HULLADÉKOK ENERGETIKAI ÉS BIOLÓGIAI HASZNOSÍTÁSA
8.3
A biológiailag lebomló polimerek komposztálása. Egy német felmérés eredményei Tárgyszavak: biológiai lebontás; biopolimer; komposztálás; műanyag; Németország; tanulmány.
A biológiailag lebomló polimerek Manapság a biológiailag lebomló polimerek bő választéka áll rendelkezésre. Ezek megújuló és fosszilis erőforrásokból vagy ezek keverékéből állíthatók elő. A piacon a választék dacára csekély a biológiailag lebomló polimer, bár a jövőben növekedés várható. Az EU-ban a biológiailag lebomló polimerek felhasználását 2001ben 0,02–0,03 M t-ra becsülték. Egyes előrejelzések szerint ez 2010-re eléri az 1,1 M tonnát. Összehasonlításképpen: 1995-ben a hagyományos polimerekből 37 M t-t állítottak elő Nyugat-Európában. A biológiailag lebomló polimerek alkalmazásának fő akadálya az ár, amely jelenleg a hagyományos polimerének kb. két–háromszorosa. Tapasztalat szerint azonban az árat befolyásolja a termelés nagysága, így ha a kereslet nőne, csökkenne az ár. A piaci bevezetést részben politikai intézkedések is javíthatják. Például az EU támogatja, ha a parlagon hagyott területeken megújuló erőforrásokat termesztenek, és azokat az iparágakat, amelyek megújuló nyersanyagokat dolgoznak fel. A biológiailag lebomló polimer alapötlete a természetben zajló körforgás. A mikroorganizmusok a földön termesztett növényeket a kiindulási anyagokra, szén-dioxidra és vízre bontják le. Ez a körforgás a mezőgazdasági megújuló erőforrásokból előállított biológiailag lebomló polimerek modellje. Természetesen a biológiailag lebomló polimerek energetikai hasznosítása is lehetséges égetéssel, mivel a hagyományos polimerekhez hasonlóan nagy a fűtőértékük. Nem könnyű megmondani, hogy a
komposztálás vagy égetés-e a jobb újrahasznosítási stratégia. Mindkét esetben fosszilis erőforrás helyettesíthető, és szén-dioxid és víz végtermék keletkezik. Komposztáláskor azonban középtávon a szén-dioxidot részben megkötik a huminanyagok. A komposzt a mezőgazdaságban hasznosítható, például a természetes körforgás ciklusának bezárása érdekében. Az égetési maradékot, mint a fenékhamut és pernyét lerakókra kell szállítani vagy újrahasznosítani, például útépítéseken. A kezelést technológiai szempontból vizsgálva, a komposztálás gazdaságosabb, mint az égetés. A komposztálóüzemekben azonban a közismert szennyező anyagokat, pl. a hagyományos polimereket el kell különíteni a szerves hulladékból. Mivel a biológiailag lebomló és hagyományos polimerek külsőre alig különböznek egymástól, a hagyományos polimer elkülönítése nem könnyű feladat. A komposztálóüzemekben a biológiailag lebomló polimerek komposztálása általános gyakorlatának vizsgálatához tisztázni kell az alkalmazott elő- és utókezeléseket.
