■ BAROMFI
A baromfi Ornithobacterium rhinotracheale okozta megbetegedése
136. 589–597.
2014/10
R. Szabó – T. Magyar: Ornithobacterium rhinotracheale caused diseases of poultry. Literature review
Irodalmi áttekintés Szabó Réka*, Magyar Tibor MTA Agrártudományi Kutatóközpont Állatorvostudományi Intézet, H-1143 Budapest, Hungária krt. 21. *e-mail: szabo.reka@ agrar.mta.hu
Összefoglalás. A szerzõk irodalmi adatok alapján összefoglalják az Ornithobacterium rhinotracheale baktériummal kapcsolatos eddigi ismereteket. Ismertetik a kórokozó tulajdonságait, majd a járványtani tapasztalatokat összegzik. Kitérnek a baktérium által okozott klinikai tünetekre és kórbonctani elváltozásokra. Bemutatják a kórokozó jellemzésére használt gyakoribb módszereket. Végül összefoglalják az antibiotikumrezisztencia-vizsgálatok és a vakcinafejlesztések eredményeit. Summary. The authors summarise the recent knowledge on Ornithobacterium rhinotracheale based on literature data. They present the properties of the pathogen and review epidemiologic observations, as well as clinical signs and pathological lesions caused by the organism. They discuss the most common methods used for characterising the pathogen. Lastly, they summarise the results of recent antimicrobial sensitivity studies and vaccine development.
A légzõszervi megbetegedések világszerte gyakran fordulnak elõ a baromfiállományokban. Az Ornithobacterium rhinotracheale egyike a betegségek hátterében álló kórokozóknak, gazdasági kártétele a növekedésben való visszamaradás, a takarmányhasznosítás romlása, a megnövekedett mortalitás, a gyógyszerköltségek növekedése, a tojástermelés csökkenése, a keltethetõség romlása és a vágóhídi kobzások miatt jelentõs (46).
Történet Az Ornithobacterium rhinotracheale által okozott betegséget elõször Dél-Afrikában figyelték meg brojlercsirkékben 1991-ben, azonban az izolált Gram-negatív, Az O. rhinotracheale polimorf pálcákat akkor még nem sikerült azonosítani. További vizsgálatokat nevét 1994-ben kapkövetõen, VANDAMME és mtsaitól kapta nevét 1994-ben a baktériumfaj (44). ta, de sikerült azoKésõbb németországi törzsgyûjtemények vizsgálata során kiderült, hogy ezt a nosítani 1990 elõtti kórokozót izolálták 1981-ben pulykából, 1983-ban vetési varjúból, valamint 1990 törzsgyûjteményekbõl elõtt Belgiumban, az USA-ban és Izraelben is (44). Feltételezhetõ, hogy további, is korábban Pasteurella-, Haemophilus paragallinarum, ill. Riemerella anatipestifer szerû baktériumoknak tulajdonított kórképek hátterében is O. rhinotracheale fertõzöttség állt (46).
A kórokozó tulajdonságai Az O. rhinotracheale Gram-negatív, pleomorf, nem mozgó, nem spórás, pálca alakú baktérium. A kórokozó virulenciafaktorai nem ismertek. 5–10% CO2 jelenlétében, 5%-os juhvéres agar táptalajon tenyésztve 24 Ornitobacterium rhinotracheale okozta kórképek
589 122
óra után telepei aprók, tûszúrásnyiak, 48 óra után 1–3 mm átmérõjû, kerek, szabályos alakú, szürkésfehér-áttetszõ, harmatcseppszerû, domború telepeket képez, amelyek vajsavas illatúak és nem haemolizálnak (7, 12) (1. ábra). A frissen izolált vagy levestenyészetbõl kioltott törzsek telepei eltérõ nagyságúak lehetnek, azonban átoltás után méretük egységessé válik (12). A közelmúltban beszámoltak néhány olyan törzsrõl is, amely a szokásos inkubációt követõ 48 órában, szobahõmérsékleten, véres agaron β-hemolizáló telepeket hozott létre (37). Az egyes törzsek eltérõ gyorsasággal nõhetnek a hagyományos biokémiai próbák során alkalmazott médiumokban (5, 44), de a törzsek legtöbbje a 1. ábra. Az O. rhinotracheale telepmorfológiája következõ eredményeket adja: pozitív reakció oxidáz, Figure 1. Colony morphology of O. rhinotracheale ureáz, β-galaktozidáz, arginin-dihidroláz, hialuronidáz, pirazinamidáz, alkalikus-foszfatáz, galaktóz, glükóz, laktóz, cellulóz, maltóz, mannóz és Voges–Proskauer-próbában. Negatív reakciót ad indol, metilvörös, nitrát, eszkulinhidrolízis, fenilalanin-dezamináz, arilszulfatáz, lecitináz, kataláz, mannitol, szacharóz, szalicil, szorbit és xilóz próbában (44). 1
Járványtan
