A BODROGKÖZ TERMÉSZETTEL EGYÜTTMŐKÖDİ TÁJGAZDÁLKODÁSI RENDSZERÉNEK KONCEPCIÓJA

A BODROGKÖZ TERMÉSZETTEL EGYÜTTMŐKÖDİ TÁJGAZDÁLKODÁSI RENDSZERÉNEK KONCEPCIÓJA

SZERKESZTETTE: UNGVÁRI GÁBOR SZERZŐK: BOTOS CSABA, KAJNER PÉTER, DR. MOLNÁR GÉZA, UNGVÁRI GÁBOR KÉSZÜLT A KÖRNYEZETVÉDELMI MINISZTÉRIUM KAC KÖZCÉLÚ G-KERETÉNEK (2001), AZ ÖKOTÁRS ALAPÍTVÁNY, A PHARE CSATLAKOZÁSI ALAP – 1999 TÁMOGATÁSÁVAL

BUDAPEST-KARCSA-NYÍREGYHÁZA, 2002. NOVEMBER

A BODROGKÖZ TERMÉSZETTEL EGYÜTTMŰKÖDŐ TÁJGAZDÁLKODÁSI RENDSZERÉNEK KONCEPCIÓJA AZ „UTOLSÓ SZALMASZÁL” TÉRSÉGFEJLESZTÉSI PROGRAMOT MEGALAPOZÓ ÖKOLÓGIAI-TÖRTÉNETI-KÖZ- ÉS KÖRNYEZETGAZDASÁGI ELEMZÉSEK SZINTÉZISE

Bodrogközi Környezetgazdálkodási és Tájrehabilitációs Közhasznú Társaság. KARCSA, Petőfi út 11. tel: 47/542-027; Fax: 47/342-009 Drótposta: [email protected] [email protected]

Az együttműködés résztvevői:

E-Misszó Egyesület Nyíregyháza, 4400. Szabolcs u 6. Tel: 06-42-423-818 Drótposta: [email protected]

Világháló: http://www.e-misszio.hu

MAKK

Magyar Környezetgazdaságtani Központ Budapest, 1016. Mészáros u. 18. Tel: 06 1 212 67 75 Fax: 06 1 212 67 78 Drótposta: [email protected] Világháló: http://www.makk.zpok.hu

Palocsa Egyesület Budakeszi, 2092. Fő u. 209. Drótposta: [email protected]

Alsóberecki Község Önkormányzata Bodroghalom Község Önkormányzata Felsőberecki Község Önkormányzata Karcsa Község Önkormányzata Karos Község Önkormányzata Kisrozvágy Község Önkormányzata Nagyrozvágy Község Önkormányzata Pácin Község Önkormányzata Semjén Község Önkormányzata Tiszacsermely Község Önkormányzata Tiszakarád Község Önkormányzata Vajdácska Község Önkormányzata

2

A KONCEPCIÓ SZERKEZETÉRŐL Jelen tanulmány a Bodrogközben folyó „Utolsó Szalmaszál” elnevezésű tájrehabilitációs projektben a 2001. nyara óta végzett kutatások eredményeit összegzi. A Koncepció az alábbiak szerint tagolódik. 1. Könyv: A térségfejlesztési koncepció Az I. részben az előzményeket foglaltuk össze, mit végeztünk eddig partnereinkkel együtt az „Utolsó szalmaszál” térségfejlesztési program során. A II. rész elméleti megközelítésű. Itt mutatjuk be a térséget. Ez az egység tartalmazza a helyzetértékelésünket. Azt foglaltuk össze, hogy milyen folyamatok vezettek a térség jelenlegi állapotához. Mit gondolunk arról, hogy milyen, természeti folyamatokat, gazdaság- és közösségszervezési elveket kell érvényre juttatni ahhoz, hogy a mai helyzeten változtatni lehessen. Valamint itt mutatjuk be az ökológiai és a társadalmi folyamatok szétválaszthatatlanságát, mind a problémák kialakulása, mind azok orvoslása terén. A III. részben konkretizáljuk az előzőekben leírtakat. Ennek a szakasznak része az átállás költségeinek becslése, amely akkor merül fel, ha a térség egésze ténylegesen a jelenlegi gazdálkodási rendről a vízrendszer átalakítása és a mezőgazdaság szerkezetváltása mentén elkezdi az alkalmazkodást a javasolt tájgazdálkodási rend működési lehetőségeihez és kötöttségeihez. E szakasz során definiáljuk azokat a stratégiai irányokat, amelyek csomópontjai az útjára indítandó tevékenységeknek és keretet adnak az elmozdulás értékeléséhez. A koncepció megalkotásához számos részterületet kellett áttekinteni. Ezek eredményeit megpróbáltuk logikus rendben ismertetni, hogy javaslatunk mozgatórugói és következtetései áttekinthetőek legyenek. Ez a gondolati ív nem teszi lehetővé, hogy minden kérdést a felmerülése helyén teljes részletében kifejtsünk. E mellett meg akarjuk adni a lehetőséget arra is, hogy egy-egy résztéma saját magában is elolvasható legyen, ezért ezeket a vizsgálatainkat, mint külön önálló egységeket közöljük. 2. Könyv: A mezőgazdasági szerkezetváltást előkészítő feltáró tanulmányok 3. Könyv: A természet rendszerműködése a Tisza árterében Függelék és térképek.

3

Az 1. Könyv tartalma A KONCEPCIÓ SZERKEZETÉRŐL ................................................................................................................ 3 1. KÖNYV .............................................................................................................................................................. 7 I. RÉSZ – ELŐZMÉNYEK ÉS TÁVLATOK .................................................................................................... 7 1.

A BOKARTISZ PROGRAM ELINDULÁSA ........................................................................................... 7 1.1

2.

A PROGRAM TARTALMA ÉS CÉLJA .............................................................................................................. 8

A BODROGKÖZ TERMÉSZETI FOLYAMATAIT MEGHATÁROZÓ ÖKOLÓGIAI RENDSZERMŰKÖDÉS ......................................................................................................................... 10 1.2 1.3

A FOLYÓ ÖKOLÓGIAI RENDSZERMŰKÖDÉSE ............................................................................................. 11 A TISZA ÖKOLÓGIAI SZEREPE................................................................................................................... 11

II. RÉSZ - A TÉRSÉG BEMUTATÁSA ........................................................................................................... 13 3.

A DOMBORZAT ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE .................................................................................. 13

4.

A TERMÉSZETI FOLYAMATOK BEMUTATÁSA A TÖRTÉNETI ÁRTÉREN ........................... 14 1.4 1.5

A TÉRSÉG ÖKOLÓGIA-TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE ...................................................................................... 14 A JELENLEGI ÁLLAPOT ............................................................................................................................. 16

5.

A TISZA ÉS ÁRTERÉNEK JELENLEGI KAPCSOLATA BODROGKÖZBEN.............................. 18

6.

ÁTTEKINTÉS TÁRSADALMI – GAZDASÁGI SZEMPONTBÓL .................................................... 23 1.6 1.7 1.8

7.

TÁRSADALMI ÖSSZKÉP............................................................................................................................. 23 A HELYI PIAC – TERMÉKEK, SZEREPLŐK ................................................................................................... 25 A TERÜLETHASZNÁLAT ............................................................................................................................ 29

A TERÜLETHASZNÁLAT ÖKOLÓGIAI ÉS GAZDASÁGI KÖVETKEZMÉNYEINEK ÖSSZEFÜGGÉSEI .................................................................................................................................. 34 1.9 A SZABÁLYOZÁS IDŐSZAKA ..................................................................................................................... 34 1.10 AZ ÁRUTERMELÉS FELTÉTELEIT JAVÍTANI HIVATOTT INFRASTRUKTÚRA KIÉPÜLÉSE ÉS LEÉPÜLÉSE ......... 36 1.11 A VÍZJÁRÁS HATÁSAINAK KIKÜSZÖBÖLÉSÉRE IRÁNYULÓ TÖREKVÉSEK A TISZALÖKI DUZZASZTÁS ELKÉSZÜLTE UTÁN ............................................................................................................................................ 37 1.12 A NAGYTÁBLÁS MŰVELÉS TÚLNYOMÓVÁ VÁLÁSA ÉS HATÁSA A TERMELÉSI FELTÉTELEKRE .................. 38 1.13 A GAZDÁLKODÁS HOSSZÚ TÁVÚ HATÁSAI A TERÜLETEN ÉLŐK ÉLETLEHETŐSÉGEIRE .............................. 40 1.14 A GAZDÁLKODÁSI REND MEGVÁLTOZÁSA ............................................................................................... 42 1.15 ÖSSZEFOGLALÁS ...................................................................................................................................... 44

8.

HELYZETÉRTÉKELÉS, A FEJLESZTÉS, KIBONTAKOZÁS IRÁNYAI ...................................... 45 1.16 AZ ÁLLAPOTLEÍRÁSBÓL LEVONT TANULSÁGOK ....................................................................................... 45 1.17 MI VÁLTOZOTT? ...................................................................................................................................... 46 1.18 KIBONTAKOZÁS ....................................................................................................................................... 46

III. RÉSZ – A VÁLASZOK ................................................................................................................................ 49 9.

EGYSÉGES TÁJGAZDÁLKODÁSI RENDSZER ................................................................................ 49 1.19 A VÍZKORMÁNYZÁS, MINT A TÁJREHABILITÁCIÓ ALAPJA ......................................................................... 50 1.20 AZ ÖKOLÓGIAI RENDSZER MŰKÖDÉSÉN ALAPULÓ GAZDÁLKODÓI HASZONVÉTELEK LEÍRÁSA ................. 59 1.21 A GAZDASÁGI, ÁRUTERMELÉSI FOLYAMATOKBAN ÉRVÉNYRE JUTTATANDÓ SZEMPONTOK ..................... 60

10.

A TÉRSÉGI VÍZRENDSZER KIALAKÍTÁSÁNAK MODELLJE ..................................................... 64

1.22 A TERVEZÉSI TERÜLET LEHATÁROLÁSA ................................................................................................... 64 1.23 A MINTATERÜLET DOMBORZATI VISZONYAI, KÖZIGAZGATÁSI BEOSZTÁSA, AZ ÉRINTETT TELEPÜLÉSEK ÉS KÖZMŰVEK ........................................................................................................................................................ 65 1.24 A VÍZRENDSZER ÁTALAKÍTÁSÁNAK MODELLJE ........................................................................................ 65

4

1.25 1.26 1.27 1.28 11.

AZ EGYES ELBORÍTÁSI SZINTEK ............................................................................................................... 66 A KIVITELEZÉS ÉS A HOZZÁKAPCSOLÓDÓ TERVEZÉS................................................................................ 68 A BERUHÁZÁSOK ÜTEMEZÉSE .................................................................................................................. 70 ÖSSZEGZÉS - A VÍZRENDSZER KIALAKÍTÁSÁNAK KÖLTSÉGE.................................................................... 72

A TÁJGAZDÁLKODÁS TÁRSADALMI-GAZDASÁGI VETÜLETE – A MEZŐGAZDASÁGI TERÜLETHASZNÁLAT VÁLTÁS MODELLJE................................................................................ 74

1.29 1.30 1.31 1.32

A TERÜLETHASZNÁLAT MÓDOSÍTÁSA A JELENLEGI SZÁNTÓKON ............................................................. 74 AZ ÁTÁLLÁS ELEMEI – KÜLTERJESÍTÉS, TÁJFENNTARTÁS ........................................................................ 76 ERDŐTELEPÍTÉS ....................................................................................................................................... 82 ÖSSZEGZÉS .............................................................................................................................................. 87

12.

A MEGVALÓSÍTÁSHOZ SZÜKSÉGES FORRÁSOKRÓL, A LÉTREHOZOTT ÖKOSZOCIÁLIS HASZNOK ELISMERTETÉSÉRŐL .............................................................................. 91

13.

STRATÉGIA: A MEGVALÓSÍTÁS FŐBB TEREPEI, A SZÜKSÉGES EGYÜTTMŰKÖDÉSEK SZEREPLŐI ÉS TÉMÁI......................................................................................................................... 93

1.33 A LEGFONTOSABB BEAVATKOZÁSI PONTOK ÉS JAVASOLT STRATÉGIAI TERÜLETEK ................................. 93 1.34 ÖNKORMÁNYZATI KEZDEMÉNYEZÉST, FELVÁLLALÁST IGÉNYLŐ STRATÉGIAI IRÁNYOK .......................... 93 1.35 BOKARTISZ FELVÁLLALÁST ÉS AKTÍV SZERVEZÉST IGÉNYLŐ STRATÉGIAI IRÁNYOK ............................ 95 FORRÁSOK ........................................................................................................................................................ 96

5

Táblázatok I. táblázat. Területhasználat a 12 településen ........................................................................ 30 II. táblázat. A művelési ágak aránya községenként (1855-1913) ........................................... 31 III. táblázat. Területfelhasználás változása az összes mezőgazdasági terület alapján ............. 32 IV. táblázat. Becslés a Sátoraljaújhelyi kistérség birtok szerkezetére .................................... 33 V. táblázat. Jövedelmek kataszteri holdra vetítve ................................................................. 35 VI. táblázat. A meliorációs beruházások hatása a termelési költségekre és a hozamokra és a jövedelmezőségre Ft, 1988 ........................................................................................... 37 VII. táblázat. A főbb növények költségei az országos termelőszövetkezeti átlaghoz viszonyítva %-os értékben (1984)................................................................................. 40 VIII. táblázat. A terület önkormányzatai összesített költségvetése főbb mutatóinak aránya a teljes költségvetésen belül, és a hasonló mérettartományok országos átlagai, 1998. ...... 44 IX. táblázat. Egyes területek párologtatási értékei a növényzettel való borítottságtól függően ..................................................................................................................................... 53 X. táblázat. A belvízelvezető rendszer felújításának tervezett költségei ezer Ft, 2000. .......... 54 XI. táblázat. A vízrendszer átalakításához szükséges beruházások........................................ 72 XII. táblázat. A Bodrogköz egészén és a mintaterületen jelenleg szántóként használt területek e művelésre való alkalmassága ..................................................................................... 74 XIII. táblázat. Terület megoszlása a modellben művelési ág szerint...................................... 75 XIV. táblázat. Tapasztalati sarokszámok a biotópborítás részarányára .................................. 77 XV. táblázat. A terület egészére számolt termés kiesés arányainak alakulása az idő múlásával (%) ............................................................................................................................... 78 XVI. táblázat. Az állateltartó képesség változása az átállás következtében ........................... 80 XVII. táblázat. A növénytermesztés jövedelmezőségének változása az átállás következtében ..................................................................................................................................... 81 XVIII. táblázat. A mintaterület jelenlegi erdőborította területeinek nagysága ....................... 82 XIX. táblázat. A meglévő és telepítendő erdők fajták szerinti megoszlása ............................ 84 XX. táblázat. Az erdősítés költségei a modell szerint ........................................................... 86 XXI. táblázat. Egyes fafajták telepítésének finanszírozási igénye ......................................... 87 XXII. táblázat. Az erdőtelepítés költségeinek alsó és felső becslése ..................................... 87 XXIII. táblázat. A növénytermesztés jövedelmezőségének változása az átállás következtében ..................................................................................................................................... 89 XXIV. táblázat. Az egyes költségelemek és bevételek az átállás 15 éves időszakára vetítve . 90

Ábrák I. II. III. IV. V. VI. VII.

ábra A Tisza legkisebb havi vízállásai a tiszaberceli vízmércén .................................... 19 ábra A Tisza legkisebb havi vízállásai 1998-ban a dombrádi vízmércén ....................... 20 Ábra Januári vízállások a dombrádi vízmércén ............................................................. 21 ábra májusi vízállások a dombrádi vízmércén... ............................................................ 21 ábra Augusztusi vízállások a dombrádi vízmércén... ..................................................... 22 ábra Októberi vízállások a dombrádi vízmércén............................................................ 22 ábra. A népesség alakulása a mintaterület településein.................................................. 23

6

1. KÖNYV I. RÉSZ – ELŐZMÉNYEK ÉS TÁVLATOK 1. A BOKARTISZ PROGRAM ELINDULÁSA A Bodrogközi mintaprogram mintegy tízévnyi elméleti munka és négy-ötévnyi gyakorlati útkeresést követően 2001. július hó 5 napján indult a program tervezésével és végrehajtásával megbízott programiroda, a Bokartisz megalakításával. Az iroda neve a két leginkább érintett folyó a Bodrog és a Tisza, és a Bodrogköz egykorvolt legnagyobb belső vízfolyása a Karcsa betűiből tevődött össze: Bo(drog), Kar(csa), Tisz(a). A programiroda megalakításának közvetlen előzményei között a Miniszterelnöki Hivatal akkori környezetpolitikai tanácsadója, Vargha János által kezdeményezett 1999. december 19-én megtartott tanácskozást említhetjük. Itt merült fel először, hogy a Tiszavölgy gondjait együttesen kezelve egy egységes a mezőgazdasági szerkezet átalakítását is magába foglaló, elsősorban tájgazdálkodásra, és az ehhez nélkülözhetetlen vízvisszatartó vízrendezésre épülő területfejlesztési program keretében lehetne megoldani. E tanácskozás folytatásaként 2000 novemberében Érsekcsanádon, 2001 májusában Nagykörűben, majd 2001 szeptemberében Sárospatakon került sor e témában elméleti tanácskozásra. A tanácskozásoktól függetlenül, ill. részben azokhoz kapcsolódva mindhárom helyszínen megkezdődött az elméleti eredmények gyakorlati felhasználása is. A Bodrogközben a Sárospatak melletti katona tanyán 2000 tavaszán hét önkormányzat, Tiszakarád, Tiszacsermely, Alsóberecki, Bodroghalom, Karos, Karcsa, Pácin polgármestere valamint a Palocsa Egyesület elnöksége, továbbá Vargha János, a Miniszterelnöki Hivatal Környezetpolitikai Főtanácsadója részvételével rövid megbeszélés zajlott e kérdésekről. A tanácskozás eredményeképpen a Palocsa Egyesület munkacsoportja az önkormányzatok tevékeny támogatásával ökológiai felméréseket végzett Vajdácska, Alsóberecki, Felsőberecki, Bodroghalom, Karos, Karcsa, Pácin, Kisrozvágy, Nagyrozvágy, Tiszacsermely és Tiszakarád határában. A felmérések eredményeképp összeállt egy több mint száz fényképből álló anyag a térség természeti értékeiről, továbbá egy vázlatos összeírás a területen előforduló növényekről, az egészséges, természetközeli társulásokról. Készült továbbá egy növénygyűjtemény is. Ezeknek az anyagoknak a feldolgozása ma is folyik. Az eredményeket az időközben megalakított programiroda folyamatosan használja. A tervek szerint ezen anyag rövid összege kiállítás keretében is látható lesz a 2002. évben kialakítandó tájházban, Karcsán. A Palocsa Egyesület 2001 tavaszán összeállított egy CD-t, mely részben a Bodrogköz egészében, részben pedig a Bodrogzugban folytatott ökológiai rendszerkutatás, és felmérések eredményeit foglalta össze. E CD anyagát 2001. május 4-5-én a Nagykörűben tartott tájgazdálkodási tanácskozáson részben be is mutatták. Itt kapcsolódott be a munkába a nyíregyházi székhelyű E-misszió egyesület. Az együttműködés első lépcsőjeként 2001. június 8-án és 9-én közös megbeszélést tartottak, melyen részt vett a Magyar Környezetgazdaságtani Központ Alapítvány (MAKK) is. A találkozó végeredményeképp a három civilszervezet megegyezett abban, hogy a munka folytatásaként az önkormányzatokkal — melyek létszáma időközben 12-re emelkedett — közösen egy programirodát hoz létre, melynek célja egy tájrehabilitáción, a természettel való együttműködésen, és a fenntarthatóság elvein alapuló gazdaságfejlesztési program kidolgozása és lehetőségszerinti végrehajtása a Bodrogközben. A tizenkét önkormányzat és a három civilszervezet képviselői 2001. július hó 5. napján jöttek össze Karcsán, ahol a résztvevők megegyeztek abban, hogy a programirodát kht-ként hozzák létre. Megállapodtak a létrehozandó Kht. nevében is, eszerint a programiroda hivatalos elnevezése: BOKARTISZ; Bodrogközi Környezetgazdálkodási és Tájrehabilitációs Közhasznú7

társaság. A társaság 3 millió Ft-nyi törzstőkével alakult, mely az alábbiak szerint oszlott meg: az egyes önkormányzatok és civilszervezetek az üzletrész fejében 100-100 000 Ft-ot fizettek be a Kht pénztárába a tulajdonukat képező üzletrész fejében. A további tőkét a Kht. különböző munkák és pályázatok útját szerezte be.

1.1 A program tartalma és célja Az elmúlt évtizedekben a Bodrogköz létlehetőségei folyamatosan szűkültek. A mezőgazdaság gyakorlatilag az ötvenes évektől kezdve egyre kevesebb embernek biztosított megélhetést. A folyamat, mely az ingázó munkavállalással kezdődött a hetvenes-nyolcvanas évekre egyre gyorsuló ütemű elvándorlássá változott. Ezzel párhuzamosan a térségben a mezőgazdaság szerkezete fokozatosan átalakult. A korábbi, főként a legeltetésen alapuló állattartást előbb az intenzív szántóművelés, majd az iparszerű mezőgazdasági rendszerek váltották fel. E mezőgazdasági szerkezet kialakításánál azonban figyelmen kívül hagyták a táji adottságokat. A Bodrogköz az iparszerű mezőgazdasági szerkezet felől nézvést kedvezőtlen termőhelyi adottságú terület, ahol az iparszerű mezőgazdaság termelési feltételeit csak igen nagy költség igény mellett külön beruházásokkal lehet megteremteni, ill. fenntartani. Az elmúlt években azonban a térség gazdálkodóinak nem volt ereje e rendszereknek a fenntartására és üzemeltetésére. A gazdálkodási lehetőségek további szűkülése elviselhetetlen terhet ró a Bodrogköz falvaira. Ezt ismerte fel tizenkét bodrogközi önkormányzat, amikor egymással összefogva egy olyan programirodát hozott létre, melynek célja, hogy a Bodrogköz lakói aktív alakítói lehessenek tájegységük társadalmi, gazdasági és ökológiai folyamatainak. 1.1.1 A program tartalma: együttműködésen alapuló tájgazdálkodási rendszer kialakítása E cél elérésének eszköze egy összetett, a táji adottságokra épülő tájgazdálkodási rendszer kiépítése, mely magában foglalja az egészséges, mozaikos tájszerkezet helyreállítását és fenntartását, az erre épülő haszonvételek tervezését és kialakítását, ideértve a termékek feldolgozását és értékesítését is. Az egységes tájgazdálkodási rend kialakításának homlokterében a jelenlegi vízrendszer új feladatokra alkalmassá tétele és a mezőgazdasági szerkezetváltás tervezése, végrehajtása áll. A tájgazdálkodási rendszer kialakítása nem jelenti a mezőgazdasági termelés korlátozását, éppen ellenkezőleg: célunk a jelenlegi, erősen beszűkült termékszerkezet szélesítése, a termelés értékének fokozása, és eltartó képességének növelése. A mezőgazdasági szerkezetváltás és a vízrendszer átalakítása feltételezi egymást. A tájgazdálkodási rend keretében megvalósítandó mezőgazdasági szerkezetváltás önmaga is eredményesebbé válik a tájegység vízrendszerének átalakításától, emellett a mezőgazdasági szerkezetváltás lehetőséget teremt új tájgazdálkodási tevékenységekre, amelyek hasznai egyén és közösség szintjén egyaránt jelentkezni fognak. Az együttműködés így többszörös jelentést kap: a tájgazdálkodásban résztvevők együttműködését a táj természeti folyamataival, a jelenlegi területhasználók és térségi feladatokat ellátók együttműködését egymással, valamint a tájegység és tágabb társadalmi környezetének új alapokon nyugvó együttműködését. 1.1.2 A program megvalósítása A kitűzött cél elérése érdekében elsősorban a térség szétforgácsolt erőinek összefogására van szükség. E tekintetben igen komoly előrelépést jelentett a felsorolt tizenkét önkormányzat 8

összefogása és a programiroda létrehozása, mely alapvetően meg is határozta a program tartalmát: 1.1.2.1 A programiroda létrehozása és fenntartása A programiroda kialakításának hátterében az a felismerés állt, hogy a kitűzött cél nem érhető el, ha nem áll a hátterében egy jól szervezett, a program végrehajtásáért tevékenykedő és elsősorban azért felelős szervezet. 1.1.2.2 A programiroda tevékenysége, a programozás A mezőgazdasági szerkezetváltás érdekében a programiroda az alábbi célok megvalósítását tűzte ki maga elé: 1. Területfejlesztési koncepció meghatározása a Bodrogköz egészére. 2. Egységes koncepcióterv kidolgozása a társult önkormányzatok területére. 3. A térség átfogó gazdaságfejlesztési tervébe illeszkedő meghatározott gazdasági programok részletes, magvalósítási tervszintű kidolgozása és végrehajtásának elősegítése. 4. Az iroda működését és a program bemutatását elősegítő fejlesztések megvalósítása, ill. tanácskozások, előadássorozatok szervezése. 5. Az egyes önkormányzatok környezetvédelemmel kapcsolatos feladatainak részletes megállapodás alapján történő átvállalása. 6. A községek arculatával, parkosítással, ill. a környezeti neveléssel kapcsolatos feladatok elősegítése. 1.1.2.2.1 Területfejlesztési koncepció meghatározása a Bodrogköz egészére A fejlesztési koncepció a kialakítandó tájgazdálkodási rendszer kereteit, ill. a mezőgazdasági szerkezet átalakításának elemeit tartalmazza: 1. A táji adottságok összegzése. 2. A társadalmi gazdasági adottságok felmérése a, A jelenlegi gazdaság mennyiben és hol tér el az adottságoktól b, Az adott társadalmi-gazdasági körülmények között ezek az eltérések milyen formában korrigálhatók. 3. Az adottságokhoz illeszkedő gazdálkodási rendszer felvázolása a, Az egyes haszonvételek meghatározása, tervezése. b, A megvalósítható haszonvételek körének meghatározása c, A feldolgozás és a piaci lehetőségek vizsgálata, ill. tervezése 4. A rendszer kialakításához szükséges források felkutatása 1.1.2.2.2 Egységes koncepcióterv a társult önkormányzatok számára. A koncepcióterv a tájgazdálkodási rendszert hangolja össze az adott társadalmi-gazdasági körülményekkel. Ez egyfelől a fejlesztés kereteinek meghatározásában, másfelől az eddig megvalósult, ill. a jelenleg is folyó fejlesztések összhangjának megteremtésében, másfelől pedig konkrét programok felvázolásában ölt testet. A gyakorlatban az agrár környezetvédelmi rendszer érzékeny természeti területek programjához való csatlakozásban, ill. az ehhez szükséges gazdasági csomagok kidolgozásában ölt testet.

9

2. A BODROGKÖZ TERMÉSZETI FOLYAMATAIT MEGHATÁROZÓ ÖKOLÓGIAI RENDSZERMŰKÖDÉS Ez a fejeztet része lehetne a Koncepció következő nagyobb egységének a térség bemutatásának, hogy mégis itt szerepeltetjük annak oka a figyelem felhívás. A Bodrogköz számára készített koncepciónk ökológiai alapjait ugyanis a Tisza vízgyűjtőjének egészét átfogó rendszerműködés adja. Az alábbiakban e természeti rendszert nem mutatjuk be a maga teljességében, hiszen ez terjedelmileg meghaladja e Koncepció kereteit. A természeti rendszer működés azon elemeit tekintjük át, amelyek a tájban lejátszódott gazdasági és társadalmi folyamatok megértéséhez szükségesek. Az ökológiai rendszerműködés egy teljesebb bemutatását a 2. számú Mellékletben ismertetjük. E rendszerszerű megközelítés miatt egyes, a folyó ökológiai és földrajzi jellemzésére használt fogalmat a köznapitól eltérő – szűkebb vagy tágabb területi – értelemben használunk. Ezeket a definíciókat az említett mellékletben részletesen kifejtjük, ajánljuk az olvasónak e melléklet előzetes áttekintését. Az ökológiai rendszerműködés adottságai felől indított feltárási folyamatot igen lényegesnek gondoljuk, a Bodrogköz gazdaságfejlesztésének irányát az elmúlt évtizedekben, ugyanis az agrárterületekre általában jellemző fejlesztési tervek határozták meg. A térség természeti adottságait szem előtt tartó, azzal ténylegesen számoló fejlesztési koncepció nem készült, ellenben az elmúlt évtizedek alatt többször is kísérletet tettek a termelési feltételek átalakítására, ami e rendszerműködés felől és eredményeit tekintve, utólag elhibázottnak tekinthető. Jelen tanulmányunkban a gazdaságfejlesztési elképzeléseket igyekeztünk a természeti adottságokhoz igazítani. Olyan rendszer kialakítását tervezzük, mely nem a természeti folyamatok megváltoztatására, hanem azok kiteljesítésére alapozna gazdasági haszonvételeket. Ennek érdekében a tervezés első szakaszában a folyóvölgyekben játszódó folyamatok feltárására törekedtünk. Ez az ökológiai rendszerműködés képezi a további elemzések keretét, amellyel a területhasználatnak és a ráépülő gazdálkodásnak együtt kell működnie, egy fenntartható fejlődési pálya kialakítása érdekében. A természeti adottságok értékelésekor a táj egyes elemeinek ökológiai szerepét tekintettük kiindulási alapnak. Ökológiai szerepen az egyes elemeknek az emberi tevékenységtől és értékeléstől független, viszont a táj életében döntő módon megnyilvánuló hatások összességét értjük. Tapasztalataink szerint a gazdaságfejlesztésben általában a táj elemeinek szerepét csak az emberi tevékenység szempontjából értékelik, nem veszik figyelembe azonban azt, hogy a gazdaságfejlesztés alapjául szolgáló erőforrásokat a táj ökológiai rendszerműködése hozta létre, tartja fenn. Így az ökológiai rendszerműködés feltételei a rövidtávú szempontok tükrében korlátozó tényezőként tűnhetnek fel. Figyelmen kívül hagyásuk azonban, a táj egyes elemeinek kizárólag az emberi tevékenységhez, a gazdaság adott állapotához kötött értékelése súlyos módszertani hiba. Hiba, mert azt a látszatot kelti, hogy a táj egyes elemei az emberi igények szerint változnak és változhatnak, így eleve lehetetlenné teszi, hogy felismerjük azokat a sajátos feladatokat, melyeket a táj egyes elemei, adott esetben a folyók az itt kialakult életközösségek, illetve ezek ún. természeti adottságainak kialakításában és fenntartásában betöltenek, többek között az emberi szükséglet kielégítés számára is. Az ésszerűség azt diktálná, hogy a folyó ezen ökológiai szerepét minden komolyabb, a partjaitól térben akár igen távolinak gondolt beavatkozás, természetátalakító munka előtt tisztázni kellene, és csak azokat a tevékenységeket lehetne végrehajtani, végigvinni, melyek e szereppel is összhangban vannak.

10

1.2 A folyó ökológiai rendszerműködése A rendszerkutatás és az ökológia a XX. század ötvenes éveit követően jutott el két legjelentősebb felismeréséhez, miszerint a táj és életközösségei egymástól elválaszthatatlan, szerves egységet alkotnak. Ebben az egységben nemcsak az egyes élőlényeknek, fajoknak, egyedeknek jut kitüntetett szerep, de a táj élettelen elemeinek is. Különösen igaz ez a vízfolyásokra, vízállásokra, de a különféle szárazulatokra, alacsonyabb-magasabb térszintekre is. Ezek az elemek sajátos rend szerint kapcsolódnak egymáshoz. E rend alapja az együttműködés, mely az egyes egyedek felől nézvést akár ragadozó és zsákmány kapcsolatban is megnyilvánulhat. Ez az együttműködés olyan rendszerműködésben összegződik, mely alapvetően meghatározza az adott táj „természeti adottságait”, azaz: külső és belső környezetét, tulajdonságait. A folyóvölgy ökológiai rendszerműködése gyakorlatilag az egész vízgyűjtőre kiterjedően határozza meg a természeti adottságokat. Innen nézvést azt mondhatjuk, hogy a táj, a vízgyűjtő természeti adottságait a külső környezet meghatározó elemeiből a folyó és ártere közötti állandó kapcsolat révén és során teremti meg az élővíz és az élővilág aktív együttműködése. A rendszerműködés felől közelítve az egyes elemek nem egyenlő súllyal és mértékben járulnak hozzá ezeknek az adottságoknak a kialakulásához és fennmaradásához, ezzel együtt mégis azt kell mondanunk: a táj egészségének megőrzéséhez valamennyi elem nélkülözhetetlen. Ha egy elem kiesik, valamely más elemnek vagy tényezőnek kell átvennie a szerepét. Ugyanakkor azonban akadnak olyan részek, esetenként részrendszerek, melyek kiesése az adottságok gyors és erőteljes átalakulásával jár. Épp ezért a rendszerműködés feltárása, az adottságokat döntő módon meghatározó elemek fel-, és megismerése, szerepük tisztázása mindenféle fejlesztési koncepció alapja.

1.3 A Tisza ökológiai szerepe A folyóvölgy élőrendszer volta azt is jelenti, hogy a rendszer önszabályzó folyamatai révén maga alakítja ki saját természeti viszonyait. Az ártereink élővilága, nem pusztán alkalmazkodott valamiféle külső természeti viszonyokhoz, hanem a rendszer valamennyi alkotórészével együttműködve tevőlegesen járult hozzá azok kialakulásához. Egészséges rendszerműködés esetén az élőrendszerek olyan dinamikus egyensúlyt alakítanak ki, mely lehetővé teszi, hogy hosszútávon is azonosak maradjanak önmagukkal, illetve melyben a változások mértéke és üteme nem haladja meg a rendszer alkalmazkodó képességének mértékét. A vízháztartás egyensúlya így nemcsak az ártér morfológiai szerkezetétől függ, hanem a vízgyűjtőt borító növényzet jellegétől és mértékétől is. A legutóbbi évek hirtelen árvizeinek hatását vizsgálva többé-kevésbé láthattuk, milyen szerepet játszanak a víz visszatartásában a hegyvidékeket borító erdők, illetve, hogy milyen tragikus következményekkel jár az erdőtakaró hiánya. Kevéssé ismert azonban, hogy a síkvidéki ártér növényzete legalább ekkora szerepet játszik a folyóvölgy vízháztartásának alakulásában. Mi most ezen összefüggésrendszerből a növényzet, abból is elsősorban az erdők hatását emeljük ki azzal, hogy mindez a rendszerműködésnek csupán egy jellemző szelete. Az erdősülés, az ún. szukcesszió egyes lépcsőinek vizsgálata egyértelművé teszi, hogyan alakítja ki az élőrendszer önnön természeti adottságait, hogyan teremti meg azoknak a tényezőknek az összességét, melyek alapvetően meghatározzák további létfeltételeit. Az ártéri erdők jellemzően nagy vízigényű növénytársulások, melyek fennmaradásához egyenletes vízellátottságra van szükség. A víz eloszlása, vegyük alapul akár a csapadékot, akár a folyók vízjárásának szeszélyeit jellemzően egyenetlen. Az élővilágnak ezért elsődlegesen a vízvisszatartására kell berendezkednie. Jól példázzák ezt az ártéri erdők, melyek többszintű vízcsapdát alakítanak ki az ártéren. A vízcsapda első eleme maga a növényzet. Az ártéri erdőkben a rügyfakadás jellemzően csapadékos-árvizes időszakra esik. Ekkor indul meg a fák nedvkeringése, s az erdők hatalmas szivattyúk gyanánt szívják maguk-

11

ba a vizet, jelentős mennyiséget használva fel belőle saját felépítésükhöz1. A vegetációs időszakra jellemző párologtatás emellett vízzel tölti fel a csapda következő elemét, a növényzettel borított légrétegeket is, melyet aztán a kialakuló zárt lombkorona meg is őriz. A csapda harmadik eleme a lehullott avar, és a belőle kialakuló talaj, mely szivacsként szívja magába a vizet. A vízcsapda – az erdők kiterjedésétől függően – a folyó árvizeinek tekintélyes részét zárja magába, majd a szivacshatásnak köszönhetően folyamatosan engedi vissza a kisebb nagyobb erek, ártéri vízfolyások medrébe. A Tisza nagyobb mellékágai, így a Tice, a Karcsa, de kisebb vízfolyások is, mint a Nagy-ér, Füzes-ér e vízcsapdának köszönhették állandó jellegüket. Összességében azt mondhatjuk, hogy a növényzet a vízvisszatartásával, ill. a szivacshatásnak köszönhetően a víz-visszaszivárogtatásával jelentősen csökkentette a folyók vízjátékát. A folyó ökológiai rendszerműködése tehát az élővilág és a folyóvíz sajátos együttműködése során valósul meg. Ebben az együttműködésben a folyó a vízmozgás és a hordalékterítés sajátságai révén vesz részt. A Tisza ökológiai szerepét ennek tudatában az alábbiak szerint határozhatjuk meg: 1. A vízháztartás a csapadékeloszlás területi és időbeni egyenetlenségeiből fakadó szélsőségeinek kiegyenlítése. 2. Az élővilág vízigényének kielégítése. 3. A vízfelesleg elvezetése. A folyóvölgy természeti rendszerműködésének a fontosságát és a működésének akadályozásából fakadó igen súlyos következményeket a Bodrogköz kapcsán fogjuk bemutatni.

1

A növényzet — értve itt a lágyszárúakat és a fák lombozatát — mintegy 80%-nyi vizet tartalmaznak.

12

II. RÉSZ - A TÉRSÉG BEMUTATÁSA 3. A DOMBORZAT ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE A Bodrogköz magyarországi szakasza mintegy 600 km2. Keleti-délkeleti, ill. déli határát a Tisza, nyugati-északnyugati határát a Bodrog, északi határát pedig az országhatár alkotja, mely Semjén alatt az egykori Kis-Karcsa medrét követi. A jelenleg rendelkezésünkre álló térinformatikai anyag e területet jeleníti meg (lásd a Térkép mellékletet). A Bodrogköz felsőszakaszáról ilyen jellegű anyagaink nincsenek. Jelen elemzésünknek ez a legfőbb hiányossága. A Bodrogköz ugyanis egységes öblözet, melyben a természetes lefolyási vonalak nincsenek tekintettel az országhatárra. A rendelkezésünkre álló adatok, melyeket Szlovákiában működő Bodrogközi Városok és Falvak Szövetségével közösen indított pályázati programunk során ki fogunk egészíteni, arra utalnak, hogy a Bodrogköz közepén két süllyedék is húzódik. Az egyik teljes egészében a Felső-Bodrogközben található, a Latorca vonalát követve az egykori Tice mentén húzódik kelet-nyugati irányba. E süllyedékhez kapcsolódik ugyancsak Szlovákiában, a Tarbucka előterében egy kisebb medence, mely a Karcsa hátsága felé lejt délidélnyugati irányba, majd Nagykövesd alatt nyugat felé fordul egészen a Bodrogig, ahol is Bodrogszög határában a Felső-Bodrogköz legmélyebb pontja található (Bf. 94 m körül). E területről azonban eddig csak töredékes, régi térképekről, ill. a katonai térképek alapján Szlovákiában kiadott turistatérképről származó adataink vannak, így e kép több ponton, különösen a Karcsa hátsága és a Felső-bodrogközi süllyedék közti szintkülönbségek tekintetében pontosításra szorul. Az eddigi vizsgálódásaink ezzel együtt arra utalnak, hogy a Bodrogköz közepén, a mai határ mentén, ill. annak Magyarországi részén egy Bf. 96-104 m magas hátság húzódik meg. További elemzésünk csak az országhatártól délre eső, magyarországi területekre vonatkozik. 1.3.1 Az Alsó-Bodrogköz térszintjei A terület térszintjeit részben a folyók, a Tisza, a Bodrog és a Karcsa, részben a szél munkája alakította ki. Kelet felől haladva a Tisza vonalában a folyó mentén a Zemplénagárd térségében Bf. 102-104 m, Révleányvár és Cigánd között Bf. 98-101 m, Cigánd és a Tiszakarádifőcsatorna torkolata között Bf. 97-100 m, míg ettől lejjebb, Tokajig Bf. 96-99 m magas folyóhát húzódik. A folyóhát mögött a mélyártér magassága Bf. 94-95 m között alakul. Jelentős eltéréseket csupán Zemplénagárd térségében találunk, ahol a mélyebb területek Bf. 96-98 m körüli magasságúak. Az ártér mélyén a Kisvárdát Sárospatakkal összekötő út alatt, részben a körül Bf. 93-94 m között fekvő igen alacsony fekvésű földek húzódnak meg. E vidéken található a Bodrogköz legmélyebb pontja is, melynek magassága nem éri el a Bf. 93 m-t. A Bodroghát a Tiszáétól lényegesen alacsonyabb, a felsőszakaszain sem haladja meg a Bf. 100 m-t. Sárospatak felett jellemzően Bf. 97-99, Sárospatak alatt Bf. 96-97 m, Sárazsadány és a torkolat között pedig mindössze Bf. 95-96 m magas elkeskenyedő sávokból áll. Az Alsó-Bodrogköz északi határán vélhetően az egykori Karcsa folyó hátsága húzódik meg, melynek magassága a Bodrog felőli végeken Bf. 96-98 m között, míg a Tisza felé lassan emelkedve Bf. 96-101 m között alakul. Az ártéri szigetek, homokdombok kiterjedése és magassága változó. A legnagyobb ilyen sziget Viss, Kenézlő, Zalkod hátárában a Zalkodi Tiszaháthoz csatlakozik. Ettől kisebb, de hasonló jellegű szigetek sorakoznak a Bodrog folyásával párhuzamosan Bodroghalomtól kiindulva le egészen Apróhomokig. E szigetek magassága eléri, sőt helyenként meg is haladhatja a Bf. 101 m-t. Kisebb és alacsonyabb szigetek húzódnak Karcsa körül és egy folt található Cigánd és Pácin között.

1.3.2 A települések egyes térszintekhez viszonyított elhelyezkedése. A magyarországi Bodrogköz települései részben a Karcsa hátságán, (Dámóc, Lácacséke, Ricse, Semjén, Kisrozvágy, Nagyrozvágy, Pácin, Karcsa, Karos), részben a Tisza (Zemplénagárd, Révleányvár, Cigánd, Tiszacsermely, Tiszakarád) és a Bodrog folyóhátain (Felsőberecki, Alsóberecki, Halászhomok, Kispatak) részben pedig a szél által emelt homokdombokon sorakoznak (Vajdácska, Bodroghalom, Viss, Kenézlő, Zalkod). A sorból csak a Sárospataki tanyavilág, különösen Dorkó és a Sárospatakot egykor a balsai hídon, ma a balsai réven át Nyíregyházával összekötő út mentén sorakozó tanyák, valamint a második világháború után kialakított Györgytarló község lóg ki. A hazák itt általában egy-egy kisebb magaslaton, vagy kiemelt alappal épültek, környezetük térszintje azonban jellemzően Bf. 94-95 m körül alakul, s csak egy-két helyen éri el a Bf. 96 m-es szintet. Györgytarló délnyugati csücske a Bf. 96 m, az északnyugati része Bf. 95 m fölé nyúlik, ám a település többi része nem éri el a 95 m-es magasságot sem. Hasonló gondok Bodroghalom, Vajdácska, Karos, Karcsa, Pácin, Nagyrozvágy egy-egy utcáin is előfordulnak, melyek lelógnak a biztonságot jelentő magasabb térszintekről. A program jelen fázisában együttműködő települések elhelyezkedését a Térképmelléklet 2. Térképe mutatja be.