A komposztálóüzemek megkeresése Módszerek
A biológiailag lebomló polimerek sorsáról a komposztálóüzemekben telefonos megkeresés útján tájékozódtak. A Szövetségi Komposztminősítő Egyesület (Bundesgütegemeinschaft Kompost e.V.) által tanúsított komposztálóüzemeket az ún. Compost Atlas tartalmazza. A mintegy 600 üzem közül az alábbi szempontok alapján körülbelül 30 üzemet választottak ki találomra: – változtatható kapacitás, – az ország különböző régióinak képviselete, – a feldolgozásra kerülő anyagok és eljárások különbözősége. A kiválasztott üzemektől bekért adatok a következők voltak: Általános adatok: – az üzem helye, építés ideje, – az üzem és a hulladék típusa, – feldolgozókapacitás. A biológiailag lebomló műanyagok elkülönítésével kapcsolatos információk: – a biológiailag lebomló műanyagokról szerzett tapasztalatok, – a biológiai eredetű hulladékban előforduló szennyező anyagok, – a szennyező anyagok elválasztásához alkalmazott módszerek, – szennyező anyag eltávolítása komposztálás előtt vagy után. A komposztálóüzem észrevételei a biológiailag lebomló műanyagokkal kapcsolatban:
– a lebomló és nem lebomló polimerek elválaszthatósága, – a szerves anyagok és a biológiailag lebomló polimerek együtt gyűjtésének hatása, – a biológiailag lebomló polimerek lebonthatósága, – általános javaslatok a biológiailag lebomló polimerek kezelésével kapcsolatban. Mindössze 15 üzemmel sikerült interjút készíteni, ezek mutattak hajlandóságot, és szántak rá időt, valamint neveztek meg a témát jól ismerő személyt. A részvételi hajlandóság, a válaszadók felkészültsége, valamint kooperációs készsége nagyon változatos képet nyújtott, ezért az adatok nem teljesek mind a 15 felsorolt üzem esetében. Még a sikeres esetekben is gyakran csak ismételt telefonálással sikerült megkapni a kért információt. 1. táblázat A válaszoló komposztálóüzemek főbb jellemzői Sorszám
Kapaci- Üzemtípus A feldolgozott hulladék típusa Tartomány Építés éve tás (%) E t/év HB ZH IH Nincs tapasztalat a biológiailag lebomló polimerrel 1 20 fedett prizma 50 25 25 1 1998 2 35 forgatott prizma 90 10 0 2 1996 3 6 prizma 80 10 10 3 1993 7 5 prizma 0 100 0 4 – 9 14 dob és prizma 75 10 15 4 1994 10 35 forgatott prizma 85 15 0 5 1992 11 30 forgatott prizma 83 17 0 4 1996 13 5 fedett prizma 95 5 0 6 1990 15 14 dob és prizma 75 10 15 4 1994 Már komposztáltak biológiailag lebomló polimert tartalmazó szállítmányt 4 21 szekrény 80 20 0 7 1993 5 30 szekrény 70 30 0 6 1996 12 18 tartály 75 25 0 1 1995 14 18 dob és prizma 52 48 0 8 1993 Ismert volt, hogy a helyben válogatott biohulladékban biológiailag lebomló polimer is van 6 20 brikollare 65 31 4 9 1995 8 14 szekrény 50 45 5 10 1993 Lábjegyzet: HV – helyben válogatott biohulladék; ZH – zöld hulladék; IP – ipari és egyéb hulladék 1 – Észak-Rajna-Vesztfália; 2 – Baden-Württemberg; 3 – Brandenburg; 4 – Alsó-Szászország; 5 – Rajna-Pfalz; 6 – Schleswig-Holstein; 7 – Hessen; 8 – Bajorország; 9 – Mecklenburg-Nyugat-Pomeránia, 10 – Türingia.
Eredmények
