Fári Miklós Gábor1,2, – Bradács Zsuzsa3, – Kralovánszky U. Pál†4, – Popp József5,6
A biotechnológia születésének kultúrtörténete Magyarországon Cultural heritage of biotech history in Hungary
[email protected] Botanikai, Növényélettani és Növényi Biotechnológiai Tanszék, Debreceni Egyetem MÉK, egyetemi tanár 2Ereky Károly Biotechnológiai Alapítvány, Debrecen, alapító 3Ereky Károly Biotechnológiai Alapítvány, Debrecen, kertészmérnök, megbízott kurátor 4Ereky Károly Biotechnológiai Alapítvány, Debrecen, kuratórium volt elnöke 5Ágazati Gazdaságtan és Módszertani Intézet, Debreceni Egyetem GTK, dékánhelyettes, intézetvezető, egy. tanár 6Ereky Károly Biotechnológiai Alapítvány, Debrecen, kuratórium elnöke 1Mg.
Bevezetés
Általános vélemény napjainkban – a szakemberek körében is -, hogy a 21. század egyik high-tech tudományának, a biotechnológiának jelene, és jövője van; önálló, tudomány-filozófiaként is értelmezhető története nincs. Jellemző vélemény - különösen a fiatalok körében - az is, hogy a biotechnológia az USA-ban, vagy Európa iparilag fejlett államaiban, a 20.-ik század utolsó egy-két évtizedében született tudomány. Az elmúlt évtizedben végzett részletes forráselemzéseink tanúsága szerint azonban fenti vélemények megalapozatlanok. Úgy tűnik ugyanakkor, hogy a primer biotechnológia-történeti források pontos ismeretére alapozott filológiai elemzések napjaink zöld géntechnológiájának hazai recepciós sajátosságaira is vonatkoztathatók.
A biotechnológiának nemcsak jövője, de múltjának tanulságos története is van
Magyarországon a biológia határtudományainak kétszáz éves története hiányos; ez alól elsősorban az orvostudomány, és részben a botanika, agrártudomány, stb. számítanak kivételeknek. Rapaics Raymund ellentmondásoktól sem mentes munkája (1953) óta a magyar biológia története is mozaikosan kerül feldolgozásra. Nemcsak a történeti kutatások hiányának tulajdonítható az a tény, hogy hazánkban nem ismert: a „biotechnológia”, mint fogalom, és doktrína Budapesten született, az 1897 és 1919 közötti két évtizedben, és a múlt század harmincas éveinek végén kormányprogramba vonták be. Az sem elfogadott, hogy a hazai zöld biotechnológiát megalapozó első időszak 1913 és 1945 között zajlott: az egyenlőtlen anyagi lehetőségek ellenére a nemzetközi elittel folytatott versenyfutás korszaka is volt. Robert A. Wilsonnak tulajdonítják - többek között - egy kevéssé ismert, ám nem ritka társadalmi reakciót, az un. „Semmelweis-reflexet”. Ez a fogalom az eredeti, új, és tudományos vizsgálatokon alapuló ismeretek automatikus, átgondolás, ellenőrzés, vagy kísérletek nélküli elvetését, elutasítását jelenti. Kísérletei és felismerései kapcsán ezt tették Semmelweis Ignác kortársai: eredményeinek teljes befogadására fél évszázadig kellett várni. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk három elfeledett, ám eredményeiket illetően a fiatalok és a döntéshozók számára is példa értékű magyar biotechnológus úttörő, Ereky Károly, Galambos Mária és Orsós Ottó munkásságát. Párhuzamokra ismerve alaposan feltételezhető, hogy mindhárom életműre illik a Semmelweis-reflex. Úgy tűnik továbbá, hogy a géntechnológia legújabb kori hazai történetét is egyfajta Semmelweis-reflexen alapuló, politikai-társadalmi recepciós hullám kíséri.
99
A „biotechnológia” születése Magyarországon - Ereky Károly
A Nature-ben Robert Bud (1989) beszámolt arról, hogy a biotechnológia-fogalom apja a magyar Ereky Károly, aki 1919-ben, a „Biotechnologie der Fleisch-, Fett- und Milcherzeugung im landwirtschaftlichen Grossbetriebe” címmel Berlinben publikált könyvében közölte erre vonatkozó új nézeteit (1. ábra). A közelmúltban életrajzi forrásokat és Ereky által publikált, elfeledett korabeli dokumentumokat kutattunk fel, melyek segítségével az első biotechnológiafogalom születésének részletes története ma már tényszerűen tisztázható. Ereky Károly gépészmérnök volt. Diplomáját a budapesti József Műegyetemen 1900-ban szerezte meg. Ereky 1909-ben a talajt, a gazdasági növényeket és haszonállatokat élelmiszertermelő „szerszámoknak” nevezte, hasonlóan a gép-, cukor-, szesz- és cipőgyár szerszámaihoz. Bizonyítandó újszerű műszaki és üzemszervezési elképzeléseinek életrevalóságát, Budapest határában megtervezte, majd 1912-ben felépítette a korabeli világ legnagyobb, 10.000 tonna sertészsír előállítására méretezett, részvénytársaság formában működtetett ipari sertéshízlaldáját. Ezek az események tekinthetők a biotechnológia-fogalom születése első szakaszának. A második szakasz az I. Világháború alatt következett be. A Központi Hatalmakat érintő tengeri blokád súlyos hiányokat idézett elő az élelmiszer ellátásban is. Ereky a háború első éveiben tisztként szolgált a fronton, azonban a harcok pihenőiben az élelmiszertermelés korabeli technikai korlátait, és növelésének új természettudományos lehetőségeit tanulmányozta. Irodalmi adataink szerint a „biotechnológia” szót leszerelése után, először 1917. április 14.