A horizontális mellett felmerül a vertikális terjedés lehetõsége, mert a kórokozót kimutatták tojók nemi szerveibõl és elhalt embriókból is
Egyes szerzõk csak vírusfertõzésekkel együtt, mások önmagában is képesek voltak betegséget elõidézni O. rhinotracheale fertõzéssel 122 590
Az O. rhinotracheale számos országban elõfordul: Brazíliában (5), Indiában (27), Taiwanon (42), Hollandiában (48), Dél-Afrikában, ill. Európa több államában (30, 46) is leírták már az általa kialakított betegséget. Az ornithobacteriosis elsõ magyarországi leírása TANYI és mtsai (38) nevéhez fûzõdik. Bár a legsúlyosabb tüneteket pulykában idézi elõ, világszerte kimutatták már az O. rhinotracheale fertõzöttséget házityúkban, gyöngytyúkban, házikacsában, házilúdban, galambban, fácánban, fogolyban, fürjben, struccban, sirályban, sólyomban és vetési varjúban (13, 42). Molekuláris vizsgálatok és az eltérõ antibiotikumrezisztencia-mintázat alapján feltételezik, hogy a kórokozó vadmadarakból került át a különféle házimadár fajokba (2, 8). Emberben eddig nem írtak le fertõzöttséget, így közegészségügyi jelentõsége nincs a kórokozónak (46). A betegség horizontálisan terjed, közvetlen és közvetett érintkezéssel (3). VARGA és mtsai (49) kísérletében a baktérium a tojáshéjon 37 °C-on 24 órán belül elpusztult, mások azonban kimutatták a kórokozót petefészekbõl és petevezetõbõl, tojásokból, valamint elhalt embriókból is (12, 45), ami a vertikális terjedést valószínûsíti. A különbözõ földrajzi eredetû törzseknek eltérõ a virulenciájuk (47). Az irodalom meglehetõsen ellentmondásos az O. rhinotracheale kórokozó képességét illetõen. Egyes szerzõk fakultatív patogénnek tartják, mivel kísérletes állatfertõzések során csak abban az esetben tudtak klinikai tünetet elõidézni tyúkokban és pulykákban, ha az O. rhinotracheale-fertõzés elõtt baromfipestis, pulyka-rhinotracheitis, csirke fertõzõ bronchitis vírussal (45) vagy avian pneumovírussal (21), ill. E. colival (40) is fertõzték az állatokat. Hajlamosító tényezõként mûködõ elõzetes fertõzés hiányában csak növekedésben való visszamaradást tapasztaltak. BACK és mtsai (4) 56 hetes pulykákat fertõztek intranasalisan, intratrachealisan vagy intravénásan. Egyik kísérleti csoportban sem figyeltek meg sem klinikai tüneteket, sem kórbonctani elváltozásokat, de több szervbõl visszaizolálták, és immunfluoreszcenciás vizsgálattal is kimutatták a kórokozót. Mások szerint a betegség elõzetes vírusfertõzés hiányában is elõidézhetõ. SPRENGER és mtsai (34) 22–24 hetes pulykákat tudtak megbetegíteni intravénás és intratrachealis fertõzéssel, egy másik vizsgálatban (31) pedig 10 napos pulykák
Magyar Állatorvosok Lapja 2014. szeptember
2
3
2. ábra. Kipirult orrnyálkahártya pulykában O. rhinotracheale fertõzést követõen Figure 2. Reddened nasal mucous membranes in turkey following experimental O. rhinotracheale infection
4
4. ábra. Bõvérû tüdõ pulykában O. rhinotracheale fertõzést követõen Figure 4. Lung congestion in turkey following experimental O. rhinotracheale infection
3. ábra. Pulyka szájgaratüregének nyálkahártyáját hurutos váladék fedi O. rhinotracheale fertõzést követõen Figure 3. The mucous membrane of the buccopharyngeal cavity of a turkey is covered by mucous exudate, following experimental O. rhinotracheale infection
fertõzésekor orrfolyást, dyspnoét, a kórbonctani vizsgálatok során pedig bronchopneumoniát és légzsákgyulladást állapítottak meg. VAN VEEN és mtsai (47) úgy találták, hogy a baktérium SPF tyúkokban is képes önállóan légzõszervi tüneteket okozni. Konvencionális brojlerkakasok fertõzésekor enyhe légzõszervi tünetekkel és kórszövettani elváltozásokkal járó megbetegedést tapasztaltak (15), egy török kísérletben (10) pedig fürjekben idézték elõ sikeresen a betegséget. Az egyes madárfajok érzékenysége (47) és az O. rhinotracheale törzsek kórokozó képessége (31) eltérõ lehet, ebbõl adódhatnak a különbözõ vizsgálatok eredményeiben mutatkozó eltérések. A legsúlyosabb tüneteket pulykákban figyelték meg, a brojlercsirkék pedig fogékonyabbnak bizonyultak, mint a Leghorn típusúak (40).
