BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Külgazdasági vállalkozás szakirány
A BRIC-ORSZÁGOK ÉS A 2008-2009-ES GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI VILÁGVÁLSÁG KÜLÖNÖS TEKINTETTEL OROSZORSZÁGRA
Készítette: Fülöp Noémi Anikó Budapest, 2011
Tartalomjegyzék TARTALOMJEGYZÉK ..................................................................................................... 2 TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE ............................................................................................. 3 ÁBRÁK JEGYZÉKE ........................................................................................................... 3 BEVEZETÉS ........................................................................................................................ 5 1.
A BRIC-ORSZÁGOK ÁLTALÁNOS BEMUTATÁSA............................................ 7 1.1 1.2 1.3 1.4 1.5 1.6 1.7
2.
A KEZDETEK ........................................................................................................... 7 A BRIC ÉS 2050. .................................................................................................. 13 A BRIC-ORSZÁGOK KÖZÖS TULAJDONSÁGAI ....................................................... 17 B – BRASIL (BRAZÍLIA) ........................................................................................ 19 R – RUSSIA (OROSZORSZÁG) ................................................................................ 23 I – INDIA ............................................................................................................... 27 C – CHINA (KÍNA) ................................................................................................ 30
A 2008-2009-ES GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI VILÁGVÁLSÁG RÖVID BEMUTATÁSA ........................................................................................................... 34 2.1 2.2 2.3 2.4
3.
A VÁLSÁG ELŐTTI VILÁGGAZDASÁGI TENDENCIÁK .............................................. 34 BRAZÍLIA, KÍNA, INDIA A VÁLSÁG ELŐTTI ÉVTIZEDBEN ....................................... 37 A VÁLSÁG JELLEMZŐI ........................................................................................... 41 A VÁLSÁG HATÁSAI BRAZÍLIÁRA, KÍNÁRA ÉS INDIÁRA ........................................ 43
A VÁLSÁG ÉS OROSZORSZÁG ............................................................................. 50 3.1 3.2 3.3
OROSZORSZÁG A VÁLSÁG ELŐTTI ÉVTIZEDBEN .................................................... 50 A 2008-2009-ES VÁLSÁG ÉS OROSZORSZÁG......................................................... 52 OROSZORSZÁG LEHETŐSÉGEI ............................................................................... 58
ÖSSZEFOGLALÁS ........................................................................................................... 71 IRODALOMJEGYZÉK .................................................................................................... 73 MELLÉKLETEK ............................................................................................................... 75
Táblázatok jegyzéke 1. táblázat – A BRIC-országok és az USA GDP szerinti rangsorolásának összehasonlítása ..................................................................................................................................... 15 2. táblázat - Az egy főre jutó GDP az USA-ban, Japánban és a BRIC-országokban (2010) ..................................................................................................................................... 16 3. táblázat - Brazília fő makrogazdasági mutatói ................................................................ 44 4. táblázat – India fő makrogazdasági mutatói .................................................................... 46 5. táblázat - Kína fő makrogazdasági mutatói ..................................................................... 48 6. táblázat - Oroszország főbb makrogazdasági mutatói ..................................................... 55 7. táblázat - Oroszország külkereskedelme ......................................................................... 56
Ábrák jegyzéke 1. ábra - A világ 14 legnagyobb országának GDP szerinti rangsorolása 2007-ben ............ 13 2. ábra - A világ 15 legnagyobb országának GDP szerinti rangsorolása 2010-ben ............ 14 3. ábra - A világ 15 legnagyobb országának GDP szerinti várható rangsorolása 2050-ben 14 4. ábra - GDP ágazati megoszlása a BRIC-országok között (2010).................................... 17 5. ábra- Oroszország reál GDP éves változása (az előző év százalékában) 1998-2010 ...... 51
“Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra.” Charles Darwin
Bevezetés BRIC-országok – feltörekvő piacok, BRIC-országok – gyors gazdasági növekedés, BRICországok és a válság. Hol egy újságcikk, hol egy tanulmány, hol egy híradóban elejtett mondat a BRIC-ekről. Az utóbbi tíz évben egyre felkapottabb a négy ország világgazdaságban betöltött szerepének tanulmányozása. Akaratlanul is számtalanszor találkozhattunk a nyomtatott vagy elektronikus médiában a BRIC-országok fogalommal és a hozzá kapcsolódó pénzügyi, gazdasági információkkal, egy kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy ma már „a csapból is a BRIC folyik”. E kijelentésem után felmerül a kérdés, hogy akkor mégis miért a BRIC-országok és a válság témakörre esett a választásom. Szakdolgozati témaválasztás elsődleges szempontja nálam az volt, hogy aktuális kérdéskört dolgozzak fel, amely a XXI. században komoly jelentőséggel bír (és a következő évtizedekben is bírni fog) a világgazdaság alakulásával összefüggésben. A dolgozat fókuszába a BRIC-országok közül kiemelten Oroszország kerül. A választás azért esett erre az államra, mert egyrészt több szempontból is különbözik Brazíliától, Indiától és Kínától, másrészt Magyarország fontos külkereskedelmi partnere, valamint földrajzilag is sokkal közelebb fekszik hazánkhoz, mint a másik három ország. Forrásanyagaim kutatása közben arra lettem figyelmes, hogy a legtöbb irodalom egy-egy kiemelt témakörnek szenteli a figyelmet. Nem találtam olyan mindenre kiterjedő tanulmányt, melyben az olvasó széleskörű képet kaphatott volna arról, hogy mi is az a BRIC, miért helyeződik a világgazdaság figyelme a gazdaságukra, mi a „rejtélye” annak, hogy gyorsan tudtak reagálni a válság hatásaira. Így kutatásom céljává vált, hogy ne csak a 2008-2009-es globális gazdasági és pénzügyi válság hatásait és következményeit mutassam be, hanem átfogó képet adjak ezen országok fejlődéséről, mely által szemléltetni tudom a világban betöltött gazdasági jelentőségüket. További célkitűzésem, hogy munkám során elemezzem, milyen lehetőségei vannak Oroszországnak a krízis utáni világgazdaságban. Választ keresek arra, vajon változásokra lenne-e szüksége Oroszországnak, hogy a 2008-2009-es pénzügyi, gazdasági válsághoz hasonló krízist enyhébb negatív hatásokkal tudjon elviselni. Tehát a dolgozat megvizsgálja, hogy a válság miképpen hatott Oroszország gazdaságára, külkereskedelmére, pénzügyi helyzetére, milyen változásokat indított el ezeken a területeken, valamint nagyobb figyelmet fordít arra, milyen kilátásai vannak az országnak. 5
Kérdéseimre elsősorban szekunder kutatásokkal és a témában jártas szakemberek megkérdezésével szeretnék válaszokat kapni. Emellett a magyar és idegen nyelvű (angol, orosz) szakirodalmat is tanulmányozni fogom. Ezekhez a legnagyobb segítséget a következő adatforrások fogják nyújtani:
BGF Külkereskedelmi Kar és Corvinus Egyetem könyvtára
BGF Külkereskedelmi Kar folyóirattára
MTA Világkutató Intézet tanulmányai
Világgazdasággal foglalkozó újságok, szaklapok
A főiskolán összegyűjtött tudásanyagom
Internetes oldalak (például a WTO, IMF, World Bank, OECD, a BRIC-országok, G8, G20 hivatalos honlapjai)
A dolgozat megírásához nagy mennyiségű múltbeli, aktuális és jövőre utaló információ áll rendelkezésre a témával kapcsolatban, mely publikációk segítségével a szakdolgozat átfogó és az olvasó számára érthető képet próbál adni a tárgykörről. A témának megfelelően a dolgozat három részből épül fel. Az első harmadban bemutatásra kerül, mit is jelent a „BRIC-országok” fogalom, hogyan alakult ki, valamint milyen változásokon mennek keresztül ezek az országok, milyen lehetőségeket jeleznek elő 2050re a négy gazdaság számára. Az általános ismertetést követi az egyes államok és azok legfőbb jellemzőinek bemutatása országismertető adatokkal, rövid történelmi, és végül egy hosszabb gazdaságot elemző résszel. Az országok főbb gazdasági adatai a „Mellékletek” részben találhatók meg, mely egy összehasonlítást is tartalmaz a négy gazdaság főbb gazdasági adatairól. A második harmadban a dolgozat a 2008-2009-es gazdasági és pénzügyi világválság rövid bemutatásával foglalkozik. Oroszország kivételével, mely a következő nagyobb egységben kapott helyet, a másik három ország gazdasági helyzete kerül előtérbe a válság előtti évtizedben, majd a válság alatt, valamint a válság után. Az utolsó részben kerül ismertetésre a krízis előtti Oroszország bemutatása, a válság hatásai az országra, valamint Oroszország helyzete 2010-ben és a további lehetőségei a világgazdaságban.
6
1.
A BRIC-országok általános bemutatása
1.1 A kezdetek 1989-1990 óta, amikor a Szovjetunió összeomlott és a hidegháború véget ért, a nemzetközi rendszer jelentős változásokon ment keresztül. Míg a második világháború után a bipoláris világrend volt a jellemző két gazdasági, katonai és világpolitikai hatalommal bíró ország között – az Amerikai Egyesült Államokkal az egyik oldalon és a Szovjetunióval a másik oldalon –, addig az 1990-es évekre ez megváltozott. A bipoláris világrendből 1989-1990 során – a Szovjetunió szétbomlása után – az USA szuperhatalma által uralt egypólusú (unipoláris) világrend alakult ki. Ez az állapot nem maradt fent sokáig, az 1990-es évektől kezdődően a multipoláris világrend a jellemző. A századforduló után már nem csak egy vagy két meghatározó szerepet betöltő országról beszélhetünk, mivel a világpolitikai és világgazdasági folyamatokat egyre nagyobb számú állam befolyásolja meghatározóan. Az Amerikai Egyesült Államok továbbra is a legerősebb világpolitikai hatalom maradt, viszont katonai erejéhez több és több ország kezd felzárkózni. Például az Európai Unió ma már jelentős szerepet tölt be a világgazdaságban. Ez az integráció a legnagyobb GDP-vel rendelkező terület a világon, ezenkívül hatalmas exportés importtevékenység jellemzi. Japán szintén hatalmas gazdaság: az egyik olyan ország Ázsiában, mely nem a nyugati minta alapján fejlődött gazdasági és politikai nagyhatalommá. Gazdasági fejlettségi szintjük szerint a világ országait két csoportokba osztják: fejlettekre és fejlődőkre. A világban számos olyan országgal találkozhatunk, amelyre a „fejlődő ország” kifejezést használjuk. A fogalom már az 1950-es években kialakult. Elsősorban azokat az államokat sorolták a csoportba, melyek újonnan alakultak meg vagy elmaradottabb belső gazdasági szerkezettel rendelkeztek a „nyugati” országokhoz képest. (Majoros, 2011) A fejlődő országokra jellemző, hogy heterogén országok, vagyis az ide besorolt államok fejlettségi szintje erősen eltér. Gazdaságukat tekintve csak egy-két erős ágazat van jelen, ezért erőteljesen függő helyzetben vannak más országoktól. Például, ha a vezető ágazat terméke iránti kereslet csökken a világban, akkor hatalmas exportbevételtől eshetnek el,
7
amiből az importjukat finanszírozhatták volna. Egy ágazat megszűnése esetén a munkanélküliség szintje ugrásszerűen nőhet, mivel nincsen másik ágazat, ahova ezt a rengeteg munkavállalót el tudnák helyezni. A külföldtől való erőteljes függés azért is veszélyes a fejlődő országok gazdaságára, mert nem tudnak időben és előnyösen reagálni a világgazdaságban bekövetkezett változásokra. Ezenkívül nagyobb az esélye annak is, hogy gazdaságuk összeomlik, mert nincsenek meg azok az összekötő szálak az iparágak között, amik egy fejlett gazdaságban általánosak és elengedhetetlenek. Az erősen heterogén államokat tömörítő körülbelül ötven éves fogalom 2011-ben már nem állja meg önállóan a helyét, mivel a fejlett gazdaságokon kívül szinte minden országot ebbe a kategóriába sorolnak be. Ezért van szükség arra, hogy a fejlődő országokon belül különbségeket tegyünk kisebb csoportok felett. Az LDC (Least Developed Countries), vagyis a legelmaradottabb országok alkotják az egyik kisebb kategóriát. Ezekben az államokban a legalacsonyabb az egy főre jutó jövedelem, gazdaságukban olyan ágazati és szerkezeti problémákkal küszködnek, melyeken már rajtuk kívül minden más állam túllépett (például alacsony feldolgozóipari részarány). Szociális, társadalmi, valamint egyéb kihívásokkal szintén szembesülniük kell, mint például az analfabéta népesség magas részaránya. (Majoros, 2011) A fejlődő országok csoportján belül az LDC országokkal szemben állnak az újonnan iparosodott országok (NIC – newly industrialized countries), vagy ahogy még nevezik őket, a feltörekvő piacok (emerging markets). Ebbe a csoportba tartoznak például a délkelet-ázsiai „kis-tigris” országok (Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr, Hongkong), az Európába és Ázsiába is átnyúló Törökország, valamint több latin-amerikai ország (pl. Brazília). A fejlődő országok további jellemzője, hogy régiók szerint tagoltak. Az ázsiai fejlődőket a gyors növekedés jellemzi (pl. kis tigrisek), Latin-Amerika sajátossága inkább az ingadozás, Afrika országainak többsége pedig egyáltalán nem mutat fejlődést, sőt van olyan ország, mely inkább csak még jobban leszakad. A kontinensen található a legelmaradottabb államok nagy része.
8
A világgazdaság és világpolitika figyelme azonban leginkább egy harmadik csoportra irányul. A négy ország, melyek ebbe a kategóriába tartoznak, a világ három kontinensén fekszenek, területük nagyobb, mint a Föld felszínének egynegyede (28,5 millió km2), a világ népességének, több mint egyharmadát adják – körülbelül 40%-át – 2,8 milliárd fővel, összesített GDP-jük pedig többet tesz ki, mint 8500 Mrd USD. Ezek a gazdaságilag, és egyre inkább politikailag is erős feltörekvő államok a BRIC-országok: Brazília, Oroszország, India és Kína. (Majoros, 2011) A BRIC egy mozaikszó, mely mára fogalommá vált és négy nagy fejlődő ország, Brazília (Brasil), Oroszország (Russia), India (India) és Kína (China) angol neveinek kezdőbetűiből tevődik össze. Ezt a meghatározást legelőször Jim O’Neil, a Goldman Sachs befektetési és értékpapír cég egyik elemzője használta 2001-ben a legnagyobb és leggyorsabban növekvő feltörekvő országok ezen csoportjára. A BRIC nem egy szervezet, hanem az hasonló gazdasági hátterű országok együttműködése, amely később eljuthat arra a szintre, hogy érdeke legyen szervezetté átalakulni. Eurázsia három és Dél-Amerika legnagyobb országának – Brazília, Oroszország, India, Kína – kölcsönös kapcsolata a XXI. század életének egyik legújabb nemzetközi jelenségévé vált. 1976-ban megalakult a G7 csoport, mely a világ legfejlettebb országait tömöríti egybe. Ezen hét ország – Amerikai Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Japán, Kanada, Németország és Olaszország – pénzügyminiszterei rendszeres időközönként (évente többször) találkoztak annak érdekében, hogy megtárgyalják az aktuális világgazdaság, és a nemzetközi pénzügyek téren fellépő problémákat. Az 1980-as évektől kezdődően a gazdasági és pénzügyi tárgykörök mellett egyre inkább helyet kaptak a politikai, környezetvédelmi és egyéb (pl. kábítószer-kereskedelmi) kérdések. 1989-től a G7-ek figyelme pedig a Kelet- és Kelet-Közép-Európában lezajlódott rendszerváltásokra irányult. (G8 Summit, 2007) Később megjelent egy újabb csoportnév, amely a G8-ak elnevezést kapta. A G8-ak a G7 országokat és hozzájuk kapcsolódva Oroszországot tömöríti egybe. A G8 tulajdonképpen egy nemzetközi fórum, melynek tagjai évente találkoznak, és saját nemzeti nézőpontjaikat vitatják meg és egyeztetik.
9
Oroszország legelőször 1991-ben – mikor még valójában Szovjetunió volt – kapott meghívást a G7-ek csúcstalálkozójára. Ezen a találkozón Michail Gorbacsov, az akkori orosz elnök vett részt vendégként, aki megkísérelte rábírni a világ hét legfejlettebb országát, hogy hitelekkel segítség ki gazdaságát. A segítség azonban elmaradt. Az 1991-es csúcson való első részvétel után csak 1996-ban épült ki a G7-ek és Oroszország között az a kapcsolat, amely megteremthette a bizalom alapjait. Az országnak 1997-re sikerült stabil viszonyt kialakítania a G7-ekkel, amikor elfogadta a NATO első keleti bővítését, és ezáltal a rendszeres fórumok állandó politikai tagjává válhatott. Ezzel a státusszal már aktívan részt vehetett a gazdasági, pénzügyi és egyéb kérdések megvitatásában, mely rendkívül fontos jelentőséggel bírt, mivel a G7-ek a hangsúlyt Oroszország világgazdaságba való integrálására kezdték el helyezni. (G8 Summit, 2007) A G7-ek meghívták ugyan maguk közé Oroszországot, azonban tisztában voltak azzal a ténnyel, hogy az orosz államnak komoly gyenge pontjai vannak. Az orosz politikai rendszer eltért a G7-ek demokratikus modelljétől, az ország gazdasága támogatásra szorult, a korábbi adósságát kevesebb, mint tíz év alatt majdnem 160 Mrd USD-re duplázta meg, és az 1998-as pénzügyi válság is valamelyest lassította a fejlődést egy viszonylag rövid időszakra. A több gyenge ponttal rendelkező Oroszország meghívásának egyik célja a befolyásolhatóság volt. A cél megvalósult: a pénzügyi összefüggés létre jött az országok között. Oroszország az 1998-as pénzügyi válság után gyorsan túllépett a problémákon, sikerült ezeket mindinkább mérsékelnie. Az országban megindult a növekedés, valamint megerősödött a pénzügyi stabilitás. (G8 Summit, 2007) Az 1997-1999-es ázsiai pénzügyi válságoktól kezdődően, mikor a G8-ak figyelme egy meghatározott térség felé irányult, az adott területről egy-egy ország vagy integráció vezetője meghívást kapott a csúcstalálkozókra. A BRIC-országok jelenléte a G8-ak találkozóin Oroszország meginvitálása által 2006-tól kezdődött, mely évben Brazília, Oroszország, India és Kína megtartották első közös találkozásukat. Az 1997-1999-es ázsiai pénzügyi válságra válaszul a G7-ek pénzügyminiszterei egy újabb informális csoport kialakítását sürgették, mely a G20 nevet kapta. Ennek az új nemzetközi fórumnak a tagjai 19 ország (Argentína, Ausztrália, Brazília, Dél-Afrika, Egyesült Királyság, Franciaország, India, Indonézia, Japán, Kanada, Kína, Korea, Mexikó, 10
Németország, Olaszország, Oroszország, Szaúd-Arábia, Törökország, USA) és az Európai Unió. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank (WB) megfigyelőként vesz részt a fórumokon. (G20.org, 2011) A találkozókon az országok pénzügyminiszterei és a jegybankelnökök vesznek részt, az IMF részéről az ügyvezető igazgató, a WB részéről pedig az elnök. A 2008-as üléstől kezdődően már állam/kormányfői találkozókat is tartanak. A G20-ak szerepe egyre nő a világban nem csak gazdasági, hanem politikai szempontból is. A fórum elősegíti a politikai kérdéskörök megvitatását a fejlett és a feltörekvő országok között, valamint a nemzetközi pénzügyi stabilitás megerősítését. (G20.org, 2011) A BRIC-országok nem csak a G20 csoportban jelennek meg egyre jelentősebb szereppel, hanem olyan nagy nemzetközi intézményekben is, mint az IMF vagy a WB. 2010-ben az IMF kormányzati reformjaiban és az IMF országainak kvótájában bekövetkezett változások a BRIC-országok további szerepnövekedését eredményezte. A négy ország helyet kapott az IMF tíz legnagyobb tagja között, melyek név szerint a négy BRIC-ország az USA, Japán, valamint a négy legnagyobb európai gazdaság (Franciaország, Németország, Olaszország, Egyesült Királyság). A változtatások elsődleges célja, hogy a dinamikusan feltörekvő és fejlődő piacok számára minél több szavazati erőt biztosítsanak. (IMF.org, 2011) A BRIC-országok közötti politikai párbeszéd 2006 őszén kezdődött meg New Yorkban. Az első csúcstalálkozóra 2009. június 16-án került sor Jekatyerinburgban, melyen a négy ország vezetői vettek részt. Az országok képviselői abban voltak érdekeltek, hogy minél nagyobb szerephez juthassanak a világ pénzügyi intézményeiben. A BRIC-országok vezetői 2009. június 16-án egy közös nyilatkozat formájában összefoglalták a csúcstalálkozón elhangzottakat. A négy ország megvitatta az akkori világgazdasági helyzetet, a globális fejlődés sürgető kérdéseit, valamint a BRIC-csoporton belüli további együttműködés megerősítését. Olyan reformok bevezetését hangsúlyozták a nemzetközi pénzügyi intézményekben, amelyek tükrözték az akkori világgazdasági helyzetet. A megbeszéléseik szerint a feltörekvő és a fejlődő gazdaságoknak kellene nagyobb hangot és képviseletet kapniuk a nemzetközi pénzügyi intézményekben, valamint szükség van egy stabil, kiszámítható és jobban diverzifikált nemzetközi monetáris rendszerre. (Kremlin.ru, 2011) 11
Mivel a nemzetközi kereskedelem és a közvetlen külföldi befektetések (FDI) fontos szerepet játszanak a világgazdaság fellendítésében, ezért egy újabb vitapont keretében igényüket fejezték ki arra nézve, hogy a nemzetközi szereplők fogjanak össze, folytassanak minél sokoldalúbb kereskedelmi tevékenységet, és fékezzék meg a kereskedelmi protekcionizmust. A BRIC-országok kiemelkedő feladatként fogalmazták meg a legszegényebb országok pénzügyi megsegítését, hiszen ezeket az országokat sújtotta leginkább a pénzügyi válság. (Kremlin.ru, 2011) A tárgyalások során a négy ország kifejezte elkötelezettségét a nemzetközi diplomácia és az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) felé a globális kihívások és fenyegetések kezelésében. Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy felhívják az ENSZ figyelmét egy átfogó reform végrehajtására, melyre azért van szükség, hogy minél hatékonyabban tudjon a szervezet működni és megbirkózni a világ globális kihívásaival. Fontosnak találták, hogy Brazília és India elkötelezettebbek legyenek a nemzetközi ügyek iránt, valamint hogy támogassák törekvéseiket annak érdekében, hogy az ENSZ-ben nagyobb szerepet kaphassanak. (Kremlin.ru, 2011) A 2011-es BRIC csúcstalálkozón megvitatásra került a válság és annak hatásai, a BRICországok szerepének megerősítése a világgazdaságban, és a globális problémák összehangolt kezelése. Kína elnöke megfogalmazta, hogy a XXI. század megköveteli tőlük (azaz a BRIC-országoktól), hogy elmélyítsék párbeszédjeiket és együttműködésüket. A négy ország fél az USD-tól való függőségtől, ezért a csúcstalálkozón elhatározták, hogy a dollártól való függőség csökkentésének érdekében diverzifikálják forrásaikat. (BBC.co.uk, 2011) Ez a csúcstalálkozó volt a harmadik BRIC találkozó, azonban – eltérően az előző kettő találkozótól – ezen már egy ötödik tag, a Dél-afrikai Köztársaság is részt vett. Ezzel a BRIC kibővült, az eredeti mozaikszó helyett ma már több helyen a BRICS fogalommal találkozhatunk (S – South Africa). Habár a televízióban, rádióban és nyomtatott médiában újabban a BRICS rövidítés használatos, a dolgozat mégis az eredeti BRIC-országokkal foglalkozik részletesen. Jim O’Neill, mikor megalkotta 2001-ben a mozaikszót, Brazíliát, Oroszországot, Indiát és Kínát a bennük rejlő hasonlóságok alapján sorolta be ebbe a „csoport”-ba, viszont DélAfrikát nem említette. Az ország sem akkora befolyással, sem akkora GDP-vel nem
12
rendelkezik a világban, mint a másik négy ország. Valójában az ország kicsinek mondható összehasonlítva a másik néggyel. GDP-je is csak 0,5% körül mozog globális szinten, és inkább a stratégiai pozíciója (az országban rejlő nyersanyagok és fejlesztési lehetőségek), valamint földrajzi helyzete (Fekete Afrikában az egyetlen NIC ország) miatt kaphatott helyet ma már a BRIC-országok között.