–én a cukorrépa cukortermelését, majd a szarvasmarha tejprodukcióját elemező magyar nyelvű előadásban mondta ki Budapesten, „munkagép”, „élő munkagép”, és végül „biotechnológiai munkagép” szókapcsolatok formájában. Ereky ugyanez év tavaszán és nyarán súlyos katonai, belpolitikai és gazdasági nyomás időszakában kísérleti munkával szélesítette tovább elképzeléseit a biotechnológia tárgykörben. A frissen kaszált lucerna rosttól megszabadított zöld levéből jól tárolható, száraz „plazma-koncentrátumot” állított elő. Ennek felhasználásával új takarmányreceptet kísérletezett ki és 1917-ben igazolta, hogy a sertések a korábbi 6 kg helyett 3 kg takarmányból is elő tudtak állítani egy kilogramm zsírt. Felismerte az új eljárás elméleti és gyakorlati jelentőségét. Ezért annak lehetséges biológiai magyarázatát is kereste, majd a tudomány evolúciója került az érdeklődése középpontjába. Új felfogásának első leülepedett eredményét a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyének 1918. október 13.-i számában „Biotechnológia” című dolgozatában publikálta (2. ábra). Mai ismereteink szerint ez a 2950 szót tartalmazó magyar nyelvű Erekydolgozat az első, biotechnológiát megfogalmazó munka, több hónappal megelőzve a „Biotechnologie” berlini kiadását. Dolgozatában Ereky - a már ismert biotechnológia fogalom meghatározása után - utalt arra, hogy a „biotechnológia abból az alaptételból indul ki, hogy…az egész állat- és növényvilág minden egyes sejtje, elkezdve a láthatatlan bacillusoktól föl a legnagyobb szárazföldi emlősig és a terebélyes tölgyfáig…ugyanazokból…a szerves és szervetlen építőkövekből áll, és az egyes sejtek csupán a felépítés módjában különböznek egymástól. Felhívta a figyelmet arra a fontos körülményre, hogy – többek között - a nukleinsavak és fehérjék kémiai építőkockái az állatokban és a növényekben azonosak; az élőlény az összetett molekulákat, az építőkockákat a „saját szervezetében előírt üzemterv szerint”…„szétszedi” és „összerakja”,…átalakítja saját szervezete alkotórészévé”,…például a növényben levő építőköveket izomrosttá. Ereky a biológiai alapfolyamatok technológiai jellegű értelmezéséhez a párhuzamot kiterjedt műszaki ismeretei alapján vonta meg. Felkészült műszaki szakemberként pontosan ismerte, hogy az elméleti fizika óriási fejlődése alapozta meg korának műszaki haladását. Például a repülőgépek kis motorjainak megépítését a hőelmélet új ismeretei alapozták meg. Ereky leírta, hogy a dolgozat közlésének célja az érdeklődés felkeltése egy új, megszülető tudomány iránt, melynek első tudományos definiálásával „a magyar nyelvű prioritást” akarta biztosítani. Ezt követte a „Biotechnologie” című könyve, amelynek kéziratához az előszót 1918. augusztus 25.-én vetette papírra. Ereky 1919 őszén élelmezési miniszter volt már, amikor a „Biotechnologie”-ben kifejtette, hogy az élelmiszertermelésben a „belső tulajdonságok” titkait mind alaposabban feltáró, elméleti biológiai ismeretekkel szövetséges új tudomány, a „biotechnológia” ölt majd testet. Úgy vélte, hogy az atomszerkezet ismeretein kialakuló új kémia, az életfolyamatok titkait az eddigieknél pontosabban feltáró biokémia fejlődése teremti majd meg a biotechnológia tudományát is. Ereky besorolása szerint a biotechnológia a természettudományokat alkalmazó, fogyasztási cikkeket előállító
100
„munkaszervezés tudomány (technológia) új, az élő organizmusokkal, biológiai munkagépekkel foglalkozó ága”. Az első biotechnológia-fogalom születésének harmadik aktusára az első világháborút lezáró békekötéseket követően került sor. Az ex-miniszter Ereky originális gondolatait, mint az egész világra kiterjeszthető kreatív szellemi teljesítményt 1920-ban ismerte el a német és a nemzetközi tudomány. A Die Naturwissenschaften 1920. december 31.-i számának vezércikkét Ereky írta. Ebben a világ élelmiszertermelési válságának megoldásában a biotechnológia fejlesztésének szükségességére hívta fel ismét a tudósok figyelmét. A háború utáni új gazdaságipolitikai világrendszerben a nyugati világ természettudományos gépezete új generációval, új módszerekkel és új lendülettel haladt tovább az élet titkainak feltárása irányába.
1. ábra: Ereky Károly 1942-ben. Eredeti fénykép alapján készült poszthumusz festmény, Uzonyi Ferenc munkája (Debrecen, 2003). Az Ereky Károly Biotechnológiai Alapítvány tulajdona.
2. ábra: Ereky Károly (1918): Biotechnológia c. cikkének címoldala Ez a világ első, a biotechnológiát, mint új tudományt tárgyaló közleménye.
