II.
ANNALES
MUSEI
NATIONALIS
HUNGAEICI.
1904.
A BEOCSINÎ CZEMENTMÁRGA KÖVÜLT HALAI.* D r . KOCH ANTAL-tól. (I—VIII. táblával és 2 szövegközi ábrával.)
D I E F O S S I L E N F I S C H E D E S B E O C S I N E K (JEMEN T-
MERGELS. Von
Dr.
ANTON
KOCH.
I Ta f. f S v i n . und 2 Textfiguren.) BEVEZETÉS.
E tárgyra vonatkozó előleges közleményem a «Földtani Közlöny» lí)02. évfolyamának 271 280. lapjain jelent meg. liöviden jeleztem már abban, hogy eddigelé minő Demekliez tartozó halakat sikerült ezekből az úgy ipari fontosságuknál, mint puhatestű-kövületeiknél fogva is már régóta ismeretes pannóniai emeletü** márgarétegekből fölismernem, s hogy azokból a halakon kívül egy szárazföldi teknősnek maradványai is kikerültek. Miután a már jelzett halmaradványoknak részletes tanulmányozását és lehető meghatározását befejeztem, bátor vagyok ezt az őslénytani tanulmányomat a Tek. Akadémia elé terjeszteni. Az áttanulmányozott anyagnak egy jó része a m. kir. Földtani Intézet tulajdona, míg annak tetemesebb részét magam szereztem volt be az előfordulás helyén, melyet évek során csaknem minden nyáron fölkerestem. Köszönettel ki kell emelnem itt is a beocsini czementgyár tulajdonosainak és hivatalnokainak azt a szives készségét, melylyel tudományos; czéljaim elérését a tőlük telhető módon mindig elősegítették és az általuk * Előterjesztette a szerző a M. Tud. Akadémia matheniatikai és természettudományi osztályának IÍI03 február Itf-án tartott ülésén. ** A p a n n ó n i a i e m e l e t elnevezését az ismeretesebb régi p o n t u s i e m e l e t helyett á m u l t évben dr. LÖRENTHEY IMRE hozta javaslatba és «Die pannonischr Fauna von Budapest» (Pahvontographica. X L V I I I . B. Stuttgart ll»02. p. 137.) czimü müvének előszavában kifejtette az okokat is, melyeknél fogva szükségesnek mutatkozott a régi elnevezést elhagyni. Nézetéhez csatlakozva, ez értekezésem folyamán én is a p a n n ó n i a i e m e l e t terminusát fogom használni.
Annale» Musei Xatimialis Hun larici. II.
6 I)' KOCH ANTAL
megőrzött kövületleleteket rendelkezésemre bocsátották. Különös köszönettel tartozom továbbá B Ö C K H J Á N O S min. tanácsosnak mint a m. kir. Földtani Intézet igazgatójának, aztán dr. E N T Z G É Z A egyetemi tanárnak, M É H E L Y L A J O S m. nemz. muzeumi igazgató-őrnek és dr. SIEBENROCK F R I G Y E S , a bécsi cs. udvari természetrajzi muzeum állattári őrének, kik tanulmányom folyamában a gondozásukra bizott intézetek és gyűjteményeik idevonatkozó tárgyait és irodalmát összehasonlítás és tanulmányozás czéljából rendelkezésemre bocsátani szívesek voltak és föladatomat becses útbaigazításaikkal is lényegesen megkönnyebbítették. A következő sorokban leírandó bal-, illetőleg teknős-maradványok mind a Szerém vármegyében végighúzódó Fruskagora hegység északi lejtőjén föltárt plioczénkori rétegekből származnak és pedig: A) a Futtakkal szemben fekvő beocsini czementgyár nagy bányájának mélyebb és főtömegét képező czementmárgából, mely puhatestű kövületei alapján a pannóniai emeletnek alsó részébe tartozik (a tárgyalandó halak legnagyobb része, valamint a teknősmaradványok isï ; B) a czementmárgát fedő. körülbelül 20 m. vastagságú iszapos homokrétegekből, melyek a bezárt puhatestű-fauna alapján a pannóniai emelet felső részébe tartoznak (egyetlenegy halmaradvány) ; és végre C) a cserevicsi völgynek alját elfoglaló, lignit-telepeket tartalmazó paludina-agyagból, mely puh ate stű- faun áj a alapján az alsó-levantei emeletbe sorozandó (több édesvízi halnak a maradványai). Mind eme rétegeknek stratigraphiai viszonyai és puhatestű-faunája elébb említett előleges jelentésemben, valamint a M. Tud. Akadémiának 1894-ben bemutatott székfoglalómban * egész terjedelmükben közölve vannak már ; ez okból az ott leírtaknak ismétlését itt nem tartom szükségesnek és így azonnal áttérhetek új palaeontologiai tanulmánj'om közlésére, előre bocsátva azonban a felhasznált és idézett irodalmi források jegyzékét. A felhasznált és idézett irodalom jegyzéke. 1. ACÍASSIZ L., Recherches sur les Poissons fossiles. Nenchâtel. 1833—1843. T. I—V. avec Atlas. 2. BRÜHL BEENH. C., a) Anfangsgründe der vergleichenden Anatomie. Wien 1847. Lief. 1—3. Atlas die Skelettlehre der Fische enthaltend. b) Zootomie aller Thierklassen. Wien 1875- 1885. Lief. 1, 2, 5, 6, 16, 17, 23, 24, 33. 3. DAMES W . , Über eine tertiäre Wirbelthierfauna von der westlichen Insel d. Birket-el-Qurun im F a j u m . (Sitz. ber. d. kgl. preuss. Akad. d. Wiss. 1883. p. 143.) 4. GIEBEL C. G., Odontographie. Leipzig 1855. * A F r u s k a g o r a geologiája. M. Tud. Akad. Math, és Természettud. Közlemények. XXVI. k. (1895.) 5. száma.
A BKOOSINJ
5. GÜNTHER
Dr.
GUSTAV
v.
ALBR.
HAYEK.
G.
Wien
CZEMENTMARGA
L.
G.,
Handbuch
KÖVÜLT
der
HALAI.
Ichthyologie.
Übersetzt
von
1886.
6. H E C K E L J O H . J A K . , Beiträge zur Kenntniss der fossilen Fische Österreichs. (Denkschr. d. Akad. d. Wiss. in Wien.) a) I. Theil: I. B. 1850. p. 201 — 242. Mit. Taf. XIII—XXVII. b) n . Theil : 1856. p. 187—274. Mit 15 Taf. 7 . K N K R und S T E I N D A C H N E R , Neue Beiträge zur Kenntniss der foss. Fische Österreichs. (Denkschr. d. Akad. d. Wiss. in Wien. 1863 B. XXI.) 8. K R A M B E R G E R - G O R J A N O V I C Dr. D R A G . , a) Beiträge zur Kenntniss der foss. Fische der Karpathen. (Pahtontographica. Neue Folge. VI. B. XXVI. 1879. p. 75.) b) Die fossilen Fische bei Prassberg in Steyermark. (Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanst. XXX. B. 1880. p. 565.) c) Die jungtertiäre Fischfauna Croatiens. (Beiträge z. Palaeont. ÖsterreichUngarns u. d. Orients. Wien. II. B. 1882. p. 86. és I I I . B. 1884. p. 65.) d) Über fossile Fische von Tüffer in Steiermark und Jurjevcani in Kroatien. (Glasnik hrvatskoga naravoslovnoga drustva. X. 1898. p. 25.) e) Palseoichthyologiai adalékok. (A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve. XIV. 1902. 1 füzet.) 9 . L A U B E Dr. G U S T . C . , a) Neue Schildkröten und Fische aus der böhmischen Braunkohlenformation. Mit 3 Taf. (Lotos II. B. 2 Heft. Prag 1900.) b) Synopsis der Wirbelthierfauna der böhmischen Braunkohlenformation. Mit 8 Taf. Prag. .1901. 1 0 . L E I D Y J O S E P H , Contributions to the extinct fauna of the Western Territories. (Report of the United States Geol. Survey of the Territories. Washington
1873.)
11. M E Y E R H E R M . V., a) Sphynenodus aus dem Tertiärsande von Flonheim. (Palfpontographica I. B. 1851. p. 280. T. XXXIII. Fig. 13—14.) b) Beschreibung der fossilen Fische aus den tertiären Süsswassergebilden des nördl. Böhmens. |Pala>ontographica II. B. 1852. p. 43.) c) Fossile Fische aus dem Tertiärthon von Unterkirchberg a. d. 111er. (l'alseontographica II. B. 1852. p. 85.1
4
I)'
KOCH
ANTAL
a) B. XXXVII. 1859. p. 673 -703. Mit 7 Taf. h) 2-te Folge. B. XXXVIII. 1860. p. 763—780. Mit 3 Taf. c) 3-te Folge. B. XL. 1860. p. 555—572. Mit 3 Taf. d) 4-te Folge. B. XLVII. 1863. p. 128—142. Mit 3 Taf. 18. SZAJNOCHA W L A D I S L A W , 0 kilku gatunkach ryb kopalnych z MonteBolea. (Pamiçtnik Wydzialu matematyczno-przyrodniczego Akademii Umiejetnosci. Krakow, 1886. Tom. XII. Négy photolith. táblával.} 1 9 . W E T T S T E I N A , Über die Fischfauna des tertiären Glarner Schiefers. ( A B liandl. d. schweizer palœont. Gesellsch. 1886. B. X I I I . Heft. 2.1 20. W I N K L E E T. C., Description des quelques nouvelles espèces des poissons du calcaire d'eau douce d'Oeningen. Harlem 1861. 4°. 2 1 . W I T T I C H E., Neue Fische aus den mittel-oligocœnen Meeressanden des Mainzer Beckens. (Notizblatt d. Ver. f. Erdkunde u. d. grossher^l. geol. Landesanst. zu Darmstadt. IV. Folge a) 1 9 . H . 1 8 9 8 . b) 2 1 . H. 1 9 0 1 . ) 22. Z I T T E L I L A., Handbuch der Paläontologie. München 1887—1890. H I . B.
A) A beocsini
czcmentmáTgci
kalmaradvchnyainobk
leírása. Ordo : AXACAXTHINI. (lAgy Farn. GAI)ID.\E.
vxzóizániyúul;.)
(Tökehalfélék.)
1. Gadus (Merlangus) pannonicus n. sp. |Az I. tábla 1—4.. a II. tábla 1—4. és 6 - 1 2 . és a IV. tábla 2. és 3. ábrái.I
Ehhez a kihalt i'ij fajhoz tartozó szétszórt váztöredékek oly gyakoriak. hogy azok alapján kimondható, miszerint ez lehetett az egykori pannóniai beltengernek leggyakoribb hala. Összehasonlításra szolgált nekem a legtöbb csontnak osteologiai meghatározására a budapesti egyetem állattani intézetének egy közel 1 m. hosszú Gadus morrhua L. váza és ugyanezen faj szétszedett fejváza : a subgenus meghatározását pedig O W E N E. Odontography-ja szerint a fogazat alapján ejthettem meg. Egy recens Merlangus-nak váza nem állott rendelkezésemre. Az előttem fekvő maradványokból e halfaj testének külső formájáról és az úszószárnyak szerkezetéről nem alkothatunk magunknak képet : csak a váznak nagyrészt szétszórt és csak kis részben még helyükön levő egyes csontjainak alaki és nagysági viszonyaiból következtethetünk. Az I. tábla 1. ábráján a még leginkább együtt maradt váztöredéket szemlélhetjük, melyhez az elkülönülve igen gj'akran előforduló csigolyákból még hármat, köztük a talált legnagyobbat, lerajzoltattam (2- 4. ábra), abban a föltevésben, hogy a csigolyák is ettől a gyakori nagy halfajtól valók. E váztöredéken elég jól felismerhetők, habár a csontok többékevésbbé hiányoznak és deformáltak is, a következő vázrészek :
*
A BEOCS] NI CZEMENTMÁRGA KÖVÜLX HALAI.
5
a a) A két felső á l l k ö z t i c s o n t (Prœmaxillare) a kráterszerűen kinyúló fogpárnák soraival, melyekről a fogak mind lehullottak. A jobb állcsontág mellett egy szögalakú lehullott fogkorona is látható. b) Alant a vállöv legnagyobb csontjának, a k u l c s c s o n t n a k (Claviculare) töredéke látszik. cc) A Prsemaxillare mögött fekvő laposabb csontok, legyezőformán szétterülő rostokkal, emlékeztetnek a Gadus morrhua fajnak P r a e f r o n t a l e-ira, melyek a Frontale előtt, a homlokot kiegészítve, két oldalt helyezkednek el. (I) Az elől begörbült jókora hengeres csont, mely a csigolyákig nyúlik, alakra és nagyságra, is, leginkább emlékeztet a Cr. morrhuá-nak Max i 11 are-jára. e) Fenn a kőlap szélén a jobboldali P r a e o p e r c u l a r e töredékének belső lapját látjuk, néhány borda- és egyéb csonttöredéktől körülvéve. f ) A törzs első csigolyái alól egy nagyobb lapos csont nyúlik ki, mely az I n f r a o r b i t a l e része lehetne. A törzsből összesen 15 csigolya látható még a maga helyén, az idegívek tövisnyújtványainak töredékeivel együtt, mig a bordák mind hiányzanak. A II. táblán csak elszigetelten kapott egyes csontokat ábrázoltattam, ú. m. az 1. ábrán egy homlokcsontot (Frontale), a ábrán egy kulcscsontot (Claviculare), a 3 a b ábrán egy P r a e m a x i l l a r e külfelületét és fogazott szélét, a 4. ábrán a felső állcsont (Maxilla-re) symphysis végét, a lui h ábrán az alsó állkapocs i Mandibulare) symphvsis-végét, a 7. és 8. ábrán a Priemaxillare dentalis részének töredékeit és a 10 12. ábrán fogakat természetes nagyságban és háromszorosan nagyítva. Végre a IV. es V. táblán is föl van tüntetve még két, csonttöredék, mely a szóban forgó Merlmu/us-tói való lehet. A IV. tábla lab ábrái a jobboldali Praeoperculum külső és belső oldalát, az V. tábla 3 a b ábrái pedig a Basisphenoid-csontnak középső hengerded részét mutatják alsó és felső oldaláról. Vegyük azonban az itt fölsorolt vázrészeket behatóbban is szemügyre. Legjellemzőbb maradványok mindenesetre az állcsont-töredékek a fogsorok párnáival és egyes elszigetelt fogak, mert ezekből lehetett e maradványoknak a Merlaiigus subgenusba való tartozását fölismerni. Az I. tábla 1. ábráján (art-nál) jól fölismerhető a még eredeti helyzetében levő két Pnemaxillare-töredék, melyeknek azonban mind symphysises. mind angularis végei le vannak törve. Teljesebb egy elszigetelten kapott Pramiaxillarenak a jobboldali ága (II. tábla 3 a b ábra), melynek dentalis része jól megvan tartva, de angula-
H
D! KOCH ANTAL
ris vége szintén hiányzik. Végre a II. tála 7. és 8. ábrái is a Prsemaxillare dentalis részének a töredékeit tüntetik elénk. Világosan látható ezeken a maradványokon, hogy a fogakat viselt kráteralakú fogpárnáknak két sora van mindeniken. A külső sor jóval nagyobb, de egymás közt is különböző nagyságú és szabálytalan közökkel elhelyezett fogpárnákat mutat : ezeken belül ellenben, szorosan a Prsemaxillare belső szélén, egyformán apró fogpárnáknak meglehetősen egyenletes sorát láthatjuk. A fogaknak ilyetén elrendeződése a Prsemaxillarén O W E N szerint (i. m. 161. és következő lapjai) a M erlang ux alnemnek a sajátsága. A külső fogak sorának egyenetlen nagy közei arra valók, hogy a Mandibulare egy sor nagy fogainak hegyeit befogadhassa, mikor a hal szája csukva van. Az elszigetelt csontok közt csakugyan megtaláltam a Mandibulare dentalis végét is \IL tábla 6 a h ábrái), melyen világosan látható 6 nagy fognak a párnája egyetlen sorban, de egyenetlen távolságban egymástól, épen úgy, a mint az a Priemaxillare mellső nagy fogainak sorában is mutatkozott. Az I. tábla 1. ábráján, mindjárt a Prœmaxillare felett, ettől elváltán látunk egy gerebenfogat, és a II. tábla 10—12. ábráin, eredeti nagyságban és háromszoros nagyításban, három elszigetelve talált fogat rajzoltattam. Ezeken a rajzokon láthatjuk, hogy e fogak a kráteralakú fogpárna kerületének megfelelő széles kerek alappal bírnak, mely erősen redős, s hogy ebből felfelé összehajolva hamar vékonyabb kúpalakban elég magasra kiemelkedik a fogkorona, mi mellett többször horgasan kissé meg is görbültek. E fogkoronák kúpos üreggel birnak, mely az alaptól közel a hegyéig fölemelkedik. (II. tábla 12. ábra.) E fogaknak csúcsán lapátszerűen kiszélesedett zománczsipka foglal helyet, mely világosabb szinű és áttetsző. Két oldalt a zománcz egy darabig le folytatódik a fogkorona dentinjén. E fogaknak összes sajátságai határozottan a Gadidae családbeli halak gerebenfogaival azonosak, a mint az O W E N id. művében részletesen megállapítva található. A mondottak alapján sikerült e maradványokon nemcsak a Gadidae családba, hanem annak Gadus nemébe és Merlangus alnemébe tartozását is kétségtelenül megállapítani. Az I. tábla 1. ábráján d alatt látható hosszú hengerded csont valószínűleg a Maxillare, melynek mellső görbült végén a symphysis megvastagodása is észrevehető, habár nagyon elmosódottan. A l i . tábla 4 a b ábrái egy kisebb példánytól való elszigetelt Maxillare-nak symphysis-végét mutatja, izületi vastagodásaival, a mint az a G. morrhua-nál is egészen hasonló minőségben látható. Az állcsontokhoz és a fogazathoz képest a többi vázmaradvány csak másodrendű fontosságú ismertető bélyegeket szolgáltat, melyekből csak
A BEOCSINI CZEMENTMÁRGA KÖVÜLT HALAI.
7
annyi allapítható meg, hogy az összehasonlításra szolgáló G morrhua L. megfelelő vázrészeihez igen közel állanak. A II. tábla 1. ábrája a homlokcsontot (Frontale) és a vele kapcsolatos orrcsontot (Nasale) tünteti föl. Ez csak kevéssel kisebb az 1 m. hosszú G. morrhua megfelelő csontjainál. Körvonalaikban teljesen, a részletekben is, a mennyiben az elmosódott beocsini maradványon kivehetők, eléggé jól egyeznek egymással. Az I. tábla í. ábráján (b alatt) a kulcscsont (Claviculare^ töredéke is látható. Alakra ugyanolyan mint a G. morrhua megfelelő csontja, de nagyságra annak körülbelől csak 2 /s-ad része. Az tehát egy kisebb termetű Merlaugus példánytól származhatik. A II. tábla 2. ábráján feltüntetett elszigetelt kulcscsont valamivel tökéletesebb és nagyságban is megközelíti az 1 méteres G. morrhua kulcscsontját. Az I. tábla 1. ábráján e-nél a jobboldali Praeoperculum belső lapjának a maradványát látjuk, mely a G. morrhua megfelelő csontjánál valamivel kisebb. A IV. tábla 2 a b ábrái ugyanilyen, elszigetelten talált, jobboldali Praeoperculum külső és belső lapját mutatják. Ez a Praeoperculum van akkora, mint az összehasonlításra szolgált G. morrhua-é. Alakra nézve általában jól egyezik, de a részletekben kopottsága és letöredezett szélei miatt nem hasonlíthatók jól össze. Végre a II. tábla 9. ábrája is egy baloldali Praeoperculum külső lapjának a közepetáját m u t a t j a ; miután alakra is meglehetősen eltér az előbbiektől, valószínű, hogy nem ugyanazon fajra vonatkoztatható. Az V. tábla 3 a b ábrái az ékcsontnak (Basisphenoid) középső, pálczaforma részletét mutatják kívülről és belülről. Ez azonban jóval kisebb példányra utal, mint az összehasonlításra szolgáló G. morrhua ; felénél csak valamivel lehetett nagyobb. C s i g o l y á k , az I. tábla 1. ábrájának együtt maradt 15 darab törzscsigolyáján kívül, elszigetelten is gyakran kaphatók. Az I. tábla 2. ábrája a legnagyobb példányt tünteti elénk, mely a G. morrhua legnagyobb törzscsigolyáit is fölülmúlja és ennél még nagyobb halra utal. Ada b ábrákon feltüntetett csigolya a G. morrhua legnagyobb törzscsigolyáinak alakjával és nagyságával bír. A 4. ábra végre egy ugyanilyen nagyságú halnak már a farkcsigolyáiból való lehet. Mindezeknek a csigolyáknak részletesebb szerkezete is igen jó egyezést mutat a G. morrhua megfelelő csigolyáival és így nem szenvedhet kétséget, hogy mindannyi a kérdéses nagy Merlau (jus-faj különböző nagyságú példányaitól való. *
A beocsini nagy Gadoid-halnak osteologiai szempontból imént leírt és összehasonlított maradványai, a mint láttuk, nem egy, hanem számos
12I)'KOCH ANTAL
példánynak a legjellemzőbb vázrészeit alkotják, melyekből a következőket vonhatjuk le : a) Az összes maradványok többé-kevésbbé hasonlítanak egy körülbelül 1 m. hosszúságú Gadus morrhua L. vázának megfelelő részeihez, és vagy ugyanolyan nagyságú, vag}- kisebb, de sőt egyes nagyobb példányokra is engednek következtetni. A részletekben persze több eltérést is lehetne kimutatni, ha a beocsini csontok töredékes volta és kopottsága a pontos egybevetést lehetetlenné nem tenné. b) Az állcsontok maradványai, a jellemzetes kráteralakú fogpárnák soraival, melyekről a fogak egyáltalában lehullottak, valamint az elszigetelten talált egyes fogak is, a mai nap is élő Gadus-fajokra és O W E N részletes jellemzését szem előtt tartva, határozottan a Merlangus alnemnek egy kihalt nagy fajára utalnak. Nem volt ugyan alkalmam és módomban e maradványokat a Merlangus-nak valamely most élő fajával directe összehasonlíthatni; de nem is tarthatom valószínűnek, hogy ezeknek bármelyike élt volna már az alsó-plioczén korszakban, mikor a pannóniai emeletű beocsini czementmárga a mediterrán tenger magyarországi félsós(brack)vizi relictumában leülepedett volt. Csak az volna még a kérdés, hogy éltek-e ebben a geologiai korszakban Európa egyéb területeinek akkori tengereiben ehhez hasonló vagy vele azonos nagy Merlangus alakok ? A rendelkezésemre állott palaeontologiai irodalmat átnézve, nem akadtam azonban olyan adatra, mely a beocsini kihalt nagy Gadoid-halfajjal azonos vagy hasonló alaknak előfordulását bizonyítaná. Legújabban dr. GORJANOVIC-KRAMBERGER K.* említi ugyan, hogy a londjicai (Szlavónia) fehér márgában, mely puhatestű-kövületei alapján a beocsini czementmárgával teljesen azonos képződmény, Gadoid-pikkelyeket és állcsontokat kapott ; de részletesebb adatokat azokra nézve nem nyújt, még arra nézve sem, hogy körül-belül mekkora nagyságú tőkehalfajra vonatkozhatnak azok. A Gadidae családba tartozó kövült halakról az irodalom elég adatot tartalmaz, de egyik sem vonatkoztatható a mi nagy kihalt Merlangus-f&jxmkTa,, mert azok mind kisebb Gadus- vag}- más nemekhez tartozó fajok. Ilyen például a G . VOM R A T H által (1. id. m. p. 1 2 6 tab. I V . fig. 3 . ) a glarusi eoczén palából leírt Palaeogadus Troscheli is, melyre azonban dr. A . W E T T S T E I N (id. m. 5 8 . 1. I V . t. 1 — 7 . ábrái) AGASSIZ eredeti genus nevét visszaállítja, belevonva AGASSIZ mind a két (crassus és elongatas) faját. Ez a kihalt alak a Morrhua Cuv. és Merlangus Cuv. alnemek bizonyos jellegeit egye* Die Fauna der unterpontischen Bildungen um Londjica in Slavonien (Jahrb. d. k. u. k. geol. Beichsanst. XLIX. 1899. p. 125.).
A BEOCSINI CZEMENTMÁRGA KÖVÜLT HALAI.
9
siti magában, .tehát a kettő között áll: a beocsini Merlangus-nál azonban tetemesen kisebb hal volt, mert körülbelül 1 3 m. hosszú. Ilyen az inzersdorfi agyagból S T E I N D A C H N E R által leírt Pliycis Suessi és a KRAMBERGER által Podsused szarmata márgapalájából leírt három apróbb Gadus-í&j, melyek geologiai korra nézve elég közel állanak a beocsini halhoz. Öszszes bélyegei alapján tehát, a mennyire megállapíthatók voltak, azt hiszem, hogy kihalt új fajjal állunk szemben. Tekintettel előfordulási helyére és fekhelyének geologiai emeletére is, erre a nagy Merlangus fajra a pannonicus nevet hozom javaslatba. 2. B r o s m i u s S t r o s s m a y e r i
KRAMB.
(A III. tábla 1—2. ábrái.) Dr. DRAG. KRAMBERGER-GORJANOVIC, Die jungtertiäre Fischfauna Croatiens. II. Theil. (Beiträge z. Paläont. Oesterr.-Ungarns. Wien. III. Bd. 1884. p. 69. tab. XIV. fig. 1.1
A Tőkehalfélék (Gadidae) egy második neme, a Brosmius (köznéven: T o r s k ) is képviselve van a beocsini czementmárga halmaradványai közt egy törzscsonkkal, melynek mind a két ellentétes felét lerajzoltattam, mert igen jól kiegészíti azt a szintén Beocsinból származó példányt, mely után K R A M B E R G E R e fajt fölállította. KRAMBERGER szerint az ő példánya, mely mint STROSSMATER diakovári püspök ajándéka került a zágrábi muzeumba, fehér mészmárga (szarmata?) táblán van és állítólag Beocsinból való. Én most a saját példányommal eloszlathatom a lelőhely valódisága iránti kételyét és azt is konstatálhatom, hogy nem a szarmata-, hanem az alsó pannóniai emeletből való az a mészmárga, melyben ennek a kihalt halfajnak maradványai találhatók. Eddigelé csak erről a két példányról van tudomásom, miből az is következik, hogy előfordulása jóval ritkább lehet, mint a fennebb leírt Merlangus-fajé. K R A M B E R G E R példányán az egész halnak a nyoma megvan ugyan, de igen sok hiánynyal és hézaggal, különösen a törzs közepe táját tekintve : míg az én példányomon kiválóan a törzsnek ez a része van meg sokkal tökéletesebb állapotban, mint e faj eredeti példányán. K R A M BERGER példányának hosszúsága 3 2 cm., magassága 8 ' 3 cm., míg az enyém a csigolyáknak csaknem másfélszer akkora voltából ítélve, jóval nagyobb lehetett. Példányomon húsz (20) csigolya olvasható össze, míg az egész halnak K R A M B E R G E R szerint 1 6 + 3 6 , tehát összesen 5 2 csigolyája van. £ szerint példányomon a törzscsigolyákon kívül még egynehány farkcsigolya is megvan. A csigolyák mind többé-kevésbbé négyszögűek, erősen homorú oldalakkal, azokon 3— 4 hosszanti léczczel és közöttük m é l y barázdákkal vannak ellátva. Alakra teljesen egyeznek a KRAMBERGER rajzán f ö l t ü n t e t e t t n é h á n y ép c s i g o l y á v a l .
