (2) A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a harmadik életévét betölti, a nevelési év kezdő napjától legalább napi négy órában óvodai foglalkozáson vesz részt. (3) Az óvodai nevelés 6. melléklet szerinti finanszírozott időkerete magában foglalja a gyermek napközbeni ellátásával összefüggő feladatokhoz szükséges idõt is. 26. § (1) A nevelõ és oktató munka az óvodában, az iskolában, a kollégiumban pedagógiai program szerint folyik. A pedagógiai programot a nevelőtestület fogadja el és az intézményvezetõ hagyja jóvá. A pedagógiai program azon rendelkezéseinek érvénybelépéséhez, amelyekbõl a fenntartóra többletkötelezettség hárul, a fenntartó egyetértése szükséges. A pedagógiai programot nyilvánosságra kell hozni. 47. §(5) A gyermek külön óvodai nevelését végző óvodai csoportot, a tanulók külön iskolai nevelését, oktatását végző iskolai osztályt a sajátos nevelési igény típusának megfelelően kell
5
létrehozni. A gyógypedagógiai nevelésben, oktatásban részt vevő nevelési-oktatási intézményben a gyermek, tanuló egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs és rehabilitációs ellátásban is részesül. (2013. évi CXXXVII. törvény a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról) Minisztériumi rendeletek és mellékleteik 2/2005 (III.1.) OM rendelet: 1. § A sajátos nevelési igényű - a testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, halmozottan fogyatékos, valamint a pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott - gyermekek óvodai nevelését végző óvoda, a nevelési programját az Óvodai nevelés országos alapprogramja, valamint az e rendelet 1. számú mellékleteként kiadott Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelvében foglaltak figyelembevételével készíti el, illetve fogadja el. 1. számú melléklet a 2/2005. (III. 1.) OM rendelethez A Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve: 1.5. Halmozott fogyatékosság esetén az adott gyermeknél, gyermekcsoportnál megállapított fogyatékosságok mindegyikére tekintettel kell lenni.Indokolt esetben a nevelési programot egyéni fejlesztési terv is kiegészítheti. 3. melléklet a 32/2012. (X. 8.) EMMI rendelethez A Súlyos és halmozottan fogyatékos tanulók fejlesztő nevelés- oktatásának irányelve
A pedagógiai program elkészítéséről 20/2012 EMMI rendelet: 6. § (1) Az óvoda az Óvodai nevelés országos alapprogramja alapján pedagógiai programot készít, vagy az ily módon készített pedagógiai programok közül választ. (2) Az óvoda pedagógiai programja meghatározza a) az óvoda helyi nevelési alapelveit, értékeit, célkitűzéseit, b) azokat a nevelési feladatokat, tevékenységeket, amelyek biztosítják a gyermek személyiségének fejlődését, közösségi életre történő felkészítését, a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek egyéni fejlesztését, fejlődésének segítését, c) a szociális hátrányok enyhítését segítő tevékenységet, d) a gyermekvédelemmel összefüggő pedagógiai tevékenységet, e) a szülő, a gyermek, a pedagógus együttműködésének formáit, f) nemzetiségi óvodai nevelésben részt vevő óvoda esetén a nemzetiség kultúrájának és nyelvének ápolásával járó feladatokat, g) az egészségnevelési és környezeti nevelési elveket, h) a gyermekek esélyegyenlőségét szolgáló intézkedéseket,
6
3. A fejlesztő nevelést-oktatást előkészítő csoportba járó gyermekek A súlyos és halmozott fogyatékossággal élő, Központunkban korábban korai fejlesztésben részesült, 3-4 éves korú gyermekek óvodai ellátása nem megoldott, ezért a korai fejlesztés lejártával nem tudtuk, és a mai napig nem tudjuk a hozzánk járó gyermekeket, és más intézmény korai ellátásából érkező gyermekeket továbbhelyezni. A jelenleg hazánkban működő gyógypedagógiai óvodák rendszere, működési elve nem teszi lehetővé a súlyosan halmozottan sérült gyermekek szakszerű fejlesztését, ellátását. E probléma kapcsán született meg az elhatározás munkatársainkban az érintett gyermekek közösségi, nappali ellátásának Intézményünkön belüli megszervezésére. „A súlyos és halmozott fogyatékosság, olyan az egész élet során fennálló állapot, amelyre jellemző, hogy a testi struktúrák károsodása következtében a speciális humán funkciók- mint a kommunikáció, a beszéd, a mozgás, az értelem és érzékelés-észlelés – minimálisan két területén súlyos vagy legsúlyosabb mértékű zavar mutatható ki.” (2/2005 OM rendelet 3. számú melléklete)
3.1. Óvoda előkészítő csoport (csoportos ellátásra való felkészítés) Az óvodai csoportba való beszokás sok esetben nagyon nagy nehézséget jelent a gyermekek és szüleik (főleg az édesanyák számára). A gyermekek részéről azért, mert nincsenek felkészülve, felkészítve a csoportos helyzetek adta ingerekre, lehetőségekre, szabályokra, keretekre, megterhelésre, és nem utolsó sorban a szülőről való leválásra. A szülők számára azért, mert nehéz gyermeküket elengedni, és rábízni gyermekük gondozását, ellátását a csoportban dolgozó szakemberekre. Tapasztalataink szerint a gyermekek hatalmas szakadékként élték meg, hogy a kétszemélyes helyzetekből, a heti 1-2 órás foglalkozások után heti 5 napos ellátásba csöppetek, ahol a szülők nélkül kellett jelen lenniük. Az ehhez való alkalmazkodás nagyon nagy nehézséget jelentett mind a gyermekek, mind pedig a szülők számára is. Ennek leküzdésére indítottuk 2011-ben az óvoda előkészítő csoportokat intézményünkön belül halmozottan- és súlyosanhalmozottan sérült gyermekek számára kiscsoportos keretben, melynek tehát elsődleges célja, hogy felkészítse a gyermekeket és családjukat a nappali ellátás rendszerére. Az óvoda előkészítő csoportunk működéséről bővebben kolléganőnk Csiszér Ágnes készített szakdolgozatot2.
Csiszér Ágnes (2015): Súlyosan-halmozottan sérült gyermekek közösségre való felkészítésének "jó gyakorlata" a korai fejlesztésben című szakdolgozati munkájában olvashatunk. 2
7
4.
Az óvoda működésének célja: A 3-6 éves korú súlyosan-halmozottan sérült gyermekek közoktatásban való részvételének elősegítése, kiszorításának megakadályozása. Az Intézményünkben korai fejlesztésben részt vevő, és más intézmények által kiszorított gyermekek számára a fejlesztő óvodai nevelés és gondozás biztosítása, a családjaik életminőségének javítása. A szülők szakmai megsegítése, tehermentesítése. A gyermekek iskolai elhelyezésének előkészítése, és megvalósítása (fejlesztő iskolákkal való kapcsolatfelvétel, személyes látogatások, szakmai munka, együttműködés kialakítása, állandó szinten tartása). E gyermekcsoport számára a fejlesztő óvodai nevelés módszertanának kidolgozása, és a gyakorlati megvalósításának felmérése. Evésterápia kérdéseinek megvitatása, gyakorlati alkalmazásának az óvodai programba való integrálása, technikai módszerek, segédeszközök feltérképezése, szakemberekkel való szoros együttműködés, állandó jellegű tapasztalatcsere fenntartása. Módszertani intézményként gyakorlati terep biztosítása a külső szakemberek számára.
5.
Óvodánk nevelési alapelveit, értékeit, célkitűzései
Alapelvek 1. „A normalizáció elve 2. A participáció elve 3. A kommunikáció és interakció elve 4. A komplexitás, a személyiségközpontúság, a szükségletorientáltság és a rehabilitáció elve 5. A kooperáció és a tudatosság elve 6. A differenciálás és az individualizáció elve”3 Óvodai csoportjaink alapelvei azonosak a súlyosan és halmozottan fogyatékos tanulók fejlesztő nevelés- oktatásának irányelvében foglalt nevelési-oktatási alapelvekkel, ám azok fontossága miatt, a felsoroltak közül kettőt ehelyütt külön részletezünk.
A kommunikáció és az interakció elve: „A kölcsönös kommunikációs akadályozottság a súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekek egyik központi problémája. A nevelési, fejlesztési tevékenységet áthatja a kommunikatív megközelítés. A fejlesztési folyamat kölcsönös párbeszéden alapuló interperszonális kapcsolatként épül fel. A kommunikáció és az interakció kiegészíti és erősíti
3
Márkus Eszter (szerk.) (2003): Ismerkedés, Megértés, Együttlét. Kézenfogva Alapítvány, Budapest
8
egymást, csökkenti a pedagógus és a gyermek közötti távolságot. A világ jelenségeit, tárgyait, eseményeit intenzív testi kontaktuson keresztül kell a gyermekek felé közvetíteni. Az emberi és dologi világ feltárulása, a tapasztalati tanulás, a fogalomalkotás kezdeti lépései, a gondolkodás elemi műveletei csak az érzékelésen, észlelésen keresztül, a testtel megragadott tárgyak, személyek és élethelyzetek közegében, a kommunikatív szituációkra építve lehetségesek. A fejlesztés– személyes kapcsolatként értelmezett – folyamatában a gyógypedagógusnak fel kell fedeznie a fogyatékos gyermek legegyszerűbb életműködéseiben, vegetatív megnyilvánulásaiban is a kommunikatív szándékot. Az interakció és a kommunikáció teszi lehetővé a szociális kapcsolatok, a kommunikatív viszony emberhez méltó alakulását, hozzájárul a csoportban történő nevelés megvalósításához és segít a tanuláshoz szükséges motiváció kialakulásában és fenntartásában.”4
A differenciálás és az individualizáció elve: „A súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekek tapasztalati és aktivitási lehetőségeik szempontjából heterogén csoportot alkotnak, ezért a fejlesztés folyamán megfelelő differenciálásra van szükség. A differenciálás egyrészt pedagógiai szemlélet, amely érzékenységet fejezi ki az egyéni különbségek iránt, másrészt pedagógiai gyakorlat, amely a különbségekhez való illeszkedést próbálja megvalósítani minden rendelkezésre álló eszközzel. A differenciálás egyik formája az egyéni tanulás, az individualizálás. A tanítás és tanulás az egyéni gyógypedagógiai diagnosztizálás alapján, egyéni individuális tanulási terv szerint zajlik, amelyben egyénre szabott a célkitűzés, a didaktikai-metodikai elemek kiválasztása, a feladatok megvalósítása és az értékelés. A csoportban differenciáltan zajlik a feladatok gyakorlati megvalósítása. Lehetőséget kínálnak erre a kreatív, a zeneterápiás, a játék-foglakozások, a közös étkezések, szabadidős és más programok, melyek során a fogyatékos óvodáskorú gyermekek olyan ismereteket szereznek, képességeket és készségeket sajátítanak el, olyan élményekhez és tapasztalatokhoz jutnak, amelyeknek a szociális kapcsolatok fejlődésére is hatásuk van.”5
3. melléklet a 32/2012. (X. 8.) EMMI rendelethez A Súlyos és halmozottan fogyatékos tanulók fejlesztő nevelés- oktatásának irányelve 5. o. 4
5
2/2005. OM rendelet – Irányelv. 6. o.
9
Általános, módszertani és szakmai alapelvek a súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekek fejlesztéséhez, oktatásához, neveléséhez Az alábbi módszertani alapelvek fontosságát szeretnénk hangsúlyozni azzal, hogy a témához kapcsolódó szakirodalmat alapul véve röviden kitérünk az egyes elvek tartalmára. 1. A cselekvéses tanulás Konkrét, valós, a mindennapokban zajló tevékenységekbe ágyazzuk a fejlesztési feladatokat. Nem teremtünk mesterséges helyzeteket, mert azoknak a gyermek nem tudná valódi hasznát venni a mindennapi életben. 2. Kommunikációs beágyazottság A csoport alapelveként már megfogalmazódott. A kommunikáció és interakció elvének gyakorlati megvalósulása. Azt jelenti, hogy a gyermekek egész napját és életét, a tevékenységek minden apró lépését olyan jelzésekkel kell megerősíteni, megtámogatni, melyek segítségével minél könnyebben tájékozódnak a nap eseményeiben, illetve tárgyi és személyi környezetükben. 3. Kis lépésekben haladás Az egyes tevékenységeket kis lépésekre bontva, minden gyermeknél külön-külön megtalálhatjuk, melyik az a mozzanat, amibe idővel be tud majd kapcsolódni, ahol aktivitást várhatunk el tőle, amit tehát fejlesztési célként is kitűzhetünk. 4. Folyamatos motiváció A gyermeket mindig a tevékenység aktív résztvevőjévé kell tenni, érdeklődését fel kell kelteni, különben nem várhatunk tőle együttműködést semmilyen helyzetben. A motiváció folyamatosságára azért van szükség, mert a gyakori figyelmi problémák miatt a gyermek könnyen kizökkenhet az adott helyzetből. A gyermeket a saját hozzáállásunkkal is motiválni tudjuk, ha azt közvetítjük felé, tudjuk, hogy meg tudja csinálni. 5. Optimális mértékű segítségnyújtás A gyermek akkor tud fejlődni, ha olyan mértékben támogatjuk a tevékenység végzése során, amennyire az valóban szükséges. Ha a segítség túl kevés, akkor a helyzetet kudarcként is megélheti, elveszítheti motivációját vagy egyszerűen nem tudja megcsinálni, amit vártunk tőle. Ha azonban túl sok segítséget adunk, képességeit nem tudja kibontakoztatni, nem tud előrelépni, mert nem hagyunk ehhez kellő teret a számára. 6. Differenciálás A differenciálás, mint alapelv, már szintén megfogalmazódott. Itt ennek az elvnek a gyakorlati megvalósulásáról van szó. Minden gyermek másként fejlődik, más személyiség, másként tud részt venni a tevékenységekben, a foglalkozásokon. Ezt a
10
tényt a tervezésnél és a megvalósításnál egyaránt szem előtt kell tartania a szakembereknek. 7. Ismétlés Megfelelő számú és folyamatos ismétlés szükséges minden kommunikációs jelzés és minden tevékenységhez kapcsolódó funkció elsajátításához. 8. Állandóság A gyermek tájékozódását szolgálja környezetében, az őt körülvevő világban. Állandóságot kell biztosítanunk a gyermekek számára a kommunikációs jelzésekben, a tevékenységek lépéseiben, azok sorrendjében, valamint az egész napirendben. Ugyanakkor a tanulási lehetőség éppen a változatosság megélésében van, ezért biztosítsunk számukra változatos ingereket, de az állandóság által biztonságot sugárzó közegben.