A Magyar Királyság a világháborút követő gazdasági krízisek és politikai káosz időszakában perifériára szorult, s így számos fejlesztési lehetőség intenzív folytatásához már nem nyílt lehetősége. Ereky Magyarországon maradt, ahol továbbra is befolyásos személyiségként tartották számon. Nem volt alapkutatással, illetve részletkérdések feltárásával foglakozó kutató. Tudományos ars-poétikájának fókuszában következetesen hazáját, és az emberiséget súlytó éhínség végleges felszámolása volt, a természettudományos ismereteket, az új biokémiát alkalmazó, eljövendő „biokémiai kor”, a biotechnológia eszközeivel. Az utókor szemében Ereky Károly legnagyobb, elévülhetetlen érdeme, hogy az „új biotechnológia” korszakalkotó jelentőségét akkor ismerte fel és fogalmazta meg, mielőtt annak objektív művelhetőségi módszerei és eszközei rendelkezésre állhattak volna. Nyolcvanegy évvel Ereky műve után, a Nobel-díjas Norman Borlaugh egyik cikkének címe kísértetiesen egyezik Ereky 1919-es „Biotechnologie”-könyvének zárófejezet-címével. „We need biotechnology to feed the world” írta
101
101
Borlaugh 2000-ben. „The paper of biotechnology in the feed of the population” írta Ereky 1919-ben. Szakmai örökségének, életének, továbbá közéleti-politikai működésének, a Népbíróság általi elitélésének kutatása az Ereky Károly Biotechnológiai Alapítvány (Debrecen) támogatásával tovább folytatódik.
Kísérletek az orchideák aszimbiotikus csíráztatására - Galambos Mária
A hazai növényélettani irodalom első összefoglaló tudományos művét Mágocsy-Dietz Sándor publikálta 1909-ben “A növények táplálkozása” címen. A klasszikus irodalom színtézise mellett számos kertészeti növényt mutatott be, többek között Gottlieb Haberlandt munkáit is figyelembe vette. Mágocsy-Dietz ezen könyve elméleti szinten fogalmazódott meg; de még nem hangsúlyozta ki markánsan az innen kiágazódó új technológiákra gyakorolt várható hatást. Mágocsy-Dietz ismerteti a mikorriza-tanokat, azonban az orchideák mikorrizáját és magról történő szaporítás új módszereit nem említette. Az előbbit N. Bernard közölte 1904-ban először Franciaországban, az utóbbit pedig H. Burgeff 1909-ben Jénában. Másként gondolkodott erről Mágocsy-Dietz tanársegédje, Galambos Mária, későbbi fővárosi vegyész. Galambos tanulmányozta Burgeff 1909-es, és valószínűleg Molisch 1916-os könyvét is, és akkor igen merészen, az orchidea-magok in vitro csíráztatását, magoncok tiszta tenyésztését tűzte ki céljául. Az ekkor elkezdődött történetnek nagy tudománytörténeti jelentősége van. Sajnos nem rendelkezünk primer forrásokkal, ezért csak a kortársak - esetleg nem pontos visszaemlékezései alapján lehetett rekonstruálni az eseményeket. Galambos Mária elképzelésének helyességét 1913-1916 között kísérletekkel igazolta. Az orchidea magokból 1914-ben in vitro módszerrel csíráztatott, aszimbiotikus, különböző cukrok hozzáadása után micorrhiza-mentes, steril táptalajon is fejlődő orchidea tenyészeteket állított elő. Állítólag ezeket 1916-ban bemutatta Mágocsy-Dietz professzornak, jelezvén, hogy ezt a témát szeretné doktori értekezésének témájaként választani. A professzor ezt nem fogadta el, mert úgy találta, hogy nincs olyan személy Magyarországon, aki azt érdemben el tudná bírálni. Mágocsy-Dietz nem sejtette, hogy ezzel egy világraszóló tudományos felfedezéstől fosztotta meg Galambos Máriát és Magyarországot. Galambos munkájának valódi értékét majd egy évtizeddel később, 1922-1925 között az USA-ban igazolta L. Knudson. 1934ben, - Mágocsy-Ditz professzor nyugdíjba vonulásának évében - Galambos Mária kilépett újra a szakmai nyilvánosság elé (4. ábra).
4. ábra: Galambos Mária in vitro orchidea-tenyészetei 1935-ből. Eredeti fénykép, az Ereky Károly Biotechnológiai Alapítvány gyűjteményéből.
Ekkor közölte - az eddig felfedezett egyetlen - cikkét az orchidea szaporításáról. Ennek a hátteréhez tartozik, hogy Galambos a harmincas évek elején kis “szövettenyésztő” magánlaboratóriumot rendezett be lakásában, ahol újrakezdte a két évtizeddel korábban megkezdett kutatásait. “Az orchideák magról való, nevelése” c. cikke a Természettudományi Közlönyben jelent meg. Szaporítási kísérleteit ismét siker koronázta. Cikkét az első, Magyarországon in vitro csíráztatásból felnevelt orchidea virágról készített fotóval is illusztrálta. A következő évben, az Országos Magyar Kertészeti Egyesület 50 éves jubileumi kiállításán munkáját nagy sikerrel mutatta be a
102
közönségnek és elnyerte az állami aranyérmet (4. ábra). Az eredmények oktatásba, gyakorlatba történő bevezetését illetően közöny vette körül Galambos Máriát. Munkáját ennek ellenére 1939-ig folytatta. Nagy veszteségünk, hogy az összes feljegyzése a második világháború során kiégett lakásában megsemmisült, és neve is több mint ötven évig feledésbe merült. Hiteles korabeli dokumentumok hiányában Galambos prioritásán, munkásságának nemzetközi jelentőségén napjainkig vitáznak. A most felfedezett dokumentumokban Galambos nem hivatkozott egykori, sikeres steril magvetési munkáira.