10
M KOCH AXTAL
A csigolyák idegívei (neurapophyses) és edényívei (haemapophvses) minden tekintetben tökéletesen egyeznek a KRAMBERGER-től adott részletes leírással, úgy hogy azt csak ismételnem kellene. A háti és a hasi sörényúszók, valamint azoknak támasztócsontjai is, szebben vannak megtartva, mint KRAMBERGER példányán, habár teljes hosszúságuk nem maradt meg. A háti sörénvúszóban ugyanis csak 35 sugár számítható össze, holott KRAMBERGER az ő példányán 60-at számított. A hasi sörényúszóban körülbelül 30 sugarat számítottam meg, míg KRAMBERGER az egész halnál körülbelül 4ö-re becsülte a számukat. Alakjuk, hajlásúk, viszonylagos hosszuk, egyszóval összes sajátságaik, pontosan megegyeznek KRAMBERGER leírásával. Érdekes az is, hogy a sörényúszók támasztócsontjai és a csigolyáknak tövisnyújtványai közti elhelyezkedési viszony teljesen azonos a KRAMBERGER példányán kimutatott viszonynyal. Ugyanis két csigolyanyujtványra mindig három támasztócsont esik oly módon, hogy két nyújtvány közé esik két támasztócsont, a harmadik pedig a második nyújtványnyal esik össze, de azért a vége a második és harmadik nyújtvány közé behajlik. Sajnos, hogy rajzolóm ezt a viszonyt nem ismervén föl, nem juttatta mindvégig híven kifejezésre, pedig az mindvégig következetesen meg van példányomon is. A pikkelyezettség nyomai példányom mind a két lenyomatán élesen föltűnnek a csontok közötti tereken, a mit a rajzoló szintén csak halványan juttatott kifejezésre. A pikkelyek csakugyan kicsinyek, körkörösen vonalzottak, mint KRAMBERGER is í r j a ; de mivel cserépmódra sűrűn födik egymást, nem vehető ki jól, hogy tökéletesen körösek-e, vagy inkább tojásdadok, a mit KRAMBERGER is kérdésbe helyezett. Pontos összehasonlítás alapján állíthatom tehát, hogj' az én kérdéses haltörzscsonkom teljesen megegyezik a KRAMBERGER Brosmius Strosstnat/eri-jével és ennek a kihalt fajnak csupán egy nagyobb, közel másfélszer akkora példányától származhatik. A KRAMBERGER fajának beocsini eredetéhez e szerint nem férhet többé kétely. Ordo : ACANTHOPTERYGII. (Tüskés ü*zószm«nijúak). Farn. S P H Y R A E N I D A E BLOCH.
3. S p h y r a e n o d u s h e x a g o n a l i s n. sp. (A IV. tábla 1., az Y. tábla 1. és a VI. tábla 1—6. ábrái.)
A beocsini halmaradványok legfeltűnőbb és legérdekesebb darabjai azok a nagy kúpos és horgas, liüllőszerü fogakkal megrakott állcsont-
À BEOCSINI CZEMENTMÁRGA KÖVTJLT HALAI.
töredékek, melyeket előleges jelentésemben a recens Sphyraena Barracucla-ra vonatkoztattam volt, de most az újabban talált még tökéletesebi) maradványok tanulmányozása után még sem leliet ebbe a recens genusba soroznom. A Barracuda állcsontjaiban ugyanis O W E N szerint egy sor igen nagy fog található. Ezek lapítottan kúposak, hegyezettek, éles élűek, a lándzsavashoz hasonlók, de alapjukon vastagabbak és erőteljesebbek. E fogaknak elseje kétszer oly hosszú, mint a hátrább következők ; de az állcsontokban hátrafelé a fogak nagysága fokozatosan növekedik, vannak azonban a nagyobbakkal váltakozó kisebb fogak is közöttük stb. Ezzel szemben a beocsini hal fogai kevésbbé lapítottak, tehát tökéletesebben kúposak, többé-kevésbbé horgasan hajlottak és főleg alapjukon hullámosan redőzöttek és vonalozottak, úgy hogy első tekintetre inkább valami ('
16 I)'
KOCH ANTAL
belül 8 mm.-ve tehető. A symphysis kissé megvastagodott és egyenetlen, érdes, legömbölyödött felületet mutat. Ez állkapocságaknak belső lapja sík, legfeljebb sekély hosszanti barázdáktól egyenetlen. Körülbelül 5 cm. távolságban a symphysistől egy gyorsan szélesedő barázda mélyed bele s az állkapcsok hátulsó részét két szárnyrészre különíti szét. de ez a barázda csak hátrább töri át egészen az állkapocs vastagságát és azt teljesen ketté osztja. Ez okból csak a hosszabb balágon mutatkoznak világosan e szárnyak. Az állkapcsok külső lapja közepe táján tompa szög alatt kipúposodik. és ez a kipúposodás tompa gerinczél gyanánt vonul végig a külső lapon, mely egyébiránt meglehetősen sima. Ezen lapos háztetőszerű kipúposodás mentén az állkapocs vastagsága l"6cm., mely vastagság csak a 14-ik foggödrön túl hátrafelé csökken fokozatosan. Az állkapocs alsó pereme felé az oldallapok csaknem élbe futnak össze, de a perem csak a balágnak 11-ik foggödre táján maradt meg épen és itt az állkapocs magassága 5"2 cm. A symphysis szélén középtájt több apró edényliknak és tőlük ferdén lej ebb egy nagyobb edényliknak világos nyomai vehetők ki. A körülbelül 8 mm. széles fogperembe mélyedve látjuk a fogakat és azoknak gödreit, vagy ezeknek csak nyomait. A rövidebb jobb állkapcsi ágban 5 még eléggé 1. ábra. A Sphyrae- ép fog látható, a 6-ik letörött, de gyökere a gödörben man o r s hexagonalis ra( Jt. A fogak szabályos közeiben gödrök vannak, melyeki). sp. allkapisasiak ^ a korábbi fogak már kihullottak. A symphysis melharantmetszete a bemélyedett foggal l e t t e SJ ú J e n g ó d ö n ' e l veszi kezdetét a fogsor. A togak együtt. mind közel egyforma nagyok és hátra felé alig észrevehetően kisebbednek. A bal állkapcsi ágban összesen 18 fog vagy annak helye olvasható meg. A symphysis mellett tövében letörött fog kezdi meg a sort, s ilyen még a 6-ik, 10-ik, 14-ik és 17-ik a sorban. Többé-kevésbbé épek még a 8-ik, 12-ik és 15-ik fog a sorban. Ellenben a 2., 3., 4., 5., 7., 9., 10., 13., 16. és 18-ik fognak csak gödrei vagy ezeknek nyomai vannak meg. Ezek nagy részben vagy egészen be vannak nőve vagy egynehán} r at sárgászöld b a r n a p át legömbölyödött táblás kristályainak csoportja tölti ki. A többi maradványokon (VI. tábla I., 2.. 3. és 4. ábrái) az alsó állkapcsoknak csak igen kurta töredékei vannak meg, szintén váltakozó fogakkal és foggödrökkel. Még legtökéletesebb az 1. ábrán feltüntetett töredék 7 aránylag nagyobb és kopottabb foggal, melyek balról jobbra, vagyis elölről hátra felé nagyságban kissé csökkennek. A 3. ábrán feltün-
A BEOCSINI FJSEMENTMÁRGA KŐVÜLT HALAI.
tetett töredékben a valamivel kisebb fogak közeit elfoglaló gödrök nyitva vannak és egészen átfúrják az állkapocstöredéket. A 3. ábra töredékén a két kisebb és alig koptatott fog közének közepén egy letörött fog és mellette egy-egy üres gödör látható. Végre a 4 a b ábrák töredékében egy igen tiatal és kevésbbé kiemelkedő fog mellett egy-egy tövén letörött fog helye látszik. Ezekből a maradványokból világosan kitetszik, hogy a fogak elrendeződése, elhasználódása és pótlása tekintetében itt ugyanolyan viszonyok uralkodnak, minőket O W E N a recens Sphyrcienál.-ra, vonatkozólag (op. cit. p. 126) pontosan megállapított és leírt. E fogaknak zsákforma, vastag gyökerei, a mint az a VI. tábla I., *1. és 4-ik ábráin jól látható, szivacsos szövetű vasodentin állományból állanak, mely az állkapocs rostozottan szivacsos csontjától világosan elüt (I. az 1., 2 b és 4 b ábrákon), de a foggödrök csontfalaival szorosan össze van forrva, mely tekintetben a hüllők fogaitól, melyekre különben nagyon emlékeztetnek, lényeges eltérés mutatkozik. Még lényegesebb azonban az eltérés abban, hogy míg a hüllők foggyökere üreges és a fogüreg a fogkúpokba is fölemelkedik: addig a mi sauroid halunknál a gyökérnek vasodentin állománya a fogkúp belsejét is kitölti ( l . a '2 b és a 6. ábrákon), a fogkúp dentin állományába lassanként átmenve, noha bizonyos határ a kettő között szabad szemre mégis mutatkozik. Ez a tömött foggyökér O W E N szerint a fogkúp elhasználódásával a mellette képződő gödrökben fejlődő pótfogak nyomása következtében végre vagy kitolatik, vagy fölszívódik, minek következtében aztán a pótfogak közeiben vagy gödör vagy annak felületes nyoma marad, a mint azt beocsini maradványainkon is láthatjuk. A fogaknak alakja és felületi diszítményei a beocsini sphynenoid halmaradványokon nagyon sajátságosak, és e tekintetben mutatkoznak a legnagyobb eltérések az eddigelé ismeretes fossilis Spltjiraeiwrius-íogakkal szemben. A fogkúpok. mikor még fiatalabbak, mindjárt a zománczkúp tövétől kezdve befelé görbülnek, tehát többé-kevésbbé horgasak: de az idősebbek és kopottabbak előbb egyenesen kiemelkednek az állkapocsból (VI. tábla 1. ábra") és csak feljebb görbülnek be horgasan. A fogak töve széles kúpalakúnak látszik, de feljebb karcsúbb s a fogkoronák kívülről befelé kissé lapítottak és erős befelé görbüléssel gyorsan elvékonyodva éles hegyben végződnek. De a fogak tövének kerülete sem teljesen koralakú, hanem kívülről befelé kissé lapított. Ezt többé-kevésbbé kifejlődött több fogkúp tövének méretei, ezek és a kúp magasságának arányszámai világosán feltüntetik.
14
B
KOCH ANTAT.
A fogtő szélessége külső-belső irányban mellső -hátsó irányban 5 m i n . (1-25) 4 mm. (1) « (1-20) 5 « (1) 6 6 5*5 65
« « «
(1'20) (1-22) (1-18)
5 4'5
« «
5-5
«
(1) (1) (1)
A fogkúp magassága 7 m m . (1-75) 8
«
(1-60)
8-5 9 10
« « «
(1-70) (2-00) (1-80)
Még jobban megnézve azonban a fogakat, különösen a kevésbbé koptatott fiatalabbakat, azt látjuk, hogy kerületük a kúp tövében részarányos hatszögü, lekerekített csúcsokkal és bemélyedő lapokkal. A VI. táblán közölt 4c,d ábra foga háromszorosan nagyítva nem tünteti fel elég élesen ezt a viszonyt, inkább csak sejteti. Sokkal kifejezettebb az a valóságban. a mint azt egy ifjabb fognak pontosan fölvett méretei bizonyítják (1. a mellékelt 2. ábrát). Ezen fognak a -2 mellső-hátsó szélessége 4 mm., külsőbelső szélessége 3 mm. ; a részarányos hatszögü kerületnek külső oldala 3 mm., többi oldalai 2—2 mm. hosszúak. A váltakozó szegletbordák és ezek közt a sekélyen bemélyedő barázdák tehát hullámosan rovátkozottá teszik a fogkúp felületét, a mi a puszta szemnek is jól feltűnik, különösen az ifjabb fogakon, "2. ábra. A Sphyrctenodus hexagonalis melyek a koptatás következtében még n. sp. egy fiatalabb fogának kereszt- nem simultak ki ; de a legidősebb kopmetszete. tatott fogakon (VI. tábla 1. ábra) is jól lehet még e jellemző díszítést észrevenni. Megemlíthetem továbbá, hogy a legjobban megtartott fogakon még a zománczkúp tövén alul a foggyökön is mutatkozik néha a fogkúp hullámzatos díszítésének megfelelő, tompán redőzött öv vagy gyűrű. Végre kiemelhetem még, hogy a legtöbb fognak zománcza még egészen ép, gesztenyebarna szinű, kemény és erősen fénylő ; csupán az VI. tábla 1. ábráján feltüntetett állkapocstöredék fogai vannak olyképen elváltozva, hogy szinük világos fahéjbarna lett, fényük és keménységük pedig elveszett. Minthogy az eddigelé már számos helyről és rétegből ismeretes Sphyraeuodus-maradványok csak állcsont-töredékekből, fogakból és csigolyákból állanak, mindezekből e kihalt nemnek rendszertani helyzetét pontosan nem lehet megállapítani. Annyi tény, hogy a fogak beékelése, elrendeződése és pótlása tekintetében elég nagy rokonság mutatkozik a recens Sphyrae) iá -nemhez ; de viszont oly lényeges eltérések is vannak
A BEOCSINI CZEMENTMÁRGA KÖVÜLTHALAI.19
a fogak alakjában és szerkezetében, hogy a fossilis maradványokat nem lehet ebbe az élő szembe sorolni. C O P E (Vertebrata of the cretaceous Formations of the West. 1875) egy második rokon nemet is állít fel Protosphyraena néven a krétából, melynek ethmoideumja kardlorma nyújtványnyal van ellátva, és ezt a két kihalt nemet egy külön családba foglalta össze, melynek a Saurodontidcie nevet adta. Úgy látszik, hogy a beocsini maradványok az eddigelé ismertetett Sphyraenodus-ï-àjok közt a legifjabbak. Az A G A S S I Z - Í Ő I (id. m. V . k. 9 8 1.) felállított fajok (Sphyraenodus prisons és crassidens) Sheppy sziget londoni agyagjából, tehát a középeoczén emelet legmélyebb szintjéből valók. Közülök azonban csak a Sph. priscus-n&k adja leírását és rajzait (26. tábla 4 6. ábrái). Ennek fogai ugyanolyan kúpos alakúak, mint a beocsini fajéi. A fogkúpon ennél is sűrű hosszanti ránczok vannak, melyek majdnem a csúcsig terjednek, de fokozatosan elmosódnak. Arról azonban nincs említés téve, hogy kerülete legömbölyített szögletes volna, mint a beocsini fajé. Itt is az összes fogak csaknem ugyanolyan nagyságúak és alakúak, t. i. kúposak, gyengén lapítottak, alapjukon vastagok és csúcsuk felé kampósan behajlók. Az állkapcsok csontjainak felülete rostozottnak látszik. H E R M . v. M E T E R (id. m. p. 2 8 0 , tab. X X X I I I , fig. 1 3 — 1 4 ) a flonheimi tengeri homokból (középoligoczén emelet) a Sphyraenodus-nak két faját irta le. a Sph. ü nyúl idus-1 és a Sj>h. conoideus-1. A Sph. Ungulalus állkapcsa és fogsora közel jár a beocsini maradványokhoz és csak valamivel kisebb halra utal. A 10*2 cm. hosszú fogperemen 10, csaknem egyforma fog van szilárdan beékelődve és körülbelül ugyanolyan széles fogközökkel elválasztva, mint a minők a fogak alapjai. Ezeket a közöket is az elhasznált fogak gödreinek mélyedései vagy ezek nyomai töltik ki. Az állkapocsból merőlegesen kiemelkedő fogak kívülről befelé 5 mm. szélesség és 3'5 mm. vastagság mellett erősebben lapítottak, mint a beocsini fogak, tehát inkább lancetta-formájuak, oly módon, hogy külső lapjuk valamivel laposabb, mint a belső, és hogy elől-hátul éles élbe mennek át. Csúcsuk kevésbbé görbül befelé, mint a beocsini fogaké, tehát nem olyan horgasak, mint ezek. A Sph. conoideus fogai tompa kúpos alakjuknál és erősen megvastagodott alapjuknál fogva első tekintetre annyira elternek úgy a lingulatus-tói, mint a beocsini fogaktól hogy az összehasonlításnál nem jöhetnek komolyan tekintetbe. Ugyancsak Sph. lingulnlus-nak határozott megE. WnrriCH tid. m. p. 7. tab. I. fig. 9) egy állkapocs töredeket 3 foggal, melyet a mainczi medenczének tengeri homokjából Alzey mellett kapott. A fogak ennél is nyúlánkabbak. erősebben lapítottak és kevésbbé kampósak, mint a beocsiniek.
20
I)'
KOCH ANTAL
VAN B E N E D E N a belga Rupélienből (közép-oligoczén) Scomberodon név alatt AGASSIZ Sphyraenodús-á,val egyező állcsont töredéket ismertetett (Bull. de l'Acad. roy. de Belgique, T. XXXI. 2 e sér.). melyet azonban W J T T I C H szintén ide sorol. M Ü N S T E R gróf a bécsi medenczéből Sauroceplialus substriatus és inaequalis nevek alatt irt és rajzolt volt elszigetelt fogakat (id. m. 7. füz. 1847. p. 25—26), melyek azonban alig hasonlítanak a beocsini fogakhoz. A S. substr§atus fogak Dévény-Újfalu felső-mediterrán rétegeiből valók, valamivel kisebbek a beocsini fogaknál, egyenesek, simák, erősen lapítottak, két metsző éllel a mellső és hátulsó széleken, és emlékeztetnek a H. v. M E Y E R Sp. ling alatus-ára,. A S. inaequalis fog Grinzingből (Bécs mellett) került ki. valószínűleg felső-mediterráni üledékből. Ez a fog a beocsinieknél hosszabb, de tövén kevésbbé vastag, egyenes és sima, lapított ugyan, de csak egyélű, úgy hogy haiántszelvém~e egy oldalt csúcsba kihúzott kerülék alakot mutat. D A M E S W . az Egyiptomban levő Birket-el-Qurun felső-eoczén rétegeiből szintén Saurocephalus (Fajumensis) név alatt ismertetett (id. m. p. 147. tab. III. fig. 12 a e) elszigetelt fogakat ; de ezek is távol állanak a beocsiniektől, mert egyenesek, kurták és simák, s inkább a dévényújfalusi S. substriatus fogakra emlékeztetnek. Beocsini maradványainkat mind ezekkel a már ismeretes fajokkal éh fogalakokkal egybevetve, kitűnik, hogy a beocsini faj főleg a fogkúpok lekerekített liatszöges kerülete és hullámos-vonalas felületi díszítése tekintetében lényegesen eltér ; valamint hogy mindannyi közt korra nézve is legifjabb. Tekintettel e fogaknak nagyon jellemzetes hatszögű kerületére ajánlom, hogy Sphyraenodus hexagonalis nevet kapjon.
F a m . PERCIDAE.
(Sügérfélék).
4. S e r r a n u s Cuv. sp. ind. (A II. tábla 5., a VI. tábla 13. és a V I I . tábla 1. ábrája.)
Egy nagy Serranus-faj vázrészeinek tartom a II. tábla 5. ábráján feltüntetett alsó állkapocs-töredéket, a VI. tábla 13. ábráján rajzolt Praeoperculum-töredéket és a VII. tábla 1. ábráján feltüntetett kormányúszót, melyeket a bécsi cs. udv. természetrajzi muzeum állattárában a Serranus aeneus G E O F F R . egy nagy példányának szétszedett vázával hasonlítottam össze. Prsemandibularéjának svmphysis-vége csak kevéssel kisebb és hasonló alakú, mint a beocsini maradvány. A fogperem felülete sűrű kefefogakkal van borítva, csupán elől látható nagyobb kutyafogaknak egy sora. Ugyanez a viszony mutatkozik a beocsini Pnemandibulare-töredék
A BEOCSINI CZEMENTMÁRGA KÖYÜLT HALAI.
17
(II. tábla 5. b ábrája) fogperemén is, melyen a lehullott sűrű apró fogaknak megfelelő párnácskái szépen feltűnnek. Ugyancsak a beocsini Praeoperculum-töredék (VI. tábla 13. ábra) is nagyon emlékeztet a Servatius-éra, de ezénél nagyobb és erőteljesebb. A hátulsó peremnek egyenletesebb fogacskái után az alsó, de hiányos peremén itt is nagyobb, de ritkásabb és szétágazódó fogazatnak a nyomai láthatók. Még feltűnőbb a beocsini kormányuszónak (VII. tábla 1. ábra) hasonlatossága a recens Servatius-fajéhoz. Ennek sugarai is kissé lekerekített élben végződnek hátul és nincsenek beöblösödés által két lebenyre osztva, mint a közel álló Labrax-nemnél. Az utolsó farkcsigolyából indulnak ki a függőleges farklemezek. Ezekből a két középső főlemez. több lemez összenövésével feltűnő széles, míg a Serranus aeneus-éi kétkét kesken}rebb lemezre válnak szét. E tekintetben a beocsini maradvány inkább a rokon Labra:/ -nem kormányuszójának az alkatára emlékeztet. A farksugarak számát azoknak töredezett és elmosódott volta miatt nem lehet kétségtelenül megállapítani, de együttvéve kb. 24 lehetett a kormányuszó mind a két lebenyében. Mindent összefoglalva, a leirt három vázrésznek összes bélyegei alapján elég bizonyossággal lehet a Serranus-nemre következtetni, de e töredékek aligha elégségesek arra, hogy a fajt is meg lehessen állapítani. Ilyen nagyságú kihalt Sewanus-fajt az irodalomból nem ismerek. K R A M B E R G E R Serranus altus-d, mely a Zágráb mellett fekvő Sv. Simon szarmata márgapalájából került .ki (id. m. p. 101. tab. XXIII. hg. 1.), szintén jókora faj ugyan, de a beocsini legalább is másfélszer akkora lehetett. Ennél a fajnál a függőleges középső farkleniezek 2—2 részre vannak válva s a farksugarak száma szintén 24 lehetett. Farkcsigolyái feltűnően hasonlítanak a beocsini fajéhoz. 5. L a t e s pliocaenus n. sp. (VI. tábla
14 a b á b r a . )
A Pereidae családnak ez a neme szintén képviselve van a beocsini halmaradványok közt, három darabbal, melyek nagy kerekded, érdes pikkelyeik által tűnnek fel. Az egyik példányon csak a pikkelyek szétszóródott rendetlen halmaza látható néhány bordatöredékkel. A második példányon a szétszóródott pikkelyek alatt a gerinezoszlop nyoma is látható már egyes csigolyákkal. E csigolyák teste nyúlt, erősen beszűkített oldalakkal. Csak a harmadik példány, melyet lerajzoltattam, van oly állapotban, hogy abból a hal nemére következtetni lehet. Megvan rajta a törzs hátfelének a csonkja, a fej tövétől kezdve közel a farkig és a háton két, csekély köz által elválasztott sörényúszóval. E törzscsonknak hosszúAnnales Musei Xationalis Humjarici. II.
-
18
I)' KOCH ANTAL
sága 9 cm. A gerinczoszlop a törzscsonk alsó széléhez közel vonul végig s így annak hasi része teljesen hiányzik. A gerinczoszlopnak mellső és hátulsó végén néhány csigolyának a körvonalai, erősen beszűkített oldalaikkal, tisztán kivehetők, míg a törzs középső részében a sűrű pikkelytakaró alól csak homályos körvonalaik tűnnek elő. .Jól látszanak az idegíveknek tövisnyújtványai is, különösen a törzscsonk hátulsó részén : kevésbbé jól tűnnek föl a háti sörényúszók rendetlenül álló támasztó csontjai, melyek a tövisnyújtványok közé nyúlnak. Ezt a törzscsonkot a nagy pikkelyek eredeti helyzetükben csaknem teljesen befödik. A fej helyén csupán egy pálczikaforma és egy lapos csontnak a töredéke maradt meg. melyeknek minőségét nem lehet meghatározni. Ezt a nagyon hiányos törzscsonkot az AGASSIZ művében közölt ábrákkal összehasonlítván, azt találtam, hogy leginkább hasonlít annak IV. kötete 4-ik tábláján feltüntetett Lates yibbus fajához, mely a montebolcai alsó-eoczén márgapalában találtatott, s melynek leírása a IV. kötet 27. lapján van közölve. A csigolyák alakra teljesen hasonlók, de valamivel nagyobbaknak látszanak, mint a beocsini maradványon. A csigolyák száma a gibbusnál : 25, és pedig 10 hasi és 15 farkcsigolya. A beocsini haltörzsön 18 tövisnyújtványt és így ugyanennyi csigolyát is lehet megszámlálni, tehát elől és hátul is hiányozhatik egynehány. Beocsini halunknál a kicsiny mellső háti sörényúszó kb. 8 tövissugárból áll, melyek hosszában rendesen két részre váltak. Egy köriilbelől 10 mm.-nyi hézag után következik a hosszabb és magasabb hátulsó háti sörényúszó, melyen vagy 10 sugárt olvashattam össze, de a hátulsó vége hiányzik; míg a L. gibbus-nál 12 azoknak a száma. E sugaraknak alsó fele merev, tagolatlan, holott felső részük apró tagokra osztott, tehát lágy és hajlékony volt. Az utóbbiak azonban a beocsini maradványon szét vannak szóródva és nem vehetők ki tisztán. A Lates gibbus kerekded pikkelyei AGASSIZ szerint a hal testének nagyságához mérve feltűnően nagyok. Az oldalvonal fölött azoknak csak három sora. alatta pedig 8—9 sora húzódik végig és ez ennek a fajnak legfontosabb bélyege az élő fajokkal vagy a Lates egyéb fossilis fajaival szemben. A beocsini halnál is feltűnő nagyok és hasonló alakúak ugyan a pikkelyek, de mivel az oldalvonalnak nyomát nem lehet látni a maradványon, nem mondhatom, hány sora fekszik fölötte vagy alatta. Csak azt konstatálhatom, hogy a gerinczoszlop felett a hátig a pikkelyeknek körülbelül 7 sora olvasható össze. Ebből is következik, de szemmel látható is, hogy még sincsenek akkorák a pikkelyei, mint a L. gibbus-éi. A beocsini halmaradvány pikkelyeinek eredeti kerülete soha sincs jól határolva; többnyire sűrűn fekszenek egymáson, kiálló széleik ki
A B E O C S I N I CZEMENTMÁRGA KÖVÜLT
HALAI.