Klinikai tünetek és kórbonctani elváltozások
A fertõzõdést követõ 2–4. naptól jelentkezõ tünetek: – könnyezés, – orrfolyás, – enyhe nehézlégzés, – köhögés, – tüsszögés
A betegséget kéthetes pulykákban enyhébb lefolyásúnak találták, idõsebb állatokban (14 hetes kor felett) a tünetek súlyosabbak (36). Brojlerekben leggyakrabban 3–7 hetes korban lép fel a betegség, tojó- és tenyészállományokban pedig a tojástermelés csúcsán, 24–52 hetes korban jellemzõ a fertõzõdés (12). A betegség kísérletes elõidézésekor a fertõzést követõ 48–96 órától általában enyhe klinikai tünetek – könnyezés, orrfolyás, enyhe nehézlégzés, köhögés, tüszszögés – figyelhetõek meg. A tünetek a fertõzést követõ 5–7. nap körül gyakran megszûnnek (15, 31, 35). A klinikai gyakorlatban, részben a kevert fertõzések miatt, a tünetek súlyosabbak lehetnek, gyakran növekedésben való visszamaradás, a takarmányhasznosítás romlása, a tojástermelés zavarai kíséri azokat (11). Elhullott állatokban a felsõ légutak, légzsákok gyulladása figyelhetõ meg. Enyhébb esetekben a nyálkahártyák kipirultak, bõvérûek, erezetesen belövelltek, súlyosabb esetekben nyálkával, fibrinnel borítottak (31), a légzsákokban savósfibrines légzsákgyulladás, habos exsudatum, fibrines felrakódások vannak jelen (36) (2–4. ábra). A tüdõben körülírt vagy kiterjedt fibrines gyulladás, fibrines mellhártyagyulladás tapasztalható (31). Pulykában szívburok- és hashártyagyulladást (35), brojlerekben ízületgyulladással járó kórképet (41) is megfigyeltek. Ornitobacterium rhinotracheale okozta kórképek
591 122
Kórbonctani elváltozások: – felsõ légúti és – légzsákgyulladás, – fibrines tüdõ- és – mellhártyagyulladás, – pulykában szívburok- és – hashártyagyulladás, – brojlerekben ízületgyulladás is lehet
A kórjelzésre tenyésztés, PCR-reakció, szerológiai vizsgálathoz tárgylemezagglutinációs, dotimmunkötési vagy ELISA-próba használható
Fogolyban idegrendszeri tünetekkel járó fülgyulladást és a koponyacsontokban csontvelõgyulladást írtak le, amelynek a hátterében szintén O. rhinotrachealefertõzöttség állt (24). Kórszövettanilag a fertõzés kezdetekor a baktériumok az epithelium csillóihoz tapadva, késõbb macrophagokkal aggregálódva találhatóak meg. A bronchusasszociált lymphoid szövet (BALT) gyulladásos sejtekkel infiltrálódik, és nekrotikus lehet (46). A tüdõparenchymában fibrin, a hörgõk lumenében heterofil granulocyták és macrophagok figyelhetõek meg (11, 36).
Kórjelzés Az O. rhinotracheale a légutak valamennyi szakaszából, de leggyakrabban a légcsõbõl és az orrjáratokból izolálható (40). Kísérletes fertõzések során kimutatták már más szervekbõl, így agyból, lépbõl, petefészekbõl, petevezetõbõl is (35). Mivel a baktériumot a vegyes baktériumflórában a gyorsabban szaporodó fajok (E. coli, Proteus, Pseudomonas, Streptococcusok, Staphylococcusok) túlnõhetik, a mintavételt ajánlott a megbetegedés kezdeti szakaszában végezni (12). A faj azonosítására való PCR-reakció az O. rhinotracheale 16S rRNS génjének egy 784 bp-os szakaszát erõsíti fel (46). Az O. rhinotracheale ellen termelt ellenanyagot tágylemez-agglutinációs, ill. dotimmunkötési próbával vagy ELISA-teszt segítségével lehet kimutatni. Utóbbinál a felhasznált antigén kivonásának módjától függ a módszer szerotípus-specificitása (12). Az ellenanyagtiter a fertõzés után 1–4 héttel a legnagyobb, utána gyorsan csökken (5). Brojler szülõállományban 79%-os, míg brojlerekben és húshasznú pulykaállományokban 55%-os arányban vannak jelen antitestek (46).
A kórokozó jellemzése Az O. rhinotracheale viszonylag rövid idõ alatt való széles körû elterjedése miatt elõtérbe kerültek az epidemiológiai kutatásokat elõsegítõ tipizáló vizsgálatok.
Agargél-precipitációs és ELISAvizsgálatokban eddig 18 szerotípust azonosítottak
Szerotipizálás Eddig 18 szerotípust (A–R) azonosítottak agargél-precipitációs és ELISAvizsgálatokban (12, 45). A napjainkig vizsgált izolátumok közel 97%-a a fõ szerotípusoknak tekintett A, B, D és E típusba tartozik. A házityúk eredetû törzsek 94%-a, a pulykából származó törzseknek pedig 57%-a A típusúnak bizonyult. A D és az F szerotípusba tartozó törzsek mindegyike, míg a B és az E szerotípusú törzsek túlnyomó része (88, ill. 77%-a) pulyka eredetû (46). Az egyes szerotípusok virulenciájában eddig nem találtak különbséget (43). A fenotípusos tulajdonságokon alapuló tipizálás korlátai vezettek a genetikai változékonyság kutatásához. RAPD-PCR A RAPD-(random amplifikált polimorf DNS) PCR rövid, random szekvenciájú primerek használatán alapul. Amennyiben két RAPD-primer megfelelõ irányban és távolságban tapad egymástól, PCR-termék keletkezik. Mivel a primer tapadására alkalmas helyek száma és elhelyezkedése baktériumtörzsenként eltérõ, így a létrejövõ hosszabb-rövidebb PCR-termékek az agargél-elektroforézis során egyedi mintázatot hoznak létre, amit „genetikai ujjlenyomatnak” is neveznek (28). Franciaországban házimadarak O. rhinotracheale törzseit jellemezték RAPDPCR-módszerrel. A kapott mintázatok alapján három csoportot tudtak elkülöníteni, a törzsek gazdafaji eredetével azonban nem találtak összefüggést (17). OZBEY és mtsai (30) RAPD-PCR-rel, OPG-11 primer használatával kerestek öszszefüggést az O. rhinotracheale törzsek szerotípusa és a RAPD-mintázat között. Bár egyes szerotípusok fragmentjeit jól el lehetett különíteni a többitõl, más szerotípusok esetén a módszernek nem volt elfogadható megkülönböztetõ ereje.
