EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2013.11.19. COM(2013) 795 final
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló 861/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazásáról
HU
HU
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló 861/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazásáról 1.
BEVEZETÉS
A kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló 861/2007/EK rendeletet (a továbbiakban: a rendelet) 2009 januárja óta Dánia kivételével az összes tagállamban alkalmazzák. Az eljárás legfontosabb jellemzői az írásbeli jelleg, az eljárások lefolytatására vonatkozó szigorú határidők, a jog képviselet követelményének hiánya, az elektronikus kommunikáció alkalmazása, az eljárási cselekményekre vonatkozó egységes formanyomtatványok használata, valamint az ítélet végrehajthatóvá nyilvánítása érdekében szükséges közbenső eljárás (a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás) megszüntetése. A 28. cikk arra kötelezi a Bizottságot, hogy 2014. január 1-jéig nyújtson be jelentést a rendelet működésének felülvizsgálatáról. Ez a jelentés egy külső tanulmányra,1 egy online nyilvános konzultációra, egy kérdőívre adott tagállami válaszokra, a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózatban (a továbbiakban: EIH) 2011-ben és 2013ban folytatott vitákra, valamint a fogyasztóktól2 és a lakosság köréből érkezett hozzászólásokra épül.3 2.
A RENDELET ÁLTALÁNOS ALKALMAZÁSA
Általában véve úgy tekinthető, hogy az eljárás megkönnyítette a kis értékű követelések határokon átnyúló érvényesítését az EU-n belül. A határokon átnyúló kis értékű követelések ügyében folytatott jogviták költsége akár 40 %-kal, időtartamuk pedig akár 2 év 5 hónapról átlag 5 hónapra csökkent. 1
2
3
HU
Deloitte, Assessment of the socio-economic impacts of the policy options for the future of the European Small Claims Regulation (A kis értékű követelések európai eljárásáról szóló rendelet jövőjére vonatkozó szakpolitikai lehetőségek társadalmi-gazdasági hatásainak értékelése, a továbbiakban: Deloitte-tanulmány), 2013. július; elérhető az alábbi internetcímen: http://ec.europa.eu/justice/civil/document/index_en.htm Egyéni panaszok és a következő jelentések alapján: Centre européen de la Consommation/Europäischen Verbraucherschutz e.V, Procédure de règlement des petits litiges et injunction de payer européenne: des procedures simplifiées pas si simple dans la pratique (A kis értékű követelések európai eljárása és az európai fizetési meghagyásos eljárás: egyszerűsített eljárások, amelyek a gyakorlatban nem is olyan egyszerűek), 2011. július, elérhető az alábbi internetcímen: http://www.europeconsommateurs.eu/uploads/media/4.4.3_procedure_de_reglement_des_petits_litiges.pdf (a továbbiakban: CEC, Procédure de règlement des petits litiges); ECC-Net, European Small Claims Procedure Report (A kis értékű követelések európai eljárásáról szóló jelentés), 2012. szeptember, elérhető az alábbi internetcímen: http://ec.europa.eu/consumers/ecc/docs/small_claims_210992012_en.pdf (a továbbiakban: ECC-Netjelentés). Emellett figyelembe vettük az „Implementation of optional instruments within European civil law” (Az európai polgári jog opcionális eszközeinek végrehajtása) című tanulmányt, amelyet B. Fauvarque-Cosson és M. Behar-Touchais 2011-ben készített az Európai Parlament számára. (elérhető az alábbi internetcímen: http://www.europarl.europa.eu/committees/en/studiesdownload.html?languageDocument=EN&file=72 928). 395. Eurobarométer tematikus felmérés, A kis értékű követelések európai eljárása, 2013. április (a továbbiakban: 395. EB tematikus felmérés), hozzáférhető az alábbi internetcímen: http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_395_en.pdf.