19
vannak csipkézve vagy lekoptatva és így csak valószínűnek jelezhetem azt a lapított köralakot, melyben a rajzoló a 14 6 ábrán, kétszeres nagyításban, egy pikkelyt feltüntetett. Azt sem tudtam határozottan megállapítani, hogy a pikkelyek hátulsó széle linoman fogacskázott-e, mint a Perciclae családbeli halaké szokott lenni. A mi a beocsini hal pikkelyeinek felületi díszítését illeti, az egészben véve azonos a Latus gibbus-éval; csakhogy az érdességet okozó elemi részecskék aránylag még sűrűbbek. A pikkelyek növekedésének középpontjából ugyanis, mely körülbelől annak közepe tájára esik, igen finom bordák mennek széllyel sugár irányban a kerület felé és abban az arányban, a mint széjjelebb mennek, újra meg újra kettéágazódnak. minek következtében a kerületig egyforma sűrűn lepik el a pikkely felületét. Ezeket a finom, sűrű bordákat a kezdőponttól kifelé finom növekedési körvonalak szeldesik keresztül, ily módon a sugaras bordakat számtalan apró, keskeny pikkelyszerű részecskére széttagolva, melyek a puszta szemnek, mint pettyek tűnnek fel és felületét érdessé teszik. Ritkább esetekben a bordák és a növekedési vonalak a középpont körül el is lehetnek simítva, de rendesen mégis az egész felületet elborítják. Az összes bélyegekben tehát, melyeket a beocsini halmaradványokon fölismerni lehetett, nagy hasonlatosság mutatkozik a Lates nemhez és annak különösen nagy pikkelyeivel feltűnő gib bus fajához. Azonosítani vele azonban még sem lehet a beocsini Lates-1. eltekintve a nagy korbeli különbségtől azért, mert a beocsini Lates pikkelyei aránylag mégis jóval kisebbek, mert testalakja szembetűnően nyúlánkabb és mert a hátsorényuszók tövisei is vékonyabbak, mint a gibbus-nél. De nagy pikkelyei miatt a beocsini Lates nem egyeztethető e nemnek más fossilis fajaival sem, melyek a geologiai korra nézve közelebb álló harmadkori rétegekből már ismeretesek. Nagyság és nyúlánk testalkat tekintetében a beocsini faj hasonlít a HECKEL-től leírt Lates Partschii fajhoz, mely a Lajtahegység (Breitenbrunn mellett) durva meszének egy finomabbszemű, lágyabb rétegében találtatott (id. m. p. 265. tab. XV. fig. L). Sajnos, hogy mind a két, de különösen a beocsini fajnak igen hiányos megtartása miatt,-a pontos összehasonlítás lehetetlen. Lényeges különbségek mutatkoznak azonban a csigolyák alakjában és a pikkelyekben, mely utóbbiak a L. Partschii-nál is elég nagyok ugyan, de még sem akkorák, mint a beocsini fajnál. E tekintetben a beocsini faj az eoczén L. gibbus és a felső-mediterrán L. Partschii között középhelyet foglal el. A KRAMBERc,ER-GoRJANovic-tól a zágrábvármegyei doljei szarmatakori
tripolipalából leirt Lates rroaticus (id. m. p. 10. tab. IV. lig. 1. 2 3 /í-8zeres nagyításban) jóval kisebb termetű, mert csak 62 mm. hosszú, mint a
24I)'KOCH ANTAL
beocsini faj és az előbb említett régibb fajok. Pontosabb összehasonlítás a beocsini maradványok hiányossága miatt nem lehetséges ; de habár geologiai kor tekintetében legközelebb állanak is egymáshoz, a háti sörényúszókra és a pikkelyekre nézve oly lényeges eltérés mutatkozik e két faj között is, hogy azonosságuk ki van zárva. Tekintettel arra. hogy a plioczénből kihalt Lates-faj nincs még leírva, a beocsini maradvány, habár faji bélyegeit pontosabban megállapítani nem lehetett, könn}rebb idézés végett Lates pliocaenus-nak nevezhető. 6. Egy Gyrodus sp.-nek valószínűleg bemosott kövezetfoga. (A VI. tábla 7. ábrája.)
A beocsini czementmárgából végre kikerült egyetlen példányban egy nagy, kerekded, lapos kövezetfog is, mely oly feltűnően hasonlít a Gyrodus-nemnek kövezetfogaihoz, hogy nem is tarthatom másnak. Előzetes jelentésemben ugyan a Labroid-halak torokfogaira gondoltam : de pontosabb egybevetés után azt látom, hogy mind nagyság, mind alak tekintetében távol áll ezen családbeli csontos halak torokfogaitól. A laposan domború, tetején egészen lelapított fog 1*3 és l - 4 cm. átmérőjű és 0 4 cm. magas. Alól üreges, úgy hogy a fogkorona kb. 2 mm. vastag, csészealakú héjt alkot, melynek külső felületét kb. 0*4 mm.-nyi zománczréteg, belső részét pedig 1*6 mm. vastag, világos sárgás, finoman harántrostos dentinállomány képezi. A zománczréteg közepén kb. 5 mm. átmérőjű, sötétebb palaszürke ovális foltot és e körül különböző szinü, változó szélességű gyűrűket mutat, melyek közt a meredeken leeső szélen különösen a sárgásfehér zománczgyűrü igen feltűnő. Ez alatt a zománcz 2 mm.-nyi alapgyűrüje már egészen merőleges, barnaszinű és erősen rovátkás-ránczos szerkezetével élesen eltér a zománcz többi sima részétől. Ezek a sajátságok mind határozottan a ganoid Gyrodus-nem fogaira utalnak. Mivel azonban a Gyrodus-nem az eddigi tapasztalatok szerint a Jurától kezdve csak a Kréta időszak végéig élt, nem hihető, hogy Beocsinnál még a plioczén korszakban is létezett volna valamely faja. Sokkal valószínűbb, hogy ez az egyetlen fog a Fruskagora felső-krétakori rétegeiből került véletlenül a czementmárgába, a mint tényleg e hegység idősebb rétegeinek kőzeteiből és ásványaiból is elég gyakran kaptam már kisebb-nagyobb töredékeket a czementmárgába bezárva, így különösen szerpentint és magnetitet. Igaz, hogy eredeti fekhelyükön a felső-kréta rétegekből még nem sikerült a Gyrodus valamely maradványát találnunk, de a gyér előfordulás a bemosatás lehetőségét nem zárja ki. A további kutatásoknak marad fentartva erre nézve biztos adatokat szolgáltatni.
A B E O C S I N I CZEMENTMÁRGA KÖVÜLT
Aa) A beocsini
21
HALAI.
czemetmárgából kikerüli maradványok leírása.
teknős-
Testudo s y r m i e n s i s n. sp. (A VIT. tábla 2. ábrája és a V I I I . tábla.)
A fentebb leírt halmaradványokon kívül, valamivel ritkábban, teknősmaradványok is előfordulnak a beocsini czementmárgában. Tekintettel arra, hogy a kimutatott halak mind tengeriek, azt lehetne elvárni, hogy a fossilis teknős is az vagy legalább is édesvízi legyen ; annál meglepőbb tehát, hogy az a Testűdo-nemhez tartozik, tehát szárazföldi állat volt. Ennek a teknősnek következő maradványai állottak rendelkezésemre és szolgáltak egy új fossilis faj bélyegeinek megállapítására. 1. Egy meglehetősen nagy példány töredék-hátpaizsának belső oldala (VIII. tábla, melyből annak alaki és nagysági viszonyait meg lehet ítélni). E hátpaizsnak boltozata feltűnően alacsony ; de a csontlemezeknek részben való szétválásából következtethető, hogy függőleges hegynyomás lapíthatta le és eredetileg magasabban boltozott lehetett ; de olyan magas, mint a legtöbb Testudo-faj és különösen a hozzá hasonló T. graeca L. semmi esetre sem volt. 2. Ugyanezen példány hátpaizsából való, feltűnő vastag peremlemezek (Marginalia. VII. tábla 2. ábra), melyek közül a farlemez (Pygale) és a vele összefüggő farklemez (Supracaudale), valamint 1—1 peremlemez pontosan oda is illenek az 1. alatti hátpaizs megfelelő helyére; de a többi három, elszigetelten talált peremlemeznek helyét nem lehetett azon megtalálni. 3. Egy alig valamivel kisebb példánynak inkább csak a kőmagva, a hátpaizs csontlemezeinek egyes foszlányaival, és a belváz egyes csonttöredékeivel, melyek a márgából kilátszanak. Ez a példány oldalnyomástól erősen el van ferdítve, s ennek következtében tetemesen magasabb boltozatunak látszik, mint az 1. alatti hátpaizs, melyet merőleges nyomás lelapított. E példányt lerajzolásra nem tartottam érdemesnek. Mind a három maradvány a m. kir. Földtani Intézet tulajdona. 4. A mult nyáron ismét Beocsinban járván, sikerült egy kisebb példánynak hiányos hátpaizsát megszereznem, mely a merőleges nyomástól szenvedett lapított formát kisebb mértékben mutatja, mint az 1. alatt említett hátpaizs. Ennek a példánynak még az az előnye is van, hogy a paizs farvégén a vastag szegélylemezeknek egy része még össze van forrva a bordalemezekkel (Costalia), és így kétségtelen, hogy a 2. alatt emiitett vastag peremlemezek is az 1. alatti hátpaizs részei lehetnek.
26I)'KOCH ANTAL
5. Végre szintén a mult nyáron kaptam egy hengeres csonttöredéket (V. tábla 4. ábra), melynek két izületi vége le van törve, de alakja és nagysága után itélve, ugyanennek a Testudo-iajn&k felkarcsontja (Humerus) lehet csak. Ezeket a maradványokat a M. Nemzeti Muzeum egy Testudo graeca L. var. Boettgeri MOJS. vázának hátpaizsával és a palreontologiai irodalomban közölt ábrákkal és leirásokkal egybevetvén, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a beocsini 7esft«7o-maradványok, úgy az élő T. graeccitöl, valamint az eddigelé ismeretes nagyszámú fossilis Testudo-i&jokiól is lényegesen eltérnek. Az utóbbiak jegyzékét és rövid jellemzését Dr. G . A. MAACK 1 és B . H A B E R L A N D T 2 értekezéseiből vettem át. Az első és fő eltérés mindjárt abban mutatkozik, hogy a beocsini Testudo-nak hátpaizsa, megengedve azt is, hogy a lefelé ható hegynyomás tetemesen lelapította, aránylag mégis jóval kevésbbé boltozottnak látszik, mint a legtöbb élő és kihalt Testudo-fajé, és e tekintetben inkább az jEm;/s-nemnek fajaira emlékeztet. De hogy ennek daczára mégis Testudo-íajj tű van dolgunk, azt a csigolya- és bordalemezeknek (Vertebralia és Costaliai egymás között való elhelyezkedési viszonya, és az utóbbiaknak ettől függő alakja bizonyítja. A Testűdo-nemnél ugyanis, a mint azt H A B E R L A N D T kiemelte, a 2-ik és a 4-ik bordalemez (a fejtől számítva) rendesen csak egy-egy-, a 3-ik és 5-ik ellenben 3 3 csigolyalemezzel érintkeznek, minek következtében a bordalemezeknek váltakozva össze- vagy szétmenő oldalvásti határvonalakkal bíró ékforma alakot kell fölvenniök. Az Emys-nemnél ellenben a bordalemezek (8- 8) mindvégig 2 2 csigolyalemezzel érintkeznek, minek folytán oldalvásti határvonalaik párhuzamosan futnak le. A beocsini teknősmaradványokon tényleg az első, a Testudo-ra jellemző viszonyt látjuk kifejlődve. Egy második eltérésnek látszik előttem a beocsini Testudo peremlemezeinek feltűnő vastagsága, tetemes szélesség mellett ; legalább az összehasonlításra szolgáló Testudo graeca-nak peremlemezei aránylag jóval vékonyabbak. De lássuk, hogy egyéb tekintetben is mik a beocsini fossilis fajnak eltérő bélyegei a recens T. graeca-val és az eddigelé ismeretes fossilis fajokkal, első sorban a T. graeca-hoz közel álló Testudo antiqua B R O N N fajjal 3 hasonlítva azt össze. 1 Die bis jetzt bekannten fossilen Schildkröten. (Palaeontographica. X V I I I . Bd. 1868—69. p. 193.) 2 Ueber Testudo prœceps n. sp., die erste fossile Landschildkröte des Wiener Beckens. (Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanst. XXVI. B. 1876. p. 243. Taf. XVI. Fig. 1 3 . ) 3 Ez egy BRONN-tól felállított, a hohenhöweni (Wurtemberg) édesvízi gipszből való kihalt faj. (Nova Acta Acad. Leopold. 1831. I I . p. 200. tab. 63 et 64.) Utána
A BEOCSINI CZEMENTMÁRGA KÖVÜLT HALAI. 27
A beocsini faj hátpaizsának méretei, a megtartott részből következtetve és számítva, a következők : Hossza a farlemez csúcsától a 4-dik csigolyalemez mellső végéig 17*8 cm. ; ebből a liozzá legközelebb álló T. graeca és antiqua méretviszonyait szem előtt tartva, teljes hosszúságát legalább 32 cm.-nek lehet számítani; legnagyobb szélessége pedig a hát közepe táján 27 cm.-re tehető. Ezekből a méretekből tehát meglehetősen rövid ellipsis-alakra lehet következtetni. A kinőtt T. graeca-nak hossza HABERLANDT szerint csak 2 5 — 2 6 cm., az összehasonlításra szolgáló T. graeca var. Boettgeri MO.TS. példányé lí) cm., a T. antiqua-é pedig kb. 18*8 cm. A beocsini faj tehát mind a kettőnél nagyobb. De a hátpaizs kerületének alakja is eltér ennél a két fajnál ; mert a legnagyobb szélesség azoknak hátulsó vége felé esik, a honnan oldalaik a pajzs közepe felé összehajlanak ; míg a beocsini fajnál a legnagyobb szélesség a közepe táján van. De a farlemez (Pygale), a farklemez (Supracaudale) és az előttük következő csigolyalemezek alakjaiban is elég feltűnő különbségek mutatkoznak a három fajnál. A T. graeca farlemeze aránylag legkeskenyebb, a T. antiqua-é pedig legszélesebb, míg a beocsini fajé a kettő között áll. A farklemez ellenben aránylag legszélesebb az antiqua-nál, kevésbbé széles a graeca-nál és legkeskenyebb a beocsini fajnál. Továbbá, míg a beocsini Tcstudo-nak fenmaradt 5 hátulsó csigolyalemeze többé-kevésbbé lapított részarányos hatszögü, addig a T. graeca utolsó farklemeze hoszszas épnégyszögű, az antiqua-nál pedig a 4-dik lemez tompított csúcsú négyzet, az 5-dik (a fejtől számítva) négyzet alakú. A borda- és a peremlemezek alakjában már alig van külömbség a három faj között ; de van különbség azoknak vastagságában, a mint már kiemeltem volt. A winterthuri felső édesvízi molasséből való Testudo Eschert PICT. et HUMB. 1 közel áll az antiqua-hoz; de a bordalemezek alakjában eltérés mutatkozik, valamint peremlemezei is keskenyebbek és magasabbak. E tekintetben tehát a beocsini Testudo-tói is elüt. A pikermii alsó-plioczén (a beocsini czementmárgával kb. egykorú) csontbrecciából való Testudo marmorum GAUDRY,- mely az Afrikában élő T. pus illa SHAW. fajhoz áll legközelébb, kisebb termete és jóval domborúbb hátpaizsa révén már külsőleg is nagyon eltér a beocsini fajtól ; de még nagyobb az eltérés csigolyalemezeinek alakjában és egyebekben. PICTET F. L. 1 v-re kisebbített r a j z á t közölte «Traité de Paléontologie» czímü kézikönyvében. Paris, 1851 (p. 443. Pl. X X I I . fig. 1 a, b). 1 Monographie des Chéloniens de la Molasse suisse. 1856. p. 17. - Animaux fossiles et géologie de l'Attique. Paris, 186-2—67. p. 316. Pl. LX. fig. 1 - 4 .
28I)'KOCH ANTAL
J. 1 öt faja (Testudo nebrascensis, haemisphaerica, Culbertsoni. Jata és Oweni) Nebraska északamerikai állam felső-oligoczén rétegeiből minden tekintetben oly távol áll a mi fajunktól, hogy részletesebb összehasonlításokba nem is kell bocsátkoznom. Csak a másfélszer akkora T. Culbertsoni és a kétszer akkora T. lata hasonlítanak némileg alakban a beocsini fajhoz, a mennyiben azok is lapítottabbak. mint a Testudofajok rendesen, de annyira még sem. mint a beocsini faj. A Testudo praeceps H A B E R L A N D T 2 a kalksburgi kőbányák márgás homokkövéből-, jóval kisebb termete (a beocsini fajnak csak 1 s-dai. erősen domborodó hátpaizsa és ptremlemezeinek feltűnő magassága miatt szintén nem jöhet tekintetbe. A Test. Craverii PORTIS:: Sta Vittoria (Alba mellett) felső-mioczén gipszes agyagjából szintén erősen domborodott hátú faj, 2 supracaudalis lemezzel ; tehát lényegesen eltér a mi fajunktól. A Testudo amberiacensis DEPÉRET Bresse felső-mioczén lignites édesvízi márgájából (mely a mi pannóniai emeletünknek megfelelhet) hasonlít kissé a T. marmorum-hoz és így távol áll a beocsini fajtól. r> A Testudo pyrenaica DEPÉRET a roussilloni plioczénből egy közepes nagyságú kihalt faj, csaknem félgömbös hátpaizszsal, mely a T. praeceps. az olaszországi mioczénből leírt T. Craverii, a pikermii T. marmorum és a Val Arno-ból leírt T. gtobosa fajokkal együtt egy jól elkülönülő, teljesen kihalt csoportot képez. Mindezek tehát nem jöhetnek tekintetbe a beocsini Testudo-val való összehasonlításnál. (! A Testudo gigás BRAVARD és a T. perpigniana D E P É R E T , 7 melyek nagyságra az indiai receDS T. elephantina-i elérik, s a beocsini fajt ötszörösen is fölülmúlják, egyáltalában nem jöhetnek tekintetbe. A Testudo neoviáensis POMEL fajt is említhetem még, melyet D E P É RET8 az eggenburgi alsó-mediterrán rétegekből irt le; de eredeti lelőhelye LEIDY
1 The ancient fauna of Nebrasca. (Smithsonian Contributions to Knowledge. Vol. VI. 1852. Pl. XIX XXIV.) - L. a 2. szám alatt id. m. Di aleuni fossili terziarii del Piemonte e della Liguria, a p p a r t e n e n t i all' ordine dei Chelonii. (Mem. d. R, Accad. d. Sc. di Torino. T. X X X I I . 1879. p. 24. T. IV.) 4 Note paléontologique complémentaire sur les t e r r a i n s tertiaires de la Bresse. ( B i K Soc. géol. de France, 3-e sér. XXII. 1894. p. 712. Pl. XXIV.) r> Les animaux pliocènes du Roussillon. (Mém. de la Soc. géol. de France. Paléontol. 7. 1890—97. p. 194.) ° Considération sur la distribution des Mammifères terrestres fossiles dans le Dpt. du Puy-de-Dôme. 1844. p. 13. ~ A 10. sz. a. id. m u n k á b a n leírva. 8 Ueber die F a u n a von miocänen Wirbeltbieren aus der ersten Mediterranstufe von Eggenburg. Mit 2 Taf. (Sitzber. d. k. Akad. d. Wiss. Wien. 1895. p. 22.)
A BEOCSINI CZEMENTMÁRGA KÖVÜLT HALAI.
25
az Orléanais homokja, mely a mi alsó-mediterránunkkal egykorú. Az eggenburgi szegényes maradványokkal a beocsini faj nem volt egybevethető. 1 Végre fölemlítem még a Testudo Lamanoni GRAY fajt, mely az Aix vidéki tercziér gipszes mészből került ki. Ez is rendkívül magasra domborodó alak és így távol áll a beocsini fajtól. Ezeken kivül van még a kevésbbé jól meghatározott, csupán egyes elszigetelt vázrészekre alapított fajoknak egész sora. melyeket bízvást mellőzhetek, miután a beocsini maradványokat azokkal összehasonlítani alig lehet. A röviden áttekintett eddigelé ismeretes, tökéletesen és biztosan meghatározott fossilis Testudo-fajok közt tehát — a mint láttuk egyedül a Test. antiqua B R O N N az, mely beocsini fajunkra emlékeztet, és szintúgy, mint ez is, legközelebbi rokona a recens T. graeca-nak. De minthogy a beocsini fossilis faj mind a kettőnél nagyobb termetű, kerekdedebb körvonalú és laposabb, és minthogy a hátpaizs csigolya-lemezeiben is lényeges alaki eltérések voltak kimutathatók : ezek egyikével sem azonosítható. Én tehát előfordulása területéről syrmiensis faji névvel vezetem be ezt az érdekes kihalt fajt az irodalomba.
A beocsini czementmárga tekintettel ennek
halfaiinulájának méltatása qeologiai jelentőségére.
Ide nem számítva a Gyrodus sp. egyetlen kövezetfogát, mely valószínűleg idősebb rétegből mosatott belé, a beocsini czementmárgában eddig talált halmaradványokat, a megelőző részletes tárgyalás alapján, a következő nemekre és fajokra lehet vonatkoztatni : I. Gadus (Merlangus) pannonicus n. sp. Brosmius Strossmayeri K R A M B . - G O R J . _ 3. Splu/raetiodus hexagonalis n. sp. _ 4. Serranus sp. ind. _ _ _ _ _ _ 5. Lates pliocaenus n. sp. _ _ _ _
„
_ _ _ _ _ _ _ _ _ __ _ . _ _ _ _ _ _ _ _
i. gy. e. gy. gy. n. gy. e. gy.
Ha ezt a kis jegyzéket áttekintjük, mindenekelőtt az tiinik fel, hogy ezt a faunulát kizárólag tengeri halak alkotják. A Lates-genus fajai ugyan mai napság a Nilus, a Ganges és az ausztráliai folyamok lakói ; de az eddig ismeretes fossilis Lates-fajok kivétel nélkül mind tengeri rétegekben találtattak, és így kétségtelenül tengerlakók lehettek. A beocsini Lates-i&j is termetre és nagyságra inkább a lajtamészböl ismeretes 1
CUVIER
G., Recherches sur les oss. foss. 183G-iki (14-ik) kiad. IX. k. 48(i. 1.
30I)'KOCH ANTAL
Lutes Partschii HECK, fajra emlékeztet, mint a Nílus és Ganges vizeiben élő, igen nagy édesvízi fajokra (L. niloticus és L. calcarifer). GORJANOVIC1 KRAMBERGER egy jóval kisebb Lates-fajt croaticus néven irt le, mely a zágrábmegyei doljei szarmata rétegekből került ki. mely tehát elegyes (brack) vízben élhetett. így tehát a beocsini Lates is otthonos lehetett a pannóniai emelet bra kvizű beltengerében. A mi a beocsini kövült balfaunula leggyakoribb tagját, a. Merlanyns alnembéli kihalt nagy fajt illeti, ennek mai képviselői főleg az északi földgömb mérsékelt és hideg övének a lakói. A Gadus-nemnek ma összesen 18 faja él, melyek között kettő California partjaira szorítkozik. A Gadus morrhua Grönlandtól és Canadától kezdve az Északi tengerig el van terjedve ; szintúgy a G. aeglefinus is. A G. vir ens-i és a Merlucius vulgaris-1 Angolország és Eszakamerika partjain halásszák; a G. (Merlangus) vulgaris-1 szintén Anglia partjain fogják. Még néhány északi faj az Atlanti Oczeán egész északi részét lakja. A délibb fajok inkább csak egyes vidékekre szorítkoznak. így a G. luscus és pollachius, a Phycis blennoides az angol partokon és a Középtengerben is találtatnak. A Középtenger némelyik faja az Atlanti Oczeán szomszédos részeiben is előfordul. A beocsini nagytermetű fossilis Gadus-nak mai rokon fajai tehát az Atlanti Oczeán mérsékelt övében is általánosan el vannak terjedve; s ebből arra szabad következtetni, hogy az alsó-plioczén korszakban Magyarország mélyebb részeit elborított, úgynevezhető pannóniai beltenger, bizonyára a Középtenger útján, az Atlanti Oczeánnal is közlekedhetett. Ugyanerre enged következtetnünk egy fossilis Brosmius-fajnak előfordulása is, mert a recens Brosmius brosme (vulgo : Torsk) az Atlanti Oczeán mérsékelt övének északibb részeiben van elterjedve. A Seiranus-nemnek valódi hazája ugyan az Indiai Oczeán 61 fajjal, de a Középtengernek szintén jellemző neme. és úgy látszik, hogy innen is ment át az Atlanti Oczeán szomszédos részeibe. Ebből aztán a Középtengernek az Indiai Oczeánnal való egykori összefüggésére lehetne következtetni. A hatalmas Sphyraenodus, a mai Sphyraetia-génusz legnagyobb fajának, az ú. n. Barracuda-nak rokonságából való. Ez a nagy ragadozó hal a mai forró- és melegövi tengerekben, tehát az Indiai Oczeánban is, annak partjai közelében igen el van terjedve. Ez a tény szintén arra 1
Palaeoiclithyologiai adatok. (A m . kir. Földt. Intéz. Evkönyve. XIV. k. 1902. 1. füz. 10. 1. IV. t. 1. ábra.)
A BEOCSINI CZEMENTMÁRGA KÖVÜLT HALAI. 31
utal tehát, hogy a Középtenger az alsó-plioczén korszakban még összefüggésben lehetett, az Indiai Oczeánnal és a magyarországi akkori braekvizű beltenger a régi Mediterrán tengernek egy csaknem elzárt öblét képezé vala. így tehát a két Gadoida-faj az Atlanti Oczeánra, a Lates, Servatius és Sphyraenodus fajai pedig az Indiai Oczeánra utalnának, mint a melyekkel a Mediterrán tenger, melynek hazánk alsóbb területe az alsóplioczén korszakban még egyik csaknem elzáródott öble volt, akkoriban összefüggésben lehetett. Hazánknak emez alsó-plioczénkori beltenger részéből a péterváradi vagy Fruskagora hegység mint hosszúra nyúló keskeny sziget vagy talán mint a déli Alpokkal összefüggő hosszú földnyelv emelkedhetett ki, s a kimutatott halfajok északi partjainak közelében bőségesen tenyészhettek. Ennek az alsó-plioczénkori beltengerrésznek a vize, az ugyanott élt és a partmenti iszapüledékbe eltemetett, nagyszámú és változatos puhatestűek tanúsága szerint, már nem lehetett oly sós, mint az akkori Középtenger vize, mert a pannóniai beltengert körülövező szárazföldről beömlő édesvizek már erősen fölhigították, elegyes vagyis brackvízzé változtatták. Mindazonáltal a nevezett tengeri halak ebben az elegyes vízben is jól megélhettek, a mit sok tengeri halra vonatkozólag mai nap is lehet tapasztalni. A leírt tengeri halakkal együtt talált szárazföldi teknős (Testudo si/rmiensis) maradványoknak a beocsini brackvízi czementmárgába jutását végre az akkori szárazföld közelségéből magyarázhatjuk. Ez a kihalt középnagyságú Testudo-í&j, mint a recens Testudo graeca-nak egyik elődje, a mai Dráva-Duna és Száva közén végignyúlt földnyelven élhetett nagy mennyiségben és az elhalt állat könnyű hátpajzsát a beltengerbe folyó vizek hurczolhatták be magukkal. Igv tehát a hazánk mélyebb területeit és a vele összefüggő bécsi medencze alsóbb részeit is egykoron elborított alsó-plioczénkori vagy pannóniai tengeröbölnek halfaunája ismét néhány érdekes fajjal mutatkozik gazdagabbnak. Eddig ezekről a területekről a következő kihalt halfajok vannak az irodalomban ismertetve : a) H E C K E L JAKAB szerint 1 : I . egy fírosmins sp. ind. kormányúszója az inzersdorfi congeria-agyagból. b) F U C H S TIV. s z e r i n t 2 : egy nagy Percoida-lial, talán fíeryx sp. maradványai ugyanonnan, 3. egy nagy Scomberoida-halnak maradványai a 1
Ueberreste eines Gadoiden aus dem Congerientegel von Inzersdorf. (Jahrb. d. k. k. geol. Reiehsanst. I I . 18.">2. Sitzber. 1. H. p. 157.) 2 Ueber die Fischfauna der Congerienscliichten. (Verb. d. k. k. geol. Reiehsanst. 1871. p. 227.)