4. A TERMÉSZETI FOLYAMATOK BEMUTATÁSA A TÖRTÉNETI ÁRTÉREN 1.4 A térség ökológia-történeti áttekintése A Bodrogköz az általunk belátható történelmi múltban a vizek járásának kiszolgáltatott, mocsarakkal, lápokkal terhes vadvízország volt, ahol a gazdasági haszonvételeket a természet szeszélye szabta meg. Ez az állapot azonban csak a szabályozás előtti néhány száz évre viszszatekintve igaz. Magukat a szeszélyes körülményeket nagyrészt az emberi beavatkozások sorozata idézte elő. A Bodrogközben a természeti viszonyokat öt nagyobb és számtalan kisebb vízfolyás határozta meg; így elsősorban a Tisza, a Karcsa, a Tice, a Latorca és a Bodrog, illetve a Füzes ér, a Nagy-ér, Malom-ér, Török-ér stb., melyek vélhetően a XV-XVI. századig állandó vízfolyások lehettek, ezt követően azonban bizonyos szakaszaik feliszapolódtak, mocsárba vesztek. Különösen igaz ez a Karcsa folyóra, melynek középső és alsó szakasza a XIX. századra gyakorlatilag beleveszett a Hosszú-rét mocsaraiba. Számos jel utal azonban arra, hogy e mocsárvilág csak a török időkben dagadt összefüggő vadvízországgá. A Bodrogköz középső süllyedékének a kegyelemdöfést a Karcsa Tokaj feletti torkolatának eltömése adta meg a Rákóczi-szabadságharc idején, mely lehetetlenné tette, hogy a Tárkány környékén kiszakadó vizek a Tiszába visszajussanak. Ettől kezdve a térség természeti adottságait elsősorban a vízrendszer sérülései, illetve a sérülések hatásait ellensúlyozni akaró emberi beavatkozások sora határozta meg. 1.4.1 A vadvízország kialakulásának okai Természetes körülmények között az ártér vizei, az imént említett vízcsapdák révén, a kistáji vízkörforgásokban maradnak fogva, az ezekből visszaszivárgó vizeket pedig az erek és a folyók biztonsággal elvezetik. Az állandó vizű erek, folyók medre a víz fizikai sajátságainak megfelelően változik, a növényzet nem tud megtelepedni benne. Gyökeresen megváltozik azonban a helyzet, ha az erdők kiirtásával a kistáji vízkörforgások megszűnnek, illetve ha az árteret túlnyomórészt kisebb vízigényű társulások uralják. Ez esetben a csapadékosabb időszakok, illetve az árvizek vízfeleslege a felszínen gyűlik össze, hosszan elnyúló magasabb árvizeket és belvizeket okozva. Ezzel együtt megszűnik a kisebb vízfolyások, belső folyóágak 14

időben elnyújtott vízutánpótlása is. A mellékágak, erek időszakossá válnak. Száraz időszakban medrüket belepi és eltömi a növényzet, miért is nedvesebb időszakokban képtelenné válnak a víz elvezetésére: völgyük fokozatosan mocsárba fullad. A kialakuló vadvízország tehát nem természetes állapot volt, épp ellenkezőleg: az erdők eltűnésének, kiirtásának következménye. 1.4.2 Az ember hatása a természeti környezetre Az ember az első pillanattól kezdve jelentős szerepet játszott a vízháztartás alakításában. Egy kissé leegyszerűsítve a dolgot azt mondhatnánk: a vízháztartás jellegét döntően az emberi beavatkozások mértéke és iránya határozta meg. A folyó és a növényzet ugyanis a létüket meghatározó fizikai törvényszerűségeknek engedelmeskedve választási lehetőség nélkül töltik be szerepüket. Az ember azonban bizonyos korlátok között maga döntheti el: együttműködike a táj ökológiai rendszereivel, vagy ellenműködést fejt ki. A történeti időkben mindkét formára találunk példát. Az elsőről a vízháztartás kiegyenlített volta tanúskodik, a másodikat ezzel szemben a szélsőségek eluralkodása jelzi. Természetes körülmények között biztonságos szántóterületeket csak az ármentes szint erdei helyén lehetett kialakítani. Így a gazdaság növekvő faszükségletei mellett a szántóterületek iránti igény növekedése is hozzájárult az erdőirtásokhoz. Az erdők eltűnése jelentősen megváltoztatta a térség természeti adottságait. Az említett ökológiai vízcsapdák eltűntek, megszakadt a kistáji vízkörforgás működése. Az új adottságok – a pangó vizek, mocsarak terjeszkedése azután – ellehetetlenítette a szántógazdálkodást is. A feltételek további romlásának megakadályozására adott válasz – a Tisza léptékében – a folyók kiöntéseinek meggátolása és a víz lecsapolása volt. Ez a beavatkozás – mai szemmel visszatekintve – hosszútávon tovább rontotta a helyi adottságokat. Itt elsősorban azt kell értenünk, hogy egyfelől a mikroklímát biztosító növénytakaró visszaszorulása hozzájárult az időjárási szélsőségek eluralkodásához, másfelől a rendszer egésze kiszolgáltatottabbá is vált, érzékenyebb lett e szélsőségekre. Az intenzív mezőgazdasági hasznosítás területi növekedése és az elöntések elmaradása jelentős mértékben módosítja az érintett területek vízellátottságát. Hatásait az alábbiak szerint foglalhatjuk össze:
a talaj nedvességtartalmának, hőkapacitásának nagyfokú csökkenése,
a párolgás növekedése,
a felső talajréteg és felszín közeli légrétegek hőmérsékleti szélsőségeinek jelentős fokozódása,
a felszín irányú vízáramlás állandósulása,
sókicsapódás a talaj felsőrétegeiben. 1.4.3 Összefoglalás A talaj nedvességtartalmának csökkenése, a hőmérsékleti szélsőségek növekedése, illetve a talaj felső rétegeiben lejátszódó sókiválások hosszútávon a termelési lehetőségek szűküléséhez, a rendszer leépüléséhez vezettek. Emellett a szántóföldi termelés megvalósult formája azoknak a tartalékoknak a felélésére épült, amit a természet évmilliók alatt halmozott fel. Mindez napjainkban mind a gazdasági, mind pedig a társadalmi folyamatokban érezteti hatását. A folyamat mindazonáltal nem tekinthető egyedinek. Az árterek kiterjedésének folyamatos csökkenése – sajnos – világ tendencia. A vizes élőhelyek növénytársulásainak veszélyeztetését, elszegényedését és kihalását több helyen vizsgálták (Westlake, 1998). Legnagyobb részletességgel Hollandiában, de a vonatkozó tanulmányokban (Westhoff, den Held (1969), V.Westhoff; R.J. de Boer személyes közlései a szerzőnek (Westlake) rögzített folyamatokhoz hasonlóakat talált Sukopp et al. (1978) Közép-Európában is hasonlóan, mint Klötzli (1967, 1979) Svájcban, Kaule (1973) Dél-Bajorországban, Hejny és Husak (1978), Schoef-van Pelt 15

(1973), akik szintén különböző változásokat rögzítettek. A pusztulás általános okaiként, a vizes élőhelyek növényi társulásai számára szükséges feltételek megszűnéséért a következőeket azonosították a tanulmányok: -

számos európai tó eutrofizációja, ami a mezőgazdaság intenzifikálásából és a tisztítószerek használatának elterjedéséből fakad,

-

a lapos partok elpusztítása talajjavítás és az ebből következő erózió nyomán,

-

a vizes élőhelyek kiszárítása,

amelyek együttesen vagy külön-külön fejtették ki káros hatásukat.

1.5 A jelenlegi állapot A Bodrogköz jelenlegi természeti állapotát három lépcsőben, három különböző szakértői gárda mérte fel. 1. Előzetesen 2000-2001-ben a Palocsa egyesület által felkért és szervezett csoport. Tagjai: Agócs József, Börcsök Zoltán, dr. Halász Ferenc, Janik Gergely, Karakai Tamás, Mihók István, dr. Molnár Géza. 2. Célirányosan, egy-egy felmerülő probléma feltárása érdekében 2001 nyarától folyamatosan a BOKARTISZ Kht. szervezésében: Agócs József, Pásztor Attila, Paulovics Péter, Molnár Géza. 3. A természeti állapot általános felmérése 2002 tavaszától az E-misszió egyesület szervezésében. E munkák felelőse Lukács Attila. A három felmérés közül alább az első kettőt dolgozzuk fel. A természeti állapot általános felmérése ez év tavaszán kezdődött, adatait folyamatosan dolgozzuk föl. 1.5.1 A Palocsa Egyesület 2000-2002-es felmérései A felméréseket 2000. májusában kezdtük, elsősorban a Katona-tanyán tartott megbeszélésen részt vett hét önkormányzat, nevesítve Alsóberecki, Bodroghalom, Karcsa, Karos, Pácin, Tiszacsermely és Tiszakarád területén. A ténylegesen felmért területek: 1. 2. 3. 4. 5. 6.

A Longerdő és a Bodrog hullámtere Vajdácska és Alsóberecki között A Felsőberecki-főcsatorna melléke Alsóbereckitől Karosig Mosonai-erdő Becskedi-erdő A Nyír-tanya környéke az Arany-tóig A Tisza hullámtere Tiszacsermely és Tiszakarád között

1.5.2 Célirányos felmérések 2001 tavaszától 1. Ismerkedés a területtel: a. Karcsa, Nyírtanya, Arany-tó, Pallagcsa-tó b. Tiszacsermelyi holtág, Semjén, Kisrozvágy határa 2. Bodroghalom határa a. Medve-tanya, Tiszta-tó melléke b. Vajdácskai-csatorna melléke, Berecki-rész 3. Felsőberecki-főcsatorna melléke a. Alsó- és Felsőberecki határa b. Kánás melléke c. Tekerület 16

d. Becskedi-erdő e. Fekete-híd, Karcsa melléke 4. Tiszacsermely és Tiszakarád, illetve a Tiszakarádi-főcsatorna és a Tisza között 5. A Tisza hullámtere Tiszacsermely és Tiszakarád között 1.5.3 A felmérések eredményei A terület természeti állapotát tekintve vegyes és változó képet mutat. 2000-ben és 2001-ben a tavak tavasszal jórészt megteltek vízzel. 2000-ben a korábbi belvizek maradványaként területük jelentősen növekedett is. 2000. nyarára azonban visszaszorultak, kiszáradtak. 2001. tavaszán újra megteltek, bár kiterjedésük csökkent. 2002. telén azonban szinte valamennyi kisebb tó, így az Arany-tó, a Tölgyes-tó, a Keselyűs-tó, kiszáradt, még a nagyobb tavak vízszintje is vészesen lecsökkent. Ez alól csak a Felsőberecki-főcsatorna menti vízállások képeztek kivételt, ahová a csatornán keresztül kismennyiségű vízpótlás érkezett. A növényzet kiterjedését és jellemzőit nagyrészt a mezőgazdasági művelés határozta meg. 1998-tól a belvíz miatt nagy területeken lehetetlenült el a szántó művelés. 1999-2001 között jelentősen nőtt a parlagon hagyott műveletlen területek aránya. 2001 őszén azonban a szárazabbra forduló időjárás lehetővé tette ezeknek a területeknek a szántását. Jelenleg a parlag területeket több helyen ismét művelés alá vonták. 2002-ben mintegy a korábbi vizes időszakok ellentételezéseként állandósulni látszik a szárazság. Az első négy hónap csapadékátlaga 50 mm alatt maradt, e víz jelentős része pedig a vegetációs időszakot megelőzően március közepe előtt hullott. Mindezzel együtt a terület természeti állapota elkeserítő. A szántóterületek nagy aránya, a korán jött napos, meleg időben a terület egészének vízháztartását veszélyeztető vízveszteségeket okoz. Ugyancsak jelentős vízveszteséget okoz a területen a belvíz elvezetés. Jellemző, hogy a belvízátemelő szivattyúk – igaz kis kapacitással, de szárazság idején is működtek. Természetes, illetve természetközeli növénytakaró csak foltokban található a területen. E foltok nagy része a két folyó hullámterén található. Ugyanakkor a táj természeti potenciálját jelzi, hogy a hosszan elhúzódó, viszonylag alacsony árvizekből a talajon átszivárgó, valamint a Felsőberecki-főcsatornából kivezetett vizek által feltöltött tavakban számos vízimadár fészkelt. A vizek, vizenyős rétek élővilágát azonban jelentősen veszélyezteti a vízhiány, illetve a sajnos gyakori égetés. A szukcesszió magasabb lépcsőfokait a terület jelenlegi használata gyakorlatilag ellehetetleníti, a területen a szukcesszió szinte mindenhol megrekedt az első lépcsőnél. A talaj a mélyebben fekvő területeken jellemző tavaszi vetések okán egész télen, illetve a március-május közti vetésekig sokhelyütt fedetlen. A korán – időnként március-április fordulóján – beköszöntő meleg, napos időben a talaj szemmel láthatóan párolog. Ilyenkor nemcsak a vízveszteség okoz károkat, hanem a víz által a felszínre hozott anyagok, sók kiválása, lerakódása is. Ennek ellenére mind a Becskedi-, mind pedig a Mosonnai-erdőben találhatunk többé-kevésbé ép, természetközeli erdőfoltokat. Különösen jelentős e téren a Becskedi-erdő, melyben az egykori ártéri ligetek valamennyi alkotó eleme megtalálható az aljnövényzettől a cserjeszint fajain át a keményfákig. Miután a rombolás-építés egykori váltakozása most csak a hullámtérre szűkült, nem találunk példát sem az egyes térszintek, sem pedig a talaj fokozatos újjáalakulására. Az egykor változó irányú folyamatok, a kiegyenlítődés és differenciálódás kettősségét mára elsősorban a mezőgazdasági termelés sajátságainak köszönhetően az egyoldalú kiegyenlítődés váltotta fel. A terület természeti állapotának javítása elképzelhetetlen a vízpótlás megoldása, viszonylag állandó, magas vízszint biztosítása, az égetés megtiltása, illetve a mező- és erdőgazdálkodás szerkezetének gyökeres átalakítása nélkül. Ugyanakkor az egyes területeken végzett felületes 17

vizsgálódások során összeállított fajlista is jelzi, hogy egységes, a terület adottságaihoz igazodó kezelés révén ez az állapot jelentősen javítható, a leépülés folyamata megfordítható.

5. A TISZA ÉS ÁRTERÉNEK JELENLEGI KAPCSOLATA BODROGKÖZBEN A Bodrogköz ma is ezer szállal kapcsolódik a tájat határoló folyókhoz, noha e kapcsolat ma már csak a hullámtéren érvényesülhet közvetlenül. Az árvizek okozta fenyegetés a térség kockázataihoz tartozik, ám a táj „mindennapi” élhetőségét és életlehetőségeit elsősorban közvetve a talajvízszint alakulására gyakorolt hatásukkal befolyásolják a folyók.(Erről részletesen a Térségi biztonságról szóló alfejezetben és a Mellékletben.) E fejezet a Bodrogköz térszintjeit és a Tisza jellemző vízszintjeit veti össze. A Bodrogköz egységes öblözetet alkot, melyben azonban a belvizek általi fenyegetettség a térszintek magasságának függvényében változik (lásd Térképmelléklet). A hátak és a mélyártér magassága változó. Az öblözet tetején a mélyártér kb. 100-101 m körüli magasságú, míg az alján 93-95 m. Ugyanakkor a Bodrogköz belső süllyedékei nem a Tisza folyásával párhuzamosan lejtenek. Erre utal, hogy a Felső-Bodrogköz legmélyebb pontja Bodrogszög határában Bf. 94 m körüli magasságban található. A Tisza mellett ugyanakkor a Tokaj melletti Bodrog-toroktól mért távolsággal arányosítva e tájon a mélyártér 98-100 m magasságban húzódik, s egyrészt a Tice, másrészt a Karcsa felé lejt. A Bodrogköz egészén a térszintek és a Tisza vízállásainak viszonya eltérő. Dombrád felett a folyó vízállásai az év legnagyobb részében mélyen, alkalomadtán 4-5 m-rel is az egyes térszintek alatt marad. A Latorcára vonatkozóan egyelőre nincs adatunk, igaz a kutatások és a programozás a Felső-Bodrogköz területén csak most kezdődött. Ezzel együtt a Tisza vízállásait alapul véve az elmúlt huszonöt évben a folyó vízállása 6192 napon keresztül Bf. 98 m alatt maradt, s csak 2940 napon haladta meg ezt a szintet. A partok és a magasabb hátak itt Bf. 101 m felettiek, míg a mélyártér Bf. 99-100 m körül alakul. Az Alsó Bodrogközben egészen más a helyzet. Itt, különösen a Dombrád alatti szakaszon a területek nagy része jellemzően a folyó (duzzasztott) kisvízszintje alatt fekszik. Ebből fakadóan e vidéken a jelentős gondokat okoz a belvíz. A szigeteken belül, ill. a hátasabb helyek által körülvett térben hirtelen hóolvadás, vagy hosszantartó esőzések, míg Viss, Kenézlő, Zalkod és általában a Tiszához közelebb eső területeken a folyó magas vízállása miatt telhetnek meg vízzel a laposabb területek. Itt általában Bf. 96-97-m-ig is felnyúlhat a belvízborítottság. Ugyanígy a Karcsa-hátságon is hasonló mérték körül alakul a belvíz-veszélyeztetettségi küszöb. Az egykori Hosszúrét vonalán ez az érték Bf. 94-95 m körül alakul. Az elborítás mértékét ugyanakkor a terület egészén a belvízelvezető-rendszerek befogadóképessége határozza meg. A legutóbbi belvízborítások tapasztalatai arra engedtek következtetni, hogy a felszíni vízborítások csupán kismértékben közlekedtek a talajvízzel. A víz elvezetés ott volt igazán hatékony, ahol a terület közvetlen összeköttetésben állt egy-egy csatornával. Ilyen kapcsolat hiányában az is előfordult, hogy az elborított területek mellett vezető csatorna vízszintje akár 1 m-rel is kisebb volt a szántóföldön megrekedt víz szintjénél. Amíg a belvízkitettség mértékét a lényegében az elvezető rendszerek üzemképessége, addig a belvíz-veszélyeztetettséget magát a folyók vízjárása határozza meg. A Tiszalöki duzzasztómű megépítése óta, mind a Tisza, mind a Bodrog jellemzően magas vízállású, miért is kiterjedt területek fekszenek a folyó jellemző vízállásai alatt. Az 1. ábrán a Tisza legkisebb havi vízállásait jelenítettük meg 1998-ban. Láthatjuk, hogy a vízszint egyetlen alkalommal sem süllyedt a Bf. 94-es térszint alá. Ez azonban azt is jelenti, hogy azok a területek, melyek ettől a szinttől mélyebben fekszenek fokozottan belvízveszélyesek. A 2. ábrán ugyancsak az 1998-as év legalacsonyabb vízállásait jelenítjük meg, ezúttal azonban a dombrádi vízmércén. A két ábra és a 18

domborzati térképek összehasonlításából megállapítható, hogy a térség mely térszintjei fekszenek állandó jelleggel a folyó vízszintje alatt. Mindez azt jelenti, hogy a területről csak átemeléssel lehet elvezetni a vizet, ill., hogy e térségekben a vízpótlás lényegesen könnyebb és egyszerűbben kivitelezhető, mint a víz elvezetése. Még egyértelműbb lesz a kép, ha a két vízmércén mért legmagasabb vízállásokat vesszük figyelembe, ill. ha azt vizsgáljuk meg, hogy egy-egy évben mely térszintek hány napon keresztül álltak a folyó vízszintje alatt. Így 1998-ban a tiszaberceli vízmércéhez viszonyítva a Bodrogköz Bf. 95 m alatti térszintjei 179 napon keresztül, tehát közel az év felében, míg a 96 m alatti szintek 90 napon át, közel az év harmadában a Tisza víz szintje alatt feküdtek. I.

ábra A Tisza legkisebb havi vízállásai a tiszaberceli vízmércén

tengerszint feletti magasság (Bf.) 95

94,8

94,6

94,4 ví zállások 94,2

94

93,8

93,6 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

Hónapok

Hasonló kép tárul elénk, ha a dombrádi vízmérce vízállásait vesszük alapul. A legkisebb havi vízállásokat bemutató 2. ábrán láthatjuk, hogy a Tisza vize jellemzően nem süllyed Bf. 94,5 m alá. Ezt összevetve a domborzati térkép adataival, azt látjuk, hogy e térségben a mélyártér szinte teljes egészében a folyó vízszintje alatt, vagy legalábbis annak közelében fekszik. Még egyértelműbb lesz a kép, ha megvizsgáljuk, hogy az egyes térszinteket az év hány napján ha ladta meg a Tisza vízszintje. Így Bf. 95 m feletti vízállás 318; Bf. 96 m feletti 175; Bf. 97 m feletti 105, Bf. 98 m feletti pedig 70 napon fordult elő.

19

II. ábra A Tisza legkisebb havi vízállásai 1998-ban a dombrádi vízmércén

Te ngersz int feletti magasság (Bf; m) 96,1 96 95,9 95,8 95,7 95,6 95,5 95,4 95,3 95,2 95,1 95 94,9 94,8 94,7 94,6 94,5 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

Hónapok

A vízállások elemzése alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a térségben a Bf. 95 m alatti térszintek fokozottan, míg a 96 m alattiak enyhén belvízveszélyesek, ugyanakkor e térszinteken a vízpótlása az esetek nagy részében egyszerűbben kivitelezhető, mint a víz elvezetése. Hasonló következtetésre jutunk, az éves vízállások vizsgálata során is. Példaként az alábbiakban megjelenítjük és összehasonlítjuk az 1924-es, az 1964-es, az 1980-as, az 1993-as, és az 1998-as év egy-egy kiválasztott hónapjainak vízállásait. A januári vízállásokat a 3. ábrán láthatjuk. A legalacsonyabb vízállás a mintának kiválasztott évek közül 1964-ben volt, de ekkor is Bf. 94 körül maradt a folyó vízállása. A 4. ábrán a májusi vízállásokat láthatjuk. A vízszint ebben az időszakban sem süllyedt tartósan Bf. 94,5 m. alá.

20

III. Ábra Januári vízállások a dombrádi vízmércén

98

97,5

ten g erszin tfeletti mag asság Bf. m

97

96,5 1924 96

1964 1980

95,5

1993 1998

95

94,5

94

93,5 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31

IV. ábra májusi vízállások a dombrádi vízmércén... 101 1 00 ,5 100 99 ,5

Tengerszintfeletti m agasság Bf. m

99 98 ,5 19 24

98

19 64 97 ,5

19 80 19 93

97

19 98

96 ,5 96 95 ,5 95 94 ,5 94 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31

Feltevésünket még inkább alátámasztja, egyben magyarázza is a mintául választott hónapok közül azoknak a vízállásgrafikonja, melyekben 1924-ben igen alacsony volt a vízállás. Alább az augusztusi és az októberi vízállásokat jelenítjük meg (5-6. ábra.) Mindkettőnek alapvető sajátossága, hogy az 1924. év vízállásai igen alacsonyak, Bf. 92-93 m között mozognak. A legalacsonyabb vízállást 1924 októberében mérték, akkor Bf. 92,33 m-ig süllyedt a folyó vízszintje. A tiszalöki vízlépcső átadása után e térségben a vízszint jellemzően a Bf. 94 m-es szint fölött, vagy akörül mozog. A visszaduzzasztás mai mértékét igen jól jelzik a folyó 1993. augusztusi és októberi vízszintjei, melyek alig-alig térnek el a Bf. 94,5 m-es magasságtól. De ugyanígy jelzés értékű az 1964-es januári vízállás, mely jelzi, hogy milyen magasságban mozog a folyó vízszintje a legkisebb visszaduzzasztás esetén.

21

V. ábra Augusztusi vízállások a dombrádi vízmércén...

101 100,5 100 99,5

Ten gersz intfeletti magasság Bf. m

99 98,5 98 97,5

1924

97

1964

96,5

1980

96

1993

95,5

1998

95 94,5 94 93,5 93 92,5 92 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13 14

15

16

17

18 19

20

21

22 23

24

25

26

27 28

29

30

31

VI. ábra Októberi vízállások a dombrádi vízmércén...

101 100,5 100 99,5 99 Tengersz int feletti magasság Bf. M

98,5 98 97,5

1 924

97

1 964

96,5

1 980

96

1 993 1 998

95,5 95 94,5 94 93,5 93 92,5 92 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31

A szúrópróbaszerű vizsgálatok több tekintetben is megerősítették az alapfeltételezésünket. Jelen körülmények között a Bodrogköz középső területei túlnyomórészt a folyó aktuális vízszintje alatt fekszenek, fakadó-, ill. belvizei csak átemeléssel, a folyóba szivattyúzással vezethetők el. Ilyen körülmények között víz elvezetése körülményesebb, mint a vízpótlása. A Bodrogköz vízpótlása tekintetében a legcélszerűbb megoldást (lásd xx fejezet) jelentő vízkivétel lehetősége a legkorlátozottabb. Az adatok elemzése, az adatsorok változásai arra engednek következtetni, hogy a Tisza egész vízgyűjtőjén a vízhiány az árvizeknél jóval súlyosabb és nehezebben kezelhető problémát fog okozni a közeljövőben. Az adatok ezzel együtt arra is felhívják a figyelmet, hogy vízpótlás csak az árvizek vízfeleslegének megcsapolásával, mind teljesebb visszatartásával lehetséges. A szárazabb időszakok vízhozamai a vízigények kielégítésre elégtelenek. 22

6. ÁTTEKINTÉS TÁRSADALMI – GAZDASÁGI SZEMPONTBÓL A Bodrogköz egyike hazánk legrégebben lakott területeinek. Egyaránt megtalálhatók e vidéken a paleolitikus, a mezolitikus és a neolitikus kultúrák nyomai. A területet mindig is a vízfolyások nagy száma tette vonzóvá az ember számára. Települései hosszú időn át a folyók, erek vízfolyások partjain, nem egy esetben ezek torkolatánál, illetve, kiszakadásánál álltak. A honfoglalás időszakában a térség vízháztartását az öt nagyobb folyó, a Tisza, a Latorca, a Bodrog, a Tice és a Karcsa mellett számtalan kisebb-nagyobb ér, vízfolyás határozta meg. A falvak és a tanyák e folyók, erek mentén sorakoztak, és sorakoznának ma is.

1.6 Társadalmi összkép 1.6.1 Demográfiai adatok A települések népességét bemutató hosszú távú idősor összegzése alapján a mintaterület népessége 1990-ben az 1900-1910-es időszakkal azonos szinten állt. A népesség a csúcspontját az 1949-1960 közötti időszakban érte el. Azóta folyamatos a csökkenés, aminek a negatív születési-halálozási egyenleg és az elvándorlás is okozója. Jelenleg a korábbi maximális népesség 2/3-a él a településeken, az egykori települési maximumhoz képest azonban jelentős az egyes települések eltérése. A legnagyobb arányú fogyást Kisrozvágy, Tiszacsermely, Karos és Semjén szenvedte el (a lakosság felére csökkent). A relatíve kisebb mértékűt Alsóberecki, Karcsa és Tiszakarád. Abszolút számokban a legnagyobb fogyás Pácinban és Tiszakarádon következett be (1046 és 1123 fő). A térség településein jelenleg körülbelül 13 ezer fő lakik, ami nagyságát (a korfáját nem) tekintve az 1920-as évek népességével azonos. VII. ábra. A népesség alakulása a mintaterület településein

4000 3800 3600 3400 3200 3000 2800 2600 2400 2200 2000 1800 1600 1400 1200 1000 800 600 400 200 0

F.Berecki A.Berecki Karos Karcsa Pácin K.rozvágy Semjén T.karád T.csermely B.halom Vajdácska

17 84 18 30 18 69 19 00 19 10 19 20 19 30 19 36 19 38 19 41 19 49 19 60 19 70 19 80 19 90

Lakosság száma (fő)

A népesség alakulása

Évek

Forrás: KSH

23

Az 1990-2000 közötti adatok a fogyás megtorpanását mutatják, ui. egy kivételével minden településen növekedést jeleznek a számok. A legnagyobb mértékűt a mintaterület Bodrogoldali települései esetében, amelyek legközelebb vannak a terület központjának számító Sátoraljaújhely és Sárospatakhoz, ami önmagában érthető lenne – ismerve az országra általánosan jellemző agglomerálódási folyamatot, az arányok azonban akkor is túlzottnak tűnnek. A fiatalkorú népesség az 1998 eleji adatok alapján a terület népességének 26%-át teszi ki (3459 fő). Ettől jelentősebben Alsóberecki tér el felfelé (30%) és Karos lefelé (20%). 1999ben a hasonló országos arány 25%, megyei 29%. Az időskorúak (60 év felett) a népesség 21%-át alkotják (2740 fő). Jelentősebb eltérés az előbbi komplementere. Az aktív korú lakosság átlagosan 53% (7122 fő). 1.6.2 Etnikai összetétel A települések mindegyikén élnek romák. A részarányukra eltérő becsléseket lehetett találni. Az 1990-es népszámlálás 6%-ot állapított meg. Két további felmérés 12-14%-ra teszi a mintaterület településein a roma lakosság részarányát. A helyi beszélgetések során (pl. polgármesterekkel) ennél magasabb arányokat mondtak. A megoszlások eltérőek, az átlagot meghaladó részarányt lehet feltételezni Tiszacsermelyen és Tiszakarádon (~20%), kisebbet Bodroghalom és Nagyrozvágy esetében. A többi esetben a felmérések adatai eltérőek, de az egyes vizsgálatok átlagai körül mozognak. A romák életlehetőségei még a többségi társadalom tagjainak helyzeténél is rosszabbak. A csoportok közötti kapcsolatok súlyos konfliktusokkal terheltek. A szűkös lehetőségek törvényszerűen fordítják egymás ellen az eltérő életvitelt folytatókat. A kialakult állapot az egyéni és közös boldogulásnak is gátjává vált. 1.6.3 Elfoglaltság Ez a blokk nehezen egyértelműsíthető adatok alapján állt össze, a célunk az összeállítással az volt, hogy a különböző információforrásokból összerakjuk a településen élők gazdasági aktivitásának / megélhetésének „ismerhető” formáit. Az információ forrásai: 1. a Tákisz adatbázis alapján az egyes települések önkormányzatainál számontartott önkormányzati és az önkormányzat által működtetett intézményeknél dolgozók száma. 2. A településeken, mint székhelyen bejegyzett vállalkozások és egyéni vállalkozók száma, valamint a jogi személyiségű vállalkozások (kft.-k és szövetkezetek) által foglalkoztatottak száma. 3. A Mezőgazdasági összeírásból a különböző mezőgazdasági ágban tevékenykedők száma. 4. A különböző, önkormányzat által folyósított segélyek, támogatásokban részesülők száma (beleértve a munkanélkülieket). A vizsgált településen az aktív korú népesség 7100 fő. A polgármesteri hivatalokban dolgozó köztisztviselők száma 85. Az intézményekben dolgozók létszáma 501 fő. 1998 elején 292 vállalkozás volt működőként nyilvántartva a terület településein ebből 223 volt egyéni vállalkozás, 58 kft. vagy bt. és 11 mezőgazdasági szövetkezet. Az általuk generált foglalkoztatásról a kft-k és a szövetkezetek esetében rendelkezünk közelítő adatokkal (együtt 44 szervezet), a statisztika kategóriáiból visszavezetve ez 700-950 fő közé esik. (Mivel a nem jogi személyiségű vállalkozásokra hasonló adatok nem ismertek, foglalkoztatási szerepük becsléséhez azzal a feltételezéssel élünk, hogy egy bt-ben átlagosan ketten dolgoznak, az egyéni vállalkozások pedig egy-egy embert jelentenek 50+223=273 fő). Együtt nagyságrendileg 1000-1200 fő. 2000-re a formális gazdasági aktivitás növekedett. (Minimálisan a kiskereskedelmi és a vendéglátóhelyek száma is, bár közel sem minden településen.) A jogi személyiségű vállalatok (kft-k, szövetkezetek) fele a mezőgazdasági tevékenységet folytat, harmada a feldolgozóiparban működik. A bt-k és egyéni vállalkozások (11 db, 223 db, rendre) igen diverz megoszlást mutatnak, nehezen értelmezhető, mindenesetre megjegyzendő, 24

hogy meglepően alacsony a mezőgazdasági tevékenységet folytatók aránya (ilyen kis szervezetek esetében akár a hibás nyilvántartás is szóba jöhet). Egy lehetséges magyarázat, hogy nem valós vállalkozási tevékenység van így feltüntetve, hanem a foglalkoztatottak (pl. a környéki központokba ingázók) egy része kénytelen ebben a formában kapcsolatot tartani a munkaadójával. A mezőgazdasági területhasználók – mintegy 2900 fő – túlnyomórészt szántóföldi és kertműveléssel foglalkoznak (azonban ők nem feltétlenül az aktív korú népességből kerülnek ki). Ez nagyjából azonosnak tekinthető az egyéni gazdaságok számával 3125 (AMÖ). Társas formában 17 gazdaság működött 2000-ben (az AMÖ szerint), ami 39-cel kevesebb, mint az 1997-es évben jelzett mezőgazdasági társas vállalkozások száma (56 a KSH adatai szerint). Lehet, hogy ez az 1998 után következett rossz időjárási körülmények következménye, de a két felmérés eltérő módszereiből is fakadhat. (Az Összesített adatok a 2000-res Területstatisztikai évkönyvben találhatóak, a kistérségben 1994-és 2000 között 9519-ről 6658-ra csökkent az egyéni gazdaságok száma. A kistérség mezőgazdasági területeinek fele tartozik a program térségéhez, a területnagyság alapján viszonyítva ez nagyjából megfelel az AMÖ által megadott értékeknek, így feltételezhető, hogy valós az az állítás, hogy a területen 1994-2000 között mintegy harmadával csökkent az egyéni gazdaságok száma. Az egyéni gazdaságokhoz 2000-ben 19071 fő tartozott). Ebből a gazdaságok száma alapján a terület birtokaival kapcsolatban állók száma nagyságrendileg 10 ezer fő (10085), ebből hasonló becsléssel főfoglalkozásként a gazdasággal foglalkozók száma 523 fő (ők valószínűleg megjelennek valamely társas vállalkozás foglalkoztatási kategóriájában). Az állatállomány aránya a mintaterületen, a kistérségen belül magasabb, mint a területek aránya. Az állatot tartó gazdaságok aránya a program térségében igen alacsony. Kevés gazdaságról lehet tehát elmondani, hogy több „lábon” állna, mezőgazdasági tevékenységeik elsősorban a szántóföldi termelésre korlátozódik. A nyilvántartott munkanélküliek összlétszáma 1142. A különböző címen kapott segélyek átfedhetnek és nem csak az aktív korúak kaphatnak, így ezt személyre nem lehet lebontani. A statisztikai adatok nem tárják fel az egyes településekről ingázók számát (ezt elvileg a népszámlálás tartalmazni fogja, de egyelőre ezek az adatok nem állnak rendelkezésre). Összesítve, az aktív korúak 7100-an vannak, 600-an dolgoznak a közigazgatás, közszolgáltatások területén, 1200 fő foglalkoztatása azonosítható működő gazdasági szervezetnél, kb. 3000 egyéni gazdaságot tartanak nyilván (nagyon nagy részük törpebirtok), mintegy 3-5 ezer fő a (családi kötelékek alapján) feltételezhető, leginkább részidős munkaerő, 1100 munkanélkülit tartanak nyilván.

1.7 A helyi piac – termékek, szereplők Jelen alpontban a helyi (mező)gazdaság működését mutatjuk be, helyi, a viszonyoat alaposan ismerő munkatársaink tapasztalataira támaszkodva. A Pásztor Attila (2002 a és b), Molnár Géza (2002), valamint Patay Tibor (2002) által végzett felmérések segítségével az alábbiakban a térség gazdálkodásának finomstruktúráját próbáljuk megragadni. 1.7.1 Termelők és fogyasztók Felméréseink alapján körvonalazunk néhány termelési és fogyasztási szempontból homogénebb csoportot. Ezek nem szükségszerűen különülnek el, átfedhetnek egymással, csupán a könnyebb tájékozódást segíti e felosztás. •

Háztáji termelők. A helyiek nagyobb része magának megtermeli az élelem jelentős részét „mellékállásban”.

25

•

Az ingázók idő hiányában és pénz birtokában inkább a közeli városokban (a munkahelyéhez közel, a ritkán közlekedő buszok miatti „szabad”idejükben) vagy bevásárlóközpontban vásárolnak, de van, aki háztájit is művel. Ez idő hiányában ritkább.

•

A munkanélküliek egy része saját szükségleteinek kielégítésére művel háztájit, eladni azonban nem lehet, így a termelést nem is bővítik. Vannak, akik besegítenek a rokonságból vagy ismerősök közül annak, akinek lehet, ételért, italért. A munkanélküliek szűkös bevételeit a közhasznú munkások bére vagy a munkanélküli segély jelenti, néha napszámba is eljárnak. A közhasznú munka általában a kellő motiváció és az alacsony fizetés miatt inkább alacsony hatékonyságú látszattevékenység.

•

A magasabb jövedelmű réteg. A polgármesteri hivatalok és az intézmények dolgozói, a falugondnokok, egyes vállalkozók, a volt TSZ-vezetők egy csoportja, a kocsmárosok, vendéglátósok, boltosok relatíve komolyabb jövedelemmel rendelkeznek. A jövedelmek forrása esetükben állami fizetés, spekuláció, a föld hozadéka, esetleg mindhárom együtt. Elsősorban számukra áll nyitva a magasabb minőségű és árú termékek beszerzésének lehetősége, legtöbbször a boltban vagy a térségen kívül. Egy részük autóval, a környéken található bevásárlóközpontokban folytat hétvégi nagybevásárlásokat.

•

Nagy fogyasztók helyben és a közeli városokban (iskola, óvoda, öregek otthona, szálloda, önkormányzat), valamint a terményátvevők és a feldolgozóüzemek a közelben. Az őstermelők számára ez a piac jobbára zárt, mivel az egészségügyi előírások rendkívül megnehezítik az eladást a konyháknak. Az őstermelők a jelenlegi szabályozás szerint csak háztól vagy piacokon árulhatnak, általában kis tételekben. A regisztráció a bizonytalan és alacsony jövedelemmel kecsegtető értékesítés, valamint az adminisztráció bonyolultsága és költségei miatt egyetlen termelőnek sem vonzó, ha lehet, elkerülik a hivatalos csatornákat. Hasonló okok, illetve az erőszakos kollektivizáció rossz emlékei és a társadalmi leépülés hatására fennálló általános, egymással szembeni bizalmatlanság miatt az együttműködésnek (pl. TÉSZ-ek) sincs hagyománya, és nem is terveznek ilyeneket indítani.

1.7.2 Egyes élelmiszerek termelése és értékesítése Kenyér: 1952-ben még nagy felháborodást keltett egész Bodrogköz-szerte, hogy a megnövekedett beszolgáltatási kötelezettségek, és a rossz termőhelyi/éghajlati adottságok következtében bolti kenyeret kellett vásárolni a kifosztott falvak népeinek. 20 év múlva ilyen irányú felháborodásnak akkor van csak nyoma, mikor a hó által elzárt falvak nem jutnak hozzá e bolti szénhidráthoz. A kenyeret ma már döntően a boltban vásárolják. Nem jellemző a kenyérsütés a falvakban, a legtöbb termékkel együtt a térségen kívül eső gyárakból származó kenyeret fogyasztanak. Hús, húskészítmények, tojás: A családok többsége tart sertést és/vagy baromfit a ház körül, így a húsfogyasztásának legnagyobb részét ebből fedezi. Tartanak még kacsát, némakacsát, japit, libát, pulykát, de ez kevéssé jellemző. A hűtőláda megjelenésével megszűnt a disznótorhoz kapcsolódó körbejáró kóstolók szokása, a levágott állatból származó hústermékeket a szűk család magának raktározza el. A boltban kapható nyers hústermékek közül a fagyasztott baromfitermékeket fogyasztják a legnagyobb mennyiségben. Jellemzőbb a feldolgozott húskészítmények iránti érdeklődés, ezek közül is a töltelékáruk, lecsókolbász, olasz, és párizsi felvágott, amelyek nagyobb mennyiségben fogynak; leginkább, az olcsóságuk miatt. A sertés és baromfitermékeket elsősorban azok a tehetősebb munkanélküliek vagy kisnyugdíjasok szerzik be a boltokból, akiknek nincs jószáguk. Bár a helyi gazdaság belső kapcsolatainak

26

leromlásával2 és a bolti ellátás javulásával a térség önellátásának szintje jelentősen csökkent, ma is alapvető hozzáállás az emberek jó részénél, hogy „ha nem kell, ne menjünk a boltba”. A húst olcsóbb megtermelni, illetve helyi gazdától vásárolni, mint bolttól venni azt, kivéve a különleges igényeket. A vágóállat felvásárlási árának veszteséges szintre való csökkentésével (a tejhez hasonlóan) ugyanis a helyi gazdák szívesebben értékesítik helyben, akár félben, akár egészben jószágaikat – a felvásárlási árhoz képest drágábban, de a boltinál jóval olcsóbban – és a vevő is szívesebben vásárol, ha látta az állatot. Azon kevesek, akik nagyban foglalkoznak állatokkal, leadni kényszerülnek a fölösleget, ami a jelenlegi és ezután jövő árszabályzók, illetve a termőhelyi adottságok következtében fellépő magas termelési költségek következtében csaknem veszteséges. A húsok közül a csirkehúst azok is veszik, akik foglalkoznak csirkével (háztáji körülmények között) hiszen általában nincs akkora vágásérett állományuk, amely fenntartaná a későbbi tojóállományt. Mivel ezen állomány fenntartása elsődleges fontosságú a tojás, illetve az utódok nevelése terén, az ünnepek alkalmával ők is boltban vásárolják a nyers baromfitermékeket, a tojásfelesleget pedig (a karácsonykor, húsvétkor, búcsú idején, ballagáskor stb. megnövekedett kereslet számára) értékesítik helybéli, illetőleg városi ismerőseiknek. A kiöregedett baromfiállomány pedig a környező városok piacán találhat vevőre. A térséghez közel eső nagyvárosokban létesített bevásárlóközpontok a helyben megszokott áraknál alacsonyabb árakon kínálják a hústermékeket is. A miskolci, nyíregyházi stb. bevásárlóközpontok elsősorban a komolyabb jövedelemmel és gépkocsival rendelkező lakosok (pl. egyes önkormányzati alkalmazottak, ingázók, boltosok, kocsmárosok) számára jelentenek alternatívát, így az ilyen jellegű beszerzések nem jelentenek túl nagy jövedelemelszívó erőt. A többségben lévő alacsony jövedelmű helyi lakosok vagy nem tudnak eljutni ezekbe vagy ezeket az árakat sem tudják megfizetni, de leginkább azért nem vásárolnak ott, mert otthon is meg tudják termelni e termékeket. A pénz hiánya miatt azokat a termékeket, amelyeket képesek megtermelni, előállítani nem boltban veszik. A szűkös pénzforrásokat így inkább a helyben nem előállítható iparcikkekre, fogyasztási cikkekre, a gyerekek szórakozási igényének kielégítésére költik (jórészt a televízió és reklámok által gerjesztett kereslet). Fennáll azonban annak a veszélye, hogy ha a helyi vásárlóerő és mobilitás növekszik, a katalógusokban található mesterségesen alacsonyan tartott árak fokozatosan vonzóvá válnak a helyiek számára is. Tej, tejtermékek: A tehéntejen kívül más tejet szinte egyáltalán nem vásárolnak helyben. A boltokban zacskós tejből, 125 és 154 Ft közötti árfekvésben napi 6-8 liter adható el. A tejet leginkább háztól veszik, amelyet a gazdák 80-100 Ft között kénytelenek értékesíteni, feldolgozói érdeklődés hiányában. 1979-ben, pl. Karcsán 600 tehén volt nyilvántartva háztáji művelésben. Ma ennek, jó, ha a tizedét találjuk, de lehet ennyit sem. A tejcsarnokok nagy része a Bodrogközben bezárta kapuit, így a megmaradt tejtermelők kényszerhelyzetbe kerültek. (Amúgy sem szívesen adták le minimális áron a tejet a miskolci ÉSZAKTEJ-nek.) Jelentős részük pillepalackokban házaknál értékesíti – a bolti árnál olcsóbban, de a felvásárlási árnál drágábban – állandó vevőkörnek. A fennmaradó mennyiséget hordja a csarnokba, (már ahol van) vagy a városi piacokra. (Sárospatak, Sátoraljaújhely). A tejpiac liberalizációja, az elöregedésből adódó munkaerőhiány és a megcsappant vállalkozói kedv alaposan leépítette a falvak tehén-, és tejtermelő állományát. A közeljövőben újabb tejcsarnokok bezárása várható, mivel e létesítmények vállalkozói keretek között működtetve veszteségesek, ugyanis üzemeltetési – itt főleg a gépi – költségek nem fedezik fenntartásukat sem. A meglévő csarnokokat lelkiismereti okok miatt tartják még fenn.

