A Beregi Református Egyházmegye rövid története

A Beregi Református Egyházmegye rövid története 1914-1923 Készítette: Fodor Krisztina. Levelezési cím: Ukrajna, Kárpátalja, Munkácsi járás, 89671 Dercen, Hegy út 59. Email cím: [email protected]

Bevezetés A helytörténeti kutatások egyre szélesebb körő ismeretanyagot tárnak az érdeklıdık elé. Mindazonáltal a beregi térség hasonló indíttatású feltérképezése periférikus jellegő. Egyaránt vonatkozik ez nem csupán a régiótörténet, hanem az egyháztörténet tanulmányozására is: így a beregi vármegyére, illetve a beregi református egyházmegyére irányuló kutatások száma szintén elenyészı. Nem véletlen, hogy a vármegye mellett az egyházmegye történetének vizsgálatát hozom fel példaként, hisz a kettı területe tulajdonképpen a trianoni békediktátumig fedte egymást (Bereg vármegye csupán három közigazgatási egysége – Nagydobrony, Kisdobrony és Csongor – tartozott az ungi református egyházmegyéhez). Jómagam három éve, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fıiskola harmadéves történész hallgatójaként kezdtem el foglakozni a Beregi Református Egyházmegye 1848-1923 közötti éveket felölelı történetének tanulmányozásával. Már a kutatás elején érdekes vállalkozásnak ígérkezett, bár a témával kapcsolatos irodalom hiánya miatt több nehézségbe ütköztem. Különbözı tanulmányok természetesen már születtek az egyházmegye történetére vonatkozóan, példának okán Lehoczky Tivadar vármegye-monográfiájában1 is találhatunk rövid összefoglalót. Ugyanakkor átfogó jellegő munka még nem látott napvilágot. Mindez sajnálatos tény, hiszen a beregi egyházmegye a Tiszántúli Református Egyházkerület perifériavidékén

és

a

magyar

nyelvhatár

peremvidékén

elhelyezkedve

sajátságos

szerepkörben részesült a többi magyar református egyházmegye között. Adott munkában az egyházmegye 1914-23-as évek közötti történetével foglalkozom. Célom volt egyrészt az elsı világháború, másrészt a trianoni békediktátum e térségben gyakorolt hatásának vizsgálata. A történeti háttér tanulmányozása mellett leginkább az oktatásüggyel, a gyülekezetek, a lelkészek, illetve az egyházmegyei tisztviselık helyzetével foglalkoztam. Bár az eredeti kutatás a pénzügyi területre is kiterjedt, a pályázati anyag maximum 30 oldalas terjedelme folytán, ez most nem kerül bemutatásra. Az anyaggyőjtésnek több színtere volt. A vonatkozó egyházi források egyrészt a Kárpátaljai Református Egyházkerület Levéltárában lelhetıek fel. A beregi egyházmegye történetéhez kapcsolódóan rendkívül fontos és érdekes információkkal szolgálnak az itt ırzött egyházmegyei közgyőlési, tanácsülési, valamint presbiteri jegyzıkönyvek,

esperesi

jelentések, körlevelek, mindemellett az egyéb hivatalos ügyintézések dokumentumai. Másrészt a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár I. 8. d) jelzető lelkészi személyi adattárának beregi egyházmegyére vonatkozó forrásait is felhasználtam 1

LEHOCZKY Tivadar: Beregvármegye monográphiája. Ungvárott. 1881. II. k.

2

jelen munkához. Az adattár kialakítását 1941-ben Soós Béla egyháztörténész javasolta, aki 1938-45 között az egyházkerület levéltárnoka volt. Céljaként jelölte meg, hogy összegyőjtse a tiszántúli egyházkerületben szolgáló lelkipásztorok és azok családtagjainak adatait, természetesen az egykori prédikátorokra is nagy hangsúlyt fektetett. A 6712/1941. számú püspöki rendelet alapján a lelkészeknek az anyakönyvek alapján kellett jelentésüket össze állítani, valamint saját meggyızıdésük szerint önéletírásukkal is gazdagíthatták az adattár tartalmát.2 Rengeteg egyházközségtıl érkezett be jelentés, s bár nem volt kötelezı, az adattár önéletírásokban is bıvelkedik. A szakirodalom összegyőjtésének szintén több helyszíne volt. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fıiskola és a Kárpátaljai Református Egyházkerületi Levéltár és Múzeum könyvtárának feltérképezését követıen, az Országos Széchényi Könyvtárban folytattam kutatást egy hónap erejéig. Illetve a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltárban fellelhetı irodalom szintén nagy segítségemre volt. Fontos kiemelnem, hogy a kutatási anyag Szabadi István és Csatáry György útmutatása, segítségnyújtása nélkül nem jöhetett volna létre.

2

„Itt viharzott át felettünk…” I. kötet. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-bıl. Kiadja a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár. Debrecen, 2008. 5-6.

3

Historiográfiai áttekintés A magyar református egyház történetével egyre szélesebb körő irodalom foglakozik, s bár a vonatkozó és hozzáférhetı szakirodalomban rengeteg a témához főzıdı adat, a beregi egyházmegyéhez kapcsolódó információkkal ritkán találkozhatunk. Így mindenekelıtt fontos az általam fellelt, illetve a munka során felhasznált szakirodalmak rövid bemutatása. Dr. Nagy István „A református egyház helyzete és teendıi Csonka-Magyarországon az 1920-iki trianoni békekötés után.” címő könyvének áttanulmányozása rengeteget segített munkám elkészítésében. Az 1918. illetve az 1922. évre vonatkozóan statisztikai adatokkal tarkított a mő, rengeteg információt téve így hozzáférhetıvé. A szerzı gondolatain át érzékelıdnek azok a kétségek, illetve megoldásra váró problémák, amelyek a csonka Magyarországon tornyosultak nem csupán református lelkészeink, de tanítóink elé is:„Cselekednünk kell, mert nem lehet eszményünk: az a lelkész, aki fehér hajjal zöldes papi fövegben, kopott ruhában s zöld palástban jelenik meg;… az elhanyagolt külsejő templom; a tisztítatlan és rosszul főtött iskolák; ha a haladást mutató könyveket és tanszereket nem olvashatja és érzékelheti pap, tanár, tanitó és tanulósereg; az egyházunk ügyei iránt közönyös egyháztag”. 3 A magyar protestantizmus történetének kutatásával foglakozott Szabó Aladár református lelkész, teológiai tanár is. Egyháztörténeti mőve – „A magyar protestántizmus története” címmel –, 1933-ban jelent meg a Magyar Protestáns Almanachban. Az adott korszakra vonatkozóan is ismertetést nyújt a mő. Kiemeli a budapesti zsinatok jelentıségét, ezek közül is legfıképpen a másodikat (1904-7.) és az utolsót (1928-31.), amelyek az 1881-es debreceni zsinatot követıen lényegesebb változtatást vittek végbe a magyarországi református egyház életében, pl. a lelkészi nyugdíjintézet megalapítása, illetve az egységes liturgia kialakítása révén.4 A kisebbségi sorban lévı magyarok református egyházi életét, illetve oktatásügyük állapotát vizsgálta írásában Tárnok Gyula református lelkész. A könyv a „Magyar reformátusok a csehszlovákiai kisebbségi sorsban” címet kapta, s leginkább az egyházmegye nevelésügyi helyzetének vizsgálatában tudtam hasznosítani.5 3

DR. NAGY István: A református egyház helyzete és teendıi Csonka-Magyarországon az 1920-iki trianoni békekötés után. A református és ág. ev. egyházak 1918. és 1922. évi állapotát feltüntetı táblázatos kimutatással. 722. Nyomtatott Borbély Gy. könyvnyomdájában, Mezıtúron, 1922. 4 SZABÓ Aladár: A magyar protestántizmus története. Magyar Protestáns Almanach 1933. évre. 133. (Forrás: http://leporollak.hu/egyhtori/magyar/PROTTORT.HTM. Letöltés ideje: 2013. 02. 20.) 5 FLACHBARTH Ernı: A csehszlovákiai népszámlálások és a felvidéki kisebbség nyelvi jogai. Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda R.-T. Pécsett, 1935.

4

1939-ben látott napvilágot „A Tiszántúli Református Egyházkerület története” két kötetben, szerzıje Zoványi Jenı. A munka forráskutatások alapján készült. Az elsı kötet általános képet ad az egyházkerület történetérıl. A tárgyalt idıszakra vonatkozóan nagy szerepet kapott az elsı világháború következtében végbe ment változások fıbb mozzanatainak a bemutatása.6 A második kötet pedig a kerület egyházközségeinek fıbb jellemzıit tartalmazza. A trianoni békediktátum folytán elcsatolt területek egyházközségeirıl is beszámolt, külön címszó alatt az 1923-ban megalakult Kárpátaljai Református Egyházkerület gyülekezeteirıl.7 Csomár Zoltán 1940-ben megjelent „A Csehszlovák államkeretbe kényszerített Magyar Református Keresztyén Egyház húszéves története (1918−1938)” c. könyvét szintén felhasználtam a kutatás során. A mő rendkívül informatív, s adatokban gazdag. A szerzı munkájában rövid történeti visszapillantást ad a cseh megszállás idejére, majd az 1918-38 közötti református iskolaügy, illetve hitélet kapcsán nyújt gazdag információt.8 Bíró Sándor, Bucsay Mihály, Tóth Endre és Varga Zoltán közös szerzeménye „A magyar református egyház története” címmel jelent meg 1949-ben Budapesten, a Kossuth Könyvkiadó nyomtatásában. Fontos megjegyeznem, hogy bár az adott irodalomban a tárgyalt idıszakra vonatkozóan kevés információ lelhetı fel, az elızı századok történetével széleskörően

foglalkoznak

a

szerzık,

így

nyújtva

alapot

az

egyház-

valamint

társadalomtörténeti kutatásokhoz.9 Az 1977-ben megjelent „Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon” az elsı magyar nyelven publikált mő a maga nemében. Szerzıje az elızıekben már említett Zoványi Jenı, aki már fiatal lelkészként elkezdte a könyv írását. A mő fokozatos továbbfejlesztés mellett három kiadást élt meg. A magyar protestáns egyháztörténet áttekintéséhez pedig elengedhetetlen ismeretanyagot tartalmaz.10 A magyarországi vallásosság kutatásának céljából több éven keresztül folyt munka a Magyar

Tudományos

Akadémia

Filozófiai

Intézetének

keretei

között,

amelynek

eredményeirıl „A magyar protestantizmus 1918-1948” címmel 1987-ben jelentették meg könyvüket a szerzık. A különbözı folyamatok átlátása érdekében a szerzık az elızmények 6

A Tiszántúli Református Egyházkerület története. I. kötet. Írta: DR. ZOVÁNYI Jenı. Debrecen, 1939. A Tiszántúli Református Egyházkerület története. II. kötet. Egyházközségek adattára. Összeállította: ifj. Nagy Károly. Debrecen, 1939. 8 CSOMÁR Zoltán: A Csehszlovák államkeretbe kényszerített Magyar Református Keresztyén Egyház húszéves története (1918−1938). Ungvár, 1940. 9 BÍRÓ Sándor - BUCSAY Mihály - TÓTH Endre - VARGA Zoltán: A magyar református egyház története. Kossuth Könyvkiadó. Budapest, 1949. 10 ZOVÁNYI Jenı: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerkesztette: Dr. Ladányi Sándor. Kiadja: A Magyarországi Református egyház zsinati irodájának sajtóosztálya. Budapest, 1977. 7