28
I)' KOCH ANTAL
matzleinsdorfi congeria-agyagból, 4. egy Clupeoida-hal maradványai a laai hegyről, c) Dr. STEINDACHNER F E R . szerint 1 : a hernalsi téglagyar kék congeria-agyagjából : 5 . Clinus gracilis S T E I N D . , 6 . Sphyraena viennensis S T E I N D . , 7 . Caranx carangopsis H E C K E L , 8 . Scorpaenopterus siluridens S T E I N D . . 9 . Clupea elongata S T E I N D . , 1 0 . Cl. melettaeformis S T E I N D . , 1 1 . Gobius viennensis S T E I N D . , 1 2 . G. elatus S E I N D . , 1 3 . G. oblongus S T E I N D . , 2 1 4 . Phycis Suessi S T E I N D . d) dr. GORJANOVIC-KRAMBERGER K . szerint a rákosi téglagyár congeria-agyagjából : 1 5 . Clupea hungarica K R A M B . És így az általam kimutatott 5 beocsini fajjal együtt már 20-ra rúg az egykori alsó-plioczén pannóniai beltengerben élt fajoknak a száma. Miután ezeknek általános jelleme mégis csak túlnyomóan mediterrántengeri, világos, bogy az egykori pannóniai brackvizű beltengernek az akkori Mediterrán-tengerrel még valamelyes összefüggésben kellett lennie.
B) A czementmárg át fedő felső-pannóniai iszapos homok halmaradványának
emeletű leírása.
P y c n o d u s sp. ind. (A VI. tábla 8 a és b ábrái.)
E rétegek szintúgy, mint az alatta elterülő czementmárga is, a beléjük temetett nagyszámú puhatestűek maradványai alapján, melyeknek jegyzékét már említett előleges jelentésemben közöltem, elegyesvizű beltenger-part közelében ülepedtek le. A körülbelül 20 m. vastagságú homoküledéknek teteje felé, hol már apró kavicsok is sűrűn vannak hozzá keveredve, egy babalakú kövezetfognak egyetlen példányát leltem, melyet előleges jelentésemben hajlandó voltam egy Labridae-családbeli hal torokfogának tekinteni. Közelebbi vizsgálat után azonban arra a meggyőződésre jutottam, hogy ez is csak valami Ganoida-lial kövezetfoga lehet; és pedig legvalószinűbbnek tartom, hogy valamely Pgcnodus-iaak a foga, és így ez sem lehetett itt eredeti települési helyén, hanem úgy jutott bele, mint a vele együtt előforduló kavicskák, a Fruskagora valamely idősebb üledékéből a plioczén korban kimosatva és idehurczoltatva. Minthogy azonban a beocsini harántvölgy felső részében is csak a legfelsőbb krétába tartozó rétegek vannak eddig kimutatva, lehet, hogy e fog ezeknek valamelyikéből származik. Az eredeti fekvőhelyen azonban 1 Ueber einige Fische des Wiener Beckens. (Sitzber. d. k. Akad. d. Wiss. in Wien, 1859. B. XXXVII. p. 673. és 2. Theil. Ibid. 1860. B. XL. p. 555.) 2 Palaeoichthyologiai adatok. (A m. kir. Földt. Int. Évkönyve. XIV. k. 19U2. 1. füz. 5. 1. I. t. és IV. t. 2. ábra.)
29
A BEOCSINI CZEMENTMÁRGA KÖVÜLT HALAI.
nem sikerült még a Pyaiodus-nem valamely maradványára akadni. A l'ycnodus-nem maradványai egyebütt főleg az eoczénben találtatnak ; de tekintettel arra, hogy a Fruskagora krétája dr. P E T H Ő G Y U L A tanulmányai alapján, ha nem is egészben, de legalább részben, még hypersenonnak is vehető: nincs kizárva a lehetőség, hogy a Pycnodus-ïog ezen krétaemelet legfelső rétegéből került ki. A kérdéses fog tojásdad babalakú. Hosszúsága 11 mm., szélessége 9 és 10 mm. A zománcz-korona magassága pedig közel 5 mm. A sima zománczkéreg rajta barnássárga, fekete csíkokkal és erekkel tarkázva. A korona erősen domború, de teteje mégis ellaposodik. Az alapon beszűkülő nyakba megy át, és ott a fehér, ünoman rostos dentinállomány nyúlik ki alóla. A zománczkéreg alapján kurta rovátkáknak gyenge nyomai is látszanak. Belseje üres, úgy hogy a zománcz és dentin együttvéve körülbelül 3 inm.-nyi vékony csészeforma kérget alkotnak. Erről az elszigetelt egyes leletről többet egyelőre nem mondhatok. További kutatásoknak marad fentartva a Pycnodus nyomait a Fruskagora idősebb rétegeiben is megtalálni.
C) A csereviesi
paludina-rétegekbői kalni aradványok (A V I . t á b l a 9 — 1 2 .
származó leírása.
édesvízi
ábrái.)
A levantei emelet első színtájába tartozó ezen üledék túlnyomóan kékesszürke, rétegenként homokos agyagból áll, közbetelepült lignitrétegekkel. A két lignittelep közti és a felső telep fölötti agyag tele van édesvízi csigákkal és kagylókkal, melyeknek jegyzéke az utolsó revízió szerint, melynek B R U S I N A S P I R I D I O N zágrábi tanár volt szíves anyagomat alávetni, a következő : Vivipara lignitanun NEUM. __ _ _ _ _ _ _ _ _ « Fuchsi NEUM. „ „ .. _ _ __ Tylopoina melanthopsis BRUS _ _ _ _ _ _ _ Melanopsis Sandbergeri NEUM. . _ _ s « cf. firaenwrsa L. _ _ _ „ « lanceolata NEUM. „ _ _ . _ _ Amphimelania cf. Krambcrgcri BRUS. _ _ _ Lirtmneus cf. acuariiis NEUM _ _ _ _ Hydrobia syrmica NEUM._ _ _ ... _ _ _ _ _ _ io Valvata piscinalis M Ü L L . _ _ _ _ _ _ _ _ _ Bithynüi cf. Jurinacx BRUS. _ _ _ _ . « cf. Clessini BRUS. _ _ _ _ _ _ _ lÀtlwgli/fliHs ilecifriens BRUS. _ _ _ _
i. gy. gy. e. gy. e. R. i. gy. i. gy. r. r. i. gy. E- gyR.
r. e. gy.
30
I)' K O C H
IS
20
ANTAL
y eritina Serratilinea Z I E G L . var daniibialis Pisidium rugósam NEUM. __ _ _ « propinquum NEUM. Dreissena polymorpha PALLAS .„ „. Unio Juriëici BRUS. _ „ .... « Partschi P E N E C K E .... .... ... _.. « (Anodonta ?) maximus F U C H S tör.
..
MÜHLF. | |
„
.
__
.„
_
__ _
_ _
„ __ _
R.
r.
__ .... gy.
_
....
i. gy. „
i. gy.
„ e. gy. _ e. gy.
Ebből a puhatestű-faunából kétségtelen, hogy rétegeink tiszta édesvízből ülepedtek le ; és az egész előfordulás helyi viszonyaiból a délmagyarországi levantei tónak egy a Fruskagora hegységbe benyúló kis öblére lehet következtetni. A teljesen sima Vivipará-k kizárólagos előfordulásából arra is szabad következtetni, hogy itt a horvát-szlavoniai paludina-rétegek legmélyebb szintájával van dolgunk, mely mindjárt a levantei kornak kezdetén ülepedett le a Fruskagora északi szegélyén, de a délin is. A paludina-rétegeknek később leülepedett magasabb szintájai a Fruskagora kerületén teljesen hiányzanak, miből e hegység szegélyének a levantei kornak későbbi folyamán az édesvízi tóból való kiemelkedésére is szabad következtetni. Evvel a kiemelkedéssel egyidejűleg történhetett a Duna balparti részének, vagyis az alsó Bácska déli peremének a lesüppedése, melyre az újvidéki városi artézi Kútnak föltárása érdekes világot vetett. 1 Az említett édesvízi agyag iszapolási maradékában igen sok csigaés kagylóhéjon és ezek törmelékén kívül elég bőven sötétbarna, csaknem fekete, sárgásbarnán áttetsző csontocskák és ritkán fogak is találhatók h a l a k b ó l , melyek az üledék természetéből következtetve, már eleve édesvízi halakra utaltak. E maradványok közt leggyakoriabbak, nagyságuk és alakjuknál fogva is legfeltűnőbbek : a) A c s i g o l y á k . Közöttük a legnagyobbaknak hosszúsága 12 mm., vastagsága 15 + 17 mm., és ezektől a méretektől kezdve lefelé 1 + P5 mm. aprókig, valószínűleg különböző nemű és korú halfajoktól eredve. Szabásuk a Cyprinoidae és az Esox lucius L. csigolyáira emlékeztető, de természetesen semmi biztosabb támpontokat nem nyújtanak pontosabb meghatározhatásukhoz. b) Csigolyanyujtványok és bordatöredékek, melyekből még kevesebbet lehet következtetni. c) F o g a k , melyek legalább családi vagy nemi meghatározást engednek. 1
1899.
ADDA KÁLMÁN, A Z
13. 1.)
újvidéki városi artézi kútról. (Földtani Közlöny. XXIX. k.
A B E O C S I N I CZEMENTMÁRGA K Ö T Ü L T HALAI.
31
A fogak részletesebb ismertetése. A 9 a, b, c alatti ábrák három egyforma fog közül a legnagyobbat tüntetik elénk, természetes nagyságban (a) és háromszorosan nagyítva (b és c). Ennek hossza 10 mm., de a csúcsa rézsut le van törve, azzal együtt lehetett valami 11 mm. Alapja, melylyel az állcsonthoz volt nőve, érdes és legvastagabb, ovális kerületű, i mm. legnagyobb átmérővel. Az alap fölött a fog mindjárt laposodni kezd, és két oldalvásti gerinczél emelkedik belőle, mely közepe táján a legszélesebb, s a csúcs felé ismét összehajlik. A fog közepe táján lapítoltsága fokát az 1 : 1*5 viszonyszám fejezi ki, a mint az a 9 c alatti harántszelvényén is látható. A fog lapos oldalai irányában meg van kissé görbülve, még pedig a hal állkapcsán befelé, de egyúttal kissé hátrafelé is, úgy hogy ennélfogva részaránytalan lándzsa-alaku. (E sajátságok a rajzokon csak gyengén jutnak kifejezésre.) A fogat széles oldaláról nézve, megkülönböztethetjük rajta az ívelt külső és a kissé behajolt belső oldalát. (A 9 a ábra belső oldalát mutatja.; Az egész fog fénylő tömött dentin-rétegecskével van bevonva. Külső oldala általában simább a belsőnél. Mind a két oldalán azonban finom hosszrovátkák futnak a csúcsa felé. de a közepén túl elenyésznek, úgy hogy a csúcsa felé eső rész teljesen simának mondható. E finom rovátkákon kívül, mindjárt az alap felett, különösen a fog belső oldalan, kb. 8 mélyebb barázda is kezdődik és tart a fog közepetájáig, hol elenyészik. A fognak ez a közepetája egy feltűnő, gyűrűalakú duzzadással van megjelölve, melyen felül a fog csaknem teljesen sima. A 2-dik fog, melyet nem rajzoltattam le, 7 mm. hosszú, de alapja fölött ketté van törve. Legnagyobb szélessége az alapon 3 mm. A 3-dik fog csak 6 mm. hosszú és legnagyobb szélessége az alapján 2V2 mm. Ezt sem rajzoltattam le. E fogakat az Esox lucius L. egy nagy és egy közepes példánya csontvázával összehasonlítván, azt találtam, hogy a fogak nagyságra, alakra és liajlásra is nagyon jól egyeznek az E. lucius (közönséges csuka) alsó állkapcsában levő nagy ú. n. kutya fogakkal ; csupán a felületi rovátkák és barázdák tekintetében, valamint a gyűrűalakú duzzadást illetőleg, mutatkozik közöttük lényeges eltérés. A mi közönséges csukánknál a hosszanti rovátkák, sőt a belső oldalon a barázdák nyomai is, kézi nagyítón át nézve, szintén mutatkoznak némelyik fogon, habár puszta szemnek simáknak látszanak is. A két oldalnak gerinczélbe átmenetele itt is megvan, de a gyűrűs duzzadást a fog közepetáján egyiken sem láttam. Csak az tíint fel, hogy az E. lucius-na.k kutyafogai az alap felett mindjárt, kissé megszűkülnek, a mit a fossilis fogakon nem vettem észre. Mivel azonban az említett gyűrűalaku duzzadás csakis a legna-
36I)'KOCH ANTAL
gyobbik cserevicsi példányon látható, lehetséges az is, hogy ez csak abnorm is fejlődés. Mindezek után azt hiszem, hogy a cserevicsi fossilis fogak egy az Esox-nembe tartozó kihalt fajtól származnak, mely mai édesvizeink közönséges csukájához mérve, ha termetre nem is volt nagyobb, de mindenesetre még erőteljesebb kutyafogakkal birt. Fossilis csuka állítólag már a. baumbergí (Westfália) felső Krétában fordul elő, t. i. az Esox Monasteries sis VON DER M A R K ; de csak a tercziér systema magasabb emeleteiből ismeretesek kétségtelen maradványai. Ilyen az Esox pcipyraceus TROSCHEL a rotti (Siebengebirge) barnaszénből. az Esox Waltschiunus H. v. MEY. a waltschi édesvízi mészből Csehországban ; az Esox lepidotus A G . és robustus W I N K L , az oeningeni édesvízi mészből. Az ezekkel való összehasonlítás azonban, csupán a leirt fogak alapján, nem volt keresztülvihető. A Diluviumból (Boroszló mellől) AGASSIZ szintén egy új fajt, az Esox Ottói-1 állította fel, de ez már igen közel áll a mai Esox lucius-hoz, ha nem azonos vele. Egyebütt azonban csakugyan az Esox lucius fordul elő a Diluviuinban, így pl. a sziléziai diluvial is márgában is. A YI. tábla 10, 11. és 12. ábráin háromszoros nagyításban feltüntetett fogak a Cyprinoulae családbeli halak torokfogaira emlékeztetnek. MÜNSTER g r ó f i d . in. 7. füz. 1847. 12. lapján Capitodus gen. néven a dévény-újfalui mediterrán homokból irt le hasonló fogakat, melyek ZITTEL szerint (Handbuch III. p. 282) nem egyebek, mint Cyprinoidák torokfogai. A 10. ábra a és b fogai feltűnően hasonlítanak MÜNSTER I I . tábla 3. ábrájához, mely szerinte biztosan meg nem határozott Capitodus-iog. 11 a, b ábráink egy fogat tüntetnek föl mind a két oldalról, mely MÜNSTER H. t. 1, 4 és 5. ábráira emlékeztet, melyeket szintén Capitodus nemébe sorolt. A 10 a, b ábrák két fogra vonatkoznak. Az a) ketté van törve, a b) ép fog, s mind a kettőnek rágólapja erősen le van koptatva. A törött fognak (a) alacsony koronája szűk nyakon ül. Egyik fele sima, a másikon 4 tompa borda húzódik le a nyakig. A b ) fognak mind a két oldala sima, s ennek koronája is keskeny nyakba szűkül össze. Eágólapja még jobban le van koptatva, mint a 9. ábra fogaié. E fogak nagyon emlékeztetnek a C.yprinus carpio L. torokfogainak harmadik sorában a közbenső legnagyobb fogakra; a l l . ábra foga ellenben, melynek koronája legkevésbbé van lekoptatva, a közbenső vagy fősornak két mellékfogához hasonlít. L E I D Y 1 0 . sz. a. id. művében (p. 2 6 2 . tab. X Y H . tig. 1 1 17) Mylocyprinus robustus név alatt hasonló, de erőteljesebb ilyen torokfogakat irt volt le az idahoi plioczénből, a melyekkel azonban a cserevicsi fogak távol sem azonosíthatók.
A BEOCSINI CZEMENTMÁRGA KÖTÜLT
33
HALAI.
Végre a 12. abra fogtöredéke a márna (Barbus) nyúlánk, kúpos, kissé horgosán görbült torokfogait juttatja eszünke ; de az Aspius-nem fajainak is hasonló torokfogaik vannak. Pontosabb egyeztetés a töredékes és kevésszámú elszigetelt maradványok alapján nem lévén keresztülvihető, meg kell elégednünk azoknak tágabb értelmű meghatározásával, a miből legalább az tűnik ki kellő biztossággal, hogy édesvizeinknek mai közönséges halai, a Cyprinoidaecsalád több képviselője is benépesítette volt a hazánk déli részeit egykoron elborította levantei édesvizeket.
A TÁBLÁK
MAGYARÁZATA.
I. T Á B L A . 1. ábra. Gadus (Merlangus) pannonicus n. sp. hiányos váza egy czementmárga-lapon. a a — a két állközti csont (Praemaxillare). I) = a kulcscsontnak (Claviculare) egy része. c c = a homlokcsont előtti lemezek (Prtefrontalia). (/ = a felső állcsont (Maxillare) szétlapítva. e = a jobboldali kopoltyúfedő (Praeopereulare) töredékének belső lapja. f — az Infraorbitale egy része. A m. kir. Földtani Intézetnek ajándékozta Dr. LÓCZY L A J O S . ;2. ábra. dadus (Mer lung us) pannonicus n. sp. egy igen nagy példányának egyes, elszigetelten talált törzscsigolyája, két állásban. 3. ábra. Ugyanezen faj egy kisebb példányának elszigetelve talált törzscsigolyája, két állásban. 4. ábra. Ugyanezen fajnak egy kisebb csigolyája, talán már a farkcsigolyákból. Mind a három csigolya saját gyűjtésem. II.
TÁBLA.
1. ábra. A dadus (Merlangus) pannonicus n. sp. homlokcsontja (Frontale). 2. ábra. Ugyanezen fajnak kulcscsontja (Claviculare). 3. ábra. Ugyanezen fajnak jobboldali állközti csontja (Praemaxillare) : a = a belső lapja, l> = a fogpereme, a gerebenfogak kráteralakú párnáival. 4. ábra. A felső állkapocs (Maxillare) ízületi vége külső és belső oldalát nézve. r>. ábra. Egy nagy Serranus sp. baloldali állkapocs (Mandibulare! ágának symphysisvége. külső oldalát és fogporeiuét nézve. Elől egy sor ú. 11. ebfognak párnái és mögötte sűrűn a kefefogacskák helyei láthatók. Mind az öt szám saját gyűjtésem, •i. ábra. A Gadus (Merlaugus) pannonicus 11. sp. egy kinőtt nagy példánya baloldali állkapocs-!Maiidibulaie)-ágának symphvsis-vége, külső oldalát és fogpereniét nézve, egy sor nagy kráteralakú fogpárnával. Annales Musei Xationalis Hiiwjarici. II.
•'>
38I)'K O C H
ANTAL
7. és 8. ábrák. Ugyanezen faj állközti csontjának (Praemaxillare) töredékei, a külső oldalát és a fogperemet nézve. 9. ábra. Határozatlan halfaj kopoltyúfedője (Praeoperculum) külső lapjának középső tája. A 6—9. számok a m. kir. Földtani Intézet tulajdonai. 10., 11. és 1 2. ábrák. A Gadus (Merlangus) pannonicus n. sp. egyes, párnájukról leesett gerebenfogai, természetes nagyságban (a) és háromszoros nagyításban (6). Saját gyűjtésemből. HL. T Á B L A . 1.
és 2. ábra. A Brosmius Strossmayeri K R A S I B . - G O R J . törzscsonkjának a maradványai, a czementmárgába részint beágyazva, részint benyomva. A két ábra ugyanazon példánynak ellentétes darabjait tünteti elénk, de a rajzoló tévedéséből egymáshoz mérten fordított állásban. A budapesti egyetem föld- és őslénytani gyűjteményének tulajdona.
IV. T Á B L A . 1. ábra. A Sphyraenodus hejcagonalis n. sp. töredékes alsó állkapcsai, mind a két ág kb. természetes helyzetébe összeillesztve, ily módon a belső lapokat és a fogperemeket mutatva. 2. ábra. A Gadus (Merlangus) pannonicus n. sp. jobboldali Paeoperculum töredéke : a = annak külső, és b — annak belső oldalát mutatva. Mind a két szám saját gyűjtésem.
V. T Á B L A . 1. ábra. A Sphyraenodus hexagonalis n. sp. töredékes alsó állkapocs-ágai: a = a balágnak, b = a jobbik ágnak külső lapja. (2. ábra a IV. táblán.) 3. ábra. A Gadus (Merlangus) pannonicus n. sp. Basisphenoid-csontjának középső része : a) alulról, b) felülről nézve. 4. ábra. A Testudo syrmiensis n. sp. felkarcsontjának (humerus) töredéke. Mind saját gyűjtéseim. VI. T Á B L A . 1. ábra. A Sphyraenodus he.cagonalis n. sp. állkapcsa (Mandibulare) bal ágának töredéke, a külső lapját nézve. Saját gyűjtésem. 2. és 3. ábra. Ugyanennek állkapocs-töredékei, a letörött és kiesett fogak helyeivel. 2/; az egyik fogat vastag, zsákforma gyökerével ábrázolja. 4. ábra. Ugyanennek állkapocs-töredéke egy még teljesen ki nem nőtt, igen ép foggal ; I) = a töredék alulról, a foggyökerek metszeteivel ; c, d = a fogat háromszoros nagyításban, jellemző redőivel, mutatja, oldalról (c) és felülről (d) nézve.
35
A B E O C S I N I CZEMENTMÁRGA KÖVÜLT HALAI.
5. ábra. Ugyanezen fajnak elszigetelve talált egy fogát mutatja oldalról (a) és külső oldaláról, mely le van csiszolva (b), hogy a gyökér vasodentin és a fogkorona dentin állományának szerkezete lássék. A 2—5. számok a m. kir. Földtani Intézet tulajdonai. (>. ábra. Ugyanezen faj egy foga közepe tájáig lecsiszolva, a foggyökér és korona belső szerkezetének feltüntetése végett. Saját gyűjtésem. 7. ábra. Egy Gyrodus sp. ind. kövezetfoga felülről és oldalról tekintve. A m. kir. Földtani Intézet tulajdona. 8. ábra. Egy Pycnodus sp. ind. kövezetfoga felülről és oldalt nézve. 9. ábra. Egy Eaux sp. ebfoga természetes nagyságban (a), háromszorosan nagyítva (b) és átmetszetének alakja (c). 10. és I I . ábra. Egv Cyprinoida-halnak torokfogai, háromszorosan nagyítva. 12. ábra. Egy márnaféle (Barbus) halnak töredék-torokfoga, háromszorosan nagyítva. 13. ábra. Egy nagy Serranus sp. ind. kopoltyú-fedelének (Praeoperculare) töredéke, mellette egy pikkely nyomával. A S—13. számok tárgyai saját gyűjtésemből valók. 14. ábra. A Lates pliocaenns n. sp. törzscsonkja (a), mellette egy pikkelye (b) kétszeres nagyításban. A m. kir. Földtani Intézet birtokában.
VII. TÁBLA. 1. ábra. Egy nagy Serranus sp. ind. kormányúszója. (Tévedésből fordított helyzetben van rajzolva.) Saját gyűjtésem. 2. ábra. A Testudo syrmiensis n. sp. hátpaizsának töredékrészei felülről, il. m. a) a farlemez (Pygale), b) a farklemez (Supracaudale) és c) szegélylemezek (Marginalia). A m. kir. Földtani Intézet tulajdona.
VIII. TÁBLiA. A Testudo syrmiensis n. sp. hátpaizs-töredékének belső oldala. A VII. tábla 2 a és b ábráin külső oldalukról feltüntetett lemezek itt. megfelelő helyükre téve, a belső oldalukról vannak feltüntetve. A m. kir. Földtani Intézet tulajdona.
Eine vorläufige Mittheilung über diesen Gegenstand erschien von mir bereits im «Földtani Közlöny» Jahrg. 1902 auf p. 311—322. Ich hatte darin in Kürze angezeigt, welchen Gattungen angehörige Fische ich erkannt habe, und dabei bemerkt, dass aus diesen, sowohl wegen ihrer technischen Wichtigkeit, als auch ihren Molluskenresten ^chon 3*
36
P ' ANTON KOCH
längst bekannten Mergelschichten der pamionischen Stufe 1 ausser den Fischresten auch Reste einer Landschildkröte zum Vorschein kamen. Nachdem die eingehende Untersuchung und Bestimmung der angezeigten Fischreste beendigt ist, will ich nun die ausführliche Beschreibung der diesbezüglichen Funde geben. Ein guter Theil des untersuchten Materiales ist Eigenthum der kgl. ung. Geologischen Anstalt, während der grössere Theil von mir an Ort und Stelle erworben wurde. Mit Dank muss ich auch hier die freundliche Bereitwilligkeit der Eigenthümer und Beamten der Beocsiner Cementfabrik erwähnen, welche die Erreichung meiner wissenschaftlichen Ziele nach bestem Vermögen gefördert haben, indem sie die gefundenen Fossilien mir gütigst zur Verfügung stellten. Besonderen Dank schulde ich ferner den Herren Min. Bath J O H . BÖCKH. Director der kgl. ung. Geol. Anstalt, dann Prof. Dr. GÉZA E N T Z , L U D W . MÉHELY, Custos an der zoolog. Abtheilung des Ungarischen National-Museums, endlich Dr. F R I E D R . SIEBENROCK. Custos an der zoologischen Abtheilung des k. k. naturhistorischen Hofmuseums in "Wien, die im Laufe meiner Untersuchungen darauf bezügliche Gegenstände und Literatur der betreffenden Anstalten mir zur wissenschaftlichen Benützung anvertiaut haben, und auch mit werthvollen Anweisungen meine Aufgabe wesentlich erleichtert haben. Die beschriebenen Fisch- und Schildkrötenreste stammen insgesammt aus den Pliocänschichten, welche am nördlichen Gehänge des im Comitate Szerem (Syrmien) gelegenen Fruskagora-Gebirges aufgeschlossen sind, u. zwar : A) aus dem Cementmergel, welcher die tiefere und Hauptmasse des grossen Bruches von Beocsin bildet, und seinen Mollusken-Fossilien nach den unteren Horizont der pamionischen Stufe bildet (der grösste Theil der beschriebenen Fische, sowie auch die Schildkröten-Beste); R) aus den ca. :20 M. mächtigen schlammigen Sandschichten, welche den Cementmergel überlagern und der eingeschlossenen Molluskenfauna nach den oberen Horizont der pannonischen Stufe bilden (ein einziger Fischrest) ; und schliesslich C) aus dem Lignitflötze enthaltenden Paludina-Thon des Cserevi1 Den Namen «Pannonische Stufe» anstatt der bekannten älteren Benennung «Pontische Stufe» brachte unlängst Dr. E M E R . L Ö R E N T H E Y in Vorschlag, und legte in der Vorrede seiner «Die pannonische F a u n a von Budapest» betitelten Monographie (Palaeontographica. XLV11I. B. 1902. p. 137) die Gründe auseinander, w a r u m es nothwendig sei, die alte Benennung aufzulassen. Da ich mich seiner Ansicht anscliliesse, so will ich in meiner gegenwärtigen Arbeit ebenfalls diesen Terminus gebrauchen.
