EURÓPAI BIZOTTSÁG
Strasbourg, 12.12.2012 COM(2012) 743 final
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29-i 1346/2000/ tanácsi rendelet alkalmazásáról
HU
HU
TARTALOMJEGYZÉK
HU
1.
Bevezetés ..................................................................................................................... 1
1.1.
Előzmények.................................................................................................................. 1
1.2.
A rendelet alkalmazásának általános értékelése .......................................................... 2
2.
A rendelet hatálya ........................................................................................................ 2
2.1.
A rendelet hatálya alá tartozó eljárások ....................................................................... 2
2.1.1.
A fizetésképtelenség előtti és a hibrid eljárások .......................................................... 3
2.1.2.
Magánszemélyek és önálló vállalkozók fizetésképtelensége....................................... 5
2.2.
Az 1. cikk (2) bekezdésének hatálya alól kizárt eljárások ........................................... 6
2.3.
Az Európai Unión kívül indított fizetésképtelenségi eljárások elismerése, illetve az Európai Unión belüli és kívüli eljárások összehangolása ............................................ 7
3.
A fizetésképtelenségi eljárás megindítására vonatkozó joghatóság............................. 7
3.1.
Az adós fő érdekeltségei központjának fogalma és meghatározása............................. 7
3.2.
A joghatóság vizsgálatának eljárási keretei ................................................................. 9
3.3.
A fizetésképtelenségből származó keresetek ............................................................... 9
4.
Alkalmazandó jog ...................................................................................................... 10
4.1.
A főszabály hatálya (Lex fori concursus) .................................................................. 10
4.2.
Kivételek a lex fori alapelv alól ................................................................................. 11
5.
A fizetésképtelenségi eljárásokat megindító ítéletek elismerése ............................... 13
6.
A fő- és másodlagos eljárások összehangolása.......................................................... 13
7.
Gazdálkodó szervezetek csoportja ............................................................................. 14
8.
A fizetésképtelenségi eljárások közzététele és az ezekre vonatkozó tájékoztatás ..... 15
9.
Követelések bejelentése ............................................................................................. 16
10.
Következtetések ......................................................................................................... 17
2
HU
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29-i 1346/2000/ tanácsi rendelet alkalmazásáról
1.
BEVEZETÉS
1.1.
Előzmények
A fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK tanácsi rendelet1 (a továbbiakban: „a rendelet” vagy „EIR”) 2002 májusában lépett hatályba. A rendelet létrehozta a több államot érintő fizetésképtelenségi eljárások európai keretét. Minden olyan esetben alkalmazni kell, amikor az adósnak egynél több tagállamban vannak vagyontárgyai vagy hitelezői, tekintet nélkül arra, hogy az adós természetes vagy jogi személy. A rendelet meghatározza, melyik bíróság rendelkezik joghatósággal a fizetésképtelenségi eljárás megindítására, és biztosítja az ebből eredő határozat elismerését és végrehajtását az egész Európai Unióban. Megállapítja továbbá az alkalmazandó jogra vonatkozó egységes szabályokat, valamint rendelkezik a fő- és a másodlagos eljárások összehangolásáról. A rendeletet valamennyi tagállamban alkalmazni kell, kivéve Dániában, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében az igazságügyi együttműködés tekintetében különleges rendszerrel rendelkezik. Ez a jelentés a rendelet 46. cikkével összhangban készült. Az a célja, hogy az Európai Parlament, a Tanács valamint az Európai Gazdasági és Szociális Tanács számára értékelést nyújtson a rendelet alkalmazásáról. A jelentés a következő dokumentumok figyelembevételével készült: •
a rendelet 26 tagállamban történő értékeléséről szóló összehasonlító jogi tanulmány, amelyet a nemzeti jelentéstevők hálózatának segítségével a heidelbergi és a bécsi egyetem készített2;
•
a rendelet módosításával kapcsolatos hatásvizsgálati tanulmány, amelyet a GHK és a Milieu konzorciuma készített3;
•
a 2012 márciusa és júniusa között lezajlott internetalapú nyilvános konzultáció eredményei4. A Bizottsághoz Bulgária és Málta kivételével valamennyi tagállamból
1 2
3 4
HU
HL L 160., 2000.6.30., 1. o. Hess/Oberhammer/Pfeiffer, Study for an evaluation of Regulation (EC) No 1346/2000 on Insolvency Proceedings (A fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelet értékelő tanulmánya); közzétéve a Jogérvényesülési Főigazgatóság Európa honlapján: http://ec.europa.eu/justice/civil/document/index_en.htm. Ezt a tanulmányt a Jogérvényesülési Főigazgatóság Európa honlapján tették közzé: http://ec.europa.eu/justice/civil/document/index_en.htm. Az IPM eszközön keresztül beérkezett válaszok statisztikai áttekintése az alábbi címen került közzétételre: http://ec.europa.eu/yourvoice/ipm/forms/dispatch?userstate=DisplayPublishedResults&form=Insolvenc
1
HU
összesen 134 válasz érkezett; az Egyesült Királyság (21 %), Románia (20 %) és Olaszország (12 %) az összes válaszadó több mint 50 %-át képviselte. Az érdekeltek széles körétől érkeztek válaszok, de legnagyobb számban a tudományos dolgozók, a jogászok és a közigazgatási szervek képviselői válaszoltak. A rendelet alkalmazását a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat is megvitatta. 1.2.
A rendelet alkalmazásának általános értékelése
Az értékelés alapján a Bizottság megállapítja, hogy a rendeletet általában sikeres eszköznek tartják arra, hogy az Európai Unióban összehangolja a több államot érintő fizetésképtelenségi eljárásokat. A rendeletben található alapvető választási lehetőségeket és az alapul szolgáló politikákat az érintettek nagy része támogatja. Az Európai Unió Bírósága (EUB) számos kérdésben tisztázta a rendelet értelmezését és ezzel hozzájárult ahhoz, hogy a nemzeti bíróságok egységesen értelmezzék a rendeletet. Ezt az értékelést támogatják a nyilvános konzultáció eredményei, amelyben a válaszadók többsége úgy vélte, hogy a rendelet hatékonyan működik; e tekintetben a jogászok, a közigazgatási szervek képviselői és a tudományos dolgozók fejezték ki a legpozitívabb véleményeket. Az értékelő vizsgálat és a nyilvános konzultáció azonban a rendelet számos hiányosságára is rámutatott. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy a modern és vállalkozásbarát környezeti iránti igénynek való megfelelés érdekében a rendelet kiigazítására van szükség. Lényegében a rendelet hatályával, a joghatósági szabályokkal, a fő- és a másodlagos eljárások közötti viszonnyal, a fizetésképtelenségre vonatkozó határozatok nyilvánosságával és a követelések bejelentésével kapcsolatban merültek fel problémák. Ezenfelül kritikát fogalmaztak meg azzal kapcsolatban is, hogy a gazdálkodó szervezetek csoportjának tagjaira nem vonatkoznak egyedi szabályok. Az alábbiakban részletesebben elemezzük ezeket a kérdéseket. 2.
A RENDELET HATÁLYA
2.1.
A rendelet hatálya alá tartozó eljárások
A rendelet elsődleges célja annak biztosítása, hogy a fizetésképtelenségi eljárás megindítására vonatkozó határozatot és annak joghatásait az egész Európai Unióban elismerjék, függetlenül attól, hogy az természetes vagy jogi személyekre vonatkozik-e. Az 1. cikk (1) bekezdése, amely meghatározza azokat a feltételeket, amelyeket a nemzeti eljárásoknak teljesíteniük kell annak érdekében, hogy a rendelet hatálya alá kerüljenek, a fizetésképtelenségi eljárások hagyományos felfogását tükrözi, mivel feltételezi az adós fizetésképtelenségét és előírja az adós vagyonlefoglalását, valamint felszámoló kijelölését. A tagállamokban tapasztalható új tendenciák és megközelítések eredményeként azonban a rendelet jelenlegi hatálya már nem vonatkozik a gazdálkodó szervezetek és az egyének eladósodottságának megoldását célzó nemzeti eljárások egy széles körére. 2.1.1.
A fizetésképtelenség beállta előtti és a hibrid eljárások
Manapság Európában számos nemzeti fizetésképtelenségi törvény rendelkezik a fizetésképtelenség beállta előtti és a hibrid eljárásokról. A fizetésképtelenség beállta előtti y. A beérkezett válaszok elemzését a GHK/Milieu készítette el, és az részét képezi a fent említett hatástanulmánynak.