5

feltérképezésének szükségességét érezték, az így nyert információkat pedig felhasználtam munkám elkészítéséhez.11 A vonatkozó és hozzáférhetı szakirodalomból kiemelkedik Fritz Peyer-Müller „A Kárpátaljai Református Egyház története a két világháború között - kitekintéssel a jelenre” c. könyve, amely 1995-ben jelent meg a Református Zsinati Iroda Tanulmányi Osztályának kiadásában.12 A szerzı nem csupán a hatalomváltásoknak köszönhetı körülményekkel foglalkozik, hanem 1990-ig taglalja a fıbb eseményeket. A beregi egyházmegyére vonatkozó információkat széleskörően adja közre, nagy hangsúlyt fektetve a trianoni békediktátumot követı bizonytalan évekre, illetve a Kárpátaljai Református Egyházkerület megalakulásának körülményeire. A beregi egyházmegyére is vonatkozó tanüggyel kapcsolatos intézkedések válogatott kivonatát jelentette meg 1997-ben Fürj Zoltán.13 Az író célja olyan gondolatok közlése volt, amelyek a huszadik század elsı felének egyházi vezetıit, valamint oktatóit foglalkoztatták. Ehhez mérten válogatta össze a dokumentumokat, amely így nagy segítséget nyújtott az egyházmegye oktatásügyi helyzetének vizsgálatában. A Tiszántúli Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár munkatársai 2008-ban jelentettek meg egy a maga nemében valóban impozáns mővet, „Itt viharzott át felettünk…” címmel. A két kötetes alkotás emlékiratokat tartalmaz; a levéltár I. 8. d) jelzető állaga tartalmazza azt a lelkészi adattárat, mely a kiadvány alapját képezi. A könyv címe Toldy György (egykori benei lelkész) önéletírásából lett kiragadva: „Itt viharzott át felettünk a Károlyi féle forradalom, a komunizmus a maga borzalmaival, a cseh és a román megszállás… ma Istennek hála megérve a felszabadulást…hittel várjuk reményeink teljes valóraválását”. Az elsı kötet református lelkészönéletrajzokat tartalmaz 1942-bıl, Kárpátalja és Partium területérıl. Míg a második kötet Csernák Béla református lelkész naplóját közli. Szabadi István, a Tiszántúli Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár igazgatójának szavaival élve: „Az emlékirat, önéletírás, napló sajátos mőfaj… Felbecsülhetetlen érték a nemzet önismerete, önbecsülése végett… Olyan forráscsoportról van szó, amelyet tudomásom szerint alig kutattak még: az anyakönyveket leggyakrabban családfakutatók forgatják, mellettük nyelvészek régi betegségek neveit kutatva, vagy a történeti statisztika mővelıi, hogy táblázatokat rajzoljanak fel”. Számomra szintén elengedhetetlen volt az adattár tüzetesebb áttanulmányozása. Saját 11

A magyar protestantizmus története 1918-1948. Tanulmányok. Kossuth Könyvkiadó, 1987. Fritz PEYER-MÜLLER: „A Kárpátaljai Református Egyház története a két világháború között-kitekintéssel a jelenre”. Kiadó: Református Zsinati Iroda Tanulmányi Osztálya. Budapest, 1994. 13 Válogatás a magyarországi református egyház mővelıdéspolitikai dokumentumaiból. A dokumentumokat válogatta, a kötetet szerkesztette FÜRJ Zoltán. Debrecen, 1997. 12

6

meglátásom szerint ezeknek az önéletírásoknak az értéke – a fennálló szubjektivitás ellenére is – felbecsülhetetlen: amellett, hogy széleskörő információt tartalmaznak, az adott személy meglátásai segítenek egy korszak eszmevilágának megértésében is.14 A beregi egyházmegyére vonatkozó információkat a Protestáns Szemle kiadványai is tartalmaznak, így a szélesebb anyaggyőjtés céljából az Országos Széchényi Könyvtárban ırzött példányok mindegyikét áttanulmányoztam. Rengeteg hasznos információt találtam, amelyek a tényanyag közlésén túl pl. az akkori korszellembe is betekintést nyújtanak.15

A vizsgált korszak történeti háttere Az elsı világháború kirobbanása a magyarországi református egyházra, így a beregi egyházmegyére is sorsfordító jövıt hozott, hisz a harc az egyházmegye területét sem kímélte, megtépázott családokat, zavart, bizonytalanságot hagyva maga után. Várady Gyula egyházmegyei gondnok 1915. március 24-én elhangzott beszédébıl idézve: „A középkor borzalmai megismétlıdnek, a civilizátió zászlóvivıinek vélt nemzetek, sárba tiporták a szent jelvényt, az adott szó szentségét, a nemzetközi egyezmények kötelezı erejét pedig, csak annyiban ösmerik, amennyiben czéljaikat szolgálják. …Különösen a lelkész uraknak növekedett meg kötelességük… Híveinknek nagy része hadba vonult… a hazáért, szeretteikért feláldoznak mindent, hullatják a drága vért, meghalnak. Közülök oly sokan, idegen földön, jeltelen hantok alatt alusszák örök álmukat, amely hontokra nincs ki virágot ültessen, nincs ki azokat könnyeivel áztassa… a 11-ik honvéd és 65-ik sor-gyalogezred, amelyben fiaink szolgálnak, a legnagyobb megpróbáltatásoknak voltak kitéve: a csatatéren legtöbben közülük hunyták le örökre szemeiket… hiszem, hogy az az emberi voltokból kivetkızött rabló had, amely megyénk felsı részét és a szomszéd Galicziát elpusztította, lakóit kifosztotta, hajléktalanná, hazátlanná, földönfutóvá tette, lábát többé hazánk szent földjére nem teszi.”16 Érthetı, hogy lelkészeink reményteljesen tekintettek a jövı felé, hisz akkor talán senki nem gondolt olyan negatív végkimenetelre, amelyben késıbb részük lett.

14

„Itt viharzott át felettünk…”I-II. k. 2008. im. Pl. az 1914. évi Protestáns Szemle közli Révész Imre „A reformátusok üzenete a háborús világhoz. Október 31-ikére.” c. beszédét, amelyben a reformáció megújítása mellett foglalt állást. Ugyanezen kiadványban pedig a „Jeltelen sírok jelei.” cím alatt a tábori lelkészség kérdésével kapcsolatban találhatunk bıvebb információt. Mindazonáltal a következı években napvilágot látott beszédek, cikkek szintén hozzá járultak munkám elkészítéséhez. 16 Kárpátaljai Református Egyházkerületi Levéltár és Múzeum (továbbiakban: KRL): A Beregi Református Egyházmegye (továbbiakban: BRE) 1915. évi március hó 24-én Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve. Szerkesztette: Sütı Áron egyházmegyei fıjegyzı. Munkács, Grünstein Mór Könyvnyomdája, 1915. 2-3. 15

7

Az ellenséges erık a Beregi vármegye jó részét hónapokig megszállás alatt tartották, így a háborús események közvetlenül a beregi egyházmegye területét is érintették. Bertók Béla17 esperes így a fennálló veszélyhelyzet miatt 1914. december 15-tıl 27-ig az esperesi irodát kénytelen volt Vásárosnaményba áthelyezni. A felkészültség miatt az esperesi hivatal csupán adminisztrációs munkát látott el, a közgyőlések alkalmával így több ízben bírósági ügyek megtárgyalására sem kerülhetett sor. Az ügyintézéseket az egyházmegye ügyészének hadba vonulása is megnehezítette, valamint problémát okozott a megfelelı postai viszonyok hiánya folytán több napra megtorpanó levélforgalom.18 A háborús események folytán a hadba vonulás kérdése természetesen az egyházmegye életében is jelen volt, amely leginkább a tanítókat érintette. Ugyanakkor a tábori lelkészség kérdése szintén napirenden maradt.

Tábori lelkészség A papok fegyveres szolgálatának kérdése nézeteltérésekhez vezetett. Azonban arra hivatkozva, hogy a papnak a háborúban is lelkésznek kell maradnia, a tábori lelkészséget isteni parancs teljesítéseként hirdették meg a lelkipásztorok között.19 Az egyházmegye kötelékében lévı lelkészek közül elsıként (1914. augusztus 4-én20) Joó Miklós beregrákosi lelkész kezdte meg szolgálatát. A 39-ik hadosztályhoz osztották be, ahol a beregi vármegye fiai is küzdöttek. 1915 szeptemberéig 14 hónapot töltött a tőzvonalban. Bár Bertók többször is kérte a püspöki hivataltól szolgálatának felfüggesztését, a lelkész rossz fizikai állapotára, valamint a tábori lelkészi szolgálat elhúzódó idıtartalmára hivatkozva: „A beregi egyházmegye kötelékébıl Joó Miklós beregrákosi rendes lelkész 1914. aug. 4. óta teljesit

17

Bertók Béla 1873. november 3-án született Munkácson Bertók János és Pap Borbála 9. gyermekeként. Az elemi iskolát, illetve a gimnázium alsóbb osztályait Munkácson, a gimnázium felsıbb osztályait, illetve a teológiát pedig Sárospatakon végezte el. 1897-ben Gyırteleken, 1898-ban Fehérgyarmaton volt segédlelkész. A zápszonyi lelkészi állást 1901 novemberének elején foglalta el. Majd 1903-ban a beregsurányi egyházközség hívta meg lelkészéül, ahol 1914 július végéig munkálkodott. 1914. augusztus 2-án került a munkácsi gyülekezet élére. A Beregi Református Egyházmegye esperesi székét 1914. április 15-én foglalta el, 1922-ben azonban a tisztségrıl lemondott. 1923. június 7-tıl 1939. november 2-ig a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke volt. 1941 júliusában vonult nyugdíjba. 18 KRL: A BRE 1915. évi március hó 24-én Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 3-4. 19 A magyar protestáns irodalmi társaság kiadványai. Protestáns Szemle. A választmány megbízásából szerkeszti Ravasz László. 1914 Huszonhatodik évfolyam. I-X. füzet. Hornyánszky Viktor Cs. és Kir. udvari Könyvnyomdája. Budapest, 1914. 564-565. 20 KRL: A Beregi Ref. Egyházmegye 1915. évi szeptember hó 28-án Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve. Szerkesztette: Sütı Áron egyházmegyei fıjegyzı. Munkács, Grünstein Mór Könyvnyomdája, 1915. 19-20.

8

tényleges tábori szolgálatot s ez idı alatt szabadsága egyáltalán nem volt s mint hozzám jan. 4-rıl keltezett levelében írja kimerülten és betegen fekszik a neu-sandeci kórházban.” 21 Ugyanakkor 1914 novemberétıl Fábián Sándor beregardói és Hörömpı Dezsı bilkei segédlelkészek, illetve Szeles Sándor beregdaróczi rendes lelkész kezdte meg szolgálatát a sebesült szállító lelkészi osztagban. Természetesen a fellépı lelkészhiányt pótolni kellett. Ennek folytán Lánczy Béla beregdédai lelkész lett kinevezve beregdaróczi felügyelı lelkésszé, Beregardóba pedig Fekete János segédlelkészt rendelték ki. Szeles Sándor pedig 1915. július 20-án felmentést kapott, így visszatérhetett gyülekezetéhez.22 Bertók Béla körlevélben szólította fel a lelkészeket a tábori szolgálatra. A jelentkezık névsorát pedig felterjesztette Baltazár Dezsı püspök elé. A tábori lelkészi posztra történı kinevezés így az egyházkerület püspökének feladata volt. A megfelelı személy/személyek kiválasztását több szempont figyelembe vétele elızte meg. Azokat a lelkészeket részesítették elınyben, akik családtalanok voltak, megfelelı fizikai állapottal rendelkeztek, illetve feladataik elvégzésének átruházása nem ütközött nagyobb akadályba. Bertók 1915. januári jelentése szerint Róthe Lajos asztélyi és Szendrey István mezıkaszonyi rendes lelkészek, Juhász Imre beregszászi hitoktató-segédlelkész, illetve Fábián Sándor Besztercebányára beosztott betegápoló lelkész jelentkezett tábori lelkészi szolgálatra. Az esperes leginkább Róthét ajánlotta a püspök figyelmébe, mivel a lelkész családtalan volt, egyházközségének irányítását pedig az esperes is el tudta látni. A sebesülteket szállító lelkészi osztagban történı munkavégzésére hivatkozva Fábián Sándor kinevezését is javasolta. Míg Juhász Imre jelentkezését nem látta helyénvalónak, mivel a Beregszászi Fıgimnáziumban végzett hitoktatói munkáját nem tudta másra bízni. Szendreyt pedig be sem ajánlotta a püspök elé, mivel családos ember volt, illetve a lelkészválasztás elıtt álló csonkapapi egyházközséget is ı adminisztrálta, helyettesítése így nem volt megoldható.23

Hadba vonult egyházmegyei tanítók Bertók 1915. szeptember 27-ei jelentése szerint az egyházmegyében munkálkodó tanítók közül szintén többen hadba vonultak. Ez esetben az egyházmegye 24 egyházközsége volt érintve.