1.2 A BRIC és 2050. A BRIC-országok, mint már említésre került, egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a világban. Ez a tendencia várhatóan a következő években is növekedni fog. Amíg 10 éve ezeknek az országoknak világgazdasági jelentősége csekély volt, addigra 2011-ben már a BRIC esetleges intézményesedéséről esik szó.
A világ 14 legnagyobb országának GDP szerinti rangsorolása 2007-ben (Mrd USD) 13160
4883 2872 2527 2346 2151 1785 1089 1084
967
897,4 805,5 743,5 733,6
Forrás: www.worldbank.org, www.cia.gov, www.goldmansach.com
1. ábra - A világ 14 legnagyobb országának GDP szerinti rangsorolása 2007-ben (Mrd USD) Brazília, Oroszország, India, és Kína az elmúlt évek legdinamikusabban fejlődő országainak tekinthetőek. A 2002-2006-os periódusban, Brazíliában a GDP átlagos növekedési üteme évi 3,2%-ot, Kínában 10%-ot, Indiában 7,8%-ot, Oroszországban pedig 6,4%-ot tett ki. Más tényezők mellett az országok népessége és demográfiai tulajdonságai közvetlenül is hatással vannak az országok potenciális piaci méreteire, a globális gazdasági növekedésre, 13
és fejlődésre. A Goldman Sachs már 2003-ban előre jelezte a világ országainak gazdaságaik szerinti rangsorolásában bekövetkezhető változásokat.
A világ 11 legnagyobb országának GDP szerinti rangsorolása 2010-ben (Mrd USD) 14582,4
5878,6 5497,8 3309,7
2560
2246,1 2087,9 2051,4
1729
1574,1 1479,8
Forrás: www.worldbank.org, www.cia.gov, www.goldmansach.com
2. ábra - A világ 15 legnagyobb országának GDP szerinti rangsorolása 2010-ben (Mrd USD)
A világ 10 legnagyobb országának GDP szerinti várható rangsorolása 2050-ben (Mrd USD) 44453 35165 27803
6673
6074
5870
3782
3603
3148
2061
Forrás: www.worldbank.org, www.cia.gov, www.goldmansach.com
3. ábra - A világ 15 legnagyobb országának GDP szerinti várható rangsorolása 2050ben (Mrd USD) 14
Az előbbi három ábra azt mutatja, hogy 2007. legnagyobb gazdaságainak GDP szerinti rangsorolása hogyan nézett ki 2010-ben a válság után, valamint hogyan alakulhat 2050-re. Azért került a választás a 2007-es évre, mert ez az év jelenti a válság előtti utolsó teljes gazdasági évet, 2010-re pedig azért, mert ez a legutóbbi teljes gazdasági év. A rangsorolás szerint Kína, aki az ötödik helyen állt 2007-ben, 2010-ben már a második helyet foglalta el az USA mögött. A gyors fejlődés 2050-re az első helyre tolhatja az országot, maga mögé taszítva a sokáig első helyet elfoglaló USA-t is. India a tizenharmadik helyről 2010-ben a kilencedik helyre került előre, s valószínű, hogy 2050-re már dobogós pozíciót foglalhat el a világ harmadik legnagyobb gazdaságává válva. Brazília a válság előtt 2007-ben a tizedik helyen állt. A krízisből való viszonylag gyors kilábalás által 2010-ben az ország felkapaszkodott a hetedik helyre. 2050-re a délamerikai állam felkerülhet a legnagyobb öt gazdaság közé. Oroszország, kilógva a BRIC-országok közül, némileg lemaradva követi azokat. 2007-ben a tizennegyedik helyen állt az országok GDP szerinti rangsorolása alapján. 2010-ben is még az első tíz legnagyobb gazdaságon kívül állt a tizenegyedik helyet elfoglalva. Ha a növekedési tendenciák a kalkuláltak szerint alakulnak, akkor 2050-re Oroszország felkúszhat a hatodik helyre, nem sokkal lemaradva Brazília mögött. Az átláthatóság érdekében az első három ábrát az 1.sz. táblázat foglalja össze, melyben a négy BRIC-ország és az USA GDP szerinti rangsorolásának összefoglalását tartalmazza 2007-ben, 2010-ben és 2050-ben. 1. táblázat – A BRIC-országok és az USA GDP szerinti rangsorolásának összehasonlítása Ország USA Kína India Brazília Oroszország
2007 1. 4. 10. 12. 14.
2010 1. 2. 5. 7. 11.
2050 2. 1. 3. 5. 6.
Ahogy a harmadik táblázatból látszik, míg a BRIC-országok 2007-ben a világ tizennégy legnagyobb országaiban voltak benne (záró országként Oroszországgal), 2010-ben már a tizenegy legnagyobb gazdaságban. A BRIC-ek további sikereket érhetnek el gyors ütemben bővülő és fejlődő gazdaságaikkal, melynek eredménye 2050-ben az előrejelzések alapján erősen szembetűnő lehet. A négy BRIC-ország az első hat helyre kerülhet fel. Ezt a 15
növekedési ütemet csak az USA és Japán tudja tartani a másik négy dinamikusan fejlődő ország mellett. Meg kell jegyezni, hogy a GDP szerinti rangsorolás nem feltétlenül tükrözi az országok belső állapotát. Például, ha az egy főre jutó GDP-re helyezzük figyelmünket, akkor jelentős különbségeket tapasztalhatunk. 2. táblázat - Az egy főre jutó GDP az USA-ban, Japánban és a BRIC-országokban (2010) Ország Egy főre jutó GDP (USD) Népesség Rangsorolás alapján az adott ország helye
USA
Japán
Brazília
47.200
34.000
10.800
313,2 M
126,5 M
203,4 M
11.
38.
102.
Oroszország 15.900
India
Kína
3.500
7.600
138,7 M 1,2 Mrd
1,3 Mrd
71.
162.
125.
Forrás: CIA.gov
A 2. sz. táblázatból látszik, hogy az egy főre jutó GDP alakulásában a népesség nagyságának van az egyik legnagyobb szerepe. A BRIC-ek közül Oroszország rendelkezik a legkisebb népességgel, ennek megfelelően az országban a legmagasabb az egy főre jutó GDP a négy BRIC-ország között. Oroszország GDP-je azonban messze elmarad az USA GDP-jétől. Sőt, ha a 2010-es GDP rangsor alapján figyeljük meg az országokat, akkor Kína, aki az USA után a legnagyobb gazdasággal rendelkezik, messze elmarad az USA-tól az egy főre jutó GDP tekintetében. Míg az USA a 10. helyen áll 47.200 USD/fővel, addig Kína csak a 125. helyen 7.600 USD/fővel, ami 6,2-szeres különbséget jelent. Brazília a 102. helyet foglalja el, egy főre jutó GDP-je a BRIC-ek közül Oroszország után a legmagasabb, 10.800 USD/fő (az USA egy főre jutó GDP-jének csak a negyedét teszi ki). India áll a legutolsó helyen a BRIC-ek közül, messze elmaradva a másik három országtól. Egy főre jutó GDP-je kevesebb, mint a Kínában tapasztaltnak fele, az USA-ban mért pedig 13,5-ször magasabb az indiainál.
16
1.3 A BRIC-országok közös tulajdonságai A négy ország egyre erősebb alapokon áll: e feltörekvő országok nyersanyagexportja csökken, és egyre nagyobb teret nyernek el a globális információtechnológiai szolgáltatások piacán. Egyre kezd felfutni a belső kereslet, mindinkább csökken a külföldtől való függésük, nagy népességgel bírnak, és olcsó munkaerővel rendelkeznek. Az ipari ágazatok tekintetében jelentős helyet foglalnak el a világban a BRIC-ek. Kína – a Távol-Kelet legnagyobb felvevőpiaca – 2010-re a világ második legnagyobb ipari termelőjévé vált; nem sokkal tőle lemaradva következik Brazília, India és Oroszország következik. Az utóbb említett ország gazdaságát az egyoldalúság jellemzi, mivel a szénhidrogének (kőolaj és a földgáz) kitermelése, feldolgozása teszi ki az ipar nagy részét, mellyel 2010-re, megelőzve Szaúd-Arábiát is, Oroszország vált a legnagyobb kőolajexportáló országgá.
GDP ágazati megoszlása a BRIC-országok között (2010) mezőgazdaság
ipar
szolgáltatás szektor
67,40% 59,10%
55,20% 46,90%
43%
36,80% 26,80%
18,50% 16,30% 10,20%
5,80%
4%
Brazília
Oroszország
India
Kína
Forrás: CIA – The World Factbook honlapja alapján, 2010-es adatok https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/fields/2012.html#67
4. ábra - GDP ágazati megoszlása a BRIC-országok között (2010) A 2. ábra a GDP megoszlását mutatja a négy BRIC-országban 2010-es adatok alapján százalékos formában a mezőgazdaság, az ipar és a szolgáltatások területén. A mezőgazdaság részét az agrárgazdálkodás, a halászat és erdőgazdálkodás alkotja. Az ipari szektorhoz a bányászat, a feldolgozóipar, az energiatermelés és az építőipar tartozik, a
17
szolgáltatások szektort pedig a kormányzati tevékenység, a kommunikáció, a közlekedés, a pénzügy és minden olyan magánjellegű gazdasági tevékenység tartozik, amely nem termel anyagi javat. Az ábrán látszik, hogy Kína kivételével a másik három országban a szolgáltatásszektor dominál, ami a fejlett országok szerkezetéhez hasonló. A BRIC-országok közül Brazília szolgáltatásszektorának aránya a legmagasabb, azonban ez a 67,4% is valamennyivel alacsonyabb, mint a fejlett térségekben tapasztalható 70-90%. Brazíliában és Oroszországban a GDP ágazati megoszlása a fejlett országokéhoz hasonlít, ahol a szolgáltatásszektor dominál, ezt követi 20-30%-os aránnyal az ipari szektor, végül a mezőgazdaság maximum 3-4%-kal. Ettől a szerkezettől India és Kína gazdasága egyelőre még erősen elüt, ugyanis mindkét országban magas a mezőgazdaság részaránya: Indiában 18,5%, Kínában pedig 10,2%, ezzel szemben Japán és az USA tekintetében a mezőgazdaság részaránya a GDP-nek mindössze 2% alatti értékét teszi ki. Kínában a mezőgazdasági szektor az ipari ágazatnál magasabb arányt birtokol, míg Indiában az ipar meg is előzi a másik két szektort. Ezek az eltérések még a fejlődő jellegre utalnak, az előző két állapot mellett a szolgáltatásszektor súlya is messze elmarad a fejlett országokétól. A termelés hatékonyságát figyelembe véve Kína és India nem közelíti meg a fejlett országok szintjét, de még a BRIC-országokon belül is elmarad Brazíliától és Oroszországtól. A GDP ágazati megoszlásában megfigyelhető, hogy habár 2010-ben még nem érik el a BRIC-országok a fejlett térségek szintjét, de már távol állnak a legtöbb fejlődő ország szerkezetétől, ahol a mezőgazdaság dominál, valamint a szolgáltatásszektor elenyésző részt tesz ki az ágazatok között. Persze nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy az adott ágazatok belső szerkezetükben eltérnek a fejlett országokétól. Például az ipar főbb ágazatai között a bányászat dominál, ezzel ellentétben a fejlett országokban ennek az iparágnak elenyésző az arány. A négy BRIC-ország közül Brazília gazdasági szerkezete az, amely a leginkább hasonlít a fejlett országokéhoz.
18
1.4 B – Brasil (Brazília) A BRIC-országok területét az Amerikai Egyesült Államok területéhez fogom viszonyítani, hogy a területek nagyságát könnyebben össze lehessen hasonlítani. Az alábbi terület nagyságok az adott országok teljes területét mutatják a vízfelszínekkel együtt, tehát a „hasznos”, élhető föld az érintett területeken valamennyivel kevesebb, mint az alább említettek. Brazília 2010-re vonatkozó főbb gazdasági mutatói az 1. sz. mellékletben találhatók, továbbá az 5. sz. melléklet tartalmazza a BRIC-országok 2010-re vonatkozó főbb gazdasági adatainak összehasonlítását. Brazília a világ ötödik legnagyobb országa, Dél-Amerika területének 47,8%-át teszi ki. Teljes területe, beleértve az élhető földet és a vizek felszínét is 8.514.877 km2, ami valamennyivel kisebb, mint az Amerikai Egyesült Államok területe (az USA területe 9.826.675 km2-t tesz ki). 2011. júliusi becsült adatok szerint népessége 203,4 millió fő, amivel az ország az ötödik legnagyobb népességet tudhatja magáénak a világ országai között (területe szintén az ötödik legnagyobb a világban). A Brazil Szövetségi Köztársaság területét közigazgatásilag 26 szövetségi államra, 1 szövetségi kerületre és 3 szövetségi területre osztották fel. (CIA.gov, 2011) Brazília – hivatalos nevén Brazil Szövetségi Köztársaság – Latin- és Dél-Amerika legnagyobb kiterjedésű és népességű országa. Több mint három évszázados portugál uralom után 1822. szeptember 7-én kikiáltották az ország függetlenségét, amit Portugália csak 1825-ben ismert el. A gyarmatosítás következménye, hogy az ország hivatalos nyelve ma is a portugál ellentétben a szomszédos országokkal, ahol többségben spanyol ajkú a népesség. Az 1822-1889-ig tartó időszakban az országban központosított államot hoztak létre, melynek célja az volt, hogy megőrizze Brazília területi egységét. Az ország gazdaságágát a megerősödött oligarcha réteg (pl. kávéültetvényesek, aranybánya tulajdonosok) és a magas arányú nyersanyagexport jellemezte. Az 1888-as általános rabszolga-felszabadítás után az alkotmányos monarchia, mint államforma már nem sokáig maradhatott fenn, mivel a rákövetkező évben a megerősödött katonai hatalom puccsot hajtott végre. A monarchia tényleges végét 1891. jelentette,
19
amikor létrehozták az új államforma, vagyis a köztársaság alkotmányát. Az alkotmány elválasztotta az államot az egyháztól, és a hatalom az elnök kezében összpontosult. Az első köztársaság ideje 1889-tól 1929-ig tartott. Ebben az időszakban Brazília kávéexportőröket védő politikát folytatott – hiszen az ország egyik fő kiviteli terméke a kávé –, valamint figyelmet fordított a hazai iparágak védelmére. Az 1929-1933-as gazdasági világválság Dél-Amerika legnagyobb államát is megrázta, de az állami beavatkozásoknak köszönhetően az ország helyzete viszonylag gyorsan helyreállt, és 1950ig évi 5,1%-os gazdasági növekedést sikerült elérnie. (Pólyi, 2011) 1951-től a gazdaságban tudatosan a hazai iparágak fejlesztésére koncentráltak. A közlekedés, az energiaszolgáltatás, valamint az infrastruktúra irányítását állami vállalatok vették át; megindult a gazdaság diverzifikálása, az állami felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek kiépítése. Az 1950-es évek végétől a hangsúlyt a nagy állami vállalatok stabilitására helyezték, amit (az elnök hatalmának megerősítése céljából) Brazília fővárosának, Brazíliavárosnak a kiépítése koronázott meg, melyet 1960-ban neveztek ki fővárossá, valamint 1987-ben a világörökség részévé nyilvánították. Az évi átlagos gazdasági növekedés az előző időszakhoz (1889-1929) képest megemelkedett, 1951-től 1964-ig évente majdnem 7%-ot tett ki. A következő időszakot két kormány váltakozása jellemezte. A populisták célja a gazdasági, politikai és egyéb intézmények „visszahódítása” volt a nép számára, mivel a nézetük szerint a népet a hatalmi elit elnyomásban tartja, és nem engedi, hogy a nép beleszóljon a politikába. A militarista kormány pedig katonai eszközökkel, katonai szellemben tartotta kézben az ország társadalmát és gazdaságát. A populista és militarista kormányok váltakozása 1985-ben ért véget, amikor a katonai rezsim békés átengedésére került sor. Így Latin- és Dél-Amerika országaiban Brazília lett az első, ahol megkezdődött a gazdasági fellendülés, ipara és mezőgazdasága folyamatosan fejlődött. Az 1965-1980-as éveket az évi átlagos 9%-os növekedés jellemezte. Az ország gazdasága az
1973-as
olajválság
ellenére
is
folytatta
bővülését,
amelyet
külső
hitelek
igénybevételével sikerült megvalósítani. 1980-tól a következő húsz évben Brazília folyamatosan fejlesztette a hazai iparágakat, melynek eredményeként részesedése a világ feldolgozó iparában megnövekedett. (Pólyi, 2011)
20
2003 óta Brazília folyamatosan javítja makrogazdasági stabilitását úgy, hogy devizatartalékokat épít ki, valamint piacképes és egyben hazai kézben tartott eszközökkel csökkenti az adósságterhét. 2008-ra Brazília nettó külső hitelezővé vált. A brazil GDP növekedési ráta változatlan áron 2008-ban 5,1 % volt, amit a válság 2009ben -1,8%-ra tolt vissza. Azonban ez a negatív növekedés nem tartott sokáig: Brazília növekedési rátája 2010-ben már 7,5%-ra nőtt – amely érték már a válság előtti szintet is meghaladta –, ezzel a harmincadik helyet foglalva el az országok között. Mindezek ellenére az egy főre jutó GDP alapján (10.800 USD (2010)) a százharmadik helyen áll. (CIA.gov, 2011) Másfél évtized alatt Brazília a világgazdaság egyik jelentős országává fejlődött. 2010-re a dél-amerikai kontinens vezető gazdasági hatalmává vált. 2010-ben az állam a nyolcadik legnagyobb gazdaság a Földön, ezenkívül politikai szerepe is jelentős. A dél-amerikai kontinensen regionális hatalomként jelenik meg, vagyis a legmeghatározóbb ország a térségben. Kereskedelmi kapcsolatai szerteágazók, jelentős partnerei a világ számos részén helyezkednek el. Bilaterális kapcsolatai közül kiemelhető az USA-val, az EU-val, a BRICországokkal folytatott viszonya, valamint Brazília mindinkább kitekint Ázsia, az arab térség, és Afrika felé tekint. Az ország gazdaságát 2010-ben jól fejlett mezőgazdaság, bányászat, feldolgozóipar és szolgáltatóipar jellemezte. Brazília gazdasága felülmúlja az összes dél-amerikai országét és világpiaci jelenléte is folyamatosan növekszik. Fő mezőgazdasági termékei a következők: kávé, szójabab, búza, rizs, kukorica, cukornád, kakaó, citrusfélék, marha. Az iparban pedig az alábbi termékek kapnak nagy hangsúlyt: textil, cipő, vegyipari termékek, cement, fűrészáru, vasérc, ón, acél, repülőgépek, gépjárművek és alkatrészeik, egyéb gépek és berendezések. (CIA.gov, 2011) Brazília legfőbb export partnerei 2010-ben a következő országok voltak. A Kínával való kereskedelem Brazília kivitelének a 15,2%-át tette ki. Ezután következett az USA 9,6%kal, majd egy szomszédos ország, Argentína 9,2%-kal. A negyedik és ötödik legfontosabb kereskedelmi partnere az országnak két EU tagállam volt: Hollandia 5,1%-kal és Németország 4%-kal. (CIA.gov, 2011)
21
Import partnerei közül 2010-ben az első helyet az USA foglalta el 15%-kal, akit Kína követett 14,1%-kal. Kissé lemaradva Argentína következett Kína utána 7,9%-kal, majd Németország 6,9%-kal, valamint Dél-Korea 4,6%-kal. (CIA.gov, 2011) 2010-ben az export értéke 201,9 Mrd USD értékkel bírt, míg az import 181,6 Mrd USDvel, így a külkereskedelmi mérleg egyenlege 20,3 Mrd USD volt, mely az elmúlt évekhez képest stagnálást mutatott. Az országnak legtöbb bevételt hozó kiviteli termékei az elektronikus gépek (beleértve az adatfeldolgozó berendezéseket), a textil és ruházati termékek, az optikai és orvosi műszerek, a vas és az acél voltak. A behozatal nagy részét az elektromos és más jellegű gépek, az optikai és orvosi műszerek, az olaj és az ásványi tüzelőanyagok, a fémércek, a szerves vegyi anyagok és a műanyagok adták. (3. sz. táblázat alapján) 2010-ben az országba áramló külföldi közvetlen befektetések (FDI) 368,4 Mrd USD-t tettek ki. Ezzel szemben az országból külföldre irányuló FDI állomány 128,9 Mrd USD értékű volt. (CIA.gov) A munkanélküliségi ráta igaz, hogy csak alig több mint 7%-os, azonban ezzel ellentétben a népesség 26%-a él a szegénységi küszöb alatt. Meg kell azonban jegyezni, hogy a korábbi elnök exportnövelő, gazdaságélénkítő és szociális programjainak köszönhetően sok tízmilliók emelkedtek ki a szegénységből. A programoknak köszönhetően 2001 után a brazilok többsége a középosztály részét képezi. Az országban feszültségek alakultak ki a jövedelem-eloszlás egyenlőtlenségéből a társadalmi rétegek között, és az elterjedt bűnözés is sürgető problémát jelent. Emellett Brazília államadóssága is magas, a GDP 59%-át teszi ki. (CIA.gov, 2011) Brazíliának a szomszédos országokkal szintén azonnali megoldásra váró feladatai vannak. Többek között a Brazília és Uruguay közötti határvitában kellene eredményt elérni, vagy a két ország között folyó illegális lőfegyver és kábítószer-csempészetet megszüntetésére lenne szükség.