122 592
Magyar Állatorvosok Lapja 2014. szeptember
Ezzel szemben, M13 primer alkalmazása egy hasonló vizsgálatban szerotípusspecifikus mintázatokat eredményezett (50). Egy másik vizsgálat során M13 primer használatával kilenc mintázatot különítettek el (39). ERIC-PCR A rep-PCR-ek a bakteriális genomban jelen lévõ ismétlõdõ elemeket amplifikálják. Az ERIC (enterobacterial repetitive intergenic consensus) is ilyen repetitív elemek, amelyeket számos baktériumfaj genotipizálása során használtak sikerrel (28). AMONSIN és mtsai (2) ERIC-PCR használatával ötvenöt O. rhinotracheale törzset tipizáltak. A törzseket 1983 és 1995 között izolálták Amerikában, Európában, Afrikában és Ázsiában, több madárfajból. A pulyka és csirke eredetû izolátumok a két leggyakoribb (A és B) mintázatot adták, függetlenül a földrajzi eredettõl. A legváltozatosabbnak a vetési varjakból izolált törzsek bizonyultak. Más szerzõk egyes szerotípusok esetén specifikus mintázatot kaptak, néhány szerotípust viszont nem tudtak elkülöníteni ezzel a módszerrel (39). Peruban ERIC-PCR-rel végzett vizsgálatban a kísérletbe bevont csirke eredetû O. rhinotracheale törzsek mindegyike azonos genetikai mintázatot mutatott, függetlenül attól, milyen földrajzi régióból származtak a törzsek (16). A baktérium teljes fehérje- és külsõ membránfehérje-profiljának vizsgálata (14, 18, 29), valamint a 16S rRNS gén szekvenálása (2, 5, 41) és a ribotipizálás (17) is nagyfokú hasonlóságot mutatott az egyes törzsek között.
Megelõzés, védekezés Az O. rinotracheale esetében nincs hivatalos, standard antibiotikum-érzékenységet vizsgáló módszer
A különbözõ országokban elvégzett antibiotikum-érzékenységi vizsgálatok eltérõ eredményeket mutattak
Antibiotikum-rezisztencia Az elmúlt években az O. rhinotrachealefertõzések megszaporodtak, miközben az antibiotikumoknak a kórokozóval szemben mutatott hatékonysága csökkent (48). A kórokozó antibiotikum-érzékenységét számos szerzõ vizsgálta, a kapott eredmények azonban sok esetben ellentmondanak egymásnak. Ennek hátterében részben az eltérõ antibiotikum-használat (48), részben az alkalmazott vizsgálati módszerek különbségei állhatnak. Utóbbi oka, hogy bár sokan a Clinical and Laboratory Standard Institute (CLSI) nehezen tenyészthetõ Gram-negatív baktériumokra kiadott útmutatóját követik, hivatalos standard vizsgálati módszer erre a baktériumra nincs kidolgozva. DEVRIESE és mtsai (8) Belgiumban házityúkból, pulykából, gyöngytyúkból és fogolyból származó törzseket vizsgáltak mikrohígításos módszerrel. A törzsek enrofloxacinra érzékenyek voltak, lincomicinre, tilozinra, doxiciklinre és flumekvinre azonban nem. Negyvenöt, 1995–1998 között házityúkból izolált törzset vizsgálva minden törzset rezisztensnek találtak linkomicinnel, ampicillinnel és ceftiofurral szemben, és az izolátumok több mint 90%-a tilozinra, spiramicinre, tilmikozinra és flumegvinre sem volt érzékeny. Minden törzs érzékeny volt tiamulinra, néhány pedig enrofloxacinra és doxiciklinre is. Hollandiai brojlerállományokból izolált törzsekrõl agarhígításos teszttel megállapították, hogy míg az 1996-ban izolált törzsek 65%-a érzékeny volt amoxicillinre és 60%-a tetraciklinre, 1999-re ez már csak 16, ill. 11%-ukról volt elmondható. A trimethoprim/szulfonamid kombináció esetében a változás kevésbé volt drasztikus (35%-ról 10%-ra csökkent az érzékeny törzsek száma), az enrofloxacinérzékenység pedig nem változott számottevõen (48). Törökországi brojlercsirkékbõl származó törzsek minimális gátlókoncentrációjának (MIC) meghatározásakor minden törzs rezisztens volt gentamicinre és neomicinre, a doxiciklin, a tilmokozin, az erythromycin és a penicillin azonban jó hatékonyságúnak bizonyult (1). Indiai tojóállományokból származó O. rhinotracheale izolátumok korongdiffúziós vizsgálata során gentamicinnel, szulfonamidokkal, amikacinnal, kloxacillinnel és metronidazollal szemben rezisztenciát tapasztaltak (26). Amoxicillinre, ampicillinre, Ornitobacterium rhinotracheale okozta kórképek
593 122
Folyamatosan nõ az egyes antibiotikumokra rezisztens törzsek aránya
Elölt, teljes kórokozót tartalmazó, élõ és rekombináns alegységvakcinák is rendelkezésre állnak
122 594
kloramfenikolra, ciprofloxacinra, doxiciklinre, enrofloxacinra, erythromycinre, oxitetraciklinre és penicillinre viszont érzékenyek voltak a vizsgált törzsek. Malajziában szintén csirke eredetû törzsek kloramfenikolra és doxiciklinre érzékenyek voltak, ampicillinre, enrofloxacinra és szulfametoxazol-trimethoprim kombinációra viszont rezisztensnek mutatkoztak (23). SORIANO és mtsai (33) mexikói törzsek antibiotikum-érzékenységét hasonlították össze típustörzsekével mikrohígításos módszerrel. A mexikói izolátumok MICértékei nagyobbak voltak amoxicillin, erythromycin és oxitetraciklin esetében, mint a referenciatörzsek. Iráni törzsek mindegyike rezisztens volt erythromycinre, tetraciklinre, oxitetraciklinre, enrofloxacinra, ciprofloxacinra, flumequinre, linkospectinre, furazolidonra. Minden törzs érzékeny volt tiamulinra, az