21

Tiszántúli Református Egyházkerület és Kollégiumi Levéltár (továbbiakban: TtREL): I. 1. c 226. A tiszántúli református egyházkerület püspöki hivatala. Érk: 1915. jan. 28. 541 elıszám. A Beregi Református Egyházmegye Esperesi Hivatalától. 1915. jan. 25. 118. szám 22 KRL: A Beregi Ref. Egyházmegye 1915. évi szeptember hó 28-án Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 19-20. 23 TtREL): I. 1. c 226. Érk: 1915. jan. 28. 541 elıszám, im.

9

Hadba vonult egyházmegyei tanítók (1914-15)24 Tanító Krasznay Ferenc Koszta Zoltán Szabó Sándor Huszti József Kiss Lajos Nagy Béla Kovács Gyula Füsti M. Béni Horváth János Szász Jenı Bán János Tóth László Huszti Imre Homoki Ferenc Bertók László Kiss Endre Trencséni Pál Pataky József Lenkei András Füsti Molnár László Maly Sándor Sütı István Bitai Dénes Balla Lajos Meleg István

Egyházközség Balazsér Barabás Barkaszó Beregdéda Beregrákos Beregsom Beregsurány Beregújfalu Bótrágy Csaroda Csonkapapi Gát Gát Gelénes Gulács Hete Kígyós Nagygut Nagybégány Nagybereg Nagyborzsova Nagymuzsaly Sárosoroszi Tákos Tarpa

Közülük Krasznay Ferenc, Huszti József, Kovács Gyula, illetve Füsti Molnár László hadifogságba esett. Kiss Endre, Pataky József (utóbbi 1915. április 9-én) 25, Kiss Lajos (1915. május 22-én Ivangorod mellett)26 pedig hısi halált halt. Emellett Szász Jenı csarodai tanítóról fontos külön említést tennem. A jegyzıkönyvek beszámolnak hazafiasságáról: a tanító bár a katonai szolgálat alól felmentést kapott, nem élt a lehetıséggel.27 A hadi események 1916-tól már közvetlenül nem érintették az egyházmegye területét. A háború okozta nehézségek azonban tovább éreztették hatásukat. A gyülekezeti tagok, és a

24

KRL: A Beregi Ref. Egyházmegye 1915. évi szeptember hó 28-án Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 20. 25 Uo. 20. 26 KRL: A Beregi Ref. Egyházmegye 1916. évi március hó 23-án Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve. Szerkesztette: Sütı Áron egyházmegyei fıjegyzı. Munkácson, Nyomatott Grünstein Mór Könyvnyomdájában, 1916. 4. 27 KRL: A Beregi Ref. Egyházmegye 1915. évi szeptember hó 28-án Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 13.

10

tanítók nagy része katonai szolgálatot teljesített, sokan pedig életüket is vesztették.28 Ugyanakkor az újabb katonai behívások abban az évben sem maradhattak el: Gacsályi József munkácsi, Andorkó László vásárosnaményi és Balla Kálmán vári önálló orgonistavallástanítók vonultak be katonai szolgálatra.29

Bonyolult egyházpolitikai helyzet az első világháború után Míg 1918 elején30 általánosságban véve pozitív irányú fejlıdés volt megfigyelhetı – pl. az egyházközségek anyagi helyzetét illetıen –, 1918. szeptember 25. után forradalmi láz ragadta magával az országot. Hazánk nagy része katonai megszállás alá került, ilyen sors várt a Beregi Református Egyházmegye területére is. Az 1919. évi április 3-ára tervezett közgyőlést így a személyi biztonság érdekében elhalasztották. Késıbbi megtartása pedig a cseh illetve román katonai megszállás, valamint a politikai viszonyok teljes bizonytalansága folytán lehetetlen volt. 31 A merıben bonyolult helyzetre a trianoni tárgyalások hozták meg a végszót. A békediktátum következtében a magyarországi református egyháztagok száma 2 765 737 fırıl 799 762 fıre csökkent. Csehszlovákia területére 228 000 hívı került, míg Romániába 719 000, Jugoszláviába 52 000, Ausztriába 6000, Fiumébe pedig 1000. Az anyaország területén az 57 egyházmegyébıl 19 teljes, és 10 csonka, a 2086 anyaegyházból 1010, a 2063 lelkészbıl 1035, az 1753 elemi iskolából 1117, az 5 óvodából 2, a 3215 tanárból 2252, a 27 gimnáziumból pedig 18 maradt.32 A Csehszlovákiához csatolt Kárpátaljához közel 70 gyülekezet került 65. 000 lélekkel. Ebben az esetben így a területvesztés kapcsán a Magyarországi Református Egyház két egyházkerülete volt érintve: a Tiszántúli és a Tiszáninneni. A Tiszántúli Egyházkerület beregi egyházmegyéjének 42 anya- és egy leányegyháza, ugyanakkor a máramaros-ugocsai egyházmegye 23 anya- és 1 leányegyháza lett elszakítva az anyaországtól.33 Míg a Tiszáninneni Egyházkerület ungi egyházmegyéjébıl 12 egyházközséget szakítottak le, amely

28

KRL: A Beregi Ref. Egyházmegye 1916. évi március hó 23-án Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 2. 29 Uo. 8. 30 KRL: A Beregi Ref. Egyházmegye 1918. évi szeptember hó 25-én Beregszászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve. Szerkesztette: Sütı Áron egyházmegyei fıjegyzı. Munkácson, Nyomatott Grünstein Mór Könyvnyomdájában, 1918. 4. 31 KRL: A Beregi Református Egyházmegye 1920. évi november hó 25 napján Bereg-szászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve. Szerkesztette: Sütı Áron egyh. m. fıjegyzı. Nyomtatott: A „Kálvin”- Nyomdában Beregszász, 1924. 2. 32 „A magyarországi református egyház története 1918-1990”, 1999, im. 43. 33 PEYER-MÜLLER, 1994, im. 129.

11

gyülekezetek ugyanakkor jogilag a Szlovenszkói Tiszáninneni Egyházkerület ungi egyházmegyéjéhez tartoztak, politikailag azonban Ungvárhoz.34 Az elszakított területeken az egyház szervezete és anyagi alapja összeomlott.35 A kormány megkezdte az egyházakkal történı tárgyalásokat: egy önálló, az anyaországtól független egyházi szervezet létrehozását követelve.36 Természetesen mindez nagy horderejő döntés volt, amely megoldandó kérdéseket vetített az elszakított egyházmegyék vezetıi elé. Mindeközben közgyőlést a beregi egyházmegyében még nem tarthattak, csupán 1920. november 25-én – 26 hónapnyi szünet után – kerülhetett rá sor. Fontos momentum, hogy a rengeteg probléma, s a fennálló nézeteltérések miatt Bertók lemondott esperesi hivataláról. Tisztségét azonban senki nem volt hajlandó átvenni, így kénytelen volt folytatni munkásságát az egyházmegye élén. A megváltozott körülmények folytán az egyházi élet régi megszokott rendje kizökkent a rendes kerékvágásából. „Egyházmegyénk-ben is megbénult minden munkásság s bár itt-ott az egyházak tisztviselıi ellen is megnyilatkozott az indulat, meg kell állapi-tanom a tényt, hogy tudtommal számbavehetı személyes sérelem egyik egyházközségben sem érte az egyházi tisztviselıket”- mondta Bertók az 1920. novemberi közgyőlést köszöntı, megnyitó beszédében.37 Az egyházi élet megbénulása nem meglepı, hisz a területcsonkítás váratlanul érte az egyházmegyét. Problémát jelentett a Podkarpatszka Rusz elsı évekbeli bizonytalan politikai helyzete is, amely természetesen negatívan hatott az egyházi életre. Sokáig napirenden maradt a hovatartozás kérdése; nehéz volt döntést hozniuk az önálló egyház létrehozásáról. „A megszállás elsı éveiben kialakult véleményünk volt az, hogy egyházkerületté nem szervezkedünk, csak ha ratifikálják a békeszerzıdéseket s kénytelenek leszünk megalakulni”emlékezett vissza Bertók Béla önéletírásában.38 Az ügy tisztázatlanságát bizonyítja, hogy Bertók Béla 1919, 1920 és 1921 folyamán is részt vett még a Tiszántúli Egyházkerület győlésein.39 1920. december 21-én Kassán tartott közgyőlésen megalakult a Szlovenszkói Tiszáninneni Egyházkerület. Püspöke Czinke István lett. Az egyházkerület ügyeinek rendezése céljából

34

PEYER-MÜLLER, 1994, im. 77−78. VISKY Károly: A magyar református egyház elszakított részei a két világháború között. (Forrás: http://epa.oszk.hu/01500/01515/00005/pdf/mediarium-iii_048-061.pdf. Letöltés ideje: 2014. 03. 20.) 36 CSÁTHY Ferencz: A magyar felvidék szülöttei a világ népeihez. Közzéteszik a Debreczenben és Nagyváradon lakó felvidéki származású polgárok. Magyar Tudományegyetemi Könyvkereskedés és Könyvkiadó Vállalat Kiadása. Debreczen, 1919. 18-19. 37 KRL: A BRE 1920. évi november hó 25 napján Bereg-szászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve. Szerkesztette: Sütı Áron egyh. m. fıjegyzı. Nyomtatott: A „Kálvin”- Nyomdában Beregszász, 1924. 2-3. 38 TtREL: I. 8. d.) 23. Bertók Béla életrajza. Munkács. 39 PEYER-MÜLLER, 1994, im. 69. 35

12

kialakított bizottság egy ideig a kárpátaljai két egyházmegyét is képviselte. A minisztériummal folytatott tárgyalások során egyértelmővé vált, hogy az autonómia, a vallásszabadság, illetve az államsegély biztosításáért nem csupán az önálló egyházi szervezet kialakítását kérik, hanem megkövetelték a lelkészek és gondnokok hőségesküjét is.40 Czinke levélben kérte a beregi illetve a máramaros-ugocsai egyházmegyék csatlakozását a szlovenszkói egyházkerülethez. A vezetı tisztviselık azonban nem akartak önállóan egyházmegyéjük jövıjének kérdésében dönteni: „E. m. közgyőlésünk tisztelettel fogadja ugyan a felhivást, azonban a maga részérıl a kérdés nagy horderejére való tekintettel ez idı szerint érdemleges határozatot nem hozhat. Érezvén

azonban az együttmüködés

szükségességét, felkéri a maramaros-ugocsai e. megyét, annak elnökségét, hogy a szlovenszkói egyházkerülethez való csatlakozásunk jegyében egy bizottságot válasszon vagy nevezzen meg, amely bizottság e. megyénk bizottságával közösen részletesen megtárgyalná e nagyjelentıségő kérdést…”41 Pár héttelkésıbb az 1920 decemberében Kassán megjelenı Esti Újság közölte a kormányzóság tanügyi vezetıségének a hőségesküvel kapcsolatos hirdetményét, felszólítva az egyházi tisztviselıket arra, hogy december 31-ig tegyék le fogadalmukat. Az újságközlemény privát úton már 30-án eljutott Bertókhoz. Az esperes 31-én egy levélben reagált az olvasottakra: azzal a kéréssel fordult a kormányzóhoz, hogy autonómiájuknak megfelelıen oldják meg a kérdést.42 Elıbb Bertóknak, mint esperesnek kellett letenni a fogadalmat december 27-én 10 órakor. Bertók bár a kitőzött napon és idıponton egy tolmács kíséretében megjelent az alkormányzó úrnál, az Pesek tanügyi referenshez utasította, aki azonban nem tartózkodott otthonában. Bertók ezért annak helyettesénél is megjelent, aki az ügyrıl semmit nem tudva, az egyházügyi referenshez küldte, ahol azt az értesítést kapta, hogy minden lelkésznek külön-külön kell letennie a fogadalmat. A fogadalomtétel így elmaradt. A felmerülı kérdéseket nehéz volt megoldani ilyen körülmények között. Bertók így arra a hírre, hogy Benes január elsején Munkácson lesz, sérelmeiket papírra vetve Benes elé járult. Kérésében nagy hangsúlyt fektetett a református ügyosztály felállításának ügyére, amelyet hozzáértık alkotta csoportnak képzelt el.43