HU
2
HU
eljárások valamely bíróság vagy közigazgatási hatóság felügyelete alatt álló olyan kvázi kollektív eljárásként jellemezhetők, amely a pénzügyi nehézségekkel küzdő adós számára lehetőséget kínál arra, hogy fizetőképességét a fizetésképtelenség beállta előtti szakaszban helyreállítsa és így elkerülhesse a hagyományos értelemben vett fizetésképtelenségi eljárás megindítását. A hibrid eljárásokban az adósnak bizonyos mértékig megmarad a vagyona és ügyletei feletti ellenőrzési joga, azonban e tekintetben a bíróság vagy egy fizetésképtelenséggel foglalkozó szakember ellenőrzése vagy felügyelet alatt áll. Az értékelő vizsgálat megállapítása szerint 15 tagállamban léteznek olyan fizetésképtelenség beállta előtti vagy a hibrid eljárások, amelyeket jelenleg nem tartalmaz a rendelet A. melléklete; ezeket az alábbi táblázat mutatja be. Táblázat: A rendelet A. mellékletében fel nem sorolt fizetésképtelenség beállta előtti vagy hibrid eljárások Ausztria
– a vállalkozások reorganizációjáról szóló 1997. évi törvény szerinti eljárások (Reorganisationsverfahren)
Belgium
– kereskedelmi vizsgálat (Handelsonderzoek / enquête commercial; az LCE [Loi relative à la continuation des entreprises] 8. és azt követő cikke) – közvetítő kijelölése (Aanstelling ondernemingsbemiddelaar / Désignation d’un médiateur d’entreprise; az LCE 13. cikke) – mandataire de justice kijelölése (Aanstelling gerechtsmandataris / Désignation d’un mandataire de justice; az LCE 14. cikke) – bíróságon kívüli megegyezés (Minnelijk akkoord / Accord amiable; az LCE 15. cikke) – egyéni megállapodás útján történő, bíróság általi reorganizáció (Gerechtelijke reorganisatie door een minnelijk akkoord / Réorganisation judiciaire par accord amiable; az LCE 43. cikke) – ideiglenes felszámoló kijelölése (Aanstelling voorlopig bestuurder / Désignation d’un administrateur provisoire; az LCE 28. cikke)
Észtország
– jogi személyek reorganizációs eljárása (észt reorganizációs törvény) – természetes személyek adósságmódosítási eljárása (adósságátalakítási és adósságvédelmi törvény)
Franciaország
– mandat ad hoc (L 611-3 Code de commerce) – békéltetési eljárás (L 611-4 és azt követő cikkek, Code de commerce)
HU
3
HU
– sauvegarde financière accélérée (SFA) Németország
– védőpajzs eljárások (Schutzschirmverfahren, InsO 270b. paragrafusa)5
Görögország
– reorganizációs eljárás (diadikasia eksigiansis, διαδικασία εξυγίανσης; a legutóbb a 4072/2012 sz. törvény 234. cikkével módosított görög csődtörvénykönyv 99. és azt követő cikkei)
Olaszország
– accordo di ristrutturazione dei debiti (az olasz fizetésképtelenségi törvény 182. bis cikke) – piano di risanamento attestato
Lettország
– bíróságon kívüli jogvédelmi eljárások fizetésképtelenségi törvényben szabályozva)
Málta
– egyezségre vagy megállapodásra (Rikostruzzjonijiet ta’ Kumpaniji)
(a
2010.
vonatkozó
július
törvényi
26-i minta
– céghelyreállítási eljárás Hollandia
– Schuldsaneringsregeling, amely természetes személyekre vonatkozik, a holland csődtörvény 287a cikke
Lengyelország – rehabilitációs eljárás (Postępowanie naprawcze; a csőd- és rehabilitációs törvény 492-521. cikke) Románia
– mandat ad-hoc (mandatul ad-hoc; 381/2009. sz. törvény 7. és azt követő cikkei) – concordat préventif (concordatul preventiv; 381/2009 sz. törvény 13. és azt követő cikkei)
Spanyolország – homologación de los acuerdos de refinanciación (a spanyol fizetésképtelenségi törvényt módosító 38/2011 sz. törvény 4. kiegészítő rendelkezése) Svédország
– magánszemélyekre vonatkozó adósságelengedési eljárás (skuldsanering; az adósságelengedésről szóló törvény 4. paragrafusa)
Egyesült Királyság
– megállapodási minták (a 2006. évi társasági törvény 26. része)
Jelenleg a rendelet hatálya nem terjed ki számos fizetésképtelenség beállta előtti és hibrid eljárásra, az ebből eredő fő probléma pedig az, hogy így ezek joghatásait nem ismerik el az Európai Unióban. Ennek következtében az egyet nem értő hitelezőknek lehetőségük van arra, 5
HU
A jelenlegi helyzet nem egyértelmű: Mivel az A. melléklet általánosságban hivatkozik a fizetésképtelenségi törvény eljárásaira, úgy tűnik, hogy a védőpajzs eljárások ebbe beleértendők. Nem egyértelmű azonban, hogy ezek az eljárások megfelelnek-e az EIR 1. cikke (1) bekezdésében szereplő meghatározásnak.
4
HU
hogy a követeléseiket az adós más tagállamban található vagyontárgyainak terhére érvényesítsék, ami akadályozhatja a vállalat megmentésére irányuló törekvéseket (az úgynevezett „kitartási” probléma). Ezenfelül a vállalatok megmentésének lehetőségét az is veszélyeztetheti, hogy a felek nem hajlandók bekapcsolódni az adott eljárásokba, ha a több országot érintő elismerés nem biztosított. Ezért javaslat született, hogy e problémák kezelésére a rendelet felülvizsgálatakor kerüljön sor. A nyilvános konzultáció válaszadóinak többsége (59 %) osztotta ezt a véleményt, mivel úgy vélték, hogy a rendeletnek ki kell terjednie a fizetésképtelenség beállta előtti és a hibrid eljárásokra. A vélemények azonban megoszlottak abban a tekintetben, hogy a rendelet hatálya pontosan milyen eljárásokra terjedjen ki, különösen abban a vonatkozásban, hogy milyen esetekben legyen előírás a bíróság általi ellenőrzés. Az értékelés emellett problémákra mutatott rá a mellékletekben felsorolt eljárások és az 1. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek közötti eltérésekkel kapcsolatban is. Ezeket a problémákat két olyan előzetes döntéshozatal iránti kérelem tükrözi, amelyeket jelenleg tárgyal az EUB. Az első eset azt a kérdést veti fel, hogy vonatkozik-e a rendelet az olyan nemzeti fizetésképtelenségi eljárásra, amely nem szerepel a mellékletben, de amely megfelel az 1. cikk (1) bekezdésében foglalt meghatározásnak6. A második eset azt a kérdést veti fel, hogy vonatkozik-e a rendelet az olyan nemzeti fizetésképtelenségi eljárásokra, amelyek szerepelnek a mellékletben, de nem felelnek meg az 1. cikk (1) bekezdésében foglalt meghatározásnak7. Ezek az esetek rámutatnak arra, hogy jelenleg bizonyos mértékig jogilag bizonytalan, hogy mely ügyekre terjed ki ténylegesen a rendelet hatálya. A harmadik feltárt probléma az olyan helyzetekkel kapcsolatos, amikor a mellékletekben felsorolt eljárásokat a tagállamok anélkül módosítják, hogy erről értesítenék a Bizottságot. Ezekben az esetekben nem egyértelmű, hogy a tagállamok módosított vagy új eljárásai megfelelnek-e az 1. cikk (1) bekezdésében foglalt meghatározásnak. 2.1.2.
Magánszemélyek és önálló vállalkozók fizetésképtelensége
A rendeletet a nemzeti eljárásokra kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy az természetes vagy jogi személyre, kereskedőre vagy magánszemélyre vonatkozik8. Az értékelő vizsgálat feltárta, hogy bár számos tagállam bejelentést tett a mellékletben felsorolandó személyes fizetésképtelenségi eljárásairól9, jelentős számú személyes fizetésképtelenségi eljárás jelenleg nem tartozik a rendelet hatálya alá10. Ennek a helyzetnek részben az az oka, hogy a szóban forgó eljárások, nem felelnek meg a rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében foglalt meghatározásnak, illetve ezeket csak a közelmúltban vezették be, vagy az adott tagállam nem tekinti azokat a rendelet hatálya alá tartozónak11. Ez utóbbi ellentétben áll a nyilvános konzultáció eredményeivel, amelyben a válaszadók többsége (59 %) úgy vélte, hogy a rendeletnek ki kell terjednie a magánszemélyekre és az önálló vállalkozókra is.