22
1.5 R – Russia (Oroszország) Az Oroszországi Föderáció (OF) 17.098.242 km2 területével a világ legnagyobb országa. Megközelítőleg 1,8-szor nagyobb területen fekszik, mint az Amerikai Egyesült Államok. 2011. júliusi adatok alapján Oroszország népessége 138 millió fő, amivel a 9. helyen áll. A népesség növekedési rátája jelenleg negatív –0,47% (2011, becsült adat). (CIA.gov, 2011) Oroszország 2010-re vonatkozó főbb gazdasági mutatói az 2. sz. mellékletben találhatók, továbbá az 5. sz. melléklet tartalmazza a BRIC-országok 2010-re vonatkozó főbb gazdasági adatainak összehasonlítását. Oroszország történelmének kezdete a IX. századra nyúlik vissza, amikor Novgorodban egy új államot alapítottak, melynek a Rusz (Oroszország) nevet adták. A két évszázados mongol uralom utáni zűrzavaros időszakot követően, a XVII. században I. Péter cár uralma alatt kezdett el virágozni az Orosz Birodalom (nevét is ebben az időben kapta), valamint a cár hegemóniája alatt vette kezdetét a birodalom kiterjesztése a Balti-tenger felé. Az 1904-1905-ös orosz-japán háború veresége hozzájárult az 1905-ös forradalom kirobbanásához, melynek eredményeként kialakult a parlament, és számos reform született. Az első világháború veszteségei is zavargásokat váltottak ki az Orosz Birodalom nagyobb városaiban, és végül az elégedetlenkedések 1917-ben a cári rendszer megdöntéséhez vezettek. A kommunizmus alatt Vlagyimir Iljics Lenin ragadta magához a hatalmat és hamarosan, 1922 decemberében megalakult a Szovjetunió. Tagköztársaságai 1922. és 1991. között a következő szovjet szocialista (SZSZK) – két esetben szovjet szocialista szövetségi (SZSZSZK) köztársaságok voltak, melyeket mai neveik alapján: Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Észtország, Grúzia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Lettország, Litvánia, Moldova,
Oroszország,
Örményország,
Tádzsikisztán,
Türkmenisztán,
Ukrajna,
Üzbegisztán. A Szovjetunió – a bipoláris világ egyik pólusaként – a második világháború vége után a világgazdaság egyik kiemelkedő szereplőjévé vált. A világ ipari termelésének 25%-át adta, viszont a világkereskedelemben csupán 5-6%-ban vett részt. (Majoros Pál – Imre Gabriella, 2009)
23
1945-ben megalakult a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (röviden KGST), mely egy gazdasági együttműködés volt a szocialista országok között. A KGST-t azért hozták létre, hogy a szovjet érdekkörbe tartozó tagállamok ne tudjanak kicsúszni a Szovjetunió keze közül, s ne próbáljanak meg részt venni a Marshall-terv segélyprogramjában. Az országok részvétele a segélyprogramban azért lett volna a Szovjetunió számára veszélyes, mert a Marshall-terv kikötötte a segélyezett államok USA-val való együttműködését. A KGST erősítette a tagállamok egymástól való kölcsönös függését, célja a gyengébb tagállamok felzárkóztatása és a gazdasági együttműködés erősítése volt a specializáció és munkamegosztás útján. Lenin után Joszif Visszarionovics Sztálin került hatalomra, aki több tízmillió emberélet árán erősítette meg a kommunizmust és az orosz dominanciát. 1986-ban Mihail Gorbacsov új politikát vezetett be: a „peresztrojka”-t és a „glasznoszty”-ot. Az orosz szavaknak a jelentése rendszerváltás, valamint “nyíltság”, azaz a korlátok feloldása. Gorbacsov célja a „glasznoszty” bevezetésével a Szovjet Kommunista Párt ösztönzése volt a peresztrojka (rendszerváltás) gazdasági átalakításainak elfogadására. A kezdeményezés nem várt eredményeket ért el: olyan erőket szabadított fel, melyek által 1991-ben a Szovjetunió Oroszországra és 14 másik független köztársaságra szakadt szét. (Majoros Pál – Imre Gabriella, 2009) A szovjet utódállamok közül Oroszország volt a legelőnyösebb helyzetben, hiszen orosz kézben maradt a volt Szovjetunió területének háromnegyede, valamint a lakosság fele is orosz állampolgár lett. Az ország 1991 óta törekszik, hogy felzárkózzon a fejlett piacgazdaságokhoz. Hiába a megöröklött nagy terület és népesség, Oroszországot is megviselte a nagy gazdasági közösség felbomlása, az átalakulás rengeteg problémát okozott. A központilag tervezett gazdaságot piaci alapúvá kellett tenni, be kellett integrálódni a világgazdaságba, és a haditermelésről át kellett térni a polgári termelésre. Az ilyen gyors változások korrupciót váltanak ki, a népességnek sem tesznek jót, akik a kommunista rendszerben éltek addig. Hirtelen egy teljesen más rendszerhez kellett alkalmazkodniuk, amihez a szemléletüket, gondolkodásmódjukat is meg kellett változtatni, ezenkívül a változás az életszínvonal visszaesésével is járt. A tulajdonjogok védelme húsz évvel a rendszerváltás után is gyenge, és a magánszektorban szintén erős az állami beavatkozás. (Majoros Pál – Imre Gabriella, 2009)
24
2009-ben Oroszország volt a világ legnagyobb földgáz exportőre, a második legnagyobb kőolaj exportőre és a harmadik legnagyobb acél és elsődleges alumínium exportőre. Az orosz iparra – a többi BRIC-országtól eltérően – jellemző az egyoldalúság. Mivel nincs sok más kiemelkedő kiviteli terméke, ezért az ország nagymértékben függ a szénhidrogének világpiaci árának ingadozásától. A kormány 2007 óta próbálja csökkenteni kőolaj- és földgázfüggőségét a csúcstechnológiai ágazatok fejlesztésével, bár eddig kevés eredményt sikerült elérnie. (CIA.gov, 2011) 2010-ben az ország fő mezőgazdasági termékei: a gabona, a cukorrépa, a napraforgó, zöldségfélék, gyümölcsfélék, marhahús, tej. Az iparban vezető helyet foglalnak el a bányászati és nyersanyag-kitermelő iparágak (amelyekből kőolaj, földgáz, vegyi anyagok és fémek nyerhetőek). Emellett a gépek, nagy teljesítményű járművek és űrjárművek; a védelmi ipar (a radarok gyártásától kezdődően a rakétatermelésen át, egészen a fejlett elektronikai alkatrészek gyártásáig); a hajógyártás, a közúti-vasúti közlekedési eszközök, kommunikációs berendezések, mezőgazdasági gépek, traktorok és építőipari gépek gyártása; elektromos energia előállítása; orvosi és tudományos eszközök gyártása; tartós fogyasztási cikkek ipara; textilipar, élelmiszeripar, kézművesipar. (CIA.gov, 2011) Oroszországnak, mint Brazíliának is, hosszú távú kihívásokkal kell szembenéznie. Az orosz problémák közé tartozik a folyamatosan csökkenő munkaerő, a magas szintű korrupció, a nehezen hozzáférhető tőke elérhetővé tétele a kisebb (nem energetikai cégek) számára, valamint a rossz infrastruktúra javítása. Probléma továbbá a régiók kérdése. A 83 régióval bíró országnak körülbelül csak 10 régiója mondható gazdaságilag erősnek. Ezek a területek nyersanyagban gazdagok, és így lehetőség nyílik az újraelosztásra, valamint a kivitelre. A fejletlen területek nem tudnak az államnak olyan mértékű befizetést biztosítani, mint a fejlettebbek, és ezáltal ők az újraelosztás haszonélvezői. (Ludvig, 2011) A területi problémákhoz hozzátartozik, hogy a népsűrűség is igen egyenlőtlenül oszlik el Oroszországban. Moszkva térsége rendkívül sűrűn lakott, míg a Kína menti területeken alig-alig élnek. A demográfiai megoldatlan feladatok feszültségeket teremtenek az egyes régiók között, amit az egy főre jutó GDP különbségek is erősítenek (előfordulhatnak 1520-szoros eltérések is). A területi problémák kérdésében Vlagyimir Putyinnak sikerült előrelépnie a központi hatalom megerősítésével. Korábban a régiók élén egy az adott
25
régiók által választott képviselő állt, 2010-től viszont nyolc szövetségi körzetből áll az ország, melyek élén központilag kinevezett képviselők foglalnak helyet. (Ludvig, 2011) Mint láthatjuk az előzőekből is, Oroszország az ellentétek országa. Ezt az állítást tovább mélyíti, hogy a világ 100 leggazdagabb emberéből 4 orosz, de a népesség 13,1%-a él a szegénységi küszöb alatt. A munkanélküliség 7,6%, amivel az orosz állam a 82. helyre került besorolásra. Az ország államadóssága a GDP százalékában csupán 9%-ot tesz ki, mely a többi országhoz viszonyítva alacsonynak számít. (CIA.gov, 2011) 2010-ben Oroszország legfőbb kereskedelmi partnerei nagyság szerinti sorrendben a következő országok voltak. Kiemelkedő helyen állt Németország 14,7%-kal, nem sokkal lemaradva pedig Kína követte őt 13,5%-kal. A többi kereskedelmi partnere kisebb arányt tudhatott magáénak az előző két országhoz képest. A harmadik helyen az USA állt 5,6%kal, őt követte Kína 5,4%-kal, az ötödik helyet pedig Törökország foglalta el 4,6%-kal. (CIA.gov, 2011) Oroszország kiemelkedő import partnerei 2010-ben Németország 14,7%-kal és Kína volt 13,5%-kal. A többi partnere már csak egy számjegyű részt tudhatott magának Oroszország teljes behozatalából. Harmadik helyen Ukrajna szerepelt 5,5%-kal, a negyedik helyen Olaszország 4,7%-kal, az ötödiken pedig nem sokkal lemaradva Fehéroroszország 4,5%kal. (CIA.gov, 2011) Az export értéke 2010-ben 398 Mrd USD értékkel bírt, míg az importé 248,8 Mrd USD. Tehát a külkereskedelmi mérleg egyenlege, mint Brazíliában is pozitív, 149,2 Mrd USD. Oroszország fő kiviteli termékei a kőolaj és a kőolajból származó termékek, a földgáz, a vas és az acél, a fa és faipari termékek, valamint a vegyi anyagok. A behozatalban kiemelkedő arányban és értékben szerepelnek a gépek, a járművek, a gyógyszeripari termékek, a műanyag és félkész fémtermékek, a húsok, a gyümölcsök, és az optikai és orvosi műszerek. (7. sz. táblázat alapján) 2010-ben az Oroszországba áramló FDI 297,4 Mrd USD értékű volt, míg az országból külföldre irányuló FDI állomány majdnem ugyanannyit, 274,6 Mrd USD-t tett ki. (CIA.gov) Amíg Brazíliát, Kínát és Indiát az elmúlt 15-20 év sikereinek köszönhetően soroljuk a BRIC-országok közé, addig Oroszországot többek között a regionális nagyhatalmi
26
státusza, a nyersanyag bősége, a két kontinensre való kiterjedése miatt tekintjük azonos szintűnek a másik három országgal. Az 1990-es években nagy GDP-beli eltérés alakult ki, ami ma is elkülöníti Kínától és Indiától, és amely különbség ma is nő. Az ezredfordulótól kezdődően sok fontos makrogazdasági mutató tekintetében a BRIC-ek közötti különbségek 1,5-, vagy akár 2-szeresek is lehetnek.
1.6 I – India Az Indiai Köztársaság területe 3.257.263 km2, valamennyivel több, mint az USA egyharmada. Népességének száma Kína után közel 1,2 milliárd fővel a legmagasabb. (CIA.gov, 2011) India 2010-re vonatkozó főbb gazdasági mutatói az 3. sz. mellékletben találhatók meg, továbbá az 5. sz. melléklet tartalmazza a BRIC-országok 2010-re vonatkozó főbb gazdasági adatainak az összehasonlítását. A Kr.e. 3000 évvel ezelőtt kezdődő Indus-völgyi civilizáció fontos szerepet játszott a délázsiai kontinens tudományának, kultúrájának és kereskedelmének felemelkedésében. A nagy, kiterjedt középkori birodalmak bukását a Brit Kelet-Indiai Társaság megjelenése jelentette. A társaságot Nagy-Britanniában alapították – ez volt a világ első részvénytársasága –, és királyi adománylevélben kereskedelmi előjogokat biztosított cégek számára, akik ennek a birtokában monopóliumra tehettek szert. A XIX. századra Nagy-Britannia lett az uralkodó politikai hatalom India területén. Az első világháború után, 1947-ben Mahatma Gandhi és Jawaharlal Nehru által függetlenné vált az ország. Először Pakisztán szakadt le Indiáról, majd 1971-ben Pakisztánból kivált Banglades. India és Pakisztán között folyamatosak az ellentétek, a viták leginkább két tartomány – Kasmír és Dzsammu – hovatartozása miatt vannak jelen. A függetlenség elnyerése után az 1950-es évek elejétől az 1970-es évek végéig a szocializmus egyik sajátos változata mellett kötelezte el magát az ország, melyben a Szovjetunióval ellentétben a jelentős hatalommal bíró állami szektor mellett megjelent a magántőke is. Ezt a harminc évet a zárt gazdaság, az alacsony GDP jellemezte, az évi átlagos növekedés is csak 3,5% tájékán mozgott. Az egy főre jutó rendkívül alacsony GDP növekedés oka nem csak a gyenge gazdaság volt, hanem a hirtelen népességnövekedés. Az 1950-es évekről az 1970-es évek elejére a népesség 361 millió főről 548 millió főre nőtt,
27
azaz két évtized alatt 187 millió fővel emelkedett. Ez húsz év alatt 34,1%-os népességnövekedést jelent. (Imre, 2011) Az 1980-as évek elejétől a 2000-es évek elejéig tartó időszakban, látva, hogy 1950-től 1980-ig nem sikerült látható gazdasági fejlődést elérni, India a piaca átreformálásába kezdett. Csökkentette az állam szerepét és az ellenőrzésének mértékét az ipari ágazatok termelésében, a külkereskedelemben, valamint a befektetések területén is. Az állam exportösztönző tevékenységbe fogott bele, mely kikényszerítette a versenyt a hazai termelők között. Az állandó verseny a fogyasztókért arra serkentette a termelőket, hogy minél jobb minőségben állítsák elő termékeiket. (Imre, 2011) Az előző harminc évhez képest ebben a húsz-huszonöt évben a GDP növekedés évente átlagosan 5,8% volt, az előző időszakhoz képest több mint két százalékponttal magasabb. Az egy főre jutó GDP is növekedésnek indult, átlagosan évente 3,7%-kal emelkedett. A fogyasztásnövekedés és az egy főre jutó GDP emelkedés nagyban hozzájárult, hogy a szegénységi küszöb alatt élők száma radikálisan csökkenjen. Amíg az 1980-as évek elején a legszegényebbek aránya a lakosság több mint 40%-át tette ki, addig 2005-re sikerült ezt az arányt 24%-ra csökkenteni amellett, hogy a lakosság száma ebben az évben már túllépett az egy milliárd főn. (Imre, 2011) India a nyitott piacgazdaság felé fejlődik, azonban még mindig megtalálhatók a régi autarktikus politika elemei a rendszerben. Az 1990-es évek elején kezdődött el a gazdaság liberalizálása, beleértve az ipari deregulációt, az állami tulajdonban lévő vállalatok privatizációját, valamint a külkereskedelem és a külföldi beruházások ellenőrzésének csökkenését. Ezek a változások nagyban hozzájárultak az ország növekedési ütemének emelkedéséhez, ami 1997 óta évente átlagosan több mint 7%. (CIA.gov, 2011) India gazdasága nagyon sokszínű. Ugyanúgy találkozhatunk hagyományos falusi gazdálkodással, mint modern mezőgazdasággal vagy kézműiparral, és számos modern iparággal, valamint egyre szélesebb szolgáltatóiparral. A munkaerőnek valamivel több, mint a fele a mezőgazdaságban dolgozik, a gazdasági növekedést azonban a szolgáltatóipar húzza felfelé a legnagyobb mértékben. India termelési kibocsátásának fele a szolgáltatóiparból
származik,
miközben
a
munkaerőnek
csak
az
egyharmadát
foglalkoztatja ez a szektor. India kihasználta a művelt angol ajkú lakosság nyelvtudásából
28
származó előnyöket, s így az információs technológiai (IT) szolgáltatásoknak az egyik fő exportőrévé válhatott. Jelentősebb mezőgazdasági termékei: rizs, búza, olajos magvak, gyapot, juta, tea, cukornád, lencse, hagyma, burgonya, tejtermékek, juh, kecske, baromfi, hal. Jelentős iparágai: textilipar, vegyipar, élelmiszer-feldolgozóipar, acél, közlekedési berendezések, cement,
bányászati
termékek,
kőolaj
kitermelés,
gépgyártás,
szoftvergyártás,
gyógyszeripar. (CIA.gov, 2011) 2010-ben – nagyrészt az erős belföldi keresletnek köszönhetően – a gazdaság kijutott a globális pénzügyi válságból, és a növekedés reálértéken évről-évre meghaladja a 8%-ot. Az áruexport, ami mintegy 15%-át teszi ki a GDP-nek, 2010-re visszatért a pénzügyi válságot megelőző szintre. (CIA.gov, 2011) Az ipari terjeszkedés és a magas élelmiszerárak – amik együttes következményei a 2009-es monszunnak és a kormány elosztási rendszere hiányosságainak – megemelték az inflációt, ami 2010 első felében 11%-on tetőzött. Az infláció mértéke egy sor jegybanki alapkamat emelés után azonban hamarosan visszaállt egyszámjegyűre. A munkanélküliségi ráta 2010ben 10,8% volt, amivel a 108. helyet tudhatja magáénak. (CIA.gov, 2011) Az indiai kormány a 2010-2011-es üzleti évben a költségvetési hiány csökkentésére törekszik, melyet az előzőleg megállapított 6,8%-ról 5,5%-ra kíván visszaszorítani. Az ország államadóssága magas, a GDP 51,9%-át teszi ki.(CIA.gov, 2011) India négy legnagyobb export partnere 2010-ben nagyság szerinti sorrendben a következő országok voltak. Első helyen állt 12,6%-kal az USA, második helyen követte őt az Egyesült Arab Emirátusok (EAE) 12,2%-kal, a harmadik helyet Kína tudhatta magáénak 8,1%-kal, őt pedig Hongkong követte 4,1%-kal. (CIA.gov, 2011) India kiemelkedő import partnerei 2010-ben Kína volt 12,4%-kal, akit az EAE követett 6,5%-kal, majd Szaúd-Arábia szerepelt a sorban 5,8%-kal. Egy százalékponttal volt kisebb az USA része (5,7%), az ötödik helyen pedig Ausztrália állt 4,5%-kal. (CIA.gov, 2011) 2010-ben az indiai export 201,1 Mrd USD értékkel bírt, míg az import értéke 327 Mrd USD volt, tehát a külkereskedelmi mérleg egyenlege – ahogy az előző években is – negatív, -125,9 Mrd USD. Legmagasabb értékű exporttermékei a következők: kőolajtermékek, vas és acél, drágakövek, gépek, járművek, ruházati- és vegyipari 29
termékek. A behozatalban a nyersolaj, a drágakövek, a vas, az acél, a gépek, a műtrágya, valamint a vegyipari termékek dominálnak. (4. sz. táblázat alapján) Az Indiába áramló FDI értéke a négy BRIC-ország közül itt a legalacsonyabb, 188,1 Mrd USD, mely csupán a felét teszi ki a Brazíliába áramló FDI-nek. Az ország külföldre irányuló FDI-je is ugyanazt az irányt mutatja, mint az országba áramló FDI, de a különbségek (ha Brazíliához viszonyítunk) nem ennyire eltérőek. India külföldre irányuló FDI értéke 90,36 Mrd USD értékkel bírt 2010-ben, mely közel 40 Mrd USD-vel kevesebb volt, mint Brazíliáé. (CIA.gov) Annak ellenére, hogy az ország gazdasága rendkívüli mértékben fejlődik, Indiának olyan sürgető problémákkal is szembe kell néznie, mint a jelentős túlnépesedés, a környezet szennyezése és pusztítása, a hatalmas szegénység, és a korrupció. A hosszú távú problémák közé tartozik például a szegénység elleni küzdelem, a megfelelő fizikai és szociális infrastruktúra kiépítése, a nem mezőgazdasági foglalkoztatási lehetőségek kiépítése.
1.7 C – China (Kína) Kína területe 9.596.961 km2, majdnem akkora, mint az USA területe. A Földön Kína népessége a legmagasabb, több mint 1,3 milliárd fő, melyet csak India népessége közelít meg. (CIA.gov) Kína 2010-re vonatkozó főbb gazdasági mutatói az 3. sz. mellékletben találhatók meg, továbbá az 5. sz. melléklet tartalmazza a BRIC-országok 2010-re vonatkozó főbb gazdasági adatainak az összehasonlítását. Kína évszázadokon keresztül az egyik vezető civilizáció volt, meghaladva a világ többi részének tudományos művészeti fejlettségét, azonban a XIX. és XX. század elején az országot zavargások, éhínség, katonai vereségek és idegen megszállás sújtotta. A második világháború után az országban a kommunista Mao Ce-tung vezetésével létrehoztak egy autokratikus szocialista rendszert, mely szigorúan ellenőrizte a lakosság mindennapi életét. Az 1949-től 1957-ig tartó időszakban a Kínai Népköztársaság szocialista típusú tervgazdálkodásba kezdett. 1952-re sikerült a termelést a háború előtti szintre felemelni, melyben a nehézipar játszott fő szerepet. Ebben az időszakban látványos fejlődést nem
30
sikerült elérnie az országnak, viszont megkezdődött az iparosodás és az urbanizáció. (Majoros, 2011) A következő húsz év (1957-1976) az úgynevezett „nagy ugrás” időszaka. A kínai vezetőség csupa olyan célt tűzött ki maga elé, amely megvalósíthatatlannak bizonyult, és 1976-ra természetesen nem is érték el a várt fejlődést. Kína húsz év leforgása alatt négyszeresére akarta növelni nemzeti jövedelmét. További célkitűzésként szerepelt az ipari teljesítményt több mint hatszorosára emelése, valamint a mezőgazdasági termelést az időszak elején megállapítottnak a két és félszeresére akarták növelni. (Majoros, 2011) 1978 után Teng Hsziao-ping más vezetőkkel együtt a zárt központilag tervezett rendszer helyett a piacorientált gazdasági fejlesztésre koncentrált. Ezzel a vezetéssel Kína a világ leggyorsabban fejlődő gazdaságává vált oly módon, hogy közben a Kínai Kommunista Párt kizárólagos hatalma megmaradt. Az 1987-es szerkezetátalakítás hozzájárult ahhoz, hogy 2010-re a GDP növekedés megtízszereződjön. Az 1979-ben indított politikát a „reform” és „nyitás” politikájának nevezték el. Kína célja az volt, hogy a belső túlközpontosított rendszert folyamatosan feloldja, és a világ országaival erősítse gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi kapcsolatait. A hatalmas népesség számára rendkívüli jelentőséggel bírt a mezőgazdaság megreformálása. Annak érdekében, hogy a vidéken élőket termelésre ösztönözzék, az állam felosztotta a földeket, majd szétosztotta a családok között. Amennyiben a családok vállalták, hogy meghatározott felvásárlási áron meghatározott mennyiségű terméket beszolgáltatnak az állam javára, akkor a megmaradt terménymennyiséggel szabadon rendelkezhettek. A reform eredményeképpen megnőtt a termelés, a mezőgazdaságban soha addig nem látott előrelépést sikerült elérni: az évi átlagtermelés 7,6%-ot tett ki. (Majoros, 2011) Tehát a reformok a kollektivizált mezőgazdaság megszüntetésével kezdődtek. A mezőgazdasági reform után sorra következtek a pozitív változásokat és fejlődést előidéző újítások. Korszerűsítések indultak meg a mezőgazdaság, az ipar, a honvédelem és a tudomány területén. A reformok kiterjedtek az ár, a költségvetési decentralizáció, és az állami
vállalatok
megnövekedett
autonómiájának
fokozatos
liberalizációjára
is.