A komposztálóüzemek alapadatait az 1. táblázat foglalja össze. Ezek elsősorban a Compost Atlas-ból származnak. Az üzemméret 5–35 000 t/év között mozgott. Az üzemek a német szövetségi állam 16 tartománya közül 10-ből kerültek ki, és 1990–1998 között épültek. Ebben a főbb német üzemtípusok szerepelnek, amelyek felölelik a nyitott (prizma és fedett prizma) technológiát, a zárt nem reaktorberendezést (forgatott prizma, brikollarie) és a zárt reaktort (szekrény, tartály és dob). A nyitott és zárt eljárásokat részben kombinálták. Egyetlen üzem kivételével (7. sz.) a fő hulladékfrakció válogatott háztartási hulladékból állt. További hulladék volt a zöldhulladék, és 6. számú üzem esetében a kereskedelmi vagy egyéb hulladék. A 2. táblázat a szennyező anyagokról és elválasztásukról nyújt áttekintést. A legtöbb üzem megadta a szennyezőanyag-tartalomra vonatkozó információkat (az üzem adataiból becsült átlag). A szennyezőanyagtartalom 1,5–28% között mozgott, de egyesek nem tudtak (vagy mondtak) vagy kicsire becsülték ennek értéket. Valamilyen módszert minden üzemben alkalmaztak a szennyező anyag elválasztásra, de három üzemből (2 , 3., 9.) nem érkezett válasz. A fő módszer a szitálás, a kézi válogatás és a mágneses elválasztás volt. Két esetben (1. és 12.) szelelést is alkalmaztak. Mivel a komposztálóüzemekben a mágneses leválasztás (az üzemek 47%-a alkalmazza) nem befolyásolja döntő mértékben a biológiailag lebomló polimer anyagáramát, a későbbiekben erről nem lesz szó. Egyetlen üzem (12.) kivételével szitálást valamennyiben (73%) alkalmaznak, 5 esetben (33%) komposztálás előtt, másik 6 esetben (40%) komposztálás után. Az 1–3 személlyel végzett kézi válogatás a legtöbb esetben rendszeres volt, és csak egynél (7.) szórványos. Ezt az eljárást csak öt üzem (33%) alkalmazta, négy esetben (27%) komposztálás előtt és egy (7%) esetben komposztálás után. Hét üzem (47%) csak egylépcsős elválasztást (szitálás vagy kézi válogatás), négy üzem kétlépcsős válogatást alkalmazott (5., 7., 11. szitálás és kézi válogatás; 12. kézi válogatás és szelelés) (27%). Csupán egy üzemnél (1.) szerepelt valamennyi eljárás. A zavaró polimert az üzemek 33%-ában (1.,6.,10.,11.,14.) komposztálás előtt, 33%-ában (4.,5.,8.,13.,14.) komposztálás után válogatták ki, 14%-ban (7.,12.) előtte és utána is. Az 1. ábra erről is áttekintést ad.
2. táblázat A biológiailag lebomló polimer mennyisége a teljes hulladékon belül, a biohulladék szennyező anyagai és elválasztásuk módszerei
Sorszám
SzennyezőanyagElőfordu- tartalom (% lás (V/V))
Szennyezőanyag-elválasztás ideje előtte
módja utána
szitálás
kézi
szelelés
mágneses
Nincs tapasztalat a biológiailag lebomló polimerrel 1
0
nem ismert
+
-
előtte
előtte 1/
előtte
előtte
2
0
nem ismert
n.v.
n.v.
n.v.
n.v
n.v.
n.v.
3
0
csekély
n.v.
n.v.
n.v.
n.v
n.v.
n.v.
7
0
csekély
+
+
utána
előtte 2/
–
–
9
0
nem ismert
n.v.
n.v.
n.v.
n.v.
n.v.
n.v.
10
0
8
+
–
előtte
0
–
előtte
11
0
3–4
+
–
előtte
2–3/ előtte
–
–
13
0
nem ismert
–
+
utána
0
–
utána
15
0
kb. 5
+
–
előtte
0
–
előtte
Már komposztáltak biológiailag lebomló polimert tartalmazó szállítmányt 4
tesztelés
2–5
–
+
utána
0
–
–
5
tesztelés
0,5–0,7a
–
+
utána
1–2/ utána
–
–
12
tesztelés
5
+
+
–
2/ előtte
utána
–
14
szállítmány
1,5–2
–
+
utána
0
–
utána
0
–
előtte
0
–
előtte
Ismert volt, hogy a helyben válogatott biohulladék tartalmaz biológiailag lebomló polimert 6
igen
2–5
+
–
8
igen
28
–
+
előtte
Lábjegyzet: a/ %(m/m); b/ a komposztálás előtt vagy után kézi válogatást végző személyek száma; 2/ szórványosan; n.v. = nem válaszoltak.
1/
egyszer;
komposztálóüzem sorszáma
szennyezőanyagleválasztás komposztálás előtt
2
1
11
6
10
3
előzetes szelelés 11
komposztálás után
7
előzetes kézi válogatás
12
7
14
5
4
8
13
?