6 7 8 9
10 11
HU
Az EUB C-461/11. sz., Ulf Kaziemierz Radziejewski-ügyben 2012. november 8-án hozott ítélete. Az EUB C-116/11. sz., Bank Handlowy-ügyben 2012. november 22-én hozott ítélete. A rendelet 9. preambulumbekezdése. AT, BE, CZ, CY, DE, LV, ML, NL, PL és – részben – FR, SI és UK. Franciaország keleti részén (BasRhin, Haut-Rhin, Moselle) az eladósodott magánszemélyekre is az általános fizetésképtelenségi törvényt kell alkalmazni. Az Egyesült Királyságban az eladósodott természetes személyek számára nyitva álló eljárások egy része a rendelet hatálya alá tartozik (csőd, egyéni önkéntes megállapodás, vagyonkezelési meghatalmazások, zárolás), míg mások (adósságelengedési határozatok, adósságkezelési tervek) nem. EE, EL, FI, FR, LT, LU, SI, SE, UK. FR, LU.
5
HU
A nemzeti jogok sokfélesége fokozza a kérdés összetettségét: Egyes tagállamokban egyáltalán nincsenek a személyi fizetésképtelenségre vonatkozó szabályok. Más tagállamokban olyan személyes fizetésképtelenségi rendelkezések találhatók, amelyek az önálló vállalkozókra vagy önálló kereskedőkre, illetve a fogyasztókra is vonatkoznak. Az országok harmadik csoportjában kizárólag a fogyasztókra vonatkoznak külön szabályok, az önálló vállalkozókat és az önálló kereskedőket a gazdálkodó szervezetek fizetésképtelensége körébe sorolják, míg a negyedik csoportban külön szabályok érvényesek a fogyasztókra, az önálló vállalkozókra és az önálló kereskedőkre. A Bizottság álláspontja szerint a fennálló helyzet problémát okoz, mivel ennek következtében az adósok kötelezettségei fennmaradhatnak a külföldi hitelezők felé. Ez konkrétan azt eredményezheti, hogy egy becsületes vállalkozó, aki egy adott tagállamban mentesült az adóssága alól, akadályba ütközhet, ha új vállalkozást kíván indítani egy másik tagállamban, vagy ott kereskedni szeretne. Ez a probléma szintén elrettentheti a hazájukban tartozáselengedésben részesült adósokat attól, hogy egy másik tagállamba költözzenek vagy ott keressenek állást. 2.2.
Az 1. cikk (2) bekezdésének hatálya alól kizárt eljárások
E rendelet nem vonatkozik a harmadik személy számára pénzeszközök és értékpapírok kezelését magukban foglaló szolgáltatásokat nyújtó biztosítókra, hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra, valamint a kollektív befektetési formákra. Ezeket az adósokat kizárják e rendelet hatálya alól, mert ezekre különös rendelkezések vonatkoznak, és a nemzeti felügyeleti hatóságok bizonyos mértékig rendkívül széles körű felhatalmazással rendelkeznek a beavatkozásra12. A biztosítókra és hitelintézetekre vonatkozó, több országra kiterjedő fizetésképtelenségi eljárásokat az uniós jog más eszközei szabályozzák13. A rendelethez hasonlóan ezek az eszközök is rendelkeznek a reorganizációs intézkedések elfogadására vagy a felszámolási eljárás megkezdésére vonatkozó nemzetközi joghatóság szabályairól, az alkalmazandó jogról és az eljárások elismeréséről. A tudományos szakirodalom megállapítja, hogy a kollektív befektetési formák és a befektetési vállalkozások több országot érintő fizetésképtelenségét szabályozó uniós eszköz hiánya nem kívánatos hézagot jelent az uniós jogban. A befektetési vállalkozások többsége tekintetében azonban ez a hézag várhatóan megszűnik, ha elfogadják a 2001/24/EK irányelv azon módosításait, amelyeket a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelvre vonatkozó javaslatban14 irányoztak elő. A kollektív befektetési vállalkozások tekintetében az érintettek arról számoltak be, hogy a jelenlegi helyzet a gyakorlatban nem okozott problémát, mert a kollektív befektetési vállalkozások fizetésképtelensége meglehetősen ritka.
12 13
14
HU
Lásd a 9. preambulumbekezdést. Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve (2009. november 25.) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II), HL L 335., 2009.12.17., 1. o.; az Európai Parlament és a Tanács 2001/24/EK irányelve (2001. április 4.) a hitelintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról, HL L 125, 2001.5.5., 15. o. Javaslat: Az Európai Parlament és a Tanács irányelve, a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 77/91/EGK és 82/891/EK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK és 2011/35/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU rendelet módosításáról, COM (2012) 280 végleges (2012. június 6.).
6
HU
2.3.
Az Európai Unión kívül indított fizetésképtelenségi eljárások elismerése, illetve az Európai Unión belüli és kívüli eljárások összehangolása
A rendelet azoknak az adósoknak a fizetésképtelenségi eljárásaira vonatkozik, amelyek fő érdekeltségeinek központja valamely tagállamban található. E körön kívül esnek azok a fizetésképtelenségi eljárások, amelyekben az adós fő érdekeltségeinek központja az Európai Unión kívül található. Még ha a fő érdekeltségeinek központja az EU-n belül található is, a rendelet hatálya korlátozott a külföldön található vagyontárgyak, hitelezők és telephelyek tekintetében. Ilyen esetekben a rendeletet csak részben, kizárólag a tagállamban található szereplőkre és vagyontárgyakra alkalmazandó. A rendelet hatályán kívül eső kérdésekben a nemzeti jog az irányadó. A hatástanulmány megállapítja, hogy a rendelet elfogadása óta számos tagállamban fogadtak el törvényeket az olyan, több országot érintő fizetésképtelenség kérdéseinek szabályozására, amelyben Európai Unión kívüli országok is érintettek. Románia, Lengyelország, az Egyesült Királyság, Szlovénia és Görögország az 1997. évi UNCITRAL mintatörvényen alapuló törvényeket fogadott el. Belgium, Németország és Spanyolország a nemzetközi fizetésképtelenséggel kapcsolatban olyan törvényeket fogadott el, amelyek nem követik az UNCITRAL megközelítését, de általában hasonló kérdéseket szabályoznak. Franciaország és Olaszország nem rendelkezik e területen egyedi törvényekkel, de a bíróságaik alkalmazzák a nemzetközi magánjog általános alapelveit. Míg így a fizetésképtelenség nemzetközi dimenziója az érintett tagállamoktól függően eltérő lehet, a Bizottság az értékelő vizsgálat alapján arra a következtetésre jutott, hogy a nem uniós fizetésképtelenség elismerésére vonatkozó harmonizált rendelkezések hiánya, illetve az unión belüli és az azon kívüli eljárások összehangolásának hiánya semmiféle jelentős gyakorlati problémát nem okozott. A nyilvános konzultációban részt vevő válaszadók álláspontja megoszlott abban a tekintetben, hogy az unión kívüli fizetésképtelenségi eljárások elismerésére vagy összehangolására vonatkozó rendelkezések hiánya okozott-e problémát, mivel 44 %-uk egyetértett, 37 %-uk pedig nem értett egyet ezzel a megállapítással. Beszámoltak bizonyos problémákról az uniós ítéletek elismerésével és azzal kapcsolatban, hogy milyen hatáskörrel rendelkezhet egy uniós felszámoló olyan harmadik országokban, mint például Svájc. Ezeket a problémákat azonban uniós eszköz helyett csak nemzetközi szerződéssel lehet áthidalni. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy Svájc informálisan érdeklődést mutatott az iránt, hogy az unióval fizetésképtelenségről szóló kétoldalú megállapodást dolgozzon ki. 3.
A FIZETÉSKÉPTELENSÉGI ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁRA VONATKOZÓ JOGHATÓSÁG
3.1.