Az in vitro növényi szövettenyésztés kezdetei - Orsós Ottó
A szövettenyésztés történetének ismerete az egyetemes biológia fejlődésének megértése szempontjából érdemel figyelmet. A szövettenyésztés úttörői a Magyar-Óvárott 1857-ben született, majd Ausztriába, később Németországba költözött Gottlieb Haberlandt és Amerikában a John Hopkins Kórház kutatója, későbbi Yale professzor, Ross Granwille Harrison voltak. A 20. század harmincas éveinek végéig a kutatások által megválaszolásra váró tudományos kérdés a szabályozott in vitro növényi szervdifferenciálódás és tiszta kallusztenyésztés modelljeinek keresése volt. Sachs speciális növényi szervképző anyag hipotézisének (1880) és Haberlandt totipotencia-elméletének (1902) bizonyítása a növényélettani kutatások történetének egyik fontos területe volt. Elsők között White (1934), valamint Gautheret (1939) és Nobecourt (1939) felfedezéseinek köszönhető a növényi szövettenyésztés alapmódszereinek a kidolgozása. Tudománytörténeti szempontból fontos bemutatni, hogy ebben a korban miként tartott ezen a területen lépést a világ élmezőnyével a magyar tudomány néhány jeles képviselője. Haberlandt sejtbiológiai kutatásainak hazai hatása a húszas évek első felétől kimutatható. Ezt bizonyítja, hogy Haberlandt növényi hormonelmélettel kapcsolatos úttörő munkásságát Fehér Dániel 1923-ban “A hormonok szerepe a növények életében” című cikkében részletesen összefoglalta; a növényi hormonokról ez volt az első magyar nyelven készített dolgozat. Az izolált sejtek osztódása terén kifejtett Haberlandt-munka jelentőségére pedig Gombocz Endre “A sejtosztódás újabb megvilágításban” című közleményben 1927-ben hívta fel a hazai szakemberek figyelmét, elismerve annak tudománytörténelmi jelentőségét. Azt írta Gomboc 1927-ben: “Haberlandt volt az első, ki az előbbi kérdésre kísérletes vizsgálatok alapján akarta a feleletet megadni. Izolált sejtekkel végzett kísérletei alapján egy növekedés enzymára gondol, mely a sejtosztódásokat, chemiai ingerekhez hasonlóan kiváltaná (Haberlandt, 1902)”. 1934 végén a Pázmány Péter Tudományegyetem Növényélettani Intézetének élén Mágocsy-Dietz Sándorz utóda Paál Árpád lett, akinek a nevét növekedés- (auxin) élettani munkáiról már akkor is az egész világon ismerték. Az in vitro organogenezis témakörben a Protoplasma c. folyóirat 1936., és a Biologisches Zentralblatt 1938. évfolyamában Paál Árpád egyik fiatal tanítványa, Orsós-Orován Ottó is publikálta szövettenyésztési eredményeit. Orsós 1934-ben, abban az időben kezdte el kutatásait Budapesten, amikor a hazai szövettenyésztést korábban Debrecenben elindító (1929) Huzella Tivadar volt a kísérletes sejttan egyik meghatározó nemzetközi tekintélye. 1933-ban a Nobel-díjas Romain Rollanddal is levelező Huzella elnökölt a Cambridge-ben tartott 3. Nemzetközi Kísérleti Sejttani Kongresszuson. Elnöki megnyitójának címe “A szövettenyésztés kapcsolatai a biológia általános és az orvostudomány különleges problémáival” volt. Huzella, Debrecenből Budapestre költözés után, 1930-ban magán biológiai kutató állomást is alapított Alsógödön, amely később ismert találkozó pont lett a hazai és külföldi biológusok körében, így a szövettenyésztőknek is. Itt látogatta meg Huzellát például Alexis Carrel, aki még évek múltán is elragadtatással nyilatkozott Huzella teljesítményéről. Huzella budapesti intézete adott otthon az Anatomische Gesellschaft 1939. évi kongresszusának, amelyet a sejt felfedezésének százéves évfordulója alkalmából szervezett. Nem vitás, hogy Paál és Huzella személye, valamint Haberlandt megválaszolatlan totipotencia teóriája, növényi hormon-elméletei a múlt század harmincas éveinek közepén a tehetséges Orsóst a növényi szövettenyésztés irányába fordították. A növényi szövettenyésztés nagy kérdéseinek megoldására való törekvés, mint recepciós probléma - egyidőben és versenyben Gautheret-vel, Nobecourt-tal és White-tal - Budapest biológus köreiben is jelen volt. Orsós Ottónak tehát Budapesten módjában volt részleteiben megismerni mind
103
103
Haberlandt eredeti teóriáit, mind az azokról készült hazai beszámolókat. Orsós Ottó leginkább Haberlandt közvetlen követője, munkájának magyar folytatója volt (3. ábra): kutatásaiban elsőként a Haberlandt által 1922ben összefoglalt sebhormon-kérdést kívánta megválaszolni, fehérje bomlástermékek között keresve a titokzatos sebhormont. Ennek érdekében Haberlandt módszerét fejlesztette tovább, és karalábé gumókból kimetszett szövetkockák felhasználásával Petri-csészékben agarral gélesített steril táptalajon nevelt, multifunkciós, in vitro kalluszindukciós, valamint szerv-regenerációs modellt dolgozott ki (3. ábra). E rendszer felhasználásával, megállapította, hogy a Haberlandt által feltételezett „sebhormon” és az un. “lepton” esetleg a tirozin lehet. Később a karalábé gumó présnedvéből kémiai úton tisztítással “szerképző”-extraktumokat állított elő. Orsós ezek steril táptalajhoz történő adásával a karalábégumó-kockák organogenezisét, és rizogenezisét külön-külön tudta irányítani, melyet szövettani vizsgálatokkal követett nyomon. Megállapította, hogy a “hajtásképző faktorok elkülöníthetők a gyökérképződést és a sejtosztódást előidéző anyagoktól, valamint az esetleges járulékos tápanyagoktól.” Módosított White-féle (1934) táptalajt alkalmazva „anyaszövetről leválasztott, in vitro folyamatosan növő és átoltható, tiszta kallusztenyészetet” állított elő. Orsós a hajtásregenerációt követően teljes növényt is felnevelt. 