Diverzifikált bankrendszer és részvénypiacok kiépítésébe kezdtek, melyek elősegítették a magánszektor gyors növekedését, valamint a nyitást a külkereskedelem és külföldi
31
beruházások felé. Jelentősen javult a lakosság életszínvonala: a személyes döntés köre bővült, bár a politikai ellenőrzés továbbra is szigorú maradt. Látható eredményt sikerült elérni: Kína 2000-re megnégyszerezte termelését, 2010-re az Amerikai Egyesült Államok után már nominálisan is a világ legnagyobb exportőre, és vásárlóerő paritás alapján a második legnagyobb gazdaság lett. A kínai mezőgazdasági és ipari termékek kibocsátásának értéke USD-ben meghaladja az USA ezen szektorainak kibocsátását, a szolgáltatásszektorban pedig az USA után következik, vagyis a világban a második helyen áll. Mindezek ellenére az egy főre jutó jövedelem szintje jóval a világátlag alatt helyezkedik el. A tengerpart menti tartományok gazdasági fejlettsége magasabb szinten áll, mint a belső tartományoké, ahol a munkalehetőség minimális. Ennek a következménye, hogy megközelítőleg 200 millió vidéki munkásnak és hozzátartozóiknak be kellett költözniük városokba vagy város közeli településekre, hogy munkát találhassanak maguknak. Az “egy gyermek” politika eredménye, hogy ma Kína az egyik leggyorsabban öregedő ország a világban. Mindezek ellenére 2011. júliusi adatok szerint Kína népessége 1,3 milliárd fő, amivel az országok között első helyen áll. (CIA.gov, 2011) Másik hosszú távú probléma a környezetszennyezés: elsősorban a légszennyezés, a talajerózió, valamint különösen az északi területeken a talajvíz folyamatos csökkenése. Kína a talajerózió és a lakóterületek kiterjesztése következtében további szántóterületeket is veszít. Az ország a nukleáris és alternatív energiaforrásokra kezdi helyezni a hangsúlyt a kőolajból és földgázból nyert energiaforrások helyett. 2009-ben a gazdasági válság – hosszú idő óta először –csökkentette a keresletet a kínai export termékekre, azonban gyorsan felélénkült a kereskedelem és 2010-re a 10,3%-os GDP növekedéssel maga mögé szorította a többi országot. A gazdaság 2011-ben is erős növekedési pályán halad; az ösztönző politikáknak köszönhetően gyorsan kigördült a globális pénzügyi válságból. Az ország növekedési üteme 2010-es adatok szerint 10,3% volt, a világon a 6. legmagasabb, viszont az egy főre jutó GDP szerint csak a 126. helyen áll. A munkanélküliségi ráta 2010-es adatok szerint körülbelül 4,1%-os szinten helyezkedett el.
32
Kína államadóssága 18,9%-kal a BRIC-ek közül a második legalacsonyabb, ami a duplája Oroszország államadósságának, de meg sem közelíti Brazíliáét és Indiáét. (CIA.gov, 2011) Kína a világ első mezőgazdasági termelője. A mezőgazdaságban a rizs, búza, burgonya, kukorica, mogyoró, tea, köles, árpa, alma, gyapot, olajos magvak termesztése; a húsiparban pedig a sertéshús és a hal a legjellemzőbb terméke a piacnak. Ipari termelése a mezőgazdaságához hasonlóan a legmagasabb a világon. (CIA.gov, 2011) Főbb iparágai közé tartozik a bányászat, az ércfeldolgozás; a vas, acél, alumínium és egyéb fémek és a szén kinyerése; gépgyártás; textil- és ruházati ipar; kőolajipar; fogyasztási cikkek piaca, beleértve a cipők, játékok gyártását; elektronikaipar; élelmiszerfeldolgozóipar; szállítási berendezések, beleértve a gépkocsi, a vasúti kocsik és mozdonyok, hajók és repülőgépek gyártását; távközlési berendezések gyártása; rakéták, műholdak gyártása. (CIA.gov, 2011) Kína legfőbb export kereskedelmi partnere 2010-ben az USA volt 18%-kal. Szintén magas aránnyal, 13,8%-kal a második helyen Hongkong állt, akit Japán követett 7,6%-kal. A negyedik helyen Dél-Korea szerepelt 4,4%-kal, majd pedig egy százalékponttal lemaradva Németország következett. (CIA.gov, 2011) 2010-ben Kína öt legnagyobb import partneréből négy megegyezett a legnagyobb export partnerekkel, viszont sorrendjük és arányuk különbözött. Az első helyen 12,6%-kal állt Japán, a mások helyet Dél-Korea foglalta el 9,9%-kal. A harmadik legnagyobb import partner 7,3%-kal az USA volt, a negyedik helyen 5,3%-kal Németország következett, majd pedig Ausztrália 4,3%-kal. (CIA.gov, 2011) A kínai export értéke 2010-ben 1.579 Mrd USD, míg az import 1.327 Mrd USD értékkel bírt, vagyis a külkereskedelmi mérleg egyenlege, mint Oroszországban és Brazíliában is pozitív (Indiában negatív), 252 Mrd USD. A legnagyobb bevételt adó kiviteli termékei az elektromos és más fajta gépek (beleértve az adatfeldolgozó berendezéseket), ruházati- és textiltermékek, vas és acél, valamint az optikai és orvosi műszerek. A behozatal értékében a legnagyobb szerepet az elektromos és más jellegű gépek, az olaj és az ásványi tüzelőanyagok, az optikai és orvosi műszerek, a fémércek, a műanyagok, és a szerves vegyi anyagok adják. (5. sz. táblázat alapján)
33
Az országba áramló FDI értéke 2010-ben 658,1 Mrd USD értékkel bírt, amely a négy BRIC-ország között a legmagasabb, a Kínából külföldre áramló FDI értéke 289,7 Mrd USD értékű volt (szintén a legmagasabb a BRIC-ek között). (CIA.gov) A 2011 márciusában elfogadott 12. ötéves terv szerint folytatni kell a reformokat a gazdaságban, valamint növelni kell a hazai fogyasztást annak érdekében, hogy a GDP növekedés kevésbé függjön az exporttól. Kína azonban valószínűleg csak csekély mértékben fog tudni előrehaladni a tervek megvalósításában. Jelenleg két fő gazdasági problémával kell az országnak megküzdenie: az egyik az infláció (ami 2010 végén meghaladta a kormány által kitűzött 3%-ot), a másik a helyi önkormányzatok adóssága, melyek a beruházások és ösztönző politikák hatására megnőttek. (CIA.gov, 2011) A kínai kormány számos más gazdasági kihívással szembesül. Például csökkentenie kell a magas hazai megtakarítási rátát és ennek megfelelően az alacsony hazai keresletet növelni kell. Elegendő munkalehetőséget kell fenntartani a több tízmillió vidékről városba áttelepülő és újonnan belépő munkaerő számára, a korrupciót és más gazdasági bűncselekményeket jelentős mértékben vissza kell fogni, a gazdaság átalakítása pedig elengedhetetlen feladat a társadalmi viszályok és a környezetszennyezés csökkentése érdekében. (CIA.gov, 2011)
2. A 2008-2009-es gazdasági és pénzügyi világválság rövid bemutatása 2.1 A válság előtti világgazdasági tendenciák Az 1950-2007-es időszak egyik legfontosabb tendenciája, hogy a határok lebomlásával és a globalizáció pozitív hatásai okán, megnőtt a transznacionális és multinacionális vállalatok száma. Ezek az intézmények egyre több beszerzőt foglalkoztattak, ami hozzájárult a nemzetközi kereskedelem növekedéséhez. A válság előtti évtizedben jelentősen megnövekedett a világméretű specializáció, ami azt jelenti, hogy a cégek egyre kisebb szegmensekben állítottak elő termékeket, vagyis mindinkább szakosodtak. A szakosodás vonta maga után, hogy a különböző ágazatok között egyre több és több kapcsolat alakult ki, ami szintén hozzájárult a külkereskedelem növekedéséhez. 34
Az országok is a specializáció felé haladtak a komparatív előnyök alapján. Ez azt jelenti, hogy két ország közül – amelyek két ugyanolyan terméket állítanak elő és az egyik ország az egyik terméket, a másik ország pedig a másik terméket tudja hatékonyabban előállítani –, úgy tudják elérni a legnagyobb kibocsátást, ha azt a terméket termelik, amiben nagyobb előnyük van. Tehát az egyes országok számos termék előállítása helyett inkább arra törekedtek, hogy kevesebb fajtát gyártsanak, de e termékek előállítása minél hatékonyabb legyen. Az 1989-1990-es rendszerváltások, vagyis a szocialista rendszerek és a kommunista tömb megszűnése lehetővé tette, hogy az integrációk kiszélesedésével és számuknak növekedésével, valamint a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) segítségével a szabad kereskedelem teret nyerhessen. A kereskedelmet a BRIC-országok dinamizálták igazán az elmúlt 10 évben. A logisztika is kiszélesedett, amely az infrastruktúra kiterjedésével gyorsította a nemzetközi áruforgalmat, valamint felgyorsult az informatika fejlődése is (pl. az online kereskedelem megjelenése). Az áruáramlásból kifolyólag megnövekedett és gyorsult a tőkeáramlás is. 1961-től egészen az 1990-es évekig a nemzetközi gazdaság legmeghatározóbb szereplői a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagországai voltak. Az 1990es évektől kezdődően az OECD fejlett országainak szerepe csökkenni kezdett a világgazdaságban, melynek oka a BRIC-országok és az ázsiai térség dinamikus fejlődésében rejlik. (Zándor-Gáspár, 2011) Az OECD országok gazdaságai az utóbbi húsz évben kezdtek lemaradozni egymástól, és a fejlődésük megrekedt. Például az USA továbbra is a világ legnagyobb gazdaságával és erős katonai befolyással bír, azonban csökkenni fog e szerepek jelentősége. Másik példa az Európai Unió, mely integráció demográfiai, szociális, munkaerő-piaci, valamint számos egyéb problémákkal néz szembe, ami lassítja a tagállamok fejlődését. Az EU egyes tagállamainak felzárkózási üteme sem egyforma, a tagállamok között is különbségekről beszélhetünk gazdasági, pénzügyi, politikai téren. (Zándor-Gáspár, 2011) Az 1990-es évektől a BRIC-országokra terelődött a világgazdaság figyelme. Amíg húsz év alatt az európai fejlett államok 50-65%-ban tudták növelni a gazdaságukat, addig a BRICek közül India megháromszorozta, Kína pedig megtízszerezte GDP-jét, amely által a világ 35
második legnagyobb gazdaságává fejlődött. Oroszország stratégiai szerepe is növekedni kezdett, ahogy Európa és Ázsia kőolaj- és földgáz szükséglete megnőtt, Brazília pedig a dél-amerikai kontinens vezető országává nőtte ki magát. India és Kína növekedésének forrása ma már nem csak az olcsó munkaerőn, hanem a megerősödött és dinamizálódó keresleten alapul. Tehát az olcsó munkaerő önmagában nem jelent rendkívüli előnyt. Kína például úgy tudta megnövelni az olcsó munkaerőből származó lehetőségeit, hogy a foglalkoztatás korszerűsítésére koncentrált. Látható, hogy ezek az országok nem küzdenek munkaerő-piaci problémákkal. Sőt, mióta megindult a fejlett országokban lévő vállalatok bizonyos tevékenységeinek kiszervezése ázsiai országokba, azóta ezek az ágazatok is újabb munkalehetőséget biztosítanak. Például 2010-től Indiában már 460 millió angolul jól beszélő és ugyanennyi 35 évnél nem idősebb indiai fiatal várja a további kiszervezéseket. (Zándor-Gáspár, 2011) Brazília fejlődése és kiemelkedése a dél-amerikai országok közül is lényeges mozzanata a válság előtt lezajlott tendenciáknak. 2010-re Brazília a nemzetközi kereskedelem egyik jelentős résztvevőjévé vált. Az ország szerepe a saját kontinensén is erős, melyet új olajtartalékai tovább növeltek. Oroszország a világ legnagyobb energiahatalma lett. Mivel az ország fejlődésének mozgatórugója a szénhidrogének exportjában rejlik, ezért rendkívül fontos, hogy diverzifikálja kiviteli lehetőségeit. Első számú partnere a kőolaj és földgáz exportjában az EU, ahova a kivitel 70%-át szállítják. Oroszország céljává vált kőolaj-vezetékek kiépítése Ázsia felé is, amelyek csökkentenék az Európába irányuló szállítások egyoldalúságát. A diverzifikáció Oroszország számára megoldható probléma, hiszen nagy, elnyúló földrajzi területéből kifolyólag közel fekszik mind az USA-hoz, mind Japánhoz, valamint Kínához is. Húsz év alatt a népesség másfél milliárd fővel nőtt a Földön. A népességnövekedésnek súlyos következményei lehetnek, mivel a népességgyarapodás a fejlett országokon kívül ment végbe. Legnagyobb arányban Kína és India népessége növekedett. Ki kell azonban emelni, hogy Kína népessége az évek folyamán lassabb ütemben emelkedett, mint korábban, ezzel ellentétben India népességnövekedése 2010-ben 42%-os volt. Valószínű, hogy a tendencia folytatódni fog az elkövetkező években is, ami azt fogja eredményezni,
36
hogy 2025-ben India népessége meg fogja közelíteni Kínáét, sőt el is hagyhatja azt. (Zándor-Gáspár, 2011) A termelés alakulása a válság előtt 2007-ben a következőképpen alakult. Kína súlya a nemzetközi termelésben meghaladta az EU legnagyobb termelőjének, Németországnak a nemzetközi termelését, 2011-re pedig már Japánét is. A másik három BRIC-ország se maradt le: körülbelül ötszörösére növelték arányukat. A kereskedelem fejlődésében továbbra is a fejlett országok a kiemelkedő szereplők, emellett viszont nő a feltörekvő gazdaságok részaránya. Amíg az 1990-es években ezen országok kivitele csupán a 15,5%át tette ki a világban végbemenő kiviteleknek, addig 2009-re ez az arány már 40%-ra emelkedett fel. (Zándor-Gáspár, 2011)
2.2 Brazília, Kína, India a válság előtti évtizedben A BRIC-országokat a válság előtti évtizedben az erős gazdasági fejlődés, a saját régiójukon belüli fejlődés és a beruházások növekedése jellemezte. (Mint a cím is mutatja, ebben a részben Oroszország nem kerül elemzésre, az ország gazdaságának válság előtti elemzése a következő fejezetben kapott helyet.) Brazília Brazília a válság előtti évtizedekben rohamos fejlődésnek indult. 2002-től kezdődően gazdasága folyamatosan bővül, 2005 óta pedig külkereskedelmi többlettel tud elszámolni, amely évente meghaladja a 40 Mrd USD-t. Ez a többlet hozzájárult Brazília megerősödéséhez: az ország devizatartaléka már több mint 200 Mrd USD. Az államadósság is évről-évre csökken. Amíg 2003-ban a GDP 52,36%-át tette ki, addig 2007-ben ez az aránya majdnem kilenc százalékponttal csökkent, már csak a GDP 43,7%át jelentette. (Pólyi, 2011) Politikai stabilitás alakult ki az országban, amely elősegítette a GDP növekedését. 2007ben Brazília GDP-je 5,4%-kal nőtt, amely az előző év GDP bővüléséhez képest is emelkedést mutat. A bővüléshez első sorban az ország belső fogyasztásának megemelkedése járult hozzá. A válság előtti tíz évben Brazília külkereskedelmi kapcsolatai kiszélesedtek. 2007-ben az ország kivitele legnagyobb arányban az EU-ba irányult, mely 25,2%-át tette ki a teljes exportnak. Az EU tagállamai mögött nem sokkal, 22,7%-kal a latin-amerikai országok 37
következtek. Dobogós helyen szerepelt az USA-ba irányuló export, melynek értéke 15,8% volt. A következő helyeken az ázsiai országok álltak 15,5%-kal, őket követték a közelkeleti országok 4%-kal, majd pedig a kelet-európai államok zárták a sort 2,7%-kal. (Pólyi, 2011) 2007-ben a behozatalban első helyen álltak az ázsiai országok, melyek az import 25,4%-át tették ki élükön Kínával, aki ennek az aránynak majdnem a felét adta. Az EU-ból származó import 22,2%-a volt Brazília teljes importjának, ami magasabb, mint a latin-amerikai országokból származó behozatal (17,1%). Az USA csak a negyedik helyen szerepelt 15,7%-kal. Őt követte Afrika 9,4%-kal, a Közel-kelet 2,7%-kal, a sort pedig a keleteurópai országokból származó import adta, mely összesen 2,3%-ot tett ki. (Pólyi, 2011) Az ország sikeresen megfékezte az infláció növekedését, reformokat tudott végrehajtani a pénzügyi rendszerében. A külföldi tőkeberuházások értéke 2007-ig növekedtek, ebben az évben csaknem elérte a 35 Mrd USD-t. Ezek a beruházások hozzájárultak a nyersanyag- és energiaipar modernizációjához, mely növelte a termelést, valamint a GDP bővüléséhez is hozzájárult. A változások pozitív hatásai jelentősek, amelyek segítségével 2007-re Brazília az országok GDP nagyság szerinti rangsorolás alapján a világ tizedik legnagyobb gazdaságává fejlődött. Kína Az 1990-es évek közepétől kezdődően Kínában a reform és nyitás politikája látványos változásokat hozott. A gyors gazdasági bővülés eredményeképpen nem csak a városi, hanem a vidéki lakosság életszínvonala is jelentősen emelkedett. A 2000-es évekre Kína megkezdte integrálódását a világgazdaságba, szélesedtek a külgazdasági kapcsolatai, nőtt a külkereskedelem volumene, valamint megfékezte az infláció emelkedését. Áttörést sikerült elérni számos területen – pénzügyi, monetáris, külkereskedelmi, áruforgalmi, beruházási, szociális és egyéb rendszerekben –, amelyek a szocialista piacgazdaság elvárásait követték. Az állami vállalatok még mindig veszteséggel számoltak el és nem működtek hatékonyan, azonban ezen a téren is reformokat indultak meg a problémák
kezelésének
érdekében.
Oly
módon
megnövekedett
az
ország
külkereskedelmének mértéke és a külföldi tőke felhasználása, hogy 2000-es évre Kína devizatartaléka már túlszárnyalta a 200 Mrd USD-t. (Majoros, 2011)
38
Kína rohamos gazdasági fejlődése ellenére sok demográfiai és szociális problémára nem tudott megoldást találni. Az országban erős ellentétek maradtak a fejlett és a fejletlenebb régiók között, tőkehiánnyal kellett számolniuk, a vagyoni különbségek feszültséget szültek a lakosság között, nem volt hatékony a foglalkoztatás sem. Annak ellenére, hogy az agrárolló kinyílt, és más belső gazdasági problémákkal kellett számolnia Kínának, a gazdaság számos lehetőséget kínált a gondok kezelésére (magas megtakarítási ráta, magas munkaerő-kínálat). Kína 2001-ben csatlakozott a Világkereskedelmi Szervezethez (WTO). A társulás jelentősen hozzájárult az ország bekapcsolódásához a nemzetközi kereskedelembe, valamint az ország világgazdaságban betöltött szerepének növekedéséhez. A WTO követelményrendszere a külföldi működő tőke előtt elegyengette az utat, tehát könnyebben áramlott a tőke az országba, ezenkívül Kína részese lett a nemzetközi versenynek. A WTO csatlakozással járt változásokat 2002 óta működteti az ország. Kína évente mintegy 40 Mrd USD-t nyer a csatlakozással. 2002-ben az ország GDP-jének értéke 1289 Mrd USD volt folyó áron, melyet 2007-re majdnem megháromszorozott. A gazdasági növekedés szintén emelkedett a válság előtti évtizedben, 2007-ben már 11,9%-ot tett ki. A munkanélküliségi ráta alacsony maradt, sosem került 5% fölé, 2002 és 2007 között 4,04,3%-on ingadozott. (Majoros, 2011) A kínai fejlődési modell és piacnyitás ösztönzőként hatott India gazdaságára. Az 1990-es években átfogó reformokat valósítottak meg az országban. Az iparnak mindössze csak 20%-át nem tették elérhetővé a magánberuházók számára, és csak öt olyan ágazat maradt, amelyben nem számolták fel az engedélyezési rendszert, nem lehetővé tették a technológiaimportot. (Imre, 2011) Az ország megnyitotta kapuit a külföldi befektetők előtt, valamint számos szektorban lehetővé vált a külföldiek számára a tulajdonszerzés. Szintén az 1990-es években lendült meg a GDP növekedése, amely évente átlagosan 6,1%-ot tett ki. Nőtt a népesség életszínvonala, az ezredforduló után (tíz év alatt) megduplázódott. 2003-tól intenzíven bővültek az országon belüli beruházások, megnövekedtek a megtakarítások, valamint emellett bővült a belső fogyasztás is. (Imre, 2011)
39
India India gazdaságának szerkezete jelentős változásokon ment keresztül. Megnőtt az ipari- és szolgáltatás szektor GDP szerinti aránya a mezőgazdaság rovására, azonban még mindig a népesség nagy része, több mint 50%-a a primer szektorban dolgozik. Ennek a ténynek az oka, hogy habár India modernizálja a gazdaságát, ennek ellenére a népesség még mindig alacsony fejlettségi szinten áll. Az 1990-es évek ipari reformjainak hatására az ipari termelésben 7,5%-os bővülés volt megfigyelhető. A 2000-es évek elején tapasztalt világgazdasági recesszió visszaszorította az ipari termelést, azonban 2006-2007-re újra helyre állt, és 8%-os éves átlagos növekedés lett megfigyelhető. Az ipari szektor húzóágazatává a feldolgozó ipar vált, míg a gazdaság húzóágazata a szolgáltatásszektor lett. (Imre, 2011) India külkereskedelmének szerkezete (akárcsak Kínáé) a piaci nyitás hatására jelentős változásokon ment keresztül. 1980-2010-ig tartó időszakban az árukivitelből származó bevétele több mint a hússzorosára nőtt. 2007-től az EU és India között szabadkereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalások kezdődtek. Jelentősebb kereskedelmi partnerei elsősorban ázsiai országok (EAE, Szaúd-Arábia és Kína), az USA, valamint az EU tagállamok közül Németország, az Egyesült Királyság, Belgium és Olaszország lett. (Imre, 2011) A működőtőke befektetések 1991 és 2010 között túllépték a 180 Mrd USD-t. Az FDI több mint négyötöd része Mauritiusról, Szingapúrból, az USA-ból, az Egyesült Királyságból, Hollandiából, Ciprusról, Japánból, Németországból, az EAE-ból, és Franciaországból származott. A beáramló FDI egyenlőtlenül oszlottak és oszlanak el ma is Indiában, mindössze pár régió van, ahova nagy arányban tud eljutni. Ebben a néhány régióban kap helyet az FDI körülbelül 77%-a. (Imre, 2011)
40
2.3 A válság jellemzői Az 1929-1933-as nagy gazdasági világválság óta a 2008-2009-es gazdasági és pénzügyi világválság volt a legsúlyosabb krízis. Amíg az időszakosan megjelenő válságok a gazdaságok fellendülésén és hanyatlásán alapul, addig a XXI. század válsága egy több mint huszonöt éve tartó „szuperboom” robbanásától kezdődött el. Az 1990-es években az USA hatalmas belső fogyasztói kereslete kezdte mozgatni a világkereskedelmet, mivel ez növelte az USA import szükségletét. A 2000-es évek közepére a háztartások megtakarításai nagymértékben csökkentek, egyszerű volt pénzhez jutni, könnyű volt a tőkekivitel, és csökkentek a késztermékárak. Tehát az ország gazdaságát folyamatos konjunktúra jellemezte, amelyet a belső fogyasztás fűtött. A lakosság fogyasztóképessége, a nagy foglalkoztatottsági arány, a magas keresetek, valamint nem utolsó sorban a pénzügyi intézményekbe vetett erős bizalom – hitelek felvétele – miatt volt lehetséges a válság kirobbanása. (Zándor-Gáspár, 2011) Alapvetően a válság kialakulása ott kezdődött, hogy az Amerikai Egyesült Államok jegybankja
(röviden
FED)
más
jegybankokhoz
képest
alacsonyan
tartotta
az
alapkamatlábat. Az alacsony alapkamat és az ingatlanárak emelkedésére számító és egyben támaszkodó pénzügyi intézmények lehetővé tették, hogy magánszemélyek alacsony kamatozású hitelek különböző formáihoz juthassanak hozzá szigorúbb hitelbírálat nélkül. A könnyű hitelhez jutás végeredményképpen az USA több évtizede tartó konjunktúráját erősítette: emelkedett a GDP, növekedett a lakosság fogyasztása, felgyorsult a lakásépítések üteme. A hitel népszerűsége okán megnőtt a hitelt nyújtó pénzügyi intézmények
közötti
verseny,
mely
azt
eredményezte,
hogy
megbízhatatlan,
adósságtörlesztésre képtelen magánszemélyek is hitelhez jutottak. Az ingatlanárak emelkedésével még több kockázatos hitelt tudtak nyújtani a bankok, mely rizikós pénzügyi vállalkozásaikból újabbakat generáltak, majd adtak el befektetőknek, s ezáltal újabb pénzeket tudtak a pénzügyi rendszerbe vinni. (Soros, 2008) Ez a fajta pénzügyi szerkezet addig tud működőképes maradni, míg újabb és újabb pénzt képes felszívni a gazdaságból. 2006 végén, amikor az ingatlanárak tetőzése véget ért, az USA ingatlan- és bankszektorában pénzügyi válság alakult ki, a bankok elkezdtek csődbe menni. 2007-re egy olyan „ingatlanpiaci buborék” alakult ki, melyet már nem bírt el az USA gazdasága, és amely képes volt egy globális pénzügyi és gazdasági válságot
41
elindítani. Rengeteg nagyvállalat nem tudta folytatni korábbi megszokott működését: vagy csődbe jutott, vagy a csőd elkerülése végett egyesült más vele azonos szektorban működő vállalattal, vagy akár versenytárával. A válságot összetettség jellemezte, mivel globális pénzügyi válságból indulva gyorsan átterjedt a gazdaságra és más szektorokra is. Röviden összefoglalva a válság jellemzői a következők voltak:
Pénzügyi válságként indult el, azonban viszonylag gyorsan reálgazdasági válsággá nőtte ki magát. Ez a gyors átterjedés a gazdasági szektorra annak a következménye, hogy a „világ összeszűkült”, vagyis az egyes szegmenseket nem lehet elhatárolni egymástól. Például a pénzügyi és gazdasági szektor között nem lehet éles határvonalat húzni és elzárni egymástól a kettőt.