Az adós fő érdekeltségei központjának fogalma és meghatározása
A fő érdekeltségek központjának fogalma kiemelt fontosságú a rendelet alkalmazása szempontjából. A Bizottság megállapítja, hogy a fő érdekeltségek központjának az EUB értelmezése szerinti fogalma általános támogatottságot élvez. Ez összhangban áll a nyilvános konzultáció eredményeivel, amelyben a válaszadók jelentős többsége (77 %) támogatta azt, hogy a főeljárás helyének meghatározása a fő érdekeltségek központjának használatával történjen. 51 %-uk azonban úgy vélte, hogy a fő érdekeltségek központjának értelmezése gyakorlati problémákat okoz. Mindazonáltal egyes válaszadók véleménye szerint az EUB általa adott magyarázatok nagy segítséget nyújtottak a kifejezés egységesebb alkalmazásához.
HU
7
HU
Az EUB-nek az Eurofood15 és az Interdil16 határozatokban kialakított ítélkezési gyakorlata egyértelművé tette a fő érdekeltségek központjának fogalmát. A fő érdekeltségek központjának meghatározása minden egyes eset körülményeinek átfogó értékelését teszi szükségessé; az EUB objektív megközelítése szerint a fő érdekeltségek központját harmadik személyek részéről megállapítható körülmények alapján kell beazonosítani. Főszabály szerint, e követelmények azon a helyen teljesülnek, ahol az adós az üzleti tevékenységét folytatja vagy ahol a fő ügyintézésének helye megtalálható. Társaságok és más jogi személyek esetében a 3. cikk (1) bekezdése megcáfolható vélelmet állapít meg arra nézve, hogy ez a hely a létesítő okirat szerinti székhely. Az EUB ítélkezési gyakorlata egyértelművé tette, hogy mely körülmények esetén lehet ezt a vélelmet általánosan elfogadható módon megcáfolni. A beszámolók szerint azonban egyes tagállamokban (AT, BE, CZ, FR, DE, GR, IT, LU, NL, PL, RO, ES, SE, UK) előfordult az, hogy ezt a vélelmet az EUB által szükségesnek tartott átfogó elemzés elvégzése nélkül cáfolták meg. Nem egyértelmű, hogy erre azért került sor, mert a bíróságok nem ismerik az EUB ítélkezési gyakorlatát, vagy az abban megkövetelt tényszerű megközelítés alkalmazásának nehézségei miatt. Bár a rendelet a természetes személyek fizetésképtelenségére is vonatkozik függetlenül attól, hogy kereskedőkről vagy fogyasztókról van szó, a 3. cikk (1) bekezdésének jelenlegi szóhasználata kifejezetten nem irányul a magánszemélyek fő érdekeltségeinek központjára. E tekintetben az értékelő vizsgálat ellentmondásokat tárt fel a tagállamok gyakorlatában. Egyes bíróságok azt a vélelmet alkalmazták, hogy ez az adós lakóhelye, míg mások egyszerűen a magánszemélyek fő érdekeltségeinek központjára vonatkozó nemzeti fogalmakat használták. A fő érdekeltségek központjának meghatározása azokban az esetekben a legbonyolultabb, amikor az adós a fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelem benyújtását megelőzően helyezte át lakóhelyét. Az EUB ítélkezési gyakorlata szerint17, a fő érdekeltségek központja mibenlétének meghatározására szolgáló döntő pillanat a főeljárás megindítására vonatkozó kérelem benyújtásának ideje. Ha az adós ezt követően másik tagállamba helyezi át a fő érdekeltségei központját, továbbra is a kérelemben megjelölt bíróság rendelkezik joghatósággal. Ezt az ítélkezési gyakorlatot a bíróságok általában tiszteletben tartják. Probléma akkor merül fel, ha az adós a kérelem benyújtását megelőzően helyezi át másik tagállamba a fő érdekeltségei központját. Az értékelő vizsgálat feltárt olyan eseteket, ahol a magánszemélyek fő érdekeltségei központjának áthelyezésére egyértelműen visszaélésszerűen (átmenetileg) került sor, kizárólag a fennmaradó tartozásoktól való mentesülés megszerzése érdekében. Ez a probléma, amelyet „csődturizmusnak” is neveznek, az Európai Unió néhány régiójára korlátozódik: konkrétan kelet Franciaország, az Egyesült Királyság és Lettország vonzza más országok adósait. Különösen a német és az ír adósok próbáltak élni az angol jog mentesülési szabályai nyújtotta előnyökkel, amelyek már egy éven belül tartozáselengedésre adnak lehetőséget. Olyan esetek is előfordultak, amikor egyes társaságok a létesítő okiratuk szerinti székhely tagállamától eltérő tagállamba helyezték át a székhelyüket annak érdekében, hogy élvezhessék az ott érvényes kifinomultabb átszervezési mechanizmusokból fakadó előnyöket. Az ilyen székhelyáthelyezések azonban nem tekinthetők eleve visszaélésszerűnek vagy jogellenesnek. Először is a társaságok fő érdekeltségei központjának áthelyezését az EUB a letelepedési jog jogszerű gyakorlásaként fogadja el. Így a Centros-ügyben hozott 15 16 17
HU
Az EUB C-341/04. sz., Eurofood-ügyben 2006. május 2-án hozott ítélete Az EUB C-396/04. sz., Interdil-ügyben hozott ítélete. Az EUB C-1/04. sz., Staubitz-Schreiber-ügyben 2006. január 17-én hozott ítélete.
8
HU
határozatában a Bíróság egyértelművé tette, hogy ha az egyik tagállamban folytatott üzleti tevékenységre egy másik tagállamban bejegyzett társaság útján kerül sor, az a letelepedés szabadságának hatálya alá tartozik, még akkor is, ha a társaság bejegyzett székhelyének kiválasztása azzal a céllal történt, hogy ne kelljen teljesíteni a társaság valódi székhelyének tagállamában érvényes, minimális tőkére vonatkozó követelményeket. Ezenfelül a fő érdekeltségek központjának áthelyezése nem hátrányos a hitelezők szempontjából, hanem még előnyös is a számukra. Az áthelyezést gyakran a (legnagyobb) hitelezők szorgalmazzák annak érdekében, hogy megkíséreljék a társaság megmentését vagy átszervezését. Számos esetben a fő érdekeltségek központjának az Egyesült Királyságba történő áthelyezése tette lehetővé egy-egy társaság sikeres átszervezését, az angol fizetésképtelenségi jog e tekintetben tanúsított rugalmasságának köszönhetően. 3.2.
A joghatóság vizsgálatának eljárási keretei
Az értékelő vizsgálat számos olyan jelentős problémát emelt ki, amely a fizetésképtelenségi eljárás bírósági megindítására vonatkozó joghatóság vizsgálatának eljárási keretével kapcsolatos. Jelenleg a rendelet kifejezetten nem érinti ezt a kérdést, amelyet a tagállamok eljárásjogai valamint a hatékonyság és a megkülönböztetésmentesség általános alapelvei szabályoznak. Az Európai Unióban azonban jelentősen különböznek a nemzeti bíróságok megközelítései a joghatóság 3. cikk szerinti meghatározása tekintetében. Úgy tűnik, nem minden bíróság számára egyértelmű, hogy hivatalból kötelesek a joghatóságuk fennállásának vizsgálatára, és arra, hogy az eljárást megindító határozatukban kifejezetten feltüntessék az eljárás megindításának joghatósági alapját. Ez azért problematikus, mert a tagállamok közötti kölcsönös bizalom alapelve, amely a rendelet sarokköve, előírja, hogy a tagállamok bíróságai gondosan megvizsgálják az adós fő érdekeltségeinek központját, mivel a fizetésképtelenségi eljárás megindítására vonatkozó határozatot más tagállamokban úgy kell elismerni, hogy nincs lehetőség a bíróság határozatának felülbírálatára. Az eljárási keretek tekintetében kritika merült fel azzal kapcsolatban is, hogy a külföldi hitelezőknek nem mindig van joguk a fizetésképtelenségi eljárást megindító határozat ellen kifogással élni, és ha erre formálisan jogosultak is, a határozatról nem kapnak kellő időben tájékoztatást, ami szükséges lenne ahhoz, hogy hatékonyan élhessenek fellebbezési jogukkal. 3.3.