1938-as dolgozatának megjelenését követően a francia Gautheret (1939) és Nobecourt (1943) megkísérelték a karalábé gumódarabkákból a teljes növény regenerációt; nem hivatkoztak Orsósra, azonban eredményeit ismerték. Ezt huszonegy évvel később, 1959-ben megjelent monográfiájában Gautheret ismerte el. Halála (1939) után Orsós eredményeit mind a külföldi kortársak, mind a későbbi utódok elfelejtették; neve napjainkig kimaradt a szövettenyésztés jelentős úttörőinek sorából. Azt írta Rapaics 1941-ben: “Orsós szervképző tényezővel fejlesztett karalábénövénykét leválasztott a tenyésztett szövetről, cserépbe ültette, ahol rendszeres fejlődésnek indult”…”Orsós azt is megfigyelte szövettenyészeteiben, hogy a karalábédarabka más felületein kallusz képződik. A kalluszt sikerült különválasztani a karalábészövetektől és magában tovább tenyészteni. E kallusztenyészetekkel azonban nem foglalkozhatott tovább korai halála miatt. Ahol Orsós abbahagyta, ott fogta meg a problémát White”. Eddig nem ismert új felfedezés, miszerint Orsós Ottó 1937-től a zöld géntechnológia születésében kulcsfontosságú baktérium, az Agrobacterium tumefaciens által fertőzőt szövetek in vitro morfogenezisével kezdett el foglalkozni. Első eredményeiről a Berlinben tartott, 12. Kertészeti Világkonferencia kiadványában francia nyelvű rövid közleményben számolt be.
3. ábra: Orsós Ottó 1938-ban. Petri-csészében regenerált karalábé kockák növekedése. Eredeti fénykép, az Ereky Károly Biotechnológiai Alapítvány gyűjteményéből.
Száz év után a történelem ismétli önmagát?
Ereky munkássága rávilágít arra is, hogy a magyar mezőgazdaság problémáinak nagy része nemcsak az 1990. évi rendszerváltás óta eltelt időszak eseményeivel magyarázható, hanem sokkal hosszabb időre nyúlik vissza. Közel 100 évvel ezelőtt sem gazdasági, hanem főleg politikai motivációk határozták meg a mezőgazdasági termelés és földbirtok-politika szabályozását. A magyar történelem ismétli önmagát, mert a közel 100 évvel ezelőtti
104
időszakhoz hasonlóan a rendszerváltás óta is a választási ciklusoknak megfelelően változott a kis- és nagyüzemi gazdálkodás megítélése, szembeállítva a két felet. Egyébként például Németországban nem probléma a duális mezőgazdasági szerkezet, vagyis kis- és nagyüzem egymás mellett élése. Magyarországon jelenleg épp a kisüzemek felé fordul a nagyobb figyelem abban a hitben, hogy azok megoldják a mezőgazdaság problémáját. Holott nem a kis- és nagyüzemeket kell szembeállítani egymással, hanem a mezőgazdaság versenyképességet erősíteni (Popp, 2014). Legfeljebb újratermelődik az a probléma, amit már egy évszázaddal ezelőtt is tapasztaltunk. A dán példa lenyűgözte Erekyt, így a gazdák összefogásáról, a szövetkezésről is részletesen beszámolt a Dániában szerzett tapasztalatai alapján. Többek között azt írja, hogy „Dániában a parasztszövetkezetek elértek a fejlődés legmagasabb fokára. A dán paraszt az 1880-as évek óta élvezi a nagyüzemi termelés előnyeit” (Ereky, 1916). A mai dán tapasztalatok alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a magyar sertés- és tejszektor szinte egyetlen eleme sem hasonlít a dánra, érthetően versenyképessége sem (Popp – Udovecz, 2008). A 20. század elején dán mintára mezőgazdasági parasztszövetkezetek egész légiója jött létre Franciaországban, Írországban és Skandináviában. A hazai helyzetet elemezve Ereky szerint „Magyarországon nem fejlődhet ki ilyen szövetkezeti mozgalom, mindenekelőtt azon oknál fogva, mert egyetlen parasztgazda sem hajlandó feladni az önállóságát” (Ereky, 1916). Az Ereky által hiányolt összefogás ma is hiánycikk a magyar mezőgazdaságban, ahol a gazdálkodási önállóság feladása és a bizalom hiánya továbbra is hátráltatja a szövetkezést (Popp et al., 2008). Ereky Németország és Dánia mezőgazdaságának tanulmányozása után gyakorlatilag az integráció (szövetkezetek alapításával) és a globalizáció (külpiacok igényeinek kielégítése) szerepét emelte ki. A magyar agrárgazdaság azóta sem volt képes hatékonyan adaptálódni a globális, illetve az európai integráció kihívásaihoz, folyamatosan hiányzott a nyitottság, a sokoldalú partnerség és az együttműködés (Popp, 2014). Ereky meggyőződéssel hirdette, hogy a fejlett társadalmakat nem lehet eltartani az elmaradott paraszti világ élelmiszertermelési módszereivel, annak helyébe a természettudomány és technikai legfejlettebb ismereteit alkalmazó, iparszerűen termelő mezőgazdasági üzemnek kell lépnie a modern gépek, a szakértelemmel és a biotechnológia alkalmazásával. Saját kalkulációkat készít és kiszámítja az akkori világ élelmiszertermelésének energetikai mérlegét. (Ereky, 1918b). Előrejelzése helyesnek bizonyult. A világnépesség 100 év alatt több, mint négyszeresére emelkedett, sőt 2050-re a mai 7,2-ről mintegy 9 milliárd főre nő. Míg a globális lakosság létszáma 30%-kal, addig az élelmiszerek iránt mutatkozó kereslet 60%-kal emelkedik, elsősorban a hús iránti kereslet gyors növekedésével (FAO, 2011). Ereky munkásságában az állattenyésztést helyezte központba. Az azóta eltelt idő is őt igazolta. Az elmúlt 50 évben a húsfogyasztás a globális népesség növekedésénél (+230%) kétszer nagyobb mértékben, 65 millió tonnáról 290 millió tonnára emelkedett (+450%). Ez a trend a jövőben sem változik (Popp – Harangi-Rákos, 2013). Ereky „Biotechnologie” c. könyvében részletesen foglalkozik a hemicellulóz és a cellulóz lebonthatóságával, a keményítő és rost emészthetőségének javításával (Ereky, 1919). A takarmányozás központi kérdése közel 100 éve változatlan, mivel a takarmányozási kutatások ma is erre a területre összpontosítanak (Orosz, 2014). Ereky rádöbbent arra is, hogy a magyar ipari hizlaldákban azért lépett fel megbetegedés, mert ott a sertések sohasem kaptak zöldtakarmányt, vagyis a takarmányból hiányoztak a zöldtakarmány által tartalmazott tökéletes fehérjék (Ereky, 1925). A lucerna, vöröshere, rétiszéna eredetű új termékét zöld protopalzma-konzervnek nevezte el. Eljárásait és géptervét angol és német nyelven is ismertette, valamint Magyarországon, Angliában, és más országokban is szabadamaztatta. A zöldtakarmánymalom koncepciója ma is aktuális, mert Magyarországon azóta sem sikerült megoldanunk az önellátást biztosító fehérjehordozó takarmány hazai előállítását. E problémát növeli, hogy az EU-ban heves viták övezik a genetikailag módosított növények termesztését (Popp – Nábrádi, 2011).
Összefoglalás - Következtetések
105
105
Forráskutatások adatai alapján tényszerűen igazoltuk, hogy Magyarországon a tágabb értelemben vett biotechnológia hőskorában, 1897-1945 között alkotó, három rangos szakember örökségét napjainkig a Semmelweis-reflex kíséri. Munkásságuk eredetiségét a hazai kortársaik vagy nem ismerték fel, vagy elhallgatták. Nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő eredményeik méltó bemutatása nemcsak a szakkönyveinkből, hanem az oktatási-képzési dokumentumokból is kimaradtak. Ereky munkássága mindenekelőtt a tudásalapú versenyképességről szólt. A magyar mezőgazdaság fejlődésének elmúlt 100 évét elemezve kiderül, hogy a gazdák folyamatosan szembetalálták magukat a politikai által diktált megoldásokkal, amelyek sokféle célt szolgáltak, de nem a versenyképesség és hatékonyság drasztikus javítását. Ereky szinte szó szerint a mára is jellemző problémákat írja le számos közleményében. Ereky Károly biotechnológia-definícióját, eredményeit, nézeteit saját korában is érték támadások, voltak, akik megmásították, voltak, akik csak részben fogadták be, mindenesetre a magyar utókor elfelejtette. Erekyt 1945 után ugyanis kizárólag politikai ellenfélnek minősítették, és mint a híres orosz botanikus, Vavilov, börtönben halt meg. Jeltelen sírban nyugszik. Galambos Mária kutatási eredményeit a megfellebbezhetetlen tekintélyt és hatalmat élvező, felsőházi tag professzora, és a teljes hazai kertészeti szakma közönnyel fogadták; az utókor elismerése nélkül, megkeseredve halt meg. Orsós Ottó érdemeit előbb a külföldi kortársak hallgatták el, majd a hazai követők felejtették el. 1939. szeptember 01.-én bekövetkezett öngyilkosságának okát részben meghamisították, és politikai-ideológiai körülményekkel hozták összefüggésbe. Jeltelen sírban nyugszik. Állíthatjuk, hogy a hazai biotechnológia szellemi gyökerei nem a számára kiszabott, természetes tudás-folyam egészséges bázisán fejlődtek ki az elmúlt évtizedekben. Ezt, a múltjára is méltósággal tekintő nemzet tudós társadalma nem teheti meg hátrányos következmények nélkül. A zöld géntechnológia hazai recepciója azért is ütközik nehézségekbe, mert sem a magyar közvélemény, sem a döntéshozók nem ismerik, nem értik kellő mélységben a múlt üzenetét. Sütő András szavaival: „havasi emberek mondják, hogy akkor kerülnek végveszélybe, ha lábuk nyomát befedte a hó”. Eredeti fényképek alapján a magyar biotechnológus úttörőkről poszthumusz portré festmények készültek; Orsós Ottó nevét vette fel a Debreceni Egyetem AGTC Növényi Biotechnológiai Tanszék laboratóriuma.