2
HU
Az európai eljárás - egyszerűsége miatt - olcsóbbnak bizonyult a tagállamok egyszerűsített eljárásainál. A legtöbb tagállami eljárás csupán a jogi képviselet szükségességét szünteti meg az alacsonyabb fokú bíróságok előtt zajló kis értékű jogvitákban. Ugyanakkor a kis értékű követelések európai eljárását még mindig viszonylag korlátozott mértékben alkalmazzák a lehetséges ügyek számához képest. A keresetek száma tagállamonként nagymértékben eltérő; 2012-ben, Bulgáriában mindössze 3, 4 Spanyolországban pedig 1 047 keresetet nyújtottak be. Eltekintve az olyan tényezőktől, mint a lakosság vásárlási szokásai, valamint az alternatív nemzeti eljárások elérhetősége és költségei, az európai eljárás alkalmazása terén fennálló különbségek a jelek szerint elsősorban az eljárás meglétének és működésének ismeretével függnek össze.5 Ezt a következtetést támasztja alá, hogy a rendelet alapján benyújtott keresetek száma folyamatosan növekszik a jogszabály 2009-es hatályba lépése óta.6 A 395. Eurobarométer felmérés azt mutatja, hogy az eljárást használók kétharmada összességében elégedett azzal. A válaszadók 13 %-a volt elégedetlen, 17 %-uk arról számolt be, hogy a bíróság nem volt jártas az eljárásban. 16 %-uk számára nehézséget okozott a formanyomtatványok kitöltése, 10 %-uk pedig nem kapta meg a kereseti formanyomtatvány kitöltéséhez kért segítséget. Emellett az alábbiakban ismertetett hiányosságokról számoltak be. 3.
A RENDELET HATÁLYA
3.1.
A 2 000 eurós felső határérték
A rendelet azokban az ügyekben alkalmazandó, ahol a követelés értéke nem haladja meg a 2000 EUR-t. A tagállamok többsége már bevezetett nemzeti egyszerűsített eljárásokat.7 Ezen eljárások felső határértéke nagy szóródást mutat, és a németországi 600 EUR-tól a hollandiai 25 000 EUR-ig terjed. A rendelet bevezetése óta jellemzően megemelték az egyszerűsített bírósági eljárások nemzeti értékhatárait.8 Egyes tagállamokban jelentős mértékű volt ez a növekedés.9
4
5
6
7 8 9
HU
Az ügyek típusára és jellemzőire nézve nem állnak rendelkezésre adatok, viszont ami a 2 000 eurós felső határértéket illeti, feltételezhető, hogy túlnyomórészt a fogyasztók vették igénybe a rendeletet. A 395. EB tematikus felmérés szintén arra fókuszált, hogy a polgárokban milyen kép alakult ki az eljárásról. A kérdőívre adott válasz szerint Spanyolországban nem csupán a bíróságok és a bírók számára tartottak képzéseket, mint a legtöbb más tagállamban – ahol egyáltalán sor került ilyen képzésre –, hanem a bírósági végrehajtók és a végrehajtási tisztviselők számára is. Lásd továbbá: Deloitte-tanulmány, I. rész., 3.3.2.1. szakasz, 73-74. o. Lásd továbbá: Deloitte-tanulmány, I. rész., 3.3.2.1. szakasz, 66-67.o. (19. táblázat), amely áttekintést ad a kis értékű követelések európai eljárása keretében benyújtott keresetek és meghozott ítéletek számára vonatkozó kérdésekre a tagállamok által adott válaszokról. Csupán Ausztria, Bulgária, Ciprus, a Cseh Köztársaság és Finnország nem rendelkezik ilyen eljárással. Lásd továbbá: Deloitte-tanulmány, I. rész., 3.3.1.1. szakasz, 53. oldal. Például Észtországban, Franciaországban, Magyarországon, Írországban, Olaszországban, Litvániában, Szlovéniában, Spanyolországban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban. Az Egyesült Királyságban 5 000-ről 10 000 fontra, Hollandiában 5 000-ről 25 000 euróra. Lásd továbbá: Deloitte-tanulmány, I. rész, 3.3.1.1. szakasz, 52-53. o.
3
HU
A 347. Eurobarométer felmérés10 azt mutatja, hogy a 2 000 eurós felső határérték elsősorban a kkv-k számára jelentősen korlátozza az eljárás igénybevehetőségét, mivel ezek a vállalkozások átlagosan 39 700 EUR értékű, határokon átnyúló jogvitát folytatnak más vállalkozásokkal. Ezen követelések esetében a vállalkozásoknak vissza kell térniük a kis értékű követelések nemzeti eljárásaihoz (amennyiben vannak ilyenek), vagy a rendes polgári peres eljáráshoz. Mindez aránytalan perköltségeket és hosszadalmas eljárásokat eredményezhet. Ugyanis a határokon átnyúló jogvitákban érintett vállalatok 45 %-a azért nem fordul bírósághoz, mert az eljárási költségek aránytalanok a követelés értékéhez képest, 27 %uk pedig azért, mert túl hosszadalmas volna a bírósági eljárás. 3.2.