A fizetésképtelenségből származó keresetek
A Brüsszel I. rendelet18 és a rendelet elhatárolása az egyik legellentmondásosabb kérdés a több országot érintő fizetésképtelenség témakörében. A vita a nemzetközi joghatóságot (3. cikk) és a külföldi határozatok elismerését (25. cikk) érinti. Az EUB ítélkezési gyakorlata szerint a polgári jogi keresetek alapján született ítéletek akkor tekinthetők fizetésképtelenség-specifikusnak, ha közvetlenül fizetésképtelenségi eljárásokból erednek és azokhoz szorosan kapcsolódnak (vis attractiva concursus). Ezt az alapelvet azonban csak az elismerés vonatkozásában kodifikálták (az EIR 25. cikke). Az EUB 1979-ben alkotta meg19 a Brüsszeli Egyezmény20 tekintetében az elhatárolásra vonatkozó formulát, majd azt a Deko Marty-ügyben21 újra alkalmazta a rendelet szerinti joghatóság 18 19 20 21
HU
A Tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, HL L 12., 2001.1.16., 1. o. Az EUB 133/78. sz., Gourdain kontra Nadler ügyben 1979. február 22-én hozott ítélete. 1968. évi Brüsszeli Egyezmény a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról (egységes szerkezetbe foglalt változat: HL C 27., 1998.1.26., 1. o.). A C-339/07. sz., Deko Marty ügyben 2009. február 12-én hozott ítélet.
9
HU
vonatkozásában. Az EUB azt állapította meg, hogy a fizetésképtelenségi eljárást megindító bíróságnak volt joghatósága a vagyonfelügyelő által harmadik fél ellen indított, semmissé nyilvánítást célzó keresetek tekintetében, például a fizetésképtelenségi eljárás összefüggésében végzett részvényátruházás érvénytelenítését célzó kereset tekintetében is22, és hogy az ilyen keresetek nem tartoznak a Brüsszel I. rendelet hatálya alá23. Ezzel szemben a Bíróság úgy vélte, hogy az eladó által tulajdonjog-fenntartási kikötés alapján a fizetésképtelen vevővel szemben indított kereset24, és a felszámoló által az egyedüli hitelezőre ruházott, harmadik felekkel szembeni követelésen alapuló actio Pauliana25 nem minősíthetőek a fizetésképtelenségi eljárással szoros kapcsolatban állónak. A nyilvános konzultációban résztvevő válaszadók 44 %-a nem jelzett olyan problémákat a rendelet és a Brüsszel I. rendelet közötti kapcsolat terén, amelyekre ne adott volna kielégítő választ a Bíróság ítélkezési gyakorlata. Mindazonáltal a Bizottság megállapította, hogy a fizetésképtelenségből származó keresetekkel kapcsolatos kifejezett joghatósági szabály hiánya bizonytalanságot kelt azon jogászok körében, akik nem ismerik behatóan az EUB ítélkezési gyakorlatát. Ezenfelül azt is kritikával illették azt a körülményt, hogy a felszámoló nem kapcsolhat össze egy fizetésképtelenséggel kapcsolatos keresetet egy olyan keresettel, amelyre a Brüsszel I. rendelet vonatkozik. 4.
ALKALMAZANDÓ JOG
4.1.
A főszabály hatálya (Lex fori concursus)
A nyilvános konzultáció válaszadóinak többsége (55 %) egyetértett abban, hogy a rendelet alkalmazandó jogra vonatkozó szabályai megfelelőek, míg a válaszadók 32 %-a nem értett ezzel egyet. Az értékelő vizsgálat szerint a rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében található, a jogválasztásra vonatkozó általános rendelkezés (lex fori concursus) összhangban áll a nemzetközi magánjog általános és széles körben elismert alapelveivel, amelyek szerint a fizetésképtelenségi eljárásra az azt megindító állam szerinti jog vonatkozik. A Bizottság megállapította, hogy e rendelkezés tekintetében semmiféle változtatásra vagy módosításra nincs szükség. Az értékelő vizsgálat utal a minősítéssel vagy a jellemzők megállapításával kapcsolatban felmerülő kérdésekre is, de úgy véli, e kérdések megválaszolása a nemzeti bíróságok, vagy, adott eseten, az EUB feladata. 4.2.
Kivételek a lex fori alapelv alól
A nyilvános konzultáció válaszadóinak többsége (56 %) egyetértett abban, hogy az alkalmazandó jogra vonatkozó általános szabály alóli kivételek indokoltak a jogos elvárások és a jogbiztonság védelme érdekében. Az 5. cikk szerint a fizetésképtelenségi eljárás megindítása nincs „hatással” a harmadik felek dologi jogaira. A nyilvános konzultáció résztvevőinek csaknem a fele (49 %) vélte úgy, hogy a dologi jogokra vonatkozó rendelkezés kielégítően működik a gyakorlatban, míg 26 %-uk 22 23 24 25
HU
A C-111/08. sz., SCT Industrie 2009. július 2-án hozott ítélet. A C-111/08. sz., SCT Industri-ügyben 2009. július 2-án hozott ítélet. A C-292/08 sz. German Graphics-ügyben 2009. szeptember 10-én hozott ítélet. A C-213/10 sz. F-Tex-ügyben 2012. április 19-én hozott ítélet.
10
HU
szerint ez nem így van. Az értékelő vizsgálat szerint, noha az 5. és 7. cikkek alkalmazása igen kevés ítélkezési gyakorlatot eredményezett, a következő problémák vethetők fel: •
Ebben az összefüggésben a fő kérdés az 5. cikk alapértelmezése. A tagállamok túlnyomó többségében ezeket a rendelkezéseket „anyagi korlátozó szabályként” értelmezik, ami azt jelenti, hogy a fizetésképtelenségi eljárás sem az annak megindítása szerinti államban, sem pedig a vagyontárgyak fellelhetősége szerinti államban nem érintheti az adott dologi jogokat vagy a tulajdonjog fenntartását, kivéve, ha az utóbbi tagállamban másodlagos eljárást indítanak. Ez a probléma a 7. cikk tekintetében is fennáll (tulajdonjog fenntartása). Az 5. cikk tekintetében gyakorlati problémák merülnek fel azokban az esetekben, amikor a dologi joggal biztosított követeléseket a reorganizációs eljárások során kiigazítják. Kérdéses, hogy a biztosított követelés e kiigazítása „hatással van-e” a kapcsolódó biztosítékra és így az EIR 5. cikkének összefüggésében tiltottnak minősül-e.
•
A gyakorlatban nehézségeket okoz az immateriális javak, például a szellemi tulajdon és a bankszámlák helyének meghatározása is. Különösen a külföldi bankok helyi fiókjaiban vezetett bankszámlák esetén kérdéses az, hogy ezek a bankfiók helye szerinti tagállamban vagy a bank központi irodájának helye és fő érdekeltségeinek központja szerinti tagállamban találhatóak-e (2. cikk g) pontja).
•
Az 5. cikk és a 4. cikk (2) bekezdésének i) pontja szerinti hatály bizonytalan a bevételek elosztása tekintetében azokban az esetekben, amikor a dologi joggal terhelt vagyontárgyakat elidegenítik, vagy ha a felszámoló gondatlanul megszegte a biztosítékkal rendelkező hitelező jogait. Ebben az összefüggésben az sem tisztázott, hogy a felszámoló elleni esetleges kártérítési keresetre milyen jog az irányadó.