ampicillinnel és tilozinnal szembeni érzékenység pedig változó volt (3). Hollandiában az amoxicillinnel, a trimethoprim/szulfonamiddal és a tetraciklinnel szemben rezisztens törzsek aránya az elmúlt években nõtt (48). Hasonló jelenséget tapasztaltak az Egyesült Államokban gentamicin, ampicillin, tetraciklin és trimethoprim/szulfonamid kombináció esetében (20), valamint mexikói törzsek korábban izolált referencia törzsekkel való összehasonlítása során is (33). A vadmadarakból származó törzseket számos antibiotikummal szemben érzékenyebbnek találták, mint a baromfiból származó izolátumokat, emiatt feltételezhetõ, hogy az O. rhinotracheale esetén igen gyakori a szerzett rezisztencia (8). A rezisztencia genetikai hátterérõl egyelõre keveset tudunk. A β-laktám antibiotikumokra rezisztens törzsekrõl beigazolódott, hogy β-laktamázt termelnek (8), a kinolonokkal szembeni rezisztencia hátterében pedig a gyrA génen található pontmutáció lehet felelõs (22). Vakcinák A gazdaságilag hatékony baromfitartásban a különbözõ kórokozókkal szembeni hatékony immunizálás kulcsszerepet játszik, az O. rhinotracheale elleni védekezés során pedig a rezisztencia gyors terjedése miatt kiemelten fontos a megelõzésnek ez a módja. A vakcinázás hatása gyakran csak közvetett módon, a nagyobb testtömegre való hízlalás során, a jobb takarmányhasznosításban jelentkezik (9). A kórokozó ellen elölt teljes sejt (bakterin), élõ és rekombináns alegységvakcinákat is fejlesztettek, változó sikerrel. Inaktivált oltóanyag használatakor brojler szülõállományokban hosszan tartó immunválasz jött létre (6). A vakcinázott állományokban az ellenanyagtiterek a teljes termelési idõszakban jók maradtak, és az utódokban is magasabbak voltak a maternális ellenanyagtiterek, mint a nem vakcinázott állományok utódaiban. Az elhullások aránya szignifikánsan kisebb, a produkciós index pedig szignifikánsan nagyobb volt, mint a nem vakcinázott szülõállományból származó állományban. MURTHY és mtsai (25) kétféle módszerrel (formalinnal, ill. tiomerzállal) inaktivált vakcinát vizsgáltak háromféle adjuváns [ásványi olaj, kálium-alumínium-szulfát (timsó) és alumínium-hidroxid] kombinációban. Mindegyik adjuvánssal és az adjuváns nélkül alkalmazott bakterin is indukált immunválaszt, de az az ásványi olajos adjuválás során volt a leghosszabban tartó és a legerõsebb. Az inaktiválás módjában nem találtak különbséget. A szerzõk ezért a tojóállományok olajjal adjuvált bakterin vakcinával történõ kétszeri, 8 és 12 hetes korban végzett oltását javasolják (25). Bivalens (A és B szerotípusú törzseket tartalmazó) bakterin vakcinával való oltást követõ fertõzés után a vakcinázott madarak ellenanyagtiterei nagyobbak voltak, mint a nem vakcinázott csoporté. A vakcina kellõ védelmet nyújtott a kísérleti fertõzéssel szemben, bár az oltás helyén nemkívánatos szöveti reakciót tapasztaltak (9). Egy másik vizsgálatban pulykákat immunizáltak 6 és 10 hetes korban élõ vagy
Magyar Állatorvosok Lapja 2014. szeptember
formalinnal inaktivált oltóanyaggal. Mindkét vakcina megakadályozta a kísérletes fertõzést követõen a klinikai tünetek megjelenését, az állatok szeropozitivitása pedig nyolc héten át fennmaradt (35). LOPES és mtsai (19) hõérzékeny mutáns O. rhinotracheale törzset használtak élõ vakcina alapanyagaként. A törzzsel való fertõzés során egyik csoportban sem alakult ki klinikai megbetegedés, a törzs egyik külsõ membránfehérjéje ellen termelt ellenanyag az immunizálás utáni 3. héten az állatok 19%-ában kimutatható volt, ezért a szerzõk ígéretes vakcinajelöltnek tartják ezt a törzset. SCHUIJFFEL és mtsai (32) E. coliba klónozott és az által expresszált rekombináns O. rhinotracheale fehérje védõhatását vizsgálták. A nyolc vizsgált fehérje közül egynek volt keresztvédõ hatása. A G szerotípus mellett az A és a B szerotípusú törzsekkel való fertõzés esetén is enyhébb tüneteket tapasztaltak, az M szerotípus ellen azonban nem nyújtott védelmet. Bár a fehérjét kódoló gén erõsen konzervatív, Western-blot-vizsgálattal igazolták, hogy az F, a K és az M szerotípusba tartozó törzsek nem expresszálják az antigént. Ebbe a három szerotípusba azonban az összes izolált törzsnek csak mintegy 10%-a tartozik, négy antigén kombinálásával pedig az összes szerotípus ellen kialakul védelem. Jövõbeli kutatások tárgya lehet az eddig ismeretlen virulenciafaktorok azonosítása, a pontos kórfejlõdés és a rezisztencia genetikai hátterének vizsgálta
Következtetések Az O. rhinotracheale kutatása változó intenzitású, aminek egyik oka a törzsek eltérõ virulenciája lehet. Bár számos törzs önmagában nem okoz komoly megbetegedést, más kórokozókkal való kölcsönhatását és az így kialakított kórképeket érdemes lehet tovább vizsgálni. Érdeklõdésre tarthat számot a betegség kialakításának pontos mechanizmusa annak fényében, hogy a kórokozónak nincsenek ismert virulenciafaktorai. Az antibiotikumrezisztencia-vizsgálatok eredményeinek ellentmondásai pedig a rezisztencia genetikai hátterének mélyebb megismerését teszik szükségessé.
