EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2012.12.14. COM(2012) 756 final
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK A belső piac megerősítése a személygépkocsikra vonatkozó, határokon átnyúló adózási akadályok eltávolítása útján {SWD(2012) 429 final}
HU
HU
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK A belső piac megerősítése a személygépkocsikra vonatkozó, határokon átnyúló adózási akadályok eltávolítása útján
1.
BEVEZETÉS
Az európai utakon több mint 230 millió személygépkocsi közlekedik. Évente több mint 13 millió új személygépkocsit regisztrálnak az Európai Unióban, és körülbelül 3 millió használt személygépkocsit visznek át egy tagállamból egy másikba, ebből közel egymilliót a tagállamok közötti lakóhely-változtatások kapcsán1. A gépkocsik adóztatása minden tagállam számára fontos bevételforrást jelent. 2010-ben a regisztrációs adók és a gépjárműadók átlagosan az összes adóbevétel 1,9%-át tették ki2. Az ilyen nemzeti adók tényleges mértéke és szerkezete ezért különleges figyelmet érdemel mind a nemzeti adóhatóságok, mind a gépjárműgyártók és a gépkocsival rendelkező és gépkocsit használó polgárok és vállalkozások részéről. A kettős vagy többszörös adóztatás3, valamint a gépkocsik határon történő átvitele esetén előforduló esetleges adóügyi hátrányos megkülönböztetés kérdése érinti az uniós polgárokat és a szolgáltatókat egyaránt. Az uniós polgárságról szóló 2010. évi jelentésében4 a Bizottság bejelentette, megoldásokat dolgoz ki a gépkocsikra kivetett kettős regisztrációs adó tekintetében, amely akadályozhatja az uniós polgárok EU-n belüli szabad mozgását, az uniós polgárok előtt álló, határokon átnyúló adózási akadályok megszüntetéséről szóló közleményében5 pedig rámutatott, hogy gépjárművásárlás esetén, amennyiben arra egy másik, nem a lakóhely szerinti tagállamban kerül sor, vagy ha egy adott tagállamban regisztrált gépkocsit más tagállamba helyeznek át, az uniós polgárok gyakran túlzottan bonyolult újbóli nyilvántartásba vételi eljárásokkal szembesülnek, és előfordulhat, hogy a regisztrációs és/vagy a gépjárműadót kétszer kell megfizetniük. E közlemény a határokon átnyúló helyzetek adóügyi vonatkozásaira helyezi a hangsúlyt. Az állandó lakóhely áthelyezésével összefüggésben egyik tagállamból a másikba átvitt gépkocsikra kivetett magas regisztrációs adók akadályként hathatnak a potenciális migránsok számára. Emellett a különböző adókulcsokhoz kapcsolódó sokféle, nem összehangolt határérték és műszaki tényező, mint például a hengerűrtartalom, a felhasznált üzemanyag vagy a szén-dioxid-kibocsátás (akár a regisztrációs adó, akár a gépjárműadó céljára) tovább bonyolítja a gépjárműgyártókra vonatkozó, már eleve összetett piaci feltételeket, ami a belső
1 2 3
4 5
HU
Forrás: Eurostat, ACEA és Öko-Institut. Adózási tendenciák az Európai Unióban, 2012. évi kiadás, Eurostat, Európai Bizottság. Az Európai Unió Bírósága szerint a regisztrációs adó egymást követő kivetése két tagállamban nem feltétlenül jelent szűk értelemben vett kettős adóztatást, mivel az adóköteles esemény a gépjármű nemzeti közúti forgalomban való használatának joga (lásd az e közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum 3.1 szakaszát további részletekért). 2010. évi jelentés az uniós polgárságról, „Az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok lebontása”, COM(2010) 603, 2010.10.27., lásd a 6. fellépést. COM(2010) 769, 2010.12.20.
2
HU
piac adózás okozta széttagoltságához, és ebből következően az adózásból eredő határokon átnyúló kereskedelemhez is vezet. A Bizottság e problémák orvoslása érdekében három alkalommal – 1975-ben, 1998-ban és 2005-ben – kezdeményezéseket tett és jogalkotási javaslatokat terjesztett elő6. Az 1975. évi javaslat a 83/182/EGK irányelv7 elfogadásához vezetett, amely adómentességet biztosított a motoros közúti járművek egyik tagállamból egy másik tagállamba történő ideiglenes behozatalára vonatkozóan. Az 1998. évi javaslat kötelező mentesség bevezetésére irányult azokban az esetekben, amikor a motoros magángépjárművet tartós jelleggel vitték át egyik tagállamból a másikba, magánszemély szokásos tartózkodási helyének áthelyezésével összefüggésben. A harmadik javaslat célja a regisztrációs adók teljes mértékű eltörlése és 10 éves átmeneti időszak után éves gépkocsiforgalmi adókkal való felváltása és a gépkocsiforgalmi adók „környezetbarátabbá tétele” volt. Az utóbbi két javaslat eddig nem kapta meg a tagállamok szükséges egyhangú támogatását. Megjegyzendő, hogy jelenleg uniós szinten nincs harmonizálva a gépjármű-regisztrációs adók és a gépjárműadók mértéke. Ez azt jelenti, hogy eddig a gépjármű-adóztatás fejlődése az EUban nagymértékben az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) ítélkezési gyakorlatától függött. A Bíróság ítélkezési gyakorlata és a jogalkotási fellépések ellenére nem sikerült sem felszámolni a nemzeti adórendszerek széttagoltságát, sem maradéktalanul és következetesen kiküszöbölni a kettős adóztatást és a lehetséges adóügyi hátrányos megkülönböztetést a polgárok által az egyik tagállamból a másikba átvitt személygépkocsik tekintetében. E közleményben