Bizalmi valamint beruházási válságnak azért tekinthető, mert egyrészt megrendült a pénzügyi intézetekbe vetett bizalom, másrészt mert visszafogták a beruházásokat és ez vagyonvesztéssel járt.
A válság szociális része a megnövekedett munkanélküliségben rejlik a termelés és a fogyasztás csökkenése mellett.
A fogyasztói része pedig abban, hogy a kereslet eltolódott inkább az olcsóbb termékek felé (pl. a gépkocsik vásárlása terén).
Az USA-t és az EU erős gazdasággal rendelkező országait is súlyosan érte a válság. Gazdaságuk megrendül, a várt növekedés drasztikusan csökkent, néhol negatívba csapott át. A krízisből való kilábalás hosszú időt vett igénybe, sok országban még ma is érezni az utóhatásokat. A BRIC-országokban viszont közel sem olyan hatásokat figyelhetünk meg, mint a világ legtöbb államában. Ezek az országok viszonylag gyorsan kilábaltak a válságból, folyamatosan magas növekedési rátát értek el, kiemelkedő teljesítményt nyújtanak az USA és az EU országaihoz képest.
42
2.4 A válság hatásai Brazíliára, Kínára és Indiára A válság alól az olyan nagy belső piaccal rendelkező országok, mint Brazília, Oroszország, India, és Kína sem maradtak ki. Brazília A válság ideje alatt Brazília egyensúlya gazdasági és pénzügyi téren azt jelzi, hogy az országnak sikerült időben reagálnia a nemzetközi pénzügyi krízis következményeire. Az ország 2008 végén kezdte érezni a válság negatív hatásait, mely két negyedévig volt tapasztalható. Ebben az időszakban a visszaesés elsődleges oka a kereslet megcsappanása volt, a legnagyobb visszaesés az ipari szektort érintette. Az első visszaesés az iparcikkek exportjában nyilvánult meg. A legnagyobb probléma, hogy Brazília exportja jelentősen csökkent a feltörekvő országokban, ahova a kivitel nagy aránya irányult (pl. Argentína és Mexikó az a két export célország, ahova a Brazíliában gyártott gépjárművek kivitelének nagy része áramlott). A második visszaesési hullámot a hitelkeretek csökkenése jelentette. 2008-ban jelentősen összezsugorodott az ipari termékek kereslete, valamint az USA dollárban való exporthitelezés, mely negatívan érintette a brazil piaci operációkat. (Mendonça de Barros, 2010) A válság előtti hónapokban számos vállalat úgy vett fel brazil realban hitelt, hogy származékos árfolyamot használt. Miután 2008 utolsó hónapjaiban a brazil realt több mint 30%-kal leértékelték, a hitelt felvett vállalatok többsége az adósságok miatt csődbe ment. Ezek a vállalatok, mint más országokban lévők is, nem számoltak a származékos ügyletekben rejlő kockázatokkal. Így az export és hitelezés csökkenése miatt a vállalatoknak még hatalmas pénzügyi veszteségek árán is mérsékelniük kellett termelési szintjüket, készleteiket és beruházásaikat pedig jobb esetben elhalasztották, rosszabb esetben törölték. (Mendonça de Barros, 2010) Ugyanakkor Brazília volt az egyik első a feltörekvő országok közül, aki elkezdett kilábalni a krízisből. 2009 második negyedévében, amikor a fogyasztók és beruházók bizalma újraéledt, fellendülést tapasztaltak a gazdaságban, valamint az export fellendülése okán a GDP növekedésnek indult.
43
3. táblázat - Brazília fő makrogazdasági mutatói 2008 A GDP értéke folyóáron
Mrd USD
A GDP növekedése változatlan áron
USD/fő
2010
1635
1574
2024
5,1
-1,8
7,5
10 500
10 500
11 300
%
Az egy főre jutó GDP folyó áron
2009
Az infláció
%
5,7
4,9
5,0
Munkanélküliségi ráta
%
7,9
8,1
7,2
Az export értéke
Mrd USD
197,9
153,0
201,9
Az import értéke
Mrd USD
173,0
127,7
181,6
A folyó fizetési mérleg egyenlege
Mrd USD
-28,2
-24,3
-51,8
Forrás: IMF, Brazil Központi Bank, ECLAC, Economy Watch
A 2007-es 6,1%-os rekord növekedés a világválság hatására 2008 végén lecsökkent. Ahogy a 3. sz. táblázatból látszik, 2008-ban a brazil gazdasági növekedés 5,1%-ra esett vissza, mely a következő évben a válság hatásainak következtében negatívra váltott át, -1,8% volt. 2010-ben a brazil gazdaság ismét fejlődésnek indult, a GDP növekedés 7,5%-ot tett ki. Brazília külkereskedelme 2008-ban 370,9 Mrd USD értékű volt, ami 2009-re 90 Mrd USD-vel csökkent 280,7 Mrd USD-re. 2010-re erőteljesen érezni lehetett a fellendülést, a külkereskedelem 383,6 Mrd USD értékel bírt, ami 36,6%-os növekedést jelentett az előző évhez képest. Ezen belül az import 2009-ről 2010-re 127,7 Mrd USD-ről 181,6 Mrd USDre nőtt (42%-os növekedés), az export pedig 153 Mrd USD-ről 201,9 Mrd USD-re (32%-os növekedés). Brazília GDP-je Dél-Amerika GDP-jének több mint a felét teszi ki. A gazdasági növekedésnek közép- és hosszú távon se területi és se népességi szinten nincsenek korlátjai, mindezek mellett ásványanyag-lelőhelyekben gazdag az ország, és a tíz legnagyobb mélytengeri kőolaj- és földgázlelőhellyel rendelkezik. A 2010-es gazdaságpolitikai célokat a válság negatív hatásainak csökkentése érdekében határozták meg. Fontos volt az infláció és a munkanélküliség visszafogása, a brazil nemzetközi tartalékok növelése, valamint az árfolyam stabilitásának megerősítése. A hatékony politikának köszönhetően mérséklődtek a válság káros hatásai. Például az inflációt a 2008-as 5,7%-os szintről 2010-re sikerült 5%-ra visszaszorítani, megerősödött a
44
belső fogyasztás, aminek következtében megindult az ipari termelés, mely által ismét erősödni kezdett a brazil gazdaság. A munkanélküliségi ráta 2008-ban 7,9% volt, ami a válság következtében még 2 tized százalékponttal növekedett 8,1%-ra. 2010-ben ezt a magas százalékos arányt sikerült visszaszorítani 7,2%-ra, amely szintén a kormány gazdaságpolitikai intézkedéseinek volt köszönhető. A meglévő előnyös gazdasági feltételek, melyekkel gyorsan és sikeresen tudott Brazília reagálni a válság által okozott hatásokra, 2006-ra vezethetők vissza, amikor Brazília gazdasági fejlődése erős növekedési ciklusra lépett át. A folyamatos fejlődés lehetővé tette, hogy az országnak megnövekedjen a valutatartaléka, és kihasználatlan kapacitásaival számos ágazat vállalatait pénzügyileg meg tudja segíteni. Az országnak nem volt nagy mennyiségű fogyasztói adóssága, sőt a fogyasztói kötelezettségek általában rövidtávra szóltak. Az USA-val és Európával ellentétben a brazil jelzálogadósság szintén alacsony volt. A szigorú szabályozások és az óvatos monetáris politika kulcsfontosságú szerepet játszott a válság kezelésében, melynek eredménye, hogy a kormány sikeresen ellenőrzés alatt tudta tartani az inflációt. Az erős gazdasági növekedés és a magas kamatlábak a külföldi befektetők számára vonzó célponttá tették az országot. A nagy tőkebeáramlás hozzájárult a brazil deviza gyors felértékelődéséhez, így a kormány több külföldi beruházáson tudott adót emelni. (Mendonça de Barros, 2010) India India 2008 novemberében kezdte el erőteljesen érezni a válság negatív hatásait. A kormány felkérte a vállalatokat, hogy ne bocsássák el foglalkoztatottjaikat tömegesen, sőt biztosítsák továbbra is a szociális juttatásokat számukra. A kormány egy „gazdaságstimuláló mentőcsomagot” készített, hiszen célja az iparfejlesztési és infrastrukturális politikának folytatása volt. A csomag pénzügyi téren nyújtott előnyöket. Például az exporthitelek lejáratát kiterjesztették, a hitelkamatokat csökkentették, valamint állami támogatás alá kerültek a már korábban megkezdett infrastrukturális beruházások. (Székely-Doby, 2009) A gazdaságélénkítő csomag ellenére és az infláció változásának hatására az élelmiszerárak 2008 folyamán 10%-ot emelkedtek. A kormány folytatta a gazdaságélénkítő politikáját:
45
kiszélesítette az exporttámogatásokat (elsősorban a textil- és kézműiparra), megszüntette néhány importtermék vámját, segítette a kis- és középvállalatok finanszírozási gondjainak megoldását. 2009-ben a válság hatásainak negatív következménye, hogy több nagyvállalatnak is finanszírozási problémákkal kellett számolnia. A gazdaság fellendítése érdekében Indiának szüksége volt az országba áramló tőke növelésére, melyet a külföldi tőke előtti út liberalizálásával próbált elérni az infrastruktúrában és az energiaszektorban (a hatékony energia-előállítás érdekében eltörölték a behozott nyersanyagok vámkötelezettségét). A piaci szereplők bíztak abban, hogy a kormány gazdaságstimuláló-mentőcsomagjai és a belső kereslet élénkítése a gazdaság erősödésére válnak, ezáltal a gazdaság bővülését a válság nem fogja erőteljesen befolyásolni. Az Indiai Központi Bank célja az volt, hogy amennyire lehet, meggázolja a válság begyűrűzését. 2009 januárjában immár negyedszer csökkentette az irányadó kamatlábat, melynek értéke 5,5% lett, a leszámítolási kamatláb szintén lecsökkent, a 2008. októberi 9%-ról 2009 júniusára már csak 6% volt. A kötelező tartalékráta az időszak alatt szintén az előzőeknek megfelelő tendenciát mutatta, 9%-ról 5%-ra esett vissza. Ezeken a változtatásokon a kormány nem kívánt változtatni rövidtávon. A három legnagyobb indiai bank megsegítésére az állam 800 millió USD értékű pénzügyi mentőcsomagot különítettek el. (Székely-Doby, 2009) 4. táblázat – India fő makrogazdasági mutatói 2008
2009
1223,5
1353,0
78779,4
%
6,7
7,4
8,6
USD/fő
858
928
880
Az infláció
%
8,0
3,6
9,4
Munkanélküliségi ráta
%
6,8
10,7
10,8
A GDP értéke folyóáron
Mrd USD
A GDP növekedése változatlan áron Az egy főre jutó GDP folyó áron
2010
Az export értéke
Mrd USD
185,3
178,8
201,1
Az import értéke
Mrd USD
303,7
288,4
327,0
A folyó fizetési mérleg egyenlege
Mrd USD
-2,3
-2,8
-3,4
Forrás: Világbank, IMF, Economy Watch, ITD Hungary
46
Összességében elmondható, hogy az indiai gazdaság kis mértékben érezte csak meg a gazdasági-pénzügyi válság negatív hatásait más országokkal szemben: a GDP növekedése 2008-ról 2009-re 6,7%-ról 7,4%-ra nőtt, 2010-re pedig már 8,6% lett ez a növekedési ütem. A GDP folyamatos növekedése számos okra vezethető vissza. Például, az indiai gazdaság hatalmas belső piaccal bír, melynek óriási a felszívóképessége, emellett a gazdaság nem export-orientált (a GDP-nek kevesebb, mint egynegyede származik kivitelből), valamint piacvédelmi okok miatt zárt bankrendszerrel rendelkezik. A munkanélküliségi ráta India esetében rendkívül erősen megnövekedett a 2008-as 6,8%ról. 2009-ben 10,7%-on állt, vagyis majdnem 4 százalékponttal magasabb lett a ráta, mint 2008-ban volt. A kormánynak 2010-re sem sikerült visszaszorítani ezt a magas arányt, ebben az évben is 10% felett állt a munkanélküliségi ráta, sőt egytized százalékkal nőtt is a 2009-eshez képeset (10,8%). Az inflálódás is kiemelkedő probléma az országban. 2008-ban 8,0%-os volt, amit 2009-re 4,6 százalékponttal sikerült visszaszorítani 3,6%-ra. 2010-re azonban újból felszökött 9,4%-ra, megközelítve a 10%-ot. 2008-ban India külkereskedelme 489 Mrd USD értékű volt, ami a következő évre 467,3 Mrd USD-re csökkent a válság negatív hatásainak következtében. 2010-re óriási fellendülés volt tapasztalható a külkereskedelem terén, ami 528,1 Mrd USD-t tett ki, a 2008-as szintet is meghaladva 39,1 Mrd USD-vel. A következő változásokat láthatjuk, ha külön-külön megnézzük az export és az import értékét. A kivitel 2008-ról 2009-re jobban csökkent, mint a behozatal: 185,3 Mrd USD-ről (2008) 178,8 Mrd USD-re (2009), ami 6,5 Mrd USD-nyi csökkenést jelent. Indiának számolnia kellett azzal, hogy a belső kereslet élénkítése önmagában nem fogja kisegíteni a válságból, hiszen a korábbi évekkel ellentétben – a 2000-es évektől kezdődően – már erősen függött a nemzetközi pénzügyi és gazdasági helyzettől. Tehát gazdasága erősen függ a behozataltól, mely 2008-ban 303,7 Mrd USD-ről 2009-re 288,4 Mrd USD-re csökkent, ami 15,3 Mrd USD-vel kevesebb a 2008-as értékhez képest. Ennek hátterében elsősorban az üzemanyag és élelmiszer világpiaci árak drágulása áll. 2010-ben az export és az import értéke is meghaladta a két évvel korábbi szintet: a kivitel 201,1 Mrd USD-t tett ki, míg a behozatal 327,0 Mrd USD-ra nőtt.
47
Kína Kína azon néhány ország egyike, mely a válság begyűrűzésekor bőséges pénzügyi eszközökkel rendelkezett. Bevételi forrásai magasabbak voltak kiadásainál, így sokkal könnyebben tudta 2008-ban előteremteni a 4000 Mrd CNY (körülbelül 586 Mrd USD) értékű gazdaságélénkítő csomagját, mint más országok kisebb értékű csomagjaikat. A pénzösszeget
elsősorban
infrastrukturális
befektetésekre
fordították.
A
második
gazdaságélénkítő csomag 2009-ben került bevezetésre, melyet szintén nagy részben infrastrukturális beruházásokra használtak fel, viszont helyet kapott mellette az adócsökkentés, a lakosság pénzügyi támogatása, az oktatás, az egészségügy és a környezetvédelem segélyezése is. (Monori, 2009) A válság felélénkítette Kína belső feszültségeit mind gazdasági, mind társadalmi, mind környezeti szinten. Élénkebbé tette a belső ellátási problémákat az energiaiparral, a nyersanyagiparral, valamint az üzemanyag ellátással kapcsolatban. Legfőbb belső probléma a vidéki (belső területeken élő) és a városi (tengerpart menti területeken élő) lakosság közötti termelési és jövedelemszerzési különbségek. 5. táblázat - Kína fő makrogazdasági mutatói 2008 A GDP értéke folyóáron
Mrd USD
A GDP növekedése változatlan áron
% USD/fő
Az egy főre jutó GDP folyó áron
2009
2010
4 400
4 911
6 012
9,6
9,2
10,3
2 460
3 694
4 486
Az infláció
%
5,9
-0,7
3,3
Munkanélküliségi ráta
%
4,2
6,0
4,1
Az export értéke
Mrd USD
1 429
1 202
1 578
Az import értéke
Mrd USD
1 133
1006
1 395
A folyó fizetési mérleg egyenlege
Mrd USD
427
280
307
Forrás: Kínai Statisztikai Hivatal, Világbank
Kína GDP-jének körülbelül 40%-a került exportra a válság előtt, és a gazdasági visszaesés hatására, amely 2008-tól volt tapasztalható az országban, több tízmilliók váltak munkanélküliekké. Kína számára a menekülési utat a belső kereslet élénkítése jelentette, amit azért tudott megvalósítani, mert hatalmas devizatartalékokkal rendelkezik. (Monori, 2009)
48
Jellemző Kínára a vidéki munkanélküliség. Ezeken a területeken a mezőgazdaságban nincs meg a kellő számú termelő, nincsenek meg a korszerű technológiával rendelkező gépek, ezért alacsony hatékonysággal tudnak termelni. A gépesítés hiánya a környezetszennyezés mellett maga után vonja, hogy több munkásra van szükség, akik viszont a kereslet csökkenése esetén nem hajlandóak termelni, mivel számukra ez nem jövedelmező tevékenység. A munka nélkül maradt vidéki emberek általában a nagyvárosokba költöznek át, hogy ott találjanak munkát maguknak. A munkanélküliségi ráta, akárcsak Brazília esetében is 2008-ról 2009-re növekedett. A kínai gazdaság esetében 4,2%-ról nőtt 1,8 százalékponttal 6%-ra, amit gazdaságpolitikai intézkedésekkel szintén sikerült 2010-re visszaszorítani 4,1%-ra (a ráta egy kevéssel már a 2008-as szint alá csökkent). Az ország valutatartaléka 2009 végére 2400 Mrd USD lett, amely 2011-re világrekord szintű 3000 Mrd USD-re nőtt (eddig még semelyik ország nem halmozott fel ekkora mennyiségű valutatartalékot). A magas valutatartalékának köszönhetően az ország egyre erősebb befektetőként jelenik meg a világban, különösen azokban az államokban és ágazatokban, amelyeket a válság erősen sújtott. Kína növekedési üteme 2008-ban 9,6% volt, ami 2009-re a válság hatásainak következtében négy százalékponttal csökkent 9,2%-ra, majd 2010-ben már a két évvel korábbi növekedést is túlszárnyalta a 10,3%-os ütemmel. A kínai külkereskedelem értéke 2008-ban 2562 Mrd USD-t ért el, ami igaz, hogy 2009-re 354 Mrd USD-vel csökkent, viszont 2010-re újra fellendülés volt tapasztalható. Ekkor az export és az import értéke együttesen 34,7%-kal nőtt az előző évhez képest, ezzel megközelítette a 3000 Mrd USD értéket. Külön-külön tekintve az exportot és az importot 2009-ről 2010-re a következő növekedés volt tapasztalható: az import értéke 1006 Mrd USD-ről 1395 Mrd USD-re nőtt, ami 38,7%-os változást jelent, az export értéke pedig 31,3%-kal módosult pozitív irányba 1202 Mrd USD-ről 1578 Mrd USD-re. Az ország számára a válság pozitív következményeket is tartogatott. Az USA alacsony ingatlanárainak köszönhetően a kínai vállalkozóknak lehetőségük nyílt az olcsó ingatlanvásárlásra. Számos országban (Brazília, Oroszország, Franciaország, Irán, Venezuela) a kínai vállalatok áron alul tudtak előnyös nyersanyagszerzésbe kezdeni.