A területi hatály
E rendelet jelenleg azokra a jogvitákra alkalmazandó, amelyekben legalább az egyik fél az eljáró bíróság székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban rendelkezik állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel. Ez a korlátozás megfosztja az európai eljárás alkalmazásának lehetőségétől azokat a feleket, akik a 44/2001/EK rendelet (a Brüsszel I rendelet)11 alapján élnek arra vonatkozó jogukkal, hogy a vita elbírálására joghatósággal rendelkező másik bíróság helyett a közös lakóhelyük szerinti bíróságot válasszák. Például: – amennyiben a szerződés teljesítésének helye másik tagállamban van, például ha annak tárgya egy másik tagállamban lévő üdülő bérlete; – amennyiben a kártérítési követelés alapjául szolgáló esemény másik tagállamban következett be, például egy határrégióban történt autóbaleset; – amennyiben az ítéletet másik tagállamban kell végrehajtani, például ha az alperes másik tagállamban vezet bankszámlát. Továbbá a korlátozás kizárja, hogy harmadik országbeli állampolgárok a rendeleten alapuló keresetet nyújtsanak be az uniós tagállamok bíróságain, vagy velük szemben nyújtsanak be ilyen keresetet, például uniós fogyasztók harmadik országbeli vállalkozásokkal szembeni panaszai esetében. Emellett e korlátozás jogbizonytalanságot okoz. A polgárok adott esetben elvárhatják. hogy a rendelet hatálya nagyobb mértékben kiterjedjen a határokon átnyúló ügyeikre, és esetleg mesterségesen is létrehoznak a rendeletben előírtnak megfelelő, határokon átnyúló helyzeteket annak érdekében, hogy kihasználhassák a jogszabály előnyeit, például oly módon, hogy a követelésüket egy külföldi vállalatra engedményezik.12 4.
A RENDELET ÁLTAL LÉTREHOZOTT ELJÁRÁS
4.1.
Joghatóság
A kis értékű követelések európai eljárása során a bíróságok joghatósága tekintetében a Brüsszel I rendelet irányadó. Egyes tagállamok egy vagy néhány különbíróságot hoztak létre a kis értékű követelések európai eljárásnak lefolytatására (pl.: Finnország, Málta, valamint a németországi Hessen 10
11 12
HU
347. Eurobarométer gyorsfelmérés, Businesses-to-Businesses, Alternative Dispute resolution in the EU (Vállalkozások közötti kapcsolatok, alternatív vitarendezés az EU-ban) (a továbbiakban: 347. EB. gyorsfelmérés), 40-42. o., hozzáférhető az alábbi internetcímen: http://ec.europa.eu/public_opinion/flash/fl_347_en.pdf. A Tanács 44/2001/EK rendelete polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, HL L 12., 2001.1.16., 1.o. Az EIH keretében folytatott viták során jeleztek ilyen eseteket.
4
HU
tartomány). Az ilyen koncentráció bizonyos előnyökkel jár, mint például a bírósági szakismeretek és a nyelvi készségek összpontosulása, valamint a költségmegtakarítást lehetővé tévő távközlési eszközök rendelkezése állása. Az ügyek gyakoribb elektronikus feldolgozása és a távközlési eszközök fokozott alkalmazása ellensúlyozhatja az azon felpereseket érő potenciális hátrányokat, akik a helyi bíróságon kívánják benyújtani a határokon átnyúló kis értékű követelésüket. 4.2.