Szemlélet a súlyosan, halmozottan sérült gyermekek nevelése, oktatása, fejlesztése során Az alábbi szempontok nem annyira elvek, mint inkább a gyakorlati munkánkból, előzetes tapasztalatainkból fakadó elhatározások. Tulajdonképpen egyfajta szemléletről van szó, mely a gyermekekkel való munkánkat alapjaiban meghatározza. 1. Az izoláció, elszigetelődés elkerülése, a környezettel való állandó kapcsolati lehetőség biztosítása El kell kerülnünk minden olyan helyzetet, amelyben a gyermeknek nincs lehetősége környezetére hatni, azzal interakcióba lépni és törekednünk kell a gyermek számára e lehetőség folyamatos biztosítására mind a személyi, mind a tárgyi környezet tekintetében.
2. Megfelelő testhelyzetek kialakítása és megfelelő segédeszközök alkalmazása A fejlesztések, foglalkozások sikeressége, a gyermek egész napi hangulata, közérzete alapvetően múlik a pozicionáláson, a megfelelő segédeszközök használatán. Amíg ezek a feltételek nem biztosítottak, a gyermek nem érzi jól magát, nem tud figyelni, koncentrálni. Minden esetben tehát meg kell találnunk a gyermek számára megfelelő korrekciós testhelyzetet, be kell szereznünk az ehhez szükséges segédeszközöket. 3. Szakemberek szoros együttműködése A csoportban különböző végzettségű, és különböző tapasztalatokkal rendelkező szakemberek dolgoznak együtt. Törekszünk arra, hogy minél több alkalom nyíljon egymás munkájának megismerésére, a tapasztalatok konkrét nevelési, fejlesztési helyzetekben való
11
gyakorlati átadására. Lehetőség szerint gyermekkel foglalkozó szakemberek rendszeresen látogatják egymás foglalkozásait, illetve közös egyéni foglalkozást tartanak a gyermek számára. Ez a gyakorlat az elmúlt években különösen hatékony módszernek bizonyult csoportunkban. 4. Az életminőség javítása, fejlesztés és nevelés Tapasztalataink szerint az óvodába kerüléskor a gyermekek többsége képességeihez mérten túl van az „én” megismerésén, s fontosnak tartjuk a társas kapcsolatokban való tapasztalatszerzés előtérbe helyezését, a „mások” megismerését. Így egyre nagyobb teret kapnak munkánkban a csoportos foglalkozások, különböző közösségi helyzetek, ahol nagy figyelmet fordítunk arra, hogy a gyermekek lehetőséget adjunk szociális kapcsolataik erősítésére, egymás megtapasztalására, megismerésére, szociálisan elfogadható viselkedési formák megtanulására társaikkal szemben, valamint a közös játék örömének megtapasztalására csoporttársaikkal. Alapvető célunkká vált a gyermekek életminőségének javítása és jó közérzetének biztosítása, másfelől a gyermekek napközbeni ellátásában egyre meghatározóbbá vált a szociális és érzelmi nevelés. Az életminőséget tágan, azaz nem pusztán a gyermek jelenlegi életminőségeként értelmezzük. Kiemelt hangsúlyt fektetünk ugyanis a gyermek jövőbeli, valamint szűkebb környezete, azaz a család életminőségének javítására is. Előfordulhat tehát, hogy a gyermek, illetve a család hosszú távú életminőségének javítása érdekében, adott esetben, a gyermek aktuális jó közérzetének biztosítása, mint célkitűzés háttérbe szorul. (Példa lehet erre az állva pelenkázás, mely nagyban megkönnyíti a gyermek gondozását, hiszen nem kell őt a pelenkázóra felemelni, forgatni, lábait emelni, esetleg küzdeni vele annak érdekében, hogy fekve maradjon. Egy ilyen előrelépés komoly hatással lehet a gyermek és környezete életminőségére is. Ám annak elérése, hogy a gyermek állva maradjon a tisztába tétel közben, gyakran hosszú időt, a gyermek részéről pedig figyelmet és erőfeszítést igényel, ezért természetesen nem feltétlenül érzi magát jól a megváltozott gondozási helyzetben.) Ilyen értelemben tehát a gyermek aktuális jó közérzetének biztosítása, mint célkitűzés, esetenként alárendelődik a gyermek, illetve a család jövőbeli életminősége javításának, azaz annak a célkitűzésnek, hogy hosszú távon biztosítsunk élhetőbb életet és jó közérzetet a gyermek illetve családja számára.
A felsorolt alapelvek az alábbi, megkerülhetetelenül fontos feladatokat állítják elénk: Alapvető feladatunknak tekintjük az előreláthatóság biztosítását a gyermekek számára. A részvétel lehetőségének biztosítását. Ez azt jelenti, hogy a gyermek tájékozódni tudjon a napi tevékenységek között, tudja, hol van, mi fog, illetve mi történik vele, és ezáltal ne passzív elszenvedője, hanem aktív részese lehessen a napi tevékenységeknek, eseményeknek.
12
A napirend eseményeinek állandó jelei, jelzései vannak, melyek mindegyike a gyermekek napirendben való eligazodását szolgálja. A gyermekek számára szakirányú végzettséggel és jártassággal rendelkező szakemberek által végzett (egyéni és csoportos komplex gyógypedagógiai, zeneterápiás és mozgás-) fejlesztést nyújtunk Nagy hangsúlyt fektetünk az egész napot átívelő kommunikációs beágyazottságra, hogy a gyermekek egész napját és életét, a tevékenységek minden apró lépését olyan jelzésekkel erősítjük és támogatjuk, melyek segítségével minél könnyebben tájékozódnak a nap eseményeiben, illetve tárgyi és személyi környezetükben. A már kialakított, és begyakorolt jelzéseket a gyermekek otthoni környezetében is adaptálni igyekszünk a szülők együttműködése által. A különböző gondozási tevékenységeket (etetés, tisztába tétel) is fejlesztési, ill. kommunikációs helyzetként kezeljük. A csoportba kerülés után teret kap az étkezés, az evési és ivási technikák kidolgozása, melyeket azután szintén otthoni, mindennapos helyzetekre kell adaptálnunk. Így érhetjük el, hogy ez, a legtöbb fejlődésmenetében jelentősen akadályozott gyermek számára kellemetlen és gyakran teljesen passzív tevékenység számukra is befolyásolható, kellemes élmény legyen. Funkcióját ne csupán az élet fenntartását célzó küzdelemként élje meg a gyermek és gondozója, később inkább egy örömteli társas tevékenységgé váljon számukra. A napirendnek része az önálló játék is. Az önálló játéktevékenység olyan helyzetet jelent, amelyben a gyermek egyedül kap lehetőséget a játék örömének megélésére. Sokszor speciális tárgyi feltételek szükségesek önálló játékukhoz, amit később otthonra is adaptálni tudnak a szülők. a csoport szakemberei a gyermek számára feltérképezik azokat a segédeszközöket, játékeszközöket, amelyeket be tudnak építeni az önálló játékhelyzetekbe. Folyamatos kapcsolatfelvétel, kapcsolattartás a gyermekekkel foglalkozó többi szakemberrel (DSGM terapeuta, ortopéd orvos, neurológus, gyógypedagógus, konduktor… stb.) intézményen belül, és kívül is A gyermekek fejlődését a csoportban dolgozó szakemberek szorosan nyomon követik, mindenről a szülőket rendszeresen tájékoztatják.
6. A közösségfejlesztéssel kapcsolatos feladatok A súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekek fejlesztésében, a velük való foglalkozásban elsősorban az egyéni fejlesztéseknek van hagyománya Magyarországon. Jelenleg kevés szakirodalom áll rendelkezésre e gyermekcsoport közösségben történő fejlesztéséről, neveléséről. A Központunkban működő csoport öt éve nagy figyelmet fordít a különböző közösségi helyzetekre, csoportos foglalkozásokra.
13
Az én megélésében, az én-kép kialakulásában a korai fejlesztés, és az iskola-előkészítő óvodai csoportban való részvétel komoly előrelépést jelent. A különböző közösségi helyzetek, csoportos foglalkozások az alábbi célokat szolgálhatják: 1. a gyermekek számára közösségi élmény nyújtása, 2. lehetőség biztosítása arra, hogy minden lehetséges helyzetben éljék meg egymás jelenlétét, 3. az egymással való kapcsolatfelvétel segítése, 4. szociális és érzelmi nevelés, 5. egymás megtapasztalása akár fizikailag, akár valamilyen kommunikációs helyzetben, 6. szociálisan elfogadható viselkedési formák tanulása, 7. a közös játék, közös tevékenykedés örömének megtapasztalása, 8. a gyermekek hozzászoktatása ahhoz, hogy kivárják, míg rájuk kerül a sor, megtapasztalják, hogy nem egyedül vannak, 9. a csoportos foglalkozás folyamatában annak segítése, hogy figyeljék, vegyék észre társaikat, azok tevékenységét.
7. Magatartási nehézségekkel összefüggő pedagógiai tevékenységek A súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekek körében gyakran találkozunk eltérő viselkedési formákkal, magatartási bizarrériákkal, melyeknek gyökere sokféle lehet. A magatartási feltűnőségek lehetséges okai: 1. A különböző magatartási nehézségeknek lehet egyrészt valódi organikus háttere. Így például az autoagresszió hátterében állhat állandó fájdalom, epilepszia vagy az idegrendszer általános túlérzékenysége. 2. Az ilyen viselkedési formák másrészt visszavezethetők a gyermekek esetleges alacsony ingerküszöbére, arra hogy bizonyos környezeti hatásokra (hang, mozgás, fények, hőmérsékletváltozás, mások közelsége…) érzékenyen reagálnak, azok rossz közérzetet, ingerültséget okoznak számukra és az ezzel kapcsolatosan bennük keletkező feszültséget vezetik le sajátos viselkedésükkel. 3. Előfordul azonban ennek épp az ellenkezője is. Azaz, hogy a gyermek éppen, mert ingerszegénységet él meg környezete részéről, vagy csak rendkívül intenzív, erős ingerek befogadására, észlelésére képes, önmaga ütögetésével, harapdálásával, ringatásával ingerli magát és pótolja környezet irányából elmaradt ingerforrást. 4. Lehetséges az is, hogy a környezet valóban ingerszegény, így a gyermek nem tudja mivel lekötni, elfoglalni magát, ezért ingereket, elfoglaltságot keresve bántalmazza magát, nyúl sztereotípiáihoz, vagy sikít, köpköd, csikorgatja fogát, stb.