Köszönetnyílvánítás
Az ismertetett tudománytörténeti kutatásokat az Ereky Károly Biotechnológiai Alapítvány (Debrecen) végezte. Jelen közlemény a „Fári M.G. (2010): A Semmelweis reflex és a hazai zöld géntechnológia helye a biotechnológia történetében. Zöld Biotechnológia – Hírlevél, 6 (7): pp. 1-7.” c. közlés bővített és átszerkesztett változata.
Felhasznált irodalom Bradács Zs, Pintér R, Domokos-Szabolcsy É, Fári M (2013): Dr. Orsós Ottó elfeledett poszthumus művének (Flora 1941) tudománytörténeti értékelése. In: Hoffmann B, Kollaricsné Horváth M (szerk.). XIX. Növénynemesítési Tudományos Nap: Összefoglalók. Keszthely, 2013.03.07. p. 24. Bradács Zs. (2010): „Élelmiszer előállítása levegőből”. Ereky Károly ifjúkori szakirodalmi munkássága a Magyar Ipar c. folyóirat „Ipari Újdonságok” rovatának összehasonlító elemzése alapján (1898-1901). Debreceni Egyetem, MÉK, Növényi Biotechnológiai Tanszék, Debrecen, 51 p. Bradács Zs., Kralovánszky U.P., Fári M.G. (2011): Ereky Károly fiatalkori közleményei (1897-1900). In: XVII. Növénynemesítési Tudományos Napok, Óvári J. (szerk.). 2011. április 27., Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest, Összefoglalók. pp. 161.
106
Bradács Zs., Márton L., Kralovánszky U.P., Fári M.G. (2012): Ereky Károly 1919-ben publikált „Biotechnologie” című könyvének első nemzetközi recenziója (1919-1921). In: XVIII. Növénynemesítési Tudományos Napok, Veisz Ottó (szerk.). 2012. március 6., Magyar Tudományos Akadémia Székháza, Budapest, Összefoglalók. pp. 66. Bud, R. (1989a): History of “biotechnology”. Nature, 337, 10. Bud, R. (1989b): Janus-faced biotechnology: na historical perspective. TIBTECH, 7: pp. 230-233. Bud, R. (1991): Biotechnology in the twenttieth century. Social Studies of Sciences, London, Newbury Park and New Delhi, 21. pp. 415-457. Bud, R. (1993): The uses of life. A history of biotechnology. Cambridge University Press. pp.1-299. Ereky K. (1916): Parcellázás, mezőgazdasági nagyüzemek és élelmiszertermelés. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvény-Társulat, Budapest. 22 p. Ereky K. (1918a): Biotechnológia. Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 52 (41): pp. 337-339. Ereky K. (1918b): Technikai tudományok a közélelmezés szolgálatában. Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 52 (16): pp. 137-138. Ereky K. (1918b): Technikai tudományok a közélelmezés szolgálatában. Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 52 (16): pp. 137-138. Ereky K. (1919): Biotechnologie der Fleisch-, Fett- und Milcherzeugung im landwirtschaftlichen Großbetriebe. Verlag Paul Parey, Berlin. 84 p. Ereky K. (1919): Biotechnologie der Fleisch-, Fett- und Milcherzeugung im landwirtschaftlichen Großbetriebe. Verlag Paul Parey, Berlin. 84 p. Ereky K. (1920): Die Steigerungsmöglichkeiten der landwirtschaftlichen Lebensmittelproduktion. Die Naturwissenschaften, 8(53): pp. 1035-1038. Ereky K. (1925): A zöldtakarmánymalom és a nagy istállóüzemek. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai RészvényTársulat, Budapest, 83 p. FAO (2011): Looking ahead in world food and agriculture: perspectives to 2050. Edited by Piero Conforti. Agricultural Development Economics Division Economic and Social Development Department Food and Agriculture Organization of the United Nations, 2011, Paris. p. 539 (ISBN 978-92-5-106903-5) http://www.fao.org/docrep/014/i2280e/i2280e.pdf Fári M. (2004): Gróf Festetics Imre rendhagyó recepciós esete. Hogyan jött létre az első hazai nemesítő társaság, és milyen körülmények hatására született meg az első empirikus genetikai törvény Magyarországon, Mendel születése előtt?: A honi Kopernikusz recepciótól a magyar Nobel-díjakig. Budapest: Áron Kiadó, 2004. pp. 59-92. Fári M. (2005): Dr. Ottó Orsós, the forgotten Hungarian pioneer in plant tissue culture. International Journal of Horticultural Science 11:(1) pp. 9-13. Fári M. (2005): Elfelejtett úttörö biológusok, Dr. Orsós Ottó munkássága. Mag Kutatás Fejlesztés és Környezet 19:(4) pp. 30-33. Fári M., Kralovánszky U.P. (2005): 'A biotechnológia' fogalom apja magyar volt: Ereky Károly elfeledett munkássága. In: Korsós Z (szerk.). IV. Kárpát-medencei Biológiai Szimpózium. Előadások.. Konferencia helye, ideje: Budapest, Magyarország, 2005.10.17-2005.10.19. Budapest: Magyar Biológiai Társaság, pp. 199-204. Fári M.G, Bud, R., Kralovánszky U.P. (2001a): The history of the term biotechnology: Károly Ereky and his contribution. In: Encuentro Latinoamericano de Biotecnologia Vegetal – REDBIO (The Fourth Congress of Redbio), Goiânia, Brazília, 2001.06.04-2001.06.08. Elektronikus összefoglaló. Fári M.G, Kralovánszky U.P. (2009): Sümegről indulva a világhírnév rangjáig: Ereky Károly születésének 130., a „biotechnológia” megfogalmazásának 90. évfordulójára. Sümegi Nyomda, Sümeg. 63 p. Fári M.G. (2006): A kertészeti biotechnológia kialakulása Magyarországon. Kertgazdaság 38:(1) pp. 66-79. Fári M.G. (2010): A Semmelweis reflex és a hazai zöld géntechnológia helye a biotechnológia történetében. Zöld Biotechnológia – Hírlevél, 6 (7): pp. 1-7. Fári M.G. (2011): A „biotechnológia” fogalom megalkotójának munkássága. Innotéka Magazin – Tudomány, innováció, zöldgazdaság, vol. 5 (augusztus-szeptember). pp. 14-15.