40

CSOMÁR, 1940, im. 12−18. KRL: A BRE 1920. évi november hó 25 napján Bereg-szászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 11. 42 KRL: A BRE 1921. évi szeptember hó 15 napján Beregszászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve. Szerkesztette: Sütı Áron egyh. m. fıjegyzı. Nyomtatott A „Kálvin”- Nyomdában Beregszász. 6. 43 KRL: A BRE 1922. évi április hó 20. napján Beregszász-ban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve. Szerkesztette: Sütı Áron egyházmegyei fıjegyzı. Nyomtatott: a Kálvin - Nyomdában Beregszász, 1924. 6-7. 41

13

A közös bizottság 1921. január 19-ei ülésén sem jutottak megállapodásra: az egyházmegyék a várakozás mellett döntöttek. Ezt az állásfoglalást igazolta az esperesi hivatalhoz pár nappal késıbb érkezett levél a szlovenszkói tiszánnineni püspökségtıl, amely szerint az általuk benyújtott memorandumra adott válaszában a kormányzó kijelentette, hogy a Podkarpatszka Ruszban44 a református egyháznak külön kell szervezkednie. A csatlakozás kérdése tehát tárgytalanná vált.45 Az új kerület megalakításának terve természetesen napirenden maradt. E célból került sor 1921. augusztus 2-án a kárpátaljai három egyházmegye képviselıinek újabb tanácskozására Beregszászban.46 Biki Ferenc ugocsai esperes az önálló kerület megalakítása ügyében szólalt fel. A résztvevık azonban nem tudtak egyezséget kötni. Egyesek Biki esperest támogatták, hogy minél hamarabb be tudjanak kapcsolódni a másik két egyházkerülettel együtt összehívandó zsinati munkálatokba. Többen azonban halasztásra ítélték a kérdést, amely döntés mellett maradtak a közgyőlés végén is. Elırelépésnek számítható azonban, hogy elıirányozták egy közös bizottság létrehozását, amelyben mind a három egyházmegye képviselhette magát. A közös bizottság 1921. november 29-ei ülésén pedig Bihary Lajos lelkészt választották meg elnökké. Bihary Lajos körlevélben fordult a kárpátaljai gyülekezetek presbitériumaihoz, hogy határozzanak a kerület megalakításának kérdésében. Többségében pedig a Kárpátaljai Református Egyházkerület megszervezése mellett tették le voksukat. Ezért Bihary Lajos meghívta a gyülekezeteket az 1922. október 31-én, Beregszászban tartandó alakuló győlésre. Egyelıre azonban csupán egy ideiglenes elnökséget választottak (Biki Ferenc rangidıs esperes és Ráthonyi Ákos személyében), illetve egy újabb bizottságot. A bizottság feladata a kormánnyal történı államsegély ügyének rendezése, költségvetés készítése, valamint a 12 ungi egyházmegyei egyházközség hovatartozásának ügyében való rendezkedés volt.47 A különálló egyházkerület kialakításának útjában állt továbbra is azonban a fogadalmak kérdése, amelyet 1922-ben a beregi egyházmegye 12 lelkésze – az állampolgárság kötelezı érvényének elutasítása miatt – még nem tett le.48 Az állampolgársághoz egyébként sem volt 44

Megválasztották a Podkarpatszka Rusz egyházmegyeközi bizottságának tagjait is. Rendes tagokká: Bertók Béla esperest, Sütı Áron fıjegyzıt, Dr. Szabó Bertalan gondnokot, Sikó Endre tanácsbírót, Dr. Polchy István ügyészt. Ugyanakkor Mizsák Péter, Bary Gyula, Toldy Ignácz, Bakó Bertalan, illetve Füsti M. László póttagnak lett kinevezve. 45 KRL: A Beregi Református Egyházmegye 1921. évi szeptember hó 15 napján Be-regszászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 5.; 10. 46 Uo. 5. 47 PEYER-MÜLLER, 1994, im. 83-86; 94-98; 101−110. 48 KRL: A Beregi Református Egyházmegye 1922. november 9-én Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve. Szerkesztette: Sütı Áron e.megyei fıjegyzı. Nyomtatott: a „Kálvin” - Nyomdában Beregszász, 1924. 6.

14

könnyő hozzá jutni, valamint akadtak olyanok, akik tartózkodási illetve munkaengedéllyel sem rendelkeztek.49 Az önálló egyházkerület létrehozásával kapcsolatos ügyek lassan tisztázódni látszottak, a kormány az állami támogatás mellett foglalt állást, illetve folyamatban volt a Kárpátaljai Ungi Egyházmegye megalakulása is.

Biki ekkor 1923. március 8-ra győlést hívott össze

Beregszászba, ahol kimondták az egyházkerület megalakítását és választást írtak ki a tisztségek betöltésére. A Kárpátaljai Református Egyházkerület elsı közgyőlésére így került majd sor 1923. június 7-én Munkácson, ahol beiktatták a megválasztott tisztségviselıket is.50 Bertókot, a beregi egyházmegye korábbi esperesét, választották meg püspökké, amely beosztásban – az egyházkerület terület-visszacsatolásáig – 1939. november 2-ig munkálkodott.51

Az egyházmegye felépítése, irányítása Az egyházmegyéhez tartozó gyülekezetek és azok lelkészei A református egyház alulról felfelé építkezik, alapegysége tehát az egyházközség.52 Az egyházmegye községei közül a trianoni békediktátumig mindegyik a Bereg vármegye területén helyezkedett el. Az anyaegyházak mellett rendelkezett egy leányegyházzal (Fejércsével, amely Hete filiája53 volt), két missziói körrel (Munkács és Bilke), társegyház volt Ugornya és Gergelyi,54 illetve több szórványegyházközség volt a területén. (A szórványegyházközségek egyházhatósági beosztása az 1. sz. mellékletben található.) Egy-egy különálló egyházközség55 élén a választott presbitérium és a lelkész állt, illetve az egyházközségi közgyőlés, melynek tagja volt minden adófizetı polgár.56 1914-ben az egyházmegye kötelékében 64 rendes-, 12 segédlelkész, 55 rendes és 2 helyettes tanító, tanítónı, valamint 5 önálló énekvezér, 1 elıkönyörgı, illetve 67 gondnok munkálkodott.57 A 49

TtREL: I. 8. d.) 23. Bácsy Gyula önéletrajza. Munkács. PEYER-MÜLLER, 1994, im. 101−110. 51 TtREL: I. 8. d.) 23. Bertók Béla életrajza. Munkács, im. 52 KRL: Egyházi törvények az evangélium szerint reformált Magyarországi keresztyén egyházban. Készítette: Tóth Sámuel. Budapest, 1899. 8. 53 Filia - latin er., jelentése: leányegyház. 54 KRL: A BRE 1915. évi szeptember hó 28-án Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 13-19. 55 Dr. Csohány János doktori értekezésében a következıképen írt az egyházközség fogalmáról: „Az egyházközség az egyház tagjainak meghatározott területen élı és az egyházi törvény szerint szervezett gyülekezete. Az egyházközség területe általában egybeesik a közigazgatási alapegységgel, de az sem kizárt, hogy több helység területére kiterjedjen”. A gyülekezet fogalma tehát nem azonos az egyházközség fogalmával, mivel a gyülekezet az egyházközséggel ellentétben nincs jogilag szervezve. 56 Egyházi törvények az evangélium szerint reformált Magyarországi keresztyén egyházban, 1899. im. 8. 57 KRL: A BRE 1915. évi szeptember hó 28-án Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 11. 50

15

lelkész-, valamint a tanítóállományban mindazonáltal állandó változások mentek végbe a vizsgált idıszakban is, amely egyrészt a világháborús események, másrészt a trianoni békediktátumot követı bonyolult politikai helyzetnek volt az utóhatása. (A vizsgált korszak idején szolgáló lelkészek névsora a 2. sz. mellékletben olvasható.) Néhányan kiléptek az egyházmegye kötelékébıl, illetve több lelkészi állás haláleset útján üresedett meg. A posztokat természetesen pótolni kellett. Mindazonáltal a világháborús események közepette a hiánypótlás sokszor elgördíthetetlen akadályokba ütközött. Lelkészi posztban történı változás (1914-23)58 Érintett egyházközség(ek) Zápszony Kígyós Nagybereg Beregrákos Munkács Munkács

Lelkész/segédlelké Megjegyzés sz Czövek Zoltán Czövek Zoltán zápszonyi segédlelkész 1914-ben kilépett az egyházmegye kötelébıl. Fekete János Fekete János kígyósi segédlelkész 1914-ben kilépett az egyházmegye kötelébıl. Urbán Endre Urbán Endre nagyberegi segédlelkész 1914-ben kilépett az egyházmegye kötelébıl. Pap Károly 59 Pap Károly beregrákosi lelkész 1914-ben elhunyt. Sütı Kálmán Sütı Kálmán munkácsi lelkész, beregi esperes 1914-ben elhunyt. Bertók Béla Bertók Béla egyházmegyei esperes lett munkácsi lelkésznek megválasztva, beiktatása kapcsán azonban problémák adódtak. Bár 1914. augusztus 2-án már elfoglalta a munkácsi lelkipásztori állást, felszentelésére azonban a hadba lépés miatt nem kerülhetett sor, mivel a városban mőködött a hadkiegészítı parancsnokság székhelye. Baltazár Dezsı – akkori tiszántúli püspök –, így nem tudott elutazni a felszentelésre. A beregi

58

KRL: A BRE 1914. évi április hó 15-ik napján Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 11.; 81-82., KRL: A BRE 1915. évi március hó 24-én Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 3-4; 13., KRL: A BRE 1915. évi szeptember hó 28-án Beregszászban tartott közés bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 5., KRL: A BRE 1916. évi március hó 23-án Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyv, im. 2-5, KRL: A BRE 1916. évi szeptember hó 20-án Beregszászban tartott köz- győlésének jegyzıkönyve. 3.; 9, KRL: A BRE 1917. évi április hó 12-én Beregszászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 3-4., KRL: A BRE 1918. évi szeptember hó 25-én Beregszászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 3., KRL: A BRE 1920. évi november hó 25 napján Bereg-szászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 4-6., KRL: A BRE 1922. évi április hó 20. napján Beregszász-ban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 4-5, TtREL: I. 8. d). 21. Szútor Jenı önéletrajza. Beregszász, 1942 június hó 15-én., TtREL: I. 8. d.) 23. Bertók Béla életrajza, im. Munkács. 59 Pap Károly 1830. november 30-án született Nagybégányban. Szülei ısi nemesi család sarjai voltak, édesapja Pap János nagybégányi református lelkész volt, édesanyját pedig Szabó Máriának hívták. Hat lánytestvére mellett nevelkedett. Iskoláit, majd a teológiát is Sárospatakon végezte, jó eredményei folytán külföldi egyetemek is szívesen látták volna, azonban az 1848–49-es forradalom miatt nem tudott elutazni. 1853-tól édesapja mellett lett segédlelkész Beregrákoson, 1856-ban Munkácsra helyezték át, 1857-ben pedig Balazsérra. 1861-ben édesapja szolgálatát vette át, emellett pedig édesanyjáról és testvéreirıl is gondoskodott. Rengeteget köszönhetett neki a beregrákosi gyülekezet, leginkább az 1900-ban átadott kétemeletes iskola építésének ügyén fáradozott, amely 52 ezer korona költséggel járt. A rutén iskolák körlátogatója volt, valamint tanácsbíróként is tevékenykedett. 1912. augusztus 15-én munkássága elismeréseként pedig a koronás arany érdemkereszttel tüntették ki.