DIE F O S S I L E N FISCHR DES BEOCSINER
37
CEMENTMERGET.S.
cser Thaies, welcher auf Grund seiner Molluskenfauna die unter-levantinische Stufe vertritt (Reste mehrerer Süsswasser-Fische). Die stratigraphischen Verhältnisse und Mollusken-Faunen aller dieser Schichten wurden in meiner bereits erwähnten vorläufigen Mittlieilung. sowie auch in meinem im Jahre 1894 der Ungarischen Akademie der Wissenschaften vorgelegten Arbeit 1 ausführlich besprochen ; weshalb ich es bier zu wiederholen für überflüssig erachte und folglich sogleich zur Mittheilung meiner paläontologischen Untersuchungen schreite. Das Yerzeichniss der benützten und citirten Literatur befindet sich auf pag. 4 des ungarischen Textes.
A) Beschreibung
der Fischreste des Beocsiner mer g eis.
Cement-
Ordo: AN AC ANTE INI. (Weichßosser). Fam. GADIDAE.
1. Gadus (Merlangus)
(Stockfische).
p a n n o n i c u s n. p.
(Taf. I. Fig. 1-4-, T. I L Fig. 1—4 und 6—12 und T. IV. Fig. 2—3.)
Zerstreute Skelettheile dieser ausgestorbenen neuen Art findet man so häufig, dass auf Grund der bisherigen Funde behauptet werden kann : diese Art dürfte der gemeinste Fisch des ehemaligen pannonischen Binnensees gewesen sein. Zur Vergleichung bei der osteologisehen Bestimmung der meisten zerstreuten Knochen diente mir ein nahezu 1 M. langes Skelett von Gadus morrhua L. im Budapester zoologischen Universitäts-Institute, so auch das zerlegte Kopfskelett derselben Art ; die Bestimmung des Subgenus aber geschah nach O W E N ' S Odontographie auf Basis der Bozahnung. Das Skelett eines recenten Merlangus stand mir nicht zur Verfügung. Aus den vorliegenden Uberresten kann man über die äussere Form des Körpers und die Beschaffenheit der Flossen kein Bild gewinnen ; nur aus den Formen und Dimensionen der zum grössten Theil zerstreuten, und nur zum kleineren Theil noch in ursprünglicher Lage befindlichen einzelnen Knochentheile lässt sich darauf schliessen. Auf Fig. 1 der Taf. I. sehen wir das noch am meisten beisammen gebliebene Skeletfragment. wozu ich von den separirt sehr häufig vorkommenden Wirbelkörpern noch drei, darunter auch den grössten bisher 1 Geologie «1er Fruskagora. (Math. u. Naturwiss. Berichte aus Ungarn. Bd. XIII. 1896. p. 45 127.)
38
DE ANTON KOCH
gefundenen, zeichnen liess (Fig. 2—4), in der Voraussetzung, dass auch diese Wirbel derselben grossen Fischart angehören. An diesen Knochenfragmenten, obgleich sie mehr oder minder mangelhaft und deformirt sind, kann man folgende Skelettheile erkennen : aa) Die beiden oberen P r a e m a x i l l a r e n mit den Keiben der kraterförmig hervorragenden Zahnsockeln, von welchen alle Zähne herabfielen. Neben dem rechten Priemaxillararm befindet sich auch ein freier, ahlförmiger Zahn. b) Unten sieht man den grössten Knochen des Schultergürtels, das Bruchstück des C l a v i c u l a r e . c c) Die hinter dem Praemaxillare liegenden flacheren Knochen mit fächerförmig ausstrahlenden Fasern erinnern an die P r a e f r o n t a l i e n von Gadus morrhua, welche vor dem Frontale, die Stirn ergänzend, zu beiden Seiten liegen. d) Der vorne gebogene, ziemlich grosse cylindrisclieKnochen, welcher sich bis zu den "Wirbeln erstreckt, erinnert seiner Form und auch Grösse nach am meisten an das Max i l l a r e von G. morrhua. e) Oben am Bande der Steintafel sieht man die Innenfläche des rechtseitigen P r a e o p e r c u l a r e , umgeben von einigen Rippen- und anderen Knochenbruchstücken. f ) Unter den ersten Bauchwirbeln ragt ein grösserer flacher Knochen hervor, welcher ein Theil des I n f r a o r b i t a l e sein dürfte. Vom Rumpf sieht man noch 15 Wirbeln an ihrer Stelle, mit den unteren Theilen der Spinalfortsätze ; wogegen die Rippen sämmtlich fehlen. Auf Tat'. II. habe ich isolirt gefundene einzelne Knochen abbilden lassen, u. zw. unter Fig. 1 ein F r o n t a l e , unter Fig. 2 ein C l a v i c u l a r e . unter 3 a b die Aussenseite eines P r a e m a x i l l a r e mit seinem gezahnten Rande. unter 4 das Symphysenende des M a x i l l a r e , unter 6 ab das Symphysenende eines M a n d i b u l a r e , unter 7 und 8 Bruchstücke des dentalen Theiles des P r s e m a x i l l a r e und unter 10—12 Zähne in natürlicher Grösse und dreifach vergrössert. Endlich sind noch auf Taf. IV und V zwei Knochenbruchstücke abgebildet, welche auch diesem Merlangus angehören dürften. Taf. IV. Fig. 2 a b zeigen die äussere und innere Fläche des rechtzeitigen Praeoperculums. Taf. V. Fig. 3 a b aber den mittleren cylindvischen Theil des B a s i s p h e n o i d e u m s von unten und oben gesehen. Betrachten wir nun die soeben aufgezählten Skelettheile etwas eingehender. Die am meisten charakteristischen Reste sind jedenfalls die Bruchstücke des Unterkiefers mit den Sockeln der Zahnreihen und einzelne
4F) D I E F O S S I L E N F I S C H E DES BEOCSINER
CEMENTMERGELS.
isolirte Zähne ; denn aus diesen konnte die Zugehörigkeit dieser Reste in das Subgenus Merlangus erkannt werden. Auf Fig. 1 (bei a a) der Taf. I ist das in ursprünglicher Lage befindliche M a x i l l a r e gut erkenntlich, dessen Symphysen- und Angular-Enden sind jedoch abgebrochen. Vollständiger ist der rechtseitige Ast eines isoliit gefundenen Prsemaxillares (Taf. II. Fig. 3 ab), dessen dentaler Theil gut erhalten ist, das angulare Ende jedoch ebenfalls fehlt. Endlich zeigen die Fig. 7 und 8 der Taf. II ebenfalls Bruchstücke der dentalen Theile des Prsemaxillares. Man sieht an diesen Besten deutlich, dass an jedem zwei Beiben von kraterförmigen Zahnsockeln vorhanden sind. Jene der äusseren Reihe sind bedeutend grösser, aber auch unter einander verschieden gross und mit unregelmässigen Lücken. Innerhalb dieser jedoch sieht man in der zweiten Reihe, dicht am inneren Rand der Prsemaxillaren, gleich grosse Zahnsockeln ziemlich gleichmässig aneinander gereiht. Eine solche Anordnung der Zähne im Prremaxillare ist nach O W E N (loc. cit. p. 161) für das Subgenus .\íerla}igus charakteristisch. Die ungleich grossen Lücken der äusseren Zahnreihe dienen dazu, um die Spitzen der einen Reihe grosser Zähne des Mandibulare aufzunehmen, wenn der Mund des Fisches geschlossen ist. Unter den isolirten Knochen fand ich wirklich auch das dentale Ende eines Mandibulare (Taf. II. Fig. 6 ab), an welchem man deutlich die Sockeln von sehr grossen Zähnen in einer Reihe, jedoch in ungleicher Entfernung von einander, erblickt, gerade so. Ane dies auch in der vorderen Reihe grosser Zähne des Praemaxillare der Fall ist. In Fig. I der Taf. I bemerkt man gleich neben dem Praemaxillare, isolirt einen Hechelzahn und auf Fig. 10- 12 der Taf. II hess ich drei isolirt gefundene Zähne in natürlicher Grösse und dreifach vergrössert zeichnen. Man ersieht an diesen Abbildungen, dass diese Zähne eine dem Rande des Zahnsockels entsprechende breite, runde Basis besitzen, welche stark gefaltet ist, und dass aus dieser aufwärts schnell verjüngt die Zahnkrone sich konisch, ziemlich hoch erhebt, wobei sie öfters auch etwas gebogen erscheint. Diese Zahnkronen besitzen eine konische Aushöhlung, welche von der Basis bis nahe zur Spitze sich erhebt (Taf. II. Fig. 12). An der Spitze dieser Zähne befindet sich eine spateiförmig ausgebreitete Emailkappe, welche heller gefärbt und durchscheinend ist. Zu beiden Seiten zieht das Email eine Strecke weit am Dentin der Zahnkrone hinab. Sämmtliche Charaktere dieser Zähne finden sich an den Hechelzähnen der Familie Gadidae, wie solche in O W E N ' S citirtem Werke eingehend beschrieben werden. Auf Grund dieser Ausführungen konnte ich daher diese Fisclneste nicht nur in die Familie der Gadidae verlegen.
4()
b- ANTON KOCH
sondern auch deren G-enus Gadus und Subgenus Merlángus mit Sicherheit bestimmen. Der auf Taf. I. Fig. 1 bei d sichtbare lange, cylindrische Knochen ist wahrscheinlich ein Ast des Maxillare. an dessen vorderem gebogenen Ende man auch die Verdickung der Symphysis, obwohl verwischt, bemerkt. Die Fig. 4 a b auf Taf. II stellt ebenfalls das Svmphysenende eines isolirten Maxillare dar, jedoch von einem kleineren Exemplare, ganz ähnlich jenem von Gadus morrhua. Die übrigen Skelettheile bieten neben den Kiefern und der Bezahnung nur in zweiter Reihe wichtige Kennzeichen, aus welchen man nur so viel constatiren kann, dass sie mit den entsprechenden Skelettheilen von Gadus morrhua sehr nahe übereinstimmen. Die Fig. 1 auf Taf. II stellt das Frontale mit dem damit verbundenen Nasale dar. Sie sind nur um weniges kleiner, als die entsprechenden Knochen des verglichenen 1 M. langen Gadus morrhua. In ihren Umrissen stimmen sie vollkommen, aber auch im Detail, soweit man es an den verwischten Resten von Beocsin entnehmen kann, ist die Ubereinstimmung ziemlich gross. Auf Fig. I der Taf. I sieht man bei b ein Bruchstück des Claviculare. Der Form nach übereinstimmend mit dem entsprechenden Knochen des 1 M. langen Gadus morrhua, erreicht es nur zwei Drittheile seiner Grösse. Es gehört also einem verhältnissmässig kleineren MerlangusExemplar an. Das auf Taf. II, Fig. 2 dargestellte isolirte Claviculare ist effwas vollständiger erhalten und nähert sich auch in seiner Grösse jenem des 1 M. langen Gadus morrhua. Auf Taf. I, Fig. 1 sehen wir bei e die innere Fläche eines reclitseitigen Prseoperculums. welches etwas kleiner ist, als jenes von Gadus morrhua. Die Fig. 1 a b auf Taf. IV zeigen die äussere und innere Fläche eines ebenfalls isolirt gefundenen Prseoperculums, welches die Grösse jenes des verglichenen Gadus morrhua erreicht. Die Form stimmt, im Ganzen gut, das Detail lässt sich jedoch nicht genau vergleichen, weil es abgerieben ist und seine Ränder beschädigt sind. Endlich auch Fig. 9 auf Taf. II stellt den mittleren Theil eines linksseitigen Praeoperculums dar; da dieses aber auch der Form nach von den vorigen ziemlich abweicht, so ist es wahrscheinlich, dass es nicht auf dieselbe Art bezogen werden kann. Die Fig. 3 a b auf Taf. V zeigen den mittleren, stabförmigen Theil des Basisphenoid-Knochens von Aussen und Innen. Dieses weist jedoch auf ein bedeutend kleineres Kxemplar hin, als das verglichene Skelett von Gadus morrhua ; es dürfte nur um etwas grösser als die Hälfte dieses Exemplares gewesen sein.
4F) DIE
F O S S I L E N F I S C H E DES BEOCSINER
CEMENTMERGELS.
W i r b e l fanden sich, ausser den auf Taf. I, Fig. 1 beisammen gebliebenen 15 Bauchwirbeln, einzeln isolirt sehr häutig. Fig. 2 auf Taf. I zeigt einen der grössten, welcher auch die grössten Bauchwirbel von Gadus morrhua übertrifft und auf einen noch grösseren Fisch hinweist. Der auf Fig. 3 a b dargestellte Wirbel besitzt die Form und Grösse der grössten Bauchwirbeln des verglichenen Fxemplares von Gadus morrhua. Fig. 4 endlich dürfte einen Schwanzwirbel von einem ebenso grossen Fisch darstellen. Auch im Detail zeigen diese Wirbel eine grosse Ubereinstimmung mit den entsprechenden Wirbelkörpern von G. morrhua und es kann keinem Zweifel unterliegen, dass sie alle dieser fossilen Merlangus-Art angehören. *
Die in osteologischer Hinsicht beschriebenen und verglichenen Reste des Beocsiner grossen Gadoiden bilden, wie wir gesehen haben, die am meisten charakteristischen Skelettheile nicht blos einer, sondern sehr vieler Exemplare, aus deren Untersuchung man folgende Schlüsse ziehen darf: a) Sämmtliche Beste gleichen mehr oder weniger den entsprechenden Theilen eines etwa I M. langen Skelettes von Gadus morrhua, und lassen entweder auf ebenso grosse, oder auf kleinere, ja auch auf noch grössere Exemplare schliessen. In den Details könnte man natürlich auch manche Abweichungen nachweisen, wenn der fragmentäre und abgeriebene Zustand der Beocsiner Knochen eine genaue Vergleichung nicht unmöglich machen würde. b) Die Reste der Kieferknochen mit den Reihen der charakteristischen kraterförmigen Zahnsockeln, von welchen die Zähne durchaus herabfielen, so wie auch die isolirt gefundenen einzelnen Zähne, weisen auf heute noch lebende Gndus-Arten. und die eingehende Charakteristik O W E N ' S vor Auge haltend, entschieden auf eine ausgestorbene grosse Art des Subgenus Merlangus hin. Ich hatte zwar keine Gelegenheit die Reste mit irgend einer lebenden Art von Me> languit direct vergleichen zu können, halte es aber auch nicht für wahrscheinlich, dass irgend eine davon schon in der unteren pliocänen Periode gelebt habe, als nämlich der beocsiner Cementmergel pannonischer Stufe im ungarischen Brackwasser-Relicte des mediterranen Meeres sich abgelagert hatte. Nur die Frage könnte noch aufgeworfen werden, ob denn in diesem geologischen Zeitalter in den damaligen Meeren anderer Theile Europas nicht ähnlich* oder übereinstimmende grosse Mer lang us- Arten gelebt haben ? Ich fand jedoch bei Durchsicht der mir zu Gebote stehenden paläontologischen Literatur keine bestimmten Daten, welche das Vor-
V ANTON KOCH
kommen einer identischen oder ähnlichen grossen Gadoiden-Art nachweisen würden. Neuestens hat zwar Dr. K . GORJANOVIC-KRAMBERGER * erwähnt, dass er im weissen Mergel von Londjica in Slavonien, welcher seinen fossilen Mollusken nach mit dem Beocsiner Cementmergel vollkommen übereinstimmt. Schuppen und Kiefer von Gadoiden erhielt ; theilte aber nichts näheres über diese mit, so dass man nicht wissen kann, von welcher Grösse beiläufig diese fossilen Gadoiden sind. Uber fossile Fische der Fam. Gadiclae enthält die Literatur zwar genügend Daten, aber keines lässt sich auf unsere fossile grosse Merl an g us-Art beziehen. denn alle beziehen sich auf kleinere Gadus-Arten oder auf solche anderer Gattungen. Eine solche ist z. B. auch der von G E R H . VOM R A T H (oj). cit. p. 126. Taf. V, Fig. 3) aus dem Glarner Eocäenschiefer zuerst beschriebene Palaeogadus Troscheli, für welchen jedoch Dr. A. W E T T S T E I N (op. cit. p. 58. Taf. IÁ. Fig. 1—7.) den ursprünglichen Genusnamen von AGASSIZ wieder aufnimmt, mit Hinzuziehung der beiden AGASSiz'schen Arten (crassus und elonyatus). Diese ausgestorbene Form vereinigt gewisse Charaktere des Subgenus Morrhua Ow. und Merlangas Ow. in sich, steht also zwischen beiden Gattungen ; das war aber ein viel kleinerer Fisch, wie der Beocsiner Merlangus, da seine Länge ca. 1 's M. beträgt. Solche sind noch de)- aus dem Inzersdorfer Tegel von STEINDACHNER beschriebene Phycis Suessi und die aus dem sarmatischen Mergelschiefer von Podsused von KRAMBERGER beschriebenen drei Gadus-Arten, welche in Hinsicht ihres geologischen Alters der Beocsiner Art ziemlich nahe stehen. Nach sämmtlichen Merkmalen, so weit solche festgestellt werden konnten, glaube ich daher, dass wir es mit einer neuen Art zu thun haben. In Hinsicht auf den Ort ihres Vorkommens und auch auf die geologische Stufe ihres Lagers, bringe ich für diese grosse MerlangusArt den Namen pannonicus in Vorschlag. 2.
Brosmius Strossmayeri
KRAMB.
Dr. D R A G . K R A M B E R G E R - G O R J A N O V I C , Die jungtertiäre Fischfauna Croatiens. II. Theil (Beiträge z. Paläont. Oesterr.-Ungarns. Wien. III. B. 1884. p. 69. Taf. XIV. Fig. 1.) (Taf. III. Fig. 1—2.)
Auch ein zweites Genus der (radidae, nämlich Brosmius (vulgo : Torsk) ist zwischen den Fischresten des Beocsiner Cementmergels mit einem Körperstrunk vertreten, dessen beide gegenseitige Theile ich zeichnen liess, weil sie jenes ebenfalls aus Beocsin stammende Exemplar gut * Die Fauna der unterpontischen Bildungen um Londjica in Slavonien. (Jahrb. der k. k. geol. Keichsanstalt. XLIX. 1899. p. 125.)
4F) DIE FOSSILEN F I S C H E DES BEOCSINER
CEMENTMERGELS.
ergänzen, nach welchem KRAMBERGER diese Art aufgestellt liatte. Nach K R A M B E R G E R befindet sich sein Exemplar, welches als Geschenk des Bischofs STROSSMAYER in das Agramer Museum gelangte, auf einer weissen Kalkmergel (sarmatisch'?)-Tafel und stammt angeblich von Beocsin. Ich kann nun mit meinem Exemplar seinen Zweifel an der Richtigkeit der Fundortsangabe heben und zugleich constatiren. dass jene Kalkmergeltafel, in welcher die Reste dieser ausgestorbenen Fischart vorkommen, der unteren pannonischen Stufe angehört. Bisher sind mir nur diese zwei Exemplare bekannt, daraus folgt auch, dass sein Vorkommen ein viel selteneres sein müsse, wie das der oben beschriebenen Xferlanyus-Art. An dem Exemplar K R A M B E R G E R ' S ist zwar die Spur des ganzen Fisches vorhanden, jedoch mit vielen Mängeln und Lücken, besonders in der mittleren Gegend des Rumpfes ; wogegen auf meinem Exemplar besonders dieser Theil des Körpers besser erhalten ist, wie an dem Originalexemplar. Beim KRAMBERGER'schen Exemplar beträgt die Länge 32 cm., die Höhe 8*3 cm., während mein Exemplar, aus den beinahe anderthalbmal grösseren Wirbeln geschlossen, bedeutend grösser gewesen sein musste. An meinem Exemplar kann man zwanzig (20) Wirbel zählen, wogegen der ganze Fisch nach K R A M B E R G E R 16 + 36. also im ganzen •~>2 Wirbel besitzt. Es sind daher an meinem Exemplar ausser den Bauchwirbeln auch noch einige Schwanzwirbel vertreten. Die Wirbel sind alle mehr oder minder viereckig, mit stark eingebogenen Seiten, darauf mit 3 4 Längsleisten und dazwischen mit tiefen Furchen. Der Gestalt nach stimmen selbe vollkommen mit den wenigen, wohl erhaltenen Wirbeln des KRAMBERGER'schen E x e m p l a r e s .
Die Neurapophvsen und Hsemapophysen der Wirbeln stimmen in jeder Hinsicht genau mit der ausführlichen Beschreibung K R A M B E R G E R ' S . so dass ich diese nur wiederholen könnte. Die Rücken- und Afterflossen, so auch deren Flossenträger sind besser erhalten, als am Exemplar K R A M B E R G E R ' S , obgleich sie in ihrer ganzen Länge nicht vorhanden sind. In der Rückenflosse kann man nämlich nur 35 Strahlen zählen, wogegen KRAMBERGER an seinem Exemplar 60 zählte, in der Afterflosse zählte ich etwa 30 Strahlen, wogegen K R A M B E R G E R deren Zahl am ganzen Fisch auf ca. 45 schätzte. Ihre Form, Biegung und relative Länge, überhaupt alle Merkmale stimmen genau mit der Beschreibung KRAMBERGER'S. Auch das ist bemerkenswerth, dass das Verhältniss der Lage der Flossentr.iger zu den Neuraldornen ganz dasselbe ist. wie es KRAMBERGER bei seinem Exemplare angibt. Es entfallen nämlich auf je zwei Neurapophysen immer 3 Flossenträger auf solche Weise, dass zwischen 2 Apoplivsen 2 Flossenträger hineinreichen, der dritte Flossenträger aber mit
44
D' ANTON KOCH
der zweiten Apophyse zusammenfällt, das Ende jedoch sich über die 2-te Apophyse hinausbiegt. Es ist zu bedauern, dass der Zeichner dieses Verliältniss nicht erkannte und es auch nicht consequent zum Ausdruck gebracht hatte, obzwar es in Wirklichkeit auch an meinem Exemplar durchwegs vorhanden ist. Die Spuren der Beschuppung sind in den Zwischenräumen der Knochen an meinem Exemplar scharf ausgedrückt, vom Zeichner jedoch nur verschwommen zum Ausdruck gebracht. Die Schuppen sind wirklich klein, cyclisch gestreift, wie es auch KRAMBERGER betonte; da sie sich aber dachziegelförmig dicht bedecken, kann man nicht deutlich entnehmen. ob sie vollständig kreisförmig oder mehr oval sind, was auch K R A M BERGER nicht entscheiden konnte. Ich kann also nach genauer Yergleichung behaupten, dass mein fraglicher Fischstrunk vollkommen mit dem Brosmius Strossmayeri KRAMBERGER'S übereinstimmt, und nur einem grösseren, nahezu anderthalbmal so grossen Exemplare dieser fossilen Art angehören kann. Es kann also kein Zweifel darüber bestehen, dass diese Art K R A M B E R G E R ' S wirklich aus Beocsin herstammte. Or do : A C A N T H O P T E R Y G H . Farn. S P H Y R A E N I D A E
(Stachel
flosser).
BLOCH.
3. Sphyraenodus hexagonalis n. sp. ( T a f . I V . F i g . 1.. T a f . V . F i g . 1. u n d T a f . V I . F i g .
1—6.)
Die auffallendsten und interessantesten Stücke der Beocsiner Fischreste sind jene mit grossen, etwas gebogenen konischen, reptilienartigen Zähnen besetzten Kieferstücke, welche ich in meinem vorläufigen Bericht auf die recente Sphyraena Barracuda bezogen habe, die ich aber jetzt nach Untersuchung der seither gefundenen und besser erhaltenen Beste in diese recente Gattung nicht einreihen kann. In den Kiefern der Barracuda finden sich nach O W E N je eine Beibe sehr grosser Zähne. Diese sind abgeplattet konisch zugespitzt, scharfkantig, lanzenförmig, an ihrer Basis jedoch dicker und kräftiger. Der erste dieser Zähne ist zweimal so lang, als die weiter nach rückwärts folgenden ; die Grösse der Zähne jedoch nimmt nach hinten in den Kiefern allmählig zu; es finden sich aber unter den grösseren abwechselnd auch kleinere u. s. w. Die Zähne des Beocsiner Fisches sind hingegen weniger abgeplattet, also vollständiger konisch, weniger hakenförmig gekrümmt, und hauptsächlich an ihrer Basis wellig gerunzelt und gestreift, so dass man sie auf den ersten Blick eher für Zähne eines Crocodiliers halten möchte, um so
DIE F O S S I L E N F I S C H E DES BEOCSINER
CEMENTMERGELS.