107
107
Fári M.G., Kralovánszky U.P. (2004): Az Ereky-rejtély megoldása. Hogyan született meg a biotechnológia első koncepciója Magyarországon? In: Recepció és kreativitás - Nyitott magyar kultúra. A honi Kopernikuszrecepciótól a magyar Nobel-díjakig, Palló G. (szerk.), Budapest, Áron Kiadó. pp. 240-268. Fári M.G., Kralovánszky U.P. (2005a): Ereky Károly (posthumus, 2005): Biotechnológia a közellátás szolgálatában. Mag Kutatás Fejlesztés és Környezet, 19 (4): pp. 34-37. Fári M.G., Kralovánszky U.P. (2005b): A „biotechnológia” fogalom apja magyar volt: Ereky Károly elfeledett munkássága. Agrártudományi Közlemények – Acta Agraria Debreceniensis 17: pp. 107-110. Fári M.G., Kralovánszky U.P. (2005c): A biotechnológia magyar úttörőinek nyomában: Az Ereky Károly Biotechnológiai Alapítvány tevékenysége. In: IV. Kárpát-medencei Biológiai Szimpózium, Korsós Z. (szerk.), 2005. október 17-19., Budapest, Fővárosi Állat- és Növénykert, Előadáskötet, pp. 283-286. Fári M.G., Kralovánszky U.P. (2006): The founding father of biotechnology: Károly (Karl) Ereky. International Journal of Horticultural Science, 12 (1): pp. 9-12. Fári M.G., Menezes E.A., Bud, R., Kralovánszky U.P. (2001b): Horticultural biotechnology, as efficient means for developing countries suggested by K. Ereky. Acta Horticulturae 560: pp. 557-564. Frigyesi V. (2001): A biotechnológia gazdasági és társadalmi hatásai. Budapest. Kézirat, 72p. Galambos M (1934): Az orchideák magról való nevelése. Természettudományi Közl. 66: 313-320. Holló J. és Kralovánszky U.P. (1992): Magyar sikerek a biotechnológiában. Magyar Tudomány, 1992(3): 268-282. Holló, J. & Kralovánszky, U.P. (2000): Biotechnology in Hungary. In: Fiechter, A. (ed.), History of Modern Biotechnology I., Biochemical Engineering / Biotechnology. Springer-Verlag, Berlin - Heidelberg - New York, p.151-173. Kralovánszky U.P, Fári M.G. (2004): Ereky Károly a biotechnológia atyja, akit a XX. század elfelejtett. Gyakorlati Agrofórum, 15 (12): pp. 25-27. Kralovánszky U.P., Fári M.G. (2005): A „Biotechnológia” születéséről: in memoriam Ereky Károly (The birth of „Biotechnology”). Állattenyésztés és Takarmányozás, 54 (6): pp. 581-594. Mándy, Gy. (1960): Megemlékezés dr. Orsós Ottóról, halálának húszéves évfordulóján. Biológiai Közlemények, 7(2): 113-115. Orosz Sz. (2014): Tömegtakarmányaink minősége és a költséghatékony tejtermelés, a változó időjárási viszonyok tükrében. Előadás. AXIÁL Gyakorlati Akadémia. Sárvár. 2014. május 21. Orsós, 0. (1936): Untersuchungen über die sogenannten Nekrohormone. Protoplasma, 26: 351-371. Orsós, O. (1938a): Untersuchungen über Organdifferenzierungen. Biol. Zentralb., 58(7-8): 366-370. Orsós, O. (1938b): La question des substabnces organogénes. XXIIe Congrès International d’Horticulture, Berlin. Orsós, O. (1941): Die Gewebeentwicklung bei der Kohlrabiknolle. Flora, 35: 6-20. Popp J. (2014): Hatékonyság és foglalkoztatás a magyar mezőgazdaságban. Gazdálkodás. 58. évf. 2. sz. 2014. 173-184. Popp J., Harangi-Rákos M. (2013): A szarvasmarha-tenyésztés nemzetközi és hazai kilátásai. Állattenyésztés és takarmányozás. 2013. 62. évf. 4. sz. pp. 324-345. Popp J., Potori N., Udovecz G., Csikai M. (szerk.) (2008): A versenyesélyek javításának lehetőségei a magyar élelmiszer-gazdaságban. Alapanyag-termelő vagy nagyobb hozzáadott-értékű terméket előállító ország leszünk? Magyar Agrárkamara. Szaktudás Kiadó Ház Budapest, 2008, p.164. Popp J., Udovecz G. (2008): A dán sertés- és tejszektor titka. Magyar Mezőgazdaság 63. évf. 2008. január 2. pp. 12-13. Popp, J., Nábrádi, A. (2011): Economics of GM crop cultivation. Applied Studies in agribusiness and commerce – APSTRACT, Vol. 5, Numbers 3-4. 2011, pp. 7-19, HU-ISSN 1789-221X. Agroinform Publishing House, 2011. Rapaics R., (1953): A magyar biológia története. Akadémiai Kiadó, Budapest, 304p.
108