16

Kígyós Szalacs

Széles Ferenc

Kígyós

Dávid Lajos

Bilke Bilke

Kölcsey Zsigmond Szabó Zoltán

Csonkapapi Csonkapapi

Darcsy Bertalan Fekete János

Beregsurány Beregardó

Filep Sándor

Tiszaadony

Csatáry Zoltán

Gelénes

Hézser Lajos

Kajdanó Kígyós

Tornyay János

Kajdanó

Szécsényi István

Nagylónya Beregardó Beregardó Beregardó

Ecsedy Károly61 Pataky Imre Kallós Béla Filep Sándor

Gát Beregszász

Rácz István Kiss János

egyházmegyében mindeközben beiktató lelkészrıl nem tudtak gondoskodni, mivel a hadkiegészítı területrıl az összes, katonai korban lévı lelkész hadba vonult: „Ily körülmények között a beiktatandó lelkészt, ki esperesi állását már április 15-én elfoglalta, - mint esperese az E. T. II. tc. megfelelı szakasza alapján maga iktatta be hivatalába.”60 Széles Ferenc kígyósi segédlelkészt a püspök 1915. február elsejétıl Szalacsra helyezte át, így az egyházmegye kötelékébıl kilépett. A kígyósi lelkész 1915. április 16-án hunyt el. A szigorú katonai szabályok miatt az esperes sem tudott elutazni a temetésére. Az 1915. év elején nyugállományba vonult. 1915. május elsején lett felszentelve a megüresedett bilkei lelkészi posztra. Az 1915. évben nyugállományba vonult. 1915. június elsején lett felszentelve csonkapapi lelkésszé. 1915. június elsejétıl Beregsurányból Beregardóba rendelték át segédlelkésznek, októbertıl kezdıdıen pedig az ottani lelkész nyugdíjba vonulása következtében helyettes lelkésszé nevezték ki. 1915. június elsejétıl Tiszaadonyba lett kirendelve segédlelkészül. 1915. november elsejétıl Gelénesbe helyezték segédlelkészül. A megüresedett kígyósi lelkészi állást meghívás útján Tornyay János kajdanói lelkész foglalta el 1915. november elsejétıl. A kajdanói lelkészi állást 1915. november 1-jén foglalta el. 1915. november 14-én elhalálozott. Az 1915. évben nyugállományba vonult. A beregardói posztot 1915. november 14-én foglalta el. Az egyházkerület püspöke 1915. november 15.-tıl Beregsurányba helyezte át segédlelkészül. 1915. november 25.-tıl helyezték át Gátra segédlelkészül. 1915. december elsejétıl Beregszászba lett kirendelve segédlelkészül.

60

TtREL: I. 8. d.) 23. Bertók Béla életrajza, im. Munkács. Ecsedy Károly régi papi családban született 1824. január 28-án. Felsıbb iskolát és a teológiát is Debrecenben végezte el. Szoboszlai Pap István szuperintendens nevezte ki a debreceni ref. fıgimnázium 4. osztály tanítójának. Majd Nagylónyára került a Lónyay-családhoz nevelıként. Itt érte 1848-ban a szabadságharc. Jelentkezett a Bocskay huszárezredhez. 1849. február 7-én pedig Mészáros Lázár tábornok kinevezte a 17-es számú Bocskay huszárezredhez tábori lelkészül. A kinevezést február 13-án Szoboszlai is megerısítette. A táborban kapitányi rangot viselt. A szabadságharc után a Lónyay családnál bujkált. E család határozott kérésére választották meg 1851-ben a megüresedett lónyai lelkészi állásra. 64 éven keresztül munkálkodott itt. Elsı felesége Rákóczy Mária volt, 14 gyermekük született. Második felesége Zilahi Kiss Berta volt, akivel még 17 évig éltek együtt. 61

17

Bátyú

Sipos Kálmán62 Rácz István Kazay Gyula63 Rámeszdorfer György Sass Mihály

Nagylónya

Szutor Jenı

Beregszász Tivadar

Molnár Ferenc Filep Sándor

Munkács

Sass Mihály

Barkaszó Bátyú

Ladányi Mihály

Beregszász

Szarka László

Barkaszó Munkács Barabás Kis- és Nagygut Kis- és Nagygut

Simon Károly Toldy György Seres Ábrahám64 Sárkány Kálmán65 Ladányi Mihály

Kisharangláb

Dayka Ignác

Hetyen Barabás Tiszakóród Kis- és Nagygut

Tóth Béla Gacsályi József

Tivadar Gát Badaló Gát

Rámeszdorfer György

A lelkész 1915. december 13-án hunyt el. A segédlelkész 1916. január 13-án hunyt el. A badalói lelkész 51 éves hunyt el 1916. január 22-én. 1916. március elsejétıl a püspök Gátra rendelte segédlelkésznek. A püspök Sass Mihályt 1916. március 15.-tıl Bátyúba rendelte segédlelkészül. Beiktatására 1916. május 28-án került sor, lelkészi állását pedig június 1-jén foglalta el. 1916. június 1-jétıl Beregszászban lett segédlelkész. 1916. július elsején foglalta el állását, július 9-én pedig sor került beiktatására. A püspök Sass Mihályt 1916. július 1-tıl Munkácsra rendelte segédlelkészül. 1916. augusztus elsejétıl Barkaszóra, majd augusztus 28tól Bátyúba lett kirendelve segédlelkészi posztra. 1916. szeptember 1-jétıl Beregszászba került segédlelkészként. 1916. szeptember 1-jétıl lett barkaszói segédlelkész. 1916. október 1-jétıl Munkácson lett segédlelkész. 1916-ban elhunyt. 1916-ban elhunyt. 1916. december 1-jétıl Kis- és Nagygutra került segédlelkészként. Dayka Ignác kisharanglábi lelkész 1916. december 24-én elhunyt. Tóth Béla hetyeni lelkész 1916. december 30-án elhunyt. A barabási lelkészi posztot meghívás útján Gacsályi József tiszakóródi lelkész töltötte be 1917-ben. Rámeszdorfer György gáti segédlelkész lett 1917-ben kinevezve Kis- és Nagyguton lelkésznek.

62

Sipos Kálmán Budapesten született 1883-ban. Középiskoláit Nyíregyházán végezte. Majd elıbb jogot kezdett el tanulni, de késıbb a teológiára váltott, amit Sárospatakon, Pápán és Budapesten végzett el. Elıbb Faddon (1908), majd Drávaiványiban (1909) volt helyettes lelkész, itt kötött házasságot Varga Irmával. Meghívás útján került a tivadari gyülekezet élére 1910 januárjában. 63 Kazay Gyula 1865. szeptember 25-én született Szatmár megye Kömörı községében. 1877. szeptember 1-tıl kezdte meg tanulmányait a szatmári református gimnáziumban. A 7. és 8. osztályt Debrecenben végezte el. 1885 ıszén kezdte meg teológiai tanulmányait Debrecenben. 1889-ben kifogástalan magaviseletéért és szorgalmas tanulásáért 50 ft erénydíjat kapott, a debreceni kaszinótól pedig egy pályamunkáért 15 db aranyat nyert. 1890. február elsejétıl segédlelkész lett Derecskén, 1892.május elsejétıl pedig Nagykunmadarason. Egy év múlva a gyügye-i egyházközség hívta meg lelkészének, ahol nagyapja, Kazay István is szolgált. 1901. november 28-án választották meg lelkésszé Badalóban. 64 Seres Ábrahám 1863. május 19-én született Tiszadadán. A teológiát Sárospatakon kezdte, majd Debrecenben fejezte be. 1887. február 3-án Révész Bálint püspök ajánlatára Horvát István beregi fıispán házához került nevelınek, és egyben hete-fejércsei segédlelkésszé is kinevezték. 1887. október 1-én Gutra helyezték, majd 1888 márciusában Hetyenbe, 1890 áprilisában pedig Beregszászba helyezték. 1894 márciusában ugyanakkor a barabási gyülekezet választotta meg lelkipásztorául. 1902-ben lelkészi aljegyzıvé, 1907-ben pedig fıjegyzıvé választották, amely tisztséget 1912-ben az egyházmegyei közpénztárnoksággal cserélt fel. 65 Sárkány Kálmán 1872. január 13-án született Izsnyétén. A gimnáziumi, illetve a teológiai tanulmányait Sárospatakon végezte. 1894 júliusától kezdve Gáton szolgált segédlelkészként. 1898-ban pedig a kis- és nagyguti egyházközség választotta meg lelkészévé.

18

Hetyen Kisharangláb

Pói József Pói József

Kisharangláb Hetyen

Pói József Fekete János

Barkaszó Gát Barkaszó

Simon Károly

Kisbégány

Angyal Viktor

Beregrákos

Joó Miklós

Beregrákos Kajdanó Gát Tiszaadony Munkács

Szécsényi István

Beregszász

Toldy György

Badaló Sárosoroszi Nagyborzsova Beregszász

Kóta Lajos Illyés Mihály66 Boros Sándor id. Kallós Tivadar

Bene Csonkapapi

Kiss Péter Fekete János

Rafajnaujfalu Asztély

Szabó Géza67 Róthe Lajos

Badaló

Rácz Miklós

Nagyborzsova

Kovács Dezsı

Bene Csonkapapi

Toldy György Illyés István68

Fóris Endre

Kovács Dezsı Csatáry Zoltán Gaál István

1917. január 1-tıl Hetyenben lett segédlelkész. 1917. február 15.-tıl Kisharanglábra nevezték ki segédlelkésznek. 1917-ben lett felszentelve. Hetyenbe Fekete János csonkapapi lelkész került felügyelıként. (1917) Simon Károly barkaszói segédlelkész 1917. március 15.tıl Gátra helyezték. Fóris Endre debreceni segédlelkész 1917. március 18-án lett barkaszói lelkészként beiktatva. 1917. március 25-én lett kisbégányi lelkészi állásában megerısítve. A beregrákosi lelkész bár külön kérvényezésre hagyhatott fel tábori lelkészi szolgálatával, 1917. szeptember 14-én távirati parancs folytán újból be kellett vonulnia. Joó Miklós távolmaradásában lelkészi teendıi ellátásával Szécsényi István kajdanói lelkészt bízták meg. 1918. február 15.-tıl Gátra került segédlelkészként. 1918. július 1-jétıl Tiszaadonyba került segédlelkészként. 1918. augusztus 1-jétıl Munkácsra került segédlelkészként. 1918. augusztus 1-jén Beregszászba lett áthelyezve segédlelkészként. 1918. év október 17-én halt meg spanyolnáthában. 1918. december 28-án hunyt el a sárosoroszi lelkipásztor. 1919. január 1-jén nyugdíjba vonult. 1919. február 19-én hosszú betegség után hunyt el a beregszászi lelkész, egyházmegyei tanácsbíró. A lelkész 1919. március 8-án hunyt el. A csonkapapi lelkész 1919. július 7-én hunyt el (31 évesen). 1919. szeptember 18-án hunyt el (33 évesen). 1920. július 20-án váratlanul életét vesztette az asztélyi lelkipásztor. A badalói lelkészi állást meghívás útján Rácz Miklós foglalta el 1919. március 2-án. Boros Sándor helyét az egyházközség pályázat útján Kovács Dezsı segédlelkésszel töltötte be 1919. május 27én. Benei lelkészként lett megválasztva 1919. július 18-án. A halálozás folytán megüresedett csonkapapi lelkészi állást 1919. október 14-én töltötte be meghívás útján

66

Illyés Mihály 1875. szeptember 22-én született Beregardóban, ahol elemi iskoláit is végezte. Majd a beregszászi polgári iskolában tanult. Az 5. osztályt pedig Sárospatakon végezte el. 1899-ben Czigándra került káplánnak, 1900 szeptemberétıl pedig Mátyuson lett helyettes lelkész-tanító. Egy év múlva pedig rendes lelkésszé is megválasztották. 1903-tól Sárosorosziban lett lelkész-tanító. 44 évesen hunyt el. 67 Szabó Géza Tiszakerecsenyben született 1886. április 19-én. Édesapja is lelkész volt. Gimnáziumi tanulmányait Beregszászban, teológiai iskoláját pedig Debrecenben végezte. Szolgált Nagylónyán, Székelyhidon, majd Beregszászban. 1910-ben választotta meg a rafajnaujfalui gyülekezet lelkészévé. Spanyol náthában betegedett meg, Beregszászban gyógyítatták, de 1919. szeptember 18-án életét vesztette.