4F)
mehr, weil die mit dicker Wurzel versehenen Zähne in die entsprechenden Lücken der Kiefer vertieft sind, wie das auf Taf. VI, Fig. 1, 2 b, 4 und 5 ganz deutlich sichtbar ist. Weil aber diese Wurzeln aus spongiöser Vasodentin-Substanz bestehen (Taf. VI, Fig. 4 a, b und 6). im Inneren keine konische Zahnhöhle besitzen, wie die Zähne der Reptilien und ausserdem mit dem Kiefer verwachsen sind : so können sie keine Reptilienzähne sein, sondern müssen irgend einem jener Fischgattungen angehören, welche solche eingekeilte, jedoch mit den Kiefern verwachsene Zähne besitzen. Solche sind: Pristis, Balistes, Sphyraena, Dictyodus ()w. oder Sphyvaenodus AG., Hypsodou oder Megalodon AG. Da die Beocsiner Zähne von jenen der recenten Sphyneniden wesentlich abweichen, so habe ich sie mit den ausgestorbenen Verwandten Sphyraenodits AG. oder Dictyodus ()w. verglichen und die Beschreibungen und Abbildungen von AGASSIZ und O W E N in Betracht gezogen ; da konnte ich schon eine grössere Ubereinstimmung const tiren. Die Zähne von Sphyraenodus und deren Anordnungsweise erinnern zwar im Ganzen in vieler Hinsicht an jene von Sphyraena ; weisen jedoch im Detail wesentliche Unterschiede auf. Ein solcher ist in erster Reihe, dass sämmtliche Zähne von Spliyraenodus nahezu gleiche Grösse und Gestalt besitzen. Alle sind konisch, nur wenig abgeplattet und an ihrer Basis breit; bei Sphyraena kommen hingegen sowohl konische, als auch abgeplattete Zähne vor. dann mit grösseren abwechselnd auch kleinere. Endlich finden sich an Sphyraenodus-Zähnen Längsrunzeln, welche allmählig abgeschwächt, beinahe bis zur Spitze reichen. Wir wollen jetzt die Beocsiner Kieferfragmente sammt den Zähnen eingehender betrachten. Am vollständigsten sind noch die auf Taf. IV, Fig. 1 c und Taf. V, Fig. 1 a, b abgebildeten, zusammengehörigen zwei Fragmente erhalten. Die Länge des rechten Kieferastes ist an der Zalmleiste noch 13-5 cm., wogegen der linke Ast nur 9"2 cm. misst. Die Höhe des Symphysenendes ist 3'5 cm. Die Breite der Zabnleiste, in welcher der Reihe nach die Zahnwurzeln oder die entsprechenden Alveolen vertieft sind, beträgt etwa 8 mm. Das Symphysenende ist etwas verdickt und zeigt eine unebene, rauhe, abgerundete Oberfläche. Die inneren Flächen der Kieferäste sind eben, höchstens durch flache Längsrinnen etwas unterbrochen. Etwa 5 cm. vom Symphysenende vertieft sich eine schnell breiter werdende Furche und theilt den hinteren Theil des Kiefers in zwei Flügel ; die Furche dringt aber nur weiter hinten durch die ganze Dicke des Kiefers und theilt denselben vollkommen entzwei. Deshalb sind diese beiden Flügel nur am längeren linken Kiefer deutlich sichtbar. Die äussere Fläche der Kieferäste erhebt sich gegen die Mitte zu
DI ANTON KOCH
unter einem stumpfen Winkel, und diese Erhabenheit zieht in Form eines stumpfen Kieles an der äusseren Fläche entlang, welche im übrigen ziemlich glatt erscheint. Entlang dieser flachen dachförmigen Erhabenheit besitzt der Kiefer eine Dicke von P6 cm., welche erst hinter der 14-ten Alveole allmählig abnimmt. Gegen den unteren Rand des Kiefers laufen die Seitenflächen beinahe in eine scharfe Ivan te zusammen; aber nur in der Gegend der 11-teil Alveole des linken Kieferastes ist der untere Rand noch erhalten, und hier beträgt die Höhe des Kiefers cm. Die auf pag. H . des ungarischen Textes befindliche Textfigur 1 zeigt den Durchschnitt des Kiefers sammt dem eingekeilten Zahn. Am Rande des Symphy seilende s sieht man gegen die Mitte zu die Spuren mehrerer kleiner Gefässlöcher, und schief abwärts davon ein grösseres Gefässloch. In die ca. (S mm. breite Zahnleiste vertieft sehen wir die Zähne und deren Alveolen, oder blos die Spuren davon. Im kürzeren rechten Kieferbruchstücke sieht man fünf noch ziemlich gut erhaltene Zähne ; der 6-te ist abgebrochen, seine Wurzel steckt aber noch in der Alveole. In den regelmässig abwechselnden Lücken der Zähne befinden sich Alveolen, aus welchen frühere Zähne schon herausgefallen sind. Neben dem Sjmphysenende beginnt die Zahnreihe eben mit einer solchen Alveole. Die Zähne sind alle ziemlich gleich gross und nach hinten zu kaum merklich kleiner. Im linken Kieferast kann man 18 Zähne oder deren Stellen zählen. Neben dem Svmphysenende beginnt ein am Halse abgebrochener Zahn die Reihe, und eben solche sind noch der G-te. 10-te, 14-te und 17-te in der Reihe. Dagegen sind nur die Alveolen oder deren Spuren von den 3, 4, 5, 7. 9, 10, 13. 1(1 und lM-ten Zähnen vorhanden. Sie sind zum grossen Theil entweder ganz verwachsen, oder man findet einige mit abgerundeten tafelförmigen Krvställchen von gelblichgrünem Braunspath ausgefüllt. An den übrigen Resten (Taf. VI. Fig. 1—4) sieht man nur kurze Bruchstücke von Unterkiefern, ebenfalls mit abwechselnden Zähnen und Alveolen. Am vollständigsten ist noch das auf Fig. I dargestellte Bruchstück mit sieben verhältnissmässig grösseren und abgenützteren Zähnen, welche von links nach rechts, das ist von vorne nach hinten in der Grösse etwas abnehmen. An dem auf Fig. 3 abgebildeten Kieferfragmente sind die Alveolen in den Zahnlücken offen und durchbohren das Kieferstück vollkommen. Am Bruchstück der Fig. 3 sieht man zwischen zwei kleineren, kaum abgeriebenen Zähnen einen abgebrochenen und daneben je eine offene Alveole. Endlich an den Bruchstücken der Fig. 4 ab steht neben einem
4F) D I E F O S S I L E N F I S C H E DES BEOCSINER CEMENTMERGELS.
sehr jungen und weniger hervorragenden Zahn je ein abgebrochener an beiden Seiten. Aus diesen Resten ist deutlich zu entnehmen, dass in Hinsicht der Anordnung, Abnützung und Ergänzung der Zähne hier dieselben Verhältnisse herrschten, wie sie R, O W E N (op. cit. p. 126) für die recenten Sphyraeutt genau festgestellt und beschrieben hatte. Die sackförmigen dicken Wurzeln dieser Zähne, wie das Eig. 1, 2 und 4 auf Taf. VI gut zeigen, bestehen aus spongiöser Yasodentin-Substanz, welche von der fibrös-spongiösen Knochensubstanz des Kiefers deutlich absticht (Eig. 1,2 6 und 4 b), mit der Knochenwand der Alveolen jedoch fest verwachsen sind, in welcher Hinsicht sie also von Reptilienzähnen. an welche sie übrigens sehr erinnern, wesentlich abweichen. Noch wesentlicher aber ist der Unterschied darin, dass während die Zahnwurzel eines Reptilienzahnes hohl ist, und diese Höhle sich bis in die Zahnkrone erstreckt, bei unserem sauroiden Fische die Yasodentin-Substanz der Wurzel auch das Innere des Zahnkegels ausfüllt (Fig. 2 b und ti) und allmählig in die Dentinsubstanz des Zahnkegels übergeht, wenngleich mit freiem Auge eine gewisse Grenze zwischen beiden trotzdem zu bemerken ist. Diese compacte Zahnwurzel wird nach O W E N mit der Abnützung des Zahnkegels, in Folge des Druckes der in den benachbarten Alveolen sich entwickelnden Ersatzzähne, endlich entweder ausgestossen, oder resorbirt. infolge dessen dann in den Lücken der Ersatzzähne entweder grosse Alveolen, oder deren oberflächliche Spuren zurückbleiben, wie man das auch an den Beocsiner Resten beobachten kann. Die Form und Sculptur der Zähne sind an den Beocsiner spliyraenoiden Fischresten sehr eigenthümlich, und in dieser Hinsicht zeigen sich die grössten Abweichungen von den bisher beschriebenen fossilen Sphyraenodus-Arten. Die Zahnkegel, wenn sie noch jünger sind, krümmen sich gleich von der Emailbasis an nach einwärts, sind also mehr oder weniger hakenförmig; die älteren und stärker abgenützten Zähne jedoch erheben sich zuerst senkrecht aus dem Kiefer (Taf. VI. Fig. 1), und nur weiter oben krümmen sie sich hakenförmig. Die Basis der Zähne erscheint breit konisch, weiter hinauf aber wird der Kegel schlanker und ist von aussen gegen innen etwas zusammengedrückt; schliesslich verjüngt er sich plötzlich, krümmt sich nach innen und endigt in einer scharfen Spitze. Aber auch der Umfang der Zahnbasis ist nicht kreisförmig, sondern von aussen nach innen zu etwas zusammengedrückt. Das beweisen die Maasse an der Basis von mehreren Zähne verschiedener Entwicklung und die Verhältnisszahlen der Höhe des Zahnkegels.
4S
DI ANTON KOCH
Breite der Zahnbasis in vorder-hiuterer Richtung in ausser-innerer Richtung
5 min. (1"25) 2.
6
«
(1-20)
3. 4. 5.
6
«
(1-20)
5-5 6-5
« «
(1-22) (M8)
4 mm. (1) 5 « (1) 5 « (1) 4-5 « (1) 5-5 « (1)
Höhe des Zahnkegels
7 min. (1'75) 8
«
(1-60)
8-5 9
« «
(1-70) (2-00)
10
«
(1-80)
Wenn man die Zähne noch genauer betrachtet, besonders die weniger abgenützten jüngeren, so sieht man, dass ihr Umfang an der Basis des Kegels symmetrisch sechsseitig ist, mit abgerundeten Ecken und eingebogenen Seiten. Der Zahn Fig. 4rf in dreifacher Vergrösserung bringt dieses Verhältniss nicht genügend deutlich zum Ausdruck. Viel mehr ausgesprochen ist es in der Wirklichkeit, wie das die pünktlichen Maasse eines jüngeren Zahnes beweisen. (S. die auf pag. 14 des ungarischen Textes befindliche Textfigur 2.) Die vorder-hintere Breite beträgt 4 mm., die äusser-innere Seite des symmetrisch hexagonalen Umfanges inisst 3 mm., die übrigen Seiten dagegen sind nur 2—2 mm. lang. Die abwechselnden Eckrippen und die zwischen denselben liegenden flachen Furchen bewirken also, dass die Oberfläche des Zalmkegels wellig gestreift erscheint. Man kann das schon mit freiem Auge gut ausnehmen, besonders an jüngeren Zähnen, welche infolge der Abnützung noch nicht abgerieben sind; aber auch an den ältesten abgeriebenen Zähnen (Taf. VI. Fig. 1 ) fällt diese charakteristische Sculptur in die Augen. Ich muss noch erwähnen, dass an den best erhaltenen Zähnen auch unter der Basis des Emailkegels, also an der Wurzel sich manchmal eine Zone ähnlicher Sculptur, wenn auch sehr verwischt, zeigt. Endlich kann noch hervorgehoben werden, dass das Email der meisten Zähne noch ganz frisch, von kastanienbrauner Farbe, bedeutender Härte und lebhaft glänzend ist ; nur die auf Taf. VI. Fig. 1. abgebildeten Zähne sind verändert, da ihre Farbe hellbraun ist und ihr Glanz und Härte verloren giengen. Da die bis jetzt an zahlreichen Orten und in verschiedenen Schichten gefundenen Sphyraenodus-~Re$i,e nur aus Kieferbruchstücken, Zähnen und Wirbelkörpern bestehen : lässt sich aus ihnen die systematische Stellung dieser ausgestorbenen Gattung nicht genau bestimmen. So viel ist sicher, dass in Bezug der Einkeilung, Anordnung und Ersetzung der Zähne eine ziemlich grosse Vei wandtschaft zum recenten Genus Sphyraena herrscht ; aber zugleich bestehen solche wesentliche Abweichungen in der Form und inneren Struktur dei Zähne, dass man die fossilen Beste nicht in diese lebende Gattung einverleiben kann. COI>E (Vertebrata of the cretaceous Formations of the West. 1875) hatte noch eine zweite
D I E FOSSILEN F I S C H E DES BEOCSINER CEMENTMERGELS. 4F)
verwandte Gattung aus der Kreide unter dem Namen Protosphyraena aufgestellt, welche eine schwertförmige Verlängerung des Ethmoideums besitzt, und hat diese beiden ausgestorbenen Gattungen in eine besondere Familie zusammengefast, welche er Saurodontidae nannte. Es scheint, dass die Beocsiner Reste unter den bisher bekannten Sphyraenodus-Arten die jüngsten sind. Die von A G A S S I Z (op. cit. V, p. 98) aufgestellten zwei Arten (Sph. prisms und crassidms) stammen aus dem Londoner Thon der Insel Sheppy, also aus dem tiefsten Horizont des Mittel eozäns. A G A S S I Z gab jedoch nur von Sph. priscus eine Beschreitung und Abbildungen (loc. cit. tab. 2C>, íig. 4 G). Die Zähne dieser Art besitzen eine ähnliche konische Gestalt, wie die Beocsiner Art. Auch bei dieser sieht man dichte Längsrunzeln am Zahnkegel, welche nahe bis zur Spitze reichen, aber allmählig sich verwischen. Dass ihr Umfang abgerundet eckig wäre, wie bei der Beocsiner Art. davon ist nichts zu bemerken. Auch hier haben sämmtliche Zähne nahezu dieselbe Grösse und F o r m ; sie sind nämlich konisch, schwach comprimirt, an ihrer Basis dick und gegen die Spitze hakenförmig einwärts gekrümmt. Die Oberfläche der Kieferknochen erscheint faserig. H E R M . v. M E Y E R (op. cit. p. 2 8 0 . tab. X X X I I I , tig. 1 3 — 1 4 ) beschlieb aus dem marinen Sand von Flonheim (mittl. oligoc. Stufe) zwei Arten von Splu/raenodus, den Sph. lingulatus und Sph. couoideus. Die Kiefer und die Zähne von Sph. lingulcdus stehen den Resten von Beocsin nahe, und verweisen auf einen etwas kleineren Fisch. In der !0*2 cm. langen Zahnleiste sind 10. beinahe gleiche Zähne fest eingekeilt und durch etwa so breite Lücken von einander getrennt, wie die Basis der Zähne. Auch hier werden diese Lücken durch die Alveolen der abgenutzten Zähne oder deren Spuren eingenommen. Die im Kiefer vertikal stehenden Zähne sind bei einer Breite von 5 mm. und einer Dicke von 3*5 mm. stärker comprimit. als die Beocsiner Zähne, also mehr lanzettförmig, so. dass ihre äussere Fläche etwas tlacher ist. als die innere, und dass sie vorne und hinten in scharfe Kanten übergehen. Ihre Spitze krümmt sich weniger nach einwärts, wie die die Beocsiner Zähne, sie sind also weniger hakenförmig, als diese. Die Zähne von Sph. conoid eil* weichen in Folge ihrer stumpfkegeligen Gestalt und stark verdickten Basis auf ersten Anblick so sehr von lini/ulatus und auch von den Beocsiner Zähnen ab. dass sie zum näheren Vergleich ganz ausser Acht gelassen werden können. Ii W I T T I C H top. cit. p. 7. tab. I. tig. 9) bestimmte ebenfalls für Sph. linipiltdiis ein Kieferbruchstück mit drei Zähnen, welches er aus dem marinen Sand des Mainzer Beckens bei Alzey erhielt. Auch bei diesem Win alt1* Mitsui Xaliuiiali* Hnw/ahri. II. t
1) ANTON KOCH
sind die Zähne schlanker, stärker eomprimirt und weniger hakenförmig, wie die Zähne von Beocsin. V A N B E N E D E N hat aus dem belgischen Bupélien unter dem Namen Scomberodon ein mit dem AGASsiz'schen Sphyraeaodus übereinstimmendes Kieferbruchstück beschlieben (Bull, de l'Acad. roy. de Belgique. T . X X X I . 2 - e Sér.), welches W I T T I C H ebenfalls als der oben erwähnten Art angehörend betrachtet. Graf M Ü N S T E R hatte aus dem Wiener Becken unter dem Namen Saurocephalus substriaius und ivaequalis isolirte Zähne beschrieben und abgebildet (op. cit. 7 . Heft. 1 8 4 7 . p. 2 5 — 2 6 ) , welche aber den Beocsiner Zähnen kaum ähnlich sind. Die Zähne von S'. substriatus stammen aus den obermediterranen Schichten von Dévény-Újfalu, sind etwas kleiner als die Zähne von Beocsin. gerade, glatt, stark abgeplattet, mit zwei scharfen Kanten an der vorderen und hinteren Seite, und erinnern an H. v. M E Y E R ' S Sph. lingulatus. Der Zahn von inaequcilis stammt von Grinzing, wahrscheinlich aus einer obermediterranen Ablagerung. Dieser Zahn ist länger als die Beocsiner Zähne, an seiner Basis jedoch weniger dick, gerade und glatt, wohl auch abgeplattet, aber nur mit einer Seitenkante versehen, so dass sein Querschnitt eine einseitig in eine Spitze ausgezogene Ellipse darstellt. W . DAMES beschlieb aus den obereozänen Schichten von Birketel-Qurun in Egypten ebenfalls unter dem Namen Saurocephalus (Fajumensis) isolirte Zähne (op. cit. p. 147, tab. III. fig. 12 A—e); aber auch diese stehen den Zähnen von Beocsin ferne, denn sie sind gerade, kurz und glatt, und erinnern eher an die Zähne von S . substriatus M Ü N S T . aus Dévény-Újfalu. Wenn wir die Beocsiner Beste mit diesen bereits bekannten Arten und Zahnformen vergleichen, so finden wir, dass die Beocsiner Art hauptsächlich in Hinsicht des abgerundet hexagonalen Durchschnittes und der wellig-gestreiften Seulptur der Zähne wesentlich abweicht, und ausserdem unter allen die geologisch jüngste Art darstellt. Mit Bezug auf die sehr charakteristische hexagonale Form des Umrisses der Zähne bringe ich für diese neue Art den Namen Sphyraenodus hexagonalis in Vorschlag. Fam. PERCIDAE.
4. Serranus Cuv. sp. ind. (Taf. II. Fig. 5, Taf. VI. Fig. 13. und Taf. VII. Fig. 1.)
Ich halte für Skelettheile einer grossen Serranus-Art das auf Taf. II. Fig. 5 a b dargestellte Unterkiefer-Fragment, das auf Taf. VI. Fig. 13
4F) D I E FOSSILEN F I S C H E DES BEOCSINER
CEMENTMERGELS.
gezeichnete Pneoperculum-Bruchstück und die auf Taf. VII. Fig. 1 abgebildete Schwanzflosse, welche ich in der zoologischen Abtheilung des k. k. natnrhistorischen Hofmuseums in Wien mit dem zerlegten Skelet eines grossen Serranus aeneus G-EOFFR. verglichen habe. Das Symphysenende seines Prsemandibulare ist nur um weniges kleiner und besitzt dieselbe Form, wie der Beocsiner Fischrest. Die Oberfläche der Zahnleiste ist dicht mit Bürstenzähnen besetzt, nur vorne sieht man eine Beihe von grösseren Hundszähnen. Dasselbe' V e r h ä l t n i s bemerkt man auch an dem Beocsiner Piiemandibulare-Bruchstück (Taf. II. Fig. 5 b), an welchem die den herabgefallenen dichtem Zähnen entsprechenden Sockeln auffallend sind. Auch das Prseoperculum-Bruchstück von Beocsin (Taf. VI, Fig. 13) errinnert sehr an jenes von Serranus, ist aber grösser und kräftiger gebaut. Nach den gleichmässigeren Zähnchen des Hinterrandes sind am defecten Unterrande auch hier Spuren von grösseren, aber weniger dichten und divergirenden Zähnen sichtbar. Noch auffallender ist die Ähnlichkeit der Beocsiner Schwanzflosse (Taf. VII. Fig. 1) mit jener der recenten Serranus-Art. Auch deren Strahlen endigen in einer etwas abgerundeten Linie, und sind nicht durch eine Einbuchtung in Lappen getheilt, wie bei der nahe verwandten Gattung Labrax. Vom letzten Schwanzwirbel entspringen die vertikalen Schwanzleisten. Unter diesen sind ilie mittleren zwei Hauptleisten, infolge Zusammenwachsen mehrerer Leisten, auffallend breit; wogegen jene von Serranus aeneus aus je zwei schmäleren Leisten bestehen. In dieser Hinsicht, errinnert der Beocsiner Best mehr an die Schwanzflosse der verwandten Gattung Labra.r. Pie Zahl der Schwanzstrahlen lässt sich wegen der mangelhaften Erhaltung nicht genau bestimmen ; es dürften aber zusammen 24 in beiden Lappen der Schwanzflosse vorhanden gewesen sein. Alles zusammengefasst, kann man auf Grund sämmtlicher Charaktere der beschriebenen drei Skeletfragmente mit genügender Gewissheit auf die Gattung Serranus schliessen, dazu dürften sie aber kaum genügen. um auch die Art bestimmen zu können. Fine fossile Serra nus-Art von dieser Grösse ist aus der Literatur nicht bekannt. Serranus alius K R A M B E R G E R . welcher a u s dem sarmatischen Mergelschiefer von St. Simun bei Agram stammt (op. cit. p. IOl. tab. XXIII. tig. 1), war ebenfalls eine grosso Art. aber die von Beocsin durfte anderthalbmal so gross gewesen sein. An dieser Art sind die vertikalen mittleren Schwanzleisten in je zwei Leisten getheilt. und die Zahl der Schwanzflossenstrahlen dürfte ebenfalls 24 gewesen sein. Seine Schwanzwirbel sind jenen der Beocsiner Art auffallend ähnlich. t*
D! ANTON KOCH
5. Lates pliocaenus n. sp. (Taf. VI. Fig. 14.)
Auch diese Gattung der Fam. Percidae ist unter den Beocsiner Fischresten mit drei Exemplaren vertreten, welche durch ihre grossen, runden, rauhen Schuppen auffallend sind. An einem Stück sieht man blos einen Haufen zerstreuter Schuppen mit einigen Bippenfragmenten. Am zweiten Exemplar sieht man unter den zerstreuten Schuppen schon die Spur der Wirbelsäule mit einigen Wirbeln. Biese Wirbelkörper sind gestreckt, mit stark eingeschnürten Seiten. Nur das dritte Exemplar, welches ich zeichnen liess. ist so weit erhalten, dass man daraus auf die Gattung des Fisches schliessen kann. Es ist das die Bückenseite des Bumpfes, von der Basis des Kopfes nahe bis zum Schwanz, am Bücken mit zwei, durch einen kurzen Zwischenraum getrennten Rückenflossen. Die Länge dieses Rumpffragmentes beträgt 9 cm. Die Wirbelsäule liegt nahe dem unteren Rande des Rumpffragmentes ; somit fehlt die Bauchhälfte des Rumpfes. Am vorderen und hinteren Ende der Wirbelsäule sieht man die Umrisse einiger Wirbelkörper, mit stark eingeschnürten Seiten, recht deutlich ; wogegen im mittleren Theil unter der dichten Schuppendecke nur deren undeutliche Umrisse hervorblicken. Gut sichtbar sind auch die Neuraldorne, besonders am hinteren Theil des Rumpffragmentes; weniger deutlich erscheinen die in Unoidnung stehenden Riickenflossenhälter. welche zwischen die Neuraldornen reichen. Dieses Rumpffragment ist in seiner ursprünglichen Lage von grossen, rundlichen Schuppen beinahe ganz bedeckt. An der Stelle des Kopfes sieht man blos die Fragmente eines stäbchenförmigen und eines flachen Knochens, welche nicht näher gedeutet werden können. Bei der Yergleichung dieses sehr mangelhaften Rumpffragmentes mit den AoASSiz'schen Figuren fand ich. dass es noch am meisten seinem Lates gibbus aus dem Mergelschiefer von Monte Bolca ähnlich ist. welche auf Taf. 4. im Bd. IV seines Atlas gezeichnet und in Bd. TV auf pag. 27 beschrieben ist. Die Wirbel sind der Form nach ganz ähnlich, scheinen jedoch etwas grösser zu sein, als an dem Beocsiner Rest. Die Zahl der Wirbel bei L. gibbus ist 25. und zwar 10 Bauch- und 15 Schwanzwirbel. Am Beocsiner Fischrumpf kann man 18 Neuraldornen. folglich ebensoviel Wirbel zählen ; es fehlen also vorne und hinten einige. Bei unseiem Beocsiner Fisch besteht die kleine vordere Rückenflosse beiläufig aus 8 Dornstrahlen, welche ihrer Länge nach gewöhnlich
D I E FOSS!T,EN F I S C H E DES BEOCS1NFR CEMENTMERGELS.
•>•">
in zweiTheile gespalten erscheinen. Nach einer ca. 10 mm. breiten Lücke folgt die längere und höhere hintere Rückenflosse, in welcher ich etwa 10 Strahlen zählte, wobei das hintere Ende fehlt; wogegen bei L. gibbus deren Zahl 12 ist. Die untere Hälfte dieser Strahlen ist steif, ungegliedert, wogegen deren oberer Theil aus kurzen Gliedern besteht, also weich und biegsam war. Letztere sind jedoch am Beocsiner Rest zerstreut und nicht deutlich auszunehmen. Die rundlichen Schuppen des L. gibbus sind nach A G A S S I Z im Verhältnis« zur Grösse des Fisches auffallend gross, ü b e r der Seitenlinie stehen deren nur drei Reihen, darunter aber 8—9 Reihen, und dies ist der Hauptunterschied dieser Art von den lebenden Arten oder anderen fossilen Arten von Late:s. Am Beocsiner Fischresfc sind die Schuppen ebenfalls auffallend gross und von gleicher Form, weil aber keine Spur der Seitenlinie daran sichtbar ist, so kann man nicht sagen, wie viele Reihen oberhalb und unterhalb dieser Linie vorhanden waren. Nur so viel lässt sich feststellen, dass über der Wirbelsäule bis zur Rückenlinie etwa 7 Schuppenreihen gezählt werden können. Auch daraus folgt, dass die Schuppen nicht jene Grösse erreichen, wie bei L. gibbus. Die Contour der Schuppen des Beocsiner Fischrestes ist niemals wohl gegrenzt ; sie bedecken sich meistens sehr dicht, ihre freien Ränder sind etwas ausgezackt oder abgerieben, und somit kann ich es nur als wahrscheinlich bezeichnen, dass sie eine etwas abgeplattete Kreisform besitzen, wie sie der Zeichner auf Fig. 14 b, doppelt vergrössert, dargestellt hat. Auch das konnte ich nicht mit Sicherheit feststellen, ob der hintere Rand der Schuppen, wie in der Fam. Percidae überhaupt, fein gezähnelt sei ? Was die Sculptur der Schuppen des Beocsiner Fischrestes betrifft, so ist diese im ganzen dieselbe, wie bei L. gibbus; nur sind die elementaren Theilchen. welche die Rauhheit verursachen, verhältnissinässig noch dichter. Aus dem Wachsthumscentrum der Schuppe nämlich, welches beiläufig in die Mitte des Kreises fällt, gehen sehr feine.Rippen strahlenförmig gegen die Peripherie aus, unci indem sie divergiren, verzweigen sie sich dichotomisch mehrere Mal. in Folge dessen sie dann die Oberfläche der Schuppe bis zur Peripherie gleichmässig dicht bedecken. Diese feinen dichten Rippchen werden vom Centrum gegen den Rand zu von feinen Wachsthums-Kreislinien durchschnitten, wodurch die strahlenförmigen Rippchen in unzählige kleine, schmale, schuppenartige Theilchen gesondert werden, welche dem freien Auge als Pünktchen erscheinen und die Oberfläche rauh machen. Die Radialrippchen und concentrischen Linien sind zuweilen um das Centrum herum etwas verwischt ; gewöhnlich bedecken sie jedoch die ganze Oberfläche.