2

Ami leginkább arra visszavezethető, hogy a mezőgazdaság drága külső erőforrásokkal, külső piacra termel. „Külső” alatt itt a térségen kívül esőt értünk.

27

A gazdáktól vásárolt tehéntejből otthon vajat, túrót, sajtot készítenek néhányan, de ez nem jellemző. (Természetesen a bolti tejek, tejkészítmények nem alkalmasak továbbfeldolgozásra.) A vaj fogyasztása mérsékelten jellemző, tekintve, hogy házi előállítása nehézkes, a boltban pedig a vaj helyettesítő termékeként értékelhető margarinok jóval olcsóbbak. Sajtokból igen kevés fogy a magas áraknak köszönhetően, házi előállításuk szintén nehézkes. Inkább az ömlesztett, krémsajtfélék fogynak, igaz néha – főleg ünnepeken – veszik a trappistát is, főleg reszelni. Másfajta sajtkészítményeket csak a tehetősebbek engedhetnek meg maguknak. Mivel a kereslet helyben ebből adódóan szűk, a boltokban a különlegesebb sajtkészítményekből nem találunk, az ezeket fogyasztók inkább a környező városokban elégítik ki igényüket. A kecske, juh és egyéb különleges tej, tejtermékek kedvelői szűk keresletet jelentenek, ők gazdáktól szerzik be az árukat közvetlenül, a boltok a kis felvevőpiac miatt nem tartanak ilyeneket. Hasonló a helyzet a biotermékekkel általában. Zöldség, gyümölcs: A helyiek jó része a háztájiban, saját családja ellátására termel zöldséget, azonban ezek minősége a rossz termőhelyi adottságok miatt igen gyenge rendszerint. A zöldségek tárolására a családok számára általában nem áll rendelkezésre megfelelő helyiség, így a zöldségek téli tárolása, illetve minőségének megőrzése nem biztosított. Ezért olyan családok is vásárolni kényszerülnek időnként zöldséget, amelyek termelnek. A szűkös pénzforrások ellenére a mélyhűtött árukat teherautóról kínáló mozgóárusok igen sok zöldséget is eladnak. A gyenge minőségű helyi áruval erős kontrasztot jelent a bevásárlóközpontok katalógusainak és a miskolci és nyíregyházi nagybani piacról ideszállított zöldségek minősége, így ezeknek egyre jobb keletje van, különösen a fizetőképes vásárlók körében, ami a háztáji termelés csökkenését idézi elő. A zöldségek közül a primőráruk és a káposzta mellett a petrezselyem és a sárgarépa is kelendőek. Zöldséget nem mélyhűtött formában is árulnak mozgóárusok a Bodrogközben. Utóbbiakra jellemző, hogy az élelmiszerek (zöldség, gyümölcs elsősorban) mellett szinte minden fontosabb háztartási cikket (pl. műanyagáruk) meg lehet venni náluk. A zöldséget árusító boltok nem helyi árut adnak el, aminek több oka van. A boltokat üzemeltetők állandó szerződésben állnak beszerzési láncokkal, így lényegében nincs döntési jogkörük atekintetben, hogy honnan szerzik be árujukat. A központi árubeszerzést folytató cégek méretgazdaságossági okok miatt nem foglalkoznak az (ezen felül még gyenge minőségű) helyi termékekkel. Emellett a helyi gazdák számára értelmetlennek tűnik helyi boltoknak eladni árujukat, hiszen azt vagy felhasználják maguk vagy eladhatnák közvetlenül is a vevőnek. A fogyasztói ár és a bolt számára megállapodott nagybani ár közötti árrés személyes feszültségekhez is vezethetne. A fő probléma tehát nem az, hogy a helyi boltban nem helyi árut lehet kapni, hanem, hogy ez a kívülről érkező kínálat (más tényezők mellett) a helyi termelést szorítja vissza. Egyébiránt a zöldség és gyümölcseladás az üzletek részéről nehézkes, mivel földes árunak minősülnek, így különleges előírások vonatkoznak az értékesítésük körülményeire. A krumplit szinte mindenki megpróbálja magának megtermelni, de a káposztát már inkább megveszi a kocsmában vagy a boltban, vagy a mozgóárustól. A munka, és permetezésigényesebb gyümölcsökre volna kereslet, mert ezek gondozására nincs se erő, se idő. A kertekben megtermő gyümölcsök feldolgozásra kerülnek, ritka az a háztartás, ahol befőzés helyett bolti befőttet vásárolnak. Az alma keresett áru, de a nagyobb gyümölcsfogyasztók mozgó árusok útján kielégítik e keresletet. Az újabb keletű „reform” almák, mint az idared és a jonagold, bár hosszabb ideig tárolhatóak, nem annyira kedveltek, a helyiek a régebbi fajtákat részesítenék előnyben (ha még lennének). Egyéb termékek a boltokban: A legnagyobb forgalmú termékek a liszt, cukor, olaj, alapvető élelmiszerek és a sör, amelyeket napi rendszerességgel ugyanaz a vevőkör vásárol. Egy-két 28

nyugdíjas felhalmoz ezekből, ami a kis nyugdíjak folyósítási idejéből, és nehézkes mozgásából következik. A kívülről érkező termékek a virtuális fogyasztásösztönző hatások és a helyi termelés visszaesésének együttes hatására a helyi áruk fogyasztása visszaszorulóban van. Jellemző példa, hogy már az idős nénik is megveszik a levesporokat, mondván, hogy az a modern, vagy hogy olyan gyorsan kész, és egyre kevesebben vannak, akik ragaszkodnak a saját termékekhez. Hal: A folyók, vízfolyások mentén elvétve találni néhol halászokat, akik néha el is adják zsákmányukat. A belvízelvezető csatornák nem esnek halászati vagy horgászati kezelés alá, ezeket nehéz ellenőrizni, így itt gyakori az orv- és az engedéllyel történő halászat is. A horgászati, halászati kezelésű vizek könnyebben ellenőrizhetők, így itt az orvhalászat ritkább. A legtöbb vízfolyást nem tisztítják, ezért nyáron a halászat, horgászat az ilyen vizekben nehézkes vagy lehetetlen. A vízfolyások időszakossága (a zsilipek üzemeltetésébe az egyszerű halászoknak nincs beleszólása) emellett a másik oka a gyenge fogásoknak. Jellemző, hogy a Bodrogköz egykor élővizekben gazdag területén ma egyetlen működő halászcsárda sincs. A hivatásos halászat komoly eszközigényű és szervezést igényel, azonban az értékesítési lehetőségek egyre csökkennek, ezért egyre kevesebb a hivatásos halász. A horgászat hasonlóképpen eszközigényes, ezért drága, kiváltképp, ha az engedélyt is megvásárolja a horgász. Ez tehát inkább hobbi tevékenységként jellemző. Az orvhorgászok, halászok komoly kárt is tesznek időnként az élővilágban, ha árammal vagy robbanóanyaggal rabolják ki a vizeket. Az ellenőrzés, szankcionálás azonban úgyszólván lehetetlen. Ritka az is, hogy az orvhalászok tisztítanák is a vízfolyást, amelyben halásznak. A hivatásos halászok szintén kiszolgáltatottak a tisztességtelen haszonszerzésnek: a folyó, csatorna hosszabb szakaszán elhelyezett varsáikat az arra járók kirabolhatják. A halászat, horgászat tehát jelenleg legfeljebb jövedelem- és/vagy étrend-kiegészítésnek megfelelő (esetleg még hobbiként jöhet szóba). Leggyakoribb halak a törpeharcsa, a keszegfélék, a kárász, a naphal, a compó és a csuka. Ezekből a fölösleget a halászok az ismerősöknek, rokonságnak 3-400 forintért odaadják, ha igény van rá. Az értékesíthető mennyiséget elsősorban a horgászszerencse határozza meg, ami nem csak a „kínálatot”, de a halak aktuális árát is befolyásolja. A legnemesebb halak, a harcsa, a süllő és a ponty ára 1100 forint felett van, ezeket csak a jelentősebb jövedelmű, elfoglalt emberek veszik.

1.8 A területhasználat A mintaterületről rendelkezésre álló különböző forrású információk alapján a mintaterület 26 ezer hektár nagyságú, melynek 3 százaléka a települések területe, 78 százaléka mezőgazdasági terület (melynek döntő része szántó), erdőültetvény 4%. További 12% természetes állapotú erdő vagy gyep, míg 3 % a vizes terület nádas vagy halastó. A területhasználatról a KSH kistérségi adatai, a 2000. évben elvégzett mezőgazdasági összeírás és a Corine térinformatikai adatbázis területhasználatra vonatkozó felületei rendelkeznek információval. A különböző adatforrások részleges egyezéseket és átfedéseket tartalmaznak, amelyek elsősorban az adatfelvétel eltérő módozataiból fakadhatnak. A különbségek egy lehetséges magyarázata – amelynek a programunk szempontjából is fontos konzekvenciái lehetnek –, hogy a szántóterület közel harmada nem a helybéliek birtokában van. Az 1855-ből származó területhasználatra vonatkozó adatok az egyes települések területének 40-50 százalékát jelezték mezőgazdasági termelésre alkalmatlannak. Ez az érték az I. világháború idejére jellemzően 5% körüli értékre csökkent. A megnövekvő termőterületen drasztikusan növekedett a szántók részaránya, ezzel párhuzamosan nagymértékben csökkent rétlegelő területek aránya, kisebb mértékben csökkent, az amúgy sem nagy kiterjedésű erdő területek nagysága. (A Bodrogköz legnagyobb erdőterületei nem a vizsgált területeken, hanem a felső részeken voltak, a csökkenés ott volt jelentős e téren).

29

I. táblázat. Területhasználat a 12 településen Típus

Belterület Nagytáblás szántóföld Kistáblás szántóföldek Intenzív legelők és erősen degradált gyepek bokrok és fák nélkül Vegyes mezőgazdaság területek, komplex művelési szerkezet, épületek nélkül Zárt lombkoronájú természetes lombhullató erdők nem vizenyős területen Nyílt lombkoronájú természetes lombhullató erdők, vizenyős területen Lombos erdő ültetvények Természetes gyep fák és cserjék nélkül Láp, mocsár Összes terület

Terület Résznagysága arány (ha) 736 ízs 15.049 57% 3.708 14% 1.254 5% 545 2% 409 2% 382 1% 1.091 4% 2.236 9% 845 3% 26.254

30

II. táblázat. A művelési ágak aránya községenként (1855-1913) Név Alsóberecki Alsóberecki Felsőberecki Felsőberecki Karcsa Karcsa Karos Karos Bodroghalom (Luka) Bodroghalom (Luka) Pácin Pácin Kisrozvágy Kisrozvágy Nagyrozvágy Nagyrozvágy Semjén Semjén Karád Karád Vajdácska Vajdácska Bodrogközi járás Bodrogközi járás Királyhelmeci becslőjárás I.osztálya Magyarország Magyarország+Erdély

1855 1913 1855 1913 1855 1913 1855 1913 1855 1913 1855 1913 1855 1913 1855 1913 1855 1913 1885 1863 1855 1913 1855 1897

75,2 88,0 84,1 86,8 36,1 94,7 44,3 95,0 49,7 97,5 89,6 95,4 56,8 96,2 50,1 96,4 51,6 95,8 23,9 90,7 52,8 95,8 67,2 91,6

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1,6 0 0 0 0 0 0 0 0 0,7 0 0 0 0

tó- érfolyó 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 8 0 0 0 0 0 0 0 0 7,6 0 0 0 0

1913 1855 1913

92,8 92,9 94,9

0 0 0

0 0 0

év

Termőterület Beltelek

terméketlen terület 24,8 12,0 15,9 13,2 63,9 5,3 55,7 5,0 50,3 2,5 0,8 4,6 43,2 3,8 49,9 3,6 48,4 4,2 76,1 1,0 47,2 4,2 32,8 8,4 7,2 7,1 5,1

Forrás: Borsos 2000

A Bodrogköz adottságaira elkészített optimális területhasznosítási térkép (Borsos 2000, 5960. o.) tanúsága szerint, a szántóterület negyedén nem vagy korlátozással lenne alkalmas szántóföldi művelésre. Hasonló eredményre jutott a Kupi-Belényesi (1997) szerzőpáros a Bodrogköz agroökológiai alkalmasságára vonatkozó vizsgálata is (részletesen lásd a 11. Fejezetben). A fenti táblázat arányainak változása és a termőterület használatának szántó felé tolódása és azt mutatja, hogy a XIX század közepétől kezdve szántóföldi művelésbe vont területek mára alkalmatlanná váltak erre a funkcióra. Ezen területek „kimerülése” egy összetett folyamat eredménye, amely társadalmi és természeti folyamatok kölcsönhatásaként következett be (részletesen a következő fejezetben tárgyaljuk). Jellemzően a terület „túlhasználata” valósult meg az adottságaihoz képest. Borsos (2000) tanulmányának a megállapítása, hogy ez az előnytelen folyamat már a folyószabályozás előtt elkezdődött. Az idézett tanulmány nem tárgyalja a jelen és a közelmúlt időszakát, eredményei alapján és a későbbi gazdálkodást segíteni 31

hivatott beavatkozások okán azonban egyértelmű, hogy a túlhasználás mértéke, a jelen felé haladva drasztikusan növekedett. A kedvezőtlen adottságok ellenére ugyanis a mezőgazdasági területfelhasználás – nagyon magas szántó arány – a szövetkezeti gazdálkodás idején (1988-as vizsgálatok) nem tért el lényegesen az országos átlagtól. (Fehér, 1988, 107.o.) A rendszerváltást követően a birtokszerkezet átalakulása ezt az állapotot nem változtatta meg. A jelenlegi állapotok szerint (AMÖ, 2000) a mezőgazdasági területeken belül a szántóföld aránya növekedett, 70 és 80% közötti arányt foglalnak el jellemzően. A szűken vett mezőgazdasági területeket (erdő, nádas, halastó nélkül) tekintve a helyzet még szélsőségesebb, 80% feletti szántóként használt területi arányokkal. Az országos átlagértékek változása azt mutatja, hogy a területhasználat arányainak eltolódása a kilencvenes években, egy általános folyamat részeként ment a területen is végbe, egy olyan országos alkalmazkodási folyamatot (kényszerpályát?) jelezve, amely különösen előnytelen a Bodrogköz alap adottságai szempontjából. III. táblázat. Területfelhasználás változása az összes mezőgazdasági terület alapján 1970 1980 2000 2000 2000 Megnevezés Bodrogköz Bodrogköz Bodrogköz Mintaterület Országos Ha % Ha % ha % ha % % Szántó 35354 67,2 31300 59,4 34076 64,6 12571 74,5 56,8 Kert 1247 2,4 1259 2,4 1250 2,4 90 0,5 0,7 Szőlő 340 0,6 293 0,6 185 0,4 20 0,1 1,0 Gyümölcsös 1245 2,4 1151 2,2 1275 2,4 106 0,6 1,1 Együtt 38186 72,6 34003 64,5 36786 69,8 12787 75,8 59,6 Rét 2830 5,4 4265 8,1 3528 6,7 889 5,3 2,8 Legelő 7013 13,3 9372 17,8 7242 13,7 1251 7,4 6,1 Mg. Terület 48029 91,3 47640 90,4 47556 90,2 14927 88,5 68,5 Erdő 2243 4,3 2281 4,3 2276 4,3 1601 9,5 26,0 Nádas 55 0,1 102 0,2 45 0,1 8 0,0 0,4 Halastó 0 0,0 0 0,0 0 0,0 0 0,0 0,4 Termőterület 50327 95,7 50023 94,9 49877 94,6 16536 98,0 95,0 Kivett terület 2264 4,3 2694 5,1 2842 5,4 335 2,0 4,9 Összes terület 52591 52717 52719 16872 A III. táblázatban bemutatott arányokat azonban fenntartásokkal kell kezelni a megműveletlen területek bizonytalan aránya miatt. A művelés alól kivont területeknek feltüntetett területeken túl további területek is lehetnek megműveletlenek, amint az a vetésszerkezetre vonatkozó adatokból kitűnik. A vetetlen szántók aránya drasztikusan növekedett 1980 és 2000 között. A szántóterület Bodrogközre vonatkozó adatának részletezése szerint, az adott évben a vetetlen szántók területe elérte a bodrogközi szántók területének felét. A mezőgazdasági területek nagysága alapján (egyforma megoszlást felételezve) a mintaterületen a vetetlen szántóterületek nagysága 6400-7500 hektár között mozogna, erre azonban nem utalnak a 2000-es öszszeírás adatai. Az összeírások bizonytalanságára utal egy harmadik forrásból származó, az előzőektől eltérő adat is, amely azonban szintén megerősíti a felhagyott szántóterületek nagy arányú jelenlétét a területen. Az FVM megyei hivatala által a jelenleg nem művelt, gyommal erősen fertőzött mezőgazdasági területekről készített jelentése nem tér ugyan ki a mintaterület minden településére, de a mintaterület mezőgazdasági területeinek 70%-át lefedő áttekintés a terület 20%-át találta műveletlennek, és erősen gyomosnak, ami közel tízszerese a művelésből kivont területek kategóriájában 2000-ben összesített terület nagyságnak.

32

A nyolcvanas évek során még művelt területhez képest az 50%-os csökkenés drasztikusnak tűnhet, azonban hitelességét alátámasztani látszik egyezése a táji adottságok figyelmen kívül hagyásával, a XIX század közepén elindított területhasználat átalakítás arányaival. Nem tekinthető véletlennek, hogy a természet erői ellenére folytatott gyakorlat akkor omlott össze és vált egyértelművé a felhagyott területek növekedésével, amikor az állami finanszírozás a kilencvenes évek elején kivonult a korábbi térségi gazdálkodási rend fenntartásából. 1.8.1 A birtokszerkezet A termelőszövetkezetek felbomlása a korábbi művelési rend felbomlását is eredményezte. A jelenlegi birtokszerkezet még nem egy letisztult struktúra, sokkal inkább egy átmeneti állapot, ezért a jelenlegi szerkezetre épülő gyakorlat hatásai még nem váltak markánssá. A birtokszerkezetről teendő állításokhoz sajnos nem állnak rendelkezésre adekvát információk. Közelítő becsléseket, a Sátoraljaújhelyi kistérség bontásában rendelkezésre álló adatok felhasználásával készítettünk (AMÖ, 2000/c), melyek a VIII. táblázatban találhatóak. A kistérség 36 települést fog egybe, területének 33 százalékát alkotja a mintaterületbe tartozó települések területe3. Ugyanakkor mind a mezőgazdasági területek, mind az állatállomány 57 százaléka összpontosul ezen településeken. Az adatok a mintaterület viszonyaihoz képest torzítanak a gazdálkodó szervezetek nagyterületű gazdaságainak részarányának túlbecslése irányába, mivel a felmérés tartalmazza a Sátoraljaújhelyi kistérségben a mintaterülettel együtt egy statisztikai egységben található hegyvidéki erdőgazdaságokat is. Feltehetően ezek foglalják el a legnagyobb méretkategóriát. Ezzel együtt hasznos és a viszonyításhoz alkalmas leírását adhatják a mintaterületnek is. IV. táblázat. Becslés a Sátoraljaújhelyi kistérség birtok szerkezetére Birtoknagyság (ha)

0-1 1 – 10 10 – 50 50-300 300-500 500-1000 * 1000Összesen

Összes terület Egyénileg Egyéni gazdál- Gazdálkodó megoszlása művelt terü- kodók megosz- szervezetek letek meglása által művelt oszlása területek megoszlása

0,05 0,13 0,15 0,21 0,03 0,12 0,31 1,00

0,09 0,26 0,30 0,28 0,00 0,07* 0,00 1,00

0,77 0,18 0,03 0,01 0,00 0,00 0,00 1,00

0,00 0,00 0,01 0,14 0,06 0,16 0,63 1,00

Gazdálkodó szervezetek megoszlása

0,00 0,13 0,13 0,44 0,07 0,11 0,13 1,00

* Az egyéni, 300 ha feletti területek együtt Forrás: AMÖ, 2000/c

A kistérség termőterülete nagyjából fele-fele arányban oszlik meg egyéni gazdálkodók és gazdasági szervezetek között. A táblázatból kitűnik, hogy igen jelentős a termőterületek elaprózottsága, az 50 hektár alatti gazdaságok a termőterületek 33 százalékát foglalják el. Az egyéni gazdaságok esetében ez az arány még rosszabb szinte az összes termelő ebben a birtokméretben tevékenykedik az egyéni birtok területek 65%-án.

3

Vajdácska a Sárospataki kistérséghez tartozik, ezért a kistérség mintaterülethez viszonyításakor e település jellemzőit kivontuk a mintaterület aggregált adataiból.

33

7. A TERÜLETHASZNÁLAT ÖKOLÓGIAI ÉS GAZDASÁGI KÖVETKEZMÉNYEINEK ÖSSZEFÜGGÉSEI A gazdasági folyamatok bemutatását a folyószabályozás időszakától kezdjük, ez a beavatkozás alapvetően új helyzetet teremtett a területen élők számára. Célunk az azóta eltelt időszak egymásra épülő „(problémamegoldó) intézkedéssorozatát” bemutatni, annak érdekében, hogy rámutassunk: a térség speciális jellemzőinek figyelmen kívül hagyása mellett ezek az erőfeszítések nem eredményeztek alapvető változást a térség országos viszonylatban folyamatos leszakadásában. Nem azt kívánjuk bizonyítani, hogy a beavatkozások indokolatlanok, vagy az adott kor szintjén elhibázottak voltak, hanem azt, hogy (a mai kor ismeretei és megváltozott értékrendjéből szemlélve) olyan szempontokat hagytak figyelmen kívül, amelyek döntő módon hatottak a várt eredmények elérése és fenntarthatósága ellen. E folyamat üzenete, hogy az adottságokhoz igazodó fejlesztések a természeti környezet „működéséről” szóló információk bevonásával lettek volna megvalósíthatóak, mely információk a helybeliek tervezési folyamatba vonásával biztosíthatóak. A térség természeti-gazdasági történetében legfontosabbnak ítélt mozzanatok: • • • •

a szabályozás-lecsapolás megvalósítása, az árutermelést elősegíteni hivatott infrastruktúrafejlesztések, majd leépülésük, a nagybirtok-nagyüzemi gazdálkodási rend egyeduralkodóvá válása és összeomlása, a Tiszalöknél épített duzzasztó üzembe helyezése, majd hatásait kiküszöbölendő a belvízrendszer fejlesztése és a meliorációs beruházások.

1.9 A szabályozás időszaka A szabályozás előtti és utáni természeti környezethez történő alkalmazkodást, a gazdálkodási lehetőségek változását Borsos (2000) dolgozta fel. Az időszak változásait az ő eredményeire támaszkodva mutatjuk be. A Tisza szabályozás előtti területhasználatra vonatkozó információk (az 1855-ös mezőgazdasági összeírás) és a természeti (elsősorban talaj) adottságok is a terület túlhasználatának kialakulását jelzik. Az időszak elején ennek oka a kevés szántóföldi művelésre rendelkezésre álló terület volt. A „túlhasználat” a növekvő nagyságú szántóföldi terelésbe vont területek formájában jelentkezett. A szántóföldi területek növelését – az ökológiai adottságok figyelmen kívül hagyásával – az erdőterület fokozatos csökkentésével tudták biztosítani. Míg ebben az időszakban a gazdálkodást elsősorban befolyásoló tényező a különböző térszinteken való elhelyezkedés volt, ami korlátként a vízborítás idejét, erőforrásként a felhasználható vízmennyiséget szabta meg, addig a szabályozás után legfontosabb erőforrássá a talaj termőereje lépett elő, ami a szántóföldi termelés egyeduralkodóvá válásával párosult. Azonban a talaj minősége más térségekével összevetve kevésbé volt alkalmas szántóföldi művelésre. A terület lecsapolása nem tekinthető az egész Bodrogközre egyformán ható beavatkozásnak. A szántóföldi tevékenységekre alkalmassá váló területek mellett, a magasabban fekvő térszinteken romló állapotokat is okozhatott a talajvízszint csökkenése, a mikroklíma előnytelen változása. A differenciált változásokra mutatnak rá a Borsos (2000) által kimutatott különbségek a terület korabeli adózásának alapját képező kataszteri jövedelem értékére vonatkozó becslések vizsgálata során. „A leginkább változó határú helységek (Pácin, Vajdácska, Leányvár, Nagycigánd, Ricse, Karcsa, Luka, Karos, Karád), sem lettek azonban a járás átlagánál jóval értékesebbek, ezt az értéket csak Nagycigánd, Ricse és Karos szárnyalta túl. Vagyis a korábban rosszabb határú földek átlagosak lettek; egyes korábban közepes határúak nem változva a rosszabbak közé kerültek; a korábban is jó határúak pedig javultak vagy a korábbi szinten maradtak, de a folyamatban a hosszúrétihez hasonló jellegzetességeket nem lehet kimutatni.” 34

A korabeli (1855, 1883, 1913) mezőgazdasági jövedelmezőségre vonatkozó összeírások tanúsága szerint a terület egészének jövedelemtermelő képessége, jelentős javuláson ment keresztül, azonban ez a változás nem eredményezett az országos átlagtól lényegesen eltérő lehetőségeket. (Az ország egészére jellemző volt, hogy kiterjesztették és a szántóföldi termelés igényeinek megfelelően alakították át a termőhelyeket). V. táblázat. Jövedelmek kataszteri holdra vetítve Név

Év

Szántó Rét

Legelő Kert

Szőlő

Erdő

Nádas Teljes Növekedés / határ Előző

Bodrogközi járás

1855

153

Királyhelmeci becslő járás

1883

268

200

107

590

577

115

370

218

1,42

Királyhelmec b.j. 1. Osztálya

1913

844

457

306

1065

1138

195

740

683

3,13

Szabolcs vármegye

1855

Szabolcs vármegye

1883

320

194

106

679

423

151

176

276

1,73

Szabolcs vármegye

1913

702

460

268

1350

1076

264

413

643

2,33

Zemplén vármegye

1855

Zemplén vármegye

1883

319

252

78

488

908

24

290

198

1,34

Zemplén vármegye

1913

719

537

171

965

1916

46

521

442

2,23

Magyarország

1855

Magyarország

1883

533

366

134

793

1055

86

416

351

Magyarország, Erdély Horvátország

1883

462

359

123

778

982

77

345

302

Magyarország, Erdély Horvátország

1913

823

692

226

1517

1870

175

724

623

160

148

277 1,27

2,06

Borsos (2000) 15. Táblázata alapján, a jövedelem mértékegysége feltehetőleg – konkrét utalás hiányában – korona. 1913-ra Magyarországra vonatkozó adatokat a szerző nem közöl, az 1883. évi adatok alapján feltételezhető, hogy az értékek magasabbak mint, a teljes vizsgálatba vont területekre.

A népességváltozás és a termőterületek változásának alakulásából is ez a differencia mutatható ki. A szabályozással érintett települések népességének termőterületre vetített aránya a szabályozás utáni időszakban lecsökkent (a kevésbé érintett területek aránya alá), de nem indult jelentősebb növekedésnek, ami arra utal, hogy a terület eltartóképessége nem indult növekedésnek. Borsos és az általa idézett szerzők véleménye szerint ez a rosszabb minőségű talajok és a birtokstruktúra következményeként állt elő. A Bodrogközben ugyanis a szabályozás utáni időszakban került sor a tagosításra. A folyamat eredményeként általában az újonnan művelésbe fogható területek a korábban is jelentős arányú nagybirtokok részeivé váltak. A korábban jobbágyi sorban földet művelők a változások előtt jónak ítélt földek megszerzésére törekedtek, amivel a vízháztartás változásának kedvezőtlen hatásainak is szenvedő alanyaivá váltak. Ez a folyamat kiegészült a közösségi állattartásra alkalmas területek lecsökkenésével (mind a közösségi területek megszűnése, mind a rétek, legelők kárára bekövetkezett szántó növekedése miatt), ami szintén rontotta a lakosság megélhetési lehetőségeit. A népesség növekedésének különbségei visszaigazolni látszanak a fenti hipotézist: a (demográfiai tendenciák megváltozásán alapuló) növekvő népességgel párhuzamosan a XIX század végére jellemző kivándorlás inkább a kevésbé átalakult határú falvakban volt jelentősebb (Borsos 2000). Mindez összhangban van azzal a feltételezéssel, mely szerint a kevésbé érintett települések nem tudták a demográfiai többletet eltartani, a jelentős termőterületekkel gyarapodó hosszúréti települések, a megnövekedett területek révén erre alkalmasabbak voltak, 35

de az eltartóképességük „intenzitása” nem nőtt jelentősen, nem történt kiegyenlítődés e két csoport között, amiből arra következtethetünk, hogy nem csak természeti szempontok érvényesültek (hanem pl. a birtokszerkezet). A folyószabályozást követő lecsapolással egyre intenzívebb mezőgazdasági tevékenységbe vont területek használatáról összességében elmondható, hogy olyan, a térség szempontjából külpiaci folyamatok kiszolgálására próbálták meg igénybe venni, amelyek nem voltak összhangban az adottságokkal. A szántóföldi (búza) termelés első hullámát a XIX. század végének gabona konjunktúrája ösztönözhette, de a terület alkalmassá tételének folyamata lekéste a kereslet növekedését (Borsos, 2000). A piaci árutermelés terén sem az uradalmak sem a paraszti birtokok nem voltak sikeresek. A települések alapvetően önellátásra és nem piaci céllal termeltek. A nem túl jó adottságokat illusztrálja, hogy a jellemző 10-15 holdas családi birtokok csak az önfenntartást tudták biztosítani. (Fehér, 1988)

1.10 Az árutermelés feltételeit javítani hivatott infrastruktúra kiépülése és leépülése A múlt században (XX. sz.), a tájra legnagyobb hatással járó termelési lehetőségeket javítani akaró törekvések is a nagyüzemi méretekben folytatott szántóföldi növénytermesztés feltételeinek javítására irányultak. Ennek egyik módja a már említett termelési feltételek javításának kísérletei, a másik a piacra jutás feltételeinek javítása. A terület agrárpiacra termelési feltételei, ugyanis a nagy felvevő piacoktól távoli elhelyezkedése miatt nem voltak jók, a történelmi áttekintések tanúsága szerint a XIX.-XX. század folyamán kialakult gazdasági szerkezetben ez egy folyamatosan jelenlévő jellemző. Viszonylagos fejlődés a két háború között volt tapasztalható. (Fehér, 1988) A felvevőpiacokhoz kapcsolódásban kiemelkedően fontos szerepe volt az említett időszakban a Bodrogközön keresztül haladó kisvasút megépítésének is, amelynek a II. világháború során kapott sérüléseit nem állították helyre, majd a rendszer maradék elemeit is felszámolták. A döntésről vizsgálatunk szempontjából a következőket érdemes megjegyezni: (1) A helybeliek a korábban működő rendszer újraépítését preferálták volna. (2) A vonal megszüntetését gazdaságossági okokkal indokolták. Elosztási és forrásallokációs szempontból tekintve a központi kormányzat nem vállalta fel egy korábban működő rendszer elemeinek helyreállítását, azaz nem biztosított erre fejlesztési forrásokat. A rendszer működéshez képest kevéssé kihasznált (kihasználható) vonalszakaszokon a működtetőnél jelentkező hiányt nem pótolta (a térséget hátrányosan érintő, a központi forrásokra vonatkozó elosztási döntés). A központi kormányzat döntése figyelmen kívül hagyta e közlekedési infrastruktúra pozitív extern hatásait, amelyet az igénybevevőknek jelentett. A személy és árufuvarozás közútra terelésével egy másik, a helybélieknek kevésbé megfelelő szolgáltatást nyújtó központi érdekcsoportot támogatott a működtetéshez adott központi támogatások átcsoportosításával. (3) Majd a tömegközlekedés minőségének folyamatos lerontására kényszerű válaszként adott egyéni motorizáció kikényszerítésével a közlekedés költségét áthárította az egyénekre és a megnövekedett szállítási szükségletet csak nagyobb teherautó park fenntartásával kielégíteni tudó gazdálkodó egységekre4. A régiók lehetőségei közötti különbségekhez az is hozzátartozik, hogy az előidézett helyzetben a térség lehetősége is csökkent, hogy a lakosság központi források elosztásából részesüljön, mivel csökkent a helyben igénybe vehető, részben, vagy egészében államilag finanszírozott szolgáltatások köre, majd a megmaradtak nagysága is. Az úthálózat kialakítása a vasút megszüntetése után (az ígéretek ellenére) sem szolgálta és szolgálja kellő mértékben a térség saját belső kommunikációjának / kapcsolatainak igényeit. A hálózat a térséget átszelő fő nyomvonalaknak maradt alárendelve, ami egyébiránt ellent4

Ez a döntés mellesleg a helyi mezőgazdasági jövedelmek egy újabb szeletének nehézipari azaz, nem helyben kielégíthető keresletté alakítását eredményezte

36

mond az úthálózat fejlesztési elveknek5. Ez a rendszer a helybelieket kényszeríti arra, hogy időben és üzemanyagban mérve is többlet költségeik jelentkezzenek a térség mindennapos belső forgalma során.

1.11 A vízjárás hatásainak kiküszöbölésére irányuló törekvések a tiszalöki duzzasztás elkészülte után A folyószabályozás és rákövetkező lecsapolás, a folyamatos vízelvezetés biztosítása mellett lehetővé tette a szántóföldi kultúrák termesztésének kiterjesztését, amelynek alapja az egyre nagyobb területre kiterjesztett belvízelvezető hálózat kiépítése és fenntartása volt. A tiszalöki duzzasztás megvalósítása a térségre a Tisza kisvízi vízszintjének megemelkedésén keresztül hatott, amely megváltoztatta a talajvíz átlagos szintjét és megszűntette a felszíni vizek gravitációs kivezetésének lehetőségét. A beruházás közvetett módon jelentősen érintette a térséget. A belvízjárás megváltozása az addig folytatott mezőgazdasági tevékenységek feltételeinek romlását okozta. A beruházás következményeként megváltozott feltételekhez, fenntartható módon alkalmazkodni csak az addigi termelési gyakorlat megváltoztatásával lehetett volna. Az érintettek kizárása a beruházás tervezési folyamatából, és a termelés merev, központilag előirányzott keretei ezt a lehetőséget nem adták meg. A hatásokat utólag, a belvízelvezető rendszer teljesítményének, kiterjedtségének a növelésével próbálták meg orvosolni. A rendszer kiépítése, noha az egy állami beruházás eredményeképpen érintette a területet, csak részben állami forrásokra épített, abban a térség mezőgazdasági szövetkezeteinek is részt kellett vállalniuk. Az alkalmazkodás ebben az esetben is a természeti erőforrások figyelembevétele helyett, azok hatásainak kiiktatására irányult. A Bodrogközben a meliorációs beavatkozások a szántóföldi termelés lehetőségének megteremtését célozták, a terület adottságainak megváltoztatására irányultak6. A meliorációs beavatkozások során 1977-től alkalmaztak összetettebb megoldásokat, ekkor kezdődött el a táblán belüli drénezéssel végzett vízrendezés. Komplex meliorációra 1983-tól került sor. A folyamat azonban az évtized végére vesztett lendületéből, aminek finanszírozási és a várttól elmaradó termelékenység növekedési okai voltak. A kedvezőtlen gazdaságossági feltételek ellenére a program 1994-ig folytatódott. A VI. és VII. ötéves tervekben elhatározott komplex meliorációs program azonban nem hozott megoldást az alap problémákra és nem váltotta be a tervezésekor prognosztizált termelékenység-növekedést. (Fehér, 137-162. o.) Tovább erősítette viszont a termelés technikai, műszaki alapszükségleteit, Részletesebb vizsgálatok kimutatták, hogy ez a folyamat a jövedelmezőség drasztikus romlásához vezetett, ami jól nyomon követhető a VI. táblázat adatain.

VI. táblázat. A meliorációs beruházások hatása a termelési költségekre és a hozamokra és a jövedelmezőségre Ft, 1988

5

A Bodrogköz központi település csoportja (Karos-Karcsa-Pácin) és a Bodrogzug települései között két átszállással, a Bodrogon kétszer átkelve lehet tömegközlekedni. 6 Noha a Fehér (1988) tanulmánykötetéből kiderül, hogy a tervezéskor is elhangzottak azok a vélemények, hogy a meliorációval elsősorban a terméseredmények stabilizálását tudják szolgálni és ritkább esetben alkalmas nagyobb arányú terméseredmény növelésre.

37

Termelési költség Termelési érték Országosan Melioráció előtt (millió Ft/ha) Melioráció után (millió Ft/ha) Melioráció utáni %

11,11 15,23 137

Tiszta jövedelem

13,79 19,07 138

2,68 3,84 143

8,8 13,33 151

-0,43 -2,14 498

Bodrogközben Melioráció előtt (millió Ft/ha) Melioráció után (millió Ft/ha) Melioráció utáni %

Melioráció előtt Melioráció után

9,23 15,47 168

Bodrogközi eredmények az országos átlag %-ában 83,1 63,8 101,6 69,9

Forrás Fehér, 1988

1.12 A nagytáblás művelés túlnyomóvá válása és hatása a termelési feltételekre A mezőgazdasági termelést jellemző birtokszerkezet a folyószabályozási munkák kiterjedésével egyre nagyobb mértékben a nagytáblás művelés irányába tolódott. 1895-ben a Bodrogköz 57%-a volt nagybirtok része. Egy 1904-es adat a nagybirtokok arányát 50%-ban adja meg Zemplén megyében, ami jelentősen magasabb az akkori országos átlagnál. (Borsos, 2000, 149.o.) A területi megoszlásoknál is sokatmondóbb, hogy 1920-30 környékén a lakosság 60%-a az uradalmakon dolgozott. (Fehér, 1988, 94. o.) A nagybirtokon alapuló szerkezet megmaradt, mivel idővel a termelőszövetkezetek váltak a jellemző művelési egységekké. A termelőszövetkezetek szerepét sokan sokféleképpen értelmezik, mi ebben a vitában nem kívánunk állást foglalni, amit be kívánunk mutatni az az, hogy a birtokméretek egyre nagyobbá válásából (függetlenül azok tulajdonosi, érdekeltségi hátterétől) törvényszerűleg következtek hatások a terület ökológia állapotára. Ezek a hatások kedvezőtlenek voltak a termelés szempontjából felmerülő problémákra adható válaszokat azonban már meghatározta a kor gazdálkodását és fejlesztési célkitűzéseit mereven kezelő tervezési, irányítási keret. Mindez behatárolta a szövetkezetek lehetőségeit is. 1.12.1.1 A talaj termőképességének összefüggése a gazdálkodás gyakorlatával A talajadottságok tápanyag és vízháztartás szempontjából nem nevezhetőek ideálisnak a szántóföldi termesztés számára. A talaj alkalmassá tételéhez különböző, állandó jellegű fenntartó beavatkozásokra van szükség. A termőképesség javításának érdekében végzett kisebb beavatkozások átmenetinek bizonyult eredményeit a 80-as évek folyamán általánosan a komplex melioráció alkalmazásával próbálták meg stabilizálni és növelni. E módszer több különálló beavatkozás-együttes (különböző kombinációjú) alkalmazását jelentette. A szükséges kémiai beavatkozások (Fehér, 103-104. o.): -

talajsavanyúság ellen (homokos talajok esetén), 20-25 t/ha CaO3 fenntartó meszezés, ami a későbbi műtrágyázás és talajművelés előfeltétele makro és mikro elemek pótlása

A mechanikai talajjavítási beavatkozások: -

mélylazítás talajtömörödés ellen 3-4 évenként, amihez nagyteljesítményű nehéz traktorok kellenek, ezek működtetése azonban csak időszakos eredménnyel jár, pl. ezek a gépek súlyuknál fogva önmagukban is tömörítik a talajt.

A vízháztartást befolyásoló beavatkozások 38

-

drénezés + alagcsövezés, vízelvezető árkok

1.12.1.2 Az alkalmazott módszerek hatása a termelés agroökológiai feltételeire A nagytáblás művelés modern megvalósítása során alkalmazott termelésszervezési megoldások (tábla kialakítások) mellékhatásai rontottak a terület vízháztartásának állapotán, összességében a fejleszteni kívánt szántóföldi termesztés feltételein is mivel (Fehér, 101. o.): -

az alsóbbrendű, kisebb léptékű vízelvezető árkok megszüntetése rontotta a vízelvezetés hatékonyságát; lefolyástalan területeket alkalmaztak szántóként, összefüggő táblák részeként; megszüntették a növényzet változatosságát; a nagy vízigényű növények (fák) élőhelyéül szolgáló területek arányának csökkentése hozzájárult ahhoz, hogy az időszakosan megjelenő víz víztöbbletté váljon; a választott termelési mód igényelte nagyméretű technikai eszközök használata nem tudott alkalmazkodni az igen változatos (akár táblán belül is számos különböző féleségű) talajadottságokhoz

Mindezen beavatkozások abba az irányba hatottak, hogy a víz elvezetésének hatásossága csökkent, a talaj vízzáró rétegeinek tömörsége megnőtt. Az elszivárogni nem képes víz nagyobb mennyiségekben egy-egy helyre összpontosult, ami megnehezítette a táblás művelés hatékonyságának alapját jelentő homogén gépesített művelést. A termelőszövetkezeti időszak végén készült elemzés következtetései több probléma együttes jelenlétére utal. A szerzők megállapításaikat két termelőszövetkezet (Sárospatak, Cigánd) részletes adataival illusztrálták. Noha e két település nem része a mintaterületnek, a folyamatok bemutatásához és értelmezéséhez jelentősen hozzájárulnak ezen adatok. A terméseredmények, mint azt láttuk elmaradtak az országos átlagokhoz képest, az okok a termelt növények szempontjából kedvezőtlen adottságokon túl visszavezethetőek a szakembergárda elvándorlására és a környék népességének az adott terményekhez kapcsolódó kicsi, rövid időtávra visszanyúló termelési kultúrájára. A jövedelmezőségre vonatkozó adatokból kitűnik, hogy a mezőgazdasági termelés legfejlettebbnek és szervezettebbnek tekintett időszakában, átlagos természeti körülmények között is csak az országoshoz viszonyított hozam töredékét tudta előállítani. A részletes adatok megmutatják, hogy a talajadottságok és a termelési technológia össze nem illése, jelentősen nagyobb műszaki eszköz igényes tevékenységeket tett szükségessé, mint az ország átlagosnak tekinthető területein. A magasabb műszaki költségeknek a termelés egészére jelentős hatása volt. Mivel a drágább előkészítést a kötött átvételi-ár rendszerben nem lehetett érvényesíteni azt a többi költségelem rovására lehetett csak megvalósítani. A munkabérek, az országos átlagnál alacsonyabb értéke, a szakképzett munkaerő hiányára vonatozó adatok szintén egy kényszerű forrásmegosztásra utalnak (munkaerő és anyag-technológia között). Valószínűsíthető tehát, hogy a forráshiány állt a vázolt költségszerkezet mögött. Erre lehet következtetni a működési költségek országos átlagtól jelentősen elmaradó színvonalából is. Azt, hogy ebben az esetben nem egy jelentősen jobb hatékonyság húzódik meg az alacsony értékek mögött, arra egyrészt a terméseredmények és a bevitt tápanyag mennyiségének elemzéséből következtethetünk, mely vélemény (Fehér, 1988, 116. o.) szerint az általánosan alacsony műtrágya felhasználás növelése javítaná a gazdaságosságot. Figyelembe véve a vetésszerkezetet, a vizsgált szövetkezetek termőterületre vonatkoztatott termelésének minimum fele7 olyan tevékenység, amely évről évre az általa eltartottak jövedelmi pozícióit jelentősen rontotta az ország hasonló foglalkozású polgáraihoz képest. 7

Búza és kukorica részaránya a szántóföldi vetésszerkezetben.