A 6. cikk (beszámítás) tekintetében nem egyértelmű, hogy ez a rendelkezést akkor is alkalmazni kell-e, ha a „a fizetésképtelen adós követelésére alkalmazandó jogszabályok” egy harmadik ország jogszabályait jelentik. Az értékelő vizsgálattal összefüggésben készült nemzeti jelentések többsége megerősítette a 6. cikk ilyen esetekre való alkalmazhatóságát, de ez a kérdés jelentős számú tagállamban nem egyértelmű. Kritika érte azt is, hogy a 6. cikk nettósítási megállapodásokra való alkalmazhatósága nem egyértelmű, valamint azt, hogy a nettósítási megállapodások uniós jog alapján történő védelme jelenleg többféle lehet attól függően, hogy az adós fizetésképtelenségére a rendelet vonatkozik-e vagy a hitelintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló irányelv. Az értékelő vizsgálat a 9. cikkel (fizetési rendszerek és pénzügyi piacok) kapcsolatban semmiféle konkrét problémát nem állapított meg. A 10. cikk tekintetében (munkaszerződések) felmerült néhány panasz a munkajog és a fizetésképtelenségi jog kölcsönhatása terén, különös tekintettel a munkaszerződések felmondásának vagy módosításának jóváhagyási követelményeire. Ezenfelül az értékelő vizsgálat azt is megállapította, hogy az eltérő munkajogi szabályok akadályozhatják a fizetésképtelenség körében eljáró felszámolót abban, hogy a különböző tagállamokban dolgozó munkavállalók vonatkozásában ugyanazokat a lépéseket tegye meg, és ez a helyzet megnehezítheti egy adott társaság átszervezését. Ez a helyzet azonban a 10. cikk alapjául szolgáló szakpolitikai választásból következik, amelyet az értékelő vizsgálat nem kérdőjelez
HU
11
HU
meg. A munkajog bizonyos területeinek harmonizációja enyhíthetné ezt a problémát, de ennek elérése nehéz lenne, mert a munkajog mélyen a nemzeti hagyományokban gyökerezik, és ez egyébként is túlmutat a rendelet felülvizsgálatának keretein. A vizsgálat foglalkozik továbbá a fizetésképtelenségi jog és a 2008/94/EK irányelv26 szerinti garanciaintézmények közötti kölcsönhatás kérdésével és megállapítja, hogy az ezzel összefüggésben felmerülő bármely probléma az ezen intézményeket szabályozó nemzeti jogszabályok vagy a nemzeti fizetésképtelenségi szabályok megváltoztatásával lenne a legjobban kezelhető. Az értékelő vizsgálat nem tart égetően szükségesnek semmiféle módosítást a 12. cikk (Közösségi szabadalmak és védjegyek) tekintetében, amelyet, úgy tűnik, a gyakorlatban ritkán alkalmaznak, illetve a működése kielégítő. A 13. cikk vonatkozásában egyes felszámolók kifogásolták azt, hogy bonyolult feladat több jogrendszert figyelembe venni annak megállapítására, hogy egy követelés semmisnek tekinthető-e. Az értékelő vizsgálat azonban azt állapította meg, hogy erre a bonyolultságra azért van szükség, hogy a felek jogos elvárásainak megfelelő eredmények születhessenek. A jogi szakirodalomban felmerült alternatív javaslatok, mint például a fő érdekeltségek központjának megváltoztatása elleni puszta védelem, nem kezelné kielégítő módon a kérdést. A hátrányt okozó cselekmények szabályozására vonatkozó vélemények meglehetősen kiegyenlített eltérést mutattak. A válaszadók egyharmada szerint ezek működése kielégítő, míg 37 %-uk szerint nem ez a helyzet. A 15. cikkel kapcsolatban (a fizetésképtelenségi eljárások hatása a folyamatban lévő peres eljárásokra) nem merültek fel komoly problémák. Úgy tűnik, hogy a legtöbb vagy valamennyi tagállam jogában létezik olyan törvény, vagy legalábbis törekvés, amely a fizetésképtelenségi eljárásokat előtérbe helyezi az egyéni perrel vagy eljárásokkal szemben. Fennáll azonban némi bizonytalanság a tekintetben, hogy a 15. cikk alkalmazható-e a választottbírósági eljárásokra. Míg a lex fori alapelv alóli kivételek tekintetében a Bizottság figyelembe veszi az értékelő vizsgálat megállapításait, ez esetben úgy véli, hogy a rendelet alkalmazandó jogra vonatkozó fő szabályai kielégítően működnek és jelenleg nem indokolnak módosítást. 5.
A FIZETÉSKÉPTELENSÉGI ELJÁRÁSOKAT MEGINDÍTÓ ÍTÉLETEK ELISMERÉSE
Az értékelő vizsgálat megállapítja, hogy a tagállamok bíróságai a legtöbb esetben tiszteletben tartották a főeljárás másik tagállamban történő korábbi megindítását. Van azonban néhány példa arra is, hogy a bíróságok nem tartották be ezt a kötelezettségüket. Nem mindig egyértelmű, hogy az eljárás megindítása mikor „lépett hatályba”, és ez különösen igaz a német „vorläufiger Insolvenzverwalter” kinevezése tekintetében, amelyet a tagállamok legtöbb – de nem minden – bírósága a rendelet szerinti fizetésképtelenségi eljárás „megindításaként” fogad el. A rendelet 26. cikke szerinti, a közrendre történő hivatkozással tett fenntartás alkalmazása nem okozott jelentős problémákat; van azonban néhány olyan eset, amikor a tagállami bíróságok a közrendre történő hivatkozással éltek a külföldi főeljárások el nem ismerése során.
26
HU
Az Európai Parlament és a Tanács 2008/94/EK irányelve (2008. október 22.) a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelméről, HL L 283, 2008.10.28., 36. o.
12
HU
A nyilvános konzultációban részt vett válaszadók fele (51 %) értett egyet azzal, hogy a „fizetésképtelenségi eljárást megindító határozat” meghatározását úgy kellene módosítani, hogy az figyelembe vegye azokat a nemzeti rendszereket, ahol az eljárás tényleges megindítása nem bírósági úton történik. 6.
A FŐ- ÉS MÁSODLAGOS ELJÁRÁSOK ÖSSZEHANGOLÁSA
Az értékelő vizsgálat szerint a másodlagos eljárás nem vált a fő felszámolónak a rendelet 19. preambulumbekezdésében írtak szerinti eszközévé olyan esetekben, „amikor az adós vagyona túl összetett ahhoz, hogy egy egységként lehessen kezelni, vagy a vonatkozó jogrendszerek eltérései olyan nagyok, hogy nehézségek keletkezhetnek, ha az eljárás megindításának helye szerinti állam jogának hatályát kiterjesztik”. Úgy tűnik, hogy a fő elszámoló csak viszonylag kevés ügyben kérte ténylegesen a másodlagos eljárás megindítását. A másodlagos eljárásokkal inkább más okokból éltek (és éltek vissza) a felek, különösen a helyi érdekek védelmének eszközeként és olyan joghatósági konfliktusok során, amikor a másodlagos eljárás megindítását a főeljárásnak egy adott tagállamban történő megindításához képest a második legjobb megoldásnak tekintették. Az értékelő vizsgálat úgy véli, hogy a másodlagos eljárás több hátránnyal járhat, mint előnnyel. Ez azokban az esetekben is igaz, amikor a másodlagos felszámoló együttműködően jár el, de még nyilvánvalóbb akkor, amikor nem ez a helyzet áll fenn. A nyilvános konzultáció válaszadóinak a másodlagos eljárás előnyeivel kapcsolatos álláspontja megosztott volt, mivel 36 %-uk úgy érezte, hogy hasznos a fő- és a másodlagos eljárás közötti különbségtétel, míg 37 %-uk ezzel nem értett egyet. Az értékelő vizsgálat a következő problémákat vetette fel: A rugalmas és hatékony átszervezési intézkedések meghozatalát akadályozza az a körülmény, hogy a másodlagos eljárásoknak felszámolási eljárásoknak kell lenniük. Problematikus az, hogy a másodlagos eljárások megindításának eljárására vonatkozóan nincsenek meghatározott szabályok. Nem létezik olyan rendelkezés, amely lehetővé tenné, hogy az illetékes bíróság elutasítsa a másodlagos eljárás megindítását olyan körülmények fennállása esetén, amikor az ilyen eljárásindítás nem szolgálná a helyi hitelezők érdekeit. Hasonlóképpen nincs olyan kifejezett rendelkezés, amely előírná a fő felszámoló meghallgatását az eljárás megindítása előtt. Ezenfelül az sem egyértelmű hogy a felszámolók valamennyi tagállamban tehetnek-e olyan kötelezettségvállalásokat, amelyek a másodlagos eljárás kérelmezésére jogosult hitelezők számára biztosítják azt, hogy tiszteletben fogják tartani mindazokat az elsőbbségi jogokat, amelyeket ezek a hitelezők a másodlagos eljárásban élvezhetnének, annak érdekében, hogy azok ténylegesen ne kérelmezzék az ilyen másodlagos eljárás megindítását (illetve azért, hogy a bíróság ne indítsa meg azt). Az angol bíróságok és jogászok kialakítottak egy ilyen gyakorlatot, de nem egyértelmű, hogy az összes többi tagállam felszámolói rendelkeznek-e hatáskörrel arra, hogy a saját nemzeti fizetésképtelenségi joguk alapján ilyen ajánlatokat tegyenek. A rendelet 31. cikke szerinti együttműködési és tájékoztatási kötelezettség meglehetősen homályos. A rendelet nem szól a bíróságok közötti, valamint a bíróságok és a felszámolók közötti együttműködési kötelezettségekről. Vannak példák arra, hogy a bíróságok vagy a felszámolók nem kellően együttműködően jártak el. Ezeket a megállapításokat megerősítik a nyilvános konzultáció eredményei, amelyek szerint a válaszadók 48 %-a elégedetlen volt a főés a másodlagos eljárások összehangolásával.