19

Beregszász Nagylónya Halábor Mátyus Bilke Tiszakeresztur Bilke Kígyós

Szutor Jenı

Halábor

Harsányi Bertalan

Sárosoroszi

Benkı Viktor

Újdávidháza Munkács Szernye

Simon Zsigmond Ladányi Zsigmond Hadar Gyula

Zápszony Rafajnaujfalu Bótrágy Munkács

Ifj. Czövek János Boldizsár Bertalan Tóth József Kájel Mihály

68

Szabó Bertalan Csok József Tornyay János

Illyés István mátyusi lelkész, aki szolgálatát 1919. november 9-én kezdte meg. A nagylónyai lelkész 1920 februárjától Beregszászban kezdte meg lelkészi szolgálatát. Szabó Bertalan halábori lelkész Mátyusra került át 1920ban. A bilkei helyettes lelkész, Csok József, április 1-tıl Tiszakeresztúrra lett beiktatva rendes lelkészként. A bilkei egyház felügyeletével Tornyay János kígyósi lelkész lett megbízva, aki a kígyósi lelkészi állásáról így le is mondott. 1920. június 6.-tól Haláboron kezdte meg lelkipásztori tevékenységét. A sárosoroszi lelkészi állást meghívás útján nem sikerült betölteni, pályázat útján pedig a bonyolult politikai helyzet miatt lehetetlen volt. Egy idıre így a benei lelkész, Toldy György, felügyelete alá helyezték az egyházközséget. A sárosoroszi gyülekezet tagjai azonban engedélyt kértek az esperestıl a lelkészi poszt betöltésére történı újabb meghívásra. Az újabb meghívás törvénytelen voltára, Bertók felhívta figyelmüket, a választani jogosultak azonban a nehéz körülmények miatt kitartottak elhatározásuk mellett. Mindazonáltal a jövıbeni problémák elkerülése végett elhatározásukról nyilatkozatot küldtek Bertók Bélához, amelyben biztosították az esperest arról, hogy amint ez ügyben bármilyen feddésben részesülne, ık támogatni fogják. Bertók végül engedélyezte a másodszori meghívást, amely útján Benkı Viktor dolhai lelkészé lett a poszt 1920. július 18-án. Újdávidházára került helyettes lelkészként. (1920) Munkácson lett segédlelkész. (1920) Szernyén, a betegeskedı Kiss János lelkész mellett lett segédlelkész 1920-ban. Ifj. Czövek János zápszonyi lelkész 1921. március 31-én hunyt el. A gyülekezet felügyeletével elıbb Boldizsár Bertalan rafajnaujfalusi lelkész, majd Tóth József bótrágyi lelkész lett megbízva. A lelkész pótlására történı intézkedéseket az esperesi hivatal sokáig nem tudta megtenni, mivel a gyülekezet nem akarta biztosítani a javadalmat a megválasztandó lelkész számára. Már az is felmerült eshetıségként, hogy esetleg leányegyházzá alakítsák át a gyülekezetet. Az év folyamán azonban sikerült tisztázni a lelkészi fizetés mértékét, amelynek fényében Bertók a lelkészválasztási eljárást elindította. A szavazatok többségével pedig Kájel Mihály munkácsi segédlelkészt tisztelték meg.

Önéletrajzát ld. 3. sz. melléklet.

20

Beregszász

Szútor Jenı

A csehszlovák érában az egyházmegye területrıl történı kiutasításokra is sor került, többeket erıszakkal vittek át a trianoni határon. Ebben részesült Szútor Jenı beregszászi lelkész is, aki 1923 áprilisától kezdıdıen 8 hónapot kényszerült gyülekezetétıl távol maradni.

Az egyházmegye tisztségviselıi Az egyházközségek egyházmegyéket alkottak. Az egyházmegye élén a közgyőlés, a tanács, az esperes (a megye lelkészi elnöke), a fıgondnok (a megye világi elnöke), a választott lelkészi- és világi- fıjegyzık, valamint a tanácsbírák álltak. Legfıbb tanácskozó szerve pedig az 1881. október 31-én megnyílt debreceni „alkotmányozó zsinat” határozata értelmében az egyházmegyei zsinat, valamint a consistorium (lelkészekbıl álló tanács) volt.69 A püspök, fıgondnok, esperes, egyházkerületi és egyházmegyei jegyzık, tanácsbírák megválasztása presbitérium szavazása útján történt. Szavazattöbbség hiányában újabb szavazást írtak ki, a nem szavazó egyházközségeket pedig büntetéssel fenyítették meg.70 Fontos kiemelnem, hogy a presbitériumok kivételével a református egyház minden egyházkormányzó testülete – az ún. paritás elve alapján –, egyenlı számban lelkészi és világi tagokból állt.71 (Az elkövetkezendıkben a két fı tisztséggel (esperes, gondnok) kapcsolatos információkat közlöm. A többi tisztviselıvel kapcsolatos információ a 4. sz. mellékletben található.) 1914-ben Sütı Kálmán72 esperes 77 éves korában elhalálozott. Az 1914. évi áprilisi jegyzıkönyvben ekképpen jellemezték személyiségét: „Nem világokat alkotó, vagy rombadöntı, nem milliókra kiható munkkásság volt ugyan az ı élete, de nem is nyom, s 69

KOSUTÁNY Ignácz: Egyházjog. A Magyarországi egyházak Alkotmánya és közigazgatása. Kolozsvár. 1906. 283-285. 70 Az Egyházakat és belhivatalnokokat, legközvetlenebbül érdeklı országos törvények, kormányrendeletek, egyházkerületi rendszabályok és intézkedések kivonatos győjteménye. Debreczen. 1875. 28-29. 71 Magyarország a XX. században. II. KÖTET. Természeti környezet, népesség és társadalom, egyházak és felekezetek, gazdaság. A református egyház (1867–1918). Fıszerkesztı: Kollega Tarsoly István. (Forrás: http://mek.niif.hu/02100/02185/html/index.html. Letöltés ideje: 2012. 01. 15.) 72 Sütı Kálmán 1837. szeptember 3-án született Macsolán, ahol elemi iskoláit is folytatta. A gimnáziumot, valamint a teológiai akadémiát pedig Sárospatakon végezte el. Az elsı lelkészképesítı vizsgájára 1859. november 2-án került sor Debrecenben, a másodikra pedig ugyancsak ebben a városban 1860. augusztus 11-én. 1860. április 16.-tól 1864. április 1-ig Nagyberegen volt segédlelkész, ugyanakkor a községben töltött utolsó két év során tanítóként is munkálkodott a fiúiskolában. 1864. november 4-ig Beregszászban volt segédlelkész és tanító. Ezt követıen fél évet töltött rendes lelkészként Bulcsuban, mely idı alatt került sor házasságkötésére is: 1865. január 5-én vette feleségül Békássy Sándor beregszászi lelkész és neje Litschner Julianna lányát, Erzsébetet. Házasságukból gyermek nem született. 1865. április 11-tıl beregsomi lelkészként szolgált 30 éven keresztül, 1895. április 1-ig. 1895. május 5-én munkácsi lelkésszé iktatták be, ahol egészen halálig munkálkodott. A beregi református egyházmegye életében már fiatal lelkészként is tevékenykedett. Ötven éven keresztül volt egyházlátogatói tag, mely idıszak alatt csupán kétszer nem volt vizitálni. 1875-ben aljegyzıvé, 1879-ben fıjegyzıvé, 1892-ben egyházmegyei tanácsbírává, 1893-ban pedig esperessé választották, mely hivatalt 1894 áprilisában vett át és 20 évig igazgatott. Emellett munkálkodott a „Prot. Egyházi és Iskolai lap”, valamint a „Protestáns Pap” c. lapoknál is, utóbbiban pedig leginkább a konfirmáció kérdésével foglakozott.

21

maradandó emlék nélkül ellobbanó! Egyszerő, nemes és kitartó, a mindig tevékeny és fáradhatatlan, kinek egyéni élete szinte fölolvadt a közért való hüséges munkálkodásban”.73 Az 1914. március 9-én felvett jegyzıkönyv alapján a megüresedett esperesi hivatalra beérkezett 66 törvényes szavazatból Bertók Béla beregsurányi lelkész, egyházmegyei fıjegyzı nyert 34 szavazattal, Szentimrey József derceni lelkész, egyházmegyei tanácsbíró 17, valamint Mizsák Péter beregsomi lelkész, egyházmegyei tanácsbíró 15 szavazata ellenében. Így az 1914. április 15-ei Beregszászban tartott közgyőlés Bertók Bélát az egyházmegye esperesének nyilvánította. Az újonnan megválasztott esperes eskütétele, majd köszöntı beszéde szintén a közgyőlés tetszését váltotta ki: „… a jelen volt nagyszámu közgyülési tagok és vendégek élénk éljenzése mellett megjelenvén,… a gyülés szine elıtt az esküt leteszi s esperesi állását a … mindenki által nagy tetszéssel fogadott, s zajos helyeslésektıl több izben félbeszakitott, hatásos beszéddel fogadja el”.74 A következıkben a „hatásos beszédbıl” idézek: „Nagytisztelető Egyházmegyei Közgyőlés! Mély megilletıdéssel állok e pillanatban a nagytisztelető egyházmegyei közgyőlés elıtt, midın az egyházak szabad választásából egyházmegyénk esperesi székét fogom elfoglalni. ...segítı kezek, jóakaratú lelkek támogatását kell keresnem s kérnem, ha meg a jövı nagy átalakulásaira, s a lelkemben zsongó s kibontakozó tervek, célok megvalósítására gondolok, elenyésznek az erıim a feladatok nagysága elıtt s be kell látnom, hogy az egyházmegye minden alkotó tagjának összhangzatos munkája nélkül eredménytelen küzdelem lesz minden munkásságom. …biztosítom a nagytisztelető egyházmegyei közgyülést, hogy munkámban mindenkor szem elıtt fogom tartani a legnagyobb parancsolatot, egyházamnak, fele barátaimnak szeretetét Istennek dicsıségére. ... az egyházlátogatások idejének régi rendjét meg fogom változtatni. … Határidejéül… május hónapját s június hó elsı felét látom a legalkalmasabbnak, ugy, hogy a vallásvizsgák a nem felekezetünk által föntartott iskolákban is még az iskolai év bezárhatása elıtt megtarthatók lesznek. …Fentartom, …ha kell, többször is meglátogassam az egyes egyházakat.”75 Bertók az egyházlátogatások idıpontjának megváltoztatása mellett célul tőzte ki csaknem minden szerv munkarendjének megváltoztatását is, amely leginkább a számvevıszéket érintette. A centralizálást elvetette, és a közös munkamegosztás mellett foglalt állást. Kívánatosnak tartotta a gyülekezetekben történı ifjúsági egyesületek, énekkarok szervezését, valamint a belmisszió fejlesztését, melyet az egyénekre történı közvetlen hatás fontosságával 73

KRL: A BRE 1914. évi április hó 15-ik napján Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 3. 74 Uo. 13. 75 Uo. 13-14.