14
5. A mások felé irányuló agresszivitás oka is többféle lehet: Előfordul, hogy a gyermek ilyen viselkedésével egyszerűen valamilyen számára szórakoztató reakciót akar kiváltani környezetéből. Például rájön, hogyha megharap valakit, az felkiált, vagy sírni kezd. Az is lehetséges azonban, hogy érdeklődésből, kíváncsiságból közelít a másikhoz, akit azonban nem személyként, hanem tárgyként, valamilyen érdekes dologként él meg, amit jó megszerezni, megrágcsálni, markolászni, nem tudván, hogy ezzel a másiknak fájdalmat okoz. Végül de nem utolsó sorban a gyermek gyakran egyszerűen kommunikációs jelzésként használja a magatartási feltűnőséget, valamilyen érzését, igényét, szükségletét fejezi ki ilyen módon környezete felé és azt várja, hogy az reagáljon erre. Mivel ezek a magatartási bizarrériák, eltérő viselkedési formák mind okukat, mind pedig megjelenésüket tekintve rendkívül sokfélék, a megoldásukat, enyhítésüket célzó pedagógiai tevékenység is sokrétű és nehezen általánosítható. Néhány alapvető elvet azonban le lehet fektetni e problémakör kezelése kapcsán: 1. Az első és legfontosabb lépés a gyermek megfigyelése. Annak feltérképezése, hogy mikor, milyen helyzetekben, a gyermek milyen állapotában hangulatában illetve milyen környezeti hatásokra jelenik meg az adott viselkedés. Ebben a körben valamennyi, a gyermekkel foglalkozó munkatárs és a szülő véleménye is rendkívül fontos. 2. Fontos továbbá annak megítélése, hogy a sztereotípia, vagy magatartási feltűnőség hatással van-e és milyen hatással a gyermek életminőségére, okoz-e problémát az ő és családja mindennapjaiban, ártalmas-e az ő vagy környezete egészségére. 3. Szintén lényeges az adott viselkedési forma kommunikációs értékének vizsgálata, azaz annak megfigyelése, hogy a gyermek kommunikációs céllal használja-e azt. Ha kommunikációs jelzésként értékeljük az adott viselkedést, vizsgálnunk kell, tudunk e a gyermek számára egyazon igény kifejezésére más kommunikációs eszközt lehetőségként felkínálni. 4. Mivel a magatartási bizarrériák, az eltérő viselkedési formák megelőzésére, enyhítésére, helyettesítésére egységes és általános megoldás nem létezik, minden gyermek esetében külön, kell vizsgálnunk az ilyen jelenségeket. A viselkedési minta alapos megfigyelése után egyénre szabott megoldási módot kell találnunk annak enyhítésére. 5. Az egyéni fejlesztési program (egyéni fejlesztési terv) tartalmazza mindazon célkitűzéseket és feladatokat, melyek a gyermekkel folytatott mindennapi tevékenységünket meghatározzák. Adott gyermek esetében tehát a magatartási feltűnőségek megoldását, enyhítését célzó pedagógiai tevékenységeinket is megtervezhetjük benne. Ennek alapján lehetőségünk van a csoport munkatársainak mindazon konkrét feladatait meghatározni, melyek a viselkedési probléma enyhítését célozzák és az ilyen részletes tervezés nagyban segítheti következetességünket.
15
8. Gyermekvédelmi feladatok Az óvodai csoport gyermek és ifjúságvédelmi feladatai körében a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény, a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. MKM rendelet, valamint a gyermekek védelemről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény vonatkozó rendelkezései szerint jár el. A csoport munkatársai közreműködnek a gyermekvédelmi feladatok ellátásában, a gyermekek fejlődését veszélyeztető körülmények megelőzésében, feltárásában és megszüntetésében.
9. Szociális hátrányok enyhítését segítő tevékenységek 1. A család szociális körülményeinek feltárása családlátogatások és a szülővel való személyes beszélgetések keretében, valamint a családdal való folyamatos kapcsolattartás során. 2. A család anyagi nehézségei esetén hozzájárulás a gyermek fejlesztő iskolai ellátásához kötődő étkezés, valamint a szükséges felszerelések biztosításához. 3. Segítségnyújtás a családnak a gyermek számára megfelelő, fejlődését és jó közérzetét elősegítő otthoni környezet kialakításában. 4. Szülői értekezleteken felvilágosítás az igénybe vehető szociális juttatások köréről. Ebben a körben a csoportban dolgozó gyógypedagógus, vagy az intézményen belül kijelölt szociális munkás feladata a jogszabályi előírások alapján igénybe vehető szociális juttatások rendszerének ismerete, valamint az igénybevételükhöz az intézmény részéről szükséges lépések megtétele, dokumentumok elkészítése. 5. A súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekeket nevelő családokat megcélzó ismeretterjesztő és tájékoztató jellegű kiadványok eljuttatása a szülőkhöz. 6. Pszichológiai tanácsadás lehetőségének biztosítása a szülők, illetve a családok számára, valamint igény szerint, a szülők által szorgalmazott témában szülőcsoportok szervezése.
10. Szülőkkel való együttműködés formái A szülőkkel való együttműködésre az alábbi fórumok, események adnak lehetőséget: 1. szülői értekezlet, 2. konzultáció a szülők és szakemberek között,
16
3. napi kommunikáció a szülőkkel, személyesen, vagy üzenő füzeten keresztül (ennek keretében rendszeres és folyamatos tájékoztatás a gyermek állapotáról, továbbhaladásáról), 4. nyílt nap, 5. családlátogatás, 6. szülőcsoport. A szülők csoportban folytatott munkánkat a következő tevékenységekkel segítik: 1. részvétel a csoport rendezvényein, 2. véleménynyilvánítás, tapasztalatok megosztása a pedagógiai programmal és gyermekük egyéni nevelési programjával kapcsolatban, 3. gyermekükkel kapcsolatos nevelési, gondozási nehézségek megosztása, a csoport szakembereivel közös megoldás keresése, 4. szponzori segítségnyújtás keresése, 5. a fejlesztő iskolai csoport működését érintő kérdésekben véleménynyilvánítás, ötletek adása.
II.Az óvodánkban végzett pedagógiai munka tanterve A z óvoda gyermeklétszáma: 10 fő. Óvodai részlegünkön 2 óvodai csoporttal működünk 5-5 fő gyermekkel. Az óvodában dolgozó szakemberek: 47. §. (9) A gyógypedagógiai nevelésben, oktatásban részt vevő nevelési-oktatási intézményben a) a fogyatékosság típusának megfelelõ szakirányon szerzett gyógypedagógusi, gyógypedagógiai tanári,konduktori, konduktor-óvodapedagógusi, konduktor-tanítói, terapeuta szakképzettség kell, ha az óvodai foglalkozás, vagy a tanórai foglalkozás elsõdleges célja aa) a sajátos nevelési igénybõl eredõ hátrány csökkentése, ab) az egészségügyi és pedagógiai célú habilitáció, rehabilitáció, ac) az értelmi fogyatékossággal élõ tanuló iskolai nevelés-oktatása a külön e célra létrehozott gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményben, óvodai csoportban, iskolai osztályban történik. (2013. évi CXXXVII. törvény a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról) 61. §.(3) A nevelõ és oktató munkát, a pedagógiai szakszolgálatokat és a pedagógiai-szakmai szolgáltatások ellátását szakképzett szakemberek segítik. A nevelési-oktatási intézményekben foglalkoztatott vezetõk, pedagógusok, valamint a nevelõ és oktató munkát közvetlenül segítõk körét az 1–3. melléklet határozza meg. (2013. évi CXXXVII. törvény a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról)
17
Ennek értelmében a csoportban dolgozó szakemberek: -
-
2 főállású gyógypedagógus (értelmileg akadályozott-látássérültek pedagógógiája szakos gyógypedagógus, valamint értelmileg akadályozott-hallássérültek pedagógiája szakos gyógypedagógus) 2 fő gyógytornász (heti 6 óra /fő) 2 főállású gyógypedagógiai asszisztens 1 félállású gyógypedagógiai asszisztens
A csoportban különböző végzettségű, és különböző tapasztalatokkal rendelkező szakemberek dolgoznak együtt. Fontosnak tartjuk, hogy minél több alkalom nyíljon egymás munkájának megismerésére, a tapasztalatok konkrét nevelési, fejlesztési helyzetekben való gyakorlati átadására.
Kisegítő munkatársak: A pedagógiai munkánk során a következő szakemberek segítségére számíthatunk:
pszichológus orvos: gyermekneurológus ortopédorvos ortopéd műszerész Dévény terapeuta Body Mind Centering terapeuta Zeneterapeuta dietetikus gasztroenteorológus
Az említett szakemberek részben Központunk, másrészt valamely budapesti klinikán dolgozó orvosok, műszerészek.
II.1. Egyéni fejlesztési program A csoportban való munka többéves tapasztalata azt mutatta, hogy a munkánk hatékonysága, illetve mérhetősége szempontjából hasznosabb egy olyan egyénre szabott fejlesztési programot kidolgozni minden csoportba járó gyermek számára, amelyet: a csoportba dolgozó szakemberek közösen a team megbeszéléseken állítanak össze, így a gyermeket egészében láthatjuk, a fejlesztési program alapját a tanév eleji állapotfelmérés eredményei adják,
18
a team tagjaként a szülő is jelen van a fejlesztési programban szereplő célok, és feladatok tervezésében és megvalósításában, magába foglalja a különböző funkcióterületeken kitűzött feladatokat és célokat egyaránt, az egyéni fejlesztések irányán túl a gyermek egész napját átfogó tevékenységek kapcsán is meghatározza a megvalósítandó feladatokat, és célokat egyaránt, konkrét, a család számára is bevállalható otthoni környezetben is megvalósítható feladatok gyűjteményét is tartalmazza. Előnyei: részletes, kidolgozott a gyermek egész napját átfogó feladatok és célok gyűjteménye, külön feladatokat tartalmaz a napirend különböző tevékenységeire, illetve minden egyes funkcióterületre egyaránt, a gyermekkel foglalkozó szakemberekre lebontva tartalmazza a feladatokat, a kitűzött célok megvalósulásának mértéke mérhető, értékelhető, A fejlesztési program alapjául egy holland minta szolgál, melyet a Korai Fejlesztő Központ egyik munkatársa, Borbély Sjoukje fordításának köszönhetünk. A program vázát lásd „mellékletek” részben.
II.2. A csoportos foglalkozások Az egyéni fejlesztéseken kívül a csoportos foglalkozások további lehetőséget nyújtanak a gyermekek fejlesztésére. A foglalkozások tervezésénél ügyelünk arra, hogy a komplexitást megőrizzük, vagyis egy adott foglalkozás nem csak egy területre (pl.: motoros, vagy kognitív) összpontosít, hanem igyekszünk úgy összeállítani minden csoportos foglalkozást, hogy mind a motoros, kognitív, és az érzékszervi területek is megfelelő hangsúlyt kapjanak. II.2.1. Köszöntő kör A csoport napirendjében az első tevékenységként van jelen. A köszöntést egy jellegzetes hang (triangulum) megszólalása jelzi. Minden gyermeket és felnőttet számba veszünk, mindenkinek külön csilingelünk. Köszönéssel, név hangoztatásával jelezzük, hogy ki érkezett meg aznap a csoportba. A gyermekek részéről elvárjuk, hogy az adott személy irányába nézzenek, figyeljenek egymásra. A csilingelés után az illatos bohóc köszön mindenkinek. Minden gyermeknek egy személyre szóló, saját köszöntő dala van, ami általában egy gyermekdal, a gyermek keresztnevének beleépítésével. Kommunikációs jelzések gyakorlására kiváló alkalmat biztosít a minden reggel ismétlődő, rituálé jelleggel biró köszöntő kör, hiszen mindig ahhoz a gyermekhez megy a bohóc, annak a gyermeknek énekel, aki szól, jelez.