IRODALOM 1. AK, S. – TURAN, N.: Antimicrobial susceptibility of Ornithobacterium rhinotracheale isolated from broiler chickens in Turkey. Veterinarski Arhiv, 2001. 71. 121–127. 2. AMONSIN, A. – WELLEHAN, J. F. X. et al.: Molecular epidemiology of Ornithobacterium rhinotracheale. J. Clin. Microbiol., 1997. 35. 2894–2898. 3. A SADPOUR, Y. – BANANI, M. – POURBAKHSH, S. A.: Isolation, identification and antibiotic sensitivity determination of Ornithobacterium rhinotracheale in slaughtering broiler chicken flocks of Guilan province. Iranian J. Vet. Res., Shiraz Uni., 2011. 12. 345–349. 4. BACK, A. – RAJASHEKARA, G. et al.: Tissue distribution of Ornithobacterium rhinotracheale in experimentally infected turkeys. Vet. Rec., 1998. 143. 52–53. 5. CANAL, C. W. – LEAO, J. A. et al.: Isolation and characterization of Ornithobacterium rhinotracheale from chickens in Brazil. Res. Vet. Sci., 2005. 78. 225–230. 6. CAUWERTS, K. – DE HERDT, P. et al.: The effect of Ornithobacterium rhinotracheale vaccination of broiler breeder chickens on the performance of their progeny. Avian Pathol., 2002. 31. 619–624. 7. CHIN, R. P. – VAN EMPEL, P. C. M. – HAFEZ, H. M.: Ornithobacterium rhinotracheale infection. In:
8.
9.
10.
11.
12. 13.
14.
SAIF, Y. M. (ed.): Diseases of Poultry. Iowa State University Press. Iowa, USA, 2003. 683–691. DEVRIESE, L. A. – HOMMEZ, J. et al.: In vitro antibiotic sensitivity of Ornithobacterium rhinotracheale strains from poultry and wild birds. Vet. Rec., 1995. 137. 435–438. ERGANIS, O. – HADIMLI, H. H. et al.: Production and development of vaccines for Ornithobacterium rhinotracheale infection in turkeys. Eurasian J. Vet. Sci., 2010. 26. 101–107. EROKSUZ, H. – OZBEY, G. et al.: Immuno-histochemical, pathological, enzyme linked immunosorbent assay and polymerase chain reaction analysis of experimental Ornithobacterium rhinotracheale infection in quails (Coturnix coturnix japonica). Rev. Méd. Vét., 2006. 157. 197–202. GORNATTI CHURRIA, C. D. – SANSALONE, P. L. et al.: Pneumonia in broiler chicken flocks associated with β-hemolytic Ornithobacterium rhinotracheale infection. Braz. J. Vet. Pathol., 2011. 4. 243–246. HAFEZ, H. M.: Diagnosis of Ornithobacterium rhinotracheale. Int. J. Poult. Sci., 2002. 1. 114–118. HAFEZ, H. M. – L IERZ, M.: Ornithobacterium rhinotracheale in Nestling Falcons. Avian Dis., 2010. 54. 161–163. HUNG, A. L. – ALVARADO, A.: Phenotypic and molecular
Ornitobacterium rhinotracheale okozta kórképek
595 122
15.
16.
17.
18.
19.
20.
21.
22.
23.
24.
25.
26.