22

magyarázott. Láthatjuk tehát, hogy bölcs vezetınek ígérkezett, bár céljainak megvalósítása ekkoriban még csupán a jövı kérdése volt.76 1917. december 12-én az egyházmegyei vezetés újabb problémába ütközött: elhunyt Várady Gyula, az egyházmegye gondnoka. Nagyra becsült ember volt a lelkészek és hívek között egyaránt. 1853-ban született Gulács községben földbirtokos nemes szülıktıl. Iskoláit Sárospatakon, Budapesten, Máramarosszigeten végezte, jogot pedig Eperjesen tanult. Munkácson nyitott ügyvédi irodája az ország egyik legforgalmasabb irodája volt. Dolgozott Munkács tiszti ügyészeként, 33 évig pedig a Bereg-Munkácsi takarékpénztár igazgatósági tagja volt. A munkácsi református egyháznak presbitereként több éven keresztül munkálkodott. Adományaival többször támogatta a református gyülekezeteket, pl. Dercenben az orgonaalapra 500 korona segélyt biztosított. 10 évig munkálkodott az egyházmegye gondnokaként. Ugyanakkor a politikai életben is szerepet vállalt: 1910-ben a munkácsi választókerület egyöntetően országgyőlési képviselıvé választotta. Temetésére 1917. december 14-én került sor. Bertók december 19-re és 20-ra az egyházmegye összes gyülekezetében háromszori emlékharangozást rendelt el.77 Utódává 1918 elején Szabó Albertet választották,78 aki azonban egészségügyi problémákra hivatkozva 1920-ban lemondott tisztségérıl. Helyettesítésével Toldy Ignác tanácsbírót bízták meg.79 A trianoni békediktátum a tisztségviselık sorában is kavarodást okozott: az egyházmegyei közgyőlés tekintettel a 24 egyházközség egyházmegyétıl történı elszakadására – amelynek folytán kevesebb jegyzıre, tanácsbírára volt szükség –, a bizottságok kialakításánál lecsökkentették a megválasztandó tagok számát.80 Ugyanakkor esperesi tisztségérıl Bertók81 a nézeteltérések miatt újfent lemondott, utódául pedig ideiglenesen Szentimrey József derceni lelkészt nevezték ki.82 (Bertók ez üggyel kapcsolatos beszédét a 5. számú melléklet tartalmazza.) Esperesi, gondnoki, lelkészi fıjegyzıi, lelkészi aljegyzıi, világi fıjegyzıi,

76

KRL: A BRE 1914. évi április hó 15-ik napján Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 14. 77 KRL: A BRE 1918. évi január hó 30-án Beregszászban tartott rendkivüli közgyőlésének jegyzıkönyve. Szerkesztette: Sütı Áron egyházmegyei fıjegyzı. Munkácson, Nyomatott Grünstein Mór Könyvnyomdájában, 1918. 4-11. 78 KRL: A BRE 1918. évi szeptember hó 25-én Beregszászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 8. 79 KRL: A BRE 1920. évi november hó 25 napján Bereg-szászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 1011. 80 KRL: A BRE 1922. november 9-én Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 16. 81 Bertók nehéz körülmények között kapta meg az esperesi tisztséget. Fontosabbnál-fontosabb kérdésekben kellett döntenie. Érthetı, hogy nem mindenki értett mindenben egyet vele. Ugyanakkor leszögezhetjük, hogy a Beregi Református Egyházmegye meghatározó egyénisége volt, s maradt is élete végéig. 82 KRL: A BRE 1922. évi április hó 20. napján Beregszász-ban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 9-11.

23

világi aljegyzıi, 4 lelkészi tanácsbírói, 4 világi tanácsbírói, illetve 2 tanító testületi képviselıi poszt betöltése ügyében írták ki a szavazást.83 A gondnoki poszttal Dr. Polchy Istvánt tisztelték meg,84 az esperesi címet pedig Szentimrey József derceni lelkész kapta. Utóbbi 23 szavazattal nyert, Bary Gyula nagyberegi lelkész 15, Szendrey István mezıkaszonyi lelkész 4, illetve Mizsák Péter beregsomi lelkész 1 szavazata ellenében. Szentimrey József már 1890-tıl munkálkodott az egyházmegye vezetésében, akkor még egyházmegyei aljegyzıként. Ugyanakkor 1900-ban fıjegyzı, 1905ben tanácsbíró, 1912-ben egyházkerületi képviselı, 1914-ben helyettes esperes, 1918-ban zsinati póttag lett, míg 1922-tıl a helyettes esperesi tisztséget töltötte be.85

Oktatásügy A vizsgált korszakban a Beregi Református Egyházmegye 44 egyházközségében volt református iskola. Ugyanakkor csupán 14 egyházközségben zajlott zavartalanul a tanítás: Asztély, Beregdaróc, Dercen, Fornos, Halábor, Harangláb, Hetyen, Kisbégány, Márokpapi, Szernye, Tiszaadony, Tiszakerecseny, Tiszaszalka, Jánd.86 Az oktatási éveket egészében célszerő vizsgálni. Így a kutatás alatt fontosnak tartottam, hogy az 1913-14-es tanév elsı félévére vonatkozó információkat is felkutassam. Az 1913-14es iskolai tanév elsı felében a tanítók és a tanítónık közül kitőnı és jeles eredményt harmincegyen,87 jót tizenhatan88 értek el, míg elégséges érdemjegyben négyen89 részesültek. Ugyanakkor a hittanoktatók közül kitőnı és jeles érdemjeggyel huszonegyen,90 jóval tizenegyen,91 illetve elégséges eredménnyel öten92 zártak.93 83

KRL: A BRE 1922. november 9-én Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 16. KRL: A BRE 1923. április 26-án Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve. Szerkesztette: Sütı Áron e. megyei fıjegyzı. Nyomtatott: a „Kálvin” - nyomdában Beregszász, 1924. 10-11. 85 KRL: A BRE 1923. évi szeptember hó 28-án Beregszászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve. Szerkesztette: Szendrey István e. m. fıjegyzı. Nyomtatott: a „Kálvin” - Nyomdában Beregszász, 1924.4. 86 KRL: A BRE 1917. évi április hó 12-én Beregszászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 23. 87 Alacs Dániel, Bertók László, Bertókné Frankó Borbála, Bitai Dénes, Forgon Pál, Füsti László, Gál János, Görömbey Pál, Hézser Zsuzsika, Huszti Imre, Huszti József, Kiss Endre, Kiss János, Kiss Ferenc, Kiss Imre, Kardos Endre, Kádár Mária, Kosztolenszky Vilmos, Krasznay Ferenc, Lukácsffy Béla, Meleg István, Nagy Béla, Nagy Kálmán, Pataky József, Szabó Sándor, Szabó Károly, Székely Piroska, Szitka Margit, Tóth László, Vigváry Endre, Vigvári Ferenc. 88 Ajtay József, Asztalos József, B. Pásztor Mária, Fejszés Julia, Füsti Benjámin, Halmi Miklós, Homoky Ferenc, Kiss Lajos, Lázár Sándor, Lenkey Endre, Sarkadi Nagy Mihály, Süttı István, Szász Jenı, Tiba Kálmán, Trencséni Pál, Varga András. 89 Bán János, Kiss Pál, Koszta Zoltán, Kukry János. 90 Angyal Viktor, Csáfordy Ferenc, Czövek János, Dévay József, Gacsályi József, Kallós Béla, Kiss Jenı, Nagy Lajos, Oroszlán Sándor, Pap János, Süttı József, Szalay Hedvig, Szeles Sándor, Szanyi Ferenc, Tariska Gábor, Tornyai János, Vadnay Imre, Zámbory Sándor, Jászter József, Juhász Imre, valamint Szabó Bertalan. 91 Bordi Mihály, Csatáry Dezsı, Filep Sándor, Kukry Pál, Palágyi István, Sárkány Kálmán, Sipos Kálmán, Rácz István, Szendrey István, Tóth József, Vass Béla. 92 Fóris Endre, Kiss Péter, Kölcsey Zsigmond, Rácz Jenı, Sápy Lajos. 84

24

Az iskolai körlátogatóság94 jelentése alapján betekintést kapunk a tanügy állapotába is. Szentimrey József 1913. március 30-án írt összegzı jelentésébıl rengeteg információt nyerhetünk, amely bár 1913 tavaszán jelen lévı állapotokat tükröz az 1914. áprilisi közgyőlés elé állított megoldandó problémákat: Az izsnyéti körben a legfıbb problémát a járványos betegségek jelentették, melyek folytán több iskolát kellett rövidebb, vagy huzamosabb idıre bezárni. Kajdanó, Rákos és Dávidháza iskolái még október elején is zárva voltak, ugyanakkor Dercen község iskolájának kapuit csupán október 20-án nyították ki. Pozitívumként említendı azonban, hogy az iskolák felszerelése mindenhol teljesnek bizonyult. A nagymuzsalyi kör jelentését Csáfordy Ferenc körlátogatói lelkész terjesztette be. A jelentés alapján szeptember 15-ig minden gyülekezetben kezdetét vette a tanítás. Ugyanakkor Csetfalván egy kolera beteg miatt október 4-én bizonytalan idıre bezárt az iskola. Az iskolamulasztók száma ugyanakkor minimális volt, azonban a tanuláshoz szükséges eszközök a benei és a halábori tanítványok esetében hiánycikknek számítottak. A beregsomi körben az iskolakezdés mindenhol megtörtént. Megemlítendı azonban, hogy Zápszonyból és Hetyenbıl létszámbeli információkról nem tudtak szolgálni, mivel az említett két helyrıl nem küldtek be statisztikát. Somban, Barabásban, Gelénesben és Atyában a felszerelés teljes volt, azonban Csonkapapiban és Kisharanglábon hiányos. Emellett megkezdte mőködését Somban, Bótrágyban, Hetyenben és Csonkapapiban a tanítói könyvtár, illetve Barabásban, Gelénesben, illetve Atyában a tankötelesek számára is könyvtár nyílt. Haranglábon azonban pénzhiány miatt nem kezdtek bele a könyvtár kialakításába. Lánczy Béla körlátogatói lelkész jelentése szerint a beiskolázás a makkosjánosi kör gyülekezeteiben is megtörtént. Az iskolai könyvtárakra illetıen a munkálatokat Asztélyban, Kisbégányban, Balazséron, Beregdarócban, Beregdédéban és Gáton kezdték meg. Az iskolák felszerelése kielégítı volt; azonban járványokból kifolyólag akadtak fennakadások, például Makkosjánosiban himlı miatt kellett bezárni az oktatási intézményt. Mindemellett Nagybégányban tanítóváltás miatt csak szeptember 29-én kezdıdhetett meg a tanítás.95 A tiszakerecsenyi körben szeptember folyamán megtörtént a beiskolázás, az oktatás pedig akadálymentesen folyt. Tiszaszalkán, Tiszakerecsenyben, Tiszaadonyban és Ugornyán a 93

KRL: A BRE 1914. évi április hó 15-ik napján Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 31. 94 Az oktatás eredményességével, valamint a felmerülı problémák vizsgálatával az iskolai körlátogatói bizottságok voltak megbízva. (Az egyházmegye területén különbözı csoportokba osztották be az iskolával rendelkezı gyülekezeteket – természetesen területi elhelyezkedésük függvényében –, amelyeket meghatározott idınként látogatták az un. körlátogatói bizottságok.) 95 KRL: A BRE 1914. évi április hó 15-ik napján Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 32-33.