19
II.2.2. Mozgás és táncterápiás csoport
Általában véve: fő feladat a saját test és mozgásainak tudatosítása, ezáltal az önkifejezés, önindított mozgások és kommunikációs lehetőségek felfedezése, kiépítése. Az adaptáció lényegi pontja az eltérő fejlődésmenetből adódó korlátok, hiányosságok figyelembe vétele. Ugyanakkor a megmaradt képességekre nem maradványként tekintve építünk, hanem az adott gyermek és aktuális állapota jelen idejűleg elérhető teljességeként. A testi kiterjedés és annak bázikus élettani funkciói (légzés, keringés, éberségi állapotok) feltételként elegendő alap a munkához. Témában az egész tanév folyamán a legfőbb fókusz a gyermekek egymás közötti kommunikációja; támogatott lehetőség (tér és figyelem) létrehozása a horizontális, hasonló szituációjú kommunikációs alaphelyzetre vonatkoztatva, esélyadás; nem kizárva ezzel a felnőtt(segítők, szülők, stb.) és az ép gyermekek(barátok, testvérek, stb.) vertikális kommunikációját, hanem támogatva azt; mindezzel kompetensebbé, döntéshozóvá, önképviselőbbé, érdekérvényesítőbbé tétel; Ütemezésben a tanév három fő tematikai egységre bomlik: szeptember-október-novemberben a saját élményszerű észlelet az érzékszervek (rezgés, hallás, íz-és szag, taktilitás, látás, helyzet-és pozícióérzékelés)és verbalitás csatornáin; december-január-februárban a határolódás, meghatározódás, testhatárok, külső és belső tér; március-április-májusban a vonatkozások, vonatkoztatás, kapcsolódás, kapcsolatok a kiemelt szempont a foglalkozásokon; júniusban összegző záró alkalmak, az elvégzett munka és a tanév történéseinek fényében; a metodikából adódóan követő, kanalizáló attitüddel vagyunk jelen mind vezetőként, mind ko-terapeutaként, mind asszisztensekként, ezért a tervezet vázlatként és igazodási szempontként szolgál a tanév során aktuálisan zajló egyéni és csoporttörténésekhez, fejlődésmenetekhez. II.2.3.Mese-bele (mesék, versek, gyermekdalok feldolgozása) Ez a csoportos foglalkozás elsősorban befogadásra, és nem aktivitásra épít. A cél, hogy különböző műalkotások kapcsán, az aktuális műhöz kapcsolódó érzelmekkel, hangulatokkal ismerkedjenek meg, és éljék át a lehető legközelibb módon. A foglalkozások során igyekszünk minden érzékszervet megcélozva olyan ingereket nyújtani, amely által megélhető, befogadóvá válik a közölni kívánt tartalom. Minden mesét 6 alkalommal ismétlünk, figyelembe véve a befogadási képességet, a biztonságérzet kialakítását, és az állandóság biztosítását. Feladat:
20
- Testközelibbé kell tenni a tartalmat a mese részeseivé válással - A hatékony ingerfelvétel biztosítása közvetlenül a saját testen keresztül - A bazális stimuláció eszközeinek tudatosabb felhasználása - Jól felépítet, átgondolt, megvalósítható koncepció kidolgozása - Az életkor figyelembevétele, az ehhez való lehető legnagyobb mértékű alkalmazkodás - Az egyszerűbb mesefelépítéstől, érzelemvilágtól az összetettebb forma felé haladást kell követni - Sok esetben a mese szövegét le kell egyszerűsíteni, hiszen sokszor tartalmaznak olyan leíró, elbeszélő részeket, amelyek feleslegesek a történet adta érzelmek, hangulatok átadása kapcsán - Hetenként felépített tartalom szerinti haladás (6 hét) - Minden héten bővíteni 1 újabb ingerrel a történet: 1.hét: szomatikus,vesztibuláris ingerek 2.hét: szomatikus,vesztibuláris+akusztikus ingerek jelenléte 3.hét: : szomatikus,vesztibuláris,akusztikus ingerek+orális ingerek 4.hét: szomatikus,vesztibuláris,akusztikus ingerek, orális+ taktilis ingerek 5.hét: szomatikus,vesztibuláris,akusztikus ingerek, orális, taktilis+ vizuális ingrek 6.hét: ismétlés II.2.4. Érzékelés-észlelés (auditív, vizuális, taktilis-haptikus, íz-szag ingerek feldolgozása) A két fogalom (érzékelés-észlelés) szoros kapcsolatban áll egymással. Az érzékelés a külvilág elemeinek, az ezekről érkező ingerinformációknak érzékeinkkel történő fizikai, idegi természetű megragadása (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás). Az így nyert érzékleteket összekapcsoljuk a tapasztalatainkkal, így jön létre az észlelés, amely már egy magasabb szintű gondolkodási folyamat. Így az érzékelés és az észlelés együtt építenek hidat a külső világunk és az a belső világunk közt. A súlyos halmozottan sérült gyermekekkel folytatott pedagógiai munka egyik meghatározó eleme a bazális stimuláció. E csoportos foglalkozás keretein belül megtámogatjuk a különböző érzékelési területek működését azáltal, hogy különböző ingerek segítségével igyekszünk a gyermekek számára közelebb hozni a környező világot. Megismerkedünk különböző taktilis-haptikus ingerekkel, különleges ízekkel, illatokkal, foglalkozunk a fény igen erős hatásaival, és a hangok világával. Ezen a foglalkozáson a gyermekek részéről aktív figyelmet kívánunk, és lehetőséget teremtünk arra, hogy a képességeihez mért lehető legnagyobb aktivitással jelezzen az adott ingerre, illetve vezetett aktív, vagy aktív mozgással érje el az adott ingerforrást. Így az érzékelés-észlelés fejlesztése szintén csak kommunikációs közegben valósulhat meg. A különböző érzékelési területek (látás, hallás, tapintás, ízlelés-szaglás) ingerlése 2 csoportos foglalkozás keretén belül történik. Az egyik foglalkozáson a vizuális, és az auditív ingerekre helyezzük a hangsúlyt, míg a másik foglalkozástípus keretében a tapintás, és az ízlelés-szaglás kerül központi helyre. Természetesen mindkét foglalkozástípus alatt lehetőséget teremtünk minden érzékelési területtel történő megismerésre, megtapasztalásra komplex módon.
21
II.2.4.1. Látod, hallod? (auditív és vizuális ingerek érzékelése,észlelése) Az előbbiekben említett vizuális és auditív ingerek észlelése, érzékelése ezen csoportos foglalkozás központi témája. Cél: A foglalkozás éves tematikáját úgy építjük fel, hogy mindkét ingercsoport között legyen kapcsolat, párhuzam. Párhuzamot, kapcsolatot keresünk egy tárgy hangja, és a hang által keltett fényhatás (erős, lágy, …), vagy az eszköz színét illetően. Feladat: A felépítésben haladunk az egyszerűtől a bonyolult felé, vagyis a mindennapok során észlelhető, akár a gyermekek számára már ismert, megtapasztalt ingerektől az elvontabb, különlegesebb, a mindennapok során nem érzékelhető ingerforrások felé.
II.2.4.2. Környezetismeret (taktilis – haptikus, íz-szag ingereket hangsúlyos jelenléte) A környezetismeret foglalkozás keretében 3 nagy tapasztalatszerzési területre bontjuk az érzékelés észlelés folyamatának fejlesztését: Az ízérzékelés célja: Ismerkedés alap ízekkel (édes, savanyú, sós, keserű). Tapasztalatszerzés különböző érzékszervek (ízlelés, tapintás, szaglás, látás) segítségével az ételekről, ízekről az évszakoknak megfelelően. Ismerkedés az anyagokkal célja: A számukra nehezen megismerhető közvetlen környezet közelebb hozása. A környezet tárgyairól való tapasztalatszerzés, illetve a meglévő ismeretek, tapasztalatok bővítése. Ismerkedés az anyagok tulajdonságaival (állag, szín, hőmérséklet,...) Alkotás célja: A gyerekek szerezzenek tapasztalatot különböző anyagokról, tárgyakról, ami a közvetlen környezetükben található, majd ezekből hozzanak létre valami újat. Ezzel is segítve őket az őket körülvevő világban való biztonságosabb tájékozódásban.
II.2.5.Állatasszisztált terápia
Az állatasszisztált terápiás foglalkozások jelenléte Intézményünk fejlesztő iskolai csoportjának működése idejére nyúlik vissza. 2007 óta dolgozunk képzett terápiás felvezetőkkel és képzett terápiás kutyusaikkal. Pedagógiai munkánk egyik szerves részét képezik. Az állatasszisztált terápiás foglalkozások programjának kidolgozása során figyelembe vesszük az éves tematikánkat, a csoportos foglalkozások során használt eszközök, anyagok, tevékenységek, mozgásformák megjelenését. Ezek megjelenése az állatasszisztált terápiás foglalkozásokban is jelen vannak. A foglalkozásoknak előre meghatározott ideje, és
22
rendje van. A foglalozások során fellelhető rituálék segítik a gyermekek tájékozódó képességének fejlődését, és biztonságérzetük kialakulásában nagy szerepet játszanak. A csoportos foglalkozás fő célkitűzése: a tágabb környezetünk megismerése, megtapasztalása.
II.2.6. A Body-Mind Centering® (BMC®) A foglalkozások célja: a gyermek, mozgásos, testi tapasztaláson keresztül történő bevonása egy biztonságos, játékos folyamatba, mely teret ad a gyermek önkifejezésének és örömteli önálló részvételre sarkalja. Az önálló funkciós kompetenciák megtapasztalását a terapeuta, elsősorban a belső motiváció és a spontán mozgásöröm felkeltésével segíti, egy kiegyensúlyozott figyelmi állapot keretein belül. Ennek megfelelően, feladata nem annyira, célirányos mozgások késztetése, vagy közvetlen fizikai támogatása, inkább, átgondolt érintések és támaszok adásával a testi és mentális rendezettség biztosítása. Az egyéni aktivitások mellett az interakcióknak is teret engedünk, ezzel is segítve a szocializációt, a spontán kommunikációs működést és az adaptációt. Egymás érzelmi, gondolati megnyilvánulásainak megfigyelése, értelmezése révén, az önértelmezés is megjelenik. A foglalkozások felépítése: A segítő szakemberek, a kezdést megelőzően megjelennek az óvodai közösségben, megfigyelik a gyermekeket, illetve igyekeznek jelenlétükre irányítani a gyermekek figyelmét. A kiválasztást követően külön helyiségben kezdődik a csoportos munka, ahol minden gyermek és az őt segítő szakember párban, de szabadon helyezkedik el, oly módon használva a rendelkezésükre álló teret, hogy az egyszerre legyen az egyének számára szabad és tágas, ugyanakkor lehetőséget adjon a kapcsolatteremtésre is. A foglalkozás a gyermek aktuális pszichofizikális állapotához illeszkedik. Néha, a mozgásos aktivitás irányába indul a munka, máskor a szenzoros figyelem erősítése a cél, de a passzív részvétel is teljesen elfogadható. Tulajdonképpen minden olyan belülről fakadó funkciónak teret engedünk, amely a gyermek komfortérzetét növeli. Az órák lehetnek teljesen különbözőek, de közösek abban, hogy a tapasztalás kérdését helyezik a középpontba, illetve azt, hogy a gyermek hogyan tud a tapasztaláson keresztül tanulni. Alapvetően, a terapeuta ajánlja meg a kiinduló helyzetet, ingereket, melyek közül elsősorban az érintés, a mozgás és hangi kifejezés eszközeit használjuk. A csoporton belül teljesen elfogadott egymás szabad felderítése, a kapcsolatteremtés bármelyik formája, ha az nem hátráltat valamely éppen zajló folyamatot, illetve nem okoz tartósan frusztrációt a csoport tagjai számára. Minden alkalmat valamilyen néhány percig tartó nyugalmi helyzettel zárunk, hogy lehetőséget adjunk a gyermekeknek a levezetésre, áthangolódásra, a nagyobb csoportba való visszatérésre. A segítők a gyermekeket a csoportba visszakísérik. A foglakozások kerete: Az óvodában végzett munka során hetente egy alkalommal találkozunk a gyermekekkel, intim, kiscsoportos formában. A foglalkozások alatt egy
23
gyermeket egy terapeuta kísér, de interaktív helyzetben a szerepek rugalmasan alakulnak. A segítő nem szükségszerűen mozgásterapeuta, lehet bárki, aki a gyermeket már ismeri. Az alkalmak után a segítő szakemberek átbeszélik az adott alkalom eseményeit, megosztják a gyermekkel töltött idő tapasztalatait, reflektálhatnak egymás tevékenységére, illetve igyekeznek mindezt elhelyezni a gyermekről addig kialakult tapasztalati rendszerben. Az egyes gyermekek esetében megfogalmazódó, szakmai szempontból fontosnak ítélt megfigyeléseket az óvodában tevékenykedő többi szakemberrel is megosztják, átbeszélik. A csoportot Kálmán Ferenc BMC terapeuta és tanár koordinálja. II.2.7. Zenecsoport A zenecsoportos foglakozások során a receptív, az aktív és a komplex/integratív formát használjuk. Zenehallgatás illetve improvizációk során igyekszünk erős, szélsőséges érzelmeket mozgósítani a gyermekekben, aminek az a célja, hogy biztonságos teret adjunk az érzelmek megélésének, segítsük az emóciók feldolgozását, a nonverbalitást, a zenélés élvezetét. Fontosnak tartjuk, hogy sokféle zenei stílussal találkozzanak (r’n’b, soul, jazz, klasszikus, rock stb…), ezzel segítjük az új dolgok befogadását, elfogadását. Zene hallgatása közben a megélt érzelmek (pozitív vagy negatív) hatására a gyermek leküzdi a kommunikációra való képtelenségét, így elősegítve a kapcsolatteremtés fejlesztését. Aktív zeneterápia közben leggyakrabban saját testhanggal, Orff- hangszerekkel, mélyrezgésű dobokkal, rezgőlappal dolgozunk. Súlyos és halmozottan sérült gyerekeknél elengedhetetlen, hogy a fejlesztésük során saját testükkel megbarátkozzanak, felismerjék és elfogadják határaikat, megismerjék képességeiket. Mélyrezgésű hangszerekkel, rezgőlappal hatni tudunk a vegetatív működésre, a légzésre, a szív- és vérnyomás-szabályozásra és előidézhetünk egy általános relaxált állapotot. A gyermek által létrehozott ritmusokat, hangokat, mozdulatokat lekövetve, „válaszolva” rájuk azonos testi vagy tárgyi eszközzel, így létrehozva egy párbeszédet, interakciót, pszichés egymásra hangolódást. A komplex/ integratív zeneterápián főként improvizatív mozgással követjük egymást zenére. Ennek célja az egymásra hangolódás, mozgásörömök megélése, koncentráció, aktív résztvevőként való jelenlét megélése.