és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumban (a továbbiakban: munkadokumentum) bemutatjuk és újraértékeljük a személygépkocsik8 adóztatásának jelenlegi helyzetét az Unióban, azzal a céllal, hogy azonosítsuk azokat a legjobb gyakorlatokat, amelyeket a tagállamok a létező jogi keretek között végre tudnak hajtani. E közlemény és a munkadokumentum a gépjárművek adóztatására vonatkozó uniós szabályok tisztázására, valamint a tagállamok, a polgárok és a vállalkozások jogainak és kötelezettségeinek bemutatására törekszik. A Bizottsághoz beérkező kérdések alapján úgy tűnt, hogy a polgárok és a vállalkozások gyakran nincsenek kellő mértékben tisztában jogaikkal és kötelezettségeikkel a különböző helyzetekben, vagy nem értik azokat, különösen a gépjárművek egyik tagállamból egy másikba történő, átmeneti vagy tartós jellegű átvitele esetén. A munkadokumentum célja különösen, hogy áttekintést nyújtson a Bíróság bőséges ítélkezési gyakorlatáról a gépjárművek adóztatása területén, és bemutatja az e téren alkalmazandó másodlagos jogszabályokat. Az újbóli nyilvántartásba vételhez kapcsolódó eljárásokkal kifejezetten foglalkozik a másik tagállamban nyilvántartásba vett gépjárművek belső piacon belüli átvitelének egyszerűsítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó bizottsági javaslat9. Az e közleményben a gépjárművek nyilvántartásba vétel szerinti tagállamtól eltérő tagállamban való használatának egyes helyzeteire vonatkozóan javasolt megoldásokat ez 6 7 8
9
HU
HL C 267., 1975.11.21., 8. o., COM(1998) 30, 1998.2.10. és COM(2005) 261, 2005.7.5. A Tanács 83/182/EGK irányelve egyes szállítóeszközök valamely tagállamba egy másik tagállamból történő ideiglenes behozatalának Közösségen belüli adómentességéről (HL L 105., 1983.4.23., 59. o.). Míg ez a közlemény csak a személygépkocsik (M1 járművek) adóztatásával foglalkozik, az itt felhozott érvek analógia útján alkalmazhatók lehetnek más közúti gépjárművekre is, különösen a könnyűgépjárművekre (N1 járművek) vagy a motorkerékpárokra. COM(2012) 164, 2012.4.4.
3
HU
utóbbi javaslatról szóló viták kimenetele fényében adott esetben a későbbiekben felül kell majd vizsgálni. Az említett javaslat azonban nem foglalkozik az adóztatással, és a tagállamok az uniós joggal összhangban továbbra is szabadon gyakorolhatják a gépjárművek adóztatásával kapcsolatos jogkörüket. 2.
A
SZEMÉLYGÉPKOCSIKRA KIVETETT REGISZTRÁCIÓS GÉPJÁRMŰADÓKRA VONATKOZÓ JELENLEGI SZABÁLYOK
ADÓKRA
ÉS
Mivel e területen eddig a 83/182/EGK irányelv kivételével másodlagos adóügyi jogszabályok elfogadására nem került sor, a tagállamok a héa kivételével szabadon vethetnek ki adókat a személygépkocsikra, amennyiben ezek összhangban állnak az uniós jog általános elveivel. 2.1.
Regisztrációs adók
A „regisztrációs adó” kifejezés e közleményben minden olyan adófajtára vonatkozik, amely jelenleg gépjármű nyilvántartásba vételéhez kapcsolódik, annak elnevezésétől függetlenül (adó, jövedéki adó, környezetvédelmi bonus/malus rendszer stb.), nem terjed ki azonban a gépjármű nyilvántartásba vételének adminisztratív költségeit vagy a műszaki ellenőrzések költségeit fedező díjakra. Uniós szabályozás A 83/182/EGK irányelv hatálya a szokásos tartózkodási hely szerinti tagállamtól eltérő tagállamban történő ideiglenes használatra terjed ki. Magáncélra felhasznált gépjárművek esetében úgy rendelkezik, hogy a valamely tagállamban való ideiglenes használat mentes a regisztrációs és a gépjárműadó alól, amennyiben a gépjárművet átvivő magánszemély szokásos tartózkodási helye10 másik tagállamban található, és a gépjárművet nem értékesítik vagy nem adják bérbe az ideiglenes használat tagállamában, illetve nem kölcsönzik ki az adott államban honos személynek. Ez azt jelenti, hogy az irányelvvel szabályozottaktól eltérő helyzetekben a tagállamok főszabály szerint jogosultak regisztrációs adók és/vagy gépjárműadók kivetésére. Nemzeti jogszabályok Jelenleg 18 tagállam vet ki regisztrációs adót gépjárművekre11. Az adóalap és az adók mértéke jelentős mértékben eltér az egyes tagállamokban12. A differenciálás alapjául leggyakrabban a gépjármű beszerzési értéke, a felhasznált üzemanyag (például benzin vagy dízel), a motor hengerűrtartalma vagy teljesítménye és a jármű szén-dioxid-kibocsátása szolgál. Az elmúlt évek során számos tagállam alakította át regisztrációs adói és gépjárműadói adóalapját oly módon, hogy azok teljesen vagy részben szén-dioxid-alapúak legyenek. A nemzeti regisztrációs adókat általában egyszer vetik ki a gépjármű élettartama alatt, kivéve Belgiumot, ahol minden (magán-)tulajdonosváltáskor kivetik.
10
11 12
HU
Az irányelv meghatározása szerint a szokásos tartózkodási hely azon hely, ahol egy személy általában, azaz naptári évenként legalább 185 napot lakik személyes és foglalkozási kötelékek miatt, vagy foglalkozási kötelékek nélküli személy esetén olyan személyes kötelékek miatt, amelyek szoros kapcsolatot létesítenek a személy és a tartózkodási hely között. Lásd a munkadokumentum I. mellékletét. Az adóalapról és az adók mértékéről további információkat talál az „Adók Európában” adatbázisban. http://ec.europa.eu/taxation_customs/taxation/gen_info/info_docs/tax_inventory/index_en.htm.