HU
13
HU
A 33. cikk (1) bekezdése, amely lehetővé teszi a fő felszámoló számára az értékesítés felfüggesztésének kérelmezését a másodlagos eljárásban, nem kellően egyértelmű és széles körű a fő felszámoló kérelmében hivatkozható intézkedések körét tekintve. A 33. cikk (2) bekezdésében a felfüggesztés megszüntetésével kapcsolatban meghatározott előírás nem áll összhangban a 33. cikk (1) bekezdésében foglalt rendelkezéssel. 7.
GAZDÁLKODÓ SZERVEZETEK CSOPORTJA
Noha a több országot érintő fizetésképtelenség nagy számban érinti a gazdálkodó szervezetek csoportjait, a rendelet nem tartalmaz különleges szabályokat a multinacionális vállalatcsoportok fizetésképtelenségére vonatkozóan. A hatályos rendelet alaptétele az, hogy a fizetésképtelenségi eljárás egyetlen jogi személyre vonatkozik, és elvben a csoport minden egyéni tagjára vonatkozóan külön eljárást kell indítani. Az anyavállalat és a leányvállalatai tekintetében megindított független eljárások összehangolása nem kötelező annak érdekében, hogy elősegítsék e társaságok reorganizációját, vagy ha az utóbbira nincs lehetőség, az értékesítésük összehangolását. Sem a felszámolók, sem pedig az ugyanazon gazdálkodó szervezetek csoportjának tagjai tekintetében folyó eltérő eljárásokban érintett bíróságok nem kötelesek egymással együttműködni és egymást tájékoztatni. Míg a felszámolók önkéntes alapon együttműködhetnek, a legtöbb tagállamban a bírák számára tiltott az egymással történő együttműködés, ha nincs olyan jogi alap, amely erre kifejezetten felhatalmazná őket. A gyakorlatban az ítélkezési gyakorlat eltérő módokon próbált megbirkózni a gazdálkodó szervezetek csoportja fizetésképtelenségére vonatkozó egyedi rendelkezések hiányával. A rendelet hatálybalépése utáni első években egyes nemzeti bíróságok tágan értelmezték a rendeletnek a joghatóságra vonatkozó szabályait annak érdekében, hogy a fizetésképtelenségi eljárás a csoport minden tagja – beleértve a más tagállamokban találhatókat is – vonatkozásában az anyavállalat székhelye szerinti bíróság előtt induljon el. Az érintett bíróságok általában azon az alapon tartották megalapozottnak a fizetésképtelenségi eljárások ilyen összevonását, hogy a leányvállalatok kereskedelmi döntései felett az anyavállalat gyakorol ellenőrzést27. Az EUB-nek a Eurofood-ügyben 2006-ban meghozott ítélete jelentősen csökkentette az ilyen eljárási összevonások alkalmazásának lehetőségeit és megerősítette azt a szabályt, hogy minden egyes jogi személyt külön kell kezelni28. A Bíróság szerint a vállalati irányítás ellenőrzése önmagában nem elegendő ahhoz, hogy egy leányvállalat gazdasági érdekeltsége központjának helyét ne a saját székhelyén, hanem az anyavállalatánál határozzák meg. Az Eurofood-ügy után (és az azt követő Interedil-ügyben hozott ítéletet követően, amely rugalmasabb hozzáállást tükröz) továbbra is lehetséges fizetésképtelenségi eljárást indítani egy leányvállalat ellen abban a tagállamban, ahol az anyavállalat székhelye található, de csak abban az esetben, ha objektív és harmadik felek által megállapítható tények mutatnak arra, hogy a leányvállalat fő érdekeltségeinek központja az anyavállalat székhelyén található. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a bíróságoknak összetett tényezők együttesét kell vizsgálniuk, beleértve azt, hogy a leányvállalat finanszírozásáról az anyavállalat gondoskodik-e, az anyavállalat ellenőrzi-e az üzletmenet működését (pl. egy bizonyos küszöbérték feletti beszerzések jóváhagyásával) és a dolgozók felvételét, illetve, hogy központosítottak-e bizonyos feladatokat (pl. az informatikai eszközökkel történő gazdálkodást vagy a 27 28
HU
Ez a megközelítés Angliából indult és Franciaország, Németország, Magyarország és Olaszország bíróságain is meghonosodott. A C-341/04. sz., Eurofood-ügyben, 2006. május 2-án hozott ítélet 30. pontja.
14
HU
vizuális/vállalati arculatot)29. Ezeknek a feltételeknek lényegében csak a nagyon magas szinten integrált társaságok felelnek meg. A gyakorlatban alkalmazott másik lehetőség az, hogy az érintett csoport valamennyi tagjához kapcsolódó eljárások tekintetében ugyanazt a felszámolóbiztost, vagy olyan felszámolóbiztosokat neveznek ki, akik korábban sikeresen működtek együtt gazdálkodó szervezetek csoportjának fizetésképtelenségi ügyeiben30 Ez a lehetőség azonban jelenleg az adott felszámolóbiztosok és bírák együttműködési készségétől függ. A Bizottság összességében egyetért az értékelő vizsgálat megállapításával, miszerint a gazdálkodó szervezetek csoportjának fizetésképtelenségére vonatkozó meghatározott keretek hiánya bizonyos esetekben akadályozhatja a gazdálkodó szervezetek csoportja tagjai fizetésképtelenségének hatékony kezelését31. Ezt az értékelést alátámasztják a nyilvános konzultáció eredményei: a nyilvános konzultációban részt vevő válaszadók csaknem fele úgy vélte, hogy a rendelet nem működik hatékonyan egy multinacionális csoport fizetésképtelensége estén, ezenfelül a bírák és a tudományos dolgozók több mint kétharmada osztja ezt az álláspontot. 8.
A
FIZETÉSKÉPTELENSÉGI ELJÁRÁSOK KÖZZÉTÉTELE ÉS AZ EZEKRE VONATKOZÓ TÁJÉKOZTATÁS
A rendelet rendelkezéseket tartalmaz a fizetésképtelenségi eljárások nyilvánosságának és tudatosításának elősegítése érdekében. A rendelet 21. és 22. cikkei szerint a felszámoló kérheti azt, hogy a fizetésképtelenségi eljárást megindító és az őt kinevező határozatokat tegyék közzé a másik tagállamban és jegyezzék be az adott állam közhitelű nyilvántartásaiba. A tagállamok kötelezővé tehetik ezt a közzétételt és bejegyzést, de ezek alapvetően diszkrecionális intézkedések maradnak. Széles körű egyetértés alakult ki azzal a megállapítással kapcsolatban, hogy ha az eljárás megindításának közhitelű nyilvántartásban történő közzététele nem történik meg, a hitelezőknek jóval kevesebb lehetőségük van arra, hogy tudomást szerezzenek a más tagállamokban megindított fizetésképtelenségi eljárásokról. A fennálló eljárásokra vonatkozó információk hiánya különböző tagállamokban indított, szükségtelenül párhuzamos eljárásokat is eredményezett. A nyilvános konzultációban részt vett válaszadók háromnegyede (75 %) úgy véli, hogy problémát jelent a kötelező közzététel és az eljárást megindító határozat bejegyzésének hiánya. A hatástanulmány azonban megjegyzi, hogy még a közzététel és a nyilvántartásba vétel kötelező előírása esetén is fennmaradnának bizonyos problémák. Míg a jogi személyek fizetésképtelenségi eljárásait az összes tagállamban nyilvántartásba veszik, a magánszemélyek fizetésképtelenségét csak néhányban. Csak 14 tagállamban teszik közzé a határozatokat interneten mindenki számára elérhető fizetésképtelenségi nyilvántartásban32. Kilenc másik tagállamban a fizetésképtelenségre vonatkozó bizonyos információk elérhetők egy elektronikus adatbázisban, például a cégjegyzékben vagy a hivatalos közlöny elektronikus változatában. Négy tagállamban egyáltalán nem állnak rendelkezésre elektronikus formában a 29 30 31 32
HU
Lásd pl. a Legfelsőbb Bíróságnak a Daisytek-ügyben 2003. május 16-án hozott ítéletét. Pl. Nortel. A részletes adatokat lásd a fizetésképtelenségi rendeletet módosító rendeletre irányuló javaslatot kísérő hatásvizsgálatban. AT, CZ, FI, DE, HU, LV, NL, PL, PT, RO, SI, SK, SE és – részben – UK.