II.3. A komplex fejlesztés megvalósulása A súlyosan, halmozottan sérült gyermekek fejlesztésének, nevelésének középpontjában az áll, hogy megtanuljanak eligazodni az őket körülvevő világban és legyenek eszközeik a környezetükkel való kapcsolatfelvételre, e kapcsolat fenntartására. A következőkben a fejlesztés területeit mutatjuk be, azonban hangsúlyozzuk, hogy a mindennapi munkánkban az egyes fejlesztési területek nem különíthetőek el egymástól. Az egyes területekhez kapcsolódó fejlesztési célok és feladatok egymással keveredve, szoros összefüggésben jelennek meg a gyermekekkel való közös munka során. E célok és feladatok jelenléte nem csupán a célzott egyéni és csoportos foglalkozások során jelentős, hanem a
24
mindennapos gondozási tevékenységek, illetve a gyermekek önálló játéka során is. A gyermekek napközbeni ellátása során minden tevékenységnél figyelembe kell vennünk az adott gyermeknél aktuálisan kitűzött fejlesztési célokat, feladatokat.
II.3.1. A komplex fejlesztés területei: II.3.1.1. Kommunikáció: Nem lehet nem kommunikálni! /Waczlavik/ Az ember minden megnyilvánulásával üzen valamit a külvilág felé. Ez akkor is így van, ha nem verbálisan nyilvánul meg. A súlyos, halmozottan sérült gyermekek esetében a verbális kommunikáció fejlődésének, kialakulásának hatalmas gátjai lehetnek. Az alternatív és augmentatív kommunikációnak számos olyan eszköze van, amely segítségével minden gyermek kommunikációs nehezítettségét, elszigeteltségét csökkenthetjük, és ezáltal biztonságérzetét növelhetjük. Csoportunkban több alternatív és augmentatív kommunikációt oktató szakember dolgozik, akik minden gyermeknél egyénileg alakítják ki azt a jelrendszert (testjel, tárgyjel, kép, gesztus, kommunikátor), amellyel a gyermek az adottságaihoz mérten a legmagasabb kommunikációs szintet elérheti. Ez lehetővé tesz számára, hogy saját, valamint környezete állandó jelzései segítségével biztonságban érezze magát az őt körülvevő világban. Célunk: - megtalálni minden gyermekhez vezető utat, vagyis azt, hogy mely érzékelési csatornán képes a legtöbb, és a legmegbízhatóbb mértékben az ingereket befogadni, és feldolgozni - a gyermek jelzéseinek megfigyelése, megismerése, megerősítése, és új jelzések kialakítása - a gyermek reakció közül olyan jelzéseket kialakítása, megerősítése, melyekkel képes lesz környezete felé igényeit, szükségleteit, akaratát kifejezni, másrészt hogy az egyes tevékenységek állandó, azonos jellel történő előrejelzésével elősegítsük számára a napirendjében és környezetében való eligazodást. Feladatunk: - Nem csak a gyermek jelzéseinek a megismerése, hanem fontos az is, hogy az általunk használt egyértelmű kommunikációs jelzéseket a gyermek megismerje, hiszen az általunk használt jelzésekből fogja felismerni, hogy milyen tevékenység fog következni. Így nem passzív elszenvedője lesz a tevékenységeknek, hanem aktív részese. - A jelzések kialakítása során törekszünk arra, hogy ezek a környezet számára minél érthetőbbek legyenek. - A megismert, és kialakított jelzések megfelelő számú ismétlése a bevésődés céljából. - A gyermek jelzéseit, válaszát minden esetben kivárjuk. - A gyermek jelzéseire azonnal reagálunk. - A már kialakult, biztonságosan használt kommunikációs jelzéseket az egyéni fejlesztésről nem csak csoportos helyzetekbe kell adaptálni, és a csoport munkatársaival
25
megismertetni, hanem onnan tovább az otthoni-, majd a tágabb környezetbe is, hogy azokat a gyermek családjában és ismerősei körében is használni tudja.
II.3.1.2.Értelmi, kognitív funkciók: A kognitív funkciók fejlesztésének egyik alapja a környezetben való tájékozódás képességének fejlesztése, valamint a biztonságérzetük kialakítása. Az értelmi funkciók fejlesztése kizárólagosan csak kommunikációs helyzetbe ágyazottan történik. Fontos, hogy a gyermek motivált legyen az adott helyzetben, érdeklődéssel vegyen részt benne. Az értelmi és a kommunikációfejlesztés komplex módon, egymástól elválaszthatatlanul történik. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy más egyéb fejlesztési elemekkel nem foglalkozunk. A fejlesztő-, játékhelyzetekbe ágyazott auditív, vizuális figyelem, és finommotorika fejlesztése is megjelenik, de kiemelt hangsúlyt kap a kommunikációfejlesztés. Ahhoz, hogy mindezek komplex fejlesztését eredményesen végezzük, fontos annak ismerete, hogy a gyermek hol tart az ok-okozat felismerésében, ugyanis ennek ismerete nagy szerepet játszik a tájékozódásban, és a környezetükben előforduló történések megértésében is. Ezen ok-okozati összefüggések felismerése mellett a gyermekek biztonságérzetének, tájékozódásának kialakulásához elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a gyermeknek milyen a figyelme, mennyire veszi észre a környezet jelzéseit, és azzal is, hogy mennyire emlékszik ezen jelzésekre, valamint arra, hogy milyen hosszú ideig képes figyelmét fenntartani, és mennyi ideig őrzi meg emlékezete a szerzett információkat. Ennek kialakulása nagyon sok ismétlést, megerősítést kíván a fejlesztő folyamatok során. II.3.1.3.Mozgásfejlesztés A mozgásfejlesztés alapvető célja a gyermekek életminőségének javítása. Célunk, hogy eljuttassuk arra a legmagasabb mozgás fejlettségi szintre, amit az állapota lehetővé tesz A mozgásfejlesztésnek alapvető szerepe van a gyermek testi, fizikai állapotának fejlesztésében, javításában, a gyógypedagógiai fejlesztéshez, gondozási tevékenységekhez szükséges mozgásos feltételek megteremtésében, valamint fontos hátteret biztosít a kommunikációfejlesztéshez és az önálló játéktevékenység kialakításához is. A mozgásfejlesztés konkrét céljait és feladatait az egyéni fejlesztési program határozza meg. Az egyéni mozgásfejlesztés keretében kialakított mozgásokat kivisszük, és beágyazzuk a gyermek egyéb tevékenységeibe is. Az egész napot átfogó mozgásnevelés lényege tehát, hogy a már meglévő funkciókat nem hagyjuk elveszni, hanem elősegítjük, hogy azok a gyermek teljes napjába beágyazódjanak, illetve teret biztosítunk e képességek tovább fejlesztésére. A gyermek képességei szerinti spontán mozgásra mindig lehetőséget kell biztosítanunk, illetve megfelelő teret az újabb mozgásformák kialakulásához. Mozgásnevelésük alapja a gyermek bevonása az aktív mozgásos helyzetekbe, illetve a folyamatos motiváció. Céljaink közé tartozik az aktív, passzív mozgásélmény nyújtása, ez által testük, környezetükhöz való viszonyuk megismerése.
26
Bizonyos esetekben,- ha ez hosszú távon sem akadályozza a gyermeket, eltekintünk a sztereotip, kóros mozgásformák leépítésétől, ha azokat a gyermek konzekvensen kommunikációs jelzésként, vagy önálló hely- illetve helyzetváltoztatásra használja, ezeket felhasználva próbáljuk a funkció fejlesztését továbbvinni. Fejlesztési feladatok: o Szomatikus, vesztibuláris, vibratórikus, kinesztetikus, proprioceptív ingerek nyújtása, velük szemben a tolerancia növelése. o Nagymozgások fejlesztése. o Saját magukkal kapcsolatban mozgásos tapasztalatok biztosítása, testséma, testtudat fejlesztése. o Segítse a gyermekek térbeli tájékozódását, biztonságérzetük kialakítását, növelését a térben. o Téri viszonyok észlelése: fent-lent, bent-kint, előtt-mögött, távolság… o A foglalkozás során biztonságérzetük kialakítása az által, hogy a foglalkozás rendszeres, a menetét jelzésekkel támogatjuk meg, így előre látható számukra a tevékenység, illetve bizonyos momentumok állandóak a tanév során (kezdő, lezáró rituálé). o Érzelmi nevelés: a mozgás örömének megélése. o Mozgásos aktivitásra való motiváltság növelése. o A mozgás örömének megtapasztalása. o Érzékelés észlelés fejlesztése taktilis-haptikus, szomatikus ingereken keresztül o Kommunikáció fejlesztése.
II.3.1.4. Önálló játék: A gyerek az önálló játék során ismerkedik a világgal, megismeri a véletlen és a valószínű törvényszerűségeit. Összeköttetést jelent élő- és élettelen környezetével, ismerkedik, tapasztalatokat szerez, reagál. Kíváncsisága belső indíttatású, de nem mindig van a súlyosan, halmozottan sérült gyermeknek lehetőségük erre az értelmi akadályozottság, valamint az ehhez társuló különböző egyéb fogyatékosságok miatt. Sérülésük akadályozzák őket spontán játékhelyzetek megtalálásban, megélésében, abban, hogy környezetükkel játékos módon ismerkedjenek. A gyerekek leggyakrabban egyedül kezdenek el játszani. Mivel a tárgyi-, illetve személyi környezetük felfedezése, megismerése nehezített, ezért sokszor saját világukba, testükbe menekülve alakítanak ki játékeszközöket, helyzeteket önmaguk számára. Ezek sok esetben sztereotíp mozgásformákká alakulnak (pl.: hintázás ülve, valamely testrész csapkodása, ütögetése az ágyhoz, hanggal, szájjal, nyállal való játék, ingerlés…stb.)
Az önálló játékhelyzetek kialakításának lényeges célja:
27
- hogy a gyermeknek lehetőséget adjunk kompetenciáinak megélésére. A csoportban dolgozó szakemberek feladata, hogy ehhez megfelelő körülményeket teremtsenek. - Az önálló játékhelyzetek mindig egyénre szabottak, a gyermek képességeinek, lehetőségeinek figyelembevételével kell megtalálnunk azokat. - Változatos lehetőségek biztosítása, különböző, a gyermek számára is befogadható ingerekkel - A megfelelő mérték megtalálása és a gyermek viselkedésének, jelzéseinek és reakcióinak folyamatos figyelemmel kísérése szintén feladata a csoport munkatársainak a gyermekek önálló játéktevékenysége kapcsán.
II.3.1.5.Önkiszolgálás: „A súlyosan-halmozottan fogyatékos személyek akadályozottsága miatt az önálló életvitel korlátozott, egész életükön át külső személyek segítségét igénylik. A gyógypedagógiai megsegítésnek ki kell terjednie az alapvető biológiai, létfenntartó szükségletek kielégítésére, a nevelés, oktatás fejlesztés céljai, feladatai és tartalmai közé fel kell venni a mindennapos tevékenységek részterületeit.” (Márkus 2005, 147.) Alapvető feladatunknak kell tehát tekinteni az önkiszolgálási tevékenységek (étkezés, szobatisztaságra nevelés) fejlesztő tevékenységként való kezelését. Mindkét területen alapvető cél, hogy a lehetőségekhez mért legnagyobb önállósági fokot elérjük minden gyermek fejlesztésében. A súlyosan, halmozottan sérült gyermekek életminősége nagyban függ attól, hogy az alapvető szükségleteinek kielégítése milyen akadályokat gördít elé. Cél: A gyermekek lehessenek aktív részesei saját életük legalapvetőbb történéseinek, testi szükségleteik kielégítésében is.
Feladatok:
a saját testtel kapcsolatos ingerek felismerésének és értelmezésének elősegítése (pl.: éhség, szomjúság, jóllakottság, széklet-, vizeletürítés, hőmérséklet). a gondozási tevékenységekben egy rendszer kialakítása, megfelelő számú ismétlés megvalósulása Kis lépések, apró célok, részcélok kitűzése, fokozatosság elvét követve. A gyermekek képessé tétele arra, ismerjék fel testi szükségleteiket, azokat a környezetük számára a legérthetőbben és a legdifferenciáltabban fejezzék ki. a gondozási feladatok figyelemmel kisérésének, az aktív részvétel alapjának megteremtése.
28
a gondozási feladatok mozzanatai sorrendjének, az azokhoz kapcsolódó eszközöknek, a napirendhez való kapcsolódásuknak rögzítése; mindezeken keresztül az aktív részvétel elősegítése. Kellő időt hagyni arra, hogy a gyermek érzelmeiben, és aktivitásában is megélje az adott folyamatot. A gyermekek és családjaik mindennapjait egyaránt megkönnyítő segédeszközök lehetőségeinek feltérképezése. A gyermek gyógypedagógusa és mozgásfejlesztője közösen alakítsa ki a különböző gondozási tevékenységekhez szükséges, megfelelő testhelyzeteket.