4
HU
A személygépkocsik adóztatásával összefüggő legtöbb probléma az alábbi határokon átnyúló helyzetek valamelyikéhez kapcsolódik: •
•
•
•
•
•
•
•
13
HU
1. eset: Egy uniós polgár a szokásos tartózkodási helyének áthelyezésekor átviszi gépkocsiját egy másik tagállamba. Bár a magánszemélyek személyes tulajdonának valamely tagállamból történő végleges behozatalára alkalmazandó adómentességekről szóló, 2009. május 25-i 2009/55/EK tanácsi irányelv13 nem alkalmazandó a gépjárműregisztrációs adókra, egyes tagállamok mentességet biztosítanak erre az esetre. A regisztrációs adót kivető tagállamoknak a behozott gépjármű gazdasági értékének csökkenésével összhangban álló értékcsökkenési tényezőt kell alkalmazniuk. A gépjárműnek a nyilvántartásból való végleges törlése és kivitele esetében egyes tagállamok a már kifizetett regisztrációs adó egy részének visszatérítéséről rendelkeznek, általában szintén valamilyen értékcsökkenési tényező alkalmazásával. 2. eset: Egy uniós polgár tartós jelleggel átviszi gépkocsiját egy másik tagállamban található másodlagos lakóhelyére (például nyaraló), és ismét regisztrációs adót kell fizetnie. Egyes tagállamok rendeltetési tagállamként mentességet biztosítanak ezen áthelyezés számára. Egyes tagállamok továbbá kiindulási tagállamként visszatérítik a regisztrációs adó egy részét. 3. eset: Egy uniós polgár az egyik tagállamban lakik, és olyan céges autót használ, amelyet a munkáltatója vagy az a cég, amelynek ő ügyvezetője, egy másik tagállamban regisztrált. A nyilvántartásba vétel szerinti tagállam regisztrációs adót vethet ki. A munkavállaló vagy ügyvezető tartózkodási helye szerinti tagállam csak akkor vethet ki regisztrációs adót, ha ez az a tagállam, ahol a gépjárművet túlnyomórészt tartós jelleggel használják. 4. eset: Egy uniós polgár az egyik tagállamban lakik, és egy lízingtársaság által egy másik tagállamban regisztrált lízingelt autót használ. A nyilvántartásba vétel szerinti tagállam regisztrációs adót vethet ki. A tartózkodási hely szerinti tagállam is kivethet regisztrációs adót, a lízingszerződés időtartamával arányosan. 5. eset: Egy uniós polgár az egyik tagállamban lakik, és gépkocsiját gyakran használja egy másik tagállamban, hogy meglátogassa élettársát vagy családját. A második tagállam csak akkor vethet ki regisztrációs adót, ha az élettárs vagy család rendszeresen használja a gépkocsit. 6. eset: Egy diák ideiglenes jelleggel tanulni megy egy másik tagállamba, vagy egy munkavállalót munkáltatója másik tagállamba rendel ki. A diák, illetve a munkavállaló ezen időszak alatt elsődlegesen a tanulmányok/kirendelés helye szerinti tagállamban használja gépkocsiját. Ezekben az esetekben a tanulmányok/kirendelés helye szerinti tagállam nem vethet ki regisztrációs adót. 7. eset: Egy autókölcsönző társaság, amely járműállományát vagy annak egy részét az egyik tagállamban vetette nyilvántartásba, egyirányú útra szóló bérleti szerződéseket kötne, vagy járműállománya egy részét a szezonális keresletnövekedés jobb kiszolgálása érdekében át kívánja helyezni egy másik tagállamba anélkül, hogy regisztrációs adót és gépjárműadót kellene fizetnie. 8. eset: Egy regisztrációs adót kivető tagállam polgára vagy autókereskedője gépkocsit ad el egy másik tagállam polgárának vagy másik tagállamban honos vállalkozásnak, és ott a gépkocsit újból nyilvántartásba kell vetetni. Az autó értékében még benne foglalt regisztrációs adó vissza nem térítése esetén az első tagállamban „túladóztatásra” kerülhet sor azon gépkocsikhoz képest, amelyek élettartamuk végéig az adott tagállamban maradnak nyilvántartásban. A regisztrációs adót alkalmazó egyes tagállamok azonban HL L 145., 2009.6.10., 36. o.
5
HU
abban az esetben is a már kifizetett adó részleges visszatérítését írják elő, ha a személygépkocsit töröltetik a nyilvántartásból és azt szakmai tevékenysége körében eljáró kereskedő exportálja, vagyis ha a gépkocsi tulajdonosa ténylegesen nem vándorol ki. Mivel a személygépkocsik adóztatása uniós szinten csak szűk körben szabályozott, a Bíróságnak több ügyben kellett döntenie, és számos elvet rögzített, amelyeket a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk, amikor a fentiekhez hasonló helyzetekben regisztrációs adót alkalmaznak. Ugyanakkor azonban, míg az ítélkezési gyakorlat megoldást nyújtott a hazai és az importált termékek közötti megkülönböztetésre, az 1., 2. és 8. esetben leírtakhoz hasonló helyzetekben előforduló kettős adóztatás kérdésével nem foglalkozott. 2.2.