49
Elsősorban az olaj, az ásványok, a fémek és egyéb stratégiai szereppel bíró nyersanyagok kerültek a figyelmük központjába. (Monori, 2009) A belső problémák felerősödése ellenére Kína szerepe a világgazdaságban és nemzetközi pénzügyek terén megerősödött, a válságkezelés és jelentős befolyásoló erővel bíró nemzetközi szereplővé tette meg.
3. A válság és Oroszország 3.1 Oroszország a válság előtti évtizedben Oroszországot a rendszerváltás után időszakban az átalakítással járó elhúzódó mély válság jellemezte. Az ország elvesztette népessége nagy részét, területének jelentős hányadát, át kellett állnia a tervutasításos gazdasági rendszerről a piaci elven működőre, az árak kialakításában a hatóságilag rögzítettről a piac által szabályozottra. A politikában is teljesen új kihívások elé került: ki kellett alakítani a demokratikus berendezkedésű belső intézményrendszert, melynek alapjai szinte teljes mértékben hiányoztak. Az állam által vezérelt külkereskedelem is hatalmas változásokra szorult. A vállalatoknak fel kellett venniük a versenyt a külföldi konkurensekkel, ami azért volt nehéz, mert a központi külkereskedelem mentesítette őket korábban a versenytársaktól, ami nem ösztönözte az orosz vállalatokat arra, hogy megfelelő minőségű termékeket gyártsanak. (Ludvig, 2011) A gazdasági fellendülés az 1998-as pénzügyi válság után kezdődött meg, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy a fokozatos változtatások helyett radikális átalakításokra van szükség gazdasági, pénzügyi, politikai, és egyéb területeken. A válság a reálgazdasági folyamatokra irányította a figyelmet, elsősorban az ipari ágazat szinten tartására és megerősítésére. Ennek eredményeképpen néhány hónap leforgása alatt fellendülés volt megfigyelhető az egyes iparágakban, és megindultak a beruházások is. 1999-ben olyan pozitív változásra került sor, amire az elmúlt tíz évben nem: a gazdaság 6%-kal bővült, és a bővülés a következő évtizedben is fennmaradt.
50
A reál GDP éves változása (az előző év százalékában) 12,0%
10,0%
10,0% 8,0%
7,3% 7,2%
6,4% 5,1% 4,7%
6,0%
6,4%
7,4%
8,1% 5,60% 4,0%
4,0% 2,0% 0,0% -2,0%
1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010
-4,0% -6,0%
-5,3%
-8,0% -7,9%
-10,0% Forrás: Ludvig, 2011, p.159., CIA.gov
5. ábra- Oroszország reál GDP éves változása (az előző év százalékában) 1998-2010 Oroszország, ha nem is érte el a GDP megduplázódását tíz év alatt, amit Vlagyimir Putyin elnök tűzött ki célul a 2003-2013-as időszakra, mégis komoly előrelépéseket tett a gazdasági fejlődése terén. Az 1998-as pénzügyi válság és a 2008-ban megjelenő pénzügyi és gazdasági krízis közötti időszakot Oroszországban a fellendülés jellemezte. 1999-ben Vlagyimir Putyint választották meg új elnökké. Az új elnök vezetése alatt indult meg a gazdaságban a fejlődés, ami nem csak a vezetőváltás okán lépett növekedési pályára, hanem az 1998-as pénzügyi válság hatásainak, a fellendült külkereskedelemnek, valamint a kőolaj és földgáz világpiaci árnövekedésének is köszönhető. Az adók révén megnőtt az állam bevétele, ami növelte a devizatartalékokat. Másik pozitív irányú változás, hogy sikerült megerősíteni Oroszországnak a pénzügyi stabilitását. Megakadályozták az infláció szárnyalását, így az üteme 2008-2009-es globális válságig évről-évre folyamatosan csökkent. Amíg 1999-ben az infláció százalékos változása az előző évhez képest 36,5% volt, addig 2007-re már csak 9% lett. A költségvetés egyenlege pozitív maradt, a fizetési mérleg egyenlege is többlettel zárta az egyes éveket, valamint az állami szervek külső adóssága is folyamatosan csökkent.
51
Összességében
Oroszország
válság
előtti
gazdasági
folyamatait
a
magas
nyersanyagárakból származó növekvő bevétel irányította. A gazdaság erősen függött a világgazdasági tényezőktől, mint például a földgáz és kőolaj világpiaci árának igazodásától, de jelen voltak az országban a modernizációhoz szükséges feltételek is. A válság előtti évtizedben pedig „Oroszországban az állami tulajdonosi kör és a magántőke felosztotta egymás között a gazdaságot […] és lassan, de biztosan becsalogatta a külföldi tőkét bizonyos szektorokba.” (Deák, 2011, p.39.)
3.2 A 2008-2009-es válság és Oroszország Oroszország már a 2008-2009-es válság előtti évtizedben is arra törekedett, hogy más gyorsan fejlődő feltörekvő országokkal, mint Kína vagy India, együttesen lépjen fel a nemzetközi intézményrendszerekben (pl. IMF, G8, G20). A gazdasági válság negatív hatásai és az ország krízisre való eltérő reagálása a fejlett országok reagálásával szemben csökkentették
Oroszország
szerepét
a
fejlett
országok
körében
működő
intézményrendszerekben. Ezzel ellentétben az ország jelentősége megnövekedett a gyorsan fejlődő feltörekvő országok körében. Így az ország megemelkedett szerepet kapott a G20ak találkozóin. (Ludvig, 2011) Az Amerikai Egyesült Államokból elindult másodlagos jelzáloghitel válságból kinőtt gazdasági és pénzügyi válság 2008 szeptemberében érte el Oroszországot. A visszaesés kezdetéig Oroszország biztonságban tudhatta magát: állandó és magas, 7%-os növekedési rátával, valamint Kína és Japán után a világ legmagasabb valutatartalékával rendelkezett (598 Mrd USD). A 2008 őszén tapasztalt változások arra ösztönözték a kormányt és az Orosz Központi Bankot, hogy a válság negatív hatásainak csökkentése érdekében egy sor gyors és összehangolt intézkedést vezessenek be. Az oroszországi visszaesés három komponensből állt: a 2008-2009-es világválság két makrogazdasági és egy belső gazdasági tényezőn keresztül (meredeken csökkenő belső kereslet) sújtotta az országot. Az egyik makrogazdasági tényező a világpiaci olajárak gyors zuhanása volt 2008 második felében, a másik pedig a külföldi hitelek elapadása, melyek az orosz bankoknak és cégeknek nyújtottak támaszt. A kormány 200 Mrd USD értékben mentési tervet dolgozott ki a bankszektor likviditásának növelése, és az orosz cégek támogatása érdekében. (Mankoff, 2010)
52
Igaz, hogy a válság Oroszországban is az amerikai ingatlanpiaci buborék telítődésétől alakult ki, azonban az ország gazdasága már 2008 szeptembere előtt megingott, ugyanis a 2008 augusztusában lezajlott orosz-grúz háború hatására a külföldi befektetések száma esni kezdett, valamint a nyersanyagok világpiaci árai is csökkentek, melyek eredményeképpen az orosz tőzsde zuhanni kezdett. Az 1998-as pénzügyi válsággal ellentétben Oroszország a tíz évvel későbbi krízis kezelésekor felkészülten tudott eljárni. Az orosz kormány elsősorban nem a gazdaság élénkítésére törekedett, hanem arra, hogy megőrizze az ország pénzügyi egyensúlyát. Június közepén a rubel 14%-kal leértékelődött, a jegybank pedig annak érdekében, hogy meg tudja óvni tartalékait, megemelte a jegybanki kamatlábat. 2008. október közepén az orosz értéktőzsde több mint 70%-ot zuhant a májusi csúcsról. Az esést megerősítette a külföldi befektetők bizalmatlansága a piac iránt, akik már az augusztus elejei orosz-grúz háború hatására számos befektetéssel felhagytak az országban. Az Orosz Nemzeti Bank közvetlen kénytelen volt hiteleket felvenni, hogy a kereskedelmi bankok likviditását fenntarthassák, valamint az Orosz Központi Bank 600 Mrd USD értékű nemzetközi valutatartalékának egyharmadát arra kellett költenie, hogy lassítsák a rubel leértékelődését. A 200 Mrd USD értékű forrásból 20 Mrd USD-t költöttek az értéktőzsde helyreállítására, 50 Mrd USD-t a bankok és nagy állami vállalatok pénzügyi megsegítésére. 36 Mrd USD-t kapott kisegítésként a két legnagyobb állami bank a Sberbank és a Vneshekonombank. A teljes mentőcsomag, amely a G8 tagországok közül a legnagyobb összegű volt, a GDP-nek mintegy 13%-át tette ki. Ez a pénzmennyiség arányaiban magasabb volt, mint az USA Kongresszusa által elfogadott csomag (787 Mrd USD), amely az amerikai GDP 5,5%-át tette ki. (Desai, 2010) A valutatartalékok és költségvetési készletek 2009-ben 216 Mrd USD értékkel bírtak megteremtve a lehetőséget a válság átlátható és mély kezelésére. Igaz ugyan, hogy a kormány nem tudta megelőzni a válság negatív hatásait és azok kibontakozását, de a tartalékok által lehetőség nyílt a kialakult helyzetek kezelésére. Az értéktőzsde zuhanása negatív hatással volt a nagy orosz állami vállalatokra. Korábban ezek a cégek részvényeket adtak el külföldi finanszírozók számára biztosítékul a vállalkozásuk kibővítéséhez. A részvényárak zuhanása miatt ezt a módszert nem tudták 53
alkalmazni, így nehezen tudtak külföldi hitelhez jutni. Az alacsony részvényárak nem gyakoroltak akkora hatást a népességre, mint a részvényárak zuhanása az USA-ban az amerikai lakosságra, mivel jelentősen kevesebb orosz háztartás tartott részvényeket. Ugyanakkor a pénzügyileg bajban lévő vállalatoknál történt elbocsátásokat megérezte a lakosság. A közvetlen hitelek és a rubel leértékelése sem voltak elegendők arra, hogy a gazdaságot és a kereskedelmet élénkíteni tudják, ami nem is ad okot csodálkozásra. 2008 második felére az olaj világpiaci ára 40 USD/hordó alá csökkent, ami fele a 2007-ben tapasztalt 80 USD/hordó szintnek. Amíg a válság előtt az orosz költségvetés bevételi oldalának a szénhidrogén-ágazat majdnem a felét adta, addig 2008-ban a kőolaj és földgáz exportjából származó bevételek 40%-kal csökkentek. A költségvetés bevétele és a korábbi költségvetési tartalékok a válság alatt arra voltak elegendők, hogy a kiadások szintjét fenn tudják tartani, tehát a gazdaságot és a kereskedelmet nem tudták élénkíteni. (Deák, 2011) Oroszország válságkezelésében nem szerepeltek a közvetlen állami befektetések, pedig más fejlődő gazdaságokban, mint például Indiában és Kínában is, az állam által megvalósított befektetések élénkítették a keresletet, ez játszotta a fő szerepet a gazdaság élénkítésében. A fejlődő országok válságkezelésével ellentétben az orosz kormány transzferek nyújtásával és a fogyasztási szint fenntartásával alapozta meg a krízisből való kilábalást, ahogy azt olyan fejlett országok is tették, mint az USA vagy Németország. A közvetlen állami befektetések hiányának magyarázata lehet, hogy Oroszországban a kormány és a gazdasági szereplők között hiányzik a kölcsönös bizalom. Ezért nem biztos, hogy az állam közvetlen befektetései megfelelően érvényesültek volna. Csak 2009 nyarán, amikor a fejlett és gyorsan fejlődő gazdaságok helyzete stabilizálódni látszott, kezdett az orosz állam keresletélénkítésbe. A nyersanyagok világpiaci árai – a szénhidrogénekkel az élen – beálltak egy olyan árszintre, amely az orosz gazdaságnak kedvező helyzetet teremtett. Az orosz jegybank tartaléka több mint 100 Mrd USD-vel növekedett 2010 tavaszáig, a költségvetés hiánya is kevesebb lett, mint amire az előrejelzések alapján számítottak, valamint erre az időszakra a kereskedelmi bankok és a vállalatok már túljutottak a pénzügyi válság nehezén. (Deák, 2011) A pénzügyi válság hatásainak kezelése lehetőséget adott a kormánynak, hogy eldöntse, folytatja-e a valutatartalékok gyűjtését és abból segíti a gazdaságát, vagy pedig megpróbál 54
keresletélénkítő eszközöket alkalmazni, s azok által fellendülést idézni elő a gazdaságban. A két lehetőség közül az orosz kormány folytatta a tartalékok pótlását, mivel ily módon tudta biztosítani helyzetét a meglévő kockázatokkal szemben. 6. táblázat - Oroszország főbb makrogazdasági mutatói 2006 A GDP értéke folyóáron
2007
2008
2009
2010
Mrd USD
954
1300
1675
1302
1459
%
7,4
8,1
5,6
-7,8
4,0
ezer EUR/fő
6957
9150
11795
9169
10287
Az infláció
%
9,0
11,9
13,3
8,8
8,8
Munkanélküliségi ráta
%
6,7
6,6
8,5
8,4
7,5
Az export értéke
Mrd USD
304,5
354
470,8
301,7
398,0
Az import értéke
Mrd USD
163,9
225,3
291,5
167,4
248,8
A folyó fizetési mérleg egyenlege
Mrd USD
-
-
5,9
3,6
5,0
A GDP növekedése változatlan áron Az egy főre jutó GDP folyó áron
Forrás: Oroszország Állami Statisztikai Hivatala, Oroszország Központi Bank, ITD Hungary
Igaz, hogy Oroszországot a BRIC-országok tagjaként tartják számon, azonban a válság teljes mértékben megmutatta, hogy ő a leggyengébb láncszeme a csoportnak, vagyis hogy ő lóg ki leginkább Brazília, India és Kína közül. A 2008-2009-es válság Oroszország fejlődését erőteljesebb mértékben szorította vissza, mint a másik hármat, gazdagsága is lassabban bővül, mint a másik három országé, emellett stabilitása is sokkal kisebb, mint társaié. Oroszország GDP növekedési üteme teljesen elüt a másik három BRIC-országétól. A válság előtti évtizedben folyamatos bővülést tapasztalhattunk: 2006-ban 7,4%-ot tett ki a GDP növekedés, 2007-ben pedig 8,1%-ra emelkedett fel, és a korábbi években is a GDP növekedése évente átlagosan 7% felett maradt. Az egy főre jutó GDP 15.900 USD (a BCIC-ek közül a legmagasabb), amivel a 71. helyen áll a világ országai között. A bővülések ellenére 2009-ben olyan szintű visszaesés volt tapasztalható, mely a másik három gazdaságtól teljesen elütött. A GDP növekedés negatív irányba mozgott, -7,8%-ot állapítottak meg, melynek legfőbb oka, hogy 2008 végén a kőolaj világpiaci ára egyharmadára csökkent. A 2009-ben tapasztalt 8 százalékpontos GDP visszaesés
55
magasabb volt, mint amit bármely G20 országban tapasztalni lehetett, viszont természetesen kevesebb volt, mint Ukrajnáé vagy a balti országoké. Az infláció 2006-tól 2008-ig folyamatosan növekedett, 2008-ban elérte a 13,3%-ot, melyet 2009-re sikerült mérsékelni. Így az adott évben 8,8%-os inflálódást állapítottak meg, amely 2010-ben is ugyanezen az értéken maradt. A munkanélküliségi ráta a válság előtt 2006-2007-ben 6,6-6,7%-on állt Oroszországban. A válság következtében ez az arány megnövekedett és 2008-2009-es időszakban 8,5% körül alakult. 2010-re sem sikerült a munkanélküliséget a válság előttire szintre csökkenteni, viszont sikerült visszaszorítani 7,5%-ra, amely mintegy egy százalékpontos csökkenést jelent az előző két évhez képest. 7. táblázat - Oroszország külkereskedelme Mrd USD
2006
2007
2008
2009
2010
Az export értéke
304,5
354
470,8
301,7
398,0
Az import értéke
163,9
225,3
291,5
167,4
248,8
Külkereskedelem értéke
468,4
579,3
762,3
469,1
646,8
A külkereskedelmi mérleg egyenlege
140,6
128,7
179,3
134,3
150
Forrás: Oroszország Állami Statisztikai Hivatala, Oroszország Központi Bank, ITD Hungary
Oroszország külkereskedelme 2006-tól 2008-ig erőteljes ütemben bővült, végig jelentős külkereskedelmi mérleg többletet tudott felmutatni. Míg 2006-ban ez az érték 468,4 Mrd USD volt, addig 2008-ban már 762,3 Mrd USD-re nőtt. A válság negatív hatásai miatt – elsősorban az energiahordozók világpiaci árának csökkenése okán – a külkereskedelem értéke 469,1 Mrd USD-re esett vissza, és a 2010-es növekedés ellenére sem érte el a 2008as szintet, sőt több mint 100 Mrd USD-vel kisebb értéket tapasztalhattunk. 2010-ben az külkereskedelem értéke 646,8 Mrd USD volt, ami 2009-hez képest 30,6%-os bővülést jelent. Az export értékének változásában 2006-tól 2008-ig növekedés volt tapasztalható. 2008-ban már 470,8 Mrd USD-t tett ki az export, amely 2009-re 301,7 Mrd USD-re csökkent és még 2010-ben sem érte el a 400 Mrd USD-t, viszont a 398 Mrd USD értékű 2010-es kivitel 31,2%-os bővülést mutat az előző évhez képest.
56
Az import értékének növekedését, akárcsak az exportét, 2006-tól 2008-ig növekedés jellemezte. 2008-ban ez az érték 291,5 Mrd USD volt, amely a válság negatív hatásainak következtében 2009-ben 167,4 Mrd USD értéket ért csak el. A 2010-es évben nem sikerült a 2008-as értéket túlszárnyalni, a behozatal értéke 248,8 Mrd USD lett. Ez az érték 29,7%os növekedést mutat 2009-hez képest. 2009 első felében Oroszország válságból való kilábalás érdekében Fehéroroszországnak 2 Mrd USD, Kirgizisztánnak 1,2 Mrd USD, Örményországnak és Moldovának pedig 500 millió USD értékű kölcsön folyósítását ígérte. 2009 közepén azonban a gazdasági visszaesés mélypontja lett, ugyanis ekkor ért a világtermelés és a kőolaj világpiaci ára a mélypontra. Mivel a növekedés csak 2010 első negyedévében kezdődött el, így Oroszország hitelezőképessége az említett országokban megnehezült. (Mankoff, 2010) A súlyos orosz pénzügyi helyzet, valamint a Fehéroroszország és Oroszország közötti viták ahhoz vezettek, hogy az orosz kormány 2009 júniusában megszakította a fehérorosz kölcsön folyósítását. A fehérorosz kormány bojkottálta a Moszkvában megrendezett Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének találkozóját, amin felbátorodva a kirgiz kormány is lépésekre szánta el magát. A kormány kijelentették, hogy amennyiben Oroszország nem hajlandó a megígért kölcsönt folyósítani Kirgizisztán számára, akkor a két ország közötti korábbi egyezségek közül többet is felbontanak. Moldova is hasonló elhatározásra jutott és bejelentette, hogy Kína felé fog fordulni, aki kétszer akkora kölcsönt ígért. (Mankoff, 2010) A közép-oroszországi súlyos szárazságok és tüzek csökkentették a mezőgazdasági termelést, valamint a gabonaexport tilalmát idézték elő az év egy részére. Lelassult a növekedés az egyéb ágazatokban, mint például a gyártás és a kiskereskedelem. A magas olajárak 2011 első negyedévében serkentették az orosz növekedést, valamint hozzájárult a 2008-2009-ben megnövekedett költségvetési hiány csökkentéséhez, de az infláció és a megnövekedett állami kiadások korlátozzák ezeknek a bevételeknek a pozitív hatását. Csak 2009 harmadik negyedévében kezdett el növekedni a GDP értéke a megnövekedett nyersanyag áraknak köszönhetően. A hitellehetőségek szűkössége miatt azonban a beruházások és a belső fogyasztói kereslet alakulása változatlanul negatívan befolyásolták az ország gazdasági és pénzügyi helyzetét. Az elhúzódó válság és az említett tényezők
57
növekvő félelmet váltottak ki a külföldi befektetőkből, ami 2009 első felében az Oroszországba beáramló FDI 45%-os csökkenését vonta maga után. (Mankoff, 2011) 2010-ben már fellendülés lehetett érzékelni a gazdaságban. Ez a világgazdasági helyzet javulásának, a kőolaj világpiaci árnövekedésének, valamint a felélénkült külső és belső kereslet növekedésének volt köszönhető. A GDP növekedés 2010-ben 4% lett, ismét pozitívra váltott át, de még így is jóval elmaradt a többi BRIC-gazdaságétól.
3.3 Oroszország lehetőségei „Oroszország a világgazdaság nagy kérdőjeleket tartogató országa maradt.” (Ludvig, 2011, p.169.) Kérdések A kérdés, amelyet fel kell tenni: miért viselte meg Oroszországot jelentős mértékben a válság? Mik a 2010-2011-ben is meglévő kritikus problémák és gazdasági nehézségek, amelyeken az országnak változtatnia kell a gazdasági fellendülés érdekében? Megvannak ezek a lehetőségek? Vajon csak balszerencséje volt az országnak, vagy a válság igenis rámutatott arra, hogy Oroszország mély hiányosságokkal rendelkezik? Kihívások 2008 késő nyarától kezdve, mint a világ nagy része, úgy Oroszország is komoly gazdasági válság közepét élte meg. Habár a válság nagy része 2010-re már elmúlt, ennek ellenére – nagy részben az elbizakodott állami szereppel terhelt merev gazdaság miatt – Oroszország tovább fogja érezni a krízis hatásait, mint más iparosodott országok. A GDP növekedés folytatódik, azonban alacsonyabb mértékben. Az országnak a gazdasági növekedés és hatékonyság érdekében strukturális gazdasági reformok végrehajtására van szüksége. Oroszország helyett az Amerikai Egyesült Államok és Európa vette át olyan feladatok kezelését, melyek Oroszország belső, regionális és nemzetközi pozíciójára vonatkoznak. Például hozzájárultak az ország demokratikus működéséhez, beleszóltak az Európába irányuló energiával kapcsolatos tevékenységeibe, valamint a 2008-as orosz-grúz konfliktus műveleteibe. (Mankoff, 2010) A 2010-ben is még gyenge lábakon álló bankrendszer, a magánszektor nagymértékű eladósodása, és a tartósan magas munkanélküliségi ráta azzal fenyegeti az országot, hogy 58
az adóbevételeket továbbra is alacsony szinten kell tartania, viszont az állam szociális kiadásai növekednek. Ezek a problémák, valamint az olajár lehetséges ingadozásai határt szabnak Oroszország hosszú távú versenyképességet. Az ország külső eladósodása nagy valószínűséggel tovább fog folytatódni. Ez a helyzet erősíteni fogja Oroszország függését a külföldtől, a világpiaci nyersanyagárak ingadozásától, és a hitelválságoktól. A válság előtti időszakra jellemző volt a költségvetési fegyelem enyhítése, figyelmen kívül hagyása, mely a válság után már fontos, kezelendő probléma a rubel árfolyam-erősödés megállítása és a nagyvállalati kör eladósodása mellett. (Deák, 2011) Az előbb említett három tényező (költségvetési fegyelem enyhülése, erősödő rubel árfolyam, nagyvállalatok növekvő hitelfelvétele) csak tovább fokozza az ország nyersanyagoktól – elsősorban szénhidrogénektől – való függését. A válság előtt Oroszországban a holland kór „tüneteit” lehetett tapasztalni. Erős volt a rubel árfolyama, növekedő ütemű volt és magas szinten állt az infláció (2006 – 9,0%, 2007 – 11,9%, 2008 – 13,3%), bővültek az állam kiadásai, valamint jelentősen fokozódott a népesség fogyasztása. A legfőbb utaló jel a holland kórra azonban a földgáz- és kőolajiparból származó bevételek növekedése volt az állami költségvetésben és a fizetési mérlegben. A válság 2009-ben megállította a növekvő tendenciát. 2010-2011-ben már megállni látszik ez az ütem és a következőképpen néz ki: a kivitel 60%-át adják a szénhidrogének, az állami költségvetés bevételének a felét, valamint a nemzeti össztermék (GNP) egynegyedét. (Deák, 2011) Külgazdasági prioritások A 2008-2009-es válság után már az sem egyértelmű, hogy Oroszország jövőjében milyen külgazdasági prioritások fognak érvényesülni:
Az Európai Unióval kialakított kapcsolata egyrészt azért erősödhet meg, mert ezen kapcsolat révén tudja modernizálni, „nyugatiasítani” a gazdaságát. További szempont, hogy Oroszország és az EU kölcsönösen függnek egymástól – Oroszország pénzügyileg függ az EU-tól, az EU pedig energetikailag függ Oroszországtól.