15
HU
fizetésképtelenségi eljárásokra vonatkozó információk, ami különösen nehézzé teszi az ilyen információkhoz való külföldről történő hozzáférést. Még ha léteznek is elektronikus nyilvántartások, a külföldi hitelezők és bíróságok számára nem kivitelezhető az összes tagállam nyilvántartásainak rendszeres ellenőrzése. Az e-igazságszolgáltatással kapcsolatos, 2009-re szóló cselekvési terv egyik végrehajtási intézkedéseként a Bizottság kísérleti projektet indított az elektronikus fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolására. Ez a kísérleti program azonban mindeddig csak hét tagállamra terjedt ki. A nyilvános konzultáció válaszadóinak többsége úgy véli, hogy a tagállamok számára elő kellene írni, hogy az eljárást megindító határozatot bejegyezzék egy fizetésképtelenségi nyilvántartásba, és hogy a nemzeti fizetésképtelenségi nyilvántartásokat össze kellene kapcsolni. 9.
KÖVETELÉSEK BEJELENTÉSE
Az értékelő vizsgálat gyakorlati problémákat állapít meg a több országot érintő követelések bejelentésének egyes vonatkozásaihoz kapcsolódóan, különösen a nyelvi korlátok, a költségek, a követelések bejelentésére rendelkezésre álló határidők, valamint az eljárást megindító határozatra, a felszámolóra és a követelések bejelentésére vonatkozó lex fori concursus formai követelményeit illető információk hiánya tekintetében. A rendelet 39–42. cikkei csak olyan minimumszabályokat határoznak meg, amelyek lehetővé teszik a külföldi hitelezők számára a követeléseik bejelentését, de nem nyújtanak átfogó eljárási keretet. A rendelet 42. cikkének (2) bekezdése szerint a hitelező számára elő lehet írni, hogy az eljárást megindító állam hivatalos nyelvére/nyelveire történő fordítást bocsásson rendelkezésre. Az értékelő vizsgálat megállapította, hogy egyes tagállamokban a fordítás előírása kivételből főszabállyá lépett elő, így az további költségekkel jár és késedelmet okoz. Ez a kérdés kapcsolódik az eljárási költségek problémájához. A nemzeti érintettek rendszerint kritikát fogalmaztak meg a követelések bejelentéséhez kapcsolódó magas fordítási költségek miatt. Ezenfelül egyes tagállamok előírják, hogy a követelést csak helyi ügyvéd útján lehet bejelenteni. Egy több országot érintő helyzetben a követelés bejelentésének átlagos költsége egy külföldi hitelező számára 2000 EUR-ra tehető. A magas költségek miatt a hitelezők sokszor veszni hagyják a tartozást, különösen, ha alacsonyabb összegről van szó. Ez a probléma főleg a kis- és középvállalkozásokat valamint a magánszemélyeket érinti. Az értékelő vizsgálat megállapítása szerint további nehézségek erednek az eljárás megindítása szerinti jog alkalmazásából, különös tekintettel a határidőkre, a követelések bizonyítására és a követelések bejelentésének egyedi eljárásaira. Beszámoltak olyan esetekről, amikor határidőn túli bejelentés miatt külföldi hitelezőket zártak ki a követelés bejelentésének lehetőségéből, mert a helyi jog szerinti határidők viszonylag rövidek voltak, és a felszámoló a határidő lejárta előtt nem tájékoztatta erről a hitelezőket. A nyilvános konzultáció válaszadóinak csaknem fele (46 %) nyilatkozott úgy, hogy problémákat tapasztalt követelések a rendelet szerinti bejelentése terén. Ez a kérdés különösen a kkv-kat érinti. 10.
KÖVETKEZTETÉSEK
A fent említett értékelés eredményeinek alapján a Bizottság megállapítja, hogy a rendelet általánosságban megbízható és kielégítő módon működik. Jól megvalósította a több országot
HU
16
HU
érintő fizetésképtelenségi eljárások kölcsönös elismerésének alapelvét és javította az ilyen ügyek koordinációját. Mindazonáltal bizonyos kérdésekben előnyös lehet a rendelet kiigazítása: A Bizottság által javasolt fő módosítások először is az alkalmazás hatályát érintik. A Bizottság a rendelet hatályának kiterjesztését javasolja a fizetésképtelenségi eljárások meghatározásának felülvizsgálata révén, annak érdekében, hogy az magába foglalja a hibrid és a fizetésképtelenség beállta előtti eljárásokat, továbbá magánszemélyekre vonatkozó fizetésképtelenségi eljárásokat, amelyek jelenleg nem tartoznak a rendelet hatálya alá. A joghatóság tekintetében a rendeletnek továbbra is az Európai Unió Bírósága értelmezése szerint kell alkalmaznia a fő érdekeltségek központjának fogalmát, a Bizottság azonban a megfogalmazás felülvizsgálatát és kiegészítését javasolja az egyértelműség biztosítása érdekében. Ez a fő érdekeltségek központjára vonatkozó szabálynak a magánszemélyekre történő alkalmazását is tisztázza. A javasolt felülvizsgálat beilleszti a kapcsolódó keresetekre vonatkozó joghatóság szabályát, a joghatóság vizsgálatának eljárási kereteit pedig fejleszteni annak érdekében, hogy korlátozható legyen a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum rosszhiszemű kiválasztása (forum shopping). A Bizottság két utat javasol a fizetésképtelenségi eljárások közzétételének fejlesztésére: egyrészt a másik tagállam határozatainak kötelező közzétételét; másrészt annak előírását, hogy a fizetésképtelenségi eljárást megindító és lezáró határozatot, valamint egyes további határozatokat közzé kell tenni egy olyan elektronikus nyilvántartásban, amely nyilvánosan elérhető az interneten keresztül. Az elektronikus fizetésképtelenségi nyilvántartásoknak a több országot érintő fizetésképtelenséggel kapcsolatos igényeknek kell megfelelniük, de nyilvánvalóan az országon belüli felhasználókat is ki kell szolgálniuk. Az a javaslat, amely szerint új, szabványos formanyomtatványokat kell bevezetni az eljárásról szóló értesítéshez és a követelések bejelentéséhez, egyszerűbbé fogja tenni a külföldi hitelezők számára a követelések érvényesítését. Ezen túlmenően a követelés bejelentésére vonatkozó határidőknek kellő hosszúságúnak kell lenniük ahhoz, hogy ténylegesen bejelenthető legyen valamely követelés. Végezetül a Bizottság a gazdálkodó szervezetek csoportjának fizetésképtelenségével is foglalkozik: a Bizottság azt javasolja, hogy a rendelet tartalmazzon egyedi szabályokat annak érdekében, hogy hatékonyabbá tegye a multinacionális gazdálkodó szervezetek csoportja tagjai fizetésképtelenségének kezelését. A különböző tagállamok felszámolói közötti gördülékenyebb együttműködésnek elő kell segítenie a társaságok megmentését és vagyonuk értékének maximalizálását. A Bizottság megfontolás tárgyává tette az értékelés által felvetett további problémák, például a hatály Európai Unión kívüli kiterjesztésével és az alkalmazandó joggal kapcsolatos kérdések szabályozását is. A Bizottság azonban nem tartja kívánatosnak olyan egyedi rendelkezések rendeletbe való beépítését, amelyek az Európai Unión kívül indított fizetésképtelenségi eljárások elismerésére és koordinációjára vonatkoznak. A fent említettek szerint ennek fő indoka az, hogy ezek rendelkezések csak a tagállamok területén lennének kötelezők, a nem uniós tagállamokban viszont nem. Ezért e célok elérésére jobban alkalmas lenne egy nemzetközi egyezmény tervezetének kidolgozása, amely azt is biztosítaná, hogy a harmadik országokkal folytatott kölcsönös tárgyalások során az uniós érdekek érvényesüljenek.
HU
17
HU
A Bizottság továbbá nem javasol módosításokat a rendeletnek az alkalmazandó jogra vonatkozó rendelkezései tekintetében. A Bizottság megállapítása szerint a hatályos rendelkezések kellően gördülékenyen alkalmazhatók az Európai Unión belül, és a lex fori illetve a lex situ megfelelő alkalmazási körei kellő egyensúlyban vannak. Ennek megfelelően a Bizottság úgy vélte, hogy a nemzeti fizetésképtelenségi jog, társasági jog és szociális jog lehetséges változásai hatásának további vizsgálatáig kívánatos fenntartani a jelenlegi kollíziós szabályokat.
HU
18
HU