Gépjárműadók
A „gépjárműadó” kifejezés e közleményben minden olyan adófajtára vonatkozik, amely a gépjárműnek az adott tagállam területén a forgalomban való részvételéhez kapcsolódik, annak elnevezésétől függetlenül, kivéve az úthasználati díjakat, matricákat és az üzemanyagot terhelő jövedéki adókat. A gépjárműadókat általában évente veti ki az a tagállam, ahol a személygépkocsi nyilvántartásba van véve, és a motor hengerűrtartalma vagy teljesítménye, a felhasznált üzemanyag és/vagy a gépkocsi környezetvédelmi teljesítménye alapján történő differenciálást alkalmaz. Abban az esetben, ha egy gépkocsit törölnek a nyilvántartásból, vagy tulajdonosváltásra kerül sor azon időszak során, amelyre a gépjárműadót kifizették, arányos visszatérítést alkalmaznak. Így a kettős adóztatás problémája személygépkocsik határon átnyúló használata esetében csak korlátozottan merül fel. 3. 3.1.
A FENNMARADÓ PROBLÉMÁK
A kettős adóztatás problémája
Bár a Bíróság ítélkezési gyakorlata a rendeltetési országban kivetett regisztrációs adók terén több kérdést rendezett, különböző helyzetekben még maradtak problémák. Regisztrációs adók Az uniós polgárok kettős adóztatással szembesülhetnek, ha tartós jelleggel visznek át gépkocsit egy másik tagállamba, vagy ha egy gépkocsit elsődlegesen más tagállamban használnak, mint ahol eredetileg nyilvántartásba vették. Kettős adóztatásra akkor kerül sor, ha az uniós polgár olyan tagállamból, amely regisztrációs adót vet ki és nem rendelkezik visszatérítésről a gépkocsi más tagállamba történő átvitele esetére, olyan tagállamba települ át, amely regisztrációs adót alkalmaz anélkül, hogy erre az esetre adómentességet biztosítana. Kettős adóztatás olyankor is előfordulhat, amikor a gépkocsit egy regisztrációs adót alkalmazó tagállamban vették nyilvántartásba, és (ideiglenesen vagy tartós jelleggel) elsődlegesen egy másik tagállamban használják, amely szintén alkalmaz regisztrációs adót (a fenti 3–5. eset). Az európai integráció előrehaladásával egyre többen vannak, akik másik tagállamba költöznek, hogy ott éljenek, tanuljanak, dolgozzanak vagy töltsék nyugdíjas éveiket, vagy
HU
6
HU
akiknek másik tagállamban van nyaralójuk, és otthagyják (második) gépkocsijukat14. Bár az uniós szabályok egyes konkrét helyzetekben megakadályozzák a kettős adóztatást, számos más helyzetben azonban még előfordulhat. Gépjárműadók A gépjárműadók területén nem kell kettős adóztatással számolni, mivel a gépjárműadót évente és arányosan vetik ki, azaz nyilvántartásból való törlés esetén általában visszatérítik. 3.2. 3.2.1.
További kihívások A gépjármű-regisztrációs adók és gépjárműadók határon átnyúló helyzetekben történő alkalmazására vonatkozó információk hiánya
A polgárok gyakran nem csupán a kettős adóztatásról panaszkodnak, hanem a külföldi adóügyi szabályok összetettségéről és az e szabályokról és eljárásokról való információszerzés nehézségeiről is. E nehézségek részben nyelvi akadályoknak tulajdoníthatók. 3.2.2.
Az uniós szabályok helyes alkalmazása gépjármű ideiglenes vagy alkalomszerű használata esetén
A 83/182/EGK irányelv helyes alkalmazása a gépjárműveknek a nyilvántartásba vétel tagállamától eltérő tagállamban történő ideiglenes vagy alkalomszerű használatának adóügyi kezelése tekintetében számos bírósági döntés és jogsértési eljárás tárgyát képezte (lásd a munkadokumentum 3.1 szakaszát). További helyzetek, amelyekről a Bíróságnak döntenie kellett, a határon átnyúló lízinggel, a más tagállamban élő munkavállaló vagy ügyvezető által használt vállalati gépjárművekkel, és a nyilvántartásba vétel tagállamától eltérő tagállamban tartózkodási hellyel rendelkező személy által kölcsönvett gépjárművekkel kapcsolatosak (lásd a munkadokumentum 3.4–3.7 szakaszát). A Bíróság ítélkezési gyakorlatában mostanra már letisztultak azok a fontos elvek, amelyek tisztázzák a tagállamok adóztatási hatáskörét, ugyanakkor védve az uniós polgárok jogait. Úgy tűnik azonban, egyes tagállamok számára kihívást jelent, hogy a nemzeti jogszabályokat és a gyakorlatot összhangba hozzák ezekkel a fejleményekkel. A Bizottság folyamatosan nyomon követi, hogy a tagállamok jogszabályai megfelelnek-e a Bíróság e területre vonatkozó ítélkezési gyakorlatának. 3.2.3.
A határon átnyúló autókölcsönzés esete
A gépkocsi-kölcsönző társaságok viszonylag rövid időszakokra adnak bérbe gépkocsikat. A kölcsönzésre szánt gépkocsiállomány általában nagyon új, mivel a gépkocsik körülbelül 6–9 hónapig maradnak az állományban, ezt követően a gyártók visszavásárolják azokat. Az EUban rövid távú kölcsönzésre szánt személygépkocsi-állomány a becslések szerint 1,4 millió járműből áll. A határon átnyúló szolgáltatást nyújtó gépkocsi-kölcsönző társaságok két kihívással szembesülhetnek:
14
HU
A származási tagállamuktól eltérő tagállamban lakó uniós polgárok száma 2011-ben elérte a 12,8 milliót. A határon túl dolgozók (a szokásos tartózkodási helyük tagállamától eltérő tagállamban dolgozó polgárok) száma 2010-ben elérte a körülbelül 1 milliót. A „határon túl dolgozóknak” egy speciális kategóriáját alkotják azok, akik az egyik tagállamban élnek, és a munkáltatójuk által másik tagállamban regisztrált gépjárművet használnak. E kategóriáról nem állnak rendelkezésre adatok, de általában véve a vállalatok által nyilvántartásba vett gépkocsik 2008-ban körülbelül 50,5%-át tették ki az uniós tagállamok közül 18-ban nyilvántartásba vett 11,6 millió új személygépkocsinak.