39

VII. táblázat. A főbb növények költségei az országos termelőszövetkezeti átlaghoz viszonyítva %-os értékben (1984) Búza Kukorica Napraforgó Lucerna Költségek Sárosp. Cigánd Sárosp. Cigánd Sárosp. Cigánd Sárosp. Cigánd Anyagköltség 91,6 70,4 26,4 42,1 75,7 39,4 197,9 96,7 - Műtrágya 67,3 56,4 18,4 1,8 16,1 229,1 211,1 Munkabér 79,8 57,1 49,1 47,4 44,1 41,4 63,7 404,7 Segédüzemi költség 121,9 86,4 137,2 119,7 147,3 107,5 165,5 101,4 - Traktor 120,2 96,7 177,3 94,5 153,1 139,9 170,7 158,1 Egyéb költség 102,4 78,4 230,7 48,4 73,9 96,8 25,1 163,6 Közvetlen költség 119,7 79,6 110,8 78,6 115,9 80,4 163,8 133,4 Főágazati általános 163,1 36,6 130,8 202,1 164,1 187,7 226,3 263,9 költség Főtermék szűk. 120,4 84,6 112,5 87,1 119,6 88,2 169,9 145,4 Gazdasági általános 77,4 97,8 54,6 127,3 79,4 123,5 100,9 177,6 költség Termelési költség 110,6 84,2 101,9 90 111,9 91,1 152,2 145,5 Termésátlag 72,3 61,2 38,1 77,7 46,2 38,3 125 102 Főtermék szűkített 167,8 136,9 290,3 112,1 258,7 229,6 135,8 141,3 önköltség Főtermék teljes ön154,1 136,4 262,9 116,9 241,9 237,1 121,6 141,6 költség Főtermék jövedel75,2 10,1 -40,4 -413,2 -491,7 -188,9 me A működési költségek alacsony szintje az egyébként magas általános költségeken belül felhívja a figyelmet egy hosszú távon kibontakozó strukturális problémára. A magas eszköz költségű tevékenységek és a magas főágazati költségek a termelékenység javítását célzó beruházások hatására keletkeztek.

1.13 A gazdálkodás hosszú távú hatásai a területen élők életlehetőségeire Összefoglalásként azt tekintjük át, hogy a terület gazdálkodási rendje, milyen pozíciókat eredményezett az állami újraelosztás rendszerében a terület egésze, illetve az itt élők számára. Alapvető probléma maradt hosszú távon, hogy a bevett gazdálkodási formák fenntartásához a területet csak jelentős műszaki beavatkozások árán lehetett alkalmassá tenni, azonban az országosnál jobb feltételeken alapuló jobb eredményeket, nem lehetett az országosnál nagyobb költségek árán sem elérni. A mintaterülethez közeli TSZ-ek (Sárospatak, Cigánd vetésszerkezetét vizsgálva azt találjuk, hogy azok termelésének minimum fele8 olyan veszteséges tevékenység volt, amely évről évre rontotta az általa eltartottak jövedelmi pozícióit az ország hasonló tevékenységgel foglalkozó polgáraihoz képest. A helyzet orvoslására irányuló központi próbálkozások tovább növelték a gazdálkodás ellehetetlenülését, mivel a helyzet javítását olyan eszközökön keresztül próbálták meg elérni, amelyek fenntartása meghaladta a helyi kapacitásokat. A beruházások eredményeképpen a terület gazdasági tevékenységének fenntartása növekvő költségek mellett valósult meg, melynek a fenntartása növekvő mértékben hárult a helyi gazdaság szereplőire. Például a belvízrendszer állami elemei mellett kiépültek a helyi közös és a települések, egyes gazdálkodó egységek tulajdonában vagy kezelésében lévő elemek is. Utóbbiaknak a rendszer kiépíté8

Búza és kukorica részaránya a szántóföldi vetésszerkezetben.

40

sének ellenére továbbra is veszteséget okozott a rendszeresen megjelenő belvíz hatása (azaz a kieső jövedelmekkel duplán fizették meg egy számukra nem hatásos rendszer működését). Mivel a beruházásokat a termelőszövetkezeteknek részben hitelből kellett fedezniük, az erőltetett tervezés tovább rontotta az amúgy is rossz helyzetben lévő gazdálkodó egységek pénzügyi helyzetét. A kör ezzel be is zárult, mivel az anyagi helyzet nem tette lehetővé a megemelkedett technikai színvonalat hatékonyan alkalmazni tudó munkaerő/szaktudás bevonását, a megnövekvő technikai költségek a működési költségek részarányát csökkentették tovább (munkaerő, tápanyagok stb.), ami a termelés adott színvonalán növelhette volna a hozamokat. A költségszerkezet és a termelékenység alakulásának fent vázolt folyamatai arra mutatnak rá, hogy az olcsó forrásnak induló állami támogatások jelentős költségeket okozó kényszerpályává válhatnak, ami egy térség számára a negatív következményeket tekintve nagyobb jólét csökkenést eredményez, mint a megszerzett támogatás.9 A fejlesztések hatására a területen megtermelhető jövedelem elosztásában a helyiek kedvezőtlenebb pozícióba kerültek. Öszszességében csökkentek a területen a rendelkezésre álló források. A fentiekből kitűnik, hogy az adottságok, az elérhető terméshozamokon keresztül csak részben határozták meg, a termelésről hozott döntéseket, a jövedelmezőséget, e döntések meghozatalában jelentős befolyásoló szerepe volt és van a gazdasági-szabályozó környezetnek, amely nem kedvezett a Bodrogköznek. A szabályozórendszer torzító hatását az állattenyésztés példája is igazolja. Az állattenyésztés számára a terület adottságai jók (ez elsősorban a szarvasmarha-tartásra igaz). Mind a szarvasmarha, mind a juhtenyésztésnek van múltja a területen. 100 hektár mezőgazdasági területre jutó szarvasmarhák száma az országos érték 160 százaléka volt (1988). Az állattenyésztéssel nagyobb méretben foglalkozó gazdaságok a kedvezőtlen elszámolási rendszer ellenére is képesek voltak eredményesen működni. (Fehér 125-133. o.) Mindeközben a nagyüzemi gazdálkodás csökkentette a mezőgazdaság munkaerőigényét, növekedett viszont a szaktudás igénye, ez egyre kisebb mértékben esett egybe a terület munkaerő kínálatával10. A tömegtermelés központi erőltetése hosszú távon visszaütött, mivel a műszaki fejlesztések nyomán felszabaduló munkaerőnek így nem lett szerepe/lehetősége a helyi termelés hozzáadott értékének tovább növelésében, amelyre az elsődleges termékek minőségi továbbfeldolgozásban lett volna talán lehetősége (összetettség hiánya!). A gazdálkodás alaphelyzete más területekhez képest, egy relatív – majd a negatív fejlemények együtteseként abszolút értelemben is – egyre rosszabb pozíció kialakulását eredményezte, ami tovább rontotta annak esélyét, hogy a kilábaláshoz szükséges szaktudás helyben rendelkezésre álljon. Mint azt megmutattuk, az egyre fogyatkozó forrásokat a meglévő termelési szerkezet fenntartására kellett fordítani. Nem keletkezett forrás a kiszorulók számára perspektívák kialakítására. Az életlehetőségek beszűkülésére relatív és abszolút értelemben vett romlására közösségi/társadalmi szinten nem sikerült a mai napig sem megadni a választ. Ebben a helyzetben az egyének szintjén meghozható válaszok a ritka kivételektől eltekintve az egyén és a közösség számára egyaránt a leépülést eredményezik (a közösségi funkciók szétesése, önleépítő viselkedési formák elterjedése, elvándorlás).

9

Továbbá az államháztartás hatékonyságának növelésére irányuló, szűk területet átfogó akcióknak (mint a támogatások ellentettjei) is vannak a társadalmi jólét szempontjából negatív következményei, ami a nem megfelelő kiterjedtséggel és információs bázison elvégzett tervezés hatására áll elő. Nem várt negatív következményeire hívja fel konkrétan a figyelmet a bodrogközi infrastruktúra egykor fontos elemének – a kisvasútnak – fent említett esete is. A kisvasút megszüntetése a gazdálkodó egységeket arra kényszerítette, hogy fuvarozási eszközöket szerezzenek be (kényszerű, nem termelést javító beruházás, ami tovább rontotta az általános költségszintet). A változás a termelési költségeket, az eszközigényt növelte, tovább rontotta a termelőegységek magas kiegészítő költségekben testet öltő fokozottan hátrányos helyzetét. 10 Speciális gond volt a képzetlen női munkaerő foglalkoztatása. (Fehér, 1988, 106.o.)

41

1.14 A gazdálkodási rend megváltozása Önmagában a korábbi termelési rend felbomlása nem jelentett megoldást a gazdálkodás kényszerű kereteit jelentő feltételek megváltoztatására. A sátoraljaújhelyi kistérségre rendelkezésre álló, a mezőgazdasági tevékenység során elállított termékértékek összevetése alapján, a területen gazdálkodó egyéni gazdaság által előállított átlagos termékérték 66%-a az országos átlagnak. Ugyanez az arány a gazdálkodó szervezetek esetében11 valamivel rosszabb, 54%-os értéket mutat.12 A korábbi, nagyüzemi művelési szerkezet és az alacsony jövedelmezőség öröksége, hogy a termelési eszközök nincsenek összhangban a kialakult birtokszerkezetből következő eszközigénnyel. Az 1000 hektárra jutó gép és eszköz ellátottság kistérségi adatai, az országosnál alacsonyabb szintű kisteljesítményű gépparkot, azonos szintű közepes- és nagyteljesítményű gépparkot, magasabb kombájn ellátottságot, és a gazdálkodó szervezetek esetében magasabb teherszállítási kapacitást mutatnak. (AMÖ, 2000/c) A birtokszerkezet elaprózottsága, a saját források hiánya meggátolja, hogy az új, piaci körülmények között a helyi mezőgazdaság az ország más területeihez hasonló termék szerkezettel versenyképes legyen. Külső források piaci alapon, a mezőgazdaság eddig folytatott tevékenységeibe, az adottságokból fakadó alacsonyabb jövedelmezőség miatt nem állnak rendelkezésre (és nagy valószínűséggel nem is fognak rendelkezésre állni). A rendszerváltás előtt a mezőgazdasági nagyüzemek tevékenysége volt a húzóágazat, a mezőgazdasági tevékenység kereteit meghatározó központi tervezésben kialakított szabályozók leszakadást generáló hatását fent részletesebben is bemutattuk. A mezőgazdaság összeomlásával a mezőgazdasági szövetkezetek központi szerepe megszűnt, a legerősebb helyi szereplővé kényszerű módon az önkormányzatok váltak, a gazdasági szereplők még nem elég erősek. 1.14.1 Természeti erőforrások A termelés visszaesése és a termelés feltételeit biztosító térségi vízrendszer működtetésének időszakos teljesítménycsökkenése enyhítette a természeti rendszer terhelését, azonban mégsem racionális feltételezni, hogy tartósan kedvezőbb irányú folyamatok indulhatnak be. Korábban az intenzív mezőgazdaság nagykiterjedésű művelését – az alapot – a felesleges vízmennyiség gyors eltávolítását biztosító belvízvédelmi rendszer működése alapozta meg. Míg a termelőszövetkezetek szintjén az állami elvonás jelentkezett, a termelési rendszer fenntartása nagyfokú állami és természetesen helyi források bevonásával volt fenntartható. Az előző fejezetekben vázolt, törvényszerűen felerősödő termelési feltétel-romlás és a központi finanszírozás lecsökkenése az eddigi módszerekkel művelhető területek csökkenését eredményezte. A művelésből kimaradó területek növekedése pedig maga után vonta a rendszerben maradók terheinek a növekedését, vagy a művelési feltételek további romlását. A jelen állapotban a vízrendszer működését csak állami források felhasználásával lehet fenntartani. A jelenlegi szint azonban csak keveseknek biztosítja a korábbi művelési módszerek sikeres alkalmazását, viszont nagy területek más jellegű vízrendszer működtetést igényelnének. Nem lehet cél a korábbi vízrendszer működés visszaállítása, mivel az igen je11

Csak a kistérségben is jelen lévő birtoknagyság kategóriák összevetése esetén. Lehet véletlenszerű is az egybeesés, de az egyéni gazdák esetében fennálló arány hasonló a korábbi időszak összehasonlításaiban szereplő, a kisrégiót jellemző különbséghez. Azaz, ha azonosnak tekintjük az összes, jellemzően kisparcellás egyéni gazdaság működését elhelyezkedésétől függetlenül, a különbséget az általános adottságoktól való eltérés magyarázhatja, hiszen maga a tevékenység továbbra sem szakadt el az országra jellemző átlagos tendenciáktól. A gazdálkodó szervezetek esetében a nagyobb arányú különbséget magyarázhatja a nagyobb méretekben való művelés, korábban meglévő – ma már rendelkezésre nem álló – kiegészítő eszközparkja.

12

42

lentős, évente felmerülő költség mellett tudná csak a korábbi termelési feltételeket biztosítani, az a művelési szerkezet, amire módot ez a vízrendszer lehetőséget ad, nem tudja a fenntartáshoz szükséges értéket előállítani. Nem biztosítja emellett a természeti erőforrások megújulásához szükséges vízutánpótlást sem. 1.14.2 Az önkormányzatok lehetőségei A térségben meghatározó gazdasági és ezen keresztül közpolitikai, kulturális szerepet játszó gazdasági szereplők nem maradtak. Meghatározó szereplőknek az önkormányzatokat kell tekinteni. Az önkormányzatok lehetőségei nagyon fontosak, mivel – mint azt az elfoglaltság áttekintése igazolta – meghatározó foglalkoztatók és méretüknél fogva környék elsőszámú cselekvőképes aktorai. A polgármesteri hivatalok lehetőségeit lehet saját tevékenységükhöz mérni: mire és hogyan használják fel a forrásaikat. Gondolatmenetünk szempontjából azonban fontosabb, hogy mint a legnagyobb cselekvési potenciállal rendelkező helyi szervezetek, milyen lehetőségekkel bírnak a térség felemelésére, és ezek a lehetőségek milyenek más térségekhez viszonyítva. Hiszen, ahol a terület jövője szempontjából az elvándorlás problémája alapvető, figyelembe kell venni, hogy mit tudnak nyújtani más területekhez képest, amivel befolyásolni tudják az alapvető folyamatokat. Az országban az utóbbi időben meghatározóvá vált állami beruházás-finanszírozási formák során a differenciált támogatás lehetőségét részesítik előnyben a kiegyenlítő hatású megoldásokkal szemben, ezzel a településekre hárítják annak terhét, hogy előteremtsék az állami támogatás megszerzéséhez szükséges pénzügyi feltételeket. Ezt a pénzügyi küszöböt el nem érő települések sokkal kisebb eséllyel jutnak fejlesztési forrásokhoz, ami lényeges lehet a terület népességmegtartó képessége szempontjából. Egyrészt kevesebb, a lakosság által elvárt feltételt tud a település megteremteni, másrészt a rosszabb pénzügyi helyzetben lévő településeken nagyobb annak veszélye, hogy kívülről és felülről tervezett, a térség számára inadekvát fejlesztéseket fognak megvalósítani. Az önkormányzatok / polgármesteri hivatalok pénzügyi helyzetéről egy áttekintő képet adunk az 1998as évben tapasztalt arányok bemutatásával. Az összehasonlítást a településekkel azonos méretkategóriába tartozó települések összesített adatai szolgálnak. A VIII. táblázat ezeket a megoszlásokat foglalja magába. Az első oszlop a mintaterület településeinek összesített adatai alapján számolt arányokat, a következő oszlopok pedig a 200-499, 500-999 és 1000-4999 fővel rendelkező települések összesített adatai alapján számolt arányokat tartalmazza. A legfontosabb különbség a saját bevételek és az államháztartásból származó bevételek arányában mutatkozik meg. A mintaterület esetében a hasonló méretű településekénél lényegesen magasabb az államháztartási bevételek aránya. Hasonlóan magasabb a működési kiadások aránya, amint az, a tétel főbb elemeinek bontásból kitűnik ennek fő oka a szociális támogatások magas aránya. 1998-ban a vizsgált területen a szociális kiadások másfélszeresét tették ki a felhalmozási kiadásoknak, a hasonló nagyságú települések kategóriájában ez átlagosan 75%, 61%, 42% A szociális támogatások magasabb és a felhalmozási kiadások alacsonyabb aránya között az az összefüggés húzódhat meg, mely szerint mindkét kiadás megvalósítása egyaránt igényel saját erőt, ezért tekinthető úgy, hogy bizonyos mértékben kizárják egymást. Azaz a magasabb szociális kiadások önrésze csökkenti a felhalmozási kiadások pótlólagos forrásbevonásának lehetőségét. A mintaterület esetében ez a hatás/kényszer fokozottabban van jelen, mint a hasonló méretű települések országos átlaga esetében. A saját források működési és nem felhalmozási források mellé kapcsolása tükröződhet vissza az államháztartásból származó bevételek magasabb arányában. Folyamatában ez a különbség azt jelenti, hogy a mintaterület települései az önkormányzat rendelkezésére álló forrásokat nagyobb mértékben kénytelenek a jelenlegi helyzet fenntartására fordítani. Mindez azt jelenti, hogy a roszszabb anyagi helyzetet az elosztási rendszer szabályai továbbra is konzerválják. (A szociális alapú segélyezés kötelező, szemben a fejlesztéssel, ami döntően meghatározza a saját források felhasználásának lehetőségét). Két azonos helyzetben lévő terület közül, amelyik 43

forrásai közül többet tud produktív tevékenységekbe fektetni (még ha keveset is), hosszabb távon jobb helyzetbe tud kerülni e produktív folyamatok beindításával, mint az a terület, amelyik ugyanezt a forrást más célra kénytelen felhasználni. A relatív leszakadás lehetősége így továbbra is fennáll.

VIII. táblázat. A terület önkormányzatai összesített költségvetése főbb mutatóinak aránya a teljes költségvetésen belül, és a hasonló mérettartományok országos átlagai, 1998. Mintaterület 200-500 lakos 500-1000 lakos 1000-5000 lakos Országos átlagok Bevételek aránya Működési célú 0,83 0,74 0,74 0,70 bevételek Felhalmozási célú 0,13 0,20 0,21 0,23 bevételek Államháztartásból 0,85 0,72 0,72 0,64 származó bevétel Saját bevétel 0,10 0,22 0,23 0,29 Kiadások aránya Nettó bérjellegű k. 0,29 0,19 0,28 0,26 Szociális támogatás 0,22 0,17 0,13 0,12 Dologi kiadások 0,17 0,16 0,17 0,16 Működési célú 0,85 0,76 0,77 0,70 kiadások Felhalmozási célú 0,14 0,23 0,22 0,29 kiadások Saját számítások alapján

A fenti összefüggések arra is rámutatnak, hogy a forráshoz jutás jelenlegi szabályozása nem csak amiatt előnytelen, hogy más területekhez képest kevesebb fejlesztési forrást eredményez a terület számára, hanem amiatt is, hogy a meglévő kevés forrás felhasználását is nagymértékben determinálja. Ez a helyzet hasonló, mint amit a Tsz-ek és a melioráció kapcsán már bemutattunk.

1.15 Összefoglalás A bemutatott példák azt hivatottak alátámasztani, hogy a térség jelenlegi helyzete, az országos viszonylatban leszakadt státusz, nem tekinthető a rossz helyi adottságok és szerencsétlen véletlenek egybeesésének. A Bodrogköz ökológia és társadalmi folyamataira döntő hatással lévő beavatkozások közös vonásának lehet tekinteni, hogy azok mind céljaik meghatározásában, mind az alkalmazott megoldások tekintetében az érintettek bevonása nélkül zajlottak le. A tervezés során nem építették be azokat az információkat, amelyek csak a helybéliek által „feldolgozottak”: saját természeti erőforrás használatuk ismereteit. Nem építették be a beruházásokba a térséget érintő beavatkozások hatásainak kompenzálását. A példákból az is kitűnik, hogy az eredményekből jóval kisebb mértékben (ha egyáltalán) részesedtek, mint a közvetlenül, vagy közvetetten jelentkező költségekből. Jellemző volt a „kiszorító hatás” a helyi szűkös források központi fejlesztési célok szolgálatába csatornázása. Ezeknek a hatásoknak fokozatos, hosszú időn keresztül tartó egymásra épülése az, ami a jelenlegi helyzetet kialakulásáért okolható.

44

8. HELYZETÉRTÉKELÉS, A FEJLESZTÉS, KIBONTAKOZÁS IRÁNYAI 1.16 Az állapotleírásból levont tanulságok A társadalmi és a gazdasági folyamatok egymással kölcsönös kapcsolatban voltak és vannak is a térségben. A gazdálkodás átalakulása egyszerre reagált ökológiai és társadalmi kényszerekre. A beavatkozások hatására a térség lakossága által felhasznált természeti erőforrások halmaza leszűkült és átalakult. (Nagyon leegyszerűsítve: ökológiai működés alapúról talaj alapúra.) Egysíkúbbá vált, összességében a természeti erőforrásokat kevésbé hatékonyan kezdték el használni, miközben a termelés alapjául szolgáló erőforrások kihasználásának intenzitása növekedett. Ezzel párhuzamosan az új gazdálkodási rendszerben felhasznált erőforrások felett rendelkezők összetétele is megváltozott. A települések lakossága visszaszorult a térség erőforrás felhasználói között, a kialakuló nagybirtokok térnyerése folytán. A korábbi közösségi haszonvételek, vagy közösen birtokolt erőforrásokon alapuló egyéni haszonvételek lehetősége fokozatosan megszűnt. A gazdálkodást már nem szolgáló erőforrások (ökológiai rendszer szolgáltatások) leértékelődtek, majd áldozatául estek az új területhasználatnak (az őket biztosító ökológiai rendszerekkel együtt)13. A gazdálkodás új erőforrás alapja eleve rosszabb minőségű volt, mint az ország más, hasonló tevékenységet folytató területein (vesd össze pl. az aranykorona értékeket), ami a gazdálkodás alacsonyabb eredményességében jelentkezett (leszakadás). A romló gazdasági pozíció felszámolására irányuló törekvések nem a gazdálkodás más természeti erőforrásokra alapozását célozták, hanem a kialakult struktúrában magasabb technológia (és költség szinten) próbálták meg a csökkenő talajerőt termelésbe fogni. A termelés hatékonyságának növelésére irányuló törekvések így a termőterületek túlhasználatához, kimerüléséhez vezettek. Az alacsony eredményességű, egyre növekvő költségű termelés a lakossági és gazdálkodó szervezeti tőkeképződést akadályozta meg. A térségi gazdasági erő hiánya nem tette lehetővé a központi vezénylésű gazdasági programok szabta irányoktól való eltérést, a nagyobb hozzáadott értékű termékek kialakítását. Nem volt, ami felszívja a tőke-intenzívvé váló mezőgazdasági termelés nyomán felszabaduló munkaerőt, sőt inkább ösztönözték annak elvándorlását. A tájhasználatot meghatározó nagybirtok-struktúra megnehezítette más jellegű haszonvételek rendszerszerű kialakítását. Az itt élőknek gazdasági alapon nem volt lehetősége beleszólni a térség átfogó, gazdálkodási rendszerét érintő folyamatokba. (Gazdasági erő hiányában, és az elveszett ismeretek miatt valójában ma sincsen.) A birtokstruktúra átalakulásakor mindez a korábbi struktúra kényszerű továbbélését hozta magával, a korábbi szerveződések felbomlása miatt lényegesen rosszabb eredménnyel. A térség jövedelemtermelő-képessége alacsony. Ennek ellenére a termelési módszerek nem munkaintenzívebbek, hanem – jellemző csapdahelyzet – a tőkeintenzív (magas gép-, technológia- és anyagigényű) módszert alkalmazzák nagyon alacsony hozzáadott működési költségek mellett, ami a lehetőségekhez képest is alacsony termelési eredményeket produkál. A pénzjövedelem nem egészül ki, (csak kis mértékben) kiegészítő, nem pénzesített formában megjelenő természetbeni bevételekkel. Ezek elsősorban a saját fogyasztást szolgálják, egymás igényeinek a kielégítése, pl. csere jelleggel, csak nagyon kis mennyiségekben

13 Ez nem csak gazdasági ok, hanem a helyben élők korlátozott (vagy nem meglévő) jogainak a következménye, amely lehetővé tette volna számukra, hogy beleszóljanak a területhasználat ki és átalakításába.

45

jellemző. A helyi piac strukturáltsága alacsony, a képződő jövedelem szinte áttételek nélkül áramlik ki a térségből (vagy be sem kerül14.) A lakosság csökkenésének üteme megállni látszik, ami feltehetőleg a lakosság kicserélődésével van összefüggésben.

1.17 Mi változott? Azt a „fejlődési” pályát, amelyet a térség bejárt nevezhetjük tipikusnak, amelyben tükröződik a természeti erőforrások fenntartható használatáról szóló tudás elveszése és a központosított döntéshozatal egyre meghatározóbbá válása, amely során egy-egy térség mindennapos és hosszú távú pályáját meghatározó döntések egyre messzebb kerültek az érintettektől. Ehhez a helyzethez képest lényegi változások következtek be, amelyek megnövelik a kibontakozás játékterét. Az Európai Unióval folyó jogharmonizáció folyamatának eredményeképpen, jogszabályi szinten (!) hazánkban is lehetőség van már e döntési jogkörök visszaszerzésére. Ezeket azonban a központi államhatalmi intézmények nem fogják se garantálni, se önszántukból megteremteni e jog gyakorlásához szükséges feltételeket. Ezeket azonban a korábbi időszakkal ellentétben meg lehet szerezni. A szubszidiaritás elvének fokozatos érvényesíthetősége középtávon reális célkitűzés. Ezen túlmenően a természeti erőforrások egyre egyértelműbben válthatóak át és fordíthatóak jövedelemtermelésre. Emellett fokozatosan beépül az állami újraelosztás rendszerébe a természeti rendszerek működésének segítésére irányuló tevékenységekből fakadó pozitív társadalmi hatások ellentételezése. A jelen állapotból való elmozdulást e két megváltozott körülmény nyújtotta lehetőségekre érdemes alapozni.

1.18 Kibontakozás A további gondolatmenet egyértelműsége érdekében kénytelenek vagyunk egy kis kitérőt tenni a szóhasználat tisztázása végett. A szemléletünk szempontjából tőkének tekintünk minden felhalmozott, megszerzett képességet, működő rendszert, amelynek segítségével jövedelem állítható elő vagy amelyből haszonvétel származtatható. (Azaz a munkaerőként alkalmazott tudás, a szakismeret, együttműködés képessége, a föld termőképessége, az erdő haszonvételei.) A tőke hozamából származó jövedelem az, ami az előbb tőkének tekintett dolgok felhasználásával, de azok meglévő mennyiségének, jövedelemtermelő képességének csökkentése nélkül állítható elő. Az a tőkéből származó jövedelem, ami előállítása során csökkenti a felhalmozott tőke menynyiségét – így csökkenti az abból származtatható hozamok nagyságát – a tőke felélését jelenti. A Bodrogköz problémáit vizsgálva az az állításunk, hogy borzasztóan alacsonnyá vált az erőforrásként felhasználható tőke mennyisége. Ebből kényszerűen következik, hogy ezek felhasználásával kicsi hozamok érhetőek el. Ezért jelenleg e tőkemaradékok felélése ad megélhetést a térség számára. Az általunk javasolt térségi gazdálkodási rendszer alapvető jellemzője, hogy a természeti és a társadalmi együttműködésben rejlő erőforrások megújításra alapoz. A természetes területek minőségének (összetettségének) és mennyiségének növekedését úgy érdemes tekinteni, mint egy tőkefelhalmozási folyamatot. Egy működő ökológiai rendszer mögött, amely 14

Például ha az eljáró munkavállalók élelmiszer igényüket a központi helyzetű (pl. Sárospatak, Sátoraljaújhely) településeken elégítik ki.

46

fenntartható módon, megújuló haszonvételeivel el tudja tartani a területén élő közösségeket, jelentős mennyiségű természeti tőke munkálkodik a háttérben. Ezen haszonvételek biztosításához azonban a térségben élők együttműködésére is szükség van. A természeti tőke az egyetlen, amelyet a térség jelen gazdasági állapotában növelni tud anélkül, hogy tovább rontaná rövid és hosszú távú lehetőségeit; azaz jövedelmet vonna el a szűkös megélhetési forrásoktól, és amelynek segítségével el tud mozdulni a jelenlegi termelési struktúra által előrevetített útról anélkül, hogy tovább növelné, a jelenleg igen nagy mértékű kiszolgáltatottságát. A Bodrogközben ez a természeti tőke még nem áll rendelkezésre (noha a potenciál a bővítésére még megvan a területben)15, ami két kérdés megválaszolását teszi szükségessé: hogyan lehet utat engedni ennek a felhalmozási folyamatnak, és milyen eszközökkel lehet az átmeneti időszakban a megélhetést biztosítani. A térségben egyedülálló vizes élőhely maradványok és a víz jelenléte miatt bizton lehet a természeti rendszerek önrehabilitáló képességére alapozni, amelynek hasznaiból a térség több szinten tud részesedni. Az ökológiai haszonvételek lehetőségének helyreállítása mellett egyidejűleg el kell érni, hogy a haszonvétel lehetősége kiterjedjen, azok közösségi szinten álljanak rendelkezésre, eszközöket juttatva az itt élők kezébe. A sokrétűvé váló és megnövekedő haszonvételek jelenthetnek alapot arra, hogy a jelenlegi helyzethez képest kölcsönösen előnyös együttműködések jöhessenek létre a térség olyan lakossági csoportjai között, amelyek konfliktusban vannak a jelenlegi szűk lehetőségek felhasználásában és együtt legyenek érdekeltek a természeti környezet hosszú távú fenntartásában. Összefoglalva: Mi az, amit erőforrásként lehet számba venni? 1. Nincs nyomás a területhasználat intenzívebbé tételére. Azaz természeti folyamatokra alapozott növekedésnek van lehetősége, mivel nem kényszer az intenzívebb területhasználat. A növekedés lehetőségét (haszonvételek) területek bevonásával meg lehet alapozni. 2. A természet még képes az öngyógyító folyamatok beindítására, amelyekre rá tervezünk erősíteni. A természetes rendszerek működésében rejlő potenciál nagyobb, mint más tájegységeknél. Vannak helyek, ahol ezt már most is demonstrálni lehet. 3. A térségben élő népesség jövedelem elvárásai alacsonyak és nem kizárólag pénzügyi szempontúak. 4. A helyi társadalmi-kapcsolati hálónak van, és nem kis szelete, amely a mezőgazdasági termelésbe ágyazódik (kis és nagy volumen esetében egyaránt). Ezen keresztül pedig van kapcsolata a természeti erőforrásaival. 5. Országosan elismert a térség halmozottan hátrányos helyzete. Ezen belül is a jelentős roma kisebbség problémája. Ezek az adottságok bizonyos előnyöket biztosíthatnak egyes támogatási források igénybevételénél. 6. A teljes területi egység – a Bodrogköz – jól lehatárolható, kommunikálható. Melyek a kibontakozást gátló (legfontosabb) tényezők: 1. A természetből nyerhető megélhetési lehetőségek biztosításához szükséges tudás már nincs a lakosság birtokában. A meglévő termelési ismeretek nehezen konvertálhatóak. 2. A fogyasztási szerkezet és a fogyasztási minták „városiak”, miközben nem ismertek a városiak azon – akár – fogyasztási döntései, amelyekkel azok a vidéki életforma pozitív elemeit értékelik. A nem forintosítható hasznokat alulértékelik. 15

Ellentétben sok, nála fejlettebbnek tekintett régióval.

47

3. A lakosság tagjai közötti együttműködési készség alacsony. Vagy kifejezetten elutasító. 4. Az államháztartási transzferek rossz jelzései. A támogatási rendszer az intenzív mezőgazdasági gyakorlat folytatására, alacsony minőségű tömegtermékek előállítására ösztönöz 5. Alacsony kieső-jövedelem tűrő képesség. A lakosság, gazdálkodók – felhalmozott pénztőke, tartalékok híján – nem képesek kigazdálkodni a termelési módszer-, területhasználati váltás kapcsán várható átmeneti jövedelemcsökkenést. Nincs a fejlesztésekhez bevonható számottevő sajáttőke.

48

III. RÉSZ – A VÁLASZOK A válaszoknak egyszerre kell tartalmaznia kis és nagy lépéseket. Gondolatmenetünkben az általános szinttől haladunk a konkrét tennivalók felé. Ennek a tárgyalásnak az a célja, hogy tisztán látható legyen, milyen előfeltevések, megfontolások állnak az éppen tárgyalt részterületnek. Az így levezetett kis lépések számára a Koncepció megfelelő hátteret tud majd biztosítani, de ezek a feladatok elsősorban a helyi társadalom helyzetén változtatni akaró helybéliek számára kínálnak terepet. A nagy lépések megtételéhez az új tájgazdálkodási rend alapjainak lerakásához térségi szintű érdekegyeztetés és a célok régiós, állami elismertetése szükséges. Az ehhez szükséges szakmai hátteret és szakmai lobbi tevékenységet tudja biztosítani a Bokartisz, a politikai érdekérvényesítés a települések összefogásából táplálkozhat. A koncepciónak ez a szakasza a következőképpen épül fel. Az egységes tájgazdálkodási rendszerről szóló fejezet keretbe foglal, elvi szinten mutatja be a jelenleg is meghatározó tevékenységek együttműködésének lehetőségét. A következő két fejezet a „nagy lépéseket” tárgyalja. A Koncepció kidolgozása során elkészítettük a Bokartiszban együttműködő települések területének térinformatikai modelljét. Ezen alapul a vízrendszer átalakítás és a mezőgazdasági szerkezetváltás térségi modellezése, amely kézzelfoghatóbbá teszi az elvek szintjén megfogalmazott célok elérést. Ez a két fejezet informálódási és beleszólási lehetőséget teremt az érintetteknek (a lakosság és a gazdálkodók számára), hogy felmérjék milyen lehetőségeket biztosít számukra, és igényeket támaszt feléjük az új tájgazdálkodási rend térségi szintű kialakítása. A modellek arra is választ adnak, hogy milyen nagyságú forrásokra van szükség és ezek megszerzését milyen címen érdemes szorgalmazni. Ezután kerül sor a stratégiai irányok megfogalmazására, a nagy és kis lépések terepeinek a tisztázására. Valamint javaslatot teszünk arra, hogy melyek a legfontosabb teendők.

9. EGYSÉGES TÁJGAZDÁLKODÁSI RENDSZER Ebben a fejezetben a Bodrogköz jelenlegi helyzetével szembeállítható tájgazdálkodási rendet mutatjuk be. Célunk, hogy a térség természeti és gazdasági folyamataira legnagyobb hatással lévő tevékenységeket egységes rendszerbe foglaljuk, amely illeszkedik az előrevetíthető társadalmi és ökológiai igényekhez. A legfontosabb összehangolandó folyamatok: a mentett oldali vízrendszer működése, a mezőgazdaság termelési módszerei, a gazdasági és környezeti fejlesztések (térségi) közösségi hatása, az ökológiai rendszer működéséből fakadó össztársadalmi hasznok elismertetése. Ezeken az elemeken megyünk végig a fejezet során. Amint az a helyzetértékelésből kiderült, a Bodrogközt általános, az élet minden területére kiterjedő válság sújtja, mely egyaránt érezteti hatását a térség természeti állapotában, illetve gazdaságában és társadalmi folyamataiban. E válság oka a természeti adottságok, a táj (mint ökológiai rendszer) termelékenységének fokozatos romlása. E romlásért egyértelműen a vízháztartás sérüléseihez vezető emberi beavatkozások, és a természeti viszonyok átalakítására alapozott mezőgazdaság a felelős. Az ember ugyanis sem a folyószabályozással, sem a belvízcsatorna-rendszer kialakításával, sem pedig a meliorációval nem tudta pótolni a korábbi, az egyenletes vízellátásért, a kontinentális éghajlat szélsőségeinek kiegyenlítéséért felelős ökológiai rendszer működését. Jelenleg a tájfenntartó gazdasági és természeti folyamatok elszakadtak egymástól, nem segítik egymást és nem segítik elő a gazdálkodásban felhasználható térségi erőforrások megújulását. Ilyen körülmények között a válság megoldására egy összetett, elsősorban a táji adottságok visszaállítására – rehabilitációjára – épülő gazdaságfejlesztési program nyújthat lehetőséget, amely összhangban van a vízrendszer működésével. A vízkormányzás léte vagy hiánya, a vízelvezető, avagy a vízvisszatartó vízrendezés egyaránt meghatározza, determinálja az egykori ártér lehetséges területhasználati formáit, illetve megszabja az ártéren lejátszódó természeti, gazdasági és társadalmi folyamatok kereteit. A

vízrendezések ugyanis olyan kényszerpályát teremtettek, melyet sem szabályozókkal, sem támogatásokkal, sem más formában kikerülni, semlegesíteni nem lehet.

1.19 A vízkormányzás, mint a tájrehabilitáció alapja A vízrendszer működése a legfontosabb eleme a táj gazdálkodási rendjének. A vízrendszer átalakítása során a legcélszerűbb a természeti adottságokat figyelembe venni. Így a földrajzi és ökológia tájegység, a Bodrogköz egész területére egységes vízrendezési koncepciót alakítottunk ki. E koncepció alapja az Alsó-Bodrogközben a folyó vízállásainak és az egyes térszinteknek az összevetése során levont következtetés (részletesen lásd a 3. és 5. fejezet következtetéseit), miszerint a térségben (a Tiszalöki Vízlépcső hatása következtében) a víz elvezetése körülményesebb és nehezebben kivitelezhető, mint a vízpótlása. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a térség vízháztartásának vázlatos áttekintése során nyerhető tapasztalatok is arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a közeljövőben a vízhiány az árvizeknél súlyosabb helyzetbe sodorhatja a Tisza völgyét. Tekintettel arra, hogy a Bodrogköz természetes állapotában ártér, illetve hogy a problémák hátterében a vízháztartás szinte egyszerre jelentkező szélsőségei (a belvíz és az aszály) állnak, a programunk elsődleges célja a víz visszatartása, szűkebben a víz visszatartására, és a vízháztartás szélsőségeinek kiegyenlítésére egyaránt képes ökológiai rendszer kialakítása, illetve ezzel párhuzamosan a szántóterületek ésszerű határok közé szorítása. 1.19.1 A vízvisszatartó vízrendezés koncepciója A vízháztartás jelenlegi problémája a szélsőségek eluralkodása. Ugyanakkor a Tisza vízállásainak vizsgálata során arra a következtetésre jutottunk, hogy bár vízbőségnél a folyó kiemelkedően magas vízállású és nagy vízhozamú, mégis, vízjárására összességében a másik szélsőség a jellemzőbb. Ezt röviden a záhonyi vízmérce adatait alapul véve szemléltetjük. Míg szélsőségesen nagy vízjárás az elmúlt 25 évben mindössze 304 napon keresztül fordult elő. Ezzel szemben szélsőségesen alacsony vízjárást 4798 napon mérték. A legkisebb vízállása -318 cm, míg a legnagyobb 752, a vízmércén a legkisebb és legnagyobb vízállás közötti ingadozás pedig 1070 cm volt. Ehhez mérten szélsőségesen nagynak tekintettük a 400 cm feletti, míg szélsőségesen alacsonynak a -100 cm alatti vízállásokat. A két szélsőség közti középérték 217 cm, ettől magasabb vízállás 25 év alatt (1976 és 2000 között) 904, míg alacsonyabb 8552 napon keresztül fordult elő. Ezek az adatok egyértelműen jelzik, hogy hibát követünk el, ha az árvédelmet a víz elvezetésére alapozzuk. A vízelvezető vízrendezés koncepciója álláspontunk szerint csak egyenletesen bő vízállás mellett tartható, a Tisza vízjárása viszont egyenletesen alacsony, a kiugróan nagy szélsőség, mely ellen az egész rendszer fenntartásával védekezünk mindössze az esetek 3%-ban fordul elő. Ezzel szemben vízhiány – a folyó vízállásából következően – az esetek 52,5%-ban lépett föl. A jelenlegi vízrendezési koncepció az ebben az időszakban fellépő probléma megoldására semmiféle megoldást nem kínál. Álláspontunk szerint mind a Bodrogközben, mind az egész Tisza mentén a vízrendszer és hozzákapcsolódóan a mezőgazdálkodás rendszerének és szerkezetének teljes átalakítására volna szükség. Ennek egy szükséges feltétele a mentett oldali vízkormányzáson alapuló vízvisszatartás. 1.19.2 A mentett oldali vízkormányzáson alapuló vízvisszatartás Bodrogközben számos egykori ér, kisebb nagyobb folyó, vízfolyás maradványa megtalálható. Ezek egy része ma csatorna, más része holtág, sok helyen azonban csak egy-egy laposabb vonulat jelzi ezek vonalát. A mentett oldali vízkormányzáson alapuló vízvisszatartás lényege e medrek összekapcsolása, élővé tétele volna. 50