Írásbeli eljárás, valamint távközlési eszközök használata
Az európai eljárás főszabály szerint írásbeli eljárás. Ez elkerülhetővé teszi a felek utazását, valamint költséget és időt takarít meg. A bíróság azonban tárgyalást tarthat, amennyiben ezt szükségesnek ítéli, vagy ha valamelyik fél ezt kérelmezi. A bíróságok ösztönzést kapnak arra, hogy videokonferencia vagy egyéb kommunikációs technológia útján tartsák meg a tárgyalásokat, amennyiben a technikai eszközök rendelkezésre állnak. A tanulmány azt mutatja, hogy hét tagállam/ joghatóság13 a bíróságok kevesebb mint 10 %-a esetében korlátozott mértékben, vagy pedig egyáltalán nem nyújt lehetőséget IKT-eszközök bírósági alkalmazására, tíz tagállam/joghatóság14 pedig valamennyi bíróságon lehetőséget kínál arra, hogy IKT-eszközök segítségével kommunikáljanak. Még ha rendelkezésre állnak is a megfelelő berendezések egy adott tagállamban, akkor sem garantálható, hogy azokat fel is használják a kis értékű követelések európai eljárásában tartott tárgyalások folyamán, ugyanis alkalmazásuk a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik. A felek jelenleg szükségtelenül magas költségeket kénytelenek viselni, amennyiben arra kötelezik őket, hogy személyesen jelenjenek meg a másik tagállamban lévő bíróságon tartott tárgyaláson. A 395. Eurobarométer tematikus felmérés során a válaszadók egyharmada jelezte, hogy inkább hajlana a kereset benyújtására, ha az eljárások lefolytathatók volnának kizárólag írásban, anélkül, hogy szükség lenne a bíróság előtti személyes megjelenésre. A korszerű technológia lehetővé teszi, hogy egészen alacsony költséggel telepítsenek távközlési eszközöket (Skype típusú berendezés vagy telekonferencia). 4.3.
Kereset, kézbesítési eszközök, valamint az elektronikus eljárás alkalmazása
A felperes közvetlenül a bíróságon, postai úton vagy bármely egyéb, az eljáró bíróság székhelye szerinti tagállam számára elfogadható kommunikációs eszköz – például fax, vagy e-mail – útján benyújthatja a keresetet. 10 tagállam15 és 5 német tartomány16 határokon átnyúló ügyekben lehetővé teszi a keresetek elektronikus úton (online módon vagy e-mailben) történő benyújtását. Az ilyen irányú fejlődés valószínűleg még hangsúlyosabbá válik a jövőben17, ami abban is tükröződik, hogy az európai e-igazságügyi kommunikáció (e-CODEX) elnevezésű kísérleti projekt18 keretében vizsgálják annak megvalósíthatóságát, hogy központosított európai elektronikus keresetbenyújtási rendszert hozzanak létre a kis értékű követelések európai eljárása számára. 13 14 15
16 17 18
HU
Belgium, Bulgária, Görögország, Magyarország, Lettország, Szlovákia és az Egyesült Királyság (Észak-Írország). Ausztria, Ciprus, Észtország, Finnország, Luxemburg, Málta, Hollandia, Portugália, Svédország és az Egyesült Királyság (Skócia). Lásd továbbá: Deloitte-tanulmány, I. rész, 3.3.2.2. szakasz, 76-77. o.: Ausztria, Észtország, Ciprus, a Cseh Köztársaság, (noha e-mailben vagy faxon történő benyújtás esetén később az eredeti példányt is be kell nyújtani), Finnország, Franciaország, Hollandia (bár a gyakorlatban nem használják), Portugália, Szlovénia, az Egyesült Királyság (Anglia és Wales). Berlin, Brandenburg, Bréma, Szászország, Hessen. Németországban például 2018-ra tervezik a keresetek elektronikus úton való benyújtásának lehetővé tételét valamennyi bíróságon. http://www.e-codex.eu/index.php/legal-community-benefits; a kis értékű követelések európai eljárása kapcsán lásd még: http://www.e-codex.eu/pilots/small-claims.html.
5
HU
Ami a kézbesítést illeti, a postai úton, tértivevénnyel történő kézbesítés az elsődleges kézbesítési mód. Tehát elektronikus úton történő kézbesítést kizárólag akkor alkalmazhatnak, ha postai úton történő kézbesítésre nincs lehetőség. A rendelet elfogadásának idején ez az előírás rendkívül előremutatónak számított, mivel megszüntette a kézbesítéssel kapcsolatos formaságokat. Időközben egyes tagállamok elektronikus kommunikációs eszközöket vezettek be belföldi eljárásaikban. A kis értékű követelések európai eljárásának felei nem élvezhetik e korszerűsítés előnyeit azon szabály miatt, amely a postai úton történő kézbesítés elsődlegességét állapítja meg valamennyi egyéb kommunikációs eszközhöz képest. Továbbá az elkövetkező években várhatóan növekvő mértékben alkalmaznak majd IKT-eszközöket az igazságszolgáltatási rendszerekben. Az IKT-eszközök említett, elégtelen mértékű használata csökkenti a rendelet vonzerejét: Az európai eljárásról szóló 395. Eurobarométer tematikus felmérés válaszadóinak ötöde azt állította, hogy inkább hajlana az eljárás igénybevételére, ha a teljes eljárás online lefolytatható volna. 4.4.