59
A szovjet utódállamok és Oroszország kapcsolata szintén erősödik, az ország igyekszik a FÁK országokat a befolyása alatt tartani.
A BRIC-országokon belül pedig Kínával növekedtek meg az ország kereskedelmi kapcsolatai.
Gazdaság Dmitrij Medvegyev elnök felismerte, hogy Oroszországnak komoly hosszú távú kihívásokkal kell szembenéznie, ezért felhívta a figyelmet egy nagyobb horderejű gazdasági szerkezetváltásra. Ha sikerrel jár ez a fajta gazdaságpolitika, akkor képes aláásni a félig engedélyezett állami kapitalista modellt, melyet a jelen miniszterelnök (a korábbi elnök) Vlagyimir Putyin alakította ki. Habár konkrét reformok eddig csak korlátozottan fordultak elő, Medvegyev igénye a változásra egyre nagyobb lendületet vett 2010-ben. (Mankoff, 2010) A korrupció és a törvény szerepének erősödése az egyik legnagyobb modernizációs kihívás, mellyel Oroszország a válság után szembesül. 2000 óta az oroszországi vállalkozók és befektetők érzik a korrupció folyamatos erősödését, valamint nincsenek megelégedve a tulajdonjog védelmével sem. A korrupció csökkentése érdekében az orosz belügyminisztérium dolgozói között a kormány leváltásokba kezdett, azonban egyelőre még nem sikerült látványos változásokat hoznia ezen a területen. (Aslung, 2010) Rövid- és középtávon Oroszország számára kiemelkedő feladat a gazdaság helyreállítása és korszerűsítése. Hogy az ország növelni tudja versenyképességét az európai piacokon, fontos lenne az ország és Európa között elmélyíteni a gazdasági kapcsolatokat. Oroszországban továbbra is fennállnak a strukturális problémák, melyek változásra szorulnak. Az infrastruktúra az országban fejletlen, csak a kiemelkedőbb városok körül van rendes kiépítettség, míg a falvak és távoli helyek fejlesztésére nagyon kevés figyelem jut. Az ipar szerkezete és a termelő berendezések szintén korszerűsítésre szorulnak. A tudományos technológia fejlesztésére nagy hangsúlyt kellene fektetni annak érdekében, hogy versenyképes lehessen a fejlett országokéval. Amíg ez nem valósul meg, addig Oroszország továbbra is rászorul a fejlett országokból származó technológiai importra. A legtöbb stratégiai ágazatot állami tulajdonban lévő vállalatok uralják, beleértve az energiai-, védelmi-, és repülőgépipart, valamint a gáz- és olajipart. Több nagyobb 60
magánkézben lévő autó- és alumíniumgyártó vállalat is található az országban, viszont ezek szoros anyagi kapcsolatban állnak az állammal. Ezen vállalatok zöme korrupt és nem működik hatékonyan. Az állam azt tapasztalta, hogy a kisegítő pénzösszegeket, melyek a vállalatok adósságcsökkentésére szolgáltak volna, felszívták a vállalatok és másra fordították, mint amire kellett volna. Tehát a növekedés és az innováció forrásai továbbra is az államtól elkülönülő, magánkézben lévő vállalatok. 2009-ben Medvegyev úgy nyilatkozott, hogy a kormánynak szakítania kellene több állami vállalattal annak érdekében, hogy pénzforrásokat szabadíthasson fel. A felszabadított eszközöket termékeny, hatékony és innovatív módon használnák fel a gazdaságban. Azonban egyelőre még nem lehet tudni, hogy az állami vállatokkal való végleges szakításnak milyen eredménye lesz. (Mankoff, 2010) A piac által szabályozott költségvetési, pénzügyi rendszer és árfolyam-politika jelentősen segítette Oroszországot, hogy a gazdaságát a pénzügyi válságon keresztül irányítsa. Azonban valószínű, hogy ez a fajta politika nem lesz elég ahhoz, hogy megváltoztassa az állam által irányított nagyvállalatok működését. Az országba beáramló FDI, valamint a WTO csatlakozás lehet ebben a folyamatban segítségül. Az orosz gazdaságnak szüksége van arra, hogy az állam befolyása alatt álló gazdaságot egy nyitott, átlátható és piac által orientált rendszerré alakítsák át. Külkereskedelem (szénhidrogének kereskedelme) Oroszországban a válság nem idézett elő jelentős változásokat a nemzetközi folyamatokban. Továbbra is erős a kereslet számos, az orosz gazdaság szempontjából lényeges nyersanyag iránt, valamint a hagyományos iparágak, mint a bányászat, a vas- és acélipar stabil helyzetben vannak. „Ez döntő tényező egy olyan gazdaság szempontjából, amelyben az export bő háromnegyedét, a költségvetési bevételek több mint felét és a nemzeti össztermék legalább 40 százalékát kitermelő iparágak, vagy azokhoz szorosan kapcsolódó feldolgozóipari kapacitások adják.” (Pólyi, 2011, p.25.) A szénhidrogének exportjának elemzésekor azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a válság milyen helyzetet hagyott maga után azokon a piacokon, ahova az export irányul. Például az Európai Uniót, aki az egyik legnagyobb importőre az orosz gáz-, szén- és elektromosáram-szektornak, szintén megrázta a válság, melynek következtében többek között csökkent a kereslet az orosz kiviteli termékek iránt, vagyis Oroszország kevesebbet 61
tudott exportálni erre a piacra. A tendencia továbbra is fennmaradhat, valamint ehhez a problémához még hozzájárulnak a hazai gazdaságban megoldásra váró feladatok. A fejlett országokban lelassult növekedés, azonban nem fogja makrogazdasági szinten megrengetni az országot, hiszen elnyúló területének köszönhetően Oroszország KeletÁzsia felé is viszonylag könnyen képes bővíteni a szénhidrogének exportját, valamint kiépíteni a szállításhoz szükséges infrastruktúrát. A válság negatív hatásai miatt a Gazprom (legnagyobb földgázkitermelő cég) egyedül Kelet-Ázsiában tudta megvalósítani kitűzött céljait, mind az USA-ban, mind Európában pedig kénytelen volt lassítani és átütemezni az export projektjeit. Az utóbbi két évtizedben a Gazprom volt Oroszország domináns energiaszektorbeli vállalata. 2008-ban a vállalatnak is komoly strukturális válsággal kellet szembenéznie. Korábban az Európába irányuló földgáz export virágzott, az utóbbi években azonban a piac telített lett, ugyanis megjelent az európai piacon az USA az úgynevezett „palagáz” (angolul: shale gas) termékével. A palagáz kitermelése annyira sikeres, hogy az USA nagyobb gáztermelővé vált, mint Oroszország, valamint csökkentette a cseppfolyósított gáz iránti szükséget. (Aslung, 2010) Európában a szénhidrogének iránti kereslet csökkenése és a beruházásokhoz szükséges tőkehiány komoly visszaeséseket okozott az orosz kőolaj és földgáz kivitelben. 2009-ben az export több mint 10%-kal csökkent, valamint a befektetési tőke hiánya késleltette az új termelési helyszínek megnyitását. Ezek a problémák megkérdőjelezik, hogy vajon képes lesz-e Oroszország a hosszú távú keresletet növelő terveit megvalósítani. A kereslet csökkenése rövidtávon negatívan befolyásolta Oroszország Közép-Ázsiában betöltött pozícióját. A Gazpromnak egyoldalúan csökkentenie kellett a Türkmenisztánból származó földgáz vásárlását annak ellenére is, hogy 2009 decemberében megnyílt a Kínába vezető kőolaj vezeték. A földgáz vásárlás csökkenésével Oroszország kevésbé tudja kontrolálni a közép-ázsiai országok kijutását a világ energiapiacára. (Mankoff, 2010) A gázárak elkezdtek leválni az olajárától és jelentősen alacsonyabb árszinten maradtak, mely csökkenti Oroszország földgázexportból származó bevételét. Ezenkívül az energiatakarékosság és a jövőbeli palagáz kitermelés Európában tovább fogja csökkenteni a keresletet a földgáz iránt, ami szintén a bevételek csökkenéséhez vezet. Így a Gazprom
62
kevésbé lesz már jelentős vállalat mind a földgáz piac, mind a technológiagyártás szempontjából. A klímaváltozás és a hatékony energiahasználat a XXI. század két fő nemzetközi problémája. Oroszország nagy energiaiparral rendelkezik, mely következménye, hogy a világ harmadik legnagyobb széndioxid kibocsátó országa az USA és Kína után. Az ország sok ideig kevés figyelmet fordított a környezetvédelemre és az energiatakarékosságra, azonban 2010-ben Medvegyev lépésre szánta el magát e két területen. A válság kétségbe vonta Oroszország energia-nagyhatalmi státuszát. A kőolaj- és olajárak csökkenése és a piac gyengesége miatt a Gazpromnak a válság idején jóval kevesebb kapacitás állt rendelkezésre, így nem tudta teljesíteni a tervezett külföldi akvizícióit. Az új vezetékek megépítése Európa felé elmaradt, ezzel csökkentve az oroszok nagyobb piaci erejét, kívánt volna érni. Ezzel ellentétben a Kína felé épült kőolajvezetékek a kínai kormány által nyújtott 25 milliárd USD-s hitelből megépültek. A hitel Kína számára garantálta, hogy huszonöt éven keresztül nettó áron vásárolhassa az orosz kőolajat, melyet átlagosan 20USD/hordó áron fognak értékesíteni. Ez a fajta megegyezés kiemeli Oroszország igényeit a külföldi tőke iránt a jövőben is. (Mankoff, 2010) Az orosz ipar nem versenyképes a világkereskedelemben. Ez a tény arra kényszerítette az országot, hogy a hazai kereslet növelésére helyezze a figyelmét. Mivel Oroszország nem képes rövidtávon modernizálni az ipari ágazatokat, ezért az orosz cégek egyre inkább európai partnereik – különösen Németország, Franciaország, Olaszország – felé kezdenek fordulni csúcstechnológiáért. A csúcstechnológia modern termékeire Oroszországnak elsősorban öt fő területen van szüksége: a szoftvergyártás, a nanotechnológia, a nukleáris energia ipar, a repülőgép- és a fegyvergyártás területén. Az orosz szoftvergyártás a legerősebb az öt iparág közül. Az országban az öt közül egyedül ebben az iparágban dominálnak az újonnan induló és magánkézben lévő vállalkozások. A másik négy csúcstechnológiai terület állami tulajdonú vállalkozások keretében működik, melyből az utolsó két terület a hadiiparban van jelen. Általánosságban elmondható, hogy Oroszországban viszonylag sok csúcstechnológiai iparág található, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy jövőbeli kilátásuk nem megfelelő, hiszen többségük nem csak hogy állami irányítás alatt áll, hanem rosszul is finanszírozott. (Aslung, 2010)
63
2010-ben a világgazdaság felélénkült, a kereslet a kőolaj és a földgáz iránt kezdett visszaállni a válság előtti szintre, és valószínűleg ezután is magas fog maradni. A fejlesztési tervek az orosz energia szektorban rövidtávon fognak megvalósulni, azonban Oroszországnak szüksége van arra, hogy más ágazatokra is koncentráljon. Gazdasági szempontból célszerű lenne diverzifikálni az export összetételét, hogy megszűnjön a jelentős függés a szénhidrogének kivitelétől. Szükség lenne arra, hogy megszűnjön a nyersanyag szektor nagy ipari vállalatainak összefonódása, mely által a szolgáltatás, a technológiagyártás, valamint a nyersanyagok kereskedelme külön válhatna. Például a Gazprom – amely a világ egyik legnagyobb monopóliummal rendelkező vállalata a földgáz szektorban –, nem csak földgázszállítással foglalkozik nemzeti és nemzetközi szinten, hanem jelentős mértékben befolyásolja a teljes gázszállítási-hálózatot is. Emellett a nagy állami vállalatok összefonódott szerkezete megakadályozza az erős és versenyképes (nem az állam által irányított) vállalatok kialakítását. Belpolitika, külpolitika Az orosz politika sokkal jobban függ az orosz közvéleménytől, mint ahogy az általában lenni szokott. Az aktuális elnök népszerűségét a gazdasági teljesítmény határozza meg, ami felett azonban csak kevés befolyással rendelkezik. Tehát az elnök lépései akkor hatékonyak, ha magas népszerűséget tud magáénak. A 2008-2009-es rossz gazdasági teljesítmény csökkentette az elnök népszerűségét, ami által kevésbé tudott és tud hatékonyan döntést hozni. Azonban, ha a gazdaság gyorsan kilábal a válságból, akkor a politika holtjátéka mérséklődhet. (Aslung, 2010) A sikeres fejlődés érdekében egy olyan nagy és komplex országnak, mint Oroszország, szüksége van a kormány federális felépítésére. Azonban federálisan irányítani átgondoltan kell, különben olyan problémákhoz vezethet, mint például az el nem számoltathatóság kialakulása a szövetségi és regionális tisztviselők között. (Aslung, 2010) A federális irányítás nem tud hatékony politikákat folytatni, ha nem rendelkezik ellenzékkel, valamint szabad sajtóval. Helyi választások nélkül pedig csak akkor lehetséges federálisan kormányozni, ha épp gazdasági növekedés tapasztalható, viszont ha már probléma merült fel a közszolgáltatások ellátásában (oktatás, egészségügy), akkor sokkal több kihívással kell szembenéznie a kormányzásnak. Tehát az erős nemzeti politikai párt 64
feladata, hogy képes legyen felelősségre vonni a tisztviselőit és irányítani tudja a közjavak elosztását. A gazdasági válság nem hozott magával radikális változást a politika területén. Ha jelentős változások következtek volna be a világpiaci nyersanyagárak változásában, valamint a tőzsdei árfolyamok mértékében, akkor erősen megváltozhatott volna az orosz politika iránya. Így a válság után a kormány nem kezdett kockázatos politikai manőverekbe, sőt a meglévő lobbanékony helyzeteket is igyekszik háttérbe szorítani. Tehát a szerény gazdasági előrejelzések hatására várhatóan az orosz politika és külpolitika óvatos marad a közeljövőben. (Deák, 2011) Sok ázsiai országot kevésbé érintett a válság, mint a fejlett országokat, hamarabb sikerült nekik a krízisből való kilábalás, valamint a növekedés is gyorsabb ütemű, így Oroszország lehetőségei ebben a térségben megemelkedhetnek a továbbiakban. A gazdasági válság hatása az orosz külpolitikára is természetesen kihatott. A krízis arra kényszerítette az országot, hogy vizsgálja felül saját helyzetét. A világ olyan gyorsan növekvő gazdasággal említi együtt, mint Kína, India vagy Brazília. Ezek az országok több fejlett gazdasághoz képest is viszonylag gyorsan kilábaltak a krízisből, és így Oroszországnak is fel kell tennie a kérdést, vajon hogyan tudta volna jobban elviselni a válság negatív hatásait. Mit kellett volna tennie, hogy gyorsabban kilábaljon a krízisből? Medvegyev 2009 novemberében – figyelembe véve Oroszország strukturális gazdaságbeli problémáit – azt nyilatkozta, hogy Oroszország jelenlegi külpolitikájában a modernizáció elősegítésére, a külföldi tőke és a beáramló technológia előtti út megnyitására kell koncentrálni. Az elnök kifejtette, hogy egyik főbb célja ezzel a politikával az életszínvonal emelése az országban. A külpolitikában nagy szerepet játszik egy ország gazdaságának mérete. Oroszországnak nincsen meg a megfelelő forrásai ahhoz, hogy a világban szuperhatalomként tartsák számon, ennek ellenére még így is jelentős erővel bír. Ez az erő nem az európai kontinensen fekvő volt szovjet tagköztársaságok utódállamaiban nyilvánul meg, hanem az ázsiai térségben lévőkben. Oroszország regionális vezetői szerepének megtartásához szükség van az állam gazdasági, szellemi, valamint szociális potenciáljának további erősítésére.
65
Oroszország
saját
érdekei
a
szovjet
utódállamokban
folytatott
politikájában
ellentmondásosak. Az ország arra törekszik, hogy közelebbi kapcsolatot építsen ki ezekkel az államokkal, mint amennyire azok vágynak. Ez a közeledés úgy tünteti fel a szovjet utódállamokat, mintha azok potenciális veszélyt jelentenének Oroszország számára. Az ország azzal is csökkentette népszerűségét ezen államokban, hogy négy fontos szférában – területi integritás, gázpolitika, kereskedelem-politika, pénzügyi segítségnyújtás – nem nyújtott kellő támogatást. (Aslung, 2010) Barack Obama, amerikai elnök ígéretével összhangban, melyben kifejtette, hogy helyre akarja állítani az Amerikai Egyesült Államok kapcsolatát Oroszországgal, az Európai Unió is fokozta a politikai közeledését az ország felé. Például az Irán ellen irányuló szankciók megszavazása, az afganisztáni háború, vagy a stratégia fegyvergyártás csökkentése tekintetében. E külföldi befolyásoló tényezők után is kérdéses, hogy Oroszország milyen lépésekre fogja elszánni magát a közeljövőben, hiszen 2012-ben véget ér Medvegyev első elnöki ciklusa és új elnök kerül az ország élére. (Mankoff, 2010) 2012-től az új elnök minden bizonnyal ismét Vlagyimir Putyin lesz, az új miniszterelnök pedig Medvegyev, vagyis a mostani felállásukhoz képest „csupán” egy szerepváltás fog lezajlani közöttük. Az előbbiekből látszik, hogy a krízis alatt Oroszország kapcsolatai bonyolulttá váltak a szomszédos államokkal. Egyrészt a volt szovjet tagállamok számára nem volt képes olyan beruházásokat és támogatásokat biztosítani, mely eszközök növelhették volna politikai befolyását az adott térségben, másrészt lehetőséget kapott, hogy támogathassa a nyugati gazdasági és politikai reformokat a többi szovjet utódállamban is. A legfejlettebb országok alapvető gazdasági reformok végrehajtására ösztönzik Oroszországot, valamint arra, hogy fokozatosan integrálódjon a világgazdaságba a gyorsabb kilábalás érdekében. Ha egy ilyen integráció megvalósulna, például Oroszország csatlakozna a WTO-hoz, akkor az azt jelentené, hogy csökkenne az ország regionális uralma.