Evés terápia Az étkezési, ivási helyzetek nem csak a megfelelő mennyiségű kalória és folyadékbevitelt jelentik, hanem fejlesztő gondozási helyzetként kezeljük. Ennek gyakorlati megvalósulása érdekében a kellő idő, odafigyelés mellett a gyermekkel dolgozó szakemberek összehangoltan dolgoznak, illetve a szülőkkel folyatatott folyamatos konzultációra és gyakorlati tapasztalatcserére adunk lehetőséget. Ennek menetét, valamint konkrét gyakorlati lépéseit a gyermek számára elkészített Fejlesztési program tartalmazza. Legfontosabb szempont természetesen a gyermek számára megfelelő mennyiségű és minőségű táplálék és folyadék biztonságos bevitele. Az evési helyzetek során is igen fontosnak tartjuk a gyermekkel való kommunikációt. Igyekszünk minél több olyan helyzetet teremteni, ahol a gyermek dönthet, választhat. A gyerekekkel dolgozó szakemberek feladata kiterjed a gyermekek evési problémáinak kezelésére. Egyes gyermekeknél konkrét oka van az evési problémának, pl. gótikus, vagy nyitott szájpad, izomtónus eltérés a szájkörnyéki izmokban, orr/gyomor szonda, PEG stb., más gyermekeknél ez inkább a szindrómájukból fakad, érzékelési, érzelmi, viselkedési problémák okoznak evési problémákat. Az evésterápia keretein belül elemezzük a gyermekek viselkedését, reakcióit étkezési helyzetek közben, és a problémákhoz vezető eltérést, okokat felderítjük. A felmerülő problémákat körbejárva igyekszünk az étkezési helyzeteket a gyermekek számára biztonságosabbá, örömtelibbé tenni. Szükség esetén orvosi vizsgálatok, kezelések lehetőségéről konzultálunk a szülőkkel. Az evésterápián belül törekszünk a gyermekeket minél inkább bevonni, önállóságra nevelni, az egyéni igényeinek, lehetőségeinek megfelelően, az elemi tapasztalatszerzéstől az eszköz használatig. Ellátunk orr-, gyomor-szondás, PEG-es gyermekeket is. Ellátásuk során lehetőséget biztosítunk számukra az elemi tapasztalatszerzésre, kézzel megfoghatják, megtapogathatják az ételt. E miatt is fontosnak tarjuk a kóstolást biztonságos keretek között, akkor is, ha szájon át nem képesek enni. Az egyéni igényeinek, lehetőségeinek megfelelően használunk eszközöket. A szülőkkel rendszeresen konzultálunk, és megosztjuk egymással, amit tapasztalunk. Igyekszünk nekik átadni, a már kialakított, megerősített módszereket,
29
amiket a gyermek már biztonsággal használ, hogy az otthoni környezetbe is beépíthessék. Azoknál, a gyermekeknél, akiknél kimondottan fontosnak találjuk, pl. gyomorszonda, PEG, organikus eltérés, stb. esetén, az evési helyzeteken kívül is foglalkozunk az orális funkciók javításán. A többi gyermeknél ezt a feladatot, a gyógypedagógiai fejlesztés keretén belül látjuk el. A fejlesztéseket a gyermekek egyéni igényeinek megfelelően építjük fel. A fejlesztések során végzünk bazális stimulációt, masszírozást, izomtónus normalizálást, felkészítjük a gyermekeket a korrekciós technikák, pozíciók elfogadására. Különböző technikákkal fejlesztjük az orális szenzoros és motoros funkciókat. Az egyéni fejlesztések során elért eredményeket, felhasználjuk a konkrét evési helyzeteknél, hogy a gyermek a lehetőségeihez mérten a legmagasabb fejlettségi szintet elérhesse.
Az evésterápia menete: 1. A gyermek megszokja az óvodai környezetet, a szülő segítségével a munkatársak is megtanulják a gyermeket etetni. Ehhez az ideális pozíció, eszközök megkeresése. 2. A gyermek részletes megfigyelése evési és más helyzetekben, evéshez kapcsolódó problémák feltárása. 3. Részletes program kidolgozása, rövid és hosszútávú reális célokkal. 4. Konzultáció a szülővel a tapasztalatokról, az otthoni étkezések során ha van az eltérések földerítése, következő lépés megbeszélése. 5. Javaslatok a szülők számára, hogy otthon mit tehetnek a gyermek evésének fejlődése érdekében. 6. Ha szükséges, evési helyzeteken kívül egyéni terápia keretében (gyógypedagógia, mozgás) fejlesztések. 7. Konzultáció a szülővel a tapasztalatokról, következő lépés megbeszélése. 8. Az evési helyzetbe mindig csak 1-1 új elem beillesztése, gyakorlása az óvodai étkezések során a biztonságot szem előtt tartva. 9. A sikeresen beépített elem megosztása a szülővel. II.3.2. A komplex fejlesztés színterei: Csoportos foglalkozások A csoportos fejlesztések menete előre meghatározott tematika szerint zajlik. Ezeknek, a foglakozásoknak a célja elsősorban új ismeretek szerzése, tapasztalatszerzés, a környező világ megismerése. A csoportos fejlesztés célja továbbá, hogy a gyerekek számára közösségi élményt nyújtson, hogy a csoportos foglalkozások ideje alatt minden lehetséges helyzetben éljék meg egymás jelenlétét.
30
A foglalkozásokon belüli elemeknek, eseményeknek állandóságot, támpontokat kell biztosítania a gyerekek számára. Érvényesül az állandóság, és a megfelelő számú ismétlés elve. A gyerekek már meglévő kommunikációs jelzéseit a foglalkozásokba beépítjük, azok használatát a csoportos helyzetekben is elvárjuk tőlük. A csoportos foglalkozások anyagát mindig egy érzékszervi terület köré építjük (tapintás, látás, hallás, ízlelés és szaglás). Egy adott programot 4 alkalommal ismételjük.
Egyéni fejlesztések Az egyéni fejlesztő foglalkozások szintén lényeges területét alkotják a gyermekek nevelésének, fejlesztésének. Ezeken a foglakozásokon a szakember és a gyermek intim, védett helyzetben vannak, ahol a közös munka, egymás megismerésének lehetőségei a leginkább adottak mindkettejük számára. A foglalkozások a helyzet intimitásából fakadóan a személyiség érzelmi-szocializációs területére vannak erős hatással. Minden gyermek részesül egyéni gyógypedagógiai, illetve mozgásfejlesztésben A kommunikáció, mint fejlesztési terület fokozott figyelmet kap ezeken a foglakozásokon. A gyermekek heti rendszerességben részesülnek egyéni fejlesztésekben. A gyermekek mozgásfejlesztője, és gyógypedagógusa heti 60-60 percet szán a gyermek egyéni fejlesztésére. Ennek megoszlása a gyermek fejlesztése kapcsán kitűzött célok, feladatok, a gyermek teherbíró képessége, és aktuális állapota szabja meg, hogy melyik terápiára mennyi időt szán az adott pedagógus. Lehetőség van kétszemélyes helyzetekben (gyermek +egy szakember), valamint arra is, hogy a gyermekkel a két fejlesztő szakember együtt, egy időben dolgozik. Ennek kereteit, célját, a tanévben való megosztását a gyermekkel dolgozó szakemberek szabják meg. Az egyéni fejlesztések színtereit a következő pontokban tárgyaljuk. Egyéni gyógypedagógiai fejlesztés Az egyéni gyógypedagógiai foglalkozások alkalmával kétszemélyes keretek között lehetőség nyílik arra, hogy a gyermeket védett, ingerszegényebb környezetben megismerjük, önálló játékát, tevékenységeit, reakcióit megfigyeljük, esetleg befolyásolni tudjuk. A fejlesztések során megfigyelhetjük, hogy mik azok a tárgyak, játékeszközök, dalok, mondókák…stb., amik érdeklik őt, és esetleg be tudjuk építeni más helyzetekbe a napirend során. Az egyéni, kétszemélyes helyzetek jó lehetőséget teremtenek arra, hogy a gyermek kommunikációs jelzéseit megfigyeljük, megismerjük, kialakítsuk, és megerősítsük, valamint különböző játékhelyzetekbe ágyazottan gyakoroljuk. Célunk, hogy ezeket a jelzéseket adaptálni tudjuk a napirend minden egyes helyszínén, és tevékenységeiben, valamint az otthoni környezetükben is.
31
Kiemelkedő hangsúlyt kap a bazális stimuláció, bazális kommunikáció, mint módszer a munkánk során. A fejlesztések során a különböző funkcióterületek fejlesztése komplex módon zajlik, kommunikációs helyzetekbe ágyazottan. Kiemelkedő hangsúlyt kap az érzékelés-észlelés fejlesztése, kognitív képességek fejlesztése. Az, hogy egy gyermek hogyan tájékozódik a környezetében, milyen minőségű az önálló játéktevékenysége nagyban függ az említett funkcióterületek fejlettségi szintjétől. Azoknál, a gyermekeknél, akiknél kimondottan fontosnak találjuk, pl. gyomorszonda, PEG, organikus eltérés, stb. esetén, az evési helyzeteken kívül is foglalkozunk velük az orális funkciók javítása érdekében. A többi gyermeknél ezt a feladatot, a gyógypedagógiai fejlesztés keretén belül látjuk el. A fejlesztéseket a gyermekek egyéni igényeinek megfelelően építjük fel. A fejlesztések során végzünk bazális stimulációt, masszírozást, felkészítjük a gyermekeket a korrekciós technikák, pozíciók elfogadására. Különböző technikákkal fejlesztjük az orális szenzoros és motoros funkciókat. Célunk: - megismerjük a gyermekek jelenlegi fejlettségi szintjét, és megtaláljuk azt a legmagasabb, elérendő szintet, ahová szeretnénk a gyermeket eljuttatni - hogy a környezetében való biztonságérzete kialakuljon - motivált legyen különböző helyzetekben - kommunikációs szintje a lehető legmagasabb szintre emelkedjen.
Egyéni mozgásfejlesztés Az egyéni mozgásfejlesztések során lehetőség nyílik arra, hogy a gyermekkel egyéni igényeinek megfelelően foglalkozzunk. Célunk a fizikai állapot javítása/ fenntartása, a gyermek mozgásainak oly módon történő fejlesztése, hogy eljuthasson a legmagasabb mozgás fejlettségi szintre, amit funkcionálisan elérhet. A fejlesztések során a funkciófejlesztés kiemelt szerepet kap. Igyekszünk a gyermekek számára olyan mozgásokat lehetővé tenni, amiket egyéb tevékenységeikbe be tudunk ágyazni. Arra törekszünk, hogy minél önállóbbak legyenek hely és helyzetváltoztatások terén. E mellet fontos eleme az egyéni mozgásfejlesztéseknek a mozgásélmény nyújtása, amiket önállóan nem tud magának megszerezni. Az egyéni mozgásfejlesztések is kommunikációs helyzetbe ágyazottan történik. Törekszünk a kommunikációs jelzéseik megerősítése, gyakorlása. Egyéni mozgásfejlesztéseken nyílik lehetőségünk arra, hogy a gyermeket oly módon megismerhessük, hogy pozícionálását a nap során leginkább igényeihez mérten tudjuk megoldani. A pozícionálás során fontos szempont, hogy a gyermek kényelmesen
32
helyezkedjen el, mindig megfelelő támaszt biztosítva számára, hogy aktívan részt tudjon venni adott tevékenységekben, pl. önálló játék, egyén gyógypedagógiai fejlesztés, étkezési helyzetek, stb. Kerüljük azokat a pozíciókat, ahol a gyermek olyan mozgásmintákat alkalmaz, amelyek ellen dolgozunk más helyzetekben. Feladatunk még a gyermek számára a megfelelő segédeszközök megtalálása, beállítása, kipróbálása. A segédeszközök megtalálása során szorosan együttműködünk ortopéd szakorvossal és ortopéd műszerészekkel. Fejlesztési feladatok: o Az általános részben említettek. o Kommunikációs jelzéseik megerősítése, gyakorlása.
II.4. Kapcsolattartás a szülőkkel, szakemberekkel II.4.1. Kommunikáció a szülőkkel A súlyosan, halmozottan sérült gyermekek nevelése, fejlesztése során a szülőkkel való kommunikáció rendkívül fontos. A csoport egyik célja, a gyermekek fejlesztésén túl, a család tehermentesítése, életminőségének javítása, mely csak a családokkal való szoros együttműködésben valósulhat meg. A szülőket rendszeresen tájékoztatnunk kell arról, mi zajlott aznap a csoportban, hiszen csak így tudjuk elérni, hogy a gyermek mindennapjaiba integrálhatóak legyenek a csoportban elért eredmények. Másfelől nemcsak a csoport szakemberei nyújtanak segítséget a szülők számára a gyermek otthoni ellátásában, hanem fordítva is, a szülők rendkívül fontos információkat, ismereteket, tanácsokat adhatnak számunkra gyermekükkel kapcsolatban, mely a csoportban folyó munkát nagymértékben segíti A családoknak az alábbi körben tudunk segítséget nyújtani: o az otthoni környezet kialakításában úgy, hogy a gyermek önállóan is el tudja abban foglalni magát, o a gyermek kommunikációs jelzéseinek megértésében, a gyermek és a szülő közti kommunikáció előmozdításában, o olyan, a csoportban már kidolgozott technikák átadásában, melyek a gyermekkel végzett gondozási tevékenységeket segíthetik, o az otthon felmerülő egyéb problémák kezelésében, megoldásában. A szülőkkel való kommunikáció formái Szülői értekezlet Szülői értekezletet tartunk általában minden tanév kezdetén, félévkor illetve tanév végén, a tanévben várható eseményekről, tervekről, emellett a tanév folyamán bármikor, ha erre szükség van, meghirdetjük ezt az eseményt. A szülőket a szülői értekezlet időpontjáról időben tájékoztatjuk, minimum két hetet hagyva a számukra arra, hogy az adott időpontra szabaddá tegyék magukat.