122 596
characterization of isolates of Ornithobacterium rhinotracheale from Peru. Avian Dis., 2001. 45. 999–1005. K ILIC, A. – TIMURKAAN, N. et al.: Pathological examination and bacterial reisolation by culture and PCR of experimental Ornithobacterium rhinotracheale infection in broiler chickens. Rev. Méd. Vét., 2009. 160. 140–144. KOGA, Y. – Z AVALETA, A. I.: Intraspecies genetic variability of Ornithobacterium rhinotracheale in commercial birds in Peru. Avian Dis., 2005. 49. 108–111. LEROY-SÉTRIN, S. – FLAUJAC, G. et al.: Genetic diversity of Ornithobacterium rhinotracheale strains isolated from poultry in France. Lett. Appl. Microbiol., 1998. 26. 189–193. LOPES, V. – R AJASHEKARA, G. et al.: Outer membrane proteins for serologic detection of Ornithobacterium rhinotracheale infection in turkeys. Avian Dis., 2000. 44. 957–962. L OPES, V. – BACK A. et al.: Development, characterization, and preliminary evaluation of a temperature-sensitive mutant of Ornithobacterium rhinotracheale for potential use as a live vaccine in turkeys. Avian Dis., 2002. 46. 162–168. MALIK, Y. S. – OLSEN, K. et al.: In vitro antibiotic resistance profiles of Ornithobacterium rhinotracheale strains isolated from Minnesota turkeys during 1996–2002. Avian Dis., 2003. 47. 588–593. MARIEN, M. – DECOSTERE, A. et al.: Synergy between avian pneumovirus and Ornithobacterium rhinotracheale in turkeys. Avian Pathol., 2005. 34. 204–211. MARIEN, M. – DECOSTERE, A. et al.: In vivo selection of reduced enrofloxacin susceptibility in Ornithobacterium rhinotracheale and its resistance– related mutations in gyrA. Microbial Drug Resist., 2006. 12. 140–144. MOHD –Z AIN, Z. – LIN JEE, T. – JUSOFF, K.: Phenotypic Characteristics, Antibiotic Susceptibility and pathogenicity of Ornithobacterium rhinotracheale. WSEAS Transact. Biol. Biomed., 2008. 7. 133– 142. MORENO, B. – CHACÓN, G. et al.: Nervous signs associated with otitis and cranial osteomyelitis and with Ornithobacterium rhinotracheale infection in red legged partridges (Alectoris rufa). Avian Pathol., 2009. 38. 341–347. MURTHY, T. R. K. G. – DORAIRAJAN, N. et al.: The effect of vaccination of pullets against Ornithobacterium rhinotracheale infection. Avian Pathol., 2007. 36. 481–485. MURTHY, T. R. K. G. – DORAIRAJAN, N. et al.: In vitro antibiotic sensitivity of Ornithobacterium rhinotracheale strains isolated from laying hens in India. Veterinarski Arhiv, 2008. 78. 49–56. Magyar Állatorvosok Lapja 2014. szeptember
27. MURTHY, T. R. K. G. – DORAIRAJAN, N. et al.: Pathogenic bacteria related to respiratory diseases in poultry with reference to Ornithobacterium rhinotracheale isolated in India. Veterinarski Archiv, 2008. 78. 131–140. 28. OLIVE, B. M. – BEAN, P.: Principles and applications of methods for DNA-based typing of microbial organisms. J. Clin. Microbiol., 1999. 37. 1661– 1669. 29. OZBEY, G. – ONGOR, H. et al.: Investigations on Ornithobacterium rhinotracheale in broiler flocks in Elazig province located in the East of Turkey. Vet. Med. – Czech, 2004. 49. 305–311. 30. OZBEY, G. – ERTAS, H.B. – MUZ, A.: Random amplified polymorphic DNA (RAPD) analysis of Ornithobacterium rhinotracheale strains isolated from chickens in Turkey. Vet. Med. – Czech, 2005. 50. 526–530. 31. RYLL, M. – HINZ, K-H. et al.: Pathogenicity of Ornithobacterium rhinotracheale for turkey poults under experimental conditions. Vet. Rec., 1996. 139. 19. 32. SCHUIJFFEL, D.F. – VAN EMPEL, P.C.M. et al.: Vaccine potential of recombinant Ornithobacterium rhinotracheale antigens. Vaccine, 2006. 24. 1858– 1867. 33. SORIANO, V. E. – VERA, N. A., et al.: In vitro susceptibility of Ornithobacterium rhinotracheale to several antimicrobial drugs. Avian Dis., 2003. 47. 476– 480. 34. SPRENGER S. J. – BACK A. et al.: Ornithobacterium rhinotracheale infection in turkeys: experimental reproduction of the disease. Avian Dis., 1998. 42. 154–161. 35. SPRENGER, S. J. – HALVORSON D. A. et al.: Ornithobacterium rhinotracheale Infection in Turkeys: Immunoprophylaxis Studies. Avian Dis., 2000. 44. 549–555. 36. SZALAY, F. – GLÁVITS, R.: Clinical signs and mortality caused by Ornithobacterium rhinotracheale in turkey flocks. Acta Vet. Hung., 2002. 50. 297–305 37. TABATABAI, L. B. – ZIMMERLI, M. M. et al.: Ornithobacterium rhinotracheale North American field isolates express a hemolysin-like protein. Avian Dis., 2010. 54. 994–1001. 38. TANYI J. – BISTYÁK A. – K ASZANYITZKY É. – VETÉSI F. – DOBOS-KOVÁCS M.: Ornithobacterium rhinotracheale izolálása légzõszervi megbetegedést mutató tyúkokból és pulykákból. Elõzetes közlemény. Magy. Állatorv. Lapja, 1995. 50. 328–330. 39. THACHIL, A. J. – VELAYUDHAN, B. T. et al.: Application of polymerase chain reaction fingerprinting to differentiate Ornithobacterium rhinotracheale isolates. J. Vet. Diagn. Invest., 2007. 19. 417–420. 40. THACHIL, A. J. – VELAYUDHAN, B. T. et al.: Pathogenesis of Ornithobacterium rhinotracheale in egg-laying hens with coexisting infectious bronchitis virus and
41.