A domborzati viszonyok és a Tisza vízállásai az árvizek egy tekintélyes részében lehetővé tennék, hogy a vizet a Bodrogköz felső kapujában, Tiszacsernyő térségében a Tice és ezen keresztül az egykori Karcsa medrébe vezessük. Innen az árhullámot több egykori ér, ill. jelenlegi csatorna mentén lehetne eljuttatni végig a Pallagcsa-tó vonalától egészen a Bodrogzug nyílt árteréig. A kivezetett víztömeg jelentős, akár több hetes késéssel érne le Tokajig, ami az esetek nagy részében elég is lenne ahhoz, hogy a Tiszán levonuló árhullám magassága Tokaj térségében a leeresztéshez megfelelő szintre süllyedjen. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy az adott esetben nem ár-apasztásról van szó, hanem a lehető legnagyobb mennyiségű víz célszerű visszatartásáról. A rendszer működése akkor érheti el a célját, ha a Tisza vízfeleslegét a lehető legtovább tartja vissza a területen, lehetővé téve, hogy az adott térség ökológiai rendszerei, kistáji vízkörforgásai feltöltődhessenek. Ennek érdekében e rendszereket a vízkormányzás feltételeinek megteremtésével párhuzamosan helyre kell állítani. Olyan komplex feladatról van tehát szó, mely külön-külön részeire bontva nem oldható meg. 1.19.3 A vízkormányzással szemben támasztott követemények A vízkormányzással szemben támasztott feltételek alapján összhangban kell lennie: 1. a természet rendszerműködésének követelményeivel, 2. a működtetés költségének igazodnia kell az általa fenntartott tájhasználat gazdasági potenciájához, 3. hozzá kell járulnia a Bodrogköz számára elsőszámú erőforrást jelentő folyóvizek szélsőséges állapotából fakadó fenyegetések csökkentéséhez. A vízrendszer műszaki megvalósításának lehetőségét és költségeit a mintaterület egy lehatárolható részére készítettük el. A részletes leírást a 2. számú Mellékletben helyeztük el. Itt csak a gondolatmenet szempontjából legfontosabb elemeket soroljuk fel. A térség biztonságával kapcsolatos felvetéseket részletesen egy, a BOKARTISZ Kht. által készített önálló anyag tárgyalja (Kohánka-Molnár, 2001), melyből e fejezetben a legfontosabb állításokat emeltük ki. 1.19.4 Természeti követelmények A mentett oldali vízkormányzás ökológiai szempontból a kistáji vízkörforgások és az ezek vízellátását lehetővé tevő vízrendszer rehabilitációja. Ez a vízrendszer felől közelítve olyan vízkormányzást jelent, mely a csapadék és a területen jelentkező belvíz, valamint, ha lehetőség adódik rá az árvizek vízfeleslegének szétterítése révén töltené fel a fokozatosan rehabilitálandó ökológiai rendszert, a gazdasági haszonvételeket pedig az ökológiai szempontból épnek számító rendszer biológiai produktumára alapítaná. A tájrehabilitáció az adott körülmények között tehát egyfelől a víz szétterítését, majd a felesleg levezetésére egyaránt alkalmas vízrendszer kiépítését és fenntartását jelenti. Lényege, hogy az egyre inkább stratégiai jelentőségű édesvízkészleteket feltöltse és mind mennyiségi, mind minőségi szempontból szinten tartsa. Ennek érdekében pontosan ki kell jelölni azokat a megfelelően tagolt térszintű területeket, ahol a víz szétterítésével egyidejűleg a szukcessziós folyamatok elindításával az egykor volt ártéri elő rendszereket is revitalizáljuk. A szukcesszió kezdeti lépcsőinek elősegítésével 1015 év alatt olyan puhafa ligeteket alakíthatunk ki a rehabilitált erek mesterséges árterében, melyeknek a vízháztartásra gyakorolt hatása már érzékelhető, mintegy harmincnegyven év alatt a rendszer szinte teljes egészében felépíthető. Mindez azt jelenti, hogy a terület vízigénye ezzel együtt vízvisszatartó képessége folyamatosan nő, azaz ezalatt az időszak alatt az így kialakított tározók egyre több vizet képesek befogadni, ha pedig az ilyesformán rehabilitált mozaikok aránya meghaladja az egyes földrajzi terek kiterjedésének kétharmadát, s a fennmaradó egyharmadon is megfelelően tagolt a területhasználat (a 10-50 ha kö51

rüli táblákat facsoportok, fasorok választják el egymástól), hatása az adott földrajzi egység egészére kiterjed. E folyamat során a csapadék nem közvetlenül, hanem közvetve elégíti ki a vegetációs vízigényeket. Egy-egy nagyobb esőzés esetén a táj vízzel telítődik, a lefolyás csak ezt követően, a felhasználni és tárolni nem tudott mennyiség esetében következik be. A rendszer a lehető legnagyobb víztömeg tározására törekszik, miért is túltölti magát. A túltöltésre a szivacshatás nyújt lehetőséget, mely a környezet vízbőségéhez, vagy vízhiányához igazodva engedi, vagy szivárogtatja ki magából a vizet. A szárazabb síkokon e kistáji vízháztartások feltöltésére a csapadék önmagában elégtelen. A belvizeket, mint vízutánpótlási forrást csak időlegesen lehet e célra számba venni, azonban két összetevőjét meg kell egymástól különböztetni. Az időszakosan jelentkező belvíz ugyanis egyrészt az adottságokhoz nem igazodó területhasználat következményeként előálló szélsőség, amit pontosan az ökológiai rendszer működése egyenlíthet ki, ez a szegmens ezért az utánpótlás mennyiségét hosszútávon nem alakítja. Másrészt a terület belvíz szempontjából „nyomás alatt” van a térséget övező vízrendszerek tartósan magasabb szintje miatt, számíthat a természetes kiegyenlítődésből fakadóan vízutánpótlásra. A mértékek és mennyiségek azonban csak a rendszer működésével együtt tárhatóak fel. Mindez azt sejteti, hogy egy-egy árvíz idején az egykor volt erek rehabilitációja révén az árhullám megcsapolható. A szintkülönbségekből adódik, hogy a rendszer feltöltéséhez lehetőség/szükség van a folyók árhullámainak felhasználására is. Összességében a rendszert a folyó és a csapadék együttesen tölti fel vízzel. A vízrendszer működtetése nem választható el a folyóvölgy egészének rendszerműködésétől, amint azt a bevezetés során kifejtettük. A tervezett vízrendszernek az illeszkedés lehetőségét kell megteremtenie. Ha a vizet szabályozott formában, meghatározott mennyiségben és ütemben engedjük a rehabilitált erek medrébe, akkor ezekben az erekben a Tisza árvizeinél nagyságrenddel kisebb, az egykori természetes elöntéseket megközelítő árhullámokat szimulálhatunk. Ezzel együtt arra kell törekedni, hogy a kivezetett víztömeg a lehetőségekhez mérten állandó mozgásban legyen. A tavaszi áradások idején – lehetőség szerint a vegetációs időszak kezdetekor – a mélyebben fekvő területeket és az erek, tavak medrét vízzel töltené fel. A laposok sekély, egy métert meg nem haladó vízborítása rövid ideig, mindössze hét-tíz napig tartana (a belvizes időszakokat leszámítva, amikor az elárasztás mértékét és idejét nem a vízrendszer működése, hanem a külső körülmények szabják meg). Ezt követően víz csak a tavak, erek medrében maradna, a laposok – rétek kaszálók, puhafaligetek – szárazra kerülnének. A környezeti tudományok csak szűk két évtizede ismerték fel a növényi társulások szerepének fontosságát az ártéri ökoszisztéma működésében és fordították figyelmüket a természet e gyors ütemben pusztuló elemére. Az ökológiai rendszer vízfelhasználásának pontos előrejelzésére mi sem vállalkozhatunk. Mindazonáltal a fent ismertetett rendszer jellegzetességei a tudomány jelenlegi eszköztárával is mérhető jelenségekből épülnek fel. A közép-európai vizes-nedves élőhelyek (wetland) biológiai és ökológiai működésének eddig készült feltárásai is alátámasztják az ismertetett rendszerműködéstől várt hatásokat. Westlake (1997) összefoglaló munkája során az energiaáramlás mérlegére gyakorolt hatásokról szóló kutatásokat gyűjtötték össze. A vizsgálatok a hőmérséklet különbségek alakulására, a páratartalom, a vízháztartás különbségeire, a szélsebesség eltéréseire vonatkoztak a különböző vizes élőhelyi növénytársulások valamint a nyílt víztükör és a természetes növényi borítással nem védett talaj vonatkozásában. A mérések alátámasztják a csillapító hatásként összefoglalt ökoszisztéma szolgáltatás működését, azaz a vizes élőhelyek azon hatását, amellyel a vízháztartásban, csapadékellátásban jelentkező szélsőségeket csökkentik. A tanulmány kitér a mezőgazdasági tevékenységből fakadó tápanyagpótlás bizonyított, hosszú távon jelentkező negatív hatásaira. A vonatkozó tanulmány a légzési-párologtatási tevékenység kezdeti felfutása után az eredeti szint felére történő visszaesést dokumentált nagyarányú mesterséges tápanyag bevitel esetén. 52

Magyar tapasztalatokat összesítve jutott arra a következtetésre Majer A.- Kovács I. (1980), hogy a tenyészidőszak párologtatási mennyiségei akár nagyságrendi különbségeket is mutathatnak attól függően, hogy avarral borított erdőtalaj (kistáji vízkörforgás vízcsapdája!), avar nélküli, vagy erdővel sem borított terület párolgását tekintjük. A vonatkozó átlagértékeket lásd az alábbi táblázatban. IX. táblázat. Egyes területek párologtatási értékei a növényzettel való borítottságtól függően Növényzet A terület átlagos párologtatása Erdő, avarral 62 mm Erdő, avar nélkül 160 mm Erdő nélkül 409 mm Forrás: Majer-Kovács, 1980 A térinformatikai modellezés alapján, csupán az elborítási szinteket figyelembe véve 24-26 millió köbméter ökológiai célú vízvisszatartással lehet számolni. (A vízrendszer előzetes tervét lásd a Térképmelléklet 4. sz. térképén.) 1.19.5 Gazdasági fenntarthatóság A vízrendszer működésének gazdasági vetületét a jelenleg működésben lévő vízrendszer felől közelítjük meg. Majd vázoljuk a továbblépés lehetséges irányait, amelyek összhangban állnak a tájrehabilitáció feltételeivel. 1.19.5.1 A tájhasználatot befolyásoló jelenlegi vízrendszer-működés Az elmúlt évtizedekben a Bodrogköz területén meghonosított iparszerű mezőgazdasági rendszerek napjainkra végleg összeomlottak. A mélyebben fekvő (Bf 93-96) területek viszonya a folyó aktuális vízállásához megkövetelte és ma is megköveteli a vizek folyamatos elvezetését. E nélkül a szántóművelés feltételei nem biztosíthatók. A belvízelvezetés és a melioráció költségeit azonban a helyi vállalkozóréteg már nem tudja előteremteni, a művek egyre elhanyagoltabbak, fenntartásuk egyre nagyobb teher. Az 1998 és 2000 közötti időszak kiugróan nagy kárt okozó belvizei felhívták a figyelmet arra, hogy a jelenleg folytatott gazdálkodási tevékenységek milyen kiszolgáltatott helyzetben vannak. A gazdálkodás lehetősége alapvetően függ a belvízrendszer teljesítőképességétől. A jelenlegi gazdálkodási rend kiszolgáltatottságának csökkentése érdekében a belvíz elvezető rendszert fejleszteni kellene, kérdés, hogy -

egy nagyobb teljesítőképességű vízelvezetésre képes működési szint létrehozásának költségét fedezné-e a területen előállított többlet érték?

-

a létrehozott hatásosabb vízelvezető rendszer fenntartható lenne-e a természeti feltételek szempontjából? Ugyanis, mint azt a mezőgazdasági tevékenység és a vízháztartás összefüggéseinek áttekintésekor megmutattuk, a jelenlegi túlnyomórészt szántóföldi növénytermesztést folytató gyakorlat folyamatosan rontotta a talaj vízháztartásának feltételeit, fokozatosan növelve a belvizesedés valószínűségét.

A kritikusnak számító évek kihívására elkészült a belvízelvezető rendszer felújításának terve (Viziterv, 1999). A terv ajánlásaiban megfogalmazza a belvízveszély csökkentésének a művelési gyakorlatra és a differenciált tartóssággal vízzel borítható területek lehetőségére épülő megoldási lehetőségét, azonban technikai megvalósításában nem tér el a korábbi koncepciótól, ami a vízfelesleg hatásosabb visszajuttatását célozza a környező folyókba. A beruházási költségek is ennek a rendszernek a megvalósítására/helyreállítására vonatkoznak (mivel jelentős pusztulás ment végbe a nagyüzemi mezőgazdaság összeomlása óta). A beru53

házási költségek mintegy másfél milliárd forintot tesznek ki, a hatásos védekezéshez azonban szükség van a megépített létesítmények működtetésére is. A tervezett (alapvetően felújítás-jellegű) beruházások megoszlását az állami és a Bodrogközi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat művei, valamint az egyes típusok szerint (a jelenleg ismert költségösszetevők szerint) a X.táblázat mutatja. X. táblázat. A belvízelvezető rendszer felújításának tervezett költségei ezer Ft, 2000. Csatorna Szivattyú Egyéb Összesen Állami 140.980 419.800 89.780 650.560 Társulás 783.000 57.000 840.000 Összesen 923.980 476.800 89.780 1.490.560 Forrás: Viziterv (1999)

További azonosítható költségek: az üzemi és magán csatornák felújítása 130 km (a társulati csatornák adataival számolva 300-330 millió Ft, a közcélú csatornák felújítása 150-180 millió Ft. Összességében 2 milliárd Ft a beruházás költségviselőinek terhe. A nem állami kezelésben lévő létesítmények beruházási igénye mintegy 1,3 milliárd Ft (hektáronként 23 ezer Ft). Becslések az üzemeltetésre: A tervben javasolt fenntartó személyzet (szűken vett) költsége 5-7 millió Ft lenne éves szinten, amelyhez a járul még a dologi kiadások (technikai eszközök fenntartása, üzemanyag költség). A „vízfelesleg” visszajuttatása a folyókba – szivattyúzás – költsége 2001-ben a költségvetés mintegy 30%-át tette ki, ami a 80-85 milliós éves költségvetést tekintve 24-25 millió Ft. A belvízvédelmi társulat éves hozzájárulási díja 2002-ben 350 Ft/ha a Bodrogközben, 150 Ft/ha a Hegyközben. Ez a hozzájárulás, a teljes belvízvédelmi körzet 555 km2-es (55.500 ha) területére 19 millió Ft, noha ez a működtetésre vonatkozik. Azonban a 2000. évi mezőgazdasági statisztikai adatok fényében, amely a szántóterületek felét nem műveltként tartotta számon, jó esetben is csak ennek az összegnek a felével tűnik érdemesnek kalkulálni. Azaz a térség saját ereje jelenleg arra sem lenne elegendő önmagában a felújított rendszerben, hogy eltávolítsa a termelést akadályozó vízfelesleget. A koncepciónk III. részében tárgyalt átállás kapcsán használt térségi gazdálkodási modell eredményei alapján a szántóföldi gazdálkodás jelenlegi finanszírozási keretei mellett törvényszerűnek mondható a művelt terület csökkenése, mivel a felhagyott rossz adottságú területeken az újratermelés költségeit sem lehetett előteremteni. Indokoltnak látszik ezen területeken a használat módjának megváltoztatása. Kérdés, hogy e váltás ugyanazt a rendszerfejlesztést igényelné-e, amit a Viziterv tanulmánya előirányoz? Különösen annak fényében tehető fel ez a kérdés, hogy a „problémás” területek, mint azt a térinformatikai modell eredményei (termőhely minőség és térszint összevetése) megmutatták a legmélyebben fekvő területek. Természetesen jogosan lehet állami szerepvállalást elvárni, azonban ehhez tisztázni kellene, hogy a vízrendszer jelenlegi rend szerinti fenntartása milyen közvetett módon jelentkező hasznokat nyújt a (szűkebb és tágabb) közösség számára, amelyek indokolják az állami részvételt. A vízrendszer jelenlegi működési formájában, véleményünk szerint kevés ilyen pótlólagos hasznot nyújt (pl. a települések biztonságát, de ezt az általunk javasolt rendszer is megteremti). A mezőgazdaság jelenlegi tevékenységei nem nyújtanak erre kellő alapot, a rendszer hatásfokának javítása esetén sem.

54

Fontos újra kiemelni, hogy a belvízrendszer fejlesztési terve szorgalmazza a területhasználat módosításait, azonban ezekre nem tesz konkrét javaslatot és nem is számol azzal, hogy a területhasználat módosítása hatással lehetne a tervezett kapacitások kiépítésére, végső soron a beruházás összköltségére. A továbbiakban a terv által ajánlott irányok kiépítésének lehetőségek kívánjuk beemelni a vízrendszer működtetésével kapcsolatos kérdések közé. A 10. fejezetben bemutatott vízrendszer terv javaslatot tesz a jelenlegi vízrendszer elemeinek új rendszerbe iktatására és az új elemekre. 1.19.5.2 A tervezett vízrendszer működésének gazdasági követelményei Amint az az előző alfejezetből kiderült, a vízrendszer műszaki létesítményeinek megújítása nem csak a korábbi eszközök visszapótlásának kérdése. A táj új típusú használatát megalapozó vízrendszer működés kialakítása során a gazdaságilag fenntartható működtetésre is törekedni kell. Ezt a követelményt két irányból látjuk megközelíthetőnek. A felmerülő költségek csökkentésének oldaláról. Elsősorban a legnagyobb tételt kitevő működési költség csökkentését lehet megcélozni. Minimalizálni szükséges a folyókba visszajuttatandó víz mennyiségét. Az ökológiai adottságok kapcsán tárgyaltuk, hogy a terület a vegetációs időszakban csapadékvíz hiányos. A természetes növényzet vízigényének belépésével újjáéleszthető kistáji vízkörforgás számára szükséges vízmennyiség elsősorban a jelenleg feleslegként a felszínen összegyűlő belvízből fedezhető. Azaz a jelentkező belvíz mozgatása rövidebb távok és kisebb szintkülönbségek áthidalásával történhet. A térinformatikai tervezés lehetőséget ad arra, hogy ez a vízmozgatás a legnagyobb mértékben tudja kihasználni a terület lejtési viszonyait és minimális mértékben kelljen e belső vízkormányzáshoz energiahordozókat igénybe venni16. A vízrendszer működtetéséhez felhasználható források bővítése. A mezőgazdaság jelenlegi eredményességét tekintve, a gazdálkodók részéről nagyságrendileg nagyobb forrásokat bevonni – legalábbis középtávon – illúziónak tűnik. Forrásbővítésre módot adhat, ha a vízrendszer működéséből a térség lakóinál szélesebb kör számára is pozitív hatásokkal járó ökológiai szolgáltatásokat sikerül a működtetésben megjelenő állami szerepvállalás alapjául elismertetni. Ezek közül a lehetőségek közül mutatjuk be azokat, amelyek véleményünk szerint jelenleg is az állami elismertetés lehetősével bírnak. 1.19.5.3 A gazdaságosságot befolyásoló, közvetetten jelentkező „össztársadalmi” hasznok A 2. számú Melléklet 2. fejezetében pontjában részletesen kifejtjük, hogy a természeti rendszerek közgazdasági megközelítése milyen, úgymond közvetett hasznokat képes jelenlegi ismereteink szerint számszerűsíteni a természeti rendszerek nyújtotta ökológiai szolgáltatásokból. Ezek a hasznok lehetőségek, amelyeket a megfelelően kiválasztott tevékenységek egymásra építésével lehet az ártéri jellegű ökológiai rendszerek fenntartó éltetése mellett a természettel megosztani. A részletes tárgyalásból kiderül, hogy az ártéri ökoszisztéma – vizes, nedves élőhely – kiugróan magas hozzájárulást képes biztosítani, más szárazföldi ökológiai rendszerekhez képest. Ez a képesség három fő jellemzőn alapul. A vízrendszer működési kereteinek kialakítása szempontjából az utolsó, harmadik jellemző lesz a legfontosabb ezért részletesebben ezt tárgyaljuk, de fontosnak tarjuk megemlíteni a legfontosabb elemeket, amelyek közvetlenül is értékelhető környezeti jószágként jelennek meg. 1.

Az ártér nagyobb primer produkcióra képes, mint más szárazföldi szárazabb rendszerek, így csupán mennyiségre is felülmúlja azokat. A magas primer produkció egyben nagyfokú szén(-dioxid) megkötő és megtartó képességet jelent. A globális klímavédelmi folyamat kapcsán Magyarország vállalta széndioxid

16

Amennyiben erre mégis szükség lenne, keresnünk kell a megújuló, helyben rendelkezésre álló energiaforrások alkalmazásának lehetőségét.

55

kibocsátás egyenlegének csökkentését. Az 1997-ben Kiotóban elfogadott egyezmény, amelyhez hazánk is csatlakozott lehetőséget biztosít a széndioxid kibocsátás csökkentési lehetőségek kereskedelmére. Az EU tavaly elfogadta azon jogszabályokat, amelyek a belső piacán megteremtik e kereskedés elvi lehetőségét. Elsősorban a természetvédelmi és védőfunkciót betöltő erdősítésekhez kapcsolódóan nyílhat mód ennek a lehetőségnek az érvényesítésére. Számításaink szerint ennek éves értéke nagyságrendileg 100-150 millió Ft, a terület új erdőinek figyelembevételével. Részletesen lásd a Függelék 1. fejezetét. 2.

Az ártéri ökoszisztéma speciális tápanyagforgalmat valósít meg, ami nagy élőlény eltartóképességben jelentkezik, és ami, ezzel összefügg magas asszimiláló képességgel is rendelkezik. Összességében ez nagy fajgazdagságot (diverzitás) jelent, aminek további jelentőséget ad, hogy ezek a területek a különböző vándorlási útvonalak kiemelten fontos elemei. Speciális tápanyag forgalom – szűrési funkció, tápanyagterhelés csökkentése, az édesvízkészlet minőségének javítása, (az ökoszisztéma működése víztisztító beruházásokat válthat ki). Az EU 2000-ben elfogadott Víz Keretirányelve (Water Framework Directive)17 rögzíti a vízbázisok felett található természeti rendszerek kitüntetett szerepét az édesvíztartalékok minőségének megőrzésében, javításában és mennyiségének növelésében. A vizes élőhelyek jelentősége a biodiverzitás tekintetében biológiai kontroll funkciójukban nyilvánul meg, pl. túlszaporodó növényi (pl. gyomok, pollenizáció) és állati (kártevők) populációk terjedésének lassításában, (visszaszorításra alkalmas fajok megléte, rendelkezésre állása), génbank funkció.

3.

Az ökoszisztéma szolgáltatások pénzbeni értékelésének tanulsága, hogy a legjelentősebb tételt az árterek esetében az időjárási szélsőségek hatásainak csillapítása adja. Vonatkozik ez mind a nagy mennyiségek előfordulása esetén a túlzott mértékű csapadék és az árvizek, illetve ezek ellentettjeként jelentkező vízhiány szélsőségeinek tompítására; valamint a lakhatás és életminőség szempontjából kiemelkedően fontos mikroklimatikus állapotok stabilizálására. A csillapításként összegzett ökológiai szolgáltatáscsoport a vízrendszer működése és a területhasználat kialakítása szempontjából azt jelenti, hogy mivel a rendszer vízfelhasználási képessége önmagában is igen jelentős és rendszerszerű, így azt nem lehet kizárólag a csapadékra és a területen keletkező belvíz mennyiségére alapozni. A rendszer biztonsága és fenntartható éltetése érdekében szükség van arra, hogy kontrollálható módon nagyobb vízmennyiséget lehessen egyszerű és költségmentes úton a vízrendszerbe juttatni, (ahogy azt az ökológiai feltételeknél már kifejtettük). A víz mozgatása mellett fel lehet tehát készülni arra is, hogy egy-egy erre alkalmas területen nagyobb mennyiségű vizet tudjon a térség betározni. Erre jelenleg a Felsőberecki Főcsatorna felől nyílhat lehetőség. Emellett meg lehet vizsgálni a Tiszakarádi Főcsatorna vonala mentén található Tisza-meder maradványok, érrendszer felfűzésével, a Tiszából történő víz utánpótlás kivétel lehetőségét is.

A vízrendszer működése és a területhasználat lehetőséget adhat olyan megoldásokra, amelyek keretében a terület vízigényén kívül – vállalható kompromisszumok árán – érdemes lehet felkészülni nagyobb vízmennyiség fogadására is és kidolgozni más vízpótlási irányokat. Ez egy kölcsönösen (térség – régió) előnyös lehetőség, mivel a térség vízigénye az ökoszisztéma újjáéledésével jelentősen megnő, így szükséges is lesz az ökológiai alapú vízigény kielégítésére. Amennyiben ilyen területeken, vagy ezek közvetlen környezetében lakóingatlanok, települések, utak, vezetékek, stb. vannak, olyan megoldást kell találnunk, amely ezeket nem károsítja. Alább példa jelleggel felsorolunk néhány lehetőséget. 17

Az Európai Parlament és a Tanács 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelve az európai közösségi intézkedések kereteinek meghatározásáról a víz politika területén

56


Előfordulhat, hogy egy-egy tanyaközpont lakói megfelelő csereingatlanhoz jutás esetén szívesen feladnák lakóhelyüket – a Cötkény Térségfejlesztő Társulás területén láttunk erre példát.
Miután a rendszer lényege nem egy-egy szükségtározó feltöltése, hanem az egykor volt erek vízrendszerének helyreállítása, kijelölhetők olyan kisebb medencék, melyek sem úthálózattal, sem településekkel, sem más jellegű infrastruktúrával nem érintettek. Ezek adott esetben hosszabb-rövidebb töltésekkel egymástól elválaszthatók, s az egyes öblözeteken belüli optimális és vész esetén szükséges elárasztási szintek külön-külön meghatározhatók. A Bodrogközben három ilyen öblözet is szóba jöhet.
Adott esetben védtöltés, körgát építésével mentesíthető a terület.
Utak esetében felmerülhet az út áthelyezése, ezzel párhuzamosan az úttöltés lokalizációs lehetőséget is kínálhat. Mindezeket a módszereket a helyi adottságok felmérése után, azok messzemenő figyelembevételével kell és lehet meghatározni. A térinformatikai modellünkben a lehetséges elöntés maximális szintjét B.f. 95,5 méterben adtuk meg, az elemzésbe bevont terület települései jellemzően 96 méteres tengerszint feletti magasság felett fekszenek, néhány a mélyebb területekre lehúzódott utca kivételével. Modellünkben a vízjárta területek izolálása érdekében Bodroghalom, Karcsa, Nagyrozvágy községek határában összesen mintegy 2 km-nyi, továbbá a létesítendő főcsatorna mellett mintegy 8 km-nyi, átlagosan 2-2,5 m koronamagasságú töltésre van szükség. A vizsgált mintaterület tározási képessége 24-26 millió köbméter. A jelenleg kidolgozás alatt lévő, az egész magyar Tisza szakaszra vonatkozó árvízvédelmi koncepció (Vásárhelyiféle Terv Továbbfejlesztése) egy-másfél milliárd köbméter vízmennyiség vésztározásos elhelyezésével számol. A mintaterület tározási képessége ennek 1-1,5%-a, nem számottevő tétel. Azonban mint az a műszaki megvalósítás költségeinek összesítéséből (10. fejezet) kiderül a rendszer kialakításnak legnagyobb tétele (tavak és elfajzott területek kotrása) után a rendszer izolálásának töltésépítésben megjelenő költsége következik. Azonban a Bodrogköz B.f. 96 méteres szint alatti tározóképessége – a modellünk esetleg pontosításra szoruló eredménye alapján – mintegy 330 millió köbméter, ami már összemérhető nagyságrend az előbb hivatkozott értékkel. Előzetes számításaink szerint, az egyéni és az össztársadalmi szinten jelentkező hasznok széleskörűbb figyelembevétele esetén a tározási funkció fajlagosan alacsonyabb költséggel lenne megvalósítható, mint azt a jelenlegi koncepcióban tervezik. Jogosan merül fel a kérdés, hogy a Bodrogköz meghatározható nagyságú területének alkalmazkodása a rendszer kiterjesztéséhez szükséges területhasználati feltételekhez a fenti alkalmazkodási lehetőségek igénybevételével milyen költségekkel járna? 1.19.6 Térségi biztonság A térinformatikai modell első eredményei a lehetséges területhasználati változtatások kiterjedésére vonatkoztak. A szintvonalas térképek azonban másra is felhívták a figyelmet (Kohánka-Molnár, 2002). Az árvízi védekezés negatív szcenáriói közül nem lehet kizárni a gátszakadás lehetőségét. A domborzat jellegzetességei és a településszerkezet mai kiterjedése magában hordoz egy komoly konfliktust. Az ezt illusztráló térképeket lásd a Térképmellékletben. A Bodrogközben a gátszakadás azért jelent különösen nagy veszélyt, mert, mint azt jeleztük: a terület középső vonalán két jelentősebb süllyedék is található. Az első a Felső-Bodrogközben Tárkánytól indulva a királyhelmeci hegyet két oldalról megkerülve egyfelől a Latorca felé az egykori Tice folyását követve, másfelől a két Karcsa; a Kis- és Nagy-Karcsa nyomvonalán az egykori Nagy-Karcsa megmaradt holtágai, a Pácini- és a Karcsai-Karcsa felé. E medence 57

legmélyebb része a Tarbucka előterében, különösen annak Karcsa, Karos, Felsőberecki, ill. a Bodrog felé eső térségein található. A második az Alsó-Bodrogközben, a terület Magyarországra eső részén húzódik végig Semjéntől Bodrogkeresztúrig. A két süllyedéket egy homokos hátság választja el egymástól, mely a Tisza felé eső oldalon magasabb, a Bodrog felé egyre alacsonyabb, néhol szinte el is tűnik, ill. alig emelkedik a süllyedékes medence szintje felé. Ugyanakkor magát a hátságot a Tisza holocénkori medrei, ill. az ezeket elfoglaló erek több helyen is megszakítják. Egy gátszakadás várható lefolyása szempontjából e két belső medence közül számunkra az Alsó-Bodrogköz közepén végig húzódó mély fekvésű területek a jelentősek, hisz a felső süllyedék jórészt Szlovákiába esik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy azzal a vidékkel nem kellene foglalkoznunk, hiszen egy esetleges szlovákiai árvízkatasztrófa esetén az árhullám ebből az irányból is veszélyeztetheti a magyarországi falvakat. Az Alsó-Bodrogközben végighúzódó medencét két oldalról a folyóhátak, elsősorban a Tisza, másodsorban a Bodrog partján található magasabb térszintek, míg északi irányból a két medencét elválasztó hátságok határolják, ugyanakkor néhány kisebb magaslat, ártéri sziget belülről is tagolja. Közülük a legnagyobb Viss, Kenézlő, Zalkod térségének a Tiszaháthoz kapcsolódó homokhátsága, melyet a szabályozások előtt szigetnek is neveztek. Nem kell azonban e területeken komolyabb magaslatokkal számolni, sokkal inkább centiméterekben, mint méterekben mérhető kiemelkedésekről, süppedékekről van szó, melyek nem jelentenek komoly akadályt a víznek, inkább csak az elöntés főbb irányait szablyák meg. Így aztán a kitörő vizek elszigetelésére, bárhol következzék is be a katasztrófa, lehetőség nincs. Különösen igaz ez a belső hátságok esetében, melyek sokkal inkább északról délre irányuló kisebb erek széles lapályai által szabdalt homokszigetek láncolatából állnak, mintsem összefüggő magaslatot alkotnának. Még egyszer hangsúlyozzuk tehát, hogy e terepalakulatok nem állhatják útját a kitörő víznek, csupán a lefolyás vonalát határozhatják meg, ill. jellegét befolyásolhatják. Öszszességében azt mondhatjuk tehát, hogy bárhol is szakadjon át a töltés, azt többé-kevésbé a Bodrogköz egésze megszenvedheti. Mindez különösen aláhúzza a tényt, az árvédelmi tevékenység főiránya területünkön a védvonal megtartása. Tudomásul kell ugyanakkor vennünk, hogy kialakulhatnak olyan árvízi körülmények, amikor a legjobb szándék, és legnagyobb erőfeszítések ellenére sem lehet a gátakon sikeresen védekezni. Ha ezen események valószínűsége még oly csekély is, fel kell készülnünk a legrosszabbra is, már csak azért is, hogy e katasztrófa ne érhessen felkészületlenül bennünket. A Bodrogköz belső települései a Tisza egykori medrét elfoglaló Karcsa magaspartján, illetve a Karcsából kiágazó erek mellékén emelkedtek. Mindez jól megfigyelhető Ricsétől Karosig, Dámóctól Bodroghalomig. A településszerkezet e sajátsága mind az ár, mind a belvizek vonatkozásában rendkívül súlyos fenyegetést rejt magában. A vízrendezéseket követően ugyanis ezek a belső erek elvesztek, feliszapolódtak, vagy ami még súlyosabb: egy-egy holt medrük a mai, jellegében átalakult települések belterületén út-, vagy más jellegű feltöltésben vakon végződnek. Megfigyelhetjük ezt Ricsén, Semjénben, Pácinban, Karcsán, Karoson, Vajdácskán. A legkomolyabb veszélyt a Karcsa folyó Karcsa településen át húzódó holtmedre jelenti. Arról van ugyanis szó, hogy jelentős nagyságú bel-, illetve egy nem várt árvíz mellett ezek az erek mintegy újjáéledve vezetik a vizet, jelen esetben egyenesen a falvak közepére. Ami egykor előny volt, s a biztos megélhetést jelentette, így vált mára átokká, mely egyfajta Damoklész kardjaként lebeg számos ártéri település felett. Az erek újjáéledésének lehetőségét a Heves megyei kisebb helyi árvizek is visszaigazolták, ahol is rég elfeledett vízfolyások medrei vették fel és vezették el a víz jelentős részét, de megfigyelhető volt ez a jelenség a beregi árvíz során is. A vízrendszer fejlesztését úgy kell megvalósítani, hogy a feltárt biztonsági kockázatokat a minimálisra csökkentse. A javasolt vízrendszer, a korábbi erek rehabilitációjával, (a települések biztonságát növelő szükséges kiegészítésekkel) elébe megy ennek a kérdésnek. Ezeknek az ereknek a rehabilitációja, vízelvezető képességük növelése, adott esetben átereszek, kerülő mederszakaszok kiépítése ugyanis jelentősen csökkentheti egy nem várt 58

árvízi helyzet pusztítását. Ez a feladat azonban – az élet és vagyonbiztonság megteremtése és fenntartása – állami feladat. A természeti rendszerek revitalizációjának térségi igénye így erőforrás növelő módon kapcsolódhat egy állami feladat megvalósításához.

1.20 Az ökológiai rendszer működésén alapuló gazdálkodói haszonvételek leírása A mintaterületen tervezett új tájhasználat alapja a vízgazdálkodás megváltoztatása, illesztése a természetes adottságokhoz. A megvalósítandó vízkormányzási mód javítja a terület környezeti feltételeit, ezáltal új lehetőségeket teremt a mezőgazdálkodás és az arra épülő gazdasági tevékenységek számára. A napjainkban domináns mezőgazdasági tömegáruk intenzív szántóföldi termesztése helyére lépő biogazdálkodási módszerek, az ahhoz kapcsolódó (pl. a növényi és állati termékek feldolgozása) és avval kevésbé szoros összefüggésben lévő gazdasági tevékenységek (pl. turizmus) eltérő megközelítést igényelnek a birtoktervezésben, de új tudásfajták meglétét is megkövetelik azoktól, akik az új haszonvételek kiaknázásban részt kívánnak venni. A legfontosabb tervezett haszonvételek a következők lehetnek: a) Földművelés •

szántóföldek átalakítása kisebb parcellákká (a biotóp hálózat tájgazdagító elemeinek újraélesztésével - fasorok, összefolyások), amelyeken bio-minősítésű terményeket állítanak elő vegyszermentesen (magasabb térszinteken esetleg gabona és kukorica; de elsősorban a térszintnek megfelelően megválasztott növények – olajnövények, gyógynövények, fűszernövények, rostnövények, hungarikum fajták, régi magyar gazdasági növények [csicsóka, köles, hajdina, csicseriborsó stb.]; kertészetben zöldség, gyümölcstermesztés, ősi magyar gyümölcsfajták génbankjainak őrzése.

•

termények feldolgozása (lekvárok, sütemények, szőlőművelés, borászat, pálinkafőzés stb.).

b) Nádgazdálkodás •

felhasználás a falvakban (vagy az ország távolabbi részein) az építkezésben; kapcsolódás természetvédelmi feladatokhoz.

c) Állattenyésztés •

legeltető, külterjes állattartás ősi magyar fajtákkal (szürkemarha, racka, mangalica, kecske, kopasznyakú tyúk stb.); kapcsolódás természetvédelmi programokhoz; lótenyésztés; magyar kutyafajták; méhészet; az állandó vizekben halászat;

•

bio-minősítésű termékek előállítása feldolgozatlanul is (hús, gyapjú, tojás), és feldolgozva a falvakban (tejtermék, disznótoros, ködmön, cipő, suba stb.).

Az erdők esetében szintén elsődleges cél az ökológiailag fenntartható tájban betöltött szerepük, azonban ezzel teljes harmóniában van gazdasági és társadalmi szerepük programunkban. Az erdők gazdasági haszna nem elsődlegesen a fakitermelésre korlátozódik. A bevezetendő erdőgazdálkodási módszerek mellőzik a ma jellemző tarvágásos (felújító) technológiát, ehelyett a folyamatos erdőborítást biztosító szálalásos módszert alkalmazzák. Az erdők legfontosabb haszna környezetük vízháztartásának meghatározásában érhető tetten. A legfontosabb tervezett erdőgazdálkodási tevékenységek: erdősávok létesítése, szálaló erdőgazdálkodás folytatása, botoló füzesek telepítése. Rövid távon ez a fajta erdőgazdálkodás befektetést igényel, közép- és hosszabb távon azonban nagyobb hasznokat hoz, mint a hagyományos erdészeti tevékenység. A lehetséges haszonvételek tehát a következők: a) Közép távon: erdei termékek gyűjtése, feldolgozása (gomba, bogyós gyümölcsök stb.); a füzesekre támaszkodva: vesszőfonás, kosárfonás; fás legelők (delelő) hasznosítása az állattenyésztésben; szakmai turizmus az erdőéltetés bemutatására; rekreációs, ökoturizmus. 59

b) Hosszabb távon: a fenti felsorolás kibővül a szálalásos erdőgazdálkodással. A tájrehabilitációs program önmagában legfeljebb szakmai berkekben számíthat különös érdeklődésre, ami a szakmai turizmus fellendítéséhez vezethet. Igazi turisztikai célponttá akkor válhat a mintaterület, ha sikerül megtalálnunk a térség, a táj értékeit és azokat a közönség számára is megközelíthetővé tenni. Nem elhanyagolható, hogy a rehabilitációs program nem csupán felszínre hoz, de teremt is értékeket. A turizmus fejlesztésének legfontosabb irányai távlatilag a következők: a) Ökoturizmus (kerékpáros és vízitúrák szervezése, horgászturizmus, madarász turizmus) b) Falusi turizmus (a vidék értékeinek bemutatása – régi mesterségek őrzése, művelése látványcélra és haszonnal is; népi építkezés, ökörfogat, lovashintó, pásztorkodás látványhalászat, -pákászat; helyi termékek kóstoltatása, vendéglátás csárdákban, falunapok szervezése, népművészet bemutatása, tájházak, skanzen) c) Szakmai turizmus (a tájrehabilitáció folyamatának, legfontosabb mintaterületeinek bemutatása – pl. erdőrehabilitáció, vízkormányzás hatásainak szemléltetése; tanyákon oktatóhálózat kialakítása)

1.21 A gazdasági, árutermelési folyamatokban érvényre juttatandó szempontok Egy térség válsága/relatív lemaradása az addigi erőforrásfelhasználás feltételeinek megváltozásából fakad, amely változásokra a gazdálkodás nem, vagy hibásan reagál. Kilábalás az erőforrások felhasználásának újjászervezésével érhető el. Más térségekhez viszonyított fejlődés („kitörés”) akkor következik be, ha a térségben nagy mennyiségben/olcsón rendelkezésre álló erőforrásokat is felhasználva, sikerül azokat versenyképes termékek előállításához felhasználni, amellyel így nagy hozzáadott értéket állíthatnak elő. A térségi erőforrások használata következtében az így keletkező érték a térségben csapódik le és itt generál újabb keresletet. A térségen belüli gazdasági kapcsolatok sokasodása az, ami a térségen belül teríteni képes a gazdasági fejlődés jótékony hatásait. 1.21.1 A térség jövedelemfelhasználása A térségben alacsony szintű a megtermelt jövedelem (e tekintetben ide tartoznak a különböző támogatások, amelyeknek kedvezményezettjei a helybéliek), és „kevés kéz érintésével” gyorsan ki is kerül a térségből. Az egyik leggyorsabb és legrosszabb módja ennek pl. „a segélyből fagylaltot a mozgóárustól”-jelenség, amely során a jövedelem úgy távozik a térségből, hogy senkinek nem hajtott hasznot. Minél összetettebb egy térség gazdasága, sokrétűbbek a kapcsolatok annál többen tudnak értéket hozzáadni és így részesedni a térség jövedelemáramából. Lehetséges eszközök erre: törekedni kell a jelenleg pénzjövedelmek felhasználásával a térségen kívülről beszerzett fogyasztási cikkek kiváltására. Ez elsősorban és első körben az élelmiszerekre vonatkozhat (növelni a helyben előállított és fogyasztott termékek, szolgáltatások és szabadidős tevékenységek körét). Összegezve tehát csökkenteni kell a jövedelemkiáramlást a térségből, és ezzel párhuzamosan növelni a jövedelmek – kiáramlás előtti – felhasználásának összetettségét. 1.21.2 Egy „ágazaton” belüli tőke–munka–természet intenzitás mérlegelése Az agrár tevékenység „ágazatain” belül az alkalmazható módszerek között különbség tehető aszerint, hogy működésük milyen arányban alapul -

pénz-tőke jellegű szükségleteken, pl. energia- és pótlólagosan bejuttatandó anyagszükségleten (tápanyagok, védekező szerek, gyógyszerek, öntözés); 60

-

milyen mértékben kapnak szerepet a természeti tőkéből származtatott szolgáltatások, pl.: ökológiai kontroll, vízháztartás kiegyensúlyozottsága, vízpótlás;

-

a szükséges tevékenységeket milyen mértékben végzik technikai eszközök vagy helyi élőmunka igénybevételével

A termelés összetett céljaitól és a szükséges termelési tényezők árától függ, hogy milyen kombinációjukat alkalmazza a gazdálkodó. A Bodrogköz történetében az egyre tőke- és technológia-intezívebb módszerek alkalmazása a túlhasználatuk miatt egyre kisebb hozamokat produkáló természeti erőforrások felhasználását szolgálta, mivel az egyedüli cél a főtermény minél hatékonyabb előállítása volt. A stratégiai cél egy összetettebb célrendszerű gazdálkodás kereteinek a megteremtése, ahol a gazdálkodás a jelenlegi alacsony jövedelemtermelési képesség kímélése miatt alacsony arányú nem helyi forráson alapul. A technológia-élőmunka összevetésben a lehető legtöbb helyi tudást és munkaerőt alkalmazza, hogy a megtermelt jövedelem a térségben maradjon. Maximálisan alapuljon a térség sokféle természeti erőforrásán, mert ez biztosítja a megőrzésüket és gyarapításukat, valamint módot ad új haszonvételi lehetőségek felismerésére. A fenti összetett célrendszer elérésének nincs kézenfekvő, egyértelmű útja. A főtermény hozamára vetítve az intenzívebb rendszerek nagyobb jövedelmet biztosítanak. Ennek okai, hogy (1) a termelés költségei nem tükrözik a természeti tőke állományban okozott csökkenést, (2) az extenzívebb termelési módok egyéb hasznai nem feltétlenül monetarizált formában jelennek meg, így nem részei az összehasonlításnak. Ebben a tekintetben érdekellentét húzódik az egyéni termelő és természeti erőforrások megtartása és bővítésében érdekelt társadalom között. A bennünket körülvevő ökológiai rendszer fenntartható éltetése a társadalom hosszú távú érdeke. Az egyének számára, saját rövid időtávra tekintő szemléletük alapján a természet működése során felhalmozott erőforrások ennél gyorsabb ütemű felhasználása mindig is nagyobb rövid távú haszonnal fog kecsegtetni. Ezt az ellentmondást a mezőgazdaság területén a jelenleg teret nyerő felfogás szerint a bevett intenzív eljárásoknál természetkímélőbb megoldásokhoz kapcsolódó kompenzációs rendszerek működtetésével kívánják feloldani. Az állami és az EU-beli támogatási rendszerek fokozatosan alakulnak át, a társadalom az általánosnak tekinthető intenzív mezőgazdasági termelési módok helyett – felismerve hosszú távú érdekeit – a gazdálkodókat a kisebb, vagy környezeti terhelést nem okozó módszerek alkalmazására próbálja meg ösztönözni. Minden ágazat esetében megvizsgálandó, hogy az alkalmazható módszerek közül melyik teszi lehetővé a természeti erőforrások felhalmozódását, és milyen lehetőségek vannak a főtermény kisebb hatékonyságú termelését kiegészíteni a kapcsolódó haszonvétel-lehetőségek megteremtésével, vagy az adekvát kompenzációs finanszírozási forma megtalálásával. A cél, hogy ezzel a megközelítéssel megvalósítható legyen, hogy a térség termelését terveink szerint szükséges módon jellemző relatíve környezetkímélő működést a természeti megújulás finanszírozási forrásává alakítsuk. 1.21.3 Külső erőforrások bevonása 1.21.3.1 Külső források lehetséges szerepe a térség fejlődésében Az alacsony pénzben megjelenő jövedelem generáló képesség megváltoztatása kizárólag belső erőforrások segítségével nem lehetséges. Ez csak nagyon hosszú idő alatt lenne elképzelhető, amelyre egyrészt a külső társadalmi környezet gyors változása miatt nincs is lehetőség másrészt (és legfőképpen) olyan értékrendbeli előfeltételei lennének, amelyek nem állnak fenn. Másrészt a természettel együttműködő tájgazdálkodási rend részeként a térség olyan öko és szociális szolgáltatásokat is előállít, amelyekért jogosan várhatja el azok ellenértékét. Ezért 61

a külső források felhasználásának a lehetőségét is számba kell venni. Ezen források felhasználásának segítségével növelhető a táj természeti erőforrásainak készlete, bővíthetőek a természettel való együttműködésen alapuló haszonvételekhez szükséges ismeretek. Emellett rövidtávon növelik a helybéliek jövedelemszerzési lehetőségeit. (Oktatás, vízrendszer rendezés, ökológiai gazdálkodás lehetőségét megteremtő támogatások, erdősítés, turizmus.) Az elmaradott térségek fejlesztésének jelenleg általános megoldása az ipar telepítés és a közlekedési infrastruktúra fejlesztésének valamely keveréke. Nem azt állítjuk, hogy ezekre nincs szükség, azonban a Bodrogköz problémáira ezek önmagukban nem adják meg a megfelelő választ. Nem szabad kizárólag a jövedelemtermelés tényét, lehetőségét vizsgálni. Azt is figyelembe kell venni egy fejlesztési lehetőség számbavételekor, hogy az min alapul és mit stimulál. Itt jelenleg a felhalmozásra kell koncentrálni, annak érdekében, hogy a megnövekedő természeti és a kapcsolódó humán tőke révén növekedhessenek a jövedelemszerzési lehetőségek. A jelen állapotban ez az egyetlen tőkefelhalmozási lehetőség, amely esetében sokszorozódó pozitív hatásokkal lehet számolni. 1.21.3.2 Felhalmozást elősegítő, vagy konzerváló forrás felhasználás A külső forrásokból végrehajtott ipari fejlesztések – a bérvarrodától az ipari parkkal bezárólag – közös jellemzője, hogy meglévő termelési kapacitások kihasználására épülnek18, legyen az kényszer szülte vagy egy korábbi időszak felhalmozásának eredménye. Maguk a beruházások önmagukban nem vagy csak igen kis mértékben járulnak hozzá térség tőke képződéséhez19. Egy-egy meglévő adottság kihasználására épülnek. Ezért maga a termelési tevékenység nem szervezi újjá a térség erőforrás-felhasználását, sokkal valószínűbb, hogy konzerválja azt. Különösen nagy ennek a lehetőségnek a valószínűsége, ha nem egy egyedi, vagy sok fajta erőforrás együttesén alapuló termelési tényezőt bocsát egy térség ily módon áruba (hanem pl. olcsó képzetlen munkaerőt), és alacsony a területen az együttműködés a gazdaság szereplői között. Magánberuházásoktól a pozitív térségi hatások elmaradását nem lehet számon kérni, ők a meglévő lehetőségek kihasználása érdekében működnek. Azonban állami források felhasználása esetén (főleg, ha az közösségi saját erőt is igényel) törekedni kell arra, hogy ezen források felhasználása a térség tőkebázisának növekedését eredményezzék. Az oktatás, a természet működésének kiteljesedését – a természeti tőke felhalmozását – 18

A két példánál maradva: olcsó képzetlen, de terhelhető munkaerő az egyiknél, nagy mennyiségű relatíve jól képzett olcsón rendelkezésre álló munkaerő és olcsón üzembe helyezhető termelési kapacitások lehetősége a másik esetben. 19 Akkor igen ha a bérvarrodából lépésről-lépésre önálló termékgyártó egység, majd tervező (szabász minta készítő) egység válna, azonban erre nem igen akad példa. Az ipari parkok oldaláról kicsit más a helyzet. Csúcstechnlógiák esetében van példa arra, hogy a termelés után a fejlesztés is az országba települ, de ez utóbbi a Bodrogköz esetére nem sok következtetést enged meg. Nem tanácsos saját erőt is igénylő beruházásokkal bővíteni azokat a tevékenységeket, amelyek a meglévő jövedelemtermelés bővítése helyett, erre a meglévő kis bázisra raknak újabb terheket. Egy állami forrásokból elvégzett beruházás – amelynek a működtetésének és fenntartásának költsége (a fogyasztás megfizetésén keresztül) a helyi közösségekre hárul, de nem növelte a költségviselőknek a monetarizálható jövedelmeit a fenntartás fedezésénél nagyobb mértékben – olcsóbbnak tűnhet, de hosszútávon a jelenlegi helyzet fenntartását konzerválja. A jelenlegi hazai fejlesztési gyakorlatban a legkisebb települések számára ilyen hatása van a nagy volumenű szennyvíz beruházásoknak, az energia (fűtés) nyerés céljából megújuló helyi, pl. biomassza felhasználás helyett a gáz bevezetésének. Nagy technológiai hányadú fejlesztések, a későbbiekben is jelentős pénzügyi forrásokat igényelnek, az alkalmazott technológia továbbfejlesztésének és a berendezések karbantartása esetén is az alkatrészek és a speciális szakképzettséget igénylő háttér kényszerű igénybevétele miatt. Az ilyen típusú fejlesztések fogadásához emellett jelentős, előzetesen megvalósítandó beruházások szükségesek, amit a későbbiekben nehéz érvényesíttetni. Ráadásul ezeket a megelőző beruházásokat egyre kisebb mértékben finanszírozzák meg állami forrásokból. Az ipari parkok telepítése követte ezt a logikát, azonban mára, különösen az Alföldön ezekből a helyszínekből túlkínálat van.