A jogvita időtartama
A rendelet határidőket ír elő a kis értékű követelésekkel kapcsolatos jogviták rendezésének gyorsítása érdekében. Bár nem irányoz elő szankciókat a határidők elmulasztása esetére, az adatok azt mutatják, hogy a rendelet elfogadása óta drasztikus mértékben lerövidült a határokon átnyúló kis értékű követelésekkel kapcsolatos jogviták rendezésének időtartama. A mintául választott tagállamok19 adatai szerint az európai eljárás időtartama, vagyis a jogvita rendezése mintegy 3–8 hónapot, átlagosan közel 5 hónapot vesz igénybe, szemben a rendelet elfogadását megelőző akár 2 év 5 hónappal. 4.5.
A kötelező ügyvédi képviselet megszüntetése
A 395. Eurobarométer tematikus felmérés azt állapította meg, hogy azoknak a válaszadóknak az egyharmada, akik már igénybe vették a kis értékű követelések európai eljárását, jogi képviselőt vett igénybe az eljárás folyamán, valamivel több válaszadó pedig jogi segítségnyújtás nélkül járt el az eljárás során. Úgy tűnik, hogy a polgárok bizonyos ügyekben azért folyamodtak ügyvédhez, mert nem kaptak ingyenes segítséget, vagy csupán ügyvédi közreműködéssel tudták megfizetni a bírósági illetékeket (lásd az alábbi 6. és 8.2. szakaszt). Ennélfogva, bár a jogi képviselethez való jog valamennyi polgár alapvető joga, a polgárok nem kényszerülhetnek arra, hogy a rendelet betartásának elmaradása vagy pusztán gyakorlati jellegű akadályok miatt vegyenek igénybe ügyvédet. 4.6.
A többnyelvű formanyomtatványok
A rendelet négy többnyelvű formanyomtatványról rendelkezik. Ezek a formanyomtatványok 2008 óta hozzáférhetők az Európai Igazságügyi Atlaszban (valamennyi hivatalos nyelvű fordítással együtt), 2011 óta pedig az európai igazságügyi portálon dinamikus formanyomtatványként, a kitöltést segítő varázslóalkalmazással együtt.20 A polgárok általában úgy vélik, hogy könnyű kitölteni a keresetlevél formanyomtatványt (62%), néhányan viszont nehézségekről számolnak be (16%). Egyes fogyasztók szerint a formanyomtatványok egyes pontjai – például a bíróság, a határokon átnyúló jelleg meghatározása, a kamat kiszámítása, valamint a csatolandó iratok – túl bonyolultak.21 19
20 21
HU
10 tagállam válaszolt erre a kérdésre; Bulgária: 6 hónap; Észtország: 4 hónap; Finnország: 3 hónap; Franciaország: 4,6 hónap; Málta: 6 hónap; Lengyelország: 6,3 hónap; Szlovákia: 3 hónap; Szlovénia: 4,3 hónap; Spanyolország: 8,2 hónap; Németország: 3,4 – 5,3 hónap. Lásd: https://ejustice.europa.eu/dynform_intro_form_action.do?idTaxonomy=177&plang=hu&init=true&refresh=1. Lásd: CEC, Procédure de règlement des petits litiges; ECC-Net-jelentés.
6
HU
4.7.
Az ítélet felülvizsgálatára vonatkozó minimumszabályok
A 18. cikkbe foglalt rendkívüli jogorvoslat célja az olyan helyzet orvoslása, amikor az alperes nem tudott a származási tagállamban indított eljárásról, és védekezéséről nem tudott megfelelően gondoskodni. Bár a rendelet feltételekhez köti a felülvizsgálati jogosultság megnyílását, magát az eljárást a nemzeti jog szabályozza. A rendelet 18. cikke szerinti felülvizsgálati eljáráshoz hasonló eljárások jelenleg már más polgári igazságügyi eszközökben is megtalálhatók, különös tekintettel az európai fizetési meghagyásra22, az európai végrehajtható okiratra23, valamint a tartási kötelezettségekről szóló rendeletre24. Az európai jogi eszközökbe foglalt felülvizsgálati eljárás végrehajtása során kérdések és bizonytalanságok merültek fel, amelyek kezelése érdekében helyénvaló tisztázni a 18. cikkben szereplő előírást, tekintettel a tartási kötelezettségekről szóló rendeletben szereplő, újabb rendelkezésre. 5.