7
HU
(1)
Az első kihívás a gépkocsi hazajuttatása egyirányú útra szóló kölcsönzés esetén15. A tagállamok újbóli nyilvántartásba vétel és regisztrációs adó megfizetése nélkül gyakran nem engedik a gépkocsi újbóli kikölcsönzését abban az országban, ahol az egyirányú útra szóló kölcsönzés véget ért. Így a gépkocsit gyakran csak akkor tudják visszajuttatni, ha a kölcsönző társaság olyan ügyfelet talál, aki a regisztráció szerinti országban lakik, vagy ha a kocsit a társaság munkavállalója hozza vissza, vagy teherautóval hozatják vissza. A hazajuttatás költségein kívül bevételkiesésre is sor kerül abban az időszakban, amikor a gépkocsit nem lehetett bérbe adni. Ennek következtében a más tagállamba irányuló egyirányú kölcsönzés költséges, gyakran oly mértékben, hogy a gépkocsi-kölcsönző cégek nem is kínálják ezt a lehetőséget ügyfeleiknek.
(2)
A második kihívást az jelenti, hogy a gépkocsi-kölcsönző társaságok számára nehézséget okoz, hogy az egyes tagállamokban szezonálisan megnövekedő kereslet teljesítése érdekében a kölcsönzésre kerülő gépkocsikat ideiglenes jelleggel átvigyék az egyik tagállamból a másikba. A származási tagállam nyilvántartásából való törléssel, a rendeltetési tagállamban történő nyilvántartásba vétellel és az ottani regisztrációs adó megfizetésével járó költségek, valamint a kiesett bevétel arra az időszakra, amíg ezek az eljárások folyamatban vannak, majd néhány hónap múlva ugyanez az ellenkező irányban, túl nagy árat jelentenek ahhoz, hogy indokolt legyen egy gépkocsi áthelyezése néhány hónapra. Ennek következtében a gépkocsikölcsönző cégek egyes tagállamokban gyakran nem tudják kielégíteni a bérelhető autók iránti, a turistaszezonban megnövekedő keresletet, ugyanakkor más tagállamokban kihasználatlanul állnak a gépkocsik. Az autókölcsönző cégeknek tehát érdekében áll, hogy évente néhány hónapra áthelyezhessék járműállományuk egy részét más tagállamokba.
Mindkét kihívás implicit módon korlátozza a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás szabadságát, növeli az autókölcsönző társaságok és ügyfeleik költségeit, vagy korlátozza az ez utóbbiak által választható szolgáltatások körét, mivel előfordulhat, hogy ilyen határon átnyúló szolgáltatás egyáltalán nem áll rendelkezésre. A nyilvántartásból való törléshez és az újbóli nyilvántartásba vételhez kapcsolódó alakiságokat és költségeket illetően megoldást nyújt a másik tagállamban nyilvántartásba vett gépjárművek belső piacon belüli átvitelének egyszerűsítéséről szóló rendeletjavaslat, amelyre az 1. szakaszban utaltunk. A javaslat úgy rendelkezik, hogy az autókölcsönző társaságoknak csak abban a tagállamban kell nyilvántartásba vetetniük gépjárműveiket, ahol szokásos tartózkodási helyük található. 3.2.4.
A piacnak az adózás okozta széttöredezettsége
A legtöbb tagállam, amely a gépkocsi műszaki tulajdonságain alapuló regisztrációs adót vagy gépjárműadót vet ki, differenciálást alkalmaz a műszaki teljesítmény (például a motor hengerűrtartalma vagy teljesítménye) vagy a szén-dioxid-kibocsátás nagysága szerint16. A határértékeket gyakran a bevezetésükkor uralkodó nemzeti piaci jellemzők vagy nemzeti 15
16
HU
A 83/182/EGK irányelv 3. cikke kötelezi a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé a kölcsönzésre szánt személygépkocsik „kivitel” céljából történő további bérbe adását nem honos személyeknek, ha a gépkocsik a fenti országban megszűnt bérleti szerződés eredményeképpen kerültek be az országba. A gépkocsikat a cég alkalmazottja is visszaviheti azon tagállamba, amelyben azokat eredetileg bérbe adták, még akkor is, ha ez az alkalmazott az ideiglenes behozatal tagállamában honos. Az irányelv 9. cikke megengedi a tagállamoknak, hogy liberálisabb rendelkezéseket tartsanak fenn és/vagy vezessenek be, engedélyezve például, hogy ezeket a gépkocsikat saját lakosaiknak újrakivitel céljából tovább bérbe adják. Ezzel a lehetőséggel azonban nem sok tagállam élt. Lásd a munkadokumentum IV. mellékletét.