62

elősegítő vízrendszer kialakítása, pl. ilyenek; míg az a beruházás, ami az olcsó munkaerő alkalmazását teszi lehetővé pedig nem. A régió természeti tőkéjének növelése ráadásul helyben marad és emellett helyben is tart, mivel az ökológiai rendszerek jobb megismerése helyben biztosít nagyobb haszonvétel lehetőséget, annak, aki hajlandó az ezirányú tudását fejleszteni. 1.21.3.3 Közlekedésfejlesztés Égető kérdés, azonban kívül esik a mind a koncepciónk, mind az önkormányzatok kompetenciáján. A közlekedési infrastruktúra fejlesztése a hozzáférési lehetőségek bővítésével, a termelés/szolgáltatás járulékos költségeinek csökkentésével járul hozzá az együttes gazdasági teljesítmény növeléséhez az összekapcsolt területeken. Önmagában a hozzáférési feltételek javítása azonban, nem oldja meg egy térség hiányzó, vagy fel nem tárt fejlődési lehetőségeinek problémáját. Legrosszabb esetben (működőképes helyi gazdasági rendszer hiányában) a versenyképes tudással rendelkezők elvándorlásának felgyorsítását is eredményezheti. A közlekedés fejlesztése során ezért a Bodrogközön belüli közlekedési hálózat fontosságát is alá kell húzni. Legalább olyan fontos ez, mint a kifelé irányuló közlekedési kapcsolatok fejlesztése. 1.21.4 A kapcsolatok, szerveződések együttműködések megteremtése Nem csak e térségre jellemző, de itt sokkal jobban érezteti a hatását az olyan együttműködési és szerveződési kezdeményezések hiánya, amelyek ideális esetben átfogják és szabályozzák a területhasználatot, segítik a gazdálkodást és a közösségi szolgáltatások biztosítását. Ez a hiány nyilvánul meg az árutermelők által érzékelt szűk értékesítési lehetőségekben (pl. alacsony felvásárlási árak) és a rossz alku pozíciójukban. Hozzájárul továbbá a helyi kereskedelem/árucsere kiszolgáltatottságához a térségi kapcsolatok helyére belépő multikkal szemben. A külterjes gazdálkodási módok nagy területigénye miatt a megtermelt értékek megőrzésének eddig alkalmazott módozatai a mostani szinten sem lesznek fenntarthatóak, azt csak az eddigitől eltérő együttműködések kialakításával lehet megoldani. A történelmi áttekintés bemutatta azt a folyamatot, amely során a helybeliek kiszorultak a korábban a faluközösségek birtokában lévő területek haszonvételeiből, és a termelésbe nem vont területekről nyerhető, természet nyújtotta hozamokból. A természeti erőforrásokból nagyobb hozamok lehetősége csak a természetes környezetet e hasznok újraélesztése és megtartása érdekében megóvó és kibontakoztató közösségek létrejöttével képzelhető el.

63

10. A TÉRSÉGI VÍZRENDSZER KIALAKÍTÁSÁNAK MODELLJE A vízrendszer kialakításának modellje egyfelől a területre vonatkozó egységes vízrendezési koncepción alapul (9.1 fejezet), melynek célja elsősorban egy, az árvizek vízfeleslegének visszatartására alkalmas rendszer kiépítése. Ezzel együtt a tényleges számításokat és vizsgálatokat a Karcsa menti területre szűkítettük, amely nagyrész lefedi a Bokartiszban együttműködő települések közigazgatási területét. Egy jelentősebb szűkítést alkalmaztunk: a rendszer déli határa a Tiszakarádi-főcsatorna. Ennek oka, hogy egy önmagában is „működőképes” modellt (vízrendszer tervet) kívántunk alkotni és a csatorna tekinthető az ésszerű határvonalnak. Ez nem jelenti azt, hogy a vízrendszer nem lehetne kiterjeszthető, sőt mint ezt jeleztük ez lenne a célszerű továbblépés. Erőforrásaink azonban erre voltak elegendőek, az alábbi eredmények pedig alátámasztják az elképzeléseket.

1.22 A tervezési terület lehatárolása Az előző pontban foglaltakra is tekintettel a program első lépcsőjeként az egykori Karcsa folyó süllyedékét és a hozzákapcsolódó alsóréteket választottuk ki a vízrendszer modell alapjául. − A területet kelet felől a Tiszakarádi-főcsatorna, észak felől a már jelzett vízválasztó természetes magaslatai határolják, itt több jól nyomon követhető, illetve könnyen összeköthető magaspart határolja. Így csak a mintaterület a viszonylag szűk, mintegy 8 km-nyi déli határvonal szakaszolása révén elkülöníthető a Bodrogköz egészétől − A kiépített belvízlevezető rendszer, de különösen a Felsőberecki-főcsatorna révén a Bodrog árvizei a területre bevezethetők, ugyanakkor az ökológiai rendszerek működéséhez szükséges elárasztás szintjét részben a fakadó vizek is biztosítani tudják. − 1-1,5 m-es vízszint-ingadozást feltételezve felszíne megfelelően differenciált. − A térség önkormányzatai maguk kezdeményezték a program elindítását. A második lépcsőben azonban a tényleges vízpótlás rendszerét a Kis-Karcsa (ma: Felsőberecki-főcsatorna) mellékére összpontosítottuk. Ennek okai: − A Tiszakarádi-főcsatorna töltése több ponton alkalmatlan a terület biztonságos lehatárolására. − A déli határvonal kialakítása három műutat is érint, ami jelentős mértékben növeli a költségeket. − A községek lakói és döntéshozói félnek ilyen arányú beavatkozástól − A vízpótló rendszereket lehetőség szerint a korábbi természetes esésvonalak mentén, a korábbi erek és vízfolyások helyreállítása és újjáélesztése révén kell kialakítani. Mindezeket összevetve úgy tűnik, hogy a vízpótló rendszert a lehető legkisebb ráfordítással, a legbiztonságosabb formában az erre legalkalmasabb területeken kell kiépíteni, míg a nagyobb arányú munkákra a tájgazdálkodási rendszer kiépítése, és müködésének kipróbálása után nyílna lehetőség. E lehetőség megragadásakor különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a víz a korábbi természetes erek nyomvonalán a lehető legnagyobb utat megtéve haladjon keresztül a területen.

64

1.23 A mintaterület domborzati viszonyai, közigazgatási beosztása, az érintett települések és közművek Lásd a Térképmelléklet 2. és 4. térképét.

1.24 A vízrendszer átalakításának modellje A mintaterület egy jelentős része a Tisza kisvízszintjének közelében fekszik. E területeken, célszerűnek látszik az alább részletezett, vízjáráshoz igazított gazdálkodási modell kialakítása és fenntartása. 1.24.1 A víz bejuttatása a területre A megcélzott, maximum Bf. 95,5 m-ig terjedő elborítás csapadékosabb időszakban a fakadó vizekből, egyébként pedig Szlovákia felől a Karcsán, a Felsőberecki-főcsatornán át a Bodrogból oldható meg. (A rendszer kiterjesztésének és funkció bővülésének esetében elvben további vízpótlás valósítható meg a Ricsei- és a Tiszakarádi-főcsatornán át a Tiszából. Ill. a teljes koncepció megvalósulása esetén a Ticén és a Karcsán keresztül ugyancsak a Tiszából. Ezzel a lehetőséggel jelenleg nem számoltunk.) A tervezést befolyásoló legfontosabb vízrajzi adottságok, lehetőségek és a vízkormányzás feladatai: − A Tisza kisvizének magassága következtében a talajvíz a Bodrogköz egyes területein nyomás alatt áll. Nedves időszakban ez a nyomás fokozódik, emiatt a talajvíz több helyen megcsapolható, illetve a belvízként összegyűlt vizek hasznosíthatók. Mindez különösebb beruházást nem igényel. − Szlovákiában az egykori Tice folyó részleges rehabilitációja során a folyó völgyét különböző magasságokig vízzel töltik fel. Egy körvonalazódó együttműködés keretében e medence túltölthető, és a feles vizek folyamatosan a Pácin és Karcsa községek melletti Karcsa holtágakon át elvezethetők. Ezen átalakítás beruházás és költségigénye egyelőre nem tervezhető −

A Felsőberecki-főcsatorna a jelenlegi körülmények között is alkalmas a víz be és kieresztésére, a Bodrogba torkollásánál lévő zsilip segítségével. Ennek érdekében az alábbi feladatokat kell végrehajtani: A csatornát mintegy 13 km hosszan ki kell kotorni, meg kell tisztítani. Alsó- és Felsőberecki községek határában hordalékcsapdát kell létesíteni Vizsgálni kell a folyó nehézfémtartalmát, illetve, hogy a hordalékcsapda a nehézfémet milyen arányban szűri ki a vízből. ♦ Komolyabb nehézfémterhelés esetén meg kell vizsgálni a hordalékcsapdából kitermelt iszap semlegesítésének lehetőségeit. ♦ Karcsa község felett az ún. Fekete-hídnál zsilipet kell a csatornára építeni ♦ A zsiliptől a Karcsa község melletti Karcsa holtág felső végéig csatornát kell építeni kb. 1 km hosszan A Ricsei- és a Tiszakarádi-főcsatornák igénybevételéhez e csatornák Tiszába torkollásánál fel kellene újítani a korábban eltömött zsilipeket. E kérdésnek azonban olyan árvédelmi vonatkozásai vannak, ami miatt – a Bodrogból történő biztonságosabb vízpótlás lehetőségére is tekintettel – az első ütemben nem célszerű számolni vele. ♦ ♦ ♦

−

1.24.2 A víz szétterítése a területen A víz szétterítése egy összetett a vízigény kielégítésére és a felesleg elvezetésére alkalmas csatornahálózatot igényel. Figyelemmel kell lenni továbbá arra is, hogy az átalakított víz65

rendszert elkülönítsük a Bodrogköz más, a programba még be nem vont területeitől. Ennek megfelelően kell felhasználni a területen meglévő csatornákat, illetve kell újakat létesíteni. − A Bodrogközben jól kiépített belvízelvezető csatornarendszer működik, mely a jelenlegi gyakorlattal ellentétben a víz szétterítésére is alkalmas. A mintaterületen mintegy 65 km hosszú csatornát tudnánk a jelenlegi belvízelvezető rendszerből hasznosítani. A csatornák állapota igen változó, részletes felmérés 2000-ben készült a Bodrogköz belvíz védekezési rendszerének felújítási terveihez kapcsolódóan (Viziterv, 1999). Pontosítást igényel, hogy az egyes csatornákra kell-e és ha igen hol, mennyi és milyen műtárgyat kell telepíteni. − A csatornákra telepített műtárgyak célja a kétirányú vízrendezés elkülönítése. Így szakaszolni kellene a Karos-Szerdahelyi csatornát, a Karcsa-csatornát, a Vécsey-csatornát is. − A meglévő csatornák mellett a legmélyebb területek összekötése érdekében mintegy 25 km-nyi új csatornát kell létesíteni. A műtárgyigény ez esetben is bizonytalan. Függ az elárasztás tényleges módjától és a rendszer elszigetelésének konkrét körülményeitől. − A két rendszer biztonságos elkülönítése után a vízpótló rendszerek csatornáit fokozatosan a természetes erekhez, vízfolyásokhoz kell igazítani, aminek beruházásigénye ugyancsak nem becsülhető. − A vízfölösleg összegyűjtése és elvezetése érdekében a mintaterület déli szakaszán mintegy 8 km hosszan főcsatornát kell létesíteni. E főcsatorna jobb parti töltését Bf. 97. m-ig célszerű felemelni. A keresztező belvízlevezető csatornák kiágazásánál zsilipeket kell létesíteni, melynek segítségével a víz leürítése szabályozható. Zsilip szükséges továbbá az újonnan létesített főcsatornának a Tiszakarádi-főcsatornába történő torkollásához. − A vízjárta területek izolálása érdekében Bodroghalom, Karcsa, Nagyrozvágy községek határában összesen mintegy 2 km-nyi, továbbá a létesítendő főcsatorna mellett mintegy 8 km-nyi átlagosan 2-2,5 m koronamagasságú töltésre van szükség. Összegezve tehát a vízrendszer kialakításának beruházásigénye: 1. 2. 3. 4. 5.

Csatornatisztítás mintegy 13 km hosszan (Felsőberecki-főcsatorna) Új főcsatorna építése mintegy 8 km hosszan 2-2,5 m gátkorona magasságú töltés emelése 10 km hosszan 65 km hosszú belvízcsatorna felmérése és esetleges tisztítása, átalakítása Új csatorna ásása mintegy 25 km hosszan.

1.25 Az egyes elborítási szintek A vízrendszer működését és az egyes elborítási szinteket a 4. térképszelvényen szemléltetjük. A rendszer tervezése során megállapítottuk, hogy a vízvisszatartás lehetséges maximuma a Bf. 95,5 m-es szintmagasság. Az ehhez szükséges vízmennyiség 24-26 millió m3-re tehető. Mindez üzemszerű ökológiai tározásnak tekinthető. A gazdasági szerkezetváltás sikere esetén az elárasztásba bevont terület nagyságának növelésével ez a mennyiség 3-4 szeresére növelhető. Az így kivihető mintegy 80-100 millió m3-nyi vízmennyiségnek már árvédelmi jelentősége is lehet. Az egyes térszintek kiterjedése és vízborítottsága a mintaterületen a következőképpen alakul: 1. 94 m alatti területek. (ide értve a jelenlegi állandó tavak medreit is) 174 ha. 2. 94 és 94,5 m közötti területek 807,2 ha. 3. 94,5 és 95 m közötti területek 1748 ha. 4. 95 és 95,5 m közötti területek 2757 ha. 66

1

Elborított területek kiterjedése: 5486,2 ha

2

Legnagyobb vízmélység 1,5 m feletti (mintegy 174 ha-on)

3

Legkisebb vízmélység 0,1-0,25 m körül.

4

Becsült vízigény: 26 249 700 m3 4.1 4.2 4.3

5

Ebből állandó elborítás: Egy hónapnál hosszabb ideig tartó elborítás Egy hónapnál rövidebb ideig tartó elborítás

~ 2 000 000 m3 ~ 8 000 000 m3 ~ 16 000 000 m3

El nem borított területek: 12 000 ha.

1.25.1 94 m alatti területek − A terület állandó tavainak kiterjedése mintegy 131,2 ha. E tavak a feltöltődés különböző stádiumában vannak. Gazdasági hasznosításukhoz általában meg kell őket tisztítani, medrüket ki kell kotorni. A tavak felmérése, hasznosításuk mikéntjének meghatározása a tervezés első fázisának feladata20. − További 42,8 ha-nyi terület fekszik ezen a térszinten, melyek az év nagy részében víz alatt lennének. Felmérésük után több egymáshoz kapcsolt halast, illetve állandó vízborítást célszerű a területen kialakítani. A magasabban fekvő nem kotort részek nád és gyékénytermesztésre adnak lehetőséget21. 1.25.2 94 és 94,5 m közötti területek − Nedvesebb mocsárrétek térszintje. Jellemző hasznosítás lehet a nád és a gyékény. További átalakítást nem igényelnek − Fás növénytársulások közül füzesek, botoló füzesek alakíthatók ki igény szerint 1.25.3 94,5 és 95 m közötti területek − Rétek, elsősorban kaszálók kialakítására alkalmas terület, melyeken a sarjú legeltethető. − Fás társulások közül a fűz-nyár telepíthető, illetve nevelhető. 1.25.4 95 és 95,5 m közötti területek − Rétek, elsősorban legelők kialakítására alkalmas térszint. − Fűz-nyár ligetek a 95,5 körüli magasságokban tölgy-kőris-szil társulással vegyesen 1.25.5 95,5 m feletti térszint Az infrastruktúra és a településszerkezet a területen nem engedi meg a 95,5 m-nél magasabb területek elárasztását. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy természetes körülmények között e területek egy része még az alacsony ártér legmagasabb tartományaiba esne. Hasznosításuk ennek megfelelően differenciált: −

az alacsonyabb területeken

−

♦ rétek, kaszálók, legelők ♦ fűz-nyár ligetek a magasabban fekvő területeken

20 21

1-1,5 millió m3 föld megmozgatása 0,8 millió m3 föld megmozgatása

67

♦ ♦ ♦

szántók tölgy-kőris-szil ligetek gyümölcsösök

1.25.6 Az egyes elborítási szintekhez rendelhető műtárgyigény A tervezett elborítási szinteknek a fentiekben vázoltakon túlmenő műtárgy- illetve védműigénye nincs. Megkülönböztetett beruházásigény csak a vésztározás kialakítása során jönne szóba.

1.26 A kivitelezés és a hozzákapcsolódó tervezés A kivitelezés munka- és ennek megfelelően költségigényéről a tervezés jelen fázisában nagyon kevés információ áll a rendelkezésünkre. Az elmúlt időszakban a mintaterület térképezésére, digitális terepmodelljének elkészítésére került sor. E modell alapján határoztuk meg a rendszer kulcspontjait. Így tudott, hogy a mintaterület egészén mintegy 65 km-nyi belvízcsatornát használhatnánk fel a víz szétterítéséhez, 25 km-nyi újcsatorna létesítésére lenne szükség. A rendszer izolálásának töltésigénye 10 km, s emellett 8 km-nyi főcsatorna kialakítása is szükséges. Előre látható, hogy a tórendszerbe illesztendő tavak medre kotrásra szorul, ennek mértékét azonban a későbbiekben tudjuk pontosítani. Itt tehát pontos költségbecsléssel nem szolgálhatunk. Vonatkozik ez a tervezésre is. A tervezési költségek ugyanis itt a beruházások költségeihez igazodnak: 1 Vízjogi létesítési engedélyezési tervek 2 Környezetvédelmi hatástanulmányok 3 Beruházási ütemtervek 4 Kiviteli tervek Összköltség:

— beruházás nettó összegének 1,2%-a — beruházás nettó összegének 0,6%-a — beruházás nettó összegének 2,2%-a — beruházás nettó összegének 2,2%-a — beruházás nettó összegének 4,2%-a

A beruházási költségekről a munka jelen fázisában csak nagyságrendi becslés adható. Lásd ezzel kapcsolatban a 1.27 alpontban foglaltakat. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

Csatornatisztítás mintegy 13 km hosszan (Felsőberecki-főcsatorna) Új csatorna ásása mintegy 25 km hosszan. 2-2,5 m gátkorona magasságú töltés emelése 10 km hosszan 65 km hosszú belvízcsatorna felmérése és esetleges tisztítása, átalakítása Új főcsatorna építése mintegy 8 km hosszan Meglévő tavak kotrása Új tavak kialakítása Átállás egyéb költségei (hulladéklerakók, emésztők, szennyvíz, infrastruktúra)

1.26.1 A Felsőberecki-főcsatorna tisztítása, átalakítása A főcsatorna a Bodrogköz belvízelvezető rendszerének fontos része, bár hatása elsősorban a Felső-Bodrogközre terjed ki. Tisztítása, karbantartása állami feladat. A csatorna kezelője az ÉVIZIG tervbe is vette a munkát. E költségek tehát csak részben terhelik a programot. Teljes egészében idetartozik viszont a Karcsa torok tisztítása és kotrása, illetve az itt kialakítandó zsilip megépítése. 1.26.2 Új csatornák kialakítása Az új csatornarendszer kialakítása több lépcsőben zajlana. Legfontosabb a Karcsához kapcsolódó két csatorna ág tervezése és kivitelezése, majd a mintaterület tavainak láncra fűzése. Ehhez mintegy 25 km-nyi esetenként eltérő mélységű és vonalvezetésű csatornára van szükség. 68

E munkák és az alább felsorolt tevékenységek beruházásigényének becsült nagyságrendjét a 1.27 alpontban mutatjuk be. 1.26.3 Töltésépítések Jelen állapotában a rendszer töltésigényét egyfelől a mintaterületen fekvő községek belterületének védelme, másfelől a rendszer izolálása indokolja. Az elárasztás maximumának meghatározásakor figyelemmel voltunk arra, hogy az egyes községek belterülete ne legyen alacsonyabban, mint a maximális vízszint. Általában elmondható, hogy a települések Bf. 96-nál mélyebben nem fekszenek. Ugyanakkor Karcsa, Bodroghalom, Nagyrozvágy egyes utcái ettől mélyebbre nyúlnak. Itt az infrastruktúrát és az épületeket töltéssekkel kell védeni. A töltések vonalvezetésének előzetes felvázolásakor igyekeztünk kihasználni a terepadottságokat, illetve ügyeltünk, hogy a védendő értékek ne feküdjenek túlságosan közel e védgátakhoz. A rendszer izolálása érdekében mintegy 8 km-nyi új töltésre van szükség. E töltés a Bodrogköz szakaszolásával jó szolgálatot tehet az esetben is, ha a rendszer a földrajzi egység egészére kiterjed majd. A Tice szlovákiai rehabilitációjának tapasztalatai arra engednek következtetni, hogy a rendszer a jelenlegi körülmények között csak szakaszolással építhető ki. Az egyes szakaszokat a terepadottságokhoz igazodó töltésekkel lehet egymástól elválasztani, és zsilipekkel kell összekötni. 1.26.4 Főcsatorna kialakítása A főcsatorna kialakítása szorosan kapcsolódik a fenti izoláló töltés építéséhez. A rendszer alsó vonalában, amely teljesen megegyezik annak déli határával célszerű egy új gyűjtőcsatornát kialakítani, mely összegyűjti a terület vizét és azt több lehetséges irányon át vezeti vissza a Tiszába. E csatorna hossza mintegy 8 km. Bodroghalom határából indulna, és a Tiszakarádi-főcsatornába torkollna. A keresztező belvízcsatornák kiágazásához és a torkolathoz célszerű vízkormányzó műtárgyakat, zsilipeket helyezni, hogy az elárasztás és a lecsapolás szabályozható legyen. 1.26.5 Belvízcsatorna-rendszer felmérése és átalakítása A belvízcsatorna-hálózat átalakításáról a munka jelen fázisában még nagyságrendi becslést sem adhatunk, csupán jelezhetjük, hogy milyen jellegű beavatkozásokra lehet szükség. 1. 2. 3. 4.

A csatornák tisztítására, kotrására Vonalvezetésük módosítására Keresztmetszetük szűkítésére, bővítésére Műtárgyakkal történő szakaszolásukra

E munkák tényleges nagyságrendjét csak a csatornák bejárása, helyszíni felmérése után lehet megbecsülni. Elképzelhető, hogy az itt megjelölt munkák közül semmit, vagy csak néhány százaléknyit kell elvégezni, ugyanakkor az is megeshet, hogy előre nem látott körülmények hatására egyéb munkafolyamatokat is be kell iktatni. 1.26.6 Tavak kotrása A rendszer tavai erősen elöregedtek. Miután új tavak a folyók mederrendezései miatt nem alakulhatnak ki, a meglévő tavakat kell kitisztítani. Ez az alábbi egykori tavakat érinti: 1. 2. 3. 4.

Pácini-Karcsa Karcsai-Karcsa Horgas-tó Karos és Karcsa között Tölgyes-tó Bodroghalom határában 69

5. Arany-tó Nyírtanya alatt 6. Tekerület 7. Folyás-ér 8. Sédhomoki-ér 9. Kánás A tavak tisztítása, kotrása részben állapotuktól, részben hasznosításuk módjától függ. Ezzel kapcsolatban számos nyitott kérdés marad. Tényleges becslést csak az elvégzendő munkák számbavétele után adható. A tavak rehabilitációjára a rendszer kialakítása során több egymástól jól elkülöníthető ütemben kerül sor. A program első szakaszában három tó kotrása jöhet szóba: a két Karcsáé és a Horgas-tóé. E munkák nagyságrendjét az ütemezés során tüntetjük fel. 1.26.7 Új tavak kialakítása Új tavakra esetlegesen a hasznosítás jellegéből fakadóan lehet szükség. Kialakításukra a terepadottságok a 94 m alatti szinteken nyújtanak lehetőséget. De természetesen máshol (nagyobb munkával) szintén létesíthetők. A tervezés jelen szakaszában csupán elvi lehetőségként számolunk vele, így e mozzanatról becslés nem adható.

1.27 A beruházások ütemezése A vízrendszer átalakítása az adott feltételekre is figyelemmel több lépcsőben történhet. 1. A Felsőberecki-főcsatorna tisztítása és a két Karcsa revitalizációja 2. A Karcsából, illetve a Felsőberecki-főcsatornából kiinduló csatornák kialakítása, a Horgas tó bekapcsolása. 3. Az alsó rétek rendezése. 4. A déli határoló csatorna és töltés kiépítése. Az egyes lépések egymástól jól elkülöníthetőek, ugyanakkor feltételezik is egymást. A két Karcsa rehabilitációja nélkül a víz nem osztható meg, és nem vezethető tovább, a rendszer pedig nem kapcsolható össze a szlovákiai kezdeményezésekkel, a vízpótlás megoldása nélkül az alsó rétek nem rendezhetők. Ugyanakkor e vízpótlás, még nem jelenti szükségképpen a víz visszatartását is, csupán az alsó réteken meglévő természetes medrek, egykori erek és tavak vízellátásának megteremtésére ad módot. Ugyanakkor a mezőgazdaság átszervezése e folyamatokkal párhuzamosan megkezdődhet, mert néhány haszonvétel már e vízpótlásra is építhető. A vízvisszatartás elengedhetetlen feltétele a déli határoló töltés és csatorna megépítése. 1.27.1 A két Karcsa revitalizációja Mint erről már volt szó, a Felsőberecki-főcsatorna megtisztítása részben állami feladat. A két Karcsa revitalizációja érdekében e feladatot egyfelől egy hordalékcsapda kiépítésével, másfelől néhány vízkormányzó műtárgy beépítésével kell kiegészíteni. A rendszer jelen ütemének műtárgy igénye az előzetes felmérések szerint három különböző méretű zsilip. Ezek közül egy magára a csatornára, kettő pedig a csatornából kifutó mellékágakra helyezendő. Ennek megfelelően e lépés várható költségei az alábbiak szerint csoportosíthatók: 1. 2. 3. 4. 5.

A Felsőberecki-főcsatorna tisztítása Hordalékcsapda létesítése Két szakaszoló műtárgy a csatorna szakaszolására Vízkivételi műtárgyak létesítése a két Karcsa csatlakozásánál Vízkivételi műtárgy létesítése – illetve a meglévők tisztítása, átalakítása – a Folyás-ér valamint a Karos-Szerdahelyi csatorna és a főcsatorna találkozásainál. 6. A Karcsai-Karcsához vezető csatorna kitisztítása, helyenként újbóli kiásása. 7. A két Karcsa kotrása. 70

A felsorolt munkák költségei az alábbiak szerint jellemezhetőek: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

– néhány tízmilliós nagyságrend, de vélhetőleg nem haladja meg a 25 millió Ft-ot – százmillió feletti nagyságrend, de vélhetően nem haladja meg a 150 millió Ft-ot – néhány tízmilliós nagyságrend, de vélhetőleg nem haladja meg a 35 millió Ft-ot – több milliós nagyságrend, de vélhetőleg nem haladja meg a 10 millió Ft-ot – több milliós nagyságrend, de vélhetőleg nem éri el a 10 millió Ft-ot – 5 és 10 millió közötti nagyságrend – milliárdos nagyságrend, 1-2 milliárd közé becsülhető

Összköltség: 1,5 — 2,25 milliárd Ft közé becsülhető 1.27.2 A Karcsából kiágazó csatornák és a Horgas-tó bekapcsolása A Karcsából kiágazó csatornák létesítésének kettős szerepe van. Amennyiben csak a víz átvezetése a cél, úgy a Karcsa jobb partján jelzett kiszakadáson, majd az alacsonyabb partszakaszokon át részben a Folyás-ér felé Becskedet megkerülve, részben pedig Becsked alatt a Nyírtanya felé elvezethető a víz a meglévő átereszek felhasználása révén. Az alsórétekre jutó víz főiránya ez esetben a Karcsán keresztül vezetne a Karcsa-csatornán át. Tekintettel azonban arra, hogy egy esetleges Felső-Bodrogközi árvíz esetén a Keresztúri-rétek felől, illetve a Felső-Bodrogköz mélyebben fekvő vonulatain át érkező víztömeg az öblözetet szakaszoló Bf. 96-97 m magas egykori hátakat átvágó Karcsa medrén törne át először, ilyen vízrendszer mellett Karcsa község központjában jelentős sodrású víztömegekkel kellene számolni. Vészhelyzet esetén e területek elöntése kikerülhetetlen, de a Karcsán keresztül zúduló víztömeg megosztása révén a sodrás eltéríthető. Ennek érdekében a Sátoraljaújhelyt Zemplénagárddal öszszekötő út alatt két átmetszést kellene kialakítani. Egyet Becsked és Karcsa, egyet pedig Karcsa és Pácin között. Ez esetben a két átereszen keresztül célszerű egy nagyobb mennyiségű víz átvezetésére alkalmas csatornát vezetni. Az üzemszerű vízpótlás tehát megvalósítható a jelenlegi művek felújítása és kiegészítése révén. 1. A Karos-Szerdahelyi csatorna zsilipjének rendbe hozatala 2. A Folyás-éren kivezető csatorna tisztítása, keresztmetszetének növelése, a kiágazásában lévő műtárgy javítása, esetleg cseréje 3. A Karcsa és Becsked alatti csatorna összekötése, ez utóbbi esetleges bővítése. 4. A Horgas-tó összekötése a Karos-Szerdahelyi csatornával, esetleg vízkormányzó műtárgy beépítése az összekötő csatorna kiágazásához. Amennyiben a rendszert az esetleges katasztrófák enyhítésére is alkalmassá kívánjuk tenni, az alábbi kiegészítésekre van szükség: 5. A Karcsa jobb partján lévő sekélyes területek összekötése, új csatorna létesítése Karcsa és Becsked között mintegy 4 km hosszan 6. A Sátoraljaújhely Zemplénagárd közti út átvágása, híd építése. 7. A Karcsa bal partján a Karcsa és Pácin közötti útszakasz kanyarulata felett lévő mélyedésen át egy újabb csatorna építése, kb. 5 km az út átmetszése a kanyar alatt. 8. Híd építése az átmetszésre. Az átalakítás költségei: 1. 2. 3. 4. 5. 6.

– a műtárgy állapotától függően 0-tól milliós nagyságrendig – a csatorna állagától függően 1-10 milliós nagyságrend, de nem haladja meg az 50 milliót – a csatorna állagától függően 1-10 milliós nagyságrend, de nem haladja meg az 50 milliót – 1-10 milliós nagyságrend, de nem haladja meg az 50 milliót – 100 milliós nagyságrend, de nem haladja meg a 150 milliót. – több10 milliós nagyságrend, de nem haladja meg a 100 milliót 71

7. – 100 milliós nagyságrend, de nem haladja meg a 150 milliót. 8. – több10 milliós nagyságrend, de nem haladja meg a 100 milliót Összköltség: 400-650 millió közti nagyságrend, ebből a rendszer költsége: 100-150 millió Ft. 1.27.3 Az alsó rétek rendezése Az alsórétek rendezésének költségei nem becsülhetők. Itt elsődlegesen a csatornarendszer átalakítása a cél, amely sokban függ azok tényleges állapotától. Az új csatornák kialakítása itt minden esetben egy-egy terület bevonásához, gazdasági haszonvételének megváltoztatásához kötött. Célszerű tehát a gazdasági rendszer kiépítésének ütemében haladni. Amenynyiben erre nincs mód vagy igény, a rendszer gyakorlatilag az alsó rét tavainak állandó vízpótlását biztosíthatja a meglévő csatornák és néhány vízkormányzó műtárgy segítségével. Ezek száma azonban a modell alapján nem állapítható meg. Itt tehát nagyságrendi becslés nem adható. Mégis azt mondhatjuk: az első ütem működését az alsóréteken folytatott beruházások csak közvetve befolyásolják. Ez esetben azonban a rendszer vízigénye kevesebb, és változhat az egyes térszintek művelhetősége is. A továbblépés, az elárasztás feltétele nem elsősorban az új csatornák kiépítésén múlik, hanem a következő lépcső megvalósításán. 1.27.4 A déli határoló csatorna és töltés kiépítése Itt mintegy 8 km-nyi főcsatorna jellegű vízbefogadó mű és ugyanilyen hosszú, 1-3 m gátkorona magasságig terjedő töltés építése szükséges, továbbá legalább négy vízkormányzó műtárgy beépítése. 1. 2. 3. 4.

8 km csatorna 8 km töltés 4 db vízkivezető műtárgy 2 db vízkormányzó műtárgy

– 80-100 milliós nagyságrend – 80-100 milliós nagyságrend – 20-25 milliós nagyságrend – 30-50 milliós nagyságrend

Összköltség: 210-275 milliós nagyságrend

1.28 Összegzés - A vízrendszer kialakításának költsége A vízrendszer átalakításának, költségeit jelen tanulmányunkban az elkészült térinformatikai modell alapján becsültük. A becsült beruházások nagyságrendjét 2-3 milliárd Ft közé tehetjük. XI. táblázat. A vízrendszer átalakításához szükséges beruházások Beruházási tétel Alsó becslés Felső becslés millió Ft millió Ft A két Karcsa revitalizációja 1240 2240 - Beruházások rész költsége 200 240 - A két Karcsa kotrása 1000 2000 A Karcsából kiágazó csatornák és a Horgas-tó bekapcsolása 30 160 A funkció bővítés költsége: 500 500 Az alsó rétek rendezése * * A déli határoló csatorna és töltés kiépítése 210 280 Összköltség: 1480 2680 Katasztrófa elhárítási funkcióval bővítve 1980 3180 * a gazdasági program megvalósításával párhuzamosan merül fel a gazdálkodók igényei szerint

A meglévő csatornák felhasználása, továbbá néhány csatorna kialakítása, valamint további tavak létesítése, illetve a meglévők revitalizációja tekintetében a konkrét körülményektől el72

vonatkoztatni nem lehetett. Ezeket összegezve és az alsórétek rendezésének beruházásigényét is nagyságrendileg beleszámítva a rendszer kialakításának összköltsége 4-6 milliárd Ft-közötti nagyságrendre tehető, melyből a tavak rehabilitációja kb. a költségek felét teszi ki. Amennyiben ezen beruházások megvalósításának finanszírozását a jelenlegi állami források támogatási rendjéhez illesztjük, a finanszírozási igény felbontható a támogatási összegek és a támogatási összegek elnyerésének feltételéül szolgáló önerőre. A fejlesztési támogatások rendszerint 30-50% önerőt tesznek szükségessé. A pótlólagos forrásszükséglet nagyságrendje 600 millió-1,5 milliárd Ft, melyet a program részeként a tervezett ökológiai rendszer működéséből adódó társadalmi hasznok elismertetése és az önerő együttesen kell, hogy fedezzen.

73

11. A TÁJGAZDÁLKODÁS TÁRSADALMI-GAZDASÁGI VETÜLETE – A MEZŐGAZDASÁGI TERÜLETHASZNÁLAT VÁLTÁS MODELLJE A tájrehabilitációs program a Bodrogköz ökológiai igényeivel összhangban lévő, a jelenlegitől eltérő területhasználat megvalósítására fogalmaz meg javaslatot. Az intenzív szántóföldi művelés céljára igénybevett területek mennyiségének csökkentésére számos, regionális léptékű fejlesztési anyag kitért már, konkrétabb javaslatok nélkül. Ebben a fejezetben a jelenlegi területhasználat és az ökológiai feltételeknek megfelelőbb területhasználati módok közötti átmenet társadalmi megvalósításának lehetőségét vizsgáljuk. Arra keresünk választ, hogy a mezőgazdasági tevékenységek átállítása a térség szintjén mekkora költségeket okoz, és a jelenlegi mezőgazdasági támogatási lehetőségek mennyiben elégítik ki ezt a forrásigényt.

1.29 A területhasználat módosítása a jelenlegi szántókon 1.29.1 Feltárás A koncepcióban megjelenő javaslat a Bodrogköz szántó területeinek agroökológiai alkalmasságát vizsgáló tanulmány (Kupi-Belényessi, 1998) értékelésén alapul. A szerzők a szántóterületeket hét, a termelés lehetőségeit legjobban befolyásoló szempont bevonásával értékelték, a hat legnagyobb területen termelt növény22 igényeinek figyelembevételével. Eredményeiket összegeztük egy négyfokozatú skálán (Részletek a Függelékben). A mintaterület jelenlegi szántóterületek mintegy 18-46 százaléka az, amely különböző mértékben alkalmasnak tekinthető az eddig folytatott gazdálkodásra. A Térképmelléklet 5. térképe szemlélteti az arányokat. XII. táblázat. A Bodrogköz egészén és a mintaterületen jelenleg szántóként használt területek e művelésre való alkalmassága Alkalmasság Mintaterület Bodrogköz Legalkalmasabb (1) 18% 23% Inkább alkalmas (2) 17% 15% Inkább kevéssé alkalmas (3) 11% 13% Kevéssé alkalmas (4) 54% 50% A kategorizálás életszerűségét támasztják alá az Földművelésügyi Minisztérium 2000. évi, a Bodrogköz egészére vonatkozó felmérésének adatai. A vizsgálat eredménye szerint a szántóterületek fele volt vetetlen. A modell térségi szintű, a minimális terület egység nagysága 50 hektár. Ez azt jelenti, hogy a modell területminősítése az 50 hektáros léptékben átlagos jelleget mutatja be. Mivel ismert, hogy a területen a talajviszonyok igen nagy változatosságot mutatnak, ettől az átlagos értéktől egy-egy kisebb egység alkalmassága természetesen eltérhet. Ugyanígy ez a minősítés az említett hat növény termesztésének együttes átlagos alkalmasságával számol, egy-egy terület egyes növények számára ettől eltérhet, komplex használat szempontjából azonban kevéssé jöhet számításba. Ezt a minősítést tehát iránymutatásnak/ajánlásnak kell tekinteni, amely az adott területen domináns lehet, eltérések a tájhasználat más szempontjai és a területhasználók konkrét elképzelései mentén alakíthatóak ki.

22

Búza, kukorica, tavaszi árpa, napraforgó, lucerna, vöröshere

74

A területhasználat módosításának hatását vizsgáló számításokban a kevéssé alkalmasnak ítélt területeket (4. kategória) tekintettük a szántóművelésből kivonandónak. Ezeken a területeken erdő, vagy rét-legelő területek kialakításával számoltunk a térszint, a táblahatárok és a településektől eső távolság kialakította differenciálás figyelembevételével. A megyére készült potenciális vegetáció térképet, mint ajánlást tekintve a kivont területeken a réterdő arányt az erdők nagyobb arányát állítottuk be. A vízrendszer működésével összhangban a 94,5 méteres térszint alatti területeket tekintettük vizes területnek. A természeti és a társadalmi igények kompromisszumaként a legmagasabb térszinteket, amelyek egybeesnek az agroökológiai alkalmasság szerint a legjobb szántóterületekkel szántóként vettük figyelembe, noha azok a potenciális vegetációt tekintve erdők lennének. A folyamatot az 5., 6. és 7. térképen illusztráljuk. Az 5. térképen a megmaradó szántóterületek mellett a lehetséges vegetációt a szintvonalak szerinti elkülönítés határozza meg. A másodikon a szántó területek mellett a jelenleg nem szántóként számontartott (erdő vagy művelés alól már korábban kivont terület) területek vegetációja látszik, valamint a szántóterületek táblahatárai, amelyek a harmadik térképen a vegetáció mozaikjának alapelemeként szerepelnek aszerint, hogy melyik vegetáció típus volt túlsúlyban az adott birtok darabon Az alábbi táblázatban az eredeti és az átállás utáni területhasználat-értékek láthatók, amelyeket a modell számításai során használtunk.23 XIII. táblázat. Terület megoszlása a modellben művelési ág szerint Eredeti helyzet (ha) Átállás után (ha) Szántó 12571 5384 Művelt 9264 5384 Be nem vetett szántó 3307 Konyhakert 90 90 Gyümölcsös 106 513 Szőlő 20 20 Gyep 2140 4528 Erdő 1601 5994 Egy tagban 1601 5263 Biotóphálózat részeként 731 Nádas 8 8 Halastó 0 0 Termőterület összesen 16536 16536

1.29.2 Számítások Az átállás költségeit megkíséreltük nagyságrendileg előre jelezni, egyrészről a javasolt elemek megvalósításának költségét, másrészről a megváltozó termelési módszerből adódó kiesést. A modell dinamikáját a legelőterületek növekedése és a szántóföldi termelés hozamainak fokozatos visszaállása adja. A legelőterületek növekedése növeli az állateltartó képességet, ami a takarmánytermelési szükséglet mérséklődését eredményezi, hatására növekszik az „árualap”, amely lehet szántóföldi termény, vagy növelhető általa az állattenyésztés tevékenysége.