MÁSIK TAGÁLLAMBAN VALÓ ELISMERÉS ÉS VÉGREHAJTÁS
A végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásnak a rendelet általi megszüntetésével kapcsolatosan nem számoltak be problémákról. Az Európai Fogyasztói Központok azonban értesültek a gyakorlati végrehajtás során felmerült egyes problémákról, például a fordítás szükségességével, valamint azzal kapcsolatban, hogy nem állnak rendelkezésre a végrehajtási eljárásokkal kapcsolatos információk, illetve a különböző országok végrehajtó szerveinek elérhetőségei.25 Csupán kevés tagállam fogadja el a rendeletben szereplő „D” formanyomtatványt angolul és néhány más nyelven.26 Ez többletköltségeket okoz a végrehajtást kérő fél számára. A fordítási költségeket általában oldalanként számítják fel, annak ellenére, hogy a legtöbb információ már jelenleg is az összes hivatalos nyelven rendelkezésre áll, és kizárólag az ítélet érdemi tartalmát tartalmazó 4.3. szakaszt kell lefordítani. 6.
A FELEKNEK NYÚJTOTT SEGÍTSÉG
Kevés konkrét intézkedésre került sor a tagállamokban annak érdekében, hogy a felek gyakorlati segítséget kaphassanak a formanyomtatványok kitöltéséhez. Az ECC-Net jelentés szerint a tagállamok 41 %-a számolt be arról, hogy ilyen segítségnyújtás nem áll a polgárok rendelkezésére, továbbá a 395. Eurobarométer felmérés azt mutatja, hogy a válaszadók 10 %a kért ugyan segítséget, de nem kapott. Összefoglalva: a jelek szerint a tagállamok nem biztosítják következetesen az ingyenes segítségnyújtást. Ez közrejátszhat abban, hogy kevesen veszik igénybe az európai eljárást. 22 23 24
25
26
HU
Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 12-i 1896/2006/EK rendelete az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról (HL L 399., 2006.12.30., 1. o.). Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 21-i 805/2004/EK rendelete a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról (HL L 143., 2004.4.30., 15. o.). A Tanács 4/2009/EK rendelete a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről (HL L 7., 2009.1.10., 1. o.). ECC-Net, European Small Claims Procedure Report (A kis értékű követelések európai eljárásáról szóló jelentés), 2012. szeptember, 28. o., elérhető az alábbi internetcímen: http://ec.europa.eu/consumers/ecc/docs/small_claims_210992012_en.pdf. Észtország (angol), Ciprus (angol), Málta (angol), Finnország (svéd és angol), Svédország (angol), Franciaország (angol, német, olasz, spanyol) – Forrás: X.E. Kramer, Small claim, simple recovery? The European small claims procedure and its implementation in the member states (Kis értékű követelés, egyszerű behajtás? A kis értékű követelések európai eljárása és annak tagállami végrehajtása), ERA Forum (2011) 12, 130. o.
7
HU
7.
A TAGÁLLAMOK TÁJÉKOZTATÁSI KÖTELEZETTSÉGEI
A 24. és a 25. cikk szerint a tagállamoknak az eljárás működéséhez bizonyos tájékoztatást kell adniuk. Azonban jelenleg nem állnak rendelkezésre információk az alábbi – tagállamonként igen eltérően szabályozott – kérdésekben: a bírósági illetékek, és azok megfizetésének módjai, a 18. cikk szerinti tagállami felülvizsgálati eljárások, valamint az ingyenes segítségnyújtás a polgárok számára. Az átláthatóság említett hiánya miatt a fogyasztók és a vállalkozások a költségekkel kapcsolatos információk keresésével vesztegetik az idejüket, és nem tudnak teljes mértékben tájékozott döntést hozni arról, hogy igénybe vegyék-e az eljárást, vagy se. 8.
A RENDELET ALKALMAZÁSÁNAK EGYÉB AKADÁLYAI
8.1.