42.
43.
44.
45.
Escherichia coli infections. J. Appl. Poult. Res., 2009. 18. 780–788. TRAVERS, A. F. – COETZEE, L. – GUMMOW, B.: Pathogenicity differences between South African isolates of Ornithobacterium rhinotracheale. Onderstepoort J. Vet. Res., 1996. 63. 197–207. TSAI, H. J. – HUANG, C. W.: Phenotypic and molecular characterization of isolates of Ornithobacterium rhinotracheale from chickens and pigeons in Taiwan. Avian Dis., 2006. 50. 502–507. TÜRKYILMAZ, S.: Isolation and Serotyping of Ornithobacterium rhinotracheale from Poultry. Turk. J. Vet. Anim. Sci., 2005. 29. 1299–1304. VANDAMME, P. – SEGERS, P. et al.: Ornithobacterium rhinotracheale gen. nov., sp. nov. isolated from the Avian Respiratory Tract. Int. J. of Syst. Bacteriol. 1994. 44. 24–37. VAN EMPEL, P. – VAN DEN BOSCH, H. et al.: Experimental infection in turkeys and chickens with Ornithobacterium rhinotracheale. Avian Dis., 1996. 40. 858–864.
46. VAN EMPEL, P. C. M. – HAFEZ, H. M.: Ornithobacterium rhinotracheale: a review. Avian Pathol., 1999. 28. 217–227. 47. VAN VEEN, L. – VAN EMPEL, P. C. M. – FABRI, T.: Ornithobacterium rhinotracheale, a primary pathogen in Broilers. Avian Dis., 2000. 44. 896–900. 48. VAN VEEN, L. – HARTMAN, E. – FABRI, T.: In vitro antibiotic sensitivity of strains of Ornithobacterium rhinotracheale isolated in the Netherlands between 1996 and 1999. Vet. Rec., 2001. 149. 611–613. 49. VARGA, J. – FODOR, L. – MAKRAI, L.: Biochemical characteristics, antibiotic susceptibility of some Ornithobacterium rhinotracheale strains and their transmission via eggs. Acta Vet. Hung., 2001. 49. 125–130. 50. WALDOW, K.: Untersuchungen zur Embryoletalität, Genotypisierung und Resistenzlage aktueller Ornithobacterium rhinotracheale-Isolate. 2009. Phd thesis. Freien Universität Berlin, Németország. Közlésre érk.: 2014. máj. 23.
■ TALLÓZÁS A vérplazma adrenomedullin koncentrációjának jelentõsége kritikusan megbetegedett újszülött csikókban. Újszülött csikókban a szeptikémia továbbra is a legnagyobb morbiditást és mortalitást okozó súlyos, életveszélyes megbetegedés. A mortalitás a ló belgyógyászatban és intenzív terápiában elért jelentõs elõrelépések ellenére is eléri a 20–50%-ot. A szeptikémia pontos diagnózisához haemokultúrát kell végezni, de ennek eredményére legalább 72 órát kell várni. Mivel a szepszis eredendõen egy rendkívül gyorsan progrediáló betegség, a gyors kórjelzés különösen fontos mind a kórjóslat, mind a kezelési költségek racionalizálása szempontjából. Az adrenomedullin egy, a 90-es években izolált vasoaktív polipeptid, ami összetett hatást fejt ki a vérkeringési rendszerre. Hatásai többek között: vasodilatáció és a perctérfogat emelkedése. Az adrenomedullin vérszintje számos humán klinikai és laboratóriumi kísérletben is szignifikáns növekedést mutatott szepsziskulminációja során és a szeptikus sokk végsõ
stádiumában elérte az 50-szeres értéket a kontrollhoz hasonlítva. Az alábbi tanulmány hipotézise: újszülött csikókban a plazma adrenomedullin-koncentrációja alapján a szepszis igazolható és az adrenomedullinkoncentráció korrelál a túléléssel. A vizsgálathoz öszszesen 151, egy hétnél fiatalabb csikóból vettek mintát (42 szeptikémiás, 48 nem szeptikémiás, beteg csikó, valamint 61 egészséges csikó). A csikókból vénás vért vettek, majd ebbõl egy kereskedelmi forgalomban levõ ELISA-kittel végezték a méréseket. Az eredmények azt mutatták, hogy az adrenomedullin jelentõsen emelkedett a beteg csikók esetében, de ezen belül a betegségek elkülönítésére (ebben a vizsgálatban 25 különféle betegség), valamint a túlélés meghatározására nem alkalmas. Az eredményekbõl a szerzõk arra következtettek, hogy az adrenomedullin egy ígéretes marker lehet a perinatalis betegségek szûrésére, viszont szeptikémia és kórjóslat értékelésére nem feltétlenül alkalmas. (J. Vet. Int. Med., 2014. 28. 1294–1300–TB–.)
Ornitobacterium rhinotracheale okozta kórképek
597 122
- 2011 - www.agencelife.com - © Droits réservés
122 598
Magyar Állatorvosok Lapja 2014. szeptember
www.virbac.hu 70/33871-78, -79,-77