8
HU
szakpolitikai törekvések alapján állapították meg, a későbbi reformok nettó bevételi vonzataira is tekintettel. A gépjárműgyártók – ahol ez gazdasági szempontból célszerű volt – a gépjárműadóknak e kialakításához igazították kínálatukat oly módon, hogy fő piacaikra olyan autókat szállítanak, amelyek éppen csak alatta maradnak egyes határértékeknek, így például 1599 cm³ vagy 1999 cm³ hengerűrtartalmú motorral felszerelt kocsikat gyártanak. E határértékek azonban eltérően alakulnak az egyes tagállamokban. A harmonizáció e hiánya így a belső piac „műszaki” széttöredezettségéhez vezet. Ennek eredményeként nem aknázhatók ki teljesen az évente körülbelül 13 millió új regisztrált gépkocsit jelentő belső piac kínálta méretgazdaságosságból eredő előnyök, ami kedvezőtlen hatással van mind az ágazat versenyképességére, mind az ösztönző programok eredményességére. Ennek következtében a gépkocsik ára is megemelkedik, mivel a széttöredezett rendszer arra készteti a gépjárműgyártókat, hogy erőforrásokat pazaroljanak a kocsiknak a különböző határértékekhez való finomhangolására, és csökkenti az európai éghajlat-változási politika költséghatékonyságát. A gépkocsikra kivetett adók e széttöredezettségét 2012-ben a CARS 21 magas szintű munkacsoport is világosan felismerte17. A gépjárműgyártók ezért harmonizált szén-dioxid-alapú adók bevezetését kérték. A Bizottság ez irányú harmonizációra vonatkozó kezdeményezése mindazonáltal eddig nem kapta meg a tagállamok egyhangú támogatását18. 4.
SZAKPOLITIKAI LEHETŐSÉGEK ÉS LEGJOBB GYAKORLATOK
A Bizottság megítélése szerint a fentiekben azonosított fennmaradó problémákra a legjobb megoldást a regisztrációs adók eltörlése és (bevételsemleges módon) a gépjárműadókba való beépítése, valamint a gépkocsik adóztatásának harmonizálása és „környezetbarátabbá tétele” jelenti. Mivel azonban a 2005. évi javaslat egyelőre még nem került elfogadásra, helyénvaló közvetlen megoldásokat keresni az e közleményben azonosított problémákra. 4.1.
A kettős adóztatás problémája
A kettős adóztatás vagy „túladóztatás” elkerülésére abban az esetben, amikor egy uniós polgár tartós jelleggel átviszi gépkocsiját egy másik tagállamba (az 1., 2. és 8. eset a 2.1 szakaszban), elvben három szakpolitikai lehetőség létezik: • • •
17 18 19
HU
A rendeltetési tagállam teljes mértékben mentesíti az „importált” gépkocsit a regisztrációs adók alól. A kiindulási tagállam visszatéríti a már megfizetett regisztrációs adó azon részét, amely a gépkocsi értékében benne marad (maradványadó összege)19. A rendeltetési tagállam a fizetendő hazai adót csökkenti a kiindulási tagállamban már megfizetett nemzeti adóval (beszámítási rendszer), a használt gépkocsik adóztatása esetén alkalmazandó értékcsökkenés alkalmazása mellett.
A 2012. június 6-án elfogadott CARS 21 végleges jelentés, elérhető a következő honlapon: http://ec.europa.eu/enterprise/sectors/automotive/files/cars-21-final-report-2012_en.pdf. Lásd a 6. lábjegyzetben említett 2005. évi kezdeményezést. Az ilyen visszatérítést nyújtó tagállamok ezt különböző feltételekkel alkalmazzák (lásd a munkadokumentum II. mellékletét). A visszatérítést általában nem csak abban az esetben nyújtják, ha az uniós polgár gépkocsijával együtt tartózkodási helyet változtat, hanem a kereskedők által a nyilvántartásból töröltetett és kivitt gépjárművek vagy kocsijukat külföldön értékesítő uniós polgárok esetében is.
9
HU
Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy a regisztrációs adót alkalmazó 18 tagállam közül melyek alkalmazzák már az első és/vagy a második lehetőséget: AT
BE
1
DK
X1
1. 2.
CY
X
X
EL
ES
FI
X
X
X
X
X
X
FR
IE
IT
X
X
HU
LV
MT
NL
PL
PT
X
X
X
X
X
X
RO
SI
X
X
a gépkocsikat terhelő jövedéki adóra igen, de a regisztrációs adóra nem
Az első lehetőség járhat bizonyos negatív költségvetési hatásokkal a magas regisztrációs adót kivető tagállamok számára. Az adók e magas szintje ugyanakkor visszatarthatja a befelé irányuló migrációt és a befelé irányuló, határon átnyúló munkavégzésre irányuló megoldásokat, ami kedvezőtlen hatással lehet e tagállamok gazdaságára. Ez a lehetőség továbbá bizonyos mértékig kedvezőbb helyzetbe hozza a (használt) gépkocsijukkal érkező migránsokat a belföldön lakókhoz képest. Ugyanakkor, mivel maga a migráció általában magas társadalmi és gazdasági költségekkel jár a bevándorló számára, az „adókedvezmény” ezt csak részben fogja ellensúlyozni. A második lehetőség alapján a kiindulási tagállam „elveszti” a maradványadó összegét. A visszatérítés következtében azonban a gépkocsi a tagállamot „adósemleges” módon hagyja el. A harmadik lehetőség szerint a gépkocsi a kiindulási tagállamból ténylesen adósemlegesen kerülne kivitelre. Itt a rendeltetési tagállam mondana le a maradványadó összegének megfelelő adóbevételekről. Az ilyen beszámítási rendszer alkalmazásával járó negatív költségvetési hatások kevésbé lennének jelentősek, mint a mentességi rendszer alkalmazásának hatásai. Az uniós polgárok számára a legkedvezőbb a kiindulási tagállam által alkalmazott, értékcsökkenési alapú visszatérítési rendszer lenne, összekapcsolva a rendeltetési tagállamban biztosított mentességgel a regisztrációs adó alól. Ebben a helyzetben az első tagállamban viselendő végső adóteher mindig arányos lenne azzal az időtartammal, ameddig a gépkocsit az adott tagállamban használták (vagyis nem kerülne sor túladóztatásra), és a második tagállamban nem merülne fel adóteher. A második legkedvezőbb a visszatérítési és a beszámítási rendszer kombinációja lenne. Ez a rendszer kevésbé előnyös a polgárok számára, mivel egyáltalán nem vagy csak részben vehetnének igénybe beszámítást abban az esetben, ha olyan tagállamba költöznek, amely nem vet ki regisztrációs adót, vagy alacsonyabb mértékű regisztrációs adót vet ki. 4.2.
További kihívások
4.2.1.
Az információk hiánya
A jelen közlemény és a munkadokumentum segítségével a Bizottság tisztázni kívánja a személygépkocsik adóztatására vonatkozó uniós szabályokat, a Bíróság által kialakított elvek figyelembevételével. A tagállamok felelőssége, hogy részletes információkkal lássák el a polgárokat és a vállalkozásokat nemzeti adóik alkalmazásáról és arról, hogyan hajtják végre a Bíróság által kialakított elveket. E tájékoztatásnak legalább az érintett tagállam nyelvén (nyelvein) rendelkezésre kell állnia, a legfontosabb kérdések esetében pedig (például „gyakran feltett kérdések” formájában) azon polgárok nyelvein is, akik a leggyakrabban költöznek ebbe a tagállamba, valamint angolul mindenki más számára. A tájékoztatásnak az
HU
10
HU
interneten könnyen elérhetőnek, megfelelőnek kapcsolatfelvételi lehetőséget is meg kell jelölnie. 4.2.2.
és
naprakésznek
kell
lennie,
és
Személygépkocsi ideiglenes átvitele egyik tagállamból a másikba (3–7. eset a 2.1 szakaszban)
Mint arra a 3.2.2 szakaszban rámutattunk, kihívást jelenthet a tagállamok számára, hogy a gépkocsik adóztatására vonatkozó jogszabályaikat összhangba hozzák a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kialakult elvekkel. A munkadokumentum, amelyet a Bizottság rendszeresen frissíteni fog, e tekintetben iránymutatással szolgál a tagállamoknak. Emellett egy műszaki munkacsoport keretében a tagállamokkal folytatott egyeztetések hasznosak lehetnek az egyes helyzetekre vonatkozó legjobb gyakorlatok azonosítására. Egyes tagállamok már most megengedik, hogy saját állampolgáraik viszonylag rövid időszakra (legfeljebb két hétig, egy hónapig) elsődlegesen használjanak más tagállamban nyilvántartásba vett gépkocsit anélkül, hogy regisztrációs adó és gépjárműadó fizetésére vonatkozó kötelezettség keletkezne, amennyiben bizonyos feltételek teljesülnek, mint például az adminisztratív bejelentés. A növekvő nemzetközi mobilitás és a különböző mobilitási minták idejében azonban még ez is kissé merev megoldásnak tűnik. Tekintettel a Bíróság kölcsönadott gépkocsikra vonatkozó közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatára20, a tagállamoknak meg kellene fontolniuk annak engedélyezését, hogy az állampolgárok bizonyos ideig a regisztrációs adó megfizetésének kötelezettsége nélkül használjanak más tagállamban nyilvántartásba vett gépkocsikat, amennyiben az adókikerülés és a visszaélés kiküszöbölésére irányuló bizonyos feltételek teljesülnek. 4.2.3.
A gépkocsi-kölcsönzési ágazat
Egyes tagállamok már hoztak intézkedéseket a 3.2.3 szakaszban bemutatott problémák orvoslására: (1)
Az egyirányú útra kölcsönzött gépkocsik hazajuttatását illetően egyes tagállamok lehetővé teszik, hogy a más tagállamban nyilvántartásba vett olyan gépjárműveket, amelyek bérleti szerződés következtében érkeztek az országba, a regisztrációs adó és a gépjárműadó megfizetésének kötelezettsége nélkül bizonyos időre bérbe adják a területükön tartózkodási hellyel rendelkező személynek, ha bizonyos feltételek teljesülnek21. Ez megkönnyíti az egyirányú bérbeadásra irányuló szolgáltatások nyújtását, bár a feltételek tagállamonként jelentősen eltérnek.
(2)
Egy tagállam megengedi a más tagállamban nyilvántartásba vett gépkocsik ideiglenes átvitelét évente 3 hónapot nem meghaladó időtartamra anélkül, hogy e járművek után regisztrációs adót és gépjárműadót kellene fizetni, ami lehetővé teszi az autókölcsönző cégeknek, hogy eredményesebben kezeljék a szezonális keresletnövekedést.
Az e két helyzetben rugalmasabb megoldásokat alkalmazó tagállamok ezt a 83/182/EGK irányelv 9. cikkének (1) bekezdése alapján tehetik. Eddig semmi nem utal arra, hogy ez a rugalmasság problémákat okozott volna. A Bizottság ezért azt javasolja, hogy a többi tagállam is vezessen be hasonló megoldásokat, az adókikerülés és a visszaélések elkerülése 20 21
HU
A C-578/10., C-579/10. és C-580/10. sz., L.A.C. van Putten, P. Mook és G. Frank egyesített ügyekben 2012. április 26-án hozott ítélet. További részletekért lásd a munkadokumentum III. mellékletét.
11
HU
érdekében általuk rögzített feltételek mellett. Ez lehetővé tenné az autókölcsönző cégek számára, hogy optimalizálják járműállományuk kihasználtságát és csökkentsék költségeiket, ezen keresztül pedig a végső ügyfeleik felé érvényesített árakat. 4.2.4.