12 5
várható következmények
nincs válasz előzetes szitálás
15
1 1
9
leválasztás
előzetes szitálás előzetes szelelés előzetes kézi válogatás
lebomlás feltételezhetően leválasztva, vagy nagy ráfordítások a lebomlás érdekében
1. ábra A megkeresett komposztálóüzemekben alkalmazott szennyezőanyag-leválasztási lépések és ezek hatása a biológiailag lebomló polimerek további sorsára A 3. táblázat az egyes üzemek biológiailag lebomló polimerek viselkedésével kapcsolatos észrevételeit összegzi. A biológiailag lebomló polimerekkel kapcsolatos ismeretek nagyon különbözőek – kezdve a „sohasem hallottam róla” választól a gyakorlati ismeretekig. A tapasztalatokat a következőképpen csoportosították: „nincs gyakorlati tapasztalat a biológiailag lebomló polimerekkel” (10 üzem, 67%), már komposztáltak „biológiailag lebomló polimert tartalmazó szállítmányt” (4 üzem, 27%), és ismeretes, hogy „a helyben válogatott biohulladék biológiailag lebomló polimert is tartalmaz” (2 üzem, 13%). A biológiailag lebomló polimerre vonatkozó alapismeretekkel a legtöbb üzem rendelkezett. A 6. és 8. üzemekben tudtak arról, hogy az üzembe beszállított biohulladék, amelyet a háztartásokban szelektíven gyűjtöttek, biológiailag lebomló polimert is tartalmazott, de ez nem befolyásolta a normál üzemmenetet. A 14. üzembe egy alkalommal egy kiállítás közétkeztetési maradéka érkezett, ami biológiailag lebomló polimert tartalmazott. Bioló-
giailag lebomló polimerrel három üzemben (4., 5. és 12.) végeztek kísérletet. Az értékelésben kimutatható volt az üzem háttérismerete és gyakorlati tapasztalata. 3. táblázat Az üzemi tapasztalatok összegzése Sorszám
Szennyezőanyagtartalom emelkedése
Elválasztási lehetőség
Lebonthatóság
Nincs tapasztalat a biológiailag lebomló polimerrel 1
nem tartanak ettől
Nincs
Kiválogatás után
2
n.v.
Nem ismert
n.v.
3
Tartanak tőle
Nem ismert
n.v.
7
Nem ismert
Nincs
n.v.
9
Tartanak tőle
Nem ismert
n.v.
10
Tartanak tőle
Nincs
Lebomlik (csak részben)
11
Csökkenést várnak
Kézi válogatás
Lebomlik (esetenként)
13
Tartanak tőle
Nem szükséges
Lebomlik
15
n.v.
Nem ismert
Kiválogatás után
Már komposztáltak biológiailag lebomló polimert tartalmazó szállítmányt 4
Észlelték
Nem ismert
Lebomlik (7 nap alatt)
5
Tartanak tőle
nem ismert
Lebomlik (többnyíre)
12
Észlelték (kismértékben)
Nem szükséges
Lebomlik (igen jól)
14
Nem észlelték
Nem szükséges
Lebomlik (igen jól)
Ismert volt a helyben válogatott biohulladékban a biológiailag lebomló polimer előfordulása 6
Nem észlelték
Nincs
Kiválogatás után
8
Észlelték
Nem szükséges
Lebomlik (igen jól)
Lábjegyzet: n.v. – nem válaszoltak.
A helyben válogatott hulladék és a biológiailag lebomló polimer együttes gyűjtésének hatására vonatkozó kérdésre különböző válaszokat adtak a válaszolók. A gyakorlati tapasztalattal nem rendelkező üzemek közül háromból nem érkezett válasz vagy nem volt vélemény. A fajtatiszta biológiailag lebomló polimer szállítmány komposztálásával szerzett tapasztalat alapján az üzemeltetők közül hárman (4.,12.,14.) saját tapasztalatuk alapján válaszoltak, annak ellenére, hogy a biológiailag le-
bomló polimer nem a háztartásokban külön gyűjtött hulladékból származó frakció volt. A válaszok a kezelt frakciótól függtek. A 14. üzemben, ahol a hulladékba tették az étkezési maradékot, nem nőtt a szennyezőanyag-tartalom. A 12. üzembe fóliák érkeztek, ami kissé megemelte a szennyező anyagok mennyiségét. A 4. üzemben vegyes biológiailag lebomló polimertermékeket dolgoztak fel, ami ugyancsak növelte a szenynyező anyagok mennyiségét. A másik kilenc üzemeltető válasza a háztartásban válogatott hulladék és a biológiailag lebomló polimer együtt gyűjtésére vonatkozott. Azok közül, akiknek tudomása volt arról, hogy a biohulladék biológiailag lebomló polimert is tartalmaz, az egyik (8.) a szennyező anyag mennyiségének növekedéséről számolt be (becslés és nem mérés alapján), míg a másik (6.) nem észlelt ilyent. Az üzemeltetők többség (pl. 6) meg volt győződve arról, hogy a biotartályba gyűjtött nem lebomló anyagok növelik a szennyező anyagok mennyiségét. Egy üzemeltetőnek (1.) más volt a véleménye, sőt egy másik (11.) a szennyező anyag mennyiségének csökkenését várta, mert szerinte a biológiailag lebomló polimerek sikeres bevezetését követően feltehetően csökkenni fog a hagyományos polimerek mennyisége. Arra kérdésre, hogy a hagyományos, de nem biológiailag lebomló polimerek elkülönítésére volt-e lehetőség az üzemben, a többség (6 üzem, 40%) nem tudott válaszolni, vagy azt mondta, hogy erre nincs mód (4 üzem, 27%). A komposztálás utáni válogatással az esetek többségének nem volt problémája (4 üzem, 27%), tekintettel arra, hogy erre az időre a biológiailag lebomló polimernek el kellett tűnnie. Csupán a 11. üzem jelezte, hogy kézi válogatás lehetséges. A lebonthatósággal kapcsolatos kérdésre a biológiailag lebomló polimerrel tapasztalatot szerzett valamennyi üzemeltető saját üzemi megfigyelései alapján válaszolt: (A) 4., 8., 12., 14.: kielégítő lebomlás. (B) 5.: kielégítő lebomlás, csak a részben lebomlott nagyobb darabok jelentettek problémát. (C) 6.: komposztálás előtti elválasztás szitálással. Azokban az üzemekben, ahol követni tudták a biológiailag lebomló polimerek bomlását, a szennyező anyagot komposztálás után szitálással vagy szeleléssel választották le. A gyakorlati tapasztalattal nem rendelkező, a szennyező anyag leválasztását komposztálás előtt alkalmazó öt üzem közül háromban feltehetően többnyire szitálással különítik el a biológiailag lebomló polimereket. Ezek közül csupán egyben (13.) távolítot-
ták el komposztálás után a szennyező anyagot. Az üzem úgy vélte, hogy a biológiailag lebomló polimer komposztáláskor lebomlik. Értékelés
A megkérdezettek nagy száma jól tükrözte az üzemtípusokat és méreteket, a régiókat és az építés évét. Az üzemek a német komposztálási helyzetről nyújtottak áttekintést, ugyanakkor számuk nem volt elegendő a statisztikai értékeléshez. A legtöbb üzemben helyben válogatott biológiai hulladékot dolgoztak fel. Mivel az egyik gyűjtési elv a biológiailag lebomló polimerek és a helyben válogatott biológiai hulladék együtt gyűjtése, a biológiailag lebomló polimerek ezen az úton érkeztek komposztálóüzemekbe. Ezenkívül még többé-kevésbé fajtatiszta szállítmány érkezett fesztiválokról vagy gyorséttermekből. A zöldhulladék és a közönséges kereskedelmi hulladék gyakorlatilag nem tartalmaz biológiailag lebomló polimert. A helyben válogatott biohulladékok szennyező anyagai rendszerint polimerekből, üvegből, fémből és kőből állnak. A szennyező anyag mennyisége tekintetében nagy különbség volt az üzemek között. Ennek az lehetett az oka, hogy különböző eredetű volt a helyben válogatott biohulladék, vagy aránya eltérő volt a teljes feldolgozott szerves hulladékon belül. A megkérdezett üzemekben a szennyezőanyag-tartalom nem befolyásolta lényegesen az elválasztási lépések számát és típusát. A szennyező anyagot szitálással, mágneses úton, kézi válogatással és szeleléssel különítették el. A mágneses válogatás kivételével valamennyi válogatási lépés befolyásolhatja a biológiailag lebomló polimer áramát, amennyiben erre komposztálás előtt kerül sor. Leggyakrabban szitálást alkalmaznak. A szitálással végzett méret szerinti válogatáskor a hagyományos és biológiailag lebomló polimerek – hasonlóságuk miatt – egy frakcióba kerülhetnek. Szeleléskor azonos sűrűségük következtében ugyancsak egy frakciót alkothatnak. A kézi válogatásnál a legfontosabb szempont a megjelenés, a vizuális benyomás. Mivel a tanúsított biológiailag lebomló polimerek logót viselnek, a hagyományos polimerek kiválogatása elméletileg csak kézzel lenne lehetséges. A kasseli vizsgálatból kiderült, hogy a válogatás csak a biológiailag lebomló polimerek kis részaránya mellett megoldható, mivel azok mennyiségének emelkedésével romlott a válogatás hatásfoka. A válogatást végző személyeket ebben a kísérletben felkészítették. Általában úgy tűnik, hogy nagy a ráfordítás, és nehéz ránézésre megkülönböztetni a hagyományos és biológiailag lebomló polimert. Ez a módszer valószínűleg nem alkalmazható, különösen Németországban nem, ahol igen jelentősek a bérköltségek.