66
Csatlakozás a WTO-hoz Az ország WTO-hoz való csatlakozása már majdnem 20 éve húzódik. Legelőször 1993ban mutatott igényt afelé, hogy csatlakozhasson az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményhez (GATT), majd a Világkereskedelmi Szervezethez. 2011-ben már csak Oroszország maradt az egyetlen olyan állam a világon, amely kiemelkedő gazdasággal bír és nem tagja a WTO-nak. A csatlakozás nem lenne elhanyagolható az ország szempontjából, hiszen a tagság és a WTO követelmények ösztönözni tudnák az országot, hogy gazdasági szerkezetét mindinkább a nyugati gazdaságok szerkezetéhez igazítsa. Ezzel együtt járhatna a szerkezeti problémák kezelése és valószínűleg a gazdasági növekedés ütemének fokozása. (Ludvig, 2011) A csatlakozás lehetősége nem volt még annyira elérhető, mint 2011 novemberében, ugyanis Grúziának (aki WTO tagként 2000 óta vétójoggal élve megakadályozta Oroszország WTO-ba való belépését) és Oroszországnak sikerült megállapodásra jutnia, valamint az utolsó akadályok is elhárultak a csatlakozás elől, s így minden bizonnyal 2011 decemberében az országot felveszik a WTO-hoz. A WTO-hoz való csatlakozásnak már rövidtávon is számos pozitív következménye érvényesíthető lesz. Ugyanis a belépéssel az ország integrálódik a nemzetközi kereskedelembe, kialakulnak a WTO-ban meghatározott befektetési normák és szabályok. A kialakított rendszer által megemelkedhet a bizalom a külföldiek részéről, így megnövekedhetnek a külföldi beruházások. Oroszország azonban nem ragaszkodott korábban foggal-körömmel a Világkereskedelmi Szervezethez való csatlakozáshoz. Az ország olyan kritériumokat állított a WTO tagság elé, melyek hosszú távon sem határolnák be gazdasági fejlődést. Elemzők szerint a WTO-hoz való csatlakozás után középtávon évente legalább 3,3%-kal növekedne Oroszország GDP-je. Ezzel ellentétben a világgazdaság számára kevesebb előnyt lehetne kiemelni. (Aslung, 2010) Medvegyev elnök támogatja a WTO-hoz való csatlakozást, azonban több miniszter is erősen ellenzi a szervezetbe való belépést. Ennek oka, hogy több miniszter is a külföldi verseny hiányából tud hasznot húzni, s emiatt ellenzik Oroszország integrálódását a világgazdaságba. Azzal érvelnek, hogy a külföldi vállalatok megjelenése az orosz
67
gazdaságban nem járna előnyökkel az ország számára, mert az energiakereskedelem, ami a legnagyobb bevételt hozó iparág, nincs szabályozva a WTO által, és ily módon nem lehet rá importvámot kivetni. Oroszország és az FDI Oroszországot a 2008-2009-es válság kevésbé vonzó célponttá tette a külföldi befektetők körében annak ellenére is, hogy a rövidtávú tőkeáramlások és a tőzsde is 2010-ben már helyreállni látszik. Tehát az országba áramló működő tőke áramlása még nem állt helyre. Abban az esetben viszont, amikor a nyersanyag árak magasak, a külföldi befektetők hajlandók figyelmen kívül hagyni befektetéseik gyenge védelmét, a külföldi tulajdonjoggal szembeni akadályokat, valamint az állami monopóliumok létezését az országban. Az orosz tartalékalap mentőövként szolgált a válság alatt, azonban 2010 végére ezek a tartalékok elfogytak és az FDI áramlás sem erősödött meg. Így Oroszországnak szüksége van arra, hogy a nemzetközi tőkepiacokhoz forduljon segítségért, hiszen még az energiaszektor is szenved az elégtelen nagyságú beruházásoktól. Ez a tőke a gazdasági növekedés helyreállítására szolgálna segítségül. Oroszország kifelé áramló FDI-je az orosz külföldön lévő vállalatoktól (TNC) függ, vagyis azon, hogy ezek a vállalatok milyen mértékben tudnak alkalmazkodni a jelenlegi világgazdasági nehézségekhez. Három forgatókönyvet szoktak emlegetni: egy optimista félét, egy pesszimista félét, valamint egy kettő közöttit. Az optimista forgatókönyv szerint egy hirtelen és egyben pozitív változás fog bekövetkezni a TNC-ktől független külső környezetben, például megnövekednek az olajés nyersanyagárak. Ha ez bekövetkezik, akkor a TNC-k képesek lesznek gyorsan kilábalni a válságból és tovább folytatni terjeszkedésüket, projektjeiket. A forgatókönyv szerinti világpiaci változások a legtöbb külföldön lévő orosz befektető vállalat (pl. Lukoil) számára előnyösen hatna, mert külföldi eszközöket tudna használni saját megerősödése érdekében. A pozitív és negatív forgatókönyv között elhelyezkedő verzió egy elhúzódó válság képét festi le, mely szerint olyan hazai gazdasági tényezők, mint a GDP, vagy a tőzsde csak lassan lenne képes helyreállni, melyek arra kényszerítenék az orosz TNC-ket, hogy esetleg évekre fogják vissza a külföldi terjeszkedéseiket, tehát csökkentené az ország kifelé áramló FDI-jéből származó bevételeket. (Koltay, 2010)
68
Végül az utolsó, a pesszimista (katasztrófa) forgatókönyv szerint, melynek bekövetkezése valószínűtlen, az orosz TNC-knek be kellene rekeszteniük további terjeszkedésüket, sőt a külföldön lévő orosz TNC-k nagy része csődbe menne. Ez a verzió csak akkor következhet be, ha kiderülne, hogy a válság sokkal súlyosabb, mint amilyennek látszik, valamint ha az orosz állam elvesztené minden pénzügyi forrását, melyeket az orosz TNC-k megsegítésére használnának fel. (Koltay, 2010) Összegzés Összefoglalva Oroszországnak szüksége van arra, hogy az ország belső működésében változások szülessenek. A bankrendszer megerősítése és a munkanélküliség alacsony szinten tartása elengedhetetlen a belső feszültségek mérsékléséhez, valamint kiemelkedő feladat az infrastruktúra fejlesztése a nagyvárosoktól távolabb eső területeken. Elengedhetetlen a korrupció és a törvények szerepének csökkentése a modernizáció érdekében. Szükség van az állam szerepének mérséklésére az állami nagyvállalatokban, esetleg ezek függetlenítésére az állami befolyásolástól. Ha ez megvalósulna, valószínűleg nőne e vállalatok teljesítménye, hatékonysága, valamint versenyképessége a nemzetközi piacon. A hosszú távú kihívások sikeres teljesítése érdekében Oroszországnak szüksége van egy nagyobb horderejű gazdasági szerkezetváltásra. Ezen a téren kiemelkedő feladat a tudományos technológia, a csúcstechnológia fejlesztése, a szektorban működő vállalatok erősítése, melyekkel egyúttal csökkenteni lehetne az technológiaimportot. Ha sor kerülne a bankrendszer stabilitásának megerősítésére, a működőtőke áramlásának helyreállítására, valamint ha az ország nagyobb hangsúlyt fektetne az Oroszországban befektetők és a külföldi tulajdonjogok védelmére, akkor azok hozzájárulnának az FDI gyors növekedéséhez. Ha Oroszország csatlakozik a WTO-hoz, azzal erőteljesen megnövekedik a külföldi befektetők száma, ugyanakkor számolni kell azzal, hogy ezzel az ország regionális szerepe radikálisan csökken. A nyersanyagok iránti magas kereslet nagyban hozzájárul Oroszország bevételi forrásainak növekedéséhez, s döntő szerepet játszik az ország pénzügyi és gazdasági életében, hiszen az export 75%-át, a költségvetési bevételek 50%-át, a nemzeti össztermék 40%-át adják a nyersanyag kitermeléssel és feldolgozással foglalkozó iparágak. A válság által okozott visszaesések az európai országokban, mint export országokban, az orosz szénhidrogén piac figyelmét Kelet-Ázsia felé irányította. Az európai szénhidrogénpiac telítettsége, a verseny 69
növekedése, a környezetvédelem, és a kőolaj- és földgázexporttól való függőség (hollandkór) szükségessé teszi, hogy Oroszország a kivitelének diverzifikálására törekedjen.
70
Összefoglalás Jim O’Neil 2001-ben azért használta a BRIC-országok fogalmat, mert világosan látszott, hogy ezek az országok kiemelkedő hatással bírnak a világgazdaság alakulására, valamint képesek más fejlődő országok jövőjét formálni. Annak ellenére, hogy a világgazdaságban jelentős szereppel bíró feltörekvő országok a G7-től és más fejlett országoktól külön említenek, nem hagyható figyelmen kívül a BRIC-országok domináns szerepe a világgazdaságban,
a
világkereskedelemben,
a
nemzetközi
pénzügyi
és
egyéb
folyamatokban. Ha valaki a világgazdaság alakulását szemléli, elkerülhetetlen, hogy ne vegye észre, a világgazdaság mozgatórugói már nem a több évszázadon keresztül domináló Amerikai Egyesült Államok és Európa. Az új erők nem csupán az áru- és szolgáltatásáramlásra koncentrálódnak, hanem a világ politikai és egyéb szegmenseinek alakulására is, hiszen a BRIC-ek egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a nemzetközi folyamatok számos területén. A Szovjetunió bukása után az USA vált a hidegháború győztesévé és a világ egyetlen szuperhatalmává, mely szerepet egy évtizedig sikerült is fenntartania. Tíz évvel az ezredforduló után úgy tűnik, hogy az USA világgazdaságban és világpolitikában betöltött szerepe csökken. Az USA hegemóniájának hanyatlásával új „forgatókönyv”-et alakít ki a világ, vagyis az USA szerepének csökkenése új szereplők felemelkedésével jár együtt. A négy BRIC-ország bíztató növekedési ütemmel rendelkezik, az egy főre jutó GDP növekedés is több mint egy évtizede tart, melyhez a csökkenő népességnövekedési ütem is hozzájárul. Legfőképpen ennek a két faktornak a segítségével lettek a BRIC-országok a legnagyobb munkaerőforrással rendelkező államokká, csökkenő munkanélküliségi ráta mellett. Az előbbi sikerek következtében nőtt a kereslet, az innovációs befektetések, a humán tőke, és a termelékenység. Kína és India felemelkedése nagyrészt a termék- és szolgáltatáskereskedelemben rejlett, míg Oroszország és Brazília felemelkedésére a tartósan magas világpiaci árú nyersanyagok iránti keresletnövekedés miatt volt lehetséges. Brazília gazdaságának bővülése a bőséges nyersanyag-kereskedelméből származik, míg Oroszországé a nem megújuló erőforrásokon, vagyis a szénhidrogéneken, melyek iránti kereslet rendületlenül növekszik. Kína világgazdasági szerepének növekedése a költséghatékony termelésnek és a nagyarányú képzett munkaképes lakosságnak
71
köszönhető, India fejlődése pedig az információs technológiában rejlik, ezenkívül számos előnyt tud kovácsolni a növekvő középosztálybeli rétegből. Néhány éven belül a világgazdasági termelés egyötödét is adhatja a négy ország, valamint egy-két évtized múlva utol fogják érni a G7-eket. A világkereskedelem a BRIC-országok áru és szolgáltatás exportja nő, és a GDP-jük is minden bizonnyal bővülni fog a következő években. Demográfiai adottságaik megfelelőek (nagy népességgel rendelkeznek), a termelési szektorokban emelkedik az új technológiák alkalmazása, nő az FDI bevitel a négy országba, sőt a kiáramló FDI aránya is. Kína működőtőke-kivitele az 1990-es évektől kezdődően bír nagy szereppel, mely szerep ma is erősödik. Brazília FDI kivitele az 1990-es évek végétől főként a Latin-, és DélAmerikai országokban jelentősebb. India és Oroszország működőtőke kivitele az ezredforduló utáni években nőtt meg. A belső problémák felerősödésének ellenére 2011ben úgy látszik, hogy Kína, aki szinte már a „fél világot” hitelezi, a válságkezelésben is jelentős befolyásoló erővel bíró nemzetközi szereplő lett. Kína mellett Oroszország hitelező szerepe növekszik erőteljesen, valamint fontos résztvevővé válhat a nemzetközi pénzügyek terén. A 2008-2009-es pénzügyi és gazdasági világválság negatív hatásai kevésbé voltak érzékelhetőek a BRIC-országokban, mint a világ más országaiban, sikerült időben reagálniuk a krízis negatív hatásaira. A visszaesés mértéke a fejlett országokhoz viszonyítva gyengébb volt, gyorsabban tudtak kilábalni a válságból. Csupán rövid ideig érezte ez a négy ország a krízis negatív hatásait, gyorsan megindult a gazdasági fellendülés. S mikor úgy tűnik, hogy a világ egy újabb válság fenyegetettsége alatt áll, úgy hogy még a 2008-2009-es válságot sem heverte ki a világ nagy része, addig a négy BRIC-ország – Brazília, Oroszország, India és Kína – folyamatosan fejlődik, és nincsenek kitéve egy újabb felbukkanó válság veszélyének.
72
Irodalomjegyzék BRIC Countries – Background (BRIC-országok – Háttér), Latest News, Statistics and Original Articles (2011) http://www.globalsherpa.org/bric-countries-brics, letöltés: 2011.07.27. 10:55 Президент России (Oroszország elnöke) – angol változat Joint Statement of the BRIC Countries’ Leaders http://archive.kremlin.ru/eng/text/docs/2009/06/217963.shtml, letöltés: 2011.11.16. 12:30 BBC - Bric summit ends in China with plea for more influence (2011) http://www.bbc.co.uk/news/world-asia-pacific-13076229, letöltés: 2011.11.02. 09:15 Central Intelligence Agency – The World Fatcbook (Brasil, Russia, India, China), (2011) https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/br.html letöltés: 2011.08.10. 08:35 https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/rs.html letöltés: 2011.08.11. 10:05 https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/in.html letöltés: 2011.08.10. 09:40 https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ch.html letöltés: 2011.08.10. 08:30 William Mauldin (2008): Russia Providing $200 Billion for Banks, Builders (Update 1), 2008. okt. 7. http://www.bloomberg.com/apps/news?pid=newsarchive&sid=a16BnNfBwIkw letöltés: 2011.08. 29. 09:20 Sz. Bíró Zoltán (2006): Oroszország a G8-as csoportban, L. évfolyam 29. szám, 2006.07.21., Élet és Irodalom – Publicisztika http://www.es.hu/sz_biro_zoltan;oroszorszag_a_g8-as_csoportban;2006-07-23.html letöltés: 2011.10. 13. 11:00 The official G20 website, http://www.g20.org/index.aspx, letöltés: 2011.10.13. 8:30 G8 Summit 2007 – Heiligendamm (Background) http://www.g-8.de/Webs/G8/EN/Background/background.html, letöltés: 2011.10.24. 11:45 IMF Board Approves Far-Reaching Governance Reforms, 2010.11 05. International Monetary Fund’s website http://www.imf.org/external/pubs/ft/survey/so/2010/new110510b.htm letöltés: 2011.10.13. 10:35 José Roberto Mendonça de Barros (2010): The Impact of the International Financial Crisis on Brazil ( Anemzetközi pénzügyi válság hatásai Brazíliára) 12/4/2010 Elcano Royal Institute – International Economy & Trade http://www.realinstitutoelcano.org/wps/portal/rielcano_eng/Content?WCM_GLOBAL_CO NTEXT=/elcano/elcano_in/zonas_in/international+economy/ari38-2010 letöltés dátuma: 2011.11.08. 11:20
73
Aslung, Anders; Guriev, Sergei; and Kuchins, Andrew: Russia After the Global Economic Crisis (Oroszország a világgazdasági válság után), New Economic School, 2010, Waxhington DC, p.289. Dasai, Padma: Russia’s Financial Crisis: Economic Setbacks and Policy Responses (Oroszország pénzügyi válsága: Gazdasági kudarcok és politikai válaszok), Journal of International Affairs, 2010, New York, p 141-151. Inotai András-Juhász Ottó: A válzotó Kína, Akadémiai Kiadó, 2009, Budapest, p.332. Koltay Kálmán: The future of Russian outward foreign direct investment and the eclectic paradigm: What changes after the crisis of 2008–2009?, (Oroszország kifelé irányuló működőtőkéjének jövője és az eklektikus paradigma: Milyen változások történtek a 20082009-es válság után?), Competitio IX. évfolyam, 1. szám, 2010, p.30. Ludvig Zsuzsa és Meisel Sándor: Gazdasági válság a posztszovjet térségben (Oroszország, Belorusszia és Közép-Ázsia), VIII. szám, MTA-VKI, 2011, Budapest, p. 243. Deák András György – A gazdasági világválság és strukturális következményei Oroszországban, p. 11-43. Majoros Pál: Régiók a világgazdaságban, Perfect, 2011, p.396. Zándor Márta, Gáspár Tamás (2. fejezet): A világgazdaság regionális átrendeződési tendenciái, p.32-59. Ludvig Zsuzsa (5. fejezet): Oroszország a világgazdaságban, p.137-171. Pólyi (8. fejezet): Brazília geopolitikai felértékelődése az ezredfordulón, p.266-284. Imre Gabriella (7. fejezet): India, a lehetőségek földje, p.236-265. Majoros Pál (6. fejezet): Kína, a világ(gazdaság) műhelye, p.172-235. Majoros Pál – Imre Gabriella: A Szovjetunió, avagy a birodalom bukása, BGF-KKK, 2009, p.36. Mankoff , Jeffrey: The Russian Economic Crisis (Az orosz gazdasági válság), New York, 2010, Council Special Report No.53., p.31. Réthi Sándor: Stabilizáció a bankszférában, tétovázás a reálgazdaságban, Külgazdaság, LIII. évf., I-II. rész, 2009. szept.-okt., p. 21-73. Soros György (2008): A 2008-as hitelválság és következményei második kiadás, Budapest, 2009, p.7. Székely-Doby András és Szilágyi Judit: A globális válság: hatások, gazdaságpolitikai válaszok és kilátások, VI. szám, MTA-VKI, 2009, Budapest, p. 77. Székely- Doby András, p.55-59. Monori Gábor, p.35-54. Szigetvári Tamás: The European Union’s Eastern Partnership (Az Európai Unió keleti partnersége), MTA-VKI, 2011, Budapest, p.113. Simai Mihály: Oroszország két világ között, Akadémiai Kiadó, 2011, Budapest, p.478.
74
Mellékletek 1. Brazília főbb gazdasági adatai (2010) GDP:
2,09 billió USD
GDP (vásárlóerő paritáson):
2,172 billió USD
A világban elfoglalt helye: 6.
GDP – reálnövekedés üteme:
7,5%
A világban elfoglalt helye: 29.
Egy főre jutó GDP:
10.800 USD
A világban elfoglalt helye: 102.
GDP ágazatonkénti megoszlása: Mezőgazdasági szektor: Ipari szektor: Szolgáltatásszektor: Munkaerő:
5,8% 26,8% 67,4% 103,6 millió fő
Munkaerő megoszlás szektoronként (2003): Mezőgazdasági szektor: Ipari szektor: Szolgáltatásszektor: Munkanélküliségi ráta:
20% 14% 66% A világban elfoglalt helye: 62.
6,7%
Szegénységi küszöb alatti népesség: 26% Költségvetés: Bevétel: Kiadás:
485,5 Mrd USD 572,3 Mrd USD
Költségvetés többlet(+)/deficit(-): GDP -4,2%-a Államadósság:
GDP 59%-a
A világban elfoglalt helye: 37.
Infláció:
5%
A világban elfoglalt helye: 146.
Export: Import:
201,9 Mrd USD 181,7 Mrd USD
A világban elfoglalt helye: 24. A világban elfoglalt helye: 22.
Az országban: Kifelé irányuló:
368,4 Mrd USD 128,9 Mrd USD
A világban elfoglalt helye: 14. A világban elfoglalt helye: 23.
Külkereskedelem:
FDI:
Forrás: CIA.gov
75
2. Oroszország főbb gazdasági adatai (2010) GDP:
1,465 billió USD
GDP (vásárlóerő paritáson):
2,223 billió USD
A világban elfoglalt helye: 7.
GDP – reálnövekedés üteme:
4%
A világban elfoglalt helye: 99.
Egy főre jutó GDP:
15.900 USD
A világban elfoglalt helye: 71.
GDP ágazatonkénti megoszlása: Mezőgazdasági szektor: Ipari szektor: Szolgáltatásszektor: Munkaerő:
4% 36,8% 59,1% 75,49 millió fő
A világban elfoglalt helye: 7
Munkaerő megoszlás szektoronként (2008): Mezőgazdasági szektor: Ipari szektor: Szolgáltatásszektor: Munkanélküliségi ráta:
10% 39,1% 58,1% A világban elfoglalt helye: 79.
7,6%
Szegénységi küszöb alatti népesség: 13,1% Költségvetés: Bevétel: Kiadás:
262 Mrd USD 341,1 Mrd USD
Költségvetés többlet(+)/deficit(-): GDP -5,4%-a Államadósság:
GDP 9%-a
A világban elfoglalt helye: 124.
Infláció:
6,9%
A világban elfoglalt helye: 176.
Export: Import:
400,1 Mrd USD 248,7 Mrd USD
A világban elfoglalt helye: 11. A világban elfoglalt helye: 19.
Az országban: Kifelé irányuló:
297,4 Mrd USD 274,6 Mrd USD
A világban elfoglalt helye: 19. A világban elfoglalt helye: 18.
Külkereskedelem:
FDI:
Forrás: CIA.gov
76
3. India főbb gazdasági adatai (2010) GDP:
1,538 billió USD
GDP (vásárlóerő paritáson):
4,06 billió USD
A világban elfoglalt helye: 5.
GDP – reálnövekedés üteme:
10,4%
A világban elfoglalt helye: 5.
Egy főre jutó GDP:
3.500 USD
A világban elfoglalt helye: 162.
GDP ágazatonkénti megoszlása: Mezőgazdasági szektor: Ipari szektor: Szolgáltatásszektor: Munkaerő:
18,5% 26,3% 55,2% 478,3 millió fő
A világban elfoglalt helye: 2.
Munkaerő megoszlás szektoronként (2009): Mezőgazdasági szektor: Ipari szektor: Szolgáltatásszektor: Munkanélküliségi ráta:
52% 14% 34% A világban elfoglalt helye: 117.
10,8%
Szegénységi küszöb alatti népesség: 25% Költségvetés: Bevétel: Kiadás:
185,4 Mrd USD 269,8 Mrd USD
Költségvetés többlet(+)/deficit(-): GDP -5,5%-a Államadósság:
GDP 51,9%-a
A világban elfoglalt helye: 153.
Infláció:
12%
A világban elfoglalt helye: 198.
225,4 Mrd USD 359 Mrd USD
A világban elfoglalt helye: 21. A világban elfoglalt helye: 13.
188,1 Mrd USD 90,36 Mrd USD
A világban elfoglalt helye: 24. A világban elfoglalt helye: 26.
Külkereskedelem: Export: Import: FDI: Az országban: Kifelé irányuló:
Forrás: CIA.gov
77
4. Kína főbb gazdasági adatai (2010) GDP:
5,878 billió USD
GDP (vásárlóerő paritáson):
10,09 billió USD
A világban elfoglalt helye: 3.
GDP – reálnövekedés üteme:
10,3%
A világban elfoglalt helye: 6.
Egy főre jutó GDP:
7.600 USD
A világban elfoglalt helye: 125.
GDP ágazatonkénti megoszlása: Mezőgazdasági szektor: Ipari szektor: Szolgáltatásszektor: Munkaerő:
10,2% 46,9% 43% 815,3 millió fő
A világban elfoglalt helye: 1.
Munkaerő megoszlás szektoronként (2008): Mezőgazdasági szektor: Ipari szektor: Szolgáltatásszektor: Munkanélküliségi ráta:
38,1% 27,8% 34,1% A világban elfoglalt helye: 39.
4,3%
Szegénységi küszöb alatti népesség: 2,8% Költségvetés: Bevétel: Kiadás:
1.227 Mrd USD 2.698 Mrd USD
Költségvetés többlet(+)/deficit(-): GDP -2,1%-a
A világban elfoglalt helye: 79.
Államadósság:
GDP 18,9%-a
A világban elfoglalt helye: 112.
Infláció:
3,2%
A világban elfoglalt helye: 106.
Export: Import:
1.581 Mrd USD 1.327 Mrd USD
A világban elfoglalt helye: 2. A világban elfoglalt helye: 3.
Az országban: Kifelé irányuló:
658,1 Mrd USD 289,7 Mrd USD
A világban elfoglalt helye: 7. A világban elfoglalt helye: 16.
Külkereskedelem:
FDI:
Forrás: CIA.gov
78
5. A BRIC-országok főbb gazdasági adatainak összehasonlítása (2010) Mutatók GDP (billió USD)
Brazília
Oroszország
Kína
India
2,09
1,465
1,538
5,878
GDP (vásárlóerő paritáson, billió USD)
2,172
2,223
4,06
10,09
GDP – reálnövekedés üteme (%)
7,5
4
10,4
10,3
10.800
15.900
3.500
7.600
5,8
4
18,5
10,2
Ipari szektor (%)
26,8
36,8
26,3
46,9
Szolgáltatásszektor (%)
67,4
59,1
55,2
43
Munkaerő (millió fő)
103,6
75,49
478,3
815,3
Munkaerő megoszlás szektoronként
2003-as adatok
2008-as adatok
2009-as adatok
2008-as adatok
Mezőgazdasági szektor (%)
20
10
52
38,1
Ipari szektor (%)
14
39,1
14
27,8
Szolgáltatásszektor (%)
66
58,1
34
34,1
Munkanélküliségi ráta (%)
6,7
7,6
10,8
4,3
Szegénységi küszöb alatti népesség (%)
26
13,1
25
2,8
Bevétel
485,5
262
185,4
1.227
Kiadás
572,3
341,1
269,8
2.698
Költségvetés többlet(+)/deficit(-), GDP %ában
-4,2
-5,4
-5,5
-2,1
Államadósság (GDP %-ában)
59
9
51,9
18,9
5
6,9
12
3,2
Export
201,9
400,1
225,4
1.581
Import
181,7
248,7
359
1.327
Az országban
368,4
297,4
188,1
658,1
Kifelé irányuló
128,9
274,6
90,36
289,7
Egy főre jutó GDP (USD) GDP ágazatonkénti megoszlása Mezőgazdasági szektor (%)
Költségvetés (Mrd USD)
Infláció (%) Külkereskedelem (Mrd USD)
FDI (Mrd USD)
79