33
Konzultáció Ezeken az alkalmakon a szülőt gyermekével kapcsolatos nevelési, fejlesztési kérdésekről tájékoztatjuk, valamint kikérjük véleményét a gyermek fejlődésével kapcsolatban. Lehetőséget biztosítunk továbbá számára az otthoni események, problémák megosztására, és közösen gondolkodunk vele a gyermek továbbhaladásáról. Amikor a gyermek egyéni fejlesztési programja elkészült a gyermekkel foglalkozó gyógypedagógus és mozgásfejlesztő közös megbeszélés keretében tájékoztatja a szülőt a gyermekével kapcsolatos kitűzött feladatokat, és célokat illetően, illetve teret hagy arra is, hogy a szülő elmondja saját elképzeléseit, elvárásait gyermekét illetően. A szülő kéréseit a programba beépítve kezdjük meg a közös munkát a gyermekkel. Napi kommunikáció a szülőkkel Mivel csoportunkba a gyermekek családjaikból érkeznek, rendszerint szüleik hozzák, viszik őket. Ilyenkor a csoport munkatársainak lehetőségük nyílik arra, hogy a fontosabb napi eseményeket megbeszéljék a szülővel. Reggel, a gyerekek érkezésekor, a szülő elmondja a gyermek gyógypedagógusának, vagy az asszisztensnek, mi történt a gyermekkel az utóbbi időben, milyen hangulatban van, valamint minden olyan információt átad gyermekével kapcsolatban, ami ellátását illetően fontos lehet a számunkra (pl. gyógyszerváltozás, mit egyen, stb). Délután, a nap zárásakor, a csoport munkatársai osztják meg a szülővel a napi eseményeket, elmondják, mi történt aznap a gyermekkel a csoportban, milyen tevékenységekben vett részt, hogyan érezte magát, stb.. Lehetőség nyílik a praktikus dolgok megbeszélésére is, pl. elfogyott a gyermek pelenkája, stb.. Többször előfordul, hogy hazamenetelkor a gyermek gyógypedagógusa, mozgásfejlesztője már nincs a csoportba, így nincs lehetőség az egyéni foglalkozásokon történtekről beszámolni. Ha a szülőnek igénye van a részletes információkérésre, akkor a fogadóórák keretében ezt megteheti. Üzenő füzet Ha a gyermek nem a szülővel, hanem más személlyel, vagy szállító szolgálattal érkezik a csoportba, a szülővel a mindennapi kommunikáció a gyermek üzenő füzetén keresztül zajlik, melyben a fenti információkat a szülők és a csoport munkatársai ugyanúgy megoszthatják egymással. Nyílt nap A nyílt nap a szülők számára előzetes egyeztetés alapján kijelölt olyan napokat jelent, amikor csoportunkat látogathatják. Ezeken a napokon a gyermek szülőjével együtt van jelen a csoportban. A szülő részt vehet a gyermek valamennyi tevékenységében. Megfigyeli a gyermek, illetve a szakemberek tevékenységeit, konzultál, beszélget a csoport munkatársaival gyermekéről, annak teljesítményéről, állapotáról. Az ilyen napokon nyílik lehetőség arra, hogy a csoportban elért eredmények a szülő számára a gyakorlatban átadásra kerüljenek, valamint arra is, hogy a csoportban felmerülő gyakorlati kérdések, problémák megoldására a szülő bevonásával, segítségével keressünk megoldást. A szülők számára nyílt napot általában félévente hirdetünk meg, s az ilyen alkalmak alapvető szabálya, hogy egyszerre legfeljebb két szülő tartózkodhat a csoportban.
34
Családlátogatás A tanév során szükség szerint a tanulók családjait családlátogatás keretében otthonukban meglátogatják a csoportban dolgozó szakemberek. Ezeken az alkalmakon lehetőségünk nyílik a gyermek otthoni életének, környezetének, mindennapjainak megismerésére, a szülővel való kölcsönös tapasztalat- és ötletcserére. Jellegüknél fogva kötetlenebb alkalmakról van szó, így a gyermek ellátásával közvetlenül összefüggő kérdések megvitatásán túl lehetőségünk van a gyermek szociális kapcsolatainak, környezetének, otthoni spontán viselkedésének megfigyelésére is. A családlátogatáson szerzett tapasztalatokat felhasználjuk a csoportban folyó munka során. Szülőcsoport és pszichológiai tanácsadás A szülők számára, az általuk megjelölt témában, igény szerint szülőcsoportot tartunk. Emellett az intézmény más kollégáitól lehetőségük van pszichológiai segítséget is kérni, melyet szükség esetén rendszeres pszichológiai tanácsadás formájában biztosítunk számukra.
Faliújság Az előszoba egyik jól látható falán található a csoport faliújsága. Ezen megtalálható a csoportban dolgozó szakemberek fogadóóráinak időpontjai, aktuális, a szülők számára fontos információk (szolgálatok elérhetőségei, üzenetek, események, újságcikkek), valamint az aktuálisan folyó csoportos foglalkozások témája.
II.4.2 Kapcsolatrendszer kiépítése más intézmény szakembereivel A szülőkkel való kapcsolattartás, együttműködés mellett nagyon fontosnak tartjuk, és kiemelt figyelmet fordítunk egyrészt a gyermekeket ellátó (intézményen kívüli) más szakemberekkel való kapcsolattartás kiépítésére, valamint a gyermekeinket majdan fogadó iskolák feltérképezésére, személyes kapcsolatok kialakítására. Az iskolaválasztásban aktívan közreműködünk. Mivel a súlyosan, halmozottan sérült gyermekek óvodai ellátása, módszertanának kidolgozása még nagyon gyermekcipőben jár hazánkban, ezért fontosnak tartjuk különböző fórumok (különböző szakmai munkacsoportok, konferenciák, intézménylátogatások) keretében az együttgondolkodást, problémás esetek megvitatását a különböző intézmények szakembereivel, akik súlyosan, halmozottan sérült gyermekeket ellátnak. Emellett folyamatos hospitálási lehetőséget biztosítunk, a hozzánk hasonló területen dolgozó kollégáinknak.
35
II.5. Az óvodánkba kerülés feltételei, a beszoktatás menete
II.5.1. A fejlesztő óvodai csoportba járás feltételei: a) Érvényes Tanulási képességet Vizsgáló Szakértői Bizottság által kiadott vélemény, melyben: a gyermek súlyos halmozott, vagy halmozott fogyatékosságának megállapítása szerepel, A gyermek további fejlesztésére kijelölt Intézményként a Budapesti Korai Fejlesztő Központ Gyógypedagógiai óvoda - Fejlesztő iskola-előkészítő csoportja szerepeljen. b) A gyermek életkora csoportba kerülésekor 3-5 év legyen. c) Ha a gyermek más intézmény korai ellátásából érkezett, akkor szükségesnek tartjuk, hogy az Intézményünkben dolgozó szakemberek által a gyermek csoportba kerülése előtt a szülő jelenlétében egy komplex állapotfelmérő vizsgálat keretében megállapítsa, hogy az Intézményünkben működő fejlesztő neveléstoktatást-előkészítő csoport alkalmas-e a gyermek további fejlesztésére, illetve hogy készségei, képességei alapján illik e az általunk ellátott gyermekcsoportba. d) A Központunkba működő Gyógypedagógiai óvoda előkészítő, ambuláns keretek között működő csoportunkba legalább 6 hónapig tartó aktív részvétel. Kivételes esetekben, ha a gyermek egy másik intézményi keretek között működő nappali csoportos ellátásból jön, ahol a Központunkban működő óvodai csoport pedagógiai tevékenységével megegyező szemléletű ellátást kapott, akkor eltekintünk az előkészítő csoportba való részvételtől. Ezen esetben az óvodavezető felveszi a kapcsolatot a gyermeket ellátó intézmény vezetőjével és a csoport gyógypedagógusával, és gondoskodik a gyermek megfelelő átadásának megszervezéséről. II.5.2. A beszoktatás menete:
A csoportba kerülés első időszaka a beszoktatás ideje, ami minimum 5 nap, maximum 2 hét. Minden gyermek illetve család előélete, igénye más, így a beszoktatás időszaka ehhez igazodva történik. A szülőről való leválás fokozatos. A csoportba való beszoktatás menete a következőképpen zajlik: A csoport vezető gyógypedagógusa telefonon felveszi a kapcsolatot a szülővel. A gyermek és a szülő/szülők ellátogatnak a csoportba. Ez idő alatt lehetőség van arra, hogy a szülő részletes tájékoztatást kapjon a csoportról, illetve a csoportban folyó pedagógiai munkáról is. Az első nap csak fél napot tölt a gyermek a szülővel a csoportba. Részt vesznek a csoportos foglalkozáson, ekkor a gondozási tevékenységeket még a 1szülő végzi. Második nap már egész napot tölt a gyermek a csoportban az egyik szülő jelenlétében. Részt vesz a csoportos foglalkozásokon, a gondozási tevékenységeket még mindig a szülő végzi, és közben a lehetőségekhez mérten
36
konzultál a gyógypedagógussal, aki megfigyeli a gondozási tevékenységek menetét. Harmadik napon a szülő jelenlétében a gyermek gyógypedagógusa foglalkozik a gyermekkel a csoportos foglalkozásokon. A gondozási tevékenységeket a gyógypedagógus végzi a szülő jelenlétében. Egyéni gyógypedagógiai foglalkozás keretében lehetőség van arra, hogy a gyermek eddigi fejlesztési folyamatát a szülő és a gyógypedagógus megvitassa, és a gyermek önálló játékát megfigyelje. A 4 napon, már a szülő csak a háttérből figyel, minden tevékenységet a gyógypedagógus végez a gyermekkel. Az 5. napon a szülő, csak az egyéni fejlesztő foglalkozáson van jelen, a nap többi részében vagy a detektív tükrön keresztül figyeli a gyermekét, vagy ha igényli, a gyermeke gyógypedagógusával egyeztetve el is mehet 1-2 órára.
A csoportban a gyermekek a beszoktatási idő után szüleik nélkül vannak jelen, ami a családot némileg tehermentesíti, a gyerekeknek pedig újfajta tapasztalatokat biztosít a csoportos együttlét, szociális kapcsolatok kialakítása során. A csoportba kerülő gyermekek fejlesztési irányvonalának meghatározásban a szakértői vélemény mellett a gyermek intézményünkben kapott komplex vizsgálati véleményben megfogalmazott javaslat segíti. A gyermekek tanév eleji állapotfelmérését Intézményünk valamely munkatársa (gyógypedagógus, mozgásfejlesztő) a csoport egy adott szakemberével együtt az általuk kidolgozott állapotfelmérő vizsgálati módszer segítségével végzik. A vizsgálat eredményeit alaposan átbeszélik a team megbeszéléseken a csoport összes szakemberének jelenlétében. A vizsgálati eredmények alapjául szolgálnak a gyermek számára az adott tanévre elkészítendő fejlesztési programnak. A gyermekek fejlesztését az egyéni fejlesztési programban leírtak alapján végezzük. Minden gyermekről a tanév végén megadott szempontok szerint tanév végi szöveges értékelés készül. Ennek egy példányát a szülő kapja. A gyermekek fejlődésének nyomon követését videó dokumentációkkal is segítjük. A gyermekekről évente legalább kétszer minden tevékenység során (köszöntő kör, csoportos foglalkozások, egyéni foglalkozások, önálló játék, gondozási tevékenységek) videófelvétel készül, amelyet utána a csoport szakemberei egyéni esetmegbeszélés során elemeznek. A csoportban dolgozó szakembereken kívül szoros együttműködés van a gyermekek és családjaik megsegítése érdekében a gyermekneurológussal, az ortopédorvossal, valamint az ortopéd műszerésszel, dietetikussal, és gasztroenterológussal is. A gyermekneurológus a csoport munkatársaként havonta egyszer látogatást tesz a csoportban, illetve a lehetőségekhez mérten félévente egyszer vizsgálatot végez a csoportba járó gyermekkel, és elkészíti a gyermek orvosi státuszát. Ennek eredményét megbeszéli a gyermek gyógypedagógusával és a gyermek szüleivel is. A gyermek csoportba kerülésekor a szülő megkapja a csoport házirendjét, és egy együttműködési megállapodás köttetik a szülő és az Intézmény között, amelyben foglaltakat a szülő aláírásával tudomásul veszi, és a csoport, illetve az intézmény dolgozóit is arra kötelezi, hogy a megállapodásban leírtak alapján cselekedjen. Mindkét dokumentáció egy példányát a szülő megkapja.