23

Ezek a területmegoszlások nem azonosak azzal, amelyet a digitális térképi állományok alapján lehet származtatni, noha ez utóbbiak pontosságához kevesebb kétség fér, statisztikai kontextusa az előbbieknek van ezért a gazdasági vonatkozású számításokat véleményünk szerint ezeken érdemes alapozni.

75

Külön elemet képvisel az erdősítés, amelynek kiemelkedő ökológiai szerepe van és emellett a térség gazdaságának szintjén is jelentős hatása lehet. 1.29.3 Az átállás lehetséges megoldásai: Külterjesítés – „Biotermesztés”- ökológiai alapú gazdálkodás – a termelés eszköz és energia igényének csökkentése, munkaerő szükségletének növelése. Árutermelésében és termelési struktúrájában hasonló, de az érzékenyebb térségi környezetnek jobban megfelelő anyaghasználat mellett folytatott mezőgazdasági tevékenység. Területhasználat váltás – erdősítés, rét-legelő kialakítás. Tájfenntartás – a természeti környezet kisebb terhelését egészíti ki, az ökológiai szolgáltatások hozamnövelő hatásának kibontakozását szolgálja, elsősorban a biotóp hálózat arányának növelésével. Kiegészíthető továbbá értéknövelő funkcióval bíró tevékenységekkel is, mint pl. gyümölcsös, nád stb. telepítésével, haszonvételeivel.

1.30 Az átállás elemei – külterjesítés, tájfenntartás 1.30.1 Elvi megfontolások Ebben az alfejezetben nem az ökológiai és az intenzív (iparszerű) gazdálkodási módok közötti különbségeket kívánjuk összefoglalni, csupán azokat az elemeket mutatjuk be (részletesen lásd Ángyán-Menyhért, 1997), amelyeket fel kívánunk használni annak bemutatására, hogy a jelenlegi gazdálkodási jellemzőkhöz képest milyen változások becsülhetőek. Számtalan apró részletkülönbség mellett az ökológiai alapú és az intenzív termelési módszerek eredményessége közötti különbség három fő elemre vezethető vissza: •

Az intenzitás csökkenése elsősorban a felhasznált mezőgazdasági kemikáliák kisebb mennyiségéből fakad (olyannyira, hogy például amerikai összehasonlításokban (Ángyán Menyhért, 1997, 198. o.) a magasabb élőmunka ráfordítás miatt az üzemanyag költség még magasabb is lehet).

•

Az ökológiai gazdálkodásban elérhető kisebb hozamokat egyrészről a bio-minősítés megszerzése által elérhető magasabb ár tudja kompenzálni, másrészről az új típusú gazdálkodási ismeretek felhalmozódásával a hozamok újra növelhetőek.

•

A ráfordításokban mindenképpen jelentkezik egy arányeltolódás az anyagköltségekről a munkaerőköltsége felé. A mindenkori árarányoktól függ, hogy ez milyen költségszint változást jelent.

A hozamkülönbségeket számos alkalommal vizsgálták szerves és iparszerű mezőgazdaság rendszerek között. Hazai és külföldi példák is rendelkezésre állnak. A hozam nagyságát befolyásoló feltételek sokasága miatt ezen összehasonlítások csak iránymutatóak lehetnek. Ángyán – Menyhért (1997, 202.o.) értékelése alapján a különbségek várhatóan a 10-30%-os sávban találhatóak. E sávon belül a magasabb termésátlagok esetén jellemzőbbek a nagyobb arányú eltérések. A Bodrogköz közepes, vagy annál rosszabb minőségű termőterületein így a kisebb arányú különbségek várhatóak, különösen azokon a területeken, amelyeken jelenleg is jellemző (más okokból) a kemikáliák használatának alacsony szintje. Figyelembe kell azonban azt is venni, hogy e kísérletek a szerves termelési kultúra magas szintű ismerete mellett zajlanak, amely tudást a térségben még meg kell szerezni. Ez pedig az időszakos viszszaesés nagyobb arányát teszi valószínűbbé. A hozamok stabilizálódása szempontjából az átállási időszakot 3-5 évre lehet becsülni. A számolások során 10 éves átmenettel számoltunk, mely 30%-os hozam csökkenéssel indul. Az egyéni gazdaságokban ez 10 év alatt az átállást megelőző hozamok 10 %-ára csökken, a gazdálkodó szervezeteknél 20%-os csökkenés marad fenn. 76

1.30.1.1 A természeti környezet minőségének és kiterjedtségének szerepe az ökológiai gazdálkodásban A vegyszerek és egyéb mezőgazdasági kemikáliák funkcióját nem csak a megnövekedő munkaráfordítás veszi át. A termőterület beillesztése a térség természeti rendszereibe, a termelés térszerkezetének sokszínűsítése a természeti rendszerek biológiai kontroll szolgáltatásának az erősödését eredményezik. Valamint e rendszerek csillapító hatásai is javítják a terméseredményeket. A biotóphálózat24 előnyös mikroklimatikus állapotokat tud kialakítani a széltől védett oldalakon: növelik a harmatképződést, csökkentik a felszíni szélsebességet, a párolgást és a párologtatást, ami együttesen temperálja a hőmérsékleti szélsőségeket és javítja a vízháztartást. Ezeknek a funkcióknak az előhívását szolgálják – a termelés szempontjából – a térség ökológiai hálózatának sűrítés, visszaállítása. A szántóföldi gazdálkodás táblaméreteinek növekedésének estek áldozatul azok a szegélyek, árkok, erdősávok, amelyek élőhelyet jelentettek növényi és állati közösségek számára. (Ezek egyéb funkcióiról korábban már értekeztünk). A biotóphálózatok hatását Ángyán (1997) a következő elemekben összegezte: •

A felszínen mérve a biotópsávtól távolodva a hálózat adott elemének magasságával azonos szélességben ún. szegély hatás érvényesül, azaz itt a terméseredmények kisebbek annál mintha nem lenne szegély.

•

A szegély növényeinek magasságának 1-12 szerese közé eső területen a terméseredmények magasabbak, mint az élőhely biztosítása nélkül (az idézett szerző szerint akár 150-160%-át is elérhetik). A további számításokban az ismertetett hatásgörbe integráljával számolunk, amely a sövénymagasság kijelölte aktuális hatásterület egészére vetítve 39%os termésnövekedést jelent.

•

A termésátlagban kimutatható hatások a szegély magasságának 12-szeres távolság után szűnnek meg. A terméseredményt növelő hatások a sövénymagasság 25-30 szoros távolság után csitulnak el.

A biotóphálózat létesítésének meghatározó feltételei: •

A hálózatnak bennszülött, őshonos, egymással táruló fajtáknak kell lenniük.

•

A hálózat borítási aránya a termőterület 7-12%-a legyen.

•

A hálózat elemei optimálisan 70-125 méter, maximálisan 300-500 méterenként sűrűségben kövessék egymást.

XIV. táblázat. Tapasztalati sarokszámok a biotópborítás részarányára Átlagos táblaméret Megkívánt biotópborítás Átlagos sávszélesség (Ha) (Méter) % Ha 10 7 0,753 12 12 1,364 22 25 7 1,882 19 12 3,409 34 Forrás: Jedicke alapján Ángyán-Menyhért(1997)

24 Definíció szerint a biotóphálózat olyan bolygatatlan élőlények (biotópok) összefüggő, hálózatos rendszere, mely tömbszerű (kiterjedt), pontszerű („hídfőállás”) és vonalas (összekötő) elemekből áll. A gyakorlatban a biotóphálózat kiterjedt elemei pl. az erdők, ligetek, gyümölcsényerdők stb.; pontszerű elemei a kisebb facsoportok, gyepes, cserjés ligetecskék, egyedülálló fák, cserjék; míg összekötő (vonalas) elemei az erdősávok, fáscserjés élősövények, szántóföldi gyepsávok, vízfolyások (erektől a folyókig). (Podmaniczky-Balázs, 2001, 5960. o.)

77

1.30.1.2 A biotóphálózat struktúrájának kijelölése Modellünkben csak a terület nagyságokkal számolunk, a biotóphálózatot külön területhasználati elemként nem jelenítettük meg. A hálózat kialakításakor az alábbi elemeket, szempontokat érdemes figyelembe venni: meglévő elemek, domborzati és tájszempontok, hagyományos földhatár használat. Azokon a területeken, amelyek az ajánlásban művelés alá fognak esni, vagy legelők lesznek. Meglévő elemek: jelenleg vízként nyilvántartott terület, jelenleg sem használt volt medermaradványok, pl. ami a Tekerület körüli meder, facsoportok, fasorok. Táj és domborzati szempontok: a legmélyebben fekvő területek – amelyek amúgy is igen érzékenyek a talajvíz szintjére – akár gyűjtőként is szolgálhatnak, ilyenek pl. a B.f. 94,5 méter szint alatti területek. Hagyományos földhatár használat: a jelenlegi táblabeosztásból kiindulva. A továbbra is szántóként használt területeken (1-3 ig szántóosztály lásd alább) 10 ha-ra 7% biotóp jut, 12 mes sávszélességben. A 4. Szántóosztály esetében, amit kivonásra javaslunk (erdő vagy gyeprét-legelő funkcióval) az utóbbiak esetében 25 ha-ra 12% biotóp hálózat jut 34 méteres sávszélességgel. 1.30.2 Költségszámítás – külterjesítés 1.30.2.1 Ökológiai hálózat Az ökológiai hálózat újraélesztése, sűrűségének növelése egyrészt termés kieséssel jár, mivel a sövények, fasorok, nedves területek helyét a korábbi gazdálkodás során felszámolták, így ezek újratelepítése csökkenti a termőterületet. Másrészt, ahogy a természetes élőhelyek körbeölelik a termőterületeket, ez utóbbiak részesülnek számos ökológiai szolgáltatásból, melyek a termés javulását eredményezik. A termőhely-csökkenést Ángyán-Menyhért (1997) ajánlásai alapján 7%-12%-nak vettük. 7%-kal számoltunk a szántóföldi művelési ágban maradó területeken és 12%-nak a gyep-legelő területeken. Az ökológiai szolgáltatások terméseredményekre vonatkoztatott hatásairól mérési eredményeket Broggi szolgáltatott (öszszefoglalja Ángyán-Menyhért, 1997). Közléseik alapján a pozitív hatás a termőterületet védő társulás magasságával van összefüggésben. A kedvezőbb terméseredmények várhatóan a magasság 12-szeres távolságáig terjedő sávban éreztetik hatásukat. Az összesített hozamhatás az adott évben a táblából „lefedett” területen 39 százalékos növekedést eredményez. Modellünkben e „hálózati elemként” alkalmazott társulások fő alkotója a fehérnyár. Növekedési jellemzői (Sólymos, 2001; Szodfridt, 2001) alapján számítottuk az egyes időszakokra jellemző magasságot. A területcsökkenés és a termésátlag-növekedés egyenlegeként 15 éves átmenet adódik, amelynek végére lényegében a behálózott terület eredeti terméshozamával lehet számolni25. Az ökológiai hatást külön bontva nem számoltuk ki, hanem a biotermeléssel együtt mutatjuk be a következő alpont végén. XV. táblázat. A terület egészére számolt termés kiesés arányainak alakulása az idő múlásával (%) Ökológiai hálózat hozamhatása 1-3 4-5 6-7-8-9-10 11-12-13-14-15 16Szántó osztály 1 - 3 0,93 0,940 0,953 0,966 0,971 Szántó osztály 4 0,88 0,897 0,919 0,942 0,950

25

Az alapul vett modell a mikroklíma hatást vizsgálta, nem vett figyelembe olyan elemeket, mint az intenzív beporzás megnövekedő lehetősége, amely további termésjavulást eredményezhet.

78

1.30.2.2 Biotermelés A különböző alacsony környezeti terhelésű és együttműködő gazdálkodási rendszerek és az iparszerű mezőgazdasági termelést folytató rendszerek közötti különbségekről könyvtárnyi irodalom született már, számtalan pro és kontra érvvel. Mi itt nem eldönteni kívántuk e vitát, véleményünk szerint a tájrehabilitációs programba illeszteni – hosszú távon – az ökológiai alapú gazdálkodást érdemes. Vizsgálatunk arra irányul, hogy a felhalmozott tapasztalatok alapján az átállásnak ez az eleme milyen terheket ró a gazdálkodókra; milyen nagyságrendű változásokról szólnak a tapasztalatok. A továbbiakban kiemeljük a legfontosabb jellemzőket. A főleg nyugat-európai tapasztalatok szerint hosszú időtávot tekintve a két gazdálkodási módszer terméseredményei nem különböznek lényegesen egymástól. Azonban az ökológiai alapú gazdálkodás magas hozamaihoz lényegesen széleskörűbb gazdálkodási és természeti ismeretekkel kell a művelőinek rendelkeznie, amely nélkül igen rossz eredményeket is lehet produkálni. Az átállás időszakában igen jelentős, 10-30 százalékos terméscsökkenés is bekövetkezhet, különösen az adekvát gazdálkodási rend kialakításáig. A csökkenés mértéke összefüggésben van a korábbi vegyszerezési szinttel is. Az ökológiai alapú gazdálkodás jelen körülmények közötti versenyképességét több tényezőnek köszönheti. A termelés költségei ugyan magasabbak, mint az iparszerű mezőgazdálkodás költségei, azonban a felár, melyet a termékek árában érvényesíteni lehet, jelenleg kompenzálja ezt a különbséget. Az arányok termékenként és országonként változnak – a munkaerő, az általánosan alkalmazott technológia relatív költségének és a kereslet vásárlóerejének függvényében. A Függelékben részletesen bemutatjuk a témában fellelhető információk összefoglalását. A fentiek figyelembevételével modellünkbe a következő feltevéseket építettük be: Az egyéni gazdák (kis területen gazdálkodók) és a gazdálkodó szervezetek (nagy termelők) termelésfinanszírozási képessége eltérő, ami az anyagköltségben is megjelenik. Az egyéni termelők – kényszerűen – már most is „szinte” biotermelést folytatnak. Az átállási induló hozamveszteséget ezért a kis területen gazdálkodók esetében 20, a nagy területen gazdálkodók esetében 30%-nak állítottuk be. A tapasztalatok 3-5 éves átállási ideje helyett, mi egy 15 éves átmenettel számoltunk – a tapasztalatok hiánya és a kedvezőtlen adottságok legyűréséhez szükséges ismeretek megszerzésének hosszabb ideje miatt – amelynek során a hozam szintek az eredeti 90%-ára növekednek. A költségeket 10%-kal magasabbnak feltételeztük, míg a termények ellenértékét 25%kal magasabbnak, szálastakarmány esetében nem számoltunk felárat, mert a minősítés szabályozásából adódóan azt a gazda elsősorban maga kell, hogy megtermelje, így feltehetően nem lesz rá kereslet. Az átállásból fakadó változások mértékét növeli a vetésszerkezet megváltoztatásának szükségessége is. A Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program (NAKP) ökológiai gazdálkodási programja megkötéseket tartalmaz a vetésszerkezet arányaira. A célállapot vetésszerkezete tükrözi ezeket az elvárásokat. Ez összességében rontja a szántóföldi termelés eredményességét, mivel csökkenteni kell a legjövedelmezőbb ipari növények termelését. Továbbá be kell iktatni a talajerő visszapótlás szempontjából elengedhetetlen zöldtrágya vetésforgót, ami szintén kieséssel jár a jelenlegi gazdálkodás rendszeréhez képest. 1.30.2.3 Állattartás, gyep-legelő gazdálkodás A mintaterületen a 2000-ben elvégzett mezőgazdasági összeírás szerint 3200 számosállatnyi jószág volt. Az állományt részben a terület legelőin, részben a megtermelt takarmányon tart79

ják. A szántóterületek átállítása során rét-legelő területek is keletkeznek, amelyeken szintén elkezdhető a biotóphálózat sűrítése. A területnövekedés és az ökológiai szolgáltatások megjelenése a kiinduló állapothoz viszonyított állateltartó képesség növekedését teszi lehetővé. Az átállás előrehaladtával lehetőség nyílik az állatállomány növelésére és/vagy külterjesítésére. Az állattenyésztésből fakadó hasznokat ebben az esetben nem számszerűsítettük – szerteágazó voltuk miatt. Egy lehetséges haszonvételi kört és annak piaci lehetőségeit az 1. számú Mellékletben a kecskeágazat kapcsán részletesen bemutatunk. A megfelelő követelményeket betartó gyep-legelő gazdálkodást az NAKP szintén támogatásban részesíti, ez is szerepel a XVII. táblázat összesített támogatásaiban. A XVI. táblázatban az állateltartó képesség változását mutatjuk be. Jelenleg a legelőként számontartott területek eltartóképessége 991 számosállat teljes szükségletét fedezné. A mintaterület jelenlegi állománya 3260 számosállat, azaz a kettő különbségét kell a takarmánytermesztésnek fedeznie. A területhasználat váltás a legelőterületek megnövekedésével jár, az állateltartó képesség az ökológiai hatások érvényre jutása okán, az idő előrehaladtával kis mértékben tovább növekedhet. XVI. táblázat. Az állateltartó képesség változása az átállás következtében Legelő eltartóképessége Eredeti 1. év 5. év

16. évtől

GE t

2675

5659

5718

5896

számosállat

991

2096

2118

2184

2,12

2,14

2,20

változás Aktuális állomány: 3260

1.30.2.4 A szántó művelésben maradó terület átállási idő alatti kumulált termés változása A szántóművelés valós nagyságának jelentős bizonytalansága miatt két kiinduló viszonyítási pontot ismertetünk. Az egyik 20, a másik 50 százalékos be nem vetett jelenlegi szántóterülettel számol. A termésmennyiség változását az áttekinthetőség kedvéért gabona egyenértékesre átszámítva mutatjuk be. A vázolt folyamatokból levonható a következtetés, hogy a területhasználat-váltás 15-20 éves időtávban jobb lehetőségeket kínál a terület gazdálkodói számára. Ezt a megállapítást a következő tényezőkre alapozzuk: •

A viszonyításul választott év (2001) a mezőgazdaság szempontjából jobb évnek számított, míg az átállás utáni terméseredmények a táji átlagokon alapulnak, így a jelen állapot kissé „túlértékelt”. Nagy átlagban rosszabb eredményeket lehet feltételezni.

•

A jelenlegi haszonvételek köre szűk. A táj ökológiai állapotának javításának állami ellentételezése biztosabb alapot jelent és bővíthető.

•

A jelen gazdálkodási rendszerre kevéssé lehet kiegészítő haszonvételeket ültetni, mivel nem járul hozzá a természeti környezet saját produkciójának a növeléséhez, amelyekre e haszonvételek épülhetnének. A tájhoz alkalmazkodó gazdálkodásban azonban benne rejlik ez a lehetőség. A legfontosabb példákat külön tárgyaljuk. A tájgazdálkodási modell számol az NAKP hosszú távú működésével. (A XVII. táblázat jelen állapotot leíró oszlopaiban szereplő támogatási összegek a földalapú támogatást tartalmazzák) A támogatási összegek kalkulálásánál a jelenleg is országosan elérhető pályázati lehetőségeket vettük figyelembe (ökológiai, gyepgazdálkodás). Ez igény és elhatározás esetén tovább bővíthető a gyümölcsösökre és a vizes élőhely programok beindításával. 80

XVII. táblázat. A növénytermesztés jövedelmezőségének változása az átállás következtében A folyamat állomásai:

20%

50%

1. év

A művelt terület nagysága hektár Termelés összes GE t Változás a jelen állapothoz Változás az első átállt évhez

9.264

5.956

5384

41.144

30.717

Árualap GE t Változás a jelen állapothoz Változás az első átállt évhez Költségek Szántó területek

35.106

24.679

5. év

16. évtől

21.781 0,71

22.845 0,74

25.574 0,83

-

1,05

1,17

18.685 0,76

19.806 0,80

22.710 0,92

-

1,06

1,22

1.241.390.102 0,64

790.533.789 -

760.461.514 0,96

760.461.514 0,96

760.461.514 0,96

1.170.180.147 0,69

808.872.295 -

448.939.413 0,56

572.771.648 0,71

651.946.717 0,81

Föld alapú támogatás Szántóföldi bevételek összesen

40.077.808 1.210.257.955

11.840.484 820.712.779

158.469.487 607.408.900

99.856.459 672.628.108

99.856.459 751.803.176

Egyenleg Cötkény ÉTT kifizetéseivel módosított egyenleg

-31.132.148

30.178.990

-153.052.613 -92.994.063

-87.833.406 30.838.173

-8.658.337

Bevétel (Ft) Szántó területek

A táblázat a növénytermesztésen alapuló pénzügyi folyamatokat mutatja be. Az első két oszlop a jelenlegi területhasználatra utal, azon belül a nem művelt területek arányából adódó bizonytalanságot jelzi. Az első esetben a nem művelt területek aránya 20% a másodikban (ez tűnik reálisabbnak) 50%. A következő oszlopok a folyamatban bekövetkező változást jelzik. A termelés az összes szántótermelésre vonatkozó mennyiségi becslést tartalmazza, amit csökkentettünk az állatállomány takarmányozásához szükséges mennyiséggel (így adódik az „Árualap” sor). A kapcsolódó pénzügyi folyamatokat konkrét helyi gazdaságok átvilágításából nyert adatokból származtattuk (költségek, hasznok). Ez nem a gazdaságok eredményességét mutatja, hanem azt, hogy az alaptevékenységek nagyságrendileg milyen helyzetet eredményeznek. Látható, hogy térségi szinten a szántótermelés az állatállomány takarmányozási szükségletének kielégítésén túl az önfenntartást tudja biztosítani, jövedelmek csak kiegészítő tevékenységekből származhatnak (pl. állattartás piaci haszna). Azonban kevés ilyen kiegészítő tevékenység van jelenleg. A modell nem tér ki a térségen belüli elosztási hatásokra, azaz egyes gazdálkodók egyéni helyzete ettől az átlagtól eltérhet, de ez feltételezhetően együtt jár olyanokkal, akik esetében a termelés magát a termelés fenntartását sem fedezi hosszabb távon. Az „egyenleg” sor így nem a gazdálkodás jövedelmezőségét mutatja, mivel abban nem szerepelnek az alaptevékenységre ráépülő gazdálkodási módok. A legfontosabb ezek közül az állattenyésztés eredménye, amit a térségi szintre összegzés nagy bizonytalansága miatt nem számszerűsítettünk. Így az egyenleg nagysága némileg túlbecsültnek tekinthető. Az átállás első tizenöt évében, az egyes évek értékeit összegezve a szántóföldi termelés és gyepgazdál81

kodás nullszaldó körüli eredményéhez összesen mintegy 900 millió Ft kiegészítő forrással kell számolni a NAKP horizontális programjain felül! Ez a nagyságrend mindenképpen szükségessé teszi, hogy intézményesíthető megoldást találjunk. Az egyik kézenfekvő megoldás a NAKP területi programjaihoz való csatlakozás. A Cötkény Térségfejlesztési Társulás adatai alapján ÉTT térség esetén várható kifizetések nagysága: Az Európai Unió Érzékeny Területek Rendszerének (ÉTT) honosítása jelenleg folyik. Elvi lehetőség van e státusz megszerzésére, azonban az ezzel járó költségvetési többletterhek miatt ezt a folyamatot központilag nem fogják széleskörűen igényelhetővé tenni. Jelenleg a program kísérleti szakaszban van. A nemzeti parkok által kijelölt területek elkülönített pályázati rendszerbe tartoznak. A Borsodi Mezőség tapasztalatai alapján az ottani átállás finanszírozásának fajlagosai jelentősen módosítanák a pénzügyi folyamatok keretét. Azonban ezeket az értékeket nem lehet egy-az-egyben számításba venni, mivel más gazdálkodási követelményekhez kapcsolódnak. Csupán tájékoztató jelleggel közöltük, hogy jelezzük a felvetés jelentőségét. (Az előző táblázat utolsó sora)

1.31 Erdőtelepítés Az erdők kiemelt jelentőségéről a térség ökológiai rendszerműködésében már volt szó az anyag korábbi részében. Az erdős területek részarányának növelése része a területhasználat váltásnak. A mintaterület jelenlegi, különböző arányban erdőborította területeinek nagyságát az alábbi táblázat mutatja. XVIII. táblázat. A mintaterület jelenlegi erdőborította területeinek nagysága Mintaterület összes területe (ha) Belterület Nagytáblás szántóföld Kistáblás szántóföldek Intenzív legelők és erősen degradált gyepek bokrok és fák nélkül Vegyes mezőgazdaság területek (komplex művelési szerkezet épületek nélkül) Zárt lombkoronájú természetes lombhullató erdők nem vizenyős területen Nyílt lombkoronájú természetes lombhullató erdők, vizenyős területen Lombos erdő ültetvények Természetes gyep fák és cserjék nélkül Édesvizű mocsarak

26254 736 15049 3708 1254 545 409 382 1091 2236 845

3% 57% 14% 5% 2% 2% 1% 4% 9% 3%

A területhasználat megváltoztatására vonatkozó javaslatunkban a jelenlegi legrosszabb minőségű szántóterületek felhasználásával számolunk, melyekből gyepet vagy erdőt lehet kialakítani. Az erdősültség növelésével kapcsolatban több egymásnak részben ellentmondó feltételt, törekvést kell összehangolni: 1. Az erdők jótékony hatásait elsősorban a természetes erdők tudják biztosítani. A területre jellemző természetes erdőtársulások kialakulásának folyamata emberi léptékkel nagyon hosszú, és az árutermelés szempontjából hasznosítható jövedelmeik (egyéni) jövedelmeik eleinte korlátozottak. A mesterséges úton létrehozható erdők csak részben képesek betölteni azokat a funkciókat, amelyekre a természetes erdők képesek. 2. Az erdők hasznai egyéni és közösségi szinten jelentkeznek. A természetes erdők nagyobb közösségi szinten jelentkező szolgáltatást nyújtanak és az egyének (tulajdonosok) számára is nagyobb a nem közvetlenül árutermelésbe kapcsolható hozamok mennyisége, mint a tulajdonosoknál jelentkező közvetlen hasznok. A mesterségesen létrehozott erdőkben ezek az arányok kedvezőbben alakulnak az egyéni közvetlen hasznok szempontjából. 82

3. A területen élők, akiknek döntései meghatározóak a területhasználat tekintetében nincsenek abban a helyzetben, hogy jelen társadalmi keretek között ne a számukra gyorsabb és nagyobb közvetlen hasznok lehetőségét válasszák. Ebbeli döntésük aggregált hatása viszont veszélyeztetné a táj fenntarthatóságát, de megszüntetné annak a lehetőségét is, hogy a kérdéses döntés pozíciójába kerüljenek, mert saját erejüknél fogva nem tudnának a jelenlegi szántó használatból kilépni. Az ellentétek feloldásának lehetőségét a következőképp látjuk. A területhasználat megváltoztatásának egészét a környezet-/természetvédelmi program részének kell tekinteni. Differenciálni kell térben és időben a természetes (védelmi funkciójú) erdő területek, a természetközeli gazdálkodás alá eső területek és a faültetvényként hasznosuló területek között. Az érintettekkel együttműködve ki kell alakítani egy ütemtervet a kezdeti és a célnak tekintett állapot arányai közötti átmenetre. A természetvédelmi, tájesztétikai, közösségi funkciók szempontjából potenciálisan legjobb területeket a természetes erdő kialakulásának igényével kell kiválasztani. Ezeket helyi és magasabb szintű védelem alá kell helyezni. Kezelni és a természetvédelmi területek finanszírozási rendszerébe kell illeszteni. Ez elsősorban a közösségi tulajdonban lévő területekre vonatkozhat26. A többi területet gazdasági célú erdőként kellene kezelni. Ez alapvetően természetközeli erdők kialakítását célozza meg. A természetközeliség az elegyességben, a vizes élőhelyekkel tarkított mozaikos tájszerkezet tiszteletben tartásában, valamint a művelés során a természetközelinek minősülő erdőszerkezet tervezésben és munkamódszerek alkalmazásában nyilvánulna meg27. Az erdőszerkezet kor szerinti elegyességének célja módot ad arra is, hogy a hozamvárakozások kielégítése érdekében egyes területeken (az arány és hely a program egyeztetésének feladata) gyorsan növő közvetlen gazdasági szempontból hasznosítható fajták kerüljenek telepítésre, amelyeket a fák vágásérettségének elérése után cserélnének fel a honos tájfajtákra. 1.31.1 Indoklás, részletek 1.31.1.1 Külső feltételek Magyarország erdőtelepítési tervei jelentős méretű erdősültségi arány növekedést céloznak meg. Ebben a folyamatban mind gazdasági, mind egyéb célú erdők szerepelnek. Az erdősültség növelésére irányuló törekvések erőteljes támogatást nyertek az EU-csatlakozási folyamatban megfogalmazott; az ország területhasználati arányainak módosítására irányuló igényektől. A (nem csak szűken vett) mezőgazdasági támogatások rendszerének átalakulása szintén megerősíti azokat a tevékenységeket, amelyek egy-egy térség környezeti minőségének javítását segítik elő, amelyben az erdők gyarapításának és többfunkciós használatának kiemelt jelentősége van. Az országos erdőtelepítési stratégia előkészítése során felmérték az erdősítésbe vonható területeket. Külön részletezzük (ld. Függelék) a tájrehabilitációs folyamat ökológiai feltételeinek megfelelő agrár területhasználat során igénybe vehető támogatásokat28. Azonban összegezve e rendszerről elmondható, hogy térségi szintű alkalmazásának legnagyobb akadálya az érintet26

Itt szóba jöhet természetvédelmi célú földvásárlás, melyet az illetékes Bükki Nemzeti Park és a Nemzeti Földalap bevonásával lehetne megvalósítani. 27 Ez utóbbi a nagyobb élőmunka arány miatt is kedvező a térség foglalkoztatás szerkezetére. 28 Támogatás kifejezést használjuk, mivel ez a köznapi hivatkozása ezen kifizetéseknek, nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy itt valójában az ökológiai szolgáltatások biztosításához szükséges tevékenységek elvégzésének ellentételezéséről, valamint a területhasználat korlátozása miatt rövidtávon jelentkező hozamkiesés ellentételezéséről (kompenzálásáról) van szó.

83

tek egyéb tekintetben is alacsony együttműködési képessége és hajlandósága. A másik akadály az átmenet finanszírozásának kérdése. 1.31.1.2 Belső adottságok Az erdősítések szempontjából legajánlottabb területek jellemzői sok esetben megfelelnek a program erdősítésre javasolt területeinek jellemzőivel. Az Erdészeti Fórum (Csóka, 2001) ajánlásai közül a terület érintett mivel véleményük szerint: A telepítés súlypontját az Alföldre és Észak-Magyarország hátrányos adottságú térségeire kell helyezni. • Kiemelt telepítési programot kell tervezni az extrém termőhelyekre és a vidékfejlesztés, környezetvédelem, turizmus stb. szempontjából fontos térségekre (belvizes területekre, elmaradott térségekre stb.) • Az agrárövezetekben növelni kell a környezet védelmét szolgáló korszerű erdősávok, fasorok, ligetek mennyiségét. Véleményünk szerint a program elindulásához mindenképpen alkalmazkodni kell a finanszírozási rendszer nyújtotta lehetőségekhez, és ezen belül megegyezésre jutni, hogy ez a folyamat is illeszkedjen a program megkövetelte feltételekhez. Különösen fontos ez, mivel az erdőtelepítés az a tevékenység, amely fajlagosan a legnagyobb – élőmunkát is igénylő – forrásbevonást tudja előidézni. •

1.31.2 Egy lehetséges megvalósítási pálya Az átállás terheinek becsléséhez próbaszámításokat végeztünk. Modellünkben alkalmazkodva a térség potenciális vegetáció térképének ajánlásaihoz, elegyesen telepítendő kocsányos tölgy, magyar kőris és fehér nyár állományokkal számoltunk. Ezeket egészítik ki más fafajok (a támogatási rendszer engedélyezte elegyességi határok között), ide sorolva a tájfajták koncentráltabb telepítésével kialakítható külterjes gyümölcsösként használható területeket. XIX. táblázat. A meglévő és telepítendő erdők fajták szerinti megoszlása Jelenleg erdő 1.601 Új erdőterületek 3.662 Biotóphálózat 731 Új erdőterületek megoszlása a modellszámításban Gyümölcsös 0,1 Magyar kőris 0,35 Kocsányos tölgyes 0,35 Fehérnyáras 0,2

1.31.2.1 Pénzügyi folyamatok / finanszírozási lehetőségek A pénzügyi folyamatokat a vonatkozó 2002-es év költségvetéséből emeltük ki. Noha ezek az értékek valószínűleg a program megvalósítása idejére változni fognak, feltételezhető, hogy reálértékük hasonló lesz, így tervezési célra alkalmazhatóak. Az erdőtelepítés vagy már meglévő erdők esetében az erdő fenntartása a fatermelés teljes ciklusát tekintve jövedelmező vállalkozás. (Héjj-Marosi, 2001) A tájrehabilitációs program megvalósítása szempontjából nem az eltérő fajták teljes ciklus szerint vizsgált jövedelmezősége az, ami a választás kritériuma lehet. Az előbbi abban az esetben a fő szempont ha a tulajdonos saját forrásainak hosszú távú, de minél hamarabbi megtérülését kalkulálja (nemesnyár). Jelen esetben feltételezéseink szerint a tulajdonosok nem rendelkeznek a befek84

tetéshez szükséges saját tőkével a folyamat beindításához, így inkább érdekeltek abban, hogy a telepítéshez kapcsolódó állami kifizetések maximálisak legyenek, mivel ez szolgáltathatja saját munkaerejük, illetve olcsón alkalmazható munkaerő esetén a legnagyobb biztos hozamot számukra. Ebben a tekintetben feltétel, hogy a költségek fedezhetőek legyenek a támogatásból, ez pedig nem minden fajta esetében áll fenn. A legrosszabb pénzügyi helyzetben lévők számára a folyamatba lépés lehetőségének biztosításához (az első támogatási kifizetés feltételeinek teljesítéséhez szükséges tevékenységek elvégzéséhez) a BOKARTISZ-nak kell biztosítania azt a hátteret, amely igazolja, hogy a telepítés társadalmi hasznossága elegendő indokot szolgáltat a belépés költségeinek állami átvállalásához. E tekintetben az egyes fafajták telepítésének szempontja nem a korszaki jövedelem éves nagysága, vagy a ciklus belső kamatlába, hanem a telepítés összköltsége és a telepítés támogatásának az egyenlege. Különösen fontos az időbeli eloszlás, mivel az erdőtelepítési munkákból adódó jövedelmek abban az időszakban jelentkeznek, amelyben a legnagyobbak (térségi szinten) a hozamcsökkenések. A telepítést lezáró ápolási támogatások kifutásával (10. év) már lehet számítani egyéb, a nem faanyag hozamok megjelenésére (gyümölcsösök termőre fordulása, gomba, bogyós termésűek…). E szempont szerint a tölgy lényegesen előnyösebb, mint a legkedvezőbb gazdasági mutatókkal rendelkező nemesnyár, vagy a tölgynél sokkal rövidebb vágásfordulót lehetővé tevő fehér nyár. A természetvédelmi törvény lehetőséget ad az erdő fenntartója számára, hogy természetvédelmi többlet tevékenység elvégzése esetén ellentételezésre tartson igényt (részleteiben: External, 1999.). A szóba jöhető tevékenységek köre igen széles és az erdőnevelés minden fázisában kínál választási lehetőséget. A többlettevékenységek elbírálására és az elvégzésük esetén az ellentételezésre pályázni lehet. A természetvédelmi többlettevékenységek jellemzője, hogy nagyobb az élőmunka igénye (pl. vegyszerezés kiváltása) és a gépi technológiát, pl. ültetés esetén emberi munkaerővel, közelítés, szállítás stb. esetén pedig állati erővel pótolja. Ez a finanszírozási forma kedvező a tájrehabilitáció szemszögéből mivel segíti a munkaerő-intenzív megoldások alkalmazását, csökkenti a környezeti terhelést, ami különösen a kiterjedt vízrendszeren keresztül okozhat gondokat. A munkaerő és technológia intenzív módszerek közötti választás hatását Marosi (2001) közlése alapján lehet bemutatni. Vizsgálatai a különböző erdőnevelési módszerek költség viszonyainak az összehasonlítására irányultak. „Az összeállított modellekben a természetes felújítások esetén nagyrészt 10-25%-ot tesz ki az anyag és energia költség részaránya. Ugyan ez a mesterséges felújításnál géppel járható területen 50-85%, meredek terepen 20-40%.” (212. oldal) Ez a különbség a térség erdősíthető területeinek nagysága mellett már érzékelhető újraelosztási hatásokat eredményezhet helyi munkaerő és a kiváltásukra alkalmas technikai eszközök között. 1.31.2.2 Finanszírozási szükséglet az egyes fajták esetében A tájrehabilitációs program finanszírozási szükséglete alatt az erdősítési beruházások forrásszükségletének két elemét emeljük ki a telepítés finanszírozási folyamatából, amelyek rendelkezésre nem állása szerintünk a jelen esetben a mintaterületen gátolja, hogy a számos kedvező feltétel ellenére beinduljon az erdőterületek növelése. Egyetértünk az Erdészeti Fórum (Csóka, 2001) kiadványában található állásfoglalással, mely szerint az erdőtelepítések teljes költségének térítése, vagy azon túli premizálása nem kívánt folyamatok kifejlődéséhez és a rendelkezésre álló pénzeszközök nem hatékony felhasználására vezetnének. Úgy gondoljuk, hogy egy ilyen konstrukció igényelhetőségét az államnak feltételekhez kellene kötnie. A feltételek a közösségi hasznok nagyobb mennyiségű rendelkezésére állását, vagy hamarabb jelentkezését kellene, hogy szolgálják. Véleményünk szerint egy komplex tájrehabilitáció, amely lehetőséget nyújt arra, hogy a széttöredezett birtokrendszer tőkeszegény tulajdonosai be tudjanak kapcsolódni a térségük számára előnyös folyamatba, megfelel 85

ezeknek a feltételeknek. Mivel az előhasználat egyenlege az ismertetett adatok alapján már pozitív, ez a jövedelem lehet bizonyos mértékig fedezete a kisegítő finanszírozásnak. A stratégiai programok szintjén kell meghatározni, hogy melyek azok az oktatási, jóléti, természetvédelmi programok, amelyek igényei e feltételeket meghatároznák A finanszírozási igény két összetevőből állhat. Egyrészt áll az első időszak telepítési támogatásainak és a telepítés tényleges költségeinek az egyenlegéből, amennyiben ez az egyenleg negatív29, ebben az esetben egy nettó finanszírozási szükségletről beszélünk. Másrész állhat egy likviditási hiányból, amely abban az esetben is előállhat (és elő is áll), ha a fenti egyenleg ugyan pozitív, azonban az utófinanszírozás rendszere mellett a terület tulajdonosa nem tudja megfinanszírozni a folyamat beindításához szükséges első költségeket. A vonatkozó jogszabályok (102/2001.(XII.16.) FVM rendelet az agrárgazdasági célok 2002. évi költségvetési támogatásáról, 321. § és 324.§) alapján a likviditási jellegű finanszírozási szükséglet a becsült telepítési költségek háromnegyedét jelenti minimum fél, rossz esetben egy éves időszakra. A nettó finanszírozási igények alacsonynak tekinthetőek. A tölgy esetében a költségek 10%-a, fehér nyár esetében 15%-a. Az összeg mindazonáltal tovább csökkenthető abban az esetben, ha a tulajdonos vállalja, hogy az elegyesség 10% és 30% között lesz. Tekintve, hogy a program célja a természetközeli, illetve természetes erdők létrehozása, ezt a kiegészítő támogatást is be lehet kalkulálni. Kiegészítő tevékenységek, melyek illeszkedhetnek az erdősítés folyamatába: A tájfajták elterjesztéséhez közösségi célú / fenntartású génbank / tájkert / csemetekert, oktatási célú faültetés, gyümölcsészet, közösségi fásítási program, tüzelő biztosítás szociális és közmunka kiegészítéseként. Folyó és csatornafásítás, mezővédő erdősávok telepítése 1.31.3 Költségszámítás – erdősítés A modellünkben az új erdőterületek nagysága 4400 ha, amely 35%-ban kocsányos tölgyes, 35%-ban magyar kőris, 20%-ban fehérnyár, 10% egyéb elegyes fajták pl.: hárs, gyümölcsös. Az erdősítés teljes költsége a fenti arányok mellett megközelítőleg 1,6 milliárd Ft. XX. táblázat. Az erdősítés költségei a modell szerint Fajlagos költség A fajta teljes termőterületére Ft/ha Ft Kőris – egyéb kemény lombos 317.000 451.500.000 Tölgy 498.000 709.297.000 Fehérnyár – egyéb lágy lombos 295.000 420.166.000 Összesen 1.580.963.000 Ezt a költséget jelentős hányadában a jelenleg működő állami támogatási rendszer megtéríti az erdőt telepítő számára. A telepítés költségének és a támogatásnak az egyenlege jelentős mértékben függ a telepítés környékén alkalmazható munkaerő árától. Az irodalomban fellelhető adatok az egyenleg körül szórnak. Az alábbiakban alkalmazott számítás a 2002. év támogatási rendeletének értékei és az External (1999) tanulmányban közölt tapasztalati költségek azonos évre hozott értékein alapul.

29

Pl. akác esetén. (Erdőgazdák új könyve 280-285. o.) Ennek némileg ellentmond a Marositól (1999) idézett táblázat.

86

Az erdősítésről részletesen tárgyaltak megfontolásával, a rendelkezésre álló adatok alapján az átállás modellezésében megjelenített fafajták esetében a következő finanszírozási igénnyel kell számolni a telepítés befejezéséig (hektáronként): XXI. táblázat. Egyes fafajták telepítésének finanszírozási igénye Nettó finanszírozási igény (Ft) 48.000 / 18.000 45.000 / 15.000

Kocsányos tölgy Magyar Kőris Fehér nyár

Áthidaló finanszírozási igény (Ft) 350.000 200.000 210.000

Áthidaló finanszírozási igény költsége (ha hitel, 12%) 95.000 50.000 51.000

XXII. táblázat. Az erdőtelepítés költségeinek alsó és felső becslése

Kocsányos tölgy Magyar Kőris Fehér nyár Összesen

Telepítés Nettó finanszírozási Nettó finanszírozási Áthidaló finanszírozási területe igény, felső érték igény, alsó érték igény költsége (ha) (Ft) (Ft) (ha hitel, 12%) 1.424 68.321.000 25.592.000 135.009.000 1.424 - 47.260.000 - 89.989.000 71.460.000 1.545 69.896.000 23.548.000 78.244.000 4.394 90.957.000 - 40.849.000 284.714.000

A mintaterület tervezett erdősítésének a jelenlegi támogatási rendszeren felüli forrásszükséglete 240-375 millió Ft. A kedvezőbb nettó finanszírozási igény az elegyesség esetén felhasználható kiegészítő forrást és a fajták közötti keresztfinanszírozást figyelembe véve alakult ki, ez utóbbi nélkül az összeg 335-420 millió Ft között mozog. A telepítés utáni ápolás két időszakát különbözteti meg a támogatási rendszer, két ötéves ciklus formájában. A támogatási rendszer nyújtotta kereteken túl, az ápolás természetközeli módszerekkel történő megvalósítása esetén a többletköltségek szintén megpályázhatóak. Ennek várható értékét szintén beépítettük a számításokba (External, 1999). Az új erdőterületekre a telepítés után támogatás igényelhető az erdő ápolására. A természetközeli erdőápolás elismert többletköltségeivel együtt ez a telepítés utáni 10 év során összesen 1,3 milliárd Ft.