54
D' ANTON KOCH
In sämmtlichen Merkmalen also, die man an diesen Fischresten von Beocsin beobachten kann, zeigt sich eine grosse Ähnlichkeit mit dem Genus Lates überhaupt, und besonders mit L. gibbus. Identifiziren darf man den Beocsiner Lates dennoch nicht, abgesehen von dem grossen Altersunterschied, deshalb, weil die Schuppen des Beocsiner Fisches verhältnissmässig kleiner sind, weil seine Körperform sichtlich mehr gestreckt ist, und weil auch die Dornen der Bückenflossen dünner sind, wie bei L. gibbus. Wegen seinen grossen Schuppen kann aber der Beocsiner Lates auch mit anderen fossilen Laies-Arten, welche aus. ihrem geologischen Alter nach näher stehenden tertiären Schichten bekannt sind, nicht identirizirt werden. Mit ihrer Grösse und ihrer gestreckten Körperform nähert sich die Beocsincr Art dem von H E C K E L beschriebenen Lates Partschii, welcher in einer feinkörnigen, weicheren Schichte des Grobkalkes bei Breitenbrunn im Leithagebirge gefunden wurde (op. cit. p. 265 tab. XY. tig. 1). Schade, dass wegen schlechtem Erhaltungszustand beider Arten, aber besonders der Beocsiner Art, eine Yergleichung unmöglich ist. Es zeigen sich jedoch wesentliche Unterschiede auch in der Form der Wirbelkörper und in den Schuppen, welche zwar auch bei Partschii ziemlich gross sind, aber die Grösse der Beocsiner Beste dennoch nicht erreichen. In dieser Hinsicht nimmt die Beocsiner Art eine Mittelstelle zwischen dem eocänen L. gibbus und dem obermedit.erranen L. Partschii ein. Der von KRAMBEROER-GORJANOVIC aus dem sarmatischen Tripolischiefer von Dolje (Croatien) beschriebene Lates croaticas (op. cit. p. 11. tab. IY. hg. 1. *-mal vergrössert) ist bedeutend kleiner, wie die Beocsiner Art und die früher erwähnten fossilen Arten, denn er erreicht nur eine Länge von 62 mm. Eine genauere Yergleichung ist wegen Mangelhaftigkeit der Beocsiner Beste nicht möglich ; und obgleich sie in Bezug ihres geologischen Alters nahe stehen, zeigt sich in den Bückentlossen und in den Schuppen ein so wesentlicher Unterschied auch zwischen diesen beiden Arten, dass ihre Identität ausgeschlossen werden muss. Mit Hinsicht darauf, dass aus dem Pliocän noch keine ausgestorbene Lates-Art bekannt ist, können die Beocsiner Beste, obwohl ihre specifischen Charaktere nicht genauer festgestellt werden konnten, zum Behüte des bequemeren Citirens, Lates pliocaeuus genannt werden.
DIE FOSSILEN FISCHE DES BEOCSINER CEMENTMERGELS.
4F)
6. Ein Gyrodus sp.-Zahn, wahrscheinlich eingewaschen. (Taf. VI. Fig. 7.)
Schliesslich fand sich im Cementmergel von Beocsin auch ein einziger grosser, platter Pflasterzahn, welcher so sehr an die Pflasterzähne des Gen. Gyrodus erinnert, dass ich ihn für nichts anderes halten kann. In meinem vorläufigen Berichte habe ich wohl an die Schlundzähne der Labroiden gedacht; nach genauerer Yergleichung aber kam ich zur Einsicht. dass er sowohl in Hinsicht der Grösse, als auch der Form von den Schlundzähnen dieser Knochenfische weit verschieden ist. Der flach gewölbte, oben ganz abgeplattete Zahn ist 1*3 und 1*4 cm. breit und 0'4 cm. hoch. Der untere Theil ist hohl, so dass die Zahnkrone eine ca. 2 mm. dicke Schale bildet, deren äussere Fläche von einer ca. 0'4 mm. dicken Emaillage überzogen ist. während der innere Theil aus einer I "6 mm. dicken, hell gelblichen, fein querfaserigen Dentinsubstanz besteht. In der Mitte der Emaillage zeigt sich ein ca. 5 mm. breiter, dunkler schiefergrauer ovaler Fleck, und um diesen herum verschieden gefärbte, ungleich breite Binge, unter welchen an dem steil abfallenden Hände ein gelblichweisser Emailring besonders auffällt. Unterhalb diesem ist der '1 mm. breite basale Emailring schon ganz vertikal, braungefärbt und sticht mit seiner stark gerieft-gerunzelten Structur von der übrigen glatten Parthie des Emails stark ab. Alle diese Charaktere weisen entschieden auf die Zähne der GanoidenGattung Gyrodus hin. Weil aber die Gattung Gyrodus nach den bisherigen Erfahrungen nur von der Jurazeit an bis zum Ende der Kreidezeit lebte, so ist es nicht wahrscheinlich, dass eine hiehergehörige Art noch in der Pliocänzeit existirt hätte. Viel wahrscheinlicher ist es. dass dieser einzige Zahn aus den obercretaceischen Schichten der Fruskagora zufällig in den Cementmergel gelangte, wie ich faktisch von den Gesteinen und Mineralien der älteren Schichten dieses Gebirges ziemlich häufig kleinere oder grössere Fragmente im Cementmergel eingeschlossen fand, so besonders Serpentin und Magnetit. Es ist wohl wahr, dass es noch nicht gelang auf ursprünglicher Stelle in den obercretaceischen Schichten irgend welche Reste von Gyrodus zu finden, das seltene Vorkommen widerspricht jedoch nicht der Möglichkeit einer solchen zufälligen Einwaschung. Es muss weiteren Eorschungen überlassen werden, darüber sichere Auskunft zu geben.
56
V
ANTON KOCH
A2) Beschreibung der im Beocsiner Cemenimerqel kommenden Schildkrötenreste.
vor-
Testudo syrmiensis n. sp. (Taf. VII. Fig. 2. und Taf. VIII.)
Ausser den beschriebenen Fischresten kommen im Beocsiner Cementmergel etwas seltener auch Schildkrötenreste vor. Mit Hinsicht darauf, dass die nachgewiesenen Fische alle Meeresbewohner waren, dürfte man erwarten. dass auch die fossile Schildkröte eine Bewohnerin des Meeres oder wenigstens des Siisswassers gewesen sei : um so überraschender ist es, dass sie der Gattung Testudo angehört, also Landbewohnerin war. Von dieser Schildkröte standen mir folgende Reste zur Verfügung und dienten zur Feststellung der spezifischen Charaktere einer neuen fossilen Testudo-Ari. 1. Die innere Seite eines Rückenschildfragmentes von einem ziemlich grossen Exemplar (Taf. VIII, woraus sich das Verhältnis s der Grösse und Gestalt beurtheilen lässt). Die Wölbung dieses Rückenschildes ist auffallend niedrig; man kann aber aus dem theilweisen Abstehen der einzelnen Knochenplatten schliessen, dass er durch vertikalen Gebirgsdruck abgeplattet wurde, und dass er ursprünglich gewiss stärker gewölbt war; so stark jedoch keinesfalls, wie die meisten übrigen Testudo-Arten und besonders wie die nahe stehende T. graeca L. 2. Auffallend dicke Randplatten (Marginalia) vom Rückenschild desselben Exemplares (Taf. VII, Fig. 2), unter welchen das Pygale und das damit verbundene Supracaudale. wie auch je eine Randplatte genau an die entsprechenden Stellen des obigen Rückenschildes passen ; die Stellen der übrigen drei, isolirt gefundene Randplatten jedoch konnten nicht gefunden werden. '3. Mehr nur der Steinkern eines kaum um etwas kleineren Exemplares, mit einzelnen Splittern der Knochenplatten des Rückenschildes und mit Fragmenten des inneren Skelettes, welche aus dem Mergel hervorragen. Dieses Exemplar ist durch Seitendruck stark deformirt und erscheint in Folge dessen bedeutend stärker gewölbt als das Rückenschild sub I, welches durch vertikalen Druck abgeplattet wurde. Dieses Exemplar liess ich nicht abbilden. Alle drei Reste sind Eigenthum der kgl. ung. Geologischen Anstalt. 4. Im vorigen Sommer gelang es mir in Beocsin das fragmentäre Rückenschild eines kleineren Exemplars zu erwerben, welches die Abplattung durch vertikalen Druck weniger zeigt, wie jenes sub 1. Dieses
THE FOSSl fjEN FISCHE D E S BEOCSINER
C'EMENTMEKGELS.
57
Exemplar hat ausserdem noch den Yortheil, dass am Schwanzende des Schildes ein Theil der dicken Randplatten noch mit den Costalien verbunden ist. und somit zweifellos beweist, dass auch die sub 2 erwähnten Randplatten dem Rückenschild sub 1 angehören. 5. Endlich erhielt ich ebenfalls im vorigen Sommer das Bruchstück eines Röhrenknochens (Taf. V, Fig. 4), dessen Gelenksenden abgebrochen sind, welches aber aus seiner Form und Grösse geschlossen der Humerus derselben Testudo-Art sein dürfte. Diese Reste habe ich mit dem Skelet einer Testudo yraeca L. var. Boettyeri Mo.is. im Ungarischen National-Museum, ferner mit den Abbildungen und Beschreibungen der paläontologischen Literatur verglichen. und kam dabei zur Überzeugung, dass die Testudo-Reste von Beocsin. sowohl von der lebenden T. yraeca. als auch von den bisher bekannten, ziemlich zahlreichen fossilen Testudo-Arten wesentlich abweichen. Das Verzeichniss und die kurze Charakteristik der letzteren habe ich den Arbeiten Dr. G. A. M A A C K ' S 1 und B. H A B E R L A N D T ' S 2 entnommen. Der erste und wichtigste Unterschied zeigt sich gleich darin, dass das Rückenschild der Beocsiner Testudo, wenn es auch durch vertikalen Druck ziemlich abgeplattet wurde, verhältnissmässig weniger gewölbt ist, als wie die meisten lebenden und ausgestorbenen Testudo-Arten, und in dieser Hinsiebt eher an die Arten der Gattung Emys erinnert. Dass man es aber trotzdem mit einer Testudo-Art zu thun hat, das beweisen die gegenseitige Lage der Vertebralia und Costalia und die dadurch bedingte (•restait der letzteren. Bei der Gattung Testudo kommen nämlich, wie das H A B E R L A N D T hervorgehoben hat, die zweiten und vierten Costalplatten (vom Kopfende gerechnet) gewöhnlich nur mit je einer, die dritten und fünften dagegen mit je drei Vertebralplatt.en in Berührung, infolge dessen die Costalia abwechselnd mit convergirenden oder divergirenden Seitenlinien versehene, keilförmige Formen annehmen müssen. Bei der Gattung Kmya dagegen berühren die Costalplatten (8—8) bis ans Ende immer je zwei Yertebralia. infolge dessen ihre Seitenlinien parallel verlaufen. An den Schildkrötenresten von Beocsin sehen wir faktisch das erste, für die Gattung Testudo charakteristische Verhältniss entwickelt. Ein zweiter Unterschied scheint mir die auffallende Dicke und bedeutende Breite der Randplatten der Beocsiner Testudo-Art zu sein ; 1 Die bis jetzt bekannten l'ossi en Schildkröten. iPahpontographica. X V I I I . B. 1868- 69. p. 193.) a Ueber Teßtndo praeeeps n. sp.. die erste fossile L a n d s c h i l d k r ö t e des Wiener Beckens. ( J a h r b . d. k. k. geol. Keichsanstalt X X V I . B. 1n76. p. -243. Tal. XVI. Fig. 1 3.)
58
Dt A N T O N
KOCH
wenigstens waren die Randplatten der verglichenen Testudo graeca verhältnissmässig bedeutend dünner. Untersuchen wir nun die übrigen abweichenden Charaktere der Beocsiner fossilen Art von der recenten Testudo graeca und von den bisher bekannten fossilen Arten, in erster Reihe von Testudo antiqua BRONN,1 welche der graeca nahe steht. Die Maasse des Riiekenschildes der Beocsiner Art sind, aus den erhaltenen Tlieilen geschlossen und berechnet, die folgenden : Die Länge von dem Pygalende bis zum vorderen Ende der vierten Yertebralplatte beträgt 17*8 cm; daraus lässt sich die ganze Länge, die Maassverhältnisse von T. graeca und antiqua vor Auge haltend, auf mindestens 32 cm. berechnen ; während die grösste Breite etwa in der Mitte des Rückens auf 27 cm. geschätzt werden kann. Aus diesen Maassen kann man also auf eine ziemlich kurze Ellipsenform schliessen. Die Länge der ausgewachsenen T. graeca beträgt nur 25—26 cm. ; das verglichene Exemplar von T. graeca var. Boettgeri MOJS. ist nur I!) cm. lang, die T. antiqua aber ca. 18*8 cm. lang. Die Beocsiner Art war also grösser, als diese beiden. Aber auch die Form des Umrisses des Rückenschildes weicht bei diesen zwei Arten ab; denn ihre grösste Breite fällt gegen das hintere Ende des Schildes, von wo die Seiten gegen die Mitte zu convergiren. wogegen bei der Beocsiner Art die grösste Breite etwa in die Mitte fällt. Aber auch in der Gestalt des Pygale, des Supracaudale und der vor ibnen liegenden Yertebralplatten zeigen sich ziemlich auffallende Verschiedenheiten bei den drei Arten. Das Pygale von T. graeca ist verhältnissmässig am schmälsten, jenes von antiqua aber am breitesten : während das der Beocsiner Art zwischen beiden steht. Das Supracaudale dagegen ist relativ am breitesten bei antiqua, weniger breit bei graeca und am schmälsten bei der Beocsiner Art. Ferner, während die erhaltenen fünf hinteren Yertebralplatten der Beocsiner Testudo eine mehr oder weniger abgeplattete symmetrisch hexagonale Form besitzen, hat die letzte Supracaudalplatte von T. graeca eine länglich viereckige Gestalt ; bei T. antiqua aber ist die vierte Platte ein Quadrat mit abgestumpften Ecken, die fünfte Platte (vom Kopf an gerechnet) aber ein volkommenes Quadrat. 1
Das ist eine von B R O N N aufgestellte, aus dem Süsswassergyps von Hohenhöwen (Württemberg) stammende Art. (Nova Acta Acad. Leopold. 1831.11. p. 200, T. 63 et 64.) Nach ihm hat F. L. P I C T E T in seiner «Traité de Paléontologie, Paris 1851.» p. 443. Pl. XXII. fig. 1 a, b eine auf 1 i verkleinerte Copie davon gegeben.
FIL DT
F. FOSSILEN F I S C H E DES BEOCSINER C E M E N T M E R G E L S .
In der Form der Costal- und der Bandplatten bestellt zwischen den drei Arten kaum ein Unterschied, wohl aber in der Dicke der Platten. wie ich das bereits hervorgehoben habe. Die aus der Winterthurer Molasse stammende Testudo Eschert P I C T . et HUMB.1 steht der antiqua nahe ; die Form der Costalia ist aber verschieden und auch die Eandplatten sind schmäler und höher. In dieser Hinsicht weicht sie also auch von der Beocsiner Art ab. Die aus der unterpliozänen (mit, dem Cementmergel von Beocsin beiläufig gleich alten) Knochenbreccie von Pikermi stammende Testudo rnarntorum G A U DRY, 2 welche der in Afrika lebenden Testudo pusilla SCAW. am nächsten steht, weicht durch ihre kleinere Gestalt und ihr bedeutend stärker gewölbtes Bückenschild von der Beocsiner Art sehr ab ; noch grösser aber ist der Unterschied in der Form der Vertebralplatten und in anderen Punkten. Die fünf Arten L E I D Y ' S : Î (Testudo uebrascensis, haernisphaerica, Culbertsoni, lata und Oweni) aus den oberoligozänen Schichten von Nebraska stehen in jeder Hinsicht so weit von unserer Art. dass ich mich in speciellere Vergleichungen gar nicht einlassen möchte. Nur die anderthalbmal so grosse T. Culbertsoni und die zweimal so grosse T. lata sind der Form nach der Beocsiner Art etwas ähnlich, weil diese auch stärker abgeplattet sind, wie sonst die Testudo-Arten, obwohl nicht so stark, wie unsere Art. Die Testudo praeceps HABERLANDT,'" aus dem mergeligen Sandstein der Kalksburger Steinbrüche, kann wegen ihrer bedeutend kleineren Gestalt (nur 1 :: der Beocsiner Art), ihres stark gewölbten Bückenschildes und der auffallenden Höhe ihrer Handplatten ebenfalls nichts in Betracht kommen. Testudo Craverii P O R T I s r> aus dem obermiozänen Thone mit Gyps von Sta Yittoria (bei Alba), ist ebenfalls eine stark gewölbte Art mit zwei Supracaudalplatten ; sie ist also wesentlich abweichend von unserer Art. Testudo amberiacensis D E P É R E T " aus dem obermiozänen Süsswas1
Monographie des C'héloniens de la Molasse suisse. 1856. p. 17. - Animaux fossiles et géologie de l'Attique. Paris, 1862 - 6 7 . p. 316. Pl. LX. tig. 1—4. :t The uncient fauna of Nebrasca. (Smithsonian Contributions to Knowledge. Vol. VI. 1852. Pl. X I X XXIV.) * S. sub Nr. 2. op. cit. 6 Di alcuni fossili terziarii del Piemonte e della Liguria, a p p a r t e n e n t i all' ordine dei Chelonii. (Mem. d. R. Accad. d. Sc. di Torino, T. X X X I I I . 1879. p. 24. T. IV.) K Note paléontologique c o m p l é m e n t a i r e sur les t e r r a i n s tertiaires de la Bresse. (Bull. Soc. géol. de F r a n c e . 3-e sér. X X I I . ^ 9 4 . p. 712. Pl. XXIV.)
64IVANTON KOCH
sermergel mit Lignit (welcher unserer pannonischen Stufe entsprechen dürfte), ähnelt etwas der Testudo marmorum, ist also von der Beocsiner Art weit entfernt. Testudo pyrenaica DEPÉRET 1 aus dem Pliozän von Roussillon ist eine mittelgrosse ausgestorbene Art, mit beinahe halbkugeligem Rückenschild. welche daher mit Testuilo praeceps. mit der aus dem italienischen Miozän bekannten T. Craverii, mit T. marmorum von Pikermi. und mit der aus Yal Arno beschriebenen T. globosa zusammen eine gut abgegrenzte, ganz ausgestorbene Gruppe bildet. Alle diese können also bei der Yergleichung mit der Beocsiner Testudo-Art nicht in Betracht gezogen werden. Test it do gigas BRAVARD'- und T perpigniana DEPÉRET, 3 welche die Grösse der recenten indischen Testudo elephantina erreichen und die Beocsiner Art an Grösse fünfmal übertreffen, können überhaupt nicht in Betracht kommen. Auch die Testudo neoviciensis POMEL kann ich erwähnen, welche DEPÉRET 4 aus den Eggenburger untermediterranen Schichten beschrieb, deren ursprüngliches Lager jedoch der Sand des Orléanais bildet, welcher mit unserer untermediterranen Stufe äquivalent ist. Mit den dürftigen Resten von Eggenburg konnte die Beocsiner Art nicht verglichen werden. Endlich erwähne ich noch die Testudo Lamanoni GRAY,5 welche aus dem tertiären Kalk mit Gyps der Gegend von Ais beschrieben wurde. Auch diese ist eine ausserordentlich hoch gewölbte Form und steht somit weit von der Beocsiner Art. Ausserdem gibt es noch eine ganze Reihe von minder gut bestimmten. blos auf einzelne isolirte Skelettheile gegründeten Species, welche aussei Acht gelassen werden müssen, da die Beocsiner Reste mit denselben kaum verglichen werden können. Unter den obenerwähnten, bisher bekannten und sicher festgestellten fossilen Testudo-Arten erinnert also blos Testudo autiqua BRONN. an unsere Beocsiner Art und ist ebenso, wie diese, mit dei jetzt lebenden T. graeca am nächsten verwandt. Weil aber die Beocsiner fossile 1 Les animaux pliocènes du Roussillon. (Mém. de la Soc. géol. France. Paléont. 7. 1890 -97. p. 194.) - Considération sur la distribution des Mammifères terrestres fossiles dans le Dpt. du Puy-de-Dôme. 1844. p. 13. In der sub 10 citirten Arbeit beschrieben. 4 Ueber die F a u n a von miocänen Wirbeltliieren aus der ersten Mediterranstufe von Eggenburg. (Sitzber. d. k. Akad. d. Wiss. in Wien. 1895. p. 2 M i t . 2 Tafeln). •"» CUVIKK G. Récherclies sur les ossem. foss. 1836-er Ausg. I X . B . p. 4ISI>.
DT F. FOSSILEN F I S C H E DES BEOCSINER
FIL
CEMENTMERGELS.
Art von grösserer Gestalt ist, als diese beiden, ihr Umriss mehr gerundet und ihr Rückenschild mehr abgeplattet ist, und weil auch in den Vertebralplatten des Rückenschildes wesentliche Formunterschiede nachgewiesen werden konnten : kann sie mit keiner der beiden identitizirt werden. Ich will sie daher nach der Gegend ihres Vorkommens unter dem Namen synniensis in die Literatur einführen.
Sc hlussfolg erung en aus der Fischfauna Cementmergels auf ihre geologische
des Beocsiner Bedeutung.
Den einzigen Pflasterzahn, von Gyrodus sp. abgerechnet, welcher wahrscheinlich aus älteren Schichten eingewaschen wurde, können die bisher im Cementmergel von Beocsin gefundenen Fisclneste auf folgende Gattungen und Arten bezogen werden : 1. Gadus (Merlangus) pannonicus n. sp. Brosmius Strosstnayeri K R A M B . - G O R J . 3. Sphyraenodus hexagonalis n. sp. „.. 4. Serranus sp. ind. .... „ _ 5. Lates pliocaenus n. sp. „. ....
....
s. h. h. __ h. ... n. h. .„. z. h. Z.
„
Wenn wir diese kleine Liste überblicken, fällt uns vor allem anderen auf, dass diese Faunula ausschliesslich aus Meeresflschen besteht. Die Arten des Genus Lates sind zwar heut zu Tage Bewohner des Nil und Ganges und der australischen Flüsse ; die bisher bekannten fossilen Lates-Arten wurden jedoch ohne Ausnahme in marinen Ablagerungen gefunden, und waren somit ohne Zweifel Meeresbewohner. Auch die Beocsiner Laies-Art erinnert ihrer Form und Grösse nach eher an den aus dem Leithakalk bekannten Lates Partschii HECK., als an die im Nil und (ranges lebenden sehr grossen Süsswasserarten (L. niloticus und L. carinifer). GORJANOVIC-KRAMBERGER hat eine bedeutend kleinere LatesArt unter dem Namen eroaticus beschrieben. 1 welche aus den sarmatischen Schichten von Dolje in Kroatien stammt, daher in Brackwasser gelebt haben dürfte. Somit dürfte auch die Beocsiner Lates-Art im brackischen Meer der pannonischen Stufe einheimisch gewesen sein. Was das häutigste Glied der Beocsiner fossilen Fischfaunula, nämlich die ausgestorbene grosse Art des Subgenus Merlangus betrifft, so sind dessen heutige Vertreter hauptsächlich Bewohner der gemässigten und kalten Zone der nördlichen Hemisphäre. Es leben heute 18 Arten 1 Palaoutologische Beitrage, l.lahrh. d. kgl. ung. Geologischen Anstalt. XIV. B. 1!»0. 1. H. p. l . T . IV. fig. 1.)
66 IV ANTON KOCH
der Gattung Gadus, von welchen zwei auf die Ufer von Californien beschränkt sind. Gadus morrhua L. ist von Grönland und Canada bis in die Nordsee verbreitet ; ebenso auch der Gadus aeglepnus. Der G. virens und Merlucius vulgaris wird an den Küsten von England und Nordamerika gefangt n : auch G. (Merlangus) vulgaris wird an den Küsten Englands gefischt. Noch einige nordische Alten bewohnen den ganzen nördlichen Theil des Atlantischen Oceans. Die südlicheren Arten beschränken sich mehr auf engere Gebiete. So finden sich G. luscus und pollachius, ferner Phycis blenuoides an den englischen Küsten, aber auch im Mittelmeere. Einige Arten des Mittelmeeres kommen auch in den benachbarten Theilen des Atlantischen Oceans vor. Die heutigen verwandten Arten der Beocsiner grossen fossilen Gadus-Art sind also auch in der gemässigten Zone des xAtlantischen Oceans allgemein verbreitet, und somit darf man daraus schliessen. dass das sogenannte pannonische Binnenmeer, welches im unterplioeänen Alter die tieferliegenden Theile Ungarns bedeckte, durch Vermittlung des Mittelmeeres sicherlich auch mit dem Atlantischen Ocean noch in Verbindung war. Ebenso lässt das Vorkommen einer fossilen Brosmius-Art darauf schliessen: denn der recente Brosmius brosme (vulgo: T o r s k ) ist in den nördlichen Theilen der gemässigten Zone des Atlantischen Oceans verbreitet. Die eigentliche Heimath des Genus Serranus ist zwar der Indische Ocean mit 61 Arten; aber es ist eine auch für das Mittelmeer charakteristische (Tattling, und scheint sich von hier auch in die benachbarten Theile des Atlantischen Oceans verbreitet zu haben. Es Hesse sich somit daraus auf eine ehemalige Verbindung des Mittelmeeres mit dem Indischen Ocean schliessen. Der mächtige Sphyraenodus gehört in die Verwandtschaft der grössten Art der recenten Gattung Sphyraena, nämlich in die der B a r r a c u d a . Dieser grosse Raubfisch ist in den heutigen Meeren der heissen und warmen Zonen, also auch im Indischen Ocean, in der Nähe der Küsten sehr verbreitet. Auch diese Thatsaclie spricht also dafür, dass das Mittelmeer im unterpliozänen Alter noch mit dem Indischen Ocean in Verbindung gewesen sein dürfte, und dass das damalige BrackwasserBinnenmeer Ungarns eine beinahe vollkommen abgeschlossene Bucht des alten Mittelmeeres gebildet haben müsse. Die beiden Gadoiden-Arten weisen somit auf den Atlantischen Ocean, die Arten von holes, Serratia* und Sphyraenodus aber auf den Indischen Ocean mit welchem da Mittehneer. von welch'm die tieferen Theile un-
FIL DT F. FOSSILEN F I S C H E DES BEOCSINER
CEMENTMERGELS.
seres Landes im unterpliocänen Alter nocli eine beinahe abgeschlossene Bucht gebildet haben, — damals in Verbindung stand. Aus diesem beinahe abgeschlossenen unterpliocänen Binnenmeer unseres Landes dürfte sich das Fruskagora-Gebirge als eine mit den Südalpen zusammenhängende lange Landzunge erhoben haben, und in der Nähe ihrer nördlichen Küste mussten die betreffenden Fischarten in Menge gelebt haben. Das Wasser dieses unterpliocänen Binnenmeeres konnte, laut Zeugniss der dort gelebten und in den ufernahen Sclilammablagei ungen begrabenen zahlreichen und mannigfaltigen Mollusken, nicht mehr so salzig gewesen sein, als das des damaligen Mittelmeeres, weil es durch die süssen Gewässer, welche sich in das pannonische Binnenmeer ergossen haben, bereits in Brackwasser umgewandelt wurde. Trotzdem mussten die betreffenden Meeresfische auch in diesem ausgesüssten Brackwasser wohl gedeiht haben, wie man ähnliches auch noch heutzutage bei vielen Seefischen beobachtet. Das Vorkommen der mit den beschriebenen Meeresfischen zusammen gefundenen Reste einer Landschildkröte (Testudo syrmiénsis) im Beocsiner brackischen Cementmergel lässt sich aus der Nähe des damaligen Landes erklären. Diese ausgestorbene, mittelgrosse Testudo-Art, als ein Vorfahre der recenten T. (jraeca, musste auf der Landzunge, welche zwischen der Save, der Drau und Donau sich erstreckte, in grosser Menge gelebt haben, und ihre leichten Rückenschilder wurden durch fliessende Gewässer in das Binnenmeer hineingeschwemmt. Die Fischfauna des unterpliocänen oder pannonischen Binnenmeeres, welches die tieferen Theile Ungarns und des damit in Verbindung gestandenen Wiener Beckens einstens bedeckte, zeigt sich hiermit wieder um einige interessante Arten reicher. Bisher sind aus diesen Gebieten folgende ausgestorbene Fischarten in der Literatur verzeichnet: a) Nach J . H E C H E L 1 1. die Schwanzflosse eines Brosmius sp. ind. aus dem Congerientegel von Inzersdorf. b) Nach T H . F U C H S 2 2 . Reste eines grossen Percoiden, vielleicht eines Reryx sp. von ebenda. 3. Reste eines Scomberoiden aus dem Matzleinsdorfer Congerientegel ; 4. Reste eines Clupeoiden vom Laaer Berg. <•) Nach Dr. F R A N Z S T E I N D A C H N E R aus dem blauen Congerientegel 1 Ueber Reste eines Gadoiden aus dem Congerientegel von Inzersdorf. (Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanet. II. 1S52. Sitzber. t. H. p. 157.) - Ueber die Fischfauna der Congerienschichten. (Verhandl. der k. k. geol. Reichsanstalt. 1871. p. ^27.) Ueber einige Fische des Wiener Beckens. (Sitzber. der k. Akad. d. Wiss. in Wien. 1859. B. XXXVII. p. 673 und 2. Theil. Ibid. 18(0. B. XL. p. 555.)