Amennyiben a biológiailag lebomló polimereket és a helyben válogatott szerves háztartási hulladékot együtt gyűjtik, a komposztálóüzemek biológiailag lebomló polimerek viselkedésével kapcsolatos tapasztalatai a következőkben összegezhető: – komposztálás előtt végzett mechanikai válogatás (szitálás, szelelés): a biológiailag lebomló polimereket elválasztják, – komposztálás előtt kizárólag kézzel végzett válogatás: a biológiailag lebomló polimereket valószínűleg leválasztják, amennyiben ez nem igényel nagy erőfeszítéseket, – szennyezőanyag-leválasztás csak komposztálás után: a biológiailag lebomló polimer lebomlása lehetséges. Az 1. ábra azt szemlélteti, hogy a megkeresett komposztálóüzemekben az egyes válogatási műveletek hogyan befolyásolhatják a biológiailag lebomló polimerek viselkedését. Ugyanez lehet érvényes a külön beszállított biológiailag lebomló polimerekből álló frakciókra, de a frakciók ebben az esetben is összekeverhetők a szerves hulladékkal, miután komposztálás előtt eltávolították a szennyező anyagot.
Következtetések Ha a biológiailag lebomló polimert a helyben válogatott szerves háztartási hulladékkal együtt gyűjtik, a komposztálóüzemben a következő intézkedésekkel érhető el lebomlás: 1. szennyező anyagok leválasztása komposztálás után: – a kezelést nem kell megváltoztatni. 2. szennyező anyagok leválasztása komposztálás előtt: – az eljárás módosítása úgy, amennyiben ez lehetséges, hogy a komposztálás előtti válogatásról a komposztálás utánira térnek át, – új módszerek vezethetők be (kipróbálás után), amelyek lehetővé teszik a hagyományos polimer kizárólagos elkülönítését. Amennyiben nem változik az eljárás vagy nem lehetséges új módszer bevezetése, a biológiailag lebomló polimer nem bomlik le, de a biológiai hulladékot szennyező anyagaival együtt valószínűleg elégetik. Így a cél, a természetes körforgás zárása nem teljesülhet. Amennyiben a biológiailag lebomló polimereket adott helyen nagy mennyiségben külön gyűjtik, ezek beszállíthatók a komposztálóüzembe. Ebben az esetben a komposztálóüzem a következő intézkedésekkel érhet el lebomlást:
A biológiailag lebomló polimer frakcióban a szennyezőanyagtartalom ellenőrzése. Amennyiben a biológiailag lebomló polimer szenynyezőanyag-tartalma kicsi, a biológiailag lebomló polimer hozzáadása a biohulladék-frakcióhoz a következő két módon történhet meg: (1) ha komposztálás előtt szennyezőanyag-válogatást is alkalmaznak, miután a szokásos biohulladékot komposztálás előtt megtisztították a szennyező anyagoktól, vagy (2) ha komposztálás utáni szennyezőanyag-leválasztást is alkalmaznak, akkor komposztálás előtt bármelyik fázisban. Amennyiben a biológiailag lebomló polimer szennyezőanyag-tartalma nagy, a szokásos biológiai hulladékból és biológiailag lebomló polimerből előállított komposztból komposztálás után kell a szennyeződést leválasztani. Végül annak érdekében, hogy a biológiailag lebomló polimer tényleges újrahasznosítása komposztálással megvalósuljon, a biológiailag lebomló polimer felhasználása akkor ajánlott, ha fajtatiszta (pl. külön gyűjtött), kis szennyezőanyag-tartalmú biológiailag lebomló polimer frakció keletkezik. Csak ilyen esetekben komposztálható a biológiailag lebomló polimer valamennyi komposztálóüzemben. Minden további