1.32 Összegzés A fejezet során bemutatott számításokat az alábbi táblázatban összegeztük. Mivel becslést készítettünk, véleményünk szerint a nagyságrendek a legfontosabbak az eredményekben (és nem feltétlenül néhány tétel egymáshoz képesti néhány 10 milliós eltérése, többlete, hiánya). Az eredmények a terület összes gazdájára vonatkoznak. Az eredmények ismertetése előtt szeretnénk megjegyezni, hogy a modellezés arra is felhívta a figyelmet, hogy a statisztikai és nyilvántartási rendszerek hiányossága milyen mértékben képes akadályozni a tervezést30. A terület művelésének költségével szembenálló hasznok a növénytermesztésre vonatkoznak. Abban nem szerepel, pl. az állatállomány tartásából származó haszon. A modell ebben a formájában azt mutatja meg, hogy a szántóföldi termelés átlagos, rendkívüli helyzeteket nem produkáló évben az újratermelést tudja biztosítani, jövedelemtermelés az így előál30

Álljon itt illusztrációul csak a nem művelt területek nagyságából adódó bizonytalanság. A szántóföldi termelésben jelentkező kiesés, az átállás 15 éves időszakára vetítve, az eredeti termelés három vagy hét évnyi mennyisége körül van, függően attól, hogy 50% vagy 20% a nem művelt szántók aránya.

87

lított alapra építhető tevékenységek kapcsán remélhető. A jelen gazdálkodás erre kevés plusz lehetőséget nyújt. A gazdaság ökológiai alapokra helyezésének főbb mozzanatai a térség adottságaihoz jobban illeszkedő támogatási rendszerben való részvétel mellett sem változnak meg alapvetően (Az alábbi táblázat utolsó oszlopának tanúsága szerint). Jelentős különbség azonban, hogy ebben az esetben egy kibontakozó (és előreláthatólag felértékelődő) természeti rendszer alkotja a gazdálkodás kereteit, amely számos pénzben kifejezhető és nem forintosítható, de az életminőséget és a megélhetést javító elemmel egészíthető ki. A lehetőségek egy csoportját lásd a 2. számú Mellékletben). Továbbá a megélhetés szempontjából kedvezőbb, hogy a bevételek a tájfenntartásban testet öltő ökológiai szolgáltatások ellentételezéseként jutnak el a gazdálkodókhoz és nem a bevételi szükségletük teljes egészét kell hátrányos helyzetű versenyzőként megszerezniük, mint jelenleg. Az alkalmazott modellben a jelenleg elvileg elérhető agrártámogatási lehetőségeket vettük figyelembe, elsősorban a Nemzeti Agrár Környezetvédelmi Program horizontális programjait. Kedvezőbb feltételeket jelenthet az Érzékeny Természeti Területek programjához történő csatlakozás. Ennek kifizetési jellemzői egyedi számításokon alapulnak így ezek esetünkben nem teljesen irányadóak (a lehetőséget a Borsodi Mezőség jelenlegi támogatási rendszerének modellünkbe illeszthető elemeivel számolt értékekkel illusztráljuk). Nyilvánvaló azonban, hogy az ÉTT besorolás esetleges megszerzése esetén is részben a piaci alapú jövedelemszerzésen fog a gazdálkodás alapulni. A kiegészítő haszonvételek szélesedő skálájának „kifejlesztése” ebben az esetben sem lesz elkerülhető.

88

XXIII. táblázat. A növénytermesztés jövedelmezőségének változása az átállás következtében A folyamat állomásai:

20%

50%

1. év

A művelt terület nagysága hektár Termelés összes GE t Változás a jelen állapothoz Változás az első átállt évhez

9.264

5.956

5384

41.144

30.717

Árualap GE t Változás a jelen állapothoz Változás az első átállt évhez Költségek Szántó területek

35.106

24.679

5. év

16. évtől

21.781 0,71

22.845 0,74

25.574 0,83

-

1,05

1,17

18.685 0,76

19.806 0,80

22.710 0,92

-

1,06

1,22

1.241.390.102 0,64

790.533.789 -

760.461.514 0,96

760.461.514 0,96

760.461.514 0,96

1.170.180.147 0,69

808.872.295 -

448.939.413 0,56

572.771.648 0,71

651.946.717 0,81

Föld alapú támogatás Szántóföldi bevételek összesen

40.077.808 1.210.257.955

11.840.484 820.712.779

158.469.487 607.408.900

99.856.459 672.628.108

99.856.459 751.803.176

Egyenleg Cötkény ÉTT kifizetéseivel módosított egyenleg

-31.132.148

30.178.990

-153.052.613 -92.994.063

-87.833.406 30.838.173

-8.658.337

Bevétel (Ft) Szántó területek

Véleményünk szerint illúzió néhány éves átmenettel számolni, a számításainkban mi tizenöt éves periódussal számoltunk, amely végén (ha az erdők szempontjából még nem is) újra egy közel „beállt” rendszer működését lehet feltételezni. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a helyzetet és bevett fogalmakat akarunk használni, esetünkben egy technológiaváltásról van szó, amelynek átfutása tizenöt év. A fő kérdések itt: Mekkorák a technológia váltás beruházási és egyéb költségei? Valamint kinél jelentkeznek ezek a költségek? Kiknél fognak jelentkezni a hasznok? Ezalatt az átállási időszak alatt a jelenlegi technológia tulajdonosainak kieső jövedelme keletkezik („Egyenleg” sor a kísérő táblázatokban), amelyet a jelenleg elérhető támogatási rendszer (NAKP átállási támogatások) csak részben kompenzál. Emellett jelentkeznek a tájrehabilitáció „beruházási” költségei, mint például az erdősítés, a biotóp hálózat elemeinek visszaállítása. Ezeket a költségeket elsősorban a jelenleg is meglévő támogatási rendszerek ésszerű egymáshoz illesztésével lehet fedezni. Azonban, mint azt a következő táblázat megmutatja térség területhasználatának a táji adottságoknak megfelelő alapokra helyezéséhez a térség gazdálkodóinak saját forrásain és a jelenleg pályázati úton „elvileg” elérhető állami forrásokon túl pótlólagos forrásokra is szüksége van.

89

XXIV. táblázat. Az egyes költségelemek és bevételek az átállás 15 éves időszakára vetítve Költség- és bevételcsoportok Nagyságuk (ezer Ft) Növénytermesztés Az ökológiai alapú szántóföldi gazdálkodás költsége 12.170.000 Becsült bevétel 9.440.000 NAKP támogatás 1.830.000 A várható bevételek mellett szükséges kiegészítés 1.370.000 Erdősítés Erdőtelepítés költsége 1.580.000 Erdősítési támogatás 1.660.000 Nettó finanszírozási és áthidaló forrás költsége 240.000 A telepítés utáni ápolás 1.280.000 Állami támogatási forrásból 4.770.000 Pótlólagos forrásszükséglet 1.620.000 A pótlólagos forrásszükséglet három elemből tevődik össze. Az első a gazdálkodók kieső termelésének, termésének, illetve bevételének az átállás 15 évére vetített összege. A második a tájrehabilitáció, esetünkben az erdősítés felhasználható forrásai és a tényleges költségei közötti különbség. A harmadik elem csak pénzügyileg választható el az elsőtől, a támogatások révén megvalósítandó programok elindításához szükséges – áthidaló – források rendelkezésre állásának tőkeköltsége. Mint az a XXIII. táblázatból kiolvasható, e pótlólagos finanszírozási szükséglet legnagyobb tétele a szántóművelésben maradó területeken jelentkező átmeneti visszaesés. Ezen a tételen az ÉTT-területté nyilvánítás és a hozzá kapcsolódó finanszírozási lehetőségek segíthetnek. Ebben a folyamatban nyílhat lehetőség arra is, hogy a 7. fejezetben tárgyalt társadalmi szinten értelmezhető hasznokat (pl. ár- és belvízvédelemhez, biodiverzitás megőrzéshez), amelyekre a lehetőséget a tájrehabilitáció során teremtjük meg, a térség, mint általa nyújtott szolgáltatást ismertethesse el. Az erdőtelepítéshez szükséges pótlólagos források jóval kisebb nagyságrendűek, ezekre együttműködési programok kidolgozását javasoljuk. Szóba jöhető partnerek az országos erdősítési program megvalósítása érdekében a térségben illetékes erdészet, véderdők, természeti értékek védelme kapcsán a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium valamint a foglalkoztatási vonatkozásai kapcsán a szociális és munkaügyi tárca is.

90

12. A MEGVALÓSÍTÁSHOZ SZÜKSÉGES FORRÁSOKRÓL, A LÉTREHOZOTT ÖKO-SZOCIÁLIS HASZNOK ELISMERTETÉSÉRŐL Az előző két fejezetben bemutattuk a műszaki megvalósítás és a területhasználathoz való alkalmazkodás forrásigényét. A modellszámítások nem tartalmazzák azokat a közvetett módon jelentkező hasznokat, vagy elmaradó költségeket, amelyeket a térség, ha az ökológiai rendszere újjáéled, a tágabb környezetének nyújtani képes, csak utaltunk rájuk a szöveg megfelelő helyein. Realizálásukra csak tágabb, regionális vagy országos szintű szabályozást, megegyezéseket feltételezve van lehetőség ezért nem is illeszthettük volna be őket a területhasználatváltozást vizsgáló modellünkbe. Azonban meggyőződésünk, hogy a vizsgált mintaterület, de a teljes Bodrogköz társadalmi és természeti szempontból egyaránt fenntartó pályára állítása nem valósítható meg anélkül, hogy az ökológiai szolgáltatásokat az állam ne ismerje el és ennek konzekvenciája ne jelenjen meg az államháztartás és a térség pénzügyi kapcsolatainak rendszerében. Az átállás megvalósításához a jelenleg igénybe vehető állami finanszírozási lehetőségeken felül mindkét elem (műszaki és gazdálkodási), nagyságrendileg másfélmásfélmilliárd forint pótlólagos forrást igényel. Véleményünk és előleges számításaink szerint a közösségi szinten realizálható hasznok meghaladják ezt a nagyságrendet. A felsorolás csak a legnyilvánvalóbb elemeket tartalmazza, a nagyságrendeket kívánjuk érzékeltetni. Valamint fel szeretnénk hívni a figyelmet arra, hogy a pótlólagosnak nevezett források az egyéni és közösségi ráfordítások és hasznok egyenlegét tekintve nem segélyt jelentenek, hanem egy beruházást, amelynek eredményeképp a Bodrogköz saját erőforrásaira alapozva tud részt venni a régió természeti és társadalmi folyamataiban. A felsorolt lehetőségek kiaknázásának a vízrendszer átalakítása és az ökológiai rendszer felélesztése mellett elengedhetetlen feltétele, hogy a térség kialakítsa a tájhasználat rendjét biztosító szabályokat és intézményrendszert, hogy meg tudja védeni a természet és saját maga közös érdekeit. A környezetgazdaságtani szakirodalom alapján évi 900 millió Ft-os ökológiai szolgáltatás kiaknázásának lehetősége becsülhető (2. számú Melléklet, 2. fejezet). Milyen tevékenységek, lehetőségek kihasználásával lehet mindezt realizálni? A globális éghajlatváltozás egyik modellezett következményeként a közeljövőben a Kárpátmedence, de különösen a Tisza mente tekintetében a vízkészletek néhány %-tól néhány 10%ig terjedő csökkenésével kell számolnunk.31 A vízkészletek, így a vízvisszatartás jelentősége tehát egyre nő. A mintaterületen vázolt vízrendszer mintegy 20-25 millió m3 víz visszatartását és ökológiai, illetve gazdasági célú hasznosítását tenné lehetővé. Ugyanakkor a rendszer mintát adhatna ettől nagyobb kiterjedésű területek, első lépésként az egész Bodrogköz ilyen módon való átalakítására. Ez esetben a vízrendszer működésének közvetlen hasznai közé felsorakozna a jelenlegi belvízelvezető rendszer fenntartásának és működtetésének költsége is. A Bodrogközre kiterjesztett rendszer víztározó képessége (300330 millió m3) már nagyságrendileg összevethető a jelenlegi tiszai árvédelmi koncepcióban ideiglenesen tározni kívánt mennyiséggel (1-1,5 Mrd m3). A Bodrogköz egészének tájgazdálkodási rendjébe illeszkedő tározási koncepciót a 15. Fejezetben fejtjük ki részletesen. Az árvédelmi koncepció tervezett megvalósításának költsége (100 Mrd Ft), amely a műszaki megvalósítást tartalmazza. A koncepció fajlagos tározási költsége 100-67 Ft/m3. A mintaterületre vetítve (a Bodrogköz egészére nem állt módunkban a rendszerkialakítás költségét kiszámolni) mindez azt jelenti, hogy egy fő célkitűzésében más funkciók ellátására készített rendszer, a 31

Lásd ezzel kapcsolatban Mika János MTA Doktori Értekezés téziseit.

91

pótlólagos forrásszükségletére vetítve olcsóbban, 75-60 Ft/m3 költség mellett tudja a víz tározását megoldani32. A felélesztendő ökológiai rendszer biológiai produkciójának egy lehetséges közösségi felhasználása a szén-dioxid megkötő képesség hasznosítása a klímavédelmi folyamat magyar vállalásainak teljesítése érdekében. A Függelék 1. fejezetében részletezett becslés alapján a mintaterület ökológiai rendszere által megkötött széndioxid mennyiség potenciális értéke a klímavédelmi folyamat megvalósulása esetén éves szinten 140 millió Ft33. Ugyancsak közvetett haszonként könyvelhető el, hogy a rendszer példát adhat más területeken a víz visszatartására. A vízrendszer átalakításának tapasztalatait hasznosítani lehetne minden olyan térségben – így a Hortobágyon, a Nagykunságon, Jászságon, Körösök teknőjében stb. – ahol a terepadottságok nagykiterjedésű, de alacsony vízszintű elborítást tesznek lehetővé. Mindez költség megtakarításban, más térségek alkalmazkodási folyamatának elindítása esetén időnyerés formájában államigazgatási nézőpontból akár számszerűsíthető is.

32

A katasztrófavédelmi célú bővítések nélkül a teljes megvalósítás költségre vetítve a tározási fajlagosok 75-60 Ft/m3, a felső becslés esetén 130-104 Ft/m3. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a költségek legnagyobb hányada – a tavak kotrása, illetve a gátak és csatornák egy részének kiépítése – a rendszer izolálásának követelményeiből, illetve abból a tényből fakad, hogy a tavakat hosszú időn keresztül nem, vagy nem megfelelően kezelték, így azok állaga fokozatosan leromlott. 33 A sáv alsó széle 40 millió Ft a felső 300 millió Ft.

92

13. STRATÉGIA: A MEGVALÓSÍTÁS FŐBB TEREPEI, A SZÜKSÉGES EGYÜTTMŰKÖDÉSEK SZEREPLŐI ÉS TÉMÁI 1.33 A legfontosabb beavatkozási pontok és javasolt stratégiai területek Az alább felsorolandó pontok alkotják a program társadalmi-gazdasági vonulatának gerincét. A stratégiai irányok azokat a területeket (társadalmi csoportokat) célozzák, amelyeknek (akiknek) a helyzetében, gazdálkodási lehetőségeiben a legfontosabb volna változást elérni. Ez nem azt jelenti, hogy más problémák nem léteznek, de ezek azok a területek, amelyeken a változások előidézése előfeltételei más problémák kezelésének. Mindegyik stratégiai irányt sokféle konkrét tartalmi elemmel lehet feltölteni, ezeken belül is érdemes sorrendiséget kialakítani (például a helyi kereskedelmi csatornák bővítésénél eldöntendő, hogy mely termékkel a legcélravezetőbb elkezdeni a próbálkozásokat – tej?, zöldség?, hús?). A tartalmi elemek kiválasztásánál hasznos szempont, hogy a stratégiai irányok a kezdeti szakaszban erősítsék egymást, legyenek egymáshoz kapcsolódó elemeik (oktatás az erdők funkcióiról, részvételi lehetőség közösségi célú erdő, liget, gyümölcsös… telepítésében). Az alább felsorolt stratégiai irányok mindegyike egyaránt fontos. Nem feltétlenül érdemes közöttük sorrendiséget felállítani. Sokkal inkább arra kell törekedni, hogy párhuzamosan mindegyik területen történjen előrelépés, az előrelépések egymást erősítsék. Tudatában vagyunk annak, hogy a felvázolt fejlődési pálya megvalósításának nagyon kemény társadalmi feltételei is vannak, amelyek jelenleg nem állnak fenn. Ennek ellenére, a megváltoztatására irányuló tevékenységet nem szerepeltettük külön programpontként/stratégiai irányként. Az a véleményünk, hogy ezeket, nem általában, hanem az egyes programokhoz kapcsolódva a programok szintjén kell kezelni34. A megvalósításra kiválasztott tevékenységek (operatív programok) elindítása érdekében a BOKARTISZ végzi el az egyeztetéseket, a finanszírozáshoz szükséges pályázati csomagok összeállítását, kutatja fel a program működtetését végző embereket és javaslatot tesz, hogy a program milyen szervezeti keretek között működjön (a BOKARTISZ égisze alatt, az önkormányzatokhoz kapcsolódva). Egyes programokat célszerű az önkormányzatok szimbolikus gesztusával útjára indítani, és a bizalom érdekében az egyes önkormányzatok égisze alatt, mint önkormányzati programot megvalósítani; ezt értjük azalatt, hogy „Önkormányzati felvállalást, igénylő programok”. Ezek alkotják a stratégiai irányok első csoportját. A folyamatos BOKARTISZ szakmai hátteret igénylő elemek és a térség önkormányzatainak együttes, a BOKARTISZ-szal összehangolt szakmai és lobbi tevékenysége alkotja a második csoportot.

1.34 Önkormányzati kezdeményezést, felvállalást igénylő stratégiai irányok 1.34.1 A meglévő háztáji gazdasági tevékenységek fejlesztése és rendszerré szerveződésének elősegítése. Ez a stratégiai irány a minimális (belterületi?) földterületen, a saját házuk körül termelést folyatatókat célozza meg. Elsődleges módja az őstermelői, kisléptékű árutermelés meglévő csatornáinak bővítése, visszacsatolása a helyi kereslethez. Itt a meglévő, fű alatt működő elosztási rendszerek segítéséről lehet szó (háztól való értékesítés, a gazda viszi házhoz vevő34

Számos olyan probléma, konfliktus van jelen a térségben, ami nem csak itt jelentkezik. Egy tájrehabilitációs programtól nem lehet elvárni, hogy ezekre mind választ adjon. Azt azonban igen, hogy felismerve ezek jelenlétének kockázatát a tájrehabilitáció folyamatra, ne kerülje ki a program szintjén adható válaszokkal járó lépéseket.

93

körének, piacon árusít, nyaralóknak árul stb. részletesebben ld. az 1. számú Melléklet 1. fejezetében és a 2.3 alpontban). A helyi kereslet és a kínálat jobb informálódási lehetőségének megteremtése; a helyi termelők és fogyasztók közvetlen összekapcsolását biztosító megoldások kialakítása (pl. termelők rendszeres időközönkénti végigtelefonálása és a rendelkezésre álló készletek közvetítése a helyi boltosok felé, kiszállítás a boltokhoz). Új elemek beiktatásával (pl. kívülről finanszírozott keresetek megnyerése – terménycsomagok összeállítása az ingázók számára; saját áruterítési rendszer kialakítása stb.). Az értékesítési csatornák segítése mellett elősegíthetjük a háztáji jellegű termelés lehetőségeinek bővítését oktatással, sikeres gyakorlati megoldások közvetítésével. Ez a tevékenység jobb minőségű termékek előállítását eredményezheti. Biztosíthatja, hogy folyamatosan lehessen értékesíthető termék. Térségi funkciók. A helyi kereskedelem élénkítése elősegíti a jövedelmek térségen belüli hasznosulását, eddig nem itt hasznosuló források bevonását. Növeli a lakosság egymásra utaltságának tudatát, térségi szintű gondolkodását. A biotermelés kicsiben előkészíti azt a tudást, szemléletet, amelyre a természettel együttműködő tájhasználat során szükség van. Csökkenti a mezőgazdaság anyagszükségletét, ami a termelés technológiai jellegű költségeit csökkenti a munkaerő szükséglet javára. Ez növeli a térségben lecsapódó jövedelmeket (ráadásul alacsonyan képzett munkaerő iránt támaszt keresletet). 1.34.2 Az önkormányzatok (térségi) Természetből Nyerhető Hasznok Alapjának útjára indítása A folyamatot az önkormányzat tulajdonában, vagy ellenőrzése alatt lévő területeken célszerű elindítani. A közösségi tulajdonú területek ökológiai fejlesztési programja, tájelemek rehabilitálása közmunka és támogatások igénybevételével valósítana meg egészen külterjes tájhasználatot. Elsősorban a vizek rendbetételét és hasznosítását; erdő-gyümölcsös telepítést (tájfajták számára „hídfőállást”) foglalna magába. Elsődleges funkciója demonstratív lenne, a praktikus és terjesztendő megoldásokon túl bizonyíthatná a közösségi tulajdon létjogosultságát és szükségességét a táj fenntartásában, próbaterülete lehet a közös használatból fakadó konfliktusok rendezésének. Célterületei lehetnek a helyi oktatásba illeszthető természet és táj ismereti blokkoknak. Idővel, ha már haszonvételekre is lehetőség adódik a közösség ezekből akár „jutalmazhatja” azokat, akik felvállaltan részt vesznek az előbbi pontban javasolt árucsere folyamat fogyasztói oldalán. A természeti erőforrások kibontakoztatásának alprogramja lehet a közmunka összekapcsolása az előbbi rendszerrel, ez egyrészt biztosíthatná a szükséges munkaerőt, másrészt (akár ösztönzőként) az így nyerhető termények kiegészíthetnék a résztvevők megélhetését. 1.34.3 Ökológiai oktatás Oktatást kell szervezni az ökológiai rendszer működéséről, valamint a Bodrogközben és az együttműködő tájhasználatból általában fakadó haszonvétel-lehetőségek megvalósításához szükséges ismeretekről. A legfontosabb célcsoportok az iskolások és a gazdálkodók. Az előbbiek számára kialakítandó ismeretanyag kiegészülhet a közösségi területek kezelésével és figyelésével. (A Palocsa oktatási programja valószínűleg jól alkalmazható lenne.) A gazdálkodók számára a tájrehabilitáció konkrét elemeinek a gazdálkodásukba illesztéséről szóló ismeretek átadása (tévhitek, felesleges és számukra is káros gyakorlatok megingatása, pl. az égetés kárairól; a mozaikosság, a biotóp elemek hasznairól). A BOKARTISZ program, mint egy ernyő viselkedhetne, amely egyrészt ad egy folyamatos keretet és forráskiegészítési lehetőséget a helyi oktatás számára.

94

1.35 BOKARTISZ felvállalást és aktív szervezést igénylő stratégiai irányok 1.35.1 Medence-társaságok szervezése Szükség van a vízjárásos gazdálkodás lehatárolható egységeinek feltérképezése. Meg kell határozni, hogy a területhasználók közül kiknek kellene együttműködniük egymással a tájhasználat rendjének kialakítása során. Ez a folyamat számtalan konfliktust rejt magában. A változatos terep- és talajviszonyok miatt feltehetőleg minden egységben találhatóak lesznek (kevesen), akiknek a jelenlegi gyakorlat nagyjából megfelel, de az együttműködésük nélkül a tájhasználat nem alakítható át. Azokat is kompenzálni kell az együttműködés keretei között, akiknek a hasznot hajtó területe csökken (pl. egy összefolyás kialakítása, ér revitalizálása miatt). A gazdálkodási együttműködések kialakítása, számos korlátozást fog jelenteni az eddig alkalmazott termelési módszerekhez képest. Ezek elfogadtatása, és betartatása szintén nem triviális feladat. (Pl. a víz jelenléte miatt meg nem engedett szerek alkalmazása nem csak a környezetet károsíthatja, hanem más gazdálkodóknak okozhat jelentős kárt, ha azok valamilyen biominősítési rendszer részeként termelnek.) Ezt a folyamatot, a sikeres lebonyolíthatóság érdekében integrálni kellene ÉTT területi minősítés megszerzésének procedúrájába, mivel ez kölcsönösen előnyös eredményeket ígérhet, számítható módon az érintetteknek. A BOKARTISZ feladata a folyamatsegítés, formapályázatok, csomagok összeállítása, a területhasználat megváltoztatása mellett döntő gazdálkodói együttműködésben résztvevők számára. 1.35.2 A térségi szintű szerkezetátalakítás lobbi tevékenységének szakmai megalapozása és szakmai képviselete A vízrendszer és a gazdasági átalakulás makro feltételeinek megteremtése érdekében szükséges kapcsolatépítés, érdekérvényesítés (helyi Vízügytől és polgármesterektől kezdve az FVMen keresztül a Szent István Egyetemig) és forrásteremtés (a program nagy költségű feladatainak végrehajtását segítő pályázatok írása, pl. LIFE, Phare CBC), az ÉTT terület elismertetés. A természet rehabilitációjához szükséges társadalmi feltételek megteremtéséhez szükséges forrás igény jogosságának elismertetése, melynek legfontosabb terepei: • • •

A tájgazdálkodási rendbe illő mezőgazdasági tevékenységek és öko-szociális hasznaik elismertetése a Nemzeti Agrár Környezetvédelmi Program keretein belül. Az erdők, kistáji vízkörforgásban betöltött speciális funkciójának megfelelő erdőéltetési csomagok kialakítása az Országos Erdőtelepítési Program keretein belül. A tájgazdálkodási rend feltételezi a vízjárás biztosításának egy megfelelő regionális rendszerét, mely jelenleg a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése című koncepció kapcsán van tervezési stádiumban. E terv kapcsán a Bodrogköz érdeke, hogy a kialakítandó rendszer a tájegység ökológia vízigényét biztosítsa és a tájgazdálkodási rend által lehetővé tett pótlólagos tározási lehetőségek kihasználásából fakadó régiós szinten jelentkező hasznokból a hasznok megjelenését lehetővé tevő területhasználók is részesedjenek.

95

FORRÁSOK Felhasznált irodalom AMC (2000): Egészségben, egészségesen 9 hónapig. Az Agrármarketing Centrum tájékoztató kiadványa. AMÖ/a: Magyarország állatállománya a 2000. évben, településsoros adatok, KSH, Budapest, 2000 AMÖ/b: Földhasználat Magyarországon a 2000. évben településsoros adatok, KSH, Budapest, 2000 AMÖ/c: Magyarország mezőgazdasága a 2000. évben – területi adatok, KSH, Budapest, 2000 Ángyán et al. (1995): Dr. Ángyán József, Dr. Illés B. Csaba, Dr. Podmaniczky László, Straub Tamás: A fenntartható mezőgazdaság lehetőségeinek közgazdasági elemzése Kerekegyháza nagyközség külterületén. IUCN – Természetvédelmi Világszövetség Magyarországi Alapítványa – Búzavirág Környezetvédelmi Egyesület, Kerekegyháza, 1995. Ángyán et al. (1999): FVM agrár-környezetgazdálkodási tanulmánykötetek. Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program a környezetkímélő, a természet védelmét és a táj megőrzését szolgáló mezőgazdasági termelési módszerek támogatására. Témavezető: Ángyán József. Szerkesztők: Ángyán József, Podmaniczky László, Fésűs István, Tar Ferenc. Budapest – Gödöllő, 1999. http://www.ktg.gau.hu/KTI/fmv/alapok/index.htm Ángyán József - Menyhért Zoltán (1997): Alkalmazkodó növénytermesztés, ésszerű környezetgazdálkodás. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 1997. Bálint János - Juhász Mária - Bálint András (2001a): Agrártermékek közvetlen értékesítése (direkt marketing) és vidéki térségfejlesztés. http://www.kertgazdasag.hu/marketing/dm.htm Bálint János - Juhász Mária - Bálint András (2001b): Közvetlenül a biogazdától…(2) In: Biokultúra, 2001. május-június, XII. évf. 3. szám Bálint János - Juhász Mária (2001): Termékek és szolgáltatások testreszabása: precíziós marketing. http://www.kertgazdasag.hu/marketing/precizios.html Barátossy Gábor, Verbay József: Erdőtelepítés helye az agrárpolitikai koncepcióban, in: Erdészeti Fórum 2001, Erdészeti Tudományos Intézet Kiadványai, Budapest, 2001. Biokontroll (2001a): Jelentés a Biokontroll Hungária Közhasznú Társaság 2000. évi tevékenységéről. Biokontroll Kht., Budapest, 2001. január 12. Biokontroll (2001b): Az ökológiai gazdálkodásban engedélyezett készítmények 2001. A Biokontroll Kht. közleménye. Borsos Balázs (2000): Három folyó között. Akadémiai Kiadó. Budapest, 2000. Borsy Zoltán, Félegyházi Enikő, Lóki József: A Bodrogköz természetföldrajzi viszonyai. Dr. Böő István (2000): Önök kérdezték… Juh, kecske. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó. Budapest, 2000. Bujdosó (2002): Bujdosó Attila, a Hortobágyi Nádgazdaság Kft. ügyvezető igazgatójának írásbeli válaszai a MAKK nádgazdálkodással kapcsolatos kérdéseire, 2002. Costanza R.: The value of the world’s ecosystem services and natural capital, in Ecological Economics 25, 1998. 3-15 Csatári Bálint, Dr. (témavezető) (2000): Tisza-vidék kutatás-fejlesztési program 2000. Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja. Alföldi Tudományos Intézet, Kecskemét. http://www.alfoldinfo.hu/tisza/tiszakotet.html 96

Csemez Attila - Mőcsényi Mihály (1997): Egyedi tájértékek jelentősége a rurál táj fejlesztésében. Magyarország az ezredfordulón – MTA stratégiai kutatások. „ZÖLD BELÉPŐ” Kutatási Program, EU-csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata. Sorozatszerkesztő: Kerekes Sándor és Kiss Károly. http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/kozgazd/kornyved/zoldbe/egyedita Csóka Péter (2001): Az EU erdőtelepítési támogatási rendszer bevezetésének hatásvizsgálata, in: Erdészeti Fórum 2001, Erdészeti Tudományos Intézet Kiadványai, Budapest, 2001. J.W. Day Jr, E; Pieczynska; B. Ulehlova: Chapter 3. Further fate of organic matter in wetlands. Dér Sándor (2000): Az ökológiai állattartás feltételei. In: Biokultúra, 2000/4. szám. Elek Sándor – Kulifai József (1997): A környezetkímélő intézkedések támogatása a mezőgazdaságban az EU strukturális alapjaiból. Magyarország az ezredfordulón – MTA stratégiai kutatások. „ZÖLD BELÉPŐ” Kutatási Program, EU-csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata. Sorozatszerkesztő: Kerekes Sándor és Kiss Károly. http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/kozgazd/kornyved/zoldbe/elekul/ Faragó Tamás (2001): Dilemmák a csatlakozás tükrében. In: Biokultúra, 2001. júliusaugusztus, XII. évf. 4. szám Fehér Alajos (szerk.) (1988): Bodrogköz - Ember Táj Mezőgazdaság, MTA Miskolc, 1988. Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Földművelésügyi Hivatala, Felmérés A jelenleg nem művelt, gyommal fertőzött mezőgazdasági területekről. Miskolc. Frank Tamás: Természet, Erdő, Gazdálkodás, MMTE., Pro Silva Hungária E., Eger, 2000. Führer Ernő, Járó Zoltán: Az erdőtelepítésre számbajövő területek, azok ökológiai értékelése és fatermelési potenciálja, in: Erdészeti Fórum 2001, Erdészeti Tudományos Intézet Kiadványai, Budapest, 2001. Ghimessi László: A tájpotenciál, (Táj, víz, ember, energia) Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1984. Halmágyi Levente – Szalay László (2001): Méhlegelő képekben. AGROINFORM Kiadó. Budapest, 2001. Hawke, Carl – José, Paul (2002): A nádasok kezelés gazdasági és természetvédelmi szempontok szerint. Kiadja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, 2002. Héjj Botond – Marosi György (2001): Az erdőtelepítés szervezeti, ökonómiai kérdései, in: Erdészeti Fórum 2001, Erdészeti Tudományos Intézet Kiadványai, Budapest, 2001. Hejny, S. & Husak, S. (1978) Higher plant communities. In Pond Littoral Ecosytems: Structure and Functioning. Ed. D. Dykyjová & J.Kvet: Ecological Studies 28, 23-64. Berlin: Springer-Verlag. Hejny, S. (1990) Dynamic Changes in the Macrophyte vegetation of South Bohemian Fishponds after thirty-five years. Folia Geobotanica et Phytotaxonomica, Praha, 25, 245-55 Hejny, S. (1960) Okologische Charakteristik der Wasser/ und Sumpfpflanzen in den Slovakischen Tiefeben (Donau- und Theiss-gebiet). Bratislava: Vydavaterstvo SAV. 492 pp. HOSZ (2001): A Horgászszövetség 2001-es jelentése. Kaule, G. (1973) Die Seen und Moore zwischen Inn und Chimsee. Schrifte für Naturschutz und Landschaftplege, 3. 1-72

97

Klötzli F. (1967) Umwandlung von Moor- und Sumpf-gesellschaften durch Abwässer im Gebiet des Neeracher Riets. Bericht Geobotanisches Institut der Eigenoss, Technisches Hochschule, Stiftung Rübel in Zürich, 34, 104-12 Klötzli, F. (1967) Umwandlung von Moor- und Sumpf-gesellschaften durch Abwässer im Gebiet des Neeracher Riets. Bericht Geobotanisches Institut der Eidegenos. Technischen Hochschule, Stiftung Rübel, Zürich, 37, 104-12 Klötzli, F. (1979) Ursachen für Verschewinden und Umwandlung von Molinion Gesellschaften in der Schweiz. In Werden und Vergehen von Pflanzengesellschaften, ed. O. Wilmanns & R. Tüzen: Bericht Zum Internationalen Symposyum Internationalen Vereinigung für Vegetationskunde; Rinteln, 1978, pp. 451-64. Klötzli, F. (1986) Tendenzen zur Eutrophierung in Feuchtgebieten. Veröffenlichung - Bericht Geobotanisches Institut der Eidegenos. Technisen Hochschule, Stiftung Rübel, Zürich, 87, 343-61 Kohánka István-Molnár Géza (2001): Térinformatikai terepmodell felhasználása a katasztrófavédelemben. BOKARTISZ Kht., 2001. Dr. Kukovics Sándor (1999): A magyar kecsketenyésztés helyzete és stratégiája. In: A kecskeágazat jelene és jövője. VI. Debreceni Állattenyésztési Napok, Debrecen, 1999. augusztus 19. Kiadja a Magyar Kecsketartók és Tenyésztők Országos Szövetsége, Herceghalom. Kupi Károly – Belényesi Márta (1998): A Bodrogköz agroökológiai körzetesítése. In: Földrajzi értesítő, 47. évf. 4. Füzet, 1998. 523-538. o. Kupi Károly (2002) doktori tézisei. Kurucz Gyula: A Bodrogköz mezőgazdaságáról. Dr. Lehota József, Dr. Komáromi Nándor, Dr. Papp János (1997): Az ökológiai mezőgazdálkodás termékeinek export és hazai piaci helyzete, a fogyasztói magatartás jellemzői, trendjei és az EU-csatlakozás várható hatásai. Magyarország az ezredfordulón – MTA stratégiai kutatások. „ZÖLD BELÉPŐ” Kutatási Program, EU-csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata. Sorozatszerkesztő: Kerekes Sándor és Kiss Károly. Gödöllő, 1997. http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/kozgazd/kornyved/zoldbe/biokut/ Lengyel Márton (1997): Ökoturizmus és marketing. Magyarország az ezredfordulón – MTA stratégiai kutatások. „ZÖLD BELÉPŐ” Kutatási Program, EU-csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata. Sorozatszerkesztő: Kerekes Sándor és Kiss Károly. Budapest, 1997. október. http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/kozgazd/kornyved/zoldbe/okotur Majer A, Kovács I. (1980): Erdő és víz munkaértekezlet Sopron, 1980. IX.27. Márkus László, Mészáros Károly: Erdőérték-számítás, Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2000. Dr. Mika János, Országos Meteorológiai Szolgálat, MTA Doktori Értekezés tézisei. Miklay Gábor (2000): A magyar ökológiai termékek kereskedelmének alakulása hazánk belés külpiacán. Szakdolgozat. Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Mezőgazdaságtudományi Kar Agrárgazdaságtani és Marketing Tanszék. Debrecen, 2000. Hozzáférhető a Biokultúra Egyesület Könyvtárában. Molnár Géza (2002): Merlin mester üzenete. Kutatási jelentés a MAKK-nak, 2002. MT (2002): Méhészeti Terméktanács 2002. évi közgyűlése. Közgyűlési dokumentum. http://telnet.datanet.hu/~meheszet/kozgyules.doc Nábrádi András – Jávor András (szerk.) (2002): A juhászati ágazat gazdasági szervezési kérdései. Szaktudás Kiadó Ház. Budapest, 2002.

98

Dr. Nábrádi András – Madai Hajnalka (1999): A kecske és a gazdaságosság. In: A kecskeágazat jelene és jövője. VI. Debreceni Állattenyésztési Napok, Debrecen, 1999. augusztus 19. Kiadja a Magyar Kecsketartók és Tenyésztők Országos Szövetsége, Herceghalom. Oláh János: Természetes folyógazdálkodás, ártéri erőforrások és haszonvételek; Magyar Tudomány 2002/9. Pásztor Attila (2002a): Hol tartunk?! Kutatási jelentés a MAKK-nak, 2002. Pásztor Attila (2002b): HALÁLlomány. Kutatási jelentés a MAKK-nak, 2002. Pataki Tamás: Erdőszegélyek, Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2000. Patay Tibor (2002): Kutatási jelentések a kecsketenyésztés helyzetéről a MAKK-nak, 2002. június-szeptember. Podmaniczky László – Balázs Katalin (szerk.) (2001): Birtoktervezés. Tantárgyi jegyzet. Szent István Egyetem Gödöllő, Környezetgazdálkodási Intézet, Környezetgazdaságtani Tanszék. Gödöllő, 2001 május. Pupos Tibor (2001): Vállalkozások finanszírozása a mezőgazdaságban. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, 2001. Radics László (szerk.) (2001): Ökológiai gazdálkodás. Dinasztia Kiadó, Budapest, 2001. Radics László (szerk.) (2002): Ökológiai gazdálkodás II. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest, 2002. Radó Dezső: A növényzet szerepe a környezetvédelemben, Zöld Érdek Alapítvány-Levegő Munkacsoport, Budapest, 2001. Rudolf S. de Groot: Environmental Functions and the economic value of natural ecosystems Scoef-van Pelt, M.M. (1973) Littorelatea: A study of vegetation of some amphiphytic communities of Western Europe. Thesis, University of Nijmegen. 216. Pp Seléndy Szabolcs (1999): Biogazdálkodás. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, 1999. Sólymos Rezső (2001): Erdőtelepítési programok Magyarországon – egy siker történet, in: Erdészeti Fórum 2001, Erdészeti Tudományos Intézet Kiadványai, Budapest, 2001. Sólymos Rezső: Erdőfelújítás és -nevelés a természetközeli erdőgazdálkodásban, Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2000. Sukopp, H. & Trautmann, W. & Korneck, D. (1978) Auswertung der Roten Liste gefährdeter Farn- und Blüten-pflanzen in der Bundesrepublik Deutschland für Arten- und Biotopschutz. Schriftenreibe Vegetationskunde, H 12, 1-138 Sváb László (2001): Néhány szó a MÖSZ-ről. In: Biokultúra Hírlevél, 2001. június. Szabó Adrienn (2000): A biotermékek helyzete a magyar piacon. Miért fogyaszt a lakosság kevés bioterméket?. Szakdolgozat. Kossuth Lajos Közgazdasági Szakközépiskola, Marketing és Reklámmendzser Szaktanfolyam. Budapest, 2000. Megtalálható a Biokultúra Egyesület könyvtárában. Szalay László (1999): Bioméhészet. Biogazda kiskönyvtár sorozat. Mezőgazda Kiadó, 1999. Székelyhidi Tamás – Kovács Attila (1999): Information database and extention system of the Hungarian sheep and goat sector - on CD. Where to use it? Szodfridt István, Dr.: Nyártermesztés, Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001 Terék István (1999): A kecske-, a juh- és a tehéntej feldolgozása. Hasznos füzetek. Gazda Kiadó, 1999. Dr. Vahid Yousefi – Kóbori Judit (2000): Kecsketenyésztők kézikönyve. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó. Budapest, 2000. 99

Ifj. Vass János (2002): Kérdések a méhészet gazdasági vonatkozásait illetően. Adatok Magyar Környezetgazdaságtani Központ tanulmányához. A MAKK kérdéseire adott írásbeli válaszok. Váti – Tisza Terv, Az 1995. évi vizsgálatok szintézise, Budapest, 1996. május Vereb Dér Ildikó (2001a): A kecsketartás kérdőjelei (1). In: Biokultúra, 2001. júliusaugusztus, XII. évf. 4. szám Vereb Dér Ildikó (2001b): A kecsketartás kérdőjelei (2). In: Biokultúra, 2001. szeptemberoktóber, XII. évf. 5. szám Viziterv (1999): A bodrogközi belvízrendszer fejlesztési lehetőségei. Viziterv, 1999. Westhoff, V. (1949) Landschap, flora en vegetatie vna de Botshol nabij Abcoude. Baambrugge. Stichting Comissie voor de Vecht en het Oostelijk en Westelijk Plassengebied. 102pp Westhoff, V; Held, A.J. den (1969) Plantengemeenschappen in Nederland. Zutphen: Thieme & Cie . 324 pp Westlake (1997): The production Ecology of Wetlands. Birtoktervezési tanulmányok Tanulmányunkhoz felhasználtuk a Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Intézetében folytatott „Birtoktervezés” című tantárgy 2001-2002-es tanév második félévében tartott szemeszterén a hallgatók által készített vizsgadolgozatok eredményeit. Öt birtoktervezési tanulmány készült, amelyet a következő szerzőpárosok készítettek: Kalász Zsuzsa - Tímár Szilvia, Kiss Csaba - Baranyi Attila, Bajnóczi Gabriella - Horváth Kinga, Nagy Gábor - Kiss Zsófia, Meyndt Szilvia - Varjasy Katalin. Személyes interjúk Bardócz Tamás, Haltermelők Országos Szövetsége Bujdosó Attila, Hortobágyi Nádgazdaság Kft., ügyvezető igazgató (telefoninterjú) Földi Mihály, ellenőr, Biokontroll Hungária Kht. Dr. Gaál György, erdész, Palocsa Egyesület Illés Kálmán, ügyvezető, Méh Terméktanács Németh Károly, projekt koordinátor, Biokultúra Egyesület Patay Tibor, Kecsketenyésztők és -Nemesítők Országos Egyesülete Podmaniczky László, egyetemi adjunktus, Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Intézet Környezetgazdaságtani Tanszék Seress Zoltán, ellenőr, Biokontroll Hungária Kht. Szabó Balázs, Magyar Madártani Egyesület Varga Béla, elnök, Pro Silva Hungaria Vereb Dér Ferencné, elnök, Kecsketenyésztők és -Nemesítők Országos Egyesülete Köszönjük interjúalanyaink segítségét!

100