Di ANTON KOCH
der Hernalser Ziegelfabrik : 5 . Clinus gracilis S T E I N D . , 6 . Sphyraena viennensis S T E I N D . . 7 . Caranx carangopsis H E C K E L , 8 . Scorpaenopterus siluridens S T E I N D . , 9 . Clupea elongata S T E I N D . , 1 0 . Clupea melettaeformis S T E I N D . . 1 1 . Gobius viennensis S T E I N D . . 1 2 . G. elatus S T E I N D . , 1 3 . G. oblo ngus S T E I N D . und 1 4 . PI i yds Sues si S T E I N D . d) Nach Dr. K . GORJANOVIC-KRAMBERGER 1 aus dem Congerientegel der Rákoser Ziegelfabrik: 1 5 . Clupea hungarica KRAMB. Somit beträgt die Zahl der im einstigen unterpliocänen pannonischen Binnenmeer gelebten Fische mit den von mir nachgewiesenen Beocsiner Arten zusammen, bereits 20. Da ihr allgemeine Charakter vorwiegend ein mediterranmariner ist, so ist es klar, dass das einstige pannonische brackische Binnenmeer mit dem damaligen Mittelmeere noch in irgendwelcher Verbindung gestanden war.
B) Beschreibung der Fischreste aus dem schen schlammigen Sand im liangenden mergels.
oberpannonides Cement-
Pycnodus sp. ind. ( T a f . V I . F i g . 8.)
Diese Schichten haben sich ebenso, wie der darunter lagernde Cementmergel, nach Zeugniss der zahlreichen Reste von Mollusken, deren Verzeichniss ich in meinem oben erwähnten vorläufigen Berichte mitgetlieilt habe, in der Ufernähe des brackischen Binnenmeeres abgelagert. Gegen die Docke der ca. 20 m. mächtigen Sandablagerung, wo auch schon kleine Kieseln dicht beigemengt sind, fand ich ein einziges Exemplar eines bohnenförmigen Pflasterzahnes, welchen ich in meinem vorläufigen Berichte geneigt war für den Schlundzahn eines Fisches aus der Familie Labridae zu halten. Nach näherer Untersuchung aber kam ich zur Uberzeugung, dass auch dieser nur der Pflasterzahn irgend eines Ganoiden sein könne, und es scheint mir am wahrscheinlichsten, dass es ein Pycnodus-Zahn ist, welcher hier ebenfalls nicht auf seinem ursprünglichen Lagerorte sein kann, sondern im oberpliozänen Alter ebenso eingewaschen wurde, wie die damit vorkommenden Kieseln, und zwar aus irgend einer älteren Ablagerung der Fruskagora. Weil aber im oberen Theil des Beocsiner Querthaies bisher nur obereretaceisehe Schichten nachgewiesen wurden, so ist es möglich, dass der Zahn aus diesen her1
Pal;ijoichthyologische
Beitrüge.
( J a h r b . der kgl.
1902. 1. H e f t . p . 5. T a f . I . u n d T a f . I V . F i g . 2.)
u n g . (leol. Anstalt.
XIV,
65
D I E F O S S I L E N F I S C H E DES BEOCSINER CEMENTMER G E L S .
stamme. Es ist mir noch nicht gelungen irgend einen Rest von Pycnodus auf dem ursprünglichen Lagerorte zu entdecken. Reste vom Gen. Pycnoilus finden sich anderwärts hauptsächlich im Eozän. Jedoch in Hinsicht darauf, dass die Kreide der Fruskagora. nach den Untersuchungen von Dr. J U L . P E T H Ő , wenn auch nicht im Ganzen, wenigstens zum Theil, für Hypersenon gelten kann, so ist die Möglichkeit nicht ausgeschlossen, dass dieser Py cnodus-Zsàm aus den obersten Schichten dieser Kreidestufe herstammt. Der betreffende Zahn ist oval, bohnenförmig. Seine Länge beträgt 11 mm., die Breite 9 und 10 m m . ; die Höhe der Emailkrone misst aber nahezu 5 mm. Die glatte Emaillage ist bräunlichgelb, mit schwarzen Streifen und Adern. Die Krone ist stark convex, in der Mitte jedoch etwas abgeplattet. An der Basis übergeht die Krone in einen eingeschnürten Hals, und hier tritt die weisse, fein faserige Dentinsubstanz hervor. Au der Basis der Emaillage bemerkt man nur schwache Spuren kurzer Riefen. Innen ist der Zahn hohl, so dass das Email sammt dem Dentin einen etwa 3 mm. dicken schalenförmigen Körper bildet. Mehr kann ich über diesen einzigen isolirten Fund nicht sagen. Es bleibt weiteren Forschungen vorbehalten. Reste von Pycnodus in den älteren Schichten der Fruskagora aufzufinden.
C) Beschreibung einiger Siisswasserßschreste Paiudinenschichten bei Cserevics. (Taf. V I . F i g .
aus
den
9—12.)
Die dem unteren Horizonte der levantinischen Stufe angehörige Ablagerung im Cserevicser Thal besteht vorherrschend aus bläulichgrauen, schichtweise sandigen Thon, mit dazwischen gelagerten Lignit-Flötzen. Der Thon zwischen den beiden Lignitflötzen und jener über dem oberen Klotz ist mit Süsswassei-Schnecken und Muscheln erfüllt, deren Yerzeichniss nach der letzten Revision, welcher Herr Prof. S P . BRUSINA mein Material zu unterwerfen so freundlich war, hier folgt: \ iril>tmi lignUaruni «
_
NEUM.
FNCHSI NEÜM.
_
_
s. _
_
I yl(poina meltintho/isvi BROS. _ _ _ _ i\felanopxix Sandbergeri NEUM. _ _ 5 « cf. praeinorsa L. _ _ lanceolata NEUM. _ _ _ _ Atn/tliiuielunia cf. Knnnbcrgnn BRUS. Linmaewt cf. ucuariiis NEUM. . _ _ Hydrnbùi si/rniicu NEUM. .\nnale* AJusri Nalioiiatix Huiiyarici. II.
_
_
_
_
h.
_
z. h. z. s. s. h.
_ _
H.
_
_
s.
h.
S.
....
s. S. H.
66
IV ANTON KOCH 10 Valvata piscinalis
MÜLL. .... _ ._. .... .... __ Bitliyniu cf. Jurinaci BEUS. .... .... .._ .... .... _ „ « cf. Clessini BEUS. . „ . _ _ _ ... __ Lithoglyphus decipiem BRUS. .... . .... .... __ .... .„ .... .._ Neritina Serratilinea ZIEGL. var. danubialis MÜHLF. is Pisidium rugosum NEUM. .... „ _ .... .... __ _ « propinquum NEUM. .... .... .... .... .... Dreissena polymorpha PALLAS... _ __ Unio Jurisici BRUS.„ '_ _ . _ . _ „ _ _ .. « Partschi PENECKE __ ... _ _ 2O » (Anodonta ?) maxim us FUCHS (Bruchstücke)._ „
z. s. s. z. s. s. s. h. s. z. z.
h.
h. h.
h. h. h.
Nach dieser Molluskenfaunula ist es zweifellos, dass unsere Schichten sich aus Süsswasser abgelagert haben, und aus den local en Verhältnissen des ganzen Vorkommens kann man auf eine in das FruskagoraGebirge hineinreichende kleine Bucht des südungarischen levantinischen Sees schliessen. Aus dem ausschliesslichen Vorkommen von glatten Viviparen darf ferner darauf gefolgert werden, dass man es hier mit dem unteren Horizonte der croatisch-slavonischen Paludinenschichten zu thun habe, welcher gleich am Beginn des levantinischen Zeitalters sich sowohl am nördlichen, als auch am südlichen Band des Gebirges ablagerte. Die später zur Ablagerung gekommenen höheren Horizonte der Paludinenschichten fehlen im Umkreise der Fruskagora gänzlich, woraus man auf die Erhebung des Gebirgsrandes aus dem Süsswasser-See im späteren Laufe des levantinischen Zeitalters schliessen darf. Mit dieser Erhebung gleichzeitig dürfte die Senkung des linksseitigen Donauufers, das ist des südlichen Bandes der unteren Bácska vor sich gegangen sein, auf welche Thatsaclie der Aufschluss des städtischen artesischen Brunnens in Újvidék ein klares Licht wirft. 1 In dem Schlemmrückstand des erwähnten Siisswasserthones findet man ausser den Molluskenschalen und deren Bruchstücken ziemlich häufig auch fast schwarze, gelblichbraun durchscheinende Knochen und seltener auch Zähne von F i s c h e n , welche aus der Natur der Ablagerung geschlossen, schon in vorhinein auf Süsswasserfische hinwiesen. Unter diesen Besten sind die häufigsten und sowohl nach Grösse und Form die auffallendsten : a) die W i r b e l k ö r p e r . Die grössten darunter besitzen eine Länge von 12 mm., eine Breite von 1 5 + 1 7 mm. und abwärts von diesen Maassen bis zu 1 + P 5 mm., wahrscheinlich von Fischarten verschiedener 1 K O L O M A N ADDA, Ueber den städtischen Artesischen Brunnen (Földtani Közlöny. XXIX. 1899. p. 1.)
von Újvidék.
FIL DT F. F O S S I L E N F I S C H E D E S B E O C S I N E R
CEMENTMERGELS.
Gattungen und Alter herstammend. Ihre Gestalt erinnert an solche von Cyprinoidae und von Esox lucius L., sie bieten aber natürlich keine sicheren Anhaltspunkte zu einer genaueren Bestimmung. b) Wirbelapophysen und Rippenbruchstücke, aus welchen noch weniger geschlossen werden kann. c) Z ä h n e , welche wenigstens die Bestimmung der Familie oder der Gattung ermöglichen. Genauere Untersuchung der Zähne. Die Figuren 9 a b c stellen den grössten von drei gleichen Zähnen dar, a in natürlicher Giösse, b und c dreimal vergrössert. Die Länge desselben beträgt 10 mm., die Spitze ist jedoch schief abgebrochen, damit zusammen dürfte der Zahn I I mm. lang gewesen sein. Die Basis, mit welcher er dem Kiefer angewachsen war, ist rauh und am breitesten, mit einen ovalen Umriss und mit 4 mm. grösstem Durchmesser. Ober der Basis plattet sich der Zahn gleich ab und es erheben sich beiderseits scharfe Kiele, welche um ihre Mitte herum am breitesten sind und gegen die Spitze zu wieder zusammenlaufen. Die Verhältnisszahlen der Abplattung des Zahnes sind beiläufig in der Mitte 1 : 1 "5, wie das auch am Querschnitt unter Fig. 9 c zu sehen ist. Der Zahn ist in der Bichtung seiner abgeplatteten Flächen ein wenig gekrümmt, und zwar einwärts am Kiefer des Fisches, aber zugleich etwas nach hinten, so dass er deshalb assymmetrisch lanzettförmig wird. (Diese Merkmale sind an den Figuren nur schwach zum Ausdruck gebracht.) Wenn man den Zahn von seiner Breitseite betrachtet, so kann man die ausgebogene äussere und die etwas eingebogene innere Seite unterscheiden. (Fig. 9 a stellt die innere Seite dar.) Der ganze Zahn ist mit einer dünnen glänzenden Dentinschichte überzogen. Die äussere Fläche ist überhaupt etwas glatter, als die innere. Auf beiden Seiten jedoch ziehen feine Längsriefen gegen die Spitze und verlieren sich oberhalb der Mitte, so dass der gegen die Spitze zu liegender Theil ganz glatt erscheint. Ausser diesen feinen Bieten beginnen gleich über der Basis, besonders an der inneren Fläche des Zahnes etwa 8 tiefere Furchen, welche etwa bis gegen die Mitte reichen und dort verschwinden. Dieser mittlere Theil des Zahnes ist durch eine auffallende, ringförmige Verdickung ausgezeichnet. oberhalb welcher der Zahn beinahe ganz glatt ist. Der zweite Zahn, den ich nicht zeichnen liess, ist 7 mm. lang, aber oberhalb seiner Basis entzwei gebrochen. Der grösste Durchmesser an seiner Basis beträgt. mm. Der dritte Zahn ist blos 6 mm. lang und an der Basis -2l » mm. breit. Auch diesen liess ich nicht abbilden. Als ich diese Zähne mit dem Skelete eines grossen und eines mittelgrossen Esox lucius L. verglich, fand ich. dass sie in Betreff der
72IVANTON KOCH
Grösse. Form und Krümmung sehr gut mit den im Unterkiefer stehenden grossen, sogenannten Hundszähnen des gewöhnlichen Hechtes übereinstimmen ; nur in Bezug der Riefen und Furchen, so auch der ringförmigen Verdickung besteht zwischen ihnen ein wesentlicher Unterschied. Bei unserem gewöhnlichen Hecht sieht man an einigen Zähnen unter der Lupe ebenfalls Riefen, ja auf der inneren Fläche auch Spuren von Furchen, dem freien Auge erscheinen sie aber glatt. Die scharfen Kiele auf beiden Seiten der Zähne finden sich auch hier, aber die ringförmige Verdickung gegen die Mitte des Zahnes konnte ich bei keinem Zahn bemerken. Weil aber die erwähnte Verdickung auch nur an dem grössten Cserevicser Zahn sichtbar ist. so wäre es auch möglich, dass dies eine Abnormität ist. Nach alldem glaube ich, dass die fossilen Zähne von Cserevics einer ausgestorbenen Art der Gattung Esox angehören, welche im Vergleich mit dem gemeinen Hechte unserer Süsswässer, zwar nicht grösser war, aber jedenfalls noch kräftigere Hundszähne besass. Ein fossiler Hecht kommt angeblich schon in der oberen Kreide von Baumberg in Westfalen vor. nämlich Esox Monasteriensis VON DER MAKK ; aber unzweifelhafte Reste von Hechten sind nur aus den höheren Stufen des Tertiärsystems bekannt. Ein solcher ist Esox papyraceus TROSCHEL aus der Braunkohle von Rott im Siebengebirge ; dann Esox Waltschianus H. v. MEY. aus dem Süsswasserkalk von Waltsch in Böhmen; ferner Esox lepidotus AG. aus dem Süsswasserkalk von Oeningen. Die Vergleichung mit diesen Arten jedoch war, blos auf Basis der beschriebenen Zähne, nicht durchführbar. Aus dem Diluvium von Breslau hatte AGASSIZ ebenfalls eine neue Art, Esox Ottoi aufgestellt; diese steht aber dem heutigen Esox lucius schon sehr nahe, wenn sie nicht identisch ist. An anderen Fundorten kommt Esox lucius wirklich im Diluvium vor, so z. B. in dem diluvialen Mergel von Schlesien. Die auf Taf. VI. Fig. 10, 11 und 12 in dreifacher Vergrösserung dargestellten Zähne erinnern an die Schlundzähne der Cyprinoidae. Graf M Ü N S T E R beschrieb in seinem citirten Werk (7. H. 1847, p. 12) unter den Genusnamen Cnpitodus ähnliche Zähne aus dem mediterranen Sand von Dévény-Újfalu, welche nach Z I T T E L (Handbuch I I I , p. 282) nichts anders, als Schlundzähne von Cyprinoiden sind. Die Zähne unter Fig. 10 a und b sind auffallend ähnlich M Ü N S T E R ' S Abbildung Taf. I I , Fig. 3 , welche nach ihm einen nicht sicher bestimmbaren Capitodus-Zahn vorstellt. Unsere Figuren I I a und b stellen einen Zahn von beiden Seiten dar. welcher an die Fig. 1, 4 und 5 auf Taf. I I M Ü N S T E R ' S erinnert, welche er ebenfalls für Capitodus-Zähne hielt.
FIL DT F. FOSSILEN F I S C H E DES BEOCSINER
CEMENTMERGELS.
Fig. 10 a und b beziehen sich auf zwei Zähne. Der Zahn a ist entzwei gebrochen, der andere b ist ganz, und die Kauflächen von beider sind stark abgenützt. Die niedrige Krone des gebrochenen Zahnes (a) sitzt auf einem schmalen Hals. Die eine Seite ist glatt, auf der anderen ziehen vier stumpfe Kippen bis zum Hals hinunter. Am Zahn b sind beide Seiten glatt, aber seine Krone geht auch in einen engen Hals über. Seine Kaufläche ist noch stärker abgenützt, wie jene von Fig. 9. Diese Zähne erinnern sehr an die mittleren grössten Schlundzähne der dritten Reihe bei Cyprians carpio L. ; der Zahn unter Fig. 11 aber, dessen Krone am wenigsten abgenützt ist, sieht den zwei Nebenzähnen der mittleren oder Hauptreihe ähnlich. Jos. L E I D Y beschrieb in seinem unter Nr. 10 citirten Werke (p. 262. pl. XVII, flg. 11—17) unter dem Namen Mylocyprinus robustus ähnliche, aber kräftigere solche Schlundzähne aus dem Pliozän von Idaho, mit welchen aber unsere Zähne von Csei.evics bei weitem nicht vereinigt werden können. Endlich erinnert das Zahnfragment von Fig. 12 an die schlanken, konischen, etwas hakenförmig gekrümmten Schlundzähne von Barbus ; aber auch beim Genus Asprus findet man ähnliche Schlundzähne. Da eine genauere Identifizirung auf Grund dieser fragmentären und spärlichen, isolirten Reste nicht durchführbar ist, muss man sich mit deren vageren Bestimmung begnügen, aus welcher wenigstens so viel mit Sicherheit hervorgeht, dass die jetzigen gewöhnlichen Fische unserer süssen Gewässer, nämlich mehrere Repräsentanten der Fam. Cyprinoidae den levantinischen Süsswassersee, welcher einst die südlichen Theile unseres Landes bedeckte, ebenfalls bevölkert haben.
E R K L Ä R U N G
D E R
T A F E L
T A F E L N .
L
Fig. 1. Gallus (Merlangus) pannonicus n. sp., mangelhaftes Skelet auf einer Cementmergel-Platte. a a — die beiden Prsemaxillare. h — ein Theil des Claviculare. c c = die Prsefrontalia. it = das obere Maxillare, verdrückt. c = innere Fläche eines rechtseitigen Prœoperculare-Bruchstûckes. /' = ein Theil des Infraorbitale. Im Besitze der kgl. ung. Geologischen Anstalt. Geschenk des Professors LUDWIG LÓCZY.
70
IV ANTON
KOCH
Fig. 2. Einzelne, isolirt gefundene Bauchwirbel eines sehr grossen Exemplares von Gadus (Merlangus) pannonicus n. sp., in zwei Stellungen. Fig. 3. Isolirter Bauchwirbel eines kleineren Exemplares derselben Art, in zwei Stellungen. Fig. 4. Ein kleinerer Wirbel, vielleicht schon Schwanzwirbel derselben Art. Alle drei Wirbel in meiner Sammlung,
T A F E L II. Fig. 1. Frontale von Gadus (Merlangus) pannonicus n. sp. Fig. 2. Claviculare derselben Art. Fig. 3. Bechtseitiges Prspmaxillare derselben Art : a — die innere Fläche, b = die Zahnleiste mit den kraterförmigen Sockeln der Hechelzähne. Fig. 4. Gelenksende des Oberkiefers (Maxillarel, die äussere und innere Seite darstellend. Fig. 5. Symphysenende des linken Mandibularastes einer grossen Serranus- Art, die äussere Fläche und die Zahnleiste darstellend. Vorne sieht man die Sockeln einer Beihe sogenannter Hundszähne und dahinter dicht die Wärzchen der Biirstenzähnchen. Alle fünf Nummern meine Sammlung. Fig. ti. Symphisenende des linken Mandibularastes eines grossen Exemplares von Gadus (Merlangus) pannonicus n. sp.. die äussere Fläche und die Zahnleiste darstellend, mit einer Beihe von grossen, kraterförmigen Zahnsockeln. Fig. 7. und 8. Bruchstücke des Prapmaxillare derselben Art, die äussere Seite und die Zahnleiste darstellend. Fig. 9. Mittlerer Theil der Aussonfläche des Prseoperculums einer unbestimmten Fischart. Die Nummern 6, 7, 8 und 9 im Besitze der kgl. ung. Geologischen Anstalt. Fig. 10, 11 und 12. Einzelne, von ihren Sockeln herabgefallene Zähne von Gadus (Merlangus) pannonicus n. sp., in natürlicher Grösse (a) und dreifach vergrössert (b). Meine eigene Aufsammlung.
TAFEL
III.
Fig. 1 und 2. Beste des Bumpftheiles von Brosmius Strossmayei^i KRAMB.-GORJ., im Cementmergel theils eingebettet, theils eingedrückt. Beide Abbildungen stellen die zwei Gegenhälften desselben Exemplares dar, jedoch aus Versehen des Zeichners in verkehrter Stellung zu einander. Im Besitze des geologisch-paläontologischen Institutes der kgl. Universität in Budapest. TAFEL
IV.
Fig. 1. Fragmente der Kieferäste von Sphyraeuodus hexagonalis n. sp. ; beide Aeste in ihrer beiläufigen natürlichen Lage zusammengefügt, wobei deren innere Flächen und die Zahnleisten sichtbar sind.
DIE FOSSILEN
FISCHE
DES BKOCSINER
CEMENTMERUELS.
71
Fig. 2. Ein rechtes Praeoperculum-Fragment von Gadus (Merlangus) pannonicus n. sp., u — dessen äussere, b = dessen innere Fläche. Beide Nummern in meiner Sammlung.
T A F E L
V.
Fig. 1. Bruchstücke der Kieferäste von Sphyraenodus hexagonalis n. sp., die äusseren Flächen darstellend : a = linker, b = rechter Ast. (Fig. 2 auf Taf. IV.) Fig. 3. Der mittlere Theil des Basisphenoideums von Gadus (Merlangus) pannonicus n. sp., a) von unten, b) von oben gesehen. Fig. 4. F r a g m e n t eines Oberarmknochens von Testudo syrmiensis n. sp. Alle Nummern in meiner Sammlung.
T A F E L
VI.
Fig. 1. Bruchstück eines linken Mandibularastes von Sphyraenodus hexagonalis n. sp., die äussere Fläche darstellend. Meine Sammlung. Fig. 2 und 3. Kiefer-Fragmente derselben Art, mit den Resten der abgebrochenen und ausgefallenen Zähne ; 2 b stellt einen Zahn sammt seiner plumpen sackförmigen Wurzel dar. Fig. 4. Kieferbruchstück derselben Art mit einem noch nicht ausgewachsenen, kaum abgenützten Zahn : b das Bruchstück von unten, mit den Durchschnitten der Zahnwurzeln ; c, d stellen den Zahn in dreifacher Vergrösserung, mit seinen charakteristischen Runzeln dar, von der Seite (c) und von oben (d) gesehen. Fig. 5. Zeigt einen isolirt gefundenen Zahn derselben Art von der Seite (a) und von der Aussenseite, welche abgeschliffen ist (6), u m das Vasodentin der Wurzel und das Dentin der Zahnkrone zu veranschaulichen. Die Nummern 2—5 sind Eigenthum der kgl. ung. Geologischen Anstalt. Fig. (!. Ein Zahn derselben Art bis gegen die Mitte abgeschliffen, u m die Struktur der Wurzel und der Zahnkrone zu zeigen. Meine Sammlung. Fig. 7. Pflasterzahn eines Gyrodus sp. ind., von oben und von der Seite gesehen. Eigenthum der kgl. ung. Geologischen Anstalt. Fig. 8. Pflasterzahn eines h/enodus sp. ind. von oben und von der Seite gesehen. Fig. !). Hundszahn eines Esox sp., in natürlicher Grösse (a), dreifach vergrössert (b) und die Form seines Querschnittes (c). Fig. 10 und 11. Schlundzähne eines Cyprinoiden, in dreifacher Vergrössernng. Fig. 12. Bruchstück eines Schlundzahnes von Barbus sp., in dreifacher Vergrösserung. Fig. 13. Bruchstück des Praeoperculums eines grossen Serranus sp. ind., daneben uiit dem Abdruck einer Schuppe. Die Nummern 8—13 befinden sich in meiner Sammlung. Fig. 14. Rumpffragment von Latex pliocaetnis n. sp., daneben eine Schuppe (b) zweifach vergrössert. Im Besitze der kgl. ung. Geologischen Anstalt.
72
IV A N T O N
KOCH
T A F E L
VII.
Fig. 1. Schwanzflosse eines grossen Serrâmes sp. ind. (Ans Verseljen in verkehrter Stellung gezeichnet.) Meine Sammlung. Fig. 2. Platten des Rückenschildes von Testudo syrmiensis n. sp., von oben gesehen : a = das Pygale, b = das Supracaudale, c = Marginal-Platten. Im Besitze der kgl. ung. Geologischen Anstalt.
T A F E L
V I H .
Innere Fläche eines Rückenschild-Fragmentes von Testudo syrmiensis n. sp. Die auf Taf. VU. Fig. 2 von ihrer Aussenseite dargestellten Platten sind hier an ihren entsprechenden Stellen von der Innenseite dargestellt. I m Besitze der kgl. ung. Geologischen Anstalt.
A n n . Mus. H u n g . II. (1904.)
A. SzvoBODA
del.
Ann. Mus. Hung. II. (1904.)
A. SzvoBODA del.
Tab. I I .
A. SzvoBODA del.
Ann. Mus. Hung. II. (1904.)
APFEL
L.
del.
Tab. IV.
APFEL
L.
del.
Ann. Mus. Hung. II. (1904.)
A. SzvonoDA del.
Tab. VI.
A n n . M u s . H u n g . I I . (1904.)
A. SzvoBODA del.
Fénynyomat
KLÖSZ O Y . .
BUDAPEST.
Ann. Mus. Hung.
A. SzvoBODA
II. ( 1 9 0 4 . )
del.
Tab. V I I I .