biológiailag lebomló polimer frakció, vagyis nagy szennyezőanyag-tartalmú fajtatiszta és a helyben válogatott szerves háztartási hulladékkal együtt gyűjtött lebomló polimerek csak olyan üzemekben komposztálható, amelyek komposztálás utáni válogatást alkalmaznak. Ha nem következik be biológiai lebomlás, akkor a biológiailag lebomló polimer fosszilis erőforrást kímélő tulajdonsága kerül előtérbe. Addig, amíg nem bizonyítható egyértelműen a biológiailag lebomló polimer lebomlása a komposztálóüzemekben (pl. olyan intézkedések kifejlesztésével, amelyekkel szétválasztható a biológiailag lebomló polimer a nem lebomlótól), a biológiai lebonthatóság hangsúlyozása értelmetlen, vagy még inkább ellentétes hatású (azok az emberek, akik hajlandók nagyobb árat fizetni a biológiailag lebomló polimer lebontásáért, ugyancsak elvárnák az ilyen típusú kezelést). A gyűjtés és kezelés vonatkozásában a lehetőségekben jelentős területi egyenlőtlenségek vannak, amelyek oka a gyűjtőtartály-ellátottságban (tartály a maradék hulladék és az újrahasznosítható hulladék részére), és a kezelő/ártalmatlanító rendszerek (komposztálás, égetés, lerakás, mechanikai–biológiai előkezelés, újrahasznosítás) rendelkezésre állásában keresendők. A területenként eltérő gyűjtőrendszerek létrehozását el kellene kerülni, mert ugyanazt a terméket nem lehet a szerint jelölni, hogy használat után milyen módon kezelik. A biológiailag lebomló polimerekre vonatkozó különleges irányelvek és egységes kezelési kon-
cepciók hiánya zavart okozhat a lakosság körében, sőt leronthatja a biológiailag lebomló polimerekről kialakult kedvező képet. További bonyodalmat okozhat Németországban, ha a csomagolási hulladék tárolásához hasonló újabb gyűjtőedényt állítanak be. Ha a biológiailag lebomló polimeren „Helyezd a biotartályba!” vagy a Maradékhulladék-tárolóba” jelölést helyeznének el, nem lehetne megakadályozni a hibás dobást az újrahasznosító tárolóba („sárga zsák”), a hagyományos és biológiailag lebomló polimer hasonlósága miatt. Ez valószínűleg fennakadást okozna az újrahasznosító üzemekben, ahol lényegében hagyományos polimert dolgoznak fel. Ebből következik, hogy meg kell vizsgálni az újrahasznosító üzemek gyakorlatát. Ezért nem kellene valamennyi biológiailag lebomló polimert bevezetni a piacra. Kivételt képezne az a néhány eset, amikor a fajtatiszta biológiailag lebomló polimer gyűjtésének feltételei adva vannak. Ez mindaddig érvényben maradna, amíg minden egyes komposztálóüzem meg nem határozná a biológiailag lebomló polimer biológiai lebonthatóságát (vagy lebonthatatlanságát), majd ezek ismeretében egy ésszerű gyűjtési eljárást dolgoznának ki. Továbbá igazolni kellene, hogy a hagyományos polimerek újrahasznosítását alapvetően nem érintené kedvezőtlenül ez a megoldás. Összeállította: Haidekker Borbála Körner, I.; Redemann, K.; Stegmann, R.: Behaviour of biodegradable plastics in composting facilities. = Waste Management, 25. k. 4. sz. 2005. p. 409–415. Otto, S.; Borg, H.: Ökologischer Vergleich von Möglichkeiten zur Kunststoffreduzierung in Bioabfallkomposten. = Müll und Abfall, 36. k. 6. sz. 2004. p. 267–275. Klauss, M.: Abbau von biologisch abbaubaren Werkstoffen (BAW) in der Eigenkompostierung. = Müll und Abfall, 36. k. 6. sz. 2004. p. 283-288.