25

felszerelést kellınek, míg Nagylónyán teljesnek ítélték meg. Az iskolai könyvtár kialakítása Tiszakerecsenyben, Ugornyán, Tiszaszalkán, Tiszaadonyban, illetve Nagylónyán volt folyamatban. A csarodai kör jelentését Lánczy József terjesztette be. Szeptember hatodikáig a beiratkozások mindegyik községben megtörténtek, valamint a felszereléssel kapcsolatban sem találtak hiányosságot. Tarpán és Tivadaron ugyanakkor kolerajárvány ütötte fel a fejét, amely miatt a körlátogatóság tagjai sem tudták elvégezni az ellenırzést. Az iskolai könyvtár Tákoson, Surányban, Fejércsén, Csarodán és Gulácson volt felszerelve, míg Hetében és Márokpapiban a tanítói könyvtár mőködött.96 A világháborús állapotok a tanügyre is hatalmas súllyal nehezedtek. A tanítók és énekvezérek közül több mint 30-an vonultak be katonai szolgálatra. A helyettesítést sok helyen nem tudták megoldani, így az iskoláztatás sok helyen szünetelt. Több helyen járvány ütötte fel a fejét, valamint az átvonuló katonaság az iskolákban kapott szállást. A statisztikai adatok beszolgáltatásával kapcsolatban is problémák adódtak, több egyházból nem küldtek be információt. A körlátogatói körök közül is csupán a bótrágyi, az izsnyétei, a makkosjánosi, valamint a csarodai körök küldték be jelentésüket 1915-ben.97 Zavartalanul folyt a tanítás ugyanakkor – de csupán a hadbavonult tanítók helyettesítésével – 16 gyülekezetben:98

Helyettes tanerıt az 1915-16-os tanévben is alkalmazniuk kellett. Több egyházközségben azonban a növendékek állami iskolákba iratkoztak át. (Bıvebb információ a 6. sz. mellékletben olvasható.) 96

KRL: A BRE 1914. évi április hó 15-ik napján Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 34. 97 KRL: A BRE 1915. évi március hó 24-én Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 9-10. 98 KRL: A BRE 1915. évi szeptember hó 28-án Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 29.

26

Ugyanakkor több oktatási intézményt katonai célokra foglaltak le, amely szintén megnehezítette az oktatásügyi helyzet eredményességét. Az érintett intézményekben pedig lehetetlenné is tette.

Katonai célokra lefoglalt felekezeti iskolák (1914-16)99 Egyházközség

Az iskola katonai célokra történı lefoglalása

Beregrákos

1914. október 20-ig. Majd 1916-ban több hónapra.

Gát Kígyós

Két ízben lett lefoglalva 1914-ben, 1-1 hónapra. 1915. január 25-március 1.

Dercen

1916-ban huzamosabb ideig.

Egyes iskolákban teljesen lehetetlenné vált a tanítói munka. Az izsnyétei körben a munkaerıhiány folytán a felsıbb évesek csupán a télen kezdték látogatni az iskolát, amint a földmőveléssel kapcsolatos munkák megszőntek. Szernyén, Barkaszón, Izsnyétén, Fornoson és Kajdanón ismétlıiskola mőködött. Ugyanakkor Rafajnaujfaluban járványok miatt többször szünetelt az oktatás.100 1917-ben sem javult a helyzet; Balazsér, Beregsurány, Csonkapapi, Gelénes, Nagygut, Tákos, valamint Ugornya egyházközségek iskoláiban teljesen szünetelt az oktatás.101 Míg a munkácsi állami fıgimnáziumban és állami polgári leányiskolában a háborús viszonyok miatt csak megszakítással végezték az oktatást.102 16 egyházban (Asztély, Barabás, Beregdaróc, Beregdéda, Dercen, Fornos, Kisbégány, Makkosjánosi, Nagybégány, Kisgut, Nagylónya, Tarpa, Tiszaadony, Tiszaszalka, Vámosatya, Hete) a felsıbb osztálybeliek csupán november elsejétıl jártak iskolába. A fornosi tanító novemberig egyébként indokolatlanul csak az elsı és a második osztályt járatta fel iskolába. Muzsalyban a vallástanításról gondoskodtak, az énektanításról nem. Ez év során Sütı József tanügyi elıadó is ellátogatott az iskolákhoz. Több helyen dicséretes tanerıt talált (pl. Nagybereg).103 Az asztélyi iskola idıs tanárával ugyanakkor nem volt megelégedve. Sütı szavaival élve: „Tudva, hogy egy közbecsülésben álló régi idıs tanítóval állok szemben, akit megszokott, hogy úgy mondjam megcsontosodott 99

KRL: A BRE 1917. évi április hó 12-én Beregszászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 24-25. KRL: A BRE 1916. évi március hó 23-án Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 7-8. 101 KRL: A BRE 1917. évi április hó 12-én Beregszászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 24-25. 102 KRL: A BRE 1915. évi szeptember hó 28-án Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 29-30. 103 Uo. 8-9. 100

27

szokásaitól már eltéríteni alig lehet – lehetıleg enyhén kívántam mőködését elbírálni. Azt azonban a legjobb akarat mellett sem hallgathattam el, hogy épen a vallás és ének tanítás alig több a semminél”.104 Kiss Jánosnak tett megjegyzései után, a tanító azzal védte magát, hogy Sütıt iskolaellenesnek nevezte. Valamint arra a kérdésre, hogy a növendékek miért nem tudnak énekelni, azt felelte, hogy nincs ideje az ének tanítására. A tanügyi elıadó emellett elismerıen nyilatkozott a tanító munkájáról az írás, olvasás, számtan területén.105 1917-ben némileg pozitívabb képet tükröznek a jegyzıkönyvek az oktatással kapcsolatban. A tanulók és tanárok egyaránt próbáltak belezökkenni a régi kerékvágásba. A pozitív irányú változást pedig jól szemlélteti, hogy az iskolákat látogató bizottság is több iskolát tudott az 1916-17. tanévben szemügyre venni. A vizsgálatok során természetesen több negatív és több pozitív dologra is fény derült. Pozitívumként emelhetem ki pl., hogy a vári tanintézményben a számtani eredmények kapcsán javulás mutatkozott. Ugyanakkor a fornosi iskola tarthatatlan jellegérıl is megbizonyosodhatott a körlátogatóság. Dercenben pedig a 4-5-6. osztályokban az elızı évekhez képest sokkal gyengébb volt a tantárgyakban való elırehaladás. Ennek okát abban kereshetjük, hogy a tanulók csupán november 1-jétıl látogatták az iskolát.106 A tankönyvekkel való ellátottság terén szintén nagy eltérés figyelhetıek meg. Annak ellenére, hogy a tanügyi bizottságot az egyházmegye közgyőlése már 1916. szeptember 20-án felszólította a használandó könyvek jegyzékének összeírására.107 Huzamosabb ideig állandó problémának számított, hogy a legtöbb felekezeti iskola nem felelt meg a higiéniai követelményeknek.108 Ennek egyik legfıbb megnyilvánulása a nem megfelelı ivóvízellátás kapcsán jelentkezett. Példának okán Fornoson a gyermekek haza jártak vizet inni, mivel az iskola körül nem volt kút, s nem is lehetett fúrni. Mindez kockázatos járványforrásnak volt tekinthetı. Az egyházmegye ezért fontosnak tartotta az összes tantermet felszerelni higiénikus víztartó edényekkel, amelynek beszerzését pedig az egyházmegye közpénztárának kellett elılegeznie.109 Az oktatásügyre vonatkozóan az 1918-19. iskolai évet illetıen sem történt elırelépés. Ennek oka nem csupán az elızı évek okozta nehézségekbıl, hanem egyrészt a forradalom, másrészt a proletárdiktatúra által elıidézett körülményekbıl adódott. Az 1919-20. iskolai évben ugyanakkor minden egyházközségnél szünetelt a tanítás. 1920 szeptemberében sem került sor a beiskoláztatásra, így már lassan 7 év nehézségei gyengítették, sıt több esetben 104

KRL: A BRE 1917. évi április hó 12-én Beregszászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 11. Uo. 11-12. 106 KRL: A BRE 1917. évi szeptember hó 19-én Beregszászban tartott köz-győlésének jegyzıkönyve, im. 12-13. 107 Uo. 17. 108 KRL: A BRE 1917. évi április hó 12-én Beregszászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 20. 109 KRL: A BRE 1917. évi szeptember hó 19-én Beregszászban tartott köz-győlésének jegyzıkönyve, im. 7. 105

28

akadályozták a tanítás-tanulás folyamatát. Az egyházmegye vezetıségében már ekkor körvonalazódott, hogy melyek a megoldandó nehézségek. Ha figyelembe vesszük a történelmi

eseményeket

nem

meglepı,

hogy

a

megfelelı

tankönyvek

illetve

a

megrongálódott, tönkrement iskolai felszerelések beszerzése lehetetlennek tőnt.110 A Tanügyi Osztály 1921-es rendelete alapján tekintet nélkül arra, hogy állami vagy felekezeti-e az adott oktatási intézmény, vagy a tankötelesek vallásától függetlenül, több helyen vegyíteni akarták az osztályokat. Bertók ez ügyben személyesen tárgyalt Ungváron, kérve a rendelet visszavonását, amit elutasítottak. Ugyanakkor azokban a községekben, ahol a lelkész és a presbitérium nem tetszését fejezte ki a rendelettel kapcsolatban: az iskolákra nézve meghagyták a korábbi állapotokat. Felháborodást keltett a Tanügyi Osztály azon rendelete is, amely a tanidı nagy részét az ismétlıiskola részére adta át. Így a mindennapi tanítás eredménytelen lett, ennek okán az egyházmegye próbálta kieszközölni, hogy az ismétlı iskolákra nézve heti két napot számoljanak.111 Az 1919-23-as évek oktatásügyi helyzetérıl mindazonáltal csekély információt taglalnak a vonatkozó források. Mivel az egyházmegyei közgyőlés tekintettel a nehéz közlekedési viszonyokra, valamint a tanév alig 6 hónapos idıtartalmára nem tartotta kötelezınek az összes iskola tanügyi elıadó által egy azon éven történı meglátogatását. A kétévenkénti vizsgálattal is megelégedtek, mondván, a körlátogató tanítók a saját körzetükben lévı iskolákat egyébként is meglátogatták.112

110

A BRE 1920. évi november hó 25 napján Bereg-szászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 3. KRL: A BRE 1922. november 9-én Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 6-7. 112 KRL: A BRE 1917. évi április hó 12-én Beregszászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 16. 111

29

Összefoglaló Az elsı világháború eseményei a beregi egyházmegye életére is befolyással bírtak. Történt ez egyrészt abból adódóan, hogy 1914-15 folyamán területén is zajlottak hadi események. Több lelkész és tanító hadba vonult, sokan életüket is vesztették. 1918-ban pedig az egyházmegye területe idegen megszállás alá került. Bizonytalan politikai viszonyok uralkodtak. Az 1920. június 4-ei trianoni békével pedig az egyházmegye területének nagy részét Csehszlovákiához csatolták. Önálló egyházi szervezet kialakítására volt tehát szükség, amely 1923-ban – a Kárpátaljai Református Egyházkerület megalakulásával – jött létre. A lelkészállományban állandó változások mentek végbe a vizsgált idıszakban, amely egyrészt a világháborús események, másrészt a trianoni békediktátumot követı bonyolult politikai helyzet következtében végbemenı lelkészhiánynak volt az utóhatása. Mindazonáltal a tárgyalt idıszakban az egyházmegyének kiemelkedı vezetıi is voltak, pl. Bertók Béla esperes, aki 1923-ban az újonnan megalakult Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke lett. Ugyanakkor, azokról a tanácsbírákról, jegyzıkrıl, pénztárnokokról, különbféle bizottsági tagokról – egyháziakról és világiakról egyaránt –, sem feledkezhetünk meg, akik munkájukkal hozzájárultak az egyházmegye mőködéséhez. A világháború alatt a gyülekezetek eladósodtak, az egyházmegye pénztára pedig tarthatatlan állapotba került. A helyzet ugyanakkor pozitív jelleget az 1923. évre sem öltött. A világháború mindazonáltal az oktatásügyre is negatívan hatott. Több iskolában a tanítás is szünetelt. A késıbbiekben pedig a diákok felzárkóztatása miatt adódtak problémák.

30