A követelés értékéhez képest aránytalan bírósági illetékek
Az értékelés azt jelzi, hogy az aránytalan bírósági illetékek egyes tagállamokban az eljárás igénybevételének komoly akadályát képezik. Előfordul, hogy a bírósági illetékeket az eljárás kezdetén kell megfizetni, és ez visszatartó hatást gyakorol azokra az igénylőkre, akik azt fontolgatják, hogy keresetet indítanak27. A 347. Eurobarométer felmérés azt mutatja, hogy a vállalkozások 45 %-a azért nem fordul bírósághoz, mert a bírósági eljárás költsége aránytalan volna a követeléshez képest.28 Az Európai Fogyasztók Szervezetének állásfoglalása29 megerősíti, hogy az aránytalan bírósági illetékek olyan tényezőt jelentenek, amely visszatartja a fogyasztókat az eljárás igénybevételétől. A bírósági illetékek tagállamonként változó mértékűek a kialakított számítási módoktól függően (rögzített vagy a követelés értékének adott hányada, illetve a kettő kombinációja). A követelés értékének 10%-át meghaladó bírósági illetékek aránytalannak tekinthetők. Ez különösen érvényes a határokon átnyúló ügyekben, ahol többletköltségekkel (pl. fordítási költségekkel) kell számolni. A felmérés megállapította, hogy a 2000 EUR feletti keresetek esetében a bírósági illetékek nagyrészt arányosak a követelések értékével. Sok tagállamban a bírósági illeték minimális összegét is meghatározták a visszaélésszerű vagy meggondolatlan pereskedés – vagyis a nem kellően alátámasztott vagy indokolt, illetve jelentéktelen összegű (pl. 10 EUR) keresetek – megakadályozása érdekében. 8.2.
A bírósági illetékek megfizetésének gyakorlati akadályai
A Bizottság bizonyos gyakorlati nehézségekről szerzett tudomást a bírósági illetékek más tagállamokban történő megfizetésével kapcsolatosan. A fizetési módok tagállamonként jelentősen eltérőek. A legtöbb tagállam lehetővé teszi az elektronikus fizetés legalább egy formáját (betéti vagy hitelkártyával történő online fizetés vagy banki átutalás). Egyes tagállamokban lehetőség van elektronikus átutalásra. Néhány tagállamban ugyanakkor a bírósági illetékek megfizetése szükségessé teszi a bíróság épületében történő tényleges megjelenést, illetve ügyvéd igénybevételét vagy csekk használatát, mely utóbbi sok tagállamban nem általános. Ezekben az országokban a feleknek 27
28
29
HU
Az, hogy a „vesztes fizet” elv a bírósági illetékekre is vonatkozik, nem nyugtatja meg a felperest, mivel az ügy kimenetele bizonytalan, és a felperesnek először be kell „fagyasztania” a saját pénzét a tényleges végrehajtásig. 347. EB. gyorsfelmérés, 31. o. Bár ez a felmérés általánosságban kiterjed a vállalkozások közötti követelések összes típusára, kiemeli, hogy a költségek – és így a bírósági illetékek – arányossága jelenti a legfontosabb szempontot a vállalkozások arra vonatkozó döntésekor, hogy egy adott ügyben indítanak-e keresetet. Hiv.-sz. X/2013/040; hozzáférhető az alábbi internetcímen: http://www.beuc.org/Content/Default.asp?PageID=606
8
HU
viselniük kell az utazási költségeket, vagy ügyvédet kell megbízniuk az érintett tagállamban ahhoz, hogy megfizethessék a bírósági illetékeket. 9.
AZ ELJÁRÁS LÉTEZÉSÉVEL ÉS MŰKÖDÉSÉVEL KAPCSOLATOS ISMERETEK HIÁNYA
A kis értékű követelések európai eljárásnak sikeres alkalmazásához arra van szükség, hogy az érintett szereplők – a polgárok, a bíróságok, valamint a támogatást és tanácsot adó egyéb szervezetek – tisztában legyenek annak létezésével és működésével. Az adatok azonban arról tanúskodnak, hogy egyelőre sem a polgárok, sem a bíróságok nem kellően tájékozottak: a 395. Eurobarométer felmérés azt mutatja, hogy a polgárok 86 %-a még sohasem hallott az eljárásról. Ennek következtében a potenciális felperesek, különösen a fogyasztók nem indítanak keresetet, vagy a nemzeti eljárásokat alkalmazzák követeléseik érvényesítéséhez. Ami a bíróságokat és a bírókat illeti, az ECC-Net által valamennyi tagállamban elvégzett felmérés azt jelezte, hogy a bíróságok közel fele még sohasem halott az eljárásról, másik felük pedig nem volt teljes mértékben tájékozott annak részleteit illetően. Ennek következtében számos bíróság nem alkalmas arra, hogy – a rendelet 11. cikkében előírtaknak megfelelően – gyakorlati segítséget nyújtson a polgároknak. Az adatok azt mutatják, hogy az információk terjesztése nem hatékony, annak ellenére, hogy a tagállamok kísérleteket tettek a bíróságok ismereteinek gyarapítására. Az eljárás alkalmazása azokban az országokban válik gyakoribbá, ahol nem csupán a bíróságok, hanem a bírósági végrehajtók és a végrehajtási tisztviselők számára is nyújtanak képzéseket. Továbbá egyes tagállamokban a különbíróságok létrehozása is segítheti a jogi szakemberek körében tapasztalható ismerethiány leküzdését. Összefoglalva: az eljárás sikere szempontjából hasznos volna, ha a tagállamok több erőforrást és eszközt fordítanának tájékoztató intézkedéseikre. A Bizottság a saját részéről sokféle intézkedéssel kísérelte meg kezelni az ismerethiány problémáját: például az információk és az interaktív formanyomtatványok több uniós weboldalon (az EIH weboldala, az Európai Igazságügyi Atlasz, és az európai igazságügyi portál) való közzétételével; bíróknak és jogi szakembereknek szóló szakképzési modulokkal, valamint a képzést végző szakemberek munkaértekezleteivel a Polgári jogi jogérvényesülés program keretében; a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózattal együtt készített és 2013-ben közzéteendő, a jogi szakembereknek szóló gyakorlati útmutatóval, és a polgároknak szóló felhasználói útmutatóval. A Bizottság emellett a Polgári jogi jogérvényesülés program keretében rendelkezésre álló pénzügyi eszközök révén is elősegítette az eljárás alkalmazását. Az Európai Fogyasztói Központok szintén bizonyos segítséget nyújtanak a kis értékű követelések európai eljárását alkalmazó fogyasztóknak. A jelek szerint az is nehézséget okoz az érintett szereplőknek, hogy különbséget tegyenek a követeléseik érvényesítésére és külföldi végrehajtására szolgáló különféle jogi eszközök között. Elsősorban abban bizonytalanok, hogy mikor lehet előnyös a kis értékű követelések európai eljárásnak, illetve az európai fizetési meghagyásos eljárásnak az alkalmazása, továbbá mely esetekben bizonyulhat hasznosnak az európai végrehajtható okirat igénybevétele. A polgárok és a gyakorlati szakemberek számára hasznosnak bizonyulhat egy horizontális gyakorlati útmutató arra vonatkozóan, hogy miként különböztethetők meg egymástól a jogi eszközök, és mikor kell az egyiket, illetve a másikat igénybe venni.
HU
9
HU
10.
KÖVETKEZTETÉS
Ez a jelentés azt mutatja, hogy a rendelet alkalmazása általában véve javította, egyszerűsítette és gyorsította a határokon átnyúló jogviták tárgyát képező kis értékű követelések kezelését. Mindazonáltal maradtak hiányosságok. Az ismerethiány hátráltatja a rendelet érvényesülését. A Bizottság több (a fentiekben leírt) intézkedést tett e probléma kezelésére. Bizonyos esetekben a rendeletet nem megfelelően hajtották végre. Ez egyes esetekben orvosolható a jogszabály azon előírásainak pontosításával, amelyekkel kapcsolatosan nehézségek merültek fel. Ilyen például a bírósági illetékekkel, a fizetési módokkal és a formanyomtatványok kitöltéséhez nyújtott segítség elérhetőségével kapcsolatos, egyes információk átláthatóságának hiánya. A fennmaradó problémák főként a hatályos rendelet hiányosságainak tulajdoníthatók, például a jogszabály korlátozott hatályának a felső határérték és a határokon átnyúló ügyek szűk meghatározása tekintetében; a postai kézbesítés előnyben részesítésével kapcsolatos eljárási hiányosságoknak; a video- és távközlési eszközök korlátozott használatának; az egyes ügyekben aránytalan bírósági illetékeknek; egyes tagállamokban az online fizetési módok hiányának, valamint; a végrehajtási szakaszban felmerülő, szükségtelen fordítási költségeknek. Ezért e jelentést a jelenlegi rendelet felülvizsgálatára irányuló javaslat, valamint a fent körvonalazott problémák kezelésére vonatkozó hatásvizsgálat kíséri.
HU
10
HU