A piac adózás okozta széttöredezettsége
Bár a 2005. évi javaslat nem kapta meg a tagállamok egyhangú támogatását, el kell ismerni, hogy azóta számos tagállam iktatott be környezetvédelmi elemeket regisztrációs adójába és/vagy gépjárműadójába. Ugyanakkor a tagállamok, még ha ugyanazokat a környezetvédelmi elemeket alkalmazzák is, gyakran különböző határértékeket használnak, ami (néha óriási) különbségekhez vezet a kivetett adó mértékében. A gépjárművek adóztatása terén alkalmazott differenciálásnak nem technológiához kötődő szempontokon kell alapulnia, mint a motor hengerűrtartalma vagy teljesítménye, hanem objektív, általánosan rendelkezésre álló és szakpolitikai szempontból releváns adatokon, mint a szén-dioxid-kibocsátás. Emellett a határértékeket rendszeresen aktualizálni kell a tiszta és hatékony járművek vásárlása irányában ható ösztönző erő fenntartása érdekében. E nézőpontra való figyelemmel a Bizottság javasolja, hogy a tagállamok munkacsoport keretében vizsgálják meg, hogyan lehetne jobban összehangolni a regisztrációs adók és gépjárműadók kiszámításának alapjául szolgáló feltételeket, hogy az uniós gépjárműpiac műszaki széttöredezettsége csökkenjen, kihasználhatók legyenek a méretgazdaságosság kínálta előnyök, és költséghatékonyan sikerüljön elérni a környezetvédelmi célokat. Megjegyzendő továbbá, hogy a bizottsági szolgálatoknál jelenleg folyamatban van az azon tagállamoknak szóló iránymutatások kidolgozása, amelyek a tiszta és energiatakarékos járművekről szóló európai stratégiával összhangban pénzügyi ösztönzőket kívánnak bevezetni22. 5.
KÖVETKEZTETÉS ÉS NYOMON KÖVETÉS
A uniós polgárok mobilitása folyamatosan nő, az európai integrációnak köszönhetően és az intenzívebb nemzetközi munkamegosztásra egyre inkább támaszkodó üzleti és növekedési modellek eredményeként. A mobilitás segítheti a helyi munkaerő-piaci problémák megoldását, növelheti a piacok hatékonyságát és előmozdíthatja a gazdasági növekedést. A szabad mozgás emellett az uniós polgárok által leginkább értékelt uniós jog, és az EU fejlődésének sarokköve. A határokon átnyúló mobilitást azonban akadályozhatja a gépjárművek kettős adóztatása, a gépjármű lakhelyváltoztatás miatti átvitele esetén fizetendő magas regisztrációs adó és az információhiány. Bár a Bizottság által 2005-ben javasolt megközelítést, nevezetesen a regisztrációs adók eltörlését és bevételsemleges módon a létező gépjárműadókba való beépítését eddig nem került elfogadásra, néhány tagállam önkéntes alapon már meghozott egyes, a javaslatban előirányzott intézkedéseket, amit a Bizottság üdvözöl. Több, a valódi belső piac gondolatával összeegyeztethetetlen probléma azonban továbbra is fennáll, így ezekre rövid távon is megoldásra van szükség. A Bizottság ezért a következő legjobb gyakorlatokat azonosította és ajánlja alkalmazásra rövid távon a tagállamoknak: 1.
22
HU
Annak biztosítása érdekében, hogy az adófizetők ismerjék jogaikat és kötelezettségeiket másik tagállamba költözéskor, a tagállamoknak megfelelő tájékoztatást kellene nyújtaniuk a gépjárműveket terhelő regisztrációs adó és COM(2010) 186, 2010.4.28.
12
HU
gépjárműadó határon átnyúló helyzetekben történő alkalmazásáról, ideértve az arra vonatkozó információkat is, hogy hogyan hajtották végre az e közleményben és a munkadokumentumban bemutatott uniós jogi keretet. E célból az adófizetők számára központi kapcsolattartó pontot kell kijelölni, és azt a Bizottság honlapján elhelyezett hivatkozással is elérhetővé lehet tenni. 2.
A kettős adóztatás és a „túladóztatás” elkerülése érdekében azokban az esetekben, amikor az uniós polgárok egy gépkocsit tartós jelleggel visznek át másik tagállamba, a regisztrációs adót eredetileg alkalmazó tagállamnak legalábbis részlegesen – a gépjármű értékvesztésének figyelembevételével – vissza kellene térítenie az adót, függetlenül attól, hogy a rendeltetési tagállam biztosít-e mentességet a regisztrációs adó alól, ha egyáltalán kivet ilyen adót.
3.
A tagállamoknak maradéktalanul ki kellene használniuk a 83/182/EGK irányelv biztosította rugalmasságot annak érdekében, hogy enyhébb előírásokat alkalmazzanak, vagyis a gépjárműveknek a tagállamban történő ideiglenes használata esetén ne vessenek ki regisztrációs adót és gépjárműadót. Ez különösen a más tagállamban nyilvántartásba vett bérbe adott gépjárművekre vonatkozik, de azokra az esetekre is, amikor egy belföldi tartózkodási hellyel rendelkező személy ideiglenesen vagy alkalomszerűen használ más tagállamban nyilvántartásba vett személygépkocsit.
4.
Tegyenek lépéseket az uniós személygépkocsi-piac azon széttöredezettségének csökkentése érdekében, amelyet a regisztrációs adóknak és a gépjárműadóknak tagállamok általi eltérő alkalmazása okozott. A tiszta és energiatakarékos járművekhez kapcsolódó pénzügyi ösztönzők vonatkozásában hamarosan elfogadásra kerülő iránymutatásokat szintén figyelembe kell venni.
A jelen közlemény címzettjeiként megjelölt intézmények véleményének kézhezvételét követően a Bizottság műszaki munkacsoport felállítását tervezi a fenti kérdéseknek a tagállamokkal való megvitatása céljából. E folyamat eredményeként a 2005. évi javaslatról a Tanácsban folyó egyeztetések is új lendületet kaphatnak. Felmerülhet a 83/182/EGK irányelv felülvizsgálata is a Bíróság kiterjedt ítélkezési gyakorlatának figyelembevétele, valamint az átláthatóság és a jogbiztonság növelése érdekében.
HU
13
HU