37
II.6. A pedagógiai munkát segítő eszközök és felszerelések jegyzéke A csoport heterogenitása azt kívánja, hogy az egyénre szabottságot maximálisan lehetővé tevő eszközkészlettel dolgozzunk. A különböző terápiás, fejlesztési és nevelési helyzetek mindig a gyermek szükségleteihez, képességeihez és készségeihez igazodnak. A csoportos foglalkozások keretében erre a differenciálás ad lehetőséget. Munkánk során alkalmazzuk a gyógypedagógiában, mozgás és érzékszervi fejlesztésben ismert fejlesztő, nevelő és terápiás eljárásokat. A pedagógiai munka során alkalmazott módszerek részletes felsorolását és a csoport felszereléseinek leírását a helyi tanterv tartalmazza. II.6.1. Óvodai részlegünkön fellelhető helyiségek, eszközök Helyiségek A csoport a Budapesti Korai Fejlesztő Központ Bártfai utcai épületében működik. Csoportunk az Intézmény földszinti részén található, amely megkönnyíti a segédeszközökkel való közlekedést a családok részére. 2 csoportszoba: közös programok, csoportos foglalkozások, étkezések, és a szabadidős tevékenységek egy részének színteréül szolgál. sötétszoba: vízággyal és Snoezelen-terápia eszközeivel felszerelt, elsötétített szoba, így a gyógypedagógiai fejlesztéseken túl relaxációra, önálló játéktevékenységre is lehetőséget ad a gyermekek számára. egyéni fejlesztő szoba előszoba: ahol a gyermekeket a szülők átadják, illetve átveszik a szakemberektől. Ebben a helyiségben találhatóak a gyerekek ruhás polcai, itt zajlik benti, illetve kinti ruhájuk cseréje. iroda: dokumentációk végzésére, szülői konzultációk lebonyolítására, kisebb team munkák megszervezésére, valamint számítógépes programokat használó gyermekeink egyéni fejlesztő foglalkozásának helyéül szolgál vizesblokk: ez egy elkülönített helyiségben van, ahol a pelenkázó, a különböző magasságú WC-k és mosdók, egy zuhanyzótálca, egy fürdőkád, továbbá a csoportban dolgozó kollégák öltözőszekrényei találhatók.
Eszközök Fejlesztő eszközök: o
szomatikus, taktilis, vibratórikus ingereket nyújtó eszközök:
különböző tapintású anyagok, felületek,
38
o
látásfejlesztést, vizuális ingereket nyújtó eszközök:
o
tárgyjelek, fényképek, kommunikációs kártyák, falra ragasztott, a napirend egyes elemeit mutató kártyák, egy gombos kapcsoló, több gombos kapcsoló számítógép, kommunikátorok
vesztibuláris ingerlést, egyensúly-fejlesztést szolgáló eszközök:
o
különböző méretű, hordozható hangfalak, hangszerek: kínai gong, furulya, csörgők, csengők, dobok, triangulum, xilofon, esőbotok,…
kommunikációfejlesztést szolgáló, kommunikációt segítő eszközök:
o
különböző lámpák, világító doboz, disco-gömb, diavetítő, plazma lámpa, vízhenger, fényvisszaverő, fényáteresztő tárgyak, lapok, felületek,
hallásfejlesztést, auditív ingereket nyújtó eszközök:
o
textíliák, kefék, masszírozók, szőnyegek, habok, olajok, krémek, fürdősók, terményfürdők, hajszárító, ventilátor, rezgőlap,
különböző méretű, formájú és felületű Bobath-labdák, hinták, hintaágyak, tölcsér, billenő lapok, lejtők, tornapad,
egyéb mozgásfejlesztő eszközök:
guruló zsámolyok, zsámoly, bordásfal, tornabot,
39
o
henger, alagút, babzsákok, súlypántok, párnák a pozicionáláshoz, ékek, matracok
egyéb gyermekjátékok.
A gyerekek önálló játéktevékenységét segítő eszközök: o o o o o o o o
o
korláttal körülvett hempergő, fregoliról lógatott különböző tapintású, különböző hangot adó játékok, labdafürdő, terményfürdők, nagyméretű járóka, benne tépőzárral felragasztott és egyéb játékok, vízágy, színes gyereksátor, „zenedoboz” (zárható szekrényben kialakított kényelmes fekvőhely, a hangfalakat a szekrény oldalára helyezve a szekrény falát a hang rezgeti, belül színes lámpák, fellógatott játékok), az önállóan közlekedni tudó gyerekeknek széles, játékokkal teli polcok.
Gyógyászati és rehabilitációs segédeszközök: o o o o o o
különböző ültetők, ültető modulok, kerekesszékek, babakocsik, járókeretek, állítópadok, étkezést, önkiszolgálást segítő eszközök (csúszásgátlók, speciális kanalak, poharak, stb.), váladékszívó berendezés.
40
1. melléklet: Napirend Hétfő
Kedd
Szerda
Csütörtök
8.00-8.25.
Érkezés
8.30-8.45.
Reggeli köszöntés
8.45-9.45.
Tízórai, gondozási műveletek, önálló játék
9.45.10.15.
Csoportos foglalkozás
10.15.10.30.
Gondozási helyzetek
10.30.12.00.
Egyéni fejlesztés, önálló játék
12.0014.00.
Gondozás, ebéd, csendes pihenő
14.00.14.30.
Csendes pihenő
14.30.15.00.
Gondozás
15.0015.30.
Zenecsoport
15.30.16.00.
Hazamenetel
Péntek
41
2. melléklet: A csoportban használt dokumentumok rendszere Készítője, felelőse
Dokumentum Pedagógiai program,
A csoport munkatársai, a team tagjai
Helyi tanterv Csoportos foglalkozások tematikája
Gyógypedagógus, gyógytornász
Csoportnapló (belső)
A csoportban dolgozó asszisztensek
Egyéni fejlesztési program
A csoport munkatársai (gyógypedagógusok, gyógytornászok)
Mulasztási napló
A csoport asszisztense
Óvodai törzskönyv
A csoport koordinátora, a csoportot vezető gyógypedagógus
Óvodai csoportnapló
- Kérdőívek - Általános, tájékoztatást segítő kérdőí - egészségügyi kérdőív
A gyermekek orvosi, anyagainak rendszerezése
és
pedagógiai
A gyermek gyógypedagógusa
A gyermek gyógypedagógusa
Üzenőfüzet
A gyermek mozgásfejlesztője
gyógypedagógusa,
Házirend, együttműködési megállapodás
A csoport koordinátora, gyógypedagógusa
Egészségügyi törzskönyv
A csoport neurológus orvosa
vezető
42
3.melléklet: Egyéni fejlesztési program (minta) I. A gyermek csoportban megfigyelhető viselkedése a tanév elején: II. Általános perspektíva: 1. ……megsegítése, hogy minél nagyobb biztonságban érezze magát a csoportban. 2. …..megsegítése, hogy a környezete számára minél egyértelműbben fejezze ki magát. 3. ……minél jobban elfogadja a környezetében lévő ingereket. 4. ……megtanuljon pár falatot kanállal enni. 5. stb.
III.
Főcélok: A csoportban dolgozó szakemberek abban segítenek, hogy: -
Kognitív funkciók -
-
…..a közvetlen, és közvetett környezetben lévő, és jövő ingereket (taktilis-haptikus, ízszag) minél mélyebben megismerje, megszokja, elfogadja, az ingerek között szelektálni tudjon ……minél hosszabb ideig képes legyen az adott tevékenységben foglalatoskodni, közben arra figyelni, koncentrálni …..a vele foglalkozó felnőttel minél nagyobb együttműködést
43
tanúsítson.
-
Nagymozgás
-
-
A csoportban dolgozó szakemberek abban segítenek, hogy: …..a manipulációs feladatok során tekintsen kezeire, figyelje, amit éppen megérint, megfog …..a már ismert mozgásos helyzetekben, feladatokban gyorsabban és változatosabb mozgással vegyen részt …….a számára még ismeretlen mozgásformákat is megismerje és gyakorolja A csoportban dolgozó szakemberek abban segítenek, hogy:
-
Kommunikáció
-
-
…..kommunikációs jelzéseit kialakítsák, azokat megerősítsék (igen-nem) …….a választási helyzeteket megismertessék, használatát kialakítsák …..tájékozódását a napirendi pontok, tevékenységek kommunikációs jelekkel (tárgy, kép) megsegítsék, aktív használatát előkészítsék A csoportban dolgozó szakemberek abban segítenek, hogy:
- ……az orális ingereket elfogadja Önkiszolgálás (étkezés, szobatisztaság)
-
szájtéren kívül és belül …..a különböző felületeket, eszközöket megszokja, ami a szájának környékét érik …..a kóstolást elfogadja …..az állva pelenkázást elfogadja pelenkázási helyzetekben minél együttműködőbb legyen
44
IV.
A fejlesztési célokhoz (intézményi szinten):
Kognitív funkciók
Nagymozgás
Kommunikáció
rendelhető
munkacélok/feladatok
1. Minél többféle bazális ingert felkínáljanak ……számára, hogy ezeket egész testtel érzékelhesse (terményfürdő, szárazzuhany) 2. …..tevékenységekhez kötötten eszközökkel, illatokkal ismerkedhessen meg 3. …….egyszerű összefüggéseket, szabályokat, feladatokat megismerjen, és elfogadjon minden napirendi ponthoz
1. Felállást, leülést és leguggolást igénylő helyzeteket teremtenek …..számára 2. Gyorsabb helyváltozatásra késztetik 3. Akadályokon való átlépésre, átmászásra késztetik 4. Különféle járásgyakorló felületeket készítenek ……számára 5. A fogás és tapintás során figyelmét a tárgyakra, személyekre irányítják, vezetik 1. …..tevékenységekhez kötött tárgyjeleket megismerhessen, tanulhasson, 2. …..egyértelmű „Igen-nem” jelzése kialakuljon 3. …..gesztusjelekkel ismerkedjen meg, és egyszerű gesztusjeleket tanulhasson 4. …..a napirendjének bizonyos tevékenységei kapcsán (önálló játék,
45
étkezés, játékválasztás, eszközválasztás) választhasson
Önkiszolgálás (étkezés, szobatisztaság)
1. Étkezési helyzeteken kívül az …..felkínált ingerekkel a száj körüli területet is tréningezni 2. Minden eszközt, tárgyat, felületet ……a szájával is megnézzen 3. Különböző állagokkal, ízekkel ismerkedhessen, nyalogathassa különböző felületekről 4. A pelenkacserénél aktívan együtt tudjon működni (fiók kihúzása, pelenka levétele…) 5. Álló helyzetben a pelenkacserét megtűrje
V. A fejlesztési célokhoz rendelhető munkacélok/feladatok (otthoni környezetben):
A csoportban dolgozó szakemberekkel együttműködve a szülők abban segítenek, hogy:
Kognitív funkciók
1. A lehetőségekhez mérten a lehető legtöbb időt legyen …..nadrág nélkül különböző felületeken 2. …..az otthoni tevékenységek során minden új ingert, felületet tenyérrel, talppal, szájjal ismerhessen meg hosszabb időn keresztül 3. …. az otthoni környezetben is „illatpárnácskák” veszik körül 4. Az otthoni környezetben is a gondozási helyzetekben minél
46
aktívabban tudjon együttműködni 5. egyértelmű szabályok, „menetrend” felállításával az otthoni környezetben is (étkezési helyzetek, pelenkacsere…) biztonságban mozog A csoportban dolgozó szakemberekkel együttműködve a szülők abban segítenek, hogy:
Nagymozgás
Kommunikáció
Önkiszolgálás (étkezés, szobatisztaság)
Az óvodában használt mozgásos helyzeteket otthon is megteremtik számára, akadályokkal, különféle felületek alkalmazásával. Tekintetét mindig az adott manipulációs tevékenységre irányítják, lehetőleg összekapcsolva azt más ingerekkel is. A csoportban dolgozó szakemberekkel együttműködve a szülők abban segítenek, hogy 1. az óvodában használt kommunikációs jeleket otthoni környezetbe is adaptálják 2. A már kialakult, és megerősített kommunikációs jelzéseket következetesen elvárják az otthoni környezetben is 3. Választási lehetőségeket kínálnak fel ……számára A csoportban dolgozó szakemberekkel együttműködve a szülők abban segítenek, hogy 1. Az otthoni környezetben is a
47
már begyakorolt módon telik a kóstolási időszak, így kiszámíthatóbb, beláthatóbb ……számára 2. A pelenkacsere meghatározott menet szerint zajlik, így kiszámíthatóbbak az elvárások …